Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Kalandos Társaság
3 tétel
2004. május 26.
Kolozsváron a Városi Tanácshoz idén közel 30 magyar civil szervezet nyújtott be támogatási kérést. Ezeknek több mint hárommilliárd lejt hagyott jóvá a helyi tanács. Máj. 25-én a Heltai Alapítvány székhelyén Pillich László városi tanácsos 18 civil szervezet képviselőjével találkozott, akik már kaptak pénzt, illetve most bírálják el kérésüket. Megjelentek többek között a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), Schola Alapítvány, a Civitas, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) és a Kalandos Társaság képviselői. Pillich elmondta: a helyi tanács az idei költségvetésben megközelítőleg 20 milliárd lejt különített el kolozsvári civil szervezetek támogatására. A magyar szervezetek kb. 4 milliárd lejre jogosultak: az összeg hátralevő részéről, kb. egy milliárd lejről máj. 27-én döntenek a tanácsosok. Pillich nem értett egyet a magyar tanácsosok kérésével, miszerint a magyar lakosság számarányához mérten minimális összeget követeljenek, hiszen tapasztalatok szerint Kolozsváron jóval több magyar érdekeltségű civil szervezet van, mint román. Pillich fontosnak nevezte, hogy a tanácsban folytatódjék a civil szervezetek most elkezdett támogatási rendszere. /(m.j.): Helyi támogatás civil szervezeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2006. szeptember 20.
Kolozsváron két hóstáti hagyományőrző néptánccsoport működik: a Virágos Együttes és a hídelvi Kalandos Társulat Tánccsoportja. Eddig külön-külön léptek fel, legutóbb pedig a magyarországi Erdélyi Klub hívta meg a néptánccsoportokat, felléptek Tápiószelén. /Butyka Anna: Tápiószelén jártak a hóstátiak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./
2011. július 23.
Kolozsvár magyarságának támogatására is számítanak
Hóstáti szobákat rendeznének be a Kétágú templom tornyában
Az egykor állattenyésztéssel, fuvarozással és növénytermesztéssel foglalkozó hóstátiaknak kíván emléket állítani az utókor: a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről döntött, amelyet a tervek szerint a Kétágú templom keleti tornyában rendeznének be. Az egyházközség az elmúlt években előkészítette a helyszínt, a további költségek előteremtéséhez, valamint a tárgyi és kulturális emlékek összegyűjtéséhez azonban ennél jóval több szükséