Perelnek a Szoboszlay-per áldozatainak hozzátartozói
Áldozatonként 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényelnek a román államtól az 1958-as Szoboszlay-per áldozatainak leszármazottai. Az első tanúmeghallgatásra tegnap került sor. Gondot jelent, hogy a perek különböző helyszíneken zajlanak.
Tanúként hallgatták meg az 1958-as Szoboszlay-per két túlélőjét, Ferencz Ervint és Orbán Pétert tegnap délben a Hargita megyei törvényszéken. A két idős elítélt az áldozatok leszármazottjai által indított fájdalomdíjperben tanúskodott a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtekről.
Amint arról beszámoltunk, háromesztendős pereskedés után tavaly a kolozsvári táblabíróság felmentette a Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még 1958. szeptember elsején kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. A halálraítéltek hozzátartozói a mai napig nem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A most zajló perben Safta Mária Ildikó a kivégzett apja, Tamás Imre, Maria Şerban a szintén a halálba küldött apja, Arcadie Crâsnic, valamint Pataki Alexia Mária a megölt apja, Pataki Zoltán és azonos sorsú nagynénje, Pataki Alexia után áldozatonkénti 2,2 millió lejes erkölcsi kártérítést igényel a román államtól.
A tanúk szerint – akiket húsz, illetve huszonöt éves szabadságvesztésre ítéltek – ennél lényegesen többet ér egy-egy emberi élet. A 92. életévébe lépett Ervin atya az őt és sorstársait érintő, múlt rendszerbeli kegyetlenségekről számolt be a törvényszéken. Kérdésünkre, hogy maga számára, mint aki a Szoboszlay-per elítéltjeként évekig ült börtönben, majd 1980-ban újból letartoztatták, miért nem igényel fájdalomdíjat, a lelkész elmondta, őt a becsületbeli kártérítés érdekelné. „Engem nem a pénz, hanem a becsületbeli kártérítés foglalkoztat, azonban most értesültem arról, hogy a politikai foglyokat ilyesmi nem illeti meg. Romániában mindenkinek jár, még a tolvajoknak is, csak nekünk nem” – kifogásolta a gyergyószárhegyi kolostorban élő pap.
„Annak ellenére, hogy 1958-ban egyetlen ítélettel, egyetlen helyen döntöttek az ötvenhetek sorsáról, illetve a tavaly szintén egyetlen ítélettel mentették fel valamennyiüket, a pénzügyminisztérium kérésére a Maros megyei törvényszék felszabdalta a pert, így ahány fájdalomdíj-igénylő van, annyi pert kell beindítanunk. A pénzügyi tárca rondaságára vall, hogy körbeutaztatja az országot az idős tanúkkal” – nehezményezte a tegnapi csíkszeredai tárgyalás után Kincses Előd, a kárvallottak jogi képviselője. Kérdésünkre, hogy ezek szerint születhetnek-e egymásnak teljesen ellentmondásos ítéletek, a marosvásárhelyi ügyvéd igennel válaszolt. „Az erkölcsi kártérítés, avagy a fájdalomdíj megítélése még mindig a román igazságszolgáltatás cseppfolyós része. A döntések nagyrészt bírói hasra ütéssel születnek” – magyarázta lapunknak Kincses.
Maga a Szoboszlay-per újratárgyalása sem bizonyult zökkenőmentesnek. A marosvásárhelyi ügyvédet 2007-ben Szoboszlay Aladár lánytestvére, Szabó Emilné bízta meg bátyja perének újravételével. Az ügy a lehető legrosszabbul rajtolt: előbb sem a katonai, sem a polgári kolozsvári törvényszék nem akarta újratárgyalni a valamikori katonai törvényszék ügyét, majd amikor a fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmitőszék a táblabíróságra utalta a pert, az ottani törvénybírók elutasították Szabó Emilné kérését. A bukaresti legfelsőbb törvényszék elfogadta Kincsesék fellebbezését, és visszahelyezte a pert Kolozsvárra. Tavaly a felperes és ügyvédje másodjára sikerrel járt.
(Kivégzés lett a vége a forradalmi szervezkedésnek. Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban szintén Temesváron szentelték pappá. Négy évig Pécskán szolgált, majd káplánként visszakerült a Béga-parti városba. Itt kezdte el 1956 végén megírni a Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román–magyar konföderáció létrehozásáról. Ennek megvalósítására már ’55-ben társakat keresett és talált. Legfőbb segítője Reusz Klára és Alexandru Fântânaru aradi román ügyvéd lett. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat robbantsanak ki. Fântânaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból a fővárosba vezesse, és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna. Szoboszlaynak több csíki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. Az államhatalom viszonylag hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. Egy Iosif álnevű besúgó jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. Ezek után az egykori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei letartóztatták a konspiráció résztvevőit, majd a Kolozsváron sorra kerülő, Szoboszlay-perként ismert eljárásban 57 személyt ítéltek el. Közülük 11-et golyó általi halálra, a többieket pedig átlagosan 17 esztendő szabadságvesztésre. A 11 halálraítéltből végül 10-et végeztek ki, köztük Szoboszlayt Aladárt is.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

A tordai „Mikó-ügy”
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye, a körülötte kialakult helyzet sokakat mélységesen felháborított. A buzăui igazságtalan bírósági ítélet nemcsak az Ingatlan-visszaszolgáltatási Bizottság tagjait érinti, hanem az Erdélyi Református Egyházkerületet is, amelynek nagy pénzösszeget kell visszafizetnie az államnak.
A figyelem középpontjában tehát ott kell lennie a Mikónak. Annál is inkább, mert sokan figyelmeztetnek arra, hogy ezzel újabb visszaállamosítás kezdődhet el. Sajnos, a Mikó-ügy nem az egyedüli. Mivel nagy hagyománnyal rendelkező kollégiumról van szó, érthető, hogy kiemelt figyelem kíséri nemcsak idehaza, hanem határon túl is.
Az Ótordai Református Egyházközség is hasonló helyzetben van. 2005 áprilisában szolgáltatta vissza az Ingatlan- visszaszolgáltatási Bizottság egyházközségünk két ingatlanát. Mindkettőben iskola működött, jelenleg pedig a 2008-ban a tordaiak által létrehozott Jósika Miklós Elméleti Líceumnak adnak otthont.
A kisebbik, a parókia mellett található ún. „Piros iskola” épületét 1948-ban államosították, a templomunk melletti épületegyüttest pedig úgy használta az állam, hogy soha nem telekelte magára, az egyházközség nevén maradt. Ez utóbbi visszaszolgáltatását a helyi polgármesteri hivatal megfellebbezte, de egyházunk legfelsőbb fokon megnyerte a pert. Bár a polgármesteri hivatal ímmel-ámmal megkötötte a bérleti szerződést és az első elmaradt részletet ki is fizette egyházunknak, a háttérben beindult az aknamunka. A polgármester kiállított egy ingatlanépítést igazoló iratot, amely szerint az iskola emeletes részét az állam építette 1961-ben. Ennek alapján a hivatal a város tulajdonaként telekkönyvezte az épületnek azt a részét, amelyen az emelet van. Az egyház fellebbezett, a kolozsvári törvényszéken első fokon számunkra pozitív ítélet született. Ezt a folyamatot azonban a polgármesteri hivatal megakasztotta azzal, hogy egyházunkat perbe hívta a telekhatárok rendezését illetően. Ezért a törvényszék ezt a peres ügyet felfüggesztette.
Nos, a telekhatárpert alapfokon Tordán elveszítettük. Hiába mutattunk be történelmi dokumentumokat, fejedelmi adományozó levelet 1671-ből, régi egyházi leltárleírásokat, s nem utolsósorban az emeletes rész építésével kapcsolatos szerződést. Hiába mutatta be a telekkönyvi szakértő javaslataiban az egyház tulajdonába való visszaállítást úgy, mint a leghitelesebb és legmegalapozottabb megoldást, a tordai bíróság négy hónapos hallgatás után közölt határozatában, szűkszavú magyarázattal, ellenünk döntött.
Amiképpen a Jósikáért is több mint tíz éven át harcoltunk, erről a küzdelemről sem mondunk le. 2005 óta folyik a küzdelmünk, ki tudja még meddig? A Kolozsvári Törvényszék októberben tárgyalja az ügyet.
A Mikóért mi is tüntetünk. Minden igazságtalan ítéletet a legszemélyesebben saját ügyeként éli meg az ótordai és hiszem, a tordai ember is. Kérem a közvéleményt, hogy legyen rajtunk is a tekintete, mivel az ótordai iskola sem magán- és helyi ügy. Nemzeti kérdés, mivel jövőnk és megerősödésünk alapját jelenti.
NAGY ALBERT
A szerző református lelkipásztor
Szabadság (Kolozsvár)

