Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Látóhatár [folyóirat] (Budapest, Magyarország)
4 tétel
2014. július 24.
Borbándi Gyula /Budapest, 1919. szept. 24. - Budapest, 2014. július 23./
Életének 95. évében meghalt Borbándi Gyula Széchenyi-díjas író, történész, rádiós- és folyóirat-szerkesztő, a magyar ötvenhatos emigráció kiemelkedő alakja - értesítette a család az MTI-t.
A tájékoztatás szerint Borbándi Gyula július 23-án, szerdán délután hunyt el budapesti otthonában, csendben, családja körében.
Borbándi Gyula 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője volt. 1992 óta a Magyar Szemle, 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja volt. „Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai” - olvasható a feleség, Juhász Olga megbízásából az MTI-hez eljuttatott közleményben.
2014. július 24. (MTI)
Életének 95. évében meghalt Borbándi Gyula Széchenyi-díjas író, történész, rádiós- és folyóirat-szerkesztő, a magyar ötvenhatos emigráció kiemelkedő alakja - értesítette a család az MTI-t.
A tájékoztatás szerint Borbándi Gyula július 23-án, szerdán délután hunyt el budapesti otthonában, csendben, családja körében.
Borbándi Gyula 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője volt. 1992 óta a Magyar Szemle, 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja volt. „Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai” - olvasható a feleség, Juhász Olga megbízásából az MTI-hez eljuttatott közleményben.
2014. július 24. (MTI)
2014. július 24.
A Magyar Írószövetség mély fájdalommal tudatja, hogy
Borbándi Gyula
(1919 – 2014)
Széchenyi-díjas magyar író, történész, rádiós- és folyóirat szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja elhunyt
Szintézisteremtő személyiség volt, az elfogulatlanság és a szabad szellem, a józan politikai gondolkodás, a szellemi értékek felismerője és gondozója, az igényesség és tárgyszerűség ihletett megfogalmazója. Olyanokat is közös asztalhoz, mikrofonhoz, folyóirathoz, tehát az általa gondozott szellemi műhelyekhez tudott invitálni, akik egymással egyébként nehezen találtak közös nevezőt. Az elnyomatás éveiben úgy őrizte és ápolta a magyar szabadság gondolatát, hogy nem ismerte a gyűlöletet a politikai ellenfelekkel szemben, viszont a pontos fogalmazásról, a kemény kritikáról és szuverenitásáról soha nem mondott le. Minden megszólalásával, munkájával az emigráció szellemi hazatérését segítette.
1938-1942 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1941-1949 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselője, közben 1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített. 1949-ben politikai okokból menekült el Magyarországról. 1951 nyarán Münchenben telepedet le. 1951-1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1979-1984 között a magyar osztály helyettes igazgatója. 1951-ben Zürichben részt vett a Látóhatár folyóirat megindításában, 1953-1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957-1958 között főszerkesztője. 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője. 1970-1980 között a Hontalan Írók PEN-központjában a német nyelvterület alelnöke. 1991 óta a müncheni Ungarn-Jahrbuch szerkesztőségének tagja. 1991-2001 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottsági tagja. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai.
2014. július 24. (közlemény)
Borbándi Gyula
(1919 – 2014)
Széchenyi-díjas magyar író, történész, rádiós- és folyóirat szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja elhunyt
Szintézisteremtő személyiség volt, az elfogulatlanság és a szabad szellem, a józan politikai gondolkodás, a szellemi értékek felismerője és gondozója, az igényesség és tárgyszerűség ihletett megfogalmazója. Olyanokat is közös asztalhoz, mikrofonhoz, folyóirathoz, tehát az általa gondozott szellemi műhelyekhez tudott invitálni, akik egymással egyébként nehezen találtak közös nevezőt. Az elnyomatás éveiben úgy őrizte és ápolta a magyar szabadság gondolatát, hogy nem ismerte a gyűlöletet a politikai ellenfelekkel szemben, viszont a pontos fogalmazásról, a kemény kritikáról és szuverenitásáról soha nem mondott le. Minden megszólalásával, munkájával az emigráció szellemi hazatérését segítette.
1938-1942 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1941-1949 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselője, közben 1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített. 1949-ben politikai okokból menekült el Magyarországról. 1951 nyarán Münchenben telepedet le. 1951-1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1979-1984 között a magyar osztály helyettes igazgatója. 1951-ben Zürichben részt vett a Látóhatár folyóirat megindításában, 1953-1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957-1958 között főszerkesztője. 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője. 1970-1980 között a Hontalan Írók PEN-központjában a német nyelvterület alelnöke. 1991 óta a müncheni Ungarn-Jahrbuch szerkesztőségének tagja. 1991-2001 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottsági tagja. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai.
