Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. május 11.
Népszámlálás: a magyarság felvállalására buzdítanak az erdélyi magyar pártok
Nemzetiségük fenntartás nélküli felvállalására fogják buzdítani a népszámlálást megelőző időszakban a romániai magyarokat a hazai politikai-érdek-képviseleti szervezetek. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusainak célkitűzése, hogy minél kevesebb erdélyi és moldvai magyar sétáljon bele a bizonyos hatósági személyek által ismét felállított csapdába, mely külön etnikumként határozza meg, és saját anyanyelvvel ruházza fel a székelységet és a csángókat. Utóbbiak esetében eltérnek az álláspontok arról, hogy minek is kellene vallaniuk magukat.
közélet valamennyi szereplőjének erőteljes és egyértelmű fellépésére van szükség ahhoz, hogy a romániai magyarok elkerüljék az ősszel esedékes népszámláláson az 1992-ben, majd rá tíz évre újból felállított csapdát, mely több népcsoportra szaggatta a másfél milliós kisebbséget. Erre manapság is történnek kísérletek.
A napokban Maros megye prefektusa, Marius Paşcan sajtótájékoztatón buzdította arra a térség lakóit, hogy vallják magukat bátran magyarnak, székelynek, csángónak.
A Krónika megkeresésére mindhárom hazai magyar párt – a kormányzó RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – az identitás vállalása mellett és a magyarság szétdarabolása ellen foglalt állást. Az RMDSZ Maros megyei szervezete sajtóközleményben is elítélte Marius Paşcan prefektus rossz szándékúnak nevezett megosztási kísérletét, melynek „következményei beláthatatlanok kisebbségi helyzetünket illetően, ugyanis ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentősen megváltozhatnak”.
RMDSZ, EMNT: óriási a tét
„Ha a román politikusoknak – gondolom, hogy a Maros megyei prefektust is közéjük sorolhatom – ennyire fontos, hogy keresztbe tegyenek a hazai magyarságnak, akkor ennek a népszámlálásnak számunkra is óriási a tétje” – vélekedett Kovács Péter. A szövetség főtitkára elmondta, hogy az RMDSZ hamarosan teljes erővel beindítja azt a tudatosító kampányát, melynek során az identitásvállalás fontosságára kívánja felhívni a hazai magyarság figyelmét. Ez nem azt jelenti az RMDSZ felfogásában, hogy az erdélyi cigányságot, illetve a bákói vagy Neamţ megyei románokat is arra fogják rávenni, hogy magyaroknak, esetleg csángóknak vallják magukat. „Legyen világos: nem fogunk nemzeti térítést végezni. De a vegyes közösségben vagy vegyes házasságban élő magyarjainkat is arra biztatjuk, hogy vállalják nemzetiségüket” – szögezte le Kovács Péter.
A közelgő népszámlálás tétjét az alakulófélben lévő Erdélyi Magyar Néppárt is átérzi. Éppen ezért a politikai alakulatot kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja szerint a kérdésben nemcsak a politikai alakulatok illetékesek megszólalni; kötelező módon a történelmi egyházakat és a civil szférát is be kell vonni. „Éppen ezért mi nem fogunk külön kampányolni, hanem egységes fellépést szorgalmazunk” – fejtette ki a Krónikának Toró T. Tibor. Az EMNT ügyvezető elnöke meggyőződésének adott hangot, miszerint ha a romániai magyarok minden egyes közéleti szereplőtől, párttól, érdekvédelmi képviselettől, egyháztól és szervezettől azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez meg is fog történni. „Ha ez beválik, meggyőződésem szerint a romániai magyarság egységesen lép, és nem sétál be az 1992-ben, majd 2002-ben felállított csapdába” – tette hozzá Toró.
Egymásnak üzenget Szász és Kovács
A múlt heti marosvásárhelyi incidens kapcsán Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke „színvallásra” szólította fel az RMDSZ-t. A polgári alakulat vezetőjének meglátásában ha az RMDSZ-szel kormányzó Demokrata–Liberális Párt (PDL) egyik prefektusa révén három különböző népcsoportra akarja osztani a romániai magyarságot, már fel kellene hogy merüljön a koalíció felbontásának kérdése.
„Nem tudom elfogadni azt a cinizmust, hogy az RMDSZ Bukarestben egy olyan párt mellett kormányoz, amely háromba szakítaná a magyarságot, miközben itthon, Erdélyben úgy tesz, mintha aggódna a magyarságért” – fejtette ki lapunknak Szász. Az MPP-elnök szerint a népszámlálás és annak eredménye több mint pártpolitikai ügy. Valamikor az RMDSZ is így látta, emlékeztetett a polgári politikus, mondván, hogy a romániai magyar kataszter összeállításáról még 1993-ban döntés született.
Szász Jenő támadására reagálva Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: valóban ki lehetne lépni a kormánykoalícióból és duzzogó szerepet vállalni, ám ettől még nem oldódik meg egyetlen kérdés sem. „El kell fogadnunk, hogy koalíciós partnereink nem tudnak egységesen lépni, vannak még embereik, akik időnként úgymond félretrafálnak. Romániában egyetlen párt van, amelynek tagjai azt teszik, amit a vezetőjük mond, vagy akár csak kigondol, és ez éppen Szász Jenőnek a kézi vezérlésű alakulata” – replikázott az RMDSZ-főtitkár.
Kovács megítélésében nem is meglepő a Maros megyei prefektus nyilatkozata annak tudatában, hogy az elmúlt hetekben szinte egymást érték a magyarellenes kijelentések és megnyilvánulások. Kérdésünkre, hogy ezt az ügyet felhozták-e koalíciós partnerüknek, az RMDSZ főtitkára csak annyit mondott: nincs erről tudomása.
MCSMSZ: több lesz a csángó
A csángókérdésről szólva Kovács Péter beismerte, hogy ez 2011-ben is rendkívül kényes téma – főként az érintettek esetében. „Mi arra ösztönöznénk őket, hogy vallják magukat csángóknak” – fejtette ki a szövetség elöljárója. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) álláspontja azonban némiképp eltér az RMDSZ politikusaiétól.
A csángó szövetség elnöke, Solomon Adrián például azt szeretné, ha a csángók magyaroknak vallanák magukat. „Tudatában vagyunk annak, hogy még a tömbben élő és magyarul beszélő csángókat is nehéz meggyőzni erről. Mint ahogy arról is, hogy az általuk beszélt, úgynevezett csángó nyelv lényegében magyar, csak annak egy archaikus változata. Éppen ezért mi nem fogjuk sem azt mondani, hogy vallják magukat magyarnak, sem azt, hogy románoknak mondják magukat” – nyilatkozta lapunknak Solomon. Az MCSMSZ vezetője bizakodónak mutatkozik: szerinte az idén sokkal többen fogják vállalni identitásukat, mint kilenc évvel ezelőtt. Akkor – akárcsak a korábbi népszámlálások alkalmával – a moldvai magyarok jelentős része római katolikus vallású román nemzetiségűnek vallotta magát. A 2002-es népszámlálás eredményei óriási eltérést mutattak a hivatalos és valós adatokat illetően. „Mi azt szeretnénk elérni, hogy falvainkban korrekt személyek objektív népszámlálást végezzenek” – tette hozzá Solomon Adrián.
Kérdésünkre, hogy az MCSMSZ vagy a román kormányban jelen lévő RMDSZ mit tehet ennek érdekében, a csángó szövetség elnöke nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, erre vonatkozóan már elkészült a stratégia, viszont még nem alkalmas nyilvánosságra hozni.
Horváth István: nincs szegregációs veszély
Az identitás kérdése a csángókon kívül a székelység esetében is felmerül. A legutóbbi, 2002-es népszámláláson már sokkal kevesebben vallották magukat székelynek, mint tíz évvel korábban. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, 2011-ben még kevesebb erdélyi magyar ragaszkodik majd székelységéhez, véli Horváth István kolozsvári szociológus.
„Nem hinném, hogy ez a szegregációs veszély fenyegetne, bár az időközben megalakult számos székely szervezet által kifejtett hatást még senki nem tanulmányozta” – fejtette ki lapunknak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Szerinte az úgynevezett székelyföldi brand hangoztatásától a Székely Nemzeti Tanács puszta jelenlétéig sok mindennek lehet vonzereje, még abban az esetben is, ha ezek közül egyik sem buzdítja arra a térség lakóit, hogy a népszámláláson székelyeknek vallják magukat.
„Úgy, ahogy a szászokat meg a svábokat a népszámlálás végső feldolgozásakor a németek közé sorolják, így történik a székelyekkel is. A részletes eredményekben ugyan még külön etnikumként jelennek meg, de ezekkel a számokkal csak a politikusok szoktak manipulálni. A hivatalos statisztika szerint a székelyek is magyarok” – hangsúlyozta Horváth.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Nemzetiségük fenntartás nélküli felvállalására fogják buzdítani a népszámlálást megelőző időszakban a romániai magyarokat a hazai politikai-érdek-képviseleti szervezetek. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusainak célkitűzése, hogy minél kevesebb erdélyi és moldvai magyar sétáljon bele a bizonyos hatósági személyek által ismét felállított csapdába, mely külön etnikumként határozza meg, és saját anyanyelvvel ruházza fel a székelységet és a csángókat. Utóbbiak esetében eltérnek az álláspontok arról, hogy minek is kellene vallaniuk magukat.
közélet valamennyi szereplőjének erőteljes és egyértelmű fellépésére van szükség ahhoz, hogy a romániai magyarok elkerüljék az ősszel esedékes népszámláláson az 1992-ben, majd rá tíz évre újból felállított csapdát, mely több népcsoportra szaggatta a másfél milliós kisebbséget. Erre manapság is történnek kísérletek.
A napokban Maros megye prefektusa, Marius Paşcan sajtótájékoztatón buzdította arra a térség lakóit, hogy vallják magukat bátran magyarnak, székelynek, csángónak.
A Krónika megkeresésére mindhárom hazai magyar párt – a kormányzó RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – az identitás vállalása mellett és a magyarság szétdarabolása ellen foglalt állást. Az RMDSZ Maros megyei szervezete sajtóközleményben is elítélte Marius Paşcan prefektus rossz szándékúnak nevezett megosztási kísérletét, melynek „következményei beláthatatlanok kisebbségi helyzetünket illetően, ugyanis ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentősen megváltozhatnak”.
RMDSZ, EMNT: óriási a tét
„Ha a román politikusoknak – gondolom, hogy a Maros megyei prefektust is közéjük sorolhatom – ennyire fontos, hogy keresztbe tegyenek a hazai magyarságnak, akkor ennek a népszámlálásnak számunkra is óriási a tétje” – vélekedett Kovács Péter. A szövetség főtitkára elmondta, hogy az RMDSZ hamarosan teljes erővel beindítja azt a tudatosító kampányát, melynek során az identitásvállalás fontosságára kívánja felhívni a hazai magyarság figyelmét. Ez nem azt jelenti az RMDSZ felfogásában, hogy az erdélyi cigányságot, illetve a bákói vagy Neamţ megyei románokat is arra fogják rávenni, hogy magyaroknak, esetleg csángóknak vallják magukat. „Legyen világos: nem fogunk nemzeti térítést végezni. De a vegyes közösségben vagy vegyes házasságban élő magyarjainkat is arra biztatjuk, hogy vállalják nemzetiségüket” – szögezte le Kovács Péter.
A közelgő népszámlálás tétjét az alakulófélben lévő Erdélyi Magyar Néppárt is átérzi. Éppen ezért a politikai alakulatot kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja szerint a kérdésben nemcsak a politikai alakulatok illetékesek megszólalni; kötelező módon a történelmi egyházakat és a civil szférát is be kell vonni. „Éppen ezért mi nem fogunk külön kampányolni, hanem egységes fellépést szorgalmazunk” – fejtette ki a Krónikának Toró T. Tibor. Az EMNT ügyvezető elnöke meggyőződésének adott hangot, miszerint ha a romániai magyarok minden egyes közéleti szereplőtől, párttól, érdekvédelmi képviselettől, egyháztól és szervezettől azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez meg is fog történni. „Ha ez beválik, meggyőződésem szerint a romániai magyarság egységesen lép, és nem sétál be az 1992-ben, majd 2002-ben felállított csapdába” – tette hozzá Toró.
Egymásnak üzenget Szász és Kovács
A múlt heti marosvásárhelyi incidens kapcsán Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke „színvallásra” szólította fel az RMDSZ-t. A polgári alakulat vezetőjének meglátásában ha az RMDSZ-szel kormányzó Demokrata–Liberális Párt (PDL) egyik prefektusa révén három különböző népcsoportra akarja osztani a romániai magyarságot, már fel kellene hogy merüljön a koalíció felbontásának kérdése.
„Nem tudom elfogadni azt a cinizmust, hogy az RMDSZ Bukarestben egy olyan párt mellett kormányoz, amely háromba szakítaná a magyarságot, miközben itthon, Erdélyben úgy tesz, mintha aggódna a magyarságért” – fejtette ki lapunknak Szász. Az MPP-elnök szerint a népszámlálás és annak eredménye több mint pártpolitikai ügy. Valamikor az RMDSZ is így látta, emlékeztetett a polgári politikus, mondván, hogy a romániai magyar kataszter összeállításáról még 1993-ban döntés született.
Szász Jenő támadására reagálva Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: valóban ki lehetne lépni a kormánykoalícióból és duzzogó szerepet vállalni, ám ettől még nem oldódik meg egyetlen kérdés sem. „El kell fogadnunk, hogy koalíciós partnereink nem tudnak egységesen lépni, vannak még embereik, akik időnként úgymond félretrafálnak. Romániában egyetlen párt van, amelynek tagjai azt teszik, amit a vezetőjük mond, vagy akár csak kigondol, és ez éppen Szász Jenőnek a kézi vezérlésű alakulata” – replikázott az RMDSZ-főtitkár.
Kovács megítélésében nem is meglepő a Maros megyei prefektus nyilatkozata annak tudatában, hogy az elmúlt hetekben szinte egymást érték a magyarellenes kijelentések és megnyilvánulások. Kérdésünkre, hogy ezt az ügyet felhozták-e koalíciós partnerüknek, az RMDSZ főtitkára csak annyit mondott: nincs erről tudomása.
MCSMSZ: több lesz a csángó
A csángókérdésről szólva Kovács Péter beismerte, hogy ez 2011-ben is rendkívül kényes téma – főként az érintettek esetében. „Mi arra ösztönöznénk őket, hogy vallják magukat csángóknak” – fejtette ki a szövetség elöljárója. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) álláspontja azonban némiképp eltér az RMDSZ politikusaiétól.
A csángó szövetség elnöke, Solomon Adrián például azt szeretné, ha a csángók magyaroknak vallanák magukat. „Tudatában vagyunk annak, hogy még a tömbben élő és magyarul beszélő csángókat is nehéz meggyőzni erről. Mint ahogy arról is, hogy az általuk beszélt, úgynevezett csángó nyelv lényegében magyar, csak annak egy archaikus változata. Éppen ezért mi nem fogjuk sem azt mondani, hogy vallják magukat magyarnak, sem azt, hogy románoknak mondják magukat” – nyilatkozta lapunknak Solomon. Az MCSMSZ vezetője bizakodónak mutatkozik: szerinte az idén sokkal többen fogják vállalni identitásukat, mint kilenc évvel ezelőtt. Akkor – akárcsak a korábbi népszámlálások alkalmával – a moldvai magyarok jelentős része római katolikus vallású román nemzetiségűnek vallotta magát. A 2002-es népszámlálás eredményei óriási eltérést mutattak a hivatalos és valós adatokat illetően. „Mi azt szeretnénk elérni, hogy falvainkban korrekt személyek objektív népszámlálást végezzenek” – tette hozzá Solomon Adrián.
Kérdésünkre, hogy az MCSMSZ vagy a román kormányban jelen lévő RMDSZ mit tehet ennek érdekében, a csángó szövetség elnöke nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, erre vonatkozóan már elkészült a stratégia, viszont még nem alkalmas nyilvánosságra hozni.
Horváth István: nincs szegregációs veszély
Az identitás kérdése a csángókon kívül a székelység esetében is felmerül. A legutóbbi, 2002-es népszámláláson már sokkal kevesebben vallották magukat székelynek, mint tíz évvel korábban. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, 2011-ben még kevesebb erdélyi magyar ragaszkodik majd székelységéhez, véli Horváth István kolozsvári szociológus.
„Nem hinném, hogy ez a szegregációs veszély fenyegetne, bár az időközben megalakult számos székely szervezet által kifejtett hatást még senki nem tanulmányozta” – fejtette ki lapunknak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Szerinte az úgynevezett székelyföldi brand hangoztatásától a Székely Nemzeti Tanács puszta jelenlétéig sok mindennek lehet vonzereje, még abban az esetben is, ha ezek közül egyik sem buzdítja arra a térség lakóit, hogy a népszámláláson székelyeknek vallják magukat.
„Úgy, ahogy a szászokat meg a svábokat a népszámlálás végső feldolgozásakor a németek közé sorolják, így történik a székelyekkel is. A részletes eredményekben ugyan még külön etnikumként jelennek meg, de ezekkel a számokkal csak a politikusok szoktak manipulálni. A hivatalos statisztika szerint a székelyek is magyarok” – hangsúlyozta Horváth.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 11.
Egyeduralkodás helyett együttműködést ajánl az EMNP
A kezdeményezők célja a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről, az aláírásgyűjtési folyamat lezajlásáról, a leendő új politikai alakulat főbb célkitűzéseiről, a magyar választópolgárok lemorzsolódásának okairól tartott tegnap sajtótájékoztatót Kolozsváron Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője és Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke. Toró T. Tibor közölte, hogy a párt bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: céljuk a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Úgy vélte, az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus, egyeduralkodó politikáról az együttműködés politikájára. Ezért Toró tárgyalásokat kezdeményezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében a három erdélyi politikai csoportosulás – RMDSZ, MPP és EMNP – képviselői között.
Az EMNT tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Csigi Levente elmondta: Kolozs megyén kívül Fehér és Hunyad megyében is segédkeztek az aláírások összegyűjtésében. Az EMNT Kolozs megyei elnöke közölte, Hunyad megyét kivéve, ahol Winkler Gyulának, az RMDSZ helyi elnökének az emberei burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket, többnyire mindenhol zökkenőmentesen zajlott az akció. Kolozs megyében, Kolozsvár mellett nagyon sok aláírást gyűjtöttek Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Magyarvistán és Várfalván. A legtöbbet, körülbelül ezret Kolozs megyében sikerült összegyűjteniük, a többi helyszínen ezek száma 850 körül tehető.
Nem az elvándorlás a fő ok
Gergely Balázs nem feltétlenül ért egyet a sajtóban napvilágot látott azon véleményekkel, amelyek szerint a magyar szavazók arányának csökkenése elsősorban a kivándorlással és a demográfiai visszaeséssel hozható kapcsolatba.
Az EMNT Közép-Erdélyi régiójának elnöke úgy véli: Kolozs megye esete jól példázza azt a folyamatot, amely egyébként országosan is megfigyelhető. Gergely emlékeztettet arra, hogy 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, ez majdnem 80 százaléka volt a teljes magyar választókorú lakosságnak. 2000-ben a szavazatok száma viszont 70 ezerre, 2004-ben 55 ezerre és 2008-ban 35 ezerre csökkent. Következésképpen nyolc év, azaz 2000 és 2008 között felére esett vissza a Kolozs megyei magyar voksok száma.
„Tekintettel arra, hogy a kilencvenes évek folyamán az elvándorlási hullám lejárt, a 2000-es éveknek nem ez a fő jellemzője. A lemorzsolódás okát tehát elsősorban abban látom, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót megfosztották a tiszteletbeli elnöki tisztségtől, és ennek nyomán bekövetkezett egy törés a korábban többé-kevésbé egységes magyar érdekképviseletben” – mondta az EMNT politikusa.
Gheorghe Funar mozgósító ereje
Gergely Balázs hangsúlyozta: Kolozs megye esetében fontos mérföldkövet jelent a Funar-korszak lejárta, hiszen paradox módon ő volt az a polgármester, aki mozgósító hatást gyakorolt a magyar szavazóbázisra, „gyakorlatilag összetartotta és elkényelmesítette a nyájat”.
„Nem kellett az embereket különösebb módon mobilizálni, hanem maguktól járultak az urnákhoz” – fogalmazott a politikus, hozzáfűzve: ez a korszak a 2000-es évek első harmadának a végén lezárult, ezt követően pedig a megyei politikai elit nem találta meg azokat a válaszokat és eszközöket, amelyekkel a szavazóbázist egyben tudná tartani.
„Ezt a drasztikus csökkenést megállítani csak akkor lehet, ha komolyan megpróbáljuk megkeresni azokat az eszközöket, hívó szavakat és módszereket, amelyekkel újra mozgósítani tudjuk a magyar közösséget. Ezek a választók nem tűntek el, nem vándoroltak el, hanem itt vannak közöttünk. Az új magyar párt feladatát tehát abban látom, hogy minél nagyobb arányban tudja megszólítani az elmaradt szavazókat” – szögezte le Gergely Balázs.
A politikus kiemelte, hogy Kolozsvárnak mint Erdély fővárosának fontos helyet szánnak a párt programjában. Gergely Balázs közölte: szakértői csapatot alakítottak ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, huszonegyedik századi főváros-projekt szülessen meg. Ugyanakkor bejelentette, hogy a leendő pártban betöltendő szerepéből adódó összeférhetetlenségi okok miatt lemond a Demokrácia Központok igazgatói tisztségéről.
Toró együttműködő politikát ajánl
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: az új párt célkitűzése a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Közölte, hogy az EMNP bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Elmondása szerint heteken keresztül ellenőrizték a begyűlt aláírásokat, de egy párt bejegyzése nem kizárólag csak technikai és jogi ügy, hanem „kőkemény politikai kérdés”.
„Nagyrészt érthető, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tisztségviselői nem örülnek az új pártnak” – fejtette ki, hozzátéve: az RMDSZ-nek szép lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő politikára, ha továbbra is képviselni akarja a magyar érdekeket.
„Mi nem egy váltópártot akarunk építeni, amely a másikat félre akarja tenni, hanem olyan politikai eszközt akarunk a magyarság kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítés terén” – mondta Toró T. Tibor. Rámutatott: a kulcsszó az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás.
Az EMNT ügyvezető elnöke kitért Tőkés László EMNT-elnök javaslatára, amely szerint a jövő évi önkormányzati választások előtt szervezzenek előválasztást, és készítsék el az erdélyi magyarokat magába foglaló, választási névjegyzékként is működő nemzeti katasztert. Toró T. Tibor emlékeztetett arra, hogy a kataszter kérdése és a belső választások megszervezése hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezte az RMDSZ-ben. Szép lassan azonban elfáradtak a szereplők, s kiszorították azokat, akik ezeket az elképzeléseket képviselték, a belső választásokat pedig egyfajta belső tisztújítássá degradálták – mutatott rá.
„Az a tény, hogy nem sikerült összeállítani a nemzeti katasztert és érvényesíteni a belső választásokat, az egyik fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült érvényesíteni a politikai pluralizmust a szövetségen belül” – mondta Toró T. Tibor.
A politikus közölte: levelet intézett Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez és a szövetség elnökségi tagjaihoz, amelyben Tőkés László javaslatának megfontolását szorgalmazza. Ugyanakkor javasolja, hogy a három politikai csoportosulás képviselői az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében beszéljék meg az esetleges együttműködés konkrét vonatkozásait.
„Remélem, hogy mindhárom csoportosulásban többen vannak olyanok, akik igazából ebben a modellben gondolkodnak, és kisebbségben találhatók a hegemonisztikus szemléletmódot előnyben részesítők” – jelentette ki Toró T. Tibor.
Vitán felüli kérdések
Hangsúlyozta: a feleknek meg kell beszélniük azokat a kérdéseket, amelyeket a pártpolitikai csatározások alól ki kell venni. Ilyen például a népszámlálás, a csángó- vagy a szórványkérdés stb., ezeket – szerinte – nem szabad átpolitizálni. Toró T. Tibor úgy vélte, az autonómiának is vitán felüli kérdésnek kell lennie.
A leendő párt anyagi hátterére vonatkozó kérdésre Toró elmondta: mint minden párt az EMNP is saját forrásokból – a tagság hozzájárulásából, a támogatóktól származó összegekből – gazdálkodik majd.
Az EMNT ügyvezető elnöke leszögezte: az EMNP nem Tőkés Lászlónak a pártja. Ez olyan értelemben Tőkés-párt, hogy a politikus által képviselt értékrendet akarja felvállalni.
„Tőkés László pártunk védnöke, nagyon szoros kapcsolatban vagyunk vele, és arra törekszünk, hogy ez így is maradjon, hiszen az ő elképzeléseit viszi tovább intézményesen a pártpolitika eszközeivel” – mondta.
• Az oktatási-nevelési támogatásokról szólva az EMNT ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor úgy vélte: pozitívnak tartja a támogatáspolitika reformját. Toró szerint jó jel, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását visszaadták a szakmai szervezetnek, azaz a Románia Magyar Pedagógusszövetségnek (RMPSZ), hiszen ez áll a legközelebb a gyermekekhez és a szülőkhöz.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)
A kezdeményezők célja a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről, az aláírásgyűjtési folyamat lezajlásáról, a leendő új politikai alakulat főbb célkitűzéseiről, a magyar választópolgárok lemorzsolódásának okairól tartott tegnap sajtótájékoztatót Kolozsváron Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője és Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke. Toró T. Tibor közölte, hogy a párt bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: céljuk a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Úgy vélte, az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus, egyeduralkodó politikáról az együttműködés politikájára. Ezért Toró tárgyalásokat kezdeményezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében a három erdélyi politikai csoportosulás – RMDSZ, MPP és EMNP – képviselői között.
Az EMNT tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Csigi Levente elmondta: Kolozs megyén kívül Fehér és Hunyad megyében is segédkeztek az aláírások összegyűjtésében. Az EMNT Kolozs megyei elnöke közölte, Hunyad megyét kivéve, ahol Winkler Gyulának, az RMDSZ helyi elnökének az emberei burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket, többnyire mindenhol zökkenőmentesen zajlott az akció. Kolozs megyében, Kolozsvár mellett nagyon sok aláírást gyűjtöttek Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Magyarvistán és Várfalván. A legtöbbet, körülbelül ezret Kolozs megyében sikerült összegyűjteniük, a többi helyszínen ezek száma 850 körül tehető.
Nem az elvándorlás a fő ok
Gergely Balázs nem feltétlenül ért egyet a sajtóban napvilágot látott azon véleményekkel, amelyek szerint a magyar szavazók arányának csökkenése elsősorban a kivándorlással és a demográfiai visszaeséssel hozható kapcsolatba.
Az EMNT Közép-Erdélyi régiójának elnöke úgy véli: Kolozs megye esete jól példázza azt a folyamatot, amely egyébként országosan is megfigyelhető. Gergely emlékeztettet arra, hogy 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, ez majdnem 80 százaléka volt a teljes magyar választókorú lakosságnak. 2000-ben a szavazatok száma viszont 70 ezerre, 2004-ben 55 ezerre és 2008-ban 35 ezerre csökkent. Következésképpen nyolc év, azaz 2000 és 2008 között felére esett vissza a Kolozs megyei magyar voksok száma.
„Tekintettel arra, hogy a kilencvenes évek folyamán az elvándorlási hullám lejárt, a 2000-es éveknek nem ez a fő jellemzője. A lemorzsolódás okát tehát elsősorban abban látom, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót megfosztották a tiszteletbeli elnöki tisztségtől, és ennek nyomán bekövetkezett egy törés a korábban többé-kevésbé egységes magyar érdekképviseletben” – mondta az EMNT politikusa.
Gheorghe Funar mozgósító ereje
Gergely Balázs hangsúlyozta: Kolozs megye esetében fontos mérföldkövet jelent a Funar-korszak lejárta, hiszen paradox módon ő volt az a polgármester, aki mozgósító hatást gyakorolt a magyar szavazóbázisra, „gyakorlatilag összetartotta és elkényelmesítette a nyájat”.
„Nem kellett az embereket különösebb módon mobilizálni, hanem maguktól járultak az urnákhoz” – fogalmazott a politikus, hozzáfűzve: ez a korszak a 2000-es évek első harmadának a végén lezárult, ezt követően pedig a megyei politikai elit nem találta meg azokat a válaszokat és eszközöket, amelyekkel a szavazóbázist egyben tudná tartani.
„Ezt a drasztikus csökkenést megállítani csak akkor lehet, ha komolyan megpróbáljuk megkeresni azokat az eszközöket, hívó szavakat és módszereket, amelyekkel újra mozgósítani tudjuk a magyar közösséget. Ezek a választók nem tűntek el, nem vándoroltak el, hanem itt vannak közöttünk. Az új magyar párt feladatát tehát abban látom, hogy minél nagyobb arányban tudja megszólítani az elmaradt szavazókat” – szögezte le Gergely Balázs.
A politikus kiemelte, hogy Kolozsvárnak mint Erdély fővárosának fontos helyet szánnak a párt programjában. Gergely Balázs közölte: szakértői csapatot alakítottak ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, huszonegyedik századi főváros-projekt szülessen meg. Ugyanakkor bejelentette, hogy a leendő pártban betöltendő szerepéből adódó összeférhetetlenségi okok miatt lemond a Demokrácia Központok igazgatói tisztségéről.
Toró együttműködő politikát ajánl
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: az új párt célkitűzése a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Közölte, hogy az EMNP bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Elmondása szerint heteken keresztül ellenőrizték a begyűlt aláírásokat, de egy párt bejegyzése nem kizárólag csak technikai és jogi ügy, hanem „kőkemény politikai kérdés”.
„Nagyrészt érthető, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tisztségviselői nem örülnek az új pártnak” – fejtette ki, hozzátéve: az RMDSZ-nek szép lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő politikára, ha továbbra is képviselni akarja a magyar érdekeket.
„Mi nem egy váltópártot akarunk építeni, amely a másikat félre akarja tenni, hanem olyan politikai eszközt akarunk a magyarság kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítés terén” – mondta Toró T. Tibor. Rámutatott: a kulcsszó az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás.
Az EMNT ügyvezető elnöke kitért Tőkés László EMNT-elnök javaslatára, amely szerint a jövő évi önkormányzati választások előtt szervezzenek előválasztást, és készítsék el az erdélyi magyarokat magába foglaló, választási névjegyzékként is működő nemzeti katasztert. Toró T. Tibor emlékeztetett arra, hogy a kataszter kérdése és a belső választások megszervezése hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezte az RMDSZ-ben. Szép lassan azonban elfáradtak a szereplők, s kiszorították azokat, akik ezeket az elképzeléseket képviselték, a belső választásokat pedig egyfajta belső tisztújítássá degradálták – mutatott rá.
„Az a tény, hogy nem sikerült összeállítani a nemzeti katasztert és érvényesíteni a belső választásokat, az egyik fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült érvényesíteni a politikai pluralizmust a szövetségen belül” – mondta Toró T. Tibor.
A politikus közölte: levelet intézett Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez és a szövetség elnökségi tagjaihoz, amelyben Tőkés László javaslatának megfontolását szorgalmazza. Ugyanakkor javasolja, hogy a három politikai csoportosulás képviselői az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében beszéljék meg az esetleges együttműködés konkrét vonatkozásait.
„Remélem, hogy mindhárom csoportosulásban többen vannak olyanok, akik igazából ebben a modellben gondolkodnak, és kisebbségben találhatók a hegemonisztikus szemléletmódot előnyben részesítők” – jelentette ki Toró T. Tibor.
Vitán felüli kérdések
Hangsúlyozta: a feleknek meg kell beszélniük azokat a kérdéseket, amelyeket a pártpolitikai csatározások alól ki kell venni. Ilyen például a népszámlálás, a csángó- vagy a szórványkérdés stb., ezeket – szerinte – nem szabad átpolitizálni. Toró T. Tibor úgy vélte, az autonómiának is vitán felüli kérdésnek kell lennie.
A leendő párt anyagi hátterére vonatkozó kérdésre Toró elmondta: mint minden párt az EMNP is saját forrásokból – a tagság hozzájárulásából, a támogatóktól származó összegekből – gazdálkodik majd.
Az EMNT ügyvezető elnöke leszögezte: az EMNP nem Tőkés Lászlónak a pártja. Ez olyan értelemben Tőkés-párt, hogy a politikus által képviselt értékrendet akarja felvállalni.
„Tőkés László pártunk védnöke, nagyon szoros kapcsolatban vagyunk vele, és arra törekszünk, hogy ez így is maradjon, hiszen az ő elképzeléseit viszi tovább intézményesen a pártpolitika eszközeivel” – mondta.
• Az oktatási-nevelési támogatásokról szólva az EMNT ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor úgy vélte: pozitívnak tartja a támogatáspolitika reformját. Toró szerint jó jel, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását visszaadták a szakmai szervezetnek, azaz a Románia Magyar Pedagógusszövetségnek (RMPSZ), hiszen ez áll a legközelebb a gyermekekhez és a szülőkhöz.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)
2011. május 11.
Körvonalazódik az EMNP-program: Tusványoson mutatják be a vitairatát
Toró szerint az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus politikáról a konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket.
„Május 26-án lesz az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése kapcsán az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken” - jelentette be Toró T. Tibor, a párt ideiglenes vezetőtestületének vezetője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke mai, kolozsvári sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett, a pártbejegyzési folyamat kihirdetésétől számítva 15 naptári nap áll azoknak a rendelkezésére, akik kifogásokat emelnének a párt bejegyzése ellen. Elmondta, a kellemetlenségek elkerülése végett a kezdeményezők fokozottan figyeltek a törvényes feltételek teljesítésére: a hibákat elkerülendő, heteken keresztül ellenőrizték a begyűjtött aláírásokat.
”Természetesen nemcsak jogi vonatkozásai vannak egy pártbejegyzésnek, hanem egy kőkemény politikai kérdés is. Minden új párt megjelenése felborzolja a kedélyeket, a reakciók ebben az esetben sem maradtak el. Az, hogy az RMDSZ vagy az MPP tisztségviselői nem örülnek, érthető. Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő, konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi párt félreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyan politikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítésre” - így Toró. Elmondta, az RMDSZ-re és az MPP-re egyelőre partnerként tekintenek, azonban ezek a politikai alakulatok egyelőre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy állnak a kérdéshez, hogy vagy ők érvényesülnek a politikai porondon, vagy pedig versenytársaik. Toró szerint egy kisebbségi társadalomban ez a típusú szemlélet nem működik. “Mi számbeli kisebbségben élünk, egy kisebbségi társadalmat akarunk építeni, ahol a céljainkat a román nemzetállami logika ellenében akarjuk érvényesíteni. Az EMNP az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás kulcsszavakat tűzi zászlajára, és így indul csatába az érdekérvényesítésért” - jelentette ki Toró. Szerinte az, hogy Kelemen Hunor történelmi tévedésnek nevezi az új párt bejegyzésének elindítását, az érthető, hiszen neki kell szembesülnie azzal, amivel az elmúlt 20 évben elődei nem kívántak foglalkozni. Toró nehezményezte, és egyúttal visszautasította Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke vádjait, melyek szerint az új párt kezdeményezői magyarországi támogatásból finanszírozzák az EMNP megalakítását. Ugyanakkor azt sem veszi jó néven, hogy Borbély “ötleteket ad a különböző hatóságoknak”, hogy ezek vizsgálódni kezdjenek, miközben elfelejti, hogy neki is ugyanilyen jellegű vádakkal kellett szembesülnie, amikor a magyar civil társadalomnak juttatott, különböző legitim identitáserősítő támogatásokat politikai támogatásnak titulálta a szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges román közvélemény. Toró T. Tibor történelmi mulasztásnak nevezte az erdélyi magyarok nemzeti katasztere összeállításának elmaradását, amelyet már az RMDSZ indulását követően szorgalmazott a tiszteletbeli elnöki tisztséget betöltő Tőkés László. Elmondta, több határozat született arra vonatkozóan, hogy össze kell állítani ezt a választói névjegyzékként is működő összmagyar katasztert, amelynek alapján általános, titkos és közvetlen belső választásokat lehetett volna tartani. Szerinte akkoriban az RMDSZ-en belüli viszonyok eldöntésére szolgált volna egy ilyen választás, azonban ezt nem sikerült érvényesíteni, az ellenzéki hangot megütők kiszorultak a szövetségből.
”Azt hiszem, hogy ez a fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült a politikai pluralizmust megjeleníteni, amelynek eszköze a belső választás lehetett volna. Így született meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség – amelyből később kinőtt a Magyar Polgári Párt -, illetve a Székely Nemzeti Tanács” - vázolta.
Gergely Balázs, az új párt ideiglenes vezetőségének tagja szerint az Erdélyi Magyar Néppártnak az lesz a nem kis kihívást jelentő feladata, hogy megszólítsa azokat az embereket, akik kiábrándultság miatt az utóbbi szavazásokkor nem járultak urnákhoz. Gergely emlékeztetett a Toró által a múlt héten, a párt bejegyzésének elindítása apropóján tartott sajtótájékoztatón elmondottakra, miszerint az elmúlt két évtizedben 1 millió magyar szavazóról 350-400 ezerre “sikerült letornázni” a választók számát. Gergely szerint nem feltétlenül igazak azok az állítások, melyek szerint a demográfiai csökkenések, a kivándorlás, lemorzsolódás, hanem inkább a mindenkori magyar politikai elit, azaz az RMDSZ a felelős ezért.
Kijelentése indoklásául Kolozs megyére vonatkozó adatokat ismertetett: 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, amely az akkori választási joggal bíró lakosságnak majdnem 80%-át tette ki. 2000-ben 90 ezerről 70 ezerre csökkent Kolozs megyében a magyar szavazók száma. 2004-ben ez a szám 55 ezerre, majd 2008-ban 35 ezerre csökkent. Nyolc év leforgása alatt felére csökkent a Kolozs megyei szavazóbázis, és ez szerinte nem magyarázható az elvándorlással, mert ez a tendencia a 2000-es években már lezárult. Gergely szerint ehhez a töréshez az is hozzájárult, hogy 2003-ban az RMDSZ megszüntette a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ami ennél is fontosabb, hogy ugyanekkor múlt el a Funar-korszak fenyegetése, amely egyébként mobilizáló hatással bírt a magyar szavazókra.
Szerinte a csökkenést a hívószavak, válaszok, eszközök megtalálásával lehet megállítani. Bejelentette, ehhez gyakorlatilag az EMNP programalkotása folyamatában Kolozsvárnak külön programot szán az új párt. Elmondta, ennek elkészítése elkezdődött, a munkát személyesen koordinálja. “Egy szakértői csapatot alakítottunk ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, modern, 21. századi erdélyi főváros projektet megírjunk” - jelentette ki.
Toró az EMNP országos programjáról beszélve elmondta, két oldalról közelítik meg a kérdést. “Egyrészt léteznek szakmai műhelyeink, amelyek az általános elveket tartalmazó keretprogramot dolgozzák ki. A keretprogramot három régióra bontanánk le: Közép-Erdélyre, a Székelyföldre és a Partiumra, továbbá az ágazati programokra is lebontanánk”. Ennek a keretprogramnak a vitairatát július harmadik hetében megszervezett Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktáborban mutatják be. Másrészt konzultációt is terveznek, amely során a közösségekkel, az emberekkel kommunikálnak, feltérképezik ezek problémáit. “Ez már a EMNP megszervezési folyamata, amikor is létrehozzuk a regionális, települési szervezeteket. Ezzel párhuzamosan a hegynek a túloldalán fúrjuk szakmai munkával az alagutat, és reméljük, hogy ez a két alagút találkozik, és fény is lesz benne, és ezt a fényt az EMNP fogja meggyújtani” - fogalmazott.
Toró elmondta, ugyanakkor léteznek olyan kérdések, amelyeknek ki kell kerülniük a pártpolitikai csatározások alól.
Ilyen témák a csángókérdés, a szórvány problémája, illetve a népszámlálás ügye. A Transindex kérdésére Toró elmondta, az autonómia kérdése is egy olyan ügy, amelynek felül kellene kerekednie a politikai vitán. “Jelenleg még nem tartunk ott, hogy depolitizáljuk az autonómia kérdését” ‒ mondta, hozzátéve, hogy ez a téma nemcsak arra való, hogy bekerüljön a választási kampányok során a programba, el kell jutni a munka leosztásához, ellenkező esetben nehéz lesz kiemelni a pártközi csatározások alól.
Toró reménykedik abban, hogy év végéig megszervezik a párt első országos gyűlését, amelyen megválasztják a párt legitim döntéshozó testületeit.
