Febr. 26-án a római Magyar Akadémián történészek, magyar és olasz meghívottak előtt bemutatták a Budapesten 1989-ben Benda Kálmán szerkesztésében megjelent Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467-1707 című kétkötetes művet. A tudományos ülésen Benda Kálmán tartott előadást, két olasz történész, Francesco Vida és Rita Tolomeo szólt hozzá. Az ülésen köszönetet mondtak Sachis Tabarnak, a Propaganda Fide levéltárosának és Eördögh Istvánnak, a római Pápai Egyetem /Universita Gregoriana/ levéltáros-történészenek a magyar történetkutatásnak nyújtott támogatásért. Sárközy Péter, a római egyetem magyar tanszékének vezetője olaszra fordította Benda Kálmánnak az okmánytárban közölt bevezető tanulmányát. A Moldvai csángó-magyar okmánytár részletekbe menően cáfolják Dumitru Martinas 1985-ben megjelent monográfiáját /melyet később olaszul is kiadtak/. Martinas szerint a moldvai csángók katolikus hitre kényszerített ortodox románok, akiknek a csángó nyelve korcs magyar, mert eredetileg románok voltak. /Magyar Kurír (Budapest), márc. 18., 64. sz., Kovács Sándor Iván: Csángók a Via Giulián. = Magyar Hírlap, márc. 15./

Negyvenhárom év után, 1948 óta először érkeztek Rómába, a pápához ad limina látogatásra Románia katolikus főpapjai, a tizenhárom püspök és segédpüspök. II. János Pál pápa márc. 21-én koncelebrált szentmisét mutatott be a tizenhárom főpásztorral. A latin misén egy-egy magyar és román ének is elhangzott. A pápa egymást követően fogadta Ioan Ploscaru lugosi püspököt, Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspököt, segédpüspökével, Jakubinyi Györggyel, végül Tempfli József nagyváradi püspököt. /Magyar Kurír (Budapest), márc. 22., 68. sz./

"Románia katolikus püspökei az elmúlt napokban egyenként is találkoztak a pápával, az ad limina látogatás során, a Vatikánban, márc. 23-án valamennyiüket együtt fogadta II. János Pál pápa és beszédet intézett hozzájuk. Megemlékezett a püspökökről, a sok papról, szerzetesről és világi hívőről, akik az üldözés idején is megőrizték hitüket. A pápa rátérve a jelenlegi romániai helyzetre, kifejezte aggodalmát a nehézségek miatt, de lehet remélni, mondotta, hogy Romániára is felvirrad az igazságosság, a szabadság és a béke napja, majd az egység fontosságát hangsúlyozta. Az állandó szeretetközösség ad életet az egyháznak "a sok nyelv és a szertartások változatossága közepette." Az őszinte párbeszéddel lehet megoldani a közös problémákat, az ortodox egyházzal kapcsolatos nehézségeket. /Magyar Kurír (Budapest), márc. 25., 70. sz./ "

"A romániai püspökök ad limina látogatás alkalmából a Vatikáni Rádió magyar osztályának igazgatója, Szabó Ferenc interjút készített Bálint Lajos gyulafehérvári, Tempfli József nagyváradi és Reizer Pál szatmári megyéspüspökkel, amelyet márc. 25-én és 27-én közvetítettek. A gyulafehérvári egyházmegyének 547 ezer híve van, ebből 3000 német és 5000 román. A nagyváradi egyházmegyének 112 ezer híve van, túlnyomórészt magyarok, 15 ezren szlovákok, 57 plébániája, 117 filiája és 68 papja van, 24 teológus készül a papságra. A szatmári egyházmegyében 130 ezer hívő él, közülük néhányezer német. Reizer püspök kiemelte: "Külön-külön szóltunk közös problémáinkról, az erdélyi érsekrégről, a csángó-kérdésről, a magyar iskolaügyről, valamint a közös püspöki konferenciáról." Bálint Lajos püspök elmondta, hogy a pápa kívánságára közös püspökkari konferencia létesült, melynek tagjai az öt görög katolikus püspök, a bukaresti érsek és iasi püspök, valamint a temesvári, szatmári, nagyváradi és gyulafehérvári püspök. "Személy szerint más elképzelésünk volt, de engedelmességből elfogadtuk." A gyulafehérvári szemináriumnak 129 kispap-növendéke van, közülük 21-en külföldi egyetemeken tanulnak. Idén 69 elsőéves növendék van, emellett sokan lettek szerzetesnövendékek is. Megindult az iskolai hitoktatás, bárcsak kéthetente egy órában, újabban hetente, de oktatás csak a 8. osztályig van. A kórházi és a börtönpasztoráció szabaddá vált. /Magyar Kurír (Budapest), ápr. 13., 83. sz./"

A Magazinul Istoric román történelmi folyóirat szerint Bukarestben a múlt század végén 365 templom állt, ma már csak 230. A Ceausescu-diktatúra éveiben a főváros újjáépítése ürügyén számos templomot leromboltak, közülük 70-et az UNESCO műemlékként tartott nyilván. /Magyar Kurír (Budapest), máj. 11./

A Szentszék aug. 5-én közölte: II. János Pál pápa érsekség rangjára emelte és közvetlenül a Szentszéknek rendelte alá a gyulafehérvári egyházmegyét. A Szentatya Bálint Lajos püspököt nevezte ki érsekké. Ezzel a rendelkezéssel a püspökök és a hívek kérésének tett eleget, elismerve az erdélyi egyházmegye történelmi jelentőségét, azt, hogy Gyulafehérvár 1009-től 1601-ig, majd a kényszerű megszakítás után 1716-tól napjainkig az erdélyi püspökök székhelye volt. A gyulafehérvári egyházmegyének 542 164 magyar híve, 289 plébániája, 341 papja, 23 szerzetespapja és 106 apácája van. A pápa nemrég nevezte ki Jakubinyi György segédpüspököt az örmény szertartású katolikusok apostoli kormányzójává. /Magyar Kurír (Budapest), aug. 6., 180. sz./ A Szentszék közleményéből csupán az maradt ki, hogy a gyulafehérvári egyházmegye hívei - magyarok, jegyezte meg a Szabad Európa Rádió aug. 5-i kommentárja. /MTI/

"Aug. 18-án Máriapócson a pápa a 200 ezer hívő előtt beszédében kifejtette, hogy a kisebbségnek joga van a léthez, a kultúrához és anyanyelvhez. A románokat arra buzdította, hogy jó kapcsolatot ápoljanak minden kereszténnyel és minden néppel, "országotok etnikai kisebbségével is..." /MTI, Reuter, Magyar Kurír (Budapest), aug. 18., The Times, aug. 19./ Máriapócsra várták Bálint Lajos gyulafehérvári érseket és az erdélyi magyarok többezres zarándokseregét, akik a román hatóságok akadékoskodása miatt /vasúti jegyek váratlan áremelése/ csak nagy nehézségek árán léphetik át a határt. A Magyar Államvasutak három vonatot küldött Lökösházára és Biharkeresztesre, hogy segítse az erdélyi híveket. /MTI/"

Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői közös nyilatkozatot juttattak el Antall József miniszterelnökhöz és Csoóri Sándorhoz, a Magyarok Világszövetsége elnökéhez. Az ápr. 27-én kelt és a Magyar Kurírban, a katolikus egyházi tájékoztatóban közzétett nyilatkozatban kifejtik az egyházi vezetők, hogy örömmel vették tudomásul a Duna-TV beindítását. Mélységes aggodalmat keltett a romániai magyarság körében az, hogy bizonyos magyarországi csoportok a Duna-TV megszüntetését, illetve az anyagi támogatás megvonását kívánják. Az ilyen érthetetlen magatartás ellen tiltakoznak. /Pesti Hírlap, máj. 14./

Febr. 11-12-én a magyar katolikus egyházfők meghívására az RMDSZ küldöttsége, Markó Béla elnökkel az élen, látogatást tett dr. Paskai László bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érseknél, Seregély István egri érseknél és más egyházi vezetőknél. A találkozók során az RMDSZ vezetői tájékoztatást adtak a Szövetség szerepéről az erdélyi magyarság önépítő munkájának összehangolásában, méltatták a romániai magyar történelmi egyházak társadalmi szerepvállalását. Febr. 11-én Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke találkozott Budapesten Wolfart Jánossal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökével. Tájékoztatták egymást a két ország kisebbségeinek helyzetéről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16., Magyar Kurír, febr. 15./

A pápa Lucian Muresant nevezte ki a romániai görög katolikus egyház élére, miután elfogadta a 82 éves Alexandru Todea érsek nyugalomba vonulási kérelmét. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./ Todea agyvérzés következtében megbénult, tolókocsihoz van kötve. II. János Pál pápa Gheorghe Gutiunak, Szamosújvár püspökének érseki címet adott, Ioan Sisistean lett Máramaros új püspöke. Todeát 1950-ben bebörtönözték, 1964-ben szabadult, de továbbra is házi őrizetben tartották. Háza a földalatti egyház központjává vált. 1990-ben a pápa Todea püspököt Fogaras és Gyulafehérvár érsekévé, 1991-ben bíborossá nevezte ki. /Magyar Kurír (Budapest), 161. sz., aug. 5./

Aug. 27-én beiktatták a két éve agyvérzés miatt tolószékbe kényszerült Alexandru Todea bíboros, Fogaras és Gyulafehérvár görög katolikus érsekének utódát, a 63 éves Lucian Muresant a balázsfalvi székesegyházban. Jelen volt John Bukovsky romániai apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvéri érsek, Reizer Pál szatmári püspök, a magyarországi püspöki kar képviseletében pedig Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök. Lucian Muresant júl. 20-án nevezte ki a pápa. /Magyar Kurír (Budapest), 181. sz., aug. 31./

Okt. 12-én Bukarestben tartott rendkívüli tanácskozásán a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete állásfoglalást tett közzé, melyet a Bukarestben ülésező Interparlamentáris Unió és az Európa Tanács figyelmébe ajánlott: az egyházak mélységes aggodalmukat fejezik ki a tanügyi törvény nemzeti kisebbségeket sújtó, egyházi autonómiájukat sértő rendelkezései miatt. A törvény alapvető emberi és kisebbségi jogokat sért. A teljes esélyegyenlőséget, az anyanyelven tanuláshoz való jog érvényesülését a teljes körű kulturális autonómia szavatolja. Az egyházi vezetők elutasítják a tanügyi törvényben tetten érhető asszimilációs törekvéseket, és követelik a törvény azonnali megváltoztatását, az Európa Parlament vonatkozó határozati állásfoglalásának megfelelően. A törvény azáltal, hogy elrendeli a volt egyházi iskolák épületeinek újraállamosítását, jogszerűtlen, kisebbség ? és egyházellenes intézkedést legitimizál, egyben kizárja annak lehetőségét, hogy az ingatlanok visszakerüljenek eredeti tulajdonosaihoz. - Románia az egyetlen volt kommunista ország, ahol törvényes úton még nem rendezték az egyházi ingatlanok visszajuttatását, annak ellenére, hogy az egyházak ezt már 14 alkalommal kérték, még választ sem kaptak. Időközben a kormány részlegesen kártalanította a görög katolikus egyházat, az ortodox egyháznak pedig 1990 óta nagyértékű ingatlanokat és pénzösszegeket juttat. Egyes esetekben az adományozás a magyar egyházak elvett tulajdonából történik. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 13., 639. sz., az állásfoglalást közölte: Magyar Kurír (Budapest), dec. 8./

Zernyest Brassó környéki falu plébániaépületét nemzetközi segítséggel katolikus közösségi házzá fejlesztették. A közösségi házban jelenleg óvoda működik, ahol magyar gyermekeket készítenek elő a magyar tagozatos iskolákba. A terület szórványvidék, ezért szükséges az anyanyelvi készség fejlesztése. Az épületben hitoktatás is folyik és a falu fiataljai itt találkozhatnak. /Magyar Kurír (Budapest), febr. 15. , 39. sz./

"A Vatikáni Rádió beszélgetést folytatott Markó Bélával, amikor az RMDSZ szövetségi elnöke Rómában járt és a pápával találkozott. Markó Béla kifejtette: fontosnak tartja, hogy helyzetükről tájékoztassák a különböző európai és nemzetközi intézményeket. Találkozott többek között Pio Laghi bíborossal, aki az oktatásügy felelőse, Etchegaray bíborossal, a Iustitia et Pax vezetőjével, továbbá a vatikáni külügyek felelősével. "...tárgyalópartnereim jól tájékozottak az erdélyi magyar katolikusok helyzetétől." -mondta, mindenütt megértést és segítőkészséget tapasztalt. Hat esztendő telt el 1989 óta, de még mindig nem született meg az ún. kultusztörvény. A történelmi magyar egyházak elkészítették a maguk tervezetét, de nem tudták elérni, hogy ezt tárgyalja a parlament. Nagy szükség lenne egyházi iskolákra. /Magyar Kurír (Budapest), ápr. 26./ "

Désen, a ferences rendházban jún. 8-án országos választókáptalant tartott a Ferences Világi Rend, P. Benedek Domokos erdélyi ferences tartományfőnök elnökletével. Részt vett a közösség 44 képviselője, akik hároméves időtartamra megválasztották az új vezetőséget. Országos elöljáró Kovács László lett Máramarosszigetről, helyettes Reiner Margit Kolozsvárról. /Magyar Kurír (Budapest), júl. 10., 157. sz./

