Apróka eszponka
– Ne, egy apróka eszponka! – kiáltottak fel a frumószai csángó lányok, amikor gyöngyfűzéskor meglátták a pici biztosítótűt.
– A ziherejsztűre mondjátok? – kérdeztem csodálkozva.
Az ördög internetnyiről
A piac előtt látom meg, szomorkásan ereszkedik be a dombon.
– Csak nem buszús? – szólítom meg a mindig szigorú, élesnyelvű asszonyt. Gyerekeit, unokáit is tanítottam, tanítom most is. Néha beszélgetünk, ha úgy esik.
– Jaj, meg ne bánkódjék magyar né’, nem vettem szerit, hogy szembe jő – mentegetőzik.
Ráérős beszédbe kezdünk. Mesél a lányairól, arról, hogy elválasztódott az egyik az emberitől, nem talált a szó, nem volt mit tenni. Ő épp Olaszországban volt akkor a nagy fiánál, mikor megtudta, hogy az itthon hagyott lányai egyikének rosszul megy a sora.
– Beszéltem véle telefonon hetiben többször, de nem mesézte el, hogy milyen nagy a nyomorúsága az emberivel – meséli.
Meggyötört arcát nézem, még fiatal, alig lehet túl az ötvenen. De megtörte az idő az elmúlt pár esztendőben.
– S honné tudta meg, hogy baj van itthonjában? – érdeklődöm, hogy beszéddel takarjam az arcomra kiülő aggodalmaimat.
– Az ördög internetnyiről, onné – pöröl, s én nem bírom mosoly nélkül.
Hosszasan tanácsolunk, ráérősen.
A végig a kezemben szorongatott mézesüveget a tenyerébe teszem.
– A kicsiknek, egészségikre! – szólok, s búcsúznék is, hogy találkozásunk hangulatát papírra vethessem.
(2015. május 24.)
Nikoletta története
Balázs Nikoletta Mária a frumószai román tannyelvű iskolából a magyar nyelvű továbbtanulást választotta, Csíkszeredában végezte a középiskolai tanulmányait, jelenleg Egészségügyi Posztlíceumba jár. 2006–2008 között volt tanítványunk. Egy gyenge osztály nem túl erős tanulója, akinek sorsáért családi kupaktanácsot tartottunk akkoriban. Hogy engedjük el Csíkszeredába, magyar iskolába, mikor itthon is nehézkesen boldogul? A szívünk döntött, ha annyira akarja, akkor próbálja meg, hátha mégis belejön majd. Az elmúlt kilenc esztendőről beszélgettem Nikolettával, aki kiváló érett nővé lett, kinek erején, kitartásán nem csodálkozom, mindig is ilyen volt.
Nikoletta mesél... Meglepően szép, magyaros beszéddel, amelybe alig, alig keveredik csángós szó.
– 7. osztályban kezdtem el felkészítőre járni a tanár bácsihoz a magyar házban, majd mentem 8.-ban is. Minden, amit tanulnom kellett, otthon szótárral fordítottam, erőst nehéz volt.
– 8. osztályban már tudtad, hogy magyar iskolába akarsz menni?
– Nem, nagyon későre döntöttem el. De felkészítőkre rendesen eljártam, szerettem tanulni. Aztán volt egy feladat magyar órán, jaj, most is emlékszem. Toldalékolni kellett a szomszédság szót, s én nem tudtam, mert nem értettem.
– Megszidtalak? Elbizonytalanítottalak?
– Nem, nem. Azt mondta, hogy tanuljam meg.
Mosolygunk. Nem értem, hogy miért maradt meg ennyire emlékezetében ez a jelentéktelen eset.
– Aztán bejutottál a csíkszeredai Kós Károly Szakiskolába, környezetvédelmi szakra. Milyen volt az első esztendő?
– Semmit, de semmit sem értettem. Beszélni sem mertem, mert mindenki perfektül, tiszta magyarul beszélt körülöttem. Matekórán a tanárnő a 25 gyökéről kérdezett. Azt tudtam, hogy mennyi a 25, de nem tudtam, hogy mi lehet az a gyök. Szerencsére felírta a táblára a jelét, jaj, ez a gyök, könnyebbültem meg.
Biológia órán a szivacsról kezdett el beszélni a tanár. Szivacs... Na, ezt tudom mi az, ezzel töröljük a táblát. Míg írtuk a címet, gondolkodni kezdtem, hogy ez mégsem lehet ugyanaz a szivacs.
Volt egy másik csángó osztálytársam. Volt egy közös füzetünk, abba minden szót beírtunk egy év alatt, amit nem ismerünk. Vittük a bentlakásba a nevelőhöz, hogy írja be a jelentését románul. Így tanultunk bele a dolgokba. Nem volt könnyű.
– Eltelt a 9. osztály, a következő könnyebb volt?
– Édesanyám és az öcsém azon a nyáron mentek ki Olaszországba, vittek volna engem is, de mondtam, hogy ha már ennyire felküzdöttem magamat a tanulásban, én már nem megyek sehova. Képzelje, 8.25 lett az évi átlagom. Nagy siker volt. Főleg, ha nézzük, hogy diktálás után írni sem tudtam a kezdetekkor.
– Így esett, hogy a családod minden tagja kiköltözött Olaszországba, míg te egyedül voltál Csíkszeredában. Megviselt?
– Ritkán jöttem haza Frumószába addig is, de itt vannak a nagyszüleim, a nagynéném és családja, azért mégiscsak jártam haza. A mi házunk erőst üres volt. Fájt. Abban az esztendőben beteg lettem, gyomorbajos. De végül összeszedtem magam, a 8-as átlagot mindvégig tartottam.
– Frumószán, úgy emlékszem, 7-es körüli tanuló voltál, nem?
– De, de itt nem szerettem az iskolában, nagyon nem.
– Tovább miként alakult az életed?
– A 10-11. osztály eltelt, de a 12. első felében megbuktam matematikából. Egy felmérőben egy X-et rossz helyre tettem. Megbuktam. A nevelőm csúnyán lehordott, sírva jöttem ki a szobájából, azt hittem megöl a szégyen.
– Ez megtörtént mással is már, ennyire a szívedre vetted?
– Hetekig betege voltam, majd elmentem korrepetálásra egy matektanárhoz.
– Fizettél az órákért?
– Igen. Naponta öt órát matekoztam, a többi tantárgyból is tanultam én az érettségire, de folyton a matekon jár az agyam. Majd egyre jobban értettem. Az érettségin 8.05 kaptam matematikából.
– Mit mondanál most a matektanárnődnek, aki megbuktatott első félévben?
– Hogy puszilom...
Mosolygunk. Olyan büszke vagyok rá. Mert benne nem sokan hittek. S mégis ment a maga feje szerint, s milyen szépen elboldogul az életben. Egy fecskemadár áll meg reptében előttünk, mintha csak ránk nézne, csapdos szárnyaival, egyhelyben, s közben minket néz. Kizökkent beszédünkből.
– Sikeresen leérettségiztél, majd a sofőriskolát is elvégezted, lett hajtásid, autód, nagyot haladtál azon a nyáron!
– Igen, nagyon büszke is vagyok mindezekre, megdolgoztam értük.
– Mi lett utána?
– Elindultam Marosvásárhelyre, orvosira, mindenki családdal, én magamra, úgy elbizonytalanodtam. Nem sikerült. Másnap megtudtam, hogy lehet vizsgázni fogtechnikusi képzésre, a telefonomról kinéztem a 100 kérdést, megtanultam a válaszokat, a vizsgán csak egyet vétettem. De hiába, mert az érettségi átlagom rosszabb volt a többiekénél, nem volt elég a kettő együtt a bejutáshoz. Visszamentem Csíkszeredába, ősszel beiratkoztam az Egészségügyi Posztlíceumba. Nagyon örvendek, hogy itt kötöttem ki végül. A bőrgyógyászaton járok gyakorlatra, olyan nagyon szeretem.
– Még van egy éved? Mi lesz utána, Nikoletta? Hogy képzeled a jövőt?
– Megyek Olaszországba. A nyelvet kell megtanuljam, s tudnék ott dolgozni. Tudja, tanár néni, az olasz ápolónőknek nem elég az 1000 eurós fizetés, elmennek más országba dolgozni. Én nem maradhatok Csíkszeredában, mert a havi 700 lejes fizetésemből nem tudnék megélni, így megyek a családom után.
– Tudod, milyen nagyon büszke vagyok rá?
Mosolyog. Nem féltem már. Bátran veszi élete akadályait. Jól fog boldogulni továbbra is.
– Az öcséd hogy van, szereti ott? Annyit féltettem, tudod nagyon szerette a lovát, a kutyáit...
De hadd folytatódjon az ő története egy másik írásban.
*
Mielőtt elmentek volna, kezdte kerülni az iskolát. Egyszer ketten sétáltunk haza, kérdeztem, hogy miért nem jár rendszerességgel iskolába, minek maradozik ki?
– El kellett vigyem a lovamat itatni! – mondta ő.
– S nem tudott volna egy órát várni a lovad a friss vízre? – kérdeztem kedvesen.
Egész úton arról mesélt nekem, hogy milyen hálás a tekintete, milyen érdekesen mozog a puha orra a hálás lónak. Hogy milyen szőrén ülni meg, mesélt, mesélt, már attól tartottam, hogy veszek egy lovat. Akkor láttam utoljára.
Nikoletta komolyan néz rám. Szürkülődik már. Beszélgetésünk végére jár. Váratlanul megpillantjuk a fecske fészkét.
– Valamelyikünknek babája lesz a jövendőbeli egy esztendőben.
– Kendnek, tanár néni.
– Vagy neked, Nikoletta.
MÁTHÉ KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

Visszaépíteni a szakképzést
Egyeztető tanácskozás Szovátán
A sok problémával küzdő romániai magyar szakoktatás is reflektorfénybe került azáltal, hogy 2015-öt a külhoni szakképzés évének nyilvánította a Magyar Állandó Értekezlet. Ezt követően Kárpát-medencei megbeszélések egész sora következett annak a hosszabb távú együttműködésnek a kezdeteként, "amelyet a magyar nyelvű szakképzés terén az anyaország és a külhoni magyar közösségek között" terveznek. Grezsa István, a magyar Miniszterelnökség határon túli beruházásokért felelős miniszteri biztosa Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárral együtt a Szakképzés – gazdaság – társadalom címmel megtartott székelyföldi egyeztető fórumon vettek rész június 10-én a szovátai Teleki Oktatási Központban.
A szakképzés helyzetét feltérképező megbeszélések megszervezésében és lebonyolításában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérték fel szakmai partnernek. A hét erdélyi helyszín közül a szovátai volt az utolsó, ahol a szakképzés intézményi, gazdasági és társadalmi szereplőinek a közreműködésével megvitatták és összegezték a helyzetértékelés során felmerült kérdéseket, megfogalmazták a fejlesztési célokat és területeket. A három székelyföldi helyszínen (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) tartott kerekasztal- beszélgetéseken elhangzott vagy írásban megfogalmazott 80 vélemény, elemzés, problémafelvetés, jövőre vonatkozó elképzelés azt jelzi, hogy a szakképzés fejlesztését Székelyföldön az egyik legfontosabb kihívásnak tartják. Az egész Erdélyt átfogó országos szintű összegzés szeptemberre várható, amikor az RMPSZ olyan javaslatot készül tenni egy 2020-ig érvényes hosszabb távú stratégia kidolgozására, amelynek irányítását a szövetség vállalná.
A gazdasági fellendüléshez jó szakemberek kellenek
A nemzetpolitika alapját képező eredményes honosítási eljárás után (730.000-en kértek magyar állampolgárságot) arra a következtetésre jutottak, hogy e szimbolikus jelentőségű gesztust követően sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy szülőföldjén tartsák a magyarságot valamennyi határon belüli és túli régióban. Az elvándorlás miatt ugyanis az őshonos magyar lakosság száma csökkenőben van, s az apadás a szórványban a legérezhetőbb. A demográfiai helyzet orvoslásának egyik legfontosabb eszköze a magyarság gazdasági megerősítése, ami lehetővé teszi, hogy a vállalkozások sikeresek legyenek, és minél több személyt tudjanak foglalkoztatni. A gazdasági fellendülésnek fontos feltétele a szakképzés megerősítése – hangsúlyozta Potápi Árpád államtitkár.
A témával kapcsolatosan Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója és Csite András, a Hétfa Kutatóintézet vezetője mutatta be az e területen végzett kutatásaikat az egy főre eső nemzeti össztermék, a GDP megoszlásáról és a viszonylag alacsony GDP következményeiről. A mára kialakult helyzet vesztese a szakképzés, ami leépülőben van, a diákok és szülők elfordulnak ettől az oktatási formától, holott az EU-ban is a jól képzett technikusok iránt a legnagyobb a kereslet.
Összehangolni és vonzóvá tenni a szakképzést
Grezsa István miniszteri biztost a tapasztaltakról kérdeztük:
– A romániai magyar szakképzés az anyaországihoz hasonló problémákkal küszködik: egyrészt, mert a képzési tematikát illetően nem követi a gazdasági igényeket, másrészt igencsak szegényesek a körülmények a tanműhelyekben, a hiányt pedig szakiskolák építésével, új szakok indításával kellene pótolni.
A megbeszélés-sorozat célja egy stratégia elkészítése az RMPSZ és a helyi erők segítségével. Szeretnénk összehangolni a két oktatási rendszerben levő szakképzést, és megnövelni annak tekintélyét, hogy vonzóvá váljon a diákok és a szülők számára is. Fontosnak tartjuk, hogy a szakma oktatása a román tanügyi rendszerben is anyanyelven történjék… A megbeszéléseken fény derült egy sor hiányosságra az alaptantárgyak tankönyveire vonatkozóan, s elsősorban a gyakorlati képzés terén.
Hogy mennyire komoly a magyar kormány szándéka, jól bizonyítja a kolozsvári Szász Domokos szakképző iskola átadása tavaly októberben, amely iránt a második beiskolázási évben is nagy az érdeklődés, és nem csökkentette a magyar középiskolákba jelentkezők számát. Ily módon nemzetpolitikai nyereségként is értelmezhető a beruházás, amely jól működik az erdélyi református egyház gondozásában és tulajdonában. Bízunk abban, hogy hasonló kezdeményezéseket támogathatunk Erdélyben.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakképzésnek a román oktatási rendszer keretében kell működnie, ezért kértük meg a pedagógusszövetséget az együttműködésre. A cél egy Kárpát- medencei közös oktatási hálózat kialakítása a szülőföldön maradás érdekében, hisz jól képzett szakmunkásokban ugyanolyan hiány mutatkozik Romániában is, mint Magyarországon – mondta a miniszteri biztos.
Ne csak a leggyengébbek válasszák
– A magyar kormány határozottan kijelentette, hogy meg kívánja fordítani azt az elvet, hogy a szakiskolákba a leggyengébb képességű diákok kerüljenek be. Ezt elkerülendő teljesen átalakítja a magyarországi szakképzést, amely részben a gazdasági minisztériumhoz, részben a földművelődési szaktárcához kerül át. Magyarországon pozitív folyamatok indultak el, hogy a gyakorlati képzés irányába tereljék a diákokat, s ebben a duális szakképzés kiépítése (elméleti oktatás az iskolában, gyakorlati oktatás a cégeknél berendezett műhelyekben) a slágertéma – tette hozzá.
– A diákoknak olyan szakmákat kell oktatni, amelyekben jobban el tudnak helyezkedni, s ebbe a folyamatba be lehet vonni a gazdasági élet szereplőit. Fontos, hogy el tudják érni őket, s együtt határozzák meg, hogy milyen szakmákra van szükség, a vállalkozásokat pedig meggyőzzék arról, hogy anyagilag is támogassák a képzést – mondta Potápi Árpád.
– Azt viszont látni kell, hogy a Székelyföld városai körül nincs olyan erős ipar szerveződve, mint Kolozsváron például, ami a duális képzés problémáját megoldaná. Az RMPSZ-szel közösen kialakítandó tervezetben figyelembe kell venni a tömbmagyarság, a Partium, illetve a szórvány magyar közösségek különböző igényeit – válaszolta érdeklődésünkre Grezsa István.
Az előadásokban elhangzott, hogy az anyanyelvű szakképzés hírnevének az erősítése, az intézmények színvonalas működtetése a közösségépítés szempontjából is fontos.
Összehangolt tevékenység
Kérdésre válaszolva Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke kifejtette, hogy adottak az egyedi célok, amelyek keretében mindenki a maga fejlesztési elképzelései szerint saját intézményének a megtartására, megerősítésére törekedik. De ezeken túl az egyedi pontok halmazát rendszerben kellene összesíteni, olyan képzési központokat létrehozva, ahol a szakoktatás iránt érdeklődők igényeit jobban meg lehet közelíteni. Fontos a közös, belső tájékoztatási rendszer, a közös adatbázis kialakítása és az intézmények közötti tapasztalatcsere. Az egyedi, intézményi szintű megközelítés mellett a közösségi érdeket is figyelembe kell venni, amit nemzetpolitikai vagy akár kisebbségpolitikai, oktatáspolitikai szempontok szerint érdemes kezelni. Elmondta, hogy örömmel vállalták a megbízatást, hiszen korábban is foglalkoztak a témával, s a szakpolitika irányában javaslattal is éltek. A hároméves szakoktatási formára való visszatérés lényegét tekintve jogszabályi-adminisztratív fordulat volt, kismértékű szakmai és anyagi erőforrás-támogatással. Ezért tartja jó alkalomnak a nemzetpolitikai államtitkárság támogatási szándékát, ami a helyi elképzelésekkel találkozik. A pedagógusszövetség elnöke szerint ki kell mozdulni a jelenlegi holtponról, s olyan területeket kell felkarolni, amelyek az adott térségben szükséges fejlesztési lehetőséget kínálnak, s amely területeken kevés az ajánlat; a példák között az agrárképzést is említette.
Fontosnak tartja a szakképzés tekintélyének a visszaállítását. Bár minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke többet érjen el, mint ő, látni kell, hogy nem minden diák alkalmas arra, hogy az elitképzésben vegyen részt, s érettségire álljon, amire a korábbi évek oktatáspolitikája miatt rákényszerítették. A tankönyvek, taneszközök hiányára megoldást jelenthet az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet). Mivel továbbra sem lehet olyan kiadót találni, amely egy osztály vagy egy képzési terület számára néhány példányban tankönyvet nyomtat ki, az e területtel foglalkozó magyarországi intézmény olyan tárhelyet hoz létre, ahol a különböző képzési területekre vonatkozó szakkönyveket elektronikus formában el lehet helyezni, s onnan le lehet tölteni. Mivel Erdély-szinten is több olyan képzési program van, ahol a pedagógusok segédanyagot dolgoztak ki, az is felkerülhet a kínálatba – nyilatkozta Burus- Siklódi Botond.
A székelyföldi fórumokon elhangzott véleményeket, javaslatokat a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományok Tanszé-kének egyetemi tanárai, dr. Bodó Juliánna és dr. Bíró A. Zoltán összesítették.
Az összefoglalóban megfogalmazták, hogy a romániai magyar szakképzés tartalmi és szervezeti átalakítása érdekében figyelembe kell venni az uniós szakpolitika alapján formálódó romániai keretrendszert. "A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával kötendő megállapodás várhatóan rögzíteni fogja Magyarország elvi, szakmai és anyagi hozzájárulását a szakképzés rendszerré szerveződéséhez, fejlesztéséhez és Kárpát-medencei integrálódásához."
A már működő egyedi, helyi tervezés és a közösségi tervezés összekapcsolásához, a képzési központok kialakításához pótolni kell az egyes szakképzési intézményeknél jelentkező hiányosságokat, ki kell alakítani a térséget átfogó adatbáziskezelő és tájékoztatási rendszert, létre kell hozni a kölcsönös segítség és együttműködés kereteit a képzés tartalmát illetően (tananyag, oktatók, szakmai rendezvények, versenyek), s a versenyképesség megteremtésével, népszerűsítéssel kell elérni a szakképzés társadalmi elfogadottságát.
Maros megyei sérelmek
A szovátai egyeztető fórumon többek között a megyénket képviselő szakemberek is felszólaltak. Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora beszámolt arról, hogy a szaktanár- utánpótlás biztosítása érdekében a műszaki szakokon bevezették a pedagógiai modult, s az első szakemberek e téren az egyetem végzősei lesznek.
A rektor adatokat sorolva bosszúsan kifogásolta a Maros megyei magyar nyelvű szakoktatás szerkezetét, amelyben kevés a vonzó műszaki osztály. Amióta az Elektromaros szakközépiskolát átalakították, villamosságtant mindössze egy osztályban oktatnak, s a magyar tannyelvű matematika-informatika és számítástechnikai osztályok számának csökkentésével az egyetem utánpótlását vágták el – tett szemrehányást a rektor, aki szerint nem lenne szabad megengedni, hogy 10-15 év múlva a műszaki értelmiségi réteg megszűnjön.
Kerestély Irma volt Kovászna megyei tanfelügyelő hozzászólásában kioktatta Dávid Lászlót, hogy nem a szovátai fórum tud ezen a gondon segíteni, a megyei tanfelügyelőségen kellett volna közbelépni. Amire a válasz sem késett, hogy sok kérés, közbenjárás történt az osztályok megőrzése érdekében, továbbá, hogy kijátszották, félrevezették a rektort és a közvéleményt.
A megbeszélésen felmerült a mezőgazdasági oktatás visszaépítésének a szükségessége. Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a kulturálismenedzser- képzés bevezetését ajánlotta.
Elhangzott, hogy nagyméretű a gyereklétszám- csökkenés, továbbá, hogy nehéz lesz visszaszerezni a bizalmat a szakoktatás iránt, s a kétely is, hogy sikerül-e a szakképzés központosítása érdekében kompromisszumokat kötni.
Vannak jó példák is
A jelenlevők megismerkedhettek pozitív példákkal is: az újonnan indult kolozsvári szakképzés, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola népszerűsége, a sepsiszentgyörgyi példa a gazdaság és szakoktatás összefonódására. Kovászna megye székhelyén ugyanis a cégek kérésére indítanak az ősztől húsipari szakmunkásképzést.
A résztvevők tájékozódhattak arról, hogy a külhoni szakképzés évében Erdélynek szánt 120 millió forint a kolozsvári Báthory István Líceum, a csíkszeredai Kós Károly szakközépiskola, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi építészeti szakközépiskola között oszlik meg.
A tapasztalatcsere, a kölcsönös intézménylátogatási programok keretében 18 csoportot várnak a nyár folyamán magyarországi képzési gyakorlatra, meg kívánják erősíteni a már működő kapcsolatokat és újak kialakítására biztatják az iskolákat – nyilatkozta Grezsa István.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Javítottak a vizsgázó pedagógusok
A tavalyinál valamivel jobb eredmények születtek a pedagógusok idei véglegesítő vizsgáján: a múlt héten lezajlott megmérettetésen Hargita megyében a vizsgázók 57,34 százaléka ment át.
Tavaly az óvások előtti átmenési arány 54,55 százalékos volt. A pedagógusok szakmai előmenetele érdekében szükséges vizsgán Hargita megyéből 143-an írásbeliztek, és közülük 82-en érték el az átmenő jegynek számító nyolcast.
A keddi eredményhirdetés után Erőss Piroska, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség illetékese közölte, további 25 pedagógus jegye hetes és nyolcas között van, így sok óvásra számítanak. Ezeket kedden illetve szerdán lehet benyújtani a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskolában lévő vizsgaközpontban, a végleges eredményeket szombaton teszik közzé.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Az egykori Székelyudvarhely – A gyár, amire még Ceaușescu is büszke volt
Negyven éve kezdték építeni, ma is működik, a város és a régió egyik legfontosabb gyára. A Matricagyár rövid története.
„Ide minden parasztot felveszünk!" – a matricagyár homlokzatán levő IMPF valójában az Intreprinderea de Matrițe și Prelucrarea Fontei névnek volt a rövidítése, de a székely humor ezt is kiforgatta. Való igaz, hogy a hetvenes évek közepén elsősorban román anyanyelvű munkásokat és szakembereket akart az akkori rendszer Székelyudvarhelyre telepíteni, de az akkori helyi városi és vállalat vezetők ezt úgy előzték meg, hogy nagyrészt környékbeli munkásokkal töltötték meg a nagy munkaerőt igénylő gyárat. Jó húsz éven keresztül udvarhelyszéki családok ezreinek jelentette a megélhetést. A város területén már a hatvanas években elkezdődött a nagyméretű ipari létesítmények építése, az iparosítás azonban a hetvenes-nyolcvanas években csúcsosodott. Pontosan negyven évvel ezelőtt, július elsején hozták meg a határozatot a matricagyár létrehozásáról, augusztusban kezdték építeni és két év múlva már dolgoztak benne. Eredetileg festékgyárat akartak létrehozni, de többek között az akkori vezetők, például Fábián István igazgató nyomására ezt megváltoztatták és főleg fémszerkezetek gyártása mellett döntöttek.
A gyárat a kadicsfalvi rétre, az akkoriban már meglévő cérnagyár szomszédságába építették fel, több hektáros területre. Olyan hamar megépült az akkori ütemtervekhez képest, hogy maga Nicolae Ceaușescu is meglátogatta 1978. június 20-án, csodájára járt a gyárnak és azon nyomban a bővítést is kilátásba helyezte. A kezdeti években öntött alkatrészek, gumiabroncsok készítésével foglalkoztak a gyárban, de a bővítéskor már az alkatrészgyártás került előtérbe, elsősorban a vegyipar és a kőolajfeldolgozás ágazatának kezdtek gépeket és alkatrészeket gyártani.
Kezdetben a munkások létszáma nem tette ki az ezret sem, később ez emelkedett, 1977-ben 1202 dolgozója volt, majd az 1983 évi bővítés után gyakorlatilag megduplázták a létszámot. Nem mellékesen az utánpótlás megoldására létrehoztak egy oktatási intézményt is, a szakképzett munkástanoncokat a 2-es számú ipari szakközépiskolában készítették fel a gyári munkára – a rendszerváltás után ebből lett a Kós Károly Szakközépiskola.
A vidéki munkások nem mindegyike ingázott, mert a nyolcvanas évek elején a gyár bejáratától nem messze, a Nagy-Küküllő partjára felépítették az egyszobás lakásokból álló blokkokat, az ún. Matrica-garzonokat. Egy idő után azonban nemcsak a matricagyárban dolgozók lakhattak ott. Ami a munkáslétszámot illeti, egyes források szerint 1980-ban 2840-en, 85-ben 3637-en, 87-ben pedig majdnem négyezren dolgoztak a gyárban, a következő évben a négyezret is meghaladta az összlétszám. A nyolcvanas évek végén, a cernavodă-i atomerőmű beindulásakor igen nagy, újabb tervek jöttek: Ceaușescunak amúgyis nagy szenvedélye volt az atomerőmű-biznisz, a csernobili tragédia ellenére nagy lendülettel fogtak neki az atomenergia előállításának. Ehhez az udvarhelyi gyár úgy járult volna hozzá, hogy az atomenergia termeléséhez szükséges, ún. nehézvíz kezelését olyan berendezésekben végezték volna, amit itt gyártanak.
1988 tavaszán is járt Ceaușescu Udvarhelyen, az első útja az ipari övezetbe vezetett – a matricagyárat tovább bővítették volna, az említett ukázok szerint. Másfél év múlva azonban jött a rendszerváltás, ami keresztülhúzta a számításokat. Ahhoz képest, hogy alig néhány évvel korábban még almérnök-képzőt is terveztek, a matricagyár rohamosan épült le, a munkások nagy részétől megvált a közben privatizált, több cégre felbomló nagyvállalat.
A kilencvenes években olyan cégek váltak ki (és végezték tovább az egykori gyár egy-egy profilját), mint a Roseal Rt, a Matform, vagy a Matplast, de a Matrica Rt. is megmaradt. A Matrica Rt. több kis- és nagyrészvényes tulajdonában van, jelenleg 279 alkalmazottal dolgozik, a felsorolt többi „utódcég" is hasonló, néhány százas létszámmal dolgozik.
A 2009. márciusában, 75 éves korában elhunyt Fábián István 33 éven keresztül volt az igazgatója a matricagyárnak, a gyár felépítése és működése az ő nevéhez fűződik. Nem mellékesen a rendszerváltás napjaiban a gyárban is zajlottak az események, erről itt és itt olvashat részletesebben. (Cikkünkhöz felhasználtuk Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című könyvét, illetve más jellegű helytörténeti forrásokat, szóbeli közléseket.) Katona Zoltán
uh.ro
Erdély.ma

Földrajzi monográfia a Kálma-hegy alatti faluról (Sepsiszentkirály múltja és jelene)
Ritka, hogy egy hegytetőről huszonkilenc templom tornyát láthassuk, minden udvarnak dísze legyen egy-két diófa, tucatnyi jeles személyiség szülőfalujaként említhessünk egy alig néhány száz lelkes települést. Sepsiszentkirályról mindez elmondható, és immár el is olvasható Komán László augusztusban megjelent, tegnap Sepsiszentgyörgyön a Kós Károly Szakközépiskola dísztermében bemutatott falumonográfiájában. A sepsiszentgyörgyi földrajztanár könyvét Péter Sándor, a kézirat lektora méltatta.
Bár a szerző földrajzi monográfiának nevezi a száztíz oldalas könyvet, jóval több annál, kitér a falu történelmére, a lakosság nemzetiségi, vallási összetételére, a gazdasági tevékenységekre, hagyományokra, bemutatja a régi házakat, templomokat, emléktáblákat és emlékműveket, Sepsiszentkirály neves szülötteit és kortárs személyiségeit. Többek között innen származott Vida Dániel 1848-as honvédőrnagy, Ágh István (1709–1786) unitárius püspök, Vitéz Sebestyén András I. világháborús kitüntetett huszár, aki 1923-ban családjával és néhány falustársával, köztük a szerző nagymamájával a bukovinai Andrásfalváról Sepsiszentkirályba telepedett, és itt újra meghonosították a katolikus vallást.
Péter Sándor kiemelte a kiadvány nyelvi tisztaságát, és hangsúlyozta: a lelkesedés, ahogy az augusztusi szentkirályi könyvbemutatón a falu fogadta a monográfiát, jelzi, szükség volt megírni a település múltját és jelenét. Megemlítette, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége arra biztatja a tanítókat, tanárokat, írják meg településük, iskolájuk történetét, neves személyiségek életét, mert „a szó elszáll, csak az írás az, ami megmarad”. Ezt vallja Komán László is az önköltségen kiadott monográfia előszavában: „Az a célom, hogy megörökítsem a jelent és a múltnak azt a részét, amire még emlékszünk, hogy összegyűjtsem, ami szétszórva még fellelhető a jövő nemzedék számára.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnep mesével, balladával
Ennél szebb ünnepet a magyar nyelv napján el sem tudok képzelni, mint hogy a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében, Kossuth Lajos, Cserey Jánosné arcképe alatt összegyűlnek népviseletbe öltözött fiatalok, akik meséket, balladákat szólaltatnak meg – köszöntötte tegnap a Kriza János Országos Balladamondó, Balladaéneklő és Mesemondó Verseny résztvevőit Tapodi Zsuzsa egyetemi tanár, a zsűri elnöke.
Bihartól Bákóig, Temesvártól Szatmárig, Kolozsvártól Bukarestig tizenöt megyéből érkezett száznyolcvan versenyző Sepsiszentgyörgyre, kicsik és nagyok, akik a mesék és balladák világában jól érzik magukat, bátrak és tehetségesek, szeretik a szépet, az igazságosat. Fúdd el, jó szél, fúdd el...; Szegedi Mariska; Eladott lány; Kerekes Izsák; Sárig mérges kígyó – megannyi jól ismert balladánk általános és középiskolás diákok előadásában és sok-sok mese kicsiktől és nagyoktól többek között a kis egérkéről, a rózsát nevető királykisasszonyról, Bolondos Gyurkáról, a kis gömböcről, a szegény ember igazságáról.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége tizenöt esztendővel ezelőtt szervezett balladaversenyt, 2009-től a magyar nyelv napján tartják a mesemondók vetélkedőjét, amelyhez később a balladamondás és balladaéneklés is csatlakozott – elevenítette fel a verseny történetét Szekeres Jolán, az oktatási minisztérium tanácsosa. A verseny társszervezője a Napsugár gyermekirodalmi lap, a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség és a Kós Károly Szakközépiskola, fő támogató az oktatási szaktárca.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar nyelvű szakképzés jövőképe
Eseti projektek és tartós programok támogatása szerepel abban a javaslatcsomagban, amely a hazai magyar szakoktatás fejlesztési koncepcióját tartalmazza a 2015–2020 közötti időszakra, és amelyet nemrég Csíkszeredában mutattak be A romániai magyar nyelvű szakképzés jövőképe elnevezésű konferencián. Az esemény a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve program részeként májustól szeptemberig tartott Szakképzés–Gazdaság–Társadalom fórumsorozat zárórendezvénye volt.
A programindítót májusban Sepsiszentgyörgyön tartották, ahol Potápi Árpád János, a budapesti kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára hangsúlyozta: a szülőföldön boldogulás a gazdasági lehetőségektől függ, és ez a kettő jelenti a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében. A magyar állam által meghirdetett, 2015 a külhoni magyar szakképzés éve program erdélyi partnere az RMPSZ, mely szervezet vállalta, hogy a szakképzési intézmények, egyházak, a gazdasági szereplők, önkormányzatok bevonásával feltérképezik a hazai magyar szakképzés jelenlegi helyzetét, és a javaslatokat figyelembe véve elkészítik a 2015–2020 közötti időszak fejlesztési koncepcióját. Kárpát-medencei tangazdaságok létrehozására, tanműhelyek felszerelésére, képzésre, pályaorientációs tanácsadásra, ösztöndíjakra ebben az esztendőben 500 millió forintot fordít a magyar állam, ebből százhúsz millió erdélyi fejlesztéseket céloz meg, amelyek közül az egyik legnagyobb beruházás (közel harmincmillió forint) egy húsipari szakképzést biztosító tanműhely felszerelése a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában. A különböző régiók helyi partnerein kívül a szakoktatás hosszú távú fejlesztése, átrendezése, összehangolása céljából a nemzetpolitikai államtitkárság együttműködési szerződést írt alá a nyáron a budapesti földművelésügyi és a nemzetgazdasági minisztériummal, ami a pedagógusszövetség elnöke szerint arra utal, hogy a magyar állam támogatása nem merül ki ebben az egy tematikus évben, hisz az elinduló hosszabb távú fejlesztésekhez továbbra is anyagi forrásokra lesz szükség. Burus-Siklódi Botond lapunknak elmondta, a csíkszeredai konferencián beszélt arról, hogy újra kell gondolni a szakképzés és a munkaerőpiac viszonyát, szerinte a komplex folyamat érinti a gazdaságot, a helyi és a regionális fejlesztés mellett a családokat is. A változás nem csupán az iskola, a tanügy gondja, szükség van a gazdasági szereplők közvetlen és aktív részvételére is. A szakmai tanácskozáson hetvennégy olyan szakoktatási intézmény képviseltette magát, ahol magyar nyelven vagy magyarul is tanítanak, és amely iskoláknak előre elküldték a fejlesztési javaslatcsomagot, amit a szekcióüléseken megvitattak, illetve kiegészítettek. Az RMPSZ vállalkozott a dokumentum véglegesítésére, a konferencia összegzéssel zárult, majd Biró A. Zoltán, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője kifejtette: az elkészült stratégiai anyag csoportos munka terméke, amely nem végrehajtási program, hanem keretszöveg, rugalmas, a lehetőségek változása függvényében alakítható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kevés diák, fokozódó reformigény
Kerestély Irma korábbi főtanfelügyelő az oktatás égető gondjairól
Háromszék megye nemrég leköszönt főtanfelügyelője az alábbiakban a tanügyi rendszer várható, nemegyszer drámai változásairól mond őszinte véleményt. A szakképzés, a tanulói létszámcsökkenés, a fejkvóta-rendszer mind-mind szóba kerül, végül a követendő külföldi példákat ajánlja a szülők, a diákok és a hatóság figyelmébe. Újabb részletek egy hosszabb interjúból.
– Lemondásával kinek a kezére jut, amit épített?
– Én tudatosan készítettem elő a vezetés átadását egy kollégámnak. Nem bíztam a véletlenre, és remélem, nem fogok csalódni Kiss Imrében. Ő kezdő matematikatanár volt, amikor engem kineveztek főtanfelügyelőnek, és személyes példám által is nevelgettem, amíg iskolaigazgató volt. Ővele egyesítettük az Olt Textiliskolát és a Perspektíva Szakiskolát, így fejlődött fel a Kós Károly Szakközépiskola. Hogy most gondjai vannak, az azzal magyarázható, hogy egy ideje évente 500–800-zal kevesebb a tanulók létszáma a megyében.
– Ez azt jelenti, hogy egyes iskolák a tanulólétszám drasztikus csökkenése miatt meg fognak szűnni?
– Igen, és ez hangsúlyosan a szakiskolákat fogja érinteni, ha nem történik meg a közeljövőben a szakképzés új alapokra helyezése, presztízsének visszaállítása. Másrészt, amiről a statisztikai felmérések egyelőre hallgatnak: a cigánygyermekek száma gyarapodik, a magyar cigányoké jobban, mert többen vannak. A mi „kozmetikázott” statisztikánkat a cigányok mentik meg. A szomorú persze az, hogy óvodába és elemibe még elmennek, de ötödiktől „eltűnnek”, a cigánygyermek nem tanul tovább. A népszámláláskor kevés cigányt írtak össze, de sok községben már többen vannak, mint a magyarok. Távlatilag ez kihat az iskolák jövőjére. Ha iskolát kell bezárni, a tanárokat is el kell majd bocsátani. A megoldás az lenne, ha sikerülne az oktatásban megtartani ezeket a cigány gyermekeket is.
Fejkvóta és szórvány
– Nem túl nagyok az osztálylétszámok? A fejkvóta-rendszerre is, amit pár éve vezettek be, sok a panasz. Bár a kisebbségi iskolákban némileg más kulcs szerint számolják ki, mennyi pénzt osztanak le egy-egy gyerekre.
– Az egész fejkvóta-rendszer tévedés. Mi mindig húsz év eltolódással követünk másokat. Nagyon sok európai ország már lemondott erről a finanszírozási modellről. Magyarországon már rég rájöttek, hogy a normatív rendszer a csőd szélére vitte a közoktatást, és ezáltal működésképtelenné vált sok település iskolája, óvodája. És akkor egy éve mit tettek? Minden újság tele volt azzal, hogy Orbán Viktor „újracentralizálta” az iskolákat. Hogy erre miért volt szükség? Mert így a gyereklétszám csökkenéséből fakadó problémákat hatékonyabban tudták kezelni, a nevelésre fordított pénzt felhasználni. A tanyasi iskolákat az önkormányzatok nem tudták eltartani. Most kisbusszal beviszik őket a központba, ahol szaktanár foglalkozik velük. Ez nálunk is gond. Szórványból hozzuk be ide? Ha otthon hagyjuk, román osztályba íratják, és elvész a magyar közösség számára.
– És akkor mi lenne erre nézve a megoldás?
– Most dolgozunk a romániai magyar oktatási stratégián. De a meghallgatásokon egyértelműen az derült ki, hogy gyermeklétszámtól függetlenül kell megoldást találni, hogy minden gyermek anyanyelvén tanulhasson. Otthon vagy egy szórványkollégiumban? Erre nem születtek még egységes megoldások. Mert nem is lehet egységességben kezelni az egyedi, sajátos eseteket. Nekünk magyarként, Romániában, nem szabad megfeledkeznünk egy lényeges dologról: a romániai magyar oktatás amellett, hogy a munkaerőpiacra, az ott elfoglalt pozícióra felkészítő folyamat, egy másik, rendkívül jelentős funkcióval is bír: a magyar identitás megőrzésének eszköze, illetve a család, az egyház mellett annak legfontosabb színtere.
A duális képzés
– Amit a szászok 2012-ben vezettek be a brassói Kronstadt Német Szakiskolában, a duális képzés megszívlelendő tanulságokat kínál?
– Bizony! Tulajdonképpen egy három pilléren alapuló partnerség keretében létrehozták azt a német duális képzéshez hasonló szakképzést, amely 100%-ban biztosítja a hároméves képzés végén a fiatal munkahelyi alkalmazását. A partnerség a Német Ipari Kamara, a brassói önkormányzat és a megyei tanfelügyelőség között jött létre. Célja a 2012-ben létrehozott iskola működtetése. A bevezetett képzés nem teljesen azonos a német modellel, de amit a romániai jogrendszeri keretek lehetővé tettek, az megvalósult. Egy-két nap elméleti képzés az iskolában, három nap üzemi képzés, gyakorlat. A gyakorlati képzést biztosító cégek szerződést kötnek az iskolával, illetve gyermekekkel, és ösztöndíjat biztosítanak minden tanuló számára a képzés teljes idejére, ami 200 lej készpénz, a gyakorlat idején ingyenes szállítás és ingyenes étkeztetés formájában biztosított. Felszerelést, munkaruhát is biztosít a cég. Ehhez még 200 lej ösztöndíjjal járul hozzá az önkormányzat.
– Melyek a kézzelfogható előnyei a duális jellegű képzésnek az előbb említetteken kívül?
– A gyakorlati képzés a három év alatt nagyrészt azon cégeknél zajlik, ahol az alkalmazás is biztosított. A három év után a tanuló egy nemzetközileg elismert szakképzési oklevelet kap, amelyet bármely országban érvényesíthet. Elsőbbséget kap az alkalmazáskor, de ugyanakkor nincs kötelezettsége a gyakorlati képzést biztosító céggel szemben. Szabadon választhat munkahelyet. Bejár az iskolába ingyenes elméleti oktatásra, a cégnél a gyakorlati oktatás folyik, ösztöndíjban részesül az önkormányzat, azaz az állam részéről. Már hat osztály végzett 200 tanulóval, s minden gyereknek van munkaszerződése. Nyolcadik osztályt követően lehet beiratkozni. Főleg Brassóban és környékén működő külföldi cégek számára képez szakembereket (INA Schaeffler, Dräxlmaier, Stabilus, Elmas stb.). Olyan a szakképzésük, hogy már másnap munkába tudnak állni.
Nem multikra van szükségünk
– Más országokban is van erre példa?
– Több országban tanulmányoztam a duális képzést, Németországban, Belgiumban, Dániában, Spanyolországban. Főleg a németek és a belgák nagy hagyományokkal rendelkeznek, és kitűnő eredményeket mutatnak fel a szakképzés területén. A duális képzés nem csak a képzéssel kezdődik. A vállalkozói szféra megfogalmazza és az ipari kamarák által előterjeszti a tananyagot, az elvárásaikat és azt, hogy milyen képességekkel kell rendelkezniük a tanulóknak, illetve milyen készségeket kell elsajátítaniuk a három év alatt. Visszatérve hozzánk: ne álmodozzunk arról, hogy a multik Kovászna megyébe fognak letelepedni. Nekünk az nem is lenne jó. Brassónak már 400 ezer lakosa van, ott van mire alapozni. Nálunk kis családi vállalkozásokban kellene gondolkodni. Olyan mesterségeket oktatni, melyeknek ezekben vennék hasznát a tanulók. Belgium nemzeti jövedelme 80 százalékát kis- és közepes vállalatok termelik meg! A középréteghez tartozó emberek munkaerőigényét kellene nekünk is kielégítenünk. Ez nem teljesen új ötlet, Romániában már működött hasonló.
– Közelítünk mi ehhez valamelyest?
– Apránként. A megyeszékhelyi inkubátorházban az ASIMCOV sok ilyen jellegű kezdeményezéssel dicsekedhet. Létrehozták a különböző szakmai területeket összetartó/összefogó klasztereket. A jövőt illetően ezen klaszterek, az ipari kamara és a szakközépiskolák együtt kell, hogy megfogalmazzák, milyen szakmai képzésre van igény a munkaerőpiacon, és milyen támogatások által próbálják a nyolcadik osztályt végzetteket megnyerni a szakképzés érdekében. De a hazai vállalkozók is nehéz helyzetben vannak. Egyrészt egy vállalkozás profitorientált, másrészt a romániai törvények nem támogatják kellőképpen a vállalkozót abban, hogy befektessen a képzésbe. Egyrészt megfelelő törvényeket kell alkotni, melyek a vállalkozókat segítik a szakképzés támogatásában, másrészt a vállalkozóknak is fel kellene ismerniük, hogy a haszon később jelentkezik, amikor a képzett fiatalok náluk állnak munkába. Tehát saját leendő alkalmazottaikat nevelnék ki. Méghozzá úgy, hogy hasznukat vehessék. Hogy van-e példa rá a megyében? Kimondottan a duális jellegű képzésre, sajnos, nincs. Vannak együttműködési szerződések iskolák és vállalkozók között, amely a gyakorlati képzés egy részét kihelyezi a céghez, de nincsenek a duális rendszerre vonatkozó megállapodások, belefoglalva a többi juttatást és lehetőségeket is. Próbálkoztak a konfekcióiparban, de az nem igazi duális képzés. A Kós Károly-iskolának is vannak tanulói nadrággyárban, de a cégek ezért nem tudnak fizetni, mert nem tudják leírni adójukból, hiányoznak a törvényes keretek. A gyerek ímmel-ámmal dolgozik, mert nem látja hozadékát. Partneri szerződés van az oktatói központ és a szakcég között, de hiányzik a harmadik pillér, a gyerek és a szülő, e nélkül sántít a dolog.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Lényegük a nevelés
Évtizedek munkáját értékelték
Húsz háromszéki pedagógust tüntetett ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életmű-díjjal múlt pénteken. A megyeszékhelyi Kós Károly Szakközépiskola dísztermében ünnepeltek és barátok, kollégák vettek részt a szép eseményen, ahol minden ünnepeltnek egy csokor virágot és oklevelet adtak át.
A Szózat eléneklése után dr. Szőke Anna Mária, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatónője és Péter Sándor, a megyei pedagógusszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket.
– Manapság túl sokszor hallani a tanügy, stratégia, taktika szavakat – fejtegette Péter Sándor –, emellett elhalványul a hivatás és a pedagógus iránti tisztelet. Ennek azonban mindkét irányban érvényesnek kellene lennie.
A polgármesteri hivatal részéről Nagy Zoltán tolmácsolta Antal Árpád és Sztakics Éva önkormányzati vezetők jókívánságait és köszönetét, kiemelve: a tanult lecke, ha megkopik is a tanítványokban, az átadója emberi mivolta nem halványul el, hangja, gesztusai, jó szavai tovább élnek.
A nemrég alapított Korodi Hajnalka-díjat idén a kovásznai Molnár Jánosnak ítélték oda a színjátszókörben betöltött, több évtizedes közösségépítő tevékenységéért. Nagy Károly baróti nyugalmazott református esperesnek az iskola és templom közötti távolság csökkentéséért tett erőfeszítését méltányolták a díjjal. Antal Éva kovásznai óvónő „a jó pedagógus minden ismérvét birtokolta”, a kézdivásárhelyi Bakk-Dávid Enikő jó kedvét, elkötelezettségét, kiállását nagyon hiányolják kollégái. Barabás Margit óvónő mindenki Manyika nénije, üde és fáradhatatlan, alázatos és nagyszerű szakember. Bedőházi Erzsébet Uzonból nyugdíjasan is aktív, önzetlen és tettrekész, Berekméri Judit megbízható és odaadó munkatárs volt 28 évig a Székely Mikó Kollégiumban, Cserkész Béla tanár népi klarinétosként és a helyi dzsesszélet, de a fúvószenei táborok alapembereként is megbecsült. Fejér Ella sepsiszentgyörgyi óvónő-tanítónő nyugdíjasan is jeles a karitatív tevékenységben, a baróti Gyulai-György Éva partitúrákat ír, együtteseket vezet, vezényel, tanítja is a zenét, ő a „történések alakítója”. Keresztes Enikő uzoni munkásságát és magyarságtudatát a község díszpolgárrá avatással honorálta, Keserű Katalin mérnök-tanárt pedig a magyar nyelvű szakoktatásért tett erőfeszítéseiért méltányolták kollégái. „Gyökereket és szárnyakat adott” tanítványainak Mikó Ágnes tanár (Sepsiszentgyörgy), Pénzes Klára uzoni vallásoktató „szeretetlángot gyújt maga körül”, a kézdivásárhelyi Rozsnyai Árpád kémiatanár „szakmai vára legyőzhetetlen volt”. Baróton toleráns és empatikus matektanár Süketes János, akivel munkatársai nagyon szeretnek együtt dolgozni, Kovásznán Tompa Klára Enikő az emberi lelkek kiformálásában és igazsággal megtöltésében volt mindig példaadó. Zaláni Mária tanítónő munkássága a kollégák számára „örökmécses”, és ez igaz Kádár Gyula megfeszített küzdelmére is, amellyel a székelység számára próbálta kiharcolni a közösségi jogokat. Ezt sajnos már csak posztumusz kitüntetéssel tudta elismerni az RMPSZ.
Az ünnepségen fellépett a Voces női kar is, majd egy pohár bor elkoccintásával zárták a jeles alkalmat a jelenlevők.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Hivatalosan is főtanfelügyelő Kiss Imre
Négy évre szóló mandátumát kezdi meg Kiss Imre idén márciustól ideiglenesen kinevezett megyei főtanfelügyelő, aki a november végi versenyvizsgán nyerte el a tisztséget.
