Tízéves a kolozsvári Német Kulturális Központ. Több ezer kötetes könyvtára, az Egyetem utcai székhelyén rendezett könyvbemutatók, irodalmi és zenei műsorok, rangos képzőművészeti kiállítások ismertté tették nevét a német kultúra és általában a művelődés iránt érdeklődők körében. /Tízéves a Német Kulturális Központ. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában címmel szervezett négynapos konferenciát a Német Kultúrközpont és az Osztrák Könyvtár Kolozsváron. A rendezvényt a Babes–Bolyai Egyetem dísztermében Stefan Oltean rektor-helyettes, Wilfried Gruber német nagykövet és Ludányi-Horváth Attila kolozsvári magyar konzul nyitotta meg. Ulrich Burger, a Német Kultúrközpont volt igazgatója elmondta, román, szász és magyar szempontokat is érvényesítő könyv Kolozsvárról utoljára 1974-ben jelent meg. /Kiss Bence: Konferencia Kolozsvár történelméről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Május 28-án a Mátyás-házban folytatódott a Német Kulturális Központ és az Osztrák Könyvtár, valamint a nagyszebeni német főkonzulátus által szervezett Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában című tanácskozás. Dr. Virgil Tarau (BBTE Történelem Kar) előadása hangzott el a két világháború közötti Kolozsvárról. Nézeteltérések a helybeli és a Kárpátokon túli románok között is jelentkeztek. Radikális román fiatalok nyomán Erdélyben azelőtt ismeretlen fogalmak keltek életre: zsidóellenesség, kisebbségellenesség stb. Ottmar Trasca (Történeti Intézet) A román–magyar kapcsolatok és a kisebbségek helyzete Észak-Erdélyben 1940 szeptemberétől 1944 augusztusáig címen tartott előadást. A bécsi döntés nyomán itt maradt román és a délen maradt magyar lakosságot, főként a román hatóságok túlkapásai miatt, a kölcsönösség elvére hivatkozva, mindkét oldalon igyekeztek elüldözni, létét lehetetlenné tenni szülőföldjén. dr. Liviu Tarau (BBTE Európai Tanulmányok Kara) a Funar-korszak törvénytelenségeiről beszélt, amelyek a 2004-es helyhatósági választások nyomán szakadtak meg. Funar jelenleg parlamenti honatya, ott sem tagadja meg önmagát, és népszerűsége tovább süllyed. Csapó Emőke (BBTE Történelem Kar) a Házsongárd temető XIX. századi alakulásáról beszélt. Dr. Radu Mlesnita üzletember a mai Kolozsvár virtuális arcát tárta fel, bemutatva a város idén beindított háromnyelvű honlapját (www.ClujNapoca.ro; www.Kolozsvar.ro; www.Klausenburg.ro). Dr. László Ferenc (Gheorghe Dima Zeneakadémia) a város zenei múltját és jelenét mutatta be. Dr. Balogh András, a német irodalom kelet-európai szakértője, a kolozsvári magyar, német és román írói munkásságot vázolta. /Ördög I. Béla: Sajátos és közös kolozsvári kulturális értékek feltárása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Az emlékezet ikonográfiája – a totalitárius múlt feldolgozása az emlékezet helyeinek tükrében: Litvániában, Romániában és Németországban címet viselte az a projekt, amely arra kereste a választ, hogy a különböző országokban miként dolgozzák fel az elnyomó rendszerek emlékét. A rendezvény következtetéseit, eredményeit, a programot szervező kolozsvári Német Kultúrközpont május 30-án megnyitott tárlatán mutatta be az érdeklődőknek. Romániában jóformán az Elie Wiesel Múzeumon kívül alig akad más holokauszt témát bemutató tárlat, míg Németországban a berlini Zsidó Múzeum csak egy a sokból. A kommunizmusra emlékező helyek között van a kelet-nyugat Berlint elválasztó Checkpoint Charlie, a hochenschönhauseni Múzeum (amely leginkább a Terror Házára emlékeztet), a bukaresti Parlament Palota és a máramarosszigeti múzeum. Simon Ágnes programfelelős elmondta, míg Németországban és Litvániában nagy hangsúlyt fektetnek a múlt feldolgozására, Romániában alig történtek ilyen jellegű erőfeszítések. A másik két ország állami finanszírozással múzeumokat hoz létre, Romániában ilyen jellegű múzeumok nagyrészt magánkezdeményezések eredményeként jöttek létre. A hajdani Casa Poporului is megúszta egy átnevezéssel, most Palatul Parlamentului névre hallgat. A megalomán épület miatt lebontott régi bukaresti házakról, templomokról viszont nem esik szó. /Kiss Bence: Hogyan él az emberek tudatában a kommunizmus? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

