1994. október elsején nagy ünnep volt Illyefalván, ott volt mindenki, aki számított Erdélyből, egyházi méltóságok, művészek, közéleti emberek. Gyermekfalut avatott a KIDA Alapítvány és a református gyülekezet, szinte tucatnyi család befogadására alkalmas pompás házakat, melyek árát, ahogyan Kató Béla sepsiillyefalvi református tiszteletes fogalmazott, Európából koldulták össze. A kétszintes, tágas lakások egy része hamar benépesedett. Kató Ibolya pszichológus, a Gyermekfalu működtetésének felelős-mindenese emlékezett a tízéves zavartalan működésükre, s az utolsó év kálváriáira. 1992-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy gyermekfalut. Tervük két év alatt megvalósult, és 1994. október elsején megnyitották, azzal a szándékkal, hogy segítsenek az árván vagy elhagyottan maradt gyermekeken. Úgy tervezték, hogy a gyermekfaluban családi rendszerben működő nevelést valósítanak meg. Körülbelül hat év alatt népesedett be teljesen a gyermekfalu hét háza. Lelki támaszt és anyagi segítséget szerettek volna nyújtani. Tizenegy évig működött így a gyermekfalu. Azután közbelépett a törvény. Tavaly novemberben a munkaügytől jött egy személy, aki közölte, hogy az örökbe fogadó anya státus nem létezik Romániában, ezért most, tizenegy év után el kell végezniük a hivatásos nevelőszülői iskolát. El is végeztették ezt a képzést a nevelőkkel. A következő lépés az volt, hogy a KIDA Alapítvány, mint civil szervezet, nem tarthat fenn hivatásos nevelőszülői hálózatot, annak ellenére, hogy három minisztérium és a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Bizottság jóváhagyta e tevékenység folytatását. Más nem maradt, mint hogy az anyukák és velük a gyermekek átmenjenek a gyermekjogvédelem hatáskörébe. A családokat nem küldték el azokból az otthonokból, ahová tizenegy évvel ezelőtt jöttek, hogy a gyermekeket felneveljék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az anyák fizetését a mai napig a KIDA állja, mert a gyermekjogvédelemnek nem volt erre pénze. Nagyon nehezen élték meg az alapítók és a szülők, gyermekek ezt a változást. 2005 januárjától új törvény jelent meg. A gyermekek után járó pénzjuttatásokat, ami az élelem és ruháztatás költségét jelenti, annak a megyének kell fizetnie, ahonnan a gyermek származik. 1994-ben több helyről hozták a gyermekeket: Bihar és Szatmár megyéből, Marosvásárhelyről, Hargita megye falvaiból. Rengeteg időbe és hiábavaló utazgatásokba került, amíg a támogatások egy részét sikerült megszerezni. Hargita megye a tíz gyermekből csak három költségeit vállalta fel, arra hivatkozva, hogy ezek a gyermekek tizenegy éve Illyefalván élnek. Három hónapig jártak a nyakukra, végül átvette őket a Kovászna Megyei Tanács, vállalva ezzel a rájuk eső költségek fedezését. Nagyon felkavarodott a családok élete, félnek, hogy esetleg elveszíthetik a gyermekeiket. Mind a házak felépítését, berendezését, felszerelését, mind a gyermekek ellátását, az anyák fizetését a KIDA-alapítvány állta 1994-től 1998-ig száz százalékban. Az állam ebben az időszakban semmivel sem támogatott, arra hivatkozva, hogy ez egy sajátos intézmény, ilyen nincs Romániában. Külföldi adományozók pénzéből tartották fönn a gyermekfalut. 1998 júliusától a gyermekek megkapták a román államtól a kihelyezési pénzt, ami minden elhagyott vagy árva gyerek után jár. /Simó Erzsébet: Széttört álmok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4., folyt. jan. 5./

A Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Hivatal adatai szerint 330 kiskorút bíztak a rokonok felügyeletére a külföldön dolgozó szülők. Vass Mária, a hivatal igazgatója szerint több olyan kiskorú is van, aki nem szerepel a nyilvántartásban. Az itthon maradt kiskorúak gyakran rossz társaságba keverednek, nem járnak iskolába. Kovászna városában 105, Bodzafordulón 55, Hídvégen 11, Lemhényben 40 kiskorúról tudnak, akiknek szülei külföldön vállaltak munkát. A hivatalos statisztika szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze két család felnőtt tagjai vállaltak munkát a határon túl, hátrahagyva kiskorú gyermekeiket. Bizonyára ennél több „otthon hagyott” gyermek van, de nehezebb őket megtalálni. A bukaresti gyermekjogvédelmi hatóság adatai szerint az év első harmadában 18 754 gyermeket hagytak otthon a vendégmunkások, az otthon maradt kiskorúak jelentős részét pedig szociális és pszichológiai szempontból állandó veszély fenyegeti. Mintegy 3500 gyermeket folyamatos állami felügyelet alá kellett vonni. /Kovács Zsolt: Közel húszezer kiskorút hagynak hátra külföldön dolgozó szüleik. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Kiállításokkal, koncertekkel és táncbemutatókkal szórakoztatták országszerte a közönséget a fogyatékkal élők világnapjuk alkalmából. Sepsiszentgyörgyön közel százan vettek részt az evangélikus templomban a Diakónia Keresztény Alapítvány egész napos rendezvényein. Sepsiszentgyörgyi, kolozsvári és marosvásárhelyi fiatal fogyatékkal élők képzőművészeti kiállítását tekinthették meg a templom alagsorában az érdeklődők. Csíkszeredában is kiállították műveiket. A fogyatékkal élők Kolozsváron december 2-án karácsonyi témájú műsorukkal léptek fel. A fogyatékkal élők számára Háromszéken is több befogadó és rehabilitációs központot működtet a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság. Háromszéken 580 fogyatékkal élő gyermeket és 3037 felnőttet tartanak nyilván, akiknek 70 százaléka részesül valamilyen ellátásban. Románia-szinten pedig 451 ezer volt a számuk 2005-ben. /Hideg Bernadette, Horváth István, Kovács Zsolt: A fogyatékkal élőké volt a színpad. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

A koldulásra kényszerített gyerekek számára elhelyező központ kialakítását tervezi Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád. Az önkormányzat partnerséget kötne a megyei gyermekjogvédelmi igazgatósággal, és a felújított épületben helyet biztosítana számukra is. „Egyre több koldus jelenik meg a városban, sajnos többségük kiskorú, és nem sepsiszentgyörgyi. Java részük a közeli Előpatakról, Hetéből és Árapatakról származik – mondta el Antal Árpád. – Ez egy jól megszervezett társaság. A szülők elbújnak, míg a gyerekek begyűjtik a pénzt, aztán odaviszik a felnőtteknek. /Kovács Zsolt: Intézet a kiskorú koldusoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

„Kétnyelvűség” program
A folyó héten zajlik a Civil Elkötelezettség Mozgalom képzéssorozata melyet a Szülőföld Alap Oktatási és Szakképzési Kollégiuma támogat, melynek helyszíne a Sepsiszentgyörgy. A „Magyar nyelvű ügymenet a Gyermekvédelemben és a Szociális gondozásban” elnevezésű projekt, a „Kétnyelvűség” Programunk szerves része. 
A projekt azzal a céllal született, hogy egyrészt állami valamint közigazgatási intézmények szintjén tudatosítsa a magyar nyelvhasználatot szabályozó jogi hátteret, másrészt aktívan hozzájáruljon az érvényben lévő kétnyelvű formanyomtatványok gyakorlati és széleskörű intézményes használatához. A jelen projekt partnere a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság. A partnerség előzetes megbeszélések és egyeztetések alapján jött létre. A képzés célja, hogy az intézmény munkatársaival közösen kialakítsunk egy olyan egységes ügyrendet, amely a kétnyelvű nyomtatványok használatát három nagyon fontos területen elősegíti. Ez a három terület a következő: 1. Az állampolgárok és a hivatal közötti kommunikáció.
2. A hivatalos ügyek megvitatásával kapcsolatos információk magyar nyelven történő tárolása és az ehhez kapcsolódó formanyomtatványok kialakítása. 3. Nyilvánosság magyar nyelven történő tájékoztatása. 
A program keretében tehát a fent megjelölt három területen a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság eddigi egynyelvű írásbeli (román nyelvű) gyakorlatának módosítására, illetve a már kidolgozott kétnyelvű formanyomtatványok gyakorlati használatára kerül sor. A program elsődleges eszköze tematikus képzések tartása. A képzések célja egyrészt az anyanyelv/magyar nyelvhasználat fontosságának tudatosítása elsősorban az írott hivatalos dokumentumok és az intézményi ügymenet során valamint olyan gyakorlati tudás és eszköztár kialakítása, amelynek során a képzések résztvevői megismerkednek a már 2008 óta érvényben lévő kétnyelvű dokumentumokkal, valamint elsajátítják a kétnyelvű dokumentumokhoz kapcsolódó gyakorlati tudást.
A képzések két különálló tematika köré csoportosulnak:
• Egyik fő tematikája a nyelvi jogi háttér bemutatása valamint a nyelvi jogok használatának fontosságának a tudatosítása. • A képzés második gyakorlatra épülő tematikája az intézmény ügyintézésében használatos kétnyelvű formanyomtatványok valamint a használatukhoz kapcsolódó ügyrend kialakítása. 
Mindezek mellett, a képzésekkel párhuzamosan, sorozatos személyes és telefonos konzultációk alapján a CEMO szakemberei, az Igazgatóság munkatársaival közösen összeállítanak egy, a kétnyelvű ügymenetet elősegítő stratégiát, amelynek elkészítésénél felhasználásra kerülnek majd egyrészt a képzések során összegyűjtött és feldolgozott információk másrészt, a képzésben résztvevő szakemberek és a gyermekvédelemben dolgozók kiscsoportos munkái, projektjei. 
A képzések célcsoportja a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság • köztisztviselői
• szakemberei (pszichológus, pszicho pedagógus, logopédus, szociális munkás) • illetve adminisztratív dolgozói.
Az igazgatóság feladatokat lát el felnőtt védelem, fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekvédelem terén. Ezen intézmény esetében kiemelten fontos szerepe van a kétnyelvű ügyintézés megvalósításának, hiszen az intézmény ügyfeleit halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, fogyatékosok, illetve idős személyek képezik, akik sérülékeny társadalmi csoportok tagjai. A román nyelv nem (megfelelő szinten) való ismerete általános az ő körükben és a román nyelvű ügyintézés nagyban akadályozza a valós, mély tartalmakhoz való hozzáférést és a problémák sokszor felszíni és ideig-óráig tartó kezelését eredményezi csupán.
„Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban.” GANDHI
Erdély.ma

Székely családok napja Árkoson
Százharminc család részvételével szombaton Árkoson első alkalommal tartották meg a Székely családok napját, a rendezvényen jelen lévők számos program közül válogathattak.
Én vagyok az életnek kenyere – idézett János evangéliumából Székely János árkosi unitárius lelkész, aki a sepsiszentgyörgyi Diószegi Pékség által felajánlott 23 kg-os pityókás házikenyér megáldása előtt arra emlékeztette a jelenlévőket, az a kenyér, amiről az evangélista beszél, és az, ami valóságosan táplál, mindig ott van a családok asztalán, szűkölködő és bővelkedő időkben is. A székely családok kenyerét Tamás Sándor megyeitanács-elnök szelte meg gyermekek segítségével, majd az Európa Tanulmányi Központ udvarán berendezett Maszattéren mindenki elmajszolt egy szelet zsíros kenyeret, hogy legyen ereje kiállni azokat a próbákat, amelyekre a Caritas családsegítő szolgálatának munkatársai csalogatták a résztvevőket. A nagy érdeklődésre való tekintettel, valamint azért, hogy a gyermekek mindvégig érezzék a szülők közelségét, a család és a mese szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében, a család bibliai értelmezése témájú, eredetileg terembe tervezett előadásokat a szabadtéri sátorban tartották meg, a Kelekótya együttes kerti koncertje előtt pedig a százharminc család együtt fogyasztott el egy tál ételt a szervezőkkel (megyei tanács, szociális és gyermekvédelmi igazgatóság, Europe Direct információs központ).
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi örökbe fogadó családok találkoztak Háromszéken
A székelyföldi örökbe fogadó családok találkozóját szervezte meg szombaton a Benedek-mezőn a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület és a Kovászna Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság. Kovács István unitárius lelkész, a Pro Adopt Egyesület elnöke a Krónikának elmondta, már hetedik alkalommal szervezték meg a rendezvényt, azzal a céllal, hogy az örökbe fogadó szülők megismerkedjenek, barátkozzanak, megoszthassák örömeiket, gondjaikat.
Idén első alkalommal a Hargita és a Maros megyei örökbe fogadó családokat is meghívták, a másik két székely megyében nem tömörültek egyesületbe, Kovács István abban bízik, hogy a háromszéki példa őket is szervezkedésre ösztönzi. A szombati rendezvényen több száz gyerek és szülő vett részt, a jó hangulatú ünnepségen csapatépítő játékokban, vetélkedőkön vehettek részt a családtagok, a közös ebéd után egymás kezét fogva hatalmas körbe álltak, majd mindenki felengedett egy héliummal töltött léggömböt, és azzal együtt az ég felé küldött egy kívánságot is.
Kovács István elmondta, Romániában a többi európai országgal ellentétben még mindig sok az előítélet és a fenntartás az örökbe fogadással kapcsolatban, a gyerektelen házaspárok is félnek attól, hogy egy elhagyott kiskorút fogadjanak a családba. Kovács István maga is két örökbefogadott kisgyerek édesapja, a Pro Adopt Egyesület létrehozását 2006-ban kezdeményezte, hogy támogassák az örökbe fogadó szülőket a sajátos gondjaik orvoslásában, ugyanakkor bátorítsák az örökbefogadást, hogy minél több kisgyerek kapjon esélyt arra, hogy családban nevelkedjen.
Erdővidéki családok napja
Vargyason szervezték meg pénteken az erdővidéki Székely Családok Napját. A rendezvénynek a vargyasi Dániel-kastély műemlék épülete adott otthont. A családi nap a második ilyen jellegű esemény az idén, Kovászna Megye Tanácsa, a Europe Direct Központ, a szociális ellátási igazgatóság, valamint a Caritas munkatársai szervezték. A rendezvényen Ilkei András unitárius lelkész áldotta meg, majd a helyi lányok szelték fel az óriás házikenyeret, a szervezők minden résztvevőt megvendégeltek pityókatokánnyal. A programban családok számára szervezett vetélkedő, kézműves- foglalkozások, ismeretterjesztő játékok szerepeltek, majd az Orbán Feri és barátai zenekar koncertezett
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Egyre több az elhagyott csecsemő
Idén már 37 újszülöttet „felejtettek” a Háromszéki kórházakban. A tavaly 43 kisgyerek került a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság nyilvántartásába.
„Az első féléves adatok alapján abban reménykedtünk, hogy idén kevesebb elhagyott gyermek kerül a nyilvántartásunkba, június végéig ugyanis 14 esetről volt tudomásunk, de a második félévben ugrásszerűen megnőtt a kórházban „felejtett” csecsemők száma” – mondta el hétfőn a Székelyhon.ronak Vass Mária, a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetője. A gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai az elmúlt években az esetek felében meg tudták győzni a családokat, hogy fogadják vissza a gyereküket, ahol pedig nem jártak sikerrel, ott a kicsi állami gondozába került. Vass Mária szerint a növekvő gyerekelhagyások hátterében a szociális gondok, az életszínvonal csökkenése áll.
Az elmúlt hat évben a háromszéki kórházakban összesen 407 újszülöttet hagytak, a legrosszabb helyzet 2005-ben volt, amikor 122 csecsemőről mondott le rögtön a születése után az édesanyja, azután folyamatosan csökkent az elhagyott gyerekek száma, míg tavaly újra megfordult a tendencia. Országos viszonylatban az év első felében 768 csecsemőt hagytak sorsára a kórházakban. Az illetékes hatóságok ellenőrzést rendeltek el.
Rákosi Katalin
Székelyhon.ro

Aggasztó méreteket ölt a csecsemőelhagyás jelensége
Összesen huszonnégy csecsemőt hagytak magukra az elmúlt két évben a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban. Az intézményben megfordult kiskorú anyák száma is viszonylag magas.
A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban az elmúlt két évben viszonylag sok csecsemőt hagytak el – közölte András-Nagy Róbert, a kórház menedzsere. Mint mondta, 2012-ben, illetve 2013-ban is összesen tizenegy, továbbá idén május 26-ig két újszülöttet hagytak sorsukra az egészségügyi intézményben.
András-Nagy hozzátette: a kórházban „felejtett” kicsik a törvény értelmében nevelőszülőkhöz kerülnek, két éves korig ugyanis nem juthatnak állami gondozásba. A folyamatot a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekjogvédelmi Vezérigazgatóság bonyolítja le. Ez hosszadalmas procedúra, és a lezárásáig a csecsemők a megyei sürgősségi kórházban maradnak. Ellátásukról, öltöztetésükről az intézménynek kell gondoskodnia.