A szerződést a napokban írja alá az oktatási minisztériumban. A szaktárca idén harmadszor írt ki versenyvizsgát főtanfelügyelői tisztségre, Kiss Imre korábban visszalépett, ezúttal nyolc másik megye jelöltjeivel egyszerre vizsgázott és nyert. Háromszékről hárman pályáztak: Farkas Csaba testnevelésért felelős tanfelügyelő, Komán László földrajztanár (sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola) és Kiss Imre.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Támogatják a szakoktatást
A jelenlegi nyolcadikosok számára a IX. osztályos helyek több mint felét, 55,56 százalékát szakképzésben hirdeti meg a megyei tanfelügyelőség a jövő tanévre. Tizenhat szakközépiskolai és huszonnégy hároméves szakiskolai osztályban tanítanak szakmát, harminckettőben az elméleti, felekezeti, művészeti és pedagógiai képzésre esik a hangsúly. A 2016/2017-es tanév beiskolázási tervét tegnap ismertette Kiss Imre megyei főtanfelügyelő.
Az elméleti oktatás tekintetében semmi nem változott a jelenlegi helyzethez képest, a líceumok ugyanannyi osztályt indíthatnak szeptemberben, mint tavaly. Az egyetlen pedagógiai osztály a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben kapott engedélyt. A sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium, amely tavaly külön minisztériumi jóváhagyással működtette a pedagógusképzést, idén ilyen szakot nem indíthat, de a Székely Mikó Kollégiummal és a Mikes Kelemen Elméleti Líceummal ellentétben, ahol három-három osztályba hirdetnek felvételit, a megyeközponti román középiskola négy osztályban kínálhat helyeket. Összesítve: huszonöt elméleti, három-három felekezeti és művészeti, egy pedagógiai és tizenhat szakoktatási osztály indításáról döntött a megyei tanfelügyelőség az érettségivel végződő középiskolai oktatás jövő tanévi beiskolázását tekintve. A hároméves szakiskolában huszonnégy IX. osztályban kínálnak fel helyeket a jelenlegi nyolcadikosok számára. A közmunkálatügyi szerelések, mechanika, fafeldolgozás, textil- és bőripari, élelmezés és turisztika szakra várnak több jelentkezőt, a középiskolai szakoktatásban többek között környezetvédelem, elektronika és automatizálás, erdőgazdálkodás is szerepel a kínálatban. Kiss Imre fontosnak tartja, hogy idén a korábbinál jóval több vállalkozó jelezte, fogadna szakiskolai diákokat gyakorlatra. Bár a törvény nem biztosít jelenleg semmiféle kedvezményt azoknak a vállalkozóknak, akik gyakorlati oktatásban részesítik a szakiskolásokat, szükségük van képzett munkaerőre, akiket ők tanítanak be, ezért vállalnak el tanoncokat – vélekedett a főtanfelügyelő. Az iskolák bővítették korábbi partnereik körét, és a megyei kereskedelmi és iparkamara is beszállt a gyakorlati oktatás népszerűsítésébe, így már most van annyi diákra felajánlás, ahány helyet hirdetnek a hároméves szakiskolai oktatásban – közölte az elöljáró. A cégek keresnek textilipari szakembereket, asztalosokat, autószerelőket, géplakatosokat, esztergályosokat, festőket, mázolókat, kőműveseket, szakácsokat, pincéreket, bolti elárusítókat, de nem minden esetben tudják vállalni a gyakorlati oktatást, mert az sok felelősséggel, utánajárással, bürokráciával jár. Ha viszont kapnának támogatást, különböző kedvezményeket erre a célra, talán bátrabban jelentkeznének diákok foglalkoztatására – véli a főtanfelügyelő.  Az iskolák, a helyi társadalmi párbeszéd csoport és a megyei tanfelügyelőség közösen elkészített beiskolázási tervét a 2015 szeptemberében VIII. osztályba iratkozott 2017 diákra méretezték. Tudatában vannak annak, hogy a lemorzsolódás miatt néhány osztály nem valósul meg, de minden diáknak meg kell adni a lehetőséget, hogy az általános iskola után továbbtanuljon – állítja a főtanfelügyelő.
Készül a húsipari tanműhely
Akár kora tavasszal elindulhat a sepsiszentgyörgyi húsipari szakoktatás akkreditálásának kérvényezése, ha február végéig elkészül az a tanműhely, amelynek felszerelését a magyar kormány támogatja közel harmincmillió forinttal a 2015-ben meghirdetett, A külhoni magyar szakoktatás éve program nyertes pályázataként. A székelyföldi érdekeltségű, vagyis a jövendőbeli beiskolázás tekintetében Kovászna, Hargita és Maros megyére kiterjedő húsfeldolgozói képzés beindítását Kiss Imre, a megyeközponti Kós Károly Szakközépiskola korábbi igazgatója, jelenlegi főtanfelügyelő kezdeményezte, a pályázatban felajánlva az említett iskola műhelykomplexumának kihasználatlan felületét, amelyet Potápi Árpád, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára a tavaly májusi programindítón meglátogatott és megfelelőnek ítélt. Lapunk érdeklődésére Kiss Imre elmondta, a személyét érintő tisztségcsere némileg késleltette a tanműhely kiképzésének beindítását, de a pályázat érvényesítése folyamatban, ahogy lehet, azonnal beindítják az új szak akkreditálását, és mihamarabb, talán már a jövő tanévtől elindulhat az első székelyföldi hentesképzés.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szabad, lélegző kultúrát kell építeni
Díjátadó gálákkal, tárlatnyitókkal, gazdag programsorozatokkal ünnepelték a hétvégén a magyar kultúra napját Erdély-szerte. 
Erdélyért életműdíjat adtak át az RMDSZ jelenlegi és korábbi vezetői Egyed Ákos kolozsvári történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának a jeles nap alkalmából szervezett pénteki ünnepségen, a kincses városban. A díjat az RMDSZ, valamint az általa létrehozott Communitas Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány ítéli oda évről évre.
Az elismerésről Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elmondta, kényszer hatására alakult úgy, hogy a magyar kultúra nagyjai az alkotómunkán túl a közéletben is szerepet vállaltak, de büszkének kell lennünk arra, hogy a magyar kultúrában az igazi élet és az igazi mű nem választható el egymástól.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a kisebbségi lét alapvetően védekező lét, de nem lehet azzal védekezni, „hogy magunkra zárjuk az ajtót". Úgy vélte, a kultúra azáltal is megszűnhet, „hogy elfelejt kérdezni". „Kérdező és nyitott, azaz szabad és lélegző kultúrát kell építenünk, ennek feltételeit kell megteremtenünk. Ha nem így teszünk, akkor abból csak skanzen lesz, abból csak múzeum lesz, ami szükséges, de nem elegendő" – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
„Most már azt is tudom, mi az életműdíj: először meg kell jól öregedni, hogy az ember megkaphassa" – késztette nevetésre a közönséget Egyed Ákos a díjátadón. A rendezvényen az Erdélyi Magyar Kortárs díjakat is átadták, elsőként Fekete Vince költő vehette át a kortárs irodalmat gazdagító alkotásaiért. A képzőművészek közül az elismerést idén Onucsán Miklós érdemelte ki, az előadóművészetek közül színházban és filmekben nyújtott alakításaiért Molnár Levente vehette át. A színész laudációját pályatársa, Dimény Áron írta, amelyben – a Saul fia című film sikerére utalva – úgy fogalmazott, a kortárs magyar kultúráért díj az Oscar előszobája.
Háromszék Kultúrájáért díjat is kapott Egyed Ákos
Háromszéken is kitüntették Egyed Ákost: a történészprofesszor ünnepélyes keretek között vette át az idei, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által 2013-ban alapított Háromszék Kultúrájáért díjat. Az elismerést Tamás Sándor, a megyei önkormányzati vezető adta át a 86 éves történésznek a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepségen, szombaton Olaszteleken. Az impozáns olaszteleki Daniel-kastély méltó helyszínként szolgált ennek a – Egyed Ákos szavaival élve – „történelmi eseménynek", amelyet a korhű öltözetű Kájoni Consort régizene együttes előadása még inkább ünnepélyessé tett.
„A professzor úr azt mondta egy alkalommal, hogy akkor éri el a célját a megemlékezés, a visszatekintés, ha képesek vagyunk levonni belőle a tanulságokat, ha ismerjük a történetünket, nemzedékről nemzedékre átadjuk és hozzátesszük a saját történeteinket, tapasztalatainkat. Egyed Ákos nemcsak ragaszkodott a történelemhez, de vigyázott is rá: úgy tárta elénk, hogy megismerjük, úgy adta tovább, hogy hozzátette a maga részét, de hagyta, hogy levonjuk belőle a saját tanulságainkat. Ez a díj a megbecsülés jele, a tiszteleté, a köszöneté: hogy ragaszkodott, de vigyázta is történelmünket" – méltatta a történész munkásságát Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke.
A történész Bodoson született, szülőfalujához kötődő élményei bevallása szerint végigkísérték életútját, és büszke arra, hogy Erdővidékről származik, ide mindig hazatér. Ahogyan az eseményen megtekintett portréfilmben is elmondta, már gyerekként nagy hatással voltak rá az édesapja által elmesélt történetek, majd később a Székely Mikó Kollégium szellemisége is arra buzdította, hogy a választott pályára lépjen.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem és földrajz szakán tanult tovább, majd az átszervezett Román Akadémia kolozsvári kutatóintézetébe nevezték ki kutatónak, ahol 45 éven át dolgozott. „Kis nép, kis nemzet jobban kell vigyázzon a saját értékeire, mert kis nemzetnél, kis országnál kis hibák is nagy bajok forrásai lehetnek, vigyázzunk tehát, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésekben az érdekegyesítés legyen minden magánérdeknél előbbre való" – vallja Egyed Ákos.
Bánffy-kiállítás Váradon
A nagyváradi vár C épületében nyitották meg a hét végén az Illuzió és tükröződés című, gróf Bánffy Miklós pályaképét bemutató tárlatot. Egy modern kori reneszánsz embernek, a sokáig méltatlanul elfeledett írónak, színházi rendezőnek, egyben Magyarország egykori külügyminiszterének állít emléket az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tárlata, amely Kolozsvár, Bukarest, Hága, Kisinyov, Rabat, Bécs, Szeged és Budapest után nyílt meg Nagyváradon.
A kiállítás a polihisztor művészi világát kívánja visszaadni és megkísérli bemutatni az írót, grafikust, politikust, karikaturistát, díszlet- és jelmeztervezőt, színházi rendezőt, valamint a koronázási ünnepségek megtervezőjét. A látogatók megtekinthetik egyebek mellett a Bánffy által A kékszakállú herceg vára című Bartók-operához tervezett jelmezek rekonstrukcióit is, amelyeket a kolozsvári magyar opera a Bánffy 2014 emlékévhez készített, de meghatározó részt képviselnek a New Yorkban élő Nicolette Jelen Bánffy modern szilikátművei is.
A kiállítás különleges aktualitása, hogy feleleveníti IV. Károly száz évvel ezelőtti koronázási ünnepségét is, amelynek kormánybiztosa, tervezője szintén a gróf volt. A bemutatónak minden helyszínen akad egy különlegessége is, ez Nagyváradon a család bárói ágának tulajdonát képező pecsétnyomó, amelyet Bánffy Farkas ajánlott fel a február 28-áig látható programra. A Szebeni Zsuzsanna kurátor és Szebeni-Szabó Róbert látványtervező által alkotott tárlatot Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, az emlékév kezdeményezője nyitotta meg.
Művészetek összhangja a Kultúrpalotában
A zene, a képzőművészet, tánc, irodalom együttesen mutatkozott meg hat intézmény összefogásaként Marosvásárhelyen a magyar kultúra napja alkalmából, a Kultúrpalota harmadik emeletén, a magyar klasszikusokat, a Bernády-gyűjteményt bemutató képtárban. A Maros Megyei Múzeum, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a Látó szépirodalmi folyóirat, az András Lóránt Társulat és a Tiberius vonósnégyes közös ünnepléssel emlékezett a Himnusz születésnapjára. A képtárban zenével, tánccal, verssel fűszerezett rendkívüli tárlatvezetésen vehettek részt a jelenlevők.
A gyűjtemény történetéről Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta, a műalkotások nagyobb részét letétbe kapta a város 1913-ban a budapesti Szépművészeti Múzeumtól, ám az 1920-as hatalomváltást követően soha nem adta vissza. A közelmúltban sikerült tisztázni a tulajdonjogot, és most már végérvényesen Marosvásárhelyé maradnak a festmények. Például ott látható Thorma János Tessitori Nóráról, a híres színésznőről festett arcképe, amely előtt Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója mondott néhány gondolatot.
A Tiberius vonósnégyes a Bordi András által festett Bernády György-portré előtt kezdte a zenélést, a színművészetis hallgatók, Pataky László: Krumpliszedők festménye előtt mutatták be első performanszukat. Majd Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője olvasta fel egy korábbi versét, amelyet a szatmárnémeti Kölcsey-gimnáziumnak írt. Úgy fogalmazott, a kultúra iránti fogékonyság hiánya a legnagyobb ellensége a kultúrának.
Kulturális nyílt nap
Nyílt napot tartott a Hargita Megyei Kulturális Központ a magyar kultúra napja alkalmából pénteken Csíkszeredában. Baráti találkozóra várták az érdeklődőket, amelynek keretében a központ munkatársai az intézmény szerteágazó tevékenységét mutatták be. A találkozón részt vettek a térség kulturális szakemberei, az intézmény partnerei, civil szervezetek képviselői, valamint a Kós Károly Szakközépiskola XI. C., építészeti osztálya is.
Az esemény egyik meghívottja Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum alapítója volt, aki a Márton Áron-emlékév tartalmát ismertette. Az emlékévet hivatalosan február 12-én nyitják meg, ennek kapcsán számos programot terveznek. Többek között egy, fiataloknak szóló helyismereti tábort Csíkszentdomokoson augusztus végén, de hirdetnek majd fotó- és kisfilmpályázatot, a múzeum anyagát Csíkszeredában is bemutatják, és készül egy kültéri kiállítás is, amelyet különböző fesztiválokon mutatnak be.
A Kájoni János Megyei Könyvtár részéről Kelemen Katalin elmondta, intézményük is a maga eszközeivel hozzájárul az emlékév programjaihoz, vetélkedőket szerveznek, valamint Márton Áronhoz kapcsolódó kiállításokat terveznek. A kulturális központ munkatársa, Botár László hangsúlyozta, sok mindennel foglalkoznak az intézményben, ezek közé tartozik a képzőművészet és vizuális művészetek bemutatása, és igyekeznek olyan kapcsolatrendszert kiépíteni, hogy a helyi értékeket népszerűsíthessék. Kiállításokat hoznak el, évente megszervezik többek között a Free Camp nemzetközi alkotótábort, a Hargitai szalon tárlatot. „Minden rendezvényünknek sajátos az arculata, és fel lehet ismerni, hogy a kulturális központban készült" – hangzott el.
Értékközvetítőket díjaztak
Öt díjazottnak adtak át elismerést az Udvarhelyszék Kultúrájáért gálaesten. A magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvénysorozatot koronázó díjátadón egy kulturális egyesületet, egy színjátszócsoportot, egy művelődésszervezőt, egy polgármestert és egy grafikust tüntettek ki Udvarhelyen. Idén a helyi G. Egyesület kapta a Közösségért díjat, mivel több száz koncertet, irodalmi estet, kocsmaszínházi előadást, képzőművészeti kiállítást, fesztivált és vetítést szervezett a városban.
A Vitéz Lelkek diákszínjátszó csoportnak ítélték idén az Udvarhelyszék Kultúrájáért Egyesület Értékközvetítő díját. A negyedévszázados társulat több mint amatőr színjátszó csoport, és több mint iskolások szabadidős tevékenysége, hiszen meghatározza a Tamási Áron Gimnázium diákjainak életét, teret adva személyiségük kibontakozásának. Az Értékteremtő díjat Rezi Erika-Gabriella alsóboldogfalvi művelődésszervező vette át kultúranépszerűsítő tevékenységei, irodalom és művészet iránti elszántsága elismeréseként.
Az értékmentő-díjat Tamás Ernőnek, Székelyvarság polgármesterének ítélte az Udvarhelyszék Kulturájáért Egyesület: több mint tizenöt éves munkássága alatt felismerte, az értékek megőrzése és közkinccsé tétele nemcsak egyéni felelősség, hanem közösségi érdek. Gyöngyössy János, Homoródkarácsonyfalván élő történelmi grafikusnak ítélték az Udvarhelyszék Kultúrájáért életmű díját, amellyel munkásságát ismerte el az egyesület.
