A Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) keretén belül működő Kőrösi Csoma Sándor Keletkutató Központ tudomány-népszerűsítő előadás-sorozatának január 15-én Gazda József közíró volt az előadója. A Keletet nemegyszer beutazó kovásznai pedagógus a magyarság és Ázsia népei témakörben tartott előadást. Gazda József, aki a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet vezeti Kovásznán, az előadás végén Emlékek Ázsiája című könyvét dedikálta. /Emlékek Ázsiából. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 16./

A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület immár 15. alkalommal rendezte meg a Kőrösi Csoma Sándor emlékét ápoló napokat. Kovásznán a városi képtárban megnyílt a közel hetven erdélyi és anyaországi képzőművész munkáit bemutató képzőművészeti kiállítás. Május 15-én a helyi Pastorala Kulturális Egyesület szervezésében kórustalálkozóra került sor. A Kőrösi Csoma Sándor és kelet népei című tudományos konferencián bemutatták közel húsz Csoma-kutatással foglalkozó erdélyi, magyarországi és svájci tudós dolgozatát. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület idén is emlékéremmel tüntette ki azokat, akik Kőrösi Csoma Sándor életműve kutatásában és ismertté tételében rendkívüli jelentőségű munkásságot fejtettek ki. A 2004. esztendei emlékérmet Futaki István göttingeni Kelet-kutató egyetemi tanárnak adományozzák, akinek majd később nyújtják át a kitüntetést. A rendezvény végén Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke megköszönte mindazok munkáját, akik a rendezvény sikerén fáradoztak. /Bodor János: Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./ Kovászna Kőrösi Csoma nevét viselő líceuma is megtartotta évi iskolanapjait. Idén is kiemelkedő eseménynek számított a tudományos ülésszak. Az előadásokon mongóliai, kínai, iráni, indiai népcsoportokról, vallási, nemzetiségi viszonyaikról esett szó. Néhány előadás a csángókérdést tárgyalta. Gaal György Brassai Sámuel szanszkrit nyelvtanári munkásságáról értekezett. Posztumusz emlékérmet adományoztak Debreczy Sándor (1907–1978) irodalomtörténész, Csoma-kutatónak és Kádár László (1908–1989) debreceni földrajztudósnak. /Gaal György: Kőrösi Csoma Sándor napok tizenötödszörre. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

A Kőrösi Csoma-napokon, mint minden évben, idén is több százan tisztelegtek Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. Kovásznán a Jecza Péter alkotta Csoma-szobornál a fáklyás-gyertyás ünnepi megnyitón Thiesz János, a városi művelődési ház igazgatója köszöntötte a vendégeket. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet. A megemlékezések következő színhelyén, a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban Becsek Ede iskolaigazgató és Maxim Eugenia aligazgató magyar, illetve román nyelven idézte fel Kőrösi Csoma Sándor munkásságát. /Bodor János: Újítsuk fel a zarándoklatot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

Csomakőrösön a Kőrösi Csoma Sándor-szobornál, illetve a kicsiny falu református templomában április 16-án helybeliek, kovásznaiak és Magyarországról érkezett zarándokok tisztelegtek a nagy Kelet-kutató emléke előtt. A Csoma-napok zárórendezvénye ünnepi istentisztelettel kezdődött. Czakó Gábor budapesti író ünnepi beszédében elmondta, az őshazát ma is kell keresni, de az őshaza a szívünkben van. Czakó Gábor hozzátette: jó útitársat kell választani, és amint a Miatyánk is tanít: meg kell szabadulni a gonosztól. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke /KCSSKE/ elnöke felolvasta Cseri Elek kolozsvári történészprofesszor Neményi Ferencről írt laudációját. A KCSSKE idén Neményi Ferencet, A világ tetején című Kőrösi Csoma Sándor-film rendezőjét tüntette ki a Kőrösi Csoma Sándor Emlékéremmel, de betegség miatt sem Csetri Elek, sem Neményi Ferenc nem tudott részt venni a rendezvényen. /Bodor János: Meg kell szabadulni a gonosztól (Kőrösi Csoma Sándor-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub immár évek óta fontos szerepet vállal a város szellemi életének szervezésében. Író-olvasó találkozók és könyvbemutatók, a magyar irodalom nagyjaira emlékező évfordulós rendezvények fűződnek nevéhez, mint például az Illyés Gyula- vagy a Nagy László-emlékünnepség, a Hollóidő megjelenése kapcsán Szilágyi Istvánt látta vendégül, találkozókat szervezett a Látó, a Székelyföld, a Művelődés és a Háromszék szerkesztőivel. Az irodalmi klub 1999-ben, a Kovásznán született írónő emlékszobájának ünnepélyes felavatása alkalmával vette fel Ignácz Rózsa nevét, mesélte el Szabó Etelka nyugalmazott tanárnő, aki immár jó néhány éve Gödri Mártával közösen szervezi a klub tevékenységét. Már a hatvanas évektől Gazda József és Fábián Ernő különböző összejöveteleket szerveztek, amelyeken az irodalom mellett művelődési és politikai kérdésekről is folyt a beszélgetés. 1993-tól a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület keretében működtek. Céljuk az volt, hogy azokat az értékeket, amelyeket a régi időkben szándékosan elfelejtettek vagy mellőztek, újra az emlékezetbe idézzék. További célkitűzésük pedig, hogy teljes magyar irodalomban gondolkodva megismertessék a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és anyaországi irodalmat is. Meghívták Füzesi Magdát Kárpátaljáról, az anyaországból Kocsis Istvánt, Buda Ferencet, Pomogáts Bélát, Bertha Zoltánt és másokat. A mostani évadot Farkas Árpád nyitja meg a Háromszék szerzőgárdájával, majd Zágoni Attila-emlékest lesz októberben. /Bodor János: Szellemi műhely Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

Április 5-én kezdődtek a Kőrösi Csoma-napok: Kőrösi Csoma és keleti hagyományaink című kétnapos tudományos konferenciával Kovásznán. A hallgatóságot Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte. Előadást tartott Aradi Éva budapesti indológus, majd dr. Balogh Ildikó (Budapest), dr. Bárdi László (Pécs), Bernád Ilona (Marosvásárhely), dr. Obrusanszky Borbála (Budapest) és Gazda László (Sepsiszentgyörgy). /(b. j.): Keleti hagyományaink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

Kovásznán gyertyás-fáklyás megemlékezésen tisztelegtek Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. A Jecza Péter alkotta Csoma-szobor megkoszorúzása után beszédet mondott Zsuffa Levente kovásznai polgármester, György Ervin kormánymegbízott, Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke és Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója. Az ünnepségen dr. Bárdi Lászlót, a pécsi tudományegyetem professzorát Kőrösi Csoma Sándor-emlékdíjjal tüntették ki. /Gyertyás-fáklyás tisztelgés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Nagyszámú közönség jelenlétében április 6-án Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke és Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi képzőművész Kovásznán megnyitották a Csoma-napok képzőművészeti tárlatát. Az idei tárlat témája Az út, mely valahonnan jön, és mindig valamerre tart. A kiállításon 97 művész 108 munkája vallott az útról. A Csoma-napok keretében megtartott tudományos szimpózium végén bemutatták a tavalyi tudományos ülésszak dolgozatait, tizennégy szerző tizenhét írását összefoglaló, Kőrösi Csoma Sándor test és lélek a keleti kultúrákban című kötetet. Az ismert Kőrösi Csoma Sándor-kutatók – Marczell Péter (Genf), Bernard le Calloc’h (Párizs) – mellett a kiadványban első ízben szerepelt a Gulag-lexikon és több más, a magyarság meghurcolását bemutató könyv szerzője, Rózsás János is. /Bodor János: Csoma-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Gazda József közíró, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke 70 éves.  Mindig jelen van, a közösség javán munkálkodik. A legjobb magyar pedagógusok egyike volt. Személyes példaadásával, következetes, megalkuvást nem tűrő magatartásával tanított. Eszméit, nézeteit ország-világ előtt vállalta.   /Tóth Mónika: Gazda József 70 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./ A Háromszék folytatásokban közli Gazda József: Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja című munkáját, melyet szemtanúk, túlélők vallomásaiból állított össze, a mostani számban látott napvilágot a 9. rész.