A megyei kórházban az elmúlt években magas volt a lányanyák száma is. Több mint nyolcvan kiskorú anyát láttak el évenként, idén május végéig pedig már harmichárom lányanyát jegyeztek. A menedzser elmondta, hogy legtöbb esetben a kiskorú anyák iránt a hozzátartozók semmilyen érdeklődést nem mutatnak, segítségről nem is beszélve.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Nehezen tudják biztosítani a szociális ellátást Háromszéken
A támogatási rendszer hiányosságai miatt a háromszéki települések nagy nehézségek árán tudják kifizetni az önkormányzati gondozásban lévő árva gyerekek ellátásának a költségét, valamint a fogyatékkal élők gondozóinak a fizetésalapját.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, az önkormányzatoknak folyamatosan gondot jelent a hozzájárulás előteremtése, ezért rendszerint a megyei tanács nyújt anyagi támogatást a hiányosságok fedezésére.
Az elöljáró szerencsés fordulatnak nevezte, hogy nemrégiben célirányos kormánytámogatáshoz jutottak, így a „gyorssegélynek” köszönhetően Barót és Kézdivásárhely 410 ezer, Előpatak 280 ezer, Nagyborosnyó 110 ezer, Bölön, Bodzaforduló és Hídvég 60 ezer lejt fordíthat a szociális problémák rendezésére.
Tamás Sándor elmondta továbbá, bár a Kovászna megyei önkormányzat költségvetésében minden évben első helyre kerül a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság támogatása, a szociális ellátás helyzetével továbbra sincs megelégedve, hiszen a törvények által szavatolt lehetőségek korlátozottak, a rászorulók ellátása pedig átgondoltabb stratégiát követel.
„A rendszer hatékonysága javult az elmúlt időszakban, de továbbra sem a megfelelő mértékben. Számos olyan feladat van, amit az önkormányzatok el tudnak látni, és sok olyan is akad, amelyet egyházak és civil szervezetek vállalnak át” – magyarázta a Kovászna megyei tanács elnöke.
Az erdővidéki Barót önkormányzata a kormánytámogatásból kapott összeget adósságai törlesztésére használja fel – közölte a Krónika érdeklődésére Lázár Kiss Barna polgármester. Mint mondta, a helyi tanács évente átlagban 50 ezer lejt fordít a szociális gondok rendezésére, de az elmúlt 7-8 évben kizárólag kölcsönökből tudták ezt az összeget törleszteni.
„Annyit elértünk, hogy az idei költségvetésbe bele tudtuk foglalni az idén elköltendő 50 ezer lejt. Mi is szeretnénk, ha nagyobb keretből tudnánk finanszírozni a szociális ellátásban dolgozó civileket, ehhez azonban a támogatási rendszer reformjára van szükség” – magyarázta a polgármester.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Háromszéken is sokan hagyják magukra gyermekeiket
Az elmúlt évek során folyamatosan növekedett a külföldön munkát vállaló szülők száma, ezzel együtt emelkedett azon gyerekek száma is, akikre szüleik hiányában rokonok, ismerősök vigyáznak, vagy teljesen magukra maradtak.
A Kovászna megyei Gyermekvédelmi Hatóság adatai szerint 2013-ban több mint ezer kiskorút hagytak itthon a külföldön dolgozó szülők, probléma, hogy közülük mindössze 14-et helyeztek el hivatalosan gyámhoz.
A Kovászna megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője, Vass Mária elmondta: a vonatkozó jogszabály szerint a külföldre való távozás előtt a szülők kötelesek az önkormányzatoknál jelenteni, hogy kire hagyják gyereküket. Gondot jelent viszont, hogy ezt az előírást nagyon kevesen tartják be, és az ország elhagyásakor, a határnál nem ellenőrzik ezt.
Az igazgató szerint elenyésző azon szülők száma, akik hivatalosan helyezik el gyerekeiket nagyszülőknél, rokonoknál, általában csak rájuk bízzák őket, de erről nem születik semmilyen jogi dokumentum. Szakemberek szerint fennáll a veszély, hogy megfelelő felügyelet hiányában a gyerekek elkallódnak, iskolakerülők lesznek, és rossz társaságba keverednek.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Növekszik a háromszéki kórházakban hagyott csecsemők száma
Tavaly 45 újszülöttet hagytak a kórházakban, kielenccel többet, mint amennyit 2014-ben jegyeztek – közölte hétfőn Vass Mária, a Kovászna megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
A háromszéki gyermekvédelmi igazgatóság vezetője szerint a tavaly kórházak újszülött osztályain „felejtett” csecsemők közül 22-en a gyermekvédelmi rendszerben nevelkednek, 17 csecsemőt sikerült hatósági közbejárásra a természetes családjuk körében elhelyezni, azaz visszafogadták őket szüleik vagy befogadták rokonaik. További 4 kórházban hagyott újszülöttről pedig kiderült, hogy fogyatékkal él, ezért őket a baróti fogyatékkal élők központjában helyezték el, illetve két elhagyott csecsemő sorsa még rendezetlen.
Vass Mária ugyanakkor rámutatott, hogy tavaly ugyan megugrott a kórházban hagyott újszülöttek száma Háromszéken, de a sokéves statisztikák azt mutatják, hogy csökken a szüleik által elhagyott gyerekek száma. A gyermekvédelmi szakember rámutatott: Kovászna megyében ugyan nagyszámú leányanyát jegyeztek, azaz olyan kiskorú lányokat, akik csecsemőnek adnak életet, de mégsem közülük kerülnek ki az újszülöttjeiket elhagyók. Vass Mária magyarázata szerint többnyire a szegény sorban, rendezetlen körülmények között élő, sokgyerekes szülők hagyják újszülöttjeiket a kórházakban.
A sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház igazgatója, András Nagy Róbert szerint azt tapasztalják, hogy egyes anyák szülés után szó szerint elszaladnak a kórházból, maguk után hagyva csecsemőiket. A kórházigazgató szerint a helyi hatóságok és állami intézmények összehangolt tevékenységére lenne szükség, hogy a terhességmegelőzés módszereiről tájékoztassák azt a társadalmi csoportot, amelynek körében leginkább előfordulnak a nem-kívánt terhességek. maszol.ro

Helytállni a szeretetben
„Jó látni évről évre, hogyan fejlődnek, szépülnek, bomlanak, mint a virágok, ezek a gyönyörű gyermekek, és jó közösen megtapasztalni, hogy bár vannak gondjaink, nehézségeink, a szeretet képes felülírni, megoldani ezeket” – mondta Kovács István unitárius lelkipásztor, a Pro Adopt Egyesület elnöke, két örökbe fogadott gyermek apukája az örökbe fogadó családok idén tizenegyedik alkalommal tartott éves találkozójának megnyitóján a Benedek-mezei táborban.
A szombaton tartott rendezvényen mintegy háromszázan vettek részt, a főszervező Clementina Trofin lapunknak elmondta, hogy Kovászna, Maros, Hargita, Fehér, Ilfov és más megyékből is érkeztek vendégek. Örömét fejezte ki, hogy minden évben egyre nagyobb a létszám, és ez a közösség úgy tud együtt ünnepelni ezen a napon – amelyet általában a június 2-ai örökbefogadás napjához közeli időpontban tartanak –, mint egy nagy család, félretéve a közöttük lévő etnikai, felekezeti, társadalmi különbözőségeket. Idén A vidámság karneválja címmel tartották a rendezvényt, a gyermekek nagy része és a felnőttek közül is néhányan színes jelmezekbe öltöztek, és miután sorra bemutatkoztak és jelmezeiket is bemutatták, valamennyien oklevelet kaptak a főszervezőtől, aki a megyei gyermekvédelmi igazgatóság örökbefogadással foglalkozó szociális munkása, és aki a Pro Adopt Egyesületben önkéntesként szervezi ezeket a találkozókat. A megnyitón Gheorghe Pintilie ortodox és Kovács István unitárius lelkész is fontosnak tartotta megköszönni Clementina Trofin lassan húsz éve végzett elkötelezett munkáját, aki mostani jelmezéhez hűen úgy lépett be mindannyiuk életébe, mint egy jótündér, hisz általa találkozhattak először gyermekeikkel.
A rövid megnyitó és a jelmezesek felvonulása után a gyerekek csakhamar játszótérré változtatták a Benedek-mezőt, örülve egymás társaságának és a verőfényes napsütésnek, miközben szüleik kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek, megosztva egymással a gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalataikat, sajátságos gondjaikat és örömeiket is. Természetesen sor került a már hagyományos közös fotózásra és lufieregetésre is, majd az ebéd elfogyasztása után lassan fogyatkozni kezdett a társaság. Amint Szász Katalin Melinda, a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Hivatal aligazgatója lapunknak elmondta, idén augusztustól megváltozik az örökbefogadási törvény. Ezután a bizonylattal rendelkező családokat és a rendszerben lévő, örökbe fogadható gyermekeket nem a bukaresti, központosított rendszerben működő szoftver egyezteti majd egymással, hanem mindenhol a megyei igazgatóság hatáskörébe kerül át ez a feladat. Egyelőre csak reménykedni tudnak abban, hogy ez az örökbefogadási eljárás könnyítését célzó intézkedés valóban eredményesebbé teszi munkájukat, és minden érintett nyer majd belőle.
