Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Kisvárdai Református Egyházközség
2 tétel
2014. július 14.
Tábor a templom körül
Bár menet közben ízlelgetve, számomra kicsit furcsának tűnt az EmberHalász napok elnevezés, a helyszínen perceken belül magával ragadott a VIII. MMIKE (Maros Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület) táborának hangulata. Már maga a tény, hogy közel 200 fiatalt láttam énekelni a vajdaszentiványi református templomban, meghatóan jó érzéssel töltött el. Ezt fokozta a kőfallal körbevett templom körül guggoló sátrak színes vidámsága, a templom és az óvoda környékén nyüzsgő kamaszok és ifjak jókedve, a beszélgetések során megtapasztalt komolysága, a játékban való feloldódásuk, a kicsit ügyetlenül burgonyát daraboló fiúcsoport igyekezete és sorolhatnám tovább szombat délelőtt gyűjtött tábori élményeimet.
Megyénk 25 református gyülekezetéből érkezett az a közel 200 fiatal, akiket a konfirmáción túl a keresztyén emberré válásban akartak segíteni a szervezők a Való világ, kezdjetek el élni! téma kibontásával. Erről szóltak az előadások: Kezdjetek nevetni… (Márton Előd lelkipásztor), Kezdjetek szeretni… (Kádár Annamária pszichológus), Kezdjetek felnőni… címmel ígért a programban előadást Peti András jogász, de a résztvevők sajnálatára nem tudott elmenni, és Kezdjetek el élni… (Müller Loránd lelkipásztor). A szervezők – Sütő Alpár Barna, Kopán Antónia, Béres Levente, Mészáros Mózes – és közel 30 munkatársuk sokszínű csapatot alkotott, amelyben mindenki legjobb tudásával járult hozzá a program összeállításához. Ebbe a komoly témák mellett a játék, koncertek, horgászvetélkedő, sport, az imaközösség és a vasárnapi istentisztelet is belefért. Az előadásokat követően a 200 fiatal 20 csoportra oszolva két-két irányítóval, köztük hét lelkésszel mélyítette el a hallottakat. – Azt szeretnénk bizonyítani a fiataloknak, hogy a keresztyénség nem egy dohos, templomszagú valami, és fiatalként is lehet igazi keresztyénnek lenni – magyarázta Les Zoltán egyetemi lelkész. Majd hozzátette, hogy a komfortzónából való kilépésre akarták ösztönözni a résztvevőket, a felelősségvállásra. Erről szólt a Székely Ferenc református lelkész és Szombat Csilla vallástanár vezette kis csoportos beszélgetés is, amelyen alsóbölkényi, kendi, gegesi, lőrincfalvi, nyárádtői, magyarói, szentháromsági és két vásárhelyi gyülekezetből érkezett résztvevő tartott önvizsgálatot, és vette számba, hogy önmagáért, a hozzá közelállókért, a közösségért és keresztyénként hol, mikor és miért vállalt felelősséget, majd közös játékban oldották fel a beszélgetést.
A tábor másik élményforrása a Kontrasztok című kiállítás volt, amelyet a Kisvárdai Református Egyházközség Ifjúság csoportja és a Magyar Rendőrség állított össze képekből, szövegekből és filmekből a családról, a példaképpé válásról, az ital, a dohányzás, a kábítószer hatásáról és az abortuszról, valamint az ezek nyomán megszólaló keresztyén üzenetről. A kiállításról lelki utógondozás, szakemberekkel való megbeszélés nyomán távoztak a résztvevők, legtöbbjük meghatódva.
– Nagyon sok a fiatal, jó a hangulat, gitározunk, énekelünk – mondta lelkesen a hatodikos szentháromsági Fazakas Kálmán. A XI. osztályos kelementelki Fancsali Nóra és Menyhárt Dóra pedig azt hangsúlyozta, hogy a tábor az önbizalmukat erősíti, s Kádár Annamária pszichológus előadásából azt viszik magukkal, hogy szükség van a magasabb szintű, feltétel nélküli szeretetre, s hogy az életben a pozitív dolgokra visszaemlékezve, azokból lehet erőt meríteni. Jó volt hallgatni az esti koncertet, de első éjszaka meg kellett küzdeni a viharral is, ami megtépázta a sátrakat – mondták a lányok a szigorú tábori szabályokat tartalmazó felirat előtt.
Szavaik nyomán úgy tűnik, hogy a szervezők elérték a céljukat, s ahogy Sütő Alpár fogalmazott, lehetőséget teremtettek a találkozásra, a megismerkedésre, az IFI-munkába való bekapcsolódásra, s annak tudatosítására, hogy miképpen lehet a keresztyén értékrendet megélni a mindennapokban. De iskolai év végén a kikapcsolódásra, sportra, horgászásra, a tartalmas szórakozásra is.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)
Bár menet közben ízlelgetve, számomra kicsit furcsának tűnt az EmberHalász napok elnevezés, a helyszínen perceken belül magával ragadott a VIII. MMIKE (Maros Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület) táborának hangulata. Már maga a tény, hogy közel 200 fiatalt láttam énekelni a vajdaszentiványi református templomban, meghatóan jó érzéssel töltött el. Ezt fokozta a kőfallal körbevett templom körül guggoló sátrak színes vidámsága, a templom és az óvoda környékén nyüzsgő kamaszok és ifjak jókedve, a beszélgetések során megtapasztalt komolysága, a játékban való feloldódásuk, a kicsit ügyetlenül burgonyát daraboló fiúcsoport igyekezete és sorolhatnám tovább szombat délelőtt gyűjtött tábori élményeimet.
Megyénk 25 református gyülekezetéből érkezett az a közel 200 fiatal, akiket a konfirmáción túl a keresztyén emberré válásban akartak segíteni a szervezők a Való világ, kezdjetek el élni! téma kibontásával. Erről szóltak az előadások: Kezdjetek nevetni… (Márton Előd lelkipásztor), Kezdjetek szeretni… (Kádár Annamária pszichológus), Kezdjetek felnőni… címmel ígért a programban előadást Peti András jogász, de a résztvevők sajnálatára nem tudott elmenni, és Kezdjetek el élni… (Müller Loránd lelkipásztor). A szervezők – Sütő Alpár Barna, Kopán Antónia, Béres Levente, Mészáros Mózes – és közel 30 munkatársuk sokszínű csapatot alkotott, amelyben mindenki legjobb tudásával járult hozzá a program összeállításához. Ebbe a komoly témák mellett a játék, koncertek, horgászvetélkedő, sport, az imaközösség és a vasárnapi istentisztelet is belefért. Az előadásokat követően a 200 fiatal 20 csoportra oszolva két-két irányítóval, köztük hét lelkésszel mélyítette el a hallottakat. – Azt szeretnénk bizonyítani a fiataloknak, hogy a keresztyénség nem egy dohos, templomszagú valami, és fiatalként is lehet igazi keresztyénnek lenni – magyarázta Les Zoltán egyetemi lelkész. Majd hozzátette, hogy a komfortzónából való kilépésre akarták ösztönözni a résztvevőket, a felelősségvállásra. Erről szólt a Székely Ferenc református lelkész és Szombat Csilla vallástanár vezette kis csoportos beszélgetés is, amelyen alsóbölkényi, kendi, gegesi, lőrincfalvi, nyárádtői, magyarói, szentháromsági és két vásárhelyi gyülekezetből érkezett résztvevő tartott önvizsgálatot, és vette számba, hogy önmagáért, a hozzá közelállókért, a közösségért és keresztyénként hol, mikor és miért vállalt felelősséget, majd közös játékban oldották fel a beszélgetést.
A tábor másik élményforrása a Kontrasztok című kiállítás volt, amelyet a Kisvárdai Református Egyházközség Ifjúság csoportja és a Magyar Rendőrség állított össze képekből, szövegekből és filmekből a családról, a példaképpé válásról, az ital, a dohányzás, a kábítószer hatásáról és az abortuszról, valamint az ezek nyomán megszólaló keresztyén üzenetről. A kiállításról lelki utógondozás, szakemberekkel való megbeszélés nyomán távoztak a résztvevők, legtöbbjük meghatódva.
– Nagyon sok a fiatal, jó a hangulat, gitározunk, énekelünk – mondta lelkesen a hatodikos szentháromsági Fazakas Kálmán. A XI. osztályos kelementelki Fancsali Nóra és Menyhárt Dóra pedig azt hangsúlyozta, hogy a tábor az önbizalmukat erősíti, s Kádár Annamária pszichológus előadásából azt viszik magukkal, hogy szükség van a magasabb szintű, feltétel nélküli szeretetre, s hogy az életben a pozitív dolgokra visszaemlékezve, azokból lehet erőt meríteni. Jó volt hallgatni az esti koncertet, de első éjszaka meg kellett küzdeni a viharral is, ami megtépázta a sátrakat – mondták a lányok a szigorú tábori szabályokat tartalmazó felirat előtt.
Szavaik nyomán úgy tűnik, hogy a szervezők elérték a céljukat, s ahogy Sütő Alpár fogalmazott, lehetőséget teremtettek a találkozásra, a megismerkedésre, az IFI-munkába való bekapcsolódásra, s annak tudatosítására, hogy miképpen lehet a keresztyén értékrendet megélni a mindennapokban. De iskolai év végén a kikapcsolódásra, sportra, horgászásra, a tartalmas szórakozásra is.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)
2017. augusztus 26.
Az idei Tőkés–díjas Szabó Dénes a nyíregyházi Cantemus Kórus karnagya
Kisvárda – Szabó Dénes Kossuth–díjas karnagy veheti át az idén munkássága elismeréseként a XXIII. Tőkés–díjat a kisvárdai Tőkés László Alapítvány kuratóriuma döntése értelmében.
Tőkés–díjat, a róla elnevezett alapítvány elismerését ünnepi istentiszteleten adják szeptember 17–én vasárnap a kisvárdai református templomban, délután három órától. A megjelenteket Százvai László a Kisvárdai Református Gyülekezet vezető lelkipásztora köszönti. Igét hirdet Tőkés László református püspök, EP képviselő. Az ünnepi díjátadás a Himnusz közös eléneklésével kezdődik, majd ismertetik a kuratórium döntését. Berkes Sándor a Debreceni Kántus ny. karnagya mond laudációt, amit a kitüntetés átadása követ. A kitüntetést, a XXIII. Tőkés–díjat Szabó Dénes karnagy veheti át. A díjátadás követően köszöntik a díjazottat. A XXIII. Tőkés–díj átadása a Szózat közös eléneklésével ér véget.
Közel három évtizedes az egyéni díj
A 28 évvel ezelőtt /1989. november 22./ alapított Tőkés László Alapítvány Alapító Okiratának harmadik pontjában a következők olvashatók. „Egyéni díj adományozását annak a személynek, aki a magyarság helyzetét életművével (tudományos, művészeti, politikai, vallási, humanitárius cselekvések) jelentős mértékben segíti, fejlődését előmozdítja.”
Megyénkből elsőként
Az idei évben az Alapítvány Kuratóriuma Szabó Dénes Kossuth–díjas karnagynak ítélte oda. A Kuratórium elnöke Lengyel Szabolcs a döntésről a következőket mondta:
–A Tőkés László Alapítvány kuratóriuma döntött a 2017. évi egyéni díjról. A díjat Szabó Dénes tanár úr kapja, aki a Nyíregyházi Cantemus kórus karnagya. Szabó Dénes jól beillik abba a sorba, ahogyan a Tőkés–díjasokat kiválasztjuk. A magyar nemzet érdekében végzett kiemelkedő munkáért adjuk a díjat. Az idei évben hetven éves Szabó Dénes. A megyéből eddig még senki nem kapott Tőkés–díjat.
A nyilvános rendezvényre várják az érdeklődők megjelenését.
Vincze Péter / szon.hu
Kisvárda – Szabó Dénes Kossuth–díjas karnagy veheti át az idén munkássága elismeréseként a XXIII. Tőkés–díjat a kisvárdai Tőkés László Alapítvány kuratóriuma döntése értelmében.
Tőkés–díjat, a róla elnevezett alapítvány elismerését ünnepi istentiszteleten adják szeptember 17–én vasárnap a kisvárdai református templomban, délután három órától. A megjelenteket Százvai László a Kisvárdai Református Gyülekezet vezető lelkipásztora köszönti. Igét hirdet Tőkés László református püspök, EP képviselő. Az ünnepi díjátadás a Himnusz közös eléneklésével kezdődik, majd ismertetik a kuratórium döntését. Berkes Sándor a Debreceni Kántus ny. karnagya mond laudációt, amit a kitüntetés átadása követ. A kitüntetést, a XXIII. Tőkés–díjat Szabó Dénes karnagy veheti át. A díjátadás követően köszöntik a díjazottat. A XXIII. Tőkés–díj átadása a Szózat közös eléneklésével ér véget.
Közel három évtizedes az egyéni díj
A 28 évvel ezelőtt /1989. november 22./ alapított Tőkés László Alapítvány Alapító Okiratának harmadik pontjában a következők olvashatók. „Egyéni díj adományozását annak a személynek, aki a magyarság helyzetét életművével (tudományos, művészeti, politikai, vallási, humanitárius cselekvések) jelentős mértékben segíti, fejlődését előmozdítja.”
Megyénkből elsőként
Az idei évben az Alapítvány Kuratóriuma Szabó Dénes Kossuth–díjas karnagynak ítélte oda. A Kuratórium elnöke Lengyel Szabolcs a döntésről a következőket mondta:
–A Tőkés László Alapítvány kuratóriuma döntött a 2017. évi egyéni díjról. A díjat Szabó Dénes tanár úr kapja, aki a Nyíregyházi Cantemus kórus karnagya. Szabó Dénes jól beillik abba a sorba, ahogyan a Tőkés–díjasokat kiválasztjuk. A magyar nemzet érdekében végzett kiemelkedő munkáért adjuk a díjat. Az idei évben hetven éves Szabó Dénes. A megyéből eddig még senki nem kapott Tőkés–díjat.
A nyilvános rendezvényre várják az érdeklődők megjelenését.
Vincze Péter / szon.hu