Az 1989-es fordulat óta immár 17. alkalommal emlékeztek meg április 9-én Csomakőrösön a falu nagy szülöttjére, Kőrösi Csoma Sándorra.  Az ünneplő gyülekezet a barátosi Ferencz Ernő Fúvósegylet zenekarának akkordjaira felvonult az emlékházhoz, ahol Bende Tamás mondott beszédet. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, a Csoma-napok főrendezője záróbeszédében elmondta: az emlékezés óriási áldozatokat, óriási munkát kíván. Gazda József jelezte, felvetődött, hogy hazahoznák Kőrösi Csoma Sándor hamvait Dardzsilingből. Az ügy kezdeményezője Gozin (Gocz) Elvira kovásznai származású kuvaiti lakos, aki pénzügyileg is támogatná az újratemetést. ,,Ha a terv valóra válik, olyan csodálatos zarándoklat lesz Csomakőrösre, amilyen, azt hiszem, még nem volt. Olyan nagy temetés lesz, amilyen Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetése óta nem volt.” – mondta Gazda. /Hazahoznák Kőrösi Csoma Sándor hamvait. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./

Május 5-7. között rendezte az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt. A versenyt hagyományosan Kovásznán rendezik, társszervezője a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. A versenyforma megálmodói 1992-ben itt Kovásznán hozták létre az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségét, amelynek ma több tucat nyelvőrző kiadványa, saját szerkesztésű szótárai, négy országos szintű versenye, továbbképző tanfolyama, két saját rendezésű diáktábora és hírlevele van, versenyei mind elnyerték az Oktatási és Nevelési Minisztérium támogatását. Az országos szintű versenyt helyi és megyei selejtezők előzték meg. Az országos versenyre Máramaros megye képviseletében ugyanaz a két csapat utazhatott el, akik tavaly is szép eredményeket értek el ebben a versenyformában, mindannyian a Németh László Gimnázium diákjai, a Medáliák Társaságának tagjai. A Medáliák Társaságában a nagyobb diákok komoly hatással vannak a kisebbekre, egymástól is tanulhatnak. Közvetlen, bizalomra épülő tanár-diák kapcsolat ez, ahol elismerik a diák tehetségét. /(Váradi Izabella): Medáliák a Kőrösi Csoma Sándor Vetélkedőn. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 19./

Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület (KCSSKE) Fábián Ernő Népfőiskolája és Ignácz Rózsa Irodalmi Klubja megtartotta évadzáró rendezvényét, amelyen az 1956-os forradalomról értekezett Tófalvi Zoltán (Marosvásárhely), Tatár Etelka (Chicago) és Gazda József, a KCSSKE elnöke. Gazda József a világtörténelmi jelentőségű tizenkét napról beszélt. Tatár Etelka, aki Aradról disszidált Chicagóba, arról tartott előadást, hogy miként tükröződik 1956 a nyugati magyarság irodalmában. Tófalvi Zoltán újságíró rengeteg dokumentum, levéltári kutatás alapján, tényszerűen ismertette az erdélyi ’56-ot és a megtorlásokat. Az előadó arra is rávilágított, hogy az erdélyi 1956 jó alkalom volt az akkori hatalomnak a magyar értékek megsemmisítésére, és sok tekintetben az erdélyi megtorlás túlhaladta a magyarországit. /(bodor): Évadzárás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Április 19-én a Csoma-napok ünnepélyes gyertyás megnyitója Kovásznán a Csoma-szobornál koszorúzással kezdődött. Az eseményen Kőrösi Csoma Sándor helyi tisztelői mellett ott voltak Nagykanizsa és Pápa testvérvárosok küldöttségei, közéleti személyiségek és RMDSZ-es politikusok. Elsőként dr. Szesztay Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség határon túli magyarokért felelős másodtitkára szólt a Jecza Péter alkotta Kőrösi Csoma Sándor-szobor körül összesereglett közönséghez. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Hatalmas erő lépett fel, hogy kitépje gyökereinket, feledtesse, kik vagyunk, mert a gyökértelen ember könnyen manipulálható, az öntudat és méltóság nélküli emberrel mindent meg lehet tenni, figyelmeztetett Gazda József. Kifejtette: szülőföldünkön veszett el a hitünk önmagunkban, és a Kárpát-medence az egyetlen hely a nagyvilágban, ahol magyarnak lenni az önbecsülés hiánya miatt nem érték, hanem hátrány. A rendezvény Kőrösi Csoma Sándor és magunk keresése című tudományos üléssel folytatódott, tizenhat tudományos dolgozatot mutattak be. /Bodor János: Önmagunk keresése (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Április 21-én véget értek a Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt tisztelgő tizennyolcadik Csoma-napok. Csomakőrösön az emlékünnepség istentisztelettel kezdődött, majd megkoszorúzták a templom előtti, Orbán Áron által alkotott Csoma-szobrot. Az emlékháznál ünnepi beszédek hangzottak el, dr. Aradi Éva magyarországi indológust Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakettel tüntették ki. Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, a rendezvény fővédnöke mondott beszédet. Végezetül Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke tartott összegzést. /Bodor János: Emlékünnepség Csomakőrösön (Csoma-napok). = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

A nevét viselő kovásznai közművelődési egyesület immár tizenkilencedik alkalommal rendezte meg Kovásznán és Csomakőrösön a Csoma-napokat. Évről évre ilyenkor Kőrösi Csoma Sándor helybeli és idegenből érkezett tisztelői, számos hivatásos és műkedvelő előadó, képzőművészek, színjátszók, zenészek és táncegyüttesek, valamint a tudományos világ jeles képviselői hajtanak főt nagy Kelet-kutató tudós emléke előtt. A rendezvénysorozat idei ünnepélyes fáklyás megnyitója április 17-én, Kovászna városi művelődési háza előtti, Jecza Péter alkotta Csoma-szobornál volt. Ünnepi beszédet mondott Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója és dr. Terényi János, bukaresti magyar nagykövet, majd Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, a Csoma-napok megálmodója szólt a közönséghez. Gazda felidézte az elmúlt tizenkilenc év eredményeit, többek között megemlítette, hogy a Csoma-konferenciák anyagából tizennégy könyvet jelentettek meg, felépítették Csomakőrösön a Csoma-emlékházat.,,Terveztünk múzeumot is. Múzeumot és dokumentációs központot. (...). Azt hittük azokban a pillanatokban, amikor erről álmodoztunk, hogy Kőrösi Csoma Sándor az egész magyarság értéke, és az egész magyarság mellénk fog állni abban a szándékunkban, hogy valóban gyűjtőhelye legyen itt azoknak a dokumentumoknak, értékeknek, amelyeket neki köszönhetünk. Nem sikerült ezt megvalósítani” ― mondta Gazda. Az ünnepi rendezvényen részlet hangzott el a nagykanizsai Horváth István és Farkas Tibor zenés-verses összeállításából, továbbá közreműködtek: a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet zenekara Kelemen Szilárd, a Tiszta Szív kórus Cseh Béla vezényletével, valamint a Havadtői Sándor Cserkészcsapat. A rendezvénysorozat április 18-án Kőrösi Csoma Sándor ― Jelek térben és időben című tudományos konferenciával folytatódott. Ezzel párhuzamosan a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontban programot szerveztek, amelyen többek között volt diákkerekasztal, szavalóverseny, általános műveltségi vetélkedő, szavalóverseny, sakkverseny stb. /Bodor János: Főhajtás nagy Kelet-kutató tudósunk emléke előtt (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