A Transindex érdeklődésére Toró elmondta, a párt finanszírozásához szükséges keretet tagságdíjból, szponzoroktól érkező támogatásokból gyűjtik össze. Elmondta, amennyiben az EMNP parlamenti szerephez jut, az állami támogatások is szóba jöhetnek majd.
Még elmondta, amint az anyagiak megengedik, konzultációt indítanak, amelyből kiderülhet, hogy melyek azok a célkitűzések, amelyeket az új pártnak érdemes felvállalni a magyar közösség elvárásainak megfelelően. Beszámolt arról, hogy a népszámlálás kérdésében mind az RMDSZ, mind az EMNT létrehozott egy munkacsoportot, ez a két csoport pedig elkezdett közeledni egymáshoz.
Toró üdvözölte azt a tényt, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítása átkerült a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez. Úgy véli, ez egy jelentő lépés a támogatások depolitizálása felé, amellyel elindult a támogatáspolitika reformja is.
Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke beszámolt a Kolozs, Beszterce és Hunyad megyei aláírásgyűjtésről. Elmondta, az EMNT Kolozs megyei szervezete nemcsak Kolozs megyében, hanem Fehér és Hunyad megyében is segédkezett az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához szükséges aláírásgyűjtésekben. Csigi elmondta, az aláírásgyűjtés nagyjából zökkenőmentesen zajlott Kolozs és Fehér megyében, ám Hunyad megyében „Winkler Gyula emberei” burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtéssel foglalkozókat, ezért oda személyesen is kiszállt a Kolozs megyei csapat, hogy az aláírásgyűjtésben segítsen.
Kertész Melinda
Transindex.ro
Toró szerint az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus politikáról a konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket.
„Május 26-án lesz az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése kapcsán az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken” - jelentette be Toró T. Tibor, a párt ideiglenes vezetőtestületének vezetője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke mai, kolozsvári sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett, a pártbejegyzési folyamat kihirdetésétől számítva 15 naptári nap áll azoknak a rendelkezésére, akik kifogásokat emelnének a párt bejegyzése ellen. Elmondta, a kellemetlenségek elkerülése végett a kezdeményezők fokozottan figyeltek a törvényes feltételek teljesítésére: a hibákat elkerülendő, heteken keresztül ellenőrizték a begyűjtött aláírásokat.
”Természetesen nemcsak jogi vonatkozásai vannak egy pártbejegyzésnek, hanem egy kőkemény politikai kérdés is. Minden új párt megjelenése felborzolja a kedélyeket, a reakciók ebben az esetben sem maradtak el. Az, hogy az RMDSZ vagy az MPP tisztségviselői nem örülnek, érthető. Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő, konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi párt félreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyan politikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítésre” - így Toró. Elmondta, az RMDSZ-re és az MPP-re egyelőre partnerként tekintenek, azonban ezek a politikai alakulatok egyelőre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy állnak a kérdéshez, hogy vagy ők érvényesülnek a politikai porondon, vagy pedig versenytársaik. Toró szerint egy kisebbségi társadalomban ez a típusú szemlélet nem működik. “Mi számbeli kisebbségben élünk, egy kisebbségi társadalmat akarunk építeni, ahol a céljainkat a román nemzetállami logika ellenében akarjuk érvényesíteni. Az EMNP az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás kulcsszavakat tűzi zászlajára, és így indul csatába az érdekérvényesítésért” - jelentette ki Toró. Szerinte az, hogy Kelemen Hunor történelmi tévedésnek nevezi az új párt bejegyzésének elindítását, az érthető, hiszen neki kell szembesülnie azzal, amivel az elmúlt 20 évben elődei nem kívántak foglalkozni. Toró nehezményezte, és egyúttal visszautasította Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke vádjait, melyek szerint az új párt kezdeményezői magyarországi támogatásból finanszírozzák az EMNP megalakítását. Ugyanakkor azt sem veszi jó néven, hogy Borbély “ötleteket ad a különböző hatóságoknak”, hogy ezek vizsgálódni kezdjenek, miközben elfelejti, hogy neki is ugyanilyen jellegű vádakkal kellett szembesülnie, amikor a magyar civil társadalomnak juttatott, különböző legitim identitáserősítő támogatásokat politikai támogatásnak titulálta a szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges román közvélemény. Toró T. Tibor történelmi mulasztásnak nevezte az erdélyi magyarok nemzeti katasztere összeállításának elmaradását, amelyet már az RMDSZ indulását követően szorgalmazott a tiszteletbeli elnöki tisztséget betöltő Tőkés László. Elmondta, több határozat született arra vonatkozóan, hogy össze kell állítani ezt a választói névjegyzékként is működő összmagyar katasztert, amelynek alapján általános, titkos és közvetlen belső választásokat lehetett volna tartani. Szerinte akkoriban az RMDSZ-en belüli viszonyok eldöntésére szolgált volna egy ilyen választás, azonban ezt nem sikerült érvényesíteni, az ellenzéki hangot megütők kiszorultak a szövetségből.
”Azt hiszem, hogy ez a fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült a politikai pluralizmust megjeleníteni, amelynek eszköze a belső választás lehetett volna. Így született meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség – amelyből később kinőtt a Magyar Polgári Párt -, illetve a Székely Nemzeti Tanács” - vázolta.
Gergely Balázs, az új párt ideiglenes vezetőségének tagja szerint az Erdélyi Magyar Néppártnak az lesz a nem kis kihívást jelentő feladata, hogy megszólítsa azokat az embereket, akik kiábrándultság miatt az utóbbi szavazásokkor nem járultak urnákhoz. Gergely emlékeztetett a Toró által a múlt héten, a párt bejegyzésének elindítása apropóján tartott sajtótájékoztatón elmondottakra, miszerint az elmúlt két évtizedben 1 millió magyar szavazóról 350-400 ezerre “sikerült letornázni” a választók számát. Gergely szerint nem feltétlenül igazak azok az állítások, melyek szerint a demográfiai csökkenések, a kivándorlás, lemorzsolódás, hanem inkább a mindenkori magyar politikai elit, azaz az RMDSZ a felelős ezért.
Kijelentése indoklásául Kolozs megyére vonatkozó adatokat ismertetett: 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, amely az akkori választási joggal bíró lakosságnak majdnem 80%-át tette ki. 2000-ben 90 ezerről 70 ezerre csökkent Kolozs megyében a magyar szavazók száma. 2004-ben ez a szám 55 ezerre, majd 2008-ban 35 ezerre csökkent. Nyolc év leforgása alatt felére csökkent a Kolozs megyei szavazóbázis, és ez szerinte nem magyarázható az elvándorlással, mert ez a tendencia a 2000-es években már lezárult. Gergely szerint ehhez a töréshez az is hozzájárult, hogy 2003-ban az RMDSZ megszüntette a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ami ennél is fontosabb, hogy ugyanekkor múlt el a Funar-korszak fenyegetése, amely egyébként mobilizáló hatással bírt a magyar szavazókra.
Szerinte a csökkenést a hívószavak, válaszok, eszközök megtalálásával lehet megállítani. Bejelentette, ehhez gyakorlatilag az EMNP programalkotása folyamatában Kolozsvárnak külön programot szán az új párt. Elmondta, ennek elkészítése elkezdődött, a munkát személyesen koordinálja. “Egy szakértői csapatot alakítottunk ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, modern, 21. századi erdélyi főváros projektet megírjunk” - jelentette ki.
Toró az EMNP országos programjáról beszélve elmondta, két oldalról közelítik meg a kérdést. “Egyrészt léteznek szakmai műhelyeink, amelyek az általános elveket tartalmazó keretprogramot dolgozzák ki. A keretprogramot három régióra bontanánk le: Közép-Erdélyre, a Székelyföldre és a Partiumra, továbbá az ágazati programokra is lebontanánk”. Ennek a keretprogramnak a vitairatát július harmadik hetében megszervezett Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktáborban mutatják be. Másrészt konzultációt is terveznek, amely során a közösségekkel, az emberekkel kommunikálnak, feltérképezik ezek problémáit. “Ez már a EMNP megszervezési folyamata, amikor is létrehozzuk a regionális, települési szervezeteket. Ezzel párhuzamosan a hegynek a túloldalán fúrjuk szakmai munkával az alagutat, és reméljük, hogy ez a két alagút találkozik, és fény is lesz benne, és ezt a fényt az EMNP fogja meggyújtani” - fogalmazott.
Toró elmondta, ugyanakkor léteznek olyan kérdések, amelyeknek ki kell kerülniük a pártpolitikai csatározások alól.
Ilyen témák a csángókérdés, a szórvány problémája, illetve a népszámlálás ügye. A Transindex kérdésére Toró elmondta, az autonómia kérdése is egy olyan ügy, amelynek felül kellene kerekednie a politikai vitán. “Jelenleg még nem tartunk ott, hogy depolitizáljuk az autonómia kérdését” ‒ mondta, hozzátéve, hogy ez a téma nemcsak arra való, hogy bekerüljön a választási kampányok során a programba, el kell jutni a munka leosztásához, ellenkező esetben nehéz lesz kiemelni a pártközi csatározások alól.
Toró reménykedik abban, hogy év végéig megszervezik a párt első országos gyűlését, amelyen megválasztják a párt legitim döntéshozó testületeit.
A Transindex érdeklődésére Toró elmondta, a párt finanszírozásához szükséges keretet tagságdíjból, szponzoroktól érkező támogatásokból gyűjtik össze. Elmondta, amennyiben az EMNP parlamenti szerephez jut, az állami támogatások is szóba jöhetnek majd.
Még elmondta, amint az anyagiak megengedik, konzultációt indítanak, amelyből kiderülhet, hogy melyek azok a célkitűzések, amelyeket az új pártnak érdemes felvállalni a magyar közösség elvárásainak megfelelően. Beszámolt arról, hogy a népszámlálás kérdésében mind az RMDSZ, mind az EMNT létrehozott egy munkacsoportot, ez a két csoport pedig elkezdett közeledni egymáshoz.
Toró üdvözölte azt a tényt, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítása átkerült a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez. Úgy véli, ez egy jelentő lépés a támogatások depolitizálása felé, amellyel elindult a támogatáspolitika reformja is.
Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke beszámolt a Kolozs, Beszterce és Hunyad megyei aláírásgyűjtésről. Elmondta, az EMNT Kolozs megyei szervezete nemcsak Kolozs megyében, hanem Fehér és Hunyad megyében is segédkezett az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához szükséges aláírásgyűjtésekben. Csigi elmondta, az aláírásgyűjtés nagyjából zökkenőmentesen zajlott Kolozs és Fehér megyében, ám Hunyad megyében „Winkler Gyula emberei” burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtéssel foglalkozókat, ezért oda személyesen is kiszállt a Kolozs megyei csapat, hogy az aláírásgyűjtésben segítsen.
Kertész Melinda
Transindex.ro
2011. május 13.
Magyarságszámlálás
Végre van valami, amiben a létező magyar érdekképviselet, az RMDSZ, az MPP és a most születő Erdélyi Magyar Néppárt korifeusai is egyetértenek: az őszi népszámlálás alkalmával ki kell védeni azt az átlátszó nemzetmegosztási manővert – ha a nyomtatványok elkészítéséig honatyáink és a tömegnyomás nem tudja a magyar, székely és csángó nemzetiségre bontást megakadályozni, hogy ne tegyenek kivételt velünk se, mint ahogyan a népszámlálási íveken az oltyánt, mócot, moldovánt sem különítik el egymástól.
A székely és csángó kifejezés ettől “házi használatra” megmaradhat, jelölheti azokat az erényeket, amelyekkel a magyar kultúrájú, magyar nyelvű egyén felruházza önmagát, vagy valójában rendelkezik is ezekkel, ezután is birtokolhatja azokat a negatív tulajdonságokat, megőrizheti azokat a vicceket és adomákat, amelyek e közösségekre jellemzőek, de a magyarságával senki se játsszék! Ha három csoportra bontanak bennünket, illetve ha ezt a csapdahelyzetet nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni, nyelvi és kulturális jogaink fognak súlyosan csorbulni. Az új magyar nemzetpolitika segít bennünket abban, hogy mit rákentek e névre a kommunista és balliberális évtizedek, a Nemzeti dal üzenetéhez híven, lemossuk a gyalázatot, valljuk és vállaljuk magyarságunkat. Ebben elsősorban – szakmai felkészültségtől, munkahelyi beosztástól és adminisztratív-területi kötöttségektől függetlenül – mindenkinek önvédelmi és közösségvédelmi kötelessége a saját nemzetéhez tartozást kinyilvánítani. A lakosság lelki felkészítésében rendkívüli szerepet kell tudatosan vállalnia az értelmiségnek, a pedagógusoknak, lelkészeknek, de mindenkinek, különösen a szórványban, a vegyes házasságban élőknek, a magyar anyanyelvű cigányságnak, a moldvai csángó magyaroknak, hisz valóban arról van szó, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok. Üdvös lenne, ha ebben az időszakban a magyarságvállalásban programadó költeményünk, a Nemzeti dal nem esnék ki emlékezetünkből, és nem mállana le ajkunkról, mert most valóban időszerű a felszólítás: Talpra, magyar, s az “itt az idő, most vagy soha” parancsa. Ha a szó klasszikus értelmében nincs is közös hazánk, ennek ellenére nemzeti hovatartozásunk közös, hogy ne kellessék szolga földön élnünk, és szolgaföldben nyugodnunk. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó lesz-e régi hírnevéhez, és mi méltók leszünk-e ennek a névnek a megbecsülésére és viselésére.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Végre van valami, amiben a létező magyar érdekképviselet, az RMDSZ, az MPP és a most születő Erdélyi Magyar Néppárt korifeusai is egyetértenek: az őszi népszámlálás alkalmával ki kell védeni azt az átlátszó nemzetmegosztási manővert – ha a nyomtatványok elkészítéséig honatyáink és a tömegnyomás nem tudja a magyar, székely és csángó nemzetiségre bontást megakadályozni, hogy ne tegyenek kivételt velünk se, mint ahogyan a népszámlálási íveken az oltyánt, mócot, moldovánt sem különítik el egymástól.
A székely és csángó kifejezés ettől “házi használatra” megmaradhat, jelölheti azokat az erényeket, amelyekkel a magyar kultúrájú, magyar nyelvű egyén felruházza önmagát, vagy valójában rendelkezik is ezekkel, ezután is birtokolhatja azokat a negatív tulajdonságokat, megőrizheti azokat a vicceket és adomákat, amelyek e közösségekre jellemzőek, de a magyarságával senki se játsszék! Ha három csoportra bontanak bennünket, illetve ha ezt a csapdahelyzetet nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni, nyelvi és kulturális jogaink fognak súlyosan csorbulni. Az új magyar nemzetpolitika segít bennünket abban, hogy mit rákentek e névre a kommunista és balliberális évtizedek, a Nemzeti dal üzenetéhez híven, lemossuk a gyalázatot, valljuk és vállaljuk magyarságunkat. Ebben elsősorban – szakmai felkészültségtől, munkahelyi beosztástól és adminisztratív-területi kötöttségektől függetlenül – mindenkinek önvédelmi és közösségvédelmi kötelessége a saját nemzetéhez tartozást kinyilvánítani. A lakosság lelki felkészítésében rendkívüli szerepet kell tudatosan vállalnia az értelmiségnek, a pedagógusoknak, lelkészeknek, de mindenkinek, különösen a szórványban, a vegyes házasságban élőknek, a magyar anyanyelvű cigányságnak, a moldvai csángó magyaroknak, hisz valóban arról van szó, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok. Üdvös lenne, ha ebben az időszakban a magyarságvállalásban programadó költeményünk, a Nemzeti dal nem esnék ki emlékezetünkből, és nem mállana le ajkunkról, mert most valóban időszerű a felszólítás: Talpra, magyar, s az “itt az idő, most vagy soha” parancsa. Ha a szó klasszikus értelmében nincs is közös hazánk, ennek ellenére nemzeti hovatartozásunk közös, hogy ne kellessék szolga földön élnünk, és szolgaföldben nyugodnunk. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó lesz-e régi hírnevéhez, és mi méltók leszünk-e ennek a névnek a megbecsülésére és viselésére.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. május 18.
Élesedő küzdelem
Hogy milyen a hallgatólagos elfogadás, arról sokat lehetne elmélkedni. De tény és való, hogy addig húzták-halasztották egy román parlamenti képviselő tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosító indítványának a vitáját, illetve a vele kapcsolatos szavazást, hogy a képviselőházban elfogadottnak tűnik: Románia történelmét és földrajzát ezután sem lehet magyarul tanulni a romániai magyar iskolahálózat különböző szintjein.
Hogy milyen a hallgatólagos elfogadás, arról sokat lehetne elmélkedni. De tény és való, hogy addig húzták-halasztották egy román parlamenti képviselő tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosító indítványának a vitáját, illetve a vele kapcsolatos szavazást, hogy a képviselőházban elfogadottnak tűnik: Románia történelmét és földrajzát ezután sem lehet magyarul tanulni a romániai magyar iskolahálózat különböző szintjein.
Persze, a tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosítások tekintetében a szenátus a döntéshozó testület, és a kormánykoalíciót támogató honatyák még be tudnak avatkozni, de ez a módosító indítvány jelzés. Akárcsak az a tény, hogy a rendőrakadémia az általa jelzett és az RMDSZ által meghirdetett szándéka ellenére nem biztosít fenntartott helyeket a magyar fiataloknak, mint ahogyan az sem titok, hogy a kormánykoalíció mai egyeztetésén az RMDSZ-nek ugyancsak a sarkára kell állnia, hogy az eddigi ígéretek szerint a jelenlegi parlamenti ülésszak végéig elfogadják a kisebbségi törvényt. A fenti három történésből is jól látszik: bizonyos romániai politikai körök már most kezdik kihasználni, hogy a hazai magyarság amúgy is laza egységét mind a határon innen, mind a határon túlról újabb megosztási kísérletekkel szeretnék szétaprózni, és ez a folyamat egyre erőteljesebb lesz, hiszen nem feledhetjük a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták egyre durvább politikai zsarolási kísérleteit sem: az RMDSZ vagy most szakít a Boc-kormánnyal és a demokrata liberálisokkal, vagy egy jövő esztendei ellenzéki győzelem esetén már kormánypartnerként egyáltalán nem jöhet szóba.
Mindezek a jelek arra utalnak: a romániai politikai porondon most egyre élesebb küzdelem bontakozik ki, és az RMDSZ-nek minden erejét latba kell vetnie azért, hogy a mostanig kiküzdött nemzetiségi jogok ne csorbuljanak, még apró részleteikben se legyenek visszafordíthatók. Ez tehát az időszak legfontosabb kérdése, és nem az, amelyre a most alakuló EMNP vagy az MPP a romániai magyarság figyelmét következetesen terelni óhajtja: hogyan alakul ki a romániai magyar politikai pluralizmus, azaz nyersen és bárdolatlanul fogalmazva: miként lehet szétverni az egységet úgy, hogy annak romjain majd számukra is teremjen babér.
Magyar nemzeti ügyekben indokoltan vagy indokolatlanul, de gyakran elhangzik manapság a történelmi jelző. Nos, alighanem használatának most megint itt van az ideje: azt az érdekvédelmi erőt hátba támadni, méghozzá budapesti segédlettel, aki a romániai magyarság oly nehezen megszerzett jogainak a megtartásáért küzd, valóban történelmi tévedés. Hogy más megnevezését ne használjuk annak az előre kitervelt stratégiának, amely a „csoportérdekeinkért semmi sem drága” jelszóval bármiféle nemzetiségi jogrombolást az RMDSZ kudarcának és egyben saját önigazolásának tekint. Ideje lenne feleszmélni és rájönni arra, hogy Bukarestben most nem babra megy a játék
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
Hogy milyen a hallgatólagos elfogadás, arról sokat lehetne elmélkedni. De tény és való, hogy addig húzták-halasztották egy román parlamenti képviselő tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosító indítványának a vitáját, illetve a vele kapcsolatos szavazást, hogy a képviselőházban elfogadottnak tűnik: Románia történelmét és földrajzát ezután sem lehet magyarul tanulni a romániai magyar iskolahálózat különböző szintjein.
Hogy milyen a hallgatólagos elfogadás, arról sokat lehetne elmélkedni. De tény és való, hogy addig húzták-halasztották egy román parlamenti képviselő tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosító indítványának a vitáját, illetve a vele kapcsolatos szavazást, hogy a képviselőházban elfogadottnak tűnik: Románia történelmét és földrajzát ezután sem lehet magyarul tanulni a romániai magyar iskolahálózat különböző szintjein.
Persze, a tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosítások tekintetében a szenátus a döntéshozó testület, és a kormánykoalíciót támogató honatyák még be tudnak avatkozni, de ez a módosító indítvány jelzés. Akárcsak az a tény, hogy a rendőrakadémia az általa jelzett és az RMDSZ által meghirdetett szándéka ellenére nem biztosít fenntartott helyeket a magyar fiataloknak, mint ahogyan az sem titok, hogy a kormánykoalíció mai egyeztetésén az RMDSZ-nek ugyancsak a sarkára kell állnia, hogy az eddigi ígéretek szerint a jelenlegi parlamenti ülésszak végéig elfogadják a kisebbségi törvényt. A fenti három történésből is jól látszik: bizonyos romániai politikai körök már most kezdik kihasználni, hogy a hazai magyarság amúgy is laza egységét mind a határon innen, mind a határon túlról újabb megosztási kísérletekkel szeretnék szétaprózni, és ez a folyamat egyre erőteljesebb lesz, hiszen nem feledhetjük a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták egyre durvább politikai zsarolási kísérleteit sem: az RMDSZ vagy most szakít a Boc-kormánnyal és a demokrata liberálisokkal, vagy egy jövő esztendei ellenzéki győzelem esetén már kormánypartnerként egyáltalán nem jöhet szóba.
Mindezek a jelek arra utalnak: a romániai politikai porondon most egyre élesebb küzdelem bontakozik ki, és az RMDSZ-nek minden erejét latba kell vetnie azért, hogy a mostanig kiküzdött nemzetiségi jogok ne csorbuljanak, még apró részleteikben se legyenek visszafordíthatók. Ez tehát az időszak legfontosabb kérdése, és nem az, amelyre a most alakuló EMNP vagy az MPP a romániai magyarság figyelmét következetesen terelni óhajtja: hogyan alakul ki a romániai magyar politikai pluralizmus, azaz nyersen és bárdolatlanul fogalmazva: miként lehet szétverni az egységet úgy, hogy annak romjain majd számukra is teremjen babér.
Magyar nemzeti ügyekben indokoltan vagy indokolatlanul, de gyakran elhangzik manapság a történelmi jelző. Nos, alighanem használatának most megint itt van az ideje: azt az érdekvédelmi erőt hátba támadni, méghozzá budapesti segédlettel, aki a romániai magyarság oly nehezen megszerzett jogainak a megtartásáért küzd, valóban történelmi tévedés. Hogy más megnevezését ne használjuk annak az előre kitervelt stratégiának, amely a „csoportérdekeinkért semmi sem drága” jelszóval bármiféle nemzetiségi jogrombolást az RMDSZ kudarcának és egyben saját önigazolásának tekint. Ideje lenne feleszmélni és rájönni arra, hogy Bukarestben most nem babra megy a játék
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. május 20.
László Attila: A különböző bomlasztási próbálkozások ellenére, megálltuk a helyünket
– Immár hat éve tölti be az RMDSZ Kolozs megyei elnöki tisztségét. Hogyan vonná meg ennek az időszaknak a mérlegét? Milyen mértékben sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
– Úgy érzem, hogy a kritikák ellenére sikeres hat évet zárunk. A hangos véleménynyilvánítók valószínűleg nem fognak velem egyetérteni, de szerintem a legnagyobb eredmény az, hogy egyrészt egyben tudtuk tartani a magyar érdekképviseletet, másrészt pedig nem ültünk tétlenül, és sikerült impulzust adnunk megyénk újjáépítésének. Emlékezzünk csak vissza, hogy évente rángattuk az embereket az urnák elé, és a különböző szétverési próbálkozások ellenére minden esetben megálltuk a helyünket. A helyhatósági választásokon a magyarság részarányának megfelelően vagy afölött teljesítettünk, azaz szereztünk mandátumokat, emellett mindazokban az intézményekben, ahol a sorsunkról döntenek, biztosítani tudtuk a jelenlétünket. Ugyanakkor sikerült kialakítani egy olyan struktúrát, amely hatékonyan és céltudatosan tudott tevékenykedni. Minden egyes településen összeállítottuk a legfontosabb feladatokat tartalmazó listát, hogy ne valamiféle etnikai feszültségek látszatát keltő, jelképes háborúkra épülő politizálást folytassunk, hanem kezdjük el végre felmérni azokat az igényeket, amelyek megoldását a magyar emberek elvárják tőlünk. Ennek megfelelően elkezdődött a települések szintjén a munka, és egyetlen közösség sem mondhatja el magáról, hogy ne építettük volna újjá az oktatási, kulturális és közösségi intézményeinket, infrastruktúrát stb. Közben pedig megtanultuk, hogy sajátunknak érezzük a falvainkat, községeinket, térségünket, és használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Méltóságteljesen és büszkén éljünk anélkül, hogy félnénk, s hogy véleményünk hangoztatásáért bármi bántódás érne.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetéről tiszta szívvel mondhatom el, hogy nem sároztuk be magunkat. Nagyon büszke vagyok azokra, akik a különböző intézményekben, a megyei és helyi önkormányzatokban képviselnek bennünket. Senkinek nem szabtuk meg, hogy milyen havi normát teljesítsen a szervezeten belül, hanem mindenkitől csak annyit kértünk: felkészültségének megfelelően hatékonyan, bátran és büszkén végezze a munkáját. Aki ezt megtette, annak biztosítottuk azt, hogy haladhasson és előre léphessen azon a területen, amelyen érvényesülni akart. Másfelől sikerült átalakítanunk a paternalista, központosított jellegű szervezetet olyan szervezetté, amelyben minden egyes helyi körzetnek a véleményét tiszteletben tartjuk. Ennek köszönhetően olyan emberekből állt össze ez a szervezet, akiknek helyi szinten széles körű együttműködést sikerült megvalósítaniuk, ami az illető kistérség felvirágoztatását jelentette. Emlékszem, hogyan nézett ki a megye 2004–2005-ben, és miként néz ki most. Volt olyan hétvége, amikor több száz kilométert autóztam, és sehol nem kellett a sarat taposnom. Engem is meglepett az a munka és kitartás, amelynek eredményeképpen iskolákat, kultúrotthonokat és templomokat újítottak fel. Mindez a helyi emberek munkáját dicséri, és ez elsősorban az ő érdemük. Nem vagyok dicsekvő, mellveregető, hogy mennyi mindent tettem, mert soha nem egyedül cselekedtem. Természetesen tisztában vagyok a hibáimmal, amelyekért vállalom a felelősséget, és elnézést kérek azoktól, akiket esetleg megsértettem. Tudom, hogy pokoli szónok vagyok, nem szeretek gyűlésekre járni, vagy például egy pohár pálinka mellett, kocsmában elbeszélni a dolgokat. Nem vagyok ez a típusú ember. A kritikákat mindig elviseltem, még akkor is, ha időnként azok nagyon durvák voltak. Sok esetben jogosnak érzem azokat, próbáltam megérteni a bírálatokat, és értékelni az észrevételeket.
Ki kell térnem arra is, hogy nagyra becsülöm elődeim – Molnos Lajos, Boros János, Kónya-Hamar Sándor – munkáját. Nem egyszer nekem más volt a véleményem, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy megértsem a cselekedeteiket, amelyek tulajdonképpen arra irányultak: megőrizzék ennek a szervezetnek az önállóságát, függetlenségét, véleménynyilvánítási készségét és képességét.
– Több bírálat és kifogás fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy alpolgármesterként elhanyagolja a megyei elnöki teendőket…
– A kritika teljesen jogos, de szerintem még kevésbé lehet a szervezetet Bukarestből irányítani. Másfelől felteszem a kérdést, képesek vagyunk-e a jelenlegi gazdasági helyzetben valakinek olyan egzisztenciát biztosítani, hogy csakis egy dologgal foglalkozzon. Nem látom továbbá sok értelmét annak, hogy hetente kétszer, tartalom nélküli gyűlésekre rángassuk az embereket csak azért, hogy csapkodjuk az asztalt, megvalósíthatatlan határidőket szabjunk, és esetleg kellemetlen helyzetekbe hozzuk egymást. Ugyanakkor nem lenne értelmesebb hagyni, hogy felszusszanjon az apparátus, és engedni a szervezetet: mindenféle drasztikus beavatkozástól mentesen alulról jövő kezdeményezés által megújítsa önmagát. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kialakítani azt a hálózati rendszert, amelyet szükség esetén, például önkormányzati és parlamenti választások előtt, mozgósítani lehessen. Mindeközben azonban önkormányzati jelenlétünknek köszönhetően megvannak azok az eszközök, hogy egy másik vonalon avatkozzunk be a különféle igények kielégítésére.
– Milyen mértékben sikerült helyi szinten érvényt szerezni a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) kötött megállapodásnak?
– A legfontosabb pontja ennek a megállapodásnak az volt, hogy minden, ami magyar ügy, az a magyar alpolgármester hatásköre. Ugyanígy fordítva, a román vonatkozású ügyek, a román polgármester és alpolgármester feladatai közé tartoznak. Ezt az egyezséget az elmúlt időszakban tisztességesen betartottuk, bár számos olyan terület létezik, ahol átfedésekkel kellett számolni. Sikerült továbbá bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelynek eredményeképpen nagyon kényes kérdéseket tudtunk megoldani. Mindez azonban nem mondható el a megyei tanács esetében, ahol egy hólyag mindvégig megpróbálta mellőzni alelnökünket, Fekete Emőkét. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy még az okirat-hamisítástól sem riadtak vissza. Ilyen körülmények között nagyon nehéz együttműködni, tény viszont az, hogy sehol nem tudnak megkerülni. Jó példa erre a legutóbbi eset: az ortodox egyháznak adott területről kiköltöztettük a cigánytelepet, amelynek fejében az egészségügyi líceum megkapta a David Prodan iskola épületét, így megteremtettük a feltételét annak, hogy az utóbbiak elhagyják a régi unitárius kollégiumot.
– Mi a helyzet a városháza alárendeltségébe tartozó intézményeknél ígért vezetői tisztségekkel?
– Ez régi bánatunk, ugyanis az elmúlt három–négy évben állandóan átalakultak ezek az intézmények. Elég fura helyzet állt elő, mivel 2004 és 2008 között köztisztviselői minőséget kaptak az itt dolgozók, de közben továbbra is folytak a politikai alapon történő kinevezések. Van olyan hely, ahol mai napig sem sikerült labdába rúgnunk, és egyszerre három igazgató is létezik. Olyan jogi bonyodalmakkal állunk szemben, amelyekre rövid távon nemigen látok megoldást.
– Jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek. A statisztikai kimutatások szerint a megye magyar szavazóbázisa nyolc év alatt a felére csökkent. Ráadásul egy új magyar párt megjelenésével is számolni kell…
– Egy önkormányzati választás megszervezése megyei szinten közel 1200–1600 ember munkáját jelenti, ez nem egyszemélyes feladat, tehát nem csak a megyei elnökre tartozik. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) a 2008-as önkormányzati választáson Kolozs megyében nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, de elvitt mintegy 3300 szavazatot. Az ezt megelőző előválasztás során Kolozs megyében 16 ezer ember fejtette ki a véleményét, és nem volt olyan kitétel, hogy csak RMDSZ-tag szerepelhet a jelöltlistán, de a másik tábor nem élt ezzel a lehetőséggel, utólag pedig megpróbált feltételeket szabni. Ezért eléggé felelőtlennek és komolytalannak tartom az előválasztásokat szorgalmazó nyilatkozatokat. Ha egyszer nem éltek a lehetőséggel, akkor szerintem másodszor sem fognak. Én egyszerűen azt látom, hogy a leendő új magyar párt képviselői konfrontálódni akarnak, s az önkormányzati választásokon kialakuló arányt a parlamenti választások során próbálják majd érvényesíteni. Ezért úgy vélem, hogy időben fel kell készülnünk arra, hogy konfrontációképesek legyünk.
– Konkrétan mit lehetne tenni, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
– Remélem, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek Kelemen Hunor megválasztása után elindultak, meglesz az eredménye, ugyanis ismét sikerült mozgalmi jelleget adni a szövetségnek, és megszólítani azokat, akik lemorzsolódtak. Ez egyébként nem csak a magyar közösséget érinti, hanem általánosan tapasztalható jelenség. Ahhoz, hogy ide eljussunk, újból meg kell tanulnunk közösségként élni. Távolítsuk el azokat az embereket, akik fenyegető és feljelentő módszerekhez folyamodnak a közösségen belül, tisztázzuk le a prioritásainkat, és osszuk le a feladatokat.
– Az RMDSZ megyei szervezete 11 pontos javaslatot fogalmazott meg és adott át Sorin Apostu polgármesternek Kolozsvár multikulturális jellegének hivatalos felvállalása érdekében. Mire sikerült jutni ebben a tekintetben?
– Több ügyben történtek előrelépések: magyar nyelven is elindítottuk a polgármesteri hivatal honlapját, hivatalos turisztikai tájékoztató anyag jelent meg. Elértük azt, hogy a városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar együtteseket, illetve előadókat is. Kollégáink azon dolgoznak, hogy Kolozsvár új utcáinak az elnevezésekor tartsák tiszteletben a város nemzetiségi megoszlását. Folyamatban van továbbá a háromnyelvű helységnévtáblák elhelyezése a város határánál, a város műemlék épületeire kihelyezendő táblákon a magyar nyelvű feliratok elhelyezése, az épületek restaurálása során pedig a gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblák kicserélése.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)
– Immár hat éve tölti be az RMDSZ Kolozs megyei elnöki tisztségét. Hogyan vonná meg ennek az időszaknak a mérlegét? Milyen mértékben sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
– Úgy érzem, hogy a kritikák ellenére sikeres hat évet zárunk. A hangos véleménynyilvánítók valószínűleg nem fognak velem egyetérteni, de szerintem a legnagyobb eredmény az, hogy egyrészt egyben tudtuk tartani a magyar érdekképviseletet, másrészt pedig nem ültünk tétlenül, és sikerült impulzust adnunk megyénk újjáépítésének. Emlékezzünk csak vissza, hogy évente rángattuk az embereket az urnák elé, és a különböző szétverési próbálkozások ellenére minden esetben megálltuk a helyünket. A helyhatósági választásokon a magyarság részarányának megfelelően vagy afölött teljesítettünk, azaz szereztünk mandátumokat, emellett mindazokban az intézményekben, ahol a sorsunkról döntenek, biztosítani tudtuk a jelenlétünket. Ugyanakkor sikerült kialakítani egy olyan struktúrát, amely hatékonyan és céltudatosan tudott tevékenykedni. Minden egyes településen összeállítottuk a legfontosabb feladatokat tartalmazó listát, hogy ne valamiféle etnikai feszültségek látszatát keltő, jelképes háborúkra épülő politizálást folytassunk, hanem kezdjük el végre felmérni azokat az igényeket, amelyek megoldását a magyar emberek elvárják tőlünk. Ennek megfelelően elkezdődött a települések szintjén a munka, és egyetlen közösség sem mondhatja el magáról, hogy ne építettük volna újjá az oktatási, kulturális és közösségi intézményeinket, infrastruktúrát stb. Közben pedig megtanultuk, hogy sajátunknak érezzük a falvainkat, községeinket, térségünket, és használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Méltóságteljesen és büszkén éljünk anélkül, hogy félnénk, s hogy véleményünk hangoztatásáért bármi bántódás érne.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetéről tiszta szívvel mondhatom el, hogy nem sároztuk be magunkat. Nagyon büszke vagyok azokra, akik a különböző intézményekben, a megyei és helyi önkormányzatokban képviselnek bennünket. Senkinek nem szabtuk meg, hogy milyen havi normát teljesítsen a szervezeten belül, hanem mindenkitől csak annyit kértünk: felkészültségének megfelelően hatékonyan, bátran és büszkén végezze a munkáját. Aki ezt megtette, annak biztosítottuk azt, hogy haladhasson és előre léphessen azon a területen, amelyen érvényesülni akart. Másfelől sikerült átalakítanunk a paternalista, központosított jellegű szervezetet olyan szervezetté, amelyben minden egyes helyi körzetnek a véleményét tiszteletben tartjuk. Ennek köszönhetően olyan emberekből állt össze ez a szervezet, akiknek helyi szinten széles körű együttműködést sikerült megvalósítaniuk, ami az illető kistérség felvirágoztatását jelentette. Emlékszem, hogyan nézett ki a megye 2004–2005-ben, és miként néz ki most. Volt olyan hétvége, amikor több száz kilométert autóztam, és sehol nem kellett a sarat taposnom. Engem is meglepett az a munka és kitartás, amelynek eredményeképpen iskolákat, kultúrotthonokat és templomokat újítottak fel. Mindez a helyi emberek munkáját dicséri, és ez elsősorban az ő érdemük. Nem vagyok dicsekvő, mellveregető, hogy mennyi mindent tettem, mert soha nem egyedül cselekedtem. Természetesen tisztában vagyok a hibáimmal, amelyekért vállalom a felelősséget, és elnézést kérek azoktól, akiket esetleg megsértettem. Tudom, hogy pokoli szónok vagyok, nem szeretek gyűlésekre járni, vagy például egy pohár pálinka mellett, kocsmában elbeszélni a dolgokat. Nem vagyok ez a típusú ember. A kritikákat mindig elviseltem, még akkor is, ha időnként azok nagyon durvák voltak. Sok esetben jogosnak érzem azokat, próbáltam megérteni a bírálatokat, és értékelni az észrevételeket.
Ki kell térnem arra is, hogy nagyra becsülöm elődeim – Molnos Lajos, Boros János, Kónya-Hamar Sándor – munkáját. Nem egyszer nekem más volt a véleményem, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy megértsem a cselekedeteiket, amelyek tulajdonképpen arra irányultak: megőrizzék ennek a szervezetnek az önállóságát, függetlenségét, véleménynyilvánítási készségét és képességét.
– Több bírálat és kifogás fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy alpolgármesterként elhanyagolja a megyei elnöki teendőket…
– A kritika teljesen jogos, de szerintem még kevésbé lehet a szervezetet Bukarestből irányítani. Másfelől felteszem a kérdést, képesek vagyunk-e a jelenlegi gazdasági helyzetben valakinek olyan egzisztenciát biztosítani, hogy csakis egy dologgal foglalkozzon. Nem látom továbbá sok értelmét annak, hogy hetente kétszer, tartalom nélküli gyűlésekre rángassuk az embereket csak azért, hogy csapkodjuk az asztalt, megvalósíthatatlan határidőket szabjunk, és esetleg kellemetlen helyzetekbe hozzuk egymást. Ugyanakkor nem lenne értelmesebb hagyni, hogy felszusszanjon az apparátus, és engedni a szervezetet: mindenféle drasztikus beavatkozástól mentesen alulról jövő kezdeményezés által megújítsa önmagát. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kialakítani azt a hálózati rendszert, amelyet szükség esetén, például önkormányzati és parlamenti választások előtt, mozgósítani lehessen. Mindeközben azonban önkormányzati jelenlétünknek köszönhetően megvannak azok az eszközök, hogy egy másik vonalon avatkozzunk be a különféle igények kielégítésére.
– Milyen mértékben sikerült helyi szinten érvényt szerezni a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) kötött megállapodásnak?
– A legfontosabb pontja ennek a megállapodásnak az volt, hogy minden, ami magyar ügy, az a magyar alpolgármester hatásköre. Ugyanígy fordítva, a román vonatkozású ügyek, a román polgármester és alpolgármester feladatai közé tartoznak. Ezt az egyezséget az elmúlt időszakban tisztességesen betartottuk, bár számos olyan terület létezik, ahol átfedésekkel kellett számolni. Sikerült továbbá bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelynek eredményeképpen nagyon kényes kérdéseket tudtunk megoldani. Mindez azonban nem mondható el a megyei tanács esetében, ahol egy hólyag mindvégig megpróbálta mellőzni alelnökünket, Fekete Emőkét. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy még az okirat-hamisítástól sem riadtak vissza. Ilyen körülmények között nagyon nehéz együttműködni, tény viszont az, hogy sehol nem tudnak megkerülni. Jó példa erre a legutóbbi eset: az ortodox egyháznak adott területről kiköltöztettük a cigánytelepet, amelynek fejében az egészségügyi líceum megkapta a David Prodan iskola épületét, így megteremtettük a feltételét annak, hogy az utóbbiak elhagyják a régi unitárius kollégiumot.
– Mi a helyzet a városháza alárendeltségébe tartozó intézményeknél ígért vezetői tisztségekkel?
