Megverték a Magyar Önvédelmi Mozgalom szervezetének három tagját Déván, akik adományokat vittek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett árvaháznak. Az egyik áruházában vásároltak, majd kifelé jövet hármukat ismeretlenek megtámadták. Az áruház biztonsági kamerája rögzítette, hogy tizenhárom román férfi vette körbe őket. Az egyiküket valaki a támadók közül úgy hátba vágta, hogy átesett egy bokron, másikuk pedig egy pofont kapott. A harmadik magyar férfit átkergették a forgalmas úton, ahol több ember várta, majd úgy megverték, hogy kitört egy foga, és betört az orra. A támadók románul beszéltek, amelyből a sértettek csak annyit értettek, hogy „Hungary, Hungary”. Sem a pénzüket, sem az irataikat, sem a csomagjaikat nem vették el tőlük. A rendőrség eljárást indított, feljelentés ugyan nem született az ügyben. /Megverték a MÖM munkatársait Déván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Felháborító és mélyen elítélendő, ha Romániában anyaországi magyarokat (de akár honi magyarokra és bármely kisebbségre vonatkoztatható a tiltakozás) vernek meg. Segélyt hoztak Dévára az árvaházba. Példamutató cselekedet. A Magyar Önvédelmi Mozgalomnak fiókja is van Csongrád megyében, a MIÉP egyik leágazása. A Magyarországon megfogalmazott internetes közlemény szerint Déva, Hunyad vármegye székvárosa – falu. Déván illik okosan és méltósággal viselkedni. Erre utal Böjthe Csaba atya apró megjegyzése is: nem etnikai, hanem etikai természetű az ügy. /Seby: Déva nem falu, MÖM nem fenékig patyolat. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./

Október 22-én este kilenc óra tájban a rendőrök kiszorították a tüntetők egy részét Budapesten a lezárt Operaház környékéről, ahol eközben tartott az október 23-ai ünnepi megemlékezés, s beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Mintegy kétezer tüntető indult a Magyar Önvédelmi Mozgalom Szabadság téri demonstrációjáról az Operaház felé. A Nagymező utcánál a rendőrök könnygázgránátot vetettek be a demonstrálók ellen. Sólyom László köztársasági elnök ünnepi beszédében kifejtette: „Az ötvenhatos forradalmat immár nem csupán a tizenhárom nap történeteként ismerhetjük meg, hanem az előző és az azt követő évtized itthoni és nemzetközi összefüggéseibe ágyazva. Megtudhattuk, hogy mily keveset számított egy kis nép szabadságharca a világpolitika sakktábláján. De felmérhettük szabadságharcunk szellemi hatását is, amely az egész világon megrendítette a kommunista ideológiát, és a magyar forradalom melletti kiállást a tisztesség mércéjévé tette. Ismertté vált az is, mennyire nem voltunk egyedül. Hogy mellettünk állt a határon túli magyarság, hogy mennyien szenvedtek Csehszlovákiában és a Szovjetunióban üldöztetést, súlyos börtönbüntetést forradalmunkkal való szolidaritásukért. Csak Romániában 20 halálos ítéletet, és – szinte hihetetlen – 14 ezer évnyi börtönt szabtak ki magyarokra ‘56 miatt. Az áldozatokra való emlékezés és a velük való szolidaritás is a tavalyi évfordulón teljesedett ki, és vált mindenki számára ‘56 történetének részévé. Kértük és kérjük a romániai elítéltek rehabilitálását. Itthon pedig nemcsak arra a több száz kivégzett mártírra emlékezünk, akiknek neve Nagy Imre újratemetésén egymás után hullt bele a tömeg csendjébe. ” /Tüntetők és rendőrök összecsapása az 1956-os évforduló előestéjén Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Huszonnégy személyt állítottak elő a rendőrök Budapesten a március 15-i rendezvények, illetve az esti zavargások helyszíneiről. A Magyar Önvédelmi Mozgalom rendezvényén az embereket törvénytelen magatartásra szólították fel a szónokok, majd a csaknem 600 tagú tömeg a Nagykörúton az Üllői út irányába, az állami ünnepségek záró fogadásának helyszíne, a Művészetek Palotája felé indult. /Rendbontás Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./