A Gazda József vezette kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület fennállásának 20. és nagy eredetkutatónk születésének 225. évfordulójára Kőrösi Csoma Sándor…fények…témával rendezi meg soron következő, hagyományos Csoma-kiállítását. A kiállításra szánt műveket Kolozsváron az EMKE irodában (Györkös Mányi Albert Emlékház) kell leadni. /Ünnepi Csoma-kiállítás Kovásznán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával a csomakőrösi emlékház kertjében négy kopjafát állít Baktay Ervin, dr. Debreczy Sándor, Duka Tivadar és Marczell Péter emlékére. A kopjafákra ékírással vésték a Kőrösi Csoma Sándor munkásságának feltárásában, illetve megismertetésében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségek nevét, születési és elhalálozási évét. Baktay Ervin (1890–1963) orientalista, indológus, művészettörténész 1926–29 között Nyugat-Tibetben járt, ahol emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő a Kőrösi Csoma Sándor (1962) című. Dr. Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című kötetével alkotott maradandót Csoma szellemiségének ápolásában. Duka Tivadar (1825–1908) orvos, India-utazó, Kőrösi Csoma Sándor munkásságának első tudományos feldolgozója. Nyugalomba vonulva, 1874-ben Londonban telepedett le, s minden idejét a Csoma-hagyaték feldolgozásának szentelte. Munkája a Csoma-kutatásban máig is alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös (London, 1885), illetve magyarul az Akadémia gondozásában kiadott Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Bp., 1885) című könyve. Marczell Péter (1936–2007) ugyan közgazdász volt, de élete nagy részét szintén a Csoma-kutatásnak szentelte. Nyomába szegődve barangolt Indiában és Tibetben, mindenhol megfordult, ahol Kőrösi Csoma hosszabb időt töltött. Számos tanulmányt írt, legjelentősebb A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások című kötete, amelyben friss, új, modern képet ad Csoma életéről és munkájáról. A kopjafákat az április 4-én tartott emlékünnepségen avatják fel. /Bodor János: Az elismerés kopjafái Csomakőrösön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

Sylvester Lajos fél évszázada részt vállalóan figyeli ennek a székelyföldi térségnek a szellemi mozgását, de a kovásznai-csomakőrösi, Kőrösi Csoma Sándor emlékét nemcsak idéző, hanem évről évre értelmező és gyarapító magyar szellemi univerzumot egy piciny falucskától és egy vidéki kisvárostól a Himalájáig, az Andokig vagy az észak-amerikai hegységekig tágító, szellemi folyamattá duzzasztott rendezvénysorozathoz hasonlóval nem találkozott. Kőrösi Csoma Sándor 225 évvel ezelőtt született, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, amely Gazda József kezdeményezésére jött létre, húszéves, a két település újabb kori Csoma Sándor-mozgalma egyébként éppen negyvenéves. 1969. április 5-én Sepsiszentgyörgyön tudományos ülésszakkal egybekötött emlékünnepség volt, majd Kovásznán elhelyezték az éppen ezekben a napokban elhunyt Jecza Péter szobrászművész Csoma Sándor-emlékművének talpkövét. Később szülőfalujában és szülővárosában két Csoma Sándor-szobrot is avattak. Ezután minden a fáradhatatlan Gazda József és környezetének nyakába szakadt: a csomakőrösi emlékkiállítás gondozása, gyarapítása, a szimbolikus „Csoma-ház” létrehozása, Kovásznán az évenkénti rendezvények. A rendezvények mellett az évek során kiadványok-könyvek sorozatát tették az asztalra. Sylvester Lajos: Csoma Sándor újjászületése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte idén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. A Gazda József művészettörténész alapította szervezet az elmúlt két évtized alatt olyan képzőművészeti fórummá nőtte ki magát, amely képes volt évről évre mozgósítani a hazai, sőt részben az anyaországi művészeket is. Az évente megrendezett Csoma-kiállítások népszerűségét a résztvevők száma is igazolja, amely esetenként jócskán meghaladta a félszázat. A kovásznai Városi Képtárban április közepén megnyílt Fények című tárlat 67 alkotó munkáját mutatja be, a kiállítást Vetró Bodoni Sebestyén András brassói és Vetró Bodoni Zsuzsa kézdivásárhelyi képzőművészek rendezték. /Várallyay Réka: Ünnepi Csoma-kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Fábián Ernő naplójegyzetei
Zsúfolásig megtelt Kovásznán a városi művelődési ház nagyterme Fábián Ernő Naplójegyzetek 1980—1990 között című könyvének bemutatója alkalmával.
A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és a Fábián Ernő Népfőiskola által szervezett rendezvényen a kötetet Bárdi Nándor egyetemi tanár, Filep Tamás Gusztáv szerkesztő és H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója mutatta be.
Bárdi Nándornak meghatározó szerepe volt a könyv megszületésében, ő az egyetlen, aki tudta, hová rejtette egykor Fábián Ernő naplóját. A mai egyetemi tanár már szegedi diákként szoros kapcsolatban állt a szerzővel. A kommunizmus idején — vállalva a rendszer szigorú megtorlásának kockázatát — Fábián Ernő több kéziratát menekítette ki Magyarországra.
A 450 oldalas kötetben a Ceauşescu-diktatúrában közölhetetlen, akkor szinte kimondhatatlan gondolatok láttak napvilágot. Remek kiindulópont azoknak a mai fiataloknak, akiket érdekelnek az előttük élt nemzedékek mindennapjainak gondolatai. Ha a megtorló rezsim idején kitudódnak Fábián Ernő akkor papírra vetett gondolatai, nem csak ő, hanem környezetének több tagja is bajba sodródott volna. A rendszerváltáskor Fábián Ernőt mesterüknek tekintették a nemzetpolitikai ideológia vállalói. Ő maga akkor távolodott el a politikától — sok rendkívül értékes társával együtt —, amikor a politika a hatalom eszközévé vált.
A könyvet a Sapientia EMTE Bocskai-háza Óváry Termében is bemutatták. Meghívottként jelen volt Németh Zsolt államtitkár, aki fiatal, Erdélyben is megforduló politikusként a naplóíró barátjának vallhatta magát.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vándorgyűlés Kunszentmiklóson
Kunszentmiklóson, a Varga Domokos Általános Művelődési Központban tartotta meg huszadik vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ). A rendezvényen – amely egyben tisztújító ülés is volt – Medvigy Endre leköszönő elnök és Németh Ágnes tiszteletbeli elnök javaslatára Kovács Attila Zoltán irodalomtörténészt, könyvkiadót, műfordítót, a Hírhatár lapcsoport munkatársát választották meg elnöknek. A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körét Kovács Sándor Pál és Kovács István József képviselte az összejövetelen. Kovács Sándor Pál előadást is tartott, a kunsági népszokásokról, a kunok életéről szólt a jelenlevőkhöz. Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, a KITÁSZ ügyvezető elnöke, a kecskeméti Katona József Emlékház vezetője A Duna-Tisza köze és a Kiskunság címmel tartott előadást. A vándorgyűlés résztvevői ellátogattak a szalkszentmártoni Petőfi Emlékmúzeumba is. Itt megkoszorúzták a 2004-ben elhunyt Majsai Károly múzeumigazgató emléktábláját.
A KITÁSZ számos szervezetet tömörít, határon innen és túl, a teljesség igénye nélkül: Berzsenyi Társaság, Erdélyi Könyv Egylet, Erdélyi Szövetség, Arany János Művelődési Egyesület, Ignácz Rózsa Irodalmi Klub, a Kárpátaljai Szövetség, a Kassai Magyarok Baráti Társasága, Katona József Emlékház, Kazinczy Ferenc Társaság, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, Madách Kör, Magvető Irodalmi Klub, Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Németh László Társaság, Pro Universitate Partium Alapítvány, Tormay Cécile Kör, Vörösmarty Kör.
Az Irodalmi Társaságok Szövetsége megálmodója, kigondolója és első elnöke (1993-1998) Varga Domokos, kuszentmiklósi születésű, Kossuth-díjas író volt, akinek emléktábláját szintén megkoszorúzták. A megtisztelő címet később Réthei-Rikkel Lajos is kiérdemelte. 1998- tól dr. Medvigy Endre irodalomtörténész a szervezet elnöke. A KITÁSZ bejegyzett szervezet, 1997-től közhasznú szervezetként működik. Jelenleg 50 magyarországi, határon túli, aktív tagszervezetet egyesít, melyek fő tevékenysége az irodalmi, művészeti és kulturális élet, az irodalompártolás és az olvasáskultúra ápolása.
(Forrás: Kecseméti Lapok) Népújság (Marosvásárhely)

Fábián Ernő arcai
Fábián Mártával, Fábián Ernő özvegyével néhány nappal a férje emlékére állított szobor leleplezése előtt ültünk le beszélgetni. Ernő bácsiról érdeklődöm, próbálok minél többet megtudni. Hamar rájövök: nagy fába vágtam fejszémet. Fábián Ernőről írni nagy feladat, fel kell nőni hozzá, nem könnyű összegezni munkásságát, megmutatni emberi magatartását, eszmei kitartását.
Márta néni rajongással beszél férjéről. A közös múlt mozzanatai, az emlékek idézése pillanatokra ellágyítja. A szoboravató körüli zűrzavar, a történések sűrű forgataga is dúlja. De mesél, rendületlenül, s közben látom, férje szellemi örökségét viszi tovább – most már biztosan tudom azt is, miért érdemelte ki Kovászna város Pro Urbe-díját. Amit a beszélgetésből leszűrök: Fábián Ernő egymagában sok Ember volt. Sok arccal, melyek közül jó néhányat kevesen ismernek. A látó ember. Gazda József tanár 2001-ben Fábián Ernő nekrológjában a látó embertől búcsúzik: "látott, mérlegelt, következtetéseket vont le, és ítéleteket alkotott". A meghurcolt. A kommunista rezsim politikájával való első nyilvános ütközése házassága miatt következett be. Csupán azért, mert 1958-ban feleségével a házasság egyházi ceremóniáját is merték vállalni. Büntetésként Illyefalváról – ahol iskolaigazgató is volt – Lisznyóba helyezik. A faluban akkoriban még csak lámpással világítottak. Kitartásának köszönhetően visszakerül szülővárosába, 1961-ben ott lesz iskolaigazgató. 1971. november elsejéig, amikor minden magyarázat nélkül leváltják. Menesztése a közösség felháborodását hozza. A kovásznaiak 57 személy aláírásával – köztük pártaktivisták, milíciaparancsnok, kórházigazgató, román értelmiségi is – levélben kérnek magyarázatot a rezsimtől leváltása okáról. Választ soha nem kaptak, Fábián Ernő sem tudhatta meg, miért kellett elhagynia az igazgatói széket. Nem vádolták nyilvánosan, így védekezni sem tudott. Sokszor bírálta a rendszer intézkedéseit, de igazgatói munkásságával csak előrelendítette a kovásznai tanodát – melyik lehetett a bűne? A 80-as években doktori disszertációját visszautasítják azzal az érvvel, hogy nem emlegeti benne elégszer Elena Ceauşescut. Nem javít dolgozatán, inkább lemond a doktori címről. A rendszerváltás után hívják (ugyanazok, akik korábban kifogásolták dolgozatát): jöjjön, védje meg disszertációját, már nincs gond vele. A meghívást visszautasította, emberi méltósága kérte így. 1984-ben a Kriterion Kiadónál adták ki A példaadás erkölcse című kötetét. A könyvet megjelenése után két nappal visszavonták, az író neve feketelistára került a rendszerváltásig. A szerkesztő. 1990 áprilisában látott napvilágot Kovásznán Az Ige című református hetilap, főszerkesztője Fábián Ernő. Hollandiai segélyből kapott nyomdagépen sokszorosítják az újságot, melyet egyszerű egyházi lapnak nevezni vétek lenne. Fábián Ernő egyik interjújában a transzszilvanizmus felkarolójának nevezte a hetilapot, amely az összmagyarságon belül egy sajátos entitástudatot próbál képviselni. Kovászna szellemisége mellett a polgárság önszerveződési képessége is benne volt a lapban, éppúgy, mint az akkoriban alakult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületben is. A lap volt az a hely, ahol a kovásznaiak otthon érezhették magukat, megvitathatták problémáikat. Olyan lapnak indult, melyet a főszerkesztő véleménye szerint Orbaiszék fenn tud tartani (meglátására ma is alapozni lehet). A szerkesztőbizottság névsora volt a tartalmi érték garanciája: Kónya Ádám, Gazda József, Gazdáné Olosz Ella, Kusztos Tibor. Márta néni szinte babusgatva mutatja Az Ige megjelent számait, főképp az elsőt, melyen a címet ünnepélyes piros színnel nyomtatták. 1993-ban meg is szűnt a lap – többek között azért, mert elkerült Kovásznáról az újságot sokszorosító nyomdagép. Szavaiban ott a meglátás: Kovászna, Orbaiszék ma is megérdemelné saját lapját. A politikus. Az aktív politizálás gondolatával csak érintőleg foglalkozott. "egy pillanatig az is megfogalmazódott benne, hogy szenátor legyen az RMDSz listáján... de a törtetők, a csörtetők félrelökték, visszavonult sebeivel" – írja Gazda József. A magyar kisebbség rendszerváltás utáni sorsáról, szerepéről, az RMDSZ-ről sajátos fogalmazású véleménye volt. "Ha a képviselő-testület teljesen szakít a múlttal (...), akkor hosszú évek múlva jogállammá alakulna Románia, amelyben mi, erdélyi magyarok is elnyernénk megérdemelt jogainkat. Az RMDSZ első programnyilatkozata nem volt elég merész, elég forradalmi, többnyire a diktatúra alatt papíron kért jogainkat kérte, elevenítette fel" – mondta Horváth Aranynak adott egyik interjújában. Erdély jövőjét illetően optimista? – kérdezte akkor Horváth. "Nem, mert nincs rá alapom. De a mester, Németh László írja, hogy Marathónnál a reménytelenség győzött" – válaszolta Fábián Ernő. Változott valami azóta? – tehetjük fel neki a következő kérdést. A példakép. Fábián Ernő tanári példaképét újból felállítani nem kell. Annál fontosabb a kérdés: az új generációk követik Fábián Ernő szellemiségét? Márta néni válaszol a kérdésre, s amit mond, elgondolkodtató. Nem általános érvényű kritikája: a mai pedagógus megszűnt a gyerekek nevelőjének is lenni. Kevés kivétellel ugyan, de nem vesznek részt a közösségi életben, a diákokat nem irányítják tudatosan a helyi társadalom közeseményei felé – lásd a Fábián Ernő Népfőiskola előadásait. A megkeseredett lelkű ember. Állandó nyomás alatt élt, ez csupán ’90 után változott, közben éveken át, heti rendszerességgel írta radikális, övéiért dühöngő vezércikkeit a függetlenné vált Háromszékben. Megkeseredett lelkű emberként távozott – húzza meg a vonalat Márta néni.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szélrózsa magyarjai
Eredetileg, ha jól számolom, Gazda Józsefnek legutóbbi könyvén* kívül húsz kötete jelent meg eddig. Írt művészmonográfiákat Gyárfás Jenőről, Nagy Imréről, Nagy Albertről, Gazdáné Olosz Elláról, valamint művészeti útirajzokat és magyar irodalom tankönyvet is. De legszámosabb könyve – tizenkettő, illetve a mostanival tizenhárom – az úgynevezett oral history (vagy magyarosabban: emlékező történelem) műfajába sorolható.
Azt hiszem, Gazda Józsefet minden további nélkül nevezhetjük az emlékező történelem nagy öregjének. Ezek a népi és nemzetsors szociográfiák jobban hozzájárulnak a székely nemzettudat ébrentartásához, mint akárhány terjengős tanulmány e témában. Igen kemény, évekig tartó gyűjtőmunka, azután feldolgozás, rendszerezés előzi meg a könyvek megjelenését. Számomra emlékezetes már a legelső ilyen könyve is, az Így tudom, így mondom című, amelyet még középiskolásként olvastam 1980-ban, amikor a Kriterionnál megjelent. S ha már emlékező történelemről esik szó, ne hagyjam ki azt se, hogy Gazda József a Székelyföld havi kulturális folyóirat egyik legrégibb, legtermékenyebb, leglelkiismeretesebb és legmegbízhatóbb szerzője is. Az általa összeállított, A Székelyföld történetéből című sorozat már évek óta töretlen népszerűségnek örvend a folyóirat olvasói körében.
De nemcsak ír, hanem szervez is Gazda József, ő a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület vezetője. Az egyesület sokat tesz a magyarságkutatásért, az ebben a témában kiadott szaktanulmányokat tartalmazó évkönyvek, meg a találkozók nyelvészekkel, történészekkel a bizonyság erre. Azt se feledjük, hogy Gazda József a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának egyik alelnöke. Amely nem pártként, hanem civil szervezetként talán a leghangsúlyosabban vállalta fel a székely autonómia ügyét. És akkor még nem is szóltam a világutazói státusáról, azt hiszem, az Antarktiszon kívül már minden kontinensen megfordult. Nem unatkozó turistaként, mindenhol az ott élő magyarok sors­problémái foglalkoztatták. Mondhatni, jó pásztorként a szélrózsa minden irányába szétszóródott magyarok sorsait gyűjtötte össze könyvekbe, ha már az elcsatangoltakat nem tudta hazaterelni. Röviden ennyit a hetvenhatodik évében is fáradhatatlan Gazda Józsefről, elnézést, ha valamit kifelejtettem volna.
Legújabban megjelent könyvének témája épp a nagyvilágban szétszóródva élő magyarság. A harmadik ág enciklopédikus igénnyel megírt és összeállított mű. A két kötetben közel 1200 oldalon a Kárpát-medencén kívüli magyarság élete elevenedik meg ezernél is több, sokszor kalandregénybe illő egyéni sors révén. Ők a "harmadik ág". Merthogy a sok mosásban összement anyaországban találhatóak volnának az első, a körülöttük, de még a Kárpát-medencén belül élő magyarok pedig a második ág. Jó vastag ez a harmadik ág is, sokfelé ágazván maga is, ahány országban magyarok élnek, annyifelé.
Mindenképpen találóbb egy fa szétváló ágaihoz hasonlítani a világ minden táján élő magyarságot, mint egy háromlábú székhez, amint azt egy ismert magyarországi politikus tette. Talán Illyés Gyula híres "ötágú síp" metaforáját akarta lepipálni, elég bénán. Mert igaz ugyan, hogy a háromlábú suszterszék áll a legbiztosabban a földön, akkor sem billeg, ha netán valami vacak bekerül a lába alá, de hogy a világ magyarságának léte épp attól lenne hangsúlyosan stabil, mert háromfelé (?!) szakadtan éli napjait, ehhez több kell, mint költői fantázia, ide már politikusi képzavar szükségeltetik. Hadd idézzem Buda Ferenc szarkasztikus hangvételű, Dal a háromlábú székről című versének egy részletét, melyet éppen ennek a kevéssé ihletett politikusi hasonlatnak az apropóján írt: "Nyolc a póknak hat a légynek / négy lába nőtt a tehénnek / három meg a hunnus népnek." (A teljes vers olvasható a Székelyföld 2011. novemberi számában.)