Nem háborús bűnös Wass Albert – Szemelvények Románia Legfőbb Ügyészsége határozatából
ROMÁNIA Legfőbb Ügyészség (Ministerul Public) Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék melletti Ügyészség (Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie și Justiţie) Bűnügyi nyomozási és kriminalisztikai osztály (Secţia de urmărire penală și criminalistică) Sz.: 168/P/2004.
H A T Á R O Z A T 2004. június 21.
ION MARIȚA, a Legfelső Semmitő- és Ítélőszék melletti Ügyészség – Bűnügyi nyomozási és kriminalisztikai osztály ügyésze a 168/P/2004-es számú ügyben jegyzett előzetes cselekményeket vizsgálva,
M E G Á L L A P Í T O M: 2004. június 21.
Kolozsvár megyei jogú város polgármestere, a Főügyészhez intézett keresetében kérte bíróság elé állítás végett a bűnvádi eljárás megindítását a Carpatok Nép egyesület tagjai ellen, az állammal szemben folytatott ellenséges akciók, totalitárius államot támogató propaganda, alkotmányos rend elleni fellépés cselekmények és bűncselekmények elkövetésének céljával való egyesülés bűncselekmények elkövetéséért, a Büntető törvénykönyv... megszegése miatt...
Ugyanakkor a keresetben a felperes azt állította, hogy... a Carpatok Nep entitás tagjai, a Romániai Magyar Ifjúsági Szervezet (Organizaţia Tinerilor Maghiari din România) támogatásával egy háborús bűnös író rehabilitációját, és az író műveiből bizonyos részeknek az iskolai tankönyvekbe történő bevezetését szeretnék elérni... Továbbá azt is állították, hogy Wass Albert 1946-ban halálra volt ítélve, mivel 1940-ben Vasszentgothárdon (Sucutard) és Omboztelkén (Mureşenii de Câmpie) uszított néhány román állampolgár meggyilkolására.
* * * A vizsgálatokból kiderül, hogy a Kolozs megyei Törvényszék – Népbíróság 1/1946-os ügyiratában kihirdetett 1946.03.13-i 1-es számú ítéletében Wass Albertet, távollétében, az országot érő katasztrófák vagy háborús bűnök miatt vétkes személyek körözésére és büntetésére vonatkozó 312/1945-ös számú törvény 3. cikk 2. bek. foglalt rendelkezések alapján, vonatkozva a 2. cikk e) pontjára, halálbüntetésre ítélték.
Terhére azon tényt jegyezték, hogy 1940. szeptemberében, rendelkezésére, Vasszentgothárd (Sucutard) község katonai parancsnoksága letartóztatta Moldovan Josif-ot és Cîţ Ioan-t – akik előzőleg bíróságra idézték testi sértés elkövetése miatt – és Mihály Rozalia és Estera testvéreket, akikről feltételezte, hogy kommunista tevékenységeket végeztek és előzőleg feljelentették őt a román hatóságnál.
1940. 09. 22-én a négy letartóztatottat őrizet alatt Cege (Ţaga) községbe vitték, ahol a következő nap kilőtték és egy közös sírba dobták.
Ugyanakkor még jegyzésre került, hogy Wass Albert ellenséges kapcsolatban volt a Vasszentgothárd (Sucutard) község szomszédos községének, Omboztelke (Mureşenii de Câmpie) papjával, Andrei Bujorral, egy vadászterület miatt, és azért mert ez egy „nagy román" volt.
Ezen okból a katonai parancsnokot felbujtotta, hogy ölje meg a papot és a feleségéből és 3 gyermekéből álló családját, valamint még 6 személyt – összesen 11 személyt.
Az elítélt terhére jegyzett bűncselekmény tartalma a következő: „2. cikk. Azok vétkesek a háborús bűncselekmények miatt az országot érő katasztrófáért, akik:
... e) kollektív vagy egyéni megtorlásokat rendeltek el vagy valósítottak meg a polgári lakosság ellen, politikai vagy faji üldöztetés céljából...
Az érvényes Büntető-törvénykönyv, „A béke és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények” fejezetben, mint bűncselekményt bünteti a háborús propagandát (356. cikk), a népirtást (357. cikk), embertelen bánásmódot (358. cikk), bizonyos célpontok/létesítmények megsemmisítését és egyes javak eltulajdonítását (359. cikk) és egyes kulturális értékek megsemmisítését, kifosztását és eltulajdonítását (360. cikk).
Az említett jogi szövegek tartalmának, azon cikkelyhez való hasonlítása, amely alapján Wass Albertet elítélték, lényeges különbséget eredményez és a 2002. évi 31-es számú sürgősségi kormányrendelet elfogadásakor csak azon elítéltek voltak figyelembe véve, akiket a Büntető törvénykönyv 356–360. cikkeibe foglalt bűncselekmények egyikéért ítéltek el.
A háborús bűnökre és a béke, illetve az emberek ellen elkövetett bűnökre vonatkozó nemzetközi jogi eszközök elemzéséből, amelyhez Románia is csatlakozott (a hadifoglyokkal való bánásmódról, a polgári lakosság háború idején való védelméről, a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1949.08.12-én megkötött Genfi Egyezmény) az következik, hogy Wass Albert elítélt cselekedetei nem sorolhatók ezen nemzetközi szerződésekbe foglalt bűncselekmények közé.
Következve: a megvádolt személyek és a 2004.02.20. és 21. napokon szervezett felolvasó-maratonon résztvevő személyek terhére nem jegyezhető a 2002. évi 31-es számú sürgősségi kormányrendelet 5. cikkébe foglalt bűncselekmény, mivel Wass Albert nem volt elítélve a béke és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményért – amely elengedhetetlen eleme annak jegyzéséhez.
A dokumentum forrása: Tóth Ferenc népművész, Szováta. Erdély.ma

.
Horváth Anna a helységnévtábla-ügyről: csalódott vagyok
Csalódottságának adott hangot Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, amiért Emil Boc polgármester úgy döntött, megtámadja azt a Kolozsvári Törvényszéken alapfokon született döntést, mely szerint a bejáratoknál magyarul is fel kell tüntetni a város nevét.
Az alpolgármester a Transindexnek elmondta, sajnálattal vette tudomásul azt, hogy Emil Boc ennek a döntésnek a kapcsán nem tudott felülemelkedni politikusi mivoltán, nem tudott eltekinteni attól, hogy 2014 választási év. A kulturális főváros címre pályázó város elöljárójaként elmulasztotta a véleményformálásra kapott lehetőségét; a szavazatmaximalizálásra összpontosítva olyan véleményt formált meg, amit szerinte hallani akar a közösség - fogalmazott Horváth.
Az alpolgármester elmondta, a kulturális főváros kapcsán az összes párt egyetértett, hogy az egy olyan közös projekt, amelyet nem lehet alárendelni a pártérdekeknek.
Horváth Anna szerint a kulturális főváros projektet szolgáló célokat is pártérdek fölé kell helyezni, ilyen ügy a többnyelvű helységnévtábla is.
Elmondta, a keddi tanácsülésen egyetlen párt tanácsosa sem hozta fel a témát, azért, hogy tartozzon a normalitáshoz ennek a bírósági döntésnek a gyakorlatba ültetése, ami nem is lenne újdonság, hiszen a 20%-os magyar kisebbséggel nem rendelkező Medgyesen, Brassóban vagy Temesváron is létezik többnyelvű helységnévtábla. "A polgármestert mi tájékoztattuk a perről, és azt tanácsoltuk, hogy ne kötelezze el magát semmilyen oldalon, várjuk meg a bírósági indoklást" - mondta az alpolgármester, aki helytelenítette, hogy a polgármester jogászként azt jelenti ki, hogy a romániai törvények tiltják a többnyelvű helységnévtábla kihelyezését.
"Nagyon csalódott vagyok, de meggyőződésem, hogy a pert kezdeményező civil szervezet pert fog nyerni" - mondta, és hozzátette: jobb lett volna, ha a polgármester az európai kulturális főváros érdekeit figyelembe véve érvényt szerez a bírósági döntésnek, ezzel egyúttal azt is elkerülhette volna, hogy pervesztés esetén nyögvenyelősen, akár bírósági végrehajtóval tegye ki a többnyelvű helységnévtáblát. A kolozsvári törvényszék július 11-én döntött úgy, hogy Kolozsvár bejáratainál magyar nyelven is fel kell tüntetni a város nevét. A pert a European Committee Human Rights Hungarians Central Europe Alapítvány indította. (hírszerk.)
Transindex.ro

Indoklás: helységnévtábla 20% alatt is
A Kolozs Megyei Bíróság közölte annak a határozatnak az indoklását, amelyet a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése kapcsán indított perben hoztak július 11-én.
Monica Trofin bíró úgy ítéli meg, a közigazgatási törvény értelmében a helyhatóság valamely kisebbség 20 százalékos aránya fölött köteles ugyan kihelyezni a táblákat, de ezalatt nem tiltja a jogszabály az intézkedést. A bíró ugyanakkor úgy ítéli meg, a kétnyelvű feliratozás vonatkozásában a helyhatóság az illetékes, s a kolozsvári városháza feliratozhatja a város nevét a kisebbség nyelvén is anélkül, hogy ezzel valamely jogszabályt megszegne. A polgármesteri hivatal szóvivője azt állítja, a törvény szerint a városházának kötelessége megfellebbezni a bírói határozatokat. (Képünkön: az Acum-Most mozgalom által elhelyezett, és a városháza által eltávolított helységnévtábla)
Szabadság (Kolozsvár)

Fellebbezés a kétnyelvű kolozsvári helységnévtáblák ügyében
A kolozsvári polgármesteri hivatal fellebbezett az ellen a bírósági ítélet ellen, amelyik kétnyelvű – román és magyar – helységnévtáblák kihelyezésére kötelezte a hivatalt, ezért újabb bírósági forduló következik a város helységnévtáblái ügyében.
A fellebbezés tényét Oana Buzatu, a kolozsvári polgármesteri hivatal szóvivője közölte az MTI-vel pénteken, a fellebbezési határidő lejártának a napján. Hozzátette, hogy a hivatal jogi osztálya által megfogalmazott indoklás nem nyilvános. A szóvivő szerint a városháza megszokott gyakorlata, hogy fellebbez az általa elvesztett perekben, amíg erre van lehetősége.
A Kolozs Megyei Törvényszék július közepén a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány keresete alapján kötelezte alapfokú ítéletében a kolozsvári polgármesteri hivatalt a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére.
Emil Boc polgármester csütörtök este még kitérő választ adott az MTI arra vonatkozó kérdésére, benyújt-e fellebbezést. Azt mondta, péntekre várja a hivatal jogi osztályának álláspontját, s ez után hozza meg döntését. Hozzátette azonban, függetlenül attól, hogy fellebbeznek-e vagy sem, októberben az önkormányzati testület napirendjére kerül a helységnév többnyelvű kiírásának kérdése. Ekkor vitatják meg ugyanis a város bejáratainál felállítandó látványos városkapuk kérdését.
Hozzátette, 2015-re, amikor Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa lesz, olyan városkapukat akarnak felállítani, amelyek európai módon jelzik a város multikulturális jellegét.
A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább egy ötödét, de húszszázalékos kisebbségarány alatt sem tiltja az anyanyelvű feliratozást. A Románia által ratifikált Kisebbségi Keretegyezményben rögzített elvek alapján ez a jog ott sem tagadható meg, ahol olyan jelentős lélekszámú őshonos közösség kéri, amelynek kulturális értékei nyomot hagytak a település arculatán.
A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári a második legnagyobb magyar közösség Erdélyben a marosvásárhelyi után. A csaknem 50 ezer kolozsvári magyar azonban a város 310 ezres összlakossághoz viszonyítva csak 16 százalékot tesz ki. A városháza több ízben azzal hárította el a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó magyar kéréseket, hogy a törvény nem kötelezi erre.

Büntető feljelentés a Házsongárdi kripta ügyében
Horváth Anna és az RMDSZ városi tanácsosai nyújtották be
Szerdán Csoma Botond, Geréd Imre és Oláh Emese RMDSZ-es városi tanácsosok, illetve Horváth Anna alpolgármester büntet feljelentést tett a Kolozsvári Törvényszék mellett működő Ügyészségen, Turcu Minerva és ismeretlen tettes(ek) ellen.
Az 1928-ban született hölgyet azzal vádolják, hogy a Házsongárdi temet I.A. parcellájának 52-es számú temetkezési helyén közel három méter magas, 22 négyzetméteres alapterületű kripta építtetésébe kezdett, még mielőtt a városháza engedélyt bocsátott volna ki erre vonatkozóan. A dokumentum aláírói arra is hivatkoznak, hogy a Házsongárdi temetőt műemléknek nyilvánították, ezért erre az objektumra speciális építkezési szabályok érvényesek. Lapunknak az ügy kapcsán nyilatkozva Horváth Anna alpolgármestersége során mindeddig nem tapasztalt nyomásgyakorlásról beszélt. Városházi forrásokból megtudtuk: a 86 éves n fia egy igen befolyásos kolozsvári üzletember.
Szabadság (Kolozsvár)

Goga özvegyének leszármazottai kapták vissza a csucsai kastélyt
Octavian Goga felesége, Veturia Goga leszármazottainak szolgáltatták vissza a csucsai kastélyt. A Bukaresti Táblabíróság döntött arról, hogy a kastély a Kolozs Megyei Tanács tulajdonából Florin-Gheorghe Mureşan, Radu Mureşanu és Eugenia Mureşanu tulajdonába kerül át. A döntés megfellebbezhető. A kastélyt Ady Endre apósa, Boncza Miklós építtette, majd Csinszka Octavian Gogának adta el, aki újraépíttette az épületet. Veturia Goga a hatvanas években az államnak adományozta a kastélyt, ezt az adományozást semmisítette meg a bíróság döntése. A Kolozs Megyei Tanács egyik tanúja, Ioan Pop, a Kolozsvári Törvényszék volt elnöke jelen volt az adományozásnál, akkor bánffyhunyadi bíróként. Pop azt nyilatkozta, hogy Veturia Goga azért adományozta oda a kastélyt, mert egyfelől tiszteletben tartotta a költő kívánságát, másfelől egyedül nem tudta volna fenntartani az épületet.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

A közelmúlt karácsonyai
Az egyház bensőséges ünnepét a szocializmus dicsőséges éveiben sem lehetett kitörölni az emberekből, hiába igyekeztek a december 31-én érkező Télapónak átjátszani a fenyőfaállítás és ajándékozás szokását, hogy vallásos tartalmától megfosszák a karácsonyt. Erről szólt a Teleki Téka Beszélő könyvek sorozatának december 16-i utolsó idei rendezvénye, amelyen Lázok Klára beszélgetőpartnere Bustya Dezső nyugalmazott református lelkipásztor és Novák Zoltán történész volt. A karácsonyi hangulat megteremtéséhez Csizmadi Kinga, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum tehetséges XI. osztályos diákja (Vass Edit tanítványa) járult hozzá, szép fuvolajátékával Bach muzsikáját tolmácsolva.
A freskós teremben tartott beszélgetés a háború utáni évek felelevenítésével indult.
Novák Csaba Zoltán történésznek, a korszak kutatójának arra kellett válaszolnia, hogy miképpen nézett ki "felülről", a hatalom szemszögéből az ünnep. A Téka vezetője pedig a korabeli újságokból válogatott szemelvényekkel utalt arra, hogy a közelmúltat kutatók is bőségesen találnak forrásanyagot a Tékában őrzött gyűjteményekben. Bustya Dezső nyugalmazott alsóvárosi református lelkész, akinek prédikációi vidéki, majd marosvásárhelyi szolgálata idején ezreknek nyújtottak lelki vigasztalást, a háború utáni Erdély zavaros világára emlékezett. A nyomorúságból felocsúdó, 1945 utáni években a tartalékokból kellett élni, gondosan megőrizve a cipősdobozokba elcsomagolt díszeket, a gyertyacsonkokat, a többszínű csiptetőket, az angyalhajat s a szaloncukrot is. Az ajándékot a legszükségesebb dolgok: téli cipő, meleg sál, zokni, pizsama jelentette. A lényeg pedig a meghitt együttlét, az ünnep volt, hasonlóképpen a gyülekezetben, a templomban is, s e nehéz időkből mégsem a szegénységet, a nélkülözést, hanem a szeretetet sugárzó ünnep pillanatait őrizte meg az emlékezet.
Emlékeit a történész beszámolója egészítette ki arról, hogy a kommunista hatalomátvétel időszakában hogyan akarták megszüntetni az ünnepet. Az 1948-tól totalitárius diktatúraként működő kommunizmus nem elégedett meg a politikai hatalom birtoklásával, az emberek átnevelésére törekedett, s ebben az igyekezetben egyik legnagyobb ellenfelének az egyházat tekintette. Ezt próbálta különböző eszközökkel gyengíteni, eltüntetni, támadásokat indítva ellene. A régiek mintájára új rítusokat dolgoztak ki, s minden valláshoz kapcsolódó szertartásnak megtalálták a kommunista megfelelőjét. A Bibliát a nagy ideológusok könyveivel akarták helyettesíteni, az egységes szimbólumrendszert a vörös csillag jelképével, a felnőtté avatást jelentő bérmálást, konfirmációt pedig a pionírrá, KISZ-taggá avatással. 1948 után egy olyan ünnepet próbáltak meghonosítani, amely reményeik szerint pótolja a karácsonyt. Ez volt a télifaünnepély a Télapóval, amelynek első ábrázolása – ami a Téka-estet hirdető plakátokon is megjelent – 1947-ben vált ismertté. Télapó vagy Fagyapó (a románban) figuráját az oroszországi kultúrából vették át, mint az évszakváltáshoz kapcsolódó szereplőt, akivel helyettesíteni lehet az angyalt vagy a Mikulást, s néhány nappal eltolták az ünnepet, megőrizve annak bizonyos elemeit.
Az 1948-as fordulat idején a nagyon vonalas családokba tartozó gyermekek már a Télapótól kapott ajándékról beszéltek, de évekig nem annyira a Télapó-járás, mint Sztálin születésnapjának a megünneplése volt a meghatározó azokban az időkben – emlékezett Bustya Dezső. A nagy nap december 21-ére esett, s fordított világként nem a gyermek kapott ajándékot, hanem neki kellett ajándékot készítenie az elvtársnak, s a gyárakban munkaidő után Sztálinnak maszekoltak a dolgozók. Szerelvények vitték Romániából is a rengeteg ajándékot – mesélte Bustya Dezső, majd a börtönben töltött ünnepre emlékezett. 1952-ben a kolozsvári törvényszéki fogházban megélt estet idézte, ahol a ruházatból kihúzott cérnára kötötték a levesből származó csontból csiszolt keresztet, szívet, horgonyt, a kenyérbélből formált figurát, a zsákvászonból készült ajándékot (amelyet a seprűt összefogó drótból nehezen kialakított tűvel varrtak meg), s a szál cigarettát, amit az alsóbb emeleteken lévő ismeretlen rabtársaknak engedtek le. Felidézte a Dobrudzsában töltött 1953-as karácsony estét, amelyre deszkából fűrészeltek fenyőfa imitációt. Rabtársuk szétosztotta a csomagban kapott száz szál cigarettáját, s a négyemeletes ágyban kettesével fekvő foglyok csendes karácsonyi éneke zümmögésszerűen hatotta át a börtönt, amit az őrök dörömbölése sem tudott elhallgattatni.
A napos oldalon levőknek más volt az életük. Példaként egy 1956. december 30-i vezércikket idézett Lázok Klára a korabeli Vörös Zászlóból, amelyben a szilveszter éjszakájára ígért finom ételeket-italokat, a Maros és Hargita vendéglőben kínált sokfogásos vacsorát, tombolát, mulatságot írta le a tudósító, egy idilli világot a megidézett börtönkarácsonnyal szemben. Az újságok tele voltak reklámmal, s beszámolókkal, hogy melyik vállalat milyen ajándékokkal készült az ünnepre, hol mit lehet kapni, mennyi fenyőfa került forgalomba, hogy zajlanak az üzemi télifaünnepségek, amelyek programjában a televízió térhódításával az államfő beszédének közös meghallgatása is szerepelt.
Minden diktatúra kettős mércével működik, egyeseket fölemel, másokat letipor, egyeseket mozgósít, másokat visszafojt – kapcsolódott be a beszélgetésbe Novák Zoltán, aki a rendszer kettősségét hangsúlyozta, amely a karácsonyt úgy hallgattatta el, hogy a papokat kiiktatta a rendszerből, a másik oldal pedig az új ünnepet ülte, s erről a szebbik arcáról tudósított a sajtó. A hatvanas években december 21–25. között alternatív műsorokat szerveztek, december 25-e környékén tartották a Kultúrpalotában a 18 évesek nagykorúvá avatását, amelyen a pártvezetés is felvonult, 27-én nyílt meg a gyermekváros, s fenyőfához csak 25-e után lehetett hozzájutni.
A hatvanas években a szilveszter megünneplésére helyezték a hangsúlyt, s 1966-tól a télifaünnepélyek helyszíneként megjelennek a turisztikai ajánlatok.
1960–65 között Bustya Dezső a Marosludashoz tartozó telepeken szolgált, ahol az átmenet kicsit hosszasabb volt. A tanító nénik vallásórára, a templomba irányították a gyermekeket, míg másutt szombat-vasárnap pionírfoglalkozásokat szerveztek. Vidéken sikerült megtartani a karácsonyi ünnepélyt, a Mezőségen például nagy hagyománya volt a kántálásnak. Ezt nem lehetett kitörölni, annyira hozzátartozott az emberek életéhez, akárcsak a himnusz eléneklése szilveszter éjszakáján a templom tornyából – bármekkora kockázattal is járt –, s a családban megtartott karácsony este. Mivel nehéz volt hozzájutni a kellékekhez, ez a hiány az alkotókészséget ösztönözte az emberekben, s az éneklés mellett a téli fonókat, közös kézimunkázást ezek a kedves foglalkozások tették színessé.
Mivel a pártvezetés fokozatosan rájött, hogy az egyházak erőszakos felszámolása nem jár sikerrel, az ’50-es évek kemény egyházellenes politikáját a ’60-as évektől egy másik taktika váltotta fel. Ebből az időből maradt fenn egy térkép, amely szerint a Maros Magyar Autonóm Tartományban magukat ateistának vallók száma mindössze néhány ezer fő volt. Ettől kezdve 1989-ig a kényszerű együttélés korszaka következett. Az egyházakat meg kellett tűrje a pártvezetés, de különböző eszközökkel megpróbált befurakodni, s belülről bomlasztani. Bár egyértelmű volt a kísérlet sikertelensége, a propaganda továbbra is karácsonyellenes maradt, s az ünnep szerepét az alternatívákkal próbálták gyengíteni, amit aztán 1989-ben a rendszerváltás söpört el.
– Bár a télapós nemzedékhez tartozom, jól emlékszem, hogy a vállalattól kapott csomaggal nem sikerült a karácsonyt helyettesíteni – szögezte le Novák Zoltán.
A kommunizmus arra épített, hogy a 70-80 éves korosztály kihalásával eltűnnek azok az emberek, akiknek szükségük van az egyházra. Azzal nem számoltak, hogy pontosan a fiatalok lesznek az újjáépítés alapkövei. A nagy szorítás ellenére ők hozták össze az alsóvárosi gyülekezetet, ahol ’88–’90 között templomot építettek, s bár furcsállották kezdetben, a szeretetszolgálat és a lelkészi látogatások is teret nyertek – emlékezett Bustya Dezső.
Az épülő egyházi életről szóló beszámolót követően elhangzott, hogy az aktivisták ünnepe sem volt egyértelmű. Sokan közülük megtartották a hivatalos ünnepet, de titokban a karácsonyt is. Voltak olyan vezető beosztásban levő emberek, akik két fenyőfát vásároltak, s miközben megünnepelték a karácsonyt, a másik fát az erkélyen tartották december 31-éig.
Azoknak a nemzedékeknek a kinevelése, akik teljesen eltávolodnak, nem járt az elképzelt sikerrel. A lelkész a katonatisztet is megeskette, s kérésre az államvédelmi hatóság képviselőjének is megkeresztelte az unokáját. Voltak, akiknek mondaniuk kellett, hogy nincsen Isten, de gondolataikban az bujkált, hogy mi lesz, ha mégis van.
A ’80-as évek puha diktatúrájában Magyarországon jó néven vették az egyházi csoportok megalakulását, akik az alkoholista és kábítószerfüggő fiataloknak segítettek, mivel a számuk egyre nőtt, s a hatalom nem tudott mit kezdeni velük. 1985-től már itthon is lehetett zavartalanul ünnepelni, s a nagy problémát az általános életszínvonal veszedelmes romlása, az élettér beszűkülése, a nyomasztó kilátástalanság jelentette. Az általános nyomor és nincstelenség ellenére lelkiekben annál nagyobb volt a nyereség. Bár a karácsonyi csomagba alma, Eugenia és két-három szem dió került az alsóvárosi egyházközségben, a lényeg az volt, hogy az ünnep bensőségességét a gyermekek elvitték a családokba – zárta a beszélgetést Bustya Dezső. A nézőtéren pedig ezúttal nem a megszokott közönség, sok fiatal hallgatta végig annak az időszaknak a krónikáját, amelyben az ő életük egy része is zajlott, vagy már csak szüleik, nagyszüleik emlékeiből ismerhették.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Jogerősen elutasították a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblát
A kolozsvári táblabíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette csütörtökön azt a korábbi törvényszéki ítéletet, mely magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezésére kötelezte a polgármesteri hivatalt.
A táblabíróság – a honlapján közölt, az MTI által idézett ítélet szerint – úgy értékelte, hogy a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány nem illetékes pereskedni a kolozsvári magyar feliratok ügyében.
A Kolozs megyei törvényszék 2014 júliusában az alapítvány keresete alapján azt állapította meg, hogy Kolozsváron annak ellenére ki kell tenni a magyar feliratokat, hogy a város magyar lakosságának a számaránya alul marad a törvényben rögzített húsz százalékon.
A város önkormányzatában koalíciós feszültséget keltett az RMDSZ és a román koalíciós partnerek között, hogy a polgármesteri hivatal fellebbezett a magyar közösség számára kedvező alapfokú ítélet ellen. Az alapítvány jogi képviselője kolozsvári magyarok ezreinek az aláírását is csatolta a perirathoz, hogy ezzel tanúsítsa, Kolozsvár lakói is igénylik a magyar helységnévtáblákat.
Emil Boc polgármester korábban az MTI-nek elmondta, az önkormányzati testület hamarosan többnyelvű városkapuk felállításáról hoz határozatot. Hozzátette, 2015-ben, amikor Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa, olyan városkapukat akarnak felállítani, amelyek európai módon jelzik a város multikulturális jellegét.
A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább egyötödét, de húszszázalékos kisebbségarány alatt sem tiltja az anyanyelvű feliratozást.
A Románia által ratifikált Kisebbségi Keretegyezményben rögzített elvek alapján ez a jog ott sem tagadható meg, ahol olyan jelentős lélekszámú őshonos közösség kéri, amelynek kulturális értékei nyomot hagytak a település arculatán.
A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári a második legnagyobb magyar közösség Erdélyben a marosvásárhelyi után. A csaknem 50 ezer kolozsvári magyar azonban a város 310 ezres összlakossághoz viszonyítva csak 16 százalékot tesz ki. A városháza több ízben azzal hárította el a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó magyar kéréseket, hogy a törvény nem kötelezi erre.
Székelyhon.ro

