Idén Székelyudvarhely volt a házigazdája a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) hagyományos (immár 14. ízben megrendezett) vándorgyűlésének. A szakmai rendezvény témája: Gazdaságpolitikai alternatívák – Románia felzárkózási esélyei. A vándorgyűlésen több mint 200-an vettek részt, köztük népes küldöttség Székesfehérvárról. Az előadók között volt Kádár Béla akadémikus, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke; Simai Mihály professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdaság Kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyettese; Marcel Moldovan professzor és a Román Tudományos Akadémia Világgazdaság Kutató Intézetének igazgatója. /Hecser Zoltán: Közgazdász-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank elnöke is megjelent a múlt hét végén Debrecenben zárult, Felzárkózásunk a kibővült Európában című rendezvényt, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 45. és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) 16. közös vándorgyűlésén. Érdemes felidézni, hogy a magyarországi közgazdászok mennyit tettek annak érdekében, hogy idén január elsejére Románia teljesítse az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit. Az elmúlt években Magyarország, a magyar kormány, a magyar hatóságok és a magyar közgazdász társadalom fáradságot nem ismerve utazott folyamatosan Erdélybe, Bukarestbe, ahova éppen kellett, s adta át azt a tapasztalatot, amelyet Magyarország az EU-csatlakozás során meg közvetlenül azt követően szerzett, felhalmozott. Bukarestben még ma is gyanúval tekintenek bármilyen magyarországi gesztusra, s főképpen azokra, amelyekből esetleg az erdélyi magyar közösség is nyerhet valamit. Tibori Szabó Zoltán szerint erre „mi magyarok is” adunk rá okot: „felerősödni látszanak a különböző revizionista jelszavak. ” /Tibori Szabó Zoltán: Gesztusok és érdekek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Támogatja Ecksteint a megyei RMDSZ
Az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó Eckstein-Kovács Péter jelölését támogatja Kolozs megyében az RMDSZ Megyei Képviselőinek Tanácsa (MKT). A belmonostori RMDSZ székházában szervezett tegnapi ülésen a 103 MKT tagból 53-an vettek részt, így a testület dönthetett a szövetségi elnök tisztének betöltésre jelentkezett Eckstein-Kovács Péter kisebbségi ügyekért felelős államelnöki tanácsosnak, és Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszternek a szervezet támogatását kérő beadványa ügyében. A László Attila megyei RMDSZ-elnök által javasolt és elfogadott eljárásmód értelmében, a jelenlévő tagok számának legalább fele plusz egy szavazatát megszerző jelölt mondhatta magáénak az MKT, és a Kolozs megyei szervezet támogatását. Eckstein-Kovács Péter 42 voksot szerzett a Kelemen Hunorra leadott 19 szavazattal szemben.
Az MKT tanácskozását Szedilek Lenke MKT-alelnök vezette, lévén, hogy Máté András Levente elnök és képviselőtársai, Kötő József, illetve Pálffy Mózes Zoltán a parlament ülésén vettek részt. László Attila, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke röviden reflektált az oktatási törvény sikerére. A képviselőház és szenátus keddi ülésén elfogadott jogszabályról kiemelte, hogy ez megoldást kínál az alacsony gyereklétszámmal kapcsolatos problémákra is. László Attila a továbbiakban felszólította az MKT ülését, hogy válaszolja meg az RMDSZ elnökségére pályázó két politikus támogatást kérő beadványát, amelyeket be is mutatott a testületnek.
– Megőrizve kívánok változtatni, megőrizve mindazt, ami erdélyi magyarok százezreinek szavazatokban is megnyilvánuló bizalmát jelezte az RMDSZ-el szemben. Célom az erdélyi magyarságon belüli meghatározó szerep, a függetlenség és az országos politikai, parlamenti szerep megőrzése – fogalmazott a szervezet elé terjesztett kérelmében Eckstein-Kovács Péter.
Kelemen Hunor beadványában egy erős, következetes, szavahihető és önálló RMDSZ kiépítésének szükségességét hangsúlyozta. Közéleti munkája legnagyobb politikai kihívásának minősítette a szövetségi elnöki tisztség megszerzéséért folytatott versenyt. – A mi magyar közösségünknek erős politikai és érdekképviseletre van szüksége. Tizennégy év után is szilárdan hiszek ezekben az eszmékben – összegezte folyamodványában a politikus.
Az elnökjelölteknek nyújtandó támogatás kifejezését, illetve az eljárásmódot illetően László Attila javaslatát harminc szavazattal fogadta el az MKT: az a jelölt részesül a Kolozs megyei szervezet támogatásában, aki legalább fele plusz egy arányban megszerzi a jelenlevők szavazatait. Nem zárták ki a lehetőségét annak sem, hogy a február 6-i határidő lejártáig esetlegesen jelentkező újabb, támogatást igénylő jelöltről vagy jelöltekről hasonló módon szavazzanak majd a január 21-i ülésen.
– Örvendek, hogy saját szervezetem nagy többséggel támogat, ugyanakkor természetesnek tartom azt, hogy Kelemen Hunor is szerzett támogató szavazatokat, hiszen neki is vannak kolozsvári kötődései. Úgy vélem, a jelöltek támogatottságáról döntő titkos szavazással precedenst is teremtettünk. Remélem más megyei szervezetek is hasonló módon járnak majd el az elnökjelöltet illető támogatásuk kifejezésében – mondta lapunknak Eckstein-Kovács Péter.
Mivel az elnöki tisztségért zajló versenyben nem rendelkezik olyan apparátussal, mint vetélytársa, ezért a kampányban a személyes kapcsolatépítésre törekszik. – Amint az a támogatást kérő beadványából is kitűnik, Kelemen Hunor a folyamatosság elvének elkötelezettje, míg én a megtartó változtatás híveként határozhatom meg magam – összegezte Eckstein-Kovács Péter, aki elmondása szerint mindeddig a gyergyói, a kézdiszéki, szebeni és máramarosi RMDSZ szervezetek támogatását kérte, az elkövetkezőkben pedig a Temes megyei testület vezetőivel tárgyal
Az MKT döntése értelmében az RMDSZ kongresszusi küldötteit a január 21-i ülésén választja meg a testület, a jelölések január 20-án 13 óráig nyújthatók be. Szabadság (Kolozsvár)

A regionális RMDSZ-szervezetek létrehozását szorgalmazzák
Rábólintott a héten az RMDSZ szabályzatmódosító bizottság arra a módosító indítványra, mely szerint lehetőséget teremtenének a regionális RMDSZ-szervezetek létrehozására. Ma Csíkszeredában tanácskoztak az RMDSZ székelyföldi vezetői, az ülésen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó jelölt is részt vett.
A tanácskozáson arról született politikai döntés, hogy lehetőséget kell biztosítani egy partiumi, egy közép-erdélyi és egy székelyföldi regionális RMDSZ-szervezetet létrehozásának, hiszen a helyi ügyeket helyi szinten kell megtárgyalni. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök megkeresésünkre elmondta, a mai egyeztetés eredménye szerint 2-3 megyei szervezet társulása révén lehetne létrehozni egy regionális szervezetet, amelyre azért lenne szükség, mert a régiók saját problémáikat jobban ismerik, és a helyi érdekeket is jobban lehetne így érvényesíteni.
Tamás Sándor továbbá elmondta, a szombaton sorra kerülő Háromszéki Állandó Tanácson dől el, hogy a Kovászna megyei RMDSZ kit támogat a szövetségi elnöki tisztséget megpályázó három jelölt közül. Elmondta, a más megyék esetéből okulva mindhárom jelöltet meghívták az ülésre, így Kelemen Hunornak, Eckstein-Kovács Péternek és Olosz Gergelynek egyaránt lehetőséget adnak programjuk bemutatására, miután a testület eldönti, kinek nyújt támogatást. Mint ismeretes, a korábbi MKT-k hol Kelemennek, hol Ecksteinnak nem nyújtottak lehetőséget a programjuk bemutatására.
A mai, csíkszeredai ülést követő sajtótájékoztatón Tamás Sándor hangsúlyozta, hogy ő személy szerint Kelemen Hunort támogatja. „Az ötvenes-hatvanas generáció már elvégezte feladatát, a harmincas generációnak még nincs elég tapasztalata, a negyvenes generációnak kell átvenni a stafétát” – fogalmazott a háromszéki tanácselnök. (hírszerk.) Transindex.ro

XX. Jubileumi Vándorgyűlés
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (továbbiakban RMKT) véleményem szerint az egyik legtudatosabb magyar civil szervezet hazánkban. Amit az is jelez, hogy évenként különböző helyeken, vándorgyűléseken gyűlnek össze a gazdasági jellegű kérdések átbeszélése érdekében.
A húszadik jubileumi találkozó címének megválasztása: „Iránykeresés a megújuló gazdasági környezetben” tökéletesen jelzi azt a belső vívódást, ami a szervezet vezetőségében létezik. A mondat jelentése: van egy új lehetőségeket felkínáló helyzet, melyet nem tudnunk kellő képen kihasználni. Talán a nagy barát, mely kezdetektől fogva minden szempontból a társaság mellett volt, ennek is köszönhetően minden idők egyik legpotenciálisabb csapatával érkezett erre a 20. jubileumi megbeszélésre. A teljesség igénye nélkül: Dr. Chikán Attila, egyetemi professzor, Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektora, Magyarország korábbi gazdasági minisztere, igazgató, Versenyképesség Kutató Központ.
Dr. Kovács Árpád, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a Szegedi Tudományegyetem professzora, az Állami Számvevőszék korábbi elnöke.
Csanádi András címzetes egyetemi tanár, az MTA Politikatudományi Intézetének főmunkatársa.
Barsiné Pataki Etelka –az EU Duna-stratégiáért felelős kormánybiztosa.
Radetzky Jenő Fejér megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Szakáli István Loránd főosztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium Kárpát-medencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztály.
De jelen volt több egyetemi tanár is, akik különböző egyetemeken tanítanak. Talán ennek is köszönhető, a
Babeş- Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar gesztusa, mely az új épületének néhány termét bocsátotta a Társaság rendelkezésére, ahol minden feltétel a lehető legmodernebb volt.
Szeptember 23.-án pénteken délután az A 1 teremben elhangozott köszöntő beszédekben felelevenedtek az elmúlt 20 évnek mind azok szép oldalai, mind azok a komoly erőfeszítései, melyeket megtettek annak érdekében, hogy a Közgazdász Társaság megalakuljon, valamint azok a hatalmas befektetett munkák, melyek valamiféle képen megmozdítsák az intézmény elég nehezen meginduló gépezetét.
Ebben a szakaszban minden felszólaló igyekezett a szépre emlékezni. Talán dr. Chikán Attila volt a legőszintébb, amikor arra emlékeztetett, mekkora önfeláldozó munka folyt hétvégeken, amikor 16 órányi előadást is tartottak egy- egy helységben, ahol nagyszámú érdeklődő összegyűlt. Nem egy ilyen eseményen jelen voltam, és állíthatom hihetetlenül érdekes, és főleg tanulságos, megszívlelendő szövegek hangzottak el.
Ha nehezen is, de végül is megszületett az, amire ma már büszkén gondolhatnak azok, akik annak idején tolták azt a szekeret, melyet a kátyúból igyekeztek kihúzni. A felelevenített események történelmileg visszafordíthatatlanul megtörténtek, és ennek a hatása ma is érződik.
A XX. vándorgyűlést a múlt ismeretében csak Kolozsváron lehetett megtartani, mert annak idején, az RMKT pont Kolozsváron alakult meg. Köszönhetően annak, hogy itt élt, tanított dr. Kerekes Jenő professzor, aki már a Bolyai Tudományegyetemen is professzor volt. Itt buzogott az a szellemi háttér, mely biztosíthatta az újonnan alakult Romániai Magyar Közgazdász Társaság megfelelő működését. Az sem volt véletlen, hogy dr. Kerekes Jenő az elnöki tisztséget 10 éven keresztül példásan töltötte be. Ugyanakkor Kolozsváron található a szervezet székhelye is. Kolozsvár gazdasági szempontból akár Erdély fővárosának is tekinthető.
A Plenáris előadások az Aula díszteremben folytak.
Dr. Chikán Attila egyetemi professzor: A közép-kelet európai gazdaságok az új globális erőtérben című előadásában felhívta a figyelmet arra, a gazdaságnak meghatározó szerepe, van bármilyen erőtérben.
A rendszer-változás után, gyorsabb előrehaladást lehetett volna megvalósítani. Azok a vállalkozók, akik elindították a piacgazdaság követelményeit figyelembe vevő tevékenységüket, nagyon sok nehézségbe ütköztek.
Olyan történelmi megnyilvánulásról van szó, melyet a világon, sehol nem próbáltak megvalósítani. Ismervén az eredményeket, előre kell nézni. Ebben az időszakban voltak kicsi és nagy hibák is.
Közben mind Magyarországon, mind Romániában sok minden megváltozott. De elindult egy olyan folyamat, melyet történelmi értelemben nem lehet visszafordítani.
A civil szférának fontos szerepe van a társadalomban. AZ RMKT mint civil szervezet sokat fejlődött. A felvetődő kérdésekre megalapozott válaszokat kell találni. Ennek értelmében megfelelő döntéseket hozni. A vándorgyűlés a civil szféra nagy eseménye. Sokat segíthet abban, hogy pontos és fontos vélemények fogalmazódjanak meg, melyek segítsék az előrehaladást. A kapcsolattartásnak és az egységnek fontos súlya van.
Dr. Kovács Árpád Válságkezelési stratégiák az EU tagországaiban címmel értekezett. A világgazdaság fejlődésével kapcsolatban megállapította: az országok fejlődési üteme viszonylag alacsony lesz. Ami a Kelet- Európai országokat illeti, 2-3 százalékos növekedés valósulhat meg. Az állami tartozások nagyon nehéz helyzetet teremtettek. Az eladósodás problémáját meg kell oldani. A felvett kölcsönöket valamikor ki kell fizetni. Az állam szerepével kapcsolatban kifejti, milyen helyzetben, lehet beavatkozó szerepe. A játékszabályokat be kell tartani. Utalt az arab országok hatására, melynek következtében a világgazdaság sodródik. Emiatt különböző országok belső viszonyai is mások. Ennek következtében különböző típusokba sorolják az országokat.
Mihail Ion Raiffeisen Asset Management ügyvezető igazgatója „Románia fejlődési perspektívája” („Perspectivele creşterii economice în România”) címmel tartotta előadását. Többek között elmondta: a belső igények behatárolják az ország fejlődését. Melyet az idegen tőke kihasznált. Szerinte az eljövendő két évben szerény életfeltételek javulása várható.
Rachel Sargent ügyvezető partner „A fúziók és felvásárlások áttekintése Romániában” című előadása során kiemelte: fúziók és felvásárlások, mint üzletfejlesztési stratégia részei. Lényegében a szakmát jól ismerő személyek mennyiben tudnak az üzleti élet román dzsungelében eligazodni. Melyek azok a lehetőségek, melyeket ismerve, eredményesen tudnak tevékenykedni.