2014. július 24. (közlemény)
2014. július 25.
Elhunyt Borbándi Gyula
Életének 95. évében meghalt Borbándi Gyula Széchenyi-díjas író, történész, rádiós és folyóirat-szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja – közölte családja.
Borbándi 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958–1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője, de úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai – olvasható az özvegy, Juhász Olga megbízásából az MTI-hez eljuttatott közleményben. Borbándi Gyula életfilozófiáját egy interjúban így foglalta össze: „Mindig az elérhetőre törekedtem, és nem kínoztam magam megvalósíthatatlan vagy reménytelen dolgokkal. Ragaszkodtam a családomhoz, azokhoz az embertársaimhoz, akik szerettek és akiket szerettem. Békére és belső harmóniára vágytam, nem volt bennem semmilyen küldetéstudat, de mindig igyekeztem nemcsak a magam javára, hanem a köz hasznára is dolgozni.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Életének 95. évében meghalt Borbándi Gyula Széchenyi-díjas író, történész, rádiós és folyóirat-szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja – közölte családja.
Borbándi 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958–1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője, de úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai – olvasható az özvegy, Juhász Olga megbízásából az MTI-hez eljuttatott közleményben. Borbándi Gyula életfilozófiáját egy interjúban így foglalta össze: „Mindig az elérhetőre törekedtem, és nem kínoztam magam megvalósíthatatlan vagy reménytelen dolgokkal. Ragaszkodtam a családomhoz, azokhoz az embertársaimhoz, akik szerettek és akiket szerettem. Békére és belső harmóniára vágytam, nem volt bennem semmilyen küldetéstudat, de mindig igyekeztem nemcsak a magam javára, hanem a köz hasznára is dolgozni.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 5.
MTA-közgyűlés: több külhoni magyar tudóst is díjaztak
Biológusok, történészek, vegyészek mellett nyelvész és orvoskutató díjazottja is van 2015-ben a külhoni magyar tudósok elismerésére szolgáló Arany János-díjnak és -éremnek.
A kitüntetéseket Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke (képünkön) adta át hétfőn az intézmény 186. közgyűlésén tartott külső tagok fórumán.
Lovász László rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számára nagyon fontos a Kárpát-medencével és a világgal való kapcsolattartás. Ebben óriási szerepet játszanak a külhoni magyar tudósok.
Kocsis Károly, az MTA levelező tagja, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke kiemelte, hogy az 1996-ban létrehozott testület a határon túli magyar tudományosság letéteményese az Akadémián.
Mint kifejtette, számos ország akadémiája honosította meg a tiszteleti tagság intézményét, ám az MTA által a rendszerváltozás után a határon túli magyar kutatók integrálása érdekében bevezetett külső tagság igazi hungarikum.
Két világháború kényszerítette a határon túlra vagy diaszpórába a magyar kutatókat. A külső tagsággal az MTA a nemzeti tudományosság egyesítését tűzte célul, lehetővé tette, hogy az érintettek felvegyék a magyar tudományos állampolgárságot. A köztestület külső tagjai száma folyamatosan bővül és jelenleg meghaladja az 1900 főt. Közülük 187 az akadémikus, a többi doktori fokozattal rendelkező külső köztestületi tag.
Az Arany János-életműdíjat a közgyűlés délelőtti ünnepi ülésén kapta meg Benkő Samu, a 18-19. századi erdélyi művelődéstörténet neves kutatója.
A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki Szkála Károlyt, a Zágrábi Villamosmérnöki Egyetem, a Zágrábi Grafikai Egyetem és az Eszéki Orvostudományi Egyetem oktatóját. Az optoelektronikával, lézertechnikával, holográfiával és mikroelektronikával foglalkozó kutató nevéhez másfélszáz publikáció fűződik, emellett úttörő jelentőségű tankönyveket írt, programcsomagokat dolgozott ki.
Arany János Fiatal Kutatói Díjban részesült Fenesi Annamária, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének adjunktusa. Az invazív fajok kutatója egyaránt foglalkozik adatbázisok elemzésével, terepi és kísérletes vizsgálatokkal. 2010 óta tíz cikke jelent meg angol nyelvű folyóiratokban.
Hét kutatót tüntettek ki Arany János-éremmel. Beregszászi Anikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, a kárpátaljai magyar nyelvhasználat jellemzőivel, a magyar nyelvtervezés elméleti és gyakorlati kihívásaival, a magyar mint anyanyelv oktatásának problémáival foglalkozik.
Meghatározó szerepe volt abban, hogy 2003-ban magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés indulhatott a beregszászi felsőoktatási intézményben.
Posztumusz tüntették ki Borbándi Gyulát (1919-2014), a Látóhatár, majd az Új Látóhatár folyóirat alapító főszerkesztőjét, aki 1951-től 1984-ig pedig a Szabad Európa Rádió magyar osztályának helyettes igazgatója volt. Történészi-irodalomtörténészi tevékenysége felöleli az emigráns kiadványok szisztematikus gyűjtését, a nyugati magyar emigráció történetének feldolgozását.
Lelley Jan Iván Németországban élő mikológus, egyetemi tanár 1971 óta foglalkozik a nagygombák kutatásával. 1982-től az alkalmazott mikológia oktatója a bonni Rajnai Friedrich Wilhelms Egyetemen. Magyarországon közel két évtizede tart előadásokat a gombákkal kapcsolatos témákból, rendszeres előadója a Budapesti Corvinus Egyetemnek.
Majdik Kornélia a bio-szerveskémia kutatója 1988-ban szerzett doktori oklevelet. 1976 és 1981 között gyógyszergyári vegyész, 1981-1997 között a Kolozsvári Gyógyszerkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Egyetemi docens, 2004-2014 között a BBTE Vegyészmérnöki Kar magyar tagozatának egyik vezetője. 48 tanulmányt közölt impaktfaktoros folyóiratokban. Három könyve jelent meg, öt szabadalom fűződik a nevéhez.
Petrik József sejtkárosodási mechanizmusokkal, molekuláris patológiával, a rákos megbetegedések diagnosztikájával foglalkozik. 1989 óta dolgozik a Zágrábi Tudományegyetemen, 2012-től egyetemi tanára, az Orvosi Biokémiai és Hematológiai Tanszék professzora és az Alkalmazott Orvosi Biokémiai Központ vezetője. Nevéhez 35 tudományos közlemény fűződik.
Sipos Gábor református egyháztörténettel, nyomda- és könyvtártörténettel foglalkozik. 1977-től levéltáros az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban, 1998-tól a BBTE Magyar Történeti Intézetének tanára. 1990-es újraalakulásától fogva előbb az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, majd alelnöke, 2010-től elnöke.
Vigh Gyula 1970-ben diplomázott a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, és ugyanott szerzett doktori fokozatot 1975-ben. Az 1970-80-as években meghatározó szerepe volt a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia magyarországi bevezetésében. 1985 óta a Texasi A&M Egyetem kémiai tanszékének professzora. Munkásságát mintegy kétszáz, jórészt angol nyelvű tudományos munka dokumentálja.
Az Arany János-díjat külhoni magyar tudósok, kutatók számára alapította 2003-ben az MTA, első ízben 2004-ben adták át. A díjat azok kapják, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során, kiemelkedő tudományos teljesítményt értek el, vagy fiatal kutatóként alkottak figyelemre méltót.
Az Arany János-éremmel emellett olyan külhoni magyar tudósokat, kutatókat tüntet ki az MTA, akiknek nemcsak kutatói teljesítménye maradandó, hanem érdemeket szereztek a külhoni magyar tudományosság és közösség ügyének előremozdításában is.
MTI
Krónika (Kolozsvár)
Biológusok, történészek, vegyészek mellett nyelvész és orvoskutató díjazottja is van 2015-ben a külhoni magyar tudósok elismerésére szolgáló Arany János-díjnak és -éremnek.
A kitüntetéseket Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke (képünkön) adta át hétfőn az intézmény 186. közgyűlésén tartott külső tagok fórumán.
Lovász László rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számára nagyon fontos a Kárpát-medencével és a világgal való kapcsolattartás. Ebben óriási szerepet játszanak a külhoni magyar tudósok.
Kocsis Károly, az MTA levelező tagja, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke kiemelte, hogy az 1996-ban létrehozott testület a határon túli magyar tudományosság letéteményese az Akadémián.
Mint kifejtette, számos ország akadémiája honosította meg a tiszteleti tagság intézményét, ám az MTA által a rendszerváltozás után a határon túli magyar kutatók integrálása érdekében bevezetett külső tagság igazi hungarikum.
Két világháború kényszerítette a határon túlra vagy diaszpórába a magyar kutatókat. A külső tagsággal az MTA a nemzeti tudományosság egyesítését tűzte célul, lehetővé tette, hogy az érintettek felvegyék a magyar tudományos állampolgárságot. A köztestület külső tagjai száma folyamatosan bővül és jelenleg meghaladja az 1900 főt. Közülük 187 az akadémikus, a többi doktori fokozattal rendelkező külső köztestületi tag.
Az Arany János-életműdíjat a közgyűlés délelőtti ünnepi ülésén kapta meg Benkő Samu, a 18-19. századi erdélyi művelődéstörténet neves kutatója.
A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki Szkála Károlyt, a Zágrábi Villamosmérnöki Egyetem, a Zágrábi Grafikai Egyetem és az Eszéki Orvostudományi Egyetem oktatóját. Az optoelektronikával, lézertechnikával, holográfiával és mikroelektronikával foglalkozó kutató nevéhez másfélszáz publikáció fűződik, emellett úttörő jelentőségű tankönyveket írt, programcsomagokat dolgozott ki.
Arany János Fiatal Kutatói Díjban részesült Fenesi Annamária, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének adjunktusa. Az invazív fajok kutatója egyaránt foglalkozik adatbázisok elemzésével, terepi és kísérletes vizsgálatokkal. 2010 óta tíz cikke jelent meg angol nyelvű folyóiratokban.
Hét kutatót tüntettek ki Arany János-éremmel. Beregszászi Anikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója, a kárpátaljai magyar nyelvhasználat jellemzőivel, a magyar nyelvtervezés elméleti és gyakorlati kihívásaival, a magyar mint anyanyelv oktatásának problémáival foglalkozik.
Meghatározó szerepe volt abban, hogy 2003-ban magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés indulhatott a beregszászi felsőoktatási intézményben.
Posztumusz tüntették ki Borbándi Gyulát (1919-2014), a Látóhatár, majd az Új Látóhatár folyóirat alapító főszerkesztőjét, aki 1951-től 1984-ig pedig a Szabad Európa Rádió magyar osztályának helyettes igazgatója volt. Történészi-irodalomtörténészi tevékenysége felöleli az emigráns kiadványok szisztematikus gyűjtését, a nyugati magyar emigráció történetének feldolgozását.
Lelley Jan Iván Németországban élő mikológus, egyetemi tanár 1971 óta foglalkozik a nagygombák kutatásával. 1982-től az alkalmazott mikológia oktatója a bonni Rajnai Friedrich Wilhelms Egyetemen. Magyarországon közel két évtizede tart előadásokat a gombákkal kapcsolatos témákból, rendszeres előadója a Budapesti Corvinus Egyetemnek.
Majdik Kornélia a bio-szerveskémia kutatója 1988-ban szerzett doktori oklevelet. 1976 és 1981 között gyógyszergyári vegyész, 1981-1997 között a Kolozsvári Gyógyszerkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Egyetemi docens, 2004-2014 között a BBTE Vegyészmérnöki Kar magyar tagozatának egyik vezetője. 48 tanulmányt közölt impaktfaktoros folyóiratokban. Három könyve jelent meg, öt szabadalom fűződik a nevéhez.
Petrik József sejtkárosodási mechanizmusokkal, molekuláris patológiával, a rákos megbetegedések diagnosztikájával foglalkozik. 1989 óta dolgozik a Zágrábi Tudományegyetemen, 2012-től egyetemi tanára, az Orvosi Biokémiai és Hematológiai Tanszék professzora és az Alkalmazott Orvosi Biokémiai Központ vezetője. Nevéhez 35 tudományos közlemény fűződik.
Sipos Gábor református egyháztörténettel, nyomda- és könyvtártörténettel foglalkozik. 1977-től levéltáros az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban, 1998-tól a BBTE Magyar Történeti Intézetének tanára. 1990-es újraalakulásától fogva előbb az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, majd alelnöke, 2010-től elnöke.
Vigh Gyula 1970-ben diplomázott a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, és ugyanott szerzett doktori fokozatot 1975-ben. Az 1970-80-as években meghatározó szerepe volt a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia magyarországi bevezetésében. 1985 óta a Texasi A&M Egyetem kémiai tanszékének professzora. Munkásságát mintegy kétszáz, jórészt angol nyelvű tudományos munka dokumentálja.
Az Arany János-díjat külhoni magyar tudósok, kutatók számára alapította 2003-ben az MTA, első ízben 2004-ben adták át. A díjat azok kapják, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során, kiemelkedő tudományos teljesítményt értek el, vagy fiatal kutatóként alkottak figyelemre méltót.
Az Arany János-éremmel emellett olyan külhoni magyar tudósokat, kutatókat tüntet ki az MTA, akiknek nemcsak kutatói teljesítménye maradandó, hanem érdemeket szereztek a külhoni magyar tudományosság és közösség ügyének előremozdításában is.
MTI
Krónika (Kolozsvár)