„Számomra mindig a művészet és a család számított”
Tisztelet elődeinknek: Puni Júlia
Pár évvel ezelőtt indította útjára a Kolozsvári Magyar Opera, illetve a Kolozsvári Operabarátok Köre a Tisztelet elődeinknek című kiadvány-sorozatát, amelyben ismerteti az opera aranykorának nevezett időszakban tevékenykedő művészeinek életét.
A legutóbbi kis könyvecske, amelyben Puni Júlia operaénekes életéről és munkásságáról tudhatunk meg részleteket, a 2015/2016-os évad végén jelent meg. A kiadvány szerzője és szerkesztője Laskay Adrienne, az opera nyugalmazott karnagya, aki már több komolyzenei tárgyú könyv igényes megírásával és szerkesztésével bizonyította elkötelezettségét, szakértelmét a műfaj és annak művelői irányába.
A szerző kronologikusan mutatja be az olvasónak az 1927. december 8-án Szászrégenben született Puni Júlia életét, aki szinte a kezdetektől egészen korai nyugdíjazásáig, három évtizeden át volt a Kolozsvári Magyar Opera tagja; ez idő alatt 23 opera- és 26 operettszerepet adott elő. A könyv alapjául egyrészt a művésznő 2014 júliusában lezárt visszaemlékezései szolgálnak, ugyanakkor részletes és pontos tájékoztatást kapunk Puni Júlia emlékezetes alakításairól, amelyeket fényképekkel és méltatásokkal támaszt alá az író-szerkesztő Laskay.
Laskay Adrienne Tisztelet elődeinknek: Puni Júlia /Kolozsvár, 2015/
Szabadság (Kolozsvár)

Mágnás Miska, Otello, Carmen az operában
Eseményekben gazdag évad előtt áll a Kolozsvári Magyar Opera, az első bemutatót október 13-án tartják: Szirmai Albert Mágnás Miska című nagysikerű operettjét Béres László viszi színre. Október 6-a és november 3-a között öt különböző eseménnyel köszöntik a 700 éves Kolozsvárt, majd novemberben a Don Giovanni premierje következik Selmeczi György rendezésében. Ezzel indul az a sorozat, amelyben mostantól minden évben műsorra tűznek egy kamaratermi előadást Wolfgang Amadeus Mozart műveiből.
A részletekről Kosztin Áron aligazgató számolt be a sajtónak tegnap délután az intézmény emeleti előcsarnokában; örömmel nyugtázta, hogy a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar rendkívüli hangversenyével indulhatott a 2016/2017-es évad, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kolozsvári Operabarátok Köre továbbra is megtéríti az útiköltséget azon nézők számára, akik Kolozs megyeből szervezett csoportban érkeznek az opera előadásaira.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

„Művészetem értelme a tanítás”
Hogyan lehetséges az, hogy egy 18 éves lányból pár évi tanulás után prímbalerina legyen? A választ megtudjuk mi is, ha elolvassuk a Kolozsvári Magyar Opera egykori szólótáncosnőjének, Imre-Trăilă Máriának a Laskay Adrienne nyugalmazott karnagy által megírt és szerkesztett életrajzi kiadványát, amelyet a Kolozsvári Operabarátok Köre jelentetett meg a közelmúltban, a Tisztelet elődeinknek sorozatban.
