Dél-Erdély és a Bánság természeti, gazdasági és szociális környezetét mutatja be a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának A Kárpát-medence régiói monográfiasorozatában idén megjelent, kilencedik kötete. A kiadvány felvázolja az elmúlt másfél évszázad történelmi folyamatait, kitér többek között a térség népességére, településrendszerére, térszerkezeti egységeire, illetve az egészségügyi ellátási rendszerre. A 29 szerző tanulmányát tartalmazó Dél-Erdély és Bánság című kötetet június 11-én a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) székházában Horváth Gyula egyetemi tanár, a könyv szerkesztője és Péntek János akadémikus, a vaskos munka lektorálója mutatta be, a moderátor szerepét Benedek József professzor töltötte be. A Kárpát-medence régiói című sorozat célja, hogy bemutassa a magyarországi és határon túli régiók, így többek között a Vajdaság, Erdély és Kárpátalja gazdasági, társadalmi, települési és természeti állapotát, értékelve a különböző változásokat. Eddig nyolc kötet látott napvilágot, amelyek közül szintén Horváth Gyula szerkesztette a monográfiasorozat első, Székelyföldről, és negyedik, Északnyugat-Erdélyről szóló részét. A most bemutatott kötet szerzői között van Bakk Miklós, Vincze Mária, Nagy Egon, Veres Valér, Benedek József és Bodó Barna. A 29 szerző többnyire a Kolozsvári Egyetemi Intézet kutatója, egyetemi tanárok és doktoranduszok egyaránt vannak közöttük. A kötetet lektoráló Péntek János elmondta, egyfajta bizonytalanságot érzett a szaknyelvi terminológia tekintetében, ami annak tulajdonítható, hogy az idősebb kutatók eddig „legkevésbé” magyar nyelven publikálhattak, a fiatalok szövegein pedig a gyakorlat hiánya érződik. A Kárpát-medence régiói című sorozatot 14 kötetesre tervezték, már folyamatban van a Dél-Alföldről szóló, tizedik kötet szerkesztése, a további kiadványok Kárpátalját, a Közép-Dunántúlt, Észak-Magyarországot, Szlavóniát és a Muravidéket mutatják be. /Ferencz Zsolt: Dél-Erdély és Bánság: tudományos munkát segítő kiadvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

A reformpedagógia elemeinek felhasználása a pedagógusi munkában címmel szervezett továbbképzést július 6–10-e között a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), együttműködésben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Pedagógiai és Pszichológiai Karával. Az Erdély különböző pontjairól érkező óvodapedagógusok, tanítók, középiskolai és egyetemi tanárok előadásokat hallgathattak, kerekasztal-beszélgetéseken, egyéni- és csoportmunkákban vehettek részt. Azokban a megyékben, ahol a magyarság számaránya számottevően magas, a tanfelügyelőségek magyarul is szerveztek továbbképzéseket már az elmúlt tíz évben is, a szórványmegyékben azonban az első ilyen jellegű rendezvényre 2007-ben, a KMEI szervezésében került sor. A képzés kapcsán a legnagyobb probléma jelenleg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara által Budapesten kiadott diplomának Bukarestben való honosítása. Ehhez hatalmas dokumentáció szükséges. Romániában eddig nem volt olyan magyar nyelvű szakképzés, amely akkreditált lett volna. /Ferencz Zsolt: Elmélet és gyakorlat a reformpedagógiáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A Biennálé – Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja keretében zajlott a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata 2009-es díjátadója augusztus 20-án, Budapesten. A Kisebbségekért Díj 2009-es erdélyi kitüntetettjei a dévai Geszty Ferenc Alapítvány, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), Jakobovits Miklós festőművész (Nagyvárad), és Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera nyugalmazott igazgatója. Az ünnepi rendezvényen részt vett Markó Béla szövetségi elnök és Kelemen Hunor ügyvezető elnök, az RMDSZ államelnökjelöltje is. /Átadták a Kisebbségekért díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Bajnai Gordon miniszterelnök szerint Magyarország lelki válságban van, hangsúlyozta a Kisebbségekért Díj külhoni magyarságért tagozata kitüntetéseinek budapesti átadóján. A lelki válságban „mindennél nagyobb szükség van a biztonságra, és a biztonsághoz a közösségformáló erőre, az identitásra, a hovatartozás erős érzetére”. A kormányfő szerint útját kell állni a rasszizmusnak, az antiszemitizmusnak, a kisebbségek ellen irányuló támadásoknak szerte a térségben. A kormányfő hangsúlyozta, a magyar államnak kötelessége a külhonban élő magyar kisebbségek támogatása, és ha szükséges, érdekeik védelme is. Elismerést kapott Bernjak Elizabeta szlovéniai egyetemi docens, Burian László, a szlovákiai Ebed plébánosa, Fedinec Csilla kárpátaljai történész, kisebbségkutató, Goldschmied József, az Égtájak Iroda programigazgatója, Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera nyugdíjba vonuló igazgatója, a dévai Geszthy Ferenc Társaság, az újvidéki Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és a bécsi Szent István Egylet. Megosztott díjban részesült a 20 éves fennállását ünneplő két ukrajnai magyar szervezet, a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete. Az ünnepségen részt vett Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke is. /Bajnai: Magyarország lelki válságban van. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./

Hülyének nézik az olvasót, és a megosztás logikáját érvényesítik azok az intézmények, amelyek bizonyos szempontok alapján szétválasztják a magas és a populáris irodalmat, kultúrát. Adottnak veszik, hogy vannak az elitek, akik képesek arra, hogy a magas irodalmat befogadják, és vannak a kirekesztettek, akik számára csak egy megrágott, bizonyos mértékben stupid irodalom lesz elérhető – Selyem Zsuzsa irodalomkritikus fenti gondolata vitát szült a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Kriza János Néprajzi Társaság hétvégi konferenciáján. A Kultúra és piac című kolozsvári rendezvényen Selyem Zsuzsa előadásában (A kortárs irodalom opciói a posztkom kapitalizmusban) kiemelte, vannak olyan több milliós példányszámban eladott regények (ide sorolta Stephenie Meyer, Paulo Coelho, Wass Albert műveit), melyek jól meghatározott célcsoportnak nyújtanak szolgáltatást: ready-made (készen kapott) közösségi identitást kínálnak megvételre anélkül, hogy az olvasót önreflexióra, kritikai gondolkodásra ösztönöznék. Wass Albert regényei „kényelmes monotonitással kínálják fel az olvasóknak a felsőbbrendűség érzését”. Selyem Zsuzsa szerint az irodalmi intézmények a pártpolitikai struktúrákat másolják „Azt mondják az általam igen tisztelt irodalomtanárok, hogy Coelho, Meyer azért jó szerzők, mert legalább rászoktatják a diákokat az olvasásra. Csakhogy Coelhótól soha nem fogunk eljutni Nádas Péter, James Joyce, Virginia Woolf olvasásáig” – magyarázta a kortárs irodalmat oktató egyetemi adjunktus. Fekete László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint Selyem pesszimista következtetéseket vont le a populáris és magas irodalmi kultúra elválasztásából. Elmondta, nem érti, miért újszerű és drámaibb most a különválasztás, amikor ez mindig is megvolt. Berszán István, a BBTE magyar irodalom tanszékének vezetője ellentmondást vélt felfedezni abban, ahogy „sajnálkoztunk a populáris és a magas irodalom szétválasztásán azután, hogy elmondtuk, milyen óriási szakadék van közöttük”. /O. M. : Olcsó identitást adó könyvek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Közeledik az ETDK-rajt
Májusban rendezik a tizenharmadik Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (ETDK), jelentették be tegnap a szervezők, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI).
A rendezvénysorozat a hazai egyetemi élet egyik kimagasló eseménye, a kezdeményezők idén körülbelül háromszáz hallgató részvételére számítanak. Azok, akik a reál és a humán tudományok terén kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, május 14–16. között találkozhatnak Kolozsváron. A konferenciára április 12-e és 23-a között lehet jelentkezni, a benevezett dolgozatok leadási határideje április 29-e.
A résztvevők 36 szekcióban ismertethetik eredményeiket, mérhetik össze tudásukat: „Ezek a csoportok majdnem lefedik a hazai egyetemi oktatás teljes kínálatát. Talán a humán tudományok terén vannak hiányosságok, főleg az idegen nyelvek képviselőit nem sikerült kellő mértékben bevonni a munkába” – mondta el lapunknak Szabó-Györke Zsombor, a KMDSZ PR-szakembere.
A rendezvénysorozat nem csak új ismeretségek létrejöttét, a további műhelymunkák előkészítését teszi lehetővé, hanem segít az egyetemi tanulmányok elmélyítésében, és a diploma utáni szakmai továbbfejlődés előkészítésében is – állítják a szervezők. A legjobb dolgozatok szerzői pénzjutalomban részesülnek, valamint jogot szereznek a 2011-ben Magyarországon megrendezendő XXX.
Országos Magyar Diákköri Konferencián (OTDK) való részvételre is. Az idei konferenciára minden 35 évesnél fiatalabb egyetemista jelentkezhet, a nevezési díj KMDSZ tagoknak 8 lej, KMDSZ tagsággal nem rendelkezőknek 12 lej.
S. M. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Anyaországi támogatás fiatal intézményeknek is
Ünnepélyes keretek közt adta át tegnap Gémesi Ferenc, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Nemzeti jelentőségű intézmény címet és a hozzátartozó kis réztáblát a kolozsvári Iskola Alapítvány székhelyén.
Idén a jelentős anyagi támogatással járó titulust többek közt a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány, a Protestáns Teológiai Intézet, a Helikon hetilap, a Látó havilap, a Csángó Oktatási Program, a Téka Alapítvány és az Aradi Kamaraszínház kapták meg.
„Amikor kitaláltuk azt, hogy legyen egy olyan intézményi kör, amely a magyar kultúra és tudományosság szempontjából fontos intézményeket foglal magában, azt tartottuk fontosnak, hogy kiszámítható környezetet teremtsünk ezeknek az intézményeknek egy teljes kormányzati ciklus erejéig – nyilatkozta a Krónikának Gémesi Ferenc. – Így négyévente egyszer kell megállapodni abban, hogy mekkora támogatást kapnak az intézmények, így létezésük nem függ attól, hogy kapnak-e pályázati úton pénzt a működésükre.”
Az államtitkár hozzátette, az intézmények kiválasztásakor odafigyeltek arra is, hogy a helyi közösség igényeinek megfelelően ne csak a már közismert közművelődési intézmények kapjanak támogatást, hanem azok a viszonylag fiatal intézmények, alapítványok is, amelyek a magyarság megmaradása, továbbfejlődése szempontjából fontos tevékenységet folytatnak. Így támogatást kapott a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet – közölte Gémesi.
Az államtitkár lapunk kérdésére válaszolva elmondta: a határon túli magyar intézmények támogatására összesen 700 millió forintot különített el a magyar kormány, ebből Erdélynek több mint 400 millió jutott.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