Kolumbán Gábor, közgazdász- mérnök, óraadó tanár „A közösségi vállalkozások szerepe a vidékfejlesztésben” előadásának, székely szellemességgel fűszerezve, valóság története a hallgatóságot lebilincselte. Kiderült, mit is tehet az egyén, ha van egy darabka földje, és azon egy pár gyümölcsfája. Melyek azok a zegzugos utak, amiket meg kell kapni ahhoz, hogy valamicske pénzre tudjon szert tenni. Az előadás lényege: mindennek van hazánkban megoldási lehetősége, ha képes vagy nemcsak a te fejed szerint gondolkodni.
Az ünnepi vándorgyűlés szakosztályokban folytatódott.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

II. Kárpát-medencei Ifjú Közgazdász Találkozó (KÁMFOR)- beszámoló
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója (RIF) a vele partnerségben levő Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Bizottsággal (MKT IB) idén közösen szervezte meg a II. Kárpát-medencei Ifjú Közgazdász Találkozót (KÁMFOR).
A találkozó először az elmúlt évben, Magyarországon került megrendezésre, és sikerességét követően a rendezők elhatározták, hogy tradíciót teremtenek. Az idén július 13. és 15. között Nagyváradon megszervezett rendezvényre a szervezők az egész kárpát-medencei övezetből számíthattak résztvevőkre, pontosítva Szerbiából, Szlovákiából, Magyarországról és természetesen Romániából. A háromnapos rendezvény hivatalosan péntek délután kezdődött meg, a Sebes-Körös parti Continental Forum hotel konferencia termében. A megnyitót a főszervező, Szilveszter Norbert a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakció elnökének beszéde indította, aki elárulta, hogy a rendezvény célkitűzése egy olyan közeget biztosítani a fiatal közgazdászoknak, egyetemistáknak és minden közgazdaság és üzleti élet iránt érdeklődőnek, ahol lehetőségük nyílik új kapcsolatok kialakítására, hasznos információk gyűjtésére és természetesen szórakozásra és kikapcsolódásra.
Az előadássorozat szombaton reggel kezdődött és két fő részből állt: az első részben plenáris előadásokon vehettek részt a jelenlévők, míg a második részben 3 workshop keretén belül gyarapíthatták tudásuk. A több témakőrt is felölelő plenáris előadásokat Kánya Hajnalka, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója kezdte, aki a siker titkaiba vezette be a meghívottakat és elárulta, hogy hogyan használhatja fel bárki a grafológia tudományát egy kiegyensúlyozott élet eléréséhez. Őt Bilibók Botond, a Concord Alapkezelő Zrt. Vezérigazgatója követte, aki a pénzügyi elemzésről tartott előadást, hangsúlyt fektetve az utóbbi évek pénzügyi mozgatórugóira. Dr. Poór József egyetemi tanár és menedzsment tanácsadó is jelen volt a multinacionális cégekről és a külföldi tőkebeáramlás előnyeiről és hátrányairól világosítván fel a jelenlevőket.
A Kárpát-medence mint gazdasági régió fontosságáról tárgyalt Radetzky Jenő, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, aki szerint a jövőt a Kárpát-medencei gazdaság fejlesztése, az elszakított területen élő magyarság összefogása jelenti. Az összefogásban, vagyis a szociális vállatokban látta a jövőt Kolumbán Gábor tanár és politikus is, ki szerint kisgazdálkodók és kisvállalkozók túlélési és fejlődési lehetőségeit az együttműködés fogja biztosítani.
A workshopok is legalább olyan hasznosnak és érdekesnek bizonyultak, mint a plenáris előadások. Itt három témakőr került megtárgyalásra mind a szakmában elismert személyiségek által, így mindenki a kedvére választhatott a saját érdeklődési körének megfelelő témát. Az egyik érintett tematika a fenntartható gazdaság problémája volt, melyről Dr. Gyulai István ökológus, Mészáros Csaba projektmenedzser tárgyalt. A másik két párhuzamosan lezajló workshopon a család és karrierről hallhattak a jelenlevők hasznos tanácsokat Dr. Szabó Árpád sikeroktatótól, Kánya Hajnalkától, Csatlós Pál reklámszakembertől és Bitai László pénzügyi elemzőtől illetve a startupok világába is betekintést nyerhettek Kecsmár Attila vállalkozó, Kádár Magor egyetemi oktató és Simon Zoltán befektető segítsége által.
A rengeteg érdekfeszítő előadás mellett azonban szórakozásra is maradt idő. A szervezők jóvoltából egy esti városnézésen is részt lehetett venni, de meg lett látogatva egy helyi szórakozóhely is majd szombaton egy nagyon kellemes ünnepi vacsora után egy táncos- bulizós élőzenés estre is sor került. Összességében el lehet mondani, hogy a színvonalas szervezésnek és a meghívott lelkes előadóknak köszönhetően mind a 150 Kárpát-medencei résztvevő fiatal közgazdásznak, vállalkozónak és érdeklődőnek egy szakmailag hasznos hétvégét jelentett a második alkalommal megrendezett Ifjú Közgazdászok Találkozója. Nemcsak azért mert több társadalmi és gazdasági probléma is megtárgyalásra került, hanem mert rengeteg új emberrel lehetett megismerkedni és kapcsolatot kiépíteni. És nem utolsó sorban egy határokat átívelő kezdeményezés egy nagy lépést jelent a jelenlegi gazdasági helyzet átvészelésében, és a magyarság összefogásában.
Erdély.ma

A pénzügyi világ irányítja a gazdasági válságot
„Elég durva dolog azt mondani, hogy valaki irányítja a gazdasági válságot, de mára oly mértékben elvált a termelési szint a finanszírozási szinttől, hogy utóbbi csak azért tartja fenn a termelést, mert nélküle nem tudna növekedni a pénzügyi oligarchia. A pénzügyi világ ma önmagát termeli és építi."
Somai József
Kolozsvári közgazdász, szakíró, szerkesztő. 1931. augusztus 31-én született a Maros megyei Székelyszentistvánon. Marosvásárhelyen érettségizett, 1951 és 1955 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán folytatta tanulmányait. 1955–58 között a Kolozs Tartományi Pénzügyi Igazgatóság pénzügyi ellenőreként dolgozott, majd 1959 és 1989 között előbb a Bolyai, később az összevont Babeş–Bolyai Tudományegyetemen kari főtitkár, a Brassai Sámuel Gimnáziumban óraadó tanár. 1990-ben a Kolozs megyei polgármesteri hivatal főjegyzője, majd alpolgármestere, 1991 és 1995 között az RMDSZ szervezési titkára, majd országos szervezési alelnöke. 1995-től nyugalmazott közgazdász, 1996-tól az Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatója, 1996 és 2004 között a Nyilas Misi Tehetséggondozó Egyesület ügyvezetője. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja, számos szakmai és közéleti elismerést kapott, 2006-ban elnyerte a Magyar Közgazdasági Társaság nagydíját, a tehetségek szolgálatáért Parnasszus-tagja, megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemérmét. Április végén átvette a tavaly alapított Wekerle Sándor közgazdasági életműdíjat, amelyet a közgazdaságtan területén hosszú évtizedes, nemzetközi mércével mérve is kimagasló és példamutató életpályájával érdemelt ki.
– Miért épp a közgazdászpályát választotta?
– A választás nem volt hivatásszerű, építészmérnök szerettem volna lenni. De annak idején nem volt építészeti szak Kolozsváron, magyar nyelven meg egyáltalán nem... Színtiszta magyar faluból származom, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdtem az iskolát és az állami Bolyai-középiskolában végeztem. Sem ott, sem az egyetemen nem tanultunk meg jól románul, de a szakmát elsajátítottuk. Később rájöttem, szakmai képzettségünk annyira jó volt, hogy azokkal is felvettük a versenyt, akik románul tanultak az egyetemen. Friss végzősként kerültem a pénzügyhöz, ahol nem akadályozott a nyelvismeret a szakmában, viszont sok idő kellett, amíg tökéletesítettem a tudásomat, és már írtam is románul.
– Ebben az is szerepet játszott, hogy akkoriban még nem történtek meg a masszív többségi betelepítések?
– Amikor közgazdászhallgató voltam a Bolyai Egyetemen 1951 és 1955 között, Kolozsváron a magyarság aránya nagyobb volt, mint a többi nyelvet beszélőké összesen. Ez a hatvanas évek elején fordult meg, akkor még a lakosság fele magyar volt, aztán csökkenni kezdett a számarányuk főleg az építkezések miatt.
– Mit lehetett akkoriban kezdeni egy közgazdászoklevéllel? Hiszen ekkorra esik a kommunizmus legdurvább időszaka...
– Valóban kemény időszak volt, akkor tombolt a legerősebben a sztálinizmus Romániában. Szerencsére megvolt a szakma objektív háttere is, amire építeni lehetett. Az biztos, hogy a közgazdászok jobban ki kellett szolgálják a rezsimet, mint mások, például a természettudományban. Nekem azzal volt szerencsém, hogy a pénzügyben kaptam állást, így politikai tevékenységet nem kellett végeznem. Persze a dolog cirkusszal járt. Eredetileg az egyetemre kaptam kinevezést, így nyugodtan hazamentem a szülőfalumba, néhány hét elteltével viszont levelet kaptam, hogy a tartományi szövetkezeteknél fogok dolgozni. Nagyon rosszulesett, mert úgy volt, hogy a tanszéknek fogok dolgozni. Kiderült: abban az évben volt az első komolyabb karcsúsítás, megszorítás a Bolyai Egyetemen, közel negyven állást szüntettek meg, és persze elsősorban azokét, akiket még fel sem vettek. Új állás után kellett néznem, és Csendes Zoltán, a közgazdasági kar akkori dékánja – akivel véletlenül találkoztam a folyóson – megkérdezte, Marosvásárhely helyett nem akarok-e inkább Kolozsváron maradni. Mondtam, hogy szívesen, hiszen akkor már itt udvaroltam, mire ő beszélt a tartományi pénzügyi ellenőrök vezetőjével, és másnaptól alkalmaztak. Ilyen az élet: egy véletlen folyosói találkozás révén lettem kolozsvári.
– Gazdasági ismeretei lehetővé tették, hogy hosszú ideig sportvezetőként is dolgozzék. Ez a tevékenysége egyfajta kompenzáció volt azért, mert a kommunista rendszer nem engedte doktorálni?
– Számomra az volt, de nem kompenzációként kaptam ezt a feladatot. Tudniillik amikor az egyetemre kerültem, elég jó fogadtatásban volt részem az akkor már egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Tekintettel arra, hogy az Universitatea sportegyesületnek szüksége volt egy gazdasági szakemberre, felvettek a labdarúgó-szakosztályhoz. Ott ügyködtem négy évig, de nem szerettem, bár akkoriban elég jó volt a csapat, még az akkoriban Románia legjobb futballistájának tartott Viorel Mateianut is elhoztuk Bukarestből. Itt felvételizhetett a jogra, kapott egy szobát, és ezzel meg volt elégedve – ma egy ilyen labdarúgó milliókat kér dollárban. Nehéz volt leigazolni a tehetségesebb játékosokat, mert mindenki ragaszkodott hozzájuk, a szakosztály pedig mindenképp meg akarta szerezni őket. Nem szerettem azt a munkát, beleértve a pénzügyi stílust, de hogy mégis maradhassak az U-nál, szakosztályt kellett választanom. A röplabdát választottam, s maradtam közel 25 évig ennél a szakosztálynál, tíz évig alelnöke, majd 15 évig, 1990-ig az elnöke voltam. Ezt már szerettem, ugyanis a röplabda teljesen más, mint a foci, ezt inkább élvezetből űzték a diáklányok és fiúk. Persze szerettem futballozni is, 64 éves koromig játszottam hetente három órát nagypályán. Akkor hagytam abba, amikor az RMDSZ a rendszerváltás után elvitt Kolozs megyei alpolgármesternek; akkoriban a megyék vezetőit is polgármestereknek hívták.
– Milyen emlékei vannak arról az időszakról, amikor néhány hónapig a közigazgatásban is kipróbálhatta magát?
– Érdekes volt. Rögtön 1990 januárja első napjaiban fordultak hozzám, elvállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget. A megye akkori vezetőségének magyar tagjai, Cs. Gyimesi Éva, Kónya Hamar Sándor javasolt. Nagyszerű élmény volt, hogy én kaptam meg a kulcsokat, hogy megnyissam az új megyei tanácsot, ugyanis a régi néptanács valamennyi vezetője megszökött. Akkor még csak megyei főjegyző voltam, majd a polgármester három hónapos együttműködés után kijelentette: „Jóska, te vagy az alpolgármester!" Tetszett a munkakör, éppen abban az időszakban kellett rendezni Kolozs megye ügyeit, elsősorban az intézmények élére kellett új vezetőket választani. Végül csak augusztusig maradtam, mert az RMDSZ-t mindenütt kidobták az önkormányzatok vezetőségéből, mert jött a Petre Roman-féle kormányzás, amikor a régi rendszer hívei új köntöst öltöttek.
– Ugyancsak 1990-ben megalakult a Romániai Magyar Közgazdász Társaság is, amelynek alapító tagja volt.
– Roppant örültem, amikor azon a nyáron bejegyezték, a mai napig szeretem, ahogyan működik ez a szervezet. Megalakulásakor épp alpolgármester voltam, így különösebb szerepet nem tudtam vállalni az RMKT-ban, leszámítva a szervezet bejegyzését. Akkoriban a törvény előírta, hogy az újonnan alakult civil szervezeteket bíróságon kell megvédeni az ügyészek előtt, bizonyítva, hogy a társadalom számára is hasznos munkát végeznek. Nagy szükség volt a szakmai szervezet megalakítására, mert a közgazdászok a régi rezsimben inkább katonák, kiszolgálók voltak, ami a képzésre is kihatott. Miközben a kapitalista társadalmi rendnek teljesen más a gazdasági szabályrendszere, amelyet akkoriban nem ismertek a hazai közgazdászok. Magyar nyelvű közgazdászképzés nem volt, az ötvenes években a Bolyai Egyetemmel együtt megszűnt. Ráadásul a közgazdasági kart azzal az indokkal zárták be, hogy a Babeş Egyetemen sincs ilyen szak.
– Civil tevékenységének jelentős része az RMKT-hoz kapcsolódik, de sok minden mással is foglalkozott. Miért látta szükségesnek a civil szerepvállalást?
– 1990 után beleástam magam a civil társadalom kérdéseibe, kedvenc területem volt. Persze igyekeztem nem elhanyagolni a szakmai munkámat, viszont fontosnak tartottam a civil társadalmi építkezést. Egyik legszebb társadalmi emlékem az RMKT működtetése, amelynek voltam alelnöke, elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke; a társaságnak ma székháza, két folyóirata és nagyon jó programja van. A közéleti tevékenységek közül jelenleg az épp idén tízéves Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület működtetése a kedvencem, amit nem is adok fel, amíg dolgozni tudok. Több mint ezer, szociálisan kilátástalan helyzetben élő, tehetséges erdélyi magyar diák kapott tőlünk ösztöndíjat. Nem is akármilyent, hanem százhúszezer forintnak megfelelő lejt egy iskolai évben. Jelenleg közel négyszáz középiskolás tanulót támogatunk.
– Számos díjat, elismerést kapott pályafutása során, legutóbb a Wekerle-életműdíjjal tüntették ki. Melyik elismerést tartja a legkedvesebbnek?
– A legfrissebbet, főként azért, mert tisztán szakmai elismerés. Utólag tudtam meg, hogy tizenkét személy közül választottak ki, ráadásul külhoni magyarként. Elégtételt jelent, hogy egy teljesen ismeretlen környezetben kiválasztanak egy kolozsvári közgazdászt. Szép ünnepségen vehettem át, amelyen jelen volt családom valamenynyi tagja, a feleségem és gyerekeim is.
– Közgazdászként elsősorban a szövetkezetek kérdése foglalkoztatja. Miért?
– Az RMKT-nál tíz évvel ezelőtt létrehoztunk egy kutatócsoportot, és azzal foglalkoztunk, hogy ismertessük az erdélyi magyar társadalommal milyen jelentőséggel bírtak kezdetben a szövetkezetek, egészen a szocialista állami szövetkezetek létrehozásáig. Négy-öt év munka után sikerült kiadnunk egy 450 oldalas kötetet, viszont szomorú vagyok, mert nem mondhatjuk ma sem, hogy a kiadvány nagy hatást gyakorolt volna a társadalomra. Holott azért csináltuk, hogy végre ébredjen fel a nép: ha a világnak jó a szövetkezet, akkor legyen nekünk is jó! Még akkor is, ha roszszak az emlékeink. Ha a japán vidék 80 százaléka szövetkezesített, akkor az nekünk nem lehet jó? Ide kapcsolódik a szociális szövetkezetek kérdése is, amelyekről nem is tudjuk, mi az. Pedig ezeknek Európában nagy múltja van, Olaszországban például mintegy harmincezret tartanak számon. Ezek lényege, hogy szövetkezetbe tömöríti a rászoruló társadalmi csoportokat. Ilyenek a munkanélküliek, a fogyatékkal élők vagy a visszailleszkedéssel küzdő, börtönviselt emberek.
– Jelentős szerepe volt a magyar–román közgazdasági szótár elkészítésében is. Miben látja a szakszótár legnagyobb hasznát?
– Azt tapasztaltuk, hogy középkorú közgazdászaink, akiket felkértünk, írjanak szakfolyóiratainkba, nem vállalják, mert román egyetemen tanultak, és nem ismerik a magyar terminológiát. Ennek az az oka, hogy 1960-tól 2000-ig nem volt magyar nyelvű közgazdaság-oktatás Romániában. Ez adta az ötletet, hogy készítsünk el egy szakszótárt. A román–magyart négyen, a magyar–románt pedig ketten állítottuk össze Fazekas Emesével. Négyezer példányt nyomtattunk, és nagyjából el is fogyott.
– Az évek óta tartó gazdasági válság közepette egy közgazdásznak fel kell tennünk a kérdést: Ön szerint mennyire kilátástalan a helyzet, mire számíthatunk?
– A gazdasági válságok időszakonként végigkísérték a kapitalista rendszert, az idők folyamán pedig típusuk szerint változtak. A jelenlegi abban különbözik a többitől, hogy van benne egyfajta irányítottság is. Elég durva dolog azt mondani, hogy ezt valaki irányítja, de mára oly mértékben elvált a termelési szint a finanszírozási szinttől, hogy utóbbi csak azért tartja fenn a termelést, mert nélküle nem tudna növekedni a pénzügyi oligarchia. A pénzügyi világ ma önmagát termeli és építi. Ez az önépítkezés tulajdonképpen oda vezet, hogy fiktív pénzügyi műveletek folynak a világban, és nincs kapcsolatuk a valódi termelői és fogyasztói világgal. És ebben benne van bizonyos szereplőknek az akarata is. Olyan érdekérvényesítésről van szó, amelyet nem zavar ennek az emberi háttere. Nem számít a humánum, az emberség, csak az, hogy egyesek kezében összpontosuljon a gazdasági világuralom. Maga a válság spontán jelenség ugyan, de emberi cselekvések bizonyos rendszere nyomán robbant ki. Ugyanakkor a pénzügyi világ legmagasabb szintű hatalma nem kiadó, egyesek kezében van, és ez az uralkodás sajnos egyelőre hosszan tartónak tűnik. Ezeket az üzleti érdekcsoportokat nem érdekli a válság, hiszen abból is hasznot lehet húzni. Nehéz évek előtt állunk. Azért is nehéz kiutat keresni, mert a fontos döntéseket nem az egyes államok hozzák meg.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

„Szembe kell néznünk a bizalmatlansággal”
Elsősorban a társadalmi párbeszédet hiányolja a Kolozs megyei RMDSZ-ben, és ezen szeretne javítani a szervezet új elnöke. Csoma Botond kifogásolja azt is, hogy gyanakvással kezeltek bizonyos, a civil szférából érkező kezdeményezéseket. Interjú. Miért döntött úgy, hogy megpályázza a Kolozs megyei RMDSZ elnöki tisztségét? Észrevettem egy leépülést a szervezetben az utóbbi időben, úgy éreztem, hogy a Kolozs megyei RMDSZ nincs jelen a közösség életében, ezért indultam. Végül egyetlen jelöltként pályázott a posztra. Hogyan alakult így? A küldöttgyűlésen is elmondtam, hogy egyik potenciális ellenjelöltet sem tettem el láb alól – engem is meglepett június másodikán, amikor bementem a székházba délután kettőkor, két órával a határidő előtt, hogy az egyedüli jelölt vagyok. Nem számítottam erre, és nem is érzem magam kényelmesen ebben a helyzetben, és már csak a társadalmi percepció szerint sem jó: nincs verseny, úgy tűnhet, mintha minden le volna zsírozva. A küldöttgyűlés nem volt feszültségmentes. Egyik küldött kifogásolta, hogy az elmúlt hetekben tömegesen iratkoztak be fiatalok az RMDSZ-be, akik az ülésen MKT-tagnak jelöltették magukat. Tényleg megrohanták az RMDSZ-t a fiatalok? Szerintem ez egy félreértés. Az MKT-tagok jelölésekor le kellett adni egy dossziét, a könyvelőnek pedig ki kellett állítania egy okiratot, miszerint a jelöltnek nincs tartozása a szervezet irányába. A papírokat egyetlen személy intézte több embernek, mert nem volt mindenkinek ideje rá, de azon személyek között is, akik jelentkeztek, nem csak fiatalok voltak, így például beiratkozott Hegedüs Lajos, Somogyi Gyula, és még mások. Lehetséges, hogy voltak személyek, akik nemrég kezdtek el tevékenykedni az RMDSZ-ben, de ebben nem látok problémát, hiszen szükségünk van az idősek tapasztalatára és a fiatalok lendületére is. Luxusszámba megy elvenni a kedvét azoknak, akik tenni szeretnének a közösségért.
Megválasztása után azt nyilatkozta: az utóbbi időben mintha egy kicsit elbizakodtak volna, azt az érzést keltették az emberekben, hogy mindenhez jól értenek. Ezt hogy értette? A társadalmi párbeszéd hiányzott többek között az értelmiséggel, a gazdaság képviselőivel. Egy adott pillanatban az volt az érzésem, hogy nem értünk valós társadalmi folyamatokat, ugyanakkor fenntartásokkal és gyanakvással kezelünk bizonyos, a civil szférából érkező kezdeményezéseket. Tud említeni egy példát? A Musai-Muszáj civil kezdeményező csoporttal szemben hallottam ilyen hangokat. Név nélkül mondom: ért olyan kritika a szervezeten belül, amit a csoport közvitáin való részvételem miatt kaptam. Akkor elmondtam, hogy tíz-tizenöt év alatt sem tudtuk megoldani a többnyelvű tábla kérdését politikai eszközökkel, így nem kellene gyanakodnunk egy civil szervezetre, amely ugyanazt a célt próbálja elérni, mint mi. Egyébként is rossz lett volna a társadalmi megítélés szempontjából, ha az RMDSZ nem vesz részt a közvitákon. Hogyan lehet ezen változtatni? Fel szeretnék állítani egy olyan elnökséget, ügyvezető elnökkel az élen, amely társadalmi párbeszéd folytatására képes, és az RMDSZ társadalomszervezési kapacitását helyreállítja. A múltban létezett ez a képességünk, és újra szükség van rá: ha ugyanis a jövőben azt az érzést keltjük az emberekben, hogy a választásokra való felkészülés egy öncélú cselekvés, hogy egyesek pozícióba jussanak, akkor nem számíthatunk támogatásra. Persze tisztában vagyok az apátiával és a bizalmatlansággal, de ezekkel szembe kell néznünk. Gondolt már konkrét személyre az ügyvezető elnöki tisztségre? Ifj. Deák Ferencre gondoltam, akinek az édesapja RMDSZ-elnök és alpolgármester Kisbácson, és aki régóta dolgozik a szervezetben. A helyi szervezetekért felelős alelnöki tisztséget is létrehozzuk, oda Antal Gézát javaslom, aki a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) elnöke jelen pillanatba. Miért van az, hogy Kolozsváron a mai napig nincs városi szervezet? Kíván-e ezen változtatni? Mindenképpen kell változtatni, a kérdés csak az időpont – korábban már volt szó a létrehozásáról, akkor egy jelölt betegsége miatt halasztódott el a kérdés. Csak feltételezem, hogy az új hatalmi központ kialakulásától való félelem miatt nem létezett ilyen szervezet, azt gondolták, hogy rivalizálás lenne a városi és megyei szervezet között. Látjuk a marosvásárhelyi példát, ahol akkut konfliktusok alakultak ki, de azt gondolom, hogy ha felnőtt emberek politizálnak, és közös a cél, akkor nem lesznek ilyen problémák. Áprilisban lett a Szabadelvű Kör RMDSZ platform elnöke. Hogyan egyezteti össze a két tisztséget? Az elnöki tisztségemről le kellett mondanom, így a közeljövőben új választásokat írnak ki.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

A pénteki MKT-ülés margójára
Fazekasvarsándi és zimándújfalui gondok nyomában
Az elmúlt pénteken, Aradon megszervezetett MKT-ülésnek az egyebek napirendi pontjában többek között, Matekovits Mihály, az Tanügyminisztérium nyugalmazott vezérigazgatója is kifejtette véleményét a közelmúltban lezajlott helyhatósági választások eredményeivel kapcsolatban. Fokozott aggodalmának adott hangot a Fazekasvarsándon kialakult helyzet miatt, miszerint a helybeli magyarság a volt 3-ból, 2 tanácsosi tisztséget elveszített. Mindez annak tudható be, hogy az utóbbi fél évben, a magyarok között a szokásosnál is jobban megnőtt a széthúzás. A fazekasvarsándi fiaskóval összefügg a zimándújfalui választási eredmény, miszerint a községbeli magyarság elveszített 1 tanácsosi helyet, ezért az eddigi alpolgármester, Kocsis József községgazda mandátumát sem újították meg. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: a község biztosítani fogja-e a jövőben is a fazekasvarsándi magyar diákoknak a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolába történő ingázását? A felszólaló mindkét kérdésben az RMDSZ Arad megyei vezetőségének a közbenjárását kérte.
Találni kell egy olyan embert…
Az ügyben újra megkerestük Matekovits Mihályt, aki a fazekasvarsándi széthúzás okára vonatkozó kérdésünkre kifejtette: neveket nem akar említeni, mert senkit nem óhajt megbántani. Ha ugyanis a településen meghallgat 5 embert, mindnek van valami igaza. Egy dologban azonban mindnek sántít az érvelése: mindenképp össze kell fogni! Noha maga „Fazekasvarsánd-szakértőnek” számít, mivel ott tanított, aligazgató is volt, ezért sok mindenben próbált nekik segíteni. Egyelőre azonban nem lát megoldást a közösségi gondjaikra, amíg nem kerül egy olyan vezető, aki maga köré tudja gyűjteni az embereket. Abban az emberben lennie kell annyi alázatnak, hogy mindenkinek meghallgassa az igazát, de a sok igazságnak a metszéspontjában meg tudják találni a mindenki számára elfogadható, közösségi igazat is. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a segítők keresésekor nem szid másokat.
Kérdésünkre, miszerint a neve említése nélkül, Fazekasvarsándon ismer-e olyan embert, aki képes a közösségi kapocs szerepére, Matekovits Mihány hozzáfűzte: nem akar neveket említeni, de legjobban Manguciné Gyurkócza Erzsébet nyugalmazott óvónőben bízik, aki helybeli lévén, nagyon sokszor meg tudta találni a falusiakkal az összhangot. Ő viszont nyugdíjba vonult és úgy érzi, az idegeit nem érdemes a széthúzások összefércelésére áldozni, ezért egyik oldalra sem, hanem félreállt. Bognár Leventével azon morfondíroztak, hogy összehívják valahova a helybeli magyarokat, megadva nekik a lehetőséget: mindenki beszélje ki a gondjait, a sérelmeit, csakhogy nincs olyan helyiség, ahol találkozhatnának. Ha a parókiára egyesek nem mennek el, a kultúrház a megszigorított törvény miatt nem kapta meg a működési engedélyt, az iskolában nem szabad közösségi találkozókat szervezni, legfeljebb az ortodox parókia képezhetne egy olyan semleges területet, ahova bármelyik magyar elmehetne… A nehézségek ellenére, semlegesként, Bognár Leventével együtt, megpróbál közvetíteni. Ami a zimándújfalui új helyzetet illeti, nagyon meglepte, hogy egy olyan községben, ahol a magyarságnak ilyen magas a számaránya, mint náluk, nem választottak magyar alpolgármestert.
De térjünk újra vissza Fazekasvarsándra, ahol tavaly Bálint Enikő iskolaigazgatóval és az akkori alpolgármesterrel, Kocsis Józseffel megpróbálták 5-6 család szüleit meggyőzni, hogy az elemi iskolából kikerülő gyermekeiket a zimándújfalui anyanyelvű iskolába írassák. Az ingázáshoz az ottani tanács kisbuszt biztosítana. Végül csupán 2 testvérnek a szülei vállalták, akikkel az akkori alpolgármester úgy egyezett meg, hogy az anya a két gyermekét naponta a saját autójával ingáztatja az iskolába, miközben az ingázási költségeit hónap végén kifizetik. Az új helyzetben viszont nagyon nehéz egy olyan zimándújfalui tisztségviselőt találni, aki a törvényes ingázási költségek megtérítését bevállalhatja. Itt a megyei RMDSZ-nek kellene egyeztetnie az új községi vezetőséggel…
Kocsis József bizakodó
Matekovits Mihály aggodalmaival kapcsolatban, Kocsis József volt zimándújfalui alpolgármestert, jelenlegi községi tanácsost is megkerestük. Az ingáztatásra vonatkozó kérdésünket megtoldottuk a helybeli magyar kulturális rendezvények támogatási lehetőségeire vonatkozóval.