"Olyan helyre nem lehet menni, ahol magyar ne lenne" – mondja egy adatközlő a könyvben, majd hozzáteszi: "mindenki magyar, csak van, aki tagadja". Túlzás ide vagy oda, Gazda József könyve is bizonyítja, miszerint a világ legeldugottab zugaiban élő legkülönfélébb emberekről is kiderülhet, hogy magyarok, a salvadori zsidó rabbitól a haiti néger kocsmárosig (nem vicc: I. kötet, 19. oldal). Egy kaliforniában élő úr meg azt állítja: "Ott (Los Angelesben) annyi magyar volt, hogy még a taxisofőr is mit mondott? Azt, hogy magyaroktól március 15-én pénzt nem fogad el."
Mivel kapcsolódik ide, hadd említsem meg Szőcs Géza történetét, aki mesélte, hogy a nyolcvanas évek végén, amikor Genfben volt újságíró, valaki felhívta őt telefonon (neve szerepelt a telefonkönyvben), és magyarul megkérdezte tőle, beszéli-e Svájc államnyelvei közül valamelyiket. Miután Gézától igenlő választ kapott, alkalmi állást ajánlott neki: tolmácsolni kéne egy általa képviselt japán és valamelyik svájci cég között. Az illető egy nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó japán cégnél dolgozott, a magyaron kívül csak angolul beszélt, ezen a nyelven értekezett az őt alkalmazó japánokkal, mégis univerzális tolmácsként alkalmazták, mivel az volt a módszere, hogy bármelyik országban jártak, elővette az ottani telefonkönyveket, és fellapozta a magyar sz betűnél. Ilyen betűvel állítólag csak magyar nevek kezdődnek, és amelyik magyarnak a neve már szerepel a telefonkönyvben, az feltételezhetően elég régóta él abban az országban, hogy ismerje az ottani nyelvet, és közvetíteni tudjon a magyar tolmács meg az őslakosok között. Így a japán cégnek a magyar úr személyében univerzális tolmácsa került, mert mint az illető állította, olyan még nem történt, hogy valamelyik országban ne talált volna ott élő magyart.
Magyarok tehát mindenfelé élnek. Hogy milyen sorsproblémáik vannak, milyen nehézségekkel kellett és kell megküzdeniük, arról e két kötet nyújt igen széles és változatos képet. Nagyon sok fárasztó utazás és rengeteg gyűjtőmunka áll a megírásuk mögött. Szinte lehetetlen feladatra vállalkozott Gazda József A harmadik ágban, de sikerrel teljesítette: öt kontinens ötven országában élő, különböző időpontokban emigrált, disszidált, kitelepült vagy huzamosabb ideje vendégmunkásként ott dolgozó magyar vall az életéről, kitelepülési és beilleszkedési nehézségeiről, a kényszerből vagy önként elhagyott szülőföldhöz fűződő viszonyáról. És nem utolsósorban magyar anyanyelvéről, melynek csodálatos voltára sokan csak az idegen nyelvi környezetben eszméltek rá.
A régóta folyamatosan tartó kivándorlást időnként nagy menekülthullámok tagolták. A Rákóczi, az 1848–49-es és az 1956-os szabadságharc vagy az első és második világháború nemcsak a harcokban elesettek számával, de az események után tömegesen kitelepülők által is apasztotta a Kárpát-medencei magyarság létszámát. És nem akárkik hagyták el ilyenkor az otthonukat: mindig inkább a tenni vágyók, sorsukon jobbítani akarók mentek el. Hogy a külországokban többnyire igen megbecsült a magyar munkavállaló, annak az is a magyarázata, amit a Venezuelában élő Dózsa Zsiga mond: "Mert Magyarországról a középosztály jött ki elsősorban, nem a munkásosztály. Ez volt a magyar emigráció. S a magyar emigrációnak borzasztó előnye volt, hogy azok jöttek ki, akik tanultak, azok, akiknek fejük volt. Ők hagyták el az országot."
Csakhogy a magyar emigráció előnye az otthoni magyarság hátránya. A külhonban élő magyarok gyakran tömörülnek szervezetekbe, egyesületekbe, klubokba, első, második és harmadik generációs magyarok működtetnek Magyar Házakat. Rendezvényeket szerveznek, könyveket adnak ki, értékes embereket hívnak meg az óhazából előadást tartani, akad, ahol ez már régi hagyományra tekint vissza. És az a furcsa helyzet áll elő, hogy a könyv adatközlői gyakran aggódnak amiatt, mi lesz ezekkel az egyesületekkel, közösségi házakkal, mert ha nem jön hazulról új utánpótlás, ezek lassan megszűnhetnek. Aggódnak az ottani magyarságukért. De hát lehet-e azt kívánni, hogy ezért újabb és újabb magyarok hagyják el a Kárpát-medencét?
Igen sok vágy, kívánság, szándék, reménység rajzolódik ki Gazda József könyvének adatközlőit olvasva. Annak megfelelően, hogy kinek-kinek milyen sors jutott osztályrészül. De végkicsengésül hadd idézzem a szerzőt magát: "Falevél sincs fa nélkül, egyéni sors sincs közös sors nélkül."
Molnár Vilmos
*Gazda József: A harmadik ág, Budapest, 2011, Hét Krajcár Kiadó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az emigrációban élő magyarságról szóló könyvet mutattak be Kolozsváron
„Nem csak pillanatnyi áttekintésre ad alkalmat, hanem továbbgondolásra késztet, a szociográfiai jellegű könyvben ötven ország ezer emigrációban élő magyarja szólal meg” – méltatta Gazda József A harmadik ág. Magyarok a szétszórattatásban című, kétkötetes munkáját Egyed Ákos akadémikus a kötet kolozsvári bemutatóján. Hozzáfűzte: a szerző bejárta a fél világot, hogy elkészüljön az oral history – elbeszélt történelem – műfajába tartozó munka. A Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent két kötet az Idő árján, illetve a Félszáz ország alcímeket kapták. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában megrendezett bemutatón Gazda József elmondta: a magyar emigrációra jellemző, hogy a legjobbak mentek el, ezt bizonyítja, hogy elképesztő, hogy milyen eredményeket értek el a magyar kivándorlók az őket befogadó országban. „Az egyetlen hely, ahol hátrányosan megkülönböztetett helyzetben vagyunk: a Kárpát-medence” – jegyezte meg Gazda József. A kötetek szerzője hozzáfűzte, történelmileg is óriási a magyarság teljesítménye, példaként említette, hogy az egyesült államokbeli Denver városának magyar volt a főépítésze. Kifejtette: ha van a magyarságnak gyengéje, az az, hogy nem szereti eléggé saját nyelvét, nemzetét. „Individualista nép vagyunk, nem érdekel egyéb csak a saját helyzetünk” – fogalmazott Gazda. Szemléltetésként elmondta, hiába él mintegy 20 ezer fős magyar közösség az ausztráliai Sydneybe, 700-nál többen egyetlen magyar rendezvényen sem vesznek részt. A könyvbemutatót követően Gazda József az általa vezetett Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet mutatta be, Boér Imre pedig Kőrösi indiai útját újrajáró kirándulásáról tartott vetítéssel illusztrált élménybeszámolót.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Haszontalan könyv, haszontalan sorozat? (Kőrösi Csoma Sándor szellemiségét sem a Communitas Alapítvány, sem Kovászna megye nem támogatja)
Előttem egy könyv, világoskék csík szeli át fedőlapját, benne a cím: Kőrösi Csoma Sándor – Kultúrák keresztútján. S felette Gy. Szabó Béla ismert grafikája, a nagy magyar, a nagy utazó arca, profilképe ott fent, valahol a Himalája bércei közé beékelve. Jellegzetes cím, tipikus címlapkép.
Kultúrák keresztútján élünk, Kelet és Nyugat kultúrája keresztútján. Itt, ahol e sorokat írom, néhány tíz méterre tőlem kezdenek felszökni a hegyek, láncolatokban, egymás fölé gyűrűzőn, mind fennebb és fennebb, fel, majdnem az égig. Itt a nyugati kereszténység, a nyugati kultúra határa, s kezdődik – ha ortodoxiában gondolkozunk – Kelet. És ott, ama Himalája magas völgyeiben, ahol Kőrösi Csoma Sándor – a nagy előd – alkotott, ott is keresztút volt, kultúrák keresztútja. Ő volt az első, aki a szanszkrit eredetiben elveszett buddhista szentiratokat nyugati emberként olvasta, olvashatta, s az emberi kultúrának, hitéletnek, erkölcsfilozófiának azokat a rendkívül értékes darabjait a világ számára közkinccsé tette. És közkinccsé Tibet nyelvét, addig ismeretlen kultúráját, filozófiáját, tradicionális ismereteinek halmazát. Ott fent, a világ tetején, ott fent, az idő kapujában. A könyv, melyet magam előtt tartok, egy sorozat 18. kötete. Úristen, mi minden van ama 18 kötet mögött. És mi minden bennük!
Elsősorban ennek a 18 kötetnek köszönhető, hogy máig él a nagy előd, a legnagyobb székely, a nagy nyelvész, és a világon nincs nyelvész – ez nem túlzás, hiszen nem olyan látványos szakterület ez –, aki élőbb lenne őnála. Pár éve, ennek a sorozatnak talán a 15. kötetében cikket közöltünk Marczell Pétertől, minden idők egyik leglelkiismeretesebb, legalázatosabb Csoma-kutatójától – sok más, a Csoma-kutatás szempontjából mérföldkőnek tekinthető írása mellett, melyben hírt ad arról, hogy Londonban az egyik világlapban terjedelmes cikk jelent meg szülöttünkről, amelybe „úgymond” egy sor hiba csúszott, ez, ez és ez…. S helyreigazításuk után felteszi Marczell a kérdést, hogy akkor miért is érdemes róla szólni? Azért, mert nagy elődünkről úgy ír a kortárs angol szerző, mint egy szentről, mint egy csodáról, fent látja valahol a tudomány és az emberi nagyság zenitjén, fent, fent a magasban most, a 2000-es években.
Fent látja hát a világ ma is a mi Sándorunkat, nem feledkezett meg róla. S hogy mi is a magasban  láthatjuk, az említett sorozat sokat tett érte. Huszonhárom éve tartjuk évi rendszerességgel a konferenciákat, melyekre összegyűl a tudományos világ e témakör kutatásában érintett tudós társadalma, előadások százai hangzanak, hangzottak el nemcsak Csomáról, de a tudományos műhelyeinkről, a magyar nyelvről, a Kelet-kutatásról, Kelet rejtelmeiről, az Útról, melyen Stein Aurelek és Barátosi Balogh Benedekek, Szentkatolnai Bálint Gáborok jártak, kutattak és „építettek” a magyar identitástudat és népek identitástudata állapotáról, arról, hogy mint lát bennünket a világ. A már idézett Marczell Péter mondta egy alkalommal, amikor genfi otthonában a Csoma-kutatás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk: ha ti nem jelentetnétek meg évi rendszerességgel ezeket a köteteket, melyek biztos hátteret jelentettek, s értelmet adtak a munkámnak, én sem szenteltem volna életem húsz esztendejét arra, hogy őt kutassam, hogy megpróbáljam felfedni élete, tevékenysége fehér foltjait.
És nemcsak Csomát állítják elénk ezek a kötetek. Hadd idézzük csak ama legújabbat, a Kertesztutat. A 420 oldalas vaskos könyv négy tömbbe sorolja az írásokat. Csak a tömbcímek: Kőrösi Csoma Sándor nyomában (hét írás, köztük a Csoma egykori zanglai munkahelyének konzerválásán dolgozók ismertetői), Megszólaló múlt (öt írás, köztük Szergej Botalovnak, a cseljabinszki régészprofesszornak, az Orosz Tudományos Akadémia tagjának, osztályvezető professzorának írása az Urálban kiásott, illetve ásatások tárgyát képező magyar temetőről és annak csodálatos leletkincseiről), Találkozások (tizenkét írás, köztük Bárdi Lászlóé Ujguriáról, Csoma végcéljáról, Aradi Éva, Nagy Mari meg Vidák István az indiai, Kacs-félszigeti hunokról), és a negyedik tömb: A magunk keresése hét írással, melyekben többek között „visszaszállhatunk” a múltba, László Gyula nagy régészünk kutatásai felidézéséhez, a csángók mindmáig legnagyobb költőjéhez, Lakatos Demeterhez. Összesen 32 tudós szerző, régészek, sztyeppekutatók, turkológusok, sinológusok, rovásírás-kutatók, mongolisták, tibetológusok, ősvalláskutatók, néprajzosok írásai… Harminckét, magunkat és találkozásainkat kereső tanulmány a kultúrák keresztútjáról. A sorozatban gondolkozva: jó ötszáz – vagy még annál is több – munka, mely élteti, ébren tartja Kőrösi Csoma Sándor emlékét, s melynek szerzői, ha cserélődnek is, de évi rendszerességgel ide zarándokolnak Kovásznára. Ebben a tizennyolcadik kötetben tibeti zarándok is megszólal Csoegyal Tenzin személyében, az első, aki „viszonozta”, amit nagy elődünk az ő népéért tett. És jöttek az évtizedek során Montrealtól Ulánbátorig, Párizstól Budapestig és Kolozsvárig és Cseljabinszkig mindenfelől. Jöttek többnyire saját költségükön, hogy megoszthassák velünk, a magyar kultúrával tudásukat, kutatásaik eredményét. Ennek a sorozatnak még egyetlen kötetét sem támogatta a Communitas Alapítvány, mely a romániai magyar kultúra legfőbb támogatója, úgymond: éltetője. Feltehetőleg azért, mert haszontalan könyvnek, haszontalan sorozatnak tartja. Nincs szükség rá! És erre, a nagy tudósunk halála 170. évfordulóján megjelenő kötetre a megyei támogatásrendszerből sem jutott pénz. Így ama Keresztút 32 írása úgy jelent meg, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület mindmáig nem tudta kiegyenlíteni a nyomdával szembeni adósságát, s úgy tűnik, egyetlen módja lesz ennek, ha a konferenciasorozat és a könyvsorozat fenntartó munkásai az adósságot saját összespórolt pénzükből egyenlítik ki. Ha dolgoztak érte, vele, fizessenek is!
És így kell lennie, mert a Kőrösi Csoma-erkölcs kötelez. Még ma is!
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csoma-napok rangos konferenciával
A kulturális kínálat tekintetében a megszokottat hozza a ma kezdődő Kőrösi Csoma Sándor-napok programja, de a tudományos konferencia vonatkozásában az idei rendezvény az eddigi legtekintélyesebb – mondta el érdeklődésünkre Gazda József szervező, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület vezetője.
Az idei, 24. konferencia témája is hozzájárult az előadók táborának több mint negyven főre való duzzadásához: Mi a magyar? – erről a kérdésről értekeznek a több kontinensről érkező szaktekintélyek. Japánból, Finnországból is érkeznek előadók, Párizsból, Torontóból küldött tanulmányokat is felolvasnak, bemutatják a Kőrösi Csoma Sándor – lelki élet, vallásosság című, átfogó kötetet.
A gazdag kínálat mellett árnyékos oldala is van az idei Csoma-napoknak. „Ilyen még soha nem volt, holnap kezdődik a rendezvény, s ma még nem tudjuk, miből fedezzük a kiadásokat” – mondta el tegnap délután Gazda József.
A Kovászna legszínvonalasabb kulturális eseményének számító rendezvény költségvetése harmincezer lej körüli, eddig még egy lej sem folyt be a szervezésre, mivel a letett pályázataikat még nem bírálták el, és azt sem tudják, pozitív lesz-e a pályázatkiírók döntése. „Menekülni nem lehet, a könyvet kinyomtatták, már kötik, a vendégek is érkeznek, így az anyagi bizonytalanság óriási terhet jelent” – mondta el a szervező.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Vándorbottal az emberség útján (Bemutatták a Gazdáné Olosz Ella-kötetet)
Második nekifutásra, a tervezett időpont után három hónappal látott napvilágot a Gazdáné Olosz Ella életművét összefoglaló könyv. Az eredetileg a művész kovásznai mellszobrának avatójára időzített esemény késése még értékesebbé tette a kötetet.