"Tordaszentlászlón megrendezték - immár hetedszer - a Szent László-napi kórustalálkozót jún. 29-én az RMDSZ, az EMKE és Szőke Zoltán református lelkipásztor közreműködésével Dalaiban és művészetében érez a nemzet mottóval. A rendezők fő célja, hogy a kórustalálkozó falunappá váljon. Az istentiszteleten Tőkés László hirdetett igét, hangsúlyozta a hagyományőrzésnek, mint összetartó erőnek a fontosságát. Guttman Mihály kolozsvári karnagy, a Romániai Magyar Daloskör tiszteletbeli elnöke is jelen volt. A Kárpát-medencei kórusok meghallgatására összegyűltek először a daloskörök felvonulását láthatták. A templom kertjében levő Szent László szobor előtt elhangzott Wass Albert Üzenet haza és Reményik Sándor Erdély magyarjaihoz című verse. Tizenkilenc kórus lépett fel, köztük Disznajó, Nagyenyed, Aranyosgyéres, Méra, Szucság, Bánffyhunyad, Szentmihály, Torda, Aranyosegerbegy kórusai, a magyarlónai Imreh Sándor Női Kórus, továbbá egy gödöllői kórus. A fellépő kórusoknak átadták a Szent László arcképét ábrázoló emlépplakettet. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 1., Magyar Kurír (Budapest), júl. 10.., 157. sz./ Boldizsár Zeyk Imre, a tordaszentlászlói RMDSZ elnöke a találkozó résztvevőit köszöntve Szent László király nagyságát méltatta: "mindazt ami jót, szépet és nemeset a szétszaggatott magyar nemzet önmagában sejt és érez, amire keresztény lelkülete vágyik, amiről nemzeti büszkeségében álmodik, azt mind e magyar szentben: Szent László királyban találja vagy véli feltalálni. S nem véletlenül, nem is csak a mítosz eszközeivel! Hiszen Szent László király nevét 26 falu viseli a Kárpát-medence helységnévtárában, s a múló időben is az 1100 éves magyar történelem és szellemiség egyik legnagyobb egyénisége maradt..." /Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug. 8./"

Gyergyószentmiklóson júl. 1-jén avatták fel Márton Áron püspök mellszobrát, Miholcsa József alkotását. A szobrot Dézsi Zoltán, a város polgármestere leplezte le. A püspök 1925-ben Gyergyószentmiklóson volt káplán. A szoborállításról hírt adott az Új Remények, a helyi római katolikus plébánia kiadványa. Jún. 30-án képkiállítás nyílt a városban az egykori Csík vármegye templomai címmel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 10./ Az Új Remények júniusi számát a Márton Áron-centenárium tiszteletére állították össze, amelyben Hajdók István főesperes felidézte emlékeit a nagy püspökről. /Magyar Kurír (Budapest), júl, 10., 157. sz./

Márton Áron püspök születésének századok évfordulójára megjelent a Márton Áron Emlékkönyv /Glória Kiadó, Kolozsvár/, melyet Marton József egyháztörténész szerkesztett. A kiadványban kortársai, tanítványai, ismerősei - Jakubinyi György, Tempfli József, Reizer Pál, Domokos Pál Péter, P. Szőke János és mások ? vallanak róla. ? Megjelent Márton Áron Az egyházról című tanulmánya, amely gondosan kidolgozott, de a körülmények miatt a híveknek el nem mondott 20 beszédét tartalmazza. /Magyar Kurír (Budapest), aug. 23., 177. sz./

Budapesten, a Szent István Bazilikában Márton Áron püspök emlékére tartott ünnepi szentmisét Paskai László bíboros tartotta. A szentbeszédez Reizer Pál szatmári püspök mondta. Hangsúlyozta, hogy a nehéz időkben Isten mindig küld őrállókat népének, akik helytállásukkal megerősítik az embereket. Márton Áronnak köszönhető, hogy ?Erdélyben nem mérgezte meg az egyház életét a papi békemozgalom?. /Magyar Kurír (Budapest), aug. 28., 181. sz./

A romániai katolikus püspökök ad limina látogatásra utaztak Rómába, a katolikus püspököknek ugyanis ötévenként kötelező megjelenni a pápa előtt, hogy beszámoljanak tevékenységükről. A püspökök dec. 6-án a Szent Péter bazilika altemplomában szentmisét mutattak be. A román nyelven végzett szertartáson egyetlen magyar szó nem hangzott el, kivéve azt, hogy a szentmise végén magyarul is elénekelték a pápai himnuszt. Dec. 6-án fogadta a pápa az erdélyi magyar főpásztorokat. Dec. 7-én II. János Pál pápa egyszerre fogadta az összes romániai püspököt. A pápa örömmel emlékezett vissza a romániai főpapok 1991-es ad limina látogatására, amikor 43 év után először érkezhettek Rómába. Románia püspöki konferenciáját különböző szertartású közösségek főpásztorai alkotják. Feladatuk, hogy közösen hirdessék az evangéliumot. A különféle szertartások nem vetélkedhetnek egymással az egyetlen katolikus egyházon belül. A pápa örömmel állapította meg, hogy egyre nagyobb az együttműködés a különböző rítusok hívei között. II. János Pál pápa utalt azokra nehézségekre, amelyekkel számolniuk kell: nincs megfelelő oktató személyzet, hiányoznak a taneszközök, könyvtárak és épületek. Figyelmeztetett, hogy a főpásztorok fordítsanak nagy gondot a papok állandó továbbképzésére is. Szükséges, hogy a fiatalokkal megismertessék a hitet, mert Romániában is terjednek a káros erkölcsi magatartásformák. Az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az abortusz súlyosan veszélyeztetik a közösséget. A pápa utalt az egyházi javak visszaadásnak problémájára is. /Magyar Kurír (Budapest), dec. 9., 268. sz./

