Fényszilánk a címe Székelykeresztúr református egyházközsége havonta megjelenő gyülekezeti lapjának, a felelős szerkesztő, Antal Zoltán esperes. Sok helyi egyházi lap létezik, mindegyik a kisebb vagy nagyobb közösségek gondjainak, gondolatainak nyújt fórumot. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: Csíksomlyón a katolikus fiatalok a Kistestvér hasábjain olvashatnak az őket érintő egyházi dolgokról, a homoródalmási unitáriusok Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Fészekrakó címen adja ki lapjukat. A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenet cím alatt jelentetett meg hírlevelet. A marosvásárhelyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek is van lapja, a Tükör. És van a bánsági katolikusoknak is egy érdekes, háromnyelvű folyóirata, a Vita Catholica Banatus. A Krisztus Világossága című, havonta megjelenő folyóirat 1998 februárja óta jelenik meg, mind tartalmában, mind kivitelezésében egyházmegyei érdeklődést és elismertséget vívott ki magának. /Fényszilánk és társai. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

"Csatószeg és Barót után Tusnádfürdő lett a szolgálati helye 1980-ban Incze Dénes plébánosnak. Előzőleg szülőfaluja, Csíkcsatószeg középkori templomát restauráltatta, nekifogott a templomépítésnek Tusnádfürdőn. A nyolcvanas évek elején, a falurombolás kezdetekor veszedelmes volt akár két tégla egymásra helyezése is, ha templomról szó. Szükség volt a templomra, mert alig hatvan-hetven ember fér be a rozoga kápolnába. Incze Dénes bátor hívekre talált, még a megyei hivatalnokok között is. Kápolnajavítás ürügyén indultak a munkálatok, lebontották a kis imaházat, hogy helyébe új épületet húzzanak. A Székelyföld szívében, a főútvonal mentén ékeskedő új templom az ellenállás szimbólumává vált. A plébános szerint legnagyobb ellenségük Tankó Gyula volt, a Gyimesekből származó csángó néptanácselnök, aki folyton feljelentette a papot és gyülekezetét, de a kommunista párt jobbakaratú megyei vezetői mindig eltussolták az ügyet. Akkor lett baj, amikor a Ceausescu házaspár megszállt az üdülőbeli pártvillában. Egy délutáni sétájukon belebotlottak az építkezésbe, és megkérdezték, mi készül ott. A diktátor kikelt magából, ordított, hogy elég templomuk van a magyaroknak Erdélyben, rögvest bontsák ezt le. A megyei pártvezetés egy részét leváltották, mert nem jelentették az esetet, a plébánosra pénzbüntetést szabtak ki, gyóntatószékébe, hálószobájába poloskákat szereltek, és a saját hívei közül állítottak rá egy sereg besúgót. A templomhoz viszont senki sem nyúlt, a nép azt mondta, hogy az bontsa le, aki parancsot adott rá... Mindent elkövettek azért is, hogy Inczét Tusnádról elhelyezzék, viszont a főegyházmegye püspöke nyíltan kiállt mellette. A plébános megjegyezte: Hogy élve megúsztam, azt csak a 89-es események kitörésének köszönhetem. Incze János azóta újra építkezésbe kezdett, méghozzá léleképítésbe. Úgy érezte, hogy hiányzott a Székelyföldön egy egyszerű emberekhez szóló, a már elfeledett tanítást felfrissítő lap. Csíksomlyói paptársával, József páterrel indították a Krisztus Világossága folyóiratot. Incze János emellett évi kalendáriumot szerkeszt s vállalkozott a négykötetes Szentek élete megírására is. /Templom- és léleképítő szolgáló között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 17./"

"Közismert, hogy Tusnádfürdőn katolikus folyóirat jelenik meg Incze Dénes plébános szerkesztésében. A Krisztus Világossága nevet és rangot vívott ki magának a hazai magyar nyelvű időszaki sajtóban. A lap kiadta negyedik évkönyvét: a 2002. évi kalendáriumot /Krisztus Világossága. Katolikus családok kalendáriuma 2002. Szerkesztette: Incze Dénes plébános/. Az évkönyv naptári részében a katolikus naptár mellett megtalálhatók a legfontosabb imádságok és tudnivalók, illetve havonta az illető hónaphoz kötődő egyházi és magyar évfordulók. A kalendárium adatokat közöl az egyház felépítéséről, elöljáróiról. Illusztrációként a szerkesztő az 1989-es fordulat után épült kápolnák és templomok képeit használta. Eddig 39 katolikus templom épült Erdélyben. /Sarány István: Katolikus kalendárium. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 7./"

Baricz Lajos /sz. Borzont, 1958. febr. 15./ 1990 óta a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség plébánosa. Verseit rendszeresen közölte a plébánia Harangszó című lapja, a Vasárnap című katolikus hetilap, valamint a Krisztus Világossága című folyóirat. Egyszerre két kötettel léphet olvasói elé. Ki ébreszti a Napot? /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ címmel gyermekeknek szánt könyvével és Köt a gyökér /Erdélyi Pegazus Kiadó/ című kötet vallásos tárgyú verseivel. Baricz Lajos szerzői estje ápr. 6-án lesz Marosszentgyörgyön, a római katolikus plébánián. /Szerzőavatás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./ Irodalmi rendezvénynek sosem volt ekkora közönsége Maros-szentgyörgyön, mint a népszerű Baricz Lajos atya estjén. Kisdiákok, fiatalok és felnőttek mondták verseit. Baricz Lajos kifdejtette: költészetének forrásvidéke Erdély, az emberek és a szülőföld szeretete és istenhite. /M.D.: Szerzői est Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

"Tusnádfürdőn szept. 22-én ünnepség keretében emlékeznek arra, hogy 20 éve szentelték fel a kommunista diktatúra nehéz éveiben épített templomot, és hogy a Krisztus Világossága című folyóirat 5 éves. A folyóirat főszerkesztője Incze Dénes plébános tusnádfürdői plébános. /Évfordulók Tusnádfürfőn. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 15./"

"Szept. 22-én ünnepelte Tusnádfürdő városa és egyházközsége a plébániatemplom 20. évfordulóját, s az Incze Dénes esperes-plébános által alapított Krisztus Világossága című folyóirat 5. születésnapját. Jakubinyi érsek segédpüspökével, Tamás Józseffel, valamint az alcsíki, felcsíki, sepsi-barcasági és kézdi-orbai főesperesi kerületek papságával együtt mutatott be szentmisét. A most 56 esztendős Incze Dénes plébános áldozatvállalása kellett a templom felépítéséhez. A templomtorony építését 1983-ban kezdték meg, de a kommunista hatóságok annyi akadályt gördítettek, hogy az csak a rendszerváltás után készülhetett el. 1990. szeptemberében volt a harang- és toronyszentelés. Incze Dénes emlékezett: Bukarest engedélye nélkül építettek fel egy templomot, a falurombolás küszöbén, sok becsületes ember kockázatával. Amikor az egyik vadászat alkalmával Ceausescu megpillantotta a templomot, a diktátor ordított: "Ki merészelte építeni ezt? Ki engedélyezte?" Következtek a véget nem érő zaklatások, kivizsgálások. Ilyen körülmények között a torony felépítése szóba sem jöhetett. Öt évvel ezelőtt Incze Dénes elkezdte - saját fogalmazásában - "a lelkek nagyobb templomának is az építését egy szélesebb körben", a Krisztus Világossága című, erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapjának megalapításával és szerkesztésével. /Fodor György: Kettős ünnep Tusnádfürdőn. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 6./"

Az 1989-es fordulat után dr. Jakab Antal erdélyi megyéspüspök azonnal visszaállította, támogatta a szerény keretek között működő katolikus sajtót. Új hetilapot alapított, a Keresztény Szót. 1990. február 11-én jelent meg első száma Kolozsváron; főszerkesztője a katolikus író: Bajor Andor. Nemsokára megjelent a Vasárnap is. Magánkezdeményezés folytán 1998-ban megjelent a Krisztus Világossága lelkiségi havi folyóirat, a Bánságban a Vita Catolica Banatus havi, három nyelvű újság. Itt-ott helyi plébániai tudósítók is indultak. Ehhez képest például az anyaországban jelenleg 30 országos terjesztésű katolikus lap van. Erdélyben a lelkesedés is alábbhagyott. /Incze Dénes, a Krisztus Világossága főszerkesztője: A kommunikáció világnapjára. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 23./

A pünkösdi búcsún Csíksomlyón több mint 300 ezer résztvevő megfordul. Már IV. Jenő pápa 1444-ben kelt bullája szerint Csíksomlyón évről évre "megszámlálhatatlan sokaság", "immens multitudo" szokott ezen a kegyhelyen "ősidők óta" összegyűlni. Idén a pünkösdi búcsú ünnepi szónoka Erdő Péter lesz, a Krisztus Világossága című erdélyi katolikus folyóirat szerint "a katolikus összmagyarság bíborosa". A búcsút, a szentmisét közvetíti élő adásban a Duna Televízió. /Barlay Tamás: A csíksomlyói pünkösdi búcsú. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

A Krisztus Világossága /Csíkszereda/ folyóirat novemberi számában az ezeréves nagyváradi egyházmegyét és főpásztorát, Tempfli Józsefet köszöntötte. /Testvérlapunk, a Krisztus Világossága. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./

Negyed századdal ezelőtt Kisboldogasszony tiszteletére felépült 1981-ben Tusnádfürdőn a templom, alatta az új plébániával, az erdélyi magyarság legnehezebb korszakában, a hírhedt Ceausescu-korszakban. Ma már kevesen tudják, hogy azokban a nehéz években ez az épülő templom volt az erdélyi magyar ellenállás kézzelfogható bizonyítéka. A bukaresti ateista-kommunista vezetőség tervbe vette a magyar falvak lerombolását, a nép szétszóratását. Erdélyben magyar templomot tilos volt építeni, ez csak a görögkeletieknek volt a kiváltsága. Ez is eszköz volt a vallásos magyarság lelki megtörésére, amelynek egyetlen mentsvára volt azokban az évtizedekben Isten után temploma és anyanyelvű liturgiája. Az emlékező Márk József ferences szerzetes szemtanúja volt Écsy János tartományfőnökkel az akkori fiatal templomépítő Incze Dénes plébános harcának, bátor kiállásának. Ha nem ő lett volna Tusnádfürdő papja, ott ma sem új templom, sem új plébánia nem volna. Az építkezést háromszor letiltották, sokszor megbüntették. A torony is csak tíz év múlva épülhetett fel. A plébános töretlen hite, az őt megvédő dr. Jakab Antal püspök, valamint a tusnádfürdői hívek segítségével felépült az új templom. A templom építését akkor csak a gyimesbükki templom előzte meg. A sepsiszentgyörgyi is csak évekkel később épült. Incze Dénest Amerikába is, Nyugat-Európába is hívták plébánosnak. Nem volt szíve elhagyni Erdélyt és székely népét. Nyugati ismerősei jelentősen támogatták valutával. Ez is mind beleépült új templomba. Incze Dénes idén lett 60 éves, 2000-től megroppant egészséggel vezeti plébániáját Tusnádfürdőn, ahol hatféle vallásfelekezet van. Kilenc éve szerkeszti és kiadja a Krisztus Világossága családi lelkiségi folyóiratot, amelyet ő álmodott meg, a templomépítés után. Mindmáig keresett a négykötetes Szentek élete is, amelyet Erdélyben először ő állított össze. Kitűnő kortörténetet foglal magában a Tusnádfürdői új templom története című kis kiadvány. Hézagpótló volt az Erdély katolikus nagyjai bővített kiadása is. Kiadás előtt áll a háromkötetes Vasárnap – ünnepnapi szentbeszédek is, amely – paptestvérek kérésére készült. A templom 25 éves jubileumát július 9-én ünneplik Tusnádfürdőn, hálaadó szentmisével, melyet Jakubinyi György érsekkel együtt a Vatikánból érkező dr. Ternyák Csaba érsek, a Papi Kongregáció titkára celebrál. /P. Márk József OFM, csíksomlyói nyugalmazott házfőnök: Jubileum Tusnádfürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Elkészült a katolikus Vasárnap hetilap Vasárnap 2008-as évkönyve. A naptár részt Incze Dénes tusnádfürdői esperes-plébános, a Krisztus Világossága folyóirat felelős-szerkesztője, míg az évfordulónaptárt Bartos Júlia állította össze. Több más írás és vers mellett a kiadványban helyet kapott a szerzetesek életét bemutató, a brassói ferences kolostor által hirdetett pályázat díjnyertes (Pál Annamária) dolgozatának szerkesztett változata, a 2008-ban 190 éve elhunyt Dugonics András piarista paptanárról, a magyar nyelvújítás egyik fő alakjáról készített tanulmány is. /Fodor György: Szolgáljuk az Urat és embertársainkat szeretettel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Tizenöt éve rendezik meg a falunapokat a Kászoni-medencében, az öt faluból álló területen. Kászon község három faluja: Altíz, Feltíz és Impér egybeépültek, Újfalu és Jakabfalva kisebb távolságra (öt, illetve három kilométerre) fekszik a községközponttól. Június 21–22-én tartották meg a falunapokat, amelyek keretében az immár nyugalmazott plébános, Fábián Dénes könyveit bemutatták. Fábián Dénes irodalmi vénával megáldott, író pap: Öregekről öregeknek szóló sorozata közkedvelt, a Tusnádon szerkesztett és Csík környékén terjesztett lelkiségi lap, a Krisztus Világossága hasábjain adták közre. Kászon völgye keresztjei /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen kiadott könyve a környék történetének e speciális szeletét dolgozta fel. /Gál György Attila: Ünnepség a Kászonokban. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 29./

A Krisztus Világossága olvasóinak
Sok levél érkezett, sokan kerestek meg és fel, hívtak telefonon: miért nem folytatja Incze Dénes a számukra megszokott, szeretett lapját. Ezek az olvasók a mi lapunkat is ismerik, szeretik, sőt, többen a Keresztény Szót is olvassák. Nem két lapunk ellen, azok hiányosságai miatt járatták a Krisztus Világosságát, hanem mert abban – így fogalmaztak – mást találtak, ami érdekelte őket. Ott ugyanis nem szerepeltek a világban tapasztalható viszontagságok, nyomorúságok, az arról szóló hírek, a politika széthúzó, mindig megosztásra vezető civakodása, az emberek gyengeségeit célba vevő írások, másokat, egyéneket és népcsoportokat bármilyen (akár igazságos, akár hamis, mondva csinált) okból becsmérlő cikkek (mint a világi sajtóban) – ott csak szentekről, imákról olvastak, és ez nekik – mivel általában idősebbekről van szó – jól esett.
A telefonálók, személyesen vagy levélben minket megkeresők kérdéseire nem tudtunk mit válaszolni, hiszen mi első perctől jeleztük: fájlaljuk a lelkiségi testvérlap megszűnését, de mi erről nem sokat tudunk, s szintén első percben azt is felajánlottuk: helyet, teret biztosítunk a lelkiségi írásoknak, hogy az olvasókat valamelyest kárpótoljuk veszteségükért. Ugyanakkor jeleztük Incze Dénes szentszéki tanácsos, c. esperesnek, alapító, felelős főszerkesztőnek: ha ereje és kedve engedi, szívesen biztosítunk neki is egy-egy cikk erejéig teret, ha pedig győzi még, akár rovatot is, hogy hozzá hű olvasói ne szenvedjenek hiányt. Incze Dénest meghatotta az olvasók ragaszkodása, személyes kötődése, az írásaira, munkálkodására utólag érkező sok pozitív visszajelzés, így megígérte: amint egészségügyi problémáiból kissé összeszedi magát, pihen és megerősödik, lapunk hasábjain ismét szólni fog kedves, hű, kitartó olvasóihoz.
Így hát ismét biztosíthatjuk a kedves olvasókat: bár az anyagi nehézségek szorongatnak, torkon ragadnak, az olvasóknak nehéz több lapot fizetni, járatni, amikor a betevő falatjuk is kockán forog, de a Vasárnap igyekszik szolgálatukra lenni, s mint az erdélyi, magyar anyanyelvükhöz és vallási meggyőződéseikhez hű hívek hetilapja ezentúl igyekszik a Krisztus Világosságát a lelkiségi írásokkal oly módon pótolni, hogy az olvasók ne szenvedjenek lelki hiányt.
Bodó Márta. Vasárnap (Kolozsvár)