Több tízezren szavalták közösen a Himnuszt és a Nemzeti dalt pénteken, a magyar kultúra napján. Az Együtt szaval a nemzet kezdeményezés központja idén Szarvas volt, de interneten keresztül Romániából, Szlovákiából, Szerbiából és Horvátországból is csatlakoztak a rendezvényhez. Krónika (Kolozsvár)

Közös Duna-menti örökségről műhelymunkáztak Csíkszeredában a képzőművészek
,,A Duna és közös örökségünk” címmel nyílt hétfő délután a csíkszeredai Művészetek Házában horvátországi, magyarországi és romániai képzőművészek közös kiállítása. A tárlatnyitót közös alkotás is megelőzte az azonos címmel rajtolt európai uniós projekt részeként.
A Duna-régió lakosai sajátos közös kulturális örökséggel rendelkeznek, amely a korok, kultúrák, etnikumok, vallások egyvelegéből áll össze színes egésszé. Minden ország, minden település a kirakós egyik darabja, amellyel kiteljesíti az egészet. Ez a gondolat a kiindulópontja „a Duna és közös örökségünk” mottóval indult projektnek, melyet a Szigetvári Zöldzóna Egyesület és a Vörösmarti Kulturno Umjetničko Društvo „József Attila"(Horvátország) szervez. A projekt partneréül a csíkszeredai Cultura Nostra Egyesületet választották ki Erdélyből. Ennek részeként változott alkotóműhellyé hétfőn a Művészetek Háza, ahol a szigetvári elektrografikák és a horvátországi festmények közegében alkottak a Nagy István Művészeti Középiskola és a Kós Károly Szakközépiskola diákjai.
A tárlaton vörösmarti tájképeket és szigetvári elektrografikákat lehet tíz napon át megtekinteni.
„A közös örökséget festették, szabadon, a hétköznapok örökségeit” – mondta Botár László, a Cultura Nostra Alapítvány elnöke, jelezve, hogy a kiállított munkákon is ki-ki sajátosan mutatja be az örökségét.
Mint elmondta: a műhelymunkán alkotó csíkszeredai 45 diák munkáját Szigetváron és Vörösmarton is kiállítják. Megtudtuk: az európai uniós projekt révén a Duna régióra vonatkozó tudatosság növelésének eszközeként kortárs művészeti cserekapcsolatokat kíván ösztönözni három közös kiállításon, egy ötnapos alkotótáboron, valamint hálózati honlapon keresztül, amely kortárs művészeti adatbázis szerepre is hivatott. A projekt célja ugyanis a kortárs művészeti ágak minél szélesebb körű felkarolása, bemutatása a nagyközönség számára is, lehetőséget biztosítva a fiatal, még egyetemista alkotóknak is a csatlakozásra.
Gellért Edit
maszol.ro

A Duna-régió kulturális örökségét jelenítették meg
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején épül vasúthálózat, kiemelkedő természeti szépségek, a magyar alföld ihlette rajzok, székely motívumok, hangszerek, gasztronómiai elemek köszönnek vissza középiskolás diákok munkáin, amelyek a Duna-régió lakosainak sajátos közös kulturális örökségét örökítik meg.
Nem a múltat kívánták kutatni, inkább a közös jövőre irányítani a figyelmet a hétfőn zajlott műhelymunkán a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. Negyven középiskolás diák alkotott a csíkszeredai Cultura Nostra Egyesület, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a Szigetvári Zöldzóna Egyesület (Magyarország) és a Vörösmarti Kulturno Umjetničko Društvo „József Attila” (Horvátország) közös projektje keretében. Az elkészült alkotásokat ki is állították. A projekt folytatásaként hasonló műhelymunka zajlik a későbbiekben Horvátországban, majd a magyarországi Szigetváron, ahol képzőművészek számára alkotótábort is szerveznek.
A székely bácsit nagyon korán kiküldte a felesége kaszálni, de ő fáradt volt, és egy kis szíverősítő után leheveredett a szénaboglya tövébe, így elmaradt a munka a patak mellett – szól a tizedik osztályos Olti Angyalka és Salamon Ildikó által megjelenített történet, odébb meg szürkemarhák legelésznek gémeskút közelében Szőcs Károly és Péter Bernadett alkotásán. Számos motívum utal arra, hogy a diákok ismerik a Duna-régió kulturális örökségét.
Egyfajta szabadságot élvezhetett a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolából, illetve a Kós Károly Szakközépiskolából jelentkezett negyven diák alkotásaik témájának megválasztásánál, merthogy Botár László képzőművész szerint – aki Csíkszeredában irányította a projekt lezajlását –, tartottak attól, hogy A Duna és közös kultúránk címszó zavaróan hathat rájuk, lévén, hogy messze esik Székelyföld a Dunától, még ha „Dunának, Oltnak egy is a hangja”. Az ötlet jónak bizonyult, hiszen számos tetszetős pasztellmunka született a tanulók keze nyomán, voltak olyanok is, akik közösen jelenítették meg elképzelésüket. „A lényege a projektnek, hogy egymás kultúrájára figyeljünk. Ha ez megtörténik, akkor nyertünk – hangsúlyozta Botár.
A művészeti középiskolások mellett építészeti és formatervező műszaki rajzoló profilú osztályban tanulók is jelentkeztek a műhelymunkára. Márton Ildikó, a Kós Károly Szakközépiskola 11. C osztályának osztályfőnöke elmondta, ez is egy lehetőség a formatervezési alapok elsajátítására. „Előzetesen novellák szintjén készültek a tanulók egy-két gondolattal, hogy mit fogalmaznának meg alkotásukkal, és a pasztellmunkák elkészítésének alapjait is el tudták itt mélyíteni, kötetlenebb körülmények közt sokkal hatékonyabban tudnak haladni. Ebben a korban nagyon fontos ilyen témákat adni, mert sokkal inkább felismerik a fiatalok, hogy miért is érdemes itthon maradni, mi az az érték, ami a környező országokban ugyanúgy fellelhető, csak más formában. Így talán sokkal jobban értékelik saját környezetüket, legyen az épített, szellemi vagy bármilyen” – véli a tanárnő.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Diákok az egyetemen
Időjárás-előrejelzésről, növényi festékekről, a burgonyagumóban található keményítőszemcsék réteges szerkezetéről, belsőégésű motorról, növényi illóolajokról hallottak előadásokat, láttak és végeztek kísérleteket sepsiszentgyörgyi diákok szerdán és csütörtökön a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem helyi agrármérnöki szaka nyílt napjain.
A Sapientia háromszéki tanulmányi központjában Abod Éva, Bartha Csaba, Bíró Enikő, Csiszér Levente, Nyárádi Imre István és Pásztor Judit egyetemi tanárok mellett a hallgatók is bekapcsolódtak a tevékenységekbe, amelyeket hat csoportban szerveztek párhuzamosan, a végén pedig a tanulók villámkérdésekre válaszoltak a közös játékban. A Székely Mikó Kollégium, a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola, a Kós Károly Szakközépiskola és a Nicolae Colan Általános Iskola tanulói rövid betekintést nyertek a talajtan és agrometeorológia, az agrokémia, növénytan és növényélettan, a mezőgazdasági géptan és a növénytermesztéstan világába, laboratóriumi kísérletet végeztek a növényekben lévő festékanyag kivonására, műholdképekkel szimulálták az időjárás-előrejelzést, mikroszkóppal megvizsgálták a csalán bőrszövetén lévő apró növényi szőröket, amelyek a védekezést szolgálják, megismerték a porlasztó történetét és működését, tanulmányozták az illóolajokat tartalmazó gyógynövényeket és az aromakivonó technikákat. A Sapientia nyílt napjain a Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában működő szakokról is tájékoztatták a diákokat, akik közül többen arról érdeklődtek, milyen elhelyezkedési lehetőségek, esélyek vannak a különböző szakterületeken végzett tanulmányok befejezése után.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Potápi: szülőföldjükön kellene érvényesüljenek a szakmunkások
A csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola három tanműhelyét korszerűsítették és szerelték fel modern szerszámgépekkel a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának 196 ezer lejes támogatásának köszönhetően. A tanműhelyek átadó ünnepségét szombaton tartották a szakiskola dísztermében.
A 2015 a külhoni magyar szakképzés éve program keretében a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének közvetítésével, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskolában három tanműhely korszerűsítését támogatta, amelyre 14 millió forintot biztosítottak.
Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára az átadó ünnepségen felszólalásában elmondta, 2012 óta hirdetnek meg tematikus éveket, tavaly a külhoni magyar szakképzés évét hirdették meg. Erre a programra 500 millió forintot különítettek el, amelyből 345 millió forintot költöttek fejlesztésekre, 36 tanműhely felszerelésére, eszközbeszerzésre nemcsak Erdélyben, hanem többek között a Vajdaságban is. „Sokat dolgozunk azon, hogy erre a területre irányítsuk a figyelmet” – hangsúlyozta az államtitkár. Végezetül úgy fogalmazott, hogy a székely szakmunkások a munkaszeretetüknek köszönhetően mindenhol megállják a helyüket, de a legfőbb érték az lenne, ha idehaza tudnának érvényesülni, szakmájukból tudnák a családjukat fenntartani.
„Jó helyre került a támogatás, hiszen építőipari szakemberekre mindig szükség lesz” – vallotta Szén János, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatója. A kőműves, a vízgázszerelő, azaz épületgépész, valamint az ács, asztalos és parkettázó szakmákat ezentúl korszerű eszközökkel felszerelt tanműhelyekben sajátíthatják el az iskola diákjai. „Az oktatás minőségének változását várjuk ezután. Az elmúlt év végén kaptuk meg a pénzt, és a gépek, szerszámok beszerzése hosszú folyamatot vett igénybe, most jutottunk el az átadáshoz” – mondta. Hozzátette: ezt a felszereltséget az új tanműhelyek számára képzelték el, de sajnálatukra elbukott az építkezés folytatását célzó, az önkormányzat által készített pályázat, és így kénytelenek voltak a régi műhelyeket feljavítani. Korábban ugyanis a kormányhoz pályázott a város azért, hogy az évekkel ezelőtt megkezdett, de abbamaradt építkezést a taplocai szakiskoláknál folytassák, és fejezzék be. „Úgy érezzük az elkezdett épületekre, azaz a tíz tantermet és laboratóriumokat magába foglaló iskolaépületre, a négy helyiséges műhelyépületre, valamint a tornateremre továbbra is szükségünk van. Szeretnénk, ha ezek is megvalósulnának” – sorolta az iskolaigazgató.
A magyarországi támogatásból többek között egyengető és vastagoló gyalugépet, porelszívó berendezést, csiszológépet, fúrógépet vásároltak. Ezen kívül kézi elektromos szerszámgépeket is vettek, továbbá szerszámkészleteket vásároltak, például a hegesztéshez szükséges gépeket, illetve beszereztek fürdőszobai berendezéseket is, amit a tanulók különböző tervek szerint össze tudnak rakni.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Ezek a szakosztályok indulnak a következő tanévtől
Elkezdődött a kilencedik osztálytól kezdődő hároméves szakoktatásban való iratkozás a múlt héttől. Ősztől a csíkszéki szakközépiskolákban a térség munkaerőpiacának igényei szerinti szakosztályok indulnak.
A csíkszeredai Venczel József Szakközépiskolában asztalos, pék-, sütőipari szakmunkás, illetve kertész szakok indulnak ősztől. A Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában kőműves, ács–asztalos–parkettázó és víz-, gázszerelő osztályokba lehet iratkozni. A Kájoni János Szakközépiskolában fodrász és szakács ágazatokra jelentkezhetnek a tanulók. A Székely Károly Szakközépiskolában autószerelő, lakatos és karosszérialakatos, valamint villanyszerelő szakok indulnak. A csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskolában hegyvidéki farmer, továbbá pincér- és élelmezési eladó szakágakat terveztek. A csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskolába pedig hegyvidéki farmer szakosztály indul szeptembertől.
Görbe Péter, Hargita megye főtanfelügyelője érdeklődésünkre elmondta, hogy ezeket a szakosztályokat a térség vállalkozásainak és gazdasági egységeinek a munkaerőigényei alapján állították össze. „A gazdasági szféra részéről kapott jelzések alapján indították az iskolák és a tanfelügyelőség a képzéseket” – húzta alá Görbe. A szakmai oktatás egyébként gyakorlatközpontú. Az elméleti tudás megszerzését leginkább a kilencedik osztályra időzítik, felsőbb tagozatokon pedig már a szakmai ismereteken és gyakorlatozáson van a hangsúly. Nagy szerepet kapnak a szakmai oktatásban a magáncégek, mivel az iskolák vállalatokkal partnerségben végzik a szakoktatást. A szakoktatásban induló kilencedik osztályokba e hét péntekig lehet még jelentkezni.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Iskolaigazgatók: van, aki már lemondott, és van, aki fontolgatja
Két Csíkszeredai tanintézet vezetője is leköszön ősztől, egy iskolában pedig még kérdéses, hogy a jelenlegi igazgató folytatja-e a munkát a 2016–2017-es tanévben – tudtuk meg Görbe Pétertől, Hargita megye főtanfelügyelőjétől.
Görbe kifejtette, a Nagy Imre Általános Iskolában egy év igazgatói munka után mond le Forró Gerda Mária, a helyét pedig valószínűleg Dávid Zoltán, az iskola földrajz szakos tanára veszi át. A Xántus János Általános Iskolában szintén egy év munka után lesz igazgatóváltás: Kovásznai Ágnes gyermeknevelési szabadságra megy. Ebben az iskolában még nem nyilvános, hogy kit neveznek ki igazgatónak – közölte a főtanfelügyelő.
A Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában egyelőre kérdéses az igazgatói, illetve az aligazgatói szék sorsa. A tanintézet vezetői személyes okokra hivatkozva még nem döntötték el, hogy folytatják-e munkájukat a következő tanévben – nyilatkozta Görbe. Hozzátette, a megyében nem a tanfelügyelőség, hanem az iskolaközösség tantestülete javasolja az új igazgatót és igazgatóhelyettest, csak ezt követően nevezi ki a tanfelügyelőség az új vezetőt. Idén is így döntenek azon vezetői tisztségek betöltéséről, amelyek nyugdíjazás, lemondás vagy egyéb okok miatt megüresednek.
Személyes okokra hivatkozva mond le Forró Gerda Mária, a Nagy Imre Általános Iskola igazgatója. Érdeklődésünkre elmondta, hogy következő tanévtől visszatér a tanári tevékenységhez, továbbá osztályfőnök lesz. A Kós Károly Szakközépiskola igazgatója és aligazgatója is személyes okok miatt fontolgatja lemondását – közölte velünk Szén János igazgató. „Igyekszünk minél hamarabb eldönteni, hogy folytatjuk-e tovább. Egyelőre még nem mondtunk le, csak nem adtuk beleegyezésünket a további folytatáshoz” – szögezte le. Ennél többet azonban nem kívánt hozzátenni.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Európai Uniós támogatásból tataroznák az udvarhelyi várat
Uniós pályázati pénzből végeztetné el a szükséges állagmegőrzési és felújítási munkálatokat a Székelyudvarhelyi Székely Támadt-várban a helyi önkormányzat.
Erről a városi tanács keddi ülésén született döntés. Amennyiben támogatást tudnak lehívni a város egyik legfontosabb turisztikai látványosságának a felújítására – az előzetes felmérések szerint legalább 21 millió lejre lenne szükségük –, megnyitják a vár frontján lévő bástyánál a bejáratot, kiállítják a régészeti ásatások során feltárt falakat, illetve a Hajdú-bástyában egy kiállítófelületet hoznak létre.
Sinka Arnold RMDSZ-es tanácsos felszólalásában arra emlékeztetett, hogy a város idei költségvetésében a vár körül lévő magánterületek megvásárlására is különítettek el pénzt. A keddi tanácsülésen továbbá ötvenszázalékos épület- és telekadó-kedvezményt szavaztak meg azok számára, akik az országos bruttó minimálbérnél kevesebbet keresnek, illetve csak szociális segélyekből élnek. A hivatal 27 személy esetében hagyta jóvá a csökkentést.
Döntés született arról is, hogy a Hargita megyei és a helyi önkormányzat hozzájárulásának köszönhetően 90 ezer lejt költhet munkagépek vásárlására a Bányai János Műszaki Szakközépiskola. A tanintézet többek közt egy marógépet fog venni, amely az ősztől induló új műszaki szakosztályának működése szempontjából elengedhetetlen. A Kós Károly Szakközépiskola a bentlakásában üresen mAradt termek berendezésére költhet 18 ezer lejt.