– Ez régi bánatunk, ugyanis az elmúlt három–négy évben állandóan átalakultak ezek az intézmények. Elég fura helyzet állt elő, mivel 2004 és 2008 között köztisztviselői minőséget kaptak az itt dolgozók, de közben továbbra is folytak a politikai alapon történő kinevezések. Van olyan hely, ahol mai napig sem sikerült labdába rúgnunk, és egyszerre három igazgató is létezik. Olyan jogi bonyodalmakkal állunk szemben, amelyekre rövid távon nemigen látok megoldást.
– Jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek. A statisztikai kimutatások szerint a megye magyar szavazóbázisa nyolc év alatt a felére csökkent. Ráadásul egy új magyar párt megjelenésével is számolni kell…
– Egy önkormányzati választás megszervezése megyei szinten közel 1200–1600 ember munkáját jelenti, ez nem egyszemélyes feladat, tehát nem csak a megyei elnökre tartozik. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) a 2008-as önkormányzati választáson Kolozs megyében nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, de elvitt mintegy 3300 szavazatot. Az ezt megelőző előválasztás során Kolozs megyében 16 ezer ember fejtette ki a véleményét, és nem volt olyan kitétel, hogy csak RMDSZ-tag szerepelhet a jelöltlistán, de a másik tábor nem élt ezzel a lehetőséggel, utólag pedig megpróbált feltételeket szabni. Ezért eléggé felelőtlennek és komolytalannak tartom az előválasztásokat szorgalmazó nyilatkozatokat. Ha egyszer nem éltek a lehetőséggel, akkor szerintem másodszor sem fognak. Én egyszerűen azt látom, hogy a leendő új magyar párt képviselői konfrontálódni akarnak, s az önkormányzati választásokon kialakuló arányt a parlamenti választások során próbálják majd érvényesíteni. Ezért úgy vélem, hogy időben fel kell készülnünk arra, hogy konfrontációképesek legyünk.
– Konkrétan mit lehetne tenni, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
– Remélem, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek Kelemen Hunor megválasztása után elindultak, meglesz az eredménye, ugyanis ismét sikerült mozgalmi jelleget adni a szövetségnek, és megszólítani azokat, akik lemorzsolódtak. Ez egyébként nem csak a magyar közösséget érinti, hanem általánosan tapasztalható jelenség. Ahhoz, hogy ide eljussunk, újból meg kell tanulnunk közösségként élni. Távolítsuk el azokat az embereket, akik fenyegető és feljelentő módszerekhez folyamodnak a közösségen belül, tisztázzuk le a prioritásainkat, és osszuk le a feladatokat.
– Az RMDSZ megyei szervezete 11 pontos javaslatot fogalmazott meg és adott át Sorin Apostu polgármesternek Kolozsvár multikulturális jellegének hivatalos felvállalása érdekében. Mire sikerült jutni ebben a tekintetben?
– Több ügyben történtek előrelépések: magyar nyelven is elindítottuk a polgármesteri hivatal honlapját, hivatalos turisztikai tájékoztató anyag jelent meg. Elértük azt, hogy a városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar együtteseket, illetve előadókat is. Kollégáink azon dolgoznak, hogy Kolozsvár új utcáinak az elnevezésekor tartsák tiszteletben a város nemzetiségi megoszlását. Folyamatban van továbbá a háromnyelvű helységnévtáblák elhelyezése a város határánál, a város műemlék épületeire kihelyezendő táblákon a magyar nyelvű feliratok elhelyezése, az épületek restaurálása során pedig a gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblák kicserélése.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)
2011. május 20.
Megóvták a Tőkés-pártot
Megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését egy politikai szervezet. Az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a Bukaresti Törvényszékre
Gergely Balázs, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja lapunktól értesült arról, hogy bejegyzésüket kifogásolja egy román párt. „Nem tudom, ugyanarról a furcsa nevű pártról van-e szó, amelynek elnöke notórius pereskedő, s korábban a Magyar Polgári Párt bejegyzését is megóvta. Ám nem is reménykedtünk abban, hogy megússzuk fellebbezés nélkül” – mondta az ÚMSZ-nek Gergely Balázs.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi régióelnökének tájékoztatása szerint az EMNP bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozná az EMNP megalakítását. „Legfennebb az történhet, hogy a megalakulásunkat később mondják ki. Ez is csak abban az esetben történhet meg, ha ez a román párt újra fellebbez” – mondta a régióelnök.
Emlékeztetett, hogy az EMNP kezdeményező bizottsága gondosan ellenőrizte a pártbejegyzési dokumentumokhoz mellékelt támogatói aláírások hitelességét. „Egy hónapot szántunk, hogy megvizsgáljuk a támogatói íveket, mert nem akartunk meglepetéseket” – magyarázta. Mint ismert, az RMDSZ korábban jelezte, nem áll szándékában megóvni az EMNP bejegyzését.
A szövetség politikusai azonban úgy tudják, RMDSZ-tagok nem írhattak alá belépési nyilatkozatot egy másik pártba, és ha igen, akkor aláírásuk semmisnek tekinthető. Az EMNP alapítói ezzel szemben úgy vélekednek, az RMDSZ nem párt, ezért tagjai beléphetnek más politikai alakulatokba.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését egy politikai szervezet. Az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a Bukaresti Törvényszékre
Gergely Balázs, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja lapunktól értesült arról, hogy bejegyzésüket kifogásolja egy román párt. „Nem tudom, ugyanarról a furcsa nevű pártról van-e szó, amelynek elnöke notórius pereskedő, s korábban a Magyar Polgári Párt bejegyzését is megóvta. Ám nem is reménykedtünk abban, hogy megússzuk fellebbezés nélkül” – mondta az ÚMSZ-nek Gergely Balázs.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi régióelnökének tájékoztatása szerint az EMNP bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozná az EMNP megalakítását. „Legfennebb az történhet, hogy a megalakulásunkat később mondják ki. Ez is csak abban az esetben történhet meg, ha ez a román párt újra fellebbez” – mondta a régióelnök.
Emlékeztetett, hogy az EMNP kezdeményező bizottsága gondosan ellenőrizte a pártbejegyzési dokumentumokhoz mellékelt támogatói aláírások hitelességét. „Egy hónapot szántunk, hogy megvizsgáljuk a támogatói íveket, mert nem akartunk meglepetéseket” – magyarázta. Mint ismert, az RMDSZ korábban jelezte, nem áll szándékában megóvni az EMNP bejegyzését.
A szövetség politikusai azonban úgy tudják, RMDSZ-tagok nem írhattak alá belépési nyilatkozatot egy másik pártba, és ha igen, akkor aláírásuk semmisnek tekinthető. Az EMNP alapítói ezzel szemben úgy vélekednek, az RMDSZ nem párt, ezért tagjai beléphetnek más politikai alakulatokba.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. május 22.
Közös magyar polgármesterjelölt. Borbély nem indul
Borbély László nem indul Marosvásárhely polgármesteri székéért a 2012-es helyhatósági választásokon. Ezzel egyidejűleg azonban támogatja, hogy egyetlen magyar jelölt mögött sorakozzanak fel a magyar politikai szervezetek. Az EMNT arról tájékoztatott, hogy hétfőn aláírják az közös jelöltállításról szóló együttműködési megállapodást.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László egyértelművé tette: nem kívánja jelöltetni magát a jövő évi választásokon Marosvásárhely polgármesteri székére. „Elég volt 2008-ban. Nem bánom, hogy akkor megmérettettem, de most hagyok másokat. Olyan személyre van szükség, akit a marosvásárhelyi magyarság elfogad, ezért az RMDSZ-nek olyan jelöltje lesz, aki az összes marosvásárhelyi érdekét képviselni tudja. Egyetértek azzal, hogy a magyar szervezeteknek egyetlen, közös jelöltje legyen. A személyt minél hamarabb meg kell neveznünk, remélem, erre június végéig sor kerül” – mondta Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által szerkesztőségünkbe is eljuttatott közlemény értelmében öt találkozót tartottak az MPP, az RMDSZ és az EMNT képviselői, az együttműködési megállapodást hétfőn, május 23-án írják alá. „Széles társadalmi összefogással biztosítani kívánjuk a 2012-es helyhatósági választásokon a marosvásárhelyi magyar együttműködés kereteit. Egy olyan szövetséget, mely valós esélyt teremt az önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy Marosvásárhelynek újra magyar polgármestere legyen. Az együttműködést kezdeményezők, konszenzus és maradéktalan egyetértés révén nevezzük meg a marosvásárhelyi magyarság 2012. évi polgármesterjelöltjét, akit mindhárom szervezet elfogad, és saját jelöltjének tekint. A marosvásárhelyi együttműködés érdekében szervezeteink városi konzultációsorozatot kezdeményeznek, amelynek célja az, hogy a lehető legszélesebb társadalmi alapokra hagyatkozva nevezhessük meg Marosvásárhely következő polgármesterét. Ehhez a kezdeményezésünkhöz várjuk történelmi egyházaink és civil szervezeteink hathatós segítségét és támogató csatlakozását” – áll a megállapodástervezetben. Az eddigi jelöltek Marosvásárhely polgármesteri tisztségéért eddig Smaranda Enache (független), Dorin Florea (Demokrata-liberális Párt, PD-L), valamint a Szociálliberális Szövetség (USL) közös jelöltje „jelentkezett be”, utóbbiak belső választásokon döntenek Cornel Brişcaru (Szociáldemokrata Párt, PSD), Ionela Ciotlăuş (Nemzeti Liberális Párt, PNL) és Silviu Morariu (Konzervatív Párt, PC) közül.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
Borbély László nem indul Marosvásárhely polgármesteri székéért a 2012-es helyhatósági választásokon. Ezzel egyidejűleg azonban támogatja, hogy egyetlen magyar jelölt mögött sorakozzanak fel a magyar politikai szervezetek. Az EMNT arról tájékoztatott, hogy hétfőn aláírják az közös jelöltállításról szóló együttműködési megállapodást.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László egyértelművé tette: nem kívánja jelöltetni magát a jövő évi választásokon Marosvásárhely polgármesteri székére. „Elég volt 2008-ban. Nem bánom, hogy akkor megmérettettem, de most hagyok másokat. Olyan személyre van szükség, akit a marosvásárhelyi magyarság elfogad, ezért az RMDSZ-nek olyan jelöltje lesz, aki az összes marosvásárhelyi érdekét képviselni tudja. Egyetértek azzal, hogy a magyar szervezeteknek egyetlen, közös jelöltje legyen. A személyt minél hamarabb meg kell neveznünk, remélem, erre június végéig sor kerül” – mondta Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által szerkesztőségünkbe is eljuttatott közlemény értelmében öt találkozót tartottak az MPP, az RMDSZ és az EMNT képviselői, az együttműködési megállapodást hétfőn, május 23-án írják alá. „Széles társadalmi összefogással biztosítani kívánjuk a 2012-es helyhatósági választásokon a marosvásárhelyi magyar együttműködés kereteit. Egy olyan szövetséget, mely valós esélyt teremt az önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy Marosvásárhelynek újra magyar polgármestere legyen. Az együttműködést kezdeményezők, konszenzus és maradéktalan egyetértés révén nevezzük meg a marosvásárhelyi magyarság 2012. évi polgármesterjelöltjét, akit mindhárom szervezet elfogad, és saját jelöltjének tekint. A marosvásárhelyi együttműködés érdekében szervezeteink városi konzultációsorozatot kezdeményeznek, amelynek célja az, hogy a lehető legszélesebb társadalmi alapokra hagyatkozva nevezhessük meg Marosvásárhely következő polgármesterét. Ehhez a kezdeményezésünkhöz várjuk történelmi egyházaink és civil szervezeteink hathatós segítségét és támogató csatlakozását” – áll a megállapodástervezetben. Az eddigi jelöltek Marosvásárhely polgármesteri tisztségéért eddig Smaranda Enache (független), Dorin Florea (Demokrata-liberális Párt, PD-L), valamint a Szociálliberális Szövetség (USL) közös jelöltje „jelentkezett be”, utóbbiak belső választásokon döntenek Cornel Brişcaru (Szociáldemokrata Párt, PSD), Ionela Ciotlăuş (Nemzeti Liberális Párt, PNL) és Silviu Morariu (Konzervatív Párt, PC) közül.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
2011. május 23.
WikiLeaks: az RMDSZ-ről is szivárogtattak
Az RMDSZ-szel és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak azok az amerikai nagykövetségi táviratok, amelyeket a WikiLeaks kiszivárogtató portál hozott nyilvánosságra. A hétvégén nyilvánosság elé került táviratok egyike 2005. július 22-i keltezésű, és az RMDSZ szerepével foglalkozik. Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársai két csoportba osztották a romániai magyar politikai osztályt: a mérsékeltekre, akik fokozatosan kérnek több jogot és autonómiát, valamint a radikálisokra, akik gyorsabb reformokat szeretnének.
A nagykövetségi tájékoztatás szerint, amelyet az amerikai külügyminisztériumnak küldtek, a Markó Béla vezette mérsékeltek 1993 óta a romániai pártokkal és politikusokkal folytatott együttműködés és párbeszéd útján érték el céljaikat.
A radikálisok ugyanakkor több táborra oszlanak, amelyek egykori, a szövetség nehézkessége és a fiatal politikusok háttérbe szorítása miatt elégedetlen RMDSZ-tagokat is soraik között tudnak. Egyesek szinte teljes területi autonómiát és oktatási szegregációt akarnak az ország közepén fekvő Székelyföld számára.
A radikális csoportok között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Szövetséget és a Székely Nemzeti Tanácsot említik meg. Markó Béla azóta leköszönt RMDSZ-elnököt a mérsékeltek vezetőjeként jellemzik, aki szoros együttműködést alakított ki a román pártokkal, és középre pozicionált alkupárttá tette a szövetséget, amely baloldali és jobboldali koalíciókban is részt vett.
A szerző szerint ez a politika gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen önálló magyar iskolák jöttek létre, a magyar egyházak visszakapták egykori tulajdonukat, és a magyar nyelv is használhatóvá vált hivatalos fórumokon. Markó ugyanakkor nem volt hajlandó párbeszédbe bocsátkozni a Magyar Polgári Szövetséggel, sőt sikeresen megakadályozta, hogy induljon a választásokon.
Egy másik távirat szerint Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos arról beszélt, hogy Traian Băsescu áll a Magyar Polgári Párt megalakulása mögött, mivel így akart bosszút állni az RMDSZ-en, amiért az megmaradt a Nemzeti Liberális Párttal kötött koalícióban. Szó esik arról is, hogy Eckstein szerint az RMDSZ-t is elérte a korrupció, ezért ódzkodnak egyes RMDSZ-es politikusok egy erős korrupcióellenes intézmény létrehozásától.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Az RMDSZ-szel és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak azok az amerikai nagykövetségi táviratok, amelyeket a WikiLeaks kiszivárogtató portál hozott nyilvánosságra. A hétvégén nyilvánosság elé került táviratok egyike 2005. július 22-i keltezésű, és az RMDSZ szerepével foglalkozik. Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársai két csoportba osztották a romániai magyar politikai osztályt: a mérsékeltekre, akik fokozatosan kérnek több jogot és autonómiát, valamint a radikálisokra, akik gyorsabb reformokat szeretnének.
A nagykövetségi tájékoztatás szerint, amelyet az amerikai külügyminisztériumnak küldtek, a Markó Béla vezette mérsékeltek 1993 óta a romániai pártokkal és politikusokkal folytatott együttműködés és párbeszéd útján érték el céljaikat.
A radikálisok ugyanakkor több táborra oszlanak, amelyek egykori, a szövetség nehézkessége és a fiatal politikusok háttérbe szorítása miatt elégedetlen RMDSZ-tagokat is soraik között tudnak. Egyesek szinte teljes területi autonómiát és oktatási szegregációt akarnak az ország közepén fekvő Székelyföld számára.
A radikális csoportok között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Szövetséget és a Székely Nemzeti Tanácsot említik meg. Markó Béla azóta leköszönt RMDSZ-elnököt a mérsékeltek vezetőjeként jellemzik, aki szoros együttműködést alakított ki a román pártokkal, és középre pozicionált alkupárttá tette a szövetséget, amely baloldali és jobboldali koalíciókban is részt vett.
A szerző szerint ez a politika gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen önálló magyar iskolák jöttek létre, a magyar egyházak visszakapták egykori tulajdonukat, és a magyar nyelv is használhatóvá vált hivatalos fórumokon. Markó ugyanakkor nem volt hajlandó párbeszédbe bocsátkozni a Magyar Polgári Szövetséggel, sőt sikeresen megakadályozta, hogy induljon a választásokon.
Egy másik távirat szerint Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos arról beszélt, hogy Traian Băsescu áll a Magyar Polgári Párt megalakulása mögött, mivel így akart bosszút állni az RMDSZ-en, amiért az megmaradt a Nemzeti Liberális Párttal kötött koalícióban. Szó esik arról is, hogy Eckstein szerint az RMDSZ-t is elérte a korrupció, ezért ódzkodnak egyes RMDSZ-es politikusok egy erős korrupcióellenes intézmény létrehozásától.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 23.
Megalakult az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa
Összefogásra, az értékek megbecsülésére és a majdani önálló székelyföldi régió létrejöttébe vetett bizalomra buzdított a három székely megye – Hargita, Kovászna és Maros – tanácselnöke azon a hétvégi marosvásárhelyi ülésen, melyen megalakult az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa (SZÖT).
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök az egyetlen ujj tehetetlenségének példájával próbálta ecsetelni az összefogás fontosságát. „Egy ujjal a legapróbb kavicsot sem vagyunk képesek felemelni” – fogalmazott a háromszéki elöljáró. Ellenpéldaként kifejtette, hogy a több ujj, azaz az érdekvédelmi szövetség mintegy 1300 székelyföldi választott képviselője olyan erőt ad a magyarságnak, mely egyértelművé teszi, hogy a régióban gyakorlatilag egyetlen döntés sem születhet az RMDSZ megkerülésével. Hargita megyei kollégája, Borboly Csaba tanácselnök is az önkormányzatiság erejére hivatkozott, amikor kijelentette: csupán idő kérdése, hogy mikor válhat a Székelyföld Románia önálló régiójává.
„Addig is legyünk büszkék sajátosságainkra” – biztatta az esemény házigazdája, Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök a vásárhelyi alakuló ülésen megjelent mintegy hatvan polgármestert, alpolgármestert és tanácsost.
A jövő évi választásokra gondolnak
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében kifejtette, a régiók szerinti felosztást az eltérő igények, prioritások és cselekvési tervek tették szükségessé. „Az önkormányzatiság elvének érvényesítését az RMDSZ már a kezdet kezdetétől felvállalta, és a mai napig is prioritásként kezeli. Ennek eredményeként az elmúlt 21 évben a székelyföldi önkormányzatok megerősödtek és megőrizték a többséget. A Székelyföldi Önkormányzati Tanács megalakulása Kököstől Nyárádszeredáig minden önkormányzat érdekeit felvállalja, tevékenységüket összehangolja” – hangoztatta Kelemen.
A szövetségi elnök felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az önkormányzati tanács tagjai a közösség érdekeit képviselik, de azon túl olyan üzeneteket kell megfogalmazniuk, amelyek a térség jövőképét tartalmazzák. Kelemen Hunor a tanácsalakítás politikai oldalára is kitért. Nem rejtette véka alá, hogy ezzel a lépéssel az RMDSZ az önkormányzati választásokat próbálja minél hatékonyabban előkészíteni. „2012-ben verseny lesz az önkormányzati választásokon, és nem lesz könnyű dolgunk a Székelyföldön. De nekünk ezt a versenyt meg kell nyernünk!” – hangsúlyozta az RMDSZ-elnök. Úgy vélte, ha a helyhatósági választásokat a szövetség megnyeri, másképpen tud készülni majd a parlamenti választásokra. „Ma vannak olyan magyar emberek, magyar pártalapítók, akik azt mondják, hogy az erdélyi magyarságnak nem kell parlamenti képviselet. Ezt az álláspontot mi visszautasítjuk, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy továbbra is képviseljük a romániai magyarság érdekeit a román parlamentben” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Köszönet a walesi hercegnek
„Nem vagyok híve a székelykedésnek, de híve vagyok annak, hogy a Székelyföld mutassa meg saját arcát és fogalmazza meg saját céljait” – fejtette ki Markó Béla kormányfőhelyettes, aki megköszönte Károly brit trónörökösnek azt a szolgálatot, amelyet kijelentéseivel az elmúlt napokban Erdélynek és a Székelyföldnek tett. Mint ismeretes, a herceg Románia legértékesebb exportcikkének nevezte Erdélyt. Borbély László is a regionalizálódási kezdeményezés gazdasági vetületét próbálta érzékeltetni. A szövetség politikai alelnöke felsorolt néhány pályázati lehetőséget, amelyekkel az önkormányzatok az elkövetkező időszakban élhetnek. „Nagyon fontos, hogy a régió fogalmazza meg céljait, prioritásait és éljen is velük” – hangsúlyozta Borbély, aki szerint a három székely megyének egyértelműen azonos célkitűzései vannak. A hatékony együttműködés, a pályázási lehetőségeken túl, számos befektetést vonzhat a régióba, értékelte a környezetvédelmi miniszter arra bíztatva a helyhatóságok képviselőit, hogy nyugodtan kérdezzenek és tanuljanak egymástól, az csak a térség javára válhat. Miközben az alapszabály és a működési szabályzat megvitatása nem sok újat hozott, az elnökválasztás meglepetést okozott. Titkos szavazással Péter Ferenc, Szováta polgármestere került a testület élére, aki eddig igencsak ritkán nyilvánult meg politikusként, jobbára az önkormányzatra összpontosított. Az elnökségben a három megyei tanácselnök mellett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, illetve Petres Sándor és Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnökei kaptak helyet. A héten megalakul a Közép-Erdélyi Önkormányzati Tanács is, míg a partiumi testület várhatóan június elején tartja alakuló ülését.
Kampányfogást sejt az ellenzék
„Porhintésnek, kampányfogásnak tartom, hogy az RMDSZ megalakítja a regionális önkormányzati tanácsokat” – kommentálta a SZÖT megalakulásának hírét Papp Előd. Az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökségének székelyföldi tagja a Krónikának úgy nyilatkozott: az RMDSZ annak tudatában alakítja meg regionális önkormányzati tanácsait, hogy az EMNP kezdeményezői korábban bejelentették, regionálisan szervezik meg a bejegyzés előtt álló pártot. Papp szerint az önkormányzati tanácsoknak nem lesz semmilyen hatáskörük, a politikai irányvonalat a párt országos vezetése határozza meg, és hozza meg a döntéseket is. „Ez az egész készülődés azt mutatja, hogy komolyan veszik az új pártot” – jelentette ki a politikus.
A SZÖT megalakulásáról Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is hasonlóképpen vélekedik. „Nincs semmi új az RMDSZ-ben, ha politikai döntést kell hozni, azt a központi vezetés teszi. Az, hogy a testület elnöki tisztségére nem valamelyik befolyásos önkormányzat vezetőjét választották, hanem Péter Ferenc szovátai polgármestert azt mutatja, az RMDSZ ismét nem engedi önállóan dönteni az önkormányzati képviselőket” – nyilatkozta a Krónikának a polgári alakulat vezetője. Hozzáfűzte: Péter Ferencet emberként tiszteli, de szerinte Borbély László bizalmi embere, aki így rajta tartja majd a szemét az új testületen. (Hány tagúak a testületek?. A három – székelyföldi, partiumi és belső-erdélyi – önkormányzati tanács tagjainak számát az RMDSZ a 2008-as helyi választások eredményei alapján határozta meg. Eszerint a székelyföldi polgármesterekből, alpolgármesterekből és tanácsosokból álló szervezet 62 tagot számlál, a partiumi 57-et, a belső-erdélyi 28 főből áll majd. Az alapszabály értelmében valamennyiüket területi szervezeteik delegálják.)
Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Összefogásra, az értékek megbecsülésére és a majdani önálló székelyföldi régió létrejöttébe vetett bizalomra buzdított a három székely megye – Hargita, Kovászna és Maros – tanácselnöke azon a hétvégi marosvásárhelyi ülésen, melyen megalakult az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa (SZÖT).
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök az egyetlen ujj tehetetlenségének példájával próbálta ecsetelni az összefogás fontosságát. „Egy ujjal a legapróbb kavicsot sem vagyunk képesek felemelni” – fogalmazott a háromszéki elöljáró. Ellenpéldaként kifejtette, hogy a több ujj, azaz az érdekvédelmi szövetség mintegy 1300 székelyföldi választott képviselője olyan erőt ad a magyarságnak, mely egyértelművé teszi, hogy a régióban gyakorlatilag egyetlen döntés sem születhet az RMDSZ megkerülésével. Hargita megyei kollégája, Borboly Csaba tanácselnök is az önkormányzatiság erejére hivatkozott, amikor kijelentette: csupán idő kérdése, hogy mikor válhat a Székelyföld Románia önálló régiójává.
„Addig is legyünk büszkék sajátosságainkra” – biztatta az esemény házigazdája, Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök a vásárhelyi alakuló ülésen megjelent mintegy hatvan polgármestert, alpolgármestert és tanácsost.
A jövő évi választásokra gondolnak
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében kifejtette, a régiók szerinti felosztást az eltérő igények, prioritások és cselekvési tervek tették szükségessé. „Az önkormányzatiság elvének érvényesítését az RMDSZ már a kezdet kezdetétől felvállalta, és a mai napig is prioritásként kezeli. Ennek eredményeként az elmúlt 21 évben a székelyföldi önkormányzatok megerősödtek és megőrizték a többséget. A Székelyföldi Önkormányzati Tanács megalakulása Kököstől Nyárádszeredáig minden önkormányzat érdekeit felvállalja, tevékenységüket összehangolja” – hangoztatta Kelemen.
A szövetségi elnök felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az önkormányzati tanács tagjai a közösség érdekeit képviselik, de azon túl olyan üzeneteket kell megfogalmazniuk, amelyek a térség jövőképét tartalmazzák. Kelemen Hunor a tanácsalakítás politikai oldalára is kitért. Nem rejtette véka alá, hogy ezzel a lépéssel az RMDSZ az önkormányzati választásokat próbálja minél hatékonyabban előkészíteni. „2012-ben verseny lesz az önkormányzati választásokon, és nem lesz könnyű dolgunk a Székelyföldön. De nekünk ezt a versenyt meg kell nyernünk!” – hangsúlyozta az RMDSZ-elnök. Úgy vélte, ha a helyhatósági választásokat a szövetség megnyeri, másképpen tud készülni majd a parlamenti választásokra. „Ma vannak olyan magyar emberek, magyar pártalapítók, akik azt mondják, hogy az erdélyi magyarságnak nem kell parlamenti képviselet. Ezt az álláspontot mi visszautasítjuk, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy továbbra is képviseljük a romániai magyarság érdekeit a román parlamentben” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Köszönet a walesi hercegnek
„Nem vagyok híve a székelykedésnek, de híve vagyok annak, hogy a Székelyföld mutassa meg saját arcát és fogalmazza meg saját céljait” – fejtette ki Markó Béla kormányfőhelyettes, aki megköszönte Károly brit trónörökösnek azt a szolgálatot, amelyet kijelentéseivel az elmúlt napokban Erdélynek és a Székelyföldnek tett. Mint ismeretes, a herceg Románia legértékesebb exportcikkének nevezte Erdélyt. Borbély László is a regionalizálódási kezdeményezés gazdasági vetületét próbálta érzékeltetni. A szövetség politikai alelnöke felsorolt néhány pályázati lehetőséget, amelyekkel az önkormányzatok az elkövetkező időszakban élhetnek. „Nagyon fontos, hogy a régió fogalmazza meg céljait, prioritásait és éljen is velük” – hangsúlyozta Borbély, aki szerint a három székely megyének egyértelműen azonos célkitűzései vannak. A hatékony együttműködés, a pályázási lehetőségeken túl, számos befektetést vonzhat a régióba, értékelte a környezetvédelmi miniszter arra bíztatva a helyhatóságok képviselőit, hogy nyugodtan kérdezzenek és tanuljanak egymástól, az csak a térség javára válhat. Miközben az alapszabály és a működési szabályzat megvitatása nem sok újat hozott, az elnökválasztás meglepetést okozott. Titkos szavazással Péter Ferenc, Szováta polgármestere került a testület élére, aki eddig igencsak ritkán nyilvánult meg politikusként, jobbára az önkormányzatra összpontosított. Az elnökségben a három megyei tanácselnök mellett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, illetve Petres Sándor és Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnökei kaptak helyet. A héten megalakul a Közép-Erdélyi Önkormányzati Tanács is, míg a partiumi testület várhatóan június elején tartja alakuló ülését.
Kampányfogást sejt az ellenzék
„Porhintésnek, kampányfogásnak tartom, hogy az RMDSZ megalakítja a regionális önkormányzati tanácsokat” – kommentálta a SZÖT megalakulásának hírét Papp Előd. Az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökségének székelyföldi tagja a Krónikának úgy nyilatkozott: az RMDSZ annak tudatában alakítja meg regionális önkormányzati tanácsait, hogy az EMNP kezdeményezői korábban bejelentették, regionálisan szervezik meg a bejegyzés előtt álló pártot. Papp szerint az önkormányzati tanácsoknak nem lesz semmilyen hatáskörük, a politikai irányvonalat a párt országos vezetése határozza meg, és hozza meg a döntéseket is. „Ez az egész készülődés azt mutatja, hogy komolyan veszik az új pártot” – jelentette ki a politikus.
A SZÖT megalakulásáról Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is hasonlóképpen vélekedik. „Nincs semmi új az RMDSZ-ben, ha politikai döntést kell hozni, azt a központi vezetés teszi. Az, hogy a testület elnöki tisztségére nem valamelyik befolyásos önkormányzat vezetőjét választották, hanem Péter Ferenc szovátai polgármestert azt mutatja, az RMDSZ ismét nem engedi önállóan dönteni az önkormányzati képviselőket” – nyilatkozta a Krónikának a polgári alakulat vezetője. Hozzáfűzte: Péter Ferencet emberként tiszteli, de szerinte Borbély László bizalmi embere, aki így rajta tartja majd a szemét az új testületen. (Hány tagúak a testületek?. A három – székelyföldi, partiumi és belső-erdélyi – önkormányzati tanács tagjainak számát az RMDSZ a 2008-as helyi választások eredményei alapján határozta meg. Eszerint a székelyföldi polgármesterekből, alpolgármesterekből és tanácsosokból álló szervezet 62 tagot számlál, a partiumi 57-et, a belső-erdélyi 28 főből áll majd. Az alapszabály értelmében valamennyiüket területi szervezeteik delegálják.)
Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 23.
Az RMDSZ nem írta alá az együttműködési megállapodást Marosvásárhelyen.
Csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei vezetői írták alá azt az együttműködési megállapodást, amelyet hétfő délelőtt az RMDSZ székházában mind a három félnek szentesítenie kellett volna. Különböző jóváhagyások hiányára hivatkozva, a szövetség marosvásárhelyi elnöke, Benedek István nem látta el kézjegyével azt a hárompontos egyezményt, amely a jövő évi helyhatósági választásokra tervezett együttműködés alapjaként szolgált volna. A felek mindenekelőtt egy olyan szövetséget hoztak volna létre, mely valós esélyt teremtene a 2008-ban elveszített önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy tizenkét év után ismét magyar polgármester kerüljön a vegyes lakosságú nagyváros élére.
Az együttműködési megállapodás helyett „hasznos beszélgetés” született, ahogy Benedek jellemezte a hétfői találkozót. Az RMDSZ elnöke szerint sok mindent kell még tisztázni, ráadásul az általa vezetett szervezet szigorú szabályok alapján működik. Egyike ezeknek éppen az, hogy kulcskérdésekben az elnök nem hozhat döntést a választmány megkerülésével. Ennek ellenére Benedek István bizakodó és hajlik az együttműködésre. „Az együttműködés megvalósul, mert nekünk is érdekünk, hogy közös jelöltet állítsunk” – fogalmazott.
Egy dokumentum két olvasatban
A sorozatos egyeztetések ellenére a felek más-másként értelmezik a közös jelöltállítást. „Az én olvasatomban mind a három fél jön a saját jelöltjével, és azok közül választjuk ki a legmegfelelőbbet” – véli Benedek István.
Az MPP másként látja a helyzetet: László György elnök szerint mindhárom alakulatnak le kellene mondania az egyéni ambíciókról és közös, pártfüggetlen jelölttel kellene előrukkolniuk. „Olyannal, amilyen három esztendővel ezelőtt lett volna Bölöni László” – példálózott a polgáriak vezetője Szász Jenő pártelnök 2008-ban tett javaslatával. A marosvásárhelyi politikai életben semmiféle tisztséggel nem rendelkező kisebbik magyar párt vezetője ugyanakkor kifejtette, hogy amennyiben nem sikerül független jelöltet találni, csoportosulása nem támogat egy „RMDSZ-es pártkatonát”.
A Krónika kérdésére, hogy a közös jelölt akár egy román nemzetiségű személy is lehetne, mint például Smaranda Enache, aki nemrég jelentette be, hogy versenybe száll a polgármesteri szék megszerzéséért, Jakab István, az EMNT elnöke határozott nemmel válaszolt. „Világosan kifejtettük, hogy kimondottan magyar polgármestert szeretnénk” – szögezte le, elvetve a magyarság körében nagy megbecsülésnek örülő emberjogi harcos támogatási lehetőségét.
Két fronton harcol Benedek
Az egyensúlyteremtésben a leghálátlanabb feladat éppen a legnagyobb politikai párt vezetőjére, Benedek Istvánra vár. Az orvos-politikusnak nem csak a két ellenzéki alakulattal kell megtalálnia a közös hangnemet és jelöltet, hanem a maga szervezetében is meg kell vívnia a harcát.
Marosvásárhelyen már évek óta feszült a viszony a városi és a megyei szervezet vezetői között, vagy legjobb esetben akadozik a kommunikáció. Hétfőn reggel Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnöke még semmit nem tudott a tervezett együttműködési aláírásról. Később is csak annyiról értesült, hogy „az EMNT meghívta a sajtót az RMDSZ székházába”. A nemzeti tanács címéről érkező meghívóban a szövegezők említést tesznek arról, hogy az RMDSZ tárgyalócsoportjának egyik tagja Brassai volt. Az ügyvezető alelnök viszont cáfolta, hogy vele más magyar pártok képviselői valaha is konzultáltak volna a közös jelöltállítás kérdésében.
A Krónika értesülései szerint a hét végén az RMDSZ csúcsvezetői közül is néhányan „leszóltak” Benedeknek, hogy ne szövetkezzen az ellenzékkel.
„Azzal váltunk el Benedek Istvántól a csütörtöki, utolsó tárgyalásunk után, amelyre éppen nálunk, a Demokrácia Központban került sor, hogy a megyei elnök beleegyezése nélkül is aláírja a megállapodást” – emlékeztetett Kali István, az EMNT alelnöke.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei vezetői írták alá azt az együttműködési megállapodást, amelyet hétfő délelőtt az RMDSZ székházában mind a három félnek szentesítenie kellett volna. Különböző jóváhagyások hiányára hivatkozva, a szövetség marosvásárhelyi elnöke, Benedek István nem látta el kézjegyével azt a hárompontos egyezményt, amely a jövő évi helyhatósági választásokra tervezett együttműködés alapjaként szolgált volna. A felek mindenekelőtt egy olyan szövetséget hoztak volna létre, mely valós esélyt teremtene a 2008-ban elveszített önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy tizenkét év után ismét magyar polgármester kerüljön a vegyes lakosságú nagyváros élére.
Az együttműködési megállapodás helyett „hasznos beszélgetés” született, ahogy Benedek jellemezte a hétfői találkozót. Az RMDSZ elnöke szerint sok mindent kell még tisztázni, ráadásul az általa vezetett szervezet szigorú szabályok alapján működik. Egyike ezeknek éppen az, hogy kulcskérdésekben az elnök nem hozhat döntést a választmány megkerülésével. Ennek ellenére Benedek István bizakodó és hajlik az együttműködésre. „Az együttműködés megvalósul, mert nekünk is érdekünk, hogy közös jelöltet állítsunk” – fogalmazott.
Egy dokumentum két olvasatban
A sorozatos egyeztetések ellenére a felek más-másként értelmezik a közös jelöltállítást. „Az én olvasatomban mind a három fél jön a saját jelöltjével, és azok közül választjuk ki a legmegfelelőbbet” – véli Benedek István.
Az MPP másként látja a helyzetet: László György elnök szerint mindhárom alakulatnak le kellene mondania az egyéni ambíciókról és közös, pártfüggetlen jelölttel kellene előrukkolniuk. „Olyannal, amilyen három esztendővel ezelőtt lett volna Bölöni László” – példálózott a polgáriak vezetője Szász Jenő pártelnök 2008-ban tett javaslatával. A marosvásárhelyi politikai életben semmiféle tisztséggel nem rendelkező kisebbik magyar párt vezetője ugyanakkor kifejtette, hogy amennyiben nem sikerül független jelöltet találni, csoportosulása nem támogat egy „RMDSZ-es pártkatonát”.
A Krónika kérdésére, hogy a közös jelölt akár egy román nemzetiségű személy is lehetne, mint például Smaranda Enache, aki nemrég jelentette be, hogy versenybe száll a polgármesteri szék megszerzéséért, Jakab István, az EMNT elnöke határozott nemmel válaszolt. „Világosan kifejtettük, hogy kimondottan magyar polgármestert szeretnénk” – szögezte le, elvetve a magyarság körében nagy megbecsülésnek örülő emberjogi harcos támogatási lehetőségét.
Két fronton harcol Benedek
Az egyensúlyteremtésben a leghálátlanabb feladat éppen a legnagyobb politikai párt vezetőjére, Benedek Istvánra vár. Az orvos-politikusnak nem csak a két ellenzéki alakulattal kell megtalálnia a közös hangnemet és jelöltet, hanem a maga szervezetében is meg kell vívnia a harcát.
Marosvásárhelyen már évek óta feszült a viszony a városi és a megyei szervezet vezetői között, vagy legjobb esetben akadozik a kommunikáció. Hétfőn reggel Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnöke még semmit nem tudott a tervezett együttműködési aláírásról. Később is csak annyiról értesült, hogy „az EMNT meghívta a sajtót az RMDSZ székházába”. A nemzeti tanács címéről érkező meghívóban a szövegezők említést tesznek arról, hogy az RMDSZ tárgyalócsoportjának egyik tagja Brassai volt. Az ügyvezető alelnök viszont cáfolta, hogy vele más magyar pártok képviselői valaha is konzultáltak volna a közös jelöltállítás kérdésében.
A Krónika értesülései szerint a hét végén az RMDSZ csúcsvezetői közül is néhányan „leszóltak” Benedeknek, hogy ne szövetkezzen az ellenzékkel.
„Azzal váltunk el Benedek Istvántól a csütörtöki, utolsó tárgyalásunk után, amelyre éppen nálunk, a Demokrácia Központban került sor, hogy a megyei elnök beleegyezése nélkül is aláírja a megállapodást” – emlékeztetett Kali István, az EMNT alelnöke.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 23.
A székely viasz
A magasztalt turisztika Hargita megyében az összgazdasági forgalom alig egy százalékát tette ki.
Két nagyobb szabású tanácskozás is foglalkozott az elmúlt hét végén a Székelyfölddel. Marosvásárhelyen megalakult a Székelyföldi Regionális Önkormányzati Tanács, Csíksomlyón pedig újabb megbeszélést szerveztek a Székelyföld gazdasági fejlesztéséről.
Míg az első rendezvényt akár az RMDSZ belügyének is lehetne tekinteni, hiszen a szervezet legutóbbi, nagyváradi kongresszusa tette lehetővé a regionális önkormányzati testületek megalakítását, addig a gazdasági eszmecserén nem csupán az RMDSZ, hanem az MPP és az EMNT holdudvarához tartozó szakértők, valamint magyarországi gazdasági szakemberek és a magyar kormány nemzeti gazdasági szemléletének a kidolgozásával megbízott tisztségviselők is körvonalazták a maguk nézeteit.
A RÖK természetesen nem lehetett politikamentes és sok szó esett a jövő esztendei önkormányzati választásokról is. Kelemen Hunor RMDSZ elnök nem véletlenül hívta fel a jelenlevő tanácsosok figyelmét arra, hogy itt nagyon jól kell teljesíteni és be kell bizonyítani, hogy az önkormányzati vezetők az elmúlt négy évben eredményesek voltak, jobbá tették a közösségek életét, minden eszközt felhasználtak, amit a bukaresti kormányzat RMDSZ-es tagjai biztosítani tudtak a válság időszakában.
