A magyarság egyre nagyobb számú csoportjai Magyarországon a Magyar Gárda szervezésével, árpádsávos lobogókkal próbálják megkülönböztetni magukat. Székelyföldön eddig a rovásírás számított megkülönböztető jelnek, és lám, megérkezett a Székely Gárda gondolata is. Akkor kezdenek teret nyerni a radikális gondolatok, és az ezekhez rendelt jelképek, amikor a nemzeti szimbólumok használata kiteljesedőben van. Ez elsősorban Magyarországon figyelhető meg. A kilencvenes években elképzelhetetlen lett volna, hogy a Magyar Szocialista Párt választási nagygyűlései piros-fehér-zöldben ússzanak. A nemzeti színek, a nemzeti jelképek akkor a nemzetben gondolkodó – elsősorban jobboldali meggyőződésű – polgárok megkülönböztető jeleinek számítottak. Az árpádsávos, rovásírásos jelképkeresés ma a radikális csapatok elkülönülését, nem pedig a nagy tömeg felzárkóztatását szolgálják, írta Gazda Árpád. /Gazda Árpád: Jelképkeresés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Magyar Gárda mintájára alakítana Székely Gárdát egy csíkszeredai fiatalember, aki terve megvalósításához újsághirdetések útján és internetes fórumokon toboroz alapító tagokat. A 28 éves Csíkszeredán dolgozó Csibi Barna korábban 60 napig töltötte be a Csíki Székely Tanács (a Székely Nemzeti Tanács területi szervezete) ideiglenes elnöki tisztségét, azonban szerinte a szervezet az RMDSZ fennhatósága alá került, ezért kilépett az SZNT-ből. Csibi felvette a kapcsolatot Vona Gáborral, a Magyar Gárda Egyesület elnökével, aki támogatásáról biztosította ugyan, de semmilyen más segítséget nem ígért. Csibi elképzelése szerint a Székely Gárda – önálló jogi szervezetként – partneri kapcsolatban működne magyar megfelelőjével. A Székely Gárda tagjai a magyar nyelv, a székely nép, a magyar nemzet, a Székelyföld, a magyar haza védelmére esküdnének fel. A szervezet célja elsősorban a székely nemzettudat. Csibi szerint a székelységnek egyetlen esélye van a fennmaradásra: ha a magyartól független, önálló népként határozza meg önmagát. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester nem kívánta kommentálni a fiatalember tervét, szerinte az ötlet önmagáért beszél. Csibi Magor, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági tagozatának elnöke, a kormánypárt befutóhelyén szereplő európai parlamenti képviselőjelöltje elzárkózott unokatestvére tervéről való véleménynyilvánítástól. A Magyar Gárda – amely saját meghatározása szerint „hagyományőrző és kulturális egyesület – a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó, 2007. augusztus 25-én alakult szervezet. Árpádsávos címerrel ékesített fekete-fehér egyenruhája miatt már hetekkel a megalakulása előtt is heves vitákat váltott ki. 2007 júniusában Vona Gábor, a Jobbik elnöke a párt támogatásával egyesületként alapította meg és jegyeztette be a Magyar Gárda nevű szervezetet, mely a „nemzeti önvédelem erősítésében” és „rendvédelmi” feladatok ellátásában kíván aktívan részt venni. Für Lajos volt honvédelmi miniszter közreműködésével augusztus 25-én avatták fel a gárda első 56 tagját a budapesti Sándor-palota, a köztársasági elnök hivatala előtti téren. /Székely Zita: Toborozzák a Székely Gárdát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Csibi Barna (az SZNT volt csíkszéki ideiglenes elnöke) civil szervezetként kívánja hivatalosan is bejegyezni a Székely Gárdát, Székely Csapat, azaz Echipa Secuiasca néven. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke szerint Csibi Barna már nem tagja a szervezetüknek, csalódottan távozott az EMI-ből, minden kapcsolatot megszakított velük. Soós Sándor szerint Székely Gárdára nincs szükség Erdélyben. A Székely Nemzeti Tanács elhatárolja magát a hivatalos véleménynyilvánítástól. Ferencz Csaba kifejtette, az SZNT-nek nincsenek úgynevezett „tagjai”, akik tagsági díjat fizetnének, Csibi Barna nem volt tagja a tanácsnak. /Horváth István: Nincs vevő a Székely Gárdára. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Michael Shafir még az egyetemi tanári tisztség által biztosított tekintéllyel is visszaélt, valótlanságot állítva rágalmazta az Erdélyi Magyar Ifjakat, mert vezetőik tiltakoztak Szili Katalin látogatása ellen, hazaárulónak nevezve a Gyurcsány Ferenc mellett december 5-e, az októberi rendőrterror és a többi viselt dolga ellenére is kiálló MSZP-s politikust. Wass Albert nem élhet a replika jogával, tíz évvel ezelőtt meghalt. A kommunista román népbíróság halálra ítélte: magyarként, grófként és íróként – ártatlanul. Michael Shafir bevallotta: nem sokat tud az EMI-ről. Bagoly Zsolt tájékoztatta: az EMI 2002-ben alakult (ma hat városban működik), célja, hogy erősítse az erdélyi magyar fiatalságban a nemzeti öntudatot és hazaszeretetet. Michael Shafir „szélsőségesség”-nek nevezi, hogy 2005-ben az EMI levélben kérte Hiller István MSZP-elnököt, ne változtassa füttykoncertté október 6-át, minekutána március 15-én ez sikerült Gyurcsány Ferencnek. Szintén szélsőség, hogy szóvá tették Eörsi Mátyásnak: elfogadhatatlan, hogy magyar politikus gyűlöletet szítson az egyik nemzetrészben a másik ellen. Shafir „félfasiszta” Magyar Gárdáról, helytelenül írt nevű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomról és egy kézdivásárhelyi (nem létező) Székely Gárdáról beszélt, mondván, ezeknek importálja a szélsőségességét az EMI. A kapcsolat létezésének bizonyítása elmaradt. Shafir szerint ezen szervezetektől az EMI pénzt kap. Ez nem felel meg a valóságnak. /Bagoly Zsolt – (az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke): Wass Albert háborús bűnös, az EMI szélsőséges. Q. E. D. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Véget ért az a magyarországi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagtoborzó sorozata, amelyet Erdély magyarlakta városaiban tartott. Az ÚMSZ munkatársai Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen követték a rendezvényeket, amelyekre jobbára idősödő emberek és néhány fiatal ment el. Toroczkai László, a mozgalom tiszteletbeli elnöke eljött Csíkszeredára, megérkezett a belügyes is, aki kamerájával végigpásztázta a jelenlévőket. Csibi Barna, a csíkszeredai, jogilag nem létező Székely Gárda vezetője is ott volt. Torockai gunyorosan a román titkosszolgálat munkatársait és csíkiakat is köszöntötte, beszélt ifjúkoráról, MIÉP-es múltjáról és az MTV székházának feldúlásáról is. Hangsúlyozta, hogy ők nem soviniszták. A lap munkatársának elmondta, hogy harcolni kell. Kik ellen, hát a támadók ellen. A HVIM tagsága hat csíki fiatallal bővült. Gyergyószentmiklóson a szervezetnek hét-nyolc tagja van. Alacsony a támogatottsága a HVIM-nek az erdélyi ifjúság körében – mondta Kovács Péter ifjúságpolitikus, az Országos Ifjúsági Hatóság volt elnöke. Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári székhelyű Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint a magyar szélsőjobbos mozgalmaknak Erdélyben nincs jelentős társadalmi támogatottságuk. /Egészséges fejbőr, beteg gondolatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Már-már etnikai konfliktus alakult ki december 1-jén, amikor az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja székely szakaszának mintegy tíz képviselője tartott volna megemlékezést a Székely Hadosztályról Kolozsváron. A résztvevők