Elhangzott továbbá, a csereháti sportpálya, valamint a II. Rákóczi Ferenc és az 1918. december 1. utcák kereszteződésénél megépült tér megvalósításai során megmAradt több mint 200 ezer lejt a villanytelepi napközi, az Eötvös József Szakközépiskola és a Haberstumpf-villa udvarainak fejlesztésére fogják fordítani. Arros Orsolya RMDSZ-es képviselő szóvá tette, miért nincs napirenden a tömbházak hőszigetelésével kapcsolatos határozattervezet. Orbán Balázs, a koalíció frakcióvezető-helyettese közölte: a munkálatok elvégzésére vonatkozó pályázatot október 16-áig nyújtják be, ezzel kapcsolatban azonban több részletet is tisztázniuk kell.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Gyenge eredmények a pótérettségin
A pótérettségire feliratkozott közel nyolcszáz Hargita megyei vizsgázó közül alig harminc százaléknyian értek el átmenő osztályzatot a vizsgasorozaton. Ez elmArad a tavalyi eredményektől. Hétfőn kifüggesztették az idei pótérettségi-eredményeket.
Hargita megyében idén 799 diák jelentkezett a pótérettségire, közülük 678-an vettek részt a vizsgákon. Az első, román nyelv és irodalom írásbelin egy Csíkszeredai vizsgázót puskázás miatt kizártak – tudtuk meg Bartolf Hedvig tanfelügyelőtől. Az óvások előtti eredmények azt mutatják, hogy a vizsgázók 29,20 százalékának sikerült átmenő osztályzatot szereznie. Ez némileg kevesebb, mint tavaly, ugyanis a múlt évben 30,09 százalék volt az átmenési arány az augusztusi szesszióban. A tételsorokkal kapcsolatban Bartolf elmondta, hogy azok a szaktanfelügyelők véleménye szerint közepes nehézségűek voltak.
A csíkszéki iskolákat tekintve a legjobb eredményeket az idei pótérettségin a Csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanulói érték el, a legrosszabbakat pedig a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola végzősei.
Udvarhelyszéken 280-an jelentkeztek a pótérettségire, a vizsgaközpont a Kós Károly Szakközépiskolában volt. Az átmenési arányokat tekintve a legjobban az udvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum pótérettségizői teljesítettek, a leggyengébben pedig a zetelaki középiskola, illetve a keresztúri Zeyk Domokos Műszaki Líceum diákjai.
Maros megyeben még rosszabb az átlag
Maros megyeben 23,03 százalékos volt az átmenési arány a pótérettségin, azaz a jelentkezők nagy része most sem szerzett érettségi oklevelet. Összesen 1151 diák iratkozott be az érettségi valamelyik vizsgájára, és 964 tanuló jelent meg a próbákon. Ebből mindössze 143 jelentkezőnek sikerült az érettségije – tudtuk meg Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettestől. A magyar anyanyelvű diákok körében pedig 26,61 százalékos volt az átmenési arány Maros megyeben – derült ki a tanfelügyelőség adataiból.
Három jelentkezőt ugyanakkor kizártak másolás miatt a pótérettségi román írásbeli vizsgájáról Maros megyeben, ők az okostelefonjuk használatával próbáltak csalni, de a felügyelő tanárok lefülelték őket. Más írásbeli vizsgán nem történt hasonló incidens – vagy legalábbis senkit nem kaptak rajta csaláson.
Az óvásokat hétfőn este nyolc óráig lehet letenni, aztán augusztus 30–31-én kerül sor a dolgozatok újrajavítására, a végleges eredményeket szeptember elsején függesztik ki.
Az országos átmenési arány is alacsony
Országos szinten a pótérettségiző diákoknak alig 24 százaléka szerzett átmenő átlagjegyet az augusztusi szesszión. Az Oktatási Minisztérium az Agerpres hírügynökségnek küldött közleményében rámutatott: az augusztus 16. és 26. között zajló pótérettségin közel 35 ezren jelentek meg a vizsgákon, közülük pedig 8300 tanulónak sikerült oklevelet szereznie.
Dósa Ildikó, Hajnal Csilla, Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Bibó Erzsébet, az elfelejtett nagyasszony
A sepsiszentgyörgyi Magyar Állami Tanítóképző Intézet épületét, amelynek akkori igazgatója Zayzonné Stöger Adél volt, 1919-ben elvette a román állam. A tantestület egy része elhagyta az országot, a másik részét a Református Székely Mikó Kollégium fogadta be a tanulókkal együtt. Így történhetett meg, hogy az 1919–20-as tanévtől a fiúgimnázium mellett tanítóképző, polgári fiú- és leányiskola is volt. A fiúgimnázium tagozataként a négyosztályos polgári leányiskola (későbbi leánygimnázium) működött a Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola jogutódjaként.
Ennek a tagozatnak az élére nevezték ki 1924 januárjában Bibó Erzsébetet, aki Jancsó Gábor fiúiskolai igazgatót váltotta fel, mivel a törvények nem engedélyezték, hogy férfi álljon a leányiskola élén. Húsz éven át vezette Böske néni az intézetet, szerzett elismerést a nőnevelés terén. Karöltve Csutak Vilmossal, a Fiúgimnázium rektor-igazgatójával síkra szállt a leányképzés ügyéért. Mivel a felettes tanügyi szervek kifogást emeltek, amiért a fiúk és a lányok egy épületben tanulnak, mindent latba vetett, hogy különálló iskolaépületet teremtsen a lányoktatás számára. A különálló épület létrehozásának gondolatát Csutak Vilmos 1925-ben terjesztette a kollégium tanári nagygyűlése elé, és a városi tanácshoz fordul ennek érdekében.
Kemény szervezőmunka következett: elvi engedélyeztetés Bukarestben, felhívás a megye lakosságához az anyagi támogatás érdekében. Az anyagi fedezet megteremtése után Kós Károly építész jóvoltából elkészült az új iskola épületének terve, és 1927-ben már áll is az Ujjvárossy-kertben az új épület, a kicsi Mikó (a mai Kós Károly szakközépiskola), majd 1935-ben mögötte szintén Kós Károly tervei alapján az internátus. Ezen tetteivel Csutak Vilmos beírta magát a mai Mikes Kelemen Főgimnázium történetébe.
A tanulólétszám növekedésével az új épület már nem volt elegendő, ezért használták a Székely Tanalap (a mai C. Brâncuşi-iskola) épületét, valamint a Kriza János utca sarkán álló, ma is használt kicsi Mikest. Ezek az évek voltak az iskola történetében a vándorlás kezdetei. De semmi sem törhette meg a tantestület és igazgatója fáradságot nem ismerő munkáját. Olyan nagyszerű pedagógusokat jegyezhetünk ebből az időből, mint Zakariás Erzsébet (későbbi igazgató), Seprődi Anna, akik szívvel-lélekkel álltak Bibó Erzsébet mellé nemes hivatásuk teljesítésében.
De ki is volt Bibó Erzsébet, mindenki Böske nénije?
Csombordon született 1885. október 19-én. A család barátosi eredetű. Iskoláit Hódmezővásárhelyen, Nagyváradon az Orsolyák Intézetében végezte, majd Győrben tanítói oklevelet szerzett. Milyen érdekes. Itt Pálmai Lenke tanítványa volt, akinek később utódja lesz. 1907-ben Budapesten magyar nyelv és irodalomból és történelemből tanári oklevelet szerzett. Pályafutását Baróton kezdi meg, majd Segesvár, Rimaszombat, a bácskai Kula következett. 1918 őszén kerül Sepsiszentgyörgyre a polgári leányiskolához, 1924 januárjában nevezik ki az iskola igazgatójának. Új megbízatása kezdetén fő feladatának a lányoktatást szolgáló megfelelő iskolaépület létrehozását tartotta. Ezt sikerült elérni a fent vázolt körülmények között. Igazgatói tevékenysége nem szorítkozott csupán az épületkérdés megoldására.  Mindenki Böske nénije nagyszerű, de szigorú pedagógus volt, élményszerű órákat tartott, ezért is szerették növendékei. Kollégái tisztelték demokratikus vezetési módszereiért. Igényességét, pontosságát és következetes vezetési eljárásait a felsőbb szervek által hátrahagyott jegyzőkönyvek is igazolják. Ő volt, aki kezdeményezte a leányiskola főgimnáziummá való fejlesztését (ami Zakariás Erzsébet igazgatósága alatt vált jogerőssé). A tanárokon kívül nagy hozzáértéssel tanított színdarabokat (fiatal korában a színészet felé is kacsingatott) diákjainak, de a felnőtteknek is. Nevelői tevékenysége mellett mintegy két évtizeden át a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosa, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének alelnöke.
1971 februárjában bensőséges ünnepségre került sor az akkori 2. számú középiskolában, majd 1995 novemberében a szemerjai templomban. Az 1971-es találkozón még részt vett Böske néni is. Ez volt az utolsó találkozása volt iskolájával. Beszédében hangsúlyozta, hogy ,,tanító ne legyen az, akiben nincs hivatásszerűség, és nem szereti a gyermekeket...”, és hogy belső adottság szükséges a tanítósághoz. Az ünnepség kezdeményezője – úgy, mint az 1995-ös hálaadó ünnepségnek is – Kelemen József, az iskola egykori tanára és igazgatója volt. Kelemen József köszöntőjében (1971) így jellemezte Böske néni: ,,Életét sohasem szennyezte be az öncélúság, a lelkiismeretlenség, a becstelenség, az igazságtalanság, a rosszindulat.” Szemét mindig a közérdeken tartotta, munkaerejét annak szolgálatába állította, erre serkentvén másokat is.
Sokatmondó néhai Szabó József uzoni református lelkipásztor ,,értékelése”: ,,Sokszor elmondta: mindig a boldog családi élet után vágyódtam, nem adatott meg nekem, de nem panaszkodom, családom volt az iskola, gyermekeim a tanítványaim, s örömöm az ifjúság nevelése.” Pályafutásának 40 évéből huszonkilencet töltött az iskola szolgálatában. 1971. május 22-én halt meg. Sírja a szemerjai régi református temetőben található, 1989-ben aligazgatóként kezdeményeztem az akkori líceum építészeti szakosztályai és a Megyei Építészeti Vállalat anyagi támogatásával felújítását. Emléke legyen áldott halálának 45. évfordulóján is!
Jancsó Árpád Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Balladamondók földje
Igaz, Háromszéket a balladák földjének szokták nevezni, de mostanság annyira megnőtt az előadók száma, hogy nyugodtan mondhatjuk balladamondók földjének is. Mintegy két évtizede nagy nehezen sikerült meggyőznöm az ilyen versenyek szervezőit, hogy a sok nyelvi vetélkedő, mesemondó-, ének- és dalversenyek mellé iktassuk be ezt is, mert ha népszerűsége nem is vetekszik a többi műfajéval, azért ott a helye azok között, mondani és mondatni kell, mert a népi irodalom legcsiszoltabb, gyémánt fényességű darabjai ezek a népballadák. 
És lám, nem volt hiábavaló az akkori harc: mára az egyik legrangosabb eseménynek számít, s időközben országos szintűvé növekedett, hozzák mindenhonnan a ragyogó, csillogó népballadákat, s akik mondják, előadják, azoknak a hangján, viseletén, viselkedésén érződik, látszik, hogy számukra igazi ünnep a balladamondás. Így volt ez most, az elmúlt hét végén is. 
A Kós Károly Szakközépiskola adott helyet idén is a megyei megmérettetésnek, s legalább száz kisebb és nagyobb iskolás öltözött díszbe, ki székelyruhában, ki magyaros viseletben, ki sötét öltözetben mondta el meséjét, balladáját, s milyen jó, hogy jó néhány éve a balladamondás mellé felzárkózott a balladaéneklés is. Ez a százas szám egyébként megsokszorozható, mert korábban zajlottak az iskolai meg a körzeti szakaszok, s csak a legrátermettebbek, a pillanatnyilag leginkább formában lévők lépték át az említett színhely küszöbét. És hogy mennyire fontos a szülőknek is: pár nappal ezelőtt előkészítő osztályos gyerek apukája keresett meg, hogy valahogy intézném el, kicsi leánykája jusson tovább, mert igen-igen szeret mesét mondani, s erősen búsul, mert csupán második lett… Tájékoztathatom, hogy nem tudtam elintézni, de ez ne szegje kedvét a kis mesemondónak, mert jövőben meg azután és még azután is lesznek mesemondó vetélkedők.
E kis jegyzetben nincs lehetőség felsorolni a neveket, legszívesebben ideírnám mind a százegynéhány nevet, hadd tudjuk meg, hogy csodálatos világba léptek be ezen a délutánon: a mesék és balladák mindent átölelő, minden bút-bánatot feledtető birodalmába. (A díjazottak nevét egyik közelebbi lapszámunkban közöljük.)
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Ellenőrző könyv magyarul
Nem minden iskolában élnek a törvény biztosította nyelvi jogokkal, ezért az oktatási minisztérium kisebbségi főosztálya felhívása alapján a megyei tanfelügyelőség értesítette az iskolákat az érvényben lévő jogszabályról. Leszögezik: a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató óvodák és iskolák belső kommunikációjában, a szülőkkel való értekezésben használható az oktatás nyelve, az ellenőrző könyv pedig az iskola és a szülők közötti levelezés eszköze. Ebből az következik, hogy magyarul is kitölthető.
Ez év májusáig egymásnak ellentmondó rendelkezések voltak érvényben az iskolákban használt okiratok nyelvi szabályozása tekintetében, emiatt minden iskola a saját értelmezése szerint alkalmazta a vonatkozó törvényt. Az oktatási minisztérium idei 3844-as rendelete világosan leszögezi, mi számít hivatalos okiratnak az iskolában, és pontosítja az ellenőrző könyv szerepét. Legtöbb helyen a szokás hatalma irányítja jelenleg is a gyakorlatot: ahol korábban is éltek a nyelvi jogokkal, ott a nem hivatalos iratokat most is magyarul fogalmazzák meg, ahol pedig még a magyar családnak szóló szülőértekezleti meghívó is román nyelvű, ott úgy is maradt. Ez alól a háromszéki iskolák sem kivételek. Még manapság is látunk magyar többségű tanintézmény üzenőfalán vagy a bejáratánál kizárólag román nyelven megfogalmazott értesítéseket. Például: csak románul olvasható a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola bejáratánál a titkárság programjára, az ingázók bérletének kiadására vonatkozó értesítés. De nem ez az egyetlen példa. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő elmondta, azért emlékeztették az iskolákat a jogszabályra, mert az ellenőrző könyvek kitöltésének nyelve tekintetében vannak bizonytalankodók. Pontosították: ez olyan dokumentum, amelyben a tantárgyak neve, az elemisták tanulmányi eredményeinek minősítése és bármilyen üzenet magyarul írható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A ballada arra figyelmeztet, hogy a tetteknek, döntéseknek súlyos következménye van, a mese a reményt hozza el, hogy zűrzavaros világunkban helyre lehet hozni a dolgokat – mondta köszöntőjében Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermekfolyóirat főszerkesztője tegnap a Kriza János Balladamondó, Balladaéneklő és Mesemondó Verseny országos döntőjének megnyitóján a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által szervezett vetélkedőre idén százhetven diák nevezett be, minden olyan megyéből érkeztek versenyzők, ahol működik magyar nyelvű oktatás.
A romániai magyar nemzeti közösség megmaradásának alapvető feltétele a magyarságtudat kialakítása, szüntelen ápolása – hangsúlyozta Nagy Éva, a nemzeti kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárság kabinetjének igazgatója. A nyelv kultúránk hordozója, a nyelv viselkedési forma, a lét kifejezőeszköze, ha ápoljuk, megadja az együvétartozás tudatát, a közösségi tudatot – mondotta. Zsigmond Emese arra kérte a versenyzőket, felejtsék el a nyerniakarást, inkább legyenek hitelesek a mese és a ballada üzenetének átadásában, igazodjanak ahhoz a tisztességhez, tisztasághoz, amit ez a műfaj hordoz.