Az igazság az, hogy Székelyföld számos településen az önkormányzati vezetők az elmúlt négy vagy éppen nyolc esztendőben is bizonyítottak, hiszen aki nyitott szemmel figyeli a községeket, falvakat, az rájön arra, hogy különösképpen az infrastruktúra terén jelentősek a változások, nagyon sok helyen van már ivóvíz- és földgázhálózat, imitt-amott a csatornázás is megjelent, a sokfelé mostanig ismeretlen szemételhordás legnagyobbrészt most már falvakon is szerződésekkel biztosított, aminek megvan a maga környezetkímélő hatása.
Történtek előrelépések az útjavítások, -felújítások tekintetében is, noha nem éppen a kívánt ütemben és mértékben. A legtöbb helyen a községi-, falusi középületek, iskolák megújultak, a tornaterem-program is számos községközpontba eljutott, a székelyföldi városok pedig szinte kivétel nélkül rendezettebbé váltak, és ez a megállapítás még akkor is igaz, ha leginkább a városközpontokat érinti.
Ezeknek az átalakulásoknak a hátterében azonban legnagyobb részt központi költségvetési pénzek állnak. Azok a közcélokra felhasználható jövedelmek, amelyeket a székelyföldi gazdasági élet termel, még mindig igen szerények, és ez bizony érződik a térség lakosainak mindennapjaiban. Annak a ténynek, hogy Romániában továbbra is az úgynevezett tömbmagyar megyékben a legalacsonyabb a nettó átlagjövedelem, hatása van az életszínvonalra, különösképpen ha figyelembe vesszük azt is, hogy még ezeket az értékeket is csupán néhány jobban kereső, de meglehetősen szűk foglalkoztatási csoport segítségével sikerül elérni.
Ilyen összefüggésben jogos minden olyan tanácskozás, amely a Székelyföld gazdasági életének élénkítését célozza, egyetlen megjegyzéssel: ne találtasson fel újra a székely viasz! Az elmúlt két évtizedben ugyanis számos – vagy számtalan – olyan tanácskozást tartottak, amelyen megállapították, hogy a székelyföldi kitörési pontok csakis a turisztika és ezen belül a fürdőgyógyászat, az erdőgazdálkodás és a faipar, a mezőgazdasági biotermelés, a házi- és kézműves ipar lehet, mivel az infrastruktúra hiánya miatt a külföldi tőkebefektetés elkerüli ezt a térséget.
Csakhogy a tavalyi mutatók szerint az olyannyira magasztalt és meglehetősen látványos médiavisszhangnak örvendő turisztika Hargita megyében az összgazdasági forgalom alig egy százalékát tette ki. A gazdasági élet alapmutatói pedig az egyik vállalkozásszervező szakember szerint nem lépik túl egy közepes németországi cég hasonló adatait.
A csíksomlyói tanácskozáson néhányan a megoldást valamiféle magyar nemzeti hitelrendszer kialakításában és ennek alapján a vállalkozói kedv ösztönzésében látják, mások az európai pályázati pénzeket szeretnék nagyobb arányban idevonzani. Annyi bizonyos: a székelyföldi természeti környezet továbbra is csodálatos, de a modernizáció az ország más, magyarok is lakta térségeiben jóval gyorsabb.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
A magasztalt turisztika Hargita megyében az összgazdasági forgalom alig egy százalékát tette ki.
Két nagyobb szabású tanácskozás is foglalkozott az elmúlt hét végén a Székelyfölddel. Marosvásárhelyen megalakult a Székelyföldi Regionális Önkormányzati Tanács, Csíksomlyón pedig újabb megbeszélést szerveztek a Székelyföld gazdasági fejlesztéséről.
Míg az első rendezvényt akár az RMDSZ belügyének is lehetne tekinteni, hiszen a szervezet legutóbbi, nagyváradi kongresszusa tette lehetővé a regionális önkormányzati testületek megalakítását, addig a gazdasági eszmecserén nem csupán az RMDSZ, hanem az MPP és az EMNT holdudvarához tartozó szakértők, valamint magyarországi gazdasági szakemberek és a magyar kormány nemzeti gazdasági szemléletének a kidolgozásával megbízott tisztségviselők is körvonalazták a maguk nézeteit.
A RÖK természetesen nem lehetett politikamentes és sok szó esett a jövő esztendei önkormányzati választásokról is. Kelemen Hunor RMDSZ elnök nem véletlenül hívta fel a jelenlevő tanácsosok figyelmét arra, hogy itt nagyon jól kell teljesíteni és be kell bizonyítani, hogy az önkormányzati vezetők az elmúlt négy évben eredményesek voltak, jobbá tették a közösségek életét, minden eszközt felhasználtak, amit a bukaresti kormányzat RMDSZ-es tagjai biztosítani tudtak a válság időszakában.
Az igazság az, hogy Székelyföld számos településen az önkormányzati vezetők az elmúlt négy vagy éppen nyolc esztendőben is bizonyítottak, hiszen aki nyitott szemmel figyeli a községeket, falvakat, az rájön arra, hogy különösképpen az infrastruktúra terén jelentősek a változások, nagyon sok helyen van már ivóvíz- és földgázhálózat, imitt-amott a csatornázás is megjelent, a sokfelé mostanig ismeretlen szemételhordás legnagyobbrészt most már falvakon is szerződésekkel biztosított, aminek megvan a maga környezetkímélő hatása.
Történtek előrelépések az útjavítások, -felújítások tekintetében is, noha nem éppen a kívánt ütemben és mértékben. A legtöbb helyen a községi-, falusi középületek, iskolák megújultak, a tornaterem-program is számos községközpontba eljutott, a székelyföldi városok pedig szinte kivétel nélkül rendezettebbé váltak, és ez a megállapítás még akkor is igaz, ha leginkább a városközpontokat érinti.
Ezeknek az átalakulásoknak a hátterében azonban legnagyobb részt központi költségvetési pénzek állnak. Azok a közcélokra felhasználható jövedelmek, amelyeket a székelyföldi gazdasági élet termel, még mindig igen szerények, és ez bizony érződik a térség lakosainak mindennapjaiban. Annak a ténynek, hogy Romániában továbbra is az úgynevezett tömbmagyar megyékben a legalacsonyabb a nettó átlagjövedelem, hatása van az életszínvonalra, különösképpen ha figyelembe vesszük azt is, hogy még ezeket az értékeket is csupán néhány jobban kereső, de meglehetősen szűk foglalkoztatási csoport segítségével sikerül elérni.
Ilyen összefüggésben jogos minden olyan tanácskozás, amely a Székelyföld gazdasági életének élénkítését célozza, egyetlen megjegyzéssel: ne találtasson fel újra a székely viasz! Az elmúlt két évtizedben ugyanis számos – vagy számtalan – olyan tanácskozást tartottak, amelyen megállapították, hogy a székelyföldi kitörési pontok csakis a turisztika és ezen belül a fürdőgyógyászat, az erdőgazdálkodás és a faipar, a mezőgazdasági biotermelés, a házi- és kézműves ipar lehet, mivel az infrastruktúra hiánya miatt a külföldi tőkebefektetés elkerüli ezt a térséget.
Csakhogy a tavalyi mutatók szerint az olyannyira magasztalt és meglehetősen látványos médiavisszhangnak örvendő turisztika Hargita megyében az összgazdasági forgalom alig egy százalékát tette ki. A gazdasági élet alapmutatói pedig az egyik vállalkozásszervező szakember szerint nem lépik túl egy közepes németországi cég hasonló adatait.
A csíksomlyói tanácskozáson néhányan a megoldást valamiféle magyar nemzeti hitelrendszer kialakításában és ennek alapján a vállalkozói kedv ösztönzésében látják, mások az európai pályázati pénzeket szeretnék nagyobb arányban idevonzani. Annyi bizonyos: a székelyföldi természeti környezet továbbra is csodálatos, de a modernizáció az ország más, magyarok is lakta térségeiben jóval gyorsabb.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. május 24.
A WikiLeaks az RMDSZ-ről
Az amerikai nagykövetség a magyarokról is jelentett. A táviratok az RMDSZ és a radikálisok vezető személyiségeit mutatják be, az autonómia és a korrupció is szóba jön. Az amerikai nagykövetség aprólékosan beszámolt az Egyesült Államok külügyminisztériumának a szövetség viselt dolgairól, vezéralakjairól, illetve a romániai magyarság, az RMDSZ-en kívül tevékenykedő hangadó, politikai befolyással bíró személyiségeiről. Összesen tucatnyi emberről közöl adatokat.
A nagykövetség 43 oldalas jelentésének bevezetőjében általános képet fest a romániai magyarságot vezető erőkről, két csoportba osztja a romániai magyar politikai osztályt: egyrészt a mérsékeltekről ír, akik fokozatosan próbálják kivívni a romániai magyarság jogait, illetve az autonómiát, másrészt a radikálisokról, akik a kisebbség számára fontos reformokat gyorsabb ütemben szeretnék megvalósítani. A 2005 júliusában írt távirat szerint az RMDSZ-t 1993 óta a Markó Béla által vezetett mérsékeltek uralják, akik céljaikat a román politikai pártokkal és vezetőkkel való együttműködésre alapozó párbeszéd révén érték el, ez a hozzáállás azonban elégedetlenséget szült a radikálisok körében. A dokumentum szerint a radikálisok – köztük korábbi RMDSZ-esek – sem alkotnak egységes csoportot, ők is különböző szervezetekbe tömörülve tevékenykednek. Nemcsak a “kis lépések politikáját” helytelenítik, hanem azt is, hogy a fiataloknak gyakorlatilag nincs esélyük labdába rúgni a szövetségen belül. A távirat szerint a radikálisok a szinte teljes körű autonómiáért küzdenek a Románia központi térségében lakó székelyek számára, és az oktatási rendszert is függetlenítenék a romániai rendszertől. Ők alkotják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Szövetséget és a Székely Nemzeti Tanácsot. 2006. október 16-án keltezett táviratát az amerikai nagykövetség a Székelyföldi területi autonómia kérdésének szenteli. A dokumentum szerint az RMDSZ a radikális magyar hangadókat tömörítő szervezetek nyomására, a választók megnyerése, illetve megtartása céljából, nem pedig saját elképzelésének eredményeként kezdett hangsúlyosabban beszélni az autonómiáról. A távirat szerzője megállapítja, bár addig inkább a kulturális autonómia kérdése került terítékre, a távirat keletkezését megelőző hetekben hangoztak el első alkalommal a területi autonómia megalapítására vonatkozó nyilatkozatok az RMDSZ részéről, ez pedig a választások kapcsán a Magyar Polgári Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyomásgyakorlásának tudható be. A távirat szerzőjének kommentárjából kiderül, az RMDSZ autonómiatörekvése alighanem halva született elképzelés, hiszen a magyar lakosság csökkenő aránya, az RMDSZ erősödő konkurenciája miatt kétséges, hogy a szövetség egyáltalán képes lesz-e megőrizni politikai pozícióját, illetve a román pártok ellenszegülése nem sok teret biztosít a területi szintű önrendelkezés megvalósítására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az amerikai nagykövetség a magyarokról is jelentett. A táviratok az RMDSZ és a radikálisok vezető személyiségeit mutatják be, az autonómia és a korrupció is szóba jön. Az amerikai nagykövetség aprólékosan beszámolt az Egyesült Államok külügyminisztériumának a szövetség viselt dolgairól, vezéralakjairól, illetve a romániai magyarság, az RMDSZ-en kívül tevékenykedő hangadó, politikai befolyással bíró személyiségeiről. Összesen tucatnyi emberről közöl adatokat.
A nagykövetség 43 oldalas jelentésének bevezetőjében általános képet fest a romániai magyarságot vezető erőkről, két csoportba osztja a romániai magyar politikai osztályt: egyrészt a mérsékeltekről ír, akik fokozatosan próbálják kivívni a romániai magyarság jogait, illetve az autonómiát, másrészt a radikálisokról, akik a kisebbség számára fontos reformokat gyorsabb ütemben szeretnék megvalósítani. A 2005 júliusában írt távirat szerint az RMDSZ-t 1993 óta a Markó Béla által vezetett mérsékeltek uralják, akik céljaikat a román politikai pártokkal és vezetőkkel való együttműködésre alapozó párbeszéd révén érték el, ez a hozzáállás azonban elégedetlenséget szült a radikálisok körében. A dokumentum szerint a radikálisok – köztük korábbi RMDSZ-esek – sem alkotnak egységes csoportot, ők is különböző szervezetekbe tömörülve tevékenykednek. Nemcsak a “kis lépések politikáját” helytelenítik, hanem azt is, hogy a fiataloknak gyakorlatilag nincs esélyük labdába rúgni a szövetségen belül. A távirat szerint a radikálisok a szinte teljes körű autonómiáért küzdenek a Románia központi térségében lakó székelyek számára, és az oktatási rendszert is függetlenítenék a romániai rendszertől. Ők alkotják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Szövetséget és a Székely Nemzeti Tanácsot. 2006. október 16-án keltezett táviratát az amerikai nagykövetség a Székelyföldi területi autonómia kérdésének szenteli. A dokumentum szerint az RMDSZ a radikális magyar hangadókat tömörítő szervezetek nyomására, a választók megnyerése, illetve megtartása céljából, nem pedig saját elképzelésének eredményeként kezdett hangsúlyosabban beszélni az autonómiáról. A távirat szerzője megállapítja, bár addig inkább a kulturális autonómia kérdése került terítékre, a távirat keletkezését megelőző hetekben hangoztak el első alkalommal a területi autonómia megalapítására vonatkozó nyilatkozatok az RMDSZ részéről, ez pedig a választások kapcsán a Magyar Polgári Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyomásgyakorlásának tudható be. A távirat szerzőjének kommentárjából kiderül, az RMDSZ autonómiatörekvése alighanem halva született elképzelés, hiszen a magyar lakosság csökkenő aránya, az RMDSZ erősödő konkurenciája miatt kétséges, hogy a szövetség egyáltalán képes lesz-e megőrizni politikai pozícióját, illetve a román pártok ellenszegülése nem sok teret biztosít a területi szintű önrendelkezés megvalósítására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. május 24.
Elmaradt az aláírás
A tárgyalásokat folytatják
Az EMNT megyei szervezetének közleménye szerint hétfőn délelőtt az RMDSZ marosvásárhelyi székházában kellett volna sor kerüljön annak az együttműködési szerződésnek az aláírására, amelynek értelmében az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködne abban, hogy Marosvásárhelyen közös polgármesterjelöltet indítsanak a jövő évi helyhatósági választásokon. Az aláírás azonban elmaradt.
A sajtóhoz eljuttatott meghívó szerint az öt alkalommal megtartott előzetes tárgyalásokon “részt vettek az MPP (László György, Kelemen Ferenc, Toldi Gyöngyike), az RMDSZ (Benedek István, ifj. Benedek István, Csegzi Sándor, Brassai Zsombor), az EMNT (Jakab István, Tőkés András, Ábrám Noémi, Portik Vilmos, Kali István) és az SZNT (Bíró Zsolt, Gáspár Sándor) képviselői, illetve hogy a május 19-i, csütörtöki találkozón “megegyeztünk, hogy hétfőn, május 23-án aláírjuk az EMNT által elkészített Együttműködési megállapodást (mellékelve!). A megegyezés értelmében az aláírásra várjuk a sajtó képviselőit is”.
Az RMDSZ álláspontját a megyei és marosvásárhelyi szervezetek elnökei (a mellékleten olvasható) közös nyilatkozatban fogalmazták meg.
Hétfő délelőtt kiderült, hogy az aláírás elmarad. Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tizenegy óra előtt bejelentette: valóban hónapok óta folytatják a tárgyalásokat, hogy Marosvásárhelyen sikerüljön közös magyar polgármesterjelöltet állítani. “Ehhez összefogásra van szükség, erről kell az elkövetkezendőkben beszélni, enélkül nem fog sikerülni, pedig számunkra rendkívül fontos, hogy Marosvásárhelyen a magyar polgármester mellett magyar többségű tanács álljon össze. A tárgyalások előrehaladottak, úgy nézett ki, hogy a héten talán aláírunk egy együttműködési szándékot”.
Formabontó villám- sajtótájékoztató
Az EMNT és az MPP aláírásra érkezett, de megtudták, hogy nem kerül sor erre.
Kali István, az EMNT alelnöke rendkívüli, formabontó villám-sajtótájékoztatót tartott az RMDSZ székháza előtt.
– Eljutottunk ehhez a történelmi pillanathoz is, hogy reményeink szerint egy olyan példátlan összefogás momentumát pecsételjük meg a mai napon, ami eddig még Marosvásárhelyen nem volt.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy még a télen elkezdődött egy egyeztetés az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői között. Eddig öt hasonló egyeztetés volt, ez most a hatodik, amely éppen az RMDSZ székházában folyik. A célunk az, hogy közös magyar polgármesterjelöltet állítson a három politikai alakulat. Nem célunk megosztani a magyarságot, egységes, közös jelöltet szeretnénk. Ennek érdekében a Demokrácia Központban elkészült egy dokumentum, egy együttműködési megállapodás, amit magunkkal is hoztunk. Úgy álltunk fel csütörtökön a tárgyalóasztaltól, hogy ezt a megállapodást itt ma 11 órakor aláírjuk.
A megállapodás három fő pontot tartalmaz: az első, hogy a három politikai alakulat egyetért abban, hogy Vásárhelynek közös magyar polgármesterjelöltet szeretnénk állítani, a második pont azt rögzíti, hogy ezt a jelöltet konszenzusos alapon és maradéktalan egyetértéssel választjuk ki, vagyis nem egyik vagy másik párt vagy politikai alakulat jelenti be, hanem egy jelöltet közösen fogunk megjelölni. A harmadik, hogy e mögé a jelölt mögé a legnagyobb társadalmi összefogást szeretnénk állítani, ami azt jelenti, hogy történelmi egyházaink és civil szervezeteink és nem utolsósorban a vásárhelyi magyar polgárok véleményére vagyunk kíváncsiak, ezért széles körű konzultációt fogunk kezdeményezni, hogy ki legyen a jelölt. Mi ma személyeket nem fogunk megnevezni, ez három elv, és mi egy elvi megállapodást jöttünk ide megkötni.
Reményeink szerint ez az elvi egyezség ma aláírásra kerül.
A tanácskozás végén nyilatkoztak a szervezetek vezetői.
Bizonyos félreértéseket tisztáztunk
Benedek István: – Bizonyos félreértéseket tisztáztunk, mindhárom jelen levő szervezet egyetért az együttműködéssel. Jelenleg, úgy gondoljuk, egyelőre még nem érkezett el az aláírás pillanata, erre a következő napokban-hetekben kerül sor.
Az RMDSZ nagy szervezet, szabályok szerint működik, amelyeket tiszteletben kell tartani.
Hasznos beszélgetésre került sor, úgy gondolom, hogy mindhárom szervezet őszintén akarja ezt az összefogást, amely a következő napokban-hetekben aláírás formájában is megfogalmazódik. Az RMDSZ régebbi, konszolidált szervezet, a struktúrái bizonyos szabályokat követelnek, amelyeket be kell tartani. Szükség van a választmány jóváhagyására. Ez a napokban megtörténik, s utána sor kerülhet az aláírásra.
Az MPP többet szeretne egy szándéknyilatkozatnál
László György, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke továbbra is egyetlen járható útnak tekinti a reális összefogást. – Ha tényleg mindannyian komolyan gondoljuk, hogy vissza akarjuk nyerni Marosvásárhelyt, akkor csak összefogással érhetjük el. Február óta, amióta megkezdtük a tárgyalásokat, ebben egyetértettünk mindannyian. Az MPP többet szeretne egy szándéknyilatkozatnál, véleményünk szerint egy konkrét együttműködési megállapodásnak minél hamarabb meg kellene születnie. Nincs veszve semmi, két hét alatt esetleg kis időt veszítettünk, s annak reményében, hogy az RMDSZ ezt a szerződést aláírja velünk és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, számunkra elfogadható. Szándéknyilatkozat létezik, de végül is az együttműködési megállapodás fog számítani.
A Magyar Polgári Párt hisz abban, hogy a közösséget a pártérdekek elé lehet helyezni, és Marosvásárhelyen csak ez a járható út. Nem ragaszkodunk saját jelölthöz, remélhetőleg az RMDSZ is megérti azt, nem biztos, hogy a tulipános jelölt a jó. Véleményünk szerint egy olyan személy, mint Bölöni László, megfelelő jelölt lehetne.
A kérdésre, hogy támogatnák-e az RMDSZ jelöltjét, kategorikus nemmel válaszolt.
Marosvásárhely megérett a változásra és a magyar összefogásra
Jakab István, az EMNT megyei elnöke: – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Marosvásárhely magyar polgármesteréért küzd, és az együttműködés láttán örömmel mondjuk el, hogy Marosvásárhely megérett a változásra és a magyar összefogásra. Az elmúlt egy órában nagyon fontos dolgokat beszéltünk, és remélem, hogy az összefogás szándéka mindannyiunkban megvan, Mi ehhez az összefogáshoz máris aláírásunkat adtuk, és technikai procedúrák után mindhárom szervezet emellett nyilatkozik. Úgy látom, hogy Marosvásárhelynek csakis összefogással lehet magyar polgármestere, mindhárman erről nyilatkoztunk.
Az összefogásról szóló szándéknyilatkozatot az EMNT és az MPP írta alá.
Nyilatkozat
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetei a jövő esztendőben sorra kerülő önkormányzati választásokon kiemelt figyelmet szentelnek a megyei tanácsnak és Marosvásárhelynek. A legutóbbi választásoktól eltelt időszakban is bebizonyosodott, hogy a magyarság érdekeit nem lehet másokra bízni, erős magyar érdekképviseletre van szükség az önkormányzati döntéshozó és vezető testületekben. Ez a szempont szükségszerűen összefogásra kötelez!
Mindent el kell követnünk, hogy a megyei tanács élén ismét elnökünk, a megyeszékhelyen magyar polgármesterünk legyen, illetve a tanácstestületben a magyar érdekképviselet tekintélye megerősödjön – mindezt csak józansággal, együttműködéssel, okos döntésekkel lehet.
Mindez csakis úgy valósítható meg, ha a város magyarsága összefog! Megítélésünk szerint a magyar összefogás minden érdekképviseletre vállalkozó magyar politikai szervezetet együttműködésre kötelez. Ennek megfelelően az RMDSZ nyitott minden olyan politikai és civil szervezet illetve történelmi egyház felé, amelyek ezt a célkitűzést támogatják.
Ennek megfelelően kell szempontjainkat egyeztetni és a választási stratégiát kivitelezni. Az esetleges politikai iszapbirkózás – mely nem jellemző a magyar politikai elitre – nem szolgálja a magyarság érdekeit, ezért az RMDSZ ilyen jellegű konfliktusokban nem kíván részt venni.
Bízunk abban, hogy felhívásunk meghallgatásra talál, és a következőkben mindenekelőtt a megyei és a marosvásárhelyi magyarság érdekeit szem előtt tartva, sikerül jövőben összefogással az önkormányzati választásokat megnyerni.
Dr. Kelemen Atilla megyei elnök
Dr. Benedek István marosvásárhelyi elnök
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
A tárgyalásokat folytatják
Az EMNT megyei szervezetének közleménye szerint hétfőn délelőtt az RMDSZ marosvásárhelyi székházában kellett volna sor kerüljön annak az együttműködési szerződésnek az aláírására, amelynek értelmében az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködne abban, hogy Marosvásárhelyen közös polgármesterjelöltet indítsanak a jövő évi helyhatósági választásokon. Az aláírás azonban elmaradt.
A sajtóhoz eljuttatott meghívó szerint az öt alkalommal megtartott előzetes tárgyalásokon “részt vettek az MPP (László György, Kelemen Ferenc, Toldi Gyöngyike), az RMDSZ (Benedek István, ifj. Benedek István, Csegzi Sándor, Brassai Zsombor), az EMNT (Jakab István, Tőkés András, Ábrám Noémi, Portik Vilmos, Kali István) és az SZNT (Bíró Zsolt, Gáspár Sándor) képviselői, illetve hogy a május 19-i, csütörtöki találkozón “megegyeztünk, hogy hétfőn, május 23-án aláírjuk az EMNT által elkészített Együttműködési megállapodást (mellékelve!). A megegyezés értelmében az aláírásra várjuk a sajtó képviselőit is”.
Az RMDSZ álláspontját a megyei és marosvásárhelyi szervezetek elnökei (a mellékleten olvasható) közös nyilatkozatban fogalmazták meg.
Hétfő délelőtt kiderült, hogy az aláírás elmarad. Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tizenegy óra előtt bejelentette: valóban hónapok óta folytatják a tárgyalásokat, hogy Marosvásárhelyen sikerüljön közös magyar polgármesterjelöltet állítani. “Ehhez összefogásra van szükség, erről kell az elkövetkezendőkben beszélni, enélkül nem fog sikerülni, pedig számunkra rendkívül fontos, hogy Marosvásárhelyen a magyar polgármester mellett magyar többségű tanács álljon össze. A tárgyalások előrehaladottak, úgy nézett ki, hogy a héten talán aláírunk egy együttműködési szándékot”.
Formabontó villám- sajtótájékoztató
Az EMNT és az MPP aláírásra érkezett, de megtudták, hogy nem kerül sor erre.
Kali István, az EMNT alelnöke rendkívüli, formabontó villám-sajtótájékoztatót tartott az RMDSZ székháza előtt.
– Eljutottunk ehhez a történelmi pillanathoz is, hogy reményeink szerint egy olyan példátlan összefogás momentumát pecsételjük meg a mai napon, ami eddig még Marosvásárhelyen nem volt.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy még a télen elkezdődött egy egyeztetés az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői között. Eddig öt hasonló egyeztetés volt, ez most a hatodik, amely éppen az RMDSZ székházában folyik. A célunk az, hogy közös magyar polgármesterjelöltet állítson a három politikai alakulat. Nem célunk megosztani a magyarságot, egységes, közös jelöltet szeretnénk. Ennek érdekében a Demokrácia Központban elkészült egy dokumentum, egy együttműködési megállapodás, amit magunkkal is hoztunk. Úgy álltunk fel csütörtökön a tárgyalóasztaltól, hogy ezt a megállapodást itt ma 11 órakor aláírjuk.
A megállapodás három fő pontot tartalmaz: az első, hogy a három politikai alakulat egyetért abban, hogy Vásárhelynek közös magyar polgármesterjelöltet szeretnénk állítani, a második pont azt rögzíti, hogy ezt a jelöltet konszenzusos alapon és maradéktalan egyetértéssel választjuk ki, vagyis nem egyik vagy másik párt vagy politikai alakulat jelenti be, hanem egy jelöltet közösen fogunk megjelölni. A harmadik, hogy e mögé a jelölt mögé a legnagyobb társadalmi összefogást szeretnénk állítani, ami azt jelenti, hogy történelmi egyházaink és civil szervezeteink és nem utolsósorban a vásárhelyi magyar polgárok véleményére vagyunk kíváncsiak, ezért széles körű konzultációt fogunk kezdeményezni, hogy ki legyen a jelölt. Mi ma személyeket nem fogunk megnevezni, ez három elv, és mi egy elvi megállapodást jöttünk ide megkötni.
Reményeink szerint ez az elvi egyezség ma aláírásra kerül.
A tanácskozás végén nyilatkoztak a szervezetek vezetői.
Bizonyos félreértéseket tisztáztunk
Benedek István: – Bizonyos félreértéseket tisztáztunk, mindhárom jelen levő szervezet egyetért az együttműködéssel. Jelenleg, úgy gondoljuk, egyelőre még nem érkezett el az aláírás pillanata, erre a következő napokban-hetekben kerül sor.
Az RMDSZ nagy szervezet, szabályok szerint működik, amelyeket tiszteletben kell tartani.
Hasznos beszélgetésre került sor, úgy gondolom, hogy mindhárom szervezet őszintén akarja ezt az összefogást, amely a következő napokban-hetekben aláírás formájában is megfogalmazódik. Az RMDSZ régebbi, konszolidált szervezet, a struktúrái bizonyos szabályokat követelnek, amelyeket be kell tartani. Szükség van a választmány jóváhagyására. Ez a napokban megtörténik, s utána sor kerülhet az aláírásra.
Az MPP többet szeretne egy szándéknyilatkozatnál
László György, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke továbbra is egyetlen járható útnak tekinti a reális összefogást. – Ha tényleg mindannyian komolyan gondoljuk, hogy vissza akarjuk nyerni Marosvásárhelyt, akkor csak összefogással érhetjük el. Február óta, amióta megkezdtük a tárgyalásokat, ebben egyetértettünk mindannyian. Az MPP többet szeretne egy szándéknyilatkozatnál, véleményünk szerint egy konkrét együttműködési megállapodásnak minél hamarabb meg kellene születnie. Nincs veszve semmi, két hét alatt esetleg kis időt veszítettünk, s annak reményében, hogy az RMDSZ ezt a szerződést aláírja velünk és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, számunkra elfogadható. Szándéknyilatkozat létezik, de végül is az együttműködési megállapodás fog számítani.
A Magyar Polgári Párt hisz abban, hogy a közösséget a pártérdekek elé lehet helyezni, és Marosvásárhelyen csak ez a járható út. Nem ragaszkodunk saját jelölthöz, remélhetőleg az RMDSZ is megérti azt, nem biztos, hogy a tulipános jelölt a jó. Véleményünk szerint egy olyan személy, mint Bölöni László, megfelelő jelölt lehetne.
A kérdésre, hogy támogatnák-e az RMDSZ jelöltjét, kategorikus nemmel válaszolt.
Marosvásárhely megérett a változásra és a magyar összefogásra
Jakab István, az EMNT megyei elnöke: – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Marosvásárhely magyar polgármesteréért küzd, és az együttműködés láttán örömmel mondjuk el, hogy Marosvásárhely megérett a változásra és a magyar összefogásra. Az elmúlt egy órában nagyon fontos dolgokat beszéltünk, és remélem, hogy az összefogás szándéka mindannyiunkban megvan, Mi ehhez az összefogáshoz máris aláírásunkat adtuk, és technikai procedúrák után mindhárom szervezet emellett nyilatkozik. Úgy látom, hogy Marosvásárhelynek csakis összefogással lehet magyar polgármestere, mindhárman erről nyilatkoztunk.
Az összefogásról szóló szándéknyilatkozatot az EMNT és az MPP írta alá.
Nyilatkozat
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetei a jövő esztendőben sorra kerülő önkormányzati választásokon kiemelt figyelmet szentelnek a megyei tanácsnak és Marosvásárhelynek. A legutóbbi választásoktól eltelt időszakban is bebizonyosodott, hogy a magyarság érdekeit nem lehet másokra bízni, erős magyar érdekképviseletre van szükség az önkormányzati döntéshozó és vezető testületekben. Ez a szempont szükségszerűen összefogásra kötelez!
Mindent el kell követnünk, hogy a megyei tanács élén ismét elnökünk, a megyeszékhelyen magyar polgármesterünk legyen, illetve a tanácstestületben a magyar érdekképviselet tekintélye megerősödjön – mindezt csak józansággal, együttműködéssel, okos döntésekkel lehet.
Mindez csakis úgy valósítható meg, ha a város magyarsága összefog! Megítélésünk szerint a magyar összefogás minden érdekképviseletre vállalkozó magyar politikai szervezetet együttműködésre kötelez. Ennek megfelelően az RMDSZ nyitott minden olyan politikai és civil szervezet illetve történelmi egyház felé, amelyek ezt a célkitűzést támogatják.
Ennek megfelelően kell szempontjainkat egyeztetni és a választási stratégiát kivitelezni. Az esetleges politikai iszapbirkózás – mely nem jellemző a magyar politikai elitre – nem szolgálja a magyarság érdekeit, ezért az RMDSZ ilyen jellegű konfliktusokban nem kíván részt venni.
Bízunk abban, hogy felhívásunk meghallgatásra talál, és a következőkben mindenekelőtt a megyei és a marosvásárhelyi magyarság érdekeit szem előtt tartva, sikerül jövőben összefogással az önkormányzati választásokat megnyerni.
Dr. Kelemen Atilla megyei elnök
Dr. Benedek István marosvásárhelyi elnök
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2011. május 25.
Pozsonyi és Dâmboviţa-parti ramazúri
Robert Fico a négy saroktornyos pozsonyi vár alatt dühöng, most már nem (csak) a kettős állampolgárság, hanem a szlovák–magyar állampolgárok esetleges magyarhoni választójogának biztosítása ellen. Ebben az esetben szerinte a felvidéki magyarok fogják a budapesti politikai vezetést megválasztani, s a fránya magyarok így akarják elszakítani nagy múltú országuk déli részét.
Eszmetársa, Adrian Năstase a Dâmboviţa partján hőzöng az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése ellen, és kioktatja Traian Băsescut, ha a mérsékelt RMDSZ-szel szemben a radikális EMNT-t támogatja, amely az erdélyiségét lobogtatja, egyértelművé válik, hogy az erdélyi párt el akar különülni Romániától, s “gyengeelméjűeknek” nevezi azokat, akik nem ismerik fel, hogy az 1,7 milliós magyar közösség veszélyes tömeget képez, ha a magyarok a nyugati radikálisok vonzáskörébe kerülnek. Szakítóképességünk ilyen felértékelése után ki kellene húznunk magunkat. Ekkora erővel akár az uzoni virtusverseny erőpróbáit is megnyerhetnénk. Bár egyelőre még a kötélhúzásban jeleskedünk. Jó lenne ebben a hangnemben adomázgatni erőnkről és erényeinkről, ha a nemzeti önvizsgálatot mellőzve eltekintenénk attól, hogy az a nagy magyar felvidéki erő, meglehet, félmilliós létszám alá töpörödik, s ezt a maradékot is rontja-bontja az anyanyelvű oktatás beszűkülése, az asszimiláció, az elvándorlás, a vegyes házasságok és az ezeket a folyamatokat elfogadó vegyes párt. Mifelénk pedig észre kell vennünk, hogy a politikailag is izmos nyakú Năstase – ismervén az RMDSZ és a magyar kormányzat közti elhidegülést – Erdély elszakításának szokásos rémképével riogatva tulajdonképpen az EMNT és a magyar érdekképviselet közti árkot mélyíti, amiben számára partner vezérével az élen az MPP is, amely úgy gondolja, hogy az RMDSZ-t kirekesztő erdélyi jobboldal egymagában is sikerre viszi majd az erdélyi magyar szavazó hadakat. No, de ne mi magunk gyengítsük a mások által ránk ruházott erőnket. Vannak biztató jelek is az összefogásra. Marosvásárhelyen a közös akarat pajzsára emelt magyar polgármesterjelölt visszaszerezheti a városvezetést. Szász Jenő is hajlik arra, hogy szorgalmazza a szórványban élők közös jelöltállítását.
Higgyük, hogy az RMDSZ, az EMNP és az MPP alapvető kérdésekben képes lesz a koalíciós együttműködésre, s akkor lesz majd nagy ramazúri a Kis-Kárpátok alatt és a Dâmboviţa partján
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Robert Fico a négy saroktornyos pozsonyi vár alatt dühöng, most már nem (csak) a kettős állampolgárság, hanem a szlovák–magyar állampolgárok esetleges magyarhoni választójogának biztosítása ellen. Ebben az esetben szerinte a felvidéki magyarok fogják a budapesti politikai vezetést megválasztani, s a fránya magyarok így akarják elszakítani nagy múltú országuk déli részét.
Eszmetársa, Adrian Năstase a Dâmboviţa partján hőzöng az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése ellen, és kioktatja Traian Băsescut, ha a mérsékelt RMDSZ-szel szemben a radikális EMNT-t támogatja, amely az erdélyiségét lobogtatja, egyértelművé válik, hogy az erdélyi párt el akar különülni Romániától, s “gyengeelméjűeknek” nevezi azokat, akik nem ismerik fel, hogy az 1,7 milliós magyar közösség veszélyes tömeget képez, ha a magyarok a nyugati radikálisok vonzáskörébe kerülnek. Szakítóképességünk ilyen felértékelése után ki kellene húznunk magunkat. Ekkora erővel akár az uzoni virtusverseny erőpróbáit is megnyerhetnénk. Bár egyelőre még a kötélhúzásban jeleskedünk. Jó lenne ebben a hangnemben adomázgatni erőnkről és erényeinkről, ha a nemzeti önvizsgálatot mellőzve eltekintenénk attól, hogy az a nagy magyar felvidéki erő, meglehet, félmilliós létszám alá töpörödik, s ezt a maradékot is rontja-bontja az anyanyelvű oktatás beszűkülése, az asszimiláció, az elvándorlás, a vegyes házasságok és az ezeket a folyamatokat elfogadó vegyes párt. Mifelénk pedig észre kell vennünk, hogy a politikailag is izmos nyakú Năstase – ismervén az RMDSZ és a magyar kormányzat közti elhidegülést – Erdély elszakításának szokásos rémképével riogatva tulajdonképpen az EMNT és a magyar érdekképviselet közti árkot mélyíti, amiben számára partner vezérével az élen az MPP is, amely úgy gondolja, hogy az RMDSZ-t kirekesztő erdélyi jobboldal egymagában is sikerre viszi majd az erdélyi magyar szavazó hadakat. No, de ne mi magunk gyengítsük a mások által ránk ruházott erőnket. Vannak biztató jelek is az összefogásra. Marosvásárhelyen a közös akarat pajzsára emelt magyar polgármesterjelölt visszaszerezheti a városvezetést. Szász Jenő is hajlik arra, hogy szorgalmazza a szórványban élők közös jelöltállítását.
Higgyük, hogy az RMDSZ, az EMNP és az MPP alapvető kérdésekben képes lesz a koalíciós együttműködésre, s akkor lesz majd nagy ramazúri a Kis-Kárpátok alatt és a Dâmboviţa partján
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. május 26.
Szatmáron és Váradon összefoghatnak, Kolozsváron kizárt a magyar együttműködés
Összefoghat a jövő nyáron rendezendő helyhatósági választásokon az RMDSZ, az MPP és az EMNP Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Mint mondják, így lehet esélyük a polgármesteri tisztség megszerzésére. Kolozsváron eközben magyar–magyar verseny körvonalazódik.
„Minden megyének más-más sajátosságai vannak, így az, hogy Marosvásárhelyen nem jött létre az elképzelt háromoldalú együttműködés, nem föltétlenül jelenti, hogy máshol, például Biharban sincs rá esély” – fejtette ki Biró Rozália, az RMDSZ nagyváradi szervezetének elnöke, amikor arról faggattuk, lehet-e számítani az immár három pártból álló romániai magyar politikum összefogására a helyhatósági választásokon. „Én a nyitottság híve vagyok” – jelentette ki Nagyvárad alpolgármestere, aki maga is többször versenybe szállt az elöljárói székért. Hangsúlyozta: az RMDSZ nemcsak a saját tagjait képviseli, hanem az egész magyar közösséget, így a párbeszédre szükség lehet. „Az önkormányzati választások első fordulójában az RMDSZ szép eredményeket szokott elérni, ám ha a választási törvény módosul, a teljes kampánystratégiát át kell gondolni, ugyanis az eddigitől eltérő helyzet áll majd elő” – fejtegette, arra utalva, hogy jövőre várhatóan egyfordulós lesz a voksolás, s a legtöbb szavazatot begyűjtő jelölt lesz a polgármester.
Biró Rozália ugyanakkor emlékeztetett: 2000 óta a román pártok általában a második fordulóban szoktak összefogni, de ha egyfordulóssá válik a választás, fordulhat a kocka.
Korainak tartja a közös jelölt állításának kérdését eközben Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke, aki az alakulóban lévő Erdélyi Magyar Néppárt ügyeivel foglalkozik a térségben. „Már többször elmondtuk: nem rajtunk múlik, hogy barátok leszünk-e az RMDSZ-szel” – jelentette ki. Emlékeztetett: korábbi ajánlatuk – jelesül hogy közös előválasztás után állítsanak jelöltet a szövetséggel – még áll, egyébről korai beszélni. Zatykó szerint Marosvásárhelyen azért más a helyzet, mert ott akár polgármestert is adhat a városnak a magyar közösség. A magyarok által mindössze 27 százalékban lakott Váradon azonban szerinte ez nem valószínű. Lengyel György, a Magyar Polgári Párt Bihar megyei elnöke szerint is túlságosan korai a kérdés felvetése. Leszögezte: megvárják, amíg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésre kerül, megalakítja helyi szervezeteit, mert elsősorban ettől függ, hogyan néz majd ki egy esetleges együttműködés az önkormányzati választásokon.
Együttműködés körvonalazódik Szatmáron
Nem árt leülni tárgyalni, hiszen veszélyeztetve lenne a polgármesteri szék, ha több magyar jelölt szállna ringbe – vallják egybehangzóan a három alakulat szatmárnémeti vezetői is. Konkrét lépések ez irányba azonban még nem történtek. Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök állítása szerint nem zárkózik el a konzultációtól, azonban úgy véli, a kérdést fordítva kell föltenni. Vagyis nem egyeztetések révén kell közösen jelölni valakit, hanem előbb azt kell megvizsgálni, hogy ki az, aki esélyes lehet a győzelemre. Csehi kifejtette: Ilyés Gyula az egyetlen, aki 100 ezer lakosnál több főt számláló romániai városban magyarként polgármester tudott lenni, ráadásul már a második mandátumát tölti, utalva rá, hogy ismét ő lehet a szövetség polgármesterjelöltje. Ilyés Gyula lapunk kérdésére, hogy vállalna-e még egy mandátumot, elmondta: az ő esetleges indulása még nyitott kérdés. Azt viszont megjegyezte, egyáltalán nem örül annak, hogy újabb magyar pártok jelennek meg a láthatáron, különösen a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Néppártot nem nézi jó szemmel. „Ha az ördög ide is bedugja a farkát, akkor olyan sorsra juthatunk, mint Marosvásárhely, ahol az utóbbi két alkalommal kicsúszott a magyarok kezéből a polgármesterség. Vagy Székelyudvarhely, az ország egyetlen olyan megyei jogú városa, ahol minden képviselő magyar, azonban a viszálykodás miatt évek óta nem működik a tanács” – fogalmazott Ilyés.
Hegedűs Pál, az MPP Szatmár megyei szervezetének elnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, túl korainak tartaná még a tárgyalások megkezdését, hisz a választásokig több mint egy év van még hátra. Kérdésünkre elmondta, nem tartja kizártnak, hogy az MPP más párt jelöltjét támogassa, hisz három évvel ezelőtt is az RMDSZ-es induló mögé sorakoztak föl a szatmárnémeti polgármester-választáskor és a megyei elnökre történő voksolásnál egyaránt. Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei elnöke elmondta: még nem született döntés arról, hogy kit indít vagy kit támogat a bejegyzésre váró EMNP. A másik két magyar szervezettel való egyeztetéseket szükségesnek tartja, mivel nem kizárt, ez elengedhetetlenül fontos lesz ahhoz, hogy a polgármesteri vagy a megyei elnöki székbe ismét magyar nemzetiségű személy kerüljön.
Nincs összefogás Kolozsváron
Kolozsváron immár biztos, hogy nem lesz hárompárti összefogás a jövő nyáron esedékes helyhatósági választásokon. „Véleményem szerint a kolozsvári RMDSZ-nek mindenképp önálló polgármesterjelöltet kell indítania” – szögezte le a Krónika érdeklődésére Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Korai azonban még szerinte erről beszélni, hiszen még egy év áll a rendelkezésükre, hogy eldöntsék, versenybe szállnak-e a polgármesteri tisztségért folytatott küzdelemben, s ha igen, kit indítsanak. Máté ugyanakkor „a magyarság elleni bűnnek” tartaná, ha magyar–magyar verseny lesz a helyhatósági választásokon.
Márpedig biztosnak tűnik, hogy lesz verseny, hiszen az MPP kincses városi szervezete kedden este eldöntötte, önálló polgármesterjelöltet indít. Keizer Róbert, az MPP városi szervezetének elnöke a Krónika kérdésére nem fedte fel az elöljáróaspiráns nevét, mindössze annyit mondott, hogy gazdasági szakemberről van szó, akinek nevét hamarosan sajtótájékoztató keretében hozzák nyilvánosságra. A politikus ugyanakkor elmondta, azért döntöttek az önálló polgármesterjelölt állítása mellett, mivel a kolozsvári magyarság számaránya ezt lehetővé teszi, a kincses városban ugyanis nem kell ugyanazokkal a kockázatokkal számolni, mint Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben. „A nem egészen húszszázalékos kolozsvári magyarság nem tud saját polgármestert választani. Ahhoz azonban elegen vagyunk, hogy akár több pártot is bejuttassunk a helyi képviselő-testületbe” – fogalmazott Keizer Róbert, aki arra számít, hogy a verseny mozgósítani fogja a magyar szavazókat, és így több magyar tanácsost küldenek a városi közgyűlésbe. „A helyhatósági választás igazi tétje a magyar szavazatok maximalizálása mellett az, hogy a következő négy évben hiteles és elkötelezett személyek képviseljenek bennünket a városi tanácsban. Jelen pillanatban bajban vagyunk, Erdély fővárosában nemcsak számbelileg, hanem minőségben is erősebb képviseletre van szükség” – fogalmazta meg lapunk érdeklődésére Gergely Balázs, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja. Szerinte ezt a két szempontot szem előtt tartva kell majd meghozni a megfelelő döntéseket. „Meggyőződésem, hogy a tiszta lapokkal induló EMNP és az EMNT képviselői ezekhez a szempontokhoz felelősen fognak viszonyulni. Azon dolgozunk, hogy alázattal, konkrét tevékenységgel és eredményekkel bizonyítsuk: alkalmasak vagyunk a közösségszervezésre, netán annak képviseletére” – fejtette ki a politikus. Kérdésünkre, hogy a cél elérése érdekében együttműködnének-e az RMDSZ-szel, elmondta, ők megpróbáltak jó példát mutatni azáltal, hogy a Kolozsvári Magyar Napok életrehívásakor a rendezvény társszervezését felajánlották a Kolozs megyei RMDSZ-nek. „Bízunk benne, hogy igaz a mondás, miszerint amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Egy biztos, az együttműködés nem rajtunk fog múlni” – szögezte le Gergely Balázs
Babos Krisztina, Bálint Eszter, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Összefoghat a jövő nyáron rendezendő helyhatósági választásokon az RMDSZ, az MPP és az EMNP Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Mint mondják, így lehet esélyük a polgármesteri tisztség megszerzésére. Kolozsváron eközben magyar–magyar verseny körvonalazódik.
„Minden megyének más-más sajátosságai vannak, így az, hogy Marosvásárhelyen nem jött létre az elképzelt háromoldalú együttműködés, nem föltétlenül jelenti, hogy máshol, például Biharban sincs rá esély” – fejtette ki Biró Rozália, az RMDSZ nagyváradi szervezetének elnöke, amikor arról faggattuk, lehet-e számítani az immár három pártból álló romániai magyar politikum összefogására a helyhatósági választásokon. „Én a nyitottság híve vagyok” – jelentette ki Nagyvárad alpolgármestere, aki maga is többször versenybe szállt az elöljárói székért. Hangsúlyozta: az RMDSZ nemcsak a saját tagjait képviseli, hanem az egész magyar közösséget, így a párbeszédre szükség lehet. „Az önkormányzati választások első fordulójában az RMDSZ szép eredményeket szokott elérni, ám ha a választási törvény módosul, a teljes kampánystratégiát át kell gondolni, ugyanis az eddigitől eltérő helyzet áll majd elő” – fejtegette, arra utalva, hogy jövőre várhatóan egyfordulós lesz a voksolás, s a legtöbb szavazatot begyűjtő jelölt lesz a polgármester.
Biró Rozália ugyanakkor emlékeztetett: 2000 óta a román pártok általában a második fordulóban szoktak összefogni, de ha egyfordulóssá válik a választás, fordulhat a kocka.
Korainak tartja a közös jelölt állításának kérdését eközben Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke, aki az alakulóban lévő Erdélyi Magyar Néppárt ügyeivel foglalkozik a térségben. „Már többször elmondtuk: nem rajtunk múlik, hogy barátok leszünk-e az RMDSZ-szel” – jelentette ki. Emlékeztetett: korábbi ajánlatuk – jelesül hogy közös előválasztás után állítsanak jelöltet a szövetséggel – még áll, egyébről korai beszélni. Zatykó szerint Marosvásárhelyen azért más a helyzet, mert ott akár polgármestert is adhat a városnak a magyar közösség. A magyarok által mindössze 27 százalékban lakott Váradon azonban szerinte ez nem valószínű. Lengyel György, a Magyar Polgári Párt Bihar megyei elnöke szerint is túlságosan korai a kérdés felvetése. Leszögezte: megvárják, amíg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésre kerül, megalakítja helyi szervezeteit, mert elsősorban ettől függ, hogyan néz majd ki egy esetleges együttműködés az önkormányzati választásokon.
Együttműködés körvonalazódik Szatmáron
Nem árt leülni tárgyalni, hiszen veszélyeztetve lenne a polgármesteri szék, ha több magyar jelölt szállna ringbe – vallják egybehangzóan a három alakulat szatmárnémeti vezetői is. Konkrét lépések ez irányba azonban még nem történtek. Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök állítása szerint nem zárkózik el a konzultációtól, azonban úgy véli, a kérdést fordítva kell föltenni. Vagyis nem egyeztetések révén kell közösen jelölni valakit, hanem előbb azt kell megvizsgálni, hogy ki az, aki esélyes lehet a győzelemre. Csehi kifejtette: Ilyés Gyula az egyetlen, aki 100 ezer lakosnál több főt számláló romániai városban magyarként polgármester tudott lenni, ráadásul már a második mandátumát tölti, utalva rá, hogy ismét ő lehet a szövetség polgármesterjelöltje. Ilyés Gyula lapunk kérdésére, hogy vállalna-e még egy mandátumot, elmondta: az ő esetleges indulása még nyitott kérdés. Azt viszont megjegyezte, egyáltalán nem örül annak, hogy újabb magyar pártok jelennek meg a láthatáron, különösen a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Néppártot nem nézi jó szemmel. „Ha az ördög ide is bedugja a farkát, akkor olyan sorsra juthatunk, mint Marosvásárhely, ahol az utóbbi két alkalommal kicsúszott a magyarok kezéből a polgármesterség. Vagy Székelyudvarhely, az ország egyetlen olyan megyei jogú városa, ahol minden képviselő magyar, azonban a viszálykodás miatt évek óta nem működik a tanács” – fogalmazott Ilyés.
Hegedűs Pál, az MPP Szatmár megyei szervezetének elnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, túl korainak tartaná még a tárgyalások megkezdését, hisz a választásokig több mint egy év van még hátra. Kérdésünkre elmondta, nem tartja kizártnak, hogy az MPP más párt jelöltjét támogassa, hisz három évvel ezelőtt is az RMDSZ-es induló mögé sorakoztak föl a szatmárnémeti polgármester-választáskor és a megyei elnökre történő voksolásnál egyaránt. Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei elnöke elmondta: még nem született döntés arról, hogy kit indít vagy kit támogat a bejegyzésre váró EMNP. A másik két magyar szervezettel való egyeztetéseket szükségesnek tartja, mivel nem kizárt, ez elengedhetetlenül fontos lesz ahhoz, hogy a polgármesteri vagy a megyei elnöki székbe ismét magyar nemzetiségű személy kerüljön.
Nincs összefogás Kolozsváron
Kolozsváron immár biztos, hogy nem lesz hárompárti összefogás a jövő nyáron esedékes helyhatósági választásokon. „Véleményem szerint a kolozsvári RMDSZ-nek mindenképp önálló polgármesterjelöltet kell indítania” – szögezte le a Krónika érdeklődésére Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Korai azonban még szerinte erről beszélni, hiszen még egy év áll a rendelkezésükre, hogy eldöntsék, versenybe szállnak-e a polgármesteri tisztségért folytatott küzdelemben, s ha igen, kit indítsanak. Máté ugyanakkor „a magyarság elleni bűnnek” tartaná, ha magyar–magyar verseny lesz a helyhatósági választásokon.
Márpedig biztosnak tűnik, hogy lesz verseny, hiszen az MPP kincses városi szervezete kedden este eldöntötte, önálló polgármesterjelöltet indít. Keizer Róbert, az MPP városi szervezetének elnöke a Krónika kérdésére nem fedte fel az elöljáróaspiráns nevét, mindössze annyit mondott, hogy gazdasági szakemberről van szó, akinek nevét hamarosan sajtótájékoztató keretében hozzák nyilvánosságra. A politikus ugyanakkor elmondta, azért döntöttek az önálló polgármesterjelölt állítása mellett, mivel a kolozsvári magyarság számaránya ezt lehetővé teszi, a kincses városban ugyanis nem kell ugyanazokkal a kockázatokkal számolni, mint Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben. „A nem egészen húszszázalékos kolozsvári magyarság nem tud saját polgármestert választani. Ahhoz azonban elegen vagyunk, hogy akár több pártot is bejuttassunk a helyi képviselő-testületbe” – fogalmazott Keizer Róbert, aki arra számít, hogy a verseny mozgósítani fogja a magyar szavazókat, és így több magyar tanácsost küldenek a városi közgyűlésbe. „A helyhatósági választás igazi tétje a magyar szavazatok maximalizálása mellett az, hogy a következő négy évben hiteles és elkötelezett személyek képviseljenek bennünket a városi tanácsban. Jelen pillanatban bajban vagyunk, Erdély fővárosában nemcsak számbelileg, hanem minőségben is erősebb képviseletre van szükség” – fogalmazta meg lapunk érdeklődésére Gergely Balázs, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja. Szerinte ezt a két szempontot szem előtt tartva kell majd meghozni a megfelelő döntéseket. „Meggyőződésem, hogy a tiszta lapokkal induló EMNP és az EMNT képviselői ezekhez a szempontokhoz felelősen fognak viszonyulni. Azon dolgozunk, hogy alázattal, konkrét tevékenységgel és eredményekkel bizonyítsuk: alkalmasak vagyunk a közösségszervezésre, netán annak képviseletére” – fejtette ki a politikus. Kérdésünkre, hogy a cél elérése érdekében együttműködnének-e az RMDSZ-szel, elmondta, ők megpróbáltak jó példát mutatni azáltal, hogy a Kolozsvári Magyar Napok életrehívásakor a rendezvény társszervezését felajánlották a Kolozs megyei RMDSZ-nek. „Bízunk benne, hogy igaz a mondás, miszerint amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Egy biztos, az együttműködés nem rajtunk fog múlni” – szögezte le Gergely Balázs
Babos Krisztina, Bálint Eszter, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 27.
Lakatos Péter a Wikileaks-szivárogtatásról: nem korrupt az RMDSZ
A Wikileaks RMDSZ-ről szóló kiszivárogtatásiból csak az igaz, hogy Traian Băsescu az MPP „keresztapja”, és hogy Tőkés László a román kommunista titkosszolgálathoz való közel kerülése miatt sodródott a szélre – véli Lakatos Péter RMDSZ-képviselő.
Kétféle információt tartalmaznak a romániai magyar politikumra vonatkozó, a Wikileaks internetes oldal által kiszivárogtatott dokumentumok: olyan, 2005 és 2008 között közszájon forgó állításokat, amelyek idővel beigazolódtak, és olyanokat, amelyek nem – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján a Bihar megyei parlamenti képviselő.
Lakatos Péter a beigazolódott információk között említi Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos kijelentését, amely szerint a Magyar Polgári Párt „keresztapja” (naşul) Traian Băsescu államfő. Szerinte az is beigazolódott, hogy Tőkés László, a romániai forradalom hőse azért sodródott a partvonalra, mivel kiderült: köze volt a román kommunista titkosszolgálathoz.
Nem igazolta az idő Adriana Săftoiu liberális párti képviselő azon állítását, hogy az RMDSZ nem éri el a parlamenti küszöböt, mert elvesztette szavazóbázisát, illetve azt sem, hogy a szövetségen belül elharapózott a korrupció, így nem áll érdekében egy korrupcióellenes törvény meghozása – véli a képviselő.
Mint arról tájékoztattunk, a Wikileaks szivárogtató portál nemrég olyan amerikai nagykövetségi táviratokat hozott nyilvánosságra, amelyek az RMDSZ-szel és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak.
Az egyik távirat szerint Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos arról beszélt, hogy Traian Băsescu áll a Magyar Polgári Párt megalakulása mögött, mivel így akart bosszút állni az RMDSZ-en, amiért az megmaradt a Nemzeti Liberális Párttal kötött koalícióban. Szó esik arról is, hogy Eckstein szerint az RMDSZ-t is elérte a korrupció, ezért ódzkodnak egyes RMDSZ-es politikusok egy erős korrupcióellenes intézmény létrehozásától.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
A Wikileaks RMDSZ-ről szóló kiszivárogtatásiból csak az igaz, hogy Traian Băsescu az MPP „keresztapja”, és hogy Tőkés László a román kommunista titkosszolgálathoz való közel kerülése miatt sodródott a szélre – véli Lakatos Péter RMDSZ-képviselő.
Kétféle információt tartalmaznak a romániai magyar politikumra vonatkozó, a Wikileaks internetes oldal által kiszivárogtatott dokumentumok: olyan, 2005 és 2008 között közszájon forgó állításokat, amelyek idővel beigazolódtak, és olyanokat, amelyek nem – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján a Bihar megyei parlamenti képviselő.
Lakatos Péter a beigazolódott információk között említi Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos kijelentését, amely szerint a Magyar Polgári Párt „keresztapja” (naşul) Traian Băsescu államfő. Szerinte az is beigazolódott, hogy Tőkés László, a romániai forradalom hőse azért sodródott a partvonalra, mivel kiderült: köze volt a román kommunista titkosszolgálathoz.
Nem igazolta az idő Adriana Săftoiu liberális párti képviselő azon állítását, hogy az RMDSZ nem éri el a parlamenti küszöböt, mert elvesztette szavazóbázisát, illetve azt sem, hogy a szövetségen belül elharapózott a korrupció, így nem áll érdekében egy korrupcióellenes törvény meghozása – véli a képviselő.
Mint arról tájékoztattunk, a Wikileaks szivárogtató portál nemrég olyan amerikai nagykövetségi táviratokat hozott nyilvánosságra, amelyek az RMDSZ-szel és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak.
Az egyik távirat szerint Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos arról beszélt, hogy Traian Băsescu áll a Magyar Polgári Párt megalakulása mögött, mivel így akart bosszút állni az RMDSZ-en, amiért az megmaradt a Nemzeti Liberális Párttal kötött koalícióban. Szó esik arról is, hogy Eckstein szerint az RMDSZ-t is elérte a korrupció, ezért ódzkodnak egyes RMDSZ-es politikusok egy erős korrupcióellenes intézmény létrehozásától.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. május 27.
Különös utazás egy képtelen világba
Egyre távolabb a demokráciától
Ara-Kovács Attila, Élet és irodalom
Egy román napilap – a WikiLeaks nyomán – a bukaresti amerikai nagykövetségről származó, a 2008-as választásokat megelőző politikai fejlődéssel foglalkozó táviratokat tett közzé. (...) A táviratokat jegyző nagykövet, Nicholas F. Taubman több esetben is érzékelteti, hogy az RMDSZ egyfajta királycsináló helyzetben van, ám azok a romániai magyar politikusok, akik bőséges információkkal látták el az amerikai diplomatákat, már jó előre jelezték Washingtonnak: a romániai magyar pártnak ebben rejlik fő gyengesége is.
Ugyanis Traian Băsescu államfő, aki 2008-ban végre kiragadhatta az irányítást az általa annyira gyűlölt – mert nagyszerűen és ráadásul tőle függetlenül működő – liberális kormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu kezéből, mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a 2008-as választások után felálló új kormányzatot teljes ellenőrzése alatt tarthassa. Ehhez persze nélkülözhetetlen volt az RMDSZ segítsége; a párt végül hátat fordított a liberálisoknak, és Băsescu populista Demokrata Liberális Pártjával (PDL) kötött koalíciót. Az akkor még Markó Béla irányítása alatt álló párt persze maradhatott volna ellenzékben.
Ám aki ismeri a kelet-európai állapotokat, az tudhatja, egy etnikai szervezet – szemben a magukat ideológiák vagy osztályképviseletek alapján meghatározó pártokkal – csak akkor képes politikai tényező maradni, ha része a kormányzó pártok koalíciójának. Illékony etnikai támogatottságát is csak ezen az úton tudja maradéktalanul megőrizni. Az RMDSZ helyzetét tovább komplikálta, hogy miközben a pártot Traian Băsescu a legvonzóbb ígéretekkel invitálta a hatalomba, mindent elkövetett, hogy aláássa a vele kapcsolatos választói bizalmat.
Egy pillanatig sem jött zavarba, hogy a legradikálisabb – sőt olykor a legszélsőségesebb – magyar csoportoknak tett hangzatos ígéretekkel próbálja ezeket egy olyan formációba átterelni, amelyet nem Erdélyben, hanem a Fidesz budapesti pártirodáiban találtak ki – és jobb híján Magyar Polgári Pártnak kereszteltek el. Eközben az MPP, a Fidesz segédletével, igyekezett csokorba gyűjteni azokat a célokat, amelyeket az RMDSZ tizenegy évnyi kormányzati jelenléttel sem tudott maradéktalanul megvalósítani – többnyire az olyan politikusok miatt, mint Băsescu.
Mindenekelőtt a „belső autonómia” követelését hangsúlyozták a „magyar polgári” radikálisok, s agyaltak ki ehhez újabb és újabb elvárásokat és feltételeket, miközben az RMDSZ miniszterei olyan távlatokat nyitottak meg a romániai magyar érdekérvényesítések előtt, amelyekről azelőtt az érintettek még csak nem is álmodhattak. Hogy beteljesült volna minden álom? Ugyan. Számos akadályt állított ezek elé az a politikus is, aki a választási kampány hevében oly könnyen ígért meg bármit befolyásolható hallgatóságának; azaz maga a román államfő.
Jelentős akadályokat görgetett a romániai magyar politikai, kulturális és gazdasági önérvényesítések elé a többségi, azaz román nacionalista hangulat is, amit nem utolsósorban épp Magyarországról korbácsoltak fel minduntalan, amint az lankadni látszott. Kiváló alkalmat szolgáltatott ezekhez az erdélyi Tusnádfürdőn évente megrendezett fideszes nyári tábor, ahonnan Orbán Viktor és Németh Zsolt nemcsak hazaüzent, de azoknak a román nacionalistáknak is, akik kárörvendve azonosították velük és tusványosi „szellemükkel” az egész erdélyi magyarságot; sőt, alkalmasint az egész magyarságot.
2008-ban, közvetlenül a június 1-jén megtartott romániai önkormányzati választások előtt a Fidesz és erdélyi szatellitpártja igencsak elszámította magát. A most közzétett amerikai diplomáciai iratokból kiderül: „még csak nem is törekedtek a megegyezésre az RMDSZ-szel, hogy egyedül indulva lemérhessék támogatottságukat” – tekintet nélkül arra, hogy ez több száz fontos önkormányzati poszt, polgármesteri szék elvesztését jelentheti –, és „ennek az erőnek a tudatában tervezzék majd meg stratégiájukat a 2008-as őszi parlamenti választásokra”.
Az akkori politikai jóslatok – írja az egyik idézett távirat – „arra számítottak, hogy az erdélyi magyarság mintegy kétharmada áll majd az RMDSZ mögé, egyharmaduk viszont a Magyar Polgári Pártra szavaz, ami komoly erődemonstráció lett volna ez utóbbi részéről”. Nos, nem így lett: a Fidesz által támogatott politikusok mélyen alulmúltak minden várakozást, szereplésük az őszi törvényhozási választásokon pedig még szánalmasabbra sikeredett.
Kiderült ugyanis, hogy a Fidesz hívó szavára csak olyan politikusok voltak fogékonyak Erdélyben, akik az 1989 és 2008 közötti közel húsz évben a feltétlen pártfegyelmen kívül sohasem tudták politikai képességeiket, közéleti elhivatottságukat, szavahihetőségüket bizonyítani, viszont így könnyen megérinthette őket a hívó hatalmi szó, érkezzék az Băsescutól, Bukarestből vagy Orbántól, Budapestről. Ám egyáltalán nem számíthattak azok bizalmára, akiktől a rájuk leadott voksokat remélhették.
A „polgári” manővernek azonban más következményei is voltak; az őszi választásokon számos olyan RMDSZ-es politikus is kiesett a parlamentből (illetve a szenátusból), aki korábban megpróbálta „középre” pozicionálni magát, azaz ha nem is egészen egyenlő, de majdnem egyenlő távolságot tartani a Fidesz-báb MPP és az RMDSZ Markó Béla által megtestesített főiránya között. Vagy fogalmazhatnánk úgy is: igyekeztek megőrizni az RMDSZ addigi reálpolitikáját, kiegészítve azt a Fidesz-elvárások által szentesített nacionalista-klerikális populizmussal.
Hogy mi áll mostanság a bukaresti amerikai nagykövetség távirataiban, azt persze nem tudjuk, de a 2008-as választás eredményei és az azóta – főként Budapesten – lezajlott események komoly óvatosságra inthetnének minden politikust a populizmus célszerűségét illetően. Markó múlt évben leköszönt az RMDSZ elnöki tisztségéről, az új vezetés pedig – tisztelet a kivételnek – rohant megdicsérni az épp berendezkedő Orbán Viktor minden valós és feltételezett lázálmát. A kisebbségi társadalmaktól korántsem idegen szolgai élvezettel üdvözölték a Trianon-törvényt, a kettős állampolgárság és a magyar szavazati jog megadásának perspektívájától pedig egészen megrészegültek.
Ha megfeledkeztek volna arról, mi történt 2008-ban, most eljött az alkalmas pillanat, hogy ismét felfrissítse memóriájukat a WikiLeaks! Vagy ha ez sem lenne számukra világos példázat, úgy okuljanak a néhány brosúrával előrébb járó Bugár Bélától, aki már megtanulta, hogy ne ugorjon be Orbán minden provokációjának, még ha azok első látásra oly mézédesnek tűnnek is, akár a Marica grófnő a kolozsvári operában. Bugár megértette a leckét: Orbánnak nem a határon túli magyarság politikai céljai a fontosak, hanem csakis azok, amelyek garantálják számára a hatalom minél autokratikusabb kiterjesztését. Azaz, hogy egyedül ő „képviselhesse” a határon túli magyarok ügyét, nem pedig azok demokratikusan megválasztott szervezetei.
Nem véletlen, hogy a 2010 májusa óta megszületett valamennyi budapesti politikai lépés időzítése olyan pozsonyi és bukaresti törvényhozási vagy önkormányzati döntést keresztezett vagy egyenesen lehetetlenített el, amelyek az ott élő magyarságnak kedveztek volna. A Trianon-törvény majdnem megtorpedózta a magyarok számára rendkívül előnyös romániai oktatási törvényt. A kettős állampolgárság provokatív erőltetése kivetette a szlovák parlamentből a Fidesztől egyébként vazallusi kegyeket, azaz pénzt és politikai támogatást kolduló Magyar Koalíció Pártját. A szavazati jog kiterjesztésével kapcsolatos harsány budapesti propaganda a szlovákiai nyelvtörvény, majd kisebbségi nyelvhasználati törvény vitájában erősítette a magyarellenes érveket.
Orbán és Băsescu politikai légyottjai olyan perspektívákkal terhesek, amelyeket nemcsak azoknak tanácsos elutasítani, akik komolyan veszik a demokráciát, de azoknak is, akiket csak néhány praktikus megfontolás vezet. Az említett két politikus nem áll egyedül térségünkben; számos olyan potenciális vezető van még itt, akinek hatalmát nem céljai legitimálják, hanem egyedül a hatalom legitimálja céljaikat.
Băsescu nemrég – igaz szűk párthívei körében – igencsak dicsérte a magyar médiatörvényt; ilyenre vágyna szerinte Románia is, ahol túl sok a szöveg és az okvetetlenkedés. Az sem véletlen, hogy – megint csak nem túl tág körben – Băsescu utalást tett egy új román alkotmány mihamarabbi megalkotására. Mikor történt ez? Április 17-én, azaz egy nappal az új magyar Alaptörvény parlamenti elfogadása előtt. Az, hogy egyelőre csak szűk körben került sor e témák felvetésére, azt jelzi, a román politikus elirigyelte ugyan Orbántól a hatalommaximalizálás eme remélt lehetőségeit, ám riasztja, sőt láthatóan egyelőre vissza is riasztja az a mód, ahogyan a nemzetközi közösség reagál a magyarországi fejleményekre.
Nemcsak az amerikai diplomaták küldözgetnek elemző táviratokat, de román kollégáik is, és ez utóbbiaknak sem kerülheti el figyelmét az a példátlan megvetés és viszolygás, amit a demokratikus világ minden mérvadó politikusa – egyre inkább ideológiai nézetre való tekintet nélkül – maradéktalanul oszt Orbánnal szemben.
Európa egyik legnívósabb, ennélfogva igen nagy befolyással rendelkező konzervatív-jobboldali lapja, a Berlinben megjelenő Die Welt a napokban ezt a címet adta egyik cikkének: Fidesz über alles – Ideológia diktálta törvény, hétköznapi fasizmus: Miként veszélyezteti az új magyar alkotmány a demokráciát – pillantás egy országra, ahol tombol a képtelenség. A baloldali érzelmekkel szintúgy nem vádolható Economist Intelligence Unit pedig az „alkotmányosság ledózerolását” emlegeti a húsvéthétfői parlamenti események – és persze az előzmények – kapcsán.
Mivégre ezek az erőteljes kijelentések – kérdezhetnénk –, hisz Orbán végül is egy jelentéktelen kis ország helyiérdekű vezetője. Nos azért, hogy elijesszék azokat, akik szívesen eveznének ugyan a Fidesz farvizein egyre távolabb a nyugati demokráciáktól, ám szeretnék elkerülni, hogy meg is kelljen fizetniük azt az árat, amit a Fidesz, Orbán és nem kevésbé Magyarország e különös utazásért már most fizet. Az intés persze nemcsak Băsescunak szól, akinek egyébként leáldozóban van politikai napja, de mindenki másnak is, aki e térség lakója.
[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Új Magyar Szó (Bukarest)
Egyre távolabb a demokráciától
Ara-Kovács Attila, Élet és irodalom
Egy román napilap – a WikiLeaks nyomán – a bukaresti amerikai nagykövetségről származó, a 2008-as választásokat megelőző politikai fejlődéssel foglalkozó táviratokat tett közzé. (...) A táviratokat jegyző nagykövet, Nicholas F. Taubman több esetben is érzékelteti, hogy az RMDSZ egyfajta királycsináló helyzetben van, ám azok a romániai magyar politikusok, akik bőséges információkkal látták el az amerikai diplomatákat, már jó előre jelezték Washingtonnak: a romániai magyar pártnak ebben rejlik fő gyengesége is.
Ugyanis Traian Băsescu államfő, aki 2008-ban végre kiragadhatta az irányítást az általa annyira gyűlölt – mert nagyszerűen és ráadásul tőle függetlenül működő – liberális kormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu kezéből, mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a 2008-as választások után felálló új kormányzatot teljes ellenőrzése alatt tarthassa. Ehhez persze nélkülözhetetlen volt az RMDSZ segítsége; a párt végül hátat fordított a liberálisoknak, és Băsescu populista Demokrata Liberális Pártjával (PDL) kötött koalíciót. Az akkor még Markó Béla irányítása alatt álló párt persze maradhatott volna ellenzékben.
Ám aki ismeri a kelet-európai állapotokat, az tudhatja, egy etnikai szervezet – szemben a magukat ideológiák vagy osztályképviseletek alapján meghatározó pártokkal – csak akkor képes politikai tényező maradni, ha része a kormányzó pártok koalíciójának. Illékony etnikai támogatottságát is csak ezen az úton tudja maradéktalanul megőrizni. Az RMDSZ helyzetét tovább komplikálta, hogy miközben a pártot Traian Băsescu a legvonzóbb ígéretekkel invitálta a hatalomba, mindent elkövetett, hogy aláássa a vele kapcsolatos választói bizalmat.
Egy pillanatig sem jött zavarba, hogy a legradikálisabb – sőt olykor a legszélsőségesebb – magyar csoportoknak tett hangzatos ígéretekkel próbálja ezeket egy olyan formációba átterelni, amelyet nem Erdélyben, hanem a Fidesz budapesti pártirodáiban találtak ki – és jobb híján Magyar Polgári Pártnak kereszteltek el. Eközben az MPP, a Fidesz segédletével, igyekezett csokorba gyűjteni azokat a célokat, amelyeket az RMDSZ tizenegy évnyi kormányzati jelenléttel sem tudott maradéktalanul megvalósítani – többnyire az olyan politikusok miatt, mint Băsescu.
Mindenekelőtt a „belső autonómia” követelését hangsúlyozták a „magyar polgári” radikálisok, s agyaltak ki ehhez újabb és újabb elvárásokat és feltételeket, miközben az RMDSZ miniszterei olyan távlatokat nyitottak meg a romániai magyar érdekérvényesítések előtt, amelyekről azelőtt az érintettek még csak nem is álmodhattak. Hogy beteljesült volna minden álom? Ugyan. Számos akadályt állított ezek elé az a politikus is, aki a választási kampány hevében oly könnyen ígért meg bármit befolyásolható hallgatóságának; azaz maga a román államfő.
Jelentős akadályokat görgetett a romániai magyar politikai, kulturális és gazdasági önérvényesítések elé a többségi, azaz román nacionalista hangulat is, amit nem utolsósorban épp Magyarországról korbácsoltak fel minduntalan, amint az lankadni látszott. Kiváló alkalmat szolgáltatott ezekhez az erdélyi Tusnádfürdőn évente megrendezett fideszes nyári tábor, ahonnan Orbán Viktor és Németh Zsolt nemcsak hazaüzent, de azoknak a román nacionalistáknak is, akik kárörvendve azonosították velük és tusványosi „szellemükkel” az egész erdélyi magyarságot; sőt, alkalmasint az egész magyarságot.
2008-ban, közvetlenül a június 1-jén megtartott romániai önkormányzati választások előtt a Fidesz és erdélyi szatellitpártja igencsak elszámította magát. A most közzétett amerikai diplomáciai iratokból kiderül: „még csak nem is törekedtek a megegyezésre az RMDSZ-szel, hogy egyedül indulva lemérhessék támogatottságukat” – tekintet nélkül arra, hogy ez több száz fontos önkormányzati poszt, polgármesteri szék elvesztését jelentheti –, és „ennek az erőnek a tudatában tervezzék majd meg stratégiájukat a 2008-as őszi parlamenti választásokra”.
Az akkori politikai jóslatok – írja az egyik idézett távirat – „arra számítottak, hogy az erdélyi magyarság mintegy kétharmada áll majd az RMDSZ mögé, egyharmaduk viszont a Magyar Polgári Pártra szavaz, ami komoly erődemonstráció lett volna ez utóbbi részéről”. Nos, nem így lett: a Fidesz által támogatott politikusok mélyen alulmúltak minden várakozást, szereplésük az őszi törvényhozási választásokon pedig még szánalmasabbra sikeredett.
Kiderült ugyanis, hogy a Fidesz hívó szavára csak olyan politikusok voltak fogékonyak Erdélyben, akik az 1989 és 2008 közötti közel húsz évben a feltétlen pártfegyelmen kívül sohasem tudták politikai képességeiket, közéleti elhivatottságukat, szavahihetőségüket bizonyítani, viszont így könnyen megérinthette őket a hívó hatalmi szó, érkezzék az Băsescutól, Bukarestből vagy Orbántól, Budapestről. Ám egyáltalán nem számíthattak azok bizalmára, akiktől a rájuk leadott voksokat remélhették.
A „polgári” manővernek azonban más következményei is voltak; az őszi választásokon számos olyan RMDSZ-es politikus is kiesett a parlamentből (illetve a szenátusból), aki korábban megpróbálta „középre” pozicionálni magát, azaz ha nem is egészen egyenlő, de majdnem egyenlő távolságot tartani a Fidesz-báb MPP és az RMDSZ Markó Béla által megtestesített főiránya között. Vagy fogalmazhatnánk úgy is: igyekeztek megőrizni az RMDSZ addigi reálpolitikáját, kiegészítve azt a Fidesz-elvárások által szentesített nacionalista-klerikális populizmussal.
Hogy mi áll mostanság a bukaresti amerikai nagykövetség távirataiban, azt persze nem tudjuk, de a 2008-as választás eredményei és az azóta – főként Budapesten – lezajlott események komoly óvatosságra inthetnének minden politikust a populizmus célszerűségét illetően. Markó múlt évben leköszönt az RMDSZ elnöki tisztségéről, az új vezetés pedig – tisztelet a kivételnek – rohant megdicsérni az épp berendezkedő Orbán Viktor minden valós és feltételezett lázálmát. A kisebbségi társadalmaktól korántsem idegen szolgai élvezettel üdvözölték a Trianon-törvényt, a kettős állampolgárság és a magyar szavazati jog megadásának perspektívájától pedig egészen megrészegültek.
Ha megfeledkeztek volna arról, mi történt 2008-ban, most eljött az alkalmas pillanat, hogy ismét felfrissítse memóriájukat a WikiLeaks! Vagy ha ez sem lenne számukra világos példázat, úgy okuljanak a néhány brosúrával előrébb járó Bugár Bélától, aki már megtanulta, hogy ne ugorjon be Orbán minden provokációjának, még ha azok első látásra oly mézédesnek tűnnek is, akár a Marica grófnő a kolozsvári operában. Bugár megértette a leckét: Orbánnak nem a határon túli magyarság politikai céljai a fontosak, hanem csakis azok, amelyek garantálják számára a hatalom minél autokratikusabb kiterjesztését. Azaz, hogy egyedül ő „képviselhesse” a határon túli magyarok ügyét, nem pedig azok demokratikusan megválasztott szervezetei.
Nem véletlen, hogy a 2010 májusa óta megszületett valamennyi budapesti politikai lépés időzítése olyan pozsonyi és bukaresti törvényhozási vagy önkormányzati döntést keresztezett vagy egyenesen lehetetlenített el, amelyek az ott élő magyarságnak kedveztek volna. A Trianon-törvény majdnem megtorpedózta a magyarok számára rendkívül előnyös romániai oktatási törvényt. A kettős állampolgárság provokatív erőltetése kivetette a szlovák parlamentből a Fidesztől egyébként vazallusi kegyeket, azaz pénzt és politikai támogatást kolduló Magyar Koalíció Pártját. A szavazati jog kiterjesztésével kapcsolatos harsány budapesti propaganda a szlovákiai nyelvtörvény, majd kisebbségi nyelvhasználati törvény vitájában erősítette a magyarellenes érveket.
Orbán és Băsescu politikai légyottjai olyan perspektívákkal terhesek, amelyeket nemcsak azoknak tanácsos elutasítani, akik komolyan veszik a demokráciát, de azoknak is, akiket csak néhány praktikus megfontolás vezet. Az említett két politikus nem áll egyedül térségünkben; számos olyan potenciális vezető van még itt, akinek hatalmát nem céljai legitimálják, hanem egyedül a hatalom legitimálja céljaikat.
Băsescu nemrég – igaz szűk párthívei körében – igencsak dicsérte a magyar médiatörvényt; ilyenre vágyna szerinte Románia is, ahol túl sok a szöveg és az okvetetlenkedés. Az sem véletlen, hogy – megint csak nem túl tág körben – Băsescu utalást tett egy új román alkotmány mihamarabbi megalkotására. Mikor történt ez? Április 17-én, azaz egy nappal az új magyar Alaptörvény parlamenti elfogadása előtt. Az, hogy egyelőre csak szűk körben került sor e témák felvetésére, azt jelzi, a román politikus elirigyelte ugyan Orbántól a hatalommaximalizálás eme remélt lehetőségeit, ám riasztja, sőt láthatóan egyelőre vissza is riasztja az a mód, ahogyan a nemzetközi közösség reagál a magyarországi fejleményekre.
Nemcsak az amerikai diplomaták küldözgetnek elemző táviratokat, de román kollégáik is, és ez utóbbiaknak sem kerülheti el figyelmét az a példátlan megvetés és viszolygás, amit a demokratikus világ minden mérvadó politikusa – egyre inkább ideológiai nézetre való tekintet nélkül – maradéktalanul oszt Orbánnal szemben.
Európa egyik legnívósabb, ennélfogva igen nagy befolyással rendelkező konzervatív-jobboldali lapja, a Berlinben megjelenő Die Welt a napokban ezt a címet adta egyik cikkének: Fidesz über alles – Ideológia diktálta törvény, hétköznapi fasizmus: Miként veszélyezteti az új magyar alkotmány a demokráciát – pillantás egy országra, ahol tombol a képtelenség. A baloldali érzelmekkel szintúgy nem vádolható Economist Intelligence Unit pedig az „alkotmányosság ledózerolását” emlegeti a húsvéthétfői parlamenti események – és persze az előzmények – kapcsán.
Mivégre ezek az erőteljes kijelentések – kérdezhetnénk –, hisz Orbán végül is egy jelentéktelen kis ország helyiérdekű vezetője. Nos azért, hogy elijesszék azokat, akik szívesen eveznének ugyan a Fidesz farvizein egyre távolabb a nyugati demokráciáktól, ám szeretnék elkerülni, hogy meg is kelljen fizetniük azt az árat, amit a Fidesz, Orbán és nem kevésbé Magyarország e különös utazásért már most fizet. Az intés persze nemcsak Băsescunak szól, akinek egyébként leáldozóban van politikai napja, de mindenki másnak is, aki e térség lakója.
[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. május 31.