Kocsis József leszögezte: a helybeli kultúrára és a közösségi igények kielégítésére biztosan tudnak majd pénzt szerezni. Tehát amit elkezdtek, annak a folytatásához bizonyára kerül majd pénz is. Az utaztatással kapcsolatban nem akart kellő helyzetfelmérés hiányában nyilatkozni, ahhoz előbb le kell ülni, meg kell beszélni az iskolaigazgatóval. Abban bízik, amennyi pénzre az iskolának szüksége lesz, azt a továbbiakban is biztosítani tudják – nyilatkozta megkeresésünkre Kocsis József községi tanácsos.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

December 11-e új esélyt jelent a Hunyad megyei magyarság számára
Szombaton a Vajdahunyadi Magyar Házban ülésezett a Hunyad Megyei Képviselők Tanácsa, amelynek napirendjén a képviselő- és szenátorjelölt-listák összeállítása szerepelt. A Szövetség képviseletében Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke vett részt a gyűlésen.
Hunyad megyében augusztus 26-ig lehetett benyújtani a jelölési dossziékat, amelyeket a megyei választási bizottság ellenőrzött és hagyott jóvá. Ennek megfelelően Széll Lőrincz, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság ügyvezető igazgatója és az MKT elnöke parlamenti képviselői, míg Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke szenátori mandátumot pályáz meg.
Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyarság képviseletének teljességéhez hozzátartozik, sőt, elengedhetetlen feltétele, hogy a szórványban élők megyéiből is parlamenti képviselők kerüljenek be. „Nagyon fontos, hogy a szórványközösségek méltóképpen képviseljék azokat az értékeket, de azokat az élethelyzeteket is, amelyek a mindennapjaikat meghatározzák. A szórványhelyzetben élők körében kiemelten fontos a Hunyad megyei magyarság nemcsak történelme miatt, hanem a mindennapokban felmutatott kitartás, a megmAradásért folytatott konok, következetes harc példájaként is” – méltatta a Hunyad megyeieket Székely István.
„Az erdélyi magyar közösségek változatosak, kezdve onnan, ahol többséget alkotnak és tömbben élnek a magyarok, egészen a másik végletig, ahol szórványkörülmények között igyekeznek megmAradni a kis lélekszámú magyar közösségek, mint például itt, Dél-Erdélyben. Hunyad megye magyar közösségének demográfiai aránya 4 százalék alatt van, ezért számunkra különösen fontos az a lehetőség, amely december 11-én nyílik meg számunkra azáltal, hogy újból megyei listás rendszer szerint választják meg a képviselőket és szenátorokat Romániában. Ez politikai szavazást jelent, a választási rendszer arányossága pedig újból elérhetővé teszi számunkra Hunyad megyében is a parlamenti képviseletet. Az elmúlt két ciklusban az egyéni választókerületes rendszer megfosztott minket ettől az esélytől, reméljük, hogy ez olyan fejezet volt a romániai választások történetében, amelyet végleg lezártunk. Az idei parlamenti megmérettetés felelősségét átérezve döntöttem úgy, hogy minden erőmmel és minden lehetőséget megragadva, tevőlegesen is hozzájárulok, hogy az év elején megfogalmazott célkitűzésünket megvalósítsuk: hogy Hunyad megyében visszaszerezzük a parlamenti képviseletünket” – fogalmazott Winkler Gyula.
Széll Lőrincz felszólalásában felidézte, 21 évvel ezelőtt kezdte el közösségi munkáját a lupényi ifjúsági szervezetben, jelöltségét a szakmaiság és a közösségi elkötelezettség jegyében fogalmazta meg. „Az ifjúság és sport területén szereztem az elmúlt években országos tapasztalatot, Zsil-völgyi születésűként mélységesen átérzem a szociális politikák fontosságát, informatikus mérnökként pedig mai életünk legfontosabb aspektusára, a kommunikációs társadalom működésére is igyekszem rálátással lenni. Családommal Hunyad megyében tervezzük jövőnket, közösségi elkötelezettségemet pedig a továbbiakban parlamenti képviselői munkában szeretném bizonyítani, amennyiben erre megbízást kapok” – emelte ki Széll Lőrincz.
Az MKT elfogadta a jelöléseket, valamint határozatban szögezte le, hogy a Hunyad Megyei Állandó Tanács egészítse ki a jelöltlistákat, javaslatait pedig terjessze elő a Szövetségi Állandó Tanácsnak jóváhagyás végett. Hunyad megyének a 2016-os parlamenti választásokat követően hat parlamenti képviselője és három szenátora lesz.
(www.winkler gyula.ro)
Nyugati Jelen (Arad)

XXVI. Közgazdász Vándorgyűlés
Hogyan fog kinézni a jövő gazdasága?
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság az idén huszonhatodik alkalommal rendezi meg 2017. október 6. és 8. között Kolozsváron a Társaság évi legjelentősebb szakmai rendezvényét, a Közgazdász Vándorgyűlést. Az idei Vándorgyűlésre közel 30 előadót és több mint 200 résztvevőt várunk. A konferencián az eddig megszokott rendben plenáris és szekció-előadásokra is sor kerül, az idei év újítása az, hogy öt helyett hat szekcióban tárgyaljuk a közgazdaság aktuális és fontos kérdéseit.
Az immár huszonhat éves hagyománnyal bíró találkozót a magyarországi közgazdász vándorgyűlések tapasztalataira támaszkodva szerveztük meg először 1992-ben. A negyedszázad történetéből kiemelnénk a 2007-ben Debrecenben megrendezett XVI. Vándorgyűlést, amelyet a Magyar Közgazdasági Társasággal közösen szerveztünk, keretet teremtve a magyarországi és romániai jegybankelnökök találkozójának; valamint a 2016-os XXV. Vándorgyűlést, amelyet – szakítva az eddigi hagyományokkal – Erdély területén kívül, Bukarestben szerveztünk meg. Eddigi vándorgyűléseinken közel 500 hazai és külföldi szakember vett részt előadóként szerte a világból.
Idei vándorgyűlésünk mottója az „Ipari forradalom 4.0 – hogyan fog kinézni a jövő gazdasága?”, fő témája az üzleti környezet változása a technológia fejlődésével. Plenáris előadásainkon kívül hat tematikus szekcióban, előadások és műhelymunkák során neves szakértők segítségével fogjuk áttekinteni országunk, társadalmunk fejlődésének lehetőségeit és kihívásait a globális piac követelményeihez való felzárkózásban.
Vándorgyűlésünk keretén belül egyrészt minél több tudást és információt kívánunk átadni, másrészt pedig lehetőséget szeretnénk nyújtani résztvevőinknek a közös gondolkodásra és a szakmai tapasztalatcserére. Szakmai találkozónkkal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a fejlődni kívánó vállalkozók jobban áttekinthessék azokat a lehetőségeket és kötelező érvényű kihívásokat, amelyek az elkövetkező években országunk gazdasági tervezésének irányát is befolyásolni fogják.
Szervezetünk nagy hangsúlyt fektet a felsőoktatási intézményekkel való együttműködés erősítésére, ezért minden évben több egyetemi előadót is felkérünk mind a BBTE, mind a Sapientia EMTE, vagy PKE kapcsolódó karairól. Az idei évben ezt a kapcsolatot igyekszünk még hangsúlyosabbá tenni azzal, hogy rendezvényünk szakmai programját a BBTE Közgazdasági karának épületében rendezzük meg, a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet partnerségében.
A vándorgyűlés az erdélyi magyar közgazdászok legnagyobb magyar nyelvű szakmai rendezvénye, amelyen évente nagyszámú szakember vesz részt a gazdaság minden területéről és más ágazatokból is. Meghívott előadóink hagyományosan hazai román és magyar, valamint külföldi gazdasági szakemberek, oktatási, kutatási, vállalati, kormányzati, jegybanki és más szakterületekről.