Éledező erdélyi szellemiség
Erdélyi magyar kisebbségi létünk igen sokatmondó lenyomata, a kolozsvári táblaügy hűen tükrözi, milyen könnyen ellenünk fordíthatóak a még kedvezőnek tűnő jogszabályok is, és milyen könnyen ellenünk fordulnak azok, akik korábban baráti gesztusokra is hajlandóak voltak.
A kolozsvári magyarság aránya 16 százalék, s bár számuk 50 ezerre tehető, ez pár százalékkal kevesebb, mint a húszszázalékos küszöb, mely kötelezővé teszi a kétnyelvű feliratokat. Így Kolozsvár magyar neve nem kerülhet fel a város ki- és bejáratához. Ádázan küzdött ezért a „sikerért” az Emil Boc vezette polgármesteri hivatal, megtámadta az alapfokú, magyarok számára kedvező ítéletet, és a Kolozs megyei bíróság elfogadta érvelésüket, miszerint a Hollandiában bejegyzett emberjogi szervezet nem volt illetékes pert kezdeményezni ez ügyben. Nem mondták ki ugyan, hogy az előző testület érvelése ne lenne helytálló – a kolozsvári törvényszék ugyanis elfogadta ama európai joggyakorlatot, melynek értelmében, amit nem tilt a törvény, azt szabad –, ám döntésük nyomán immár nem kötelezhető a városháza a táblák kitételére. Emil Boc tavaly március 15-én és augusztus 20-án még magyarul szólt az ünneplőkhöz, nem győzte hangsúlyozni városa multikulturalitásának szépségét, hasznát, de lám, a gyakorlatban mindent megtesz, nehogy otthon érezhesse magát az ötvenezernyi magyar nemzetiségű kolozsvári. Mintha eme gesztusával eltüntethetné az igen erős, sok száz éves magyar kulturális, történelmi, építészeti jelenlét lenyomatát, és ősi román várossá változtathatná az erdélyi magyarság szellemi központját. Ugyanazt teszi, amit Románia, a bukaresti hatalom, mely lépten-nyomon hangsúlyozza, mily példásan megoldotta a kisebbségek ügyét, a világon nincs még egy állam, ahol ennyi jogot, ennyi engedményt, kedvezményt élvezhetnének a más nemzetiségűek, csakhogy a napi valóság azt mutatja, sem anyanyelvünket, sem jelképeinket nem használhatjuk kedvünk, igényeink szerint, egyenlőek vagyunk, ám mindig vannak, akik egyenlőbbek. A kolozsvári táblaügynek mégis van pozitív vetülete, úgy tűnik, igen erőteljes civil megmozdulás kovászává válik, és immár nemcsak magyar, de román polgárok is csatlakoznak a párhuzamosan kialakuló, különböző kétnyelvű mozgalmakhoz. Figyelemfelkeltő akciók sorát tervezik: aláírást gyűjtenek, falfirkákat fordítanak magyarra, villámcsődületet szerveznek, és sokan szándékoznak bekapcsolódni az újabb perbe is, melyet a helyben bejegyzett Minority Rights civil szervezet kezdeményez. Bebizonyítják, a magyarok akarják, a románokat pedig nem zavarja a kétnyelvűség, 40 év nacionálkommunista és 25 év gyűlöletkeltő agymosása ellenére is él még az erdélyi szellemiség. Jó lenne, ha megerősödhetne és túlnőne a román, de akár a magyar politikusok önző érdekein.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bírósági végzéssel kapja vissza alprefektusi állását Györke Zoltán
Györke Zoltán másfél éves birósági eljárás után kényszerítette Victor Ponta miniszterelnököt arra, hogy nevezze ki őt Kolozs megye alprefektusának - tudtuk meg az érintett szerkesztőségünkbe elküldött közleményéből. A régi liberális párthoz közel álló magyar nemzetiségű köztisztviselő 2013. október 22-én perelte be a miniszterelnököt, mivel az nem nevezte ki az időközben megüresedett Kolozs megyei alprefektusi tisztségbe.
A történet előzménye, hogy Györke korábban már betöltötte ezt a pozíciót, majd kormányváltás miatt átkerült a Kormányfőtitkárság kormányzati felügyelői tisztségébe. Ebből a tisztségből kormányfő 2013. július 31-én felmentette, viszont nem nevezte ki egy másik magasrangú tisztviselői tisztségbe. Györke ekkor kéréssel fordult Victor Pontához, hogy nevezze ki őt az időközben megüresedett Kolozs megye alprefektusi tisztségbe, azonban a kinevezésére nem került sor, így beperelte a miniszterelnököt.
2014. július 17-én a Kolozs Megyei Törvényszék Györke javára döntött, az ítéletet Victor Ponta felfolyamodványban megtámadta. 2015. március 4-én a Kolozs Megyei Táblabíróság végleges döntésében elutasította a miniszterelnök keresetét.
maszol.ro

Kollégáit is magával rántja Péter Tünde
Kiterjedt hálózattal dolgozott a csúszópénz elfogadása miatt alapfokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Péter Tünde. A volt Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest vallomása szerint Bihar, Brassó és Szilágy megyei kollégái is megkeresték egy-egy ügyben – derül ki az Evenimentul Zilei napilapnak a bírósági dokumentumok alapján írt beszámolójából.
A csúszópénz elfogadásán tetten ért tisztségviselő többek között beismerte, 2500 eurót fogadott el egy pedagógustól, akit a Bihar megyei tanfelügyelő-helyettes irányított hozzá, hogy jobb jegyet szerezzen a véglegesítő tanári vizsgán.
Péter Tünde vallomása szerint Szabó Gábor tanfelügyelő kollégáját kérte meg, hogy segítsen az ügyben. „Belegyezett a kedvező osztályzat megadásába, mert Vigh Zita átment a vizsgán. Egy kis idő múlva 300 eurót adtam Szabó Gábornak a segítségért" – részletezte Péter Tünde.
Szabó Gábor tanfelügyelő – akit kihallgattak az ügyben – elismerte, hogy segített Péter Tündének, de mint mondta, azt nem pénzért tette, hanem azért, mert ezt kérte tőle a közvetlen felettese. „Péter Tünde megkeresett, és azt kérte, hogy ellenőrizem az egyik Bihar megyei tanítójelölt dolgozatát, amelyről elmondta, hogyan lehet azonosítani. Megtaláltam a dolgozatot, amikor a javítást végző tanárok nem voltak az asztalnál. Emlékszem, hogy egy adott pillanatban felhívott és megkérdezte, hogy „mekkora", én meg azt feleltem, hogy valahol hét és nyolc méter között. A méter szót használtam, erre tanított Péter Tünde" – nyilatkozta a tanfelügyelő.
Péter Tünde vallomásában azt is állította, hogy Brassó és Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettesek is lobbiztak nála különböző személyek ügyében kedvező osztályzatokért. „Felhívott Szabó Mária Brassó megyei főtanfelügyelő-helyettes, hogy a segítségemet kérje, hogy a végleges tanítói állásra pályázó Rákosi nevű jelöltnek óvását kedvezően elbírálva emeljük meg a jegyét. Beszéltem a dolgozatot javító tanárral, Coroiu Tündével, aki hetesre emelte az eredetileg 6,50-es osztályzatot" – vallotta Péter Tünde.
Lapunk elérte telefonon Szabó Máriát. A Brassó megyei főtanfelügyelő-helyettes tőlünk értesült Péter Tünde nyilatkozatáról, és határozottan cáfolta azt. Kijelentette, nem tud az ügyről, ugyanis nem kérte erre Péter Tündét.
„Valószínű, hogy emeltek az óvást benyújtók jegyein, abban az esetben, ha ezt megérdemelték, de nem kértem erre Péter Tündét" – hangsúlyozta a Krónikának Szabó Mária. Péter Tünde egyébként arról is beszélt, hogy Szilágy megyei kollégájának már nem mert segíteni, ugyanis akkor már tartott az ellene folyó korrupcióellenes nyomozástól.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) az ügyben kihallgatta Kerekes Adelhaida Kolozs megyei tanfelügyelőt is, aki azt nyilatkozta, hogy volt felettese egyetlen alkalommal próbálta rávenni arra, hogy nagyobb jegyet adjon a megérdemeltnél egy dolgozatra, azonban nem tett eleget a kérésnek.
Az Evz.ro szerint a DNA több tucat dolgozatjavító tanárt is kihallgatott. Egyikük, Ioana Haitonic, a kolozsvári Nicolae Bălcescu Gimnázium oktatója elmesélte: „Péter Tünde elment az asztal mellett, ahol javítottam a dolgozatokat. Nem mondott semmit, de azt a benyomást keltette bennem, hogy érdekli, milyen osztályzatot kapnak bizonyos dolgozatok. Láttam, hogy ezek valahol az átmenő jegy határán, 4,80 és 5,20 között vannak, és hát a diákok javára adtam a jegyet".
Teodor Bara földrajztanár azt állította, hogy javítótanárként 7,80-as osztályzatot adott olyan érettségizőknek, akik csúszópénzt fizettek a főtanfelügyelő-helyettesnek. „Péter Tünde személyesen keresett meg, hogy legyek figyelmes két dolgozatra. Azt mondta, hogy ne tegyek fel kérdéseket, csak tegyem azt, amit mondott" – nyilatkozta.
Mint arról beszámoltunk, Péter Tündét januárban alapfokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Kolozs Megyei Törvényszék, a DNA szerint közel tízezer euró csúcsópénzt fogadott el különböző személyektől érettségiző diákok kedvező előmenetele fejében. A szakpolitikust kenőpénz elfogadása közben érték tetten.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Újratárgyalják a kolozsvári helységnévtábla-ügyet
Perújrafelvételt rendelt el a Kolozs Megyei Törvényszék a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák ügyében – közölte a romániai bíróságok portálján a törvényszék.
A törvényszék arra hivatkozva döntött az ügy újratárgyalásáról, hogy a korábbi eljárás során nem értesítették az alperes polgármesteri hivatalt a felperes Minority Rights Egyesület mellett benyújtott támogatói keresetek egy részéről. A törvényszék ugyanakkor tájékoztatást kért a polgármesteri hivataltól a városkapuprojekt helyzetéről.
Szőcs Sándor, a Minority Rights Egyesület elnöke a polgármesteri hivatal diverziós kísérletének tekintette azt, hogy megpróbálják összemosni a hivatalos városnévtáblák ügyét a városkapuk ügyével. A városháza olyan városkapuk elkészítésére hirdetett pályázatot, amelyeken a román és a világnyelvek mellett magyarul is köszöntenék a városba érkezőket. A felperes egyesület mellett mintegy 2500 kolozsvári polgár kérvényezte a polgármesteri hivatalban a többnyelvű helységnévtábla kihelyezését, és miután elutasító választ kaptak, közülük 403-an nyújtottak be a felperes egyesület melletti támogatói keresetet a törvényszéken.
A felperes egyesület és a céljait támogató Musai–Muszáj akciócsoport azért kérte a kolozsvári magyar polgárok csatlakozását, mert egy februári perben arra hivatkozva utasította el a kereset érdemi megvitatását a táblabíróság, hogy az akkori keresetet benyújtó, Hollandiában bejegyzett alapítvány nem jogosult a kolozsvári magyarok nevében pereskedni. A holland alapítvány alapfokon pert nyert a polgármesteri hivatal ellen. A törvényszék kötelezte a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalt, hogy helyezzen ki magyar nyelvű helységnévtáblákat is Kolozsvár bejárataihoz.
A közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább ötödét, de húszszázalékos kisebbségarány alatt sem tiltja az anyanyelvű feliratozást. A Románia által ratifikált Kisebbségi keretegyezményben rögzített elvek alapján ez a jog ott sem tagadható meg, ahol olyan jelentős lélekszámú őshonos közösség kéri, amelynek kulturális értékei nyomot hagytak a település arculatán. A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári a második legnagyobb magyar közösség Erdélyben a marosvásárhelyi után. A csaknem 50 ezer kolozsvári magyar azonban a város 310 ezres összlakosságához viszonyítva csak 16 százalékot tesz ki.
Népújság (Marosvásárhely)