A legtöbb esetben lehetetlen volna kideríteni, hogy pontosan hol és mikor történtek azok a törések, tévedések, amelyek nyomán ennyi élet pecsételődött meg végérvényesen, de az egyértelmű, hogy akik évről évre megjelennek ezen a találkozón, mindnyájan azon munkálkodnak, hogy szeretetükkel helyrehozzanak valamit abból, ami elromlott. Az elhangzottak azt bizonyítják, hogy néha nagyon nehéz, mégis örömteli ez a kihívás. „Hiszem, hogy nem véletlenül kerültünk ebbe az élethelyzetbe, hogy mi egy olyan pluszt kaptunk a Gondviselőtől, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy helytálljunk a szeretetben” – mondta egy anyuka az egyik csoportos beszélgetésen.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mi történik az elhagyott gyerekekkel
A hónap elején Oltszemen rendezte meg a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság a hivatásos nevelőszülők napját, pár héttel azelőtt pedig az örökbefogadó családok tartották éves találkozójukat a Benedek-mezei táborban. Mindkét eseményen részt vett Szász Katalin Melinda (felvételünkön), az intézmény aligazgatója, akit az elhagyott gyerekekről, a nevelőszülők munkájáról, az örökbefogadásról és egyéb hasonló témákról kérdeztünk.
– Mi a legjellemzőbb módja annak, ahogy egy elhagyott gyerek eljut az örökbefogadásig? – Általában úgy kezdődik, hogy szülés után az anyuka lelép a kórházból, ezután a kórházak szociális munkásai megszerzik az elérhetőségét, jobb esetben beszélnek is vele, de nem valószínű, hogy meg tudják győzni, hogy menjen vissza a gyerekéért. Ekkor jelentik nekünk az ügyet, mi pedig első körben ismét megkeressük az édesanyát, hogy kiderítsük, milyen okok miatt hagyta el gyermekét. Ha úgy látjuk, hogy az otthoni körülményei megfelelőek a gyermekneveléshez, mi is megpróbáljuk jobb belátásra bírni, adott esetben segítséget is nyújtunk neki, hogy visszafogadhassa gyermekét. Ha nem lehet hazavinni a csecsemőt (a szülőknek nincs otthonuk, jövedelmük, víz, áram, fűtési lehetőségek...), akkor minél hamarabb helyet keresünk neki a hivatásos nevelőszülőknél. Most jó a helyzet ilyen szempontból, de bizony, voltak időszakok, amikor nem volt szabad nevelőszülőnk, és hónapokig mAradtak kórházban a gyerekek, ami fejlődésük szempontjából nagyon káros, életre szóló sérülésekkel is járhat. A megfelelő nevelőszülő kiválasztása is fontos, ilyenkor figyelembe vesszük a gyerek anyanyelvét, azt, hogy vannak-e már testvérei a rendszerben, hogy lehetőleg azok mellé helyezzük el stb. Persze, a nevelőszülőnél való elhelyezés is csak időszakos védelem, amíg ott van a gyerek, továbbra is arra törekszünk, hogy végleges védelmet találjunk számára, aminek két útja lehet: vagy hazagondozzuk a szüleihez, vagy – ha a szülő lemond róla – keresünk neki egy örökbefogadó családot. – Sok olyan esetről hallottam, hogy felnőtt koráig nevelőszülőnél mAradt a gyerek...
– Ez azért van, mert sajnos, nem mindenki válik örökbe fogadhatóvá. Ha a szülő nem mond le róla, ha azt mondja, hogy egyelőre nem tudja hazavinni, de nemsokára jobb körülményei lesznek, és akkor majd elviszi, akkor a gyereket nem lehet örökbe adni, és a nevelőszülőnél mArad. Előfordul, hogy amikorra lemond róla az anyja, és örökbe adható lenne, már olyan nagy, hogy ezért nem veszik örökbe – kevés az olyan pár, amely ne pici kortól szeretné a gyermeket nevelni. Általában minél kisebb, egészséges gyereket igényelnek, legtöbben azt is meghatározzák, hogy kisfiút vagy kislányt szeretnének. – Mi szükséges ahhoz, hogy örökbe fogadhasson valaki? – Először is erős motiváció, aztán megfelelő anyagi feltételei és képességei kell hogy legyenek a szülőnek a gyermekneveléshez, amit szakembereink mérnek fel. Az életkor is fontos, meg kell lennie az egészséges korkülönbségnek közte és a gyerek között. Ha a vizsgákon sikeresen átmegy valaki, kap egy elismervényt, amely bizonyítja az alkalmasságát, és csak ezután kereshetünk neki gyereket az elvárásai alapján. Minél több az elvárása, általában annál többet kell várnia a gyerekre. – Miért nem kerül egyből örökbefogadásra a gyerek, ha az jobb neki, mint a nevelőszülőnél? – Mivel az elsődleges cél az, hogy saját szülei neveljék fel, felkutatásuk és a velük való tárgyalás pedig néha nagyon hosszú folyamat. Ha a kórházból egyből örökbe venne valaki egy gyereket, és pár hónap múlva kiderülne, hogy az édesanya mégsem mond le róla, az komoly trauma lenne az új szülőknek, akik a legtöbbször csak több- évi várakozás után szánják rá magukat az örökbefogadásra, és első perctől sajátjukként szeretik a kisbabát... Ez gyakran előfordulna, mivel a statisztika szerint a kórházban hagyott gyerekek felét visszafogadja a családjuk, és a továbbiak fele is nevelőszülőknél mArad, tehát azokról sem mondanak le teljesen biológiai szüleik. A nevelőszülő tűnik tehát a legjobb ideiglenes megoldásnak, aki adott esetben ugyanúgy megszereti és felnőtt koráig neveli a gyereket, mint az örökbefogadó. Persze az is gyakran előfordul, hogy több nevelőszülőnél nevelkedik a gyerek, mert az első nyugdíjba megy, lebetegszik, beadja a felmondását, vagy egyszerűen lemond a kamaszodó gyerekről, miután nem tudja már fegyelmezni, és végleg zátonyra fut a kapcsolatuk. Ilyenkor gyakran megtörténik, hogy a nevelőszülők közül senki nem vállalja a gyereket, és kénytelenek leszünk gyerekotthonban elhelyezni. Ezeknek a gyerekeknek a nagy része eleve sérült lelkileg, így egyesek tényleg kezelhetetlenné válnak, amikor fel nem dolgozott sérelmeikkel elérik a kamaszkort. – Az előfordulhat-e, hogy a nevelőszülő nem bánik jól a gyerekkel? – Ritkán, de sajnos, ilyenre is volt példa. Az egyik irodánk állandó jelleggel ellenőrzi a nevelőszülők tevékenységét és a náluk elhelyezett gyerekek ellátását, így hamar rájövünk, ha gondok vannak. Bizony volt olyan eset, hogy a nevelőszülő fizikailag bántalmazta, vagy úgy próbálta fegyelmezni a gyereket, hogy azzal fizikai sérüléseket okozott neki. Ha kiderül, hogy nem véletlen esetről van szó, elvehetjük tőle a gyereket, súlyosabb esetben pedig szerződésbontásig, rendőrségi eljárásig is fajulhat a dolog. – Hogyan válhat valaki nevelőszülővé? – Miután az igazgatóság munkatársai felmérik az illetők családjait, a lakhatási körülményeket – mert bár csak egy személlyel van munkaszerződésünk, a gyerek családba megy, amit nagyjából ismernünk kell –, készítenek egy elsődleges vizsgálatot, amely kizárja az esetleges pszichés devianciákat. Ha úgy tűnik, hogy egészséges a jelentkező, felkérik egy iratcsomó összeállítására (dokumentumok a lakásról, jövedelmi és orvosi igazolások stb.), ezt követi egy komolyabb felmérési időszak alapos pszichológiai vizsgálatokkal, beszélgetésekkel, ugyanakkor kötelessége a nevelőszülőnek részt venni egy minimum 60 órás ingyenes alapképzésen, ahol betekintést nyerhet a gyermek lelki fejlődésével, nevelésével, jogaival kapcsolatos kérdésekbe. Ha a képzés után sikeresen vizsgázik, akkor válik nevelőszülővé, mi pedig csak azután alkalmazhatjuk, miután megkapta erről a bizonylatot. Az illető nem lehet büntetett előéletű, krónikus fertőző beteg, nem lehet nyugdíjas, de 25 évnél fiatalabb sem, tehát azoknak a követelményeknek kell megfelelnie, amelyek egy átlagos egészséges szülőt jellemeznek. – Mi a különbség a nevelőszülő és örökbefogadó szülő között? – A legfontosabb különbség, hogy a nevelőszülőség munkaviszony, a nevelőszülő azért neveli a gyermeket, mert rábízták, ezért megkapja a fizetését és a gyermeknek járó juttatásokat is. Az örökbefogadó szülő nem alkalmazott, ő sajátjaként neveli a gyereket, akárcsak a biológiai szülő, és ezért nem kap semmiféle juttatást. A gyermek szempontjából az örökbefogadó család jelent végleges biztonságot, onnan már sem nevelőotthonba, sem a biológiai családjába nem kerülhet vissza. – Mit jelent a családban elhelyezés? – A legfontosabb az elhagyott gyereknek vagy