koszorút akartak elhelyezni Mátyás-király szobránál. Mivel a kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem engedélyezte a megmozdulást, a rendőrök bekísérték a résztvevőket a rendőrségre, igazoltatták őket. A Noua Dreapta /Új Jobboldal/ szélsőséges román szervezet mintegy száz ellentüntetője ugyanis alig néhány méteres távolságra volt a Magyarország zászlaját illetve Árpád-sávos zászlót tartó Székely Gárda fiataljaitól. „Trianon, Trianon!” és „Ki a magyarokkal az országból”, skandálták a román nemzeti színű kokárdát viselő ellentüntetők, ugyanakkor trágár, obszcén szavakat kiabáltak a gárdások irányába. Baricz László, az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselője elmondta: „Mi engedélyt kértünk a polgármesteri hivataltól a Székely hadosztály létrehozása 90. évfordulójának megemlékezésére. Hangsúlyozom, megemlékezésről lett volna szó: nem provokatív szándékkal jöttünk ide, békés, nyugodt megemlékezést szerettünk volna a Mátyás-szobornál. Erre nem kaptunk engedélyt. A törvények szerint a megemlékezésre nem kell engedély, ezért mi eljöttünk egy koszorúval, és ha lehetséges, megkoszorúzzuk a szobrot. ” A rendőrség bekísérte a Székely Gárda akciójának résztvevőit a rendőrségre, ugyanakkor igazoltatott és megbüntetett több személyt az ellentüntetők közül. László Attila alpolgármester elmondta: az akció előtt az illetékes szervek folyamatosan tájékoztatták a fejleményekről. „Nem tartom normális dolognak, hogy Kolozsvár ilyen akciók színtere legyen. Szerintem az illetékes szervek szakszerű módon jártak el” – nyilatkozta. A magyar s fiatalok megmozdulása mintegy válasz volt arra, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreapta) nevű szervezet Sepsiszentgyörgyön ünnepelte Románia nemzeti ünnepét. A sepsiszentgyörgyi események komolyabb incidens nélkül zajlottak: a mintegy 150 román szélsőséges fiatal ünneplését közel félszáz 64 vármegyés magyar „követte” alig 50 méterről – a feleket csendőrök választották el. A sajtónak nyilatkozva a román szervezet képviselői kifejtették: azért mentek Sepsiszentgyörgyre, hogy kihangsúlyozzák: Székelyföld román föld, és az is marad mindörökre, menetelésük során ezt többször skandálták. A 64 Vármegye nevű szervezet fiataljai éppen a fenti „szlogen” miatti nemtetszésüket kívánták kifejteni. „Nem keresünk konfliktusokat, de jelenlétünkkel jelezni kívánjuk, hogy mi is létezünk. Éppen az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi jelenléte a provokáció” – nyilatkozta egyikük. /K. O. : Feszült hangulat a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ Sepsiszentgyörgyön hamis szórólapok jelentek meg, amelyek a Székely Nemzeti Tanács nevében arra szólították fel a város magyar lakosságát, védjék meg a román szélsőjobbtól Székelyföldet. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke leszögezte: nem szerveznek ellentüntetést, és nem szoktak nyilvánvaló provokációkra válaszolni. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester december 1-jére virradó éjszaka kiutasított a városból egy autóbusznyi, román zászlóba burkolózó fiatalt. Az érintettek a Mihai Viteazul kollégiumhoz érkeztek, de a polgármester megtiltotta, hogy oda bemenjenek. Az üvöltöző, szitkozódó román fiatalokat a helyszínre érkező rendőrök a buszba terelték, és kivezették a városból. /Oborocea Mónika, Kovács Zsolt: Szélsőségesek párbaja. A Magyar Gárda és a Noua Dreapta is felvonult december 1-jén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Külön-külön beszélt a cikkíró a történtekről mind az RMDSZ, mind az MPP képviselőivel – mindeddig eredménytelenül. Nyáron Gyergyószentmiklóson