„Kevesebben voltunk, ezért talán jobban kerestük egymást” -
emlékezik vissza egyetemista éveire Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese
Hétfőtől az egyetemisták számára is elkezdődik a 2010–2011-es tanév. Egy újabb évfolyam veselkedik neki a felsőfokú képzés rejtelmeinek Kolozsváron és szerte az országban, hogy elképzeléseinek, álmainak valóra váltásához szükséges szakmai tudást megszerezze. A tanulás mellett azonban a fiataloknak a kikapcsolódásra is lehetőségük nyílik, az otthontól távol valamivel korlátlanabb formák között. Régen is volt, ma is van erre alkalom, a különbség a dolgok mikéntjében, hogyanjában rejlik. Magyari Tivadar médiaszociológust, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatért felelős rektorhelyettesét az egyetemista státusról kérdeztük, ugyanakkor arról is, hogy mitől voltak másak, egyáltalán miként zajlottak húsz évvel ezelőtt egy egyetemista hétköznapjai.
Rohanó világunkban számos dolog megváltozott, átértékelődött. Hogyan látja, mi a helyzet az egyetemista státussal kapcsolatban, avagy: mit jelent manapság egyetemistának lenni?
Napjainkban sokféle egyetemista típus van, nehéz lenne egy átlagos leírást adni róluk. Sok jó és szép élményt, kalandot, de sokak számára aggodalmakat, elbizonytalanodást, létbizonytalanságot jelent az egyetemista élet. Látjuk a vidám diáktársaságokat, amelyek színt és hangulatot hoznak a városba, de sok magányos, elidegenedett, saját magát és helyét nem találó diák is itt lézeng közöttük. Az egyetemnek meg kellene találnia az utat mindegyikükhöz.
Milyen volt egyetemistának lenni húsz évvel ezelőtt, a ’90-es évek elején? Mi volt más akkoriban?
Kevesebben voltunk, ezért talán jobban kerestük egymást. Több órára kellett bejárni az egyetemre: akár heti 35–40 óra is volt, kötelező jelenléttel. Többet ültünk a könyvtárak olvasótermében, mert egyrészt olyanok voltak a szemináriumi feladatok vagy a vizsgatételek, hogy szükségét éreztük, másrészt pedig még nem létezett fénymásoló és mai értelemben vett számítógép. Majdnem minden nem kolozsvári lakhelyű diák bentlakásban lakott. Akkor is volt gólyabál, voltak könnyűzenei koncertek, természetesen megtűrt hazai együttesekkel. A bulik „házibulikban” zajlottak, valakinél otthon, estétől reggelig vagy a bentlakásban. Éjfélkor már jött Moldovan, a rendőr. Eloltották a villanyokat, megállították a zenét, pisszenés sem volt, hogy a rendőrviccekből kölcsönzött személy ne találja meg a bulizó szobát. Elég jó filmvetítéseket is szerveztek a studházban, emellett pedig különben is sokat moziztak a fiúk: ha a fiúbentlakásban valaki egy-két órát egyedül akart maradni a kedvesével, a többiek moziba mentek.
Ennyi söröző nem volt akkor, olykor még a boltban sem lehetett sört kapni. Egyik-másik diák hátizsáknyi sört vásárolt valahonnan, és feketén árulta a bentlakásban. A folyosón diszkréten kiírta például ezt: „BR 45. 5 lei”, sör, azaz „bere” kapható a 45-ös szobában, 5 lej egy üveg. Magyar diákok „magyar buliba” is mentek. A fiúk inkább a reál- és mérnöki szakokra jártak, a lányok humán, főleg tanárképző szakokra. Csak a reál szakokon maradt fenn végül a magyar tagozat, ott is egyre sorvasztották.
Ön az egyike azoknak, akik húsz évvel ezelőtt elindították a Szabadság egyetemista mellékletét, a Campust, és gyakorlatilag az elmúlt években is volt alkalma figyelemmel követni az abban végbemenő változásokat. Milyen fórumot teremtett a Campus az egyetemisták számára?
Bizonyára akkor úgy gondoltuk, hogy a Campus jelenti a diákok írásbeli fórumainak a csúcsát, de a Campus csak az egyik fórum volt. Utólag is remélem, hogy a magyar diákszövetség lapjaként hozzájárult ahhoz, hogy azokban az években a KMDSZ a legmodernebb és az egyik legerősebb romániai magyar civil szervezet legyen. A Campusnak, mint a Szabadság napilap mellékletének szerepe volt abban, hogy a város magyar lakosságához közel kerüljön az egyetem, a magyar nyelvű oktatás, a diákok, a fiatal újságírók igyekeztek mindenféle rendezvényen, körön, vitán jelen lenni és tudósítani.
Az egyetemista évek szép lassan elröpültek, a diák időközben felnőtt, szociológus, a BBTE magyar tagozatának vezetője és rektorhelyettes lett. Mennyire volt rögös ez az út? Melyek voltak a vezérlőelvei, amelyek az egyetem mellett tartották?
1990 után számos szakot román és magyar változatban is újra kellett indítani, fel kellett építeni. Már gyakornok koromban is állandóan a tanítás, a kutatás, a továbbtanulás mellett nyakig kellett lenni a bürokráciában, a törvények szövegében, a szervezésben. Hosszú évekig tanszéktitkár voltam: órarendet, bértáblázatot, munkaköri leírást, honlapot készítettem, mindenféle kimutatást, megvalósíthatósági tanulmányt, jegyzőkönyvet, szakindítási dossziét, sok fontos vagy felesleges papírt. Vezérlőelveimet most találom ki a kérdésre, ha magamba nézek: szerettem jól végezni az oktatásszervezést, mindezt lehetőleg jó hangulatú, derűs csapatban. Nem mindig sikerült. A rektori hivatalban talán igen, akár a csapatnak azt a részét nézem, amely főleg a magyar tagozat ügyeiben segít, akár az oktatási rektorhelyettesi munkámat illetően. Amikor a magyar oktatók megválasztottak, kifejezetten arra kértek, hogy legyen minél több szakmai munka és kerüljem a „politizálást”. Emiatt azt hittem, hogy sivár és élményszegények lesznek ezek az évek. De tévedtem: egy sor jó helyzetet így is ki lehetett használni, sőt váratlanul, észrevétlenül. Sok értékes embert helyzetbe lehetett hozni, sok hülyével meg kitolni, feje felett megtenni valamit, avagy elnézni szépen a feje felett.
Milyen mértékben sikerül bevonni az igazán tehetséges diákokat az egyetemi munkába?
Mostanra a legtöbb magyar tagozatos szak mögött nagyon jól kiépültek azok a szervezeti keretek, amelyekben szívesen dolgoznak a diákok. Javarészüket maguk a diákok kezdeményezték, gondoljunk a Mikó Imre Szakkollégiumra például. Naponta írok alá mindenféle kérvényt, amiben ilyen vagy olyan terem, felszerelés, berendezés használatát kérik a magyar diákok ismertebb vagy ismeretlenebb szervezetei, csoportosulásai különböző rendezvényeik megszervezéséhez. Úgy látom, növekedett az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), valamint az egyetemi lelkészségek szerepe, és a tehetségápolás terén kulcsfontosságúvá vált a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) léte is. Ez utóbbi ernyőszervezete a közben megszületett különféle szakmai szerveződéseknek.
Egyre gyakrabban halljuk, hogy az egyetem „diplomás munkanélkülieket” nevel, és bizony nem egy esetben igaz is, hogy a diák képtelen elhelyezkedni az adott szakterületen. Hogyan látja, mi mindenre lenne szükség ennek orvoslása érdekében?
Sokkal több és jobban szervezett szakmai gyakorlat kell, ugyanakkor a gazdasági szereplőkkel való jobb kapcsolatok kialakítása is lényeges szempont ennek kapcsán. A BBTE még mindig egyik legjobb egyetem az országban. Sok probléma, tévút terheli, de erről csak később szólhatok, akkor pedig a kellő könyörtelenséggel és szókimondással fogom megtenni. Mandátumom utolsó tanévébe lépek, most az egyik legfőbb célom, hogy jó helyzetbe hozzam azt a személyt, aki a helyemet átveszi.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Egyetemi évnyitó akkreditációval, Campusszal
Nem várható újabb szakok alapítása a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a közeljövőben, mondta Magyari Tivadar rektorhelyettes az intézmény magyar tagozatainak tegnapi ünnepélyes megnyitóján. A rektorhelyettes hagyományosan az előző tanév értékelésével köszöntötte a visszatérő és új diákokat a Farkas utcai központi épület dísztermében. Értékelte a különféle szervezetekkel, intézményekkel kialakított jó együttműködési kapcsolatot, bírálva azon kollégáit, akik ellenezték ezek szorosabbra fűzését. Hangsúlyozta ugyanakkor a magyar tagozaton működő alap- és mesterszakok önálló akkreditációjának fontosságát. A Szabadság mellékleteként megjelenő diáklap, a Campus egyik alapító szerkesztőjeként Magyari Tivadar a diákok figyelmébe ajánlotta a huszadik születésnapját ünneplő kiadványt, amelynek jelenlegi szerkesztői a rendkívüli kiadásból minden jelenlevőnek ajándékoztak egy-egy példányt.
Magyari Tivadar rektorhelyettes három fontos gondolatot említett, miután köszöntötte a jelenlevőket és azokat is, akikhez csak „papíron” szólhat, ugyanis párhuzamosan több kar évnyitója is folyt. Megtudtuk, hogy mostanra ért véget az elmúlt évek szak-alapítási hulláma, így az előző tanévben az intézmény magyar része már majdnem teljes kapacitással működött. Magyari Tivadar azt is elmondta, hogy a romániai felsőoktatás jelenlegi körülményei között a közeljövőben nem várható újabb szakok alapítása a BBTE-n.
Egy másik fontos fejleménynek tartotta a különböző szervezetekkel, intézményekkel való jó együttműködést, példaként a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ), a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet (KMEI) és az egyetemi lelkészségeket emelte ki. Magyari szerint a BBTE és az említett intézmények „a lehető legszorosabb és jól összehangolt rendszerbe álltak össze”. Ezzel kapcsolatban bírálta azon kollégáit, akik a fenti háttérintézményekkel való együttműködést ellenezték.
A rektorhelyettes hangsúlyozta a magyar tagozatokon működő alap- és mesterszakok önálló akkreditálási folyamatát, és ezáltal törvény általi szentesítését. Mint kiemelte, lényeges, hogy „az akkreditált magyar tannyelvű szakok tanrendje eltérhet ugyanazon szak román változatától, és így a BBTE magyar tagozata sajátos oktatási célokat követhet”.
A magyar tagozatok vezetője az idei évnyitó két eseményére is felhívta a figyelmet. A Szabadság napilap mellékleteként megjelenő Campus diáklap, amelynek Magyari Tivadar az egyik alapítója, idén ünnepli huszadik születésnapját, a diáklap jelenlegi szerkesztői ez alkalomból ünnepi lapszámot ajándékoztak minden jelenlévőnek a rendezvény végén. Emellett a nagy múltra visszatekintő Visszhang-kórus előadásával köszöntötte az új egyetemi évet. A résztvevők megtekintették az intézmény két diákja, György Réka és Kárpát Réka rövidfilmjét. A riport bemutatott egy európai uniós programot, amely segítséget nyújthat a diákoknak szakmai gyakorlatuk elvégzéséhez. A Visszhang-kórus Molnár Botond fizika szakos hallgató vezénylésével John Newton Amazing Race című darabját adta elő, majd a hagyományos évnyitó előadásra került sor. Magyari Tivadar felkérte dr. Kassay Gábort, a matematika-informatika szak professzorát, hogy tartsa meg bemutatóját Játékelmélet a mindennapokban címmel.
Az ünnepi rendezvényt a Visszhang-kórus előadása zárta, a jelenlevők Bárdos Lajos Tábortűznél című művét hallgatták meg.
KŐRÖSSY ANDREA. Szabadság (Kolozsvár)

BBTE: telt házas magyar tagozat
„Az új tanévben megszűnik a szakalapítási láz, az egyetem magyar tagozata elérte befogadási kapacitásának maximumát” – jelentette ki tegnap tanévnyitó beszédében Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetője.
A rektorhelyettes szerint a BBTE-n a magyar hallgatói létszám nem változott a tavalyihoz képest: az alapképzés szakain enyhe létszámcsökkenéssel számoltak, ám idén új mesterképző szakok is beindultak.
„A magyar oktatási vonalak vezetői utolsó mandátumukat töltik e minőségükben, és az a feladatuk, hogy a meglévő szakokat minél jobb szintre hozzák” – mondta Magyari.
Mint megtudtuk, a BBTE-n jelenleg összesen 113 szak működik, amelyekből 25-nek nincs magyar nyelvű lefedettsége: többek között az ortodox teológiának, a különböző idegen nyelvet oktató szakoknak. A fennmaradó 88 szak 81 százalékának van magyar tannyelvű vonala. Az új egyetemi tanév pozitív fordulattal kezdődik a magyar tannyelvű vonalak számára: idénre valamennyi szak megkapta az akkreditációt.
„Különösen annak nagy a jelentősége, hogy így az akkreditált magyar tannyelvű szakok tanrendje eltérhet ugyanazon szak román változatától, és így a BBTE magyar tagozata sajátos oktatási célokat követhet – áthelyezhet hangsúlyokat, önállóan lehet tekintettel a közösség sajátos munkaerő-piaci érdekeire, jobban felhasználhatja a magyar oktatók sajátos, egyéni felkészültségét” – magyarázta Magyari.
A rektorhelyettes fontos eredménynek ítéli, hogy azok a civil szervezetek, amelyek eddig is együttműködtek a tudományegyetemmel, mostanra jól összehangolt rendszerbe álltak össze: itt Magyari Tivadar a KMDSZ-t, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet, valamint az egyetemi lelkészséget emelte ki.
Az új egyetemi évet mintegy két és fél ezer elsőéves egyetemista és közel 500 elsőéves mesterképzős hallgató kezdi el a BBTE valamelyik magyar tannyelvű alap-, illetve mesterképzős szakán. A tegnapi ünnepélyes tanévnyitó egyébként telt házas volt: a gólyák és a felsőbb éves egyetemisták megtöltötték az egyetem főépületének dísztermét.
Az egyetem hagyományainak megfelelően, idén Kassay Gábor matematikus, a BBTE Matematika és Informatika Kar magyar tagozatának professzora tartotta meg tanévavató előadását. A professzor beszédének első pár percében megemlékezett a 150 éve elhunyt, kolozsvári születésű matematikusról, Bolyai Jánosról, majd a laikusok számára is érthető formában a játékelméletekről beszélt.
A tanévnyitó ünnepi hangulatát csak növelte az a tény, hogy idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a magyar egyetemisták lapja, a Campus, amely a Szabadság című napilap mellékleteként jelenik meg. A tanévnyitó emelkedett hangulatát a nagy múltú Visszhang kórus biztosította: tagjai Molnár Botond vezényletével magyar és külföldi szerzők kórusműveiből énekeltek.
S. M. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)

III. Erdélyi Vándoregyetem
2010. október 21. és 24. között, Krasznamihályfalván, az ErGo Egyesület, a KMDSZ, a KMEI és a KAB szervezésében sor került a III. Erdélyi Vándoregyetemre. A hétvége központi témája Résztől az egészig, ehhez az irányvonalhoz kapcsolódtak a szakmai előadások.
Kezdetként a helyszínt, Krasznamihályfalvát és környékét ismerhették meg a résztvevők Jobb Domokos református lelkész előadásából. Ezután a szervezők ismerkedési játékokkal segítették a baráti légkör kialakulását.
Az idei Vándoregyetem szakmai előadásai a fizika, informatika, történelem, biológia, közgazdaságtan és filozófia területeit érintették. A hétvége során előadást tartott Balog Adalbert (Sapientia EMTE, Marosvásárhely), Bálint Zoltán (Medical University, Graz), Jitianu Liviu (BBTE, Kolozsvár), Kun Ferenc (MTA-ATOMKI, Debrecen), Simon Károly (BBTE, Kolozsvár), Szedmina Lívia (Subotica Tech, Szabadka), Székely Imre (BBTE, Kolozsvár) és Trócsányi Zoltán (MTA-ATOMKI, Debrecen).
Az előadók segítségével a hallgatók nemcsak saját szakterületükkel kapcsolatos ismeretekkel gazdagodhattak, hanem a mindenki számára érthető magyarázatoknak köszönhetően megismerkedhettek a társaik által választott tudományok bizonyos területeivel is. Alkalom adódott arra is, hogy elbeszélgessenek az előadókkal, tanácsot, útmutatást kérhettek tőlük.
A délutáni és esti programok keretein belül a résztvevők megtekinthették az ARGO Audiovizuális Műhely új filmjeit, és az EmpirX Egyesület által biztosított modern távcső segítségével kémlelhették a (szerencsére) csillagos eget. Pénteken este a Monyo Project fergeteges bulija zárta a napot, szombaton a Harmonia Cordis Egyesület által szervezett csodálatos koncertet hallhatták a résztvevők.
A meglehetősen zsúfolt program ellenére minden nap maradt idő a fürdésre, szórakozásra is, és szombaton este még egy “medencés” buli is kialakulhatott. Végül a vasárnapi istentisztelet utáni “búcsúfürdést” követően hazaindultak a résztvevők.
A rendezvény programja, valamint az előadások kivonata megtalálható a Vándoregyetem weboldalán (www.vandoregyetem.ro), és ugyanott a napokban egy részletes beszámoló is elérhetővé válik. És természetesen hamarosan jelentkezünk az Erdélyi Vándoregyetem kezdeményezés új programjaival. erdon.ro

Ellenszerek asszimiláció ellen - beszélgetés Veres Valér szociológussal
Több tényező megléte szükséges az asszimiláció visszaszorításához Veres Valér szociológus szerint, ezek közül pedig a legfontosabb, hogy a nemzeti kisebbségek közérzete, a többségi nemzettel kialakított viszonya legyen minél harmonikusabb.
Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója a Krónikának adott interjúban fontosnak nevezte, hogy az emberek legyenek képesek természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ennek technikai megvalósítását tegye lehetővé egy minél szélesebb jogrendszer, ugyanakkor fontos tényező a magyar államnak a külhoni magyarokhoz fűződő viszonyulása is.
– Nyilvánvalóan különbséget kell tenni a romániai magyarságra a kommunizmus idején gyakorolt, majd pedig a rendszerváltás után ható asszimiláció között. Milyen jellegű beolvasztási szándékkal szembesült a közösség 1989 előtt? – Az asszimiláció két formáját különböztetjük meg: erőltetett és spontán beolvadást; mindkét forma a kisebbségek lélekszámát csökkenti, de alapvetően más hátterük van. A magyar közösség a kommunizmus esetében alapvetően az erőltetett asszimilációt sérelmezi, amely meglehetősen durva, 1989-ig folyamatosan fokozódó eszközökhöz folyamodott. A „leghatékonyabb” és legdurvább eszköz a kisebbségi nyelvű oktatás fokozatos, szisztematikus elsorvasztása volt, egészen odáig elmenően, hogy a kisebbségi, elsősorban magyar gyermekek többsége kénytelen volt román nyelven tanulni, mert a keretszámok csak ezt tették lehetővé, olyan mértékben lecsökkentették a magyar nyelvű osztályok számát. A felsőoktatást teljesen elsorvasztották: ’89-ben már sehol sem lehetett magyar nyelven tanulni, egyedül a magyar nyelv és irodalom tanszéken volt magyartanárképzés, de ott is egy évtizede nem vettek fel új tanárt. Emellett a közszférában, a sajtóban korlátozták a magyar helynevek használatát, ami szintén zavarta az emberek otthonosság- és biztonságérzetét. Márpedig a többség nem akarja állandó harcban leélni az életét, és könnyebben elfogadja, hogy asszimilálódni kell, különben nem lehet normálisan élni. Látszólag azt hihetnénk, attól még nem asszimilálódik valaki, hogy nem írhatja le magyarul Kolozsvár nevét, de ezek kumuláltan, közvetve erős hatást fejtenek ki. Ennek eredményeképpen a kincses városban szembeötlő, hogy jó tízezer, vegyes házasságból származó fiatal alig tud magyarul, holott román szüleik is viszonylag jól beszélik a nyelvet.
– Az elmúlt 21 év során milyen mértékben szűnt meg az asszimilációs gyakorlat az államhatalom részéről? – A rendszerváltás után megszűntek az erőszakos, államilag irányított asszimilációs módszerek, lehetővé vált nagyjából olyan lélekszámú közoktatást szervezni, amilyenre igény van, megkezdődött a felsőoktatás újjászervezése. Természetesen ezeknek a kisebbségi jogoknak a keretei az asszimiláció fékezését szolgálják, vagyis amikor a politikai-kisebbségi szervezetek ezeket bővíteni akarják, akkor közvetve a beolvadás rejtett eszközeit próbálják visszaszorítani. Rejtett törekvések viszont megmaradtak. Például az is közvetett asszimilációs eszköz volt, amikor a kilencvenes évek elején csak a pedagógiai jellegű szakokon engedélyezték a magyar nyelvű felsőoktatást. Ezzel gyakorlatilag azt sugallták a fiataloknak, hogy a magyar nyelv csak korlátozottan hasznos, csak korlátozottan lehet érvényesülni vele, hiszen nehezen válik valakiből mérnök vagy más műszaki szakember, amihez a magyar nyelv nem hasznos.
– A vegyes házasságok milyen irányba billentik el a mérleg nyelvét román–magyar viszonylatban? – A normatíva szerint a vegyes házasság akkor nem vezet asszimilációhoz, ha ezen házasságból származó gyermekek átlagosan fele az apa, fele pedig az anya nemzetiségét követi: jelesül a magyar–román vegyes házasságoknál ötven százalékát magyarnak, ötvenet pedig románnak nevelik. E téren azonban a népszámlálás során szerzett adatok nem mindig hitelesek, mert például a nevelésre kevésbé figyelő magyar apa attól még mondhatja, hogy gyermekei magyarok. Ezzel együtt a statisztika meglehetősen siralmas, hiszen az a tapasztalat, hogy a román–magyar vegyes házasságból származó gyerekeknek átlagban 75 százaléka román, 25 százaléka pedig magyar lesz. Mindez nemenként kicsit eltér, picit jobb az arány, ha az apa magyar, de lehet, hogy a valóság éppen fordított. Viszont más módszereink nincsenek ennek ellenőrzésére.
– Mennyiben jelenthet megoldást az iskolahálózat bővítése, az anyanyelvű oktatás fejlesztése az asszimilációnak hatványozottan kitett szórványközösségek esetében? – A szórvány esetében bizonyos mértékig csökkenthető a beolvadás, de a spontán asszimilációs komponens egy adott szintje már nem. Az alacsony lélekszám miatt ugyanis a párválasztás emberi-biológiai imperatívusza némiképp felülírja ezt a kulturális korlátot, vagyis hogy csak magyar közösségből válasszon házastársat, a vegyes házasságon belül pedig egy erősen román többségű környezetben nagyon jó feltételek mellett is túlnyomóan a románság felé hajlik a gyermekek nemzetiségválasztása. Az iskolarendszernek jelentős szerepe van ennek fékezése terén, hiszen a magyar iskolák megléte olyan környezet, ami segíti a megmaradást. Viszont az olyan korlátokat nem lehet lebontani, mint például hogy nem lehet színes szakképzést kínálni a szórványmagyar diákoknak, ha egy megyében mindössze egy-két osztály telik meg. Ilyen esetekben úgy lehet segíteni, ha nagyobb magyar közösségekkel rendelkező megyékbe mennek tanulni a diákok, viszont gyermekkorban eléggé problematikus a szülőktől való elszakadás. Tömbmagyar vidékeken nagyon korlátozott mértékben jelenik meg az asszimiláció, objektív okokból alacsony a vegyes házasságok aránya is. Itt több előnnyel jár a kisebbséghez tartozás, mint a többséghez, az iskolarendszer előnyösebb struktúrát tud ajánlani a magyar tagozatoknak. Ha nem is jól működő, de mégis olyan demokráciában élünk, ahol a kisebbségi jogoknak van egy minimális, a tömbmagyarság körében kielégítő szintje.
– Milyen mértékben játszanak közre a beolvadásban a nemzeti, érzelmi, nevelési tényezők leépülése vagy akár az anyagi-gazdasági feltételek hiánya? – Mindkettő szerepet játszik, de nem feltétlenül épülnek le a nemzeti, nevelési tényezők. A magyar iskolarendszerbe eleve beépültek azok az elemek, amelyek védelmet nyújtanak asszimiláció ellen. Általában is van egy koncepciója, küldetése az oktatói közösségnek arra, hogy a nemzeti identitásformálásban milyen szerepük van, ugyanakkor a magyar történelem és kultúra, illetve a magyar irodalom és nyelv viszonylag nagy óraszámban való oktatása nagyban hozzájárul egy olyan identitás kialakulásához, ami után az asszimilációnak elég korlátozott esélye van. A kérdés inkább az, hogy miként hat a beolvadás azok esetében, akik a magyar iskolarendszerből kimaradnak. Az anyagi-gazdasági tényezők esetében szórványvidéken például egy olyan vállalkozói közösségbe való betagolódás, ahol a többiek románok, valamiféle asszimilációhoz vezethet. Vagy annak a felismerése, hogy különösképpen nem tud előnyt kovácsolni a magyarságából. Viszont ez összetett, hiszen a rendszerváltás óta a magyar nemzetiség, Magyarország viszonylag fejlettebb, gazdagabb jellege, a magyar–román kapcsolatok intenzív szintje felértékeli a magyarsághoz való tartozást, és gazdaságilag is van relevanciája.
– A nemrég újraindult Magyar Állandó Értekezleten elhangzott: a határon túli magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú az asszimiláció megállítása. A magyar állam által biztosított könnyített állampolgárság-szerzés hozzájárul-e a beolvadás fékezéséhez? Összességében mi lehet az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere? – A könnyített honosításnak közvetve lehet szerepe az asszimiláció viszszaszorításában. Nem azáltal, hogy az emberek megszerzik a magyar állampolgárságot, hanem hogy érzik: Magyarország számon tartja őket, és nem puszta külföldiek az anyaország számára. A magyarsághoz való tartozásnak fontos komponense a Magyarországhoz fűződő viszony, amit ha pozitív tartalommal tudnak megtölteni, nagy erősítést tud adni, és az embereknek mindig megmarad végső menedékként, hogy oda ki lehet menni, ha nagyon rossz lesz. Saját kutatásaink azt bizonyítják, hogy nagyon fontos a Magyarországhoz való viszony, ám az erdélyi magyarok adott ponton leválasztották ettől a magyar identitást. Tehát esetünkben nem is annyira a könnyített állampolgárság megszerzésének van szerepe, hanem a magyar államnak a határon túli magyarsághoz való viszonyulásában. Hiszen a schengeni csatlakozás után a román és a magyar állampolgárság között rendkívül kicsi lesz a különbség. Az asszimiláció korlátozásához több tényező kell, de a legfontosabb, hogy az általános hangulat, közérzet, a román–magyar viszony Romániában és állami szinten legyen minél pozitívabb, harmonikusabb. Az emberek tudják természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ehhez társuljon egy minél szélesebb jogrendszer, amely lehetővé teszi ennek technikai megvalósítását is
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

Egyetemi vezetők egyeztettek
A teljes erdélyi magyar felsőoktatás érdekképviseletének fontosságára hívta fel a figyelmet Markó Béla azon a konferencián, amelyet a BBTE magyar tagozata és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet szervezett.
A hétvégi egyeztetésen az RMDSZ elnöke elmondta, az új tanügyi törvény legfontosabb újítása a decentralizáció, a minőségi javulás a teljes anyanyelvi képzés kiemelt érdeke.
Közös érdekképviselet alatt a BBTE, a Sapientia, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és az orvosképzés képviseletét kell érteni – emelte ki az együttműködés fontosságát hangsúlyozva a Szövetség elnöke.
Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatának vezetője rámutatott, hogy verseny és néha érdekellentét is kialakul az egyes, magyar oktatást biztosító egyetemek között, de számos közös fellépésre, közös munkára van lehetőség, és óva intett bárkit attól, hogy az erdélyi intézeteket egymás ellen kijátssza. A Farkas utcai rendezvényen részt vett valamennyi romániai magyar felsőoktatást biztosító intézet vezetője, képviselője. Új Magyar Szó (Bukarest)

Oktatás – A felsőoktatásban a magyarság alulreprezentált, alulfinanszírozott, a képzés egyoldalú Tudományos kötet az erdélyi magyar egyetemi oktatásról
Az erdélyi magyar felsőoktatás alapvető gondjairól alakult ki beszélgetés csütörtökön este a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusán, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Felsőoktatási Munkacsoportja által összeállított és az Ábel Kiadónál megjelent, Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai című tanulmánykötet bemutatóján. Szó esett többek között az oktatás minőségéről, egyensúly-eltolódásról, a magyar egyetemisták választásairól, magán és állami egyetemek, illetve egyetem és közoktatás viszonyáról.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul emlékeztette a jelenlevőket, hogy tavaly már tartottak a nemzetpolitikai szempont szerint fontos könyvbemutatót a konzulátuson, ám idén ez az első ilyen esemény. – Az oktatás, és ezen belül a felsőoktatás az erdélyi magyar kisebbség stratégiai kérdése, és a politikai célrendszerben előkelő helyet foglal el ez a kérdéskör. Jelen esemény célja az, hogy interaktív találkozás, műhelymegbeszélés, egyféle hangos gondolkodás valósuljon meg a téma kapcsán – mondta a konzul, majd méltatta a könyvet, amely szerinte tartalmazza az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás fontos szempontjait.
A magyar egyetemisták egyharmada tanul magyarul
Péntek János, a tanulmánykötet egyik összeállítója emlékezett arra, hogy egy 2008 szeptemberében megrendezett eszmecsere következménye ez a tanulmánykötet, amely nem csak bemutatja az erdélyi magyar felsőoktatást, de ismert magyar tudományos személyiségek – Vizi Szilveszter, Berényi Dénes, Kozma Tamás – bíráló jellegű írásait is tartalmazza.
– A tanulmánykötet összeállítóiként nem vagyunk abban a helyzetben, hogy stratégiákat dolgozzunk ki, hiszen nem rendelkezünk ezek megvalósításához szükséges döntési és költségvetési potenciállal. Ám a közösség és a szakmai tisztesség iránti elkötelezettségünk tetten érhető. Továbbá pártpolitika és ideológiai elfogultság nélkül közelítettük meg a kérdéskört – részletezte Péntek, majd a számadatok viszonylagosságára figyelmeztetett. Ennek alátámasztására azt a példát hozta fel, miszerint örvendetes, hogy az adatok szerint közel 11 ezer egyetemi hallgató tanul magyarul, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a magyar anyanyelvű hallgatók száma meghaladja a 35 ezret, így tehát fiataljaink alig harmada tanul anyanyelvén. A romániai rektorok egyik közelmúltbeli konferenciáján elhangzott, hogy Romániában egymillió egyetemi hallgató van, és akkor a magyar hallgatók 35 ezres lélekszáma messze nincs összhangban a romániai magyarság számarányával.
Az új oktatási törvényről Péntek úgy vélekedett, hogy az új lehetőségeket tartalmaz a romániai magyar felsőoktatás számára. Elszomorító következtetéseket vont le: a romániai felsőoktatásban a magyar hallgatók és oktatók számát tekintve a romániai magyarság alulreprezentált, alulfinanszírozott, a képzés pedig egyoldalú. – Ahhoz, hogy ez megváltozzon, az intézmények jogi, pénzügyi és szakmai stabilizálódására van szükség. Elhangzott az is, hogy a felsőoktatásban észlelt gondok lehetséges „kútfeje” a közoktatás, illetve a nem megfelelő pedagógusképzés. Kolozsvárról hiányzik még egy kollégiumi (bentlakásos) központ, ám ehhez nagyon sok pénzre lenne szükség.
Salat Levente: eltolódott az egyensúly
Salat Levente egyetemi oktató, a kötet másik összeállítója három stratégiai irányvonalra hívta fel a jelenlevők figyelmét: a romániai magyar felsőoktatás kapcsán szükségét látja a létező intézmények helyzete konszolidálásának, a hiányzó román–magyar minőségbiztosítási rendszer kidolgozásának és az önálló magyar egyetem létesítésének.
– Az erdélyi magyar felsőoktatást illetően eltolódott az egyensúly. A legbefolyásosabb szereplő, a román állam intézményei alulteljesítenek, ez a helyzet pedig lépéskényszerbe hozta a magyar államot. Az erdélyi magyarság nem stratégiaképes szereplő, az erdélyi magyarság nem tud erőforrásokat mozgósítani, és sorsa azoktól függ, akik eljárnak nevében. Az egyik legfontosabb feladat az lenne, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: mi lesz a hosszú távú következménye ennek az egyensúlyvesztésnek – hangsúlyozta Salat.
Megemlítette azt is, hogy ha az állami egyetemek magyar tagozatainak továbbra is rossz hírét keltik azzal, ahogy az egyetem többségi vezetősége viszonyul a kisebbségekhez, akkor a diákok más magyar nyelvű felsőoktatási intézmények felé fordulnak, és ily módon az erdélyi magyarság fokozatosan feladhatja a román állammal szembeni, az önálló magyar egyetem létesítésére vonatkozó igényét.
Papp Z. Attila szintén a kötet szerkesztőjeként szólalt fel, a statisztikai adatokra alapozva: a 2009-ben érettségizett romániai magyar fiataloknak mindössze fele folytatta tanulmányait valamilyen egyetemen, de közülük is csak azok fele, azaz a maturandusok 25 százaléka tanult magyar nyelven. A legtöbb romániai fiatal Kolozsváron tanul a BBTE-n; a Sapientia EMTE-t a maturandusok 7–8, míg a Partiumi Keresztyén Egyetemet a végzősök 4–5 százaléka választotta.
Versengés az állami és a magán tanintézetek között
Veres Valér, a Kolozsvári Magyar EgyetEMI Intézet igazgatója úgy vélte: legyen közösségi felsőoktatási stratégia, ám azt tartsák be. Gaal György helytörténész felvetette, hogy a felekezeti iskolák az állami tanintézmények rovására erősödnek meg. Ez pedig azt is jelentheti, hogy a felekezeti iskolákban érettségiző fiatalok pedig – román nyelvtudás hiányában – a magyar nyelven oktató magánegyetemek felé irányulnak. – Ily módon fokozódik az egyensúly-eltolódás az állami egyetemek magyar tagozatai és a magánegyetemek között. Ezért van hát szükség önálló állami magyar nyelvű egyetemre – összegzett a hozzászóló.
Pásztor Gabriella államtanácsos szerint az új oktatási törvény szakítópróbáját nem a nemzeti kisebbségek számára kedvező paragrafusok – a románnyelv speciális tanrend és tankönyv szerinti oktatása, továbbá az ország földrajzának és történelmének az illető nemzeti kisebbségek anyanyelvén való oktatása – jelentették, hanem a felsőoktatásra vonatkozó törvénycikkelyek. – Ami az állami és a magán köz- és felsőoktatási intézmények közti versengést illeti, az az intézmény marad meg, amely megfelel a piac követelményeinek – hangsúlyozta az államtanácsos, akitől azt is megtudtuk: az új oktatási törvény „alfája és omegája” a most kidolgozásra kerülő módszertanok lesznek.
Kötő József parlamenti képviselő az önálló magyar egyetem létrehozásának szükségességére és a romániai magyarságnak a felsőoktatásban való alulreprezentáltságára összpontosított. Arra is figyelmeztetett, hogy a globalizálódó világban fiataljainknak versenyképes felsőfokú oktatásra van szüksége. – A politikum kötelessége törvényes keretet biztosítani ama elgondolásoknak, amelyeket a szakmai háttér jónak talál – mondta.
Végül Lakatos András, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke a közoktatás reformjáról, a pedagógusképzés hiányosságairól értekezett.
N. H. D. Szabadság (Kolozsvár)