„A szoboravató után hoppon maradtunk, de mondtam, nincs kizárva, hogy a Jóisten keze van a dologban, a könyv gazdagabb lett így” – mondta a hétfő esti bemutatón a kovásznai városi művelődési házban Gazda József, a könyv megálmodója, írója, szerkesztője. Mindez a nyomdai munkálatokat vállaló sepsiszentgyörgyi ArtPrinter Stúdió vezetőjének, Kopacz Attilának köszönhető. Miután elolvasta a kéziratot, úgy látta, a kötet teljesebb lesz, ha abban a művészeti szakértők írásai mellett Olosz Ella tervei, rajzai, vázlatai is helyet kapnak, ugyanúgy, miként Gazda József korábban a Püski Kiadónál megjelent, a textilművészt bemutató monográfiai kötetében. Az Olosz Ella életművét bemutató könyvet a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület Ignácz Rózsa Irodalmi Klubjában bocsátották útjára. Zsúfolásig megtelt a kovásznai művelődési ház nagyterme, mintegy tükrözve: Olosz Ellát nemcsak életében szerették, emberként és művészként – a maga szerénységével – maradandót alkotott. Szabó Etelka megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „sokívű ember, művész, tanár, oktató, nevelő, néprajzos, egyben a közösségért, magyarságért sokat tevő személyiség volt, s ezzel még nem mondtunk el mindent róla. Életében nem tudatosult bennünk nagysága, észrevétlenül lopta közénk az értékeket – csak halála után döbbentünk rá erre”. A könyv születésének történetét Kopacz Attila ismertette. Kitért a nehézségekre, kihívásokra, de ennél sokkal komolyabb következtetéseket is levont. Kovásznának élnie kellene Olosz Ella anyagi és szellemi hagyatékával, kellő hozzáállással ez lehetne a város vendégforgalmi fejlesztésének egyik alapja – hangoztatta. Jó példaként a Bernben létrehozott Paul Klee-központot említette, ahol alapítvány kezeli a művész hagyatékát, amely turisztikai attrakció lett, önfenntartásra is képes. Hozzátette: Háromszék rendkívül gazdag olyan művészekben, akik világszinten is kimagaslót alkottak – annak ellenére, hogy Bukarest számára Erdély még mindig fehér folt az ország művészeti térképén, Budapesten pedig „vidékinek” titulálják az itteni alkotókat. Gazda József a kötet forrásanyagának összegyűjtését is felelevenítette. „Nem volt kivétel, a művészeti írók, akik megszólaltak, a legnagyobb alázattal, lelki meghajlással írtak Ella alkotásairól” – hangoztatta. A könyv előkészítése alatt újra együtt lehetett néhai feleségével, élete boldog napjai voltak ezek – vallotta be a közönségnek. A világmindenség bonyolult egyszerűségét vetítette ki, elevenítette meg munkáival, az élet szépségeivel, fájdalmával, bonyolultságával – összegezte Olosz Ella életművét. Olosz Ella munkásságának elismerése, összegzése vonatkozásában az utolsó mozzanat a most megjelent könyv. Halála után fél évvel Budapesten állítottak emlékplakettet, később Kovásznán is pislákolni kezdett kultusza, ma már emlékplakett, tárlat, mellszobor őrzi emlékét. Művészete vándorbot lehet kezünkben, mellyel az emberség útján haladhatunk – mondta Gazda József. A könyv bemutatóján fellépett a vajnafalvi Hozsanna kórus Gyerő Katalin vezetésével. Balogh István Lászlóffy Csaba: Vers – virradatig című versével hangolta az eseményre a jelenlévőket, Pál Szilvia Farkas Árpád írását idézte a könyvből. Az est rövid szeretetvendégséggel ért véget. A Gazdáné Olosz Ella-kötet ötszáz példányban jelent meg, kereskedelmi ára 80 lej. A család a részletfizetés lehetőségét is megteremtette, az igénylők a kovásznai városi könyvtárban áprilisig törleszthetik a könyv árát.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közösségteremtő értelmiségi
Gazda József rangos elismerésben részesült
A nemzeti értékek felmutatása, mentése, népszerűsítése és gazdagítása érdekében kifejtett, áldozatos, értékes és kitartó munkájáért Magyar Örökség-díjban részesítették Gazda József közismert kovásznai tanárt. A díjazottakat Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonát képező Pesti Vigadó dísztermében méltatták, ugyanott adták át a díszokleveleket is szombaton.
A bírálóbizottság elnökének, dr. Hámori József neurobiológusnak, agykutatónak az ünnepséget megnyitó szavai után a háromszéki pedagógus másodikként vehette át a rangos elismerést, melynek odaítélése által neve és művészeti, szociográfiai, valamint közírói életműve bekerült a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumának Aranykönyvébe.
Gazda József kezdetben Székelykocsárdon, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, 1964-től pedig a kovásznai líceumban tanított, innen vonult nyugalomba 34 évi tanári szolgálat után. Nem csupán tanárember volt, s nemcsak az iskola, illetve a kollégium falai között végezte oktató és nevelő munkáját, hanem íróként, művelődésszervezőként, szociográfusként és művészettörténészként is. Diákokból álló művészegyüttesével 1975-től járta Erdélyt, és évente bemutatott egy-egy Tamási Áron-színdarabot.
Több szerzőtársával az 1970-es években megírta az első rendszeres magyar irodalmi tankönyvet a líceumok I. osztálya számára. Művészeti és művészettörténeti írásaiban, tanulmányaiban az erdélyi, főképpen a székely alkotók világának, illetve a romániai magyar képzőművészek körében érvényesülő művészeti irányzatoknak a jobb megismerésére és megismertetésére törekedett.
Dél- és Nyugat-Európában, majd a Közel-Keleten tett tanulmányútjai, s az ezek nyomán készült útinaplók egy fölkészült tanárember szemével láttatják a felkeresett tájak művészetét, történelmét, jelenét, beléjük foglalt személyes élményei pedig érdekfeszítővé teszik ezeket. A szociológia területén úgy valósította meg a hagyományok, a magyar örökség őrzését, megörökítését és felmutatását, hogy beszélgetésekkel tárta föl és mutatta be a hagyományos erdélyi falu életét, illetve a moldvai csángómagyarok sorsát. Több földrész félszáz országában gyűjtött anyagot a nagyvilágban szétszóródott magyarság sorsáról. Az általa létrehozott kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület évenként tart tudományos értekezletet, eddig már 498 előadás hangzott el a Kőrösi Csoma Sándor értékrendjének fonalára fűzött témákból.
A kitüntetett méltatását elvégző dr. Halász Péter népművelő és néprajzkutató a következő szavakkal fejezte be értékelését: „Gazda József azonban nem az erdélyi magyarság identitásáért folytatott küzdelem magányos harcosa. Elődjei, társai és követői vannak! Kérem önöket is, engedjék magukban megfogalmazódni, megérlelődni azt a meggyőződést, hogy Gazda József Magyar Örökség-díjában benne van a kovásznai iskolák, a székelyföldi művészek – elsősorban Olosz Ella –, a moldvai csángómagyarok és Kőrösi Csoma Sándor magyar örökséget jelentő, magyar örökséget őrző és gyarapító munkásságának elismerése is.”
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újból belevágnak a Kőrösi-múzeum alapításába
Lendületet vehet a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor-emlékmúzeum létesítése. A kezdeményezők újból gyűjtésbe kezdenek, úgy vélik, karácsony környékén beindulhat az adományozás, ami a következő hónapokban is folytatódhat. Ha minden jól alakul, jövő évben akár tető is kerülhet az épületre – ez esetben már könnyebb lesz az építkezés folytatása. A Csoma-múzeum alapításának lépéseiről Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke és Thiesz János, Kovászna polgármestere számolt be lapunknak.
A Csoma-múzeum alapításának gondolatáról először a Kőrösi Csoma Sándor-emlékkönyv első kötetében olvashattunk, de a múzeum, emlékhelyek létesítésének szándéka szerepel az 1990-ben alapított Kőrösi-egyesület célkitűzései között is az évente megrendezendő Kőrösi-konferencia megszervezésével egyetemben. Eredetileg Kovásznára képzelték el az emlékmúzeumot, de az események úgy adták, hogy a Kelet-kutató szülőfalujában, Csomakőrösön, szülőházának feltételezett helyén épülhetett meg az emlékház.