Huszonöt éve indult újra Erdélyben a katolikus sajtó
Huszonöt évvel ezelőtt, 1990. február 12-én indult újra negyvenkét esztendő után a katolikus sajtó Erdélyben.
A Jakab Antal Keresztény Kör közleményében rámutat, Dr. Jakab Antal püspök, aki abban az időszakban a Gyulafehérvári Egyházmegye főpásztora volt, mindent megtett annak idején, hogy az új idők szavára megfelelő válaszokat adjon, ennek a törekvésnek az eredményeként indulhatott újra a katolikus sajtó.
A második világháború után is fennmaradt katolikus sajtót Erdélyben 1948-ban, az egyházi intézmények államosításakor szüntette meg a politikai hatalom, még az egyház nyomdáit is elkobozták. Az addig létező újságokat, folyóiratokat – Erdélyi Iskola, Erdélyi Tudósító, Zászlónk, Apostol –, ahogy Jakab Antal fogalmaz, „a történelem rossz ekéje gyökerestül kifordította a földből. Idegen világnak magvait szórta szét, s termése se lehetett más, mint bogáncs".
Az egyház évtizedeken keresztül – ismét Jakab Antalt idézve – „csak az élőszó bizonytalan sorsú eszközével szólhatott a Teremtő Istenről és a helyesen értelmezett világról". De még azt is kísérték „az evangélium példabeszédének verebei, akik a féltékenység sürgősségével kaparták szét a jó magot".
E hosszú, gyötrelmes időszak alatt Erdély egyházmegyéinek egyetlen rendszeres, államilag engedélyezett katolikus nyomdatermékét az éves falinaptár jelentette, s a hatalom egy-egy imakönyvön kívül semmilyen más alkalmi kiadvány megjelentetését sem engedélyezte.
Lap- és könyvkiadásra negyvenkét év elteltével, a rendszerváltozás hajnalán nyílt lehetőség. A kezdeményezés, hogy az egyházmegye indítson útjára egy keresztény alapokon álló hetilapot, amely a római katolikus vallásúak mellett más felekezetekhez tartozó szerzők előtt is nyitva áll, az azóta elhunyt Bajor Andor író, költő, Fodor Sándor író, műfordító, Keresztes Sándor, Magyarország későbbi vatikáni nagykövete, továbbá a jelenleg nyugalmazott Czirják Árpád, a kolozsvári Szent Mihály-templom akkori főesperes-plébánosa és Jakab Gábor Kolozsvár-kerekdombi plébános nevéhez fűződik.
Az egyház- és sajtótörténeti szempontból is nagy jelentőségű esemény, a lapalapítás 1990 januárjában történt a kerekdombi plébánián. Keresztes Sándor, arra hivatkozva, hogy a szerzői kör mellett minden bizonnyal a lap olvasótáborát is szélesítik majd más vallású olvasók, javasolta, hogy a tervezett újság címében ne a „katolikus", inkább a „keresztény" fogalom jelenjék meg. Így lett a lap neve Keresztény Szó és került címlapjára a kereszt jele, alatta a felirattal: „In hoc signo vinces", vagyis: „E jelben győzni fogsz."
Az első lapszám 1990. február 12-ére, Márton Áron püspökké szentelésének 51. évfordulójára jelent meg. Másfél év tapasztalatait és az olvasói igényeket figyelembe véve a kiadó a Keresztény Szót – a formátumát is megváltoztatva – havonta megjelenő katolikus kulturális folyóirattá módosította, ezzel egy időben pedig, 1991 októberében elindította a Vasárnap katolikus hetilapot.
Napjainkban meglehetősen széles a katolikus sajtó- és médiaorgánumok köre. Az említett lapok – Keresztény Szó, Vasárnap – mellett megjelenik a Krisztus Világa, az erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja és ugyancsak szerkesztenek egy időszakos periodikát a gyulafehérvári kispapok MégIS címmel.
A Csíksomlyói Ferences Rendház húsvét, pünkösd, Mária neve és karácsony ünnepére a Csíksomlyó üzenete folyóirattal örvendezteti meg olvasóit. Plébániai értesítő szinte mindenütt van, ha papír alapon nem is, de a világhálón bizonyosan. Elsősorban a kolozsvári Verbum, de más kiadók jóvoltából, illetve magánkiadásban számos katolikus tartalmú könyvkiadvány lát napvilágot.
Krónika (Kolozsvár)