TÁMPONTOK Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai
A KAB tanulmánykötete szerint 1 millió egyetemista van Romániában, és ebből csupán 39 ezer magyar anyanyelvű; egyharmaduk tanul anyanyelvén az egyetemen is.
Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai címmel adott ki tanulmánykötetet a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Felsőoktatási Munkacsoportja. Az Ábel kiadónál megjelentetett könyvet – amely egy majdani átfogó felsőoktatási stratégiához kíván támpontokat nyújtani – február 3-án mutatták be Kolozsváron, a Magyar Konzulátus földszinti fogadótermében. 2008-ban, egy KAB által szervezett, az egyetemi vezetők felsőoktatási kerekasztalán merült fel az igény, hogy elemzést kellene készíteni a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről – idézte fel Péntek János, a KAB elnöke. Miért nem stratégia, miért csak támpontok? Mert stratégiát a döntéshozónak kell készítenie, akinek forrásai is vannak a szükséges fejlesztések kieszközölésére. A szakértők véleményt mondhatnak, ajánlást tehetnek, tárgyilagosságra törekedve. Az elmúlt években vitathatatlanul történt fejlődés, ám ha holisztikus nézőpontból, a romániai helyzet kontextusában nézzük a számokat, kiderül, hogy a helyzet nem túl fényes, ami a romániai magyar felsőoktatási kínálatot és a romániai magyar diákok részvételi arányát illeti. Egymillió egyetemi hallgató van Romániában, és ebből csupán 39 ezer magyar anyanyelvű; ráadásul csak egyharmaduk tanul anyanyelvén az egyetemen is. A magyar hallgatók és tanárok alulreprezentáltak, a magyar felsőoktatás alulfinanszírozott – állapította meg Péntek János. A képzési kínálat valahogy így néz ki: amiből van, abból túl sok van (rengeteg egymást kioltó vagy gyengítő párhuzamosság létezik, azaz hasonló szakokat indítanak több felsőoktatási intézményben is), amiből meg nincs, abból egyáltalán nincs (pl. agrárképzés teljes hiánya). Ez az önálló magyar állami egyetem hiányának is betudható. Stabilitásra, a szakválaszték bővítésére, a színvonal növelésére, a magyar nyelvű egyetemi képzés egységes minőségbiztosítására, a pedagógusképzés javítására volna égető szükség. A közoktatás színvonalának romlása ugyanis elsősorban ez utóbbival függ össze.
Nem az épület állaga határozza meg a képzés színvonalát, nem az a tény, hogy városon vagy falun, központban van lakótelepen található az iskola, hanem elsősorban a pedagógus maga. Alkalmasak-e, fel vannak-e készítve, és végül: meg vannak-e fizetve munkájukért ma a pedagógusok? Óriási problémák vannak – sorolta Péntek.
A kötetben szerepel Papp Z. Attila és Márton János utánkövetés-kutatása is, amely a valós bejutási adatokból kiindulva azt vizsgálja, a 2009-ben érettségizettek hányan és milyen nyelven tanulnak tovább. Péntek János ennek kapcsán megdöbbenésének adott hangot, hogy a legjobb gimnáziumok gyakorlatából is szinte teljesen hiányzik a végzőseik iskola utáni pályájának követése. Az is régóta orvoslásra váró probléma, hogy nincs egy magyar kollégiumi központ Kolozsváron, abban a városban, ahol a legtöbb magyar diák tanul. Kellene egy 600-700 férőhelyes, elit központ, ahová nemcsak azokat kellene befogadni, akik magyar nyelven tanulnak, hiszen a műszaki és agrárszakokra sok jó képességű magyar diák jár – fejtette ki Péntek.
A diákság egy közös tér híján a központi kocsmákban találkozik, beszélget, szocializálódik; ha most Kolozsváron meg akarnak hirdetni egy vendégelőadást, a legjobb módszer, ha a lokálokban ragasztják ki a plakátot.
Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, házigazda azt hangsúlyozta, a magyar külpolitika számára is rendkívül fontos, hogy egy ilyen stratégiai kérdésben konszenzus alakuljon ki a romániai magyar értelmiség köreiben. A Magyar Állandó Értekezlet illetékes bizottsága a hónap végén ül össze közös stratégiaformálás céljából, ahol bizonyára haszonnal forgathatják a kötetet. Mik a lehetőségek a magyar felsőoktatás fejlesztése előtt, melyek azok az irányok, amelyekben az elkövetkezőkben mindenképp el kell indulni? Salat Levente kutatásvezető szerint konszolidálni kell a meglévő intézményeket, a magyar felsőoktatásnak közös minőségbiztosítási rendszert kell kidolgozni, és számba kell venni az önálló állami magyar egyetem létrehozásához vezető lépéseket. A tanulmánykötet javaslatait a politikai szereplők saját belátásuk szerint hasznosíthatják; érdekessége a kötetnek, hogy a függelékben azok véleménye is helyet kapott, akiket a szerzők felkértek a kézirat bírálatára.
Salat elismételte, hogy stratégiát az készíthet, akinek birtokában van a forrás is a megvalósításhoz.
És elszámoltatható – nyomatékosított.
A romániai magyar diákokat célcsoportnak tekintő felsőoktatási intézmények háromfajta logika mentén dolgoznak: egyeseknek az a célja, hogy a romániai munkaerőpiacon való érvényesülésre készítsék fel a diákokat; másoknak – nem bevallottan – talán az a feladatuk, hogy a magyarországi munkaerőpiacnak biztosítsanak utánpótlást; egyesek meg arra utaznak, hogy végzőseik bárhol a világon boldogulni tudjanak versenyképes tudás birtokában. Várható annak a kérdésnek az egyre markánsabb jelentkezése, hogy - egyesek szerint - a magyar nyelvű oktatást az állami egyetemekről át kell vinni a magánegyetemekre. Ezzel a dilemmával kapcsolatban Salat hangsúlyozta, mekkora felelősség hárul egyfelől a magyar kormány nevében eljárókra, másrészt a magyar tagozatoknak otthont adó román állami egyetemek vezetőségére. Az utóbbiak esetében amennyiben továbbra is rossz hírét lehet kelteni a magyar tagozatnak annak ürügyén, ahogyan azokat az egyetemvezetés kezeli, akkor számolni kell azzal, hogy a körülmények, illetve a közhangulat nyomására előbb a diákok, majd a tanárok, végül pedig a szakok egy része is átsorol fokozatosan a nemzetpolitikai szempontból eszményi megoldásnak tűnő magánegyetemekre – hívta fel a figyelmet. Salat szerint attól lehet tartani: a román és a magyar kormány képviselői "előbb-utóbb felismerik az erdélyi magyarság feje fölött megköthető paktumban rejlő lehetőségeket".
Az elmúlt években már annyi, de annyi stratégia született, és tűnt el a süllyesztőben, hogy egyes szakértők inkább amellett érvelnek, nem is szabad már stratégiát írni, mert a stratégiák alkotóinak, megrendelőinek, esetleges alkalmazóinak különböző érdekei kioltják egymást – mondta Papp Z. Attila szociológus, szerző. Vannak viszont statisztikai tények, mint például a demográfiai csökkenés: már közhely lassan, de attól még igaz, hogy 1990 és 2008 között 40 százalékkal csökkent a magyar anyanyelvű általános iskolások száma.
Ha a kutató meg akarja tudni, hányan tanulnak a magyar diákok közül a felsőoktatásban, kiderül, nincsenek, hiányosak, nehezen elérhetők vagy elérhetetlenek az adatok. Jelenleg például mintegy 11-12 ezer diák tanul magyarul a felsőoktatásban, ez a szám pedig onnan tudható, hogy körbetelefonálta a magyarul is oktató felsőfokú intézmények zömét. Pedig egy részletes kisebbségi oktatásstatisztikai adatszolgáltatás stratégiai fontosságú lenne. Jó lenne hivatalosan és nyilvánosan elérhető módon pontosan tudni, hány magyar egyetemista van, ám sok más kisebbségi oktatásstatisztikai jellemzőt is – vetette föl.
A kutatók az említett utánkövetéses vizsgálatban azt találták, a 2009-ben magyar nyelven végzettek fele került be abban az évben a felsőoktatásba, és ezeknek fele tanul tovább magyar nyelven, ami azt jelenti, egy végzős évfolyam mintegy negyede kerül be a felsőoktatásba. A szerző utalt a közoktatás folyamatos alulteljesítésére: Románia már hagyományosan az utolsók között áll az európai kontinensen a PISA-felmérések szerint, csak Montenegró és Albánia teljesített rosszabbul. Ez ugyanakkor azt is jelenti, a magyar nemzetiségű diákok teljesítménye sem térhet el sokban az országos – európai viszonylatban rendkívüli gyenge – átlagtól. A tanulmánykötetben nemcsak irányokat javasolnak, hanem megfogalmaztak néhány alapelvet is a romániai magyar felsőoktatás fejlesztése kapcsán. Péntek János szerint jó lenne, ha legalább ezek tekintetében konszenzusra lehetne jutni. (Az alapelvek közt szerepel pl. a magyar nyelvű felsőoktatás intézményes kereteinek fenntartása és fejlesztése; az önálló állami magyar egyetem, melynek létrehozása a román állam feladata elsősorban; a fejlesztések alapuljanak előzetes kutatásokon és szaktanácsadásokon; a különböző felsőoktatási intézmények hálózatos együttműködésének szükségessége stb.)
A hozzászólók közül Veres Valér, a Kolozsvári Magyar EgyetEMI Intézet (KMEI) igazgatója elmondta, örül annak, hogy más műhelyek is felfigyeltek a diákkollégium hiányának problémájára. Közölte, a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel (KMDSZ) közösen van egy tervük, egy ifjúsági központ létrehozása Kolozsváron (az elképzelésről bővebben itt írtunk). A felsőoktatási stratégiával kapcsolatban Veres azt emelte ki, legyen stratégia, csak aztán az legyen is betartva, hiszen ha egy előzetes megállapodást a felsőoktatási intézmények egymás között nem tartanak be, az nagyon káros lehet.
Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos is felszólalt a hallgatóság soraiból, és az új tanügyi törvény újításairól beszélt. A minisztérium adatai szerint 40 ezren tanulnak magyar diákok a felsőoktatásban, 29 ezren állami, 11 ezren magánegyetemen. 12 ezren tanulnak magyar nyelven. Az új oktatási törvénynek nem a történelem és a földrajz magyarul történő tanítása volt a szakítópróbája, hanem az állami és magánegyetemek, a felsőoktatás, az új szakok akkreditációjának kérdése. Az elkövetkező 8 hónapban 104 módszertant és közel 50 kormányhatározatot kell kidolgozni, hogy ezt a keretet, amit a törvény nyújt, ki lehessen tölteni tartalommal. A különböző szaktárgyak tanárai összeülnek, megfogalmazzák javaslataikat, majd a folyamat végén a minisztérium azt összefésüli – magyarázta. Kötő József parlamenti képviselő, a Képviselőház Oktatási Bizottságának alelnöke is felszólalt, kiemelte, az új törvény új lehetőségeket biztosít a magyarok felsőoktatásban tapasztalható alulreprezentáltságának csökkentésére. Tagozati önállóságot biztosít, és élni kell a lehetőséggel. Fontos, hogy modern, versenyképes, műszaki, tudományos szakok induljanak magyar nyelven, mert a pénzügyi, adminisztratív, didaktikai autonómia lehetővé teszi az új szakok indítását. Ő is hangsúlyozta, elsősorban a komplementaritás elvét kell figyelembe venni az új szakok indításánál, hogy ne legyenek hasonló szakirányú képzések a különböző intézményeknél.
B. D. T. Transindex

Kormányhatározattal létesíthetnek magyar tagozatokat
Több éve tartó egyeztetési folyamat eredményeképpen kerültek be az új oktatási törvénybe azok az alapelvek, amelyeket a KMEI is megfogalmazott – kezdte beszédét Veres Valér, a KMEI igazgatója.
Magyari Tivadar rektorhelyettes arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a BBTE magyar oktatói és a diákképviselet ezekben a hetekben alakítja ki álláspontját az új tanügyi törvény egyetemi alkalmazásáról, illetve általában az egyetemen várható reformokkal kapcsolatban is. – Az utóbbi tíz napon az egyetem huszonhat egységében (karokon, tanszékeken, képzési ágak szerinti csoportosításban) gyűléseztek a magyar oktatók. Elemezték az új tanügyi törvény egyetemre vonatkozó szakaszait, megfogalmazták az egyetem átszervezésével összefüggő érdekeiket, terveiket – hangsúlyozta a rektorhelyettes.
Kötő József parlamenti képviselő beszédében arra összpontosított, hogy ki kel használnunk a törvény által nyújtott új, autonóm karok, illetve tagozatok kialakítására vonatkozó előírásokban rejlő lehetőségeket.
Pásztor Gabriella államtanácsos szerint az új jogszabály révén felszámolhatók az eddigi hiányosságok. Így csökkenne a közoktatás hatékonynélkülisége, az esélyegyenlőség hiánya, és javulhat az infrastruktúra. A felsőoktatásban gátat szabhatnának a kontra-produktivitásnak és az uniformizáltságnak. – A közoktatásban több mint száz, míg a felsőoktatásban jóval kevesebb módszertani eljárást kell kidolgozni február, illetve március végére – tette hozzá.
Veres Valér az új tanügyi törvény által a felsőoktatásban okozott változtatásokat mutatta be. Megtudtuk: amennyiben meglesz a politikai akarat, kormányhatározattal is létrehozhatók a különböző karok. Ami a kisebbségi felsőoktatásra vonatkozó jogokat illeti, bármilyen egyetemen tagozat vagy csoport szervezhető a nemzeti kisebbségek számára. – Az új jogszabály a felsőoktatás minden szintjén garantálja a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvi oktatást, ám a legnagyobb vívmány mégis az, hogy a kisebbségi hallgatók számára kiemelt szorzót alkalmaznak az állami finanszírozás megállapításakor – közölte Veres. Szó esett még a professzorok nyugdíjaztatásáról, a funkcióhalmozás megtiltásáról, illetve a minisztérium által meghozott és nyilvánossá tett átmeneti intézkedésekről is.
Veres Valértól megtudtuk: Magyari Tivadar ama gondokra is kitért, amelyeket az új törvény nem szabályoz kellőképpen, például a létesítendő új struktúrák, az intézetek (departmentek) összetételét is az egyetemre bízzák. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató pedig a tanárképzésben várható változásokat térképezte fel. Elhangzott: különbözőképpen értelmezik azt, hogy a pedagógusképzésben kötelezővé teszik egy didaktikai mesteri képzés elvégzését.
Politikai kényszerből szavazták meg az oktatási törvényt
A Reményik Sándor Galériában összegyűlt, főleg közoktatásban tevékenykedő pedagógusokat Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök köszöntötte. – Az oktatási törvény elfogadása, illetve a kisebbségi törvény kidolgozása megnyugtatóan rendezi a kisebbségi politizálás oszlopát, az anyanyelvi oktatást – vélekedett a püspök.
Kötő József parlamenti képviselő is úgy vélekedett, az új oktatási törvénnyel a kisebbségi talpon maradás legfontosabb fejezetét alkották meg. – A románok történelmének és Románia földrajzának az anyanyelven való oktatását politikai kényszer hatására szavazta meg a többség – kezdte beszédét a képviselő, majd azt hangsúlyozta: a kis településeken meg kell őrizni az óvodákat és az elemi iskolákat, a közösség kihalásának elkerüléséért. Kötő felelevenítette, hogy a jogszabály kimondja: a szórványban megőrizhetik jogi státusukat azok az iskolák, ahova a kisebbségi tanulók járnak, függetlenül a létszámuktól, illetve, hogy létszám alatt is működhetnek osztályok. Szó esett még arról is, hogy ez az első jogszabály, amely tartalmazza a felekezetek iskola-alapítási jogát, illetve, hogy az állami fejkvóta összeget megkapja mind az állami, mind a felekezeti és a magán tanintézetbe járó gyermek, az első osztálytól az érettségiig.
– Azért vállaltam el az államtitkári tisztséget, mert előre láttam, hogy az új oktatási törvény lehetőséget biztosít a nemzeti kisebbségek oktatásának javítására – mondta Király András államtitkár, aki szerint ilyen alapvető reform több évtizede nem volt a román közoktatásban. Király elmondta, a szaktárca felvállalja, hogy szeptemberre kinyomtatják a nyolcadikosok számára az új történelem- és földrajzkönyvet, hiszen az országban mindössze 10 607 magyar hetedikes tanuló van, akik most szeptembertől nyolcadikosok lesznek. Megtudtuk: a kolozsvári Báthory-líceum romántanárai részt vesznek abban a munkacsapatban, amely kidolgozta az új román tantervet.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2011 szeptemberétől az első és az ötödik osztály új tanterv szerint kezdi az oktatást, majd ezt követően fokozatosan lépnek életbe az új tantervek, tankönyvek. Májusra kidolgozzák az új nemzeti alaptantervet – biztatott az államtitkár. Király András leszögezte: a törvény értelmében az új oktatási jogszabály egy évig nem módosítható, ám ezt követően igen. Ezért előfordulhat az, hogy a 2012-es parlamenti választások után hatalomra jövő pártok, koalíciók módosítják ezt a jogszabályt.
Szabadság (Kolozsvár)

