,,A resteket serkentem” – olvasható a kézdivásárhelyi kantai nagytemplom 1875-ben Eger városában újraöntött nagyharangján. A barátosi református gyülekezet – lelkipásztora Bóné S. Barna lelkipásztor – mert harangját rekvirálta 1944 nyarán a budapesti Magyar Hadianyaggyár, s további keresése Magyarországon hiábavalónak bizonyult, közadakozásból, anyagi áldozatok árán új 360 kg-os harangot öntetett a marosvásárhelyi Rácz és társa nevű cégnél, melyet ünnepi istentisztelet keretében avatott fel. Felirata: Boldog nép, akinek az Úr az ő Istene. Szülőfalujában hirdetett ez alkalommal igét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Háromszék harangjairól átfogó nyilvántartás nem készült, tizennyolc olyan harangról tudnak amelyet a második világháború végefelé elvittek. A harangok beolvasztására már nem kerülhetett sor, a budapesti Konvent udvarán raktározták, majd a két ország közötti nehézkes diplomáciai kapcsolatokra hivatkozva magyarországi egyházaknak osztották szét. Hála a magánemberek közötti kapcsolattartásnak és információcserének, néhány harang hollététől értesítés érkezett, és nem kis áldozat, küzdelem, erőfeszítés révén a köpeci, a lécfalvi, az orbaiteleki és a zabolai gyülekezetek harangjai visszakerülhettek a harangtornyokba. Felsőcsernáton, Kézdivásárhely, Bodok, s most Barátos – újat öntettek az elkobzott helyett. Háromszék templomos népe akkor nem sajnálta harangjait, amikor Gábor Áron kérte, hogy ágyút öntessen belőlük. Hazafias lelkülettel ajánlottak fel a háromszékiek összesen 125 harangot. Kisebb volt a lelkesedés az első világháború küszöbén, amikor 51 háromszéki toronyból szereltették le a harangot, és az ominózus 1944. esztendőben. 159 esztendő alatt összesen 194 harangot kellett feláldoznia Háromszék népének. /Kisgyörgy Zoltán: Elnémult harangok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./

Hálaadás: parókiafelújítás, emléktábla- és kopjafaavatás Patóházán
Hálaadó istentiszteletre gyűltek össze Patóháza református templomába, hogy Istennek köszönjék meg a reformáció 500 évét, a felújított parókiát, emléket állítsanak az ott szolgáló lelkészeknek és az egyházközség jótevőinek. A kopjafaavatáson Megyesi Pál, a község szülötte emléke előtt tisztelegtek.
A Köpeczi Református Egyházközség kórusa csendült fel az istentisztelet elején, vasárnap délután 15 órától, majd Forró László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője hirdetett Igét a Királyok Második Könyve 2. részéből vett igeszakasz alapján. A prédikátor az igehirdetés elején felvázolt egy jelenséget, mely szerint alig telt el a reformáció 500. évfordulója, rögtön megjelentek a fanyalgók, elégedetlenek, kik szerint a reformáció nem erről kellene szóljon, mint, amit az elmúlt évben tapasztatunk.
Ezek az emberek nem látták Isten szeretetét abban, hogy tele templomban, hálaadó istentiszteleten, vagy éppen megtelt főtéren hirdettetett az evangélium. Patóháza református gyülekezete is hálát ad sokmindenért, főleg azért, mert nem tekintette akadálynak az előtte tornyosuló vizeket, és ahogy egykor Illés palástja, úgy a gyülekezet hite kettéválasztotta a folyót, fáradozásaikat áldás követte.
Az igehirdetésre válaszolva Tolnai Zelma tiszteletesasszony a Köpeczi és a házigazda Patóházai Református Egyházközség összevont kórusát vezényelte a szép éneklésben. Tolnai János lelkipásztor köszöntésében köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a parókia teljes felújítását, az emléktábla- és kopjafaavatást, kiemelve a Reformáció Emlékbizottságát, az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-t, valamint a helyi önkormányzatot. A magyar kormányt a helyszínen ifj. Csige Sándor konzul képviselte.
Király Lajos esperes a 42. zsoltár alapján az ember legmélyebb vágyairól beszélt, mely sokkal több, mint a gazdagság. Veress Kovács Attila Nagyvárad-belvárosi lelkész a patóházaiak volt lelkésze szeretetteljes, nosztalgikus köszöntése után a többi jelenlevő lelkész is Igét tolmácsolt. Közéleti személyiségek is szót kaptak, köztük Radu Iancu aranyosmeggyesi polgármester és az RMDSZ megjelent képviselői: Erdei D. István és Magyar Lóránd.
Máthé Róbert, aki szintén kötődik a gyülekezethez, hiszen évekig szolgált ott lelkipásztorként, ezen alkalommal a Patóházán szolgáló lelkipásztorokról szólt. Nem emelt ki neveket, csupán csak azt vázolta, hogy voltak lelkészek, akiknek sikerült a harcuk, és voltak olyanok, akik kudarcot vallottak. A már nem élők emléke legyen áldott!
Jó volt látni a patóházai ifjak és gyerek szolgálatát, mely megadta az alaphangját az emléktábla leleplezésének, ami a gyülekezetben szolgálatot teljesítő lelkészek névsorát tartalmazza.
A templom kertjében Sütő Béla faragómester bemutatta a felavatandó kopjafát, amit Medgyesi Pál, és a gyülekezet jótevőinek tiszteletére állíttatott a Patóhóházai Református Egyházközség. A kórus szolgálatát követően meg is koszorúzták az emlékművet, majd szeretetvendégséggel zárult az áldásokban gazdag alkalom. szatmar.ro