A rendezvényre az egész Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők – magyarországi, szerbiai és szlovákiai magyar közgazdászok egyaránt eljönnek –, így remek lehetőség adódik a kapcsolatteremtésre, a tudományos és üzleti tapasztalatcserére.
Romániai Magyar Közgazdász Társaság; Nyugati Jelen (Arad)

Imaházmegnyitó ünnepség Kisszentmiklóson
Isten áldása egy maroknyi magyar közösségen
Vasárnap 10 órától imaházmegnyitó ünnepséget tartottak az arad-kisszentmiklósi baptista gyülekezetben.
Az udvaron összegyűlt híveknek Varga Géza diakónus mondta el a kezdő imát, amiben hálát adott Istennek, hogy segedelmével megépülhetett az új imaház, amelyben megdicsőülhet az Úr neve. Ugyanakkor arra kérte Istent, továbbra is tartsa meg a templomépítő gyülekezetet és az őt békességben, segítőszándékban körbevevő, több vallású és nemzetiségű népet. Utána megnyitó igét olvasott fel dr. Sallai Jakab lelkipásztor a 48. zsoltár II. verséből, amelyben párhuzamot vont a Sion hegyén emelkedő nagy király városa és a felépült imaház között: mindkettőben Istent dicsőítik. Ezt követően Varga Géza, dr. Sallai Jakab, Veress Efraim és Katona Mihály átvágták az imaház bejárata előtt kifeszített szalagot.
Ünnepi istentisztelet
A bentről hallatszó fúvószene közepette a hívek bevonultak az új imaházba, ahol Kis Juhász Zsolt mondott kezdőimát, a hívek együtt énekelték az Ó mily szép az Úrnak hajléka kezdetű éneket, majd Gál Bálint buzdított imára, kérve: ahányszor eljönnek az Isten házába, legyen velük az Úr is!
Köszöntőjében dr. Sallai Jakab lelkipásztor a 118. zsoltár 21–24. versei alapján adott hálát, amiért az Úr meghallgatta és megszabadította őket, világosságot hozott az életükbe. A továbbiakban köszöntötte a vendégeket, dr. Kulcsár Sándor lelkipásztort, aki az Észak-amerikai Baptista Szövetség nevében érkezett; Veress Efraim lelkipásztort, a misszókerület elnökét; Tötös János nyugalmazott lelkipásztort, aki 14 évig állt a gyülekezet élén; Horváth Lóránt kisszenmiklósi román baptista lelkipásztort; Simon András arad-belvárosi baptista lelkipásztort és a vele érkezett híveket; Bognár Levente aradi alpolgármestert; Hadnagy Dénes RMDSZ MKT elnököt; a sajtó képviselőit; Horváth Imre újaradi RMDSZ elnököt; Erdős Bálint szintyei polgármestert és a vele érkezett ágyai híveket; Gál János temesvári baptista lelkipásztort és a vele érkezett híveket; továbbá az Egyesült Államokból és Magyarországról érkezett testvéreket; Gál Bálintot és a vele érkezett erkedi híveket; Antal Pétert, a nagyzerindi gyülekezet vezetőjét; Deák Ernőt és a Szilágynagyfaluból érkezett híveket, akik a tetőszerkezetet készítették el; Tóth Áront és az angyalkúti gyülekezet híveit; a Mosóczy-telepi református gyülekezet híveit. Ugyanakkor köszöntötte a zenekar tagjait, illetve a román híveket is, akiknek szinkrontolmácsolási lehetőséget ajánlott, Horváth Lóránt közreműködésével.
Az énekkar szolgálatát követően Varga Géza diakónus ismertette a hároméves építkezés képes krónikáját, melynek során az elhangzottakat kivetített képekkel illusztrálták.
Amint a diakónus kifejtette, 2017. augusztus 13. történelmi esemény az arad-kisszetmiklósi magyar baptista gyülekezet életében, hiszen egy új imaházzal gazdagodtak. 2014. augusztus 6-án kezdődött az imaház alapjainak a kiásása, majd a vasbeton-szerkezetek összeállítása, az oszlopok és a gerendák elkészítése, az alap beöntése, a falazás, az épület helyiségeinek az elosztása zajlott december 10-ig, amíg a hidegtől dolgozni lehetett. Következő tavasszal a falazás folytatódott. Varga Géza diakónus kivetített képekkel illusztrált beszámolójában az építkezés minden szakaszán végigvezette hallgatóságát. Közben köszönetet mondott a munkálatokban részt vett szakember-csapatoknak, illetve a folyamatosan segítő önkénteseknek. Befejezésként hozzáfűzte: hálát adnak Istennek, amiért az építkezés egész idején segítette őket abban a nagy munkában, ami remélhetően a következő generációkra is kifejti áldásos hatását, hiszen az építők kései utódaik is dicsőíthetik Istent az őseik által épített hajlékban. A nagy munkában segítők közül csupán azoknak a neveit említette, akik különleges munkában segítettek, így Kulcsár István eredeti tervezőt, Băla Eugen tervezőt, aki áttervezte az épületet; Danciu Alexandru műszaki felelőst, aki odafigyelt a tervrajz szigorú betartására. Masut Brunó koordinálta a munkálatokat. Isten jutalmazzon meg minden kedves barátot, aki segített az imaház megépítésében – fejezte be mondanivalóját Varga Géza diakónus.
Köszöntők
A szólásra felkért Bognár Levente aradi alpolgármester köszönetet mondott a meghívásért az avatóünnepségre, ami nem csupán a kisszentmiklósi hívek, hanem a város, az aradi magyar közösség ünnepe is, hiszen láthatóan erősödik a város hitélete, illetve erősödik a magyar közösség. Nem kis büszkeséggel lehet feltekinteni egy magyar közösségre, amelynek tagjai elhatározták: új, tágasabb imaházat építenek maguknak. Ugyancsak örömöt okozott a magyar tanácsosoknak, amiért az építkezéshez anyagi támogatást tudtak szerezni. Számára a kisszentmiklósi magyar baptista gyülekezet az összefogás szép példája, ezért Isten áldását kéri hitükre, további munkájukra, a közösségük erősödésére.
Dr. Sallai Jakab lelkipásztor hálájának adott hangot a magyar tanácsosok által megszerzett támogatásért, amiből az építkezéshez szükséges, szinte összes téglát meg tudták vásárolni, ezért az komoly segítség volt számukra.
Hadnagy Dénes RMDSZ MKT elnök minden alkalommal nagy tisztelettel látogat a kisszentmiklósi baptista gyülekezetbe, ahol rendszeresen pozitívan feltöltődik, nagyra értékeli az itt folyó hitéletet és építőmunkát. Ehhez kívánt nekik további sok sikert, Isten áldását.
A továbbiakban üdvözlet hangozott el Erdős József ágyai hívő, a Nyugati Jelen, Kulcsár Sándor, Tötös János, Gál János temesvári, Horváth Lóránt román lelkipásztor, illetve Simon András belvárosi baptista lelkipásztor részéről. Igeolvasás és igehirdetés Veress Efraim missziókerületi elnök, érszőlősi lelkipásztor részéről, majd a záróének után záró imádság Kulcsár Barna és Veress Efraim részéről.
A szervezők a vendégek tiszteletére ebédet adtak, majd ugyanaznap 16 órától, ugyancsak imaházmegnyitó istentiszteleten vettek részt. A kisszentmiklósi magyar baptista közösség folyamatos gyarapodása azt bizonyítja, valóban élvezik Isten áldásait. Nyugati Jelen (Arad)