A váratlanul meghalt Szabó T. Ádámra /Kolozsvár, 1946. márc. 12.-Budapest, 1995. dec. 7./ emlékezett K. Lengyel Zsolt, felvázolva az elhunyt gazdag életművét. Szabó T. Ádám nyelvészeti tanulmányait Kolozsváron kezdte meg, majd emigrálását követően Hamburgban és Helsinkiben folytatta, végül 1979-től 1981-ig Groningenben fejezte be. A holland egyetemen docensként működött. Második házassága révén letelepedett Budapesten, ahol 1981-től az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtörténeti és Dialektológiai Tanszékén tudományos munkatársként dolgozott. Közben vendégelőadást vállalt finnországi konferenciákon. Legutóbb a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen nyelvtörténetet adott elő. Pályaválasztásában a döntő lökést édesapjától, Szabó T. Attilától /1906-1987/, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár megalkotójától kapta. Szabó T. Ádám Décsy Gyula hamburgi professzornál doktorált, disszertációjában feldolgozta az 1466-os Müncheni Kódex szókincsét /ezt 1977-ben kiadta a wiesbadeni Harrasowitz Kiadó/. Szinte hihetetlen, hogy a budapesti minősítő testület a Németországban elnyert tudományos fokozatát a rendszerváltozás előtt nem ismerte el. Doktori munkájának újabb változatát 1985-ben közzétette /Müncheni Kódex (1466). A négy evangélium szövege és szótára, Európa Kiadó, Budapest, 1985./. 1981-ben adta közre Kolozsvár környéke helyneveinek történeti-etimológiai vizsgálata I. A-E című, adattárral ellátott kis várostörténetét. Több könyve jelent meg, számtalan tanulmánya, közleménye, könyvismertetése. /Bécsi Napló (Bécs), január-február./

A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./

A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./

A kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban mutatta be dr. Benkő András zenetörténész Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben /Polis, Kolozsvár, Balassi, Budapest, 1996/ című könyvét, amely két kiadó összefogásával látott napvilágot. A könyv 1500 műemlék erdélyi orgonát vett számba. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./ Dávid István orgonaművész a kolozsvári Zeneakadémián szerzett diplomát, áttelepült Magyarországra, jelenleg a nagykőrösi református egyházközség orgonaművésze és a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának tanszékvezető tanára. Könyvének tíz éves múltja van. A könyv bevezetőt nyújt az erdélyi orgonaépítés történetéhez, de szerepelnek benne a katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházak orgonáinak összeírásai is. Az erdélyi orgonák megmentésére hozták létre Magyarországon az Orgona Transsylvania Alapítványt. - Dávid István nemrég orgonakoncertet adott Kolozsváron, a Szent Mihály templomban. A bevételt az erdélyi orgonaművészet segítésére, valamint a történelmi értékű orgonák javítására fordítják. /Leopold Erika: Meg kell menteni az erdélyi orgonákat. = Népszava, nov. 22./

Egy éve indult meg a Partiumi Füzetek sorozat a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely /PBMEB/ kiadásában. A sorozat szerkesztője a PBMEB elnöke, Dukrét Géza. Megjelent a sorozat hatodik kiadványa, Bessenyei István Sarmaság című kismonográfiája. Az ötödik volt a közismert Benedek Zoltán munkája: A nagykárolyi Károli Gáspár református templom. /Fejér László: Partiumi Füzetek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Aug. 26-27-én Kolozsváron emlékeztek Reményik Sándor költőre, születésének 110. évfordulója alkalmából. Az ünnepségre a millennium jegyében gyűlt össze számos erdélyi és magyarországi közéleti személyiség. ″Egy lángot adok, ápold, add tovább...″ címmel tartották meg a hétvégi rendezvényeket. Dávid Gyula, a tudományos ülésszak házigazdájaként mondta el bevezetőjét. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke értékelte a költő életművét. Reményik Sándor ″elutasította az igazságtalan trianoni rendezést, s egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy szülőföldje, szeretett városa, Kolozsvár és a közel kétmillió erdélyi magyar egy közönyös nagyhatalmi döntés következtében egyik napról a másikra idegen és vele szemben ellenségesen viselkedő, erőszakos elnemzetietlenítésére és beolvasztására törekvő kormányzat uralma alá kerül.″ Ezért még idézni sem volt szabad a két kis kötetre rúgó Végvári-verseket. Hamarosan változott a költő hangneme, és a Végvári-versek harciassága helyett a ″vallásos hitben, az evangéliumi testvériség gondolatában keresi a jóvátételt″. Bertha Zoltán, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára szintén Reményik vallásos verseiről tartott előadást. Kántor Lajos Malomkövek közt - álmok szőnyegén című előadásában Reményiket, a szerelmes embert mutatta be, aki két asszony iránti érzelmeivel vívódott haláláig. Ferencz Árpád fiatal lelkipásztor előadása Teológiai széljegyzetek Reményik kereszténységének margójára lelkészi megközelítését adta a Reményik-lírának. Az előadásokkal párhuzamosan tartották meg a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány által szervezett versmondó versenyt hazai és magyarországi résztvevőkkel, majd megnyílt a Reményik Sándor Galériában a gyermekrajz-kiállítás, a rajzok eredeti megközelítését nyújtották a Reményik-verseknek. Hantz Lám Irén a költő életéről készült fényképkiállításon vezetette végig a közönséget. Másnap kezdődtek a Reményik-ünnepség egyházi rendezvényei a főtéri evangélikus templomban, ahol Jancsó Adrienne bensőséges hangulatú Reményik-versműsora hangzott el, majd Dávid Gyula Reményik Sándor-emlékdíjakat adott át. Díjat kapott a Szegeden letelepedett Sövényházi Sándor Judit, akinek induló költői pályáját annak idején Reményik igazgatta, Jancsó Adrienne előadóművész, és a Reményik-emlékplakett megalkotója, Gergely István. Ezután ünnepélyes leleplezték az evangélikus templom udvarán Vágó Gábor Reményik-mellszobrát, amelyen részt vett többek között Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Kolozs megyei parlamenti képviselők és számos más közéleti személyiség. A résztvevők megkoszorúzták Reményik síremlékét a Házsongárdi temetőben. A délutáni egyházi ünnepség dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek igehirdetésével kezdődött. /Makkay József: 110 éve született Reményik Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

"A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet az ötödik alkalommal rendezi meg a kárpát-medencei teológiák "teolimpiáját". Idén ápr. 19-22. között - a millennium jegyében és az ökumenizmus szellemében - tartják a találkozót. Az ötödik teolimpia meghívottjai Magyarországról a budapesti Református Teológiai Intézet, az Evangélikus Teológiai Akadémia, a debreceni Református Hittudományi Egyetem, a pápai Református Teológiai Intézet, a sárospataki Református Teológiai Akadémia, Erdélyből a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, a nagyszebeni Protestáns Teológiai Intézet, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Felvidékről a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia. A "kisolimpián" sakk-, asztalitenisz-, kézilabda-, röplabda-, kosárlabda-vetélkedők folynak majd, de labdarúgó-mérkőzéseket és síkfutóversenyeket is rendeznek. A rendezvényen valószínűleg részt vesz Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára, aki a lelkészeknek a kárpát-medencei magyarság tudatformálásában játszott szerepéről tart előadást. /Kárpát-medencei teológiák "olimpiája" = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./"

"A Magyar Reformátusok Világszövetsége júl. 4-6. között, Nagyvárad-Félixfürdőn tartott jubileumi közgyűléséről nyilatkozatot adott ki. A tisztújítás során az elnöki tisztségbe másodszorra is Tőkés László királyhágómelléki püspököt választották meg, az új főtitkár Takaró Mihály dunamelléki főgondnok, az új jegyző pedig dr. Hermán M. János, a Királyhágómelléki Egyházkerület előadótanácsosa lett. A közgyűlés indítványozta, hogy az Egyetemes Zsinattal közösen hozzanak létre egy külügyi és ökumenikus bizottságot nemzetközi kapcsolataik intézményes kiépítése céljából. A közgyűlés visszautasította azokat, a IV. Magyar Világtalálkozót és - általában - az MRVSZ-t érő, bel- és külföldről származó gyanúsítgatásokat és vádakat, melyek Krisztus evangéliumának és a nemzet szolgálatának ügyét egymással szembe akarják állítani. - Az MRVSZ teljes támogatásáról biztosítja a státustörvényt. Kiemelt fontosságú feladat a kommunizmus idején elsorvasztott és az utóbbi évtizedben újraalakult magyar református iskolarendszer továbbfejlesztése, külön hangsúlyt fektetve a felsőoktatási tanintézetek támogatására (Károli Gáspár Református Egyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Kálvin János Teológiai Akadémia stb.). /Nyilatkozat. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 13"

"November 29-én megnyílt Budapesten, az Országházban a Magyarságtudat és egyház az uniós csatlakozás küszöbén című konferencia. - Magyarország és a magyarság felkészülése az európai uniós integrációra nagyon komolyan igényli a történelmi hagyományokkal felruházott egyházak közreműködését - mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter. A tanácskozáson többek között a magyar kormány, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem képviselői és a határon túli magyar történelmi egyházak vezetői, így például Tőkés László Királyhágó-melletti református püspök, Erdélyi Géza szlovákiai református püspök és Bartal Károly szlovákiai római katolikus apát vettek részt. Az előadások a határon túli magyar egyházak helyzetéről, a határon túli magyarság közösségépítéséről, az egyházak diaszpórában betöltött szerepéről, illetve a magyar egyházak és az európai uniós tagság kapcsolatáról szóltak. /Az egyházak szerepe az uniós csatlakozásban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ A 2005-ös költségvetésben már szerepelhet az az elkülönített alap, amely a határon túli magyar történelmi egyházakat támogatja - jelentette be a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára a konferenciát lezáró sajtótájékoztatón. Az előadásokban szó volt a határon túli magyar egyházak helyzetéről, a határon túli magyarság közösségépítéséről, az egyházak diaszpórában betöltött szerepéről, illetve a magyar egyházak és az európai uniós tagság kapcsolatáról. /Elkülönített alap a határon túli magyar egyházak támogatására. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./"

Háromnapos oktatási konferenciát tartottak a múlt hét végén a Kárpát-medencében tevékenykedő magyar nyelvet és irodalmat oktató tanárok Szatmárnémetiben a szakminisztérium, a megyei tanfelügyelőség és a Magyar Reformátusok Világszövetsége szervezésében. A konferencia témája: a Kárpát-medencei közös alaptanterv aktualitása és regionális tantervváltozat kidolgozása. Berki Anna a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa, a HTMH elnökének, Bálint-Pataki József üzenetét tolmácsolta, majd a határon túli magyarságnak nyújtott támogatásokról tartott előadást, melyben kiemelte: annak köszönhetően, hogy újabban egy gyermekért is jár oktatási támogatás, az idén 210 ezer fiatal vehette ezt igénybe. Erdélyben 88 ezer tanuló és 4400 oktató kapja meg esztendő végéig az ezzel járó összeget. Kiemelte 2004-ben a szórványban élő fiatalok oktatási támogatására, kollégiumok építésére és fenntartására elkülönítettek 90 millió forintot. Folynak a délvidéki magyar egyetem előkészületi munkálatai, s valószínű, hogy 2005 őszén megnyithatja kapuit. Takaró Mihály, a MRVSZ főtitkára, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora elmondta, hogy a XX század magyar irodalmának tanításával ma is problémák vannak, ami elsősorban a politika beavatkozásával magyarázható. Az irodalom oktatásában hangsúlyt kell kapnia a magyarságtudatnak. Dr. Murvai László az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának főigazgatója a magyar irodalmi helye a közoktatásban címmel, dr. Fóris Ferenczi Rita, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa a tantervi keretekről, Kónya László tanár, a megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese az anyanyelv és irodalom tanítása az oktatási rendszer átszervezésének folyamatának témakörében tartott előadást. /(Sike Lajos): Kárpát-medencei oktatási konferencia Szatmárnémetiben. Magyar-magyar szellemi kézfogás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Másfél ezren kísérték utolsó útjára Fülöp G. Dénest, a Vártemplom néhai lelkészét Marosvásárhelyen. A város egyik legközkedveltebb papjának számító Fülöp G. Dénest búcsúztató istentiszteletet Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta. A környékről, Magyarországról és Nyugat-Európából érkező hat lelkész beszélt Fülöp G. Dénesről. A nemzetéért tevékenykedő és ezért meghurcoltatásban, bebörtönzésben részesült papot szelíd harcosnak nevezték. A holland Johann Schieppenbord azért mondott köszönetet elhunyt kollégájának, mert általa megismerhette a magyar egyháztörténetet; dr. Nagy István, a budapesti Károli Gáspár Egyetem, illetve a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola tanára a szellemi örökség átvételének és továbbadásának fontosságáról beszélt; Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora Orbán Viktor volt miniszterelnök leveléből idézett. A sírnál Tófalvi Zoltán publicista Fülöp G. Dénesről, „az ötvenhatosról” beszélt. A január 15-én, Budapesten elhunyt Fülöp G. Dénes koporsója mellett presbiterek, a Székely Nemzeti Tanács képviselői és a Sapientia Egyetem tanárai álltak díszőrséget. /Szucher Ervin: Búcsú a lelkésztől. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Sepsiillyefalván a Keresztyén Ifjúsági és Konferenciaközpontban vette át az oklevelet a posztgraduális mentálhigiénés képzés első évfolyamának 35 végzőse. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia kara által 2002-ben, első ízben Illyefalván indított képzésen lelkészek, tanárok, orvosok és pszichológusok vettek részt, akik szakmájukban próbálják alkalmazni a tanultakat. Kató Béla református püspök-helyettes, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány (KIDA) elnöke elmondta, a tanfolyam megszervezése a svájci református egyház segélyszervezete és az Apáczai Közalapítvány támogatásával valósult meg. /Bíró Blanka: Sepsiillyefalván. Mentálhigiénés szakembereket képeztek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28./

,,Együtt Európában – ez megint olyan jelige lehet, amely megdobogtatja a szíveket, és nem találkozik a románok ellenkezésével” – hangsúlyozta Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke április 9-én a sepsiszentgyörgyi Eurocenter Amőba Oktatási Központ által szervezett magyarságkonferencián. Előadás hangzott el Magyarország soknemzetiségűvé válásáról, Wass Albert életművének szerepéről a jelenkori magyarság identitásának megerősítésében, valamint arról, hogy a magyar politikai elit a nemzet érdekei helyett saját érdekeit követi. Pomogáts leszögezte: ,,nekünk, magyarországi magyaroknak kell megadnunk minden politikai, anyagi és szellemi támogatást erdélyi nemzettársaink számára, hogy az új magyar nemzetstratégia kialakulhasson és valóra válhasson”. A kettős állampolgárság ügyében kiírt referendum kudarcot hozott, de a magyar állampolgárság kiterjesztése továbbra is felelős nemzeti tennivaló marad – hangsúlyozta az előadó, aki szerint ,,a másik stratégiai feladat az erdélyi magyarság önigazgatási intézményrendszerének felépítése, beleértve ebbe, ahol lehet, tehát a Székelyföldön, a területi autonómiát, másutt pedig a kulturális autonómiát”. A történelmi folyamatok megértése lehetetlen a valós magyar történelem ismerete nélkül – szögezte le Töttössy Istvánné dr. történész, a budapesti Lónyai Református Gimnázium tanára, aki szerint a nyílt diktatúra idején mindenki tudta, hogy mi ellen védekezzék, jelenleg ellenben az agymosás rejtetten történik. Takaró Mihály, a budapesti Károlyi Gáspár Református Egyetem előadó tanára Wass Albert életművét példaként hozta fel, mint ami az ilyen időkben a csonka identitás kiegészítését szolgálja. Ha a pénz- és hatalomszerzés útját állja, ha valaki magyar, akkor az illető az egyéni érvényesülés és gazdagodás érdekében lemond identitásáról – jellemezte a jelenkori politikai elit magatartását Beder Tibor, a csíkszeredai Julianus Alapítvány elnöke. /Fekete Réka: Nemzeti öntudatra, hitre és akaratra van szükség (Magyarságkonferencia Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./

Az Egyesült Magyar Ifjúság alapító okiratában is kárpát-medencei szervezetként jelölte meg önmagát. Felvidéket – sajátos helyzete miatt – nehezen tudták bekapcsolni az EMI munkájába. Ezen a területen – a többi elszakított területhez képest – viszonylagos nyugalom és jólét tapasztalható a magyarság köreiben. Április 5-én történelmi jelentőségű esemény történt: több magyar civil szervezet a Bugár Béla vezette Magyar Koalíció Pártjával /MKP-val/ az élen aláírt egy közös nyilatkozatot a Kassai Kormányprogram kihirdetésének 60. évfordulóján. (1945. április 5-én kelt Kassán az a koalíciós kormányprogram, amely később a „Benes-dekrétumok” néven vált hírhedtté, s a magyarok kollektív háborús bűnösségét és jogfosztását mondta ki.) Az aláíró felek április ötödikét nemzeti emléknappá nyilvánították, valamint kifejezték a felvidéki magyar nemzeti közösség igényét a nyilvános bocsánatkérésre és a kárpótlásra a szlovák fél részéről az elszenvedett üldöztetésekért és sérelmekért. Az Egyesült Magyar Ifjúság is megindította felvidéki munkáját, s hétvégés vetítőkörúton bemutatta Koltay Gábor Trianon c. filmjét a felvidéki közönségnek. A „turné” nyitánya április 22-én a kis Duna menti községben, Pathon tartott vetítés volt. Másnap, április 23-án Komáromban folytatódott a program. Itt megjelent Raffay Ernő történész is, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára. A vetítés harmadik állomása a komáromi járásbeli református nagyközség, a Bulcsú vezértől eredeztetett Búcs volt. Az EMI-nek tehát sikerült nyitnia Felvidéken is a fiatalság felé. /Skrivanek Dániel, Felvidék: Szárnyait bontogatja a felvidéki EMI. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./

Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványt járja, 14 helységben szolgál, 9 gyülekezetet csak nagy ünnepekkor látogat, 5-ben rendszeresen tart istentiszteletet. Vingárd szász falu, 1309-ben plébániatemploma volt. Ennek helyére építtet templomot 1459-ben a Hunyadiakkal rokon Geréb János. 500 év múltán a templomot államosították, gabonaraktár lett. A visszaigénylési kérvényt a lelkész orra előtt tépték szét: “minek kell a templom, nincs már itt senki”. További folyamodványait is válasz nélkül hagyták. Alsócsórán a templom sem maradt fenn. Az alvinci imateremben őrzik a bútorzatát. Igényelnék vissza a református temetőt, de válasz erre se érkezett. Az alvinci templom a XIV. századból származik. 50 évvel ezelőtt használták utoljára templomnak. Az 1970-es árvízkor a vízszint elérte a 2,5 métert, azóta a tetőszerkezet beomlott. A harangot ellopták, a rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Mindent széthordanak, a márványsírköveket is elhordják a temetőből. Benedek Károly esperes síremlékéről az 1 négyzetméteres bronzplakett is valamelyik ócskavastelepen végezte. Az úrasztalát is ellopták a templomból, meg a két kőoroszlánt. 2004-ben az egyházközség a Magyar Örökségtől kapott pénzzel, a régi anyag felhasználásával és a gyülekezet munkájával javította meg a tetőt. Borberek templomát csak a Maros választja el az alvincitől. A templom Erdély első gótikus alkotásai közé tartozik. Falaiból 3 méter már iszap és homok alatt van. A 70-es években a templom beomlott. Tavaly, a Károlyi Gáspár Teológia diákjai kitakarították a templomot, pénzt gyűjtöttek és varsági mesterek bezsindelyezték a szentély tetejét. Marosszentimre templomáról kapott neve már az 1238-as oklevelekben szerepel. A ma is álló templom román kori részei is a XII. századra utalnak. A második világháború után a templom pap és hívek nélkül marad. A 60-as években a gyártelepen lakott 70-80 lélek, de ők a telepen volt kiskápolnában imádkoztak. Mára egy család maradt a gyártelepen és a faluban lakó másik három családdal alkotják a gyülekezetet. A templomkert területének egynegyede a Polgármesteri Hivatal tulajdonába került. A gyönyörű gótikus ablakokat összetörték, s a falon fennmaradt Európa-szerte híres freskót, a “Jeruzsellem felett könnyező Jézust” végigkarcolták. – A templomok beomlanak, kövenként hordják szét a múltunkat, összegezte a helyzetet a cikkíró. /Takács Ildikó: Omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület március 17-én Aradon a Jelen Házban Mit kíván(t) a magyar nemzet? címmel tartottak rendezvényt. A hangulatot a Kölcsey Stúdió Sors, nyiss nekem tért című verses összeállítása alapozta meg, majd „A ’48-as követelések mai mérlegen” címen a meghívott előadó, dr. Kulin Ferenc Miklós egyetemi tanár, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja azt próbálta összegezni, milyen szellemi és politikai háttér alapozta meg az 1848-as forradalmi célkitűzéseket, s mi valósult meg azokból. /(Kiss): Mit kíván(t) a magyar nemzet? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

A böjti időszakban, az elcsendesedéskor jöttek a budapesti Református Teológia hallgatói Galambod erdélyi faluba, teológus hétvégére. A hallgatók a református gyülekezetben szolgáltak. Szerintük fontos, hogy ezek a gyakorlati hétvégék ne csak magyarországi gyülekezetekben történjenek, hanem határon túli református gyülekezetekben is. Gyakran járnak Délvidékre, Felvidékre. Ez egyfajta határokon átívelő kapcsolatépítő misszió. – Mi odahaza talán túlságosan elsüppedünk saját kényelmünkben. Itt viszont azt látjuk, hogy az embereknek tartása van – meséli az egyik teológus lány. /Nemes Csilla: Budapesti teológusok Galambodon. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

Immáron tizenöt esztendeje működő egyházi intézmény a marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola. Ez idő alatt közel négyszáz fiatal végezte itt tanulmányait, és majdnem valamennyien a szülőföld iskoláiban, gyülekezeteiben helyezkedtek el mint tanítók, óvónők, kántorok, zenetanárok. Ökumenikus jellegének megfelelően református, római katolikus, unitárius, evangélikus lányokat, fiúkat egyaránt felkészít. A főiskolát lényegében 1990 őszén alapították a történelmi magyar egyházak képviselői és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség akkori szervezetének vezetői. Létrehozásában meghatározó szerepe volt az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökének, dr. Csiha Kálmánnak. 1993-ban sikerült megszerezni a hivatalos működési engedélyt. Az állam a főiskola fenntartásához semmilyen anyagi alapot nem biztosított. A tanítói szak „érvényesítése” komoly gondot jelentett; az 1995-ös román tanügyi törvény ugyanis csak állami és magánoktatási rendszert engedélyezett – az egyházi, felekezeti oktatást a magánszférába utalta. Ebben helyzetben, amikor az intézmény léte forgott veszélyben, a Károli Gáspár Református Egyetem keretében működő nagykőrösi Tanítóképző Főiskola nyújtott testvéri segítséget: a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskola kihelyezett erdélyi tagozatként folytathatta munkáját. Jelenleg is így van. A Nagykőrösön megszerzett tanítói oklevelet Romániában honosítani kell. A marosvásárhelyi főiskola a kántori szakot illetően az Erdélyi Református Egyházkerület iskolarendszerébe tartozik, a tanítói szakot tekintve azonban a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozata. Végül 2002-ben sikerült elnyerni az akkreditációt a tanítói szakra. Három évi nappali képzés után a diákok megszerzik a kántori oklevelet, amelyet az illetékes egyházi hatóságok érvényesítenek: a levelező rendszerben folytatott negyedik tanévben pedig a fiatalok már helyettes tanítóként vagy kántorként dolgoznak. A főiskola legfőbb gondja: nincs saját épülete, bentlakása a vidéki diákok részére. Három helyiséget használnak a vártemplomi egyházközség Diakóniai Központjában, és egy leromlott állapotban levő épületben tarthatnak gyakorlati órákat. /Nagy Pál: Főiskola a szülőföldnek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10./

Dr. Geréb Zsolt professzor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanárai nevében szeretettel köszöntötte írásában Dr. Tőkés István ny. professzort 90. születésnapján, aki kora ellenére nagy vitalitással, lelkesedéssel, dolgozik, ír, prédikál, kertészkedik, vitatkozik ma is. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született a Háromszéki Málnás községben. A református teológiára a harmincas évek közepén iratkozott be. Már ekkor jelentkezett írásaival egyházi lapokban. A teológiai évek után külföldi tanulmányútra indult a berlini, tübingeni és bázeli teológiai fakultásokra. Volt főiskolai lelkész, püspöki titkár, egyházkerületi igazgatótanácsos, a Református Szemle szerkesztője, teológiai professzor. Emellett jelentős tisztségeket töltött be zsinati tagként, egyházkerületi missziói előadóként és püspök-helyettesként. Nyolc gyermeke van és 32 unokája van. Több mint száz teológiai tanulmánya, tizenöt önálló kötete jelent meg. A teológiai tudomány mindenik szakágában publikált: írásmagyarázatot, egyháztörténetet, hitismeretet, egyházjogot, igehirdetés-elméletet. Művelt más műfajokat is: a tudományos értekezést, egyetemi jegyzetet, népszerűsítő írást, könyvismertetést, hiterősítő írást, vitairatot stb. Munkássága elismeréséül a budapesti Károlyi Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel tüntette ki 1996-ban, a magyar Kulturális Minisztérium pedig a Károlyi-díjat adományozta neki 2001-ben. /Dr. Geréb Zsolt professzor: Dr. Tőkés István ny. teológiai professzor 90 éves. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

Illyefalván négy éve működik, Kató Ibolya önzetlen és szakszerű szervezőképességének hála, az Erdélyi Mentálhigiénés Társaság. Még 2002-ben hívták életre. Azóta két kétéves turnusban pszichológusok, pedagógusok, lelkészek, óvónők készülnek fel e fontos feladatra, a Károli Gáspár Egyetem jeles szakembereinek és a Magyar Menthál-higiénés Társaság támogatásával. Sepsiilyefalván konferenciát tartottak, az eddig elvégzett munkát vették számba. A székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi Lelki Egészségcentrum tevékenységéről beszéltek, a szociális szférában dolgozók lelki egészségvédelméről, a pedagógus-továbbképzés és a cserkészet mentálhigiénés vonatkozásairól. /Simó): Tanulj, hogy segíthess! (Az Erdélyi Mentálhigiénés Társaság konferenciája). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

A 20. századi protestáns egyházzene kiemelkedő személyiségére, a száz éve született Gárdonyi Zoltánra emlékeztek december 3-án, vasárnap Nagyváradon. Az esemény része annak a négyhetes nemzetközi orgonafesztiválnak, amely a rogériuszi református templom orgonájának felavatásával kezdődött a múlt héten. Az ünnepélyen Gárdonyi-emlékkiállítás nyílt meg a templomban, a zenetudós életművéről pedig Berkesi Sándor karnagy tartott előadást. Dávid István orgonaművész Gárdonyi műveiből válogatott erre az alkalomra. A székelyudvarhelyi születésű Dávid István a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának tanszékvezetője. Orgonatörténeti kutatásai során Erdély műemlék-orgonáiról írt könyvet /Műemlék orgonák Erdélyben, Polis, Kolozsvár, Balassi Kiadó, Budapest, 1996/, továbbá a nagyváradi orgona felépítésében is segített. /Gergely Gizella: Orgonafesztivál Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

Visky S. Béla a nyolcvanas évek első felében nemzedéktársaival együtt kitüntetésnek érezte, hogy Tőkés István professzor tanítványai lehettek a Protestáns Teológián. Megtanulhatták a felemelt fővel való szólás erkölcsét az intézetben, amikor Ungváry szekus ezredes úgy sétafikált, mintha ő maga lett volna a püspök. Visky S. Béla Tőkés Istvánhoz írt nyílt levelében válaszolt az őt támadó cikkre /Szabadság, márc. 6./, megjegyezve, tényleg református teológiát tanít az egyetemen, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem doktorált. Visky szerint „Azzal a gyakorlattal, hogy egyházam átveszi a politikai módszerek és beszédmódok csűréseit-csavarásait, pöcegödröt csinál a saját szájából a világ előtt; sőt éppen a református egyház az, mely ilymódon megerősíti a politikumot a maga machiavellista hazugságaiban. ” Hozzátette: „nagy baj, sőt szörnyű szerencsétlenség, ha az egykori forradalmár diktátorrá válik. ” Vajon Tőkés Lászlóra, az egykori forradalmárra, alkalmazható-e a fenti tétel? – kérdezte. Ezt a kérdést társadalmi vitára bocsátja. /Visky S. Béla: Adalékok egy kortárs magyar drámához. Nyílt levél Tőkés István részére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Előzmény: Tőkés István: Viták hevében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

A Fehér megyei RMDSZ idén ötödik alkalommal hívta gyülekezésre augusztus 20-án a szórvány lakóit a megye valamelyik pusztulásra ítélt, gyülekezet nélkül maradt templomába. Idén Boroskrakkó (Cricau) Árpád-kori templomához szállították a buszok a Maros és Küküllő mente magyarságát. Boroskrakkón a megye egyik legjelentősebb műemlék temploma van. Megfogyott gyülekezetének két tagja, a Tibori testvérek, előrehaladott koruk miatt nem lehetettek jelen az ünnepségen. Eljöttek a budapesti Károlyi Gáspár Református Teológia diákjai, az Ágoston Sándor Alapítvány önkéntesei, kik 2005-ben javították ki a templom megrozzant tetőszerkezetét, ők idén a szomszédos Sárd templomának javításán dolgoznak s áldozatos munkájuknak köszönhetően a szórvány e bástyái még nem jutnak a borosbenedeki romtemplom sorsára. /Takács Ildikó: Egy nap, amikor hív a kürt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

Október 5-től foglalta el hivatalát dr. Marosfői Levente, a Hargita megyei állategészségügyi igazgatóság megbízott vezérigazgatója, miután elődje, dr. Ferenczy Ferenc főállatorvos nyugalomba vonult. Dr. Marosfői Levente /sz. 1974. máj. 25./ az állatorvosit Iasi-ban végezte 1998-ban, ezt követően Bukarestben két évig egyetem utáni képzésen vesz részt. Egy hete doktorált. Elvégzett időközben egy 2 éves mentálhigéniai képzést, távoktatásban, a budapesti Károli Gáspár egyetem keretében, Sepsiszentgyörgyön. /Ferencz Imre: Gyorsfénykép a vezérigazgatóról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 30./

Az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság (EMMT) a hét végén Sepsiillyefalván tartotta negyedik konferenciáját. A társaságot pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások, lelkészek, vallástanárok, gyógypedagógusok hívták életre, azok, akik részt vettek a Károli Gáspár Református Egyetemmel közösen szervezett mentálhigiénés szakképzésen. A konferencia nyitónapja október 23-án volt, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versével és az 1956-os forradalom képeivel idézték a jeles napot. Grezsa Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa, az EMMT tiszteletbeli elnöke szintén az évfordulóhoz kötötte beszédét. Beszámolt arról, hogy ez évtől Budapest és Illyefalva mellett Felvidéken is beindult a mentálhigiénés képzés. A hét végi konferencia központi témája a család, a párkapcsolat volt, kiemelkedő magyarországi szaktekintélyek tartottak előadást. /Farkas Réka: Konferencia a nemzet jobbításáért (Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 26./

A történelmi Felvidék (Popély Gyula Felvidék 1914–1920 című kötetéről)
Popély Gyula történészprofesszor, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára az elmúlt években több könyvet írt a felvidéki magyarokról, elsősorban az oktatásügy helyzetéről. Most azonban a Felvidékkel kapcsolatban a legfontosabb kérdésről, e terület csehek általi megszállásáról és a megszállásért végzett cseh tevékenységről írta meg fenti című nagymonográfiáját. A 440 oldalas könyvet a Magyar Napló Kiadó adta ki 2010-ben, Rosonczy Ildikó szerkesztésében. 
A könyv jelentős eseménye a magyar történetírásnak: a két baloldali történelemfelfogással (kommunistával és neoliberálissal) szemben magyarérdekű mondanivalójú, szaktudományos módszerekkel megírt könyvet olvashatunk, amely kiküszöböli az említett baloldali felfogások történelmet leegyszerűsítő módszereit.
A szerző a történelmi Felvidék sorsát sokoldalúan mutatja be. Vonalvezetésében első helyen áll a cseh politikai elit Monarchia- illetve Magyarország-ellenes ténykedésének részletes leírása, de természetesen elemzi a budapesti kormányok (a Károlyi Mihály és Kun Béla nevével fémjelzett csoportok) tevékenységét. A könyv sokszínűségét mutatja, hogy a csehek által elfoglalt kárpátaljai ruszin népnek, valamint a felvidéki szász, lengyel etnikai csoportnak a sorsát is bemutatja, s részletesen elemzi a háború alatti és végi szlovák vezetők tevékenységét. A Magyarországon megjelenő könyvek között egyedülálló a nemzetközi szabadkőművesség Magyarország-elleni működésének bemutatása.
A cseh történelemről bizony keveset tudó magyar olvasók (kivéve a felvidéki magyarok) megtudhatják, hogy a Monarchiában élő cseh nép a gazdasági lehetőségek teljes gyakorlásában, s a politikai jogoknak is széles körű birtokában élt. Mégis, már a világháború előtt megkezdték nemzeti mozgalmukat, legalább két irányban: meg akarták valósítani a független cseh államot, ami részünkről érthető, valamint bensőséges kapcsolatokat kezdtek kialakítani a magyarországi szlovákokkal, abból a célból, hogy adott alkalommal, ha a történelem olyan lehetőséget hoz, elszakítsák ezt a területet, s létrehozzák az akkor még csak képzeletben élő Csehszlovákiát. S hogy bátran ábrándoztak, mutatja Karel Kramaønak, 1918 októberétől első miniszterelnöküknek 1922-ből származó visszaemlékezése korábbi céljaikra: „Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy Magyarországból csak Pest és vidéke maradna meg.” (Popély, 17. oldal.) S megindult részükről az a gátlástalan küzdelem, amelynek végén összeeszkábálták a Csehszlovák Köztársaságot, amelyről csak utólag (az 1990-es években) derült ki, hogy több ok miatt is életképtelen alakulat.
A harc módszereiről idézzük Popélyt: Masaryk „Már 1914 augusztusában (…) Hollandiába utazott és ott felvette a kapcsolatot a brit titkosszolgálattal (…) Masaryk – a bécsi Reichsrat tagja – tehát képviselői esküjét durván megszegve már 1914 augusztusában adatokat szolgáltatott az ellenségnek a Monarchia belső helyzetéről. Hazatérése után információiért Prágában felvehette az első megér-demelt honoráriumot. Október közepén a Prágába látogató Voskától minden lelki skrupulus nélkül átvett ezer amerikai dollárnak megfelelő értékű német márkát.” ([Popély, 18. oldal.] A szerző ezt az adatot egy 1998-ban Prágában megjelent cseh könyvből veszi, ami azt bizonyítja, hogy ismeri és beépíti munkájába a legfrissebb cseh szakirodalmat.) Részletek említése nélkül állapítjuk meg, hogy a későbbi Csehszlovákia mindegyik vezetője (Beneš külügyminiszter és Kramaø miniszterelnök) az angol, amerikai, orosz és francia titkosszolgálatoknak dolgoztak. Ez azt jelenti – s ez a recenzens megállapítása –, hogy furcsa nép és még furcsább állam az olyan, amelynek vezetői fölhasznált emberek. Igen, Popély könyve azt bizonyítja, hogy e cseh politikusokat az antantállamok vezetői pusztán fölhasználták a rettegett német birodalom és a Monarchia legyőzésére, s árulásuk fizetségeként kapták az államukat, persze nem a francia vagy orosz területekből, hanem a legyőzött és 1918 október végétől tehetségtelen, tehetetlen és koncepciótlan budapesti politikusok országából. Akkor ugyanis a budapesti vezetők (álnemzetiek, radikális szabadkőművesek és szociáldemokraták, később leninista kommunisták) semmivel sem voltak különbek a cseh vezetőknél, csak míg ezek csináltak maguknak egy országot, amazok elveszítették azt is, ami volt.
Popély elemzi a csehek által elterjesztett, Masarykkal kapcsolatos legendát, a humánus professzor meséjét. Kiderül, hogy Masaryk és emigráns társai a hosszú háborúért küzdöttek, abból a praktikus célból, hogy idő kell ahhoz, hogy meg tudják győzni az antantországok vezetőit Csehszlovákia létrehozásának fontosságáról. Ezért aztán mindent megtettek, hogy a központi hatalmak 1916. decemberi békejavaslatát utasítsák vissza az antant vezetői. Bizonyítható, hogy Masaryk és társai tevékenysége sok ember elpusztulását eredményezte, többek között a saját nemzetükből is.
A sok fontos megállapítás közül még egyet ki kell emelnünk, s ez a szabadkőművesség tevékenysége Magyarország szétdarabolása érdekében: „Az antantországokban – különösképpen Franciaországban – a hivatalos állampolitika irányvonalát egyre inkább a szabadkőművesség aknamunkája befolyásolta. A francia kormányokban már a háború kezdete óta meghatározó szerepe volt ennek a rejtelmes társaságnak. Nekik volt köszönhető például az is, hogy 1917 őszétől rohamosan növekedni kezdett Masaryk és Beneš presztízse a Szövetséges és Társult Hatalmak országaiban. A politikai agitáció utolérhetetlen zsonglőreinek számító két cseh politikus a franciákat azzal szédítette, hogy amennyiben szétverik az Osztrák–Magyar Monarchiát, ezzel »hozzájárulnak ama szent misszió teljesítéséhez, amit a Gondviselés bízott a forradalom népére, és előkészítik a ragyogó jövőt«. A hatalmas befolyással bíró, de láthatatlan szabadkőműves gépezet ily módon teljes fordulatszámmal beállt a cseh emigráció politikai törekvéseinek szolgálatába.” (Popély, 46. oldal.) A cseh független államra vonatkozó megállapításokat Popély a jelenleg Magyarországon radikális hagyományok alapján működő, ki tudja milyen módszerekkel dolgozó Martinovics szabadkőműves páholy vezetőjének 2002-ben Budapesten kiadott könyvéből idézi.
Popély Gyula könyve elemző és értékelő fejezetei közé tartozik a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság elnevezésű, első magyarországi kommunista diktatúra vezetőinek reagálása a csehek területet elvevő szándékaira. Helyhiány miatt csak az egyik összegező megállapítását idézzük, ami előtt szinte könyvnyi fejezetekben végzi el a történelmi szakmai elemzést: „Lám, amikor Magyarország végre képes volt nemet mondani az antant parancsára, a békekonferencia máris kész volt az egyezkedésre, akár a tanácskormánnyal is. Vajon nem Károlyiéknak kellett volna következetesen védelmezni az ország és a nemzet érdekeit még 1918 novemberében, és nem hagyni odafejlődni az állapotokat, ahová azok 1919. március 21-re eljutottak? Károlyiék azonban képtelenek voltak – igaz, nem is akartak – erőt felmutatni az általuk istenített antant egyre képtelenebb utasítgatásaival szemben.”(Popély 291. oldal.) Érdekes – tesszük hozzá –, hogy míg a Károlyi-kormány vezetője adta/adatta ki a parancsot a haderő leszerelésére és állandó visszavonulására, éppen a szabadkőműves Jászi próbálja a keleti Svájc elméletével megőrizni az ország területi integritását 1918 november közepén, amikor az erdélyi románokkal tárgyal. Ő pedig nem ismerte föl, hogy mint Kossuth egykori Duna-konföderációs terve, úgy az ő keleti-Svájc elképzelése is (Erdély etnikai alapú kantonokra osztása az ország területi integitása megőrzése mellett) minden reális alapot nélkülöz a román hadsereg és nyugati szabadkőműves „testvérei” tevékenysége következtében.
A könyv utolsó negyvenoldalas fejezete az 1920. év párizsi eseményeivel, a trianoni diktátum megalkotásával és az Apponyi gróf vezette magyar küldöttség küzdelmével foglalkozik. Idézi még a francia sajtóban is megjelent cikkeket, melyek szerint a győztes francia kormány bizony nem volt lovagias Magyarországgal szemben. Ez a legenyhébb kifejezés, amit a hatalmi tébolyban és győzelmi mámorban szenvedő francia többségről el lehet mondani, ugyanis viselkedésüket a végeredmény, Magyarország területi megcsonkítása minősíti. Nem véletlen, hogy Popély a nagy előd, a történész Szekfű Gyula 1934-ben írt mondataival zárja munkáját, amelyek szerint a Trianon ellen egységes magyar nemzet legfontosabb célja a haza területi integritásának visszaállítása.
A recenzens reméli, hogy e könyvet észreveszik a Magyar Tudományos Akadémián is, amelynek történészrészlege mind erkölcsi, mind tudományos szempontból katasztrofális állapotban van. Popély Gyula könyvét pedig a következő évtizedekben a magyar olvasóközönség generációi fogják eligazító jelentőségű gondolatként és szakmunkaként olvasni.
(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2010)
Raffay Ernő
irodalmiszemle.bici.sk

Aki nem adja fel, az célba ér
A marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola huszadik tanévzáró ünnepségén a 18. évfolyam kicsengetését tartották szombaton délben a Vártemplomban.
A főiskolán, ahol ebben az évben 150 hallgató tanult, 34 levelező tagozatos tanító és óvodapedagógus érkezett el tanulmányi éveinek végére. 2006-ban Erdély legkülönbözőbb vidékeiről, Arad környékétől a Székelyföldön át Medgyesig, 36-an iratkoztak be a képzőbe mint pedagógiai középiskolával vagy középiskolai érettségivel már dolgozó fiatalok, hogy megszerezzék az időközben kötelezővé vált főiskolai oklevelet. Választásuk a marosvásárhelyi keresztyén szellemiségű főiskolára esett, és sokan rendkívüli nehézségek árán vállalták, hogy eljussanak a négy év végére, hisz közben férjhez mentek, édesanyák lettek, vagy újabb gyerekeket szültek, s a család, a tanítás mellett járták a főiskolát. De együtt, sokat énekelve és sokat beszélgetve, a tanáraik által nyújtott ismeretekre figyelve a nehézségek ellenére megszépültek ezek az évek – hangzott el Szabó Juliánna elköszönő beszédében. A záróvizsgák után pedig azon a pályán haladhatnak tovább, ahol minden versenyző, aki nem adja fel, beérkezik a célba – hangzott el Ötvös József református esperes prédikációjában. A versenyben akkor lehet helytállni, ha a fiatalok lelkében van egy olyan cél – a jövő nemzedék nevelése, a jövendőbeli keresztyén Erdély arculatának alakítása –, amiért akár a lemondást, a szórványban való munkálkodást is vállalni tudják. Ebben segít az a szellemiség, amellyel a Kántortanító-képző Főiskola útnak indítja a fiatalokat. Akik valamennyien jó eredményt értek el, s tudásukat az oklevelet adó Károli Gáspár Református Egyetemen kell még bizonyítsák, ahol eddig is figyelemre méltóan szerepeltek. A leendő népnevelők a tudományok mellett a zene szeretetére és a hitre kell neveljék azokat a gyermekeket, akiket rájuk bíznak. A különleges osztályt az iskola nevében Barabás László igazgató búcsúztatta, aki tolmácsolta a patrónus egyetem vezetőinek üdvözletét is, s Kiss Zoltán, a Vártemplom főgondnoka fogalmazta meg azt a kívánságot, hogy az anyanyelv, a hagyományok, a kultúra és a hit megőrzése, ápolása során munkájukat a szeretet vezérelje. A harmadévesek nevében Fekete Dalma búcsúzott az osztálytól, s közben a végzősök és a maradók bizonyították, hogy szépen énekelnek, kifejezően mondanak verset, ügyesen vezényelnek és jól játszanak az orgonán is. Biztatóan, reménykeltően szép, jó érzés volt hallgatni őket.
A főiskola az idén is húsz helyet hirdet a nappali tagozaton és húsz tandíjköteles helyet a már dolgozó és ezért a tömbösített oktatásban részt venni óhajtó fiataloknak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Református Kántor-Tanítóképző Intézet Marosvásárhely Felvételi tájékoztató 2010
A Károli Gáspár Református Egyetem marosvásárhelyi kihelyezett tagozata az Erdélyi Református Egyházkerülettel közösen a 2010/2011-es tanévben a következő szakokat indítja:
1. Nappali tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 tandíjmentes hely. A képzés időtartama 3 év, amelyet egy gyakornoki év követ. Az alapképzés mellett lehetőség van iskolai ének–zene műveltségterületi és egyházi, kántor–énekvezéri szakosodásra (református, római katolikus, evangélikus, unitárius felekezet).
2. Levelező tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 költségtérítéses hely. Erre a szakra különösen a középfokú pedagógiai végzettséggel rendelkező, valamint szakképzettség nélkül oktató pedagógusok jelentkezését várják. A képzés időtartama 3 és fél év, kéthetenként sorra kerülő hétvégi konzultációkkal.
– Egyházi zene (kántor) szak. 10 költségtérítéses hely. Ez a szak a szakképesítés nélkül kántorizáló vagy egyházzenésznek készülő jelentkezőket várja. A hallgatók képesítést nyernek református kántori szolgálatra és általános iskolában az ének–zene oktatására.
A beiratkozás és a felvételi időpontja:
Előiratkozás: 2010. július 3-ig.
Tényleges beiratkozás: 2010. július 5–10.
Az alkalmassági vizsga ideje: 2010. július 12.
Az alkalmassági vizsga tematikája nappali tagozaton: beszéd- és kifejezőkészség, ének–zenei alkalmasság. A levelező tagozat tanító-óvodapedagógus szakán magyar és román nyelvteszt, az egyházi zene szakon egyházi elbeszélgetés és zenei alkalmasság.
Bővebb információ a tanintézménytől kapható:
Kántor–Tanítóképző Intézet; Institutul Superior de Cantori si Învatatori
Levélcím: 540043 Târgu Mures, str. Revolutiei nr. 6. telefonszám/fax: 0265/215-278 email cím: kantortanito@gmail.com, honlap: www.ktkf.ro
Népújság (Marosvásárhely)

"Nem külföldnek képeztünk értelmiséget"
Novemberben ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola. Igazgatóját, dr. Barabás Lászlót a Károli Gáspár Református Egyetem Szenátusa Károli-emlékéremmel tüntette ki. Az emlékérmet Barabás László neves magyarországi személyiségek, Bolyki János professzor, Bagdi Emőke pszichológus, Debreczeni Tibor drámapedagógus társaságában vette át az intézmény tanévnyitó ünnepségén.
Az oklevél szerint a kitüntetéssel olyan személyek munkáját értékelik, akik kiemelkedő módon segítették az egyetemen folyó oktató- kutató tevékenységet, hozzájárultak az intézmény fejlődéséhez, magyarországi és külföldi elismertségének növeléséhez, jelentős szerepet töltöttek be a tanintézmény társadalmi, tudományos kapcsolatrendszerének fejlesztésében.
A huszadik évforduló és a kitüntetés alkalmával a marosvásárhelyi kántortanító-képző és a Károli Gáspár Egyetem fakultásaként működő nagykőrösi főiskola kapcsolatának eredetéről kérdeztük Barabás Lászlót.
– Mivel a megalakulásunkat követően a marosvásárhelyi főiskola engedélyezése késett, gondot jelentett a végzősök diplomájának az elismertetése. Ezt orvosolandó sikerült kiépíteni a református testvéri gyülekezetekre épülő testvériskolai kapcsolatot, majd azt követően 1992-től a nagykőrösi főiskola kihelyezett tagozatává váltunk. Ők elismerték a marosvásárhelyi főiskolán elvégzett három évet, majd egy év levelezői képzés után diákjaink államvizsgázhattak és tanítói oklevelet állítottak ki számukra. A feltétel az volt, hogy a diplomát Erdélyben kell érvényesíteni. Az első oklevél 1994-ből származik, a kapcsolat azóta is fennáll, s a nagykőrösi diplomát itthon honosítják végzettjeink.
– Hogyan lehet a kétféle képzési rendszert közös nevezőre hozni?
– A marosvásárhelyi képzés természetes módon a romániai követelményrendszeren alapul, mind a tananyag szerkezetét, mind a felkészülés legapróbb részleteit illetően. Ezzel párhuzamosan a magyarországi tananyaggal is megismertetjük a hallgatókat. A nagykőrösi főiskolán megvédett szakdolgozatok témája régiónkhoz kötődik, sok iskolatörténetet, egyháztörténetet feldolgozó, néprajzi, pedagógiai-módszertani, zenei témájú dolgozat készült az évek során. A záróvizsga- bizottságok nagyra értékelik a szakdolgozatok színvonalát, diákjaink érettségét, tanítói rátermettségét, anyanyelvi kifejezőkészségét.
– Az elmúlt húsz év során hány végzőse volt a képzőnek?
– Nappali és levelező tagozaton 619-en végeztek, s 95 százalékuk itt, Erdélyben él és keresi a boldogulás útját. Mi nem külföldnek képezünk keresztyén értelmiségieket, hanem a szülőföldünknek, amit iskolánk legnagyobb eredményének tartok.
– A helyzet ismeretében, nagyon hasznosnak bizonyult a levelező tagozat, amely elsősorban félreeső falvakban érettségivel tanító fiataloknak biztosította a diploma megszerzésének lehetőségét.
– 2002-ben indult a levelező tagozat, valóban azzal a céllal, hogy a kicsi falvakban középfokú képesítéssel tanító fiatalokon segítsünk, mivel a bolognai rendszer bevezetésével egyre fontosabbá vált, hogy főiskolai oklevéllel rendelkezzenek. Erdélyi magyar közösségünk érdeke is volt egyben, hogy ezek a tanítók, szórványvidéken például, az iskolák vezetését is elvállalhassák, állásukat megőrizzék. Volt olyan év is, hogy két levelező osztályt kellett indítanunk.
2008-ban indult a levelező kántorképzés, amelyre a gyülekezeti, kántori szolgálathoz közel álló személyek, lelkészfeleségek jelentkeztek, s a hétvégi képzések során eljutottak arra a színvonalra, hogy letehetik a kántori vizsgát. Ezzel a református egyház kántorképzését szolgáljuk, s közösségünkben a zenei oktatást is egyben.
2008-ig a nappali tagozaton kötelező volt a tanító és a kántor szak is. A nagykőrösi főiskola javaslatára az egyházkerület vezetőségével közösen 2008-ban döntöttük el, hogy a nappali tagozaton ne legyen kötelező a kántor szak, de mindenkit biztattunk, hogy "felvegye".
Mivel Romániában összevonták a tanítók és óvodapedagógusok képzését, ezt mi is bevezettük, s így végzettjeink mindkét állást betölthetik.
– Ami, gondolom, azért is fontos, mert az idén először fordult elő, hogy képzett, a versenyvizsgán jól szerepelt tanítók maradtak állás nélkül, az óvodás gyerekek száma pedig növekedőben van.
– Valóban azt tapasztaljuk, hogy Erdély-szerte óvónőként könnyebb lesz elhelyezkedni. Ebből kiindulva vállaltuk fel azoknak a továbbképzését is, akik posztliceális tanulmányokkal, tanítói-óvónői oklevéllel rendelkeznek, s ezt ki kellene egészíteniük.
– Hogyan készül a főiskola a huszadik évfordulóra?
– November 6-7-én tartjuk az ünnepséget, amelyre egy jubileumi kötetet is összeállítottunk. Az évforduló eseményeibe szeretnők bevonni egykori tanárainkat és végzett diákjainkat is, pl. kiállítást rendezünk munkáikból, megmutatkozási lehetőséget biztosítunk zenei és más együtteseiknek. Az évfordulóra készülve úgy érzem, hogy – a személyes vonatkozásokon túlmutatóan – a kitüntetéssel főiskolánk eddigi munkáját, tevékenységét értékelték.
Bodolai Gyöngyi, Népújság (Marosvásárhely)

Iskola a magasban, a mélyben
Ezt a címet viseli az a fényképekkel teli vaskos kötet, amely a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola elmúlt húsz évének eseményeit örökíti meg. Erre a húsz évre emlékeztek szombaton és vasárnap a Vártemplomban tartott kétnapos ünnep keretében, amely valóságosan és jelképesen is azt bizonyította, hogy a Bolyaiak városában hogyan lehet a semmiből egy új világot teremteni.
Az alapítást követő eufória után a romániai oktatásügy barátságtalan intézkedéseivel szembesülve, a törvények útvesztőiben botladozva, az elkeseredés és reménykedés között egyensúlyozva, az iskola számára a nagykőrösi tetvérgyülekezet, a Károli Gáspár Egyetem kéznyújtása tette lehetővé, hogy főiskolai oklevelet állítsanak ki a hallgatóknak. Az elmúlt húsz év során nem a falak, de a hit, a lelkesedés, a hűség, a jövő nemzedékek neveléséért, a kis és nagyobb közösségek építéséért és megtartásáért érzett felelősség éltette és élteti tovább az 1990-es marosvásárhelyi események sodrásában megálmodott iskolát.
A szombat délelőtti istentisztelet, amelyen Ötvös József vártemplomi esperes, az iskola kuratóriumának vezetője adta meg az alaphangot, s amelyen dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja végezte a szószéki szolgálatot, a hálaadás jegyében zajlott.
A marosvásárhelyi vallási felekezetek képviselői is köszöntötték az ökumenikus szellemben működő képzőt, s hálát adtak azért, hogy alkalmas időben alkalmas emberek álltak az iskola megálmodója, néhai Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkész mellé, hogy tanítókat, énekvezéreket és kántorokat képezzenek – hangzott el Ferencz István római katolikus és Nagy László unitárius püspökhelyettes hálaadó imájában.
A pártfogó nagy testvér, a Károli Gáspár Egyetem rektorának üzenetét dr. Nagy István dékán tolmácsolta. Legyetek a világ világossága – biztatta a hallgatókat Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke. Az iskolaalapító néhai Fülöp G. Dénes szerepét, a gaudai Dienstar Főiskola rektora nevében Piet Booj méltatta, s értékelte a holland és a vásárhelyi intézmények közötti jó kapcsolatot, s ígért segítséget a megtervezett új épület felépítésére.
Most, amikor az oktatás szintje lefele halad, ki kell használni azt a történelmi lehetőséget, hogy a nehézségekhez hozzáedződve, mi itt, Erdélyben még tudunk szívvel-lélekkel dolgozni, s erre kell megtanítani a fiatalokat is – hangzott el dr. Hollanda Dénes köszöntőjében.
Az üdvözlő táviratokat az iskola igazgatója, dr. Barabás László olvasta fel, aki az elmúlt húsz év történetének legfontosabb eseményeit, a mélységek és magasságok közötti vívódást foglalta össze. Ma sincs önálló épülete az intézménynek, amelynek igazgatása a régi vártemplom lelkészi lakásából történik. Mivel a Marosvásárhelyi Református Egyházközségek Kuratóriumának képviselői nem egyeztek bele, hogy a volt leányiskola felújítására és bővítésére kidolgozott terv, a Göcsi Máté oktatási, művelődési és szociális központ terve elkezdődhessen, a volt parókia bővítésére készült újabb terv által szeretnék elérni, hogy a képzőnek biztos otthona legyen – hangzott el a sok adat, esemény felelevenítése mellett az igazgató visszatekintőjében. E terv megvalósítására keresik a támogatókat, hogy létrejöhessenek Marosvásárhelyen a református iskolarendszer hiányzó láncszemei is, a református óvoda, elemi és általános iskola, ahol a főiskola hallgatói eredményesebben végezhetnék a felkészülést.
A köszöntőkben sok szó esett arról, hogy sok-e vagy kevés a húsz év egy iskola történetében. Nos, az adatok szerint 619-en szerezték meg a tanítói és sokan közülük a kántori oklevelet is, ami a kötetet összeállító Barabás László szerint, abból kiindulva, hogy "kiművelt emerfők" tehetnek csuda dolgokat, jelentős számadat erdélyi magyar közösségünk viszonylatában.
Az ünnepségen oklevéllel méltatták azok mukáját, akik hozzájárultak az iskola építéséhez. Gubcsi Lajos, a magyarországi Zrínyi Kiadó vezetője két könyvet hozott az iskola diákjainak és tanárainak, az ünnepség résztvevőinek ajándékba.
A jubileumi alkalomra készült kötetet, amelyet Barabás László igazgató állított össze, Gáspár Sándor méltatta.
Az ünnepségen Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő szavalt, s az iskola kórusa énekelt.
A kántor-tanítóképzőben végzett diákok munkáiból készült kiállítást a gótikus teremben Ábrám Noémi nyitotta meg. A szellemi termékek mellett a végzettek kézügyességét bizonyították a kiállított kézimunkák, festmények, faragások, babák, az iskolában folyó munka sokszínűségét a kiállított képek.
A zenei anyanyelvünk érdekében vállalt munkát a délutáni előadás bizonyította, amelynek során az iskolában végzett zenészek, a végzősök által vezényelt kórusok, valamint a művésztanárok léptek fel.
Kora délután a tanároké volt a szó. A külföldi vendégek és a hazai előadók a kántor-tanítóképzés az ezredfordulón (kereszténység, magyarság, kultúra) témakörökban tartottak előadást.
Vasárnap dr. Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke hirdetett igét, s az újabb köszöntéseket követően közös ima hangzott el a főiskola jövőjéért. Ezúttal is fellépett az iskola kórusa, majd az ünnepség az elhunyt lelkészek, tanárok, öregdiákok sírjának megkoszorúzásával ért véget. Népújság (Marosvásárhely)