A székelykeresztúri Domus Egyesület, a szentegyházi Gellért Alapítvány, a lókodi LIA Alapítvány és a székelyudvarhelyi Wolter Alapítvány közös állásfoglalást adott ki a Hargita Népe 2005. február 12-i számában megjelent, Nem mindenki elégedett a Csibész Alapítvánnyal című cikkel kapcsolatosan. A csíkszeredai Csibész Alapítvány a gyermekotthonokból kikerült fiatalok felkarolásával szerzett széles körű elismerést. A fiatalok közül sokan nem tudnak munkát keresni, figyelmetlenek, koncentrációs képességük nagyon alacsony, pénzüket nem tudják beosztani, írás-olvasással kapcsolatos nehézségeik vannak. Mindezek ellenére mégis tény, hogy Csibész Alapítvány azokkal kezdett törődni, akikkel eddig senki sem törődött /Csibész Alapítvány – mi lenne, ha nem lenne? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./

Két éve működik átmeneti elhelyezést nyújtó szociális központ Csíkszentmártonban
Ha akadtak is páran, akik ódzkodtak az ötlettől, Csíkszentmárton lakóinak többsége megértéssel fogadta a néhány esztendővel ezelőtti kezdeményezést, hogy az ő falujukban építsenek átmeneti elhelyező központot a gyermekvédelmi hálózatból kikerülő fiatalok számára. A megvalósítás amúgy egyedülálló: Hargita megyében egyelőre csak az alcsíki községben működik ilyen típusú létesítmény.
A gyermekvédelmi hálózatból kikerülő fiatalok talpra állását segíti a Csíkszentmártonban két éve felavatott átmeneti elhelyezést nyújtó szociális központ. Jelenleg tizenegyen élnek a három házban, mint mondják, elsősorban rendet és fegyelmet tanulnak, miközben az önálló életre készülnek fel.
2013 májusában avatták fel az átmeneti elhelyezést nyújtó szociális központot Csíkszentmártonban. A több mint 200 ezer eurós pályázatból három ház épült, amelyekbe összesen tizenkét, 18. évét betöltött fiatal költözhetett be. Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője kérdésünkre elmondta, ezeket a házakat azért építették, hogy a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok önálló életre való felkészülését segítsék.
A három lakás összesen tizenkét férőhelyes, jelenleg tizenegy fiatal él ott, közülük öten dolgoznak, négyen tanulnak, kettő pedig munkát keres – részletezte az intézményvezető. A lakók legtöbb három évig maradhatnak a szociális központban, de az elmúlt szűk két év alatt már nyolc fiatalnak sikerült továbblépni és az átmeneti elhelyező központ után saját életet kezdeni. Vannak köztük, akik külföldön vállaltak munkát, vagy hazai nagyobb városokban, míg mások családjukhoz tértek vissza.
Csak gyermekvédelmi rendszerben nevelkedett fiatalok igényelhetik a központba való felvételt, a kérést követően szakemberek mérik fel az illetőket. Az elkészült javaslatok alapján az igazgatóság belső bizottsága dönti el, hogy kik azok, akik beköltözhetnek – avatott be Elekes. Megjegyezte, az itt élőknek az első fél évben nem kell sem közös költségre, sem lakbérre fizetniük, a második fél évben havonta 50 lejjel kell hozzájárulniuk a lakások fenntartásához, a második évben ez az összeg 100 lejre, a harmadikban pedig 150 lejre emelkedik. „Ehhez hasonló, állami fenntartású központ nem működik a megyében, a civil szervezetek, mint a székelykeresztúri Domus Alapítvány, a csíkszeredai Csibész Alapítvány vagy a székelyudvarhelyi Lia Wolter Alapítvány viszont foglalkozik ilyen jellegű tevékenységgel” – tudtuk meg a szakembertől.
Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere kifejtette, a szociális beruházásokkal kapcsolatban mindig vannak negatív viszonyulások a helyiek részéről, így az átmeneti elhelyezési központtal kapcsolatban is. Kiemelte azonban, hogy a lakosság többsége megértéssel fogadta a kezdeményezést. Mint kiderült, az önkormányzat előzőleg megfogalmazta elvárásait a gyermekvédelmi igazgatóság felé azzal kapcsolatban, hogy kiket vehetnek be a programba, mivel emiatt nem szerettek volna feszültséget a községben. Eddig nem volt problémájuk ebből adódóan, a fiatalok igyekeznek bekapcsolódni a falu életébe, van, aki a községben vállalt munkát.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Másfél évtizede alakult meg az Oklándi Elhelyezőközpont
Kétnapos rendezvénysorozattal, főzőversennyel, szüreti bállal ünnepeltek az Oklándi Elhelyezőközpont lakói, egri, hollandiai és környékbeli vendégeik, valamint mindazok a felnőttek, akik az elmúlt másfél évtizedben az intézménynél dolgoztak.
A szekeres behívóra székely ruhába öltözött legkisebbek és nevelőik, a korábbi alkalmazottak, akiket az évfordulós ünnepre visszahívtak a nyugdíjas hétköznapokból. Többek szemében könny csillant a találkozáskor. Meghatódva mondtak köszönetet a meghívásért, emléklapért. „Olyan jó érzés, hogy az egészen együtt vagyunk!” – súgta oda egy távolabbról érkező volt munkatárs.
2000. szeptember 1-jén jött létre az elhelyezőközpont, de addig is működött a kisiskolások oklándi gyermekotthonaként – emlékezett vissza Cseke Rozália intézményvezető. Attól a dátumtól külön intézmény a Speciális iskola is. Indulásukkor 209 gyermek lakott ott. A létszám csökkenéséhez hozzájárult a Lia–Wolter Alapítvánnyal, támogatók segítségével létrehozott hét családi ház, és külön intézménnyé vált a felsőboldogfalvi autistaközpont is. Jelenleg 71 állami gondozott gyermek lakik az elhelyezőközpontban, közülük öten a helyi Kelemen Imre Általános Iskolában, a többiek a Speciális Iskolában tanulnak.
Az alkalomra összeállított műsorral lépett színpadra a márciusban alakult citeraegyüttes György Ferenc irányításával, a furulya- és énekcsoport Cseke Piroska vezényletével, illetve a tánccsoport, melyet Birtalan Edit irányít. A köszöntés után tizenöt székely ruhás gyermek kezében lobbantak fel az évfordulót jelző gyertyalángok. Egyperces csenddel és a kegyelet rózsáival emlékeztek azokra a nevelőkre, akik már nincsenek közöttük.
Ilkei Árpád homoródújfalvi unitárius lelkész, a Speciális Iskola tanára hálaadásában kifejtette: intézményeik evangéliumi módon hordozzák egymás terheit. Könnyebb, jobb és Istennek tetsző együtt munkálkodniuk, hogy betölthessék küldetésüket. Tamás Huba, a karácsonyfalvi egyházközség plébánosa történetet mesélt: egy, az udvarban játszó kisgyermek nem érezte nehéznek a hátára kapaszkodó nagyobbat, hiszen amaz a testvére. Az életben a legnagyobb cselekedet, ha a testvéri, kezet nyújtó szeretetet ajándékként éljük meg. Mag István, a Speciális Iskola igazgatója azt kívánta: a jó együttműködés maradjon meg intézményeik között. Még a torták megszelése előtt állt a bál: egészében a gyermekeké volt a színpad.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro