Megnyíltak a kapuk (Magyar állampolgárság)
Tegnaptól fogadják az egyszerűsített honosítási eljárás alapján magyar állampolgárságot igénylőket a magyar külképviseleteken. Az előjegyzésnek köszönhetően az első nap sorok nem alakultak ki a csíkszeredai és a kolozsvári konzulátusokon, az érdeklődés azonban igen nagy, ezért a következő időszakban várhatóan a Demokrácia Központokban is lehet időpontot kérni az iratok benyújtásához, így nem szükséges valamelyik konzulátushoz fordulni — tájékoztatta lapunkat Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője.
Sorok nélkül
Balogh György konzul, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivője szerint nem volt torlódás a külképviseleten, hiszen csupán az e napra előjegyzett személyeket fogadták a megbeszélt időpontokban. Mivel november 8-tól már felvették az előjegyzéseket, így előre egyeztetett időpontra hívtak be ügyfeleket. A főkonzulátus két épületében összesen öt ablaknál fogadják az igénylőket. Két műszakban dolgoznak, reggel nyolctól este kilencig, olykor fél tízig, amikor elmegy az utolsó ügyfél — tájékoztatott Balogh György. A kolozsvári főkonzulátuson is nagy munkában voltak e napon, mivel még meg kellett küzdeni a kezdeti gyakorlati nehézségekkel. A bukaresti nagykövetség konzuli osztályán tegnap tíz előjegyzett személyt fogadtak, itt sem voltak különösebb nehézségek. A bukaresti hivatalban egy ablak várja az igénylőket, hiszen az érintettek sokkal kevesebben vannak, mint Székelyföldön.
Székelyföldi vezetők az elsők
A csíkszeredai konzulátuson az első nap a három székelyföldi megye, Maros, Hargita és Kovászna önkormányzatának vezetői — Lokodi Edit Emőke, Borboly Csaba és Tamás Sándor — családjukkal együtt nyújtották be az állampolgárság iránti igénylésüket, így tett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. Lokodi Edit Emőke, Maros Megye Tanácsának elnöke szerint a kérelem benyújtásánál a fő motivációja az volt, hogy magyar, miként a felmenői is azok. Tamás Sándor szerint fontos üzenetet hordoz, hogy az elsők között nyújtották be állampolgársági kérelmüket: úgy legyünk magyar állampolgárok, hogy Székelyföldön élünk és dolgozunk. Borboly Csaba szerint az utód kéri ma azt, amit az elődtől elvettek. "A döntést közéleti szempontból azért tartom fontosnak, mert így jobban kifejezhetjük összetartozásunkat, az erdélyi magyar közösség pontot tehet egy folyamat végére, amelyet egy szóval lehet leírni: elszakítottság. Ennek a mai naptól vége" — jelentette ki. Antal Árpád úgy véli, számára elsősorban érzelmi kérdés a magyar állampolgárság megszerzése. Mint mondta, azért jelentkeztek az elsők között, hogy megmutassák, nem kell félniük az esetleges megtorlásoktól azoknak, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel.
Tőkés: félrevezet az RMDSZ
Tegnap Nagyváradon és Marosvásárhelyen megnyitották kapuikat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kialakított Demokrácia Központok. Nagyváradon Tőkés László, az EMNT elnöke maga is beadta állampolgársági igényét három gyermekével együtt. Tőkés László ünnepi köszöntőjében nagyra értékelte, hogy most szabadon döntheti el mindenki, vállalja-e a magyar állampolgárság által a nemzethez való tartozást. Az identitás vállalása és megerősítése számára ugyanis rendkívüli lehetőséget biztosít a magyar állampolgárság felvétele — hangsúlyozta. Tőkés a sajtón keresztül is felhívást intézett a romániai magyarokhoz, hogy éljenek a törvény adta lehetőségeikkel, és vállalják hitbeli, vallási és nemzeti önazonosságukat. Mint mondta, az állampolgársági törvény a december 5-i népszavazás és a Kempinsky-korszak lezárásának tekinthető, noha továbbra is árnyék vetül erre a folyamatra. Nagy József Barna irodavezetővel együtt Tőkés László jelezte: az RMDSZ félrevezeti a lakosságot a magyar állampolgársági kérelem témakörében. Az EMNT elnöke szégyenfoltként értékelte, hogy az RMDSZ különböző képviselői kettős kommunikációval egyrészt kijelentik, nem tartanak igényt a magyar állampolgárságra, másrészt pedig tájékoztató füzetecskét adnak ki, melyben arra buzdítják az embereket, hogy állampolgársági kérelmüket és az ehhez kapcsolódó dokumentációt vigyék az RMDSZ-hez.
Újabb Demokrácia Központok
Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője lapunk érdeklődésére elmondta: óriási az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, és annak ellenére, hogy az új esztendő első napján általában pangás jellemzi a közintézményeket, az irodában sokan megfordultak. Azt is elmondta: a Demokrácia Központok a következő időszakban nem csak tanácsadással, ügyintézéssel tudják segíteni a magyar állampolgárságot igénylőket, hanem várhatóan időpontot is lehet majd kérni az irodában, így nem szükséges valamely külképviseleti irodához fordulni. A következő időszakban Kézdivásárhelyen és Baróton is megnyílik a központ, avatás előtt áll a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai — tájékoztatott a Demokrácia Központok sajtóirodája.
Erdélyiek Budapesten
Budapesten is átadták az első egyszerűsített honosítási kérelmet tegnap. A kolozsvári Hantz Péter egyetemi oktató beadványát Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára vette át. Hantz Péter hangsúlyozta: a határon túli magyarok mindig is a magyar nemzethez tartozónak érezték magukat, és számára az állampolgárság azért fontos, mert az összetartozás érzését erősíti. "Nagyon jó érzés volt, már nagyon régen várok arra, hogy magyar állampolgárrá válhassak" — fogalmazott Hantz Péter, aki jelenleg Svájcban dolgozik, és elsősorban érzelmi indíttatásból szeretne magyar állampolgár lenni. Mint ismeretes, az egyetemi oktató 2006. november 22-én több magyar nyelvű táblát szerelt fel a BBTE épületeiben az ellen tiltakozva, hogy a többnyelvű feliratozásról már 2005-ben meghozott egyetemi határozatnak nem szereztek érvényt. Ezt követően kizárták a felsőoktatási intézményből. Ugyancsak Budapesten, a XVI. kerületi önkormányzatnál nyújtja be a honosítási kérelmet a tusványosi szabadegyetem és diáktábor központi szervezőcsapata. Huszonöt fős csapatban a Magyar Ifjúsági Tanács elnökségi tagjai és a tagszervezetek vezetői is jelen vannak. A fiatalok az ügy fontosságára kívánják felhívni a figyelmet, és arra biztatják az erdélyi magyar ifjakat, hogy éljenek a lehetőséggel.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alkotmányos garancia a határon túli magyarság védelmére
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az RMDSZ zuhanórepüléséről, a magyar-magyar párbeszédről, az anyaország védőhatalmi státusáról és a kereszténység szerepéről az Európai Unióban. – A nemrég lezajlott RMDSZ-kongresszusra önt nem hívták meg, noha 2009-ben az Összefogás Listáján, RMDSZ-színekben jutott be az Európai Parlamentbe. A kongresszuson a leköszönő elnök, Markó Béla keményen bírálta az EMNT-ét, utódja, Kelemen Hunor később párbeszédet ajánlott. 2011-ben milyen a viszony Tőkés László és az RMDSZ között?
– Hogy elkerüljek mindenfajta személyeskedést vagy önérzeteskedést, a kérdést nem az RMDSZ hozzám való viszonyából közelíteném meg, hanem az RMDSZ általános magatartása felől. Nézzük, hogyan viszonyul az RMDSZ a Fidesz Magyar Polgári Szövetséghez, és személyesen Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Látnivaló, hogy az RMDSZ magatartásában nagy baj van. Jól kijön a román versenypártokkal, ünnepelteti magát Emil Boc-cal, Crin Antonescuval, Victor Ponta szociáldemokrata pártelnökkel. Miközben felvonul az egész levitézlett szoclib képviselet, ők csak a fideszes Pelczné Gáll Ildikót hurrogják le, neki mondják azt, hogy ne szóljon bele az erdélyi magyarok politikájába. Kiderül: ők mindig függetlenek voltak, és nem tűrték, hogy kívülről diktáljanak nekik, miközben minden elképzelhető tisztátalan román és magyar politikai erővel összeszűrték a levet. Innen kell megítélni, hogy hozzám és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz hogyan viszonyul az RMDSZ, vagy miként tekint a még meg sem lévő Erdélyi Magyar Néppártra? Bármit mondhat Kelemen Hunor, ez az általános viszonyulás nagy kételyeket ébreszt az emberben. Tény, hogy nagyon rászorulnak arra, hogy rendezzék viszonyukat az EMNT-vel, ezért ha fogcsikorgatva is, de belátják: valamit tenniük kell. Ezzel a kényszerhelyzettel magyarázható Kelemen Hunor békülékeny magatartása.
- Az RMDSZ új elnöke az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot szeretné újjáéleszteni. Újra indulhat-e egy ilyen körülmények között a párbeszéd?
– A kongresszus után telefonon felhívtam Kelemen Hunort és jókívánságaimat fejeztem ki neki. A politikusok nem önérzeteskedhetnek, pláne nem tehetik ezt a magyarság bőrére. Amint már utaltam erre, az RMDSZ részéről megegyezési kényszerhelyzet áll fenn. Az EMNT-nek és nekem is az a meggyőződésünk, hogy együttműködésre vagyunk ítélve. Erről egyetértés alakult ki Brüsszelben, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács kihelyezett tanácskozásán. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy egymással tusakodjunk, egymással viaskodjunk: jó volna, ha a másik fél is így gondolkodna. Látni való azonban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon csak addig működött a párbeszéd, amíg az RMDSZ erre rászorult. Magyarán csak az EP-választások idejére sikerült működésbe hozni a párbeszéd intézményét. Utána megnyugodtak, hogy a választásokon az RMDSZ nem vallott kudarcot, igaz, nagymértékben az EMNT-nek is köszönhetően. Ezt követően már elfeledkeztek az erdélyi magyar összefogásról. Zuhanórepülésében az RMDSZ még mélyebbre süllyedt, és ezt volt hivatott elfedni a kongresszusi feszticizmus. Ma még inkább rákényszerülnek az egyezkedésre, ugyanakkor azt is látni, miként sorakoznak fel a Fidesszel szemben. Mindez azt mutatja, hogy saját kárukra és a magyar közösség kárára is képesek további baklövéseket elkövetni. – A 2012-es választások kopogtatnak az ajtón. Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményező testülete teljes gőzzel hozzálátott a pártbejegyzéséhez szükséges aláírások összegyűjtéséhez, tehát indulni szeretnének a jövő évi választásokon. Az RMDSZ a parlamentből való kieséssel riogat, közben az is nyilvánvaló, hogy az EP- és a romániai parlamenti választásokon csak a közös lista lehet eredményes. Valamennyi fél részére kényszerré válik a megegyezés… – Kézdivásárhelyen nyitottuk meg nemrég a helyi Demokrácia Központot, ahol közösségi fórumot is szerveztünk. Nagy meglepetésemre néhány tisztességes kételkedő ember még mindig azt firtatta, hogy miért szövetkeztünk 2009-ben az RMDSZ-szel. Türelmetlen és bántóan megfogalmazott felvetésére azt mondtam: önök közül ki vállalta volna azt, hogy az RMDSZ-szel való szembenállás következtében az erdélyi magyarok közül ne jusson be senki az Európai Parlamentbe? Miben vétettem a magyar ügy ellen, hogy ott vagyok és Brüsszelben képviselem az autonómiát? És hellyel-közzel hárman képviseljük… Talán az sem volna tragédia, ha négy évre megszűnne a magyar parlamenti képviselet, ami tisztulást hozna maga után. Csakhogy ez olyan fegyvertény lenne az RMDSZ kezében, amit nem lehet vállalni. Valójában arról vagyok meggyőződve, hogy jobb ott lenni, mint kívül maradni. Ha ezt elfogadjuk egyik abszolút prioritásként, akkor együttműködésre vagyunk ítélve.
– Beszéljünk néhány gondolat erejéig a kormányzati szerepvállalásról. Az RMDSZ kormányzati részvételének sikerét a nemzeti oldalon sokan megkérdőjelezik: szüksége van az erdélyi magyarságnak arra, hogy képviselete mindig ott legyen a román kormányban, vagy annak holdudvarában? – Nehéz azt megállapítani, hogy az RMDSZ politikai prostitúciója nélkül mi lenne ma iskoláinkban, művelődési házainkban, sajtónkban, vagy hogyan élnének a székelyföldi magyarok, és hogyan boldogulna a szórványvilág? Egy nagyon beszédes ellenérvet hoznék fel az RMDSZ sikerpropagandájára. Vegyük az egyházi iskolákat és az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatását: e hivalkodó politika ellenére, húsz évvel Ceauşescu halála után, sehol nem állunk. Néhány egyházi iskolát szemszúrásból visszaadtak, de ezek zsákban táncolnak. Alkotmánymódosításkor azzal etették meg az erdélyi magyar választókat, hogy azért kell elmenni szavazni, mert lesz felekezeti oktatás. A mai napig nincs felekezeti oktatás! Egy ösztövér állami-egyházi vegyeskereskedésben mozgunk. Ennek megfelelően iskolaépületeinket úgy adták vissza, hogy visszabérelik számunkra, ami a lehető legrosszabb megoldás. Az állam kiskaput kínál, hogy a román törvényeket – amely nem szabályozza az egyházi oktatást –, látszatszerűen betartsuk. Az iskola, mint intézmény, és mint tulajdon sincs rendezve. A Mikó-kollégiummal, a zilahi református Wesselényi-kollégiummal, az erzsébetvárosi vagy a máramarosszigeti iskoláinkkal ugyanez a helyzet: csúfolkodnak velünk, megvárják, amíg kipusztulunk. Alapvetően rossz irányba megy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. – Brüsszelben, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács ülését követően megtartott sajtóértekezleten ön azt mondta, hogy Magyarországtól védőhatalmi státust, az utódállamok többségi politikusaitól tárgyalást, az Európai Uniótól az autonómia-törekvések támogatását kéri. Hol tartunk jelenleg autonómia ügyben? – Elvesztegettünk húsz évet, és ezért egyfelől a nacionalista, nemzeti-kommunista politika, a továbbélő titkosszolgálat tehető felelőssé, akik felőrölték, megosztották a magyarságot, beépültek sorainkba. Látom, hogy mi van az egyházamban! Ha az egyházamban ezt tapasztalom, mi lehet a politikai és a civil szférában? Ez a külső ok. A belső ok mi magunk vagyunk. Azzal áltattak bennünket és magukat egyes magyar politikusok, hogy a kis lépések opportunista politikájával nagy eredményt érünk el, és ráterelték a magyarságot az egyirányú útra. Hivatalos magyar politikusaink többé vagy kevésbé minden országban belementek ebbe. Magyarország nem tudott támogatni: ott is a posztkommunista politizálás uralkodott el. Európa meg azt szereti, ha itt csend van. Fájó szívvel várom, hogy mit hoz az idei népszámlálás? Nagyvárad magyarsága az első és a tizedik pártkongresszus között 30 ezerrel csökkent. A meglévő magyarságnak ugyanakkor olyan rossz a korfája, hogy ha valami csoda nem történik, borítékolni lehet végzetes megapadásunkat. De hasonló a helyzet Erdély más részeiben is. – Dél-Tirol autonómiatörekvését az mozdította előre, hogy Ausztria védőhatalmi státust gyakorolt egykori tartományának lakossága fölött. Mai körülmények között elvárható ez Magyarországtól? – Egyelőre megelégszünk Magyarország nem hivatalos védhatalmi politikájával: ez már meglévőnek tekinthető. Természetesen az volna a jobb, hogyha ez valamilyen politikai egyezség formájában is alakot öltene. Ezt most az alkotmányozás rendjén kellene rögzíteni. Az túl gyenge megfogalmazás, hogy Magyarország felelősséget érez a határon túli magyarságért. A felelősségvállalás jobb változat lenne, de ez is csupán frazeológiai szinten mozog. A politikai elköteleztetés erősebb formáját kellene alkotmányos módon megtalálni, mint ahogy a Lisszaboni Szerződésben már egy gyenge kisebbségvédelmi megfogalmazás is nagy eredménynek számít. A tavalyi két neves törvény, a trianoni emléktörvény és a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvény feljogosít a reményre, hogy az elkezdődött folyamatban alkotmányos formát ölt a határon túliakkal szembeni anyaországi védőhatalmi státus. – Az Európai Uniótól milyen segítségre számíthatunk? – Erre a kérdésére nagyon nehéz választ adni. Gondoljunk a ciánügyben elért visszhangos eredményre. Elsöprő többséggel szavazta meg az Európai Parlament a ciántechnológiára vonatkozó tilalom ajánlását. Egyelőre úgy néz ki, hogy az illetékes biztos, és az Európai Bizottság semmibe veszi a kötelező erejű határozatot, és azt a tiltakozást, amit a világ globális elszennyeződése idején az egész világ követel, elvár Európától. Látni való, hogy mennyire erős, kőkemény ellenérdekek működnek: a kisebbségi és regionális nyelvek chartáját sem mindenki írta alá. És az emberjogi keretegyezményt sem! Itt már a szavazatoknál keményebb érvek érvényesülnek. Ezért fűztem hozzá az Európával szemben támasztott követelmények mellé, hogy le kell ülni a többségi nemzetek politikusaival, és kétfelől kell fúrni az alagutat. Itthon kell rákényszerítenünk a politikumot arra, hogy komolyan vegye követeléseinket, de ez nem fog menni ilyen kongresszusi light-menetben, a kormányban való részvételt öncélnak tekintő politizálással. Kacagnak rajtunk: még elélünk öt évig a kisebbségi törvény ígéretével. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban megállapodtunk arról, hogy a kisebbségi törvénytervezet egy kiinduló pont: az RMDSZ urai közben úgy adják el a törvénytervezetet, mintha már itt volna a Kánaán. És akkor még hol állunk az autonómiától. Addig nincs mit beszélni európai segítségről, amíg mi magunk nem vívjuk meg saját harcainkat. Ezért tartom a KMAT összejövetelét rendkívül fontosnak: eddig a legreprezentatívabb formában és mértékben voltunk együtt, de a nagy hiányzó megint az RMDSZ. Hívtuk őket, de nem jöttek el. Mit mondjunk a kongresszusra, ha két napra rá ilyen hamis színben tűnik fel a párbeszédről szóló fogadkozás. – Brüsszelben tárgyaltak a Lisszaboni Szerződés alapján elindítható állampolgársági kezdeményezésről is. Egymillió aláírást kellene összegyűjteni hét országból a székelyföldi autonómiatörekvések támogatására. Milyen hozománya lehet egy ilyen kezdeményezésnek? – Ebben a témában két szintről beszélhetünk. Egyrészt az aláírások puszta megléte óriási siker volna, és a jelképes politizálás szintjén hordozna nagy üzenetet, sőt politikai fegyver lenne az aláírások puszta összegyűjtése is. Ugyanakkor a másik szinten ez még távolról sem jelenti azt, hogy ez a fontosnak mutatkozó politikai eszköz működni fog. Annyi gát van beépítve, olyan sok akadály áll útjában az állampolgársági kezdeményezés érvényesülésének, hogy csupán egy