Erőpróba és erőfitogtatás
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megjelenése, az Erdélyi Magyar Néppárt születése a politikai porondon szerfölött megélénkítette a hazai magyar közéletet, és serkentette a román politikai csoportosulások, az új nemzetpolitikával jelentkező magyar kormányzat reakcióit is. Ez így rendjén való, amióta nyelvünkre vehettük és gondolatainkba égethettük „a langyosokat kiköpi az Isten” szállóigévé vált verssort.
Aki akár közelebbről, akár nagyobb távolságból figyeli közéletünk alakulását, illetve ennek átrendeződését, az érzékelheti, micsoda erők és indulatok, minő emberi gyengeségek ütköznek, micsoda szóerupciók lövellnek politikai port a magasba. A hazai és Kárpát-medencei politikai átrendeződéseket figyelve fontos folyamatok sodorvonala érzékelhető. Először is kiépült az erős szervezeti struktúrával és parlamenti, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező, pillanatnyilag a kormányzati mérleg nyelveként szereplő, de az erre-arra lengés képességét is talonban tartó RMDSZ. Most a szövetség a két évtized alatt kiépített érdek-képviseleti monopóliumát látja a hazai és magyarországi térfélen is veszélyeztetve. Képviselői agresszív megnyilvánulásainak eredőjét, a politikai élet rejtett aknáit legtöbbször itt kell erre alkalmas detektorral keresni.
Máris markáns – és ártalmas – szembenállás erővonala alakult ki az RMDSZ némely képviselői és a magyar kormányzat új nemzetpolitikáját megjelenítő politikusai között. Az elmarasztaló szemrehányások a Fidesz ellen, miszerint „az RMDSZ-nek szembe kell néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részéről barátságtalan üzenetek, rossz, szelektív szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján meghozott döntések születnek” (Markó Béla). Túlzott mértékben negligálják egy erős magyar képviselet súlyát és jelentőségét a szövetség által is felvállalt (vagy nem erről van szó?) alapvető kérdések, a régiók újraszabása, az autonómia, a kisebbségi törvény összehozásában. Az úgynevezett „kiszorítási kísérleteket” – nincs más mód – tudomásul kell venni. A demokrácia központok kiépítése, a státustörvény alkalmazásával járó feladatkör átruházása, az oktatási támogatást kezelő, az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány „kisemmizése” és a feladatkörnek a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) hatáskörébe való átutalása világosan jelzi, hogy az új magyar nemzetpolitika képviselői valóban a kialakult RMDSZ hatalmi monopóliumát óhajtják a civil szervezetek bevonásával korlátozni.
Ennek oka nem az RMDSZ bukaresti, illetve parlamenti és kormányzati szerepvállalásában, hanem a két évtized során ide-oda, hol a liberális jobb-, hol a balliberális oldal, hol a szocialisták felhajtó- erejének áramlásával sodródó politikában keresendő. Ugyanez volt tapasztalható a magyarországi kapcsolatokban is. „A pártoktól való egyenlő távolságtartás” elve és gyakorlata a határon kívül rekedt magyar nemzetrészek kirekesztésének elfogadását eredményezte. Kitagadtak bennünket a nemzetből, de együtt koccintgattak a nagy nemzeti ünnepségeken kitagadóinkkal.
Észre kellene venni, hogy ez a politikai kétlakiság és kétkulacsosság milyen morális károkat okozott és okoz ma is a magyar érdekképviseletnek. Oda kellene figyelni a közvélekedésre is, ehelyett viszont újabb politikai preferenciák körvonalazódnak. Adrian Năstase jól érzékeli, hogy az RMDSZ romló viszonya a magyar nemzetpolitika képviselőivel, s a hazai magyar kormányzati szerepvállalás közötti magyar vergődés jó alkalom egyrészt arra, hogy a mérleg nyelvének szerepkörét betöltő RMDSZ kormányzatból való kilépése a kormány várva várt biztos bukását eredményezze, és politikai ide-oda csapódása a szövetség jó hírnevét hívei körében is további erózió alá fogja.
Csapdahelyzet ez, mert például a tanügyi törvény kikezdésének minősíthetetlen politikai manővere, a kisebbségi törvény elfogadásának toszogatása – és, ha elfogadják, milyen is lesz ez, mit hoz a „konyhára? –, szóval, ha a kormányzatból kilép az RMDSZ, a mai ellenzék politikai mellékvágányai felé sodródik, s tömegbázisának lemorzsolódása miatt a következő választások alkalmával esetleg a parlamenti bejutási küszöböt sem éri el.
Eme sodorvonal áramlásának felerősödését hajtja az MPP-s hátszél, amely csak az erdélyi jobboldali pártokkal képzel el választási koalíciót, s úgy tűnik, mindenik szekértáborban immár elég sokan érzékelik, hogy alapvető kérdésekben együttes fellépésre, választási koalícióra, közös jelöltállításra van szükség, de újfent felerősödnek – lásd Marosvásárhelyt és Kolozsvárt – a „csak a mi jelöltünket támogatjuk” önpusztító botorságok.
Ennek így nem lesz jó vége.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megjelenése, az Erdélyi Magyar Néppárt születése a politikai porondon szerfölött megélénkítette a hazai magyar közéletet, és serkentette a román politikai csoportosulások, az új nemzetpolitikával jelentkező magyar kormányzat reakcióit is. Ez így rendjén való, amióta nyelvünkre vehettük és gondolatainkba égethettük „a langyosokat kiköpi az Isten” szállóigévé vált verssort.
Aki akár közelebbről, akár nagyobb távolságból figyeli közéletünk alakulását, illetve ennek átrendeződését, az érzékelheti, micsoda erők és indulatok, minő emberi gyengeségek ütköznek, micsoda szóerupciók lövellnek politikai port a magasba. A hazai és Kárpát-medencei politikai átrendeződéseket figyelve fontos folyamatok sodorvonala érzékelhető. Először is kiépült az erős szervezeti struktúrával és parlamenti, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező, pillanatnyilag a kormányzati mérleg nyelveként szereplő, de az erre-arra lengés képességét is talonban tartó RMDSZ. Most a szövetség a két évtized alatt kiépített érdek-képviseleti monopóliumát látja a hazai és magyarországi térfélen is veszélyeztetve. Képviselői agresszív megnyilvánulásainak eredőjét, a politikai élet rejtett aknáit legtöbbször itt kell erre alkalmas detektorral keresni.
Máris markáns – és ártalmas – szembenállás erővonala alakult ki az RMDSZ némely képviselői és a magyar kormányzat új nemzetpolitikáját megjelenítő politikusai között. Az elmarasztaló szemrehányások a Fidesz ellen, miszerint „az RMDSZ-nek szembe kell néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részéről barátságtalan üzenetek, rossz, szelektív szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján meghozott döntések születnek” (Markó Béla). Túlzott mértékben negligálják egy erős magyar képviselet súlyát és jelentőségét a szövetség által is felvállalt (vagy nem erről van szó?) alapvető kérdések, a régiók újraszabása, az autonómia, a kisebbségi törvény összehozásában. Az úgynevezett „kiszorítási kísérleteket” – nincs más mód – tudomásul kell venni. A demokrácia központok kiépítése, a státustörvény alkalmazásával járó feladatkör átruházása, az oktatási támogatást kezelő, az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány „kisemmizése” és a feladatkörnek a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) hatáskörébe való átutalása világosan jelzi, hogy az új magyar nemzetpolitika képviselői valóban a kialakult RMDSZ hatalmi monopóliumát óhajtják a civil szervezetek bevonásával korlátozni.
Ennek oka nem az RMDSZ bukaresti, illetve parlamenti és kormányzati szerepvállalásában, hanem a két évtized során ide-oda, hol a liberális jobb-, hol a balliberális oldal, hol a szocialisták felhajtó- erejének áramlásával sodródó politikában keresendő. Ugyanez volt tapasztalható a magyarországi kapcsolatokban is. „A pártoktól való egyenlő távolságtartás” elve és gyakorlata a határon kívül rekedt magyar nemzetrészek kirekesztésének elfogadását eredményezte. Kitagadtak bennünket a nemzetből, de együtt koccintgattak a nagy nemzeti ünnepségeken kitagadóinkkal.
Észre kellene venni, hogy ez a politikai kétlakiság és kétkulacsosság milyen morális károkat okozott és okoz ma is a magyar érdekképviseletnek. Oda kellene figyelni a közvélekedésre is, ehelyett viszont újabb politikai preferenciák körvonalazódnak. Adrian Năstase jól érzékeli, hogy az RMDSZ romló viszonya a magyar nemzetpolitika képviselőivel, s a hazai magyar kormányzati szerepvállalás közötti magyar vergődés jó alkalom egyrészt arra, hogy a mérleg nyelvének szerepkörét betöltő RMDSZ kormányzatból való kilépése a kormány várva várt biztos bukását eredményezze, és politikai ide-oda csapódása a szövetség jó hírnevét hívei körében is további erózió alá fogja.
Csapdahelyzet ez, mert például a tanügyi törvény kikezdésének minősíthetetlen politikai manővere, a kisebbségi törvény elfogadásának toszogatása – és, ha elfogadják, milyen is lesz ez, mit hoz a „konyhára? –, szóval, ha a kormányzatból kilép az RMDSZ, a mai ellenzék politikai mellékvágányai felé sodródik, s tömegbázisának lemorzsolódása miatt a következő választások alkalmával esetleg a parlamenti bejutási küszöböt sem éri el.
Eme sodorvonal áramlásának felerősödését hajtja az MPP-s hátszél, amely csak az erdélyi jobboldali pártokkal képzel el választási koalíciót, s úgy tűnik, mindenik szekértáborban immár elég sokan érzékelik, hogy alapvető kérdésekben együttes fellépésre, választási koalícióra, közös jelöltállításra van szükség, de újfent felerősödnek – lásd Marosvásárhelyt és Kolozsvárt – a „csak a mi jelöltünket támogatjuk” önpusztító botorságok.
Ennek így nem lesz jó vége.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 1.
Rémhír vagy gáncsoskodás? (Bejegyzés előtt az EMNP)
”Kommandós csapatok” járják a Kárpátokon túli megyéket, ahol támogatták az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, felkeresik azokat, akik nevükkel, aláírásukkal járultak hozzá az új magyar párt létrehozatalához, szép szóval, fenyegetéssel próbálják meggyőzni arról, mondják azt, hamisították kézjegyüket, vagy kényszerítették az aláírásra.
Ilyen hírek érkeztek szerkesztőségünkbe, s az információk eljutottak az érintettekhez is. Toró T. Tibor, az EMNT pártbejegyzéssel megbízott ügyvezető elnöke elmondta, értesüléseik szerint az RMDSZ, konkrétan Seres Dénes képviselő áll a vizsgálódás mögött. A Szilágy megyei honatya a Háromszék kérdésére cáfolta a híreket, bár annyit elismert, érdekelné, a megyei RMDSZ-szervezet tagjai közül ki írta alá, s ha nyilvánosságra kerülnek a listák, számba veszik, ki támogatta az új párt bejegyzését. “Semmi ilyesmivel nem foglalkozom” – mondotta, s kiemelte, nem is tehetné, hiszen nem áll rendelkezésükre az aláírók jegyzéke. “Szerettük volna azt hinni, hogy 2011-ben ilyesmire nem kerülhet sor, a jogállamiság eljutott arra a szintre, amikor nem kell hasonló megfélemlítésektől tartanunk, és az erdélyi magyar politikai kultúra is fejlődött annyira, hogy egymás meggyőzésével és ne hatalmi erővel próbáljunk bármit elérni” – fejtette ki a Háromszék megkeresésére Toró T. Tibor. Érthetetlennek tartja, hogyan jutottak el bárkihez az aláírási listák, hiszen ezekhez csak a bírák és ügyészek férhetnek hozzá, magánszemély csak alapos indoklással kérheti ki, és ha kiadták valakinek, annak nyoma lenne a dokumentumokban. A csütörtöki bukaresti tárgyaláson nem találkoztak ilyen bejegyzéssel. Igaz, már akkor furcsállták, hogy a párt bejegyzését megtámadó magánszemély, Adrian Drăghici az aláírások hamisságára hivatkozott, ezt pedig csak akkor tudhatja, ha látta a dokumentumokat. Toró T. Tibor azt is elmondta, nem adott volna hitelt a mostani híreszteléseknek, de volt már precedens hasonló eljárásra, 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség bejegyzési kísérletekor az RMDSZ mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, Temes megyében például rokonait is megfenyegették. Hangsúlyozta, nem tartanak a vizsgálatoktól, nagyon alaposan ellenőriztek minden aláírást, több ember hetekig dolgozott ezen, pont azért, hogy elejét vegyék a majdani akadékoskodásnak. A szükségesnél több megyében a minimálisnál több aláírást gyűjtöttek össze – hangsúlyozta Toró. Aggódnak azonban azért, hogy riogathatják, megfenyegethetik, megfélemlíthetik azokat a jóhiszemű, egyszerű embereket, akik nevüket adták az új magyar párt életre hívásához. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését június 16-án tárgyalja érdemben a bukaresti törvényszék. Hárman, két párt s a már említett magánszemély nyújtott be óvást, akkor mutathatják be bizonyítékaikat. A jogi személyként be nem jegyzett Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőség és Egy Jobb Társadalomért Pártja az Európa Tanács alapjogi Chartájának előírásait kérte számon az EMNP-n. A Néppárt (Partidul Popular) azt kéri, hogy az új magyar párt nevében ne szerepeljen a Nép (Popular) szó.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
”Kommandós csapatok” járják a Kárpátokon túli megyéket, ahol támogatták az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, felkeresik azokat, akik nevükkel, aláírásukkal járultak hozzá az új magyar párt létrehozatalához, szép szóval, fenyegetéssel próbálják meggyőzni arról, mondják azt, hamisították kézjegyüket, vagy kényszerítették az aláírásra.
Ilyen hírek érkeztek szerkesztőségünkbe, s az információk eljutottak az érintettekhez is. Toró T. Tibor, az EMNT pártbejegyzéssel megbízott ügyvezető elnöke elmondta, értesüléseik szerint az RMDSZ, konkrétan Seres Dénes képviselő áll a vizsgálódás mögött. A Szilágy megyei honatya a Háromszék kérdésére cáfolta a híreket, bár annyit elismert, érdekelné, a megyei RMDSZ-szervezet tagjai közül ki írta alá, s ha nyilvánosságra kerülnek a listák, számba veszik, ki támogatta az új párt bejegyzését. “Semmi ilyesmivel nem foglalkozom” – mondotta, s kiemelte, nem is tehetné, hiszen nem áll rendelkezésükre az aláírók jegyzéke. “Szerettük volna azt hinni, hogy 2011-ben ilyesmire nem kerülhet sor, a jogállamiság eljutott arra a szintre, amikor nem kell hasonló megfélemlítésektől tartanunk, és az erdélyi magyar politikai kultúra is fejlődött annyira, hogy egymás meggyőzésével és ne hatalmi erővel próbáljunk bármit elérni” – fejtette ki a Háromszék megkeresésére Toró T. Tibor. Érthetetlennek tartja, hogyan jutottak el bárkihez az aláírási listák, hiszen ezekhez csak a bírák és ügyészek férhetnek hozzá, magánszemély csak alapos indoklással kérheti ki, és ha kiadták valakinek, annak nyoma lenne a dokumentumokban. A csütörtöki bukaresti tárgyaláson nem találkoztak ilyen bejegyzéssel. Igaz, már akkor furcsállták, hogy a párt bejegyzését megtámadó magánszemély, Adrian Drăghici az aláírások hamisságára hivatkozott, ezt pedig csak akkor tudhatja, ha látta a dokumentumokat. Toró T. Tibor azt is elmondta, nem adott volna hitelt a mostani híreszteléseknek, de volt már precedens hasonló eljárásra, 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség bejegyzési kísérletekor az RMDSZ mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, Temes megyében például rokonait is megfenyegették. Hangsúlyozta, nem tartanak a vizsgálatoktól, nagyon alaposan ellenőriztek minden aláírást, több ember hetekig dolgozott ezen, pont azért, hogy elejét vegyék a majdani akadékoskodásnak. A szükségesnél több megyében a minimálisnál több aláírást gyűjtöttek össze – hangsúlyozta Toró. Aggódnak azonban azért, hogy riogathatják, megfenyegethetik, megfélemlíthetik azokat a jóhiszemű, egyszerű embereket, akik nevüket adták az új magyar párt életre hívásához. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését június 16-án tárgyalja érdemben a bukaresti törvényszék. Hárman, két párt s a már említett magánszemély nyújtott be óvást, akkor mutathatják be bizonyítékaikat. A jogi személyként be nem jegyzett Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőség és Egy Jobb Társadalomért Pártja az Európa Tanács alapjogi Chartájának előírásait kérte számon az EMNP-n. A Néppárt (Partidul Popular) azt kéri, hogy az új magyar párt nevében ne szerepeljen a Nép (Popular) szó.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 1.
Borbély: Bölöni László jó megoldás lenne 2012-re
„E pillanatban nem szerencsés dolog egy együttműködési szerződés aláírása”
Hónapok óta folynak a tárgyalások az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete és a többi magyar szervezet között arról, hogy közös polgármesterjelöltet állítsanak a jövő évi helyhatósági választásokon. Pár nappal ezelőtt azonban nem sikerült megegyezni és együttműködési szerződést aláírni. A történtekre Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke reagált, aki egy héttel korábban bejelentette, nem kíván újból indulni a megmérettetésen.
– Miért nem vállalja a jelölést?
– Régebb eldöntöttem ezt, és eljött az ideje, hogy bejelentsem, látva a szárnyra kelt spekulációkat. Nem bánom, hogy 2008-ban vállalkoztam, egyedi élmény volt számomra, bár nem térnék ki arra, mi volt az oka, hogy nem tudtuk visszaszerezni Marosvásárhelyt. De továbbra is drukkolok, és mindent megteszek, hogy visszaszerezzük Marosvásárhelyt, s egy olyan személyiséget jelöljünk, aki nemcsak a magyarok, hanem a románok érdekeit is képviseli, mert a mostani egy áldatlan állapot, tizenkét éve tart, a város érdeke, hogy a mostani polgármestert leváltsa, és egy olyan ember jöjjön a helyébe, aki tesz a városért. Én nem vállalom, az RMDSZ számára a legnagyobb kihívás, hogy megjelölje azt a személyt, aki sikeres lesz.
– Folynak már ebben a témában a tárgyalások az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között. Az elmúlt napokban kísérlet is történt egy együttműködési megállapodás aláírására, amelyből az RMDSZ végül kihátrált.
– A jó szándék biztos megvan azokban, akik tárgyaltak, de sem taktikailag, sem időpont szempontjából nem lett volna szerencsés az aláírás. Elmondanám, hogy világos legyen mindenki számára: a Magyar Polgári Párt annyit ért el 2008-ban, hogy egy tanácsossal kevesebb jutott be az RMDSZ részéről mind a városi, mind a megyei tanácsba. Ők maguk gyakorlatilag nem jutottak be sehová: egy polgármesterük van a megyében és néhány tanácsosuk. Az RMDSZ-nek 39 polgármestere és több mint 500 tanácsosa, tehát ilyen szempontból az MPP egy pártocska, amely nem tudott bizonyítani 2008-ban. De mindenkivel tárgyalni kell, a dialógust fenn kell tartani. Azonkívül van egy másik szervezet, amely pártot akar létrehozni, de még nincs bejegyezve. Tehát ebben a pillanatban véleményem szerint nem szerencsés taktikailag sem egy együttműködési szerződést vagy akár szándéknyilatkozatot aláírni. Ezt megbeszéltük a városi szervezettel, és nem írtuk alá. Erről tárgyalt az állandó tanács, ezért született a nyilatkozatunk, amely kimondja: az RMDSZ tárgyalóbizottságot nevez ki. Tényleg összefogásra van szükség, de megvan mindennek a pontosan felépített forgatókönyve. Az alapszabályzat szerint a municípiumok esetében a polgármester személyét a városi szervezet a megyei szervezettel közösen dönti el.
– A tárgyalásokra visszatérve: az MPP kategorikusan kijelentette, hogy RMDSZ-jelöltet semmiképp sem támogat. Véleményük szerint pártsemleges, közismert, köztiszteletben álló személynek kell lennie. Ilyen összefüggésben Bölöni László nevét említették.
– Éppen ezért nem aktuális a szerződés aláírása, mert ha van egy olyan személyiség, aki nemcsak a magyarság bizalmát élvezi, de a románokét is – akit akár közvélemény-kutatás, akár tárgyalások alapján kell kijelölni – az akár RMDSZ-es, akár független jelölt lehet, de a lényeg, hogy nem kikötésekkel kezdjük a tárgyalásokat. Milyen tárgyalás az ilyen?
Bölöni Lászlóval kapcsolatban viszont kellene tisztázni néhány dolgot: 2008-ban tényleg felröppentették a nevét. Én azonnal felhívtam, hiszen jó barátok vagyunk, megkérdeztem, valóban akar-e indulni. Elmondtam neki, ha úgy gondolja, hogy ez segít Marosvásárhelynek, és élvezi a magyar szervezetek bizalmát, én visszalépek, és őt támogatom. Ő döntött úgy végül, hogy nem indul. Azt is megemlíteném, hogy 2008-ban nem volt más magyar jelölt.
– Szász Jenő szerint ön és Frunda György beszélte le Bölöni Lászlót a jelöltségről…
– Ez nem igaz, az viszont igaz, hogy a tavaly ősszel személyesen beszéltem vele, s megkértem, gondolkozzon azon, hogy 2012-ben induljon a választásokon. Én mellszélességgel támogatnám, hogy ő legyen a marosvásárhelyiek jelöltje. Azt mondta, ha megszületik az összefogás, akkor gondolkozik ezen. Azóta kétszer találkoztunk, legutóbb ezelőtt két héttel, és valószínű, hamarosan választ ad. Amikor arról lesz szó, hogy vállalja, leülünk, tárgyalunk erről a szervezetekkel, mert Bölöni László valóban jó megoldás lenne 2012-re.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
„E pillanatban nem szerencsés dolog egy együttműködési szerződés aláírása”
Hónapok óta folynak a tárgyalások az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete és a többi magyar szervezet között arról, hogy közös polgármesterjelöltet állítsanak a jövő évi helyhatósági választásokon. Pár nappal ezelőtt azonban nem sikerült megegyezni és együttműködési szerződést aláírni. A történtekre Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke reagált, aki egy héttel korábban bejelentette, nem kíván újból indulni a megmérettetésen.
– Miért nem vállalja a jelölést?
– Régebb eldöntöttem ezt, és eljött az ideje, hogy bejelentsem, látva a szárnyra kelt spekulációkat. Nem bánom, hogy 2008-ban vállalkoztam, egyedi élmény volt számomra, bár nem térnék ki arra, mi volt az oka, hogy nem tudtuk visszaszerezni Marosvásárhelyt. De továbbra is drukkolok, és mindent megteszek, hogy visszaszerezzük Marosvásárhelyt, s egy olyan személyiséget jelöljünk, aki nemcsak a magyarok, hanem a románok érdekeit is képviseli, mert a mostani egy áldatlan állapot, tizenkét éve tart, a város érdeke, hogy a mostani polgármestert leváltsa, és egy olyan ember jöjjön a helyébe, aki tesz a városért. Én nem vállalom, az RMDSZ számára a legnagyobb kihívás, hogy megjelölje azt a személyt, aki sikeres lesz.
– Folynak már ebben a témában a tárgyalások az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között. Az elmúlt napokban kísérlet is történt egy együttműködési megállapodás aláírására, amelyből az RMDSZ végül kihátrált.
– A jó szándék biztos megvan azokban, akik tárgyaltak, de sem taktikailag, sem időpont szempontjából nem lett volna szerencsés az aláírás. Elmondanám, hogy világos legyen mindenki számára: a Magyar Polgári Párt annyit ért el 2008-ban, hogy egy tanácsossal kevesebb jutott be az RMDSZ részéről mind a városi, mind a megyei tanácsba. Ők maguk gyakorlatilag nem jutottak be sehová: egy polgármesterük van a megyében és néhány tanácsosuk. Az RMDSZ-nek 39 polgármestere és több mint 500 tanácsosa, tehát ilyen szempontból az MPP egy pártocska, amely nem tudott bizonyítani 2008-ban. De mindenkivel tárgyalni kell, a dialógust fenn kell tartani. Azonkívül van egy másik szervezet, amely pártot akar létrehozni, de még nincs bejegyezve. Tehát ebben a pillanatban véleményem szerint nem szerencsés taktikailag sem egy együttműködési szerződést vagy akár szándéknyilatkozatot aláírni. Ezt megbeszéltük a városi szervezettel, és nem írtuk alá. Erről tárgyalt az állandó tanács, ezért született a nyilatkozatunk, amely kimondja: az RMDSZ tárgyalóbizottságot nevez ki. Tényleg összefogásra van szükség, de megvan mindennek a pontosan felépített forgatókönyve. Az alapszabályzat szerint a municípiumok esetében a polgármester személyét a városi szervezet a megyei szervezettel közösen dönti el.
– A tárgyalásokra visszatérve: az MPP kategorikusan kijelentette, hogy RMDSZ-jelöltet semmiképp sem támogat. Véleményük szerint pártsemleges, közismert, köztiszteletben álló személynek kell lennie. Ilyen összefüggésben Bölöni László nevét említették.
– Éppen ezért nem aktuális a szerződés aláírása, mert ha van egy olyan személyiség, aki nemcsak a magyarság bizalmát élvezi, de a románokét is – akit akár közvélemény-kutatás, akár tárgyalások alapján kell kijelölni – az akár RMDSZ-es, akár független jelölt lehet, de a lényeg, hogy nem kikötésekkel kezdjük a tárgyalásokat. Milyen tárgyalás az ilyen?
Bölöni Lászlóval kapcsolatban viszont kellene tisztázni néhány dolgot: 2008-ban tényleg felröppentették a nevét. Én azonnal felhívtam, hiszen jó barátok vagyunk, megkérdeztem, valóban akar-e indulni. Elmondtam neki, ha úgy gondolja, hogy ez segít Marosvásárhelynek, és élvezi a magyar szervezetek bizalmát, én visszalépek, és őt támogatom. Ő döntött úgy végül, hogy nem indul. Azt is megemlíteném, hogy 2008-ban nem volt más magyar jelölt.
– Szász Jenő szerint ön és Frunda György beszélte le Bölöni Lászlót a jelöltségről…
– Ez nem igaz, az viszont igaz, hogy a tavaly ősszel személyesen beszéltem vele, s megkértem, gondolkozzon azon, hogy 2012-ben induljon a választásokon. Én mellszélességgel támogatnám, hogy ő legyen a marosvásárhelyiek jelöltje. Azt mondta, ha megszületik az összefogás, akkor gondolkozik ezen. Azóta kétszer találkoztunk, legutóbb ezelőtt két héttel, és valószínű, hamarosan választ ad. Amikor arról lesz szó, hogy vállalja, leülünk, tárgyalunk erről a szervezetekkel, mert Bölöni László valóban jó megoldás lenne 2012-re.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
2011. június 2.
Nemzeti összetartozás: külön-külön – Megemlékezés Trianonról
Az előzetes ígéretek ellenére sem sikerül közös, méltó ünnepet szervezniük a magyar szervezeteknek, pártoknak június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján.
A trianoni békeszerződés évfordulóját tavaly nevezte el így a magyar kormány, az RMDSZ megyei szervezete pedig május elején jelentette be, méltó, reményteli ünneplésre hív minden magyart Háromszék négy városába, közös szervezésre kéri fel a magyar szervezeteket. A hivatalos meghívók azonban elmaradtak, s tegnap a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta: szombaton délután fél hatkor a szokott helyen, az Erzsébet parkban tartják hatodik alkalommal is megemlékezésüket. Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök a Háromszék kérdésére elmondta, szombaton tartják az elsősorban történelmi megemlékezést – ennek helyszínét és pontos időpontját talán ma ismertetik –, rövid beszéd után történelemtanárok kapnak szót, majd kiállításon mutatják be az eseményeket, Várpalotáról kapták kölcsön az anyagot. Nem múlton búsongó, önsajnáló rendezvényt akarnak, hanem az összetartozás irányába reményt mutatót, éppen ezért a fiatalokat hívták társszervezőnek. Tamás Sándor szerint meghívtak a rendezvényre más szervezeteket is, Gazda Zoltánt említette az MPP és az SZNT képviselőjeként. Gazda elmondta, valóban kapott meghívót Tamás Sándor aláírásával, de csak tegnap délelőtt. Az MPP azonban kedd este döntött úgy, bár olvastak a sajtóban a közös ünnepről, azóta sem tájékoztatták őket ennek programjáról, így ismét megszervezik az Erzsébet parkban a trianoni megemlékezést, amelyet ők kezdeményeztek hat évvel ezelőtt, és amely azóta hagyománnyá vált. Ők is mindenkit szeretettel várnak, társzervezőként is, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök tegnap sajtótájékoztatón sorolta fel a politikai szervezeteket – RMDSZ, EMNT, EMI –, amelyek képviselői beszédet mondhatnának, és kiderült az is, a Hatvannégy Vármegye Mozgalomtól kaptak eddig visszajelzést a részvételre. Szombaton délután fél hatkor harangzúgással kezdődik a megemlékezés, beszédek, szavalatok hangzanak el.
Tehát már bizonyos: június 4-én, szombaton Sepsiszentgyörgyön két ünnepség is lesz, egyet az RMDSZ, egyet az MPP szervez. A polgáriak ugyan bejelentették, ha meghívják őket, elmennek a másik rendezvényre is, ám úgy tűnik, a nemzeti összetartozás társszervezésig nem fejlődhetett, a két politikai szervezet külön-külön tartja politikamentesnek ígért ünnepét. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az előzetes ígéretek ellenére sem sikerül közös, méltó ünnepet szervezniük a magyar szervezeteknek, pártoknak június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján.
A trianoni békeszerződés évfordulóját tavaly nevezte el így a magyar kormány, az RMDSZ megyei szervezete pedig május elején jelentette be, méltó, reményteli ünneplésre hív minden magyart Háromszék négy városába, közös szervezésre kéri fel a magyar szervezeteket. A hivatalos meghívók azonban elmaradtak, s tegnap a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta: szombaton délután fél hatkor a szokott helyen, az Erzsébet parkban tartják hatodik alkalommal is megemlékezésüket. Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök a Háromszék kérdésére elmondta, szombaton tartják az elsősorban történelmi megemlékezést – ennek helyszínét és pontos időpontját talán ma ismertetik –, rövid beszéd után történelemtanárok kapnak szót, majd kiállításon mutatják be az eseményeket, Várpalotáról kapták kölcsön az anyagot. Nem múlton búsongó, önsajnáló rendezvényt akarnak, hanem az összetartozás irányába reményt mutatót, éppen ezért a fiatalokat hívták társszervezőnek. Tamás Sándor szerint meghívtak a rendezvényre más szervezeteket is, Gazda Zoltánt említette az MPP és az SZNT képviselőjeként. Gazda elmondta, valóban kapott meghívót Tamás Sándor aláírásával, de csak tegnap délelőtt. Az MPP azonban kedd este döntött úgy, bár olvastak a sajtóban a közös ünnepről, azóta sem tájékoztatták őket ennek programjáról, így ismét megszervezik az Erzsébet parkban a trianoni megemlékezést, amelyet ők kezdeményeztek hat évvel ezelőtt, és amely azóta hagyománnyá vált. Ők is mindenkit szeretettel várnak, társzervezőként is, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök tegnap sajtótájékoztatón sorolta fel a politikai szervezeteket – RMDSZ, EMNT, EMI –, amelyek képviselői beszédet mondhatnának, és kiderült az is, a Hatvannégy Vármegye Mozgalomtól kaptak eddig visszajelzést a részvételre. Szombaton délután fél hatkor harangzúgással kezdődik a megemlékezés, beszédek, szavalatok hangzanak el.
Tehát már bizonyos: június 4-én, szombaton Sepsiszentgyörgyön két ünnepség is lesz, egyet az RMDSZ, egyet az MPP szervez. A polgáriak ugyan bejelentették, ha meghívják őket, elmennek a másik rendezvényre is, ám úgy tűnik, a nemzeti összetartozás társszervezésig nem fejlődhetett, a két politikai szervezet külön-külön tartja politikamentesnek ígért ünnepét. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 3.
RMDSZ-csapatok félemlítik meg az EMNP-támogatókat?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) információi szerint az RMDSZ megbízásából csapatok keresik fel azokat a Kárpátokon túli megyékben élő személyeket, akik kézjegyükkel látták el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató íveket. A nemzeti tanács képviselői úgy értesültek, az aláírókat próbálják meggyőzni arról, nyilatkozzák azt, hogy a kézjegyüket meghamisították, vagy kényszerítették őket arra, hogy támogassák az új párt bejegyzését.
A Háromszék című Kovászna megyei napilap értesülései szerint az akció mögött Seres Dénes parlamenti képviselő áll, a Szilágy megyei honatya azonban cáfolta, hogy ilyesmivel foglalkozna, mondván, az aláírók jegyzéke nélkül ezt nem is tehetné meg.
Toró T. Tibor, a nemzeti tanács ügyvezető elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, az információknak nem tudnak utánajárni, az értesüléseket igazolandó bizonyítékuk sincs, de mint fogalmazott, reméli, hogy ilyesmire 2011-ben nem kerülhet sor.
„Bízom abban, hogy a jogállamiság eljutott arra a szintre, amikor nem kell attól tartanunk, hogy adminisztratív eszközökkel, hatalmi erővel szorítanak le a pályáról, sem attól, hogy ilyen módszerekkel támogatókat félemlítenek meg. Úgy vélem az erdélyi magyar politikai kultúra is fejlődött már annyit, hogy ne kelljen ilyenfajta torpedóakcióktól tartanunk” – nyilatkozta az ügyvezető elnök.
Emlékeztetett: hasonló RMDSZ-es akciókra volt már precedens 2004-ben, amikor a szövetség „mindent megtett”, hogy megakadályozza a Magyar Polgári Párt bejegyzését, Temes megyében például a politikus rokonait is megfenyegették. Toró szerint érthetetlen, hogy az aláírók jegyzéke hogyan jutott el bárkihez.
„Az ívekhez a törvény szerint bírák és ügyészségi illetékesek férhetnek hozzá, magánszemélyek alapos indoklással kérhetik ki ezeket. Utánanéztünk, ennek írásos nyoma nincs, tehát egyértelmű, hogy aki hozzáfért, törvénytelen eszközöket használt. A pártbejegyzés ellen óvást emelő Adrian Drăghici például indoklásában arra hivatkozott, hogy az ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak, ilyesmit csak abban az esetben állíthat, ha tanulmányozta a jegyzéket, ez azonban hivatalos keretek közt nem történhetett meg” – mutatott rá.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára nem érti, hogy az EMNT képviselői miért aggódnak, amikor bárki is megkérdőjelezi az aláírások hitelességét.
„Alaptalanok a vádak. Ha nem telefonkönyvből írták ki a neveket és nem csaltak, a pártot be fogják jegyezni” – mondta a főtitkár.
Krónika (Kolozsvár)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) információi szerint az RMDSZ megbízásából csapatok keresik fel azokat a Kárpátokon túli megyékben élő személyeket, akik kézjegyükkel látták el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató íveket. A nemzeti tanács képviselői úgy értesültek, az aláírókat próbálják meggyőzni arról, nyilatkozzák azt, hogy a kézjegyüket meghamisították, vagy kényszerítették őket arra, hogy támogassák az új párt bejegyzését.
A Háromszék című Kovászna megyei napilap értesülései szerint az akció mögött Seres Dénes parlamenti képviselő áll, a Szilágy megyei honatya azonban cáfolta, hogy ilyesmivel foglalkozna, mondván, az aláírók jegyzéke nélkül ezt nem is tehetné meg.
Toró T. Tibor, a nemzeti tanács ügyvezető elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, az információknak nem tudnak utánajárni, az értesüléseket igazolandó bizonyítékuk sincs, de mint fogalmazott, reméli, hogy ilyesmire 2011-ben nem kerülhet sor.
„Bízom abban, hogy a jogállamiság eljutott arra a szintre, amikor nem kell attól tartanunk, hogy adminisztratív eszközökkel, hatalmi erővel szorítanak le a pályáról, sem attól, hogy ilyen módszerekkel támogatókat félemlítenek meg. Úgy vélem az erdélyi magyar politikai kultúra is fejlődött már annyit, hogy ne kelljen ilyenfajta torpedóakcióktól tartanunk” – nyilatkozta az ügyvezető elnök.
Emlékeztetett: hasonló RMDSZ-es akciókra volt már precedens 2004-ben, amikor a szövetség „mindent megtett”, hogy megakadályozza a Magyar Polgári Párt bejegyzését, Temes megyében például a politikus rokonait is megfenyegették. Toró szerint érthetetlen, hogy az aláírók jegyzéke hogyan jutott el bárkihez.
„Az ívekhez a törvény szerint bírák és ügyészségi illetékesek férhetnek hozzá, magánszemélyek alapos indoklással kérhetik ki ezeket. Utánanéztünk, ennek írásos nyoma nincs, tehát egyértelmű, hogy aki hozzáfért, törvénytelen eszközöket használt. A pártbejegyzés ellen óvást emelő Adrian Drăghici például indoklásában arra hivatkozott, hogy az ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak, ilyesmit csak abban az esetben állíthat, ha tanulmányozta a jegyzéket, ez azonban hivatalos keretek közt nem történhetett meg” – mutatott rá.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára nem érti, hogy az EMNT képviselői miért aggódnak, amikor bárki is megkérdőjelezi az aláírások hitelességét.
„Alaptalanok a vádak. Ha nem telefonkönyvből írták ki a neveket és nem csaltak, a pártot be fogják jegyezni” – mondta a főtitkár.
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 3.
A partnert zsarolni nem hasznos dolog
Költészet és politika kettős tematikájában hívta beszélgetésre Lakatos Péter a Varadinum hetében a váradi városháza dísztermébe Markó Bélát, mint költőt s miniszterelnök-helyettest. A másfél órás hangos interjú fontosabb mozzanatainak szerkesztett változatát olvashatják, kérdések helyett témamegjelöléssel, amit az is indokol, hogy a vendég gyakran el-elkalandozott a kérdésfeltevéstől. A Szűcs László által szerkesztett szöveg az Erdélyi Riport 2011/11., június 3-i számában jelent meg.
Szonettekről. Ez az egyik legkötöttebb versforma, itt adott nemcsak a szótagszám, hanem a sorszám is, a rímképletek. Aki ilyesmit ír, az többlet kötöttséget vállal, hiszen egy egészen szoros keretbe, formába kell beilleszkednie, s abban úgy beszélnie, hogy a forma ne sodorja magával. Pontosan ezért szeretem, mert az életünk mintája, életminta is. Általában a körülményeinket csak részben alakítjuk mi magunk, beleszületünk egy helyzetbe, egy országba, egy közösségbe, egy időbe, s ezeket tudomásul kell vennünk. Persze, úgy éljük le az életünket, hogy közben próbálunk változtatni a körülményeken. A politika az én elképzelésemben erről szól elsősorban. A feladat az, hogy mások által teremtett körülmények közepette is tudjunk szabadok lenni, úgy cselekedni, hogy azok mi legyünk.
Az életembe ma belefér egyszerre a költészet és a politika is. Én tíz esztendeig egyáltalán nem írtam, ennek az egyik következménye, hogy amikor egyesek hallják, hogy verset írok, egészen meglepőnek s komolytalannak tartják egy felelős politikus részéről. Manapság már szinte naplószerűen írok verset, a szonettkönyvem alig fél év alatt született. Csoóri Sándornál olvastam valahol, ő a kilencvenes években erősen benne volt a közéletben, aztán írt egy verset, amelynek a fő motívuma az volt, hogy csak most veszi észre, hogy milyen szép zöld a fű. Valahol az én verseim is erről a felfedezésről szólnak.