A Köztes Terek Hordozható Múzeuma címet viselő tárlat november 11-én nyílt meg Kolozsváron, a Német Kultúrközpontban. Tizenhat művész alkotásának ad otthont a hordozható múzeum. Köztük van Hervai Katalin, König Frigyes, Pauer Gyula Jovánovics György és Ütő Gusztáv. /Kiss Bence: A Hordozható Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Kolozsváron a Német Kultúrközpontban mutatták be február 14-én a Klausenburg. Im Schnittpunkt von Geschichte und Kultur (Kolozsvár kultúra és történelem találkozáspontján) címet viselő útikalauzt. A német nyelvű könyv szerzője Ulrich Burger maga hat évig élt Kolozsváron, így lehetősége volt megismerni a kincses várost. /Kiss Bence: Már a németek sem tévednek el Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

A második világháború sötét időszakával kapcsolatos két kötetet mutattak be a Kolozsváron, két különböző rendezvény keretében: az egyik az erdélyi szász SS-katonákkal kapcsolatos, és a Német Kulturális Központban ismertették, a másik pedig az erdélyi zsidóság holokauszt utáni identitásválságát járja körbe, a Tranzit Alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat részeként. Bemutatták Paul Milata romániai születésű, berlini történész a Hitler, Sztálin és Antonescu között. Romániai németek az SS-csapatokban című német nyelvű könyvét. „A romániai németek indítékainak megértéséhez figyelembe kell vennünk a másik két nagy hatalom létezését. Az erővonalakat három személyiség: Hitler, Sztálin és Antonescu határozták meg. ” A romániai németek azért léptek be – a professzor fejtegetése szerint – az SS soraiba, mert féltek Sztálintól, és mert volt jó pár negatív tapasztalatuk Antonescu politikájával kapcsolatban, valamint bizonyos módon imponált is nekik a nemzetiszocialista Németország. A szerző könyvének román fordítását szorgalmazza. Tibori Szabó Zoltán újságíró legutóbbi kötete, az Árnyékos oldal /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ volt a másik kiadvány. „Az erdélyi zsidóság történetének legizgalmasabb témája az identitáskeresés, és ez a könyv pontosan azt a témát járja körül” – indította a bemutatót Gidó Attila, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa. /Darvas Beáta, Fleischer Hilda: Sötét múlt nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Nagyon rövid filmek műhelyét rendezik meg szeptember 29. és október 10. között Kolozsváron a Német és Francia Kulturális Központ együttműködésében. A tíznapos műhelyen négy országból – Románia, Magyarország, Franciaország és Németország – érkező tizenkét egyetemista vesz részt. Kolozsvárról a Sapientia és a Babes–Bolyai Tudományegyetem egy-egy hallgatója lesz jelen. A műhely megadott témára épül, címe: Egy különleges találkozás. A diákok a város utcáin fognak filmezni, a városra jellegzetes helyeket és embereket próbálják megörökíteni. /Braica Tünde: Rövid filmek műhelye. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Október 9-én a kolozsvári Győzelem (Victoria) moziban mutatják be a Német és Francia Kulturális Központ által szervezett Nagyon Rövid Filmek Fesztiváljára készülő produkciókat, amelyben a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – EMTE egyetemek is partnerséget vállaltak. A tíznapos műhelyen négy ország – Németország, Franciaország, Magyarország és Románia – filmszakos diákjai, illetve az őket segítő operatőrök, rendezők és más filmes szakemberek vesznek részt. /Varga Melinda: Kolozsvári alkotások Párizsban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

Románul és németül szólalt meg Bánffy Miklós
Először szervezett Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa olyan rendezvényt, amelyen egyáltalán nem beszéltek magyarul. Az est „főszereplője” azonban magyar volt, a 20. század történelmének egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb magyar személyisége: gróf Bánffy Miklós, író, képzőművész, színházrendező és politikus. A magyar főkonzulátus és a Német Kulturális Központ által szervezett eseménynek éppen az volt a célja, hogy ezt a rendkívüli, a szó mai értelmében európai egyéniséget a román és német anyanyelvű emberek is végre megismerjék.
A kolozsvári TIFF-ház konferenciatermét zsúfolásig megtöltötték a német és román ajkú érdeklődők péntek este, hogy megismerjék Bánffy Miklós élettörténetét és Erdély-trilógiájának már elkészült fordításait. Az első és második kötet (a Megszámláltattál valamint az És híjjával találtattál) német fordításban már megjelent, a harmadik rész (Darabokra szaggattatol) is már nyomdakész állapotban van – mondta a kolozsvári rendezvényen jelen lévő fordító, Oplatka András.
Aki olvasta a trilógiát, mind egyetért abban, hogy elsősorban a román olvasóközönséggel kellene megismertetni ezt a regényt, azonban a román fordítás mostanig váratott magára. A közelmúltban végre Marius Tabacu műfordító vállalta fel a munkát, amelyre azonban – a német, angol, spanyol stb. nyelvekre történt átültetéssel ellentétben – sem anyagi fedezet, se kiadó nincs egyelőre. Az elkészült száz oldalból olvasott fel Tabacu néhány részletet. „Alapmű ez számunkra, erdélyiek számára” – vélekedett -, „hisz egész más megvilágítást kap egy olyan világ, amelyet a romániai történelemoktatás a »vérünket szívó grófok« világaként állított be. Erről a valóságról nem született román irodalmi mű, de magyar se sok. Nagyon fontosnak tartom tehát megjelentetni az Erdélyi történetet románul, hogy valamelyest pótoljuk ezt a hiányt” – tette hozzá Marius Tabacu.
A fordító úgy véli, a regény megmagyarázza azokat az előzményeket, amelyek a 20. század tragédiáihoz vezettek, és amelyekről hallgat a hazai történelem és az irodalomtörténet. „A kis népek kulturális sznobizmusából fakad, hogy jobban érdekel minket, ami Párizsban, Londonban vagy New Yorkban történik, mint a saját házunk táján. Úgy érzem, ezt a könyvet meg kell ismerniük a román olvasóknak” – vallja Tabacu, aki a munka nehézségeiről is beszélt: főleg a tájleírásokban szereplő regionalizmusok román megfelelőivel vesződik sokat. „Ahhoz, hogy visszaadd a lényeget, nem fordítani kell, hanem megírni ugyanazt a regényt, csak románul”- mondta.
Ugyancsak a természetleírások német nyelvre ültetésének gyötrelmeiről beszélt Oplatka András, aki viszont már a 2012-ben kiadott fordításból olvasott fel. „Rendkívül sok fejtörést okozott a szöveg ritmusát, szókincsét fenntartani, arról nem beszélve, hogy Bánffy nagyon tudatosan erdélyi magyar nyelvet használ, amelyben elég gyakran fordulnak elő olyan szavak, amelyek sokszor még a Magyar Értelmező Szótárban sem szerepelnek. Így erdélyi barátok segítségére volt szükségem, de megvettem a Tájszavak szótárát is” – mesélte a fordító. Oplatka azt is elmondta, a regény német változata várakozáson fölüli sikernek örvend, jó sajtóvisszhangot kapott, és az eladott példányszám sem lekicsinylendő: 6000 az első kötetből, 3000 a másodikból, amely csak egy éve jelent meg.
T. Koós Imola
maszol.ro,

Klausenburgon keresztül vezet az út Kolozsvárhoz?
Bochoz egyelőre nem jutott el a Musai-Muszáj kérése
Szemmel láthatóan irritálja Emil Boc polgármestert, amikor felmerül a Kolozsvári Városi Tanács által évekkel ezelőtt elfogadott határozat életbe léptetése, azaz a háromnyelvű (román, magyar és német) helységnévtáblák kihelyezésének a kérdésköre.