szép politikatörténeti eseménnyé minősülhet. Még ha kedvező minden körülmény, és minden feltételnek eleget teszünk, sőt még ha egy parlamenti közvitán el is tudjuk fogadtatni az érveinket, akkor is azt mondhatja az Európai Bizottság, hogy nem indít törvénykezdeményezést. Ez jogában áll. Mégis el kell indítani a kezdeményezést optimizmussal: tegyük meg azt, ami rajtunk múlik, és a többit bízzuk a Jóistenre. Tudni kell azonban, hogy az állampolgári kezdeményezés ügye kockázatos pálya, eleve el lehet rontani. Óva intem azokat, akik egyeztetés nélkül előre sietnek, és szeretetre méltó voluntarizmust gyakorolnak: egy rosszul megfogalmazott, az európai országokban kételyeket ébresztő kezdeményezés eleve kudarcra van ítélve. Fokozott mértékben szükséges az, hogy a KMAT tagjai, a magyar közösségek egyeztessenek, és a közösségi politikai bölcsesség útján járjunk. Az aláírásokhoz szükséges hét országból öt itt van a Kárpát-medencében. – EP-alelnökként az utóbbi időben sokat foglalkozott az Európán kívüli országok keresztényüldözésével. Ha az Európai Unióban nem is üldözik a keresztényeket, látni kell, hogy minden lehetséges módon igyekeznek őket marginalizálni. Példa erre az Unió idei, 2011-es naptára, amiből szándékosan kihagyták a keresztény ünnepeket. Milyen jövője van a kereszténységnek az Európai Unióban? – Ma Nyugat-Európában nagyfokú képmutatás mutatkozik ezen a téren. Az emberi jogokat elvi szinten védi kiemelten az Európai Unió: ha egy homoszexuális vagy egy fogyatékos embert bármilyen bántódás ér, nagy valószínűséggel nyilatkozat lesz belőle, és tiltakozást vált ki. Ezzel szemben a kereszténység ellen kollektív módon elkövetett visszaélés, hátrányos megkülönböztetés legtöbbször nem éri el az európai törvénykészítők ingerküszöbét. Ha a koptoknak patakban folyik a vére, ez önmagában nem háborítja fel a liberális vagy szocialista képviselőket annyira, mint ha a hamburgi utcán elakasztanak egy mohamedán bevándorlót. Az Európai Parlamentnek kifejezetten van egy keresztényellenes, vagy a kereszténység iránt érzéketlen szárnya. A másik oldalhoz képest ez általában többséget képvisel. Hasonló a helyzet az Európai Bizottságban is. Január 31-én ülésezett Catherine Ashton asszony vezetésével a Külügyi Tanács: hiába szorgalmazták többen is az üldözött keresztények védelmét, a konkrét döntést elhalasztották. A támogatók egy része jó esetben azt mondta, hogy együtt ítéljük el a mohamedánok és más vallások üldözését. Ha világviszonylatban az üldözöttek 75 százaléka keresztény, és vér folyik az alexandriai utcákon, vagy szitává lövik az egyetlen iszlám országbeli keresztény minisztert, Shabhaz Bhattit Pakisztánban, aki egyébként közel állt hozzám, akkor mire várunk? Ha ezt még mindig partikuláris emberjogi kérdésként kezelik, akkor felteszem a kérdést: hogyan állunk a kereszténység védelmével Krisztus után 2000 esztendővel? 2011-ben Krisztus követői még mindig szabad prédává válhatnak, mint az őskereszténység idejében?
Makkay József
Erdélyi Napló. Erdély.ma

Továbbra is támogatják a Demokrácia Központokat (Németh Zsolt Kézdivásárhelyen)
A kézdivásárhelyi EMNP vendége volt Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Zsigmond Barna Pál csíkszeredai magyar főkonzul és Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke társaságában érkezett a céhes városba.
Meglátogatták a helyi Demokrácia Központot (DK), a Beke Ernő-féle Gyűjtemények Házát, majd az EMNP székhelyén sajtótájékoztatón ismertették tapasztalataikat. Mindig megdobog a szíve, ha Kézdivásárhelyre érkezik, számára ez a legkedvesebb erdélyi város – vallotta be Németh Zsolt. Hosszasan értékelte a Demokrácia Központ tevékenységét: eredményesen működik, jelentős a hozzájárulásuk a honosítás megvalósításában, köszönet illeti egyedülálló munkájáért. Mint mondta, eddig 600 ezer friss állampolgára van Magyarországnak, folytatják a honosítást, fenntartják az anyagi forrásokat, el szeretnék érni, hogy ez a szám a következő négy évben elérje az egymilliót. Ehhez hatékony munkára van szükség, a Demokrácia Központok munkatársaival közösen kell megtalálniuk az utat a honosítás felpörgetéséhez. Kampányok jönnek, kampányok mennek, ezekben az időkben a politikumnak is ki kell nyilvánítania a konszenzust, az együvé tartozást – hangoztatta. Papp Előd az erdélyi magyarok legközelebbi barátjának nevezte Németh Zsoltot. A honosítás a nemzetegyesítést jelenti, ezentúl több időt kell ennek szentelni, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel – szögezte le. Szilágyi Zsolt államelnök-jelöltségével kapcsolatban elmondta, jól haladnak az aláírások gyűjtésével, ma-holnap meglesz a kellő számú aláírás, a jelölt dossziéját kedden iktatják a bukaresti választási irodában. Kíváncsian várják az ezt követő eseményeket – fűzte hozzá. Az SZNT elnöke is támogatta aláírásával Szilágyi indulását, összeállt a közösség, mely elláthatja az erdélyi magyarság érdekképviseletét – hangoztatta. Johann Taierling felső-háromszéki EMNP-vezető elmondta, Kézdiszéken eddig hétezer személy kapott magyar állampolgárságot, de van, mit tenni, hiszen a kisrégióban hetvenezren élnek. Szombat estig gyűjtik a Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírásokat, akit tudnak, személyesen keresnek fel, mások az EMNP székházában adhatják le kézjegyüket – számolt be. Újságírói kérdésre válaszolva Németh Zsolt elmondta: hamis az Index portál állítása, mely szerint tízezres nagyságrendben történtek volna visszaélések a honosítás kapcsán. Ha lett volna visszaélés, a magyar hatóságok felléptek volna ezek ellen – nyomatékosított. Kinek az érdeke a honosítás elleni támadás? – tette fel a kérdést. A feleletet a választási kampányban kell keresni, korábban a szocialista párt a „23 millió román” veszélyével próbált keresztbe tenni – mondta a politikus.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kettős aláírásgyűjtés
Két aláírásgyűjtést is folytat párhuzamosan az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a kötelező migrációs kvóta ellen. A magyar állampolgársággal is rendelkezők támogathatják a Fidesz által kezdeményezett véleménynyilvánítást, a román állampolgárok pedig csatlakozhatnak az EMNP hasonló, de Romániára vonatkozó kezdeményezéséhez.
Mindkét ív aláírható a háromszéki Demokrácia Központokban, de hamarosan önkéntesek is gyűjtik majd a támogató kézjegyeket – jelentette be Balázs Attila, az EMNP megyei elnöke. Benedek Erika, a Néppárt megyei önkormányzati képviselője elmondta, tudomásuk szerint Romániában még egyetlen párt sem kezdett ilyen aláírásgyűjtésbe, ők azonban úgy értékelik, ilyen fajsúlyú kérdésben ki kell kérni az emberek véleményét, késő lesz akkor tiltakozni, amikor betelepülők tízezreivel árasztják el az országot. A romániai helyzetre vonatkozó petíció kétnyelvű, számítanak arra, hogy nemcsak magyarok, de románok is aláírják. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A tizezredik Kézdiszéken (Magyar állampolgárságot kérvényezők)
Tegnap délben a kézdivásárhelyi Demokrácia Központban Ferencz Attila irodavezető ünnepélyes keretek között adta át a Vasút utcában lakó Molnár Szilveszter Ödönnek, a magyar állampolgárságot igénylő tizezredik kérvényezőnek járó szimbolikus ajándékcsomagot. Az iroda 2011 óta működik, idén mintegy ezerötszázan fordultak hozzá.
A magyar állampolgárságot kérvényezők száma ennél sokkal nagyobb, hiszen az RMDSZ és más civil szervezetek is foglalkoznak a honosítással, de a kérvényezők zöme a Demokrácia Központokban kérte a magyar állampolgárságot. Az irodavezető elmondta, hogy a központ munkanapokon várja a kérvényezőket.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)