Újabb két kötettel gazdagodott a Hargita Kiadóhivatal Bibliotheca Moldaviensis című, kétnyelvű sorozata. Petrás Incze János életét és művét tárgyalja a Petrás című könyv. Domokos Pál Péter az „… édes Hazámnak akartam szolgálni..." című könyvében összegyűjtötte Petrás Incze János valamennyi írását, tudósítását és levelezését. A most megjelent kétnyelvű kötetben a Domokos Pál Péter Petrás Incze János tudósításához írt előszavának rövidített változatát olvashatjuk, továbbá közlik Döbrentei Gábor 38 kérdését és Petrás által az azokra adott válaszokat. Petrás Incze János /1813-1886/ minorita szerzetes életét a moldvai csángómagyar nép szolgálatába állította. Kutatásai eredményét a Magyar Nyelvőrben tette közzé. – Bandinus Márk misszionárius főpap 1646-1647-ben végiglátogatta mindazokat a moldvai településeket, ahol, értesülései szerint, katolikus lakosság volt. 41, jobbára magyarok lakta településen 1020 csángómagyar családfő nevét jegyezte fel, összeszámolva mintegy 5000 csángómagyar katolikust. /Takács Éva: Petrás és Bandinus. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./

Negyven éve hunyt el Konsza Samu
Konsza Samu 1887. december 15-én született Nagybaconban. Az elemi iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd Budapestre ment magyar-latin szakra. Életének meghatározó időszaka volt az első világháború. Előbb Szászvárosban, 1925-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban tevékenykedett tanárként és könyvtárosként.
Doktori értekezése Nagybacon nyelvjárása címen 1916-ban jelent meg a Magyar Nyelvőrben. A mai néprajztudomány is úttörő elődként tiszteli. A Székely Nemzeti Múzeum tárgygyűjteményét gyarapította. Néprajzi tárgyú tanulmányai: Közmondások (1917), Káromkodás (1917), Szólások (1918), Katonadalok a székely népköltészetben (1934), Kakaslövés Apácán (1968).
1927-től diákjait Kovászna megyei népköltészeti gyűjtésre ösztönözte. A három évtized alatt öszegyűjtött anyag Háromszéki magyar népköltészet címmel látott napvilágot Marosvásárhelyen, 1957-ben. 1969-ben jelent meg az ugyanebből a gyűjtésből válogatott A szegény ember kincse című meseanyag.
A Konsza Samu munkásságát meghatározó elődök Kriza János és Benedek Elek. Háromszék Krizájaként emlegették, szakmai teljesítménye ma is az erdélyi magyar folklorisztika egyik mérföldköve.
Irodalmi, nyelvészeti és néprajzi munkásságát sokszínűség jellemezte. Élete során jelentős népköltészeti és tárgyi anyagot tárt fel, átfogó és gazdag gyűjteményt alkotott meg Háromszék népköltészetéből.
Konsza Samu 1971. szeptember 15-én hunyt el.
CSERGŐ MELINDA. Szabadság (Kolozsvár)

Apa száz éve
Tamás Gáspár magyar író száz esztendeje, 1914. november 10-én született Székelyudvarhelyen. 1978. december 13-án halt meg Kolozsváron.
Apa rettenetes és csodálatos életéről senki más nem fog megemlékezni, megteszem hát én.