Nagy az érdeklődés az ETDK iránt
Tekintettel a nagyszámú, tudományos megmérettetésre készülő diákok számára az XIV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) szervezői meghosszabbították a rendezvény jelentkezési határidejét április 15-ig, a dolgozatok leadási határidejét pedig május 2-ig. Az előre meghatározott időpontig 265-en jelentkeztek a rendezvény internetes oldalán, az etdk.kmdsz.ro honlapon.
Vetési Imola, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar EgyetEMI Intézet (KMEI) által szervezett tudományos verseny főszervezője közölte, az előzetes összesítés alapján kijelenthető, hogy 22 szekcióban megfelelő számú dolgozat gyűlt össze. Ezek a közgazdaság- és gazdálkodástudomány, magyar irodalomtudomány, biológia, filmművészet, filozófia, fizika, földrajz, geológia, informatika, katolikus teológia, kémia, kommunikáció, magyar nyelvtudomány, matematika, művészettörténet, néprajz, pedagógia-gyógypedagógia, pszichológia, szociális munkás, testnevelés és sport, történelem valamint újságírás szekciók.
Kisebb az érdeklődés az állam- és jogtudomány, az idegen nyelvek, képzőművészet, a nemzetközi kapcsolatok, az ökológia, a politológia és régészet, a szociológia és antropológia, valamint a zeneművészet és zenetudományok szekciók iránt, a megadott időpontig pedig sajnos a dramaturgia és protestáns teológia részlegre senki sem regisztrált.
A szervezők azt is bejelentették, hogy április 15-ig még elfogadják a jelentkezési íveket, ekkorra viszont már minden bemutató végleges kivonattal kell, hogy rendelkezzen és a tanári visszaigazolások is meg kell, hogy érkezzenek az ETDK koordinátor-csapatához. Elkészült egy friss kimutatás, miszerint a tudományos dolgozatok szerzői idén is főként az egyetemi tanároktól (43%), barátoktól (13%) és a plakátokról (9%) értesültek arendezvényről, jelentősen megugrott azonban a levelezőlistákról információt szerzők száma (a tavalyi 1%-ról 8%-ra).
Az ETDK szervezői idén segítséget nyújtanak dolgozatok megírásához is. Két ízben is tartanak Hogyan írj dolgozatot címmel előadásokat. Március 31-én 18:00 órától Dr. Fekete P.P. Szilveszter, április 8-án 18:00 órától Dr. Keszeg Anna, a BBTE oktatói avatják be az érdeklődőket a sikeres dolgozat megírásának titkaiba. Az események a Babeş-Bolyai Tudományegyetem főépületében, a 2/I-es teremben (a főbejárattal szemben) zajlanak. A részvételi szándékokat március 31.-e délig illetve április 6.-a délig baumgartner.monika@kmdsz.ro e-mail címre lehet jelezni.
KMDSZ-közlemény. erdon.ro

Rekordszámú résztvevő az ETDK-n
Rekordszámú, 228 dolgozat, 270 résztvevő és több mint százötven díjazott a vasárnap ünnepi gálaesttel véget ért 14. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) mérlege. Erdély legnagyobb tudományos magyar diákszemléjén 27 szekcióban több mint száz szakember zsűrizett, akik nyolcvan dolgozatot a két év múlva Magyarországon megrendezésre kerülő XXXI. Országos Diákköri Konferenciára javasoltak. Az idei rendezvényt olyan szaktekintélyek tisztelték meg jelenlétükkel, mint dr. Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora, aki elismerését fejezi ki, amiért a magyar egyetemi közösségnek sikerült ilyen hosszú éveken át nemcsak megőrizni, hanem erősíteni is a tudományos megmérettetés hagyományát vagy dr. Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, aki örömmel nyugtázta, hogy Erdélyben is virágzik az „önkéntes megmérettetés” tradíciója. A konferencia fővédnöke dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet által szervezett tudományos verseny szimfonikus koncerttel egybekötött záróünnepségén Talpas Botond, a KMDSZ elnöke kifejtette: büszke rá, hogy az ETDK mára fontos mérföldkővé vált az erdélyi kutatók tudományos életében és ígéretet tett arra, hogy a diákszervezet a jövőben is megszervezi majd a szakmai rendezvényt. Vetési Imola, a konferencia stratégiai koordinátora elmondta, a szervezőkre és versenyzőkre egyaránt igaz volt az, hogy mertek álmodni.
Krónika (Kolozsvár)

A magyar nyelvű oktatásért harcol továbbra is a KMEI
Szabó Á. Töhötöm váltja Veres Valért az igazgatói tisztségben
A magyar nyelvű oktatás megerősítését és versenyképességének növelését, a tehetséggondozást és a külföldi szervezetekkel való kapcsolatok mélyítését az elkövetkező időszakra nézve is céljai között fogalmazza meg a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának szakmai háttérintézménye. Az erdélyi tehetséggondozásnak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Tanács rendszerébe való illesztése érdekében tavaly többoldalú együttműködési megállapodást aláíró intézet a napokban megújította megállapodását a BBTE magyar tagozatával is, amelynek eredményeként – több más mellett – a vendégtanári programok megszervezésére és a magyar nyelvű jegyzetkiadásra fókuszálnak. Tegnap délben Veres Valér leköszönő igazgató az elmúlt egy év megvalósításairól tájékoztatta a sajtó képviselőit, ugyanakkor Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a KMEI újonnan megválasztott igazgatója is bemutatkozott.
– Jelen pillanatban nem tudok gyökeres változásokat ígérni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismerkednem ezzel a munkával. Reménykedem ugyanakkor abban, hogy Veres Valér segíteni fog, hiszen mindig is nyilvánvaló volt az ő szakmai hozzáértése, konszenzusteremtő képessége, szakmaisága pedig hozzájárult ahhoz, hogy az intézet sikereket érjen el – hangsúlyozta Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE oktatója, akit – miután Veres Valér június 21-én benyújtotta lemondását, – az intézet igazgatótanácsa, az alapszabály értelmében egyhangúlag, egy tartózkodással választott meg igazgatónak. A néprajzkutató szerint lényeges elgondolkodni a KMEI jelenlegi struktúráján: működtethető-e az jelenlegi formájában az elkövetkező időszakban is, a székház és a partnerintézményi hálózat vonatkozásában egyaránt.
Szabó Á. Töhötöm iskoláit szülőfalujában, Siménfalván, majd Székelyudvarhelyen végezte, 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos diplomát a BBTE-n, majd doktori dolgozatát 2008-ban, a Debreceni Egyetemen védte meg. Vezetői tapasztalatokat a Kriza János Néprajzi Társaság alelnökeként és programigazgatójaként, valamint a KMEI aligazgatójaként, egyes programjainak felelőseként szerzett az elmúlt időszakban.
Mint kiderült, az új igazgató, és egyúttal az intézet jövőbeli tervei között szerepel a magyar nyelvű oktatás megerősítése, versenyképességének növelése minden lehetséges eszközzel, közösen a BBTE magyar tagozatával, valamint tagszervezeteikkel és partnerintézményeikkel. Ezen belül lehetőség szerint évente meg kívánják hirdetni a konferenciarészvételek támogatását: ezt elsősorban az hívta életre, hogy a hazai lehetőségek mellett a 2000–2500 lejre duzzadó részvételt sokan (főként a pályakezdők) nem engedhetik meg maguknak.
Emellett még szorosabb kapcsolatokat és együttműködést építenének ki a hazai és a magyarországi intézményekkel (a BBTE magyar tagozata mellett a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal, a Stúdium Alapítvánnyal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel stb.). A KMEI és az egyetem magyar tagozatának nemzetközi megítélését is erősíteni kívánják, ugyanakkor a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetnének: együttműködési programok keretében, a szakkollégiumokon keresztül tehetségpontokat alakítanának ki, hogy aztán ezeket tehetséghálózatba kapcsolják be. Segítenék továbbá az egyetemi oktatás szerkezetének átalakulása miatt nehéz helyzetbe került alapszakokat, és nem titkolt céljuk – amely már jó ideje foglalkoztatja a KMEI vezetőségét –, hogy a KMDSZ-szel együttműködve szakkollégiumi központot hozzanak létre.
– Sikerült jelentős mértékben felfuttatni a szervezetet, a visszajelzések azt mutatják, hogy az oktatók nagy többsége pozitívan vélekedik a KMEI-vel kapcsolatban – magyarázta Veres Valér leköszönő igazgató, hozzátéve: az a tény, hogy a magyar tagozaton meglehetősen jól mentek a dolgok az elmúlt években, a KMEI tevékenységének is köszönhető, kezdve a támogatási rendszer kialakításától a szakmai tevékenységeken át el egészen az önállósodás segítéséig. A leglátványosabb eredménynek a 24 szakkollégiumot magában foglaló programot említette, amelynek eleinte alig 2–3 előzménye volt Kolozsváron. Amint az elmúlt egy év megvalósításait számbavevő beszámolóból kiderült, a program keretében 258 szakkollégistát támogattak, akik közül 96 személy ösztöndíjban részesült. A támogatás keretében 125 konferencia- és 34 versenyrészvételt tartanak nyilván, az idei egri Országos Tudományos Diákkörü Konferenciáról (OTDK) pedig két első és öt harmadik díjat kaptak.
Eseményekben és megvalósításokban gazdag az évi tevékenységek listája: a BBTE-n 22 magiszteri képzést támogattak, a vendégtanári program keretében 82 külföldi személy költségeinek fedezéséhez járultak hozzá (teljes egészében a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával), a jegyzetkiadás támogatási programon belül egyetemi jegyzetek megjelenését támogatták, a magyar nyelvű felnőttképző programban főleg a tanártovábbképzés terén segítettek, ugyanakkor, bár szerény mértékben, de a tagszervezetek működési költségeinek fedezéséhez is hozzájárultak.
A BBTE magyar tagozatával megújított együttműködési megállapodás pontjai között szerepel a vendégtanári programok további közös megszervezése, a magyar nyelvű akkreditált tanártovábbképzés és felnőttképzés megszervezése a közoktatásban dolgozók számára, a magyar nyelvű szakkollégiumok és mesteri programok működésének és programjainak biztosítása, a jegyzetkiadás, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és más tudományos konferenciák stb. megszervezése.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Vallásosabbak az erdélyi magyarok
Képmutatás vagy etnikai identitástudat miatt?
Bár a leginkább templombajárók, sokan naponta imádkoznak, és életükben a leginkább fontos Isten, az erdélyi magyarok ezzel szemben kevésbé hisznek a halál utáni életben, a pokolban, a bűnben, a reinkarnációban – derült ki tegnap a Románia összlakossága, Magyarország és az erdélyi magyarság vallásosságáról Kiss Dénes tanársegéd (BBTE) által közölt érdekes összehasonlító adatokból. Képmutatás lenne ez, vagy csupán a sajátos nemzeti kisebbségi helyzet velejárója? – többek között ez is foglalkoztatta a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Max Weber Alapítvány és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet szervezte előadássorozat hallgatóságát.
Romániát Európa egyik legvallásosabb országaként tartják számon Írország, Lengyelország és Málta mellett. Ennek magyarázata a vallás és etnikai identitástudat szoros kapcsolata, az egyház viszonylag kismértékű marginalizációja a kommunizmus idején, az 1990 után jelentkező gazdasági válság és az ortodox egyház kvázi monopolhelyzete. A 2008-as Kárpát Panelkutatás és a 2000–2008-as European Values Study Survey adatai alapján kiderült: az erdélyi magyarság vallásossága a románokénál is erősebb.
Kevésbé hiszünk a pokolban
1-től 10-ig terjedő osztályozási skálán a magyarországiak életében a legkevésbé fontos Isten (5,24), ez az adat Romániában 8,6, az erdélyi magyarok esetében 8,7. Az arányok hasonlóak, esetenként még hangsúlyosabbak a napi imát, illetve a templomba járást illetően. A helyzet általában azonos a más országokban kisebbségben élő magyarok esetében, ott, ahol ezek vallása eltérő a többségi nemzet vallásától. Az erdélyi magyarság több mint 80 százalékban egyszemélyes istenben hisz, míg Románia lakosságát tekintve ez az arány nem éri el a 40 százalékot, többen egyfajta szellemként, életerőként érzékelik az istenséget. Mindezekkel szemben érdekes adatot tár fel a kutatás: Románia összlakosságánál sokkal kisebb arányban hisznek az erdélyi magyarok a halál utáni életben, a pokolban, bűnben, reinkarnációban. Az összehasonlítás egyik következtetése tehát: az erdélyi magyarok vallásosságának a nyilvános és közösségi vetülete (pl. templomba járás) erősebb, az egyes egyházi tanításokba vetett hit dimenziójában gyengébb. Az igen visszafogottan nyilatkozó előadó szerint ez keményebb szóval akár képmutatásként is értelmezhető lenne, ám ezzel szemben ellenvetésként felmerült egy másik magyarázat: az erdélyi magyarság vallásossága nem egységes, így a különféle magyar egyházak tanításai is eltérőek, másként értelmezik a bűn, pokol, halál utáni élet kérdését, nem lehet tehát általános következtetéseket levonni.
Konkurencia az „egyházpiacon”
A tanulmány megállapította, hogy a vallásosság az iskolai végzettséggel fordított arányban alakul, vagyis minél iskolázottabb valaki, annál kevésbé vallásos. Mégis, az egyházi szertartások (keresztelő, házasságkötés, temetés) az iskolázottsági szinttől függetlenül egyformán fontosak az erdélyi magyarok számára.
Világviszonylatban napjaink vallásosságának egyik fontos jellemzőjeként az előadó az egységesség csökkenését, az egyre több hivatalos vallás megjelenését említette, továbbá a keleti hitszemléletek növekvő nyugati elfogadottságát – a nyugati ember különböző vallásokból csipegetve alakítja ki saját hitfelfogását. Elhangzott, hogy a gazdasági fejlettség növekedésével csökken a vallásosság társadalmi jelentősége, Nyugaton egyre kevésbé járnak templomba az emberek, bár kivételként az előadó Amerikát említette, ahol a fokozott szabadság lehetővé teszi a legkülönfélébb hitfelfogást vallók vallásosságának hivatalos formában való megélését. A vallás piaci jelenséggé vált, mint elhangzott: konkurencia van, nem lustálkodhatnak az egyházak
KEREKES EDIT. Szabadság (Kolozsvár)