Azt valószínűleg nem csak a beavatottak tudják, hogy a balettezést korán kell elkezdeni, legalább tízévesen, máskülönben nincs semmi esély arra, hogy valamit elérj ezen a szép pályán. Imre-Trăilă Mária (sz.1922) prímbalerina élete és munkássága a cáfolat erre a megalapozott és bizonyított tényre, hiszen 18 éves volt, amikor Kolozsvárról Budapestre ment, és Trojanoff balettmester Akadémiáján képezte magát 1940–1945 között. Már itt is felfedezik a fiatal Imre Mária tehetségét, akit a budapesti újságok „kolozsvári Karsawinának” neveznek, ám a fiatal lány hazatér Erdélybe, és az 1948-ban megalakult Állami Magyar Opera szólótáncosa lesz. Az 1949–1950-es évadban Borisz Aszafjev A bahcsiszeráji szökőkút című balettben Zaréma szerepében debütál. A korabeli kritika így emlékezik meg erről az alakításról: „A bahcsiszeráji szökőkútban Zaréma szerepének páratlan előadója meghódította a közönséget előadókészségének erejével és azzal a képességével, hogy teljes mértékben azonosult azzal a szereppel, amelyet táncolt. A nagyra becsült művésznő nemcsak egy szerep megvalósításának emlékét hagyta ránk, hanem egész művészi életművét, amelyet teljes egészében a színpadnak áldozott. A tánc volt éltető eleme, vibrált körülötte a levegő minden egyes megjelenésekor, szerette a színpadot, mint saját magát.” Szólótáncosi karrierje mellett 1950-ben Imre Mária is hozzájárul a Kolozsvári Balettiskola alapításához, ahol később tanári feladatokat is vállal. Erről a tevékenységéről így vall egy1958-as interjúban: „Úgy érzem, művészetem értelme: tanítani, átadni azt, amit én elsajátítottam” – mondta a sikeres balerina. Kitartó munkájának, akaratának és természetesen tehetségének köszönhetően Imre-Trăilă Mária az 1950-es évekbeli kolozsvári táncművészet csillagává vált, aki később a művészi pályát magától értetődő természetességgel cserélte fel a tanári pályára. A sikerekben gazdag karrier mellett Imre-Trăilă Máriának megadatott a család melege is (orvos fia, két lányunoka, akik közül az egyik a nagymama nyomdokain halad) és kilencvenedik életévén túl is megőrizte életszeretetét, humorát. Karrierje követendő példa lehet a mai táncosoknak, emberi kvalitásai pedig bárki másnak. Az olyan sikeres életpálya, mint az Imre-Trăilă Mária prímbalerináé, megérdemelte a könyvformát. Jó döntés volt azok részéről, akik felelősséggel viseltetnek komolyzenei és táncművészeti múltunk értékei iránt, hogy felvállalták ezt a sorozatot, amely egy letűnt világba kalauzol ugyan, de minden alkalommal kivételes képességű művész életébe engednek betekintést. Laskay Adrienne karnagy a rá jellemző igényességgel és szakértelemmel oldotta meg az írói és szerkesztői feladatokat.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári zenés panoráma – bemutatták Kulcsár Gabriella kötetét
Több mint 1500 zenei eseményen való személyes részvétel „tükröződik” Kulcsár Gabriella Kolozsvári zenés panoráma című, a Minerva Művelődési Egyesület kiadásában megjelent könyvében, amellyel ma délután ismerkedhettek meg a jelenlévők a Minerva-házban.
A számos érdeklődőt vonzó eseményen Tibori Szabó Zoltán, az egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, a kötetet és a szerző munkásságát Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár, és Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, a Kolozsvári Operabarátok Körének elnöke méltatta. Közreműködött: Réman Zoltán (szaxofon), Eva Butean (zongora). Fotók: Horváth László. Szabadság (Kolozsvár)

„Mindig a szakszerűség és az élményszerűség harmóniájára törekedtem”
Bemutatták Kulcsár Gabriella Kolozsvári zenés panoráma című kötetét
„E könyv megjelentetésének gondolatát nagyban befolyásolták olvasóim pozitív visszajelzései. A 2000–2015-ös periódusban körübelül 1500 hangversenyen vettem részt, de nem számítottam bele azt a műfajt, amit nagyon szeretek, és állandó látogatója vagyok, az operát, amiről objektív okok miatt nem írhattam”, hangzott Kulcsár Gabriella vallomása azon a péntek délutáni eseményen, amelyre a Minerva-házban került sor. Lapunk állandó külső munkatársának pénteki könyvbemutatóján számos érdeklődő jelezte: nemcsak a szerző személye, de Kolozsvár rendkívül színes zenei élete is fontos számukra.
Ennek a színes kínálatnak örökítette meg egy részét Kulcsár Gabriella az említett időszak alatt a Szabadság napilap hasábjain megjelent zenei tárgyú szakcikkeiben, kritikáiban, a most bemutatott Kolozsvári zenés panoráma című kötet pedig ezek közül tartalmaz tekintélyes válogatást.
A Minerva Művelődési Egyesület Kiadója és a Kolozsvári Operabarátok Köre gondozásában megjelent kötetet Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár méltatta. – Ha azt mondjuk, hogy van alkotóművész és van előadóművész, akkor van kritikusművész is. Művészet ez bizony, hiszen a művészi alkotásokról teljes bizonyossággal írni csak művészien az igazi, miként Kulcsár Gabriella kötete ékesen bizonyítja. Kritikát írni nem egyszerű dolog. Tisztelettel és elismeréssel adózom, hogy valóban az esztétikai nevelés szellemében ragadta meg ennek a munkának a legfontosabbját: hogy a közönségünkhöz szóljon. Oly módon, hogy a közönség abból, amit látott, hallgatott, tényleg tanuljon, és esetleg, ha ezeket az írásokat később újraolvassa, akkor az emlékezés hullámhosszán még egyszer fel tudja idézni mindazokat az élményeket, amelyeket szereztek az előadók – mondta a méltató.
Ezt követően Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke átadta a szót a szerzőnek, aki kiemelte: a különböző hangversenyekről írt impressziói közül választotta ki témakörök szerint azokat a cikkeket, amelyek végül bekerültek a kötetbe, a válogatás a kamarazenétől a szimfonikus zenéig, a régizenétől a film-, tánc- és jazz zenéig, az egyházi és orgonamuzsikától a kortárs zenéig tükrözi Kolozsvár zenei életét az adott periódusban. – Hálás vagyok a sorsnak, hogy a 15 év alatt állandó hallgatója, megfigyelője, szakmai megítélője lehettem a Kolozsvári Zenei Őszöknek, a Mozart-fesztiváloknak, a Modern Kolozsvár fesztiváloknak, az 1989 előtt tiltott listán sorakozó egyházi művek reneszánszának. Cikkeimben mindig a szakszerűség és az élményszerűség harmóniájára törekedtem, miközben írásaimban a szép magyar nyelv használatát, az információk hiteles átadását is szem előtt tartottam. Mind a mai napig fontosnak tartom a leírt szó iránti és az előadókkal szembeni felelősséget. Kritikáimmal soha nem óhajtok sérteni, bántani, csakis nevelni – magyarázta Kulcsár Gabriella.
Az eseményen közreműködött: Réman Zoltán (szaxofon), Eva Butean (zongora). Szabadság (Kolozsvár)

Előttünk az elődeink – könyv a 225 éves kolozsvári zenés színjátszásról
Hogyan fogadták Kolozsváron a XIX. század második felében Liszt Ferencet? Hányféle elnevezéssel illették Mozart Don Giovanni című operáját? Többek között ezekről is tudomást szerezhetünk a kolozsvári magyar zenés színjátszás 225 évét összefoglaló, Előttünk az elődeink. 225 év a kolozsvári magyar zenés színjátszás történetéből című kiadványból, amelyet csütörtök este mutattak be a Kolozsvári Magyar Operában az ünnepi gálaműsor előtt.
Benkő Judit és Fekete Adél muzikológus, illetve Laskay Adrienne karnagy, zenei szakíró foglalta össze egy-egy tanulmányban a 225 évet. A kötetben Angi István zeneesztéta, Selmeczi György karmester, rendező és Oláh Emese alpolgármester köszöntője is helyet kapott, a szép kivitelezésű kiadványt az Idea Plus nyomda jelentette meg.
– A Kolozsvári Operabarátok Köre sikeresen pályázatának köszönhetően jelenhetett meg a kolozsvári magyar zenész színjátszás 225 évét összefoglaló kötet. A tudományos értékkel rendelkező és olvasmányos tanulmányokat három képzett és tájékozott munkatárs írta meg. Figyelemfelkeltő az értékes képanyag is. A könyvet elolvasva rálátásunk lesz, honnan indult a zenés színjátszás Kolozsváron, mit örököltünk, milyen a társulatunk, mit építhetünk erre a múltra. Van kellő alapunk arra nézve, hogy a jövőt biztatónak képzeljük el – mondta az az 500 példányban megjelent kötetről Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
– Meghatódottan olvastam a Hunyadi téri új színház megnyitása előtti és annak kapcsán megjelent beszámolókat. Fantasztikus élményt jelentett a régi plakátok megtekintése is, a mód, ahogyan Kolozsvár és lakosai pénzt áldoztak az új színházra, ugyanakkor nagy tisztelettel búcsúztak el a Farkas utcai kőszínháztól. Akkor a kolozsváriak szeretettel, elkötelezettséggel pártolták a színházat – vélte Benkő Judit muzikológus, a Kolozsvári Rádió komolyzenei műsorainak szerkesztője, aki az 1792-től 1900-ig, pontosabban a Hunyadi téri új színház felavatásáig tartó időszakról írt tanulmányt.
Laskay Adrienne karnagy, zenei szakíró 1900-tól 1990-ig foglalta össze a zenés színjátszás történetét. – Nagy kihívás volt ilyen rövid idő alatt elkészíteni a tanulmányt. Az 1940–44 közötti korszakról például hatalmas anyag gyűlt össze, amit jó lenne egy bővített kiadványban újra közölni – jegyezte meg Laskay Adrienne.
Fekete Adél muzikológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának oktatója megtiszteltetésnak tartja, hogy őt kérték fel az 1990–2017-es időszak feltérképezésére, illetve a könyv szerkesztésére. Ez utóbbi feladatot Szép Gyula igazgatóval együtt végezték el, derült ki a könyvbemutatón. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)