annak, akit valamilyen ok miatt el kell venni a szüleitől, hogy családban nevelkedjék, mi pedig elsősorban olyan családban próbáljuk elhelyezni, ahol ismerik, ahol már kialakultak bizonyos kötődései. Tehát elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy a rokonságában, a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülők között van-e valaki, aki fel tudná vállalni a nevelését. Ha van ilyen, a gyerek oda megy. Nemrég bevezették, hogy a családi elhelyezésben levő gyerekek is kapnak 600 lejes havi támogatást, ugyanúgy, mint a nevelőszülőknél nevelkedők, ami adott esetben ösztönzi is a rokonokat arra, hogy befogadják a gyereket. – Mennyi a nevelőszülők fizetése? – A nevelt gyerekek száma és a régiség szerint is változik ez az összeg, de az átlag 1200 lej körül mozog, ehhez hozzájön a már említett 600 lej, ami minden gyereknek jár, és az állami gyerekpénz. Nem nagy fizetés, de azt tapasztaljuk, hogy főként a falun élők – akik nem költenek sokat élelemre – jól megélnek belőle. – Hány gyereket nevelhet egy nevelőszülő? – Ez valahogy úgy alakult ki nálunk, hogy ha egészségügyi problémákkal küszködő vagy fogyatékos gyereket gondoz a nevelő, akkor csak egyet nevelhet, különben két gyermeket adunk neki. Olyan családjaink is vannak, ahol a körülmények megengedték, hogy akár négy gyereket is elhelyezzünk. A törvény szerint a nevelőszülő nevelhet egy vagy több gyereket. A felső határ nincs megszabva, tehát a lehetőségek függvényében több kiskorút is kaphat egy nevelő. – Meddig nevelhet egy gyereket a nevelőszülő? – Tizennyolc éves koráig. Tovább csak akkor mAradhat nála, ha még nem végezte el a tizenkét osztályt, vagy ha folytatja tanulmányait. Mindezek kitolhatják a rendszerben való mAradást 26 éves korig, annál tovább nevelőszülőnél és nevelőotthonban sem mAradhatnak a fiatalok, akkor sem, ha egyetemre járnak. Nevelőszülőknél levő gyerekeknél elég gyakran előfordul, hogy bár kikerültek a rendszerből, a családban mAradnak, mert időközben annyira beilleszkedtek, hogy családtagként kezelik őket, és nincs lehetőségük elköltözni. Tehát már nem kap fizetést érte a nevelő, de továbbra is gondját viseli, amíg munkahelyet kap, vagy amíg el tud költözni. Amolyan saját gyerekké válik. – Jelenleg hány gyerek van a rendszerben Kovászna megyében? – Olyan 1100 gyerekkel számolunk, de ez a szám folyamatosan változik. Közülük 300 körüli azok száma, akiket nevelőszülők gondoznak, ennél valamivel többen vannak családi elhelyezésben és ugyanennyien gyerekotthonokban. És még ott vannak azok a gyerekek, akik különböző más szolgáltatásainkban részesülnek, például bejárnak nappali központjainkba vagy rehabilitációs fejlesztéseinken vesznek részt. A nyilvántartásban ők is szerepelnek, mert nekik is szakemberekre van szükségük. Tehát van munka minden szinten, elég sok a betöltetlen állásunk is, várjuk az érdeklődőket.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borosnyay Kamilla-emléknap Kézdivásárhelyen
Egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek Borosnyay Kamillára tegnap az elhelyezési központban. Mint ismert, két esztendővel ezelőtt, 2014. november 5-én a 2-es számú elhelyezési központ kilépett a névtelenségből, és felvette a Borosnyay Kamilla Gyermekotthon nevet.
A névadó Borosnyay Kamilla (1856–1916) sokoldalú tehetség volt, korának népszerű ifjúsági és nőmozgalmi írója, költője, a madárvilággal foglalkozó gyermekirodalom jeles képviselője. Ezentúl minden esztendőben emléknapot szerveznek tiszteletére.
Az emléknap tegnap reggel a sportcsarnokban focibajnoksággal kezdődött csíkszeredai és oltszemi vendégcsapatok részvételével, majd az otthonban kézműves-foglalkozásokat tartottak, az alkotásokat az előcsarnokban állították közszemlére. A programból a mesemondóklub, a kötélhúzó verseny és a zsákban futás sem hiányzott. A gondozottak egy csoportja verses-zenés-furulyás előadással, illetve egy gyermekjátékkal ajándékozta meg a meghívottakat. Fazakas Mihály, az otthon igazgatója köszönetet mondott a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóságnak és a többi támogatónak, akik hozzájárultak az emléknap megszervezéséhez. Vass Mária, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője köszöntötte az otthon lakóit, a nevelőket és a meghívottakat. Az otthonban jelenleg 59 árva és félárva, 3–18 év közötti gyermeket nevelnek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Generációk közti kötelékek
A Genkapocs megmarad
Novemberben indította útjára a Zathureczky Otthon szervezői közössége azt az újszerű projektet, amelynek keretében az otthon idősei a gyermekvédelem keretében nevelkedő, hátrányos helyzetű kisdiákokkal társalogtak, együtt tanultak, mindnyájuk örömére. Beszédes a projekt neve is, utal a generációk közötti kötelékre: Genkapocs. A programot tegnap zárták, a szereplők összegezték tapasztalataikat és a tanulságokat.
A Genkapocs célja az volt, hogy javítsa az aktív időskor megélési képességét, ugyanakkor az érintettek életkörülményeit, társadalmi beilleszkedésüket könnyítse, lehetőséget teremtsen a hagyományőrzésre, az értékrend átadására. Fábián Kinga, a Zathureczky Otthon programfelelőse egyértelműen sikerként értékelte, hogy érezhetően kialakult a korban távolálló szereplők között egy kötelék.
Az 1-es számú családi házból négy elemista kisdiák járt be heti egy-két alkalommal az otthonba. Bár az elején hat mentor és hat diák kapcsolódott be, főleg egészségügyi problémák miatt időközben két gyermek és két idős lemorzsolódott, a többiek közül azonban többen a projekt zárása után is ápolni kívánják a kapcsolatokat. A gyerekek is visszajárnának még, erre természetesen bármikor lehetőségük van.
Egyiküket nagyon sokat segítette a házi feladatok megoldásában Hedviga néni, egy másik kislánynak főleg a román nyelvtan alapjait adta át mentora, Rózsika néni. Egy kisfiú az öregek szórakoztatásában lelte örömét, gitározott is nekik, egy leányka pedig, előkészítős lévén, felhőtlenül játszott, kézműveskedett Éva nénivel.
– Mivel ezeknek a gyermekeknek csak ritkán van alkalmuk az idősebb generációval találkozni, mindannyiuk tapasztalati köre bővült a program által – értékelte Rozin Tünde, az 1-es családi ház vezetője.
– Nem volt zökkenőmentes a program lebonyolítása, de elsősorban a pozitívumokra összpontosítunk – tette hozzá Klárik Mária Antónia, az otthon igazgatónője. – A felek élményei, az elégtétel, amit éreznek az öregek, mert beszélhettek fiatalkorukról és megismerhették a mai fiatalság életét; a gyermekek öröme, hogy szoros lelki közelségbe kerültek egy akár nagyszülőnek is tekinthető öreggel, és azok érdeklődőnek mutatkoztak az ő dolgaik, érzéseik és hobbijaik iránt, mind olyan eredmények, amelyek megérték az erőfeszítést.
Kár, hogy olyan nehezen és kevesen fogunk bele…
A pályázat szervezéséből kivette részét a Kárpátháló Közösségi Együttműködés a Szépkorúakért hálózat, a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság, a Kertváros Egyesület és az Oktker-Nodus Kiadó Kft. is, így a projekt határokon átnyúló együttműködési rendszerben szolgálja a külhoni és anyaországi magyarság kapcsolatainak erősítését.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kiemelten figyelnek az otthoni beteggondozásra (Kihirdették a szociális pályázat eredményeit)
Meggondolatlan és felelőtlen döntést hozott a kormány, amikor megvonta a törvény szerinti februári támogatást a szociális ágazatban tevékenykedő civil szervezetek egy részétől, majd márciusban a korábbi összegeknél 25 százalékkal kevesebbet fordított e célra – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tegnap az idei szociális pályázatok elbírásálását ismertető tájékoztatón. A kialakult helyzet miatt a megyei önkormányzat a tavalyi összeg kétszeresét osztotta szét a pályázó szervezetek között, amelyek képviselői az alkalomból beszámoltak tevékenységükről.
A szociális szolgáltatások közül Tamás Sándor az otthoi idősgondozást nevezte a legfontosabbnak, a 800 ezer lejes pályázati keretből ez a tevékenységi terület 500 ezer lejt kapott. A megyevezető azzal indokolta a pályázat késői kiírását, hogy amíg nem volt megyei költségvetés, az önkormányzat nem dönthetett az összegről, bár az érintett szervezetek éppen az év elején voltak a legnagyobb bajban az állami támogatás megvonása miatt. Vass Mária, a szociális gondozói és gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetője ismertette a 2007-ben indult megyei támogatási programot, és kiemelte, míg az első évben 110 ezer lejre pályázhattak a civil szervezetek, idén közel nyolcszorosa ez az összeg. A május 5-i határidőig nyolc szervezet tizenhárom pályázatot nyújtott be, mindeniket pozitívan ítélte meg az elbíráló bizottság. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány 203 ezer lejt kapott az otthoni beteggondozói szolgálatra, amelyet jelenleg tizenhét önkormányzat területén ötvenkét településen működtet a szervezet. Tóth Anna, az ágazat vezetője elmondta, havonta több mint kilencszáz idős embert gondoznak, közülük közel ötszázat hetente többször, a többieket alkalomszerűen, havonta kétszer-háromszor látogatják. Júliustól bővítik a tevékenységet, Málnás és Uzon kilenc településén indítják be a szolgáltatást. A terepmunkát huszonnégy főállású asszisztens és ápoló végzi, nyolcan a programszervezésben, szakmai koordinálásban dolgoznak. A megyevezetők közbenjárásával sikerült egységesíteni a helyi önkormányzatok anyagi hozzájárulását a szolgáltatás finanszírozásához, a pályázati úton elnyert támogatás mellett ez is biztonságot nyújt a tevékenységük folytatásához – hangsúlyozta Tóth Anna. A Diakónia fogyatékkal élő fiatalok számára létesített nappali integrációs központja 63 ezer lejt nyert a pályázaton, amit Makkai Péter, a program vezetője megköszönt, és némi iróniával azt mondta, a támogatások megvonásával a kormány megtanítja a civil szervezeteket önállóan boldogulni. Kiemelte, tíz évvel ezelőtt még jelentős volt a külföldi szervezetektől kapott segítség, jelenleg ez a támogatás egyre kevesebb, mert a külföldi partnerek belátták, korábbi kedvezményezettjeik képesek autonóm módon megszervezni és fenntartani a tevékenységüket. A legnagyobb pályázati összeget, 220 ezer lejt a Gyulafehérvári Caritas háromszéki szervezete otthoni beteggondozói szolgálata kapta. Hubbes Kinga területi képviselő elmondta, több mint harminc településen hétszáz idős beteget látnak el, mottójuk: a szükség közelről látszik. Ezt azért hangsúlyozta, mert szerinte a megyei önkormányzat is eszerint járt el, amikor az anyagiak hiányával küszködő civil szervezetek segítségére sietett, hogy folytathassák a közösség érdekében végzett munkájukat. Ezenkívül a Caritas 39 ezer lejt nyert a nehéz helyzetben lévő családból származó gyermekek őrkői nappali központja működtetésére és 48 ezer lejt komplex szociális szolgáltatásokra, amelyekkel gyermekeket és nehéz sorsú családokat segítenek falvakban. A baróti Laura Házban tizenkilenc helyi és erdővidéki fogyatékkal élő gyermekkel és fiatallal foglalkoznak, a létesítményt működtető egyesület folyamatosan anyagi gondokkal küzd. Tevékenységüket idén 45 ezer lejjel támogatja a megyei önkormányzat. Cseresznyés Emília egyesületi elnök úgy véli, az iskolákban folytatott érzékenyítő programokkal és a különböző baróti eseményeken való részvétellel változtatni tudtak a helyiek viszonyulásán a fogyatékkal élő embertársaikhoz. Kiemelte a tavaly novemberi Fogadjunk, kibírod elnevezésű futóversenyüket, amelyen a Laura Ház javára gyűjtöttek, és a helyi közösség felkarolta akciójukat. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a sepsibükszádi, kovásznai, esztelneki és kézdiszentléleki nappali központok javára kapott 66 ezer lejes támogatást, hogy folytathassa áldásos tevékenységét az elhanyagolt gyermekek körében. A Kovászna Megyei Vöröskereszt az otthoni betegápolásra kapott 55 ezer lejes támogatást, mely szolgáltatás által havonta átlagban száz idős számára nyújtanak segítséget. A szociomedikális ellátásban olyan egyedül élő idősek is részesülnek, akiknek senkijük nincs, ágyhoz kötöttek, esetenként naponta háromszor is el kell menni hozzájuk megetetni, megmosdatni. Szintén otthoni beteggondozásra pályázott az Izabella Alapítvány, idén 22 ezer lejes támogatást nyújt számára a megyei önkormányzat. Pap Adolf, a Vöröskereszt megyei igazgatója visszatért egy több mint másfél évtizedes javaslatára, hogy alakítsanak egy megyei testületet a szociális ágazat tevékenységének stratégiai megtervezése céljából. Minden változás a mi fejünkben történik – ezt a gondolatot népszerűsíti a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület, amely az általa létrehozott bölönpataki nappali központ működtetésére 39 ezer lejes támogatást nyert. Hetvenöt hátrányos helyzetű gyermek számára tavaly életvezetési tréninget tartottak, idén művészetterápiás foglalkozásokba vonják be a gyermekeket. Kernászt Huba, az egyesület ügyvezetője kiemelte, hogy programjukban nagy segítség a bölöni önkormányzat, és a helyi közösség is pozitívan fogadta a Pro Nobis jelenlétét. Az összegzésnél kiderült, az említett civil szervezetek több mint 1700 háromszéki beteget, idős embert ápolnak rendszeresen otthonaikban, és a más jellegű tevékenységeikkel együtt 340 alkalmazottat foglalkoztatnak. Többen hangsúlyozták, vannak nehéz időszakok a szervezetek életében, ilyen minden esztendő első néhány hónapja, amikor még nem tudják, miből fedezik a kiadásaikat, de bárhogy legyen, a rászoruló és a beteg ember megsegítését nem hagyják, nem hagyhatják abba.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A család a szeretetről szól
Labdázni, zsákban ugrálni, bohóccal huncutkodni vagy éppen csúszdázni szaladtak a gyerekek, a lányok zöme arcfestésre várt, mások anya, apa ölében sorakoztak, míg elkészültek a kutyus alakúra csavart vagy kívánság szerint éppen karddá igazított színes lufik. Örökbe fogadott gyermekeket és családjaikat ünnepelték a Benedek-mezőn tegnap.
Kellemes zene és gyermekzsivaj töltötte be a tábort és környékét vasárnap, a szervezők – a Pro Adopt Egyesület, valamint a gyermekjogvédelmi hivatal munkatársai – már reggel azon szorgoskodtak, hogy kellemessé, tartalmassá tegyék a gyermekek és szüleik napját. Háromszék mellett Brassó, Szeben és Fehér megyéből, de a fővárosból is eljöttek az örökbe fogadó családok gyermekeikkel, éves találkozóik sorában immár tizenkettedik alkalommal ünnepeltek együtt. Külső szemlélőként úgy tűnt, egyetlen nagy családról van szó, amelynek tagjai jól ismerik egymást, és ahol a gyermekek a legfontosabbak. Egy jókedvű, virgonc kislánnyal, a kétéves Orsikával többször is keresztezik egymást útjaink. Édesanyja fáradhatatlanul, mosolyogva szalad utána. Két év várakozás és megújított iratok előzték meg a találkozásukat. December 8-a óta vannak együtt, azóta nagyon megváltozott az életük, minden más – mondja. Szavai, mozdulatai, mosolya boldogságról árulkodott. „A család a szeretetről szól, és nem a DNS-ről” – ezekkel a szavakkal üdvözölte a vendégeket Vass Mária, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője. Mint mondta, nem az számít a gyermek életében, hogy ki a vér szerinti rokona, sokkal inkább az, ki veszi körül szeretettel. Számukra az a közeg jelenti az igazi családot, ahol örülnek létezésüknek és elfogadják őket – hangsúlyozta. Lapunk érdeklődésére kifejtette: míg tavaly 18 bizonylatot adtak ki olyan családoknak, akik örökbe fogadhatnak, idén már nyolcat, az örökbe adható gyermekek száma az előző évben 27 volt, ebben az évben pedig már 21-et jegyeztek. Örökbeadás céljából ebben az évben 13 gyereket helyeztek el, míg egy évvel ezelőtt összesen 17-et. A véglegesített örökbeadások tekintetében is reményt keltőek az adatok, idén már 11-et, tavaly egész évben pedig 13 ügyet zártak le. Vass Mária nagyon fontosnak tartja, hogy a 13, örökbeadás céljából elhelyezett gyermek közül hét a nehezen örökbe adhatók köréből került ki, életkoruk szerint 4 és 14 év közöttiek. Pozitív változásként értékelte, hogy a vonatkozó jogszabály lehetővé teszi, hogy részletesebben ismertessék ezeket a gyermekeket. Ezáltal a család nem csupán egy adathalmazzal találkozik, papírokat lát, hanem személyesebb információkhoz jut, betekintést nyerhet a gyermek múltjába is, fényképről megismerhetik, és ez felkelti az érdeklődésüket. Példaként említette azt a 14 éves lányt, akit múlt héten helyeztek el Fehér megyében. „Csodálatos dolog, hogy ennyi gyermeknek megadatott az, hogy egy igazi családba kerüljön” – összegzett. A Benedek-mezei rendezvény és a Pro Adopt Egyesület országos viszonylatban is egyedi – értékelte tegnap Iulia Matei. Az országos örökbefogadási hatóság tanácsadója szerint, bár a szakhatóságok más megyékben is szerveznek hasonló találkozókat, az örökbe fogadott gyermekek szülei azonban csupán megyénkben tömörültek egyesületbe. Elmondta, országszinten jelenleg mintegy háromezer örökbe fogadható gyermeket tartanak nyilván, és sok család kíván gyermeket befogadni, meglátása szerint ezt a vonatkozó, tavaly módosított jogszabály is bátorítja. Sok-sok közös játék mellett tegnap pónilovak is szórakoztatták a gyermekeket, míg a szülőknek és szakembereknek közös beszélgetésre adódott lehetőség. Eközben a közelben a Szabadtűzi Lovagrend tagjai élükön Dobai Lászlóval – a Bertis, illetve a Tribel támogatásával – a közös ebéd elkészítésén dolgoztak.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őrizzék meg emberi méltóságukat!
A Diakónia Uzon községben
Az 53 eddigi település mellé, ahol a Diakónia idősgondozó szolgálata működik, hétfőtől még 7 település társul: Uzon község 7 falujában is van már az öregeknek megbízható támaszuk. A segélyszervezet az érdeklődőknek a kultúrotthonban mutatkozott be.
A gyűlésen jelen volt Ráduly István polgármester, Birtalan Csilla, a Diakónia Alapítvány alelnöke, Vass Mária a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság képviseletében, Ungvári Barna András uzoni református lelkész és természetesen Tóth Anna, a Diakónia idősgondozó szolgálatának igazgatója. Az előzmények rövid áttekintőjében Ráduly István felemlegette: már 2006-tól történtek próbálkozások az idősgondozói szolgáltatásnak a községben való meghonosítására, akkor nem ment át a tanácson, később nem volt pénz rá. Most Szabó Annamária alpolgármester kitartó, meggyőző munkájának köszönhetően a tanács is rábólintott a vonatkozó költségvetési tételre (ez 6000 lej havonta).
Ungvári Barna lelkész János evangéliumából vett igéjével vont párhuzamot a betegek hit által való gyógyulása és a Diakónia dolgozói által az öregeknek hozott enyhülés, de akár felépülésük között, majd Vass Mária ígért a megye részéről további támogatást a növekvő szociális igények kielégítéséhez, melyet „csak a civil szervezetek közreműködésével tudnak megvalósítani.” Tóth Anna igazgatónő kimerítő részletességgel mutatta be szolgálatuk – és nem szolgáltatásuk, bár hivatalosan így nevezik – három ágazatát: mit jelent, amikor alapápolást, egészségügyi ellátást vagy háztartási-közösségi segítséget nyújtanak naponta a rászorulóknak.
Elsősorban az egyedülálló öregeket, az idős krónikus betegeket és a mozgáskorlátozottakat segítik abban, hogy emberi méltóságuk megmaradjon ágyban fekve, magatehetetlenül is, tisztán, rendbetett hajjal, meleg szobában éljék napjaikat. A betegek hozzájárulása szimbolikus, a látogatások heti gyakorisága függvényében nyugdíjuk 5, 3 vagy 1 százaléka. Kizáró jellegű feltétel csak az lehet, ha valakinek főállású gondozója van, de még ilyen esetben is egészségügyi szakellátásra hívható az alapítvány helybeli munkatársa, akit ott helyben be is mutattak. Karácsony Erika asszisztensi végzettséggel kezdi meg a napokban tevékenységének ismertetését a község lakóinak körében, akiket a háziorvosi, lelkészi ajánlások nyomán keres fel, majd folytatja a gyakorlati teendőkkel. Ha 20-25-nél több igénylő lenne a községben, jövőtől akár a második munkatársat is alkalmaznák – jelezte Tóth Anna.
A kultúrotthonbeli előadás után a vendégeket a szolgálati autókkal átszállították az uzoni volt autóbontó mellett kialakított munkapontra, egy frissen rendbetett kis irodába, ahol helyi munkatárs intézi majd az adminisztratív ügyeket. Az udvaron frissen vásárolt Dacia Logan szolgálati autó állt felszalagozva – ez minden alkalommal így történik, mikor új helységben indítják el működésüket. Megtörtént a szalagvágás is, majd a szervezők kis kínálmációval húzták alá a Diakónia és Uzon község szövetségét.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jót tett a törvénymódosítás, nőtt az örökbefogadások száma
A tavalyi jogszabály-módosításnak köszönhetően több árva gyermeknek lesz lehetősége családban felnőni: az örökbefogadási procedúra leegyszerűsödött, a gyereket befogadni kívánó párok bátrabbá váltak.
Látványosan növekedett az engedélyezett örökbefogadások száma az év első felében, főleg annak köszönhetően, hogy egy évvel ezelőtt egyszerűsítették az eljárást – állítják a lapunk által megkérdezett szakemberek, akik szerint az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága is sokat javult az elmúlt években.
A tavaly augusztus óta hatályos új jogszabály tehát elérte a célját, az abszolút kedvező tendencia pedig azt jelzi, hogy a gyereket befogadni kívánó párok bátrabbá váltak, mivel jelentősen lerövidültek az ügyintézési időszakok.
Vass Mária, a Kovászna megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, az adatok tükrözik, hogy felgyorsult a folyamat, több az örökbeadás, több gyerek esetében nyitják meg az iratcsomót, hogy örökbe adhatónak nyilvánítsák, és több pár váltotta ki a bizonylatot, hogy alkalmas az örökbefogadásra. Az idei első félévi adatok meghaladják a tavaly egész évieket.
Így például míg Kovászna megyében tavaly egész évben nyolc pár kérte a bizonylatot, ez év első felében már 14 kérést iktattak. Tavaly egész évben 27 gyereket nyilvánítottak örökbe adhatónak, ez év első felében már 29-et. Az elmúlt évben 13 kisgyerek talált új családra, idén hat hónap alatt 11. Ezek biztató számok, az érdeklődő párok is nyitottabbak, könnyebben eldöntik, hogy belevágnak ebbe a folyamatba” – avatott be a részletekbe az igazgató.
Vass Mária hangsúlyozta, a párok alkalmasságát igazoló bizonylat már nemcsak egy évig, hanem két évig érvényes, ha a szülők, vér szerinti rokonok hat hónapig nem érdeklődnek a gyerek iránt, elindítható az örökbeadhatóság megállapítására vonatkozó folyamat, az erre vonatkozó iratcsomó pedig nemcsak két évig, hanem a kiskorú 14 éves koráig érvényes.
Pozitívumnak nevezte ugyanakkor, hogy a gyerek korától függetlenül az örökbe fogadó szülő egyéves, fizetett „alkalmazkodási szabadságra” jogosult. Az igazgató szintén előrelépésként értékelte, hogy elkészítik az örökbe adható gyerekek fényképes profilját, így a bizonylatot kiváltó párok könnyebben tudnak dönteni. „Ezzel a módszerrel sikerült idén öt-, hat-, sőt tizenhárom éves gyerekeknek is örökbe fogadó szülőket találni, bár korábban az volt az elterjedt, hogy a kétévesnél kisebbeknek találtak könnyebben családot” – mutatott rá az igazgatóság vezetője. Megtudtuk: az idei adatok szerint Romániában több mint 3000, örökbefogadásra várakozó gyermek van nyilvántartásban. Az örökbefogadások számáról idén még nem készült országos összesítés.
„Egész egyszerűen arról van szó, hogy az óvatoskodó, túlbonyolított eljárás leegyszerűsítésével merészebbek lettek a párok” – állapította meg lapunknak Kovács István, a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület elnöke, két örökbe fogadott kisgyerek édesapja. Az unitárius lelkész szerint a módosított jogszabály gyerekcentrikus, szerinte ez abban segít, hogy a gyerek minél gyorsabban biztonságos, szeretetteljes környezetbe kerüljön.
„Erőteljes késztetés kell ahhoz, hogy valaki szülővé akarjon válni, a bürokráciával is szembeszáll, de mégiscsak könnyebb, ha nem kell átrágniuk magukat az ügyintézés kásahegyén” – mondta a lelkész. Szerinte egyre nagyobb gond a gyerektelenség, a meddőség, ezért is növelni kell az örökbeadások számát, hogy az össztársadalmi egyensúly megmaradjon. Fontosnak tartja a népszerűsítést is, bár mint mondta, ez a folyamat már néhány éve beindult, már nem küzdenek annyian az előítéletekkel, egyre inkább család kiteljesítési folyamatának tekintik az örökbefogadást.
A Maros megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság által a Krónikához eljuttatott közleményből is az derül ki, a közép-erdélyi megyében is növekedett az örökbefogadások száma. Míg az elmúlt évben össszesen 29 gyerek került nevelőszülőkhöz, idén csak az év első hat hónapjában 23 iratcsomót iktattak az illetékes hatóságon. Maros megyében egyébként 102 örökbefogadásra várakozó 0 és 14 év közötti gyermek szerepel a nyilvántartásban, és jelenleg 18 örökbefogadási kérelem áll elbírálás alatt.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Magukra hagyják az állami gondozottakat, több százezer fiatal szorul a társadalom perifériájára
Teljesen magára marad az állami szociális rendszerből kikerült fiatalok többsége, ezért sokan kénytelen a prostitúcióból, illetve bűncselekmények elkövetéséből fenntartani magukat. Az állam nem segít, a fiatalok csak a civil szervezetekre számíthatnak. Böjte Csaba ferences szerzetes szerint nehéz „zsebre tett kézzel kilépni az életbe”
Magukra hagyja az állam azokat a fiatalokat, akik tanulmányaik befejezése után, illetve a nagykorúságot elérve kikerülnek a gyerekvédelmi rendszerből. A további gondozást különböző civil szervezetek próbálják átvállalni, ám ezek is egyre nehezebb helyzetben vannak, hiszen a külföldről érkező támogatások évről évre csökkennek.
Az állami szociális rendszerből kikerült fiatalok egy része külföldön próbál szerencsét, munkát vállalnak, de sokan segítség nélkül elkallódnak, különösképpen a roma származású fiatalok indulnak hátránnyal, ők állást és albérletet is nehezebben találnak.
A munkaügyi minisztérium egy évvel ezelőtt vetette fel az ötletet, hogy az Első otthon program mintájára elindítják az Első szoba programot, amelynek keretében a rendszerből kikerülő fiataloknak nyújtottak volna támogatást. A tervről Dragoş Pîslaru akkori munkaügyi tárcavezető számolt be: az elképzelés szerint európai uniós alapokból vásároltak volna ingatlanokat, amelyek szobáit ilyen fiataloknak adták volna ki ingyen két évre. Végül azonban ezt nem sikerült gyakorlatba ültetni, így a szociális háló védelméből egyik napról a másikra kikerülő fiatalok továbbra is azzal szembesülnek, hogy nincs fedél a fejük felett.
„Sokan az utcára kerülnek”
Majláth Attila jelenleg egy sepsiszentgyörgyi helyi rádiónál dolgozik szerkesztőként. A cigány nemzetiségű fiatalember mindig nyíltan beszélt nehézségeiről, hogy az állami rendszerben nevelkedett, és hogy jó szándékú emberek segítsége nélkül nem tudott volna talpra állni. „Az országban 800-900 ezer fiatal van ebben a helyzetben, ha az állam nyújtana nekik valamilyen segítséget, sokkal könnyebben beilleszkednének, nem növelnék a társadalom peremére szorultak számát. Nagyon sokan koldulásra, prostitúcióra, bűncselekmények elkövetésére kényszerülnek, hogy biztosítani tudják a mindennapi betevő falatot, hogy legalább fedél legyen a fejük felett” – mondta a Krónikának Majláth Attila.
Úgy látja, az érintetteknek alig 2-3 százaléka tud kiemelkedni, jellemzően azok, akik civil szervezetektől, jóakaratú emberektől kapnak segítséget az elinduláshoz. Nem a mi hibánk, hogy nem családban születtünk és nevelkedtünk, nincs meg nekünk a biztos háttér, kőkeményen kell dolgoznunk, hogy az alapokat megteremtsük magunknak” – részletezte a fiatalember.
Szerinte a cigány nemzetiségűek kétszeres hátránnyal indulnak, ők sokkal nehezebben találnak munkát és albérletet is. Az, hogy nem kapnak semmilyen állami segítséget, nemcsak megnehezíti, hanem sok esetben ellehetetleníti az indulásukat. Majláth Attila hangsúlyozta, neki úgy sikerült megalapoznia az életét, hogy sokan bíztak benne, és úgy érezte, viszonoznia kell a bizalmat. „Amióta kikerültem a rendszerből, egyetlen állami intézménytől sem kaptam semmilyen támogatást” – mondja Attila, aki most már igyekszik segíteni a rászorulókon, sorstársain.
Pozitív példák is vannak
A gyermekjogvédelmi igazgatóság próbálkozik a követéssel, az utógondozással, Kovászna megyében például tavaly 23 fiatal került ki a rendszerből, közülük 15-ről van információ, a többi nyolcról viszont nem tudnak semmit.
Fejér Gabriella, a Kovászna megyei igazgatóság sajtóreferense lapunknak elmondta, vannak a fiatalok közül, akik elkallódnak, de a többség igyekszik helytállni. Általában az iskolában kitanulnak egy szakmát, és munkába állnak, de olyan is van, akit visszafogad a családja, és ezzel megoldódik a lakhatási problémája, előfordul ugyanakkor, hogy többen összefognak, és közösen bérelnek lakást.
„Olyan pozitív példánk is van, hogy a nálunk nevelkedett fiatal két évre elment Angliába, most hazajött, és az Első otthon programmal vásárolt lakást” – tette hozzá Fejér Gabriella.
A külföldről érkező támogatás is egyre csökken
A csíkszeredai Csibész Alapítvány már harminc éve viseli gondját a hozzájuk forduló gyerekeknek, fiataloknak. Az évek során közel ezer árvának nyújtottak valamilyen módon segítséget. Lakóházakat, közösségi házakat építettek, műhelyeket létesítettek, veszélyeztetett anyáknak nyújtanak menedéket.
A helyiek által Tisztiként ismert Gergely István, az alapítvány elnöke a Krónikának elmondta, mindenkinek próbálnak segíteni, aki hozzájuk fordul. „Találunk egy szobát vagy egy ágyat. Az is előfordult, hogy ideiglenesen a pincében húzták meg magukat” – idézte fel a Csibész Alapítvány elnöke. Ha más megoldást nem találtak, a saját pénzükből béreltek lakást, hiszen a roma fiataloknak ez is nehézséget jelent.
Gergely István elmondta, további építkezéseik vannak folyamatban, telkek is vannak, a „csibész családoknak” szeretnének öt házat építeni. Elvileg ideiglenes segítséget nyújtanak, de olyan család is van, amelynek tagjai már 10-15 éve náluk laknak, gyermekeket is vállaltak. Így viszont a következő nemzedékek számára már szűkülnek a lehetőségek, nem tudunk annyi házat, lakást építeni, hogy mindenkinek jusson.
Harminc éve segítik a rászoruló fiatalokat – hivatalos keretek között 25 éve –, és állami támogatást soha nem kaptak. Jelenleg hatvan kiskorúról gondoskodnak, ám az utánuk kapott állami finanszírozás nem fedezi teljes mértékben, csak mintegy 75 százalékban a neveltetésükkel járó kiadásokat, hiszen ha különórára, sportolni mennek, azt már az alapítványnak kell pótolnia. Az államnak kötelessége lenne támogatni ezeket a fiatalokat, de nem teszi meg, miközben milliárdokat elszámolnak szociális juttatásokra” – hívta fel a figyelmet az alapítvány elnöke. Gergely István rámutatott, a civil szervezetek is egyre nehezebb helyzetben vannak, hiszen a külföldi segítség évről évre apad, nemrég jelentette be az egyik támogatójuk, hogy már nem tudja azt az összeget folyósítani, amivel eddig finanszírozta tevékenységüket.
Böjte Csaba ferences szerzetes, illetve az általa alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány is számtalan fiatalról gondoskodik. Az atya lapunknak elmondta, jó lenne, ha kapnának a pályakezdő fiatalok valamilyen állami segítséget, hiszen nehéz „zsebre tett kézzel kilépni az életbe”. „Mi, amivel tudjuk, segítjük őket” – hangsúlyozta. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)