Erősödő erdélyi magyar identitástudat
Nagy többségünk nem éli meg hátrányként magyarságát
Az erdélyi magyarok nemzeti azonosságtudatának változása a Kárpát Panelkutatás tükrében, 2007–2010 cím alatt tartott előadást hétfőn délelőtt a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a Kolozsvári Magyar Napok előadássorozata keretében és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) szervezésében Veres Valér szociológus, a BBTE egyetemi docense. A szakember a Kárpát Panel széleskörű kutatássorozat releváns elméleti alapjait és eredményeit vázolta fel, megállapítva, hogy a vizsgált változások nemcsak a fent megjelölt időszak éveire vonatkoznak: a kérdést korábban is tanulmányozták, 1997-től rendelkeznek összehasonlítható adatokkal. Idősoros, összehasonlító és reprezentatív szociológiai kutatást végeztek minden Kárpát-medencei régióban, elsősorban kisebbségi közösségek körében.
Az eredetileg alkalmazott, kérdőíves felmérést fókuszcsoportos kutatásra terjesztették ki. 2010-ben ugyanazokhoz az alanyokhoz tértek vissza, akiket 2007-ben is megkérdeztek – körvonalazta a módszertani vonatkozásokat Veres Valér. Mint kifejtette, ezáltal a változások nagyobb biztonsággal elemezhetők, lévén, hogy ugyanazon ember esetében egy kis változás önmagában is relevánsnak tekinthető.
A kutatás – amelynek jogtulajdonosa a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány, partnere a BBTE szociológiai tanszékének magyar tagozata, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete – a magyarságtudat és kisebbségi identitás mellett többek között az oktatási helyzet, társadalmi struktúra, munkaerőpiac, vallásosság alakulását is vizsgálta – magyarázta Veres Valér, megjegyezve, hogy források híján a 2010-es felmérést csak Erdélyben sikerült elvégezni.
Diskurzusok alakította nemzeti ideológia
A XVIII. század végén kialakuló nemzet-fogalom Magyarországon a reformkor idején körvonalazódik hangsúlyosan. Az identitástudat a nemzeti ideológia társadalmi működésének eredménye, és a modern társadalmi csoportok kötődésének egyik legfontosabb formáját jelenti – összegezte a szociológus. A modern nemzet-eszme megfogalmazásában a premodern etnicitás elemeit használták fel, nemzetenként különböző „konfigurációban” – magyarázta. A tudatosulás folyamatában a vallási közösségek elsőbbségének visszaszorulásával párhuzamosan erősödik a laikus nemzetfogalom, amelynek leírása egy bizonyos fokú állandóság megőrzésével időben változik. Az új tartalmakkal, hangsúlyokkal telítődő nemzeti diskurzusok a nemzeti ideológiát is megfelelően alakítják. A nemzettudat, illetve a csoportidentitás igénye hierarchikusan szerveződik, utóbbi esetében a kisebbség államhoz és nemzethez való viszonyát vizsgálták. Kutatási kérdésként fogalmazták meg az erdélyi magyarok önmeghatározásának módját, a magyarságtudat és erdélyiség szerepét, a saját csoport szociálpszichológiai jelentését, az azonosulás szimbolikus dimenzióját, a románság megjelenését az erdélyi magyar identitástudatban, illetve az erdélyi kisebbségnek Magyarországhoz és a többségi magyarsághoz való viszonyulásának módját.
Erősödött az erdélyi identitástudat
Magyarságtudat és erdélyiség tekintetében a kutatási eredmények a regionális azonosulás, a magyart árnyaló sajátos erdélyi magyar identitástudat megerősödését mutatták. A változás hangsúlyosan érzékelhető volt a magasabb iskolázottsággal rendelkezők és a fiatalabbak körében. Ez tudatosságra vall, illetve az időbeni kiteljesedés lehetőségét is hordozza – mondta Veres Valér. Az erdélyi magyar kisebbség identitásszerkezetében az elsődleges, kultúrnemzeti összetevő mellett érzékelhetően erősödött az állampolgári identitás, valamint az a tényező is, amely az engedékenyebb kultúrnemzeti azonosságtudattal szemben az etnikai eredetet helyezi előtérbe. Az identitástudat érzelmi dimenziója mentén megállapították: a szégyenérzet (amelynek magas aránya leginkább veszélyeztetheti a kisebbségi azonosságtudatot) alig 1–2 százalékos, a magyarság mintegy 60 százaléka pedig nem éli meg hátrányként magyar identitását.
A kutatásban megszólaltatott alanyok többsége hazájaként Romániát és Erdélyt jelölte meg, a 2010-es felmérés válaszadói körében nőtt az Erdélyt megnevezők számaránya. Az érzelmi dimenzióhoz kapcsolódó erdélyi hazának Románia egyféle legitim kiterjesztésévé vált – értelmezte Veres Valér. A szülőföld kategóriában Erdély vezet: az alanyok érdekes módon kis arányban nevezték csak meg az egyes megyéket, régiókat, sokkal inkább az egyes településeket – részletezte a szociológus. A megkérdezettek 35 százaléka teljesen, 30 százaléka pedig részben egyetért a román állampolgársággal való azonosulással, bizonyos korlátokon belül (például sokan úgy vélik, hogy Romániában sok mindenért lehet még szégyenkezni). Ugyanakkor, tíz százaléknál kisebb azoknak az aránya, akiknél konfliktushelyzetet teremt a kisebbségi magyarságtudatnak a román állampolgársággal való egyeztetése – fejtette ki a szakember.
A diszkrimináció megtapasztalása tekintetében jelentős különbségek mutatkoztak az iskolázottság függvényében: az eredmények értelmében a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők szenvedtek el nagyobb arányban diszkriminációt, amely legtöbb esetben verbális megkülönböztetésnek minősült. Az etnikai csoportok közötti viszonyokat nagyobb arányban látják országos szinten konfliktusosnak, mint egy adott településen, a csoportközi konfliktusérzékelés pedig 2010-re csökkent – tájékoztatott Veres Valér. – Tekintettel arra, hogy ennek aránya 1997-ben még 80 százalékos volt, óriási változás történt az elmúlt másfél évtizedben – tette hozzá. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának legnagyobb hozadéka – ha látványos eredményeket nem is teremtett – éppen a csoportközi viszonyok javítása, a közeg élhetővé tétele – vélte a szociológus.
– Megállapítható, hogy létezik egységes Kárpát-medencei magyar nemzettudat, noha ez nem Magyarország hazaként való azonosításában érvényesül. A szimbolika terén egységes a magyarság (a nemzeti hősök listáját például jellemző módon Petőfi Sándor vezeti), ellenben a szociológiai értelemben vett saját csoportok megjelölése tekintetében eltérések figyelhetők meg – emelte ki Veres Valér. Az erdélyi magyarság külön identitásként, szintként fogalmazódik meg, aminek hangsúlyos történelmi hagyománya és okai vannak – összegezte.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Hétfőtől Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
Kolozsváron zajlik augusztus 22-e és 27-e között a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A Nyelv és kultúra a változó régióban címmel megrendezendő tudományos kongresszusra több mint 600 előadót várnak. A sajtónak Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a szervezőbizottság elnöke továbbá a két társelnök Péntek János (a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke) és Sipos Gábor (az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke), Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese és Szabó Árpád Töhötöm KMEI-elnök számolt be az előkészületekről.
Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a kongresszus szervezőbizottságának elnöke hangsúlyozta: több intézmény összefogásával zajlott a kongresszus előkészítése, majd ismertette a hétfői nyitónap eseményeit. A hétfői megnyitón a Kolozsvári Magyar Operában jelen lesz Schmitt Pál magyar köztársasági elnök, Szőcs Géza a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára, László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora és Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora.
– Elődeinknek is köszönhetjük azt, hogy itt szervezhetjük meg a rangos eseményt, ám a mostani fiatal kutatóinkra is büszkék lehetünk – összegzett Pozsony, majd kitért arra is, hogy a globalizálódó társadalomban fontos az, hogyan képviseljük identitásunkat, kultúránkat.
Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke elmondta: már tíz éve megfogalmazódott az a gondolat, hogy Kolozsváron nemzetközi hungarológiai kongresszust szervezzenek. – Kolozsvár és az erdélyi magyarság szempontjából fontos ez a kongresszus, amely az itt működő szakmai műhelyeket erősíti – vélekedett a szakember, majd elégedettségét fejezte ki azért, hogy a mostani kongresszuson sok fiatal erdélyi magyar kutató tart előadást, így valóságos nemzedékváltásnak lehetünk tanúi.
Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese is úgy gondolta: a BBTE magyar tagozatát erősíti meg az a tény, hogy a budapesti, a bécsi, a szegedi és a római helyszín után Kolozsváron rendezik meg a soron következő, hetedik nemzetközi hungarológiai kongresszust.
Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke fontosnak találta azt, hogy az erdélyi magyar fiatal kutatók előadást tartanak ezen a kongresszuson, mert ezzel méltó módon viszik tovább elődeik hagyományait, és eredményeik érdemesek a nemzetközi nyilvánosságra. Megtudtuk: az előadásokat tartalmazó több kötetes kiadvány megjelenése jövőre várható; a kongresszus előadásait pedig kívülállók is meghallgathatják.
Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke a több mint egy éve tartó szervezésről beszélt, majd kifejtette: Kolozsvár tudományos életének fontosságát jelzi az, hogy egy több mint 600 fős konferenciát megszervezhettek.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Fejetlenség és titkolózás