Kovásznán a belvárosi református egyház ajánlott fel telket az ingatlan megépítésére, a megkötött, szimbolikus értékű, hosszú távú bérleti szerződés száz évre szól – idézte fel Gazda József. A múzeum terve is elkészült. Több műépítész neve szóba került, Gazda elsőként Makovecz Imrét kérte fel a munkára, a tervező azonban nemet mondott. Korábban több tervet készített erdélyi megrendelésre, az épületek egyike sem épült fel. Megfogadta: amíg ezek nem valósulnak meg, nem tervez több erdélyi épületet. Segítségére azonban számíthattak: a Makona tervezőcégénél dolgozó Csernyus Lőrincet ajánlotta a terv elkészítésére, saját irányítása mellett. A Csernyus-terv meg is született. Közben elkezdődött a pénzgyűjtés. Különböző értékű téglajegyeket bocsátottak ki. A Magyarok Világszövetsége segítségével a világ negyven országában folyt a népszerűsítés. Az eredmény azonban elmaradt a várakozásoktól. Csak annyi pénz gyűlt össze, amiből elkészülhetett az alap egy része, némi téglát, faanyagot vásároltak, leelőlegeztek 12 tonna cementet. Csalódást hozott számára a téglajegyakció sikertelensége – vallotta be Gazda. Időközben, 1997-ben környékbeli vállalkozók segítségével felépült Csomakőrösön az emlékház – Kovásznán viszont pénzhiány miatt teljesen leállt a munka. Öt-hat évvel ezelőtt, Lőrincz Zsigmond polgármestersége idején volt egy újabb lobbanás, de érdemi előrelépés nem történt. Budapesten is alapítványt hoztak létre, ott egymillió forint került a bankszámlára.
Most Thiesz János polgármester kezdeményezte a múzeumlétesítés munkájának folytatását. Átnézte a már elkészült tervekre alapozott költségvetést, és belátta: azt az összeget nehéz lesz összegyűjteni – tájékoztatott. Ezért javasolta, javítsák át a tervet, szűkítsék a költségvetést. Az elképzelést elfogadta a Kőrösi-egyesület. Szász Veress Attila kovásznai műépítészt kérték fel a módosításra. Az új terv elkészült, mégpedig ingyen, a múzeum létesítéséhez hozzájáruló adományként. A 345 négyzetméteres épület és a környező park, kerítés a költségvetés szempontjából nem elérhető: 150–160 ezer euróra van szükség. Az újratervezés során lemondtak az épület emeletére tervezett Gazdáné Olosz Ella-emlékszobáról, a vendégfogadást lehetővé tevő szobákról, fürdőkről. Thiesz új ötlettel rukkolt elő: az alagsorban építsék meg Csoma Sándor tibeti szobájának mását. Gazda jónak találta az elképzelést, elmondta, bár járt abban a szobában, de sajnos az ott készült fényképei elvesztek. Zanglában relikviaként őrzik a 2 x 2,5 méteres „lyukat”. Csak különleges alkalmakkor, jeles vendégek számára nyitják ki, különben pecsétes lakat áll a bejáraton.
A pénzszerzés módozatairól is szó esett a megbeszélésen. A Kőrösi-egyesület kapcsolatrendszerének felhasználásával gyűjti a forrásokat, a polgármesteri hivatal és az egyesület közösen keresi meg a lehetséges adományozókat. Felkutatják a pályázati lehetőségeket, a testvérvárosoktól, egyházaktól is támogatást kérnek. A Csoma-konferenciák „kivitték” Csoma Sándort a világba, bíznak benne, ez is támasz lehet, hogy segélykérésük értő fülekre találjon. Az érkező pénzek külön számlára kerülnek, ezeket csak pontos elszámolás alapján használják majd fel. A leendő múzeum berendezésének egy része már elkészült. Az UNESCO a Kőrösi Csoma Sándor-életutat a világörökség részévé nyilvánította – ez alkalommal a Magyar Tudományos Akadémia keleti részlege vándorkiállítást indított útjára. Ha elkészül a múzeum, a kiállítás anyaga itt ér utolsó, végső állomására. A terv sikere, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor-múzeum megszületése az adományoktól függ. Kovászna, Háromszék, Erdély, Magyarország, az egész világ magyarsága hozzájárulhat az eredményhez.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kőrösi Csoma Sándor emléke mindenkié
Április 11-én, szombaton Csomakőrösön egész napos rendezvénysorozattal ért véget a Kőrösi Csoma Sándor-napok idei kiadása. Nyitányként a résztvevők – a falu lakosságának jó része, Kovásznáról, a környékről, idegenből érkezett vendégek – a református templomban gyűltek össze. Az egyházi  méltóságok, önkormányzati vezetők, jeles személyiségek mellett jelen volt dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja, Márton Árpád parlamenti képviselő, Tamás Sándor megyeitanács-elnök. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
Ezt követően a főtéri Csoma-szobornál gyűlt össze a nagy előd előtt tisztelgő közösség. Kosztándi Annamária köszöntötte a jelenlévőket. Csoma Sándor emléke mindenkié, élete példája igazolja, hogy lehetetlennek tűnő tervekre vállalkozva juthatunk el céljainkhoz – mondta. Helyi gyermekek rövid verses-énekes műsort mutattak be (Kosztándi irányításával), majd Tamás Sándor mondott ünnepi beszédet. A Csoma-életútból kiindulva vonta le a következtetést: a jövő elhatározással kezdődik. Ezer évvel ezelőtt kezdődött az a munka, melynek eredményét most itt, Székelyföldön is láthatjuk. Csak együtt vihetjük előre térségünk ügyét – hangoztatta. A Csoma-szobor megkoszorúzása után a résztvevők a kovásznai ifjúsági zenekar vezetésével (karnagy: Kertész Barna) a Csoma-emlékházhoz vonultak.  Dr. Somlai György, a Csoma-hagyaték egykori gondozója – 40 évvel ezelőtt nevezték ki a hagyaték kurátorává – szólt elsőként a jelenlévőkhöz. Csoma célját nem érte el, de hitte, hogy munkája nem volt hiábavaló. Küzdelme sokaknak hasznára vált, nekünk is példaként szolgálhat – mondta beszédében. Dr. Csige Sándor Zoltán a Csoma-napok szervezését felvállaló, 1990-ben alakult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, és ennek elnöke, Gazda József kitartó munkáját értékelte – és jelképesen ajándékcsomaggal jutalmazta. Elmondta: Magyarország kormánya számára is mintakép Csoma Sándor, épp ezért alapították 2013-ban a Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjat (a magyar identitás erősítése érdekében végzett ismeretátadási, oktatási, szervezési tevékenységre szóló ösztöndíj, évente száz, húsz éven felüli személy kaphatja meg – szerk. megj.) 
Sor került az idei Csoma-emlékérem átadására is. Az idei díjazottat, Bíró András Zsoltot dr. Ladvenszky Levente méltatta. Magyarságtörténeti tudományos kutatóként, antropológusként, humánbiológusként ismert, de kitűnő szervező is, nevéhez fűződik a Kurultáj – Magyar törzsi gyűlés lebonyolítása, ráadásul fekete öves dzsúdós, ifjúsági bajnok is volt. Ő egy XXI. századi Kőrösi – jelentette ki. A kitüntetést megköszönve Bíró azt mondta: Kőrösi Csoma Sándor nevének említése olyan fontos szó, mely minden magyar lelkében jelent valamit.
Thiesz János polgármester szintén az egyesület nagy értékű munkáját méltatta. Az idei Kőrösi-napok záróbeszédében Gazda József a fáradozó szervezők nevében kért erőt a további munkához a Fennvalótól. Törekvésük akkor lesz igazán értékes, ha mások azon igyekeznek, hogy Kőrösi emléke ébren maradjon – mondta.
Az emlékháznál tartott ünnepségen közreműködött a Hozsánna kamarakórus, szavalt Papp Katalin Lilla (Csenger) és Deliné Cserei Andrea. Záróakkordként a jelenlévők az ifjúsági fúvósok vezetésével elénekelték a magyar és székely himnuszt.
Csoma-konferencia Három napon keresztül értekeztek Csoma-kutatók, történészek, antropológusok, a magyarság eredete, illetve a rokon népek iránt érdeklődő szakemberek. A Kőrösi Csoma Sándor Napokon 26. alkalommal szervezett tudományos konferenciára közel negyven előadó jelentkezett.
Az Eurázsiai műveltségi rétegződések című szakmai értekezleten Gazda József nyugalmazott tanár, a konferencia szervezője elmondta, az évek során kialakult egy kis csoport, amely igen lelkesen, nagy tudományos felkészültséggel vesz részt a Csoma-konferencián. Az esemény megnyitóján csenddel emlékeztek a konferencia két egyéniségére, a nemrég elhunyt Kubinyi Annára és Fábián Mártára, aki a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alelnöki tisztségét is betöltötte. Az előadások izgalmas szemszögből közelítettek az idei konferencia témaköréhez. Fehér András például „mérnöki fejjel” vette célkeresztbe a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Megállapította, hogy egységesen megtervezett jelvényegyüttesről van szó, egy szakrális szertartás összetartozó kellékeiről. Az egyes darabokon külön-külön, de együtt is biztosan megállapíthatók a jól mérhető arányok, az alkotók betartották az aranymetszés szabályait. Kivétel talán a palást és a kard, ezek ugyanis „kifogtak a mérnökön” – szólt kutatásairól  az előadó.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)