rendezett ,,spontán tüntetést” a Noua Dreapta nevű, vasgárdista eszméket valló, elvakultan magyarellenes szervezet, és az ottani MPP-s vezetés karba tett kézzel végignézte. Erre vérszemet kaptak, hónapokig tervezgették és nyilvánosan bejelentették, hogy december elsején Sepsiszentgyörgyön fognak ,,ünnepelni”. Sepsiszentgyörgy polgármestere kiutasította őket a városból, ami nem sokat ért. Jöttek vagy százötvenen, részeg randalírozással hosszan ordítoztak a városban, aztán, amikor úgy hozta az úri jókedvük, leléptek. Az interneten a legnagyobb videomegosztón egyre-másra rakják fel sepsiszentgyörgyi ,,sikeres megmozdulásuk” bizonyítékait, nyíltan bozgoroznak, és szervezik a következő, ezúttal Csíkszeredában esedékes tüntetésüket. Szándékukban áll rendszeresíteni a székelyföldi ,,kiruccanásokat”. Megtehetik, mert senki nem tesz semmit ellenük! December elsején a Magyar Gárda Székely Szakasza koszorút szeretett volna letenni a kolozsvári Mátyás-szoborhoz, és megemlékezni a Székely Hadosztály megalakulásáról. Arról a Székely Hadosztályról, amely 1918. december 1-jén alakult a románok ellen, és amelynek tudtommal egész Erdély területén nincs egyetlen emlékműve sem. Sepsiszentgyörgyiek ezt évek óta szorgalmazzák, de eddig süket fülekre találtunk. A Magyar Gárda tagjait elhurcolták, és csendzavarásért (!) büntették meg 50 000 lejre. Ezzel szemben a Sepsiszentgyörgy békés lakosságára rárontó, minősíthetetlen módon viselkedő csoport rendőri felvezetéssel, hangos bozgorozással randalírozhatott – büntetlenül. Kivizsgálást kellene indítani azok ellen, akik egy békés kisváros lakosságát megtámadták. A cikkíró követeli, hogy indítsanak kivizsgálást Ioan Lacatusu ellen /aki meghívta őket/ és az összes ideszállított futballhuligán ellen, valamint annyi büntetést kapjanak, mint a Magyar Gárda tagjai! /Sántha Éva, Sepsiszentgyörgy: Minket büntetlenül rugdoshatnak? (Háromszék magyar politikusaihoz). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

A Magyar Gárda Székely Szakasza, december 8-án benyújtotta fellebbezését a bíróságon, a december 1-én a Székely Hadosztályról való megemlékezés alkalmával kirótt jogtalan megbírságolásra. A bírságot azért kapták, mert a Szent Mihály templomból kijöttek idegen nemzetek szimbólumaival, holott az általuk használt zászló és jelkép hivatalosan nem szimbóluma egyetlen országnak sem, olvasható közleményükben. Ráadásul őrizetbe vételüket a rendőrök a jogilag a Szent Mihály templomhoz tartozó területen végezték. A rendőrség intézkedését méltánytalannak, igazságtalannak és hátrányosan megkülönböztetőnek tartják. A fellebbezés tárgyalása 2010. március 29-én lesz. A Magyar Gárda Székely Szakasza az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) is feljelentést tesz az ügyben. A Noua Dreapta gyergyószentmiklósi és a sepsiszentgyörgyi felvonulásait nem követte semmilyen büntetés. A gyergyószentmiklósi rendőrség azt közölte, hogy megemlékezést nem kell előzetesen bejelenteni és annak lebonyolításához nem kell engedély. Ott a rendőrök végignézték, hogy a fél városon keresztülvonultak, minden következmény nélkül. /A Székely Szakasz megfellebbezte az 50 ezer lejes büntetést – Közlemény. = Erdély. Ma, dec. 11./

Újra ír az Adevarul a gárdáról
Alapos vizsgálatnak vetik alá, keresztkérdésekkel teli kérdőíveket töltetnek ki azokkal a személyekkel, akik be akarnak lépni a Székely Szakaszba, a Magyar Gárda székelyföldi szervezetébe – írja tegnapi számában az Adevărul.
A bukaresti napilap az előző naphoz hasonlóan ezúttal is két teljes újságoldalt szentel a Magyarországon betiltott szervezet székelyföldi „alegységének”.
