Vita alakult ki a miniszterelnök vatikáni tárgyalásairól. Gyurcsány Ferenc látogatásáról újságíróknak elmondta: terítékre került a magyar katolikus egyház szerepe is. Különös tekintettel arra, hogy „miként értékelhető az az aktív közéleti szerep, amely sokakban kétséget ébreszt, helyes-e, ha azokban a kérdésekben nyílt és egyértelmű állásfoglalást tesz közzé a magyar katolikus egyház püspöki kara, illetve ezt helyenként aggodalomra okot adóan képviselik. Amely kérdések egyébként a pártpolitika tárgykörébe tartoznak, vagy messze túlterjeszkednek ezek a kérdések a hit szabad megvallásának és a vallás szabad gyakorlásának tárgykörén”. Gyurcsány hozzátette, hogy a pápával folytatott megbeszélés során az egyházfő jelezte: „érti a problémát”. Harrach Péter, a Fidesz frakcióvezető-helyettese úgy fogalmazott: az egyházakról ezt még Kádár János sem merte volna állítani. Harrach szerint Gyurcsány „bekönyörögve magát a Vatikánba úgy viselkedett, mint aki vendégségben a saját vendéglátójával pimaszkodik”. „Az egyházaknak nem csak hitéleti, de társadalmi szerepük is van” – hangoztatta a fideszes politikus. Hozzátette, hogy a kettős állampolgárság kérdése olyan fontos nemzeti kérdés, amelyben a történelmi egyházak indokoltan nyilatkoztak meg. Veres András püspök, a Katolikus Püspöki Kar titkára kijelentette: a miniszterelnök választ kapott a Vatikánban a magyar katolikus egyház szerepvállalásával kapcsolatos aggályaira. /Gurcsány Ferenc a Vatikánban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A magyar katolikus egyház a kommunista diktatúra alatti egyházüldözés feltárására, a levéltárak kutatására intézetet hoz létre, jelentette be Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. Szándékuk a történelmi összefüggések vizsgálata. A kommunista diktatúra éveinek történelmét nem írták meg. /Történeti intézet az egyházüldözésekről. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 17./

Ökumenia a különböző keresztény vallások közti ellentéteket lebontó, közös vonásaikat hangsúlyozó mozgalom. Lokodi Imre, a lap munkatársa mereven konzervatívnak nevezte a jelenlegi pápát, Ratzingert és támadta az egyházat: az egyházban „a bizánci típusú képmutatás lett a vezérelv. ” A jelenlegi helyzet szinte teljesen azonos a II. János Pál pápa néhány évvel ezelőtti romániai látogatásával: a Szentszék legyen visszafogott a romániai vallásgyakorlás kérdésében. A Szentszéket képviselő egyházfők nem fognak vállalkozni arra, hogy előhozzák a romániai egyházak, köztük a magyar római katolikus egyház állammal és az államot képviselő ortodoxiával szembeni sérelmeit. A Vatikán megelégszik azzal, hogy a nagy keleti ortodox tenger nem mossa el azt a talpalatnyi szigetet, ami a Szentszékhez hű maradt. Az újságíró szerint furcsa, hogy „senki egyházfinak nem jut eszébe”, „hogy elsősorban ők a legalapvetőbb keresztény tanítás, a szeretet megnyilvánulásának fő kerékkötői. ”A nagyváradi tiltakozó fiatalok esetében a szabadságkorlátozás az ortodox egyház sérthetetlenségét tükrözi. „Egyetlen tiltakozó szó sem volt a romániai főpapok részéről” a fiatalok ügyében. /Lokodi Imre: Elmentek a tömjénfüstbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A felvidéki születésű történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Benes-dekrétumok ügyében a jelenlegi szlovákiai ellenzéki és kormánypártok között konszenzus van a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Az elmúlt időszakban példátlanul elmérgesedett a magyar–szlovák államközi viszony, Robert Fico szlovák kormányfő az országból való kitiltással fenyegette meg Sólyom László államelnököt. A pozsonyi parlament szeptember 20-án határozatban megerősítette a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás óta többféle kísérlet történt a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezésére. Az alapszerződések rendszerének volt konszolidáló hatása. Ennek pozitív hozadékát jelentik a kisebb-nagyobb hatékonysággal működő vegyes bizottságok. Magyarország a közös kormányülések kezdeményezésével, a közös fejlesztési, válságkezelési elképzelésekkel (utóbbiak közé tartozik pl. a Roma