A párizsi Louvre, az amszterdami Rijksmuseum valamint a Brit Nemzeti Könyvtár mellett mostantól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származó tárgyak fotóit és leírását is megtalálhatják az érdeklődők az Európai Digitális Könyvtár adatbázisában, az europeana.eu portálon. /(vop): A Székely Nemzeti Múzeum az Európai Digitális Könyvtáron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./ http://www.europeana.eu/portal/briefdoc.html?tart=1&view=table&query=muzeul+national+secuiesc

Fennállásának 30. évfordulójához közeledik a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, színvonalának köszönhetően bekerült az európai régizene-fesztiválok hálózatába. Idén az anyagi bizonytalanság miatt szinte semmit sem lehetett tervezni. Meg kellene előzni azt, hogy hasonló helyzet alakuljon ki. Létre kell hozni egy kulturális tartalékalapot erre a célra, a civil szféra hozzájárulásával. Közel egy év van rá, hogy anyagi biztonságot teremtsenek a Csíkszeredai Régizene Fesztivál számára, hogy ne kelljen többé értékes jelentkezőket visszautasítani. Többen javasolják, fedjék le a vár udvarát, és akkor örömmel játszhat ott bárki. Sőt, a várudvar egész évben használhatóvá válik. A műemlékvédők ezt biztosan nem fogadják el, mert eredeti formájában kell régi épületeinket, múltunk még meglévő tanúit. A franciák képesek elviselni, hogy a Louvre udvarában üvegpiramist állítottak, a csíkszeredaiak is elviselhetnének egy piramisszerű üvegsapkát a Mikó-vár udvara fölött. Valamilyen megoldásra – a műemlékszakértők véleményét kikérésével – szükség van. /Zsehránszky István: Nem lehet felfüggeszteni. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

A közös kulturális örökség ápolása
A várbeli rendezvények üzenete
Az idén is – folytatva az előző évi kezdeményezést – a marosvásárhelyi várban március 15-e alkalmával az EMNT és az RMDSZ olyan rendezvényeket szervezett, amelyeknek célja az volt, hogy politikamentesen idézze fel az 1848-1849-es forradalom hangulatát. A régészeti történeti múzeum (volt katonai sorozó épülete) tanácstermében érdekes – Marosvásárhelyhez kötődő – történelmi részletekről meséltek, a kávézóban pedig a huszárokról, a kokárdáról hallhattak előadást az érdeklődők, volt magyarruha- bemutató, bajuszverseny, s végül népdalest. A rendezvények visszhangjáról Soós Zoltánt, a Maros Megyei Múzeum vezetőjét kérdeztük.
– Jó volt látni, hogy március 15-én a Múzeum kávézóba és az emeleti tanácsterembe nagyon sok gyerek, fiatal jött el, akikhez talán sokkal közelebb került így mindaz, amit az 1848-as forradalom jelent az összmagyarságnak. Üzenet is volt: lehet közösen politikamentesen is ünnepelni.
– Valóban az volt a megyei múzeum szándéka, hogy az idei ünnepség ne csak a Postarétre, vagy azokra a már megszokott kinti helyszínekre szorítkozzon, ahol beszédek hangzanak el és koszorúznak az elöljárók, lehetőséget akartunk biztosítani az érdeklődőknek, hogy kötetlenebb formában kapcsolódjanak be a rendezvényekbe. Ezért támogattuk az EMNT tavalyi kezdeményezését, ami igen népszerűnek bizonyult: felidézték a budapesti Pilvax kávézó hangulatát. Emellett az idén hangsúlyozottabban volt jelen az RMDSZ is. Az emeleti teremben fotókiállítás nyílt, ott is készíthettek az óvodások, kisdiákok kokárdát, csákót, az 1848-as eseményekhez kötődő témákat rajzolhattak a kisebbek, és este Marosvásárhely legavatottabb történészei (László Lóránt, Spielmann Mihály, Tamási Zsolt, Novák Zoltán moderátorként) új megközelítésben mesélték el az 1848- 1849-es forradalom legfontosabb mozzanatait. Ezután pedig a filmklub keretében néhány markáns, 1848-at taglaló filmet (Hídember, Szegénylegények) láthattak az érdeklődők, és az est fénypontja a közös táncház, éneklés volt, ami jó példa arra, hogy a nemzeti ünnepen közösen is tudunk ünnepelni.
– A Maros Megyei Múzeumnak nem ez az első olyan kezdeményezése, amely élővé teszi a múltat, több kulturális rendezvény partnere is az intézmény. Világszerte a nagy múzeumok ma már olyan interaktív módszerrel szerveznek kiállításokat, amellyel valóban – a kor vizuális igényeinek megfelelően – vonzóbbá teszik a rendezvényeket. Talán erről is szólt a március 15-i várbeli program?
– Az idén több olyan művelődési együttműködésnek volt partnere a múzeum, ha nem mással, a helyszín biztosításával, mint a felolvasó-maraton, filmmaraton a magyar kultúra napján. A szervezéskor derült fény arra, hogy vannak olyan kulturális és médiaszervezetek, amelyek fel tudják vállalni színvonalas rendezvény szervezését, lebonyolítását. Ezért is a múzeum továbbra is nyitott az ilyen civil kezdeményezések irányában. Hasonló, interaktív módon szervezzük meg a már hagyományos saját rendezvényeinket, mint a Múzeumok éjszakája, továbbá az idén 100 éves Kultúrpalota születésnapi ünnepségét. Nemsokára megnyílik a Leonardo-kiállítás, és őszire lesz fotótörténeti tárlat is. Nyilvánvalóan azt is kezdeményezzük, hogy hasonló román kulturális rendezvények is helyet kapjanak a várban, hiszen nyitottak vagyunk minden kultúra felé. Ebben partner a Nemzeti Színház L. Rebreanu társulata, a 74 színház stb. Azt szeretnénk, hogy a vár a magyar és román kultúra tégelye legyen.
– Mindezek beindulása attól is függ, hogy mikor lesz újra működőképes a vár, mikor fejezik be a felújítási munkálatokat.
– Sajnos, pénzhiány miatt leálltak a munkálatok, holott alig 60%-ban készültek el vele. Hasonló helyzetben vannak a régészeti feltárások, állagmegőrző munkálatok is. Jelenleg az infrastruktúra kiépítésénél tartanak, folyamatosan távolítják el a töltésréteget. Az viszont jó hír, hogy a várostörténet szempontjából értékes régészeti leletanyagra bukkantunk, ezekről később számolunk majd be. Fontos része az újjáépítésnek az északi fal renoválása, hiszen itt volt a régi kapu, ugyanakkor érdekes építészeti feladat lesz a turisztikai információs központ megépítése, ami egyaránt kihívás a közönségnek és a kivitelezőknek, ugyanis egy olyan új struktúra lesz, amely nem illik ugyan a várba, de – a párizsi Louvre-ban látható üvegpiramishoz hasonlóan – lehet, hogy egyedi arculata miatt vonzó lesz. A kapu és a szabók bástyája közé építünk egy amfiteátrumot – amelynek pincéjébe téglaégető kemencét illesztünk be –, ez előadótér újabb helyszíne lehet majd a várbeli rendezvényeknek, igaz, azzal a feltétellel, hogy itt többet nem rendeznek Marosvásárhelyi Napokat, borfesztivált és más nagyobb jellegű megmozdulást, amivel tönkretehetnék a restaurálás után kialakított létesítményeket. Mi is szeretnénk, ha minél előbb folytatódnának a munkálatok, hiszen igény van arra, hogy ezt a helyszínt a korábban említett célokra használják a marosvásárhelyiek.
– A múzeum a megyei tanács hatáskörében van, míg a vár a polgármesteri hivatal irányítása alatt áll. Ismerve a két intézmény közötti politikai konfliktust, mi a garancia, hogy valóban az ön által említett kulturális központ fog működni a várban?
– Sajnos, a konfliktus a tavalyi helyhatósági választásokat követően sem oldódott fel. Ezért szándékomban áll marosvásárhelyi tanácsosként egy olyan különálló igazgatóság létrehozását kezdeményezni, amely kizárólag a várat igazgatja és nemcsak adminisztrációval, hanem elsősorban kultúrme-nedzseléssel foglalkozik. A várban minden közösség meg kell találja a helyét olyan színvonalas színházi, képzőművészeti, fotóművészeti, zenei rendezvényeken, amelyek tükrözik a valódi erdélyi szellemiséget, és a jövőre mutatnak. Van már egy jó csapat, amely képes ezt megszervezni, és sikerként könyvelhetjük el, hogy a múzeumban szervezett március 15-i rendezvények is ezt bizonyították.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely),

Ébredni kellene
Lokálpatrióta vagyok, de el kell ismernem: a világon rengeteg csodaszép vendégcsalogató vidék található. És a világhírű, de a kevésbé ismert múzeumokban őrzött kincsek nagysága és értéke is messze túlhaladja a mi lehetőségeinket.
Tudom, nem minden turista, világjáró engedheti meg magának, hogy Dubai, Kína (a Sheraton Hotel óriás autógumira hasonlító modern épületét most csodálom) vagy az Indiai-óceán örök nyarú szigetein töltse évi szabadságát. Hogy a Louvre, a Tate vagy a Gugenheim kincseit csodálja. A kispénzeseknek a mi vidékünk is megfelelne. Ha…
Ha olyasmivel tudnánk kirukkolni, ami egyedi, ami csalogató. Legyen az borvízkúra, erdei gyümölcsíz- vagy mézkínálat, magashegyvidéki gyalogtúra (jól működő menedékházakkal), lovas rendezvények, gasztronómiai különlegességek. Mindezek megfelelő színvonalon kínálva. Mert senki sem jön el szívesen oda, ahol az udvar végén van az illemhely (Romániában öt lakosból kettő még így végzi dolgát!), ahol nem a csapból folyik az ivóvíz, lavórban kell mosakodni, ahol a műemlékek olyan állapotban vannak, hogy életveszélyes mellettük eljárni. Ahol a megyei múzeumok kiállításai ugyanazt a még az 1970-es években született nacionalista koncepciót tükrözik. Arról nem is szólva, hogy a turistakalauzokban szándékosan meghamisítják a történelmet.
Illetékes hölgyek, urak. Üssenek már fel néhány prospektust, nyissák már ki a világhálót. A világ elhagy bennünket, mint a japán szupervonat a román Regiotrans kategóriába sorolt vicinálist.
Itthon is ébredni kellene, mert mindenről lekésünk!
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad),

Szent Mihály védelmében
Park- és szoboravató Székelyhodoson
Székely ruhás gyermekek és fiatalok tették még szebbé vasárnap Székelyhodos új parkját, amelynek avatójára a géderlaki testvértelepüléstől kapott Szent Mihály-szobor leleplezésével együtt a déli ünnepi szentmise után került sor. A falubelieket, illetve a környező településekről és távolabbi vidékekről, Magyarországról, Szlovákiából, Szlovéniából, Szerbiából, Hollandiából érkezett vendégeket Barabási Ottó polgármester köszöntötte.
– A hodosi park története nem választható el a falu történetétől, és nagyon messzire nyúlik vissza – hangsúlyozta beszédében a községgazda, majd azokról a tárgyi bizonyítékokról szólt, amelyek igazolják, hogy ez a vidék az ember ősi telephelye.
– Az öreg Kun József által a Bakos- dűlőben talált csiszolt kőbalta 4-5 ezer évre vezet vissza. A Simó-dombról római kori csövekben a mostani falu központjáig levezetett víz kétezer éves múltat elevenít fel. A váradi pápai tizedjegyék, amely 1332-ben említi először Hodost, 800 évre vezet vissza. (…) A templomunkban a főoltárt 1683-ban készítették, és falunkat Szent Mihály arkangyal védőszárnyai alá helyezték, amit a jelenlegi főoltárkép is mutat. Büszkeséggel tölt el, hogy a kép eredetije a párizsi Louvre múzeumban található, alkotója a világhírű Raffaello Santi. (…) A park helyén valamikor kacsaúsztató volt, körülötte térdig süllyedtél a sárba. 1839-ben Ferdinánd császár vásártartási jogot adott a falunak, majd 1842-ben engedélyezte a szombat napi hetivásárokat is. Ettől kezdve a park területén megjelentek az árusok, akik gabonát, kézművestermékeket árultak. 1938-ban, a régi román impérium idején Secar jegyző megszüntette a belső vásárt, felföldeltette a park területét, és bekeríttette, hogy az állatok ne járják. A terület befüvesedett, olajfűzzel ültették körbe. Később ide helyezték el az első világháború hősi halottaira emlékeztető oszlopot, a négy év alatt leventék gyülekezőhelye volt. Az első kerítést egy élősövény-kerítés követte, virággruppok, hinták kaptak helyet sok-sok rózsa társaságában, az asszonyok gondozására bízva. 1986-ban az élőkerítést traktorokkal kitépették. 1994-ben a park köré újabb léckerítés került, amelynek ölelésében sokszor tartottak előadást iskolások és nemzetközi táborozás idején francia és lett fiatalok is. Innen jött a három székely kapus színpad állításának ötlete. Ugyancsak 1994-ben a hősök sírja kiegészült a második világháború áldozatainak névsorával. 2008-ban a helyiek közmunkával az elkorhadt kerítést újjáépítették. 2012-ben jött az ötlet, hogy a Leader egyesületnél pályázzunk uniós támogatásra a park felújítására és négy játszótér létrehozására. A több mint 60 ezer eurós támogatást megnyerve sikerült e parkot is széppé, varázslatossá tenni. A látványt tovább emeli Szent Mihály arkangyal szobra, amit kedves, nagylelkű magyarországi barátainknak, a géderlakiaknak köszönünk. Ez a szobor mindennap rátok emlékeztet, és arra figyelmeztet, hogy őrizzük meg tiszta erkölcsünket. A park fűzültetvénye adjon példát számunkra, hogy ahogy az egyik ág kapaszkodik a másikba, úgy kapaszkodjunk mi is egymás szeretetébe és megbecsülésébe.
A továbbiakban Borbély László parlamenti képviselő vette át a szót. Borbély arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a székelyhodosi a legszebb park, amelyet az elmúlt években meglátogatott.
– A szobornak és a parknak üzenete van a magyar közösséghez. Arra int, hogy fogjunk össze, nézzük meg, mi a jó egymásban. Fontos, hogy itt, a Nyárádmentén ez az erős magyar közösség mutassa fel hagyományait, értékeit – tette hozzá a képviselő.
Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke Székelyhodos szentélyének nevezte a parkot. A megyei RMDSZ részéről felszólaló Csép Andrea példaértékűnek minősítette a létesítményt, és a Jóisten áldását kérte a lécet igen magasra emelő falura, hogy a nemrég ültetett fák alatt új nemzedékek, minél több kisgyermek játszhasson.
Katona György, Géderlak polgármestere a Duna bal partján fekvő, Bács-Kiskun megyéhez tartozó települést mutatta be a jelenlevőknek, majd a 2012-ben született testvérvárosi kapcsolatról szólt. Végül a leleplezésre váró szoborra, a magyarországi Köhler Péter szobrászművész alkotására utalva így zárta gondolatait:
– Addig tartson ki a magyarság, amíg ez a kőszikla porrá nem válik!
Az ünnepi beszédek sorát a faluból elszármazott, Nyárádmagyaróson élő Moga született Szabó Margit gondolatai zárták. Az ajándékozó, illetve a megajándékozott település polgármestere által leleplezett, szemet gyönyörködtető szobrot Oláh Dénes főesperes szentelte meg. Ezt követően a helyi iskolások énekkel és verssel emelték az ünnep hangulatát, majd a szlovákiai nemeshodosi Megmaradásunkért énekkar foglalta el helyét a hármas székely kapu előtt a színpadon.
n. sz. i.
Népújság (Marosvásárhely)