Szamár-sziget szellemkatonái
Vándorkiállítás a várban
A Szamár-sziget szellemkatonái címmel nyílik vándorkiállítás január 25-én, hétfőn 17 órakor a Maros Megyei Múzeum várbeli kiállítótermében. A megyei múzeum által a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. közreműködésével szervezett kiállítás az első világháború szerbiai hadszínterén, az osztrák-magyar hadsereg kötelékeiben harcoló mintegy 80 ezer hadifogolynak állít emléket. A hadifoglyok a balkáni halálmarsot követően Asinara szigetére (Szamár- sziget) kerültek, azonban a nem megfelelő ellátás miatt a háború végét csak mintegy hatezren érték meg. A kiállítás alkotói végigjárták az egykori hadifoglyok útját. A tárlat törzsanyaga az út során készült felvételekből, illetve korabeli képekből áll össze, és a hadifoglyok felszereléséből és személyes tárgyaiból megmaradt emléktárgyakkal, illetve az általuk készített műalkotásokkal egészül ki – tájékoztatott Fülöp Tímea, a Maros Megyei Múzeum munkatársa.
"A tárlat végső célja: méltó vizuális emlékművet állítani az eltűntté nyilvánított és névtelenül meghalt magyar hadifoglyoknak, akik a teljes Kárpát-medencét képviselték, és rehabilitációjuk még nem történt meg. A kiállítás a magyarországi és határon túli magyar települések mellett elindul az egykori balkáni frontvonalon és lágervilágban is a halálmenet századik évfordulóján, 2015 őszén, hogy az egykori ellenségeket és szövetségeseket, szerbeket, albánokat, bosnyákokat, macedónokat és montenegróiakat, végezetül a szárdokat is bevonja az újraértelmezés és »kibeszélés« folyamatába. A kiállítási anyagot – korszerű megközelítése, üzenete, identitáserősítő szerepe miatt – iskolás csoportoknak is ajánljuk, akár rendhagyó történelemóra keretében" – olvasható a szamarsziget.blogspot.hu internetes oldalon. Az említett oldalon további információk is találhatók a lágerszigetnek is nevezett Szamár-szigetről, illetve a kiállításról.
(nszi) Népújság (Marosvásárhely)

Hadifoglyok történetei a szemünk előtt
Nyolcvanezer első világháborús magyar hadifogoly tragikus története elevenedik meg A Szamár-szigeti szellemkatonák című tárlatnak köszönhetően, amely a Maros Megyei Múzeum várgalériájában látható.
Olaszországban, Szardínia szigetéhez közel található Asinara szigete, vagyis a Szamár-sziget, amely a magyar történelemkutatás szempontjából nagyon értékes tárgyi emlékeket őriz. Az első világháború idején, 1916 januárjában az Osztrák-Magyar Monarchia több tízezer katonáját szállították oda. A mostoha körülmények és járványok miatt nagyon kevesen maradtak életben. Az emlékek az évtizedek során elhalványultak, ám egy véletlen során a történet felszínre került, és magyar történészek jóvoltából ismertté vált.
A Szamár-szigeten találtakat – az egykori hadifoglyok szállásául szolgáló épületek maradványait, temetkezési helyeit, kápolnáit, a bokrokba szétdobált használati eszközeit – lefotózták, és korabeli tárgyakkal, levelekkel, fényképekkel és képeslapokkal kiegészítve egyedi, A Szamár-sziget szellemkatonái címmel vándorkiállítást hoztak létre a Külső Magyar Kft. munkatársai. A tárlat jelenleg Marosvásárhelyen látogatható a Maros Megyei Múzeum várgalériájában, a földszinten.
A 80 ezer hadifogoly, akik az osztrák-magyar hadsereg kötelékében kerültek korábban Szerbiába, az albán hegyeken és mocsarakon, Itálián keresztül gyalogszerrel jutottak –  akik egyáltalán túlélték a hosszú út viszontagságait – a Szardíniához tartozó Asinara szigetére. A kiállítás alkotói végigjárták az egykori hadifoglyok útját, így állt össze a törzsanyag az út során készült felvételekből, illetve korabeli képekből, a hadifoglyok felszereléséből és személyes tárgyaiból megmaradt emlékekkel, illetve az általuk készített műalkotásokkal egészült ki  – hangzott el a hétfői megnyitón.
Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója arról beszélt, hogy mit él át a kutató, ha szembesül az előkerülő tárgyi bizonyítékokkal, azokkal a leletekkel, amelyek igazolják feltevéseit. Margittai Gábor és Major Anita drámai témát dolgoztak fel, a múltnak egy olyan szeletét, amely szinte teljesen feledésbe merült. Amikor beszélni kezdtek róla, és riportsorozatot közöltek a Szamár-sziget történetéről, egyre többen jelezték, hogy családjuk valamilyen emléket, levelet, naplót, fényképet, képeslapot, használati eszközt őriz abból az időből, apja, nagyapja révén kötődik a történethez. Így állt össze a tárlat anyaga, amely egyre bővül, jelenleg Marosvásárhelyen látható a leggazdagabb anyag, amely eddig összegyűlt. Major Anita portálunknak elmondta, olasz és szárd kutatók is segítették a négy éve tartó munkájukat, amelynek során a magyarországi mellett jelentős erdélyi, felvidéki, délvidéki emlékre is rátaláltak. A kutatás folytatódik, hiszen még sok a feltáratlan adat – mondta a történész.
Antal Erika. Székelyhon.ro

A megszelídíthetetlen lelkek szigetén
Vándorkiállítás az elveszett seregről
Hamutál a nagymegyeri szerb hadifogolytáborból, feketediófából faragott gyertyatartó, emlékkendő – "…fogságom emlékére anyukámnak…", olvashatjuk rajta Tibai György hímzett betűit –, levelezőlapok, fényképek, propagandacéllal katonákat ábrázoló magyar kártya, fogságban született festmények, rajzok és több mint ötven óriástabló – a marosvásárhelyi várban Szamár-sziget szellemkatonái címmel nyílt multimédiás vándorkiállítás mozaikdarabjai, a száz éve zajlott nagy háború világába szólító időutazás "kilométerkövei".
A szerb fogságba esett 80 ezer magyar katona, az eltűnt hadsereg nyomait felmutató tárlatot a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. hozta létre többévi kutatómunka és az azt követő expedíció után. Az első világháború centenáriumi rendezvénysorozatának projektjeként zajlott kutatásból dokumentumfilm, Szamár-sziget szellemkatonái – A nagy háború eltitkolt halálmarsa címmel pedig könyv is született. A kiállítás anyaga – amelyet részben a könyv olvasói bocsátottak a szervezők rendelkezésére – a háború kitörésének mámorától, az 1914-es szerbiai offenzívától a foglyul ejtett sok ezer magyar katona balkáni halálmenetén és az albániai behajózáson át a Szamár-szigetként ismert Asinara szigetéig, az úgynevezett lágerszigetig vezeti a látogatót. A Földközi-tenger második legnagyobb szigetének számító Szardínia mellékszigetéről az alábbiakat olvashatjuk az egyik tablón: "Zavarba ejtő szeglete a világnak Asinara. Itt senki nem lepődik meg, ha tehéncsordák úsznak a tengerben, albínó szamarak kergetőznek a házakban. A Földközi-medence egyik legszebb szigetén félvad, félszelíd állatok kerülgetik az embert, és azokat a helyeket, ahol megszelídíthetetlen lelkek bolyonganak. A láger- és börtönsziget természeti csodáit éppen borzalmas múltja óvta meg. Mert ahol csak rabok és foglárok élhettek, ott a múlt is lakat alá került".
Expedíció a felejtés ellen
A hétfő délutáni megnyitón Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a Szamár-sziget szellemkatonái című, a nagy világégésnek emléket állító a második kiállítás, amelyet a megyei múzeum szervez, a tavaly, szintén januárban nyílt meg ugyanis Kováts István fotográfus hasonló tematikájú tárlata. A jelenlegi kiállítás a háború egy kevésbé ismert, de a kollektív emlékezet számára hasonlóan fontos mozzanatát eleveníti fel.
A közszemlére bocsátott anyagot a kiállítás létrehozói, a hadifoglyok útját végigjárva nyomozói munkát végzett Major Anita és Margittai Gábor mutatták be a jelenlevőknek.
– Százéves hátránnyal indultunk. A nyomok kihűltek, tanúk nem voltak – idézte fel Major Anita a 2014 nyarán a Balkánon indított kutatóexpedíció nehézségeit.
– A hárompillérű Asinara-projektet a felejtés, az elhallgatás és a történelemhamisítás ellen hoztuk létre – tette hozzá a lágerszigeten forgatott dokumentumfilm rendezője.
Margittai Gábor, a Szamár-szigetre került magyar hadifoglyok kálváriájáról szóló könyv szerzője így kezdte múltidézését:
– Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában különös formájú marhaszállító hajók ringtak egy sziget öblében…
A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogság a háborúnál is kegyetlenebb volt, a lágerszigetig vezető út pedig talán még az asinarai szenvedéseket is felülmúlta. A Rigómezőnél összeomlott szerb hadsereg 35 ezer monarchiabeli foglyot, a több mint nyolcvanezres tömeg járványokat túlélt maradékát délnyugat felé terelte. A katonák élelem és víz nélkül, erőltetett menetben gyalogoltak át az albán havasokon, hogy aztán olasz gőzösök vigyék őket Szardíniára. Sok ezer hadifoglyot dobtak a szerbek a vízbe, a partot érők pedig egy történelem előtti világba kerültek, ahol újabb pokoli borzalmak vártak rájuk – hallhattuk Margittai Gábortól, aki azt is fontosnak látta hangsúlyozni, hogy nem hadtörténészekként, hanem szórványkutatókként indultak az elveszett sereg nyomába, a magyarság szemszögéből végezték a kutatást, és elsődleges céljuk az volt, hogy megmentsék a közös emlékezet számára azt, ami szép lassan már-már kihullt.
A kutató szólt a szigeten talált művészi alkotásokról, az embertelen fájdalom szinte már giccsbe nyúló kifejeződéseiről, és kiemelte, hogy a megtalált alkotások elsősorban erdélyi, illetve partiumi emberek munkái.
– Ezeknek az embereknek a történetei ezer szállal kötődnek Erdélyhez… – jegyezte meg a kutató Lőrinczi László, Szardínián élt erdélyi magyar író hasonló feltárásaira is hivatkozva, majd ezekkel a szavakkal zárta gondolatait:
– Úgy tekintsék ezt a kiállítást, mint amelyben mindannyiunk sorsa benne van. Nem lehetőségként, hanem múltként.
A tárlatról, illetve a lágersziget egykori lakóiról oldalakat lehetne még írni. A tájékozódásban a szamarsziget.blogspot.com internetes oldal is segít. De a várban működő történelmi és régészeti múzeumban elénk táruló világ minden szónál többet mond. Szamár-sziget szellemkatonái egy hónapig várnak itt arra, hogy megismerjük történetüket.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

„Külső magyarok nyomai”: Tiltott kastélyok címmel nyílt kiállítás a Pesti Vigadóban
Tiltott kastélyok – Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében címmel nyílt nemzetközi vándorkiállítás a Pesti Vigadóban hétfőn.
Olyan nemesi családok leszármazottjainak útját mutatja be a tárlat, amelyek a történelemmel szembemenve újra megpróbálnak gyökeret verni Erdélyben – emelte ki Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete a tárlat megnyitóján. „Olyan családokról beszélünk, amelyek nemcsak magyarok voltak, hanem tetteikkel komolyan befolyásolták is a magyar történelmet” – tette hozzá.
A tárlat a magyar történelem kiemelten fontos emlékhelyei, az erdélyi kastélyok restaurálás előtti és utáni állapotát mutatja be Margittai Gábor fotóin keresztül, a marosvécsi Kemény-kastélytól a dél-erdélyi Fugad Bánffy-kastélyán át az altorjai Apor-kúriáig.
Major Anita, a kiállítást készítő Külső Magyarok Kft. ügyvezetője elmondta, hogy társával, Margittai Gábor író, újságíróval negyed százada járják a Kárpát-medencét, „hogy felkutassák és dokumentálják a külső magyarok nyomait”. Kiemelte, hogy a tárlaton térbeli és időbeli utazásra invitálják a nézőket, hogy kastélyról kastélyra, családról családra vándorolva archív és jelenkori fotók, eredeti dokumentumok, installációk és kisfilmek segítségével mutassák be az erdélyi főúri világot, az aranykornak számító fejedelmek idejétől a hanyatlásokon, a kisemmizésen, a kényszermunkára kényszerítésen át egészen a közelmúltig, a restitúció útvesztőiben való útkeresésig és végül a támogatott kastélyfelújításokig.
A készítők igyekeztek kinyomozni, hogy mi lett a Teleki, Bánffy, Bethlen, Mikes, Apor és Haller család tagjaival, hogyan próbálnak ma visszatérni a szétszóratásból, kik laknak most ősi kastélyaikban, amennyiben azok még lakhatók, és miként próbálnak visszaköltözni családjuk egykori otthonaiba.
MTI Krónika (Kolozsvár)