A megnyitó után a mesemondók egy része a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében maradt, a többiek a Míves Házban, a Magma kiállítótérben, a Lábas Házban és a Bod Péter Megyei Könyvtárban adták elő meséiket, a balladamondók a Kós Károly Szakközépiskolában, a balladaéneklők a Kónya Ádám Művelődési Házban versenyeztek. A Szatmárnémetiből érkezett Scheitli Krisztina az Angoli Borbála tragikus történetét elmesélő, A szégyenbeesett lány című balladát választotta, a szintén szatmári Örmény Márk pedig tavaly balladával vett részt a versenyen, idén a Lusta Jankó című mesét hozta. A nigériai származású, de magyar gyökerekkel is rendelkező diák lapunknak azt mondta, nagyon megszerette a magyar kultúrát, ezen belül különösen a népi kultúrát, a néptáncot, a magyar viseleteket. A tordai Fina Ágota Enikővel édesanyja szerettette meg a mesét, iskolatársa, Kiss Boglárka Dalma óvó nénijétől hallott kiskorában nagyon sok magyar népmesét, a szintén tordai második osztályos Ferenc Gábor öt éves kora óta mond meséket, idén A tulipánná változott királyfi címűt hozta a döntőre. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tanuló Kolumbán Pál szerint a mese üzenete örök érvényű, amit nem csak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is át kell adni.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mesterek és tanítványaik
Vigyázzunk az örökségre, tegyük élővé népművészetünket! – hangsúlyozta Vinkler Aranka népi iparművész, a népművészet mestere a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában hétfőn megnyílt Mesterek és tanítványaik című kézműves-népművészeti kiállítás megnyitóján. A Szorgos kezek díszítőművészeti szakkör és az iskola kézimunka köre második alkalommal mutatkozik be közös kiállításon, amely péntekig tart nyitva, de nem csak látogatni lehet, a Szorgos kezek tagjai rendhagyó kézimunkaórára fogadják az érdeklődő diákcsoportokat.
Szőke Anna Mária iskolaigazgató megköszönte Vinkler Arankának és Köllő Irénkének az iskola kézimunkakörében kifejtett tevékenységét, és hangsúlyozta: a népi művészetnek nemcsak nevelő hatása van, hanem örömet is szerez annak, aki műveli. A textil szakos diákok hímzett alkotásai és varrottasai mellett az iskola faipari  és környezetvédő osztályai is bemutatkoztak néhány munkadarabbal, a Szorgos kezek díszítőművészeti szakkör tagjai lakástextíliákat, népi ruházatot, karácsonyi terítőket, úri hímzéssel díszített ruhadarabokat állítottak ki, néhány asztalon a csoporthoz csatlakozott csontfaragó, bőrdíszműves és viseletkészítő is bemutatta portékáit. A kiállítás-megnyitón jelen lévő Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, az elmúlt időszaban több olyan pozitív változás történt a törvénykezés, illetve a vállalkozók és a tanügyi intézmények együttműködése terén, ami segít abban, hogy a diákok és a vállalkozók jobban megtalálják az összhangot, fel tudjanak készülni arra, amikor a diákból   munkaerő lesz. Harmadik éve sikerül a kamarának és a megyei tanfelügyelőségnek bevonnia a vállalkozókat az ASIMCOV révén egy olyan konzultációba, ami arról szól, hogy milyen jellegű munkaerőre van szükségük a jövőben, hisz a beiskolázási tervnek a valós igényekre kellene épülnie – mondotta. Édler András pozitívnak tartja, hogy az országos kamara kezdeményezésére megszületett a duális képzés törvénye, és szintén az országos testület indítványozta, hogy a cégek költségként számolhassák el a náluk gyakorlatozó diákoknak szánt juttatásokat, ami tételesen bele is került az új adótörvénykönyvbe. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara nem csak a szakiskolák és a vállalkozók között próbál közvetíteni, szélesítené a kört a helyi egyetem bevonásával,  hogy a hallgatók is megismerjék a lehetőségeket, könnyebben el tudják dönteni, hol akarnak, illetve a vállalkozók megítélhessék, kivel akarnak dolgozni – közölte Édler András.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az építész munkásságára emlékeztek
Iskolánk névadója példakép számunkra, munkásságával, életvitelével, sokoldalú alkotó emberi magatartásával olyan egyéniség volt, aki örökre példa marad számunkra – szólt a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola névadó ünnepségén összegyűltekhez Szén János igazgató. A tanintézmény többnapos programmal emlékezik az építészre.
Iskolanapok keretében emlékezett a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola névadójának munkásságára és szellemi örökségére. A többnapos programban versenyek, vetélkedők, kiállítások szerepelnek, két téma köré csoportosítva: Kós Károly élete és munkássága (Kós-vetélkedő, kincskeresés, maratoni felolvasás Kós Károly-művekből), valamint a karácsonyi ünnepkör (különböző kézműves-tevékenységek, ének- és szavalóverseny). Az iskolaközösség ezenkívül közös korcsolyázásra, úszásra is felkerekedett, illetve floorball-, ping-pong-, sakk- és Rubik-kockakirakó bajnokságot is szerveztek.
Az építészeti rajzoló és formatervező osztályos diákok műveiből kiállítás nyílt. – Abban az iskolában tanulni, amely Kós Károly nevét viseli, nem küldetés nélkül való. Fel kell idézni újra és újra, megerősíteni, hogy mit üzen a név, s általa az ember személye, munkássága, aki e nevet viselte, aki értelemmel és érdemmel töltötte meg… Kós Károly a névadód. Nem az építész, nem az író, a grafikus, nem a történész, s nem a gazda, hanem az ember, aki jó akarattal, jó ösztönökkel, tudásvággyal és szorgalommal ismerte meg a világot, és találta meg benne az Ő helyét. Ahol Ő a legtöbbet tudta adni cselekedeteivel – a népének – idézte Faragó Melinda építész gondolatait az iskolanapok megnyitóján az iskolaigazgató.
A szakközépiskola 2002-ben vette fel az építészként, irodalmárként, grafikusként ismert Kós Károly nevét, az iskolanapok megszervezésében Csíkszereda Megyei Jogú város támogatta a tanintézményt.
Pál Bíborka Hargita Népe (Csíkszereda)

Nem szűnik meg a Peda jogi státusza
Nem szűnik meg a Benedek Elek Pedagógiai Líceum jogi státusza, de több változást is tartalmaz a Székelyudvarhely oktatási hálózatának szerkezetéről szóló új terv, amelyet az önkormányzat a héten küldött el a megyei tanfelügyelőségnek.
A terv szerint átcsoportosítások lesznek a napközik esetében, ám Lőrincz Edit, az önkormányzat oktatási szakbizottságának elnöke szerint ebből semmit nem fognak érezni az állami napközikbe járó gyerekek, sem szüleik – „csupán más írja alá a papírokat”, hiszen adminisztratív okok miatt történnek a módosítások.
„Nem működhet önálló jogi státusszal óvoda, ha 150 alatti gyereklétszámmal rendelkezik, éppen ezért szükséges volt az átcsoportosítás, hiszen volt olyan intézmény, amelynek megmaradása kérdésessé vált a jogszabály miatt, holott szükség van rá” – magyarázta Lőrincz Edit, hozzáfűzve, arra figyeltek a terv kidolgozásakor, hogy a város összes körzetének legyen napközije.
Elmondása szerint a Ficánka Napközi Otthon esetében merült fel, hogy az előkészítő osztályba készülő gyerekek miatt nem lesz meg a működéshez szükséges létszám, noha a Csereháton lakó gyerekek többsége oda kerül. Az új terv szerint a Ficánka a meglévő mellett még egy óvodai csoportot indít a Budvár Szociális Központban, a Csereháton pedig tipegő csoport indul, illetve terveznek egy vegyes csoportot is.
A Bethlen Gábor utcai Napsugár Napközi Otthon három tagóvodával rendelkezik, az egyik a Tamási Áron utcában, a másik pedig Szombatfalván van, így földrajzilag is távol esnek egymástól, ezért adminisztratív szempontból módosítottak. A Villanytelepi Napközi Otthonhoz átkerült a Bethlen Gábor 10. szám alatt működő Napsugár Napközi Otthon, a jelenleg a Napsugár Napközi Otthon alárendeltségében működő Csicsergő napközit pedig a Malom utcai Zsibongó napközihez rendelik hozzá jogilag – tájékoztatott Lőrincz Edit.
A Wesselényi Miklós utca 15. szám alatt lévő szombatfalvi napközi, amely eddig a Napsugár Napközi Otthon alárendeltségébe tartozott, jövőtől a Nicolae Bălcescu utca 2. szám alatti Eszterlánc Napközi Otthonhoz kerül. A Csillagvár és a bethlenfalviKipi-kopi Napközi Otthon esetében nem lesz változás.
„Nem volt kényszer, nem volt erőszak, maguk között beszélték meg és hozták meg a döntést az igazgatók, hozzáállásuk példaértékű volt, ennek köszönhetően jött létre hat erős napközi” – mondta Lőrincz Edit. Hozzátette, hogy a Napsugár Napközi Otthon korábbi igazgatója, Bunta Gyöngyi idén nem indult az igazgatói versenyvizsgán, de a tanév végéig még ő vezetheti a napközit. Azt is elmondta, hogy az igazgatók megegyeztek abban, egymás körzetéből nem „halásszák” el a gyerekeket.
A Kósba költözik az asszisztensképző
A következő hetekben végleges döntést hoznak arról is, hogy a Tamási Áron Gimnázium alárendeltségéből a Kós Károly Szakközépiskolába „költözzön” az Egészségügyi Technikum.
„Az lenne a cél, hogy önálló intézményként működjön az asszisztensképző, erre is keressük a megoldást, ám egyelőre arról szólnak a tárgyalások, hogy a helyszínt áthelyezzük a Kós Károly Szakközépiskolába” – mondta Lőrincz.
Ennek egyik oka, hogy így felújított termekben, „jó kabinetrendszerben” tanulhatnak a technikum tanulói, illetve ezzel „tehermentesítenék” a Tamásit is. „A Kós nagyon szívesen fogadja a technikumot” – fogalmazott Lőrincz Edit. A költözésről a végső döntést az asszisztensképző vezetősége hozza meg. A városháza a tanfelügyelőségtől néhány hetes halasztást kért az oktatási hálózat tervének végleges kialakítására.
A városháza egy átfogó felmérést is megrendelt az oktatási stratégia kidolgozásához. „Mivel nem voltak egyértelműek a vélemények, és néhány intézményvezető részéről elhangzott felvetések nagy port kavartak, a városháza egy külső szakmai csoportot kért fel az oktatás felmérésére” – mondta Lőrincz Edit.
A hivatal közleménye szerint az új városfejlesztési tervek részeként alakítják ki az új oktatási stratégiát, ezért fókuszcsoportos megbeszéléseket is tartottak, és közel száz szakember véleményét kérdezték meg. Továbbá március 15-éig egy tanulmányt is készítenek a diákok és szülők elvárásairól, a vállalkozások igényeiről, valamint az oktatási egységek tanári állományáról és felszereltségéről. A tanulmány eredményeit hosszú távon, legalább öt-tíz évre alkalmaznák a városi iskolahálózat megszervezésében.
Huszonöt tanegység, nyolcezer gyerek
Jelenleg a székelyudvarhelyi iskolahálózat 25 oktatási intézményből áll, melyekbe összesen 8155 diák jár – derül ki a tájékoztatóból, amit a polgármesteri hivatal sajtóosztálya küldött szerkesztőségünkbe. Hét önálló jogi személyiséggel rendelkező, állami finanszírozású napközi otthon, egy, a Kerekerdői Katonai Alakulathoz tartozó napközi, egy magánóvoda, négy általános iskola, nyolc középiskola, a Sportiskola és a Cimbora Ház alkotja az udvarhelyi oktatási hálózatot.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Belvárosi elemi iskolát alapítanának (Sepsiszentgyörgyi oktatás)
A sepsiszentgyörgyiKós Károly Szakközépiskola jelenlegi épületében új belvárosi elemi iskolát hozna létre a helyi önkormányzat, ez azt jelentené, hogy a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum 2018 őszétől feladná a szóban forgó osztályait, és az új létesítményben indulnának a kezdő osztályok. Ezt tegnap Antal Árpád polgármester jelentette be az érintett két iskola több mint harminc tanítójának jelenlétében tartott találkozón.
A pedagógusok egyetértettek a jelenleginél jobb körülmények kialakítása miatt hozott döntéssel, de nem mondanának le a nevezett iskolákhoz tartozásról, ragaszkodnak a Székely Mikó és a Mikes Kelemen név szellemiségéhez, ugyanakkor féltik a katedrájukat, tartanak az őket érintő bizonytalanságtól.
A polgármesteri hivatal gyűléstermében tartott találkozón Szőcs Levente, a megyei nevelési és erőforrásközpont vezetője és Brassai László, a megyei nevelési tanácsadó központ igazgatója ismertette a nemrég készített felmérés eredményét, miszerint a megkérdezett sepsiszentgyörgyi diákok, szülők és pedagógusok egyformán negatívnak értékelték a belvárosi iskolák szűkös udvarát, tornatermét, a nagy létszámú osztályokat, legtöbben a jelenlegi helyzet változtatása mellett tették le voksukat. Keresztély Irma korábbi főtanfelügyelő, a találkozó moderátora elmondta, a helyi önkormányzat nem saját fejétől javasol változtatást a helyi oktatási rendszerben, hanem szakemberektől kért vélemények alapján.
Antal Árpád polgármester hat pontban foglalta össze a javaslat pozitívumait: ha az érintett két iskolának nem lenne elemi tagozata, akkor tarthatna felvételit az V. osztályba, ami azt jelentené, hogy felvehetne olyan gyermekeket is, akik korábban nem voltak az iskola tanulói, és faluról is bejuthatnak a jól felkészült diákok; a jelenleginél jobb körülményeket tudnak biztosítani a gyermekeknek, tágasabb tantermeket és udvart; az érintett két iskolában felszabadult termekben laboratóriumokat tudnak berendezni; nem lesznek összezárva a 6 és a 18 éves gyermekek egy intézményben, ami főként a mellékhelyiségek használatánál fontos; könnyebb a megközelíthetősége a park fölötti iskolának, mint a jelenlegieknek, és több a parkolási lehetőség; az összevont elemi iskola vezetésében tanítók vennének részt, ami pozitívan hatna ki az egész intézményre. A városvezető azt javasolja, az átalakítást 2018 őszén kezdjék, amikortól nem indítanának elemi kezdő osztályokat a nevezett két iskolában, és az új intézmény viselné a Kós Károly Belvárosi Elemi Iskola nevet.
A jelen lévő tanítók aggályaira, kérdéseire válaszolva Antal Árpád elmondta: a szóban forgó épületet az igényeknek megfelelően alakítanák át, a harminchárom osztályból, amennyi jelenleg működik a két iskola elemi tagozatán, annyi maradna meg, amennyire igény van, de arra gondot fordítanának, hogy mindenképpen 300 fölött legyen a diáklétszám, hogy önálló iskolaként működhessen. A városvezető arról biztosította az érintett pedagógusokat, az átszervezés miatt senkit nem ér veszteség, ha van elegendő gyermek, ugyanannyi előkészítő osztály indulhat az új iskolában, mint a jelenlegi kettőben együttvéve.
A tanítók többsége nem értett egyet azzal, hogy új elemi iskola jöjjön létre a jelenlegi felállás helyett, mert féltik a presztízsüket, szerintük nem mindegy a szülőknek, hová íratják a gyermekeiket, és a tanítóknak is fontos, hogy milyen iskolanévvel vesznek részt a versenyeken. Sokan attól tartanak, az összevonás leépítéssel is járhat, azt pedig többen vallották, túl korai a gyermekeket a IV. osztály végén felvételiztetni, mások azt vetették fel, a szóban forgó átalakítás miatt a szülők jó hányada már kezdettől a város egy másik I–VIII. osztályos iskolájába íratná gyermekét, hogy a folytonosság biztosított legyen legalább nyolcadik végéig.Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója azt hangsúlyozta: minden gyermek fontos, minden gyermeknek meg kell adni az esélyt, hogy V. osztálytól a Székely Mikó Kollégiumban vagy egy másik neves iskolában tanulhasson, ezért támogatja a felvételit elemi után. Már István, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatója jelen lévő pedagóguskollégáihoz hasonlóan  ragaszkodna a Mikes-iskola önállóságához előkészítőtől tizenkettedikig, de a tantestület azt nem tartaná rossz ötletnek, hogy az egyik városközponti nagy iskola elemi tagozata átköltözzön a Kós Károly tervezte épületbe, a másiknak pedig tágasabb tér maradna a jelenlegi épületen belül és kívül.Sem az érzelmi megközelítés, sem az a javaslat, hogy – önállóságukat megtartva – a két iskola elemi osztályai költözzenek a jelenlegi Kós Károly Szakközépiskola helyére, nem életképes, mert nem működhet két intézmény egy födél alatt – szögezték le a városvezetés jelen lévő tagjai, a polgármester ellenben megígérte, legközelebb a helyszínen mutatja be az átszervezés konkrét lehetőségeit, előnyeit.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Két szakiskola összeolvad (Vihart kavart a beiskolázási terv)
Másfél órán keresztül vitatkoztak a sepsiszentgyörgyi tanács tagjai a következő (2017/2018-as) tanév beiskolázási tervéről, mielőtt – a román és az EMNP-s tanácstagok ellenszavazatával – elfogadták a tegnapra összehívott rendkívüli ülés napirendjén levő egyetlen határozatot. A legfontosabb módosítás az, hogy a Kós Károly Szakközépiskolát a Puskás Tivadar-szaklíceum szerkezetébe tagolják be (diákokkal, tanárokkal és az Európai Alapokból felújított Gyár utcai műhelyekkel és tantermekkel együtt); a második lépés a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum elemi osztályainak átköltöztetése a Kós Károly nevét viselő, általa tervezett iskolába, és fontolóra veszik a Constantin Brîncuşi Szakközépiskolának a Berde Áron-iskolához való csatolását is.