Évtized Programja) próbálja a politikailag és gazdaságilag gyorsan integrálódó tér kölcsönös előnyeit láthatóvá tenni. A látványos gazdasági eredményeket felmutató Szlovákia számára a biztos csehországi háttértámogatás lehetővé teszi, hogy a magyarországi kapcsolatokban érzékenyen reagáljon minden negatív jelenségre. A negatív trendben 1989 után csak átmeneti javulásokat lehetett regisztrálni. Az elmúlt fél- egy évben pedig többször is a diplomáciai mélypont felé közelített a két ország viszonya. Ebben a kontextusban a rendezetlen történeti viták, történeti gyökerű kisebbségi sérelmek, lezáratlan államközi problémák (Bős-Nagymaros kérdésére), bármikor elővehetőek, és a lokális etnikai konfliktusokkal párosítva azonnal rendszerbe állíthatóak. A két ország katolikus egyházának 2006. júniusi kölcsönös bocsánatkérése, Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök elakadni látszó kezdeményezése, Göncz Kinga és Ján Kubis folyamatos kapcsolattartása jelentheti a továbblépés lehetőségét. Malina Hedvig ügye egyedülállónak tekinthető. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hedvig esetét. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében végére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak. Arra a kérdésre, mi a magyarázata annak, hogy Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benes-dekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség elve alapján, Szarka László hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, törvénnyel korrigálni a két Dzurinda-kormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek politikai céljai között az MKP marginalizálása is szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dusan Caplovic az 1990-es évek végén már könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat emelni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. A Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni politikai támadások mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. Egy, Magyarországra, valamint a dél-szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyar közösségre kiterjedő reprezentatív szociológiai felmérés gyorsjelentése készül el a napokban, amelyet november 15-én mutatnak be. Ebből az látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok egyre nagyobb része tanul meg élni az Európai Unió által kínált munkaerő-piaci, tanulási, kapcsolattartási lehetőségekkel, ugyanakkor egyre tisztábban látja, hogy az Európai Unió önmagában semmit sem old meg. Szarka László Caplovic miniszterelnök-helyettes kérésére elvállalta cseh, lengyel és ukrán kollégákkal együtt a szakértői felkérést a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában. A tanács lehetőséget teremt arra, hogy a szakértők különböző kezdeményezéseket tegyenek, amelyek a kisebbségek helyzetének különböző területeiről, a hiányzó jogi szabályozás lehetőségeiről adhatnak konkrét képet. A februárra tervezett első, tényleges munkaülésre szakmai javaslatot fog kidolgozni, amelyek elsősorban a kisebbségi törvény hiányából adódó tisztázatlanságokra, a kisebbségek politikai országos, megyei és lokális képviseletére, valamint a kisebbségi oktatásügy, kultúra helyzetére irányul. /Rostás Szabolcs: Eltüntetni a történelmi csontvázat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

„Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül!” – szól fiához Intelmeiben István, a magyarok első királya, akit (fiatalon elhalt gyermekével, Imrével és annak nevelőjével, Gellérttel együtt) László király 1083. augusztus 20-án, 45 évvel halála után pápai engedéllyel oltárra emeltetett, ami akkoriban a szentté avatással ért fel. Szent István napja nemzeti ünnep: a magyar katolikus egyház számára Magyarország fővédőszentje, de magáénak tekinti a világban bárhol szétszóródott magyarság nem csupán vallási alapon, hanem mint Magyarország tulajdonképpeni létrehozóját. A Szent István-i örökséghez – amelyet az anyaországtól elszakadtak is magukénak tekintenek – hozzátartozik a magyarság megőrzése is a Kárpát-medencében. S a „határon túliak” elvárják minden, magát a magyarság sorsáért felelősnek mondó politikustól, hogy cselekedjen is ennek érdekében. /Jámbor Gyula: Örökség. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek fogadta a Szatmári Egyházmegyéből érkezett román anyanyelvű római katolikus zarándokokat és az egyházközség vezető lelkészét Budapesten. A küldöttség részt vett az augusztus 20-i ünnepi szentmisén és az azt követő Szent Jobb-körmeneten. Erdő Péter a találkozást követően újságírói kérdésre elmondta, a román lelkész által vezetett hívek a látogatás során megismerkednek a magyar katolikus egyház életével, és "átélik Szent István ünnepét Budapesten". Erdő Péter közölte: ahogyan Budapesten, úgy Erdélyben is lehetővé teszi az egyházi vezetés, hogy a hívők csoportjai a saját nyelvükön vehessenek részt a liturgiában, így jusson el hozzájuk a keresztény tanítás. Felhívta a figyelmet arra, hogy szeptemberben Budapestre látogat a román püspöki konferencia küldöttsége, hogy közös ügyeikről, így például az anyanyelvi lelkipásztori szolgálatról tárgyaljanak. A bíboros elmondta, hogy az idén több olyan romániai településen mutattak be magyar nyelvű szentmisét, ahol erre korábban huzamosabb ideig, több évtizeden át nem volt példa. A iasi-i püspök két teológushallgatót küld Budapestre, hogy tanulmányaikat magyar nyelven végezzék, jobban megismerjék a magyar vallási nyelvet. Ez lehetővé teszi, hogy később saját egyházmegyéjükben románul és magyarul is ellássák a lelkipásztori szolgálatot. /Erdő Péter romániai katolikus delegációt fogadott. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./

„Már a tavalyi pusztinai magyar misét is áttörésnek tekintettük, de ha az áttörés volt, akkor a mostani lábnyiki mise sokszorosan az” – jelentette ki Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója az általa szervezett ötödik csángókonferencia után. A Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák című tudományos tanácskozás központi témája a kisebbségben élők lelki gondozása, ezen belül pedig a moldvai csángó közösség anyanyelvi hitéletének a kérdése volt. A konferencia részeként harangozták be azt az október 17-én tartott lábnyiki misét is, amelyen látványos gesztusok történtek az anyanyelvi misézést immár évtizedek óta hiába kérő csángók irányában. A román-magyar-latin nyelvű misét Petru Gherghel iasi-i püspök koncelebrálta, aki a „Dicsértessék a Jézus Krisztus” és „Isten hozta” szavakkal magyarul is köszöntötte a híveket. A magyar prédikációt Cserháti Ferenc, a magyar szórvány gondozásával megbízott esztergomi segédpüspök tartotta. A szentmisén magyar egyházi énekek is felcsendültek. Eddig a iasi-i püspök és hivatala bizonyult a magyar misézés legfőbb ellenzőjének. Petru Gherghel a Krónikának nyilatkozva többször kijelentette, akkor engedélyezi egyes moldvai római katolikus templomokban a magyar nyelvű misézést, ha megbizonyosodik róla, hogy az illető településen a hívek legkevesebb öt százaléka nem beszéli a román nyelvet. Ioan Robu bukaresti érsek, a romániai katolikus egyház feje újságírói kérdésre kijelentette: „Meggyőződésem, hogy néhány moldvai csángó faluban, ahol ezt a hívők kérik, még a közeljövőben tarthatnak magyar nyelvű miséket!” Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke a mise után megkereste Petru Gherghel püspököt, és amikor arra kérte, hogy legyen folytatás, tőle is biztató szavakat hallhatott. Az anyanyelvi hitélet kapcsán a Bákóban tartott konferencián is hangzottak el javaslatok. Diószegi László elmondta, a magyarországi római katolikus egyházban paradigmaváltás ment végbe, és immár a moldvai csángómagyarokat is a Kárpát-medencén kívüli katolikus szórványmagyarság részének tekintik. Az alapítványi elnök a váltást Erdő Péter bíborosnak tulajdonította. A csángó származású, Magyarországon és Olaszországban tanult, jelenleg pedig a szlovéniai Murakeresztúron szolgáló Pogár Róbert római katolikus pap azt kezdeményezte, hogy hozzanak létre vegyes bizottságot a magyar és a román katolikus egyház vezetői, és ebben tárgyalják meg a magyar mise kapcsán felmerülő kérdéseket. /Gazda Árpád: Román–magyar püspöki misét tartottak a Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./