Tanévnyitó a Babeş–Bolyain, kevesebb magyar diákkal
Év végéig lebonyolítják az egyetemen a választásokat
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatási vonala hétfőn tartotta meg a hivatalos tanévnyitót. Magyari Tivadar rektorhelyettes beszédében kitért arra is, hogy a magyar hallgatók száma kis mértékben apadt, de azért egyes szakokon még a tandíjköteles helyek is beteltek. Az egyetemen közel 320 magyar oktató tanít, ám ez a szám még mindig bizonyos mértékű alulreprezentáltságot jelent. A BBTE-n jelenleg 45 000 diák tanul, ebből 6500 magyar – közülük mintegy 1500-an elsőévesek. Mint megtudtuk, a BBTE-n megalakultak a magyar intézetek, és egységessé vált a magyar hallgatók tehetséggondozása is. Magyari a gondokról is szólt: ebbe a kategóriába tartoznak az egyetemen zajló tanárképzés hiányosságai, valamint a növekvő bürokrácia. A hagyományhoz hűen a rektorhelyettes beszédét előadás követte: a Kémia Kar dékánja, Majdik Kornélia győzte meg a jelenlévőket arról, hogy a kémia mindenütt jelen van.
Kevés résztvevővel zajlott hétfőn a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Aula Magnájában a magyar tagozat évnyitója – Magyari Tivadar rektorhelyettes ezt azzal magyarázta, hogy az eseménnyel egyidőben több kari évnyitó is zajlik. A magyar hallgatók száma viszont valóban kevesebb: ha ezelőtt három-négy évvel még megközelítette a 7500-at, idén 6500 körülire csökkent ez a szám. „A hallgatók számának csökkenése egyrészt az első vagy másodévet elvégzett, ám tanulmányaikat megszakító egyetemistáknak tudható be. A felvételinél tapasztalt enyhe, százas nagyságrendű visszaesés a demográfiai mutatók csökkenő alakulásának és az érettségi eredményeknek tudható be. Az egyetemi tanulmányok megszakítása terén a legnagyobb hullám két évvel ezelőtt volt; ám most eme hallgatók nagy része visszatért. Nőtt továbbá a mesteris diákok száma, és az idén többen szerezték meg doktori címüket is. A demográfiai csökkenés ellenére azonban még az idén is előfordult olyan, hogy mind az ingyenes, mind a tandíjköteles helyek beteltek egyes szakokon” – magyarázta Magyari Tivadar. Ami az egyetem magyar oktatóit illeti, ezek aránya eléri a 30 százalékot, ennek ellenére van olyan kar, ahol a magyar oktatók alulreprezentáltak a többséggel szemben, főleg, ami a docenseket és professzorokat illeti. Jelenleg 320 körüli a BBTE magyar oktatóinak száma. Ebben az évben megtörténik a rektorválasztás, ám az egyetem mostani vezetőségének jövő év február 26-án jár le a mandátuma, így az új vezetőség 2012. március 1-jétől kezdheti el tevékenységét – tudtuk meg.
A megvalósításokat illetően Magyari kiemelte: a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) közötti egyeztetéseknek köszönhetően egységessé vált a magyar egyetemi hallgatók tehetséggondozása. „Sikerült megoldani a pár évvel ezelőtt végzett néprajz szakos diákok oklevele körül kialakult helyzetet is, amelyért az egyetem vezetősége volt a felelős” – tette hozzá a rektorhelyettes.
Ami a gondokat illeti, a rektorhelyettes a tanárképzés hiányosságait, a bürokrácia növekedését említette. Megtudtuk: már megalakultak az egyetemen az új oktatási törvény 135. cikkelye által előírt magyar intézetek, ám azt még nem lehet tudni, hogy ezek az egységek mennyire oldják meg a romániai felsőoktatás valós gondjait. Magyari előrelépésként értékelte azt is, hogy az egyetem keretében működő intézetek létrehozták saját szabályzatukat.
Magyari beszéde után Majdik Kornélia egyetemi professzor, a Kémia Kar dékánja tartotta meg előadását Kémia mindenütt címmel. Miután ismertette a kémia tudományának kialakulását, és felsorolta a Nobel-díjat szerzett magyar kémikusok neveit, illetve az egyetem karán alakult Magyar Kémia és Vegyészmérnöki Intézet főbb kutatási irányzatait, a dékán zárszóként azt is elmondta, hogy az intézetben október 22-én nyílt napokat tartanak, ahova az óvodástól a nyugdíjasokig mindenkit szeretettel várnak.
A diákok a város kincsei
Szombat délelőtt zajlott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar magyar intézetének a megnyitója. Az ünnepélyt Nagy Ágnes docens nyitotta meg, aki kiemelte: ahhoz, hogy ez a közösség idáig eljuthasson, szükség volt Vincze Mária professzor több mint egy évtizedes munkájára. Az újonnan megalakult intézetben 21 tanár és 10 neves magyarországi vendégtanár dolgozik, valamint több mint 25 gyakorlati szakember tart előadásokat. Az intézet kereteiben három szakkör is működik, amelyek elmélyítik az arra vágyók ismereteit. Nagy Ágnes kiemelte: az elméleti oktatást a gyakorlattal három pilléren keresztül kapcsolja össze az intézet: egyrészt neves szakemberek nemzetgazdasági vagy vállalati kérdéseket és megoldásokat mutatnak be, másrészt szakmai gyakorlat segíti elő a hallgatóknak a gyakorlattal való ismerkedését, végül, de nem utolsó sorban pedig esettanulmány-versenyeken, tudományos diákkonferenciákon vehetnek részt a diákok.
Az intézet- és évnyitó előadást Kopits György amerikai magyar közgazdász tartotta, akinek kutatási területe az állami pénzügyek. Kopits György az USA Pénzügyminisztériumának munkatársa volt, majd 1975-től a Nemzetközi Valutaalapnál dolgozott. 2004-ben tért vissza Magyarországra, 2010-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Kopits György Gazdaságpolitika és intézmények a pénzpiacokkal szemben címmel tartott előadást. Az előadó következtetésként kiemelte, hogy a piaci várakozásoknak egy szabályalapú makrogazdasági keretrendszer alkalmazásával kell megfelelni. Azt is kihangsúlyozta, hogy a hitelességet nem lehet importálni, és a leghatékonyabb eszköz a várakozások lehorgonyzására a hazai keletkezésű és hazai tulajdonalapú monetáris és fiskális keretrendszer.
Évnyitó a protestáns teológián
Vasárnap délután került sor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet évnyitó ünnepségére, amelyen Benkő Zonda Tímea evangélikus lelkipásztor tartott áhítatot. Az egybegyűlteket Rezi Elek rektor köszöntötte, aki megnyitó beszédében a vándorlás, az el- és kivándorlás, a külső migráció témáját járta körül. Elmondta, hogy a befogadásra és a befogadtatásra külön fel kell készülni a gyülekezetben is. A 2011–2012-es tanévben 6 évfolyamon összesen 137 diák tanul, ebből 76 az Erdélyi Református Egyházkerületből, 32 a Királyhágómelléki Református Egyházkerületből, továbbá 23 az unitárius és 6 az evangélikus diákok száma. Az első évfolyamra 28 diák felvételizett idén sikeresen, 15 erdélyi, 6 királyhágómelléki, 5 unitárius és 2 evangélikus. A megnyitón került sor az első éves teológusok fogadalomtételére és megáldására is.
Döntő fontosságú lesz az idei tanév
Daniel Funeriu tárcavezető szerint a most elkezdődött tanév az új oktatási törvény által előírt és életbe léptetett újdonságok miatt lesz döntő fontosságú. A törvénykezési újdonságok között a miniszter megemlítette az egyetemi szakok hierarchizálását, a doktorátusi tanulmányok megszervezésének új módját, illetve az egyetemek jövedelmeinek növekedési lehetőségeit. Funeriu elmondta: a doktorátus során kibővül a kutatási rész, illetve a doktorátus státusa sokkal jobb megítélés alá esik. – Csakis a teljesítmény alapján kezdheti el valaki a doktorátusi tanulmányait – ígérte a miniszter, hozzátéve: azok az egyetemek számíthatnak akár 20–30 százalékkal magasabb finanszírozásra, amelyeknek a professzorai kutatási támogatásokat nyertek el. „A minisztérium a pénzt csakis a felsőoktatási intézmények hierarchizálásakor elnyert pozíció alapján osztja majd szét. A kiemelkedő fontosságú kutatást és oktatást lebonyolító egyetemek 20–30 százalékkal több helyet hirdethettek meg a mesterin, és ez azt jelenti, hogy több pénzt is kapnak” – összegzett Funeriu, aki szerint komoly büntetésre számíthatnak azok az egyetemek, amelyek a jóváhagyott beiskolázási számokat nem tartják be.
A 2011/2012-es tanévben közel 600 000 egyetemi hallgató tanul az állami, és 300 000 a magánegyetemeken.
Szabadság (Kolozsvár)