Mostani számában leírja, hogy ismeretei szerint milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki be akar lépni a Magyar Gárda Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakaszába.
A lap újságírója tudni véli, hogy a tagok rendkívül kemény fizikai kiképzéseket kapnak az Úz völgyében és az 1801 méter magasan fekvő Madarasi Hargitán.
Tévesen azonban azt írja, hogy a kiképző egy bizonyos Magyarósi Árpád Szovátáról, vagyis az írás szerzője nem tudja, hogy az illető már nincs életben, tavaly Bolíviában lelőtték.
Ismételten idézi a szakasz tevékenységében fő szerepet játszó Csibi Barnát, aki nem ismeri el, hogy az említett kiképzések félkatonai jellegűek lennének.
A riport másik felében az Adevarul röviden bemutatja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) is. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Hamis önigazolás
A romániai rendszerváltás óta eltelt két évtized során nagyon sokszor elhangzott már, hogy 1989-ben, valamint a kilencvenes évek elején mutatkozott más irányvonal is az erdélyi magyar politika számára, céljai eléréséhez, jogai kivívásához nyúlhatott volna más eszközökhöz is a közösség.
Vagyis dönthetett volna például úgy is, hogy nem a bukaresti, parlamenti érdekérvényesítésre fekteti a hangsúlyt, hanem saját kezébe veszi sorsa irányítását, ennek érdekében pedig nem riad vissza a radikális lépésektől sem.
Az RMDSZ vezetői gyakran megülik előszeretettel használt vesszőparipájukat – kiváló alkalomnak bizonyult erre a „nyargalásra” a szövetség megalakulásának húszéves évfordulójára rendezett erdélyi megemlékezéssorozat –, miszerint az alakulat gyakorlatilag politikai és etnikai békét teremtett Romániában azzal, hogy nem a többségi társadalommal való nyílt konfrontálódást, hanem az együttműködést, a párbeszédet tűzte zászlajára. Mintha legalábbis a kettő eleve kizárná egymást.
Két évvel ezelőtt, Koszovó függetlenségének kikiáltásakor Markó Béláék rendkívül büszkék voltak arra, hogy a bukaresti politikai paletta szereplői közül egyedül ők – ráadásul kormányzati pozícióban – ismerik el, értenek egyet a dél-szerbiai tartomány által kivívott státussal. Volt azonban az RMDSZ-es „koszovózásnak” egy másik éle is, mégpedig ráijeszteni a román pártokra: ha a békés politikai eszközök nem vezetnek eredményre, az erdélyi magyarság kész precedensnek tekinteni a koszovói függetlenedést az etnikai problémák megoldására.
Másrészt az alakulat vezetői hasonlóképpen bevetik a radikális kártyát Bukarestben olyankor is, amikor azt kell bizonygatni a román politikusoknak: jobban járnak, ha az RMDSZ-szel szövetkeznek – például, hogy beengedik a mindenkori hatalomba –, különben megkapják a magukét a radikálisként beállított magyar szervezetektől.
Ez az alapállás egyfajta politikai önigazolás a szövetség részéről, viszont rettentően hamis. Arra ugyanis, hogy az erdélyi magyarság erőszakkal, Koszovóban vagy Baszkföldön alkalmazott merényletekkel törekedjék önrendelkezése kivívására, ugyanannyi az esély, mint lőgyakorlat közben látni a Madarasi Hargitán a Magyar Gárda Székely Szakaszát. Azaz nulla.
Ami persze nem baj.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Visszatértek Kolozsvárra a funári idők?
Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári expolgármester időszakára emlékeztetett a június 14-i, keddi városi tanácsülés: ismét feszültség, botrány, cirkusz, tiltakozás, elégedetlenség, kivonulás.
Sorin Apostu polgármester és csapata feltételezhetően számított arra, hogy akárcsak korábban a megyei tanácsülés esetében, az RMDSZ ki fog vonulni a teremből. Az ilyen gesztust csak végső esetben követi el egy érdekvédelmi szervezet vagy politikai párt: ily módon egyértelmű jelét adja annak, hogy a szóbeli tiltakozás már nem használ, és ekképpen fejezi ki módfeletti felháborodását.
A kivonulás felidézte azt az időszakot, amikor Funar folyamatosan ugratta, provokálta, sértegette a kolozsvári magyarságot, s az idők során Eckstein-Kovács Péter, Molnos Lajos, Boros János és a többi városi tanácsos tiltakozott a szemtelen gesztusok miatt.
Ha jól belegondolunk, az elmúlt hetekben kirobbant cirkuszok sorozata mindenkinek kedvez: a többségi kormánypártnak azért, mert felmutatja a magyar veszélyt, s ezáltal szavazatokat gyűjt. Az ellenzéknek is jól jönnek az egymást követő botrányok, ugyanis bírálni tudja a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L) amiatt, hogy az RMDSZ-szel szövetkezik. Emellett az ellenzékiek is ki tudják játszani a nacionalista kártyát, s közös frontot alkotnak a többségi kormánypárttal.
Az RMDSZ-nek mindez égi manna, ugyanis egyrészt hárítani tudja a „kemény jobbnak” nevezhető szervezetek (elsősorban EMNT) részéről érkező bírálatokat, s megmutatja, hogy akaratosan és határozottan is fel tud lépni. Másrészt pedig a kolozsvári magyarságot emlékeztetni tudja a funári örökségre, rávilágíthat a közös ellenségre, aki lassan-lassan a szélsőségesen nacionalista expolgármester nyomdokába lép. A funári szellem megidézése egyesítő, frontállító hatással van a magyarságra – gyűlnek a szavazatok, érdekeltté válnak a választópolgárok, nő a mozgósító erő. Erre az oxigénpalackra nagy szüksége volt a helyi RMDSZ-nek, ugyanis László Attila alpolgármester enyhén szólva gyöngéd, sokszor félénk fellépése miatt valósággal vérszemet kaptak a helyi narancssárgák, s azt hitték, szinte bármit megtehetnek.
Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének új elnöke állítólag bekeményít. Érzésem az, hogy a valódi kemény vonalat nem ő, hanem Csoma Botond RMDSZ-es városi tanácsos képviseli, aki nemrég polgári engedetlenséget helyezett kilátásba a Iorga-idézetet tartalmazó táblaügy miatt. Botond az új vonal megtestesítője lehet, amennyiben kitartó, következetes munkát végez. Neki nincs sok veszteni valója, habár amennyiben valamilyen köztisztségre pályázna, amely a közösség szempontjából is fontos, akkor bizonyára a narancssárgák ellehetetlenítik majd a dolgát.
A helyzetből a szélsőségesnek nevezhető különböző magyar szervezetek (EMI, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Magyar Gárda székely szakasza) is hasznot húznak, ugyanis próféciájuk bevált: lám-lám, a román többséggel szemben csak ilyen, és hasonló módszerekkel lehet fellépni. Számtalan ilyen jellegű hozzászólás érkezett magánblogomra (www.koliver.wordpress.com, „megmondtuk, hogy a nyerspolgári, besimuló, egyeztetős, koalíciós politikai út nem járható”). Sőt, sokszor uszító, gyűlölködő megjegyzéseket is tettek ebben a témában.
De nézzük az összefüggéseket: a politikusok fellángoltak, ugyanis jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek.
Önkritikának vagy tragikomédiának is nevezhető az, hogy: az egész helyzet a sajtónak is kedvez, ugyanis az uborkaszezon közeledtével folytonosan biztosított a téma. Hol sírgyalázás, hol kivonulás a megyei vagy városi tanács üléséről, hol a magyar feliratot is tartalmazó táblák tőből történő kivágása, hol pedig idézetes tábla törvénytelen elhelyezése. Égnek a képernyők, szikrázik a levegő a forró frekvenciáktól, egymásnak esnek a politikusok, nő a nézettség.
Máris itt a forró nyár!
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)