Apa nem volt jelentős író. Nem volt nagy író. Azért írt, mert olyan nagy formátumú ember, mint ő, a magyar huszadik században csak művész lehetett, minden más ambíció alacsonyrendű volt, alárendelve a haszon vagy a hatalom szánandó követelményeinek. Szabad ember, jó ember csak művész lehetett, márpedig ő szabad ember volt, jó ember volt, ráadásul éles elmével, pazar humorral és ezerféle tehetséggel megverve. Kitűnően hegedült, nagyszerűen rajzolt és festett, félelmetes pókerjátékos volt (egy iskolai kiránduláson, a vonaton elnyerte a tanáraim összes pénzét, s amikor revansot adott, a félévi fizetésüket, persze elengedte az egészet) és virtuóz sakkozó, elképesztő volt kézügyessége és mechanikai, no meg matematikai készsége, még az enyémnél is jobb szövegmemóriája, magyar nyelvtudása egyedülálló – jellemző módon a Magyar Nyelvőr közölte róla a legelismerőbb tanulmányt – , elbűvölő társalgó és adomázó, raconteur és tréfamester, messze földön híres szerkesztő, kiváló színigazgató. Csak úgy fél kézzel vetett oda latin nyelvű Horatius-pastiche-okat, remekül főzött, jól lőtt célba, minden sportban kitűnt (profi bokszból élt egy időben), tévedhetetlenül tájékozódott a rengetegben térkép és iránytű nélkül, a zsebkésével javította meg ismerősei zsebóráját. (A szövegmemórián kívül mindebből az égvilágon semmit nem örököltem.) Szerette volna, ha természetközelibb vagyok, ezért elvitt horgászni; ültünk a Szamos partján, egyik halat kapdosta ki a másik után; én egyet se fogtam. Percek alatt tüzet rakott (neki mindig meggyúlt, és gyönyörűen égett), megtisztította a halakat, perc alatt megsütötte, a boros és az ásványvizes üveg be volt áztatva a hideg folyóba – voilà! Egy ideig kertet béreltünk a Bercsényi utcában, a szomszéd tulipánjai kókadoztak, az apáméi dúsan virágoztak. Anyám kötni tanult: apa nem bírta nézni, kivette a kezéből (ő se próbálta még soha), a sárga-barna csíkos gyapjúsálat évekig viseltem. A történetein mindig harsogva kacagtak a barátai és az ámuló hölgykoszorú, ha bementem a New Yorkba (később: Continental), nem kellett keresnem: annál az asztalnál ült, ahonnan fölhangzott a nevetés. Elkezdtem verseket írni: fejből megtanított az összes klasszikus versformára és sorképletre.
Mindezt egyáltalán nem tartotta fontosnak.
Az lesz ám a nehéz, hogy elmagyarázzam, mi volt fontos apának.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar Nyelvőr elismerést kapott Gál Emese szépvízi pedagógus
Átadták a magyar nyelv ápolásáért járó idei Magyar Nyelvőr Díjakat csütörtökön az Országházban Budapesten. Gál Emese szépvízi pedagógus Magyar Nyelvőr elismerő oklevélben részesült.
Gál Emese pedagógus, a szépvízi Nyírő József Általános iskola biológia–földrajz szakos tanára az erdélyi magyarság fennmaradása érdekében végzett oktatói, közösségszervezői munkájának elismeréseképpen a kuratórium döntése nyomán Magyar Nyelvőr elismerő oklevélben részesült.
Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, az átadó ünnepség védnöke elmondta: a magyar nyelvet különleges kincsnek tekintjük, hiszen a magyar nyelv az, amely képes kultúránkat megőrizni. Kiemelte: a kormány feladata, hogy nyelvünk ápolásán és a magyarság megőrzésén munkálkodjunk határon innen és túl. Hozzátette: a kormány ezért gazdasági programokat is indít a határon túl, mert az ottani magyar közösség gazdasági ereje képes megtartani a kultúrát és a nyelvet, másrészt óvodákat és iskolákat, templomokat is támogatnak a magyarság megmaradása érdekében. 
Hozzátette: a Magyar Nyelvőr Alapítvány önkéntes erővel foglalkozik nyelvünk ügyével, felkarolva és jutalmazva mindazokat, akik sokat tettek a magyar nyelv ápolásáért a határon innen és túl. A Magyar Nyelvőr Díjjal kitüntetetteket idén is három terület képviselői közül választotta ki a kuratórium: a határon túliak és a Magyarországon élők köréből, valamint azok közül, akik a legtöbbet tették az alapítvány céljainak megvalósításáért – emlékeztetett Keszi István alapítói képviselő.
Idén Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a stilisztika iskolateremtő oktatója; Hőnyi Ede, a földrajzi nevek helyesírási szabályait megalkotó egyik tudós és Vanconé Kremmer Ildikó, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem docense vehette át az aranyszínű talapzaton álló, gravírozott tollat ábrázoló díjat és a vele járó pénzjutalmat. A Magyar Nyelvőr Alapítvány célja, hogy az 1872-es Magyar Nyelvőr folyóirat szellemiségének megfelelően a magyar nyelv megőrzését, kutatását, ápolását szolgáló rendezvényeket, kiadványokat, törekvéseket támogassa a határainkon innen és a határainkon túl, valamint erkölcsi és anyagi elismerésként évről évre Magyar Nyelvőr díjjal jutalmazza az arra érdemes személyeket. A díjakat harmadik alkalommal adták át. Krónika (Kolozsvár)