Magyarország nov. 6-án ünnepélyes keretek között csatlakozott az Európa Tanácshoz, mint a szervezet első kelet-európai tagja. Jeszenszky Géza külügyminiszter Rómában 23 külügyminiszter előtt aláírta az Európa Tanács alapokmányát. Ez a tagság, emelte ki a Liberation, kiváló szószéket nyújt arra, hogy Magyarország védelmet kérjen a romániai és csehszlovákiai magyar kisebbség számára. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

"Iliescu elnök a Liberationnak nyilatkozva visszautasította a vádakat, hogy "neokommunista puccsot" hajtottak végre, s ő hívta volna a bányászokat Bukarestbe, ahogy ezt Petre Roman hangoztatta néhány nappal ezelőtt. A bányászok megmozdulásának, éppúgy mint tavaly, Iliescu szerint "voltak objektív okai", ugyanakkor a megmozdulásba szélsőséges elemek is bekapcsolódtak. Iliescu "szófacsarásnak" nevezte Petre Roman állítását, hogy nem maga mondott le, hanem "visszaadatták vele megbízását". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5-6./"

A Liberation nov. 26-i számában Veronique Soule figyelmeztetett, hogy a román hatóságok a tűzzel játszanak, amikor nem határolják el magukat a szélsőséges nacionalista Vatra Romaneascától. A cikk bemutatja a szélsőséges sajtótermékeket /Europa, Romania Mare/, megállapítva, hogy sikerük az idegengyűlölő román szélsőjobb előretörését mutatja. Jellemzőjük az antiszemitizmus, magyarellenesség, értelmiségellenesség és az ellenzék iránti gyűlölet. A szélsőséges politikai erőkhöz tartozik a Romania Mare Párt és a Román Nemzeti Egységpárt. /Liberation (Párizs), nov. 26, ismerteti: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Egyre jobban érződik a nacionalista pártok befolyása, írja a párizsi Liberation febr. 16-i száma, ennek jele a román parlamentnek a magyar kisebbséget képviselő szervezetet elítélő nyilatkozata. A hatalom álláspontja egyre kétértelműbb. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./

A francia sajtó egyre gyakrabban szakít a trianoni klisékkel és a területet etnikai-kulturális körülményeit érzékelve mutatja be. A Liberation ismerteti az autonómiát követelő RMDSZ-t és a szervezet betiltását sürgető román nacionalista megnyilvánulásokat. A Le Monde elmarasztalóan ír Iliescu elnöknek az exkommunista nacionalista alakulatokkal kötött paktumáról. /Új Magyarország, febr. 20./

Iliescu elnök az UNESCO fél évszázados jubileuma alkalmából utazott Párizsba, ahol interjút adott a Liberationnak: A romániai magyar kisebbség a teljes szegregációt akarja megvalósítani, a román kormány azonban nem kíván magyar bantusztánokat létrehozni. Iliescu demagógnak nevezte a román tanügyi törvénnyel szemben megfogalmazott magyar kisebbségi kifogásokat. Romániában mindig voltak jogaik a kisebbségeknek, Magyarország azonban mindig asszimilációs politikát folytatott. /Népszabadság, nov. 17./

Francia vezetők négy közép- és kelet- európai országbeli – litván, román, cseh és szlovák – vezető politikusokkal találkoztak október 7-én, ami a Libération című napilap kommentárja szerint Franciaország külpolitikáját illetően szimbolikus jelentősséggel bír. Jacques Chirac elnök litván kollegáját, Valdas Adamkust fogadta, Dominique de Villepin kormányfő Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel találkozott, Philippe Douste-Blazy külügyminiszter és Catherine Colonna európai-ügyi miniszter pedig Csehországba és Szlovákiába látogat. A Libération szerint Franciaország ma úgy látja, hogy van „kijátszható kártyája” Keleten. Miután az európai alkotmányos szerződésről tartott népszavazást követően helyzete meggyengült, most új szövetségeseket kell találnia, akik támogatják az európai költségvetési vitában a francia álláspontot. A franciák kijátsszák kelet-európai kártyájukat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

A titkosszolgálatok történetében talán először fordult elő, hogy egy volt hírszerzési vezető megerősítsen egy nem létező információt. Romániában történt, 2007. szeptember 11-én, a legvéresebb terrortámadás hatodik évfordulóján. Románia is felmerül a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról készült egyik jelentésben. A Libération című lap az FBI-tól szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, hogy egy romániai mobiltelefonszám is megjelent a támadások kitervelője, Mohamed Atta híváslistáján. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta az értesülést, hasonlóképpen Ion Iliescu volt államelnök, illetve Adrian Nastase akkori kormányfő. Időközben Franciaországból megérkezett a cáfolat. A Libération újságírója összetévesztette Románia hívószámát (00 40) a németországi Hamburgéval (040). Ennek ellenére Ioan Talpes, az egykori államfő, Iliescu volt állambiztonsági tanácsadója kijelentette: emlékszik az „incidensre”. A Libération cikke kapcsán Ioan Talpes elmondta, hogy a World Trade Center elleni támadás kitervelőjének romániai kapcsolata szóba került a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén, sőt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot is folytatott az ügyben. A következtetéseket nem látta – „azt feltehetően egyenesen az amerikai hírszerzéssel közölték” –, csupán arra emlékszik, hogy „nem volt sokkoló”. Adrian Cioroianu külügyminiszter, aki vizsgálatot rendelt el, illetve a SRI szóvivője tagadta, hogy a kérdés a szolgálat szintjén valaha felmerült volna. Ioan Talpes, még mielőtt Ion Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lett volna, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt. A Nastase-kormányzat idején nemzetbiztonsági tanácsadóként ő kezdeményezte a Hírszerzési Közösség létrehozását, amely az összes titkosszolgálattól befutó információkat kezelte volna. A terv csak később, Traian Basescu idején vált valóra, mert Adrian Nastase kormányfő átlátta: nem tudja megakadályozni, hogy a struktúra az államfő ellenőrzése alá kerüljön, ezért arra összpontosított – sikerrel –, hogy az ötlet meghiúsuljon. A Talpest körüllengő titokzatosságot fokozta, hogy a Nastase-kormányzat félidején otthagyta az elnöki palotát, hogy kormányfő-helyettesként „segítse” az Iliescuval egyre hűvösebb viszonyt ápoló miniszterelnök munkáját. A 2004-es választások után Talpes kilépett a PSD-ből, amelynek listáján szenátori mandátumot szerzett, és megalakította a Keresztény-szociális Népi Szövetséget (UPSC). Sajtóhírek szerint közvetlenül Traian Basescu megválasztása után elment a Cotroceni palotába és felajánlotta szolgálatait a frissen beiktatott államfőnek. Akkor Basescu nevében a demokraták cáfolták, hogy az államfőnek bármi köze lenne Iliescu egykori bizalmasához, Talpes azonban tett néhány szolgálatot az államfőnek. /Sz. L. : Rosszul emlékezett a volt SIE-főnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A francia Libération újságíróinak is feltűnt: Romániában az ortodox egyháznak túlzottan nagy szerepe van a közügyekben. Az ország lakosságának 87 százalékát kitevő ortodoxok messzemenően jobban bíznak a klérusban, mint a politikusok szavában. A negyven millió eurós költségvetésű egyház nem csak államvallásnak számít, hanem fontos politikai tényező is. A választáson a zsinat százhatvankilenc tagja három jelölt – Bartolomeu Anania, Ioan Selejan és Daniel Ciobotea – közül választhatott. Visszalépett Teofan krajovai metropolita, vélhetően szekus múltja miatt. Meglepő, hogy a metropolitákkal egy püspök szállt ringbe, Ioan Selejan, Kovászna és Hargita megye püspöke. Selejan 1994-től püspöke annak a Kovászna–Hargita régiónak, amelynek összetartozását a romániai közvélemény megkérdőjelezi. Selejan nem túl nagy rajongója a magyarságnak. A legesélyesebb jelöltnek mindvégig Daniel Ciobotea metropolita tűnt. Ciobotea feltűnő pénzügyi érzékéről is híres: konferencia és kiállítótermektől egészen a gyertyagyárig több jól jövedelmező üzletbe is belevágott – természetesen az egyház áldásával. /Kiss Bence: Úrnak szolgái mindnyájan. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

A szélsőség felé forduló jobboldal
Az új magyar kormányról és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatáról írt tegnap a Libération francia lap. A cikkírónak az Orbán-bullát olvasva déja vu érzése van: a kommunista rendszer legabszurdabb pillanataira emlékezteti.
A szerző rámutat a Jobbik és a Fidesz közötti elmosódott határvonalra, amelyet szerinte a 450 ezer, Jobbikkal szimpatizáló Fidesz-szavazó, a szélsőséges kispártnak kedvező büntetőtörvénykezés, valamint a Jobbiktól szerzett labdák bizonyítanak. A harmincas évek jobboldalához hasonlóan Orbán Viktor sem tartott soha igazán távolságot a szélsőjobbtól.
Így nem meglepő, hogy egy játéktéren találja magát a Jobbikkal - vonta le a következtetést szerző, aki Konrád György íróval, egykori ellenzékivel készített interjút. Ebben Konrád úgy határozza meg a hatalmon lévő jobboldalt, mint amely „konzervatív, radikális, paternalista”, és amely „Berlusconi és Putyin közt” helyezkedik el.
Orbán a Kádár-évekre emlékezteti az írót, mivel az államapparátusban végrehajtott nagyszabású tisztogatás után Orbán egyetlen kritérium, párthűség alapján nevezett ki embereket
MTI. Új Magyar Szó (Bukarest)

Bírálja a külföldi baloldali és liberális sajtó az új magyar alkotmányt
Az elmúlt napokban számos külföldi napilap elemzést vagy tudósítást közölt a magyar alkotmány körüli vitáról vagy a készülő alaptörvény előírásaiból. Főként a liberális beállítottságú lapok foglalkoztak nagy terjedelemben az alkotmánnyal, újságíróik éles hangon bírálták a tegnap elfogadott alaptörvényt.
Libération: konfliktust szülhet a választójog
A parlamenti jóváhagyás előtt álló új magyar alkotmányról közölt Orbán Viktor miniszterelnök fotójával illusztrált elemzést tegnapi számában a Libération. A baloldali francia újság szerint az új alkotmány „szomorú fordulat a posztkommunista Magyarország történetében”: „a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán Viktor konzervatív miniszterelnök nem egyszerűen Magyarországra változtatja a Magyar Köztársaság nevét, hanem éppen akkor szakít a jogállam alapelveivel, amikor az Európai Unió soros elnöki tisztét tölti be”. A lap kiemeli, hogy „a konzervatív és nacionalista miniszterelnök és a morális többséget képviselő jobboldal” új alaptörvénye „Istenhez, a Szent Koronához és a hazához folyamodik”, és rögzíti, hogy a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. A szöveg – mint a Libération írja – a határon túli magyarok szavazati jogának megadására is lehetőséget teremt. „A Fidesz célja az, hogy megszerezze a külföldön élő magyarok szavazatait a következő választásokra” – idéz a lap egy meg nem nevezett ellenzéki képviselőt. „A kérdés növelheti a feszültségeket a szomszédos országokkal” – tette hozzá a cikk szerzője, Florence La Bruyere.
Az elemzés úgy véli: „az új alaptörvény Orbán pártjának egyebek mellett befolyást biztosít a teljes intézményrendszerre azzal, hogy létrehoz egy olyan szervezetet, amely lehetővé teheti a Fidesz számára, hogy ha ellenzékbe kerül, egyfajta alkotmányos puccsot végrehajtva visszatérjen a hatalomba.” A Költségvetési Tanácsnak, amelynek tagjai a miniszterelnökhöz több évig közel álló emberek, ugyanis korlátlan vétójoga lesz a parlament által elfogadott költségvetést illetően. És amennyiben az Országgyűlésnek nem sikerül a büdzsét elfogadnia, az Orbán Viktorhoz közel álló köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet – hívta fel a figyelmet a Libération. A lap megjegyzi, hogy a miniszterelnök a jelenlegi 1949-es alkotmányt „sztálinista csökevénynek” tartja annak ellenére, hogy azt 1989 óta folyamatosan módosították annak érdekében, hogy megfeleljen egy európai uniós taghoz méltó demokratikus állam normáinak. „Az új (alkotmány) sokkal rosszabb” – vélekedik a cikk szerzője.
FT: a befektetők üdvözölhetik az adósságféket
A magyarországi alkotmányozási folyamatról közöl írást a Financial Times is. A liberális irányzatú londoni gazdasági-politikai napilap előfizetéses internetes kiadásán – Chris Bryant bécsi tudósító tollából – vasárnap este megjelent értékelés szerint a magyar parlament másnap olyan új alkotmányról szavaz, amelyet ellenzői szerint csekély konzultáció után „hajtanak át”, és amely gyengíthet kulcsfontosságú demokratikus ellenőrző rendszereket és ellensúlyokat. Ellenzéki politikusok és civil társadalmi csoportok arra is figyelmeztetnek, hogy a dokumentum a kormányzó Fidesz „populista-nacionalista és nyíltan keresztény szemléletmódját testesíti meg”, emellett a jövendő kormányok stabilitásának gyengítését is szolgálhatja – áll a cikkben. Martonyi János külügyminiszter azonban a Financial Timesnak nyilatkozva bírálta az ellenzéki pártokat az új alkotmányról folytatott tárgyalások bojkottja miatt, és kijelentette, hogy Magyarország demokratikus intézményeinek szerkezete alapvetően változatlan marad. Kormánytisztviselők szerint Magyarországnak azért van szüksége új alkotmányra, mert az 1989–1990-ben felvázolt jelenlegi alaptörvény átmeneti megoldás volt, és jelentős részben az 1949-ben kelt, kommunista időszakbeli alkotmányra alapult. A bírálók azonban attól tartanak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök – egy évvel a példátlan, kétharmados parlamenti többség elnyerése után – megpróbálja bebetonozni pártja hatalmát – áll a Financial Times írásában. A lap internetes kiadásának cikke szerint a kormányfő párthű személyeket nevezett ki kulcspozíciókba, meggyengített vagy feloszlatott független intézményeket, gyakorlatilag államosította a magánnyugdíjalapok vagyonát és vitatott médiatörvényt fogadtatott el. Tegnap pedig a parlament alig több mint egy hónappal a vita kezdete után szavazott az alkotmányról, amely ellen ezrek tiltakoztak a hétvégén.
A Financial Times szerint a befektetők valószínűleg üdvözlik majd az úgynevezett adósságfék-kiegészítést, amely arra kényszeríti a kormányt, hogy a hazai össztermék 50 százaléka alá mérsékelje az államadósság-rátát a jelenlegi 80 százalékról. Elemzők azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a jövőbeni kormányok keze meg lesz kötve, mivel olyan kulcsfontosságú területeken, mint például az adótörvények, kétharmados többség kell majd a visszavonáshoz – áll a Financial Times írásában. A lap újságírója szerint ugyanakkor a kormány várhatóan egy sor kiegészítő jogszabályt is életbe léptet, köztük azt, amelyik szavazati jogot biztosít a külföldön élő magyaroknak. A lap szerint ez az intézkedés feldühítheti azokat a szomszédos országokat, amelyekben nagy létszámú magyar kisebbség él.
Le Monde: vita várható Brüsszelben
A magyar alkotmánytervezetet ért bírálatokról közölt összeállítást hétvégi számában a Le Monde című francia napilap is. Joelle Stolz kiküldött tudósító írását a mértékadó balközép újság egy olyan rajzzal illusztrálta, amelyen a Szent Korona és egy, a tetején elhelyezkedő keresztre mutató kéz látható. „Az Isten és a Szent Korona jegyében megfogalmazott új magyar alkotmány, amelyet április 18-án kell elfogadnia az Orbán Viktor konzervatív magyar miniszterelnöknek kedvező parlamentnek, éles bírálatokat váltott ki az országban, de az Európai Unióban is rossz érzést keltett” – fogalmaz a cikk szerzője. Hangsúlyozza, hogy a szöveget megfogalmazó kormánypárt, a Fidesz és „keresztény fundamentalista szövetségesei” számára a „kommunista korszak utolsó maradványainak felszámolásáról van szó, helyreállítva az ezeréves Magyarország jogi és szimbolikus folytonosságát”. Az alkotmánytervezet ellenzői szerint viszont a régies hangvételen túl a tervezet korlátozza a szabadságjogokat, és fegyverként szolgálhat a parlamenttel szembeni „alkotmányos puccshoz” – hívta fel a figyelmet a lap.
A Le Monde szerint az alkotmány kapcsán a médiatörvényhez hasonló vitára lehet számítani Brüsszelben.
Kiválasztott népről beszél a Süddeutsche Zeitung
A liberális Süddeutsche Zeitung szombati számában eközben az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó bécsi tudósítója, Michael Frank a cikk bevezetőjében azt fejtegette: állampolgárok, jogászok, társadalomtudósok felvetik a kérdést, hogy az új alkotmány megalkotását illetően a magyar kormány részéről mi indokolta a „rendkívüli sietséget”. „Nem volt alkotmányozó gyűlés, nem lesz népszavazás” – írja Frank, hangoztatva: még konzervatív beállítottságú polgárok is kifogásolják, hogy az alkotmány egy párt, sőt talán egy ember, Orbán Viktor alkotmánya lesz. A cikkíró szerint a magát „tulajdonképpen nem is demokratának, hanem forradalmárnak” tekintő Orbán Magyarországot és a magyarokat egyaránt „kiválasztott népként” akarja új életre kelteni. Ezért az alkotmány bevezetője, a preambulum egy „magyar hitvallás” – fogalmaz Michael Frank, utalva az Isten, a király, a haza fogalmakra, amelyek – mint vélekedik – egy 19. századi szöveg pátoszával szabják meg az új alkotmány szellemét. A szöveg a koronát nemzeti jelképként említi, Szent Istvánt nemzetalapítóként dicsőíti, a magyarok földjét keresztényként definiálja – írja Frank, utalva arra is, hogy az országot többé nem Magyar Köztársaságnak, hanem Magyarországnak nevezik majd. Azaz – mint hozzáteszi – azt az elnevezést, amelyet az 1989-es fordulatkor demokratikus vívmányként vezettek be, most törlik.
A cikkíró az alaptörvény ellen azt is felhozza, hogy az a családot a férfi és a nő kötelékének nevezi, azaz kizárja a homoszexuális partneri kapcsolatot. Megemlíti, hogy a jövőben egy sor törvény csak kétharmados többséggel fogadható el. A jövőbeni kormányoknak és koalícióknak rendkívül nehéz lesz majd az Orbán által keresztülvitt törvények megváltoztatása – véli a Süddeutsche Zeitung tudósítója, aki szerint az új alkotmány mindennek ellenére a közvetlen törvényi utasítások helyett több kérdésben is játékteret hagy. Ez – mint vélekedik – a médiatörvényről Európában folytatott heves viták következménye is.
Jobboldali forradalomról ír a FAZ
A Frankfurter Allgemeine Zeitung Jobboldali forradalom című elemzésében a cikkíró, Maximilian Steinbeins bevezetőjében beszámol egy közelmúltban az alkotmányjog változásairól tartott tanácskozásról és egy ott bemutatott videoklipről, amely 1989-ben többek között a húszas évei közepén járó, háromnapos szakállal rendelkező, nyitott fehér inget viselő, rövidre nyírt, fekete hajú Orbán Viktort ábrázolja. Az a fiatalember azonban – mint írja – többé nem létezik. A 2011-es Orbán Viktor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és nemcsak az, hanem kétharmados többségének köszönhetően a demokratikus Magyarország történetében a legnagyobb hatalommal rendelkező miniszterelnök. Megvan a hatalma ahhoz, hogy – mint a cikkíró fogalmaz – az országnak egy teljesen új alkotmányt adjon. A 2011-es év Orbán Viktora – fogalmaz Steinbeins – nem gondol arra, hogy eközben bárkivel is kompromisszumról tárgyaljon, ellenkezőleg: az új alkotmányt – ahogy nevezik, a húsvéti alkotmányt – „ő és emberei egészen egyedül írták”.
„Az alkotmány célja az arról való gondoskodás, hogy Magyarország nemzeti konzervatív maradjon függetlenül attól, hogy a jövőbeni választások milyen eredményt hoznak” – vélekedik Steinbeins, aki szerint „bizonytalan, hogy Orbán számítása bejön-e”.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

"Romániában nem voltak rendszerellenes erők, amelyek átvehették volna a hatalmat"
Romániában csak egy emberségesebb kommunizmusban reménykedtek az emberek Nicolae Ceausescu diktatúrája idején, és nem voltak olyan rendszerellenes erők, amelyek készen álltak volna arra, hogy átvegyék a hatalmat – mutatott rá Mircea Dinescu költő, az 1989-es romániai forradalom egyik meghatározó alakja, aki a kommunista diktatúra megdöntésének 25. évfordulója alkalmából nyilatkozott a magyar közmédiának.
Dinescu szerint Ceausescu Romániájában a kommunizmus örök életűnek tűnt, az emberek nem bíztak radikális változásban, csak azt várták, hogy meghaljon a diktátor.
"Abban reménykedtünk, hogy nálunk is elkezdődik a peresztrojka, a glasznoszty, mint Oroszországban. Egy lazább rendszerre, egy vidámabb barakkra vágytunk, azt gondoltuk, hogy Ion Iliescu (a kommunista pártvezetés egyik kegyvesztett tagja, a későbbi államfő) lesz a következő pártfőtitkár, aki engedékenyebb lesz, talán a cenzúra sem lesz olyan szigorú, hiszen ő egy színházba járó, tanultabb ember" – emlékezett vissza a költő.
Mint mondta, akkor senki sem hitte, hogy a kommunizmust Romániában a kapitalizmus váltja majd fel, olyan fogyasztói társadalom, amelyet a pártaktivisták és a "szekusok" – a hírhedt Securitate, a kommunista politikai rendőrség tagjai – hoznak létre.
"Ők voltak az egyedüliek, akiknek pénzük is volt hozzá. Ugyanez történt Magyarországon is, Csehországban, Lengyelországban és Oroszországban, ahol az új oligarchia a régi állami vezetés második vonalából alakult ki. Ők azok a volt vállalatvezetők, a fiatal pártaktivisták, az iskolázottabb fiúk, akiket a kommunizmus idején képeztek ki arra, hogyan működik a kapitalizmus, mert diplomaták voltak, vagy kémek, mint például Putyin Németországban. És ők tudták, hogy hogyan működik az a rendszer, hazatértek a saját országukba, és gyakorlatba ültették a posztkommunista kapitalizmust" – magyarázta Dinescu.
Úgy vélekedett, Ceausescu számára végzetes volt, hogy a (Tőkés László elhurcolása ellen tiltakozó megmozdulásból rendszerellenes lázadássá terebélyesedett) temesvári népfelkelést megpróbálta vérbe fojtani, hogy a tüntetők közé lövetett.
Kifejtette: a Szabad Európa Rádióban az egész ország hallhatta a temesvári véres megtorlás idején készült, döbbenetes hatású hangfelvételt, amelyen lövöldözés és kiabálás hallatszik. Ebben a feszült hangulatban elég volt egy petárda ahhoz, hogy a Ceausescu által (a temesvári "zavargások" elítélése érdekében) összehívott nagygyűlésen a tömeg a diktátor ellen forduljon, és az egész országban kitörjön a Ceausescu-ellenes lázadás – mutatott rá Dinescu.
Arra a kérdésre, hogy hogyan került a forradalom élvonalába, Dinescu felidézte, hogy december 22-én délben a házi őrizetét felügyelő szekusok eltűntek a lakása elől, kiment az utcára, ahol Domokos Gézával, a Kriterion könyvkiadó igazgatójával találkozott, aki később a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első elnöke lett. Ő hívta fel a tüntetők figyelmét Dinescura, akinek a nevét sokan ismerték a Szabad Európa Rádióból, de nem tudták, hogy néz ki. A tömeg hatalmas lelkesedéssel fogadta, és amikor a Román Televízióhoz értek, ismert ellenállóként ő lehetett az, aki élő adásban az egész országnak tudtára adta, hogy a diktátor megszökött.
Arra a kérdésre, hogy forradalom vagy államcsíny történt-e 1989-ben Romániában, Dinescu kifejtette: a forradalom hitelességét azok az értelmiségiek kérdőjelezték meg, akik a diktatúra idején mélyen hallgattak, de Ceausescu bukása után hirtelen bátor kommunistaellenes forradalmárként jelentek meg a közvélemény előtt.
"Ez népfelkelés volt, ez világos! Csakhogy nekünk nem volt Charta 77-esünk, mint a cseheknek, nem voltak szabad szakszervezeteink, mint a lengyeleknek, vagy olyan életképes, ellenálló értelmiségünk, mint a magyaroknak (…) Nálunk nem volt, aki átvegye a vezetést Ceausescu bukása után, ezért jött a kommunista vezetőség második vonala, és ragadta magához a hatalmat. Ez történt: egy népfelkelés – mert ugye milliók vonultak akkor utcára –, majd jöttek az ügyes fiúk, akik csendben rátették a kezüket a hatalomra" – összegezte Mircea Dinescu.
Az 1950-ben született Mircea Dinescu 21 éves volt, amikor megjelent első verseskötete, amiért megkapta az írószövetség debütdíját. A ’80-as években egy irodalmi folyóirat szerkesztője volt. 1989 márciusában a francia Libération közölt egy diplomáciai postával nyugatra csempészett interjút vele, amelyben nyíltan bírálta a Ceausescu-rezsimet. A Szabad Európa Rádióban ismertetett interjú miatt elveszítette állását és házi őrizetbe helyezték. 1989. december 22-én ő jelentette be a Román Televízióban, hogy a diktátor elmenekült.
(A Mircea Dinescuval készült interjút december 22- én, tegnap este sugározta a Duna televízió a romániai forradalomról szóló műsorban.)
Népújság (Marosvásárhely)