Kártyavár
Nem könnyű kártyavárat építeni. Főleg akkor nem, ha valaki időnként „véletlenül” meglöki az asztalt, kinyitja az ablakot, hogy legyen huzat, vagy éppenséggel eldugja a kártyapaklit.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal mindezekhez a pimasz trükkökhöz hozzányúlt a többnyelvű helységnévtáblák perében, és ennél már csak az bosszantóbb, hogy a döntéshozók minden alkalommal belementek a játékába. Így tegnap is, amikor perújrafelvételt rendelt el a Kolozs Megyei Törvényszék.
Ezúttal azzal sikerült időt nyernie a városháza képviselőinek, hogy felvetették: a korábbi eljárás során nem értesítették az alperes polgármesteri hivatalt a felperes Minority Rights Egyesület mellett benyújtott támogatói keresetek egy részéről. Pedig, szerintem, ez mit sem változtat a lényegen: ha egy személy a felperes, akkor is ugyanazt a hat helységnévtáblát kell(ene) kihelyezni, mint ötszáz felperes esetében, tehát a felperesek száma nincs hatással az ítélet következményeire, mint például egy kártérítési perben (ahol minél több a felperes, annál nagyobb a tét az alperes számára). Egy jogról kellene tehát dönteni, vagyis az igazságszolgáltatásnak a szó szoros értelmében igazságot kellene szolgáltatnia, az igazság az én meglátásomban egy és ugyanaz kell, hogy legyen, függetlenül a fel- és alperesek számától…
BALÁZS BENCE
Szabadság (Kolozsvár)

Stratégiai perek a nyelvi jogokért
Stratégiai pereket kezdeményez a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) olyan állami intézmények ellen, amelyek nem alkalmazzák vagy csak hiányosan, részlegesen ültetik gyakorlatba a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket. 
A civil aktivisták keddi sajtótájékoztatójukon közölték, első lépésben Marosvásárhely, Szatmárnémeti és Nagyvárad polgármesteri hivatalát perelik be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt.
Szigeti: nincs vesztenivaló
A civil szervezetet irányító Szigeti Enikő rámutatott: mindamellett, hogy Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja, számos településen, mint például a felsorolt három városban, ahol nagy számú magyar közösség él, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek nevét kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. „Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint olyan tagállamra, amely törvényei révén példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezekből a törvényekből alig-alig tartanak be valamit” – mondta Szigeti Enikő.
A civil aktivista szerint a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül az erdélyi magyarságnak nyert ügye lehet: vagy azért, mert az igazságszolgáltatási szervek fogják kötelezni az önkormányzatokat a törvények tiszteletben tartására, vagy azért, mert kiderül, és majd ország-világgá lehet kürtölni, hogy Romániában nem fontos betartani a kisebbségi jogokat.
Csapatmunkában állítják össze a peranyagot
A Civil Elkötelezettség Mozgalom nagyjából megtalálta azt a jogászcsapatot, mely hajlandó panaszait a bíróság előtt képviselni. Szigeti szerint komoly háttérmunkára van szükség, ezért a szakemberek közösen fogják összeállítani a peranyagokat.
A brassói Ambrus Izabella, aki a vásárhelyi önkormányzat ellen képviseli majd a Cemót a tárgyalásokon, a Kovászna megyei prefektúra elleni sepsiszentgyörgyi himnuszperben már bizonyított. A nagyváradi Menyhárt Gabriella – aki a saját városában, illetve Szatmáron száll majd szembe az önkormányzatok jogtanácsosaival – szintén azon kevés romániai magyar ügyvéd közé tartozik, aki tapasztalatot szerzett a kisebbségi jogokért való harcban. Mindketten komoly kihívásnak tekintik a rájuk váró jogi képviseletet.
„Reméljük, hogy a perek és főként az ítéletek révén meg tudjuk majd győzni az állami szerveket, hogy tartsák tiszteletben saját törvényeiket” – fejtette ki Ambrus Izabella. Partiumi pályatársa hazugságnak nevezte a romániai kisebbségbarát politikát. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a közösség éljen, próbáljon élni a nyelvi jogaival, ennek hiányában a román állam arra a következtetésre juthat, hogy olyan jogok biztosításáról fogadott el törvényeket, amelyekre nincs szükség, és visszavonja a jogokat. „Ha nem igyekszünk, a román állam egyszer csak azzal állhat elő, hogy nincs közösségi igény” – tette hozzá az akciót koordináló Szigeti Enikő.
Türelmi idő az RMDSZ-nek
Kérdésünkre, hogy a megcélzott települések mellé miért nem társítottak egy magyar polgármester által vezetett erdélyi várost is, Szigeti Enikő elmondta, hogy „választási évben a Cemo nem akar pofonokat osztogatni az RMDSZ polgármestereinek”. „Amennyiben nem hajlandók eleget tenni a törvény előírásainak és a magyar közösség jogos elvárásainak, ők sem ússzák meg a pereket. A párbeszédnek viszont vége, a türelmünk elfogyott. Heteken belül elkezdjük a nehezebbjével, a három nagyvárossal, utána következhetnek a magyar elöljárók által vezetett települések” – szögezte le lapunk kérdésére Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezetője. 
Araszolás a kolozsvári táblaperben
A Kolozs megyei törvényszék február elsejére tűzte ki a következő tárgyalás időpontját a Minority Rights Egyesületnek a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezéséért indított perében. A kolozsvári polgármesteri hivatalt, mint ismeretes, eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz.  Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a hivatal kifogásának, miszerint egy külföldi szervezetnek nincs perbeli minősége, ezért a civilek újabb pert indítottak immár a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület nevében. Szőcs Izabella, a felperes képviselője lapunknak azt mondta, attól tart, a halasztások miatt előfordulhat, hogy az önkormányzati választásokig nem születik jogerős döntés az ügyben.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár),

Eltűnt a többnyelvűséget számon kérő tábla
Az E60-as európai út kolozsvári bevezetőszakasza melletti hirdetőtáblán kérte számon egy holland vállalkozó a kolozsvári többnyelvűséget, a tábla azonban csupán három napig volt látható: tegnap reggelre ismeretlenek eltávolították. 
A vállalkozó, Landman Gábor – a nyelvi jogok aktivistája – megbízásából egy reklámügynökség pénteken tette ki a reklámtáblát, amely angol nyelven szólította meg Kolozsvár polgármesterét a következő szöveggel: Boc úr! A cégemnek Schengen kell, nem sovinizmus! A felirat hátterében egy háromnyelvű kolozsvári helységnévtábla szerepelt, és a vállalkozó tanácsadó cégének az internetes címe. A honlapon egy Emil Boc polgármesternek címzett nyílt levél is olvasható, melyben a vállalkozó felrója, hogy még mindig nem épült meg a Kolozsvárt Európával összekötő autópálya, a korrupció miatt 2011 óta halogatják Románia schengeni tagfelvételét, és nem tapasztalja az alapvető európai értékek tiszteletét. Arra kérte Kolozsvár polgármesterét, hogy engedélyezze az Európai Nyelvi Jogok Alapítvány Amszterdam (Foundation European Language Rights Amsterdam) számára a háromnyelvű táblák kihelyezését.
Az eltűntetett hirdetőtáblával kapcsolatban Landman kijelentette, ha megbizonyosodik arról, hogy a kolozsvári polgármesteri hivatal szerelte le a reklámot, büntetőjogi feljelentést tesz ellene. A Kolozs megyei törvényszék a Landman Gábor által vezetett hollandiai alapítvány keresete nyomán 2014-ben arra kötelezte a kolozsvári polgármesteri hivatalt, hogy helyezzen ki magyar nyelvű helységnévtáblákat is Kolozsvár bejárataihoz. Az ítélet ellen a polgármester fellebbezett, a másodfokon eljáró táblabíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a holland alapítvány nem jogosult a kolozsvári magyarok nevében pereskedni. Ezért a holland alapítvány jogi képviseletét ellátó jogászokból 2015-ben megalakult a Minority Rights Egyesület, mely újabb keresetet nyújtott be a helységnévtáblák ügyében. Az ügy tárgyalása folyamatban van. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Törvényszék: nem lehet többnyelvű helységnévtábla Kolozsváron
Kolozsvár magyarságát nem illetik meg a többnyelvű helységnévtáblák - hozta meg hétfőn ítéletét a Kolozs megyei törvényszék. Szőcs Izabella jogtanácsos a Maszolnak elmondta, a bírónő nem tartotta megalapozottnak a felperes, a Kolozsváron bejegyzett Minority Rights Egyesület keresetét.
A törvényszék ítéletében megállapítja, hogy a Minority Rights Egyesületnek van felperesi minősége, illetve a polgármester feladata kihelyezni a többnyelvű helységnévtáblákat, viszont a kereset megalapozatlan. Szőcs Izabella elmondta, fellebbezni fognak. 
A jogtanácsos úgy értékelte, hogy a törvényszék hétfői döntése eltér a többnyelvű helységnévtáblák ügyében hozott előző ítéletektől. Korábban, 2014-ben egy törvényszéki ítélet arra kötelezte a kolozsvári polgármesteri hivatalt, hogy helyezzen ki magyar nyelvű névtáblákat is Kolozsvár bejárataihoz. Az önkormányzat fellebbezett, a táblabíróság pedig jogerősen felülírta a törvényszék döntését: arra hivatkozva utasította el a kereset érdemi megvitatását, hogy az akkori keresetet benyújtó, Hollandiában bejegyzett alapítvány nem jogosult a kolozsvári magyarok nevében pereskedni.
Hétfőn a megyei törvényszék bár elismerte a Kolozsváron bejegyzett egyesület felperesi minőségét, de keresetét megalapozatlannak találta.
A jelenlegi perhez több százan csatlakoztak
Mint arról már beszámoltunk, 2015 őszén a felperes egyesület mellett mintegy 2 500 kolozsvári polgár kérvényezte a polgármesteri hivatalban a többnyelvű helységnévtábla kihelyezését, és miután elutasító választ kaptak, közülük 403-an nyújtottak be a felperes egyesület melletti támogatói keresetet a törvényszéken. 
A törvényszék többszöri halasztás és perújrafelvétel elrendelése után hozta meg döntését hétfőn. maszol.ro

Táblaügy
A Kolozs Megyei Törvényszék minapi ítélete megerősítette, hogy Romániáról igen nehéz jogállamként beszélni főleg kisebbségi kérdésben. Már jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetiségek jogainak csorbítására az igazságszolgáltatást használják fel a hatóságok, és ebben a játszmában egyre kevesebb beleszólása van a politikumnak. Nem volt meglepő, hogy a 2000-es évek elején a Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatal önkényes módon megtagadta a helyi közigazgatási törvény alkalmazását, és nem szerzett érvényt annak a kötelezettségnek, hogy Kolozsvár határában magyarul is kiírja a város nevét a hivatalos román elnevezés mellett, ugyanis az 1992-es népszámlálás szerint még 20 százalék fölötti volt a magyar lakosság számaránya.
Némiképp felderengett a remény sugara 2014 júliusában, amikor a most elutasító ítéletet hozó törvényszék egyik bírónője, Monica Trofin a magyarság számára kedvező elsőfokú ítéletben megállapította: a polgármesteri hivatalnak ki kell írnia magyarul is a város nevét. A bírónő úgy indokolta akkori döntését, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről önkormányzati döntés is született 2002-ben, emellett a törvény nem tiltja, hogy a 20 százalék alatti kisebbségek nyelvén is ki lehessen írni a város nevét, és erre számos pozitív romániai példával érvelt. A történetet azóta ismerjük, az ügy másodfokon bukott meg formai okok miatt és került vissza elsőfokra, a törvényszék pedig másodszor már a korábbi döntéssel ellentmondó ítéletet hozott Alexandrina Nan bírónő révén.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Így ápolják az anyanyelvedet Erdélyben
Ma van az anyanyelv nemzetközi napja. Ennek örömére összeszedtünk néhány témába vágó aktuális hírt.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként” – írja  Kosztolányi Dezső az Ábécé a nyelvről és lélekről című szövegében.
Ez az idézet onnan jutott eszünkbe, hogy ma ünneplik az anyanyelv nemzetközi napját. Anyanyelvvel kapcsolatos hírből pedig van bőven mostanság nálunkfelé. Íme néhány friss, ropogós hazai információ, szikár tények, kommentár nélkül (a linkesített szövegrészekre kattintva elérhető a témáról szóló cikk):
• A Kolozs megyei törvényszék döntött: nem lesznek kétnyelvű helységnévtáblák Kolozsváron.
• Porig alázott egy kolozsvári román orvos egy székelyföldi lányt és családját; az ügynek azóta vannak fejleményei.
• A román parlament képviselőháza hallgatólagosan elfogadta Bogdan Diaconu törvénytervezetét, amellyel jelentősen korlátozná a kisebbségek anyanyelvének használatát a közigazgatásban. A végső döntést a szenátus hozza meg.
• A marosvásárhelyi vár tájékoztató táblái kizárólag román nyelven közlik az információkat.
Tartunk tőle, hogy a lista bővíthető.
Február 21-ét egyébként az UNESCO közgyűlése nyilvánította az anyanyelv nemzetközi napjává 1999-ben.
pazs. foter.ro/cikk

Kolozsvári táblaháború
Évek óta zajlik ez is, újabb és újabb kanyarokkal, mindmáig kézzel fogható eredmény nélkül. Már a magyar közösség szempontjából nézve. A legújabb fejlemény az, hogy a Kolozsvári Törvényszék elutasította a Minority Rights egyesület azon kérését, hogy kötelezze a polgármestert hogy tegyen ki a kétnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz.
Az nem derül ki a törvényszék honlapján található szűkszavú összefoglalóból, hogy pontosan mi a per tárgya, de az előzményekből és sajtóhírekből arra lehet következtetni hogy az, hogy a polgármester ültesse gyakorlatba a városi képviselő-testületnek a táblák kihelyezésére vonatkozó határozatát. Ez pedig egy teljesen jogos kérés és érthetetlen az ítélet, magam is kíváncsi vagyok, hogy mivel indokolja azt a bíró. Remélem amint a felperes kézhez kapja, közkincsé is teszi majd. Ez biztos: a polgármester az elutasítást nem indokolhatja azzal, hogy a magyarok alakosság kevesebb mint 20%-át teszik ki, ugyanis az 1206/2001-es Kormányhatározat olyan esetben ezt kötelezővé teszi, ellenben legyen akárhány százalék a magyar lakosság, ha a képviselő-testület úgy dönt, akkor a magyar felirat ki kell kerüljön, azért, mert helyi ügyekben ilyen téren a testület szuverén módon dönt, a polgármesternek pedig törvényes kötelessége a testület határozatait végrehajtani. Ha nem ezt teszi, az hivatali visszaélés, vagyis bűncselekmény. Éppen ezért a kolozsvári magyarok megfontolhatják azt is, hogy büntető panaszt tegyenek az akadékoskodó polgármester ellen, megvan rá minden okuk és joguk.
A kérdés ugyanakkor megközelíthető más irányból is. A már említett kormányhatározat 2001-ben született, melléklete pedig tételesen felsorolja az összes olyan települést, amelyben valamely nemzeti kisebbség 20% felett van jelen, s rögzíti azt is, hogy mi a neve az adott településnek ama kisebbség nyelvén. Ebben a mellékletben pedig ott szerepel Kolozsvár is! A kormányhatározat azt is előírja, hogy az érintett települések polgármesterei ki kell helyezzék a kétnyelvű feliratokat (települések s azon belül közintézmények nevei) maximum 90 nappal a határozat érvénybe lépése után. Az a határidő 2002 márciusában járt le, addig kellett volna az akkori polgármester kihelyezze a város bejárataihoz a kétnyelvű táblákat, 14 éve van tehát mulasztásban a mindenkori polgármester.
Ezen rendelkezések végrehajtását a prefektus (is) felügyeli, be nem tartásuk esetén 2500 és 5000 lej közötti bírságot szabhat ki.
Következésképpen ha van ha nincs a táblák kihelyezéséról szóló önkormányzati határozat, azokat a kormányhatározat előírásai szerint még 2002 elején ki kellett volna helyezni, s ez azóta is aktuális, ezt a kötelességet mulasztotta a mindenkori polgármester, ezért a prefektusnak büntetni kellett volna és büntetni kellene. S mivel a jogszabály semmi olyat nem tartalmaz, hogy ha valahol utólag a lakosság részaránya csökken, akkor el kell távolítani a táblát (már csak azért sem, mert a szerzett jogokat jobb helyen visszavonni nem illik), ezért az a tábla ma is ott kellene álljon.
Mindebből az következik, hogy túl azon, hogy a táblaállításra vonatkozó határozat gyakorlatba ültetését kérik, a kolozsváriak még két – békés, azaz nem büntetőjogi – dolgot tehetnek:
1. Felszólítják a polgármestert, hogy az 1206/2001-es Kormányhatározat előírásainak megfelelően helyezze ki a város bejárataihoz, illetve a helyi középületekre a kétnyelvű feliratokat.
2. Jelzik a prefektusnak, hogy a polgármester 14 éves mulasztásban van, s felszólítják, hogy ezért bírságolja meg és kötelezze őt a feliratok kihelyezésére.
Ezek a hazai lehetőségek. De nem szabad megfeledkezni a nemzetköziekről sem. Az Európa Tanács (azon belül kiemelten az 1206/2001-es Kormányhatározatban is hivatkozott Kisebbségi Keretegyezmény titkársága, valamit a két éve igen kritikus jelentést kiadó ECRI) és az EBESZ tájékoztatása a minimum, amit szerintem ezzel az üggyel kapcsolatban is célszerű megtenni. Illetve ha meglesz az ítélet indoklása, azt meg lehet küldeni az Európai Bizottságnak is, azt alátámasztandó, hogy távolról sem jött el az ideje annak, hogy a román igazságszolgáltatás felügyeletét megszüntessék.
Árus Zsolt. itthon.ma//szerintunk

Elítélték a diszkrimináló kolozsvári orvost
Csúszópénz elfogadása miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték azt a kolozsvári orvost, aki februárban megalázott egy olaszteleki kislányt.
Alapfokon három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a kolozsvári gyermekkórházban dolgozó Ioan Dobrescu sebészorvost, akinek neve februárban vált ismertté, amikor ügyeletesként durván megalázott egy olaszteleki kislányt és családját, mert nem beszéltek jól románul. A Kolozs megyei törvényszék csúszópénz elfogadása miatt ítélte három év felfüggesztett börtönre, illetve további négyéves próbaidőre.
Ha a következő hat évben bűncselekményt követ el, azonnal börtönbe zárják. Az igazságügyi minisztérium honlapján közzétettek szerint az ítélet ellen 10 napon belül lehet fellebbezni.
Az ügyet korábban már tárgyalták alapfokon: a kolozsvári bíróság évekkel ezelőtt felmentette az akkor még jogtalan haszonszerzéssel vádolt Dobrescut, a táblabíróság azonban 2014 decemberében semmissé nyilvánította az ítéletet, és újabb alapfokú tárgyalást rendelt el, ezúttal pedig csúszópénz elfogadására változtatták a vádat. Az újabb per tavaly augusztusban kezdődött el. A törvényszék arról is döntött, hogy az elítélttől egyrészt elkobozzák a csúszópénzként kért 500 lejt, Dobrescunak ugyanakkor további 3000 lejes perköltséget kell fizetnie.
Az orvost négy évvel ezelőtt érték tetten, amint egy műtétre váró kislány nagymamájától átvette a csúszópénzt. A sebésznek nem ez volt az első pere hasonló bűncselekmény miatt: évekkel ezelőtt azzal vádolták, hogy 100 angol fontot fogadott el ugyancsak azért, hogy elvégezzen egy műtétet. A kolozsvári bíróság azonban abban az ügyben is felmentette 2011-ben, ugyanis akkor nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy Dobrescu az operáció elvégzését kizárólagosan a csúszópénzadáshoz kötötte.
Úgy tűnik, hogy az olaszteleki kislánnyal és családjával szembeni diszkriminatív viselkedésének sem lesz komolyabb következménye. Mint ismeretes, a lány azért került a gyermekkórházba, mert elütötte egy autóbusz, az ügyeletes Dobrescu azonban ahelyett, hogy azonnal ellátta volna, megalázóan viselkedett vele, amiért nem tud jól románul, másnap pedig szüleit is megrótta ugyanezért. A sérültet végül másik kórházba vitték.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Az Átlátszó Erdély pereli az RMDSZ-t
Mert máig sem tették nyilvánossá a gazdálkodási adataikat – amire egyébként most már törvény kötelezi őket.
Másfél hónapja, a kampányfinisben közölte Kelemen Hunor, hogy az RMDSZ a választások után nyilvánosságra hozza 2009-2015 közötti kiadásait. Ez azóta sem történt meg.
Az elszámolási ígéretet megelőzte az, hogy az Átlátszó Erdély oknyomozó portál május 17-én adatigényléssel fordult a szövetséghez, valamint a Communitas Alapítványhoz – amelyre azóta sem kaptak választ. Az Átlátszó ezért csütörtökön panaszt tett az EMDSZ és a Communitas ellen a Kolozsvári törvényszéken.
Ezzel a lépéssel azt szeretnék elérni – mint írják –, hogy bíróság kötelezze őket arra, hogy közzétegyék azokat a dokumentumokat, amelyek fényt derítenek arra, hogy mire ment el az utóbbi hat évben az a mintegy 28 millió euró, amelyet a román kormány folyósított az erdélyi magyarság számára.
Mint ismeretes, az Átlátszó Erdély cikksorozatot publikált az RMDSZ tisztázatlan elszámolásairól. A szövetség hivatalos közleményben pontosította az oknyomozó portál szerintük megalapozatlan állításait – amely pontosításról épp a Főtér cikke mutatta ki, hogy joggal nevezhető mellébeszélésnek.
„Egyébként ezzel a két perrel egyúttal azt is meg szeretnénk nézni, hogy a bíró kimondja-e: az RMDSZ és a Communitas Alapítvány köteles válaszolni a közérdekű adatigénylésekre. Amennyiben a döntés nekünk kedvez, új korszak következik, ami az RMDSZ elszámoltathatóságát illeti” – írja az Átlátszó Erdély perről beszámoló cikke.
Ezentúl a törvény is kötelezi a pártokat
és a közpénzt felhasználó sportegyesületeket, civil szervezeteket, hogy a sajtó vagy az állampolgárok kérésére közérdekű adatokat szolgáltassanak a működésükről, gazdálkodásukró – Klaus Iohannis az erre vonatkozó törvénymódosítást épp csütörtökön hirdette ki.
A törvénymódosítást az RMDSZ képviselőinek és szenátorainak egy csoportja, valamint egy liberális képviselő kezdeményezte. A kezdeményezést 2015 októberében elutasította a felsőház, de ez év júniusában elfogadta a parlament alsóháza, mely a döntő ház volt ebben a kérdésben.
Ennek értelmében a közpénzt felhasználó pártokra, sportegyesületekre, civil szervezetekre, valamint a közszolgáltatásokat végző cégekre ugyanazok az átláthatósági szabályok vonatkoznak ezentúl, mint a közintézményekre.
A törvény értelmében az írásban benyújtott közérdekű adatigénylésre az érintett intézmények, szervezetek és cégek tíz napon belül, átfogóbb adatigénylés esetén pedig 30 napon belül kötelesek válaszolni. A módosított törvény azt is előírja, hogy a hatálya alá eső szervezetek kötelesek évente tevékenységi jelentést készíteni, amelyet a Hivatalos Közlönyben kell megjelentetniük.
foter.ro

Újratárgyalják a Kolozsvári helységnévtáblák ügyét
A Kolozsvári táblabíróság újratárgyalásra visszaküldte az első fokon eljáró Kolozs megyei törvényszéknek a kincses város többnyelvű helységnévtábláinak dossziéját – közölte az MTI-vel a táblabíróság szóvivője.
A törvényszék februári ítéletében elutasította a Kolozsvári Minority Rights Egyesület keresetét, melyben az egyesület azt kérte: kerüljenek háromnyelvű román–magyar–német helységnévtáblák Kolozsvár bejárataihoz. Ezen ítélet ellen fellebbezett a Minority Rights Egyesület, amelynek keresetéhez 370 Kolozsvári polgár is csatlakozott.
Amint arról beszámoltunk, a táblabíróság hétfőn tárgyalta a Kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák ügyét, az ítélet pedig most vált ismertté.
Krónika (Kolozsvár)

Táblaügy: Miért ismét alapfokon?
Szőcs Sándor, a Kolozsváron bejegyzett Minority Rights Egyesület vezetője a Szabadságnak nyilatkozva értetlenségének és tanácstalanságának adott hangot annak kapcsán, hogy a Kolozsvári Táblabíróság újratárgyalásra visszaküldte a többnyelvű helységnévtáblák iratcsomóját az első fokon eljáró Kolozs megyei Törvényszéknek.
„Vajon az lehetett a gond, hogy nem idézték be az ügyet aláírásukkal támogató polgárokat? Amennyiben ez az ok, akkor helytelen, mert ezt az alperes vagy a bíróság kérhette volna. Vagy vajon az a gond, hogy a táblabíróság nem akar érdemben dönteni ebben a kérdésben?” – fogalmazta meg a kérdéseket a Kolozsvári Ügyvédi Kamara Tagja a hétfői döntés kapcsán, amelynek indoklása még nem került nyilvánosságra. – Kíváncsi vagyok, mi lesz e dokumentumban – jegyezte meg, majd megerősítette: az alapfokon hozandó ítélet ismét megfellebbezhető, vagyis az ügy még jócskán elhúzódhat.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Pert nyert a román állammal szemben a Mikes-örökös
A Kolozs megyei törvényszék jogerős ítéletben utasította el a román állam nevében pereskedő pénzügyminisztérium keresetét, melyben a hatóság a zabolai Mikes grófi család örökösének, Roy Chowdhury Katalinnak az örökösödési jogát vonta kétségbe.
A pénteken kimondott ítélet kivonatát a romániai bíróságok portálján tette közzé a törvényszék. A bejegyzés szerint a törvényszék megalapozatlannak találta és elutasította az államnak – az örökösödési bizonyítvány megsemmisítésére vonatkozó – keresetét, és elutasította a Vagyon-visszaszolgáltató Országos Hatóságnak a beavatkozási kérelmét is. Az ítélet szerint a perköltségeket az államnak kell fizetnie.
Az első fokon eljáró kolozsvári bíróság egy évvel ezelőtt megsemmisítette az örökösödési iratot, amely Roy Chowdhury (született Mikes) Katalint jelölte meg nagyapja, a zabolai Mikes Ármin gróf egyetlen örököseként. Ezt az ítéletet bírálta most felül jogerős ítéletében a Kolozs megyei törvényszék. Az alapfokú ítélet érvényben maradása a hosszas örökösödési eljárás újrakezdését tette volna szükségessé, és támadhatóvá tette volna az irat alapján elvégzett visszaszolgáltatást is.
Roy Chowdhury Katalin az MTI-nek nem kívánta kommentálni az ítéletet. Megjegyezte azonban, hogy a kedvező ítélet ellenére nem ért véget a jogi harcuk az örökség visszaszerzéséért és megtartásáért. Mikes Ármin gróf örököse 1998 végén nyerte vissza peres úton a székelyföldi Zabolán álló kastélyt a melléképületeivel és az ezeket körülvevő parkkal együtt.
Pár hónappal a jogerős ítélet kihirdetése előtt egy állami gondozóintézetet költöztettek a kastélyba, így a családnak 2005-ig kellett várnia, hogy birtokba vehesse tulajdonát és elkezdhesse a romos épületek felújítását. Az örökösnek az államosított erdőtulajdon mintegy negyedrészét sikerült visszaperelnie. Roy Chowdhury Katalin és a Zabolára költözött fiai a kastély melléképületeit vendéglátásra rendezték be, a több ezer hektáros erdőbirtokon pedig mintagazdaságot alakítottak ki. MTI
Erdély.ma

Kolozsvári táblaper: beidézték a magánszemélyeket is
Kedden tárgyalják újra első fokon a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére vonatkozó pert a Kolozs megyei törvényszéken.
A tárgyalásra ezúttal beidézték valamennyi felperest – mint ismeretes, időközben a Musai–Muszáj civil akciócsoport felhívására több mint 400 magánszemély is csatlakozott a Minority Rights Egyesület által kezdeményezett perhez. Bethlendi András, a Musai–Muszáj képviselője a Krónikának elmondta: először fordul elő, hogy a perhez csatlakozó magánszemélyeket is beidézte a bíróság.
Hozzáfűzte, a dolog váratlansága miatt többen megijedtek, ezért a mozgalom közleményt adott ki, amelyben igyekeznek megnyugtatni mindenkit, aki idézést kapott, hogy senkinek sem kötelező részt venni a tárgyaláson. A kézhez kapott dokumentum csupán informatív jellegű, a tárgyaláson való részvétel jog és nem kötelesség. Hangsúlyozta: bármilyen döntés születik, az a felperesekre nézve nem járhat anyagi vagy más teherrel. A mozgalom tagjai arra kérik a kolozsváriakat, osszák meg ezt az információt azokkal, akikről tudják, kaptak idézést a törvényszéktől.
Kérdésünkre elmondta: természetesen, ha az emberek úgy döntenek, hogy elmennek a tárgyalásra, annak örülnek, ugyanis a tömeg jól mutat majd a teremben, hiszen „a kereset hitelességét nyomatékosítaná". Hozzátette: ami a tárgyalás kimenetelét illeti, bármi megtörténhet, a bíróság azonnal dönthet, de akár el is halaszthatja a tárgyalást.
Mint ismeretes, a kolozsvári polgármesteri hivatalt eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a hivatal kifogásának, miszerint egy külföldi szervezetnek nincs perbeli minősége, ezért a civilek újabb pert indítottak, immár a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület nevében. A lassan kétéves pereskedés legutóbbi tárgyalásán a kincses város többnyelvű helységnévtábláinak dossziéját a kolozsvári táblabíróság újratárgyalásra visszaküldte az első fokon eljáró Kolozs megyei törvényszéknek. „Elfogadták a fellebbezést, ami nagyon jó, de visszaküldték első fokra, azaz nagyjából ott tartunk, mint másfél évvel ezelőtt" – értékelt akkor a Krónikának Szőcs Izabella, a felperes Minority Rights Egyesület képviselője.
Kiss Előd-Gergely
kronika.ro Erdély.ma

Csúsztattak a kolozsvári táblaperben
Január 31-ére halasztotta kedden a Kolozs megyei törvényszék a Minority Rights Egyesület által a többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák kihelyezéséért indított per újabb tárgyalását. Szőcs Izabella, a felperes képviselője ugyanakkor az ügy fejleményeiről számolt be lapunknak. 
Kiderítették például, hogy hibás az a hivatalos dokumentum, amely alapján az alperes polgármesteri hivatal megindokolja a táblák kihelyezésének elmulasztását azzal, hogy igazolják: Kolozsváron a magyarság aránya nem teszi ki az összlakosság 20 százalékát. Az okiratban ugyanis mindvégig a 2001-es népszámlálás adataira hivatkoznak, holott Romániában abban az évben nem, csak 2002-ben tartottak cenzust. Az önkormányzat vélhetően a 2011-es népszámlálás statisztikáit kívánta felsorolni, de elírták az évszámot. Az egyesület jelezte, hogy hiba történt, ennek nyomán a bíróság hivatalos dokumentumot kért a statisztikai intézettől arra vonatkozóan, hogy melyik években tartottak cenzust, illetve melyek a hivatalos adatok.
A kolozsvári polgármesteri hivatal által előterjesztett, hibásan dátumozott adatokat a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal szolgáltatta, és a per során kulcsfontosságú érvként szolgált amellett, hogy nem kell kiírni magyarul is a kincses város nevét. Ugyanis a többnyelvű helységnévtáblákat szabályozó 2001/215-ös számú törvény hatályba lépésének éve 2001, és a jogszabály 131-es cikkelye kimondja: amennyiben a törvény hatályba lépésének pillanatában az adott kisebbség aránya meghaladta a 20 százalékot, kötelező feltüntetni a település nevét a kisebbség nyelvén is.
A Minority Rights Egyesületnek a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal lepecsételt dokumentumban igazolta, hogy a népszámlálási adatokon kívül nem létezik más hivatalos adat a magyar lakosság arányáról, azok pedig a rendszerváltást követően 1992-ből, 2002-ből és 2011-ből állnak rendelkezésre. Annak ellenére, hogy saját maga bonyolította le a 2002-es népszámlálást, a városháza a statisztikai hivataltól kapott hibás dokumentumra hivatkozva 2001-es népszámlálási eredményekként mutatta be az adatokat. A táblaügyben pereskedő szervezet szerint a polgármesteri hivatal ezzel azt akarta elérni, hogy a 2001/215-ös számú törvény alkalmazásánál az 1992-es népszámlálási adatok helyett a 2011-es adatokat vegyék figyelembe, amelyek alapján a magyarok aránya már 20 százalék alá csökkent. A bírónő halasztást rendelt el.
Szőcs Izabella arról is beszámolt: a bírónő kifogásolta, hogy nincs közös jogi képviselője annak a mintegy négyszáz civil felperesnek, akik – a Musai–Muszáj civil akciócsoport kezdeményezésére – az ügy mellett kiállva támogató kereseteket nyújtottak be. Mint ismeretes, noha a két éve húzódó per során erre még nem volt példa, a keddi tárgyalásra valamennyi érintett magánszemély idézést kapott. Noha ez semmilyen jogi következménnyel nem jár a civil felperesek számára, a bírónő mégis túlságosan költségesnek ítélte ezt az eljárást, ezért szeretné, ha csak egyetlen, közös képviselőnek kellene ezentúl idézést küldeniük. Szőcs Izabella rámutatott: a bírónőnek nem egyértelmű, hogy a felperesek közös képviselője a Minority Rights Egyesület.
Mint arról beszámoltunk, eredetileg a Hollandiában bejegyzett Európai Magyar Emberjogi Alapítvány perelte be a kolozsvári polgármesteri hivatalt, hogy helyezze ki a többnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz. Első fokon a bíróság helyt adott a keresetnek, arra kötelezve a városvezetést, hogy a település öt bejáratánál lévő helységnévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a város nevét. Később a táblabíróság helyt adott a polgármesteri hivatal kifogásának, miszerint egy külföldön bejegyzett civil szervezetnek nincs perbeli minősége. Ezért ezt követően a hazai bejegyzésű Minority Rights Egyesület indított újabb pert az ügyben. A legutóbbi tárgyaláson a kolozsvári táblabíróság visszaküldte újratárgyalásra a dossziét az első fokon eljáró Kolozs megyei törvényszéknek. 
Kiss Előd-Gergely | Krónika (Kolozsvár)

„Előbb-utóbb” lesznek többnyelvű helységnévtáblák Kolozsváron
Egyhamar nem reménykedhetnek a kolozsváriak többnyelvű helységnévtábla kihelyezésében: a megyei törvényszék alapfokon készül ítéletet hozni, eközben az RMDSZ-szel helyi szintű megállapodást kötött PNL megyei elnöke szerint az ügy „előbb-utóbb” rendeződik.
Miközben a Kolozs megyei törvényszéken alapfokon ítélet várható a kolozsvári kétnyelvű helységnévtábla ügyében indított perben, úgy tűnik, hogy a kérdésre egyhamar nem születik politikai megoldás. Noha a február elsejei tárgyaláson még arról volt szó, hogy a törvényszék 14-én hoz döntést első fokon, az ítéletet kedd estig nem közölték. Szőcs Izabella, a felperes Minority Rights Egyesület képviselője korábban a Krónikának úgy nyilatkozott: a pereskedés még további másfél évet eltarthat, ugyanis biztosra lehet venni, hogy bármilyen döntés is születik, a vesztes fél fellebbezni fog.
Lapunk megkeresésére eközben Daniel Buda európai parlamenti képviselő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei szervezetének elnöke semmilyen konkrétumot nem említett arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ-szel a tavaly nyári helyhatósági választások után kötött koalíciós megállapodásnak megfelelően mikor kerülnek ki a többnyelvű helységnévtáblák Kolozsvár bejárataihoz. Buda kedden a Krónikának úgy fogalmazott: az intézkedésről „előbb-utóbb” döntés születik, dolgoznak az ügyön.
Az EP-képviselő kifejtette: a törvényes eljárás valamennyi lépcsőfokát végig kell járni, a táblák kihelyezése nem az RMDSZ vagy a PNL megyei elnökének egyszemélyes döntésén múlik. Hozzátette: jelenleg is folyamatban van a városháza által kiírt licit, amely arra vonatkozik, hogy hogyan nézzenek ki a kincses város bejáratai. „Ez nem csak a helységnévtáblákra vonatkozik, átfogóbb projektről van szó. A témában közmeghallgatást is kell tartani, amint ezek lejárnak, a gyakorlatban is megvalósul a projekt” – magyarázta Daniel Buda.
Kérdésünkre, hogy a román közösségnek lenne-e kifogása a többnyelvű helységnévtáblák ellen, az EP-képviselő Kolozsvár multikulturalitását hangsúlyozta, amelyet szerinte a kulturális rendezvények sokszínűsége is bizonyít. „A törvény által megfogalmazott szempontokat kell figyelembe venni, nem más jellegű kifogások miatt nincsenek még kihelyezve a táblák” – fogalmazott Buda. Úgy véli: többszörösen is bizonyították, hogy „igazi multikulturális városunk van, ennek a román, a magyar, a német, a szász és más közösségek egyaránt örülhetnek”.
Azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ országos szinten a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kötött a parlamenti együttműködésről szóló megállapodást, a PNL Kolozs megyei elnöke úgy nyilatkozott: természetes, hogy valamennyi politikai párt igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeiből. „Szerettünk volna országos megállapodást kötni az RMDSZ-szel, de ez nem jelenti azt, hogy jóvátehetetlen dolgok történetek. Engem kolozsváriként az érdekel, hogy jól működjünk együtt megyei és városi szinten, ami meg is történik” – magyarázta.
Az RMDSZ és a PNL által tavaly nyáron kötött megyei és helyi megállapodásban az szerepelt, hogy háromnyelvű, román–magyar–német helységnévtáblákat helyeznek el Kolozsváron és a többi Kolozs megyei településen, ahol a két politikai alakulat alkot többséget a helyi önkormányzatban. Az egyezség értelmében azokon a településeken is el kellett fogadni az erre vonatkozó tanácsi határozatokat, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya nem éri el a közigazgatási törvényben rögzített húsz százalékos küszöböt. Ugyanebben a megállapodásban szerepelt egyébként, hogy Horváth Anna marad a kincses város alpolgármestere, és Vákár István lesz a Kolozs Megyei Tanács alelnöke. Az időközben parlamenti képviselővé választott Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke akkor úgy nyilatkozott: Kolozsvár nagyon sok tekintetben példa az ország települései számára, elérkezett az idő arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítése terén is példává váljék. Kiss Előd Gergely
Kiss Előd-Gergely 
Krónika (Kolozsvár)

Néha tényleg győz az igazság?
Romániai törvényszéken magyarokat érintő ügyekben ritkán születik számunkra kedvező ítélet, mégis megtörténik időnként, hogy a bírák is abszurdnak találnak egy-egy nyilvánvalóan kekeckedő vagy éppen megfélemlítési, elrettentési szándékkal hozott hatósági intézkedést.
Egészséges jogállamban, olajozottan működő demokráciában alighanem elképzelhetetlen, hogy megbírságolják egy előre bejelentett, törvényes tüntetés résztvevőit – Romániában azonban pontosan ez történt tavaly: a gyülekezési jogot és a szabad véleménynyilvánítás jogát semmibe véve, nyilvánvaló túlbuzgósággal, elrettentési és megfélemlítési célzattal a csendőrség a március 10-ei székely szabadság napja mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét büntette meg. A peres eljárások nyomán most a bíróság érvénytelenítette a bírságokat, s noha a döntések alapfokúak, a csendőrség pedig minden esetben fellebbezett, mégiscsak reménykeltőek az ítéletek. Ráadásul azért is fontos ez az üzenet, mert pár hét múlva, március 10-én Marosvásárhelyen újra megszervezik a székely szabadság napját: a megemlékezésre és autonómiatüntetésre igyekvőknek nem kell tehát aggódniuk, hogy esetleg valamiféle törvénytelen rendezvényen vesznek rész, amint azt a bírósági döntés is igazolja. Ugyancsak tegnap újabb alapfokú döntésnek örülhettünk: a Kolozs megyei törvényszék ítélete szerint megilletik Kolozsvárt a többnyelvű helységnévtáblák. Egészséges jogállamban, működő demokráciában alighanem értetlenkedés követné e hírt: miért is kérdés egyáltalán a minden normális helyen természetesnek számító többnyelvűség Erdély többnemzetiségű fővárosában?! Csakhogy a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy félszázezer magyar által lakott, rengeteg magyar egyetemistának is otthont adó városban a Funar-korszak nyílt magyarellenessége nem szűnt meg, csak átalakult: egy kevésbé kirívó, diszkrétebb, de természetében az országos „trendekhez” igazodó nacionalista szellemiség jegyében a városvezetés következetesen és határozottan elutasította, hogy a helységnévtáblákon magyarul is feltüntessék Kolozsvár nevét. A polgármesteri hivatal gáncsoskodásával a Minority Rights Egyesület nevű civil szervezet vette fel a harcot – a tegnapi ítélet szerint nem is eredménytelenül.  S bár mindkét esetben alapfokú ítéletről van szó – amelyet tehát fellebbezés esetén a táblabíróság akár felül is írhat! –, és mindkét ügy érintettjei – a csendőrség, illetve a kolozsvári polgármesteri hivatal – már jelezték óvási szándékukat, azért e döntések mégiscsak azt jelzik: ugyan ellenszélben és kínkeservesen, hosszú időn át pereskedve állami intézményekkel, de az igazságnak érvényt lehet szerezni. Milyen jó is lenne azt hinni, hogy az igazság legalább néha tényleg győz!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)