Ez azonban később lesz, egyelőre az első lépés is nemtetszést keltett. Bálint József EMNP-s, Rodica PârvanSZDP-s és Vasile ComăneciNLP-s tanácstag először azt tette szóvá, hogy a tervezetet – 88 oldalas mellékletével együtt – kedd este 10 után kapták meg, éjjel kellett áttanulmányozniuk, az ismerős szülők, pedagógusok véleményét kikérniük, hogy szerda reggel 10 órakor a szakbizottsági ülésen (amelyről Rodica Pârvant tíz perccel a megkezdése előtt értesítették) hozzá tudjanak szólni. Ez a kapkodás más esetben sem üdvös, de ilyen horderejű kérdés esetében különösen káros – vélekedtek. Válaszul Antal Árpád polgármester elmondta, hogy a soros tanácsülések minden hónap utolsó csütörtöki napján délben kettőkor kezdődnek, a rendkívülieket azonban a körülmények alakulása szerint hívják össze; a szakbizottsági ülések időpontjáról a bizottsági elnökök döntenek. A kései meghívás valóban mulasztás, ezért Sztakics Éva alpolgármester kért elnézést hivatali munkatársai nevében.
Átszervezés kis költözködéssel
Ugyancsak Sztakics Éva ismertette a beiskolázásra vonatkozó határozattervezetet is. Elmondta: a közoktatás megfelelő feltételeinek biztosítása az önkormányzat hatáskörébe tartozik, amelynek kötelessége észszerűen kihasználni a helyi adottságokat, és egyenlő feltételeket biztosítani minden iskolás gyermeknek. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a Kós Károly-iskolában sok az üres hely, miközben a Mikó és a Mikes elemistái szűk épületben, szűk termekben, szűk udvaron szoronganak, még a bentlakásban is osztályokat kellett kialakítani, ráadásul parkolni sem tudnak a gyermekeiket szállító szülők. Ezzel az állapottal az érintett szülők és pedagógusok is elégedetlenek, többségük egyet is értene azzal, hogy átköltözzenek a tágas és szépen felújított Kós Károly-iskolába, csak azt szeretnék, hogy a régi, neves középiskolákhoz tartozzanak továbbra is. Erről hétfőn széles körű megbeszélést is tartottak (erről Belvárosi iskolát alapítanának címmel lapunk keddi számában tudósított). A javaslat egyébként egy tavaly megrendelt, szakemberek által elkészített, átfogó tanulmányon alapszik, a cél a helyi oktatás minőségének javítása. Lényegében egy átszervezésről van szó, ami némi költözködéssel jár – magyarázta.
Nem ez a megoldás
A diáklétszám 25 év alatt felére csökkent, és ez mindent eldönt – vélekedett Bálint József, aki szerint ezt a problémát már öt éve seprik a szőnyeg alá a sepsiszentgyörgyi tanácsban, és most igen hirtelen akarják megoldani. Amikor a gyermekek fogyni kezdtek, az elméleti líceumok létszámát nem csökkentették, csak a szakiskolák ürültek ki sorra: tizenegy év alatt a hétből mindössze négy maradt, és ez meglehetősen fonák helyzetekhez vezetett: az elméleti osztályokban csökkent a színvonal, a szakiskolákba már alig jutott valamirevaló diák. Ez öt-hat éve változott meg, de bizonyos dolgok már elvesztek: például a középszintű mezőgazdasági képzés megszűnt, de most már van felsőfokú, és ugyanabban az épületben. Talán jobb lett volna mindent arányosan zsugorítani, vagy kisebb létszámú osztályokat indítani, ahol több idő jut egy-egy gyermekre. Most is inkább bővíteni kellene a szakmai képzések palettáját, nem szűkíteni, és főleg nem azért, hogy több száz gyermeket és szülőt sétáltassanak naponta a központba; lehet lakónegyedi iskolákban is tanulni – érvelt. Végül így összegezett: aki az oktatáson spórol, az a jövőt számolja fel.
A gyermekek érdekei
Az önkormányzat egy választ próbál megfogalmazni azokra a kérdésekre, amelyeket a mikós és mikeses szülők és pedagógusok tettek fel, tehát lényegében egy alulról jövő kezdeményezésre keres megoldást – válaszolta Antal Árpád, hangsúlyozva, hogy elsősorban a gyermekek érdekeit nézik, azt, hogy mindenkinek egyenlő, jó iskolai körülményeket biztosítsanak. Nem a városvezetés akar központi elemit, a szülők azok, akik minden kiskaput kihasználva, ideiglenes lakcímeket készíttetve oda akarják járatni gyermekeiket. A Kós Károly Szakközépiskola kényelmesen elfér a Puskás Tivadar épületeiben, a mikós és mikeses kisdiákok számára pedig „ötcsillagos” új iskolát lehet kialakítani az Erzsébet park fölött. Ez már csak azért is indokolt, mert mindkét líceumot fel fogják újítani, és a jelenlegi zsúfoltságukban ez nagyon nehézkes lenne. Ebben a két iskolában arra is van igény, hogy az ötödik osztályba iratkozókat megszűrjék, tehát a máshonnan jövő, tehetséges gyermekek is esélyt kapnának arra, hogy valamelyik neves belvárosi tanodába kerüljenek. Egy új elemi iskola alapításával lehetőség nyílik egy ugyanolyan nagy nevű intézmény kiépítésére – fejtette ki, és hangsúlyozta: az átköltözéssel az érintettek egyetértenek, csak jogilag kell még rendezni az egészet. A szakoktatásra is figyelnek, azt is tudják, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskola nem a helyi piacra képez munkaerőt, hanem más megyékbe exportálja diákjait.
Román tiltakozás
A Brâncuşi végzősei az itteni szegénység miatt vállalnak másutt munkát, de arról szó sem lehet, hogy a Berde Áron-iskolával összevonják, az átszervezéssel az etnikai tényezőt is figyelembe kell venni – jelentette ki Rodica Pârvan, aki szerint az összevonások miatt ürültek ki a sepsiszentgyörgyi iskolák. Elég fájdalmas, hogy egyiket a másik után számolják fel, de a románok ragaszkodnak ahhoz, hogy óvodájuk, elemi iskolájuk, elméleti és szaklíceumuk legyen, és ezért körömszakadtáig, „a miniszter ajtajáig” is harcolni fognak – szögezte le, hangsúlyozva, hogy őt ugyan semmiféle észszerűségi dumával nem fogják meggyőzni, tudja jól, hogy „ez nem Ialomiţa megye”. Ha két magyar iskolát egyesítenek, az összevonás, de ha egy román iskolát csatolnak egy magyar iskolához, az felszámolás – fejtette ki. Véleményéhez párttársa, Adrian Cochior és a liberális Vasile Comăneci is csatlakozott, utóbbi szerint a szülőkre kell bízni, hogy iskolát válasszanak gyermekeiknek, nem felülről kell dönteni.
Dönteni kell
Ha a helyi románok egyetértenek abban, hogy külön óvodát és iskolát akarnak Sepsiszentgyörgyön, az megvalósítható, de azt jelenti, hogy a lakónegyedi iskolák román tannyelvű osztályait felszámolják, már ahol vannak, mert a Csíki negyedben már évek óta megszűntek, a szülők a Mihai Viteazul Főgimnáziumba vitték gyermekeiket – felelte Antal Árpád, aki szerint jelenleg közel hat előkészítő osztályra való gyermeket kívánnak román osztályba beíratni. Ezek lehetnek egy iskolában, de a román közösség tanácsi képviselőinek kell dönteniük arról, hogy melyik marad meg – magyarázta. Javaslatát a román frakció elhárította, az RMDSZ frakcióvezetője, Miklós Zoltán pedig arra figyelmeztetett, hogy most csak a Kós Károly-iskolának a Puskás Tivadarhoz való csatolásáról kell dönteni. József Álmos hozzátette: nem kell félni attól, hogy leszűkül a szakoktatás, egy osztály keretében négy-öt szakma is tanulható, például a zeneiskolában is vannak közös órák és külön foglalkozások a hangszerek szerint. Bálint József ezek után is a Kós Károly Szakközépiskola önállósága mellett foglalt állást, Rodica Pârvan javasolta, hogy a szaklíceumi diákok szüleit is kérdezzék meg, Sztakics Éva pedig elmondta, hogy nem lehet elnapolni a szavazást, mert január 25-én le kell adni a minisztériumban a beiskolázási tervet, és addig még különböző formaságoknak is teljesülniük kell.A szavazás előtt Antal Árpád még elmondta: a gyermeklétszám csökkenése országos gond, a meglévő helyzetet kell kezelni a lehető legjobban. Minden változási javaslat ellenállást szül, nagyon sok empátiára, türelemre, egyeztetésre van szükség a megvalósításukhoz, de már sok olyan, kezdetben népszerűtlen döntést hozott a tanács, ami utólag jónak bizonyult. A Csipike Óvoda ügye sokkal hevesebb vitát váltott ki, de később a leghangosabb ellenzői is belátták, hogy a gyermekek jobban jártak, igaz, már nem a széles nyilvánosság előtt, hanem szűk körben. A főteret is sokan bírálták, de azóta belakták, megszerették az emberek, és meggyőződőse, hogy az új elemivel is ez fog történni, végül mindenki elhiszi, hogy nincs semmilyen hátsó szándék a döntés mögött, a gyermekek érdekeit nézik, a szülők és pedagógusok megkeresésére válaszolnak. Ideális megoldás nincs, de a világ változik, és ehhez időnként alkalmazkodni kell...A beiskolázási tervre vonatkozó határozatot végül tizenegy igenlő és hat ellenszavazattal fogadták el.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Költözne, de önálló maradna (Kós Károly Szakközépiskola)
A 380 diákkal és a bedolgozó oktatókkal együtt hatvankét alkalmazottal működő sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola egyetértene azzal, hogy kiköltözzön a jelenlegi épületből, ahol most bővében vannak a felületeknek, de nem kívánja feladni önállóságát, nem egyezik bele abba, hogy az önkormányzat a Puskás Tivadar Szakközépiskola alárendeltségébe sorolja. Erről szerda délután azon a gyűlésen döntöttek, ahol a kapustól az iskola vezetőségéig minden alkalmazott jelen volt, és felhatalmazták Komán László igazgatót: javaslataikat tolmácsolja Antal Árpád polgármesternek.
Sepsiszentgyörgy önkormányzata a szerdai rendkívüli tanácsülésen döntött arról, hogy a 2017–2018-as tanévtől a Puskás Tivadar Szakközépiskola adminisztrálásába helyezi a Kós Károly Szakközépiskolát. Két nappal korábban Antal Árpád polgármester ugyanabban a gyűlésteremben arról tájékoztatta a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum vezetőségét és tanítóit, hogy a Kós Károly-iskola jelenlegi épületébe kívánja költöztetni 2018 őszétől e két iskola elemi osztályait. Ez a szerdai tanácshatározatban nem szerepelt, de Sztakics Éva alpolgármester erről a későbbi szándékról is tájékoztatta a jelenlévőket. Egyértelmű tehát, hogy a Kós Károly Szakközépiskolának, önállósága feladásával együtt, költöznie kell a névadója tervei alapján 1926–1927-ben épült ingatlanból. Érdeklődésünkre Komán László, a Kós Károly-iskola igazgatója elmondta, elismerik, hogy a diáklétszám csökkenése miatt tágasabb számukra az épület, mint korábban, elfogadják az önkormányzat döntését, hogy átadják az ingatlant egy belvárosi elemi iskola létrehozása érdekében, de az intézményi önállóságról nem mondanak le. Épületcserét javasolnak, oda költöznének, ahol most a két elméleti középiskola elemi osztályai működnek, ha ez nem lehetséges, akkor szűkösen, de berendezkednek az iskola Munkás utcai épületébe, ahol jelenleg a műhelyek működnek. Az igazgató szerint ott tíz teremben már most lehetne tanítani, kettőt még kialakítanának, és mivel a diákok szerre gyakorlatoznak, a jelenlegi tizennégy nappali osztály elférne az épületben, öt osztályuk pedig a csökkentett látogatású programot követi délután. Udvar és tornaterem ugyan nincs, de tekintve, hogy a szakiskolák konzorciumban működnek, igényt tartanának a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola sporttermére – tájékoztatott. 
„Átéltünk már házasítást, amikor összevontak a Perspektíva iskolával, tudjuk, hogy minden ilyen lépés leépítéssel is jár, ezért sem mondhatunk le az önállóságunkról” – szögezte le az iskolavezető. Komán László azt is kifogásolta, hogy a tanácshatározat megszületése előtt az iskolának nem volt alkalma megfogalmazni saját álláspontját, kész tények elé állították őket. Tekintve, hogy a szakképzési hálózat átszervezése kérdésében a városvezetés csak kedd délután tanácskozott a négy sepsiszentgyörgyi szakközépiskola igazgatóival, az érintetteknek valóban nem volt alkalmuk a szerdai tanácsülés előtt egyeztetni kollégáikkal, a határozattervezet pedig már elkészült, amelyet szerdán meg is szavaztak.
Lapunk érdeklődésére Sztakics Éva alpolgármester elmondta, kedden a Puskás Tivadar-, a Kós Károly- és a Berde Áron-iskola vezetője elfogadta az összevonást, akár úgy is, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolával közösen a négy iskola alkosson egyet, utóbbi tanintézmény igazgatója nem nyilatkozott, ezért érthetetlen, hogy a Kós Károly Szakközépiskola később másként döntött. Az általuk felvetett két javaslatról az önkormányzatot még nem tájékoztatták, ezért azokról nem tud véleményt mondani – válaszolta. Kérdésünkre, hogy tervezik-e az egészségügyi technikum átköltöztetését az unitárius templommal átellenben levő épületbe, ahol jelenleg a Mikó- és a Mikes-iskola elemi osztályai működnek, Sztakics Éva elmondta, lehet ez egy későbbi terv, de egyelőre erről nem döntenek. Amit ellenben le kell zárni, az a Kós Károly-iskola helyzete, mert a végső határozatot a megyei tanfelügyelőség jóváhagyása után hozhatja meg az önkormányzat, az pedig sürgős, mert január 25-éig le kell adni a jövő tanévi beiskolázási tervet az oktatási minisztériumban. Lapunk érdeklődésére Kiss Imre főtanfelügyelő elmondta, a Kós Károly Szakközépiskola diáklétszáma évek óta csökken, amit nem lehet megállítani, köztudott volt, hogy ez nem mehet a végtelenségig, ha a helyzet nem változik, nem maradhat meg önálló iskolaként. Őt személyesen érzelmileg is érinti az intézmény besorolása a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, mert megélte, amikor 2001-ben egyesítették a textilipari iskolát az építészeti és faipari szakokat oktató Perspektívával, iskolaalapító igazgatóként akkor építkezett, most az összevonásnál asszisztál, még akkor is, ha ez nem a tanfelügyelőség döntése, de a racionalitás azt diktálja, hogy a szóban forgó átszervezésben az önkormányzat partnerei legyenek. Fontosnak tartja, hogy a Kós Károly-iskola teljes szerkezete megmaradjon, és az új helyzet a szakokat ne érintse. Szerinte a Puskás Tivadar-iskola alárendeltségében akár a nevét is megtarthatná. Kiss Imre a Kós Károly-iskola elköltöztetésének egy másik vetületére is kitért: infrastruktúrájával az épületegyüttes beilleszkedett a város kulturális és sportéletébe, rendezvényeknek adott otthont, illetve szálláshelyet és étkezési lehetőséget biztosított máshonnan érkező csoportoknak, ezt a szerepét pótolni kell.
A létesítendő új belvárosi elemi iskoláról a főtanfelügyelő lapunknak azt mondta, a cél, hogy szabályozható legyen a beiskolázási szám, illetve megteremtsék a lehetőséget minden gyermek számára, hogy IV. osztály után a Székely Mikó Kollégiumot vagy a Mikes Kelemen Elméleti Líceumot válassza, és ha túljelentkezés lesz, említett iskolák válogatást tarthassanak. Szerinte az önálló elemi iskola viselhetné az Apáczai Csere János vagy a Szent György nevet, fontos, hogy minőségi oktatást biztosítsanak, a név csak másodlagos.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)