Tágmagyar politika a MÁÉRT XIV. ülésének tükrében

Továbbra is elutasítják az új magyar konzuli irodák megnyitását 
A kormányváltás után sem módosult a román külügyminisztérium elutasító álláspontja a Magyarország által Nagyváradon és Marosvásárhelyen megnyitni szándékozott konzuli irodák ügyében – derült ki a bukaresti külügy válaszából, amelyet a tárca a Krónika ezzel kapcsolatos kérdésére adott – adja hírül Balogh Levente a kronika.ro-n.
A kronika.ro annak kapcsán kereste meg a román külügyminisztériumot, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter a magyar–román diplomáciai viszonyban bekövetkezett hosszas hullámvölgyet követően pénteken Bukarestbe látogatott, ahol arról beszélt: a korábbi román kormányzat méltatlan vádakkal illette Magyarországot, amelyre a magyar fél keményen reagált.
Hangsúlyozta, hogy ez a hangulat teljesen megváltozott a jelenlegi román kormány hivatalba lépésével. A bukaresti külügyminisztérium a Krónika konzuli irodákkal kapcsolatos kérésére most lakonikus választ küldött. „Ami Magyarország azon kérését illeti, miszerint két konzuli irodát nyitna Romániában, Nagyváradon, illetve Marosvásárhelyen, a román fél válaszát már 2014-ben közöltük" – olvasható az egymondatos válaszban.
Ez pedig annyit jelent, hogy Bukarest továbbra is egyértelműen elutasítja a magyar kérést. A budapesti Külügyminisztérium ugyanis 2014 júliusában jelentette be, hogy Románia érdemi magyarázat nélkül elutasította Magyarország több mint egy éve benyújtott igényét, miszerint Nagyváradon és Marosvásárhelyen konzuli irodát nyisson.
A magyar kormány 2013 áprilisában kezdeményezte a két konzuli iroda alapítását a román kormánynál. Az országban a bukaresti nagykövetség, illetve konzulátus mellett jelenleg Csíkszeredában és Kolozsváron működik magyar főkonzulátus. Budapest az elutasítás nyomán a román nagykövetet is bekérette, Bukarest ugyanakkor azt állította: megindokolták a konzuli irodák megnyitásának elutasítását.
„A konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény alapján Romániának szuverén joga, hogy ne fogadja el egy állam konzuli képviseletének bővítését a területén. A román fél a kérés alapos elemzése után hozta meg ez irányú döntését, figyelembe véve azt is, hogy Magyarország már most jelentős konzuli képviselettel rendelkezik Romániában, továbbá hogy az államközi kapcsolatok terén érvényt kell szerezni a kölcsönösség és az arányosság elvének" – szerepel a román minisztérium által a Krónikának akkor elküldött állásfoglalásban. Eszerint Románia továbbra is a Magyarországgal ápolt kapcsolatok és a jószomszédi viszony konszolidálásában érdekelt a két ország közötti stratégiai partnerség jegyében.
Ugyanakkor miközben Bukarest sokallja a meglévő magyar külképviseletek számát, a külhoni románoknak nyújtott állampolgárság apropóján is bővítette saját diplomáciai képviseleteinek számát. A Moldovai Köztársaságban például a chişinăui nagykövetségen kívül Románia főkonzulátust működtet Cahulon és Bălţi-ben, tovább nemrég nyitott konzuli irodát Ungheni-ben.
Magyarországon – ahol a románság lélekszáma húszezerre tehető – a budapesti nagykövetségen kívül Gyulán és Szegeden működik főkonzulátus. Ráadásul Bukarest 2014 októberében azzal fordult az ukrán vezetéshez, hogy a már meglévő képviseletek mellett konzuli irodát nyitna a kárpátaljai Aknaszlatinán és Técsőn. A marosvásárhelyi magyar külképviselet a csíkszeredai főkonzulátushoz tartozott volna, Maros és Szeben megyéből álló kerülettel, míg a nagyváradi konzuli iroda a kolozsvári főkonzulátushoz, Bihar és Arad megyére kiterjesztett kerülettel – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Titkos diplomácia, gazdasági autarchia és „filozófiai tetemrehívás”
Polis-kötetek Bánffy Miklósról, Vita Sándorról, Sztranyiczki Gábortól(ról)
A Polis könyvkiadó három új kötetét mutatták be szerdán délután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületében. A Bánffy Miklós kettős küldetése című kötet szerzője Csapody Miklós író, politikus, aki többek között a magyar Külügyminisztérium levéltárában őrzött iratokat dolgozott fel, és azok alapján ismertette Bánffy 1943-as bukaresti titkos diplomáciai útjának eseményeit és hátterét. A Vita Sándor: Erdélyi gazdaság – erdélyi politika című kötetet Sárándi Tamás történész rendezte sajtó alá. Ez többek között a Hitel egykori szerkesztőjének a folyóiratban megjelent tanulmányait és a készülőfélben lévő párizsi békeszerződéshez kapcsolódó, kiadatlan előterjesztéseit is tartalmazza. Sztranyiczki Gábor filozófus Párbeszéd másmagammal című könyvét O. Bogáthy Zoltán pszichológus, a temesvári Nyugati Egyetem professzora méltatta.
Bánffy Miklós 1943-as bukaresti útját és tárgyalásait Csapody Miklós életrajzi keretekbe illesztette kötetében. Elmondta, kevesen jártak utána, hogy a kérdéses időszakban melyik diplomata mit és hogyan intézett, így ez egy ismert és mégis ismeretlen történet.
1940-ben Bánffy Miklós behívott erdélyi felsőházi tagja lett az országgyűlésnek. – 1943 júniusában a tartalmas élettapasztalattal rendelkező, a világpolitikában és diplomáciában jártas Bánffy titkos megbízást kapott, amelyet lenyűgöző fatalizmussal végre is hajtott: vonatra ült, megpróbált tárgyalni a teljesen ellenérdekű féllel, Iuliu Maniu volt miniszterelnökkel, a román konzervatív ellenzéki pártvezérrel arról, hogy Magyarország és Románia együtt, legalábbis összehangolt módon ugorjon ki a háborúból – összegezte Csapody Miklós.
Bánffy Miklós megkísérelte a tárgyalást, bár kívülről-belülről ismerte a román külpolitika összetevőit és fő célját: Erdély megszerzését és megtartását. Megpróbált Maniuval a közös érdeket illetően megállapodni, de kísérletét semmissé tette, hogy Románia akkor már a saját érdekeinek megfelelő jobb tárgyalási pozícióban volt.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Zarándoklat Szent László évében – Konferencia Váradon
Egyházi, politikai és világi vezetők jelenlétében Nagyváradon tartották meg kedden a 2017-re meghirdetett Szent László-év első, bevezető konferenciáját – derül ki Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma közleményéből, amit a Nagyváradi római katolikus egyházmegye sajtóirodája juttatott el a Krónikához.
Az esemény résztvevőit Böcskei László megyés püspök köszöntötte, ő mutatta be a székesegyházat és az egyházmegyei kincseket, a lovagkirály örökségét. Ehhez kapcsolódóan az egyházfő előadásában ismertette, mit jelent Szent László öröksége a partiumi magyarság számára, szellemisége mennyiben tud erőt adni a megmAradáshoz. Böcskei László bemutatta ugyanakkor az egyházmegyei zarándoklat történetét, és szólt a püspökség jövőképéről is.
A lovagkirály által alapított püspökség barokk palotájában dr. Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára kijelentette: Szent László államfői, törvényhozói, lovagkirályi erényei jelentették évszázadokon keresztül a nemzet számára a magyar államiságot, a keresztény lelkiség megmAradását. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László keresztény egységben gondolkodott, amikor összekapcsolta életművével a közép-európai nemzeteket. Ugyanakkor a nemzet fogalma is hangsúlyos volt a lovagkirály életében, hiszen uralkodása alatt megerősítette Magyarország pozícióját és szerepét a térségben.
A konferencián Dénes Zoltán római katolikus kanonok ismertette a Szent László nemzeti zarándoklatot. A lelki út azt a két püspökséget köti össze, amely a lovagkirály nevéhez fűződik: a zágrábit, amelyet ő alapított, és a Nagyváradit, amelyet ő telepített át Biharról Váradra 1091-ben, és megépíttette annak központját, a székesegyházat. Az öt éve megálmodott, és többek által már végigjárt zarándokút végigvezeti a lelki vándorokat Szent László örökségén, szellemiségén, vagyis rámutat arra, hogy a közép-európai nemzetek sorsközösségben élnek évszázadok óta, és ebben rejlik az európai kereszténység megmAradása – hangzott el.
Mint kiderült, csatlakozik a Szent László-évhez a Debreceni Egyetem is, a tervezett oktatási programokat Bartha Elek és Jávor András rektorhelyettesek, valamint Forisek Péter dékánhelyettes ismertették. Az előadásból kiderült: a zarándokturizmus tudományos és kutatási hátterét a Debreceni Egyetem dolgozza ki, és képzési lehetőségeket teremt. Amint arról beszámoltunk, a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága bejelentése értelmében január elsején kezdetét veszi a 2017 végéig tartó Szent László-év.
Krónika (Kolozsvár)

Emlékmű a Székely Hadosztály tiszteletére
Kétnapos rendezvénysorozattal elevenítenek fel néhány emlékképet az első világháború csíki és erdélyi történéseiről a Román Királyság hadba lépésének, valamint a román hadsereg Csíkszeredán való átvonulásának 100. évfordulóján.
Kiállítással, dokumentumfilm-vetítéssel, valamint emlékmű-avatással emlékeznek szeptember 9-én és 10-én Csíkszereda történetének egyik legtragikusabb időszakára, az 1916-os „román betörésre”, a csíki emberek Hajdú-Bihar megyébe való menekülésére és visszatérésére, illetve a Székely Hadosztályra és a császári és királyi 71. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó alakulatokra.
A hétvégi rendezvénysorozatról szerdán sajtótájékoztatón számolt be Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Daczó Katalin, a kiállítás rendezője és Petres Kálmán, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület vezetője.
„Az 1916-os év kapcsán három fontos dátum van: augusztus 27-én lépett hadba a Román Királyság és rögtön átlépte a határt, szeptember 8-án foglalta el Csíkszeredát a román katonaság és majd október 9-én verettetnek ki Csíkszeredából. E köré szerveződnek az események”– vezette fel Gyarmati Zsolt múzeumigazgató.
A rendezvény pénteken beszélgetéssel és filmvetítéssel kezdődik. A Csíki Moziban 19 órától mutatják be a Koszta István hadtörténelemíró, újságíró forgatókönyve alapján készült Székely kálvária című 52 perces dokumentumfilmet.
Szombaton délelőtt 10 órától a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület szervezésében koszorút helyeznek el Márton Áron püspök szobránál a Szabadság téren, majd 11 órától tartják a csíksomlyói Fodor-ház udvarán a Székely Hadosztály tiszteletére állított emlékmű avatását.
„2012-ben született meg a gondolat, hogy emeljünk egy emlékművet a Székely Hadosztály tiszteletére. A marossárpataki Miholcsa József szobrászművészt kértük fel, hogy tervezze meg, a Sepsibükszádról hozott kőtömbökből pedig Zavacki Walter szobrászművész faragta ki. Az emlékmű-csoport három első világháborús katonát ábrázol. Félkör alakban vannak elhelyezve, van egy frontoszlop, amelyen felirat található, a Székely Hadosztály címere és egy koronás turul. Az emlékmű-állításban széles körű összefogás volt tapasztalható, mellénk álltak és sok segítséget nyújtott Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa, a Bethlen Gábor Alap, a magyar országgyűlés elnöke, Kövér László, Sepsibükszád önkormányzata, a magyar külügyminisztérium és az oldalcsíki és felcsíki közbirtokosságok is besegítettek, hogy ez megvalósulhasson. Az avatóünnepség partnere a Csíkszeredai önkormányzat, a Csíki Székely Múzeum és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet.”
Petres elmondta, minden engedéllyel rendelkeznek, ami a lovas felvonuláshoz és az ünnepség megtartásához szükséges.
A száz évvel ezelőtti történteket idézi fel a Csíki Székely Múzeum kiállítása, amelynek megnyitóját szombat délután 6 órától tartják. A kiállítás két részből áll, az egyik koncepciójának és szakmai irányítójának Daczó Katalint kérte fel a múzeum vezetősége, őt munkájában Máthé Klára látványtervező is segítette.
„Mint nő, mint civil közelítettem meg az eseményeket, mert ez az az oldal, amelyet a legkevésbé ismernek az emberek a '16-os román betörésből vagy a világháborúból. Azt, hogy mi történt, miközben katonáink a fronton voltak. A menekülés például az egyik legfontosabb pillanata ennek az időszaknak. Hogy milyen volt a város, a környék, amikor elmenekültek az itt lakók” – magyarázta Daczó Katalin.
Látható lesz egy szobabelső rekonstrukciója is, bemutatva, milyen látvánnyal szembesültek annak idején a visszatérők. A teremben visszaemlékezés-részletek is elhangzanak a meneküléssel kapcsolatban, színészek előadásában. Emellett pedig katonai jellegű fényképsort is vetítenek a látogatóknak. A kiállítás anyagának egy része román nyelven is elérhető lesz.
A kiállítás második része a hajdúnánási 39-es császári és királyi gyalogezred történetét mutatja be. A megnyitón beszédet mond Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szólláth Tibor Zoltán, Hajdúnánás polgármestere. A kiállítást Darvas-Kozma József esperes és Kiss Róbert zászlós, az 5. Bocskai Lövészdandár tiszthelyettese nyitja meg. Házigazda Gyarmati Zsolt múzeumigazgató, a megnyitón közreműködik Márdirosz Ágnes színművész. A kiállítás három hétig látogatható, egy részét elviszik majd Hajdúnánásra is, ahol minden évben megszervezik a székely menekültek emléknapját.
A megnyitót követően Buczkó József hajdúnánási néprajzkutató, helytörténész a Székely menekültek Hajdúnánáson című kötete alapján tart előadást, melynek témája az 1916. évi román katonai támadás miatt bekövetkezett csíki és gyergyói székelyek menekülésének és befogadásának története Székelyföld és Hajdúnánás vonatkozásában.
Péter Beáta |
Székelyhon.ro

„Ha elvágják a vallás gyökereit, az eredmény anarchia”
A migráció okairól, különböző vetületeiről, a liberális és a konzervatív álláspontokról tartott előadást szerda este Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa.
A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban zajló előadás elején Csomortányi István, a Partiumi Autonómiatanács alelnöke, s az Erdély Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s mutatta be a magyarországi politikust, akinek Nagyváradi gyökerei vannak. Nem véletlen a témaválasztás, mondta Csomortányi, hiszen október másodikán népszavazás lesz Magyarországon a kötelező kvóta elfogadásáról, s a külhoniak számára is megadatott a lehetőség, hogy szavazzanak a migráció kapcsán; mind a néppárt, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács segítséget szeretne nyújtani a levélszavazatok összegyűjtésében, ezeket le lehet adni a Kálvin utca 1. sz. alatt is.
Kimutatások
Kalmár Ferenc kitért arra: ő maga ugyan Brassóban született, de családja Nagyváradi, apjának a kommunizmus ideje alatt kellett elhagynia Nagyváradot, nagyszülei a Rulikowski temetőben nyugszanak, rokonsága itt él, ismeri Várad utcáit, itthon érzi magát itt.
Mint elmondta, 2010 és 2014 között KDNP-s országgyűlési képviselőként részt vett az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésein, ott hangzott el 2014 januárjában egy ciprusi képviselő asszony jelentése, miszerint 2050-ig Európában negyven millió ember úgy megy nyugdíjba, hogy nem lesz utánpótlása. A konklúzió azt volt, hogy ezt a létszámot pótolni kell. Más kimutatások pedig arra világítottak rá, hogy Európa egyetlen országa sem képes reprodukálni magát, s ez nemcsak a fejlett európai országokra vonatkozik, hanem a kaukázusi, balkáni országokra is. Akkori felszólalásában kihangsúlyozta: igenis vannak az európai társadalomnak tartalékai, ha visszatérünk a keresztény gyökerekhez, s ismét megbecsüljük az anyaságot.
Támadások
Ma Európában támadások érik a család intézményét, a gyerekvállalást másodlagossá vált, a nők számára a karrier a legfontosabb. A házasság intézményét is támadás éri, engedélyezik az egyneműek házasságát. Egy társadalomban mindig voltak és lesznek homoszexuálisok, de parádé és promóció akkor, amikor nem születik elég gyerek, ez túlzás – fejtette ki a politikus. A magyar alaptörvény kimondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, ezt külföld rengeteget támadta, holott egy keresztény ember számára evidens dolog. A nemzeti közösség fogalmát is támadják, ezt is fel szeretnék hígítani, hogy a közösségek szűnjenek meg, mert így a társadalom irányíthatóbbá válik. A hit és a vallás arra is való, hogy megszervezze az emberi közösségeket, hangsúlyozta ki Kalmár Ferenc.
Európa mindig akkor tudott kilépni a kátyúból, amikor visszatért a keresztény alapokhoz, de Európa alkotmányát ma liberális szocialista eszmék uralják. Míg a konzervativizmus elfogadja Isten létezését, a liberalizmus szerint nem kell a tízparancsolat, az embernek szabad akarata van, de ha elvágják a vallás gyökereit – ezt nevezzük szekularizációnak – akkor az emberek csak lebegnek, minden relativizálódik, az eredmény vita és anarchia. A liberalizmus soha nem vitte előre Magyarországot, jelentette ki Kalmár Ferenc.
Az afrikai és egyes arab országokban lassan akkora a túlnépesedés, hogy gondot jelent életben mAradni, értelemszerűen előbb utóbb el kellett kezdődnie a migrációnak. Merkel álláspontja az, hogy be kell fogadni a migránsokat, mert kell a munkaerő, de a kimutatások szerint a bevándorlóknak csak húsz százaléka illeszkedik be a társadalomba. „Nem az lett volna a normális, ha összehívják az uniós tagországok vezetőit, és megbeszélik?” – tette fel a kérdést Kalmár Ferenc.
Európa keresztény földrész, a migránsoknak egészen más értékrendjük van, például volt rá eset, hogy egy per során egyikük kikelt magából, amiért egy bírónő mondott ítéletet, mivelhogy neki egy nő ne mondja meg, mit csináljon. „Ezek a típusú emberek, ilyen értékrenddel, hogyan tudnának integrálódni az európai társadalomba? A válasz az, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán” – hangzott el. Európai országok egyes városainak vannak olyan részei, ahová a rendőrség nem megy be rendet teremteni, párhuzamos társadalmak alakultak. Magyarország kormánya eldöntötte, hogy nem teszi ki az állampolgárokat ennek a folyamatnak.
Veszélyeket rejt
Az előadás során elhangzott, milyen javaslatokat tett a magyar külügyminisztérium a migráció okozta válság kezelésére, s az is, hogy a nyugatnak fel kellene hagynia a „demokrácia-exporttal”. Nem kellene az őshonos nemzeti kisebbségek fogalmát „összemosni” a migránsokéval, hiszen a kettő egészen más, s ez nagy veszélyeket rejt. A határ menti sávokban őshonos kisebbségek laknak, ők a leginkább veszélyeztetettek, hangzott el. Szó esett az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló jelentéséről is, melyet – sokak meglepetésére – elfogadott az Európa Tanács, s mely referencia anyaggá vált.
A későbbiekben a jelenlévők kérdéseket tettek fel – felvetették többek között, hogy vajon számunkra ismeretlen anyagi okok állnak-e a migránsokkal szembeni engedékenység mögött. Felmerült, hogy ha ilyen mértékben jönnek a migránsok, előbb utóbb „elveszítjük arcunkat”. A magyarországi politikus Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas költőt idézte „Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik.” Egyúttal kihangsúlyozta, milyen fontos keresztényként nem ódzkodni a politikától, hiszen egy keresztény ember számára a politika a szeretet legmagasabb formája. Az előadás végénCsomortányi István Partium zászlaját adta át Kalmár Ferencnek.
Neumann Andrea
erdon.ro

Októberben indít a fiókintézet
Jövő hétfőtől alkalmazza a magyar külügyminisztérium, és valamikor október folyamán fogják kinevezni a Bukaresti Magyar Kulturális Központ Sepsiszentgyörgyi fiókintézete vezetőjévé – tudtuk meg Szebeni Zsuzsától.
Mint arról a Háromszékben már beszámoltunk, Lakatos Mihály korábbi intézetvezető megbízatásának lejártával a Balassi Intézet vizsgát hirdetett, melyet Szebeni Zsuzsa nyert meg, kinevezésében azonban akadályt jelentett, hogy a Kolozsvári születésű, Budapesten élő színháztörténész román állampolgársággal is rendelkezett, a hatályos magyar jogszabályok értelmében viszont ilyen tisztséget kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező személyek foglalhatnak el. Következésképp Szebeni Zsuzsának le kellett mondania román állampolgárságáról, de az ügyintézés igencsak lassan haladt. Végül e hónap első felében kapta meg a román külügytől az állampolgársága visszavonásáról szóló határozatot, melyet „érdekes módon” épp azon a napon postáztak számára, amelyen a Háromszékben megjelent a fiókintézet vezetője kinevezésének késéséről szóló írásunk.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Köszönjük meg, hogy ilyen példaképeink lehetnek”
A szabadságnak ára
Szemerkélő esőben került sor az aradi vesztőhelyen tegnap délután a megemlékezésre. Az az 1990-es évek legelején történt ünnepség jutott eszembe, amikor – a mostaninál sokkal sűrűbb esőben – a teret megtöltő aradiak az első szabad október hatodikák egyikét ünnepelték esernyőik alatt. Tegnap távolról sem voltak annyian, mint húszegynéhány éve, meglepően sokan voltak viszont az anyaországiak, de szlovákiaiak is – köztük számos diák.
Az ünnepséget Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke, az RMDSZ Megyei Szervezete kulturális bizottságának elnöke nyitotta meg a nap jelentőségét, a 13 vértanú hősiességének mai kihatásait méltatva. Az egyházak képviseletében nt. Módi József református esperes mondott beszédet, többek között kijelentve: a szabadságnak ára van, amelyet a vértanúk megfizettek – ma az a kérdés, hogy a kor embere hajlandó-e megfizetni a szabadság árát. Illendő mindenesetre megköszönnünk, hogy ilyen példaképeink lehetnek.
A három nyelven elhangzott Miatyánk után a koszorúzás következett. Elsőként a Knézich és Damjanics család leszármazottai helyezték el a kegyelet virágait a 13 vértanú emlékoszlopánál, majd az RMDSZ Országos Szervezete, a bukaresti magyar nagykövetség, az Aradi Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ Megyei Szervezete, a magyar külügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a kolozsvári magyar főkonzulátus, az aradi Szabadság-szobor Egyesület, nagyon sok aradi és Arad megyei RMDSZ- és civilszervezet, egyház, iskola koszorúzott. És rengeteg anyaországi megye, város, vitézi rend, iskola, pedagógusszövetség – a kecskeméti diákok, például 240 kilométert kerékpárral tettek meg Aradig, hogy a megemlékezésen részt vehessenek, s a vértanúk örök nyughelyére tehessék koszorújukat.
-r –a Nyugati Jelen (Arad)

Hűséggel a Hazához Érdemkereszt Jámbor Ilonának
Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke a közelmúltban levelet kapott a Magyar Vidék 56-os Szervezet Országos Elnöksége nevében, Pintér Kornél elnöktől, aki tudatta vele: Andrássy Frigyesnek, „56-os Hűség a Hazához Érdemrend Nagykereszt”-díjas, illetve „Hűség 1956-hoz Érdemkereszt-díjas zeneszerző”, a Magyar Nemzeti Operaház magánénekesének a javaslatára a Hűséggel a Hazához Érdemkeresztet adományozzák neki. Ugyanakkor megkérte, hogy október 8-án, szombaton jelenjen meg Veszprém Megyei Jogú Város Megyeházának a dísztermében az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére tartott ünnepi megemlékezésen. Ott közel 200 személy volt jelen, köztük igen sok 1956-os vitéz és kitüntetett.
Az eseményen ünnepi beszédet mondott dr. Boross Péter ny. miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány Kuratóriumának elnöke. A kitüntetettek között szerepelt Orbán Viktor miniszterelnök is, kitüntetését megbízottja vette át.
A kitüntetési ceremónián felolvasták Jámbor Ilona méltatását is, miszerint az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján, 1956. szellemi örökségének a megőrzéséért és a magyarságnak Erdélyben tett szolgálataiért a Hűséggel a Hazához Érdemkeresztet (az erről szóló oklevéllel) adományozzák neki. A kitüntetést tulajdonképpen az 1956-os események 1990-ben elkezdett felkutatásával, a 2003-ban megjelent, azóta három kiadást megért 56` után 57-en a temesvári perben című kötetével, a 2005-ben általa alapított In memoriam 1956 Egyesület munkájával, az aradi minorita templom előcsarnokában 2008-ban Karácsonyi István életfogytiglani kényszermunkára ítélt minorita szerzetes, 56-os áldozat emlékére leleplezett domborművel, a Lukács István kivégzett áldozat pécskai szülőházán 2010-ben elhelyezett emléktáblával, a 2013-ban a pécskai Szentháromság parkban, a Szoboszlay-per áldozatainak a tiszteletére közadakozásból, illetve a Magyarország Külügyminisztériuma által meghirdetett pályázat jóvoltából felállított emlékművel – mindhárom az azóta elhunyt Dinyés László képzőművész munkája –, illetve az elmúlt 26 év alatt Erdélyben és az anyaországban az 1956-os áldozatokról tartott számos előadásával érdemelte ki.
Romániából, illetve Erdélyből rajta kívül a nagyváradi Újlaki István Csaba kapott még kitüntetést. Ő 1956-ban a Nagyváradi 4-es Számú Középiskola 15 éves tanulója volt, majd három évvel később, 18 éves korában kapott egy értesítést, miszerint középiskolás „forradalmi” ténykedésének a következményeként 9 évi kényszermunkára ítélik, ahonnan 1964-ben szabadult.
Jámbor Ilonának a megérdemelt magas rangú kitüntetéséhez gratulálunk, nemzetünk szolgálatában további sok sikert, eredményes munkát kívánunk!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

Bukarestet „meglepte” a magyar külügy döntése
Meglepetéssel és értetlenséggel vette tudomásul a román külügy a budapesti külügyminisztériumnak azon döntését, amellyel letiltották a magyar diplomatákat a román ünnepi fogadásokról.
Bukarest szerint azért is nehéz elfogadni egy ilyen döntést, mert egy ország nemzeti szimbólumai és értékei iránti tisztelet annak a vitathatatlan része az Európai Unió alapvető értékeinek. „Románia elkötelezett volt és marad ezen értékek iránt” – közölte a digi24.ro kérdésére a román külügy.
A magyar külügyminisztérium arra utasította a külföldi magyar képviseleteket, hogy diplomatáik ne vegyenek részt azokon rendezvényeken, amelyeket az adott államban működő román nagykövetség a december elsejei nemzeti ünnepük alkalmával szervez.
Budapest a tiltó intézkedést azzal indokolta, hogy „a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december elsején”. maszol.ro

Székely népviseletben hódították meg Kanadát (Szentegyházi Gyermekfilharmónia)
Két hete egy erdőszentgyörgyi koncert után indult útnak az idén 35 éves Szentegyházi Gyermekfilharmónia népes – 127 gyerekből és 13 felnőttből álló – csapata, hogy hosszas előkészítés után meghódítsa Kanadát. A koncertkörút apropóját az adta, hogy idén július elsején az észak-amerikai ország államiságának 150. évfordulóját ünnepelte. Magyarország kormánya és külügyminisztériuma lehetővé tette, hogy a jubileumon a Gyermekfilharmónia – azaz a Fili – képviselje a Kárpát-medencei magyarságot.
Haáz Sándor, a Fili karnagya és vezetője elmondta, eleinte túl nagy kihívásnak tűnt több mint száz gyermekkel Kanadába utazni, de a 35. évforduló méltó ünneplést kívánt. Az utazás megvalósíthatóságáról tavaly szeptemberben történt terepfelmérése alkalmával győződhetett meg, amikor a kanadai magyar közösségekkel való találkozás során nyilvánvalóvá vált, hogy nagyra értékelnék a Fili vendégszereplését.
Ezt követően már csak alapos tervezésre és a finanszírozás kérdésének megoldására volt szükség ahhoz, hogy az álom valóra váljon. A magyar kormány és a külügy váratlan felajánlást tett: magára vállalta az utazás anyagi feltételeinek biztosítását, ezzel ajándékozva meg a kanadai magyarságot, illetve diplomáciai gesztust téve Kanada kormánya és politikai elitje irányában. Haáz szerint mindez jól „sült el”, hiszen mindenki méltányolta a Fili szereplését, a gyerekek kiváló – csillagos tízes – teljesítményt nyújtottak, és a július elsejei felvonuláson, amelynek keretében a különböző országok küldöttségei vonultak fel Toronto főutcáján, a Fili révén Magyarország képviselte magát a legnagyobb létszámban, amit a sajtó is külön kiemelt. A Gyermekfilharmónia vezetője úgy vélekedett: a Kodály-emlékév kapcsán is fontos, hogy Magyarország a tiszta éneklés elkötelezettjeit küldte a kanadai ünnepségekre. A turné egyik érdekessége volt, hogy Haáz ötletének megfelelően a 127 székely gyermek mellé kanadai magyar gyerekeket is verbuváltak, akik előzetesen megkapták a repertoárt és a kottákat, és ezeket megtanulva szívesen csatlakoztak a gyermekkórushoz. Így teljesült a turné mottója, egyes helyszíneken valóban 150 énekhang csendült fel a 150 éves Kanadáért. A kihagyhatatlan magyar népdalok és történelmi énekek mellett más népek dalait, továbbá öt angol nyelvű dalt, kiemelt módon pedig Kanada himnuszát is előadták. Minden fellépés alkalmával magyarul és angolul is bemutatták a Filit, elmondták, hogy milyen kicsi székelyföldi településről érkeztek, és méltatták Kanada 150 éves államiságát.
Haáz Sándor kitért arra is, hogy koncertjeiknek nagyon nagy sikere volt, a közönség állva tapsolta. Ehhez hozzájárult az is, hogy a gyerekek mind a 11 koncerten székely népviseletben szerepeltek, még akkor is, amikor ez a hőség miatt nem számított kis teljesítménynek. Kanadában nemcsak a népviseletre tekintettek kuriózumként, hanem a gyerekek fegyelmezettségére, egy emberként való színpadi mozgására is. A jövőbeli tervekről Haáz Sándor elmondta: miután kipihenték a hosszú úttal járó fáradalmakat, a turné során eladott lemezekből és adományokból befolyó összeget augusztus végén a csángó magyaroknál tett látogatásra fordítják. A Bákó melletti, erősen szórványban levő csángó falvakat keresik fel azzal a szándékkal, hogy a szentegyházi gyerekek gyakorolhassák a román nyelvet, az ott élő csángó gyerekek pedig a magyart. Az ottani látogatást végül egy Fekete-tenger parti nyaralással zárják. Főtér; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jelentés Kárpátaljáról: „Kirázott a hideg ettől az életigenléstől”
Mohai Balázs fotóriporter képei egy sokat szenvedő, mégis hallatlanul összetartó közösségről tudósítanak.
A legnagyobb gyerek tüdőgyulladásban halt meg – szól a Mohai Balázs fotóriporterrel a reformatus.hu-n megjelent interjú egyik legnyomasztóbb mondata. Micsoda nyomor és kilátástalanság lehet ott, ahol egy ilyen egyszerű betegség végezhet egy különben egészséges gyerekkel?
Az ilyen és ehhez hasonló részletek ellenére egyáltalán nem a lemondás sugárzik az MTI tehetséges fotósának szavaiból, aki Beregszászon és környékén élő református közösségek hétköznapjait dokumentálta. Az Index már közölt egy válogatást Mohai képeiből, amelyeket most a Külügyminisztériumban is kiállítottak.
A fotós a hosszú ideig tartó terepmunkán nagyjából 350 magyar református családhoz jutott el, alaposan rálátott hát az ottani életre.
Gazdasági válság, kelet-ukrajnai háború, bűnözés – alighanem bármelyik híradónéző fel tudja sorolni a kárpátaljai életre jellemzőnek gondolt tényezőit. Mohai Balázs mégsem ezekről, hanem a megtapasztalt hitről, reményről és szeretetről beszél. Vallomása éppen ezért különösen erőteljese. Kiválasztottam a legerősebb részleteket:
„Számomra inkább a nagyon jó közösségek voltak szembetűnők, valamint az, hogy mindenki a maguk természetességében éli meg a hétköznapokat."
„A templomok tele vannak, a gyerekektől az idősek köréig bevett formula, hogy azt mondják, ha sikerült valami, az az Úr segítségével történt."
„Szerintem a közösségélményük, a magyarságtudatuk is erősen köthető az egyházhoz. Erős fogódzó ez nekik.”
„Jelenleg a kárpátaljai családok húsz százalékából költözik a családfenntartó apuka akár fél évre is távol, hogy biztosítsa a család megélhetését”.
„Kirázott a hideg ettől a mélyről jövő, hittel átitatott életigenléstől. Furcsa kettőség ez. Míg vizuálisan és a hangulat alapján is minden rendben, váratlanul elképesztően fájdalmas élettörténetek bontakoznak ki. Azt hiszem, sokat gazdagodtam, szélesedett a látásmódom az ő pozitív életfelfogásuk, természetes boldogságérzésük által.”
Ablonczy Bálint / valasz.hu

Aki magyar volt, az mind büszke lehetett
Hazajött Kanadából a Gyerekfili, Haáz Sándor tanár urat kifaggattuk a nagy turné részleteiről.
Tizenkét napos turné alatt hódította meg Kanadát a szentegyházi Gyermekfilharmónia 127 tagja. A 35 éves együttes képviselte a magyarságot Kanada 150. születésnapján Torontóban. Hosszas előkészületek után 13 felnőtt kísérővel indultak útnak angol és francia dalokkal a tarsolyukban, és lelket öntöttek a világ másik felére vándorolt honfitársainkba.
Most jutott el először a Fili a tengeren túlra. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?
Úgy, hogy a nagyon sikeres brüsszeli filmünk megjárta Kanadát. Farkas Antal készített a 2011-es turnéról egy egyórás anyagot, annyira friss és szemléletes, nagyon jól sikerült film volt, hogy a magyarországi televízió is többször leadta. Farkas Antal barátja, Maros Zoltán pedig tévésként betette a kanadai szórásba is, elkészült egy rövidített változat angol felirattal, óriási érdeklődésnek örvendett a kanadai magyarság körében. Tehát Kanadában így jelent meg a Fili, virtuális úton.
Aztán később a Kanadai Magyarokért Egyesület vezetője, Takács Kati néni három és fél évvel ezelőtt ide látogatott, felvette velünk a kapcsolatot és meghívott. Sokszor jött még, rengeteget levelezett, sokszor próbált rábeszélni. Számunkra akkor a kanadai utazáselképzelhetetlennek tűnt.
Azt gondoltam, hogy nem a mi vadászterületünk Kanada, túl messze van, nem a mi kultúránk. Abban az időben, mikor Kati néni elkezdte ezt a dolgot, még nem volt direkt repülőjárat se, vízumköteles volt Kanada, aztán az idők folyamán ezek mind megoldódtak, a gyerekek szülei magyar állampolgárságot kaptak, lett minden gyermeknek magyar útlevele, és ezáltal a romániai vízumkötelezettségünk megszűnt. Közben beindították a Budapest-Toronto járatot, s ezek mind olyan érvek voltak, amik az egésznek a megvalósíthatóságát mutatták.
Kati néni tavaly augusztusban váratlanul küldött egy repülőjegyet, hirtelen elhatározással oda utaztam. Aztán kiderült, hogy Kanada nem is annyira veszélyes, meg nagyon nagy létszámú magyarság van ott, és tulajdonképpen pont úgy ki vannak éhezve a magyar szóra, vagy a Fili sugárzására, mint itt, a Kárpát-medencei magyarság.
Megismerkedtem az ottani magyar szervezetek vezetőivel, mindenki úgy látta, hogy ez egy jó ötlet, és érdemes megvalósítani. Tehát énbizakodva jöttem haza, bár nem volt még meg a szükséges pénz rá. Takács Kati néni sok pályázatot adott be, és biztatott azzal, hogy a pályázatai nyerni fognak, mi csak készülődjünk. Mi ezt elhittük neki, és nekiálltunk készülődni.
Hogyan zajlott a felkészülés?
A készülődésünk sok rétegű volt. Első feladat a gyermekek kiválasztása volt: tudjon énekelni, legyen egészséges, legyen jó tanuló, ne legyenek hiányzásai, megbízható legyen, szófogadó.
Mint később kiderült, jó, hogy válogattunk, mert eléggé kemény és húzós turné lett ebből, olyan értelemben, hogy minden nap utaztunk és minden nap máshol volt a szállás, a koncert, zsúfolt program, zsúfolt városokban. Nagy volt a felelősség, és nem szabadott a gyermekek ebből a körből kiessenek.
Úgy határoztuk el a tavaly nyár végén, hogy pontokat kell szerezni.Aki 40 pontot összegyűjt, az mehet Kanadába. Meg volt adva, hogy milyen aktivitásából hány pont származhat, s akkor megindult egyfajta verseny a gyerekek között a pontszerzésre.
Veszíteni is lehetett pontot?
Igen. Például, aki nem jött el csemetét ültetni tavasszal, az öt pontot veszített. De aki eljött, az egy pontot nyert, plusz ahány embert hozott magával, annyiszor még egy pontot.
A szólóénekesek, népdalvetélkedők nyertesei vagy résztvevői, zenekari szólamvezetők viszont indulásból 10, esetenként 20 ponttal rendelkeztek.
Végülis honnan került pénz?
Kati néni végig azt hirdette, hogy nyertek a pályázatai. Végül nyertek is, de nem annyit, amennyit ő tervezett.
Amikor januárban ez kiderült, akkor hirtelen elkezdtem én is gondolkodni, jelentős önerő bevonását terveztük, de világos volt az is, hogy ezt a hatalmas adag pénzt a szülőktől nem lehet összeszedni. Az alapítványunk költségvetésének a százszorosa ez, nem lehet csak úgy előrántani.
Végül tavaszra teljesen lemondtam az utazás gondolatáról. Persze ezt a gyermekeknek nem hirdettem ki, ők versenyeztek tovább másfél hónapot, mire váratlan csoda történt: a Magyar Külügyminisztérium felvállalta a kanadai turnénk költségeit. Jelentős pénzösszeg kiutalásával nemcsak a repülőjegyeink árát, hanem a Kanadában tartózkodásunk idejére szállásaink és étkezéseink javarészét is felvállata. Szintén kormánypénzből biztosítottak számunkra három nagy autóbuszt, amellyel két hét alatt több, mint 3.000 km-t utaztunk.
Az Ottawai Magyar Nagykövetség kapott felkérést a szervezésre. Ódor Bálint nagykövet úr és a Torontói Konzulátus munkatársai sikeresen fogták össze a különböző magyar szervezeteket, biztos kézzel irányították az előkészületeket. Emelett a Magyar Diaszpóra Tanács lobbija is meghatározó volt a szervezésben.
Mindenképpen nagyon munkás dolog volt, a kísérők is tűkön ültek, hogy ebből vajon mi lesz. De az ottlétünk alatt meg lehetett győződni, hogy Kanada egy biztonságos, nyugodt, fegyelmezett és gazdag ország. Nem igazán volt, amitől félni.
Hogy készültek a nyelvi akadályokra? Tanultak angol és francia dalokat is.
Más népek dalait mindig is tanulta és feldolgozta a Fili, mostanra már egy bőséges repertoárunk van. A sárga Filharmónia Kottatárban finn, francia, svájci, osztrák, török, lengyel, román énekek vannak. A Gyerekfili egy olyan együttes, amelyik Erdélyt képviseli, és Erdély több nemzetiségű, többnyelvű, nagyon érdekes hely. Olyan, mint Kanada, csak kicsiben.
A lényeg az, hogy a gyermekek pontrendszerébe az is beletartozott, hogy hogyan tudják megtanulni az idegen nyelvű énekeket. Volt öt angol és két francia dalunk. Rengeteget biflázom velük, a szájukba rágom, órákat kínlódunk azzal, hogy mondjuk a szöveget, addig, amíg a végén megy. De volt, akinek így sem sikerült megtanulni.
Viszont meglepetésemre van 40-50 gyermek, aki folyékonyan beszélt angolul Kanadában, el voltam bűvölve. Jobban beszéltek angolul, mint románul. Az Y generációnak az interneten nevelkedve az angol nyelv kézenfekvő, és ezt nagy élvezettel gyakorolták Kanadában. Nyelvi bajaim inkább nekem voltak, mint nekik.
A kanadai magyarok továbbadják a nyelvet a leszármazottaiknak?
Az a helyzet, hogy a nyelvi asszimiláció Kanadában nagyon erős. Sokkal erősebb, mint Romániában, vagy Európa-szerte akárhol. Kanada jóléti ország, a jólétet pedig munkával lehet megteremteni, a munkát többnyire angol környezetben, angol nyelven végzik. Kivéve Quebec tartományt, ahol francia a többség.
A nyelvi asszimiláció a magyarokat megtörte, beolvasztotta. Az elsőgenerációs magyarok, akik jól beszélik az anyanyelvüket. A másodgenerációsok törték, a harmadgenerációsok nem is beszéltek magyarul. Tehát egy 56-os menekültnek az unokája alig néhány szót tud magyarul általában. Nagyon kevés a kivétel.
Akik pedig most mentek ki, a kétezres években, még teljesen urai a nyelvnek. Ők képezik a diaszpórának a magyar kulturális életét. Érezzük, hogy ők is a nyelvi beolvadás áldozatai lesznek.
Milyen a kanadai világ?
Először nagyon látványos, nagyon megható, hogy olyan tisztaság van, olyan üde és gondozott, igényesen kivitelezett minden. Első látásra ez tűnik az ember szemébe. Most másodszorra, már zavart a pazarlás, a felelőtlen, "egyszerhasználatos" szemetelés. Vajon mi lesz a rengeteg hulladékkal? Zavart az indokolatlan, mértéktelen légkondi-használat, ami néhányunknak egészségét tönkretette minden óvintézkedésünk ellenére is.
Nagyon érdekes csúcstechnológiai megoldások vannak a kényelem érdekében, remekül működik minden. Ami zavaró volt, hogy nincs tömegközlekedés, ami van, az is nagyon drága. Viszont nagyon olcsó a benzin, abszolút könnyedén lehet autót bérelni. És így a személygépkocsi a fő közlekedési eszköz. Még a biciklinek sincs akkora keletje, mint itthon. Autózik mindenki, az utak szélesek, az autók nagyok. Az emberek az autóikban laknak.
Gyenge tévéműsoraik vannak, látszik, hogy nem tévéző világ. Interneten, Facebook-on élnek, illetve maguk között. Egy család nem ül le tévézni és nassolni, hanem nyírja a füvet, pancsol a kerti medencében, sétál, belakja a helyét, jó nagy házaik vannak.
Mit tanulhatunk a kanadaiaktól?
Mindenképpen törvénytisztelőbbek, mint a romániaiak, a munkahelyen elvégzik keményen a munkát, amit vállaltak, és ezért bőségesen megkapják a fizetést, megéri dolgozni. Olyan gazdasági mechanizmusuk van, amely az embereket erkölcsössé, szorgalmassá neveli.
Mi volt a legnagyobb élmény a turné során?
Nekem a legnagyobb élmény az volt, hogy a Gyerekfili zökkenőmentesen, egy emberként, hihetetlen odafigyeléssel megcsinálta azt, amit nem hittem volna, hogy meg tud csinálni. Tizenegy koncertünk volt tizenkét nap alatt.
És ebbe bele kell számolni, hogy van egy 7 órás átállás, ami eléggé nehéz volt, a gyerekek egy részét megkínozta. Mégis, a koncertek és a költözködések napirenden voltak. Ezt a megpróbáltatástfantasztikusan bírták a gyermekek.
Milyen érzés volt Torontóban felvonulni Magyarország képviselőjeként a Nemzetiségek Parádéján?
Büszke voltam ránk. Mert a nagy létszámú ázsiai országok képviselete mellett a magyar menet volt a legnagyobb. Mi több mint 200-an meneteltünk Torontó főutcáján, ezt a létszámot más nép nem érte el.
Voltak még majdnem riói karnevál szerű felvonuló csapatok, látványos díszkocsik, de ezt a rendezett fegyelmezett négyes sort, amit a Fili produkált a helybéli magyar közösségek képviselőivel, ezt más ország nem tudta megcsinálni. Úgyhogy én irtó büszke voltam, s szerintem aki magyar volt, az mind büszke lehetett. Méltón képviseltük Magyarországot, ennek Torontóban híre ment. Az országos TV-ben négyszer is szerepeltünk, kórusunk énekelte Kanada himuszát, fiaink lengették a 17 színes tartományi zászlót. Piros-fehér-zöld léggömbjeinket a végén közösen engedtük a magasba.
A gyermekek is nagyon hálásak voltak ezért az ajándékért, hogy elmehettek, nem a saját költségükön, egy ekkora útra, sokan először ültek repülőn. Nagyon élvezték, hogy meg tudnak felelni, a feladataikat meg tudják oldani. Tudták nagyon jól, hogy a fegyelem és a figyelem az egyetlen megoldás.
Komolyan és következetesen felkészítettük őket, nagyon sok beszélgetés volt arról, hogy mire kell figyelni, hogy egészséges maradj, fitt maradj, hogy a ruhád mindig tiszta és kivasalt legyen, ne legyen világvége a bőröndödben, ne vesszen el soha semmid. Tehát erre mind találtunk valamilyen megoldást.
Például Tókos Attila fényképes jelkártyáit, amit a bőröndökre kötöttünk. Vagy a Kanadai Kisokos című tenyérnyi füzetet, amiben le volt írva az összes tudnivaló angolul rólunk, hogy ha véletlenül elveszne a gyermek, akkor legyen a kezében egy olyan azonosító dokumentum, amivel kivágja magát a bajból. Ez mind azt mutatta a gyermekeknek, hogy nagyon komolyan vesszük mi, felnőttek, ezért ők is komolyan vették.
Mi lesz a Fili következő lépése?
Az adományládákból, és a CD eladásokból összegyűlt pénzből veszünk egy nagy telket, egy 26 áras földet, amiből csemetekertet létesítünk, amit a gyermekek fognak gondozni. Ez a legnagyobb vágyunk, ami, most úgy néz ki, hogy a kanadai turnéval teljesült. A bevétel többi részéből pedig augusztusban egy bákói csángó turnét szervezünk. Családokhoz fogjuk vinni a gyermekeket, hogy tanuljanak románul. Mindenkinek nagy gond az iskolában a román. Ezt a görcsöt a román nyelvvel szemben próbáljuk feloldani ezzel a kísérleti próbálkozással.
Öt napot lesznek Bákó megyében, olyan csángó családoknál, akik elrománosodtak annyira, hogy a gyermekek nem tudnak magyarul, akárcsak a Kanadában élő magyarok utódai.
Ezt elvileg mi pozitívan fogjuk befolyásolni, a mi gyermekeinktől óhatatlanul fog magyarul tanulni az ottani gyermek. És meg vagyok győződve, hogy a mieink románul fognak tanulni, mert ott a családban románul beszélnek a gyermekekkel.
Nekünk megvan ez a nagyon szerencsés helyzetünk, hogy van Romániában egy románul beszélő közösség, aki nincs előítéletekkel a magyar iránt, ráadásul meg akar tanulni magyarul, és cserébe tudunk tőle tanulni románul. Mi ezt a lehetőséget akarjuk kihasználni.
Ugyanaz a csapat megy, mint Kanadába?
Most nem pontostunk, úgy gondoltam, lehetőséget adok mindenkinek. Igaz, hogy a Kanadában begyűjtött pénzből történik a nyelvtáborunk, de most nem koncertezni megyünk, hanem azért, hogy a családokban olyan alkatrészek legyünk, akik a mindennapokban részt vesznek, mennek velük a mezőre, és ezalatt tanulnak románul. Ez pedig a Fili-utánpótlást is érdekli.
Az ötnapos történet után szintén öt napig csángó gyermekestül lemegyünk a tengerre, ezt is mi fizetjük. Erre már nem futja a kanadai pénzből, de a magyar kormánytól ígértetet kaptam arra, hogy az autóbuszok futását kifizetik, és az alapítványunknak van kerete arra, hogy kifizessük a tengerparti nyaralásunkat.
A kezdeti kétségek ellenére megérte elmenni a tengeren túlra?
El kellett menni. Azok a magyarok a Gyerekfilitől akkora töltés kaptak, és olyan erőt, hogy sokáig hatása alatt lesznek. Meg amellett, várjuk ki a végét, hátha megindul errefele a kanadai turizmus.
Kíváncsian várjuk, hátha bejönnek számításaink, látogatóink lesznek Kanadából. Elképzeltem, hogy a csemetekertünk, Ontario Tree Garden nevet viselő, kanadai telek lesz. Szívesen bemutatjuk majd az ide látogatóknak akár kapálhatnak is benne. Megmutatjuk Gabika Kanada nevű lovát is. Ez is a turnénk egyik hozadéka, hiszen Tankó Gábor első hegedűs utcazenélésből, közös nótázásokból gyűjtötte ki a ló árát.
Nem csak abban bízom, hogy jönni fognak, és beindul egy kétoldali kapcsolat, hanem arra is gondolok, hogy talán még meghívnak. A negyven pont akkor is mindenképpen fog kelleni.
Simó Veronka / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Helyszíneken jártunk: melyik hétvégi román-magyar határátkelő állandósul?
A megnyitás óta eltelt négy és fél hónapban közel 31 ezren használták a román–magyar határon megnyitott tíz ideiglenes határátkelőt. A helybéliek hétvégenként előszeretettel közlekednek ezeken, de még mindig nem tudják, melyeket állandósítják. Ezért megkérdeztük az illetékeseket.
Bár már jócskán letelt a háromhónapos megfigyelési időszak, még mindig nem hozták nyilvánosságra, hogy a februárban megnyitott tíz ideiglenes magyar–román határátkelőhely közül melyek maradnak állandó jellegűek. Öt hónappal ezelőtt azt mondták az illetékesek, hogy a két legforgalmasabbat véglegesítik.
Az Országos Határrendészeti Felügyelőség július elején írásban feltett kérdéseinkre annyit közölt, hogy június végéig közel 31 ezren fordultak meg a tíz alkalmi határátkelőhelyen, a gépjárműforgalom pedid ez idő alatt meghaladta a 10 ezret. Az is írták, hogy a román és magyar kormányközi egyezmény alapján mindaddig mérik a forgalom intenzitását, amíg ezek a határátkelőhelyek üzemelni fognak. Hozzátették, szintén kormányközi, azon belül a két külügyminisztérium közti megállapodás dönti majd el, melyek fognak működni állandó jelleggel.
A határ két oldalán lévő szomszédos települések európai uniós támogatással építették meg, vagy építették újjá a határkeresztező utakat, hiszen ezek többségét a trianoni határok meghúzása előtt napi rendszerességgel használták az ott élők. Abban a reményben ruháztak be az utakba, hogy Románia is be fog lépni a belső határőrizet nélküli schengeni övezetbe. Ám a csatlakozás a 2012-es határidő után öt évvel is késik, ezeken az utakon tehát határőrizeti infrastruktúrát kellene kiépíteni, ami főleg a román államra róna terheket.
Beteljesült várakozás
Arad megyében négy ideiglenes határátkelő is működik. Kisvarjas és Dombegyház, Nagylak és Csanádpalota, Ottlaka és Elek, valamint a megye észak-nyugati csücskében Feketegyarmat és a Dénesmajor között. A határ két oldalán lévő települések lakói előszeretettel használják ezeket, hiszen jelentős távolságokat rövidítenek le, könnyebb a gazdasági, kulturális, de legfőképpen a rokoni és a magyar–magyar kapcsolattartás.
„Ha már európai uniós támogatással megépítettük az utat, azt szerintem használni kellene. A 21. századi Európában az utak azért vannak, hogy összekössenek bennünket, nem hogy sorompó álljon rajtuk” – mondta Papp Attila nagyiratosi polgármester, amikor arról érdeklődtünk, hogy az Iratosból, Nagy- és Kisvarjasból álló község lakosainak a hétvégéit mennyire könnyítette meg a szombatonként nyolc órán át nyitva tartó határ.
Az elöljáró szavai szerint elsősorban a rokoni kapcsolattartásban számít sokat az ideiglenes határátkelő. „Az első világháború után sok család kettészakadt, egy részük Dombegyházon maradt, a másik részük itt, a két Varjason és Nagyiratoson. Most sokkal könnyebben ráveszik magukat az emberek, hogy meglátogassák az ott maradt nagybácsit, nagynénit, mintha Tornya felé kéne kerülni, hiszen Kisvarjastól csak hat-hét kilométer a szomszédos település. De látom én szombatonként, hogy sok dombegyházi autó áll a falu központjában, tehát ők is szívesen jönnek. Olyan nagy dolog lenne állandóvá tenni ezt a határátkelőt? Úgy sem itt folyik az embercsempészet vagy a feketézés, ez tényleg csak a helyieket szolgálná” – fogalmazott Papp Attila.
A Kisvarjas- Dombegyház átkelő a legforgalmasabb
A román és a magyar kormány, illetve az Európai Unió közötti háromoldalú megállapodás több éves várakozást teljesített be. A Kisvarjas és a Békés megyei Dombegyház közötti utat 2013 decemberében avatták fel, de azóta idén februárig a sorompót csak a legritkább esetben emelték fel. A megnyitástól számított első három hónapban a tíz hétvégi határátkelőhely közül itt fordultak meg a legtöbben – erősítette meg nem hivatalos értesüléseinket Varga Lajos dombegyházi polgármester.
„A megfigyelési időszakot három hétről felemelték tizenkét hétre a román fél kérésére, és a külügyminisztériumtól tudom, hogy ez idő alatt 6600-an használták személyforgalomra – mondta. – Úgy, hogy csak az első két nyitva tartási napon volt népszerűsítve, hogy tudjanak róla az emberek, utána nem. Gondoljunk bele, heti nyolc órában tart nyitva, tehát 96 óra volt az első három hónapban, vagyis azt is mondhatnánk, hogy négy nap alatt ennyien mentek át a határok. Ragaszkodom hozzá, hogy a megállapodás alapján, ha a dombegyházi határátkelő a két legforgalmasabb egyike, akkor ezt állandósítsák. Ha a tizedikek vagyunk, elfogadom azt is, de legyen objektív a döntés”.
Csak egy ugrás…
Állítólag azzal lehet felbőszíteni a kisvarjasiakat, ha megkérdezik tőlük, melyik utcában laknak… Az Aradtól 19 kilométerre lévő település ugyanis csak egy utcából áll, párhuzamosan fekszik az országhatárral. Északi csücskében egy körforgalom található, onnan 900 méterre az államhatár, ahol a júliusi 36-38 Celsius-fokos kánikulában egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetben dolgoztak a magyar és román határrendészek a múlt szombaton, a nyitva tartás huszadik hetében.
Árnyékot csak egy katonai sátor tartott, a számítógépek működtetéséhez szükséges áramot pedig aggregátorról biztosította a dombegyházi önkormányzat. A bemutatkozás, majd a jövetelem céljának elmagyarázása után telefonálgatás kezdődött mindkét oldalon, majd rövid időn belül – mialatt két-három autó kelt át a határon – tisztelettel közölték, hogy a magyar oldalon nem, de a román oldalon megengedik, hogy az átutazókkal interjút készítsek, amíg ők az útiokmányokat ellenőrzik. Csak az a kikötés, hogy ne fotózzak.
Elsőként Kisvarjas felől érkezett egy gépkocsi, a benne ülő hölgy rövid szabadkozás után bemutatkozott: Kiss Ildikó és a közeli Nagyvarjason lakik. „Mihelyst kinyitják a határt, én megyek, meglátogatom a volt szomszédaimat és a rokonaimat – magyarázta. – A magyarországi fürdőhelyekre is könnyebben eljutunk így, tehát nekünk nagyon jó volna, ha mindig nyitva lenne. Itt, a környéken sokan mezőgazdasággal foglalkoznak, és Magyarországon olyan növényvédő szerek, permetek kaphatók, amik nálunk nem, tehát ezért is hasznos volna…”
Még el sem tűnt a gépkocsi a szemem elől, már be is futott a határra egy másik Magyarország irányából. Arra voltam kíváncsi, milyen gyakran veszik igénybe ezt az utat, de a volánnál ülő ifjú hölgy a családfőre hárította a válaszadást. „Minden második héten jövünk – felelte a dombegyházi Kriszta Lajos. – Nekünk nagyon megfelel, közel van Arad, most is áruházba megyünk bevásárolni”.
„A dombegyházi embernek hiányzik Arad”
A határátkelőtől gépkocsival néhány perc csak a hat kilométerre lévő Dombegyház takaros központja. Egy italméréssel is foglalkozó kisboltban épp a mennyezeti ventilátort szerelték, amikor beléptem, de az egyik középkorú úr, Megyeri András készségesen válaszolt a kérdéseimre.
„Mi konkrétan nagyon várjuk, hogy végleg megnyíljon a határ! – jelentette ki. – Arad egy majdnem kétszázezres lakosú város, és ez a dombegyháziaknak egy kaput jelentene. Mezőgazdasági termelő vagyok, és gyakran aradiak veszik meg tőlünk a dorozsmai piacon a terményt. Ha ez a határ nyitva volna, itt helyben születne az üzlet, ami mindenki jó lenne. Nem beszélve arról, hogy akár mi is kimehetnénk az aradi piacokra… Nagyon sok aradi magyarnak Dombegyházon van már háza, innen járnak dolgozni Aradra. Csak Battonya felé, ami negyven kilométer, erre meg csak a fele volna”.
Egykoron Arad volt ennek a térségnek a gazdasági, szellemi és kulturális központja. Dombegyház is a vonzáskörzetébe tartozott, amit a következőképp írt le beszélgetőpartnerem: „Nekünk azt mondták a nagyapáink, hogy Arad sokat jelentett Dombegyháznak. Mert ha elvittek egy mázsa búzát az aradi vásárba, annak az árából ostorkivágásig fel tudtak öltözni. És ez ma nagyon hiányzik a dombegyházi embernek…”
Zerénd és Gyula között is felére csökkenne a távolság
A négy Arad megyei ideiglenes határátkelőhely közül a nagylaki tart nyitva vasárnap, a többi szombatonként üzemel. A leghosszabb a program Feketegyarmat és Dénesmajor között, ahol reggel tíz és este hét óra között lehet közlekedni. Ezt az utat 2012 novemberében adták át a Fekete-körös-menti településen, de azóta csak kivételes alkalmakkor használhatták.
„Ha ez állandóan nyitva lenne, ebben a térségben mintegy húszezer ember élvezhetné közvetlenül az előnyét – mondta Simándi Sándor nagyzeréndi polgármester (közigazgatásilag Zeréndhez tartozik Feketegyarmat). – Húsz-harminc éve sok zeréndi ember költözött Magyarországra, és itt laknak a környéken, Gyulán, Sarkadon, Dobozon. Nekik is megkönnyítené a hazalátogatást. Jelenleg a távolság Gyuláig, a gyulavarsándi határátkelőn át, körülbelül negyven kilométer, erre pedig csak tizennyolc”.
Simándi Sándor szerint a feketegyarmati határátkelőt két-háromezren használhatták eddig, de hivatalos adatot nem ismer. Azt viszont hozzátette, hogy tudomása szerint nem mindenütt sportszerű módon próbálták növelni a forgalmat. „Úgy hallottam, hogy az ottlakai polgármester megmondta a szociális segélyből élőknek, hogy amikor nyitva a határ Elek felé, menjenek át, oda–vissza többször is. Nos, mi ezt nem csináltunk…” – jegyezte meg.
A zeréndi elöljáró úgy értesült, hogy bármelyik kettőt is véglegesítik a tíz ideiglenes határátkelőhely közül a román–magyar határszakaszon, a hétvégi üzemmód a többin továbbra is megmarad.
Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro

Keresztényüldözés Marosvásárhelyen
Nem engedünk, nem engedhetünk a Római Katolikus Gimnázium ügyében – ezt nemcsak a tegnap esti marosvásárhelyi tüntetés jelzi, hanem az is, hogy a magyar kormány határozottan állást foglalt e kérdésben. Tegnap ugyanis az iskolaügy miatt bekérették a budapesti külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét, akivel közölték – miként Magyar Levente, a tárca parlamenti államtitkára fogalmazott –: megdöbbenéssel szemlélik, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter bukaresti látogatása után egy nappal a román hatóságok felfüggesztik a marosvásárhelyi katolikus gimnázium működését.
Magyarország ezt a katolikus egyház, a magyar kisebbségek, a gyermekek, a családok és a romániai restitúciós folyamat elleni támadásnak értékeli – nyomatékosított az államtitkár. Szintén a tegnap a Fidesz is egyértelművé tette az előbbinél keményebb hangnemben, hogy a leghatározottabban tiltakozik a marosvásárhelyi katolikus iskola működésének ellehetetlenítése ellen. A budapesti kormánypárt felszólította a román kormányt és az azt alkotó pártokat, haladéktalanul tegyék lehetővé az iskola működését, és vessenek véget az erdélyi magyarság elleni támadásoknak. Néhai N. C. elvtárs kisebbségtipró politikájának mai hódolói az előbbiekre határozottan mondhatják: beavatkozási kísérlet Románia belügyeibe. Illetve, szokás szerint elhangozhat, hogy e hazában egyszer s mindenkorra példásan megoldották a nemzetiségi kérdést. Alighanem e mély gondolat jegyében fogalmazhatta meg dorgáló szavait Maros megye főtanfelügyelője, aki egyenesen a szülőket hibáztatta azért, hogy gyermekeik bizonytalanságban várják a tanévet, noha tudhatták, hogy az iskolát „nem is hozták létre törvényesen”. Ám a főtanfelügyelő nevetséges háborgása, miként Marosvásárhely polgármesteri hivatalának tüntetés elleni akadékoskodása szokványos gesztus. Nem mondják ki, de üzenik: megragadunk minden alkalmat, hogy megalázzuk, jogaitól megfosszuk az itt élő magyarságot. Most Marosvásárhelyen, holnap máshol: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön. Amennyiben hagyjuk, természetesen. Amikor egy héttel ezelőtt Szijjártó Péter külügyminiszter Bukarestben járt, az iskola kérdését is felvetette tárgyalópartnereinek, megoldást szorgalmazva, politikai akaratban és jóindulatban bizakodva. Udvarias vendégként még Puskás-mezt is ajándékozott Liviu Dragneának, akinek ugyan nem hatásköre, de pártjának befolyása mégis lehet(ne) a marosvásárhelyi rendezésben. Nem történt semmi, így nem Budapesten múlott, hogy a diplomáciai próbálkozások kudarcba fulladtak, ezért a magyar kormány arról döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe – például az OECD-be – való jelentkezésének támogatását. A jelek szerint ez máris érzékenyen érinti Bukarestet, de beszédes a diplomáciában szokatlanul erős fogalmazás is: Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke tegnap délután már a keresztényüldözés román hatósági változatáról beszélt. Nem véletlenül, hiszen kiderült: jóindulatra a magyar közösség ezúttal sem számíthat, így ebben a pillanatban a szavak, de főként az érdekek erejében bízhat.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Katolikus gimnázium ügye: megszólalt az elnöki hivatal
Az elnöki hivatal folyamatosan kapcsolatban állt a marosvásárhelyi katolikus gimnázium helyzete miatti román-magyar diplomáciai konfliktusban érintett intézményekkel – közölte csütörtökön Klaus Johannis államfő szóvivője.
Mădălina Dobrovolschi elmondta, Románia elnökét folyamatosan tájékoztatta a Külügyminisztérium az ügy fejleményeiről. „Az állam intézményei reagáltak, a Külügyminisztérium nagyon világosan kifejtette álláspontját ebben az ügyben” – mondta a szóvivő, értésre adva, hogy Klaus Johannis egyetért a külügy közleményében foglaltakkal.
Az állásfoglalás szerint Romániában nem sérülnek a magyar kisebbség vagy a római katolikus közösség oktatási jogai, a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium ügyében született magyar kormányzati állásfoglalást ezért a magyarországi választási kampány megnyilvánulásának tekintik. A bukaresti külügy szerdai közleményében arra reagált, hogy a marosvásárhelyi iskolaügy miatt szerdán Budapesten berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét.
mediafax.ro; itthon.ma/erdelyorszag

Amikor a magyarság összezár
Magyarország gyakorlatilag ultimátumot adott Romániának. A magyar külügyminisztérium ugyanis berendelte a budapesti román nagykövetet, és értésére adta: amíg meg nem oldják a marosvásárhelyi gimnázium ügyét, addig ne számítsanak arra, hogy Magyarország támogatja Románia csatlakozását a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez.
Udvariasnak, finomnak, tapintatosnak egyáltalán nem nevezhető lépés ez, melynek kapcsán óhatatlanul is felmerül a gondolat: vajon mi lett volna, ha ugyanilyen, nemzetben gondolkodó, a külhoni magyarság ügyeiért határozottan kiálló, ha szükséges, diplomáciai konfliktust is felvállaló kormánya lett volna Magyarországnak Románia 2007-es uniós csatlakozása előtt? Mennyi mindent ki lehetett volna csikarni az európai jövőre áhítozó román hatalomból akkor, ha az erdélyi magyarság határozottabban, keményebben fogalmazza meg követeléseit, és ha maga mögött, maga mellett tudja az anyaország teljes támogatását! Persze, fölösleges most már az elszalasztott lehetőségeken rágódni – a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetére most kell megoldást találni, mielőbb, iskolakezdésig. Még akkor is, ha a jelenlegi helyzet meglehetősen kedvezőtlen a hatékony jogérvényesítéshez: Romániának semmit sem kell bizonyítania külföldi partnerei előtt, a kormányoldalnak az RMDSZ nélkül is megvan a szükséges parlamenti többsége, és Magyarországnak sem áll rendelkezésére az a hatalmas nyomásgyakorlási – vagy akár zsarolási – potenciál, amely Románia uniós tagsága előtt még megvolt azon egyszerű oknál fogva, hogy a csatlakozáshoz valamennyi EU-tagállam támogatására szükség volt. Ebben a szorongatott helyzetben pedig nincs más út, mint a lehető leghatározottabb, legkeményebb kiállás: az utcán, a bukaresti parlamentben, a budapesti külügyminisztériumban – a háttéralkukon nyugvó, kis lépésekre alapozó politizálás, a finomkodó-udvariaskodó, a jószomszédi viszonyt a nemzeti érdeknél előbbre helyező diplomácia eleve kudarcra ítéltetett. E tekintetben a magyar nemzetpolitika mondhatni jól vizsgázott szerdán: a katolikus egyház hívó szavára utcai tüntetés zajlott, a magyar pártok, szervezetek egyként álltak az ügy mellé, az RMDSZ vezetése minden lehetséges fórumon szóvá tette a jogsértést, Kelemen Hunor egyértelművé tette, hogy politikai akarattal megoldható a probléma, Budapest pedig a lehető legkeményebben lépett fel szomszédjával szemben: a magyar kormány gyakorlatilag a zsarolástól sem riadt vissza a helyzet rendezése végett. Volt is tegnap zavar, döbbenet, felháborodás, felelősséghárítás Bukarestben. S jóllehet a külügy és az elnöki hivatal a magyarországi választások közeledtével magyarázta a szokatlanul kemény budapesti hangot, a legfőbb kormánypárt, a szociáldemokraták vezére utasította a kormányt, hogy találjanak megoldást a problémára. Talán mégiscsak lesz eredménye az összehangolt, kemény fellépésnek...
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tudose: a külügyminisztérium elsiette a Magyarországnak adott válaszát
Mihai Tudose kormányfő nyilvánosan bírálta a külügyminisztériumot csütörtökön, amiért szerinte elsietett és "túl kemény" választ adott Magyarországnak a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatban.
Tudose a Digi 24 hírtelevíziónak adott interjújában arra a közleményre utalt, amelyet szerdán adott ki a külügyminisztérium, miután aznap Budapesten a marosvásárhelyi iskolaügy miatt berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Románia budapesti nagykövetét, akivel közölték: Magyarország határozatlan ideig felfüggeszti Románia jelentkezésének támogatását különböző nemzetközi szervezetekbe, mivel egyház-, kisebbség- és családellenes támadásként értékeli, hogy a román hatóságok fel akarják függeszteni a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium működését.A miniszterelnök azt mondta: nem hiszi, hogy Magyarország a marosvásárhelyi helyzet miatt tényleg meg akarja akadályozni Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). Úgy vélekedett, hogy ha állam valamelyik szomszédja, uniós és NATO-szövetségese ilyen lépésre szánná el magát, akkor azt nem államtitkári szinten szokás közölni.A kormányfő szerint nem volt értelme növelni a feszültséget, főleg olyan körülmények között, amikor az oktatási miniszter konkrét javaslatokat fogalmazott meg a - megszűnés küszöbére került - marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzetének rendezésére.- Nincs szó arról, hogy amiatt nem működhetne egy iskola, mert ott más etnikumú, vagy nem román ortodox vallású diákok tanulnak, Romániában a különböző nemzetiségeknek és felekezeteknek számos iskolája működik. Itt egy bürokratikus hibát egy önkormányzati szintű félreértés nyomán éleződött ki a helyzet, vagy valaki mesterségesen próbál egymásnak ugrasztani bennünket, és ebbe nem kell belemennünk" - mondta Tudose.A műsorvezető kérdésére, hogy mégis mit kifogásol a külügyminisztérium válaszában, Tudose nem bocsátkozott részletekbe. "Állítólag ott van a diplomácia krémje, de reagálásuk inkább a sportminisztériuméhoz hasonlított. Mint egy ökölvívásban: ha ütsz, én is ütlek" - szemléltette kifogását a kormányfő.A külügyminisztérium szerdai közleményben tagadta, hogy Romániában sérülnének a magyar kisebbség vagy a római katolikus közösség oktatási jogai, a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium ügyében született magyar kormányzati állásfoglalást ezért a magyarországi választási kampány megnyilvánulásának minősítette. A tárca szerint "nem célravezető, helytelen és barátságtalan" lépés Magyarország részéről, hogy a marosvásárhelyi iskola ügyét összeköti olyan témákkal, mint Románia OECD-tagságának támogatása.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

KÖZÖS LEVÉL AZ UKRÁN PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT OKTATÁSI TÖRVÉNY MIATT
Teodor Melescanu és hivatali kollégái, Szijjártó Péter magyar, Ekaterina Zaharieva bolgár, Nikosz Kociasz görög külügyminiszterek közös levélen fejezték ki “aggodalmukat” és “mélységes sajnálatukat” a szeptember ötödikén, az ukrán parlament által elfogadott oktatási törvény miatt.
A levelet Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek, az Európa Tanács főtitkárának, Thorbjorn Jaglandnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vezetőjének, Lamberto Zanniernek is elküldték.
A négy külügyminiszter szerint az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek minden eszközt be kell vetnie annak érdekében, hogy Ukrajna oktatási törvényébe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét.
Kijevben ült össze szerdán a nemzeti kisebbségek védelméért felelős román-ukrán kormányközi vegyesbizottság plénuma. A felek az ülés végén közös nyilatkozatot írtak alá, amelyben vállalják, hogy újból napirendre tűzik mindazokat a kérdésköröket, amelyek 1997, vagyis a bizottság megalakulása óra felmerültek a felek érdekeinek védelmében.
A külügyminisztérium, a határon túl élő románokért felelős tárca, az oktatási, a kulturális minisztérium képviselőiből, valamint az interetnikai kapcsolatokért felelős ügyosztály, az egyházakért felelős államtitkárság és a Romániai Ukránok Szövetségének küldötteiből álló román delegációt Alexandru Victor Micula államtitkár vezette.
A külügyminisztérium tájékoztatása szerint a román fél arra kérte ukrán tárgyalópartnereit, hogy mielőtt Ukrajna államelnöke kihirdetné a kijevi parlament által elfogadott új tanügyi törvényt, kérjék ki a Velencei Bizottság (Európai bizottság a demokrácia érvényesítésére a jog eszközeivel), valamint az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főbiztosának véleményét a vitatott jogszabályról.
Az ülés egy közös nyilatkozat aláírásával zárult, amelyben úgy a közös konklúziókat, mint a felek eltérő véleményeit is rögzítették. Ugyanakkor vállalták, hogy a bizottság új ülésszaka során újból napirendre tűzik mindazokat a kérdésköröket, amelyek 1997, vagyis a bizottság megalakulása óra fontosnak bizonyulnak a felek számára.
A külügyi tárca közleménye leszögezi, hogy a kijevi tárgyalások során Románia küldöttsége a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmére vonatkozó nemzetközi normák jóhiszemű tiszteletbentartását szorgalmazta úgy az Ukrajnában élő románok, mint a Romániában élő ukránok tekintetében.
Agerpres; Erdély.ma

Gál Kinga: Az ukrán törvény veszélyezteti a nemzeti kisebbségek létezését
A magyar, a román és a bolgár külügy közösen fordul az európai szervezetekhez a jogszabály ügyében
A szeptember 5-én Kijevben elfogadott ukrán oktatási törvény ellentmond Ukrajna saját alkotmányának és számos törvényének, szembemegy a nemzetközi normákkal és egyezményekkel, veszélyezteti a nemzeti és nyelvi kisebbségek puszta létezését – jelentette ki Gál Kinga, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője Strasbourgban, az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának ülésén csütörtökön.
A képviselő elmondta, az anyanyelvhasználat az identitás és kultúra megőrzésének legalapvetőbb feltétele. Ennek korlátozása az érintett közösségek mindennapi létét lehetetleníti el. Minden eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a törvénytervezet ne léphessen életbe, "hiszen a szerzett jogok elvétele visszafordíthatatlan károkkal jár a kisebbségi közösségek számára" - fogalmazott. A munkacsoport társelnökei Petro Porosenko ukrán elnöknek küldött nyílt levélben fejezték ki tiltakozásukat.
Közös román-magyar-görög-bolgár fellépés a törvény ügyében
A román, a magyar, a görög és a bolgár külügyminiszter közös levélben fordult az Európa Tanács (ET) főtitkárához, illetve az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosához az új ukrán oktatási törvény ügyében - közölte a bukaresti külügyminisztérium csütörtökön.
Teodor Melescanu, Szijjártó Péter, Nikosz Kociasz és Ekaterina Zaharieva csalódottságának és aggodalmának adott hangot az ukrán parlament által szeptember ötödikén elfogadott, a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó jogszabály miatt. Thorbjorn Jagland ET-főtitkárnak és Lamberto Zannier kisebbségügyi főbiztosnak címzett, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszternek is megküldött levelükben jelezték, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kisebbségi jogok érvényesítésének és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy az együttműködés szellemében keressenek megoldást, tegyenek meg mindent a vonatkozó nemzetközi szabványok betartása érdekében.
A négy külügyminiszter szerint az ET-nek és az EBESZ-nek minden rendelkezésére álló eszközét latba kell vetnie annak érdekében, hogy az ukrán oktatási törvénybe beépített korlátozások ne akadályozzák a nemzeti kisebbségek megfelelő védelmét.
A bukaresti külügyminisztérium felidézte: a kétoldalú kapcsolatokban következetesen jelezte Kijevnek, hogy fontosak számára az Ukrajnában élő románok jogai. Ebben a vonatkozásban a román fél alapvető kérdésnek tartja, hogy a román kisebbség anyanyelvű oktatási jogai valamennyi oktatási szinten érvényesüljenek. Románia partnereivel együtt kész támogatni az ukrán törvényhozási, intézményi és gazdasági reformokat - zárul a bukaresti külügyi közlemény.
A Magyarok Kijevi Egyesülete is az új törvény megvétózását kéri
A Magyarok Kijevi Egyesülete írásos beadvánnyal fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz, a múlt héten elfogadott új oktatási törvény megvétózását kérve tőle - közölte Petneházy Gyula, az egyesület elnöke.
Tóth Mihály, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: a Kijevben élő magyarok az eddigi oktatási rendszerben tanultak, Kárpátalján magyar nyelvű oktatásban részesültek az általános- és a középiskolában, s mindez nem jelentetett akadályt számukra abban, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet, valamint képesek voltak felsőoktatási intézményben diplomát szerezni. A kijevi magyaroknak nem okozott gondot az érvényesülés az ukrán társadalomban - hangsúlyozta a szakértő.
Kiemelte: a jövőben az jelentene előrelépést a magyar kisebbség számára Ukrajnában, ha az ukrán nyelvtanítást az igényeikhez igazítanák, továbbá az, ha továbbra is lehetőséget biztosítanának számukra arra, hogy anyanyelvükön felvételizzenek felsőoktatási intézményekbe.
Az ukrán fővárosban mintegy 400 magyar nemzetiségű ukrán állampolgár él, a Magyarok Kijevi egyesületének pedig 150 tagja van.
Szerdán három kárpátaljai magyar szervezet - a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) - kérte Porosenkót nyílt levélben arra, hogy alkotmányos felhatalmazásával és politikai befolyásával élve akadályozza meg az új ukrán oktatási törvény hatályba lépését.
Az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal, egyebek közt 11-ről 12 évre emelve a kötelező elemi, általános és középfokú oktatás időtartamát, s a jelenlegi 22-ről 9-re csökkentve a tantárgyak számát. A törvény jelentős autonómiát ad az iskoláknak, és béremelést ír elő a pedagógusok számára.
A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása - az ukrán mellett - csak az első négy osztályban engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban, így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint ez sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. A törvény éles vitát váltott ki belföldön, de az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország is tiltakozott a kisebbségek anyanyelven történő oktatásának tervezett visszaszorítása ellen.
Klimkin: "Nem lesz már olyan nyelvi helyzet Ukrajnában, mint korábban"
Nem lesz már ugyanolyan helyzet az államnyelv ismeretének szintjét illetően Ukrajnában, amilyen eddig volt - jelentette ki Pavlo Klimkin külügyminiszter abban az interjúban, amelyet az Ukrinform állami hírügynökségnek adott.
A kijevi diplomácia vezetője kifejtette véleményét, miszerint a szomszédos országokban mindig akadnak olyanok, akik a nyelvi és a történelmi kérdéseket átpolitizálják, hogy ily módon mozgósítsák az embereket saját céljaik elérése érdekében. Ez mindig is így lesz, hiszen része a politikának - fűzte hozzá. "Nekünk viszont őszinte és nyitott, ugyanakkor nagyon következetes párbeszédet kell folytatnunk partnereinkkel, igazolva lépéseink helyességét és igazságosságát" - hangoztatta Klimkin.
Kifejezte meggyőződését, hogy a kijevi parlament által nemrég elfogadott oktatási törvény nem fenyegeti Ukrajna baráti viszonyát szomszédjaival. Elmondta, hogy a jogszabály elfogadása után beszélt a román és a lengyel külügyminiszterrel, akik szerinte tökéletesen értik, mennyire alapvető fontosságú Ukrajnának, hogy valamennyi állampolgára megfelelő szinten beszélje az államnyelvet.
Klimkin az interjúban kitért arra, hogy tavaly látogatást tett a beregszászi magyar konzulátuson. Elmesélte, hogy próbált beszédbe elegyedni a hivatalban az ügyeket intéző ukrán állampolgárokkal. Ám azt tapasztalta, hogy többjük még köszönni sem tudott ukránul.
Közölte: a külügyminisztérium az oktatási tárca képviselőivel együtt konzultációkat fog a folytatni, amelyeken elmagyarázza, hogy a törvény elfogadása nem jelenti azt, hogy Ukrajnában megszűnik az oktatás magyar, román vagy más kisebbségi nyelven. "Minden állampolgárunknak viszont beszélnie kell az államnyelvet, tudnia kell azon megszólalni éppen azért, hogy az ukrán társadalom részének érezhesse magát" - hangsúlyozta Klimkin.
Ukrán sajtóhírek szerint Vadim Prisztajko első külügyminiszter-helyettes a szerdai kormányülés előtt újságírókkal közölte, hogy a tervek szerint pénteken a külügyminisztériumban adnak tájékoztatást európai uniós országok Kijevben akkreditált nagyköveteinek az oktatási törvényről. Magyar Hírlap

Tárgyalna Ukrajna a hevesen bírált oktatási törvényről
Miközben szerdán hatályba lépett az ukrán oktatási törvény, miután megjelent a Holosz Ukrajini című, hivatalos közlönynek számító lapban, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter tárgyalásokat ajánlott a törvénnyel elégedetlen szomszédos országoknak arra reagálva, hogy a jogszabály Petro Porosenko államfő által hétfőn történt aláírása nyomán Magyarország és Románia is elégedetlenségének adott hangot.
Klimkin Twitter-üzenetben javasolt tárgyalásokat. „Úgy vélem, elég nyilatkozat hangzott el az új oktatási törvény kapcsán. Mindkét oldalról. Az összes nyilatkozat a politikáról szól, nem az emberekről. Le kell ülnünk, és el kell érnünk, hogy az embereknek jobb legyen. Hogy mindenki otthon érezze magát” – írta Klimkin.
Mint arról beszámoltunk, a legkeményebben Magyarország reagált a kisebbségek anyanyelven történő oktatását az ötödik osztálytól felszámoló oktatási törvény aláírását. Szijjártó Péter külügyminiszter leszögezte: Magyarország blokkol minden, Ukrajna számára fontos döntést a nemzetközi porondon. A bukaresti parlament és a külügyminisztérium is közleményben fejezte ki kedden sajnálatát. A parlament a két házelnök által aláírt közleményben tudatta: hamarosan parlamenti képviselőkből és szenátorokból álló bizottság utazik Kijevbe, hogy párbeszédet folytasson az ottani illetékes hatóságokkal a kisebbségek anyanyelvi oktatásáról.
„Az ügyben illetékes nemzetközi szervezetekhez: az Európa Tanács főtitkárságához, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosához és a Velencei Bizottsághoz fordulunk, hogy jelezzük a törvénymódosítás negatív hatását az ukrajnai közoktatásban” – áll a parlament közleményében. A külügyminisztérium közölte, hogy az illetékes nemzetközi szervezetekhez fordul az ukrán oktatási törvény ügyében. Nyomatékosította ugyanakkor, hogy továbbra is határozottan kéri az ukrán hatóságokat, hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a román közösség számára az anyanyelvi oktatás jogát. „Emlékeztetünk arra, hogy Ukrajna a hivatalos kétoldalú találkozók alkalmával mindig kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a nemzetközi normáit, valamint arra, hogy az új szabályozás nem fogja hátrányosan érinteni a román nyelvű oktatás szintjét és minőségét” – áll a külügyi tárca közleményében.
Szerdán egyébként Liviu Pop oktatási miniszter Kijevbe utazott, hogy tárgyaljon ukrán kollégájával a helyzet megoldásáról.
Az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője szerint ugyanakkor a magyarországi választási kampánnyal függnek össze azok a nyilatkozatok, amelyek az új ukrán oktatási törvény kapcsán a nemzeti kisebbségeket érő sérelmekről szólnak, emellett Budapest így próbálja elterelni a figyelmet az Európai Unióval szemben fennálló problémáiról, ezen belül a migrációval kapcsolatos nézeteltéréséről Brüsszellel.
Kosztyantin Jeliszejev, az ukrán Szabadság rádiónak kedden nyilatkozva „hisztérikusnak” minősítette a törvénnyel kapcsolatos magyarországi megnyilvánulásokat.
Pavlo Klimkin külügyminiszter közben a Twitter internetes közösségi oldalon tett bejegyzésében tudatta: Ukrajnában azon dolgoznak, hogy az ország magyar nemzetiségű állampolgárai a lehető „legkomfortosabban” érezzék magukat az Európai Unióban és Ukrajnában egyaránt.
Szerdán egyébként az orosz Állami Duma egy nyilatkozatban az ukrajnai oroszok elleni „etnocídiummal”, etnikai csoport tervszerű és szándékos elpusztításával vádolta meg Kijevet az oktatási törvény miatt. Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: „Ma is a szabadságjogokért küzdünk, mint a ’49-es hősök”
Párhuzam vonható az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc célkitűzései és az erdélyi magyarság mai önrendelkezési, jelkép- és anyanyelv-használati törekvései között – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Faragó Péter parlamenti képviselő, Arad megyei RMDSZ-elnök október 6-án reggel, az aradi 13 honvédtiszt kivégzésének 168. évfordulóján.
A sajtótájékoztató elején a házigazda Faragó Péter a héten a parlament plénumában elmondott beszédére építve kifejtette: a szabadságharcosok egy olyan elnyomó hatalom ellen lázadtak fel, amely nem fogadta el az önrendelkezési törekvéseket, nem értette meg, hogy a jogok biztosításával nem csorbulnak a hatalom jogai. Utalt arra, hogy a parlament alsóházának illetékes szakbizottsága és plénuma is vita nélkül utasította el az anyanyelv-használati küszöb 20-ról 15 százalékra való leszállítására vonatkozó RMDSZ-es törvényjavaslatot. „Kit zavart volna, ha például a 16 ezer aradi magyar használhatta volna a közigazgatásban?” – tette fel a költői kérdést a honatya.
Kelemen Hunor szerint a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény (mely akkor teszi lehetővé egy etnikum anyanyelvhasználatát egy településen, ha számaránya eléri a húsz százalékot) elfogadása óta eltelt 16 évben megváltozott a társadalom összetétele és igénye. „Egy, a kisebb közösségek számára is elfogadható küszöbérték kellene. Mi először a tíz százalékot javasoltuk, majd kompromisszumos megoldásként a 15 százalékot, illetve a nagyvárosok esetében egy alternatív küszöböt. Ezt érdemi vita nélkül elutasították, és számomra az a meglepő és szomorú, hogy 27 évvel a rendszerváltozás után a román hatalom nem hajlandó a párbeszédre” – fejtette ki a szövetségi elnök.
A 2001-es (a törvény elfogadása évében rendezett) népszámlálás szerint 374-375 közigazgatási egység esik a 215-ös jogszabály anyanyelv-használati rendelkezése alá, az RMDSZ javaslata alapján ez a kör további 40-45 községgel, várossal bővülne. Ezt azért nyomatékosította Kelemen Hunor, hogy megcáfolja a román szélsőségesen nacionalista sajtóban megjelenteket, miszerint „2000 településen vezetnék be hivatalos nyelvként a magyart”.
„Ezáltal nem vennénk el semmit a románoktól, sőt javulna a magyar közösség közérzete, jobban viszonyulna a többségi társadalomhoz. A 20. században hibáztak a kisebbségi jogok alkalmazása terén, de meg kell ismételnünk a történelem hibáit, vagy tanulnunk kellene belőle?” – fejtette ki Kelemen Hunor, aki szerint az 1918-as román egyesülés centenáriuma alkalmából pozitív üzenet lett volna a románok részéről, ha ők tesznek gesztust a kisebbségek felé, bebizonyítva, hogy nem félnek, mert „egy erős nemzetnek nincs mitől tartania”. Felhívta – különösen a román – közvélemény figyelmét, hogy „2018 után is lesz élet”, de már most a nacionalizmus felerősödését tapasztalják, olyan irányból is, „ahonnan nem is vártuk”. Épp ezért az RMDSZ-elnök nyugalomra, józan gondolkodásra szólított fel mindenkit, mert szerinte jelenleg az ország valamennyi politikai-gazdasági sikertelenségéért, „a benzinár vagy a bankközi kamatláb emelkedéséért mi vagyunk a hibásak”.
A katalóniai függetlenedési népszavazásra vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor kifejtette: nem állítható párhuzamba a katalán nép az erdélyi magyar közösséggel, mert „az ország határain belül képzeltük el az önrendelkezést, és soha nem jelentettük ki az elszakadási szándékot”.
Az október 6-i megemlékezések Aradon 11 órakor a minorita templomban tartott gyászmisével folytatódnak. 13 órakor a Szabadság-szobornál mond beszédet és koszorúz többek között Kelemen Hunor és Íjgyártó István, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, 16.30-kor pedig a vesztőhelyen lesz tisztelgés a hősök emléke előtt. Pataky Lehel Zsolt / maszol.ro

A megemlékezés, megerősítés a küldetésre
Lélekemelő gyászszertartás a vértanúkért
Ma az arad-belvárosi római katolikus templomban 11 órakor kezdődött a vértanúk emlékére felajánlott szentmise, amelyen a templomot megtöltő hívek előtt a bal oldalon elhelyezett székeken foglaltak helyet a kerékpárral érkezett Kecskeméti Református Gimnázium diákjai és tanárai. Jobb oldalon ültek a hazai és anyaországi elöljárók: Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, parlamenti képviselő, Bognár Levente aradi RMDSZ-elnök, alpolgármester, Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Kiss László Ferenc ezredes, véderő attasé, Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke. Az ünnepélyes bevonulást követően a nagyszámú hívet köszöntötte msgr. Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost, aki előrebocsátotta: a 13 hős tábornok örökös példa számunkra a helytállásban, az Istenhez, az igazsághoz és a szabadsághoz való hűségben. Azért kell eljönnünk évről-évre emlékezni rájuk, mert nem egy nyugati író vallotta: a magyarság többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nemzet. Emlékezzünk hát rájuk, imádkozzunk értük és magunkért, kérjük Isten irgalmát, bocsánatát bűneinkért.
A minorita kórus énekei közepette, az evangéliumból a jelen lévő 20 pap és egyházi méltóság közül nt. Sipos András Mosóczy-telepi református lelkipásztor, nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész, majd ft. és ns. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános olvasott fel.
Szentbeszédében msgr. Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost kifejtette, ha a 13 vértanúra emlékezünk, nem kerülhetjük meg két település nevét: Világos és Arad. Történelmünk állandó fenyegetettség közepette telt el, tele sorsfordulókkal. Ilyen sorsforduló volt 1848. március 15. is, amikor az utána következő napok és hónapok eseményei, győzelmei oda vezettek, hogy az osztrák uralom alól felszabadult az ország, csakhogy jött a segítségül hívott orosz a 200 ezer fős ármádiájával, aminek az elfáradt, megfogyatkozott magyar sereg nem tudott ellenállni, ezért 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr fővezér és serege Világosnál letette a fegyvert. Ez egy újabb fontos dátum nemzetünk történelmének a tragédiáiban 1241. a tatárjárás, 1526. a mohácsi vész, 1662. Váradnak a török általi elfoglalása, 1918–20. a trianoni békediktátum, az 1956-os szabadságharc, amit újra vérbe fojtottak. Számos író és világi ember vallotta: a magyar a hősök nemzete, amelyet soha nem lehetett véglegesen legyőzni. A szabadságvágyáról soha nem mondott le, a nemzet feltámasztásáért hozott véráldozatok mindig megteremték a gyümölcsüket. Imádkozzunk hát Jézus Krisztushoz, hogy népünknek mindig legyenek olyan áldozatkész fiai és leányai, akikre felnézhetünk, akik nemzetünket szerencsésen átvezetik a történelem viharain.
A könyörgést Matekovits Mihály, Kiss Anna, Matekovits Mária és Fekete Károly olvasták fel.
A szertartás végén a minorita testvérek nevében p. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök mondott köszönetet msgr. Fodor József nagyprépostnak a szentbeszédért, ugyanakkor felekezeti hovatartozástól függetlenül, köszönetet mondott a római katolikus, a református, az evangélikus-lutheránus, valamint a baptista paptestvéreknek, a külföldi és belföldi vendégeknek, mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte a gyászszertartást.
A megemlékezés egyben megerősítés is, hogy nekünk, mai embereknek, híveknek is küldetésünk van, mint a vértanúknak, akik a legdrágábbat, az életüket is feláldozták nemzetünknek az oltárán.
A lélekemelő gyászszertartás nemzeti imánknak a közös megszólaltatásával zárult. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Közel félezer erdélyi gyermek énekelte örömmel a Kodály-műveket
Kórushangversennyel, tudományos konferenciával, kiállítással emlékeztünk
Kolozsváron tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényét. A Györkös-házban szombaton délután nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek, ahol három magyarországi és három erdélyi szakember hozta közelebb a népes hallgatóság számára a kodályi életmű egy-egy szeletét. Vasárnap délelőtt Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke nyitotta meg a magyar Külügyminisztérium által létrehozott kiállítást, amely tizenkét pannón mutatta be Kodály Zoltán (1882–1967) magyar zeneszerző életét és munkásságát. Ezt követően pedig hat erdélyi gyermekkórus lépett fel a Kolozsvári Magyar Operában megtartott kórushangversenyen A telt házas rendezvény alatt minden fellépő énekkart hosszas taps kísért. A kétórás hangverseny után a közönség a kodályi eszmék továbbéléséről megbizonyosodva távozhatott.
Tudományos előadásokat, néhány hangszeres produkciót és persze rengeteg Kodály-kórusművet hallgathattunk meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által szervezett Kodály-év romániai központi rendezvényén, amellyel Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulójára emlékeztek. Szombaton a Györkös Mányi Albert Emlékházban a Szederinda citeracsapat nagykállói népdalokat adott elő, Széman Péter országos EMKE-elnök köszöntője után Tóth-Guttman Emese, a RMD elnöke kifejtette: a RMD fő célkitűzése az erdélyi magyar ifjúság zenei nevelése a Kodály Zoltán által kijelölt útvonalat követve.
Zenei miniatúrától a gyűjtőutakig
– A két szólamra írt Bicinia Hungaria miniatúrái életigenlő alkotások, amelyek a szépre, a jóra és az igazra tanítanak – ismertette Angi István esztéta a népszerű Kodály-kompozíciókat, amelyeket a gyermekvilág zenei enciklopédiájának is tarthatunk.
Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke, zenei szakíró és zenepedagógus Kodály népzenei gyűjtőútjairól értekezett. Mint kifejtette, Kodály Zoltán 1905-ben kezdett el népzenét gyűjteni, első erdélyi gyűjtőútjára 1910-ben került sor a Csíki-medencében, majd 1912-ben Kászonaltízon és környékén gyűjtött. 1914 tavaszán Bukovinában, míg 1917-ben Nagyszalontán kutatta a népdalokat. A gyűjtőutak eredményeképpen a zeneszerző által megfogalmazott legfontosabb következtetés a magyar népzene egységes jellegére vonatkozott.
Almási István kolozsvári népzenekutató az erdélyi népzenének Kodály Zoltán életművében való tükröződését mutatta be. Kodály 15 helységből 518 dallamot gyűjtött, amelyek egy részét későbbi kompozícióiban feldolgozta. Figyelembe vette elődjének, Vikár Bélának is a felvételeit, fiatalabb kortársát, Lajtha László (1892–1963) zeneszerzőt pedig szintén erdélyi, pontosabban széki gyűjtőútra buzdította.
Oláh Boglárka zongoraművész kiváló Kodály-interpretációja után Nagy Éva Vera tanár-karnagy, iskolanővér az általa és Czakó Gabriella zenetanárral több mint egy évtizede Szovátán megvalósított zenei misszióról számolt be. – Tizenöt évesen jártam először Erdélyben, ekkor életre szóló élményeket szereztem. 2004-ben jöttem Czakó Gabriella zenetanárral Szovátára, ahol gyerekeknek szerveztünk programokat, és ebből jött létre az énekes missziónk. Kórusunkkal, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral 2010-től kezdődően nemzetközi kórusversenyeken többször értünk el első helyezést. Tagjaink Nyárád-menti, sóvidéki falvakban élő gyermekek. Délutánonként, az iskolai tanórák után kóruspróbákat szervezünk, és most már a gyermekek szüleiből álló felnőtt vegyeskar is alakul. Mindig a kodályi eszméket tartjuk szem előtt: azaz az énekes alapú zenei tevékenységet, a zenei írás-olvasás élménnyé tételét és a népzenei alapot – tette hozzá Nagy Éva Vera iskolanővér.
Krasznai Gáspár, a budapesti Madách Imre Gimnázium ének-zenetanára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktorjelöltje a Kodály szellemében megvalósuló ének-zene oktatásról értekezett. – Van épp elég tennivalónk arra nézve, hogy megvalósuljon Kodály álma, miszerint a zenei analfabetizmust felszámolva bárki első látásra leénekeljen egy egyszerűbb zeneművet. A 20. század első felében a magyar társadalom jórészére a zenei tájékozatlanság és a nem megfelelő zenei közízlés volt jellemző. Sajnos, a mai gyermekeknek is sok ponyvazenével kell szembesülniük. Ez ellen pedig csakis a közoktatás és a zenetanárok léphetnek fel eredményesen. Az iskola feladata az, hogy értéket nyújtson, és a gyermeket arra nevelje, hogy képes legyen megkülönböztetni az értéket az értéktelentől. A megfelelő zenei nevelésnek természetesen a gyermek anyanyelvén kell történnie – összegzett az erdélyi származású doktorandus, majd felelevenítette azt a személyes emlékét, amikor harmadik osztályos kolozsvári zenelíceumi tanulóként élmény volt számára Bedő Ágnes zenetanár kórusórája, ahol kánont énekeltek a gyerekek.
Dávid István erdélyi származású orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének oktatója Kodály Zoltán vallásos műveiről értekezett, amelyre a reformáció 500 éves évfordulója adott kiindulópontot. A szakember kifejtette: Kodály protestáns öröksége szerteágazó, a zsoltárfeldolgozásaitól kezdve a Psalmus Hungaricusig mind Kodály protestantizmusát, istenhitét bizonyítja.
Kiállítás és sikeres kórushangverseny
Vasárnap délelőtt a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában Ittzés Mihály népzenekutató ismertette a magyar külügyminisztérium támogatásával megvalósult, tizenkét pannóból álló kiállítást, amely Kodály életét és munkásságát mutatja be. Értesüléseink szerint a kiállítás október folyamán tekinthető meg.
– A Kolozsvári Magyar Opera történetében mindig nagy szerep jutott Kodály Zoltán munkásságának. Az intézmény első előadásán a Háry Jánost adták elő, ezen kívül a Székelyfonó is intézményünk repertoárját képezi. Kezdő zenetanárként Székelyföldön a Kodály-módszer szerint tanítottam, kár, hogy ma már egyre kevesebben használják ezt a módszert Erdélyben – közölte Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója és az EMKE alelnöke a kórushangverseny előtt.
– A zenetanároknak fel kell oldaniuk az énekléssel szembeni ellenállást. Énekléssel értéket közvetítünk, élményt hozunk létre, példát mutatunk – tolmácsolta Závogyán Magdolna magyar kultúráért felelős helyettes államtitkár szavait Simon Edina magyar konzul.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere kifejtette: Kodály Zoltán hozzájárult az erdélyi magyarok identitásának megerősítéséhez, ugyanakkor a 21. századi hétköznapi hitvallásunk is a kodályi eszmékre támaszkodhat.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnökének szavait a konferanszié, Vetési Nándor tolmácsolta. Elhangzott: „Kodály Zoltán és Kós Károly más-más művészeti ágban, de egy célt követtek: a művészi alkotásnak az emberről kell szólnia. Értékfelfogásuk ma is érvényes. 2017-ben mi nem hátrálhatunk meg, magyar identitásunk erősítésére, jogaink megőrzésére kell összpontosítanunk”.
Az ünnepi gyermekkari hangversenyen hat kórus lépett fel: a kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium gyermekkara (vezényelt: Kállay-Miklós Tünde), a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatos kórusa (Boros Beáta), Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (Kovács Dalma), a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa (Szabó András), a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera és Lokodi Anna), továbbá a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara (Lőfi Gellért). A kórusok Kodály-műveket szólaltattak meg, kristálytiszta intonációval, a magyar zene iránti elkötelezettségről téve tanúbizonyságot. A teljesítmény a jó és a kiváló között helyezkedett el, de a minősítésnél fontosabb a kodályi eszme, a magyar kórusművek éltetése. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Édes Munkács, itt vagyunk!
Három év múlva lesz Trianon 100. évfordulója. Nem lesz kellemes. Szomszédaink önfeledten ünnepelnek majd, és ahol lehetőségük adódik rá, bizonyára nem mulasztják el, hogy a velük élő – no meg az anyaországi – magyarok orra alá dörgöljék a tényt: egy évszázada ők győztek, és voltaképpen azóta is azt csinálnak a fennhatóságuk alá került kisebbségekkel, amit csak jólesik nekik. Bemelegítésképpen alkalmunk lesz végignézni jövőre a románok emlékévét: Gyulafehérváron 1918. december 1-jén tartották azt a nagygyűlést, amely deklarálta Erdély elszakadását Magyarországtól, és amelytől a mai Románia létét számítjuk. És amire – emlékezzünk – Medgyessy Péter akkori miniszterelnök 2002-ben Budapesten koccintott Adrian Nastaséval.
Medgyessy tizenöt évvel ezelőtti suta gesztusában mint pezsgőspohárban szálló buborékban sűrűsödik az az önfeladó és tragikus hozzáállás, amely oly sokáig jellemezte viszonyunkat az ország megcsonkításához. Az valahol természetes, hogy a Magyarország hajdani területéből részesülő államok nem igyekeznek megkönnyíteni magyar kisebbségük életét, és változó intenzitással ugyan, de alapvetően az asszimilálásukra törekszenek. Az azonban, ahogy a magyar politika és az anyaországi társadalom nagyon sokáig ehhez a törekvéshez és a határon túli magyarsághoz hozzáállt, korántsem ilyen magától értetődő. Trianonhoz fűződő viszonyunkat még a rendszerváltás után is a közöny határozta meg egyfelől, másfelől pedig az a belénk rögzült félelem, hogy ha csupán felvetjük a kérdést, az egyenlő a sovinizmussal.
Ebben a hozzáállásban a Fidesz 2010-es győzelme hozott alapvető változást. A kormánypárt tagadhatatlan erénye, hogy van politikai bátorsága. Ha valahol, ez a nemzetpolitikában kiválóan megmutatkozott. Első intézkedései egyikeként bevezette a kettős állampolgárságot, jelezve, hogy ezen a területen változások várhatók. Ne feledjük, mindez egy olyan időszak után történt, amelybe belefért a 2004-es kettős állampolgárság elleni kampánytól Sólyom László 2009-es szlovákiai kitiltásáig nagyon sok minden. Ahogy az is – sosem feledem –, hogy amikor Robert Fico átrándult a magyar oldalra Bajnai Gordonnal találkozni, gépfegyveres testőrei mikrobusza nyitott ajtajából fürkészték a tájat, demonstrálva az aktuális erőviszonyokat.
„Magyarország megvétózta a NATO–Ukrajna Bizottság ülését” – adta hírül néhány napja az InfoRádió. Az Origóra hivatkozó tudósítás szerint december 6-ra hívták volna össze a NATO–Ukrajna Bizottságot a NATO külügyminiszteri szintű találkozója alkalmából. A bizottság, szólt a hír, Ukrajnának nagyon fontos, hiszen ez mutatja, hogy a nyugati országok Ukrajnát támogatják az Oroszországgal szembeni konfliktusban, ráadásul Ukrajna a NATO tagja akar lenni, így a testület kétségkívül létfontosságú számára. Később valamelyest árnyalódott a kép: mint a Válasz.hu a külügyminisztériumtól megtudta, a NATO nagyköveteinek értekezletén szó volt arról, hogy magas szintű találkozóra kerüljön sor Ukrajnával, ám Magyarország ezen az ülésen egyértelművé tette, hogy mivel az ukrán oktatási törvény szerzett kisebbségi jogokat vesz el, jelenleg nem tud támogatni miniszteri szintű találkozót Ukrajnával. A szövetség a külügyminiszteri találkozó napirendjének egyeztetése során úgy döntött, hogy a partnerek közül Grúziával tart konzultációt a decemberi külügyminiszteri értekezleten. Nem vétóról van tehát szó – de a magyar érdek melletti határozott kiállásról igen.
A magyar külügy az ukrán oktatási törvény elfogadásakor meghirdette, hogy minden fórumon akadályozni fogja az Ukrajna számára fontos ügyeket. És most ezt teszi. Észre kell vennünk: a nemzetpolitika területén paradigmaváltás történt. Ebbe beleférnek olyan komikus és nyilvánvaló belpolitikai szándékot sejtető esetek is, mint az, amikor a magyar kormány beszállt a Csíki sör Heinekennel vívott háborújába – de közös érdekeink markáns, határozott és bátor képviselete is.
Ha egyszer véget ér a Fidesz kormányzása – mert egyszer véget fog érni, hiszen a kormány számos más területen negyedannyira sem teljesít fényesen, és egyébként is, egyszer minden véget ér –, jó lenne, ha ez a nemzetpolitikai minimum érintetlen maradna. Ha természetes lenne, hogy a magyarságot, éljen bárhol, egységként kezeljük. Ha továbbra is nyilvánvaló volna, hogy a határon túli közösségeket, óvodáikat, iskoláikat, intézményeiket anyagilag is támogatjuk. Ne tévedjünk: ez még nagyon messze van az irredentizmustól. A Fidesz az ukrán és határon túli ügyekben folytatott politikájával csupán azt teszi, amit bármelyik más ország magától értetődőn tenne a helyünkben. Ezt is megértük. Közeledve Trianon kerek évfordulójához, épp ideje volt. Wekerle Szabolcs / Magyar Nemzet

A főpróba sikeresnek tűnik: százmilliárd forint érkezhet Erdélybe gazdaságfejlesztésre
A magyar kormány gazdaságfejlesztési mintaprogramja keretében benyújtott mezőségi pályázatok összértéke messze meghaladja a magyar kormány az 1 milliárd forintos keretösszeget. Hosszú távon százmilliárd forintos nagyságrendű tőke érkezhet Erdélybe, magyar vállalkozásoknak nyújtott, vissza nem térítendő támogatások formájában.
Óriási volt az érdeklődés a Maros megyei Mezőség magyar vállalkozóit támogatni hivatott, a magyar kormány által finanszírozott mintaprogram iránt. Az 1 milliárd forintos, mintegy 13,5 millió lejes keretösszegre 526 pályázatot nyújtottak be, ezek közül 114 cégektől, a többi pedig gazdálkodóktól érkezett. Kozma Mónika, a gazdaságfejlesztő programot menedzselő Pro Economica Alapítvány elnöke a Maszolnak azt nyilatkozta, az igényelt támogatások összege messze meghaladja a keretösszeget.
A pályázatok elbírálása előre láthatóan november 15-ig lezárul, ennek az eredményét az alapítvány kuratóriumának, majd pedig a magyar külügyminisztérium illetékes testületének is jóvá kell majd hagyja. „A szerződéskötésekre már idén sor kerül, az elszámolásra, vagyis a kifizetésekre pedig január-február folyamán” – nyilatkozta Kozma Mónika.
A Mezőség Maros megyei területén található 40 önkormányzathoz tartozó 172 településről három kategóriában lehetett támogatást igényelni: betelekeléshez, mezőgazdasági erőgépek és tenyészállatok vásárlására, illetve egyéni vállalkozók, mikro-, kis- és középvállalkozások technológiai felszereltségének fejlesztéséhez. Előbbi célra parcellánként 1575 lej volt az összeghatár, utóbbi két kategória esetében pedig 67 500 lej.
Kiterjesztik egész Erdélyre
A mintaprogram beindítása alkalmából májusban, Marosvásárhelyen megtartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy ha sikeresnek bizonyul, akkor a magyar kormány ki fogja terjeszteni azt a Székelyföldre, a Partiumra és Dél-Erdélyre is. Magyar Levente gazdaságdiplomáciai államtitkár akkor azt mondta, hosszú távon százmilliárd forintos nagyságrendű tőke érkezhet Erdélybe, magyar vállalkozásoknak nyújtott, vissza nem térítendő támogatások formájában.
A mezőségihez hasonló gazdaságfejlesztési programot az anyaország elsőként a Vajdaságban indított. Ennek keretében, az ottani magyar vállalkozók mostanáig 50 milliárd forint értékű támogatáshoz jutottak.
Nem volt zökkenőmentes az indítás
A gazdaságfejlesztési program erdélyi kiterjesztésről az elmúlt hónapokban intenzív román-magyar diplomáciai egyeztetések zajlottak. Budapest azzal érvelt: Romániának, a befogadó államnak is előnyére válik, ugyanis minden adóvonzat, a munkavállalók után fizetett járulékösszeg az államkasszát gyarapítja.
Az egyeztetéseket nehezítette, hogy a Grindeanu-kormány megbuktatása körül kialakult magyarellenes hangulatban a bukaresti hírtelevíziók némelyik műsorában a gazdasági programról is elhangzott egy-egy rosszindulatú célzás, olykor hamis információ a meghívottak vagy akár a műsorvezetők részéről. A félelmetes arányokat öltő magyarellenes hangulatban a program lebonyolítói a halasztás mellett döntöttek – idézte fel korábban a Krónika.
A Pro Economica Alapítvány július 5-én bejelentette, hogy a pályázati felhívások megjelentetését elhalasztják. Arra hivatkoztak: a programot lebonyolító alapítvány célja, hogy Románia jogrendjébe illeszkedjenek a tervezett gazdaságfejlesztési támogatások, és azok széles körben elfogadottak legyenek. Közölték, hogy további egyeztetések szükségesek a román hatóságokkal.
Románia és Magyarország augusztus végén egyezett meg a program maradéktalan életbe ültetéséről. Szijjártó Péter külügyminiszter akkor a nap legjobb hírének nevezte, hogy bukaresti találkozóján Teodor Meleşcanu, valamint a román kormány többi képviselője is pozitívan fogadta azt a magyar szándékot, hogy a vajdasági és a kárpátaljai után Budapest erdélyi gazdaságfejlesztési programot is indítson.
„A németek már dolgoznak hasonló programon Románia területén, és mi a német mintára szeretnénk elindítani ezt. Abszolút pozitív a román kormány hozzáállása, és már csak néhány technikai részletet kell tisztáznunk ahhoz, hogy ezt a magyar, a román és az EU-s jogszabályoknak is meg tudjuk feleltetni” – nyilatkozta akkor Szijjártó. A külügyminiszter a Romániai Németek Demokrata Fóruma segédletével működő brassói Saxonia–Transilvania Alapítvány hasonló tevékenységére célzott. Pengő Zoltán / maszol.ro