Dossziék, zsarolások. Nem hiszem, hogy ez úgy működne, ahogy ezt egyesek elképzelik. Hogy időnként megkeres valaki valakit, s dossziékat tesz eléd. Lehetségesek közvetett fenyegetések, egy olyan légkör kialakítása, hogy ez mindig ott lebeg valaminek e feje fölött. A szekus dossziék története is így működött. Időnként valamit nyilvánosságra hoztak, de sokan élhetnek közöttünk abban a félelemben, hogy mi kerül még elő a soha teljesen ki nem ürített levéltárakból. Sokkal rafináltabban működik ez, bár elképzelhető a közvetlen zsarolás is sokak esetében. Ezért fontos az átláthatóság, a nyilvánosság. Magánemberként én kíváncsi lehetek, hogy mi van a szomszédom, a fodrász, az orvos egykori dossziéjában, de mint állampolgárnak a kíváncsiságomon túl semmi közöm hozzá. Viszont ahhoz, hogy egy felelős, választott vezetőnek milyen a múltja, ahhoz van közöm. Tudnom kell, kik döntenek rólunk, velünk kapcsolatosan. Ezért igenis egyetértek azzal, hogy azoknak a dossziéját, akiket mi képviselővé, szenátorrá választunk, vagy akiket fontos tisztségbe kineveznek, azoknak a dossziéját át kell világítani. Nem a botránykeltés, a csámcsogás érdekében, hanem egyszerűen tudnunk kell, hogy kik hoznak döntéseket. S persze azért is, hogy tudjuk, az illető nem zsarolható. Nincs a múltjában olyan mozzanat, ami által zsarolható. Azzal nem értek egyet, hogy azt a kört, amit át akarunk világítani, a végtelenségig bővítsük, s egyszer csak azt vegyük észre, hogy a társadalom egyik fele figyeli a társadalom másik felét.
Kormányszerep. 1996-ban jutottunk el oda, hogy hoztunk egy történelmileg előzménytelen döntést arról, hogy belépünk a kormányba – szövetségeseinkkel, a Demokratikus Konvencióval, akikkel ellenzékben is szövetségben voltunk. Nagyon erős és konfliktusos vitáink voltak erről az RMDSZ-ben, azóta folynak viták arról, hogy mit jelent a kormányzati szerep egy olyan szervezet esetében, amely nem ideológiai alapon jött létre. Voltak olyan teóriák, hogy egy kisebbségben lévő közösség, etnikum képviseletének mindig kormányon kell lennie, erre példa a finnországi svéd párt, amely évtizedek óta ott van a különböző kormányokban, s ebben senki nem lát problémát. Én idáig nem mernék elmenni, hogy az RMDSZ-nek minden körülmények között ott kell lennie. Nem mernék ilyen elvet kimondani, talán nem is lenne hasznos stratégiailag sem, taktikailag sem. Elvi szempontból sem. De azt igen, hogy ha lehet fontos célokat fogalmazni a kormányprogramba, akkor a partner ideológiai alapállásától függetlenül ott kell lenni. A határ nem ott van, hogy a partner baloldali vagy jobboldali, a határ ott van, hogy az a koalíció, amibe bemegyünk, román–magyar viszonylatban mit fogad el, lehet-e előrehaladni ezen a területen.
Doktrínák. Engem a doktrínák különösebben nem érdekeltek, soha nem próbáltam doktriner politikát folytatni. Van nekem is meggyőződésem szociálpolitikai-gazdasági kérdésekben, de soha nem próbáltam az RMDSZ haladási irányát doktrínákhoz kapcsolni. Ilyen szempontból az RMDSZ rugalmasabb. Persze látjuk a román pártok esetében, hogy már mindenki mindenkivel volt szövetségben. Romániában nem ideológiák és doktrínák alapján alakulnak a dolgok. Jobbközépen helyezzük el magunkat, tagjai vagyunk az Európai Néppártnak, de ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ-ben nincsenek baloldaliak, vagy olyanok, akik a jobbközéptől is jobbra állnak. Hál’ istennek a parlamentben most nincs ott az a párt, amellyel idegengyűlölő programja okán nem lehetne semmiféle szövetséget kötni, eddig sem, ezután sem. A román törvényhozásban ma nincs olyan párt, amellyel ne lehetne együttműködést elképzelni. Mostani partnereinkkel azért volt lehetséges a koalíció, mert el tudtunk fogadtatni fontos programcélokat. Az elmúlt húsz év egyik legjelentősebb eredménye az oktatási törvény. Minden tiltó rendelkezést ki tudtunk iktatni belőle. Sikerült végigvinni ezt a Demokrata-Liberális Párttal. Azt is oda számolom, amiért sokan támadnak, a kórházak decentralizációját. Ez magyar szempontból is fontos, hiszen számos helyen a helyi közösség dönt a kórházak lényeges ügyeiben. Cseke Attila egy rendkívül makacs, konok, nehéz ember, de erre a feladatra ő kellett. Azokat az ütéseket, amiket kapott, kevesen állták volna. Persze, ez nem sikertörténet, hogyan is lehetne az, amikor nincs elég pénz, gyógyszer.
Magánszféra. A politika nem egy nyolcórás munka. Nem lehet úgy politikusként dolgozni, hogy délután négy után hazamegyek, s elfelejtem, mi volt bent. Igazán jól persze sehol nem lehet úgy teljesíteni, hogy az ember otthon elfelejt minden benti gondot. A politikában este tizenegykor is megszólal a telefon, kérnek egy nyilatkozatot, reagálni kell. Kialakult az utóbbi időben az a gyakorlat, hogy az újságírók vasárnap délben kérdezik az embert a legszívesebben, s az ő szempontjukból ez így van jól, hiszen a lapok hétfőn megjelennek. Nincs szünet. Ez nagy teher, különösen akkor, ha a család máshol él. Az én esetemben a család kétlaki, velem együtt Bukarest és Marosvásárhely között ingázik. Ezzel együtt olyan ez, mintha az ember egy karanténban, egy gettóban élne, ami veszedelmes dolog. Ugyanúgy, mint a közvéleményt gyakran érthetően ingerlő privilégiumok. Ha valaki miniszterelnök-helyettes, akkor testőr jár a nyomában, de ez azt is jelenti, hogy elzárja magát a világ többi részétől, s ha nem vigyáz, egy idő után már nem tudja, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Vagy mennyi egy liter benzin. Ezt tudatosan kell úgy építeni, hogy ne engedjünk ennek a vonzásnak, s a politikus ne higgye el, hogy ez örökre így marad.
Szálka Orbán szemében? Politikustól teljes őszinteséget ne várjanak. Nem olyan értelemben gondolom ezt, hogy feltétlenül hazudni fog a politikus, mert az nagy baj. De kimondani az ember azt mondja ki, amit kimondhatónak tart. Vannak olyan tények, amelyeket esetleg csak később fog a nyilvánosság elé vinni. Az RMDSZ–Fidesz-viszonyról tudok őszintén beszélni. Sokan úgy értelmezték, azért nincs felhőtlen viszony a két szervezet között, mert valamiért Orbán Viktor és Markó Béla nincsenek felhőtlen viszonyban. Azonosították a pártelnökök viszonyát a pártok viszonyával. Ez a politikában gyakran tagadhatatlanul számít, de meg kell mondanom, soha nem ez a döntő. A román politikában sem. Általában az érdekek döntenek. Én a Fidesz politikusait húsz éve ismerem, s volt idő, amikor kiválóan együttműködtünk, például a Fidesz első kormányzása idején. Együtt alakítottuk például a magyarigazolvány vagy a státustörvény kérdését. Másik irányban a Năstase-kormánnyal ugyancsak mi alakítottuk, hogy például az oktatási támogatást alkalmazni lehessen.
Nem tudok arról, hogy én személyesen bármelyik fideszes vezetővel rossz viszonyba kerültem volna. Voltak vitáink, s voltak nagyon jó együttmunkálkodásaink. Itt másról van szó. S én ezt drámainak és szomorúnak tartom. Ugyanis lehet vitázni arról, hogy minek mi a következménye, hogy a jövőben mi lesz. Azzal nem különösebben értek egyet, hogy a kettős állampolgárság legfontosabb kérdése, hogy lehet-e Magyarországon szavazati jogunk. Egészen más vetületben most a román törvényhozásban fog szóba kerülni a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának az alkalmazása. Vezessük-e be a levélben való szavazás lehetőségét? Miért legyen nekem a célom, hogy azok is szavazzanak a román parlamentről, akik egyébként nem élnek ebben az országban? Nem ők isszák meg a levét annak, amiről szavaznak. Ugye, kicsit bonyolultabb a dolog, ha együtt tekintünk e kettőre.
Hogy miért nincs rendben a Fidesszel a viszony? Az elmúlt években tapasztaltam, hogy nem tudtuk elfogadtatni azt az elvet, s itt a konfliktus lényege, hogy a mi dolgainkban végül is nekünk kell döntenünk, ehhez várjuk a segítséget, a tanácsot. De nekünk önállóan kell eldöntenünk, hogy mit teszünk. Nincs, aki nekünk megoldásokat adjon, nekünk kell Bukarestben érvényesíteni az érdekeinket. Itt van a konfliktus forrása, drámainak tartom, hogy ezt nem tudtuk elfogadtatni Budapesten. Nem tudjuk magunkat alárendelni semmilyen más pártnak. Csak partnerek tudunk lenni. Most létrejön egy új magyar párt, ezt sokan azért támogatják, mert végre lesz egy olyan magyar politikai szervezet Erdélyben, melyet távvezérléssel lehet irányítani.
Jót, rosszul. A politikában lehet teljesen jó szándékkal rossz döntéseket hozni. Mondok egy távoli példát. Jó döntések vezethetnek később rossz helyzetekhez. Utánaolvastam annak, amire az idősebbek emlékezhetnek, a romániai németek és zsidók eladásának. Nyilvános állami döntés soha nem volt erről, Németország megbízott egy ügyvédet, román részről securitatés tábornokok tárgyaltak. 1968-tól egy évre, utána 3-5 évre szóló egyezményt kötöttek ezek a felek, s pontosan szabályozták, hogy milyen kategóriájú németért mennyi pénz jár, diplomásért több pénz, nyugdíjasok után kedvezmény. Olajozottan működött a dolog, Románia 1968 és 1989 között 230 ezer németet adott el Németországnak. Ki tagadhatná azt, hogy Németországnak igaza volt, amikor az ő németjeit ki akarta menekíteni egy diktatúrából, amelynek a vége akkoriban nem látszott? De ki tagadhatná, hogy ma egészen másként nézne ki Erdély, ha itt lenne 3-400 ezer német? S milyen mértékben lenne jelen a német gazdaság Erdélyben?
Egység. Az egységes fellépés kapcsán nem csak a küszöbről van szó. Ha átlépjük, ott vagyunk, ha nem, akkor kimaradunk. Nemcsak a parlamenti küszöbről van szó, hanem arról is, hogy egyébként is egységesen kell fellépni. Mi lenne, ha a román parlamentben a magyar képviselet egyik fele azt mondaná, hogy a történelem és a földrajz oktatása a fontos, a másik fele pedig azt, hogy most inkább a vízhálózat fejlesztése. Egyébként mind a kettő fontos. Az egységre nemcsak azért van szükség, hogy képviselőink legyenek, hanem mert különben semmilyen eredményt nem érnénk el, a román politika úgy játszana velünk, mint macska az egérrel. Ezt láthatjuk abban a pillanatban, amikor felerősödik az újabb erdélyi magyar pártalakítási szándék. Abban a pillanatban a román politika is kezd odafigyelni. A Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentésekből is kiderült, hogy Săftoiu államelnöki tanácsos annak idején arról beszélt, milyen jó az MPP megjelenése, mert az RMDSZ-t meg lehet szorítani Szászék segítségével. Legyünk őszinték, olyan nagy öröm az a román politikusoknak, hogy azzal kell folyton számolni, hogy az RMDSZ nélkül nem lehet kormányt alakítani, s csak az RMDSZ-szel lehet többséget alkotni? Helyettünk aligha lesz majd ott ez az új párt a román parlamentben. Legfeljebb csak abban reménykedhet, hogy minket is kiüt onnan.
Kormányzás. A költségcsökkentés megtörtént, viszont a gazdaságélénkítő intézkedésekkel húztuk az időt, vacilláltunk, totojáztunk, s még most sem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. Ennek a kormánynak a legnagyobb baja a rendkívül lassú, habozó előrehaladás, döntések, újratárgyalások, visszalépések, aztán lassan előreindul a dolog. Most látom, milyen nehézkesen, sok hordalékkal tud működni egy rosszul elképzelt közigazgatás. Amihez hozzájárul, hogy a politikai elit, a vezetés nagyon lassan dönt. S nagy ellentéteket is látok, mert miközben Traian Băsescu valóban úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy mindegy, hogy népszerű, népszerűtlen, kell menni előre, vágni, nyesni, igen ám, de a parlamentben az ő pártja, a PD-L, de majdnem mindenki más is, egyfolytában meg van ijedve a népszerűségvesztés miatt. Egyfolytában azon törik a fejüket, hogy lehetne úgy csinálni, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Legközelebb is ránk szavazzanak, a nehezét pedig vigye el más.
Ma valamelyes realitását a kisebbségi törvénytervezetnek látom. Ez most már annyira tárgya a köztünk lévő viszonynak, hogy nem hiszem, hogy a partnereink elállnának attól, amiben megegyeztünk. Ha nem másként, akkor felelősségvállalással, aminek elvileg ellene vagyok. Zsigerileg ellenzem, hogy a kormány hozzon törvényeket s ne a parlament. Félek attól, hogy a parlamenti vitában mi lesz ezzel a törvénnyel. Sokszor van úgy, hogy mindenben egyetértünk, csak a lényegben nem. Azzal sohasem szerettem fenyegetőzni, hogy ha valami eddig és eddig nem történik meg, akkor ezt vagy azt fogjuk csinálni. Az nem hasznos. A partnereknek el lehet mondani, hogy ez nekünk létkérdés, enélkül nincs értelme az együttműködésnek. Igen, ezt el lehet mondani, de hogy zsarold, hogy „ha eddig nem csinálod, akkor én felbontom a szövetséget”, azzal már átlépsz a hiúságok, a gőgök, önérzetek területére, s visszakapod azt, hogy „te engem ne zsarolj”. Elég sokat tárgyaltam, sok egyezséget kötöttem, de ezt mindig kerültem. Most sem vagyok hajlandó ilyet mondani.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Költészet és politika kettős tematikájában hívta beszélgetésre Lakatos Péter a Varadinum hetében a váradi városháza dísztermébe Markó Bélát, mint költőt s miniszterelnök-helyettest. A másfél órás hangos interjú fontosabb mozzanatainak szerkesztett változatát olvashatják, kérdések helyett témamegjelöléssel, amit az is indokol, hogy a vendég gyakran el-elkalandozott a kérdésfeltevéstől. A Szűcs László által szerkesztett szöveg az Erdélyi Riport 2011/11., június 3-i számában jelent meg.
Szonettekről. Ez az egyik legkötöttebb versforma, itt adott nemcsak a szótagszám, hanem a sorszám is, a rímképletek. Aki ilyesmit ír, az többlet kötöttséget vállal, hiszen egy egészen szoros keretbe, formába kell beilleszkednie, s abban úgy beszélnie, hogy a forma ne sodorja magával. Pontosan ezért szeretem, mert az életünk mintája, életminta is. Általában a körülményeinket csak részben alakítjuk mi magunk, beleszületünk egy helyzetbe, egy országba, egy közösségbe, egy időbe, s ezeket tudomásul kell vennünk. Persze, úgy éljük le az életünket, hogy közben próbálunk változtatni a körülményeken. A politika az én elképzelésemben erről szól elsősorban. A feladat az, hogy mások által teremtett körülmények közepette is tudjunk szabadok lenni, úgy cselekedni, hogy azok mi legyünk.
Az életembe ma belefér egyszerre a költészet és a politika is. Én tíz esztendeig egyáltalán nem írtam, ennek az egyik következménye, hogy amikor egyesek hallják, hogy verset írok, egészen meglepőnek s komolytalannak tartják egy felelős politikus részéről. Manapság már szinte naplószerűen írok verset, a szonettkönyvem alig fél év alatt született. Csoóri Sándornál olvastam valahol, ő a kilencvenes években erősen benne volt a közéletben, aztán írt egy verset, amelynek a fő motívuma az volt, hogy csak most veszi észre, hogy milyen szép zöld a fű. Valahol az én verseim is erről a felfedezésről szólnak.
Dossziék, zsarolások. Nem hiszem, hogy ez úgy működne, ahogy ezt egyesek elképzelik. Hogy időnként megkeres valaki valakit, s dossziékat tesz eléd. Lehetségesek közvetett fenyegetések, egy olyan légkör kialakítása, hogy ez mindig ott lebeg valaminek e feje fölött. A szekus dossziék története is így működött. Időnként valamit nyilvánosságra hoztak, de sokan élhetnek közöttünk abban a félelemben, hogy mi kerül még elő a soha teljesen ki nem ürített levéltárakból. Sokkal rafináltabban működik ez, bár elképzelhető a közvetlen zsarolás is sokak esetében. Ezért fontos az átláthatóság, a nyilvánosság. Magánemberként én kíváncsi lehetek, hogy mi van a szomszédom, a fodrász, az orvos egykori dossziéjában, de mint állampolgárnak a kíváncsiságomon túl semmi közöm hozzá. Viszont ahhoz, hogy egy felelős, választott vezetőnek milyen a múltja, ahhoz van közöm. Tudnom kell, kik döntenek rólunk, velünk kapcsolatosan. Ezért igenis egyetértek azzal, hogy azoknak a dossziéját, akiket mi képviselővé, szenátorrá választunk, vagy akiket fontos tisztségbe kineveznek, azoknak a dossziéját át kell világítani. Nem a botránykeltés, a csámcsogás érdekében, hanem egyszerűen tudnunk kell, hogy kik hoznak döntéseket. S persze azért is, hogy tudjuk, az illető nem zsarolható. Nincs a múltjában olyan mozzanat, ami által zsarolható. Azzal nem értek egyet, hogy azt a kört, amit át akarunk világítani, a végtelenségig bővítsük, s egyszer csak azt vegyük észre, hogy a társadalom egyik fele figyeli a társadalom másik felét.
Kormányszerep. 1996-ban jutottunk el oda, hogy hoztunk egy történelmileg előzménytelen döntést arról, hogy belépünk a kormányba – szövetségeseinkkel, a Demokratikus Konvencióval, akikkel ellenzékben is szövetségben voltunk. Nagyon erős és konfliktusos vitáink voltak erről az RMDSZ-ben, azóta folynak viták arról, hogy mit jelent a kormányzati szerep egy olyan szervezet esetében, amely nem ideológiai alapon jött létre. Voltak olyan teóriák, hogy egy kisebbségben lévő közösség, etnikum képviseletének mindig kormányon kell lennie, erre példa a finnországi svéd párt, amely évtizedek óta ott van a különböző kormányokban, s ebben senki nem lát problémát. Én idáig nem mernék elmenni, hogy az RMDSZ-nek minden körülmények között ott kell lennie. Nem mernék ilyen elvet kimondani, talán nem is lenne hasznos stratégiailag sem, taktikailag sem. Elvi szempontból sem. De azt igen, hogy ha lehet fontos célokat fogalmazni a kormányprogramba, akkor a partner ideológiai alapállásától függetlenül ott kell lenni. A határ nem ott van, hogy a partner baloldali vagy jobboldali, a határ ott van, hogy az a koalíció, amibe bemegyünk, román–magyar viszonylatban mit fogad el, lehet-e előrehaladni ezen a területen.
Doktrínák. Engem a doktrínák különösebben nem érdekeltek, soha nem próbáltam doktriner politikát folytatni. Van nekem is meggyőződésem szociálpolitikai-gazdasági kérdésekben, de soha nem próbáltam az RMDSZ haladási irányát doktrínákhoz kapcsolni. Ilyen szempontból az RMDSZ rugalmasabb. Persze látjuk a román pártok esetében, hogy már mindenki mindenkivel volt szövetségben. Romániában nem ideológiák és doktrínák alapján alakulnak a dolgok. Jobbközépen helyezzük el magunkat, tagjai vagyunk az Európai Néppártnak, de ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ-ben nincsenek baloldaliak, vagy olyanok, akik a jobbközéptől is jobbra állnak. Hál’ istennek a parlamentben most nincs ott az a párt, amellyel idegengyűlölő programja okán nem lehetne semmiféle szövetséget kötni, eddig sem, ezután sem. A román törvényhozásban ma nincs olyan párt, amellyel ne lehetne együttműködést elképzelni. Mostani partnereinkkel azért volt lehetséges a koalíció, mert el tudtunk fogadtatni fontos programcélokat. Az elmúlt húsz év egyik legjelentősebb eredménye az oktatási törvény. Minden tiltó rendelkezést ki tudtunk iktatni belőle. Sikerült végigvinni ezt a Demokrata-Liberális Párttal. Azt is oda számolom, amiért sokan támadnak, a kórházak decentralizációját. Ez magyar szempontból is fontos, hiszen számos helyen a helyi közösség dönt a kórházak lényeges ügyeiben. Cseke Attila egy rendkívül makacs, konok, nehéz ember, de erre a feladatra ő kellett. Azokat az ütéseket, amiket kapott, kevesen állták volna. Persze, ez nem sikertörténet, hogyan is lehetne az, amikor nincs elég pénz, gyógyszer.
Magánszféra. A politika nem egy nyolcórás munka. Nem lehet úgy politikusként dolgozni, hogy délután négy után hazamegyek, s elfelejtem, mi volt bent. Igazán jól persze sehol nem lehet úgy teljesíteni, hogy az ember otthon elfelejt minden benti gondot. A politikában este tizenegykor is megszólal a telefon, kérnek egy nyilatkozatot, reagálni kell. Kialakult az utóbbi időben az a gyakorlat, hogy az újságírók vasárnap délben kérdezik az embert a legszívesebben, s az ő szempontjukból ez így van jól, hiszen a lapok hétfőn megjelennek. Nincs szünet. Ez nagy teher, különösen akkor, ha a család máshol él. Az én esetemben a család kétlaki, velem együtt Bukarest és Marosvásárhely között ingázik. Ezzel együtt olyan ez, mintha az ember egy karanténban, egy gettóban élne, ami veszedelmes dolog. Ugyanúgy, mint a közvéleményt gyakran érthetően ingerlő privilégiumok. Ha valaki miniszterelnök-helyettes, akkor testőr jár a nyomában, de ez azt is jelenti, hogy elzárja magát a világ többi részétől, s ha nem vigyáz, egy idő után már nem tudja, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Vagy mennyi egy liter benzin. Ezt tudatosan kell úgy építeni, hogy ne engedjünk ennek a vonzásnak, s a politikus ne higgye el, hogy ez örökre így marad.
Szálka Orbán szemében? Politikustól teljes őszinteséget ne várjanak. Nem olyan értelemben gondolom ezt, hogy feltétlenül hazudni fog a politikus, mert az nagy baj. De kimondani az ember azt mondja ki, amit kimondhatónak tart. Vannak olyan tények, amelyeket esetleg csak később fog a nyilvánosság elé vinni. Az RMDSZ–Fidesz-viszonyról tudok őszintén beszélni. Sokan úgy értelmezték, azért nincs felhőtlen viszony a két szervezet között, mert valamiért Orbán Viktor és Markó Béla nincsenek felhőtlen viszonyban. Azonosították a pártelnökök viszonyát a pártok viszonyával. Ez a politikában gyakran tagadhatatlanul számít, de meg kell mondanom, soha nem ez a döntő. A román politikában sem. Általában az érdekek döntenek. Én a Fidesz politikusait húsz éve ismerem, s volt idő, amikor kiválóan együttműködtünk, például a Fidesz első kormányzása idején. Együtt alakítottuk például a magyarigazolvány vagy a státustörvény kérdését. Másik irányban a Năstase-kormánnyal ugyancsak mi alakítottuk, hogy például az oktatási támogatást alkalmazni lehessen.
Nem tudok arról, hogy én személyesen bármelyik fideszes vezetővel rossz viszonyba kerültem volna. Voltak vitáink, s voltak nagyon jó együttmunkálkodásaink. Itt másról van szó. S én ezt drámainak és szomorúnak tartom. Ugyanis lehet vitázni arról, hogy minek mi a következménye, hogy a jövőben mi lesz. Azzal nem különösebben értek egyet, hogy a kettős állampolgárság legfontosabb kérdése, hogy lehet-e Magyarországon szavazati jogunk. Egészen más vetületben most a román törvényhozásban fog szóba kerülni a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának az alkalmazása. Vezessük-e be a levélben való szavazás lehetőségét? Miért legyen nekem a célom, hogy azok is szavazzanak a román parlamentről, akik egyébként nem élnek ebben az országban? Nem ők isszák meg a levét annak, amiről szavaznak. Ugye, kicsit bonyolultabb a dolog, ha együtt tekintünk e kettőre.
Hogy miért nincs rendben a Fidesszel a viszony? Az elmúlt években tapasztaltam, hogy nem tudtuk elfogadtatni azt az elvet, s itt a konfliktus lényege, hogy a mi dolgainkban végül is nekünk kell döntenünk, ehhez várjuk a segítséget, a tanácsot. De nekünk önállóan kell eldöntenünk, hogy mit teszünk. Nincs, aki nekünk megoldásokat adjon, nekünk kell Bukarestben érvényesíteni az érdekeinket. Itt van a konfliktus forrása, drámainak tartom, hogy ezt nem tudtuk elfogadtatni Budapesten. Nem tudjuk magunkat alárendelni semmilyen más pártnak. Csak partnerek tudunk lenni. Most létrejön egy új magyar párt, ezt sokan azért támogatják, mert végre lesz egy olyan magyar politikai szervezet Erdélyben, melyet távvezérléssel lehet irányítani.
Jót, rosszul. A politikában lehet teljesen jó szándékkal rossz döntéseket hozni. Mondok egy távoli példát. Jó döntések vezethetnek később rossz helyzetekhez. Utánaolvastam annak, amire az idősebbek emlékezhetnek, a romániai németek és zsidók eladásának. Nyilvános állami döntés soha nem volt erről, Németország megbízott egy ügyvédet, román részről securitatés tábornokok tárgyaltak. 1968-tól egy évre, utána 3-5 évre szóló egyezményt kötöttek ezek a felek, s pontosan szabályozták, hogy milyen kategóriájú németért mennyi pénz jár, diplomásért több pénz, nyugdíjasok után kedvezmény. Olajozottan működött a dolog, Románia 1968 és 1989 között 230 ezer németet adott el Németországnak. Ki tagadhatná azt, hogy Németországnak igaza volt, amikor az ő németjeit ki akarta menekíteni egy diktatúrából, amelynek a vége akkoriban nem látszott? De ki tagadhatná, hogy ma egészen másként nézne ki Erdély, ha itt lenne 3-400 ezer német? S milyen mértékben lenne jelen a német gazdaság Erdélyben?
Egység. Az egységes fellépés kapcsán nem csak a küszöbről van szó. Ha átlépjük, ott vagyunk, ha nem, akkor kimaradunk. Nemcsak a parlamenti küszöbről van szó, hanem arról is, hogy egyébként is egységesen kell fellépni. Mi lenne, ha a román parlamentben a magyar képviselet egyik fele azt mondaná, hogy a történelem és a földrajz oktatása a fontos, a másik fele pedig azt, hogy most inkább a vízhálózat fejlesztése. Egyébként mind a kettő fontos. Az egységre nemcsak azért van szükség, hogy képviselőink legyenek, hanem mert különben semmilyen eredményt nem érnénk el, a román politika úgy játszana velünk, mint macska az egérrel. Ezt láthatjuk abban a pillanatban, amikor felerősödik az újabb erdélyi magyar pártalakítási szándék. Abban a pillanatban a román politika is kezd odafigyelni. A Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentésekből is kiderült, hogy Săftoiu államelnöki tanácsos annak idején arról beszélt, milyen jó az MPP megjelenése, mert az RMDSZ-t meg lehet szorítani Szászék segítségével. Legyünk őszinték, olyan nagy öröm az a román politikusoknak, hogy azzal kell folyton számolni, hogy az RMDSZ nélkül nem lehet kormányt alakítani, s csak az RMDSZ-szel lehet többséget alkotni? Helyettünk aligha lesz majd ott ez az új párt a román parlamentben. Legfeljebb csak abban reménykedhet, hogy minket is kiüt onnan.
Kormányzás. A költségcsökkentés megtörtént, viszont a gazdaságélénkítő intézkedésekkel húztuk az időt, vacilláltunk, totojáztunk, s még most sem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. Ennek a kormánynak a legnagyobb baja a rendkívül lassú, habozó előrehaladás, döntések, újratárgyalások, visszalépések, aztán lassan előreindul a dolog. Most látom, milyen nehézkesen, sok hordalékkal tud működni egy rosszul elképzelt közigazgatás. Amihez hozzájárul, hogy a politikai elit, a vezetés nagyon lassan dönt. S nagy ellentéteket is látok, mert miközben Traian Băsescu valóban úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy mindegy, hogy népszerű, népszerűtlen, kell menni előre, vágni, nyesni, igen ám, de a parlamentben az ő pártja, a PD-L, de majdnem mindenki más is, egyfolytában meg van ijedve a népszerűségvesztés miatt. Egyfolytában azon törik a fejüket, hogy lehetne úgy csinálni, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Legközelebb is ránk szavazzanak, a nehezét pedig vigye el más.
Ma valamelyes realitását a kisebbségi törvénytervezetnek látom. Ez most már annyira tárgya a köztünk lévő viszonynak, hogy nem hiszem, hogy a partnereink elállnának attól, amiben megegyeztünk. Ha nem másként, akkor felelősségvállalással, aminek elvileg ellene vagyok. Zsigerileg ellenzem, hogy a kormány hozzon törvényeket s ne a parlament. Félek attól, hogy a parlamenti vitában mi lesz ezzel a törvénnyel. Sokszor van úgy, hogy mindenben egyetértünk, csak a lényegben nem. Azzal sohasem szerettem fenyegetőzni, hogy ha valami eddig és eddig nem történik meg, akkor ezt vagy azt fogjuk csinálni. Az nem hasznos. A partnereknek el lehet mondani, hogy ez nekünk létkérdés, enélkül nincs értelme az együttműködésnek. Igen, ezt el lehet mondani, de hogy zsarold, hogy „ha eddig nem csinálod, akkor én felbontom a szövetséget”, azzal már átlépsz a hiúságok, a gőgök, önérzetek területére, s visszakapod azt, hogy „te engem ne zsarolj”. Elég sokat tárgyaltam, sok egyezséget kötöttem, de ezt mindig kerültem. Most sem vagyok hajlandó ilyet mondani.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2011. június 6.
Az autonómia a jövő (Trianon-megemlékezések Sepsiszentgyörgyön)
Emlékezni Trianonra, kilencvenegy év után szemléletváltással, összefogással kezünkbe venni, alakítani sorsunkat, megteremteni a székely autonómiát – e gondolatok köré csoportosultak a szombati sepsiszentgyörgyi rendezvényeken elhangzott beszédek.
A nemzeti összetartozás napját a megyeszékhelyi magyar szervezetek az összefogás jegyében tartották meg.
Az első, kora délutáni rendezvénynek a Székely Nemzeti Múzeum adott otthont, ezt az RMDSZ és a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezte. Tamás Sándor kijelentette, idéntől megyeszerte a jövő felé fordulva próbálják bemutatni ezt a pillanatot; az elmúlt 91 év keserűségét csak egy másfajta szemlélet tudja feloldani, ezért Székelyföldön a gondolkodásmód megváltoztatása a legfontosabb. Antal Árpád András a Székelyföld–szórvány partnerségre is utalva elmondta: a Kárpát-medencében össze kell kapcsolnunk a kis magyar világokat a nagy magyar világokkal, s ha a jövőt nézzük, együtt meg tudjuk valósítani az önálló Székelyföldet. Történészek előadásai következtek: Székely Zsolt kijelentette, 91 év után végre megértük, hogy szülőföldünkön magyar állampolgárok lehetünk. Kádár Gyula leszögezte, Trianon – mely diktátum és nem békeszerződés – mindenkinek kárára volt, győzteseknek, hódítóknak és megszállott népeknek egyaránt. S hogy legyen székely jövő, székely haza, egységre van szükség, s egyetlen politika van, az autonómia politikája – tette hozzá. Délután fél hatkor harangzúgás közepette az Erzsébet parkban kezdődött el az MPP által szervezett megemlékezés, erre mintegy két-háromszázan jöttek el, s több erdélyi magyar szervezet képviselője is felszólalt. Nyitányként Gazda Zoltán szögezte le, nem tudjuk feledni megcsonkolásunkat, nem tudjuk elfelejteni az újkori gyarmatosítást. Pap Alpár a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében jelentette ki, “a nemzeti radikálisok példát mutatnak”, egy kilencpontos petíciót címezett a bukaresti hatalomnak, melyben kéri, a kormány ismerje el az autonómia-népszavazás eredményét, legyen magyar nyelvű szentmise és oktatás a csángók számára, tiltsák be a román fasisztoid szervezeteket, rehabilitálják Wass Albertet, majd radikális, kemény hangvételű beszédét a Vesszen Trianon! szavakkal zárta. Nemes Előd kijelentette, nem lehet egymással hadakozni, miközben gondjaink megoldatlanok, ezért az EMNT a magyar szervezetek közti megbékélést szorgalmazza. Sztakics Éva arra biztatott, kesergés helyett inkább a jövőre figyeljünk, mert sokat tehetünk azért, hogy enyhítsük Trianon traumáját. Sánta Kriszta Hanna szavalata után Fazakas Tibor beszélt, kijelentve, nekünk mint őshonos államalkotó nemzetnek kijár az autonómia, majd román politikusoknak üzente, Székelyföld pedig van, létezik, hús-vér, magyar identitású emberek lakják, mi vagyunk a Székelyföld. Végül Izsák Balázs szólt, kijelentve: “a magyar hazához, Magyarországhoz való ragaszkodás elsősorban a szülőföldhöz való ragaszkodást jelenti; a feldarabolhatatlan, a megsemmisíthetetlen, az örök Magyarország kitüntetett pontja Sepsiszentgyörgy”. Az SZNT által szervezett autonómia-népszavazás, a negyedmillió szavazat értelme az volt: felmutatni a székely nép akaratát, hogy igényli Székelyföld területi autonómiáját, ez a jövő, ez lehet a kárpótlás, a vigasz, de a megmaradás útja is; ez nem csak szavakat jelent, hanem gyakorlati tennivalókat. “Mi Székelyföldön nem vagyunk kisebbség, mi itt többséget alkotunk, és megilletnek bennünket ugyanazok a jogok, mint Európa bármely népét, Székelyföldnek lesz regionális kormánya, regionális parlamentje, de ehhez az kell, hogy mi magunk is higgyünk benne” – vélekedett. A megemlékezés Kovács István unitárius lelkész imájával ért véget. “Csak az nem visszaadható soha, amit önként adtak fel, amiről lemondtak” – hangsúlyozta.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Emlékezni Trianonra, kilencvenegy év után szemléletváltással, összefogással kezünkbe venni, alakítani sorsunkat, megteremteni a székely autonómiát – e gondolatok köré csoportosultak a szombati sepsiszentgyörgyi rendezvényeken elhangzott beszédek.
A nemzeti összetartozás napját a megyeszékhelyi magyar szervezetek az összefogás jegyében tartották meg.
Az első, kora délutáni rendezvénynek a Székely Nemzeti Múzeum adott otthont, ezt az RMDSZ és a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezte. Tamás Sándor kijelentette, idéntől megyeszerte a jövő felé fordulva próbálják bemutatni ezt a pillanatot; az elmúlt 91 év keserűségét csak egy másfajta szemlélet tudja feloldani, ezért Székelyföldön a gondolkodásmód megváltoztatása a legfontosabb. Antal Árpád András a Székelyföld–szórvány partnerségre is utalva elmondta: a Kárpát-medencében össze kell kapcsolnunk a kis magyar világokat a nagy magyar világokkal, s ha a jövőt nézzük, együtt meg tudjuk valósítani az önálló Székelyföldet. Történészek előadásai következtek: Székely Zsolt kijelentette, 91 év után végre megértük, hogy szülőföldünkön magyar állampolgárok lehetünk. Kádár Gyula leszögezte, Trianon – mely diktátum és nem békeszerződés – mindenkinek kárára volt, győzteseknek, hódítóknak és megszállott népeknek egyaránt. S hogy legyen székely jövő, székely haza, egységre van szükség, s egyetlen politika van, az autonómia politikája – tette hozzá. Délután fél hatkor harangzúgás közepette az Erzsébet parkban kezdődött el az MPP által szervezett megemlékezés, erre mintegy két-háromszázan jöttek el, s több erdélyi magyar szervezet képviselője is felszólalt. Nyitányként Gazda Zoltán szögezte le, nem tudjuk feledni megcsonkolásunkat, nem tudjuk elfelejteni az újkori gyarmatosítást. Pap Alpár a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében jelentette ki, “a nemzeti radikálisok példát mutatnak”, egy kilencpontos petíciót címezett a bukaresti hatalomnak, melyben kéri, a kormány ismerje el az autonómia-népszavazás eredményét, legyen magyar nyelvű szentmise és oktatás a csángók számára, tiltsák be a román fasisztoid szervezeteket, rehabilitálják Wass Albertet, majd radikális, kemény hangvételű beszédét a Vesszen Trianon! szavakkal zárta. Nemes Előd kijelentette, nem lehet egymással hadakozni, miközben gondjaink megoldatlanok, ezért az EMNT a magyar szervezetek közti megbékélést szorgalmazza. Sztakics Éva arra biztatott, kesergés helyett inkább a jövőre figyeljünk, mert sokat tehetünk azért, hogy enyhítsük Trianon traumáját. Sánta Kriszta Hanna szavalata után Fazakas Tibor beszélt, kijelentve, nekünk mint őshonos államalkotó nemzetnek kijár az autonómia, majd román politikusoknak üzente, Székelyföld pedig van, létezik, hús-vér, magyar identitású emberek lakják, mi vagyunk a Székelyföld. Végül Izsák Balázs szólt, kijelentve: “a magyar hazához, Magyarországhoz való ragaszkodás elsősorban a szülőföldhöz való ragaszkodást jelenti; a feldarabolhatatlan, a megsemmisíthetetlen, az örök Magyarország kitüntetett pontja Sepsiszentgyörgy”. Az SZNT által szervezett autonómia-népszavazás, a negyedmillió szavazat értelme az volt: felmutatni a székely nép akaratát, hogy igényli Székelyföld területi autonómiáját, ez a jövő, ez lehet a kárpótlás, a vigasz, de a megmaradás útja is; ez nem csak szavakat jelent, hanem gyakorlati tennivalókat. “Mi Székelyföldön nem vagyunk kisebbség, mi itt többséget alkotunk, és megilletnek bennünket ugyanazok a jogok, mint Európa bármely népét, Székelyföldnek lesz regionális kormánya, regionális parlamentje, de ehhez az kell, hogy mi magunk is higgyünk benne” – vélekedett. A megemlékezés Kovács István unitárius lelkész imájával ért véget. “Csak az nem visszaadható soha, amit önként adtak fel, amiről lemondtak” – hangsúlyozta.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 8.
Különleges státuszt Székelyföldnek (Románia közigazgatási átszervezése)
Az RMDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a három székelyföldi megyének, Kovásznának, Hargitának és Marosnak különleges státusza legyen, bármilyen regionális vagy közigazgatási átszervezésnek szerez érvényt a román kormány – mondta el a Háromszék kérdésére Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke. A tárgyalások folynak, a Demokrata Liberális Párt már a héten megoldást kíván, de koalíciós partnerük, az RMDSZ kitart a kisebbségi törvény sürgős elfogadása mellett is – hangsúlyozta Borbély.
A szövetségnek megvan a saját regionális átszervezési javaslata, amelynek értelmében tizenhat régióra osztanák Romániát, és ebben külön régiót alkotnának a székelyföldi megyék. A magyarság szempontjából sem a nyolc-, sem a tizenkét régiós változat nem megfelelő, egyetlen térségben sem lenne többségünk, és esélyünk sem az irányításba való beleszólásra – fejtette ki Borbély László, aki elmondta, csak abban az esetben fogadhatja el az RMDSZ a nagyobbik kormánypárt javaslatát, ha különleges státuszt biztosítanak a három székelyföldi megyének. Borbély László elismerte, hogy az átszervezésre szükség van, és lehet vitatkozni ennek módjáról, akár arról is, hogy a megyék hatásköreinek egy része átkerüljön a régió hatáskörébe. Ugyanakkor kiemelte: igaz, a politika a kompromisszumok játéka, de a magyarság számára előnytelen megoldást nem hajlandóak elfogadni. Tisztában vannak azzal is, hogy az idő sürget, a DLP-vel még ezen a héten igyekeznek közösen elfogadható megoldást találni. Az RMDSZ politikai alelnöke azt is kiemelte, a kisebbségi törvény továbbra is elsődleges, ragaszkodnak ahhoz, hogy még ebben a parlamenti szesszióban elfogadják azt. A legnagyobb kormánypárt hétfőn jelentette be, hogy még a héten véglegesíti az új területi-közigazgatási átszervezési elképzelést, nyolc, legfeljebb tizenkét régióra osztanák Romániát, a miniszterelnök szerint ez feltétlenül szükséges, hogy az ország 2013 után ne kockáztassa az európai pénzek lehívását. A román sajtó értesülései szerint Emil Boc az államfőtől kapta feladatul az ország adminisztratív átszervezését, és két mintát vesznek alapul: vagy a lengyel vajdaságok mintájára 3–4 millió lakosú mamutrégiókat hoznak létre, vagy megmaradnának a jelenlegi megyék, de a döntéshozatal jelentős része átkerülne regionális szintre, a kormánynak alárendelt prefektusok kezébe. Bukaresti források szerint a miniszterelnök felelősségvállalással szeretné elfogadtatni az új felosztásról szóló törvényt, ám ehhez a koalíció minden tagjának támogatására szüksége lesz.
MPP-s tiltakozás
A Magyar Polgári Párt közleményben jelezte, a programjában is szereplő aszimmetrikus regionalizmust tekinti Románia számára a legmegfelelőbbnek, és a következő régiókat tartja elfogadhatónak: Észak-Moldva–Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körös-vidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld. Az MPP felszólítja a kormánykoalícióban részt vevő, illetve a parlamenti többséget biztosító RMDSZ-t, hogy ne járuljon hozzá a kormány által tervezett átszervezéshez, véleményük szerint ugyanis annak katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövőjét illetően. “Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szűk csoport- és pártérdekeiken!”– áll az MPP dokumentumában.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a három székelyföldi megyének, Kovásznának, Hargitának és Marosnak különleges státusza legyen, bármilyen regionális vagy közigazgatási átszervezésnek szerez érvényt a román kormány – mondta el a Háromszék kérdésére Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke. A tárgyalások folynak, a Demokrata Liberális Párt már a héten megoldást kíván, de koalíciós partnerük, az RMDSZ kitart a kisebbségi törvény sürgős elfogadása mellett is – hangsúlyozta Borbély.
A szövetségnek megvan a saját regionális átszervezési javaslata, amelynek értelmében tizenhat régióra osztanák Romániát, és ebben külön régiót alkotnának a székelyföldi megyék. A magyarság szempontjából sem a nyolc-, sem a tizenkét régiós változat nem megfelelő, egyetlen térségben sem lenne többségünk, és esélyünk sem az irányításba való beleszólásra – fejtette ki Borbély László, aki elmondta, csak abban az esetben fogadhatja el az RMDSZ a nagyobbik kormánypárt javaslatát, ha különleges státuszt biztosítanak a három székelyföldi megyének. Borbély László elismerte, hogy az átszervezésre szükség van, és lehet vitatkozni ennek módjáról, akár arról is, hogy a megyék hatásköreinek egy része átkerüljön a régió hatáskörébe. Ugyanakkor kiemelte: igaz, a politika a kompromisszumok játéka, de a magyarság számára előnytelen megoldást nem hajlandóak elfogadni. Tisztában vannak azzal is, hogy az idő sürget, a DLP-vel még ezen a héten igyekeznek közösen elfogadható megoldást találni. Az RMDSZ politikai alelnöke azt is kiemelte, a kisebbségi törvény továbbra is elsődleges, ragaszkodnak ahhoz, hogy még ebben a parlamenti szesszióban elfogadják azt. A legnagyobb kormánypárt hétfőn jelentette be, hogy még a héten véglegesíti az új területi-közigazgatási átszervezési elképzelést, nyolc, legfeljebb tizenkét régióra osztanák Romániát, a miniszterelnök szerint ez feltétlenül szükséges, hogy az ország 2013 után ne kockáztassa az európai pénzek lehívását. A román sajtó értesülései szerint Emil Boc az államfőtől kapta feladatul az ország adminisztratív átszervezését, és két mintát vesznek alapul: vagy a lengyel vajdaságok mintájára 3–4 millió lakosú mamutrégiókat hoznak létre, vagy megmaradnának a jelenlegi megyék, de a döntéshozatal jelentős része átkerülne regionális szintre, a kormánynak alárendelt prefektusok kezébe. Bukaresti források szerint a miniszterelnök felelősségvállalással szeretné elfogadtatni az új felosztásról szóló törvényt, ám ehhez a koalíció minden tagjának támogatására szüksége lesz.
MPP-s tiltakozás
A Magyar Polgári Párt közleményben jelezte, a programjában is szereplő aszimmetrikus regionalizmust tekinti Románia számára a legmegfelelőbbnek, és a következő régiókat tartja elfogadhatónak: Észak-Moldva–Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körös-vidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld. Az MPP felszólítja a kormánykoalícióban részt vevő, illetve a parlamenti többséget biztosító RMDSZ-t, hogy ne járuljon hozzá a kormány által tervezett átszervezéshez, véleményük szerint ugyanis annak katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövőjét illetően. “Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szűk csoport- és pártérdekeiken!”– áll az MPP dokumentumában.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 8.
Nem egyezik a román és a magyar elképzelés a régiók átszervezéséről
Romániának legkevesebb nyolc, legtöbb tizenkét régiója lesz – jelentette ki tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) Sulfina Barbu demokrata-liberális képviselő, aki szerint az átszervezés nyomán nyolc régió bőven elég lenne. A régiótérkép átrajzolásának kérdése azt követően lett ismét a közbeszéd témája, hogy a PDL állandó bizottsága hétfőn felhatalmazta az alakulat vezetőségét, hogy a kormánykoalícióban dolgozzák ki az ország közigazgatási-területi átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet. PDL-s források szerint az alakulat vezetősége azt szeretné, ha ez a jogszabályjavaslat már a héten elkészülne.
Gândul információi szerint Traian Băsescu államfő vasárnap este magához hívatta Emil Boc kormányfőt, és a régióátszervezés témájában egyeztettek. A hírportál újságírója úgy tudja, úgymond „szupermegyék” jönnének létre. Közlése szerint ezek kialakítására két munkaverzió létezik. Az egyik a lengyel vajdaságokat venné példának, amelyekben egyenként 3–4 millió lakos élne, s amelynek közvetlen fennhatósága alá tartoznának a megyei jogú városok, városok, községek. A másik verzió szerint a leendő régiók keretében megmaradnának a jelenlegi megyék, a régiókat a prefektus vezetné, s ezen a felső szinten születnének a nagyobb döntések.
Sulfina Barbu tegnap annyit árult el, hogy a tervezet megalkotásában jó kiindulópontot jelent a jelenlegi régiós felosztás. A legnagyobb kormánypárt képviselője azonban leszögezte, kihívás lesz a koalícióban elfogadtatni ezt az elképzelést.
Kelemen: ez nem járható út
„A koalíciós partnerek hivatalosan nem mutattak be semmilyen, Románia regionális átszervezésére vonatkozó tervet. Ez a téma fel sem merült a hétfői koalíciós egyeztetésen” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elmondta, a sajtóba kiszivárogtatott „fél vagy negyed tervezetről” nehéz véleményt nyilvánítani, ezt szerinte csak akkor lehet érdemben megtenni, ha a koalíciós partnereik hivatalos tervezettel rukkolnak elő. „Romániában szükség van a közigazgatási reformra, ezt mindenki elismeri, és ez lehet a tárgyalásokhoz a kiindulási alap. Az RMDSZ benyújtotta saját közigazgatási átszervezésre vonatkozó tervezetét, amely a régiók történelmi-kulturális-társadalmi-szociális sajátosságait figyelembe véve javasolja az újrafelosztást. Ez a tervezet szenvedhet árnyalatnyi módosításokat, de például a romániai közéletben nem folytattak még nyilvános vitát a megyék megszüntetéséről vagy egy harmadik közigazgatási szint beiktatásáról” – részletezte Kelemen Hunor.
Szerinte ezeket a módosításokat alaposan meg kell fontolni, és erről még nem voltak egyeztetések. A szövetségi elnök szerint azonban a kiszivárgott felosztástervezet az RMDSZ számára nem járható út. „Az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba, vagy Dél-Tirolhoz hasonlóan egy alrégióba tartozzon, és a Partium is egy entitás legyen. A magyar közösség érdekeit a helyi közigazgatásban kell érvényesíteni, ám ha a helyi közigazgatásban megszűnik a magyar többség, ellehetetlenül az érdekérvényesítés” – fogalmazta meg Kelemen. A szövetségi elnök elmondta, a koalíciós megállapodás szerint a régióátszervezésnek legkésőbb a jövő év tavaszi ülésszaka alatt kell napirendre kerülnie. „Ez egy tartható határidő, de fel is gyorsítható” – összegzett a szövetség elnöke.
Mint ismeretes, Csutak István, az RMDSZ regionális politikai szakértője a szövetség felkérésére készítette el a szövetség régióátszervezési törvénytervezetét. Ennek alapján az országot fejlesztési és makrorégiókra osztanák fel. Így a jelenlegi nyolc helyett 16 fejlesztési régió jönne létre, valamint öt makrorégió. Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna, és Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Máramaros, illetve Beszterce-Naszód megyével együtt alkotnák az ötös számú makrorégiót. A felosztás tervezete az Európai Unió által kidolgozott NUTS-rendszeren alapszik (Nomenclature of Territorial Units for Statistics – Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája).
Ez makro- (NUTS 1), közepes (NUTS 2) és kisrégiókra (ezek nálunk a megyék – NUTS 3) osztja fel az Unió országainak területét. Az RMDSZ által javasolt új regionális felosztás a NUTS 2, a makrorégiók pedig a NUTS 1 felosztást tükrözik. Az RMDSZ szerint mindez azért szükséges, mert a jelenlegi régiós felosztás nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható, térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsósorban kulturális különbözősége anynyira heterogén régiókat eredményezett, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követő, összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni. Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók jelenlegi, 2004-ben elfogadott felosztása épp ellenkező hatást váltott ki, mint ami a célja lett volna, a gyengébben fejlett megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek.
Az MPP aggódik
A történelmi régiók visszaállítását szorgalmazza a Magyar Polgári Párt is. Kiss István országos alelnök szerint a Székelyföldet sem megosztani, sem máshova csatolni nem szabad. Mint tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, Hargita és Kovászna megye összevonásával, négy Brassó és 26 Maros megyei település hozzácsatolásával kellene újjárajzolni a régiótérképet. Az MPP-s politikus azt is fontosnak tartja, hogy a leendő régió fővárosa – akárcsak az 1968-ban megszüntetett Magyar Autonóm Tartományé – Marosvásárhely legyen. „A régiókat politikai egyeztetéssel, népszavazások útján történő konzultációval, a létező történelmi, kulturális és kisebbségi identitások tiszteletben tartásával és az Európai Unió regionalizmusának, valamint regionális politikáinak figyelembevételével kell kialakítani. Az MPP a következő régiókat tartja elfogadhatónak: Észak-Moldva–Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körösvidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld” – áll a párt tegnap kiadott közleményében.
A székelyföldi régió megalakulásával Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke is egyetért. A polgáriak mégis attól tartanak, hogy a Kelemen Hunor által vezetett szövetség nem áll ki a székelység akarata mellett. Éppen ezért az MPP a tegnap felszólította az RMDSZ-t mint a kormánykoalíció tagját és a parlamenti többséget biztosító pártot, hogy ne járuljon hozzá egy, az erdélyi magyarság és főként a székelység számára elfogadhatatlannak bizonyuló átszervezéshez. Egy ilyen lépésnek katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövőjét illetően, vélik a polgáriak. „Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szűk csoport- és pártérdekeiken” – hívják fel a nagyobbik erdélyi magyar párt vezetőségének figyelmét. Az MPP vezetői úgy tudják, hogy PDL tervei szerint a három székelyföldi megye további hét erdélyi megyével együtt alkotná az úgynevezett Erdély régiót, amely az etnikai arányok teljes felborulásához vezetne.
Kérdésünkre, hogy a Demokrata-Liberális Párt országos alelnökeként mi a véleménye arról, hogy amennyiben mégis a magyarság akarata érvényesül, rövid időn belül a régió fővárosának, Marosvásárhelynek a polgármestere lehet, a város elöljárója, Dorin Florea nem adott választ. Kifejtette: előbb pártbeli kollégáival tanakodik, s csak azután hozza nyilvánosságra álláspontját. Ezzel szemben Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei ügyvezetője kijelentette, hogy a Székelyföld esetleges egységesítése ezer évvel vetné vissza a régiót. Szerinte Maros megyének Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal kellene társulnia.
Arad prefektusa is változtatna
Nem ért egyet a jelenlegi régiókon alapuló újratervezéssel Călin Bibarţ, Arad megye prefektusa sem. Szerinte jobb lenne, ha Arad Temes és Bihar megyével kerülne egy területi egységbe, amelynek neve Bánság–Körösvidék lehetne, fővárosa pedig „valahol a régió közepén” lenne – kijelentésével Bibarţ Aradra utalt. A kormánymegbízott szerint azonban valószínűsíthető, hogy az új régiótérkép a jelenlegiből indul majd ki, így Arad Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyével fog egy egységbe tartozni.
Az ellenzékre várni kell
Az ellenzéki szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatív pártiak alkotta Szociálliberális Unió (USL) szombaton a három alakulat önkormányzati képviselőinek találkozóján mutatja be elképzelését a régiók átszervezéséről – válaszolta tegnap újságírói kérdésre Victor Ponta PSD- és Crin Antonescu PNL-elnök, akik egyelőre nem kívántak részleteket elárulni. (Az RMDSZ által javasolt felosztás: Maros–Hargita–Kovászna, Szeben–Brassó, Kolozs–Beszterce-Naszód–Máramaros, Szatmár–Szilágy–Bihar, Fehér–Hunyad, Arad–Temes–Krassó-Szörény, Gorj–Vâlcea, Mehedinţi–Olt–Dolj, Argeş–Dâmboviţa–Prahova, Teleorman–Giurgiu, Ilfov–Bukarest, Ialomiţa–Călăraşi, Tulcea–Konstanca, Buzău–Brăila–Vrancea–Galac, Bákó–Vaslui–Iaşi–Neamţ, Suceava–Botoşani. Makrorégiók: I. makrorégió: Botoşani–Suceava, Bákó–Iaşi–Neamţ–Vaslui, Brăila–Buzău–Galac–Vrancea; II. makrorégió: Konstanca–Tulcea, Bukarest, Călăraşi–Ialomiţa–Ilfov, Giurgiu–Teleorman, Dolj–Mehedinţi–Olt; III. makrorégió: Gorj–Vâlcea, Argeş–Dâmboviţa–Prahova; IV. makrorégió: Arad–Krassó-Szörény–Temes–Fehér–Hunyad, Szeben–Brassó; V. makrorégió: Kovászna–Hargita–Maros, Beszterce-Naszód–Kolozs–Máramaros–Bihar–Szilágy–Szatmár.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Romániának legkevesebb nyolc, legtöbb tizenkét régiója lesz – jelentette ki tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) Sulfina Barbu demokrata-liberális képviselő, aki szerint az átszervezés nyomán nyolc régió bőven elég lenne. A régiótérkép átrajzolásának kérdése azt követően lett ismét a közbeszéd témája, hogy a PDL állandó bizottsága hétfőn felhatalmazta az alakulat vezetőségét, hogy a kormánykoalícióban dolgozzák ki az ország közigazgatási-területi átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet. PDL-s források szerint az alakulat vezetősége azt szeretné, ha ez a jogszabályjavaslat már a héten elkészülne.
Gândul információi szerint Traian Băsescu államfő vasárnap este magához hívatta Emil Boc kormányfőt, és a régióátszervezés témájában egyeztettek. A hírportál újságírója úgy tudja, úgymond „szupermegyék” jönnének létre. Közlése szerint ezek kialakítására két munkaverzió létezik. Az egyik a lengyel vajdaságokat venné példának, amelyekben egyenként 3–4 millió lakos élne, s amelynek közvetlen fennhatósága alá tartoznának a megyei jogú városok, városok, községek. A másik verzió szerint a leendő régiók keretében megmaradnának a jelenlegi megyék, a régiókat a prefektus vezetné, s ezen a felső szinten születnének a nagyobb döntések.
Sulfina Barbu tegnap annyit árult el, hogy a tervezet megalkotásában jó kiindulópontot jelent a jelenlegi régiós felosztás. A legnagyobb kormánypárt képviselője azonban leszögezte, kihívás lesz a koalícióban elfogadtatni ezt az elképzelést.
Kelemen: ez nem járható út
„A koalíciós partnerek hivatalosan nem mutattak be semmilyen, Románia regionális átszervezésére vonatkozó tervet. Ez a téma fel sem merült a hétfői koalíciós egyeztetésen” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elmondta, a sajtóba kiszivárogtatott „fél vagy negyed tervezetről” nehéz véleményt nyilvánítani, ezt szerinte csak akkor lehet érdemben megtenni, ha a koalíciós partnereik hivatalos tervezettel rukkolnak elő. „Romániában szükség van a közigazgatási reformra, ezt mindenki elismeri, és ez lehet a tárgyalásokhoz a kiindulási alap. Az RMDSZ benyújtotta saját közigazgatási átszervezésre vonatkozó tervezetét, amely a régiók történelmi-kulturális-társadalmi-szociális sajátosságait figyelembe véve javasolja az újrafelosztást. Ez a tervezet szenvedhet árnyalatnyi módosításokat, de például a romániai közéletben nem folytattak még nyilvános vitát a megyék megszüntetéséről vagy egy harmadik közigazgatási szint beiktatásáról” – részletezte Kelemen Hunor.
Szerinte ezeket a módosításokat alaposan meg kell fontolni, és erről még nem voltak egyeztetések. A szövetségi elnök szerint azonban a kiszivárgott felosztástervezet az RMDSZ számára nem járható út. „Az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba, vagy Dél-Tirolhoz hasonlóan egy alrégióba tartozzon, és a Partium is egy entitás legyen. A magyar közösség érdekeit a helyi közigazgatásban kell érvényesíteni, ám ha a helyi közigazgatásban megszűnik a magyar többség, ellehetetlenül az érdekérvényesítés” – fogalmazta meg Kelemen. A szövetségi elnök elmondta, a koalíciós megállapodás szerint a régióátszervezésnek legkésőbb a jövő év tavaszi ülésszaka alatt kell napirendre kerülnie. „Ez egy tartható határidő, de fel is gyorsítható” – összegzett a szövetség elnöke.
Mint ismeretes, Csutak István, az RMDSZ regionális politikai szakértője a szövetség felkérésére készítette el a szövetség régióátszervezési törvénytervezetét. Ennek alapján az országot fejlesztési és makrorégiókra osztanák fel. Így a jelenlegi nyolc helyett 16 fejlesztési régió jönne létre, valamint öt makrorégió. Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna, és Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Máramaros, illetve Beszterce-Naszód megyével együtt alkotnák az ötös számú makrorégiót. A felosztás tervezete az Európai Unió által kidolgozott NUTS-rendszeren alapszik (Nomenclature of Territorial Units for Statistics – Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája).
Ez makro- (NUTS 1), közepes (NUTS 2) és kisrégiókra (ezek nálunk a megyék – NUTS 3) osztja fel az Unió országainak területét. Az RMDSZ által javasolt új regionális felosztás a NUTS 2, a makrorégiók pedig a NUTS 1 felosztást tükrözik. Az RMDSZ szerint mindez azért szükséges, mert a jelenlegi régiós felosztás nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható, térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsósorban kulturális különbözősége anynyira heterogén régiókat eredményezett, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követő, összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni. Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók jelenlegi, 2004-ben elfogadott felosztása épp ellenkező hatást váltott ki, mint ami a célja lett volna, a gyengébben fejlett megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek.
Az MPP aggódik
A történelmi régiók visszaállítását szorgalmazza a Magyar Polgári Párt is. Kiss István országos alelnök szerint a Székelyföldet sem megosztani, sem máshova csatolni nem szabad. Mint tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, Hargita és Kovászna megye összevonásával, négy Brassó és 26 Maros megyei település hozzácsatolásával kellene újjárajzolni a régiótérképet. Az MPP-s politikus azt is fontosnak tartja, hogy a leendő régió fővárosa – akárcsak az 1968-ban megszüntetett Magyar Autonóm Tartományé – Marosvásárhely legyen. „A régiókat politikai egyeztetéssel, népszavazások útján történő konzultációval, a létező történelmi, kulturális és kisebbségi identitások tiszteletben tartásával és az Európai Unió regionalizmusának, valamint regionális politikáinak figyelembevételével kell kialakítani. Az MPP a következő régiókat tartja elfogadhatónak: Észak-Moldva–Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körösvidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld” – áll a párt tegnap kiadott közleményében.
A székelyföldi régió megalakulásával Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke is egyetért. A polgáriak mégis attól tartanak, hogy a Kelemen Hunor által vezetett szövetség nem áll ki a székelység akarata mellett. Éppen ezért az MPP a tegnap felszólította az RMDSZ-t mint a kormánykoalíció tagját és a parlamenti többséget biztosító pártot, hogy ne járuljon hozzá egy, az erdélyi magyarság és főként a székelység számára elfogadhatatlannak bizonyuló átszervezéshez. Egy ilyen lépésnek katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövőjét illetően, vélik a polgáriak. „Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szűk csoport- és pártérdekeiken” – hívják fel a nagyobbik erdélyi magyar párt vezetőségének figyelmét. Az MPP vezetői úgy tudják, hogy PDL tervei szerint a három székelyföldi megye további hét erdélyi megyével együtt alkotná az úgynevezett Erdély régiót, amely az etnikai arányok teljes felborulásához vezetne.
Kérdésünkre, hogy a Demokrata-Liberális Párt országos alelnökeként mi a véleménye arról, hogy amennyiben mégis a magyarság akarata érvényesül, rövid időn belül a régió fővárosának, Marosvásárhelynek a polgármestere lehet, a város elöljárója, Dorin Florea nem adott választ. Kifejtette: előbb pártbeli kollégáival tanakodik, s csak azután hozza nyilvánosságra álláspontját. Ezzel szemben Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei ügyvezetője kijelentette, hogy a Székelyföld esetleges egységesítése ezer évvel vetné vissza a régiót. Szerinte Maros megyének Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal kellene társulnia.
Arad prefektusa is változtatna
Nem ért egyet a jelenlegi régiókon alapuló újratervezéssel Călin Bibarţ, Arad megye prefektusa sem. Szerinte jobb lenne, ha Arad Temes és Bihar megyével kerülne egy területi egységbe, amelynek neve Bánság–Körösvidék lehetne, fővárosa pedig „valahol a régió közepén” lenne – kijelentésével Bibarţ Aradra utalt. A kormánymegbízott szerint azonban valószínűsíthető, hogy az új régiótérkép a jelenlegiből indul majd ki, így Arad Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyével fog egy egységbe tartozni.
Az ellenzékre várni kell
Az ellenzéki szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatív pártiak alkotta Szociálliberális Unió (USL) szombaton a három alakulat önkormányzati képviselőinek találkozóján mutatja be elképzelését a régiók átszervezéséről – válaszolta tegnap újságírói kérdésre Victor Ponta PSD- és Crin Antonescu PNL-elnök, akik egyelőre nem kívántak részleteket elárulni. (Az RMDSZ által javasolt felosztás: Maros–Hargita–Kovászna, Szeben–Brassó, Kolozs–Beszterce-Naszód–Máramaros, Szatmár–Szilágy–Bihar, Fehér–Hunyad, Arad–Temes–Krassó-Szörény, Gorj–Vâlcea, Mehedinţi–Olt–Dolj, Argeş–Dâmboviţa–Prahova, Teleorman–Giurgiu, Ilfov–Bukarest, Ialomiţa–Călăraşi, Tulcea–Konstanca, Buzău–Brăila–Vrancea–Galac, Bákó–Vaslui–Iaşi–Neamţ, Suceava–Botoşani. Makrorégiók: I. makrorégió: Botoşani–Suceava, Bákó–Iaşi–Neamţ–Vaslui, Brăila–Buzău–Galac–Vrancea; II. makrorégió: Konstanca–Tulcea, Bukarest, Călăraşi–Ialomiţa–Ilfov, Giurgiu–Teleorman, Dolj–Mehedinţi–Olt; III. makrorégió: Gorj–Vâlcea, Argeş–Dâmboviţa–Prahova; IV. makrorégió: Arad–Krassó-Szörény–Temes–Fehér–Hunyad, Szeben–Brassó; V. makrorégió: Kovászna–Hargita–Maros, Beszterce-Naszód–Kolozs–Máramaros–Bihar–Szilágy–Szatmár.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 9.
Egy régióba külön utakon?
Össze kellene ülniük a három székelyföldi megye önkormányzatainak, és ezen az együttes tanácskozáson a népképviseleti demokrácia elve alapján ki kellene mondaniuk: nem egyeznek bele, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyét bármilyen más megyével közös régióba próbálják sorolni – javasolta Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke, a háromszéki megyei testület tagja.
Fazakas felhívással fordult Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez is, hogy támogassa az együttes ülés összehívását, és biztassa arra az RMDSZ-es többségű tanácsokat, fogadják el a javaslatot. Emlékeztetett: egy évvel ezelőtt is az egy régióba tartozás akaratának kinyilvánítását javasolta, amikor Kovászna és Hargita megye közös tanácsülését tervezték. Végül a politikai ellentétek miatt az az ülés elmaradt, az RMDSZ az MPP-t, a polgáriak pedig a szövetséget okolták ezért. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a Háromszék kérdésére leszögezte, nem értenek egyet a demokrata-liberálisok javaslatával, ám „még nincs végleges képlet arról, pontosan mit és hogyan gondolnak”. Azt is hozzáfűzte, „nem Fazakas Tibor mondja meg, mit tegyen az RMDSZ”. „Az a Fazakas Tibor osztogat tanácsokat, akinek a cégénél egyetlen magyar felirat sincs? Kivel fogjunk össze, a baróti polgármesterrel, aki a magyarellenes Dan Suciut veszi maga mellé tanácsadónak? Vagy Kézdivásárhely városvezetőjével, aki csak románul teszi ki az irányjelző táblákat?” – tette fel a szónokinak szánt kérdést Tamás Sándor. Elmondta, sokszor, sok formában kinyilvánították: egységes, különálló régióban képzelik el a három székelyföldi megyét, és most is megfogalmazták, hogy nem tartanak elfogadhatónak más regionális átszervezési megoldást. Tamás Sándor leszögezte, az RMDSZ foglalkozik a kérdéssel, tegnap Marosvásárhelyen a három tanácselnök találkozóján ez is napirendre került.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Össze kellene ülniük a három székelyföldi megye önkormányzatainak, és ezen az együttes tanácskozáson a népképviseleti demokrácia elve alapján ki kellene mondaniuk: nem egyeznek bele, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyét bármilyen más megyével közös régióba próbálják sorolni – javasolta Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke, a háromszéki megyei testület tagja.
Fazakas felhívással fordult Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez is, hogy támogassa az együttes ülés összehívását, és biztassa arra az RMDSZ-es többségű tanácsokat, fogadják el a javaslatot. Emlékeztetett: egy évvel ezelőtt is az egy régióba tartozás akaratának kinyilvánítását javasolta, amikor Kovászna és Hargita megye közös tanácsülését tervezték. Végül a politikai ellentétek miatt az az ülés elmaradt, az RMDSZ az MPP-t, a polgáriak pedig a szövetséget okolták ezért. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a Háromszék kérdésére leszögezte, nem értenek egyet a demokrata-liberálisok javaslatával, ám „még nincs végleges képlet arról, pontosan mit és hogyan gondolnak”. Azt is hozzáfűzte, „nem Fazakas Tibor mondja meg, mit tegyen az RMDSZ”. „Az a Fazakas Tibor osztogat tanácsokat, akinek a cégénél egyetlen magyar felirat sincs? Kivel fogjunk össze, a baróti polgármesterrel, aki a magyarellenes Dan Suciut veszi maga mellé tanácsadónak? Vagy Kézdivásárhely városvezetőjével, aki csak románul teszi ki az irányjelző táblákat?” – tette fel a szónokinak szánt kérdést Tamás Sándor. Elmondta, sokszor, sok formában kinyilvánították: egységes, különálló régióban képzelik el a három székelyföldi megyét, és most is megfogalmazták, hogy nem tartanak elfogadhatónak más regionális átszervezési megoldást. Tamás Sándor leszögezte, az RMDSZ foglalkozik a kérdéssel, tegnap Marosvásárhelyen a három tanácselnök találkozóján ez is napirendre került.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 14.
Az RMDSZ frakcióval tárgyalt a KDNP képviselőcsoportja Székelyudvarhelyen
A romániai magyar politikai helyzettel összefüggő aktuális kérdéseket tekintette át többek között a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselőcsoportja és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség frakciójának vezetése székelyudvarhelyi találkozóján.
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a megbeszélés után elmondta: a találkozón az euróval kapcsolatos kérdések is napirendre kerültek.
Korábban a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács vezetésével találkozott és folytatott megbeszélést aktuális kérdésekről Székelyudvarhelyen Semjén Zsolt. A KDNP elnöke látogatást tett a székelyudvarhelyi demokráciaközpontnál is, ahol az állampolgársági ügyeket intézik.
Ezt megelőzően, csütörtökön, a székelyföldi magyar politikai helyzetről tárgyalt a kereszténydemokrata párt vezetője és Harrach Péter frakcióvezető az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőivel.
A kisebbik magyar kormánypárt frakciója zarándoklat keretében részt vett a csíksomlyói búcsún.
Krónika (Kolozsvár)
A romániai magyar politikai helyzettel összefüggő aktuális kérdéseket tekintette át többek között a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselőcsoportja és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség frakciójának vezetése székelyudvarhelyi találkozóján.
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a megbeszélés után elmondta: a találkozón az euróval kapcsolatos kérdések is napirendre kerültek.
Korábban a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács vezetésével találkozott és folytatott megbeszélést aktuális kérdésekről Székelyudvarhelyen Semjén Zsolt. A KDNP elnöke látogatást tett a székelyudvarhelyi demokráciaközpontnál is, ahol az állampolgársági ügyeket intézik.
Ezt megelőzően, csütörtökön, a székelyföldi magyar politikai helyzetről tárgyalt a kereszténydemokrata párt vezetője és Harrach Péter frakcióvezető az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőivel.
A kisebbik magyar kormánypárt frakciója zarándoklat keretében részt vett a csíksomlyói búcsún.
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 16.
Konzervatívok és toleránsak a fiataljaink
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által elindított Szacsvay Akadémia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet társszervezésében Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató és Kiss Tamás osztályvezető tartott előadást.
Az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében lezajlott rendezvény címe Fókuszban a fiatalok: az erdélyi magyar és a romániai fiatalok összehasonlító elemzése volt. A megjelenteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató elmondta: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet 2008-ban végzett közvéleménykutatást az 18-35 év közötti erdélyi fiatalok körében, egy 1202 fős mintán, tizenhat megyében. Ennek a felmérésnek az újdonsága abban rejlik, hogy a kapott adatokat összehasonlították annak a közvéleménykutatásnak az eredményeivel, melyet az Országos Ifjúsági Hatóság bonyolított le szintén három évvel ezelőtt román fiatalok körében (a kérdőívek pontjai 70 százalékban megegyeztek), valamint a Mozaik 2001 kutatás statisztikáival, melyet a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet végzett tíz évvel ezelőtt. E három felmérésből számos következtetés vonható le. Kiderült például, hogy a fogyasztási javak (mobiltelefon, személyi számítógép, otthoni internetezés, saját autó) birtoklásának aránya nagyjából azonos az erdélyi magyar és román fiatalok körében, viszont a magyar ifjak jobban állnak a használatban levő gépkocsi, illetve a saját lakás tulajdonlása kategóriában. Ugyanakkor 2001-2008 között jelentős expanzió ment végbe a javak birtoklása terén: a 18-29 év közötti magyar fiatalok körében a mobiltelefon-tulajdonosok aránya 30 százalékról 94 százalékra, a számítógép tulajdonosoké 15 százalékról 71 százalékra, a használatban levő saját autó tulajdonosoké pedig 15 százalékról 43 százalékra emelkedett. Megfigyelhető tovább az is, hogy hét év leforgása alatt a materiális problémák helyett inkább az erkölcsi gondok kerültek előtérbe, de a lakáshelyzet továbbra is megoldatlan maradt, és riasztóan elterjedt a kábítószerhasználat (utóbbi a Partiumban a leghangsúlyozottabb).
Passzív magyarok
Az erdélyi magyar fiatalok leginkább azt várják el a magyar ifjúsági szervezetektől, hogy segítsenek nekik az elhelyezkedésben, támogassák a rászorulókat és szakmai továbbképző tanfolyamokat rendezzenek. A legismertebb ifjúsági szervezetek amúgy az IKE, az EMI, a MIÉRT és a MIT. A felmérések ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a magyar fiatalok kevesebbet tévéznek, mint román kortársaik, és kisebb arányban olvasnak újságokat és folyóiratokat, de intenzívebben. Valamivel kisebb arányban élnek társasági életet, azonban nagyobb arányban sportolnak és sokkal többet kirándulnak. 2001-2008 között 24 százalékról 74 százalékra nőtt a számítógép és internet használók aránya, a digitális írástudatlanok száma pedig 45 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az erdélyi magyar fiatalok már nem netkávézókban, hanem otthon böngészik a világhálót. Elszomorító viszont, hogy úgy a román, mint a magyar fiataloknak az elit kultúrához való viszonyulása (színház, opera, mozi) jelentéktelen.
A kutatások során a biztosok arra is rákérdeztek, hogy milyen mértékben érdeklődnek a magyar fiatalok az országos szintű politikai történések ránt, illetve szerintük milyen mértékben befolyásolják az életüket az önkormányzati és a fővárosi döntések. Kiderült: a magyar fiatalok sokkal passzívabbak, mint a román ifjak, és megítélésükben az RMDSZ (80%) és az MPP (12,9%) képviseli leginkább az érdekeiket.
Inkább mobilisak
Kiss Tamás, a Kisebbségkutató Intézet elemzési és kutatási osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet: a magyar fiatalok inkább mobilisak, mint román kortársaik, ami a külföldi munkavállalást, kirándulást, tanulást, rokonlátogatást és üzleti utakat illeti, viszont ezek megtervezésében együtt mozognak a többségi nemzet fiataljaival. A migrációs célország tekintetében viszont hét év alatt változás történt a magyar fiatalok esetében: míg 2001-ben Magyarország dominált, addig az utóbbi években előtérbe kerültek a nyugati országok, és Németország, valamint Ausztria vezetik a preferencialistát. Elvi szinten ugyan a hagyományos családmodell érvényesül az erdélyi magyar fiatalok körében, viszont a társadalmi valóság felülírja ezt, és a családalapítás, illetve a gyermekvállalás ideje kitolódott a harmincas életkor irányába. Ugyanakkor az erdélyi magyar értelmiségi réteg háromnál több gyermeket szeretne elméletileg, ellentétben a román felsőfokú végzettségű fiatalokkal, akik megelégednének egyetlen utóddal is.
Nemi szerep
Érdekes módon a családon belüli nemi szerep tekintetében a magyar fiatalok konzervatívabbak román kortársaiknál, vagyis úgy gondolják, hogy „az asszonynak a fakanál mellett a helye”, azaz a nő feladatai közé tartozik, hogy főzzön, takarítson és bevásároljon, és erről nem csupán az alacsony végzettségűeknek, hanem az értelmiségieknek is ez a véleménye. A magyar fiatalok viszont toleránsabbak a többségnél, inkább elfogadnák azt, hogy roma, fogyatékkal élő, meleg, AIDS-es vagy volt drogos legyen a szomszédjuk, barátjuk vagy családtagjuk. Ugyanakkor olyan értékek fontosak számukra, mint a család, a béke, és a jólét, és kevésbé vallásosak, mint a román fiatalok.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által elindított Szacsvay Akadémia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet társszervezésében Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató és Kiss Tamás osztályvezető tartott előadást.
Az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében lezajlott rendezvény címe Fókuszban a fiatalok: az erdélyi magyar és a romániai fiatalok összehasonlító elemzése volt. A megjelenteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató elmondta: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet 2008-ban végzett közvéleménykutatást az 18-35 év közötti erdélyi fiatalok körében, egy 1202 fős mintán, tizenhat megyében. Ennek a felmérésnek az újdonsága abban rejlik, hogy a kapott adatokat összehasonlították annak a közvéleménykutatásnak az eredményeivel, melyet az Országos Ifjúsági Hatóság bonyolított le szintén három évvel ezelőtt román fiatalok körében (a kérdőívek pontjai 70 százalékban megegyeztek), valamint a Mozaik 2001 kutatás statisztikáival, melyet a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet végzett tíz évvel ezelőtt. E három felmérésből számos következtetés vonható le. Kiderült például, hogy a fogyasztási javak (mobiltelefon, személyi számítógép, otthoni internetezés, saját autó) birtoklásának aránya nagyjából azonos az erdélyi magyar és román fiatalok körében, viszont a magyar ifjak jobban állnak a használatban levő gépkocsi, illetve a saját lakás tulajdonlása kategóriában. Ugyanakkor 2001-2008 között jelentős expanzió ment végbe a javak birtoklása terén: a 18-29 év közötti magyar fiatalok körében a mobiltelefon-tulajdonosok aránya 30 százalékról 94 százalékra, a számítógép tulajdonosoké 15 százalékról 71 százalékra, a használatban levő saját autó tulajdonosoké pedig 15 százalékról 43 százalékra emelkedett. Megfigyelhető tovább az is, hogy hét év leforgása alatt a materiális problémák helyett inkább az erkölcsi gondok kerültek előtérbe, de a lakáshelyzet továbbra is megoldatlan maradt, és riasztóan elterjedt a kábítószerhasználat (utóbbi a Partiumban a leghangsúlyozottabb).
Passzív magyarok
Az erdélyi magyar fiatalok leginkább azt várják el a magyar ifjúsági szervezetektől, hogy segítsenek nekik az elhelyezkedésben, támogassák a rászorulókat és szakmai továbbképző tanfolyamokat rendezzenek. A legismertebb ifjúsági szervezetek amúgy az IKE, az EMI, a MIÉRT és a MIT. A felmérések ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a magyar fiatalok kevesebbet tévéznek, mint román kortársaik, és kisebb arányban olvasnak újságokat és folyóiratokat, de intenzívebben. Valamivel kisebb arányban élnek társasági életet, azonban nagyobb arányban sportolnak és sokkal többet kirándulnak. 2001-2008 között 24 százalékról 74 százalékra nőtt a számítógép és internet használók aránya, a digitális írástudatlanok száma pedig 45 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az erdélyi magyar fiatalok már nem netkávézókban, hanem otthon böngészik a világhálót. Elszomorító viszont, hogy úgy a román, mint a magyar fiataloknak az elit kultúrához való viszonyulása (színház, opera, mozi) jelentéktelen.
A kutatások során a biztosok arra is rákérdeztek, hogy milyen mértékben érdeklődnek a magyar fiatalok az országos szintű politikai történések ránt, illetve szerintük milyen mértékben befolyásolják az életüket az önkormányzati és a fővárosi döntések. Kiderült: a magyar fiatalok sokkal passzívabbak, mint a román ifjak, és megítélésükben az RMDSZ (80%) és az MPP (12,9%) képviseli leginkább az érdekeiket.
Inkább mobilisak
Kiss Tamás, a Kisebbségkutató Intézet elemzési és kutatási osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet: a magyar fiatalok inkább mobilisak, mint román kortársaik, ami a külföldi munkavállalást, kirándulást, tanulást, rokonlátogatást és üzleti utakat illeti, viszont ezek megtervezésében együtt mozognak a többségi nemzet fiataljaival. A migrációs célország tekintetében viszont hét év alatt változás történt a magyar fiatalok esetében: míg 2001-ben Magyarország dominált, addig az utóbbi években előtérbe kerültek a nyugati országok, és Németország, valamint Ausztria vezetik a preferencialistát. Elvi szinten ugyan a hagyományos családmodell érvényesül az erdélyi magyar fiatalok körében, viszont a társadalmi valóság felülírja ezt, és a családalapítás, illetve a gyermekvállalás ideje kitolódott a harmincas életkor irányába. Ugyanakkor az erdélyi magyar értelmiségi réteg háromnál több gyermeket szeretne elméletileg, ellentétben a román felsőfokú végzettségű fiatalokkal, akik megelégednének egyetlen utóddal is.
Nemi szerep
Érdekes módon a családon belüli nemi szerep tekintetében a magyar fiatalok konzervatívabbak román kortársaiknál, vagyis úgy gondolják, hogy „az asszonynak a fakanál mellett a helye”, azaz a nő feladatai közé tartozik, hogy főzzön, takarítson és bevásároljon, és erről nem csupán az alacsony végzettségűeknek, hanem az értelmiségieknek is ez a véleménye. A magyar fiatalok viszont toleránsabbak a többségnél, inkább elfogadnák azt, hogy roma, fogyatékkal élő, meleg, AIDS-es vagy volt drogos legyen a szomszédjuk, barátjuk vagy családtagjuk. Ugyanakkor olyan értékek fontosak számukra, mint a család, a béke, és a jólét, és kevésbé vallásosak, mint a román fiatalok.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro