Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Közép-európai Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Védelméért Alapítvány /SENCE/
5 tétel
2004. április 2.
A rendszerváltás utáni Románia egyik legjelentősebb autonómia-konferenciájának színhelye a szovátafürdői Danubius Szálló. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, a Pro Minoritate Alapítvány támogatásával ápr. 1-2-én megrendezett konferencián részt vett többek között Andreas Gross, az Európa Tanács jelentéstevője, Gunnar Jansson, Románia volt raportőre, Ignasi Guardans, az Európai Parlament katalán képviselője, Cristoph Pan dél-tiroli politikus, Komlóssy József svájci politikus, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, román részről pedig Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság képviselője. Jelen volt az EMNT és az SZNT teljes vezetősége és az RMDSZ integrációs és külügyi bizottságának elnöke. Tőkés László református püspök, az EMNT elnöke kijelentette, hogy hosszú évtizedek óta tartó fogyatkozás és pusztulás után gyökeres változásra van szüksége romániai magyar nemzeti közösségnek. A megoldást az autonómia és az integráció együttesen kínálja. Románia a nemzeti kérdés megoldását Trianon óta folyamatosan a kisebbségek beolvasztásában vagy eltávolításában látja. A püspök azt is szóvá tette, hogy immár egy éve nacionalista össztűz zúdul az autonómia képviselőire. A hecckampányból az RMDSZ is jócskán kiveszi a részét, úgyszintén a magyar kormány. Az MSZP összefog az utód kommunista román Szociáldemokrata Párttal az erdélyi autonómia-mozgalom letörése végett, hangsúlyozta Tőkés László. Andreas Gross svájci politikus fontosnak tartotta a kisebbség és a többség közötti megegyezést, a hatáskörök pontos megosztását és az anyaország elkötelezett támogatását. Komlóssy József, a svájci SENCE alelnöke előadásában a sokszínű Svájc államrendszerét, a négy hivatalos nyelv alkotmányba rögzítésének történetét, a Svájcban élő népek példa értékű önrendelkezésének megvalósítását ismertette. /Makkay József: Önrendelkezést közmegegyezéssel lehet kivívni. A nyugatiak szerint az autonómia a demokráciaépítés folyamata. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./ Magunknak kell megteremtenünk – így összegezhető a szovátai autonómiakonferencia első napjának tanulsága. Christoph Pan, a dél-tiroli autonómia ,,atyja” a modell gyakorlati vetületeit ismertette, hangsúlyozva, hogy elengedhetetlen az autonómia jogi megalapozása. Ignasi Guardans katalán képviselő az 1978-as spanyol alkotmányt ismertette, amely gyakorlatilag 17 autonóm régiót statuált. Az alandi svédek képviseletében felszólaló Gunnar Jansson azt az autonómiamodellt ismertette, amely túlmutat a Gross-jelentésben megfogalmazottakon, hiszen már a második világháború után az akkori finn miniszterelnök kijelentette: a svédeknek adjunk meg mindent, amit kérnek és még ötven százalékot. Komlóssy József előadásában az államokon belüli demokratikus rend egyik letéteményeseként értelmezte a területi autonómiát. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, kijelentette: Székelyföld közössége nem mond le a területi autonómiáról. /(Ferencz): Magunknak kell megteremtenünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./
2004. július 27.
Júl. 23-án Marosvásárhelyen bemutatták Gecse Géza, a Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának felelős szerkesztője által összeállított Állam és nemzet a rendszerváltás után című kötetét. A találkozón jelen volt Komlóssy József, a SENCE (Society for the Protection of National Minorities in Central Europe) – az Európa Tanács Közép-európai Nemzeti Kisebbségek Védelméért Társaság Svájcban élő alelnöke. A két éve megjelent könyv a Magyar Rádióban elhangzott riportok és a Tolcsvay klubban tartott Határok nélkül vitaestek szerkesztett változata. Komlóssy szerint ez egy igazi történelemkönyv, amely olvasmányos és mégis gazdag információkat hordoz. /(mészely): 1848-tól a kettős állampolgárság kérdéséig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./
2004. november 4.
A Svájcban élő Komlóssy József, a Közép-európai Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Védelméért Alapítvány (SENCE) alelnöke, az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEV) volt elnöke nyílt levelében hangsúlyozta: rendkívül fontos az, hogy a romániai magyarságnak parlamenti képviselete legyen az elkövetkező négy esztendőben is. Komlóssy József szerint komolyan meg kell szívlelnie a romániai magyarságnak, az RMDSZ-nek azt a német közmondást, mely a következőt üzeni: „Külön utakon haladni, de egyesült erővel fellépni.” A novemberi választásokon a romániai magyarságnak egységesen kell fellépnie. /Márton Adél Evelin: A romániai parlamenti választások elé. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
2016. október 27.
Komlóssy József a célkeresztben (Egy megfigyelt család 29.)
A román nacionalista-kommunista diktatúra legveszélyesebb ellenségeinek a külföldiek számítottak. Ellenük sokkal nehezebb volt fellépni, mert ha gyanúra adtak okot, legfeljebb kiutasítani lehetett őket, letartóztatásukat csak – egyértelműen kárt okozó – ellenséges cselekedet tette volna lehetővé. Erre pedig okot adni óvakodtak a külföldi látogatók. Egyébként vendégül látni csak közeli rokont s rendőrségi bejelentés után lehetett. A szállodákban kapcsolataikat lehallgatókészülékekkel sikeresen lehetett ellenőrizni. Ha a rokont elszállásolta valaki, utána többnyire a vendéglátót kihallgatta a Securitate.
Komlóssy József Kanadában végzett erdészmérnök édesapámnak másodunokaöccse, nekem másod-unokatestvérem. Kolozsvári lakásunkban gyakran szállt meg édesanyja, édesapám unokahúga, Puskás Margit, mindenkinek csak Médy néni. Gyakran megfordult nálunk Jóska is, akitől – a svájci állampolgártól – megkérdezte édesapám: mint külföldre szakadt ’56-os, mit szándékszik tenni az anyaországtól elszakított magyarokért? Ettől kezdve – vallja unokaöcsém – egész életét a nemzeti kisebbségek ügyének szánta.
Az Európai Tanács szakértőjeként, az Európai Népek Föderális Uniójának (FUEN) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat (SENCE), elnökeként, majd alelnökeként immár több évtizede szólal fel és lobbizik elsősorban a kelet-európai, mindenekelőtt a magyar nemzetrészekért. Anyai ágon ditrói Puskásként lett Gyergyóditró díszpolgára idén. Részt vett a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum megnyitóján adományának és származásának elismeréseként. Csak három neki (is) tulajdonítható eredmény: az erdélyi magyar egyházak svájci eredetű segítsége, a moldvai csángók magyar nyelvű oktatása és a Szlovákiához, illetve Ukrajnához tartozó Kisszelmenc és Nagyszelmenc közti közvetlen határ megnyitása 2001-ben. Az etnikai kisebbségek autonómiatörekvései fenntartásának szószólója mindmáig az európai nemzetközi fórumokon. Sajnálatos módon ittlétét újságíróink nem érdemesítették egy interjú készítésére. (Mondhatnák: az újságíró arról ír, amiről kedve tartja. Ne tegyünk neki szemrehányást.) Szerény harcosa ügyünknek. Soha semmilyen anyagi vagy más természetű elismerésre nem tartott igényt.
Tevékenysége – számos ittléte alkalmából (templomok javítására hozott pénzbeli segítséget) – a Securitate fokozott érdeklődését vonta magára. Nem nálunk szállt meg – tudván folytonos megfigyelésemről –, hanem dr. Fákó Andráséknál, akikkel jó viszonyt ápolt. A pénzek célba juttatásában pedig Fákó sógora, Dézsi Ferenc segített, figyelembe véve jó kapcsolatait a „hatóságoknál”. Egyébként mi is többször látogattuk meg Fákóékat, feleségem kezelőorvosát, akik Cerghezan szekus tiszttel is jóban lévén – ahogy ezt nekünk is elmondta –, „védőernyőt” képeztek Komlóssy gyakori erdélyi látogatása fölé. (Az itt közölt dokumentumrész Váncsa Jenő kihallgatásakor készült, benne utalás Komlóssy kapcsolataira Fákóékkal és Dézsivel. Takartak ugyan a nevek, de az összefüggések egyértelműsítik kilétüket.)
Puskás Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A román nacionalista-kommunista diktatúra legveszélyesebb ellenségeinek a külföldiek számítottak. Ellenük sokkal nehezebb volt fellépni, mert ha gyanúra adtak okot, legfeljebb kiutasítani lehetett őket, letartóztatásukat csak – egyértelműen kárt okozó – ellenséges cselekedet tette volna lehetővé. Erre pedig okot adni óvakodtak a külföldi látogatók. Egyébként vendégül látni csak közeli rokont s rendőrségi bejelentés után lehetett. A szállodákban kapcsolataikat lehallgatókészülékekkel sikeresen lehetett ellenőrizni. Ha a rokont elszállásolta valaki, utána többnyire a vendéglátót kihallgatta a Securitate.
Komlóssy József Kanadában végzett erdészmérnök édesapámnak másodunokaöccse, nekem másod-unokatestvérem. Kolozsvári lakásunkban gyakran szállt meg édesanyja, édesapám unokahúga, Puskás Margit, mindenkinek csak Médy néni. Gyakran megfordult nálunk Jóska is, akitől – a svájci állampolgártól – megkérdezte édesapám: mint külföldre szakadt ’56-os, mit szándékszik tenni az anyaországtól elszakított magyarokért? Ettől kezdve – vallja unokaöcsém – egész életét a nemzeti kisebbségek ügyének szánta.
Az Európai Tanács szakértőjeként, az Európai Népek Föderális Uniójának (FUEN) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat (SENCE), elnökeként, majd alelnökeként immár több évtizede szólal fel és lobbizik elsősorban a kelet-európai, mindenekelőtt a magyar nemzetrészekért. Anyai ágon ditrói Puskásként lett Gyergyóditró díszpolgára idén. Részt vett a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum megnyitóján adományának és származásának elismeréseként. Csak három neki (is) tulajdonítható eredmény: az erdélyi magyar egyházak svájci eredetű segítsége, a moldvai csángók magyar nyelvű oktatása és a Szlovákiához, illetve Ukrajnához tartozó Kisszelmenc és Nagyszelmenc közti közvetlen határ megnyitása 2001-ben. Az etnikai kisebbségek autonómiatörekvései fenntartásának szószólója mindmáig az európai nemzetközi fórumokon. Sajnálatos módon ittlétét újságíróink nem érdemesítették egy interjú készítésére. (Mondhatnák: az újságíró arról ír, amiről kedve tartja. Ne tegyünk neki szemrehányást.) Szerény harcosa ügyünknek. Soha semmilyen anyagi vagy más természetű elismerésre nem tartott igényt.
Tevékenysége – számos ittléte alkalmából (templomok javítására hozott pénzbeli segítséget) – a Securitate fokozott érdeklődését vonta magára. Nem nálunk szállt meg – tudván folytonos megfigyelésemről –, hanem dr. Fákó Andráséknál, akikkel jó viszonyt ápolt. A pénzek célba juttatásában pedig Fákó sógora, Dézsi Ferenc segített, figyelembe véve jó kapcsolatait a „hatóságoknál”. Egyébként mi is többször látogattuk meg Fákóékat, feleségem kezelőorvosát, akik Cerghezan szekus tiszttel is jóban lévén – ahogy ezt nekünk is elmondta –, „védőernyőt” képeztek Komlóssy gyakori erdélyi látogatása fölé. (Az itt közölt dokumentumrész Váncsa Jenő kihallgatásakor készült, benne utalás Komlóssy kapcsolataira Fákóékkal és Dézsivel. Takartak ugyan a nevek, de az összefüggések egyértelműsítik kilétüket.)
Puskás Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 19.
Segít a bevándorlók szempontja az önrendelkezésen?
Vajon használ önrendelkezési törekvéseinknek mindaz, ami ma a bevándorláspolitika körül meghatározza a nyugat- és kelet-európai közbeszédet, vagy sem? – vezette fel a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szerda délutáni előadását a Kós Károly-sátorban Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető alelnöke.
Az Önrendelkezés Európában – a bevándorlók szempontja segít? című panelben Komlóssy József, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat alelnöke, Elisabeth Nauclér, a finnországi Aland-szigeteket képviselő újságíró és politikus, Cristian Kollmann, a dél-tiroli Freiheit sajtóreferense, Andrea Carteny Kelet-Európa-történetkutató, a római Sapienza Egyetem tanára fejtették ki gondolataikat.
Komlóssy József az önrendelkezés formáiról beszélt. Elmondta, a belső önrendelkezés alapja az, hogy egy népcsoport célkitűzéseit a mindenkori állam politikai határainak keretében érje el, a külső önrendelkezés célja pedig az országtól való elszakadás.
„Meggyőződésem szerint az önrendelkezés első lépése az kell legyen, hogy kivétel nélkül minden embernek – éljen bármely táján a világnak – születési adottságától függetlenül az azonosságát önmaga előtt kell tisztáznia. Minden ember egy nemzethez való tartozását kizárólag csak önmaga határozhatja meg. Ami azt is jelenti, hogy elhatározásának következményeként a magáénak vallott nemzettel egy értékrendbeli azonosulást, azon belül pedig szellemi, kulturális együvé tartozást, sorsközösséget kell vállalnia” – magyarázta, majd a belső és külső önrendelkezés történelmi és jogi hátterét vázolta fel.
Andrea Carteny úgy véli, a nemzeti kontextus az Európai Unióban az autonómiával kapcsolatban Nyugat- vagy Közép-Európára vonatkozóan az etnikumi kritériumok között van felállítva. Olaszországban Dél-Tirolban meg tudták oldani a helyzetet, hogy autonóm provinciát hoztak létre. Nem hiszi, hogy Románia nem elég erős ahhoz, hogy ne tudna megoldani egy provinciaproblémát, noha sokszor mondják, hogy olyan, hogy Székelyföld nem létezik.
Cristian Kollmann rámutatott, nagy változások lesznek Dél-Tirolban, amelynek következményei lesznek az önrendelkezés jogaival kapcsolatban. Az autonóm provincia 7400 négyzetkilométer, 2016 végén 524 200 lakosa volt. Ennek 62,3 százaléka németül beszél, 23,4 százaléka olaszul, 4,1 százaléka latinul, 10,2 százaléka pedig más nyelven. Az első világháború után Olaszországhoz csatolták, ezt követően a népesség kérte az önrendelkezési jogot. Aztán betiltották a német nyelvet az iskolákban és a közintézményekben. 1946-ban másodszor is próbálkoztak, és 155 ezer aláírást gyűjtöttek az önrendelkezési jog kivívásáért. A párizsi döntés után használhatták a német nyelvet az iskolában és a közigazgatásban. Az olaszok migrációját viszont előtérbe helyezték, földeket, házakat kaptak, ezeket gyakran a németektől vették el.
1961-ben egy dél-tiroli felszabadító mozgalom több központot is felrobbantott, a világ figyelme ekkor terelődött Dél-Tirolra. Autonómiacsomagot hoztak létre, és ezt el is fogadták, 1972-ben lépett érvénybe. „Az a probléma, hogy Olaszország nem adta fel, hogy asszimilálja a dél-tiroliakat.
Egy része a tiroliaknak nem érzi kényelmesnek azt a helyzetet, hogy olaszoknak tekintik őket, úgy tekintik, hogy nincs igazi autonómiájuk, a rendőrség, a posta, a külpolitika mind az olasz hatóság alatt áll. Ez problémát okoz, mert gyakran nem akarnak a hivatalosságok németül kommunikálni, bár a kétnyelvűség kötelező.”
Hangsúlyozta, egy újabb probléma a bevándorlás, 2016 végén 407 ezer külföldi élt Dél-Tirolban, akik különböző államokból érkeztek. „A mi mozgalmunk attól fél, hogy ez a nagyszámú bevándorló népesség nagyon megnöveli az olaszok számát, mivel inkább olaszként szeretik magukat bejelenteni. Hosszú távon megváltoztatja a német és az olasz nyelvet beszélők százalékát. Az integrációpolitika változhatna, ha a német nyelvet tanítanák a külföldieknek. Sem Európa, sem Olaszország nem kezeli a bevándorlók problémáját, százával, ezrével érkeznek, nincs kontrollunk fölöttük. Legtöbben Németországba szeretnének menni az Alpokon keresztül, de Ausztria be akarja zárni ezt az átjárót. Most ez az egyik legfontosabb téma: Dél-Tirolt kötelezhetik, hogy sokkal több migránst fogadjon be, mint amit neki szántak.”
Elisabeth Nauclér kifejtette, modellek nincsenek, csak példák, mert minden régió különböző helyzetben van. Az Aland-szigeteken nagyon erős autonómia van, svéd iskolákba járnak, Finnország nem hozhat létre nemzetközi egyezséget, ha ők nem egyeznek bele. „Pozitív gondolatokkal vagyunk a bevándorlásról, büszkék vagyunk, hogy több mint negyven nemzet él a szigeteken.
Próbálják ránk fogni, hogy be akarjuk zárni a kapunkat, de mi multikulturális nép vagyunk. Úgy tekintünk erre, mint lehetőségre, növeljük a kisebbséget. Egy előnyös helyzetet kell kreálni. Nincs problémánk az integrációval, fő oka, hogy nagyon alacsony a munkanélküliség. (…) Van területi, kulturális autonómiánk, belső és külső autonómiánk.”
Péter Beáta / Székelyhon.ro
Vajon használ önrendelkezési törekvéseinknek mindaz, ami ma a bevándorláspolitika körül meghatározza a nyugat- és kelet-európai közbeszédet, vagy sem? – vezette fel a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szerda délutáni előadását a Kós Károly-sátorban Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető alelnöke.
Az Önrendelkezés Európában – a bevándorlók szempontja segít? című panelben Komlóssy József, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat alelnöke, Elisabeth Nauclér, a finnországi Aland-szigeteket képviselő újságíró és politikus, Cristian Kollmann, a dél-tiroli Freiheit sajtóreferense, Andrea Carteny Kelet-Európa-történetkutató, a római Sapienza Egyetem tanára fejtették ki gondolataikat.
Komlóssy József az önrendelkezés formáiról beszélt. Elmondta, a belső önrendelkezés alapja az, hogy egy népcsoport célkitűzéseit a mindenkori állam politikai határainak keretében érje el, a külső önrendelkezés célja pedig az országtól való elszakadás.
„Meggyőződésem szerint az önrendelkezés első lépése az kell legyen, hogy kivétel nélkül minden embernek – éljen bármely táján a világnak – születési adottságától függetlenül az azonosságát önmaga előtt kell tisztáznia. Minden ember egy nemzethez való tartozását kizárólag csak önmaga határozhatja meg. Ami azt is jelenti, hogy elhatározásának következményeként a magáénak vallott nemzettel egy értékrendbeli azonosulást, azon belül pedig szellemi, kulturális együvé tartozást, sorsközösséget kell vállalnia” – magyarázta, majd a belső és külső önrendelkezés történelmi és jogi hátterét vázolta fel.
Andrea Carteny úgy véli, a nemzeti kontextus az Európai Unióban az autonómiával kapcsolatban Nyugat- vagy Közép-Európára vonatkozóan az etnikumi kritériumok között van felállítva. Olaszországban Dél-Tirolban meg tudták oldani a helyzetet, hogy autonóm provinciát hoztak létre. Nem hiszi, hogy Románia nem elég erős ahhoz, hogy ne tudna megoldani egy provinciaproblémát, noha sokszor mondják, hogy olyan, hogy Székelyföld nem létezik.
Cristian Kollmann rámutatott, nagy változások lesznek Dél-Tirolban, amelynek következményei lesznek az önrendelkezés jogaival kapcsolatban. Az autonóm provincia 7400 négyzetkilométer, 2016 végén 524 200 lakosa volt. Ennek 62,3 százaléka németül beszél, 23,4 százaléka olaszul, 4,1 százaléka latinul, 10,2 százaléka pedig más nyelven. Az első világháború után Olaszországhoz csatolták, ezt követően a népesség kérte az önrendelkezési jogot. Aztán betiltották a német nyelvet az iskolákban és a közintézményekben. 1946-ban másodszor is próbálkoztak, és 155 ezer aláírást gyűjtöttek az önrendelkezési jog kivívásáért. A párizsi döntés után használhatták a német nyelvet az iskolában és a közigazgatásban. Az olaszok migrációját viszont előtérbe helyezték, földeket, házakat kaptak, ezeket gyakran a németektől vették el.
1961-ben egy dél-tiroli felszabadító mozgalom több központot is felrobbantott, a világ figyelme ekkor terelődött Dél-Tirolra. Autonómiacsomagot hoztak létre, és ezt el is fogadták, 1972-ben lépett érvénybe. „Az a probléma, hogy Olaszország nem adta fel, hogy asszimilálja a dél-tiroliakat.
Egy része a tiroliaknak nem érzi kényelmesnek azt a helyzetet, hogy olaszoknak tekintik őket, úgy tekintik, hogy nincs igazi autonómiájuk, a rendőrség, a posta, a külpolitika mind az olasz hatóság alatt áll. Ez problémát okoz, mert gyakran nem akarnak a hivatalosságok németül kommunikálni, bár a kétnyelvűség kötelező.”
Hangsúlyozta, egy újabb probléma a bevándorlás, 2016 végén 407 ezer külföldi élt Dél-Tirolban, akik különböző államokból érkeztek. „A mi mozgalmunk attól fél, hogy ez a nagyszámú bevándorló népesség nagyon megnöveli az olaszok számát, mivel inkább olaszként szeretik magukat bejelenteni. Hosszú távon megváltoztatja a német és az olasz nyelvet beszélők százalékát. Az integrációpolitika változhatna, ha a német nyelvet tanítanák a külföldieknek. Sem Európa, sem Olaszország nem kezeli a bevándorlók problémáját, százával, ezrével érkeznek, nincs kontrollunk fölöttük. Legtöbben Németországba szeretnének menni az Alpokon keresztül, de Ausztria be akarja zárni ezt az átjárót. Most ez az egyik legfontosabb téma: Dél-Tirolt kötelezhetik, hogy sokkal több migránst fogadjon be, mint amit neki szántak.”
Elisabeth Nauclér kifejtette, modellek nincsenek, csak példák, mert minden régió különböző helyzetben van. Az Aland-szigeteken nagyon erős autonómia van, svéd iskolákba járnak, Finnország nem hozhat létre nemzetközi egyezséget, ha ők nem egyeznek bele. „Pozitív gondolatokkal vagyunk a bevándorlásról, büszkék vagyunk, hogy több mint negyven nemzet él a szigeteken.
Próbálják ránk fogni, hogy be akarjuk zárni a kapunkat, de mi multikulturális nép vagyunk. Úgy tekintünk erre, mint lehetőségre, növeljük a kisebbséget. Egy előnyös helyzetet kell kreálni. Nincs problémánk az integrációval, fő oka, hogy nagyon alacsony a munkanélküliség. (…) Van területi, kulturális autonómiánk, belső és külső autonómiánk.”
Péter Beáta / Székelyhon.ro