A Magyar Kurír katolikus hírügynökség közel száz éves. Munkáját szerkesztője, Neumayer Katalin mutatta be. Több munkatárs kellene, de erre nincs lehetőségük. Jelenleg hárman vannak, ebben a technikai munkatársak is benne vannak. /Vasárnap (Kolozsvár), máj. 5./

Hencz Hilda : Magyar Bukarest 15. (Részletek)
Túlélés kisebbségként egy nemzeti egységállamban
A háború elvesztésével a magyar állam drámai változásokon ment keresztül. A legtöbb szenvedés az erdélyi magyaroknak jutott, de a következmények a Kárpátokon kívül élőkre is kihatottak. A regáti magyar közösséget évekig megfigyelték még a templomokban is, kezdetben elsősorban azért, hogy elfoghassák azokat, akik a háborúban románok ellen harcoltak. Azonosító irodákat nyitottak a román állampolgárok számára, az idegen állampolgárok vagyonát pedig elkobozták.
A magyarokkal legyőzött ellenségként bántak, akikben nem bízhatsz, akiket keményen meg kell büntetni, és akiket továbbra is a román Siguranţa megfigyelése alatt kell tartani; ezt tanúsítja számtalan, a belügyminisztérium archívumában őrzött besúgói jelentés is. Megfigyelték a kulturális vagy vallásos szervezetek működését, de a szabadidős tevékenységeket is, például az Andronache-erdei majálisokat, és nem riadtak vissza a levéltitok megsértésétől sem. A magyar követség bukaresti jelenléte csak fokozta a hivatalos szervek éberségét, több papot, orvost, mérnököt, ügyvédet a követség ügynökeként és irredentaként tartottak számon; a jelentéstevő ügynökök által megfogalmazott irredentizmus vádját sohasem támasztották alá a megvádolt tetteivel vagy bizonyíthatóan elhangzott beszédével.
A magyarok leghatásosabb büntetése az asszimiláció volt. A nyíltan magyarellenes és antiszemita Brătianu, akinek Erdély az erdélyiek nélkül kellett volna, ki is jelentette, hogy az egyetlen ,,európai megoldás a kisebbségek beolvasztása”. Az erőszakos románosítási politikát és a román kormányok visszaéléseit semleges elemzők is hangsúlyozták, például Hannah Pakula: „a románok, akik valaha a népesség elmagyarosítása miatt siránkoztak, most vadul románosítottak.... A liberálisok és szövetségeseik Averescu alatt a nacionalizmus és az agrár igazságszolgáltatás nevében kifosztották a magyarokat és a zsidókat...”
A magyarok a román beolvasztásási politikát létük elleni támadásként élték meg. A hivatalos népszámlálások alapján megállapítható, hogy az egyesülés óta eltelt több mint 90 év alatt, de már a két világháború közötti időszakban is a „román állam jelentősen hatékonyabb volt, mint a Magyar Korona” a kisebbségek beolvasztása és a lakosság homogenizálása tekintetében, jegyzi meg Salat Levente. A várakozásokkal ellentétben a kor kiadványai nagyon kevés információval szolgálnak a bukaresti magyarság két világháború közötti életéről. Lehet, hogy nagy részük az asszimilációt nem is drámaként élte meg. Bukarestbe munkát keresni jöttek, és Románia fővárosa amúgy sem volt, és nem is lesz sohasem a magyar kultúra és identitás szempontjából reprezentatív. Mivel az identitás megőrzésének alapintézményei hiányoztak, a bukaresti letelepedés tulajdonképpen az asszimiláció felvállalását is jelentette.
Korábbi korok fontos forrásai, az emlékiratok majdnem teljesen eltűntek ebből az időszakból. Csak Szemlér Ferenc nagyon szűkszavú feljegyzései és Nagy András orvos, Nagy Benedek egykori RMDSZ-képviselő édesapja jóval később közreadott, valamivel bőbeszédűbb emlékiratai maradtak fenn. Ezeket csak részben pótolják a két világháború közti idők tanúival készített in vivo interjúk, amelyek közül külön említésre méltóak a Rostás Zoltán által készített, és a nyolvanas évek során nagyrészt román nyelven publikált beszélgetések.
Ugyancsak a világháborúk közötti időszakban készült három útleírás. Időrendi sorrendben az első Németh László 1935-ben megjelent Magyarok Romániában című könyve. Németh László három fiatal budapesti írót és szociológust kísért el háromhetes tanulmányútra Nagyromániába, a Giurgiu– Konstanca–Eforie–Bukarest útvonalon, majd meglátogattak néhány erdélyi várost is. Kapcsolatba kerültek Dimitrie Gusti csapatával is, román és magyar értelmiségiekkel beszélgetve próbálták felmérni a hangulatot. Németh útikönyve nagy port kavart a sajtóban: a románok rejtett irredentizmussal vádolták, míg a budapesti sajtó románbérencnek nevezte, amiért bírálta az erdélyi magyar értelmiség letargiáját, dicsérte Gustit, és lenyűgözte őt a románok vitalitása és optimizmusa. A következő útleírás a kovásznai születésű és Budapestre kitelepedett Ignácz Rózsa (1909–1979) tollából jelent meg, címe is jelképes: Keleti magyarok nyomában. 1938–1940 között a szerző újrajárta neves elődei, Ürmösy és Jerney útvonalát, sorra látogatta a bukovinai, moldvai és dobrudzsai településeket, a Duna menti kikötővárosokat és Bukarestet; arra a következtetésre jutott, hogy már lehetetelenség gyökeresen megváltoztatni és helyrehozni a Kárpátokon kívüli magyarság sorsát.
Mikecs László második világháború küszöbén megjelent úti jegyzetei nagyon kevés hasznos információt tartalmaznak.
Az ebben a korszakban (1921–1941) megjelenő igen nagy számú magyar lap – mintegy 80 cím – kiábrándítóan keveset mond a bukaresti magyarokról. Habár a kisebbségi újságíróknak saját szövetségük volt, ennek tevékenységéről alig tudunk valamit. Az állambiztonsági szervek két 1926-os jegyzetéből értesülünk arról, hogy a New York Times romániai tudósítója, dr. Kovács Jenő lemondott a kisebbségi újságírók szakszervezetének (?) elnöki posztjáról; a besúgó szerint az új büntető törvénykönyv sajtóvétségek elleni előírásai kapcsán folytatott románellenes kampányt. Az újságírókat az is nyugtalanította, hogy a kormány be akarta vonni a kisebbségiek vasúti utazási engedélyét. Az 1930-as években az újságíró szövetség vezetőtanácsában volt Kakassy Endre és Farkas Aladár. A közíró, költő és fordító Kakassy Endre tíz évet élt Bukarestben, és két rövid életű lap, a Magyar Kurír (1931) és utódja, a Bukaresti Magyar Kurír (1931. november – 1932. február) szerkesztője volt. Említésre méltó a korszak lapjainak változatossága: volt munkássajtó, megjelentek felekezeti lapok, a politikai pártok kiadványai, de napvilágot láttak szórakoztató- és sportlapok is. Néhány kiadvány külön a malom-, fém-, textilipari vállalkozókat és nagykereskedőket vagy a kiadókat és nyomdákat célozta meg. Ez a tartalmi változatosság az információbőség hamis érzetét keltheti. A romániai magyar sajtó számbéli gyarapodása növelte a románság aggodalmát. Ezt a nyugtalanságot kívánta eloszlatni Kovács Jenő a Politika című, részben kétnyelvű lapban 1934. április 25-én megjelent cikkében, azzal a kijelentésével, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. Valóban, a több tucatnyi, Bukarestben megjelent címnek jó negyede tiszavirág-életűnek bizonyult, és további tucat lapot csak egy szűk magyar neoprotestáns körnek címeztek.
Egy 1921-es sikertelen kísérlet után, 1930–1936 között megjelent egy napilap is, Bukaresti Lapok címmel, amely tulajdonképpen a Brassói Lapok bukaresti kiadása volt, és figyelme központjában nem a bukaresti magyarság állt.
A leghosszabb életű lap a két világháború között a református Egyházi Újság, amely az 1929–1941-es időszakban folyamatosan megjelent. Értékét elsősorban Nagy Sándor a romániai magyar diaszpóráról írt, folytatásban több év során 91 részben megjelent tanulmánya adja.
A munkáslapok, a szakszervezetek vagy neoprotestáns felekezetek lapjai bárhol megjelenhettek volna, s bár magyar nyelvűek voltak (habár lehettek két- vagy háromnyelvűek is), említést sem tettek a bukaresti magyarok életéről. A szerkesztőségek is vándoroltak Kolozsvár és Bukarest között. Például a Munkás, a Román Kommunista Párt lapja, mely 1923-tól jelent meg magyarul, Marx-, Engels-, Krupszkaja-, Henri Barbusse-cikkeket közölt, Gorkij műveit vagy Zinovjev felszólalásait, beszámolt a Szovjetunió kizsákmányolás alól felszabadult munkásainak életéről és a gyakori romániai sztrájkokról. A vasutasokról is alig tudunk meg valamit, habár ők alkották az egyik legfontosabb szakmai réteget, és nagyon sok magyar volt közöttük. Lapjukban, az 1930-ban csak néhány lapszámot megélt Vasutasok Lapjában, a Romániai Vasutas Szakszervezetek Országos Szövetségének kiadványában még csak meg sem említik a magyar vasutasok számára kötelező rendszeres nyelvvizsgákat. Csak egy lap tudósít 2000 magyar vasutas sikertelen románnyelv-vizsga miatti elbocsátásáról 1931-ben, közülük egyeseknek 20–25 év régisége is volt.
A bukaresti neoprotestáns felekezetek (adventista, baptista, Jehova tanúi) nagyon gyorsan szerveződtek a háború után; az 1930-as népszámlálás szerint 576 adventista, 566 baptista stb. volt a fővárosban, a nemzetiséget azonban nem tüntetik fel. Az adventistáknak saját templomuk és nyomdájuk volt, a baptistáknak pedig hat imaházuk. Egy 1940-es lakcím-évkönyvben megjelenik egy magyar baptista imaház a Plevnei út 29. szám alatt. Habár ezeknél a felekezetnél nincs jelentősége a nemzeti hovatartozásnak, 1922-től magyar nyelvű istentiszteleteket is tartottak.
A magyar sajtót szorosan felügyelte a cenzúra, gyakori volt egyes bekezdések törlése, lapszámok vagy akár lapok betiltása. Az állami levéltárban fennmaradt Áts József újságíró, a bukaresti A Róka című humoros képeslap szerkesztőjének megfigyelési dossziéja. A megfigyelés 1926-ban, pár hónappal a lap feltűnése után kezdődött, mivel „felforgató jellegű viccek jelennek meg az ország róvására”. Majdnem két év megfigyelés után egy Ştefan Miu nevű egyén egy jelentést állított össze, miszerint „állambiztonsági vagy az állam érdekei szempontjából jelentéktelen”. Mégis, mikor az 1928. február 5-i számban Áts megjelentette Mihály László Barna versét, a Búsul a székelyt: „Csíkországban nem dalolnak, sírnak a leányok. / Csíkországban elhervadtak mind a gyöngyvirágok. / Sír a lelkükbe’ a nóta, / Réges-rég volt a kikelet, hej mi lett azóta?” – az „elítélendő” vers fordítása is belekerül a jelentésbe. Nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy az újságírót meghurcolták-e, de 1929. július 29-én a bukaresti szerkesztőség felfüggesztette tevékenységét, Áts pedig vállalkozásokba kezdett, több moziterem, köztük a Trianon mozi tulajdonosa lett. Ennek az „irredenta és rémhírkeltő elnémetesedett magyarnak” a hazafiságában nagyon kételkedtek a hatóságok, magyar származása és budapesti rokonaival levelezni merészelő magyar felesége miatt. Megtudhattuk, hogy a református parókia ideiglenes elnöke (azaz főgondnoka) lett az orvos Bakk távozása után, és „összedolgozik Hamar Béla pappal, az ismert irredentával, akit nemrég választottak meg a református közösség elnökévé”. Elrendelték megfigyelésüket. Olyan jelentés azonban, amely felróható cselekedetekről is szólna, nem került elő. Az utolsó, szigorúan titkos feljegyzés 1955-ből származik, pedig az újságírót már 1948-ban halottnak nyilvánították.
(folytatjuk) JÁNOS ANDRÁS fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gidófalvi Jancsó Pál emlékezete
Jelentős magyar kultúr- és színháztörténeti esemény zajlik október 7-én 15 órától a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Ezen a napon avatjuk fel az első magyar komikus színész, gidófalvi Jancsó Pál elveszettnek hitt, de a Házsongárd Alapítvány szorgos és kitűnő munkájának köszönhetően megtalált síremlékét.
A színészet hőskoráról röviden: Kolozsvárott 1792. november 11-én gyújtották meg a gyertyákat azon az alkalmi színpadon, amelyet Rhédey grófnő kúriájának nagy báltermében állítottak fel az Erdélyi Nemes Jádzó Társaság első előadásán. Ez a nap tekinthető a magyar színészet születési dátumának. A Kótsy Patkó János vezette társulat tagjaként az eseményen részt vett Jancsó Pál – akkori megnevezése szerint – aktor is. 