Jelentéktelen” intézmények?
Teljes a bizonytalanság azoknak az erdélyi magyar intézményeknek a körében, amelyek a Gyurcsány-kormány ideje alatt „nemzeti jelentőségű” státust kaptak: még mindig nem tudni, kapják-e a továbbiakban az „alanyi jogon” járó támogatást.
Elvileg a határon túlra szánt finanszírozási keret, 13 milliárd forint közel felét – mintegy 5 milliárd forintot – ezek az intézmények kapják, finanszírozásukra a magyar állam korábban garanciát vállalt. Az érintett szervezetek az elmúlt hónapokban Budapestre küldött beadványban erősítették meg, hogy igényt tartanak a korábban elnyert minősítésre és a támogatásra.
A benyújtott kérelmekre azonban többségük nem kapott választ. „Hiába készítettük elő nagyon alaposan a dokumentációt, úgy tudom, nem lesz támogatás” – mondta lapunknak Szabó Róbert Csaba, a Látó főszerkesztő helyettese.
Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője arról számolt be: semmilyen tájékoztatást nem kaptak, sem arról, hogy a kiadvány megtarthatja-e a korábban elnyert minősítést, sem arról, hogy részesülnek-e támogatásban.
A marosvásárhelyi állami egyetemi képzést támogató Studium Prospero Alapítvány vezetőit tegnap nem tudtuk elérni, de egy neve elhallgatását kérő kuratóriumi tag úgy nyilatkozott: tudomása szerint az elmúlt másfél évben nem kapta meg a szervezet a korábban rendszeresen folyósított támogatást.
Akik még bizakodnak
A Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet képviselő Soós Anna arról számolt be, a KMEI mindenképpen kedvezményezett marad, a szerződést már megkapták, de azt nem tudni, milyen mértékű lesz a finanszírozás, és mikor érkezik a pénz. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, Dáné Tibor Kálmán is bizakodó. Lapunknak elmondta, tudomásuk szerint az EMKE továbbra is nemzeti jelentőségű intézmény marad.
„Legalábbis erről tájékoztattak minket idén a Bethlen-alapítványtól. Úgy tudom azonban, hogy az utolsó szó a MÁÉRT-é lesz” – magyarázta Dáné. Az egyesület 15 millió forintos támogatást kapott, idén azonban még nem érkezett pénz.
„Apróbb összegekre pályáztunk csak a Bethlen-alapítványnál. Visszafogtuk magunkat, bízva abban, hogy a korábbi évekhez hasonló nagyságrendű kiemelt támogatást idén is élvezhetjük” – jelentette ki. Az EMKE elnöke szerint az egyesület akkor kerülhet nagyobb bajba, ha a nemzeti jelentőségű intézménynek járó eddigi összeget a jövő év elejéig sem folyósítják.
Répás: a MÁÉRT dönt
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár korábban azt mondta, a nemzeti jelentőségű intézményeket és programokat továbbra is előre kiszámítható módon és hosszú távon kívánja támogatni az Orbán-kormány, ám azok szerint a kritériumok alapján, amelyeket a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagszervezeteivel közösen dolgoznak ki.
Következő ülését a MÁÉRT novemberben tartja. Lapunk tegnap Lukács Bence Ákostól, a nemzetpolitikai államtitkárság sajtófelelősétől azt az ígéretet kapta, hogy írásban válaszolni fog a támogatásokat firtató kérdéseinkre.
Tavalyi összeg: 336 millió forint
A 2006-ban hozott budapesti döntés értelmében egy kormányzati ciklusban előre megállapított támogatásban részesülnek a nemzeti jelentőségű szervezetek és intézmények, és ezt az összeget pályáztatás nélkül megkapják. A Gyurcsány-kormány után a Bajnai-kabinet is tartotta magát az eredeti elképzelésekhez, az Orbán-kormány hivatalba lépéséig egyre több erdélyi oktatási és kulturális intézmény, kiadó érdemelte ki a „nemzeti jelentőségű” státust.
Gémesi Ferenc volt nemzetpolitikai szakállamtitkártól korábban megtudtuk: a határon túli magyar szervezetek vezetőivel megtartott magyar–magyar kormányzati konzultáció ötödik ülésén, 2009. december 15-én alakult ki az a lista, amely a 2014-ig támogatandó nemzeti jelentőségű intézményeket tartalmazza.
A listán 14 erdélyi intézmény szerepel, ezek számára akkor összesen 336 millió forintot irányzott elő a Bajnai-kabinet. „Az Orbán-kormány hivatalosan nem módosított azóta sem a nemzeti jelentőségű intézmények körén. Tény azonban, hogy azóta pénzt sem kaptak” – nyilatkozta szeptember elején Gémesi.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Normatív támogatás a magyar civil szervezeteknek
Az RMDSZ 2005 óta normatív támogatásban részesíti azon országos magyar civil és szakmai szervezeteket, amelyek tevékenysége létfontosságú a romániai magyar nemzetközösség életében, ugyanis hosszú évek óta az itt élő magyarok megmaradását, gyarapodását szolgálják. Az erdélyi magyar nemzetstratégia szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró szervezetek az idén sem pályázatok útján, hanem kiszámítható módon jutnak hozzá a 4,5 milliárd régi lejes támogatáshoz – közölte tegnap a párt főtitkára, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a kiválasztottak „zsebébe” megy az adófizetők pénze. Míg 2005-ben csupán két szervezet részesült támogatásban, 2011-ben már 19-re nőtt azon intézmények száma, amelyek működését jelentős mértékben elősegítette, ugyanakkor nyilván kontrollálta is a kisebbik román kormánypárt. Ezek a következők: Barabás Miklós Céh, Erdélyi Kárpát-Egyesület, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Néptánc Egyesület, Kolozsvár Társaság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kriza János Néprajzi Társaság, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Magyar Ifjúsági Értekezlet, Kommunikáció és Médiakutató Intézet, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Romániai Doktoranduszok Országos Szövetsége, Magyar Középiskolások Országos Szövetsége. A szervezetek legtöbbjének székhelye Kolozsváron és Marosvásárhelyen található.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szakkollégiumok a kolozsvári magyar tagozatért
Soós Anna, a BBTE frissen megválasztott rektorhelyettese a minőségi tanárképzésről
Soós Anna egyetemi docenst, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Matematika és Informatika Karának dékánhelyettesét szavazta meg a magyar tagozat tanári kara és diákjai tagozatuk rektorhelyettesi funkciójába február 27-én. A matematikus docens ezzel együtt a felsőoktatási intézmény tanulmányi rektorhelyettesi tisztségét is elnyerte. Mindkét pozícióban elődjét, Magyari Tivadar szociológust váltja. A frissen megválasztott rektorhelyettest elképzeléseiről és terveiről kérdeztük.
A magyar tagozat két jelölt, Soós Anna és Nagy László fizikus között választhatott. Az utóbbi jelölt is rektorhelyettesi funkciót kap, mivel a BBTE-n két magyar és egy német rektorhelyettes segíti a rektor munkáját. A voksoláson a dékánhelyettes 69,3 százalékos részvételi arány mellett a szavazatok 64,7 százalékát nyerte el, így a következő négy évben Soós Anna fogja a magyar tagozatot vezetni. A rektorválasztás ugyanakkor még nem zárult le: az eredménytelen első forduló után az oktatók március 8-án döntenek majd Cristina Ciumaş közgazdász- vagy Ion Aurel Pop történészprofesszor között. A BBTE-n jelenleg egyébként 42 ezer egyetemista tanul, közülük 6500 a magyar tagozat hallgatója, további, nagyjából 3000 magyar diák tanul román és angol nyelven. Rektorhelyettesi pályázatában Soós Anna kiemeli: a BBTE az egyetlen magyar érdekeltségű romániai állami egyetem a legfelsőbb kategóriában, „tudatosítani kell a magyar oktatói közösségben, hogy lényegesen hozzájárult ennek megvalósulásához”. A professzor kérésünkre kifejtette, hogy az egyetem az országos második helyen áll, viszont egy akkora közösségben, mint a BBTE tanári kara, nem biztos, hogy a magyar kollégák megfelelőképpen érzik annak a súlyát, hogy ehhez lényegesen hozzájárultak. A BBTE kutatóegyetem, vagyis a rangsoroláskor nagy százalékban a kutatási eredmények számítottak. „Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha a két tagozatot szétszednénk, akkor külön egyik sem jutna el a legjobb kategóriába.”
Az új tanügyi törvény értelmében létrejött magyar intézetek működőképességének optimalizálását tűzi ki Soós Anna egyik legfontosabb céljaként. Az oktatási nyelvenként elkülönülő, de egyenrangú intézetek tudományos és gazdasági tekintetben rendelkeznek bizonyos saját jogkörrel. „Tagozati szinten mindenképpen az együttműködés az életképesség záloga. Van, ahol szakonként formálódtak intézetek, máshol több szakirányt is lefednek annak függvényében, hogy a kollégák hogyan látták kivitelezhetőnek. Viszont az, hogy ezek mennyire működőképesek, a jövő kérdése. Mindenesetre közöttük olyan együttműködést kell megvalósítsunk, hogy az egész tagozati rendszer megfelelően működjön. Nem lehetnek kedvelt és kevésbé kedvelt szakok, tudományegyetemként fönn kell tartani olyanokat is, amelyek önmagukban nem nyereségesek, mert a társadalomnak szüksége van rájuk. Az együttműködés jegyében a tanterveket, programokat úgy próbáljuk kialakítani, hogy a tudományterületek kiegyensúlyozottan jelenjenek meg.” Szükségesnek látja Soós Anna azt is, hogy a tagozat képviselői minden szinten képviseljék magukat a döntéshozói testületekben annak érdekében, hogy az anyagi támogatásokból (diáklétszámnak megfelelő, kutatási programok szerinti) arányosan részesüljenek, hogy ezeket az összegeket aztán úgy osszák el az intézetek közt, hogy mindegyik optimálisan működhessen.
Új kihívást jelent a 2013-tól életbe lépő tanügyi reform, mely szerint a tanárképzés didaktikai magiszteriként történik majd. Jövő ősztől háromféle mesteri program közül választhatnak majd a diákok (mindeközben nem kapnak pedagógia képzést a hároméves alapszakon): tudományos magiszteri, didaktikai mesteri a leendő tanárok számára, és gyakorlati jellegű, ami olyan szakképzést ad, mely közvetlen elhelyezkedést tesz lehetővé. Mindezek működésére a szaktárca még nem dolgozott ki pontos módszertant. Soós Anna szerint a BBTE felelőssége a romániai magyar iskolák minőségi tanárutánpótlásának biztosítása. „Fontos megfelelő tanárokat képezni, és figyelembe véve az Erdély szinten mutatkozó minőségi tanárhiányt, a didaktikai mesteri remélhetőleg vonzó lesz majd.”
Rektorhelyettesi pályázatában Soós Anna azt is kiemeli, hogy a BBTE-t az egész Kárpát-medencei magyar fiatalság számára kell vonzóvá tenni. Azt kérdeztük az egyetemi oktatótól, mi ennek a gyakorlati haszna a felsőoktatási intézmény és az erdélyi magyar közösség szempontjából úgy, hogy a külföldi diákok tandíjmentes helyekre is bejuthatnak. „A kategóriás egyetemként rengeteg beiskolázási helyet kapunk, s ebbe nyugodtan beleférnek a külföldről érkezett hallgatók is. A mesteri programokon például nem sikerült hallgatókkal feltöltenünk a keretszámot. A jelenlegi körülmények közt az a feladatunk, hogy programjainkat a legjobb kategóriában tartsuk, s ezzel elég helyet biztosítsunk mindenki számára.”
Soós Anna tervei között sarkalatos pontot képvisel a szakkollégiumi rendszer kiépítése. „Szakkollégiumi rendszer működtetésével a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) keretében 2005 óta már foglalkozunk. Olyan hallgatók számára kínálunk előadásokat, kutatási programokat, akik vállalják a pluszmunka pluszterheit is. A KMEI esetében viszont sajnos nem adott az egyik lényeges komponens: az, hogy a hallgatók együtt legyenek. Az Eötvös József Collegium mintájára – ami közös bentlakást is jelent – szeretném kiépíteni a román oktatásban pillanatnyilag ismeretlen szakkollégiumi rendszert, ami a közös élethely okán közös programokat is lehetővé tesz egyrészt a saját szakterületükön, másrészt olyan általános műveltséghez tartozó területeken, amelyek átjárhatóvá teszik a különböző diszciplínákat. Ráadásul mindezzel egy olyan kapcsolati háló alakul ki a hallgatók között, amelyet nem csak diákkorukban, hanem bármilyen későbbi élethelyzetükben fölhasználhatnak.” A szakkollégiumok Soós Anna szerint a bentlakások átszervezésével valósíthatóak meg, anyagi ráfordítást a meghívott előadók és a tutorok finanszírozása igényel.
A BBTE új rektorhelyettese legnagyobb kihívásként a magyar tagozat optimális működtetésére tekint, melyet oly módon kíván megszervezni, hogy minden oktató otthon érezhesse magát az intézményben. Soós Anna az önálló állami Bolyai Egyetemmel kapcsolatban úgy vélekedik, hogy a BBTE nem pusztán alapképzést nyújtó egyetem, a rangsorban élen jár, ezért a jelenlegi struktúrákban úgy kell megtalálnia mindenkinek a helyét, hogy a vállalt feladat ne kényszert jelentsen.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Soós Anna rektorhelyettes: versenyképes oktatást szeretnének nyújtani Erdélyben, magyarul is
Kerekasztal-beszélgetés a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának jövőjéről
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának jövőképéről tartottak kerekasztal-beszélgetést az evangélikus püspökség Reményik Sándor Galériájában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében. Egyed Emese, a BBTE Magyar irodalomtudományi Intézetének professzora az egyetem két új magyar rektorhelyettesével – Soós Annával és Nagy Lászlóval – beszélgetett el a rendezvényen. A házigazda Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök a téma időszerűségét és érdekességét emelte ki. Ennek ellenére a rendezvény kevés résztvevőt vonzott. Az alig húsz fős közönség jó része ugyanis nyugdíjas egyetemi oktató volt. A BBTE közel 300 magyar oktatójából nagyon kevesen vettek részt az eseményen. Egyed Emese professzorasszony ki is emelte: „lélekben biztos többen vannak velünk, mint ahányan eljöttek”.
Egyed Emese professzor hangsúlyozta: azért fogadta el a moderátori szerepet, mivel két év megszakítás mellett 1980 óta tanít. Oktatói pályáját a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban kezdte, majd 1990 óta a BBTE oktatója, jelenleg professzor, doktorátusvezetési joggal, tehát folyamatos kapcsolatot ápol az ifjúsággal.
A moderátor kérésére mindkét rektorhelyettes bemutatkozott. Soós Anna 1982-ben végezett el a BBTE matematika karán, 1996-ban pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem számítástechnikai szakán szerzett diplomát. Eleinte Kézdivásárhelyen volt középiskolai tanár, az 1996/1997-es tanévtől pedig a BBTE Matematika és Informatika Karának oktatója. 2005-től a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetben vállalt közéleti szerepet. Soós Anna megemlítette azt is, hogy tagja az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek, és még az 50 kilométeres táv legyaloglása sem okozott neki gondot.
Nagy László 1994 óta tanít a BBTE-n, ezt megelőzően a kolozsvári műegyetem oktatója volt, illetve középiskolai fizikatanár. 1992-ben Debrecenben doktorált. Most örömmel nyugtázta, hogy az egyetem Fizika Karán sok doktorandus és posztdoktori képzésben résztvevő fiatal kutató tevékenykedik. 2004–2007 között már elvállalta a rektorhelyettesi tisztséget, most pedig a kollégák biztatására jelöltette magát; ugyanakkor örül, hogy most Soós Annával együtt dolgozhat.
Báthory hagyományaira építhetünk
Soós Anna rektorhelyettes mottójául a „voltunk, vagyunk, leszünk”-et választotta. Soós szerint a mostani egyetemi oktatók is arra a hagyományra építhetnek, amelyet az egyetemalapító Báthory teremtett meg, mivel most is versenyképes, színvonalas oktatás kialakításán fáradoznak. Soós Anna konkrét számadatokkal szolgált: a BBTE 21 karán 42 ezer hallgató tanul; ezek közül 6500 a magyar tagozaton, további több mint 3000 magyar fiatal pedig az angol vagy a német nyelvű oktatást választotta. Az egyetemen jelenleg közel 300 magyar nyelvű oktató tevékenykedik. Soós Anna emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években Szilágyi Pál akkori rektorhelyettes indította el a magyar tagozat önállósodását, amely több éven át tartott. Soós örömmel nyugtázta, hogy a 2011-ben elfogadott és életbe lépett tanügyi törvény értelmében megejtett rangsoroláskor a BBTE a bukaresti tudományegyetem után a második lett országos szinten. – A romániai egyetemek rangsorolásán elért második helyet a BBTE nem érhette volna el a magyar oktatók hozzájárulása nélkül. Ezzel a román kollégák is tisztában vannak – hangsúlyozta Soós Anna. Megtudtuk továbbá, hogy 2013-tól átszerveződik a tanárképzés, mivel bevezetik a didaktikai magiszteri képzést. Ez konkrétan azt jelenti, hogy bármelyik tanárképző szakon a három éves alapképzést kötelező módon kétéves mesteri követi – csak így pályázhatnak meg tanári katedrákat a fiatal végzősök. Soós kifejtette: fontosnak találja, hogy a tanári magiszteri programok visszakerüljenek a szakintézetekbe. Egy pár évvel ezelőtti döntés értelmében ugyanis a didaktikai tárgyakat nem a szaktanszék, hanem az egyetem hatáskörébe tartozó továbbképző intézet bonyolította le. A BBTE jövőjét illetőn Soós úgy vélte: az eredményekből nem engedve, az egyetem vezetőségével együttműködve, versenyképes oktatást szeretnének nyújtani Erdélyben, magyarul is.
Az oktatóktól függ a magyar tagozat önállósága
Nagy László rektorhelyettes a jelölési pályázatában is megfogalmazott elveket ismertette: a magyar tagozat önállósodásának megerősítése, az oktatás minőségének szinten tartása, a tudományos kutatás felkarolása és a társadalommal való kapcsolat fenntartása. – A legtöbb döntési jogkör az intézményekhez került. Most már csak rajtunk, a magyar tagozat oktatóin áll, hogy mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel. A magyar tagozat önállósága tehát rajtunk, oktatókon múlik. Ám, hogy ez ténylegesen megvalósuljon, minden oktatónak többletmunkát jelent – tette hozzá.
Nagy László biztosította a jelenlevőket, hogy a BBTE-n az alapképzés világszintű; szerinte a gondok a mesteri és a doktori képzésben vannak. Nagy elképzelése az, hogy a mesteri tanulmányokat folytató fiatalok 50 százaléka dolgozni kényszerül, ezért nem tudja teljes idejét és energiáját a tanulásra fordítani; ehhez még az is hozzájárul, hogy a munkaerőpiacon a mesteri diplomának nincs meg a kellő értéke; azaz a mesteri tagozatot elvégzett diák nem kap több fizetést, mint a pusztán alapképzésben részesült társa. A doktori témavezetés kapcsán felmerült gondokról Nagy László elmondta: a magyar doktorátusvezetők hiánya azzal is magyarázható, hogy az egyetemen vannak olyan oktatók is, akik 10-15 éve nem publikáltak, és ezért nem pályázhattak meg magasabb szintű oktatói tisztséget; 2009 óta pedig a kormány leállította minden docensi és professzori állás meghirdetését.
– A célunk a világszínvonal elérése mind az oktatásban, mind a tudományos kutatásban. Azonban nem csak szakembereket, hanem széles látókörű értelmiséget kell kinevelnünk. Az erdélyi társadalomnak szüksége van egy világszintű egyetemre, ahol magyar oktatás folyik – összegzett Nagy.
Hiányoznak a magyar doktorátusvezetők
Soós Anna rektorhelyettes véleménye szerint a doktorátusvezetést megoldhatja az új tanügyi törvényben előírt habilitációs rendszer bevezetése, amely nem kötné se a docensi, se a professzori címhez a doktorátusvezetést. Megtudtuk: a minisztérium már elküldte az egyetemnek a habilitációs folyamat elindításához szükséges kritériumrendszert.
Egyed Emese egyetemi oktatónak a magyar intézetek fenntarthatóságára és pénzügyi önállóságára vonatkozó kérdésére a rektorhelyettesek elmondták, hogy a magyar intézetvezetőknek a napokban kell benyújtaniuk a meghirdetett állások jegyzékét, amelyet a kari tanácsnak jóvá kell hagynia. A pénzügyi önállóság bizonyos mértékben függ az állam által hallgatónként kifizetett fejkvótától is. Úgy tűnt: ebben a tekintetben nagy eltérések mutatkoznak, hiszen azon a szakon, ahol kevés a diák, a fizetések alacsonyabbak, a plusz órákat sem fizetik az oktatóknak; a népszerűbb szakokon sok diákra kevés oktató jut, de olyan esetről is tudtak a rektorhelyettesek, hogy hiába hirdettek meg oktatói állást, senki sem jelentkezett, mivel a magáncégek sokkal jobb fizetést kínáltak, mint az egyetem.
Kül- és belföldi együttműködésekről
Egyed Emese felvetette, hogy a BBTE magyar oktatóinak együtt kellene működniük a többi romániai egyetemmel, ahol magyar oktatás folyik, illetve jó lenne olyan találkozókat szervezni, ahol a BBTE 300 magyar oktatója megismerkedhet egymással, ezzel legyőzve az Egyed Emese által említett „félelmetes elidegenítést”.
Horváth Zoltán, a budapesti ELTE nemzetközi ügyekkel megbízott rektorhelyettese szerint „Budapest és Kolozsvár már megtalálta a közös hangot”. Megtudtuk: Horváth Zoltán négy éve vendégtanár a BBTE matematika karán. – Az ELTE célja a kolozsvári mesteri és doktori képzés erősítése anélkül, hogy elszívó hatást gyakorolnánk az itteni fiatal végzősökre – tette hozzá Horváth. Soós Anna ennek kapcsán elmondta: már működik az a közös doktori program az ELTE és a román állam között, amelynek révén a végzősök kettős diplomát kapnak, és ez a mesteri képzésre is kiterjeszthető.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja pedig a magyarországi és a romániai magyar egyetemi oktatók közötti összetartásra buzdította a jelenlevőket.
Szilágyi Pál, a BBTE volt rektorhelyettese visszaemlékeztetett arra, hogy a BBTE-n 1996-ban elkezdődött önállósodás sem volt zökkenőmentes, ám akkor a magyar egyetemi oktatók egyöntetűen támogatták ezt. Vekov Károly egyetemi oktató arra figyelmeztetett, hogy az országban észlelt általános felsőoktatási gondok mintegy eltakarják a kisebbségek hasonló problémáit.
A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult helyzet miatt nagy mértékben a politikum hibáztatható.
Elhangzott még az is, hogy a „diplomagyárak” elcsalják a diákokat, akiknek tudást nem, csak „papírt” biztosítanak. Kolumbán József a BBTE-nek a székelyföldi kihelyezett tagozataira irányította a jelenlevők figyelmét, Somai József pedig úgy vélekedett: a felsőoktatás egésze zsákutcában van.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Startolt a XV. ETDK
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron.
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron. A verseny hivatalos megnyitóját tegnap délután a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületében rendezték meg. Az eseményen dr. Néda Zoltán A ritmus fogságában című díszelőadását tartotta meg, valamint fellépett az UniCante kórus. A nyitórendezvény az Ördögtérgye Néptáncegyüttes Ki mint veti táncát… című előadásával folytatódott, amelyet a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében láthatott a közönség. A diákköri konferenciát a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet közösen szervezi. Az esemény a romániai felsőoktatási intézmények alapképzésben vagy mesteri képzésben részt vevő magyar hallgatóinak teremt fórumot tudományos kutatási eredményeik bemutatására. Idén kilenc helyszínen, 29 szekcióban, 199 diák ismerteti munkáját 106 zsűritag előtt. Az érdeklődők az előadásokon szabadon részt vehetnek. A XV. ETDK színvonalát színházi előadás, könyvbemutató és vendégelőadók szemináriumai emelik. A konferencia programkínálata a etdk.kmdsz.ro honlapon is megtekinthető. A rendezvény vasárnap az Auditorium Maximumban este díjátadóval ér véget. Új Magyar Szó (Bukarest)

Véget ért a négynapos XV. ETDK Kolozsváron
Záróünnepséggel és díjkiosztóval zárult le vasárnap este a XV. jubileumi reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsváron.
Erdély legnagyobb tudományos magyar diákszemléjén 29 szekcióban közel kétszáz versenyző indult el, száz szakember zsűrizett, akik a díjazott munkák egy részét a jövőben Magyarországon megrendezésre kerülő 31. Országos Diákköri Konferenciára is javasolták. Az idei rendezvény fővédnöke prof. dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora volt.
Az ünnepi gálán a díjátadást megelőzően a Harmonia Cordis és a Gheorghe Dima Zeneakadémia tánccsoportja szórakoztatta a közönséget, majd az ünnepi beszédek következtek. Dr. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonaláért felelős rektorhelyettese Eötvös Lóránd szavait idézve ismerte el a műhelyteremtő tudós tanárok munkáját, akik képesek bebizonyítani tanítványaiknak, hogy érdemes megvívni a tudományos pályával járó küzdelmeket.
Dr. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója beszédében kifejtette, hogy a konferencia során lehetőség adódik az értelmiségi habitusok elsajátítására, valamint annak megértésére, hogy miként zajlik a világ kritikája. Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke és Vetési Imola, a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia stratégiai koordinátora is ünnepnek nevezték a rendezvényt, mely nem valósulhatna meg évről évre a diákok, tanárok, zsűritagok és önkéntes szervezők összehangolt, kitartó munkája nélkül.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) által partnerségben szervezett tudományos verseny dobogósai pénzjutalomban részesültek. A díjazottak listája az etdk.kmdsz.ro honlapon tekinthető meg. A jubileumi tudományos seregszemle az Agapé étteremben szervezett állófogadással és a „jövőre újra, ugyanitt” jelszavakkal zárult.
KMDSZ-közlemény. erdon.ro