Nem volt ez másként a napokban sem, amikor a Német Kulturális Központ új igazgatójának hivatalos, ünnepélyes beiktatását követő kötetlen beszélgetésen a Szabadság riportere – a kontextusra való tekintettel is – felvetette számára az ügyet. Érdekes módon Rudolf Gräf, a Román–Német Kulturális Egyesület elnöke ugyancsak efelől érdeklődött, utóbbinak a városvezető félrevezető, csúsztató választ adott az egyetemi professzor számára. Lapunk a Német Kulturális Központ frissen kinevezett igazgatójától is megkérdezte, hogyan érezné magát, ha a város bejáratainál a település német nyelvét is látná? Bocnál ugyanakkor afelől érdeklődtünk, mikor találkozik a Musai-Muszáj képviselőivel.
Tizennégy éve levegőben a háromnyelvű helységnévtábla kérdése.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Húsz éves a „másságot nem kiszorító” kolozsvári Tranzit Ház
A volt Poalei Tzedek zsinagóga épületét 1997 októberében nyitották meg újra a kolozsvári közönség előtt, amely azóta egy olyan közösségi térré nőtte ki magát, ahová „bármikor be lehet térni”, és egy olyan alternatív művészeti központtá, amely lehetőségei szerint minél több kulturális rendezvénynek próbál helyszínt biztosítani, és ahol a Tranzit Alapítvány olyan programokat kezdeményez, amelyek nem kirekesztőek a mássággal szemben – hangzott el a Tranzit Napok Fesztivál péntek esti megnyitóján.
Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány elnöke megköszönte mindazoknak, akik az elmúlt húsz évben hozzájárultak ahhoz, hogy „újra élőve varázsoljuk ezt a helyet”, ahol a „munka és a szenvedély együtt jár”.
Elmondta, az 1997-ben választott név nem véletlen, hiszen az első perctől azt próbálták művészi eszközökkel értelmezni, hogy „hogyan jutottunk oda mi, kolozsváriak, hogy ez a hely üresen maradt, és hogyan lehet újra betölteni”. A volt zsinagóga épületében létrejövő tevékenységeknek – koncertek, kiállítások, kerekasztal-beszélgetések, performanszok, vitaestek – az a másik fontos célja, hogy ne szorítsa ki a másságot, tette hozzá a Tranzit elnöke.
„A városnak szüksége van a Tranzit Házra, és a Tranzit Háznak is szüksége van a városra” – fogalmazta meg üzenetét Könczei Csilla.
Eugen Pănescu, a Tranzit Alapítvány kuratóriumi tagja arról beszélt, hogy öröm húsz év után is itt lenni, ahol nem csak sok pénzzel és intenzív reklámkampánnyal lehet a közösségnek valami értékeset nyújtani, fűzte hozzá. A Tranzit Háznak örülnünk kell, és megvédeni azt, mert „az elmúlt húsz év nem volt könnyű”, fogalmazott.
A péntek esti megnyitón továbbá az alapítvány partnerintézményeinek és támogatóinak képviselői szólaltak fel.
A Communitas Alapítvány a Tranzit Ház folyamatos támogatója. Szép Gyula, a Communitas művelődési bizottságának elnöke, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója emlékeztetett, hogy az elsők között használhatta a volt zsinagóga épületét, hiszen a hetven-nyolcvanas években itt volt az opera díszletraktára. Hozzátette: a Tranzit Kolozsvár egyike azon kevés tereinek, amelyek a „kulturális értékek megvalósítására adnak lehetőséget”, ahol „nyílt karokkal várnak minden típusú rendezvényt”.
Lucian Nastasă-Kovacs, a Szépművészeti Múzeum igazgatója többek között arról beszélt, hogy a Tranzithoz nagyon sok kellemes emlék köti, megemlítette például a számára legemlékezetesebb kiállítást, a Holokausztról megemlékező, Missing since 1944 – Tudsz róluk? című kiállítást.
Köszöntőt mondott a Német Kulturális Intézet, a Goethe Institut, valamint a Francia Kulturális Központ képviselője is. A két intézmény közösen szervezi évről évre a Clujotronic művészeti és elektronikus zenei fesztivált, amelynek a Tranzit Ház is otthont adott.
Jelen volt és beszédet mondott ugyanakkor Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke is, aki annak jelentőségét emelte ki, hogy a Tranzit Ház számos olyan rendezvényt karolt fel, amely támogatta és megmutatta a zsidó kultúrát. Tasi Annabella / maszol.ro