Jancsó Pál Gidófalván született 1761-ben lófőszékely családból, aminek okán egész életében használta a gidófalvi nemesi előnevet. Az ifjú Jancsó 14 éves korában a nagyenyedi református kollégiumba került, ahol szép tenor hangjával tűnt ki. Hat év múlva megválasztották az iskolai énekkar vezetőjének, és a református gyülekezet kántorának is jelölte. Ezután tiszttartóként dolgozott, de 1792-ben, egy volt iskolatársa meghívására Kolozsvárra ment, ahol megalakult a magyar színház. Ekkor még állandó helye nem volt, így vándorszínházként működött. Sokat utaztak, előadásaikat a tiszántúli területeken tartották, elsősorban Debrecenben és Nagyváradon. Jancsó Pál naptárában feljegyzéseket készített életükről, amely alapján Nagy Lázár megírta Az erdélyi magyar színészet hőskora című első színháztörténeti munkát. Feljegyzéseiből kiderül, a színtársulat 145 darabot tartott műsoron, és csak Debrecenben 1799-ben hét hónap alatt 105 előadást rendezett. Érdekes, hogy a zárkózott és különc Jancsó komikusként vívott ki magának ismertséget és tekintélyt. Amikor a fárasztó vándoréletbe beleunt, több alkalommal nem utazott el a társulattal. Ekkor mindig báró Wesselényi Miklós – aki a színészet nagy pártfogója és támogatója volt – bírta rá a folytatásra, nem utolsósorban fizetésemelés által. A színészet állapotáról 1814-ben így írt Wesselényi az anyjának: „A magyar theátrum meglehetősen áll, Kótsi, a leánya, Láng és Jantsó igen jól játszódnak, de Horváth, aki most őket dirigálja, fösvénykedik, az actorokat rosszul fizeti…”
A főúri mecénások támogatásával és a város hozzájárulásával végül kb. tíz év alatt felépült az állandó magyar színház, amelyben a színtársulat otthonra lelt a kolozsvári Belső-Farkas utcában, már Erdélyi Nemzeti Magyar Theátrum néven. Az 1821-ben átadott állandó színház indulásakor három színész kapott vezetői feladatot; Jancsó Pál lett a színház első főrendezője, Székely József a díszletekért és jelmezekért, míg Pergő Celesztin a könyvtárért, a szövegkönyvekért felelt. Jancsó Pál a főrendezői feladatai mellett a színészek magaviseletére is ügyelt, amelyet szigorúan láthatott el, mivel több színész is panaszt tett ellene. A Magyar Kurir 1822-ben öt számban cikksorozatot írt a színházról, amelyben megdicsérte Jancsót „a helyes beszédért és hozzáalkalmazott arcjátékért”. A színházhoz 1823-ban szerződött Déryné így írt naplójában Jancsó Pálról: „...Nem oly könnyű boldogulni a nagy hírű comicus Jantsó Pál úrral. Ő a vad különcök közé tartozott, akik senkit sem szenvedhetnek, hacsak nem az ő teremtményök, vagy régi közérdek nem köti őket valamely lényhez…” 
Negyvenhárom évi színészkedés után, 1836-ban Kolozsvárott lépett fel utoljára a Csörgő sapka című darabban, amelyben Mandolino, a halász szerepe színészi pályájának egyik páratlan alakítása volt. Tele megilletődéssel, hosszabb beszéddel akart elbúcsúzni a közönségtől, de meghatódottságában csak ennyit tudott mondani: „Jó éjszakát!”
További életét pedáns, zsörtölődő öregúrként élte le egy bérelt lakásban, tisztelői – különösképpen gróf Kemény Samu és báró Wesselényi Farkas – büszkeségének tiszteletben tartása mellett igyekeztek segíteni. 1845. december 2-án, nyolcvanhárom éves korában halt meg Kolozsvárott. Bútorait és könyveit a kolozsvári református egyházra hagyta. Életéről a kor híres irodalomtörténésze, Gyulai Pál emlékezett meg Vázlatok és képek című munkájában.
Jancsó Pál síremlékén a következő felirat található: Jeles színész nyugszik itt / Uttörő volt s élte / Tapsok közt folyt / s habár különcz / s kedélye mogorva volt / A színpadon / bohózatokat vitt / A bus magyart gyakran felderítette. / Csak egyszer / szomorította meg hazáját / midőn el hagyta / színpadi pályáját / a küzdelem teljes / életét bevégezte / Most e szerény kő / sírját had jelölje / emelte azt / Egy öreg tisztelője.
A síremlék már a XX. század harmadik évtizedében is romos állapotban volt, tisztelői aggódtak, hogy elkallódik. Később teljesen eltűnt, mígnem a Házsongárd Alapítvány lelkes munkatársai ráleltek a sérült emlékmű egyes részeire, amelyek alapján és a rendelkezésre álló fényképek segítségével Nagy Benjamin szobrász-restaurátor a hiányzó elemeket pótolva a Jancsó Alapítvány kezdeményezésére és megbízásából helyreállította a síremléket. A nemzeti kulturális örökséghez tartozó síremlék helyreállításához való támogatást köszönjük a Kulturális Államtitkárságnak, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságnak, a Magyar Országgyűlés elnökének és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek.
Dr. Jancsó Antal,  
a Jancsó Alapítvány kuratóriumának elnöke Háromszék (Sepsiszentgyörgy)