A Magyar Nemzetőrség is segélyakciót hirdetett az árvízkárosultak megsegítésére. A szervezet dr. Czapáry Martincsevics András nemzetőr ezredes, a nemzetőrség Győr-Moson-Sopron megyei szövetségének elnök-parancsnoka a napokban Udvarhelyszéken járt, 22 zsáknyi ruhaadományt juttatva el Siménfalvára. A továbbiakban tervezik, hogy a segélyakció keretében pénzbeli és további ruhaadományokat juttatnak el a rászorultaknak. /R. A.: A magyar nemzetőrök is gyűjtenek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 7./

Elhunyt Király Béla /Kaposvár, 1912. ápr. 14. – Budapest, 2009. júl. 4./, az 1956-os forradalom egyik vezetője, örökségének képviselője. 1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén ő mondta az egyik beszédet. 1935-ben a Ludovika Akadémián avatták fel hivatásos tisztnek. Élete legszebb napjai közé sorolta az észak-erdélyi bevonulást. A vezérkari akadémia 1942-ben kitüntettet végzettje volt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka lett 1950-ben. Egy évre rá letartóztatták, a tábornokok perében halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra változtatták, 1956-ban a forradalom idején szabadították ki. Király Béla lett a Nemzetőrség parancsnoka, majd a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetője. 1956. november 4-én megindultak a szovjet csapatok, Király Béla a fegyveres ellenállást választotta, majd az emigrációt. Az emigrációban elsőrendű feladatának tekintette, hogy a megtorlás és elnyomatás körülményeit tolmácsolja a világnak. Király Béla Brüsszeltől Tokióig járta a világot. Egyetemi katedrához jutva nemcsak a hadtörténetet tanította az amerikai diákoknak a Columbia Egyetemen, hanem a magyarság sorsát is. Szorgalmazta, hogy a nemzeti ereklyét, a Szent Koronát visszaadják Magyarországnak. A hetvenes években Erdélybe látogatott. Barátság fűzte a kolozsvári Péterffy István egyetemi professzorhoz. Gondoskodott arról is, hogy kiadója, az Atlantic Research and Publications termékei eljussanak Erdélybe. A kiadó legimpozánsabb darabja volt Erdély története három kötetének angol fordítása. Bekapcsolódott a hazai közéletbe, az Orbán-kormány idején katonai tanácsadói feladatkör ellátását is felvállalta – idős kora ellenére. /Csucsuja István: Király Béla (1912–2009). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Az elhurcoltakra emlékeztek
A Gulág emléknapja alkalmából a volt munkaszolgálatosok emlékművénél tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést szombaton Csíkszeredában, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa szervezésében.
Emlékezni kell, és jó dolog, hogy emlékezetünkbe tartsuk azokat a mozgalmas eseményeket, amelyek a második világháborút követték. Mint ismeretes, az akkori Magyarország területéről körülbelül nyolcszázezer embert hurcoltak el a Szovjetunióba – mutatott rá Szilágyi Árpád, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Hargita megyei szervezetének elnöke. 
Csige Sándor Zoltán vezető konzul átadta Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét az emlékezőknek, majd elmondta, sokat beszélhetünk a Gulágról, és minden, amit elmondunk, fontos, mert segít abban, hogy ez a borzalom ne merülhessen a feledés homályába. Ezt követen a Gulág Emlékbizottság üzenetét tolmácsolta. „...hogy ne legyen hallgatás, és ne merüljön feledésbe mindaz, ami a magyarsággal 1944-ben és az azt követő néhány esztendőben történt, Magyarország Kormánya a 2015. évet Gulág Emlékévvé nyilvánította, tudván azt, hogy ez az a szó, amely a határainkon kívül is az embertelenség, a félelemterhes kommunista terror, a sztálini önkény szinonimájaként ismert (…) Legyen tehát ez az emlékév – amely 2017. február 25-éig tart – mementó és erőt, hitet adó valamennyiünk számára, akik tudjuk: múltunk hiteles ismerete nélkül nem építhető a jövő, a múlt áldozatai emlékének megőrzése nélkül elveszítjük nemzeti múltunk egy darabját” – állt az emlékbizottság üzenetében.
A vezető konzul beszéde után Adorján Sándor egykori hadifogoly Milyen is az a Szibéria? című emlékirataiból olvasott fel egy részletet Szekeres Adorján. A megemlékezés végén Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége és az1956-os Magyar Nemzetőrség részéről koszorúkat helyeztek el a szobornál.
Péter Beáta | Székelyhon.ro

Emlék a templomépítőnek
A nyárádszentlászlói református templomkertben hétvégén felállították azt az emlékművet, amely az ottani istenháza építtetője emlékét jelzi majd az utókornak.
Az egykori, 1888-ban épült vályogtemplomocska helyén 1995 és 1999 között épült új, impozáns templom és ifjúsági ház Nyárádszentlászló reformátusai számára Gáspár András lelkészsége idején. A templom építésének legfőbb támogatója a faluból elszármazott, Liverpoolban élő Zsigmond András, de a liverpooliak adománya a templom nagyharangja is, míg az építkezéshez a holland middelburgi testvérgyülekezet is hozzájárult.
A falu szülötte és jótevője, aki nemesi származással és vitézi ranggal is bír, idén egy székelyudvarhelyi látogatása után Nyárádszentlászlóra is átutazott, ahol előterjesztette kérését, miszerint szülőfaluja templománál emlékjelet hagyna maga után – tudtuk meg Koncz László Ferenc lelkésztől. A presbitérium jóváhagyta a kérést, mivel szerinte egy ilyen jótevőnek nemcsak tisztelet, hanem emlékoszlop is jár. Ennek kivitelezését Zsigmond András vállalta, a közel egytonnás andezit oszlopot a csíkszeredai Dóczy András kőfaragó mester készítette el, a rajta levő emléktáblát és családi címert a marosvásárhelyi Kiss Levente szobrászművész.
A 155 fős gyülekezet vállalta, hogy még idén felállítja az oszlopot a templom tövében, jövő évben pedig saját költségén egy kis parkocskát is létrehoz körülötte. Mivel a jelenleg 81 esztendős Zsigmond András földi pályafutása után itt szeretne megpihenni, halála után hamvait is itt helyeznék el egy urnában. A báró 1935-ben született Nyárádszentlászlón, később főorvos volt, az 1956-os Magyar Nemzetőrség dandártábornoka, majd Magyarország tiszteletbeli főkonzulja az Egyesült Királyságban. Ma Liverpoolban él, és a Magyarországon alapított Vitézi Rend keretében a határon túli területek helyettes főkapitánya.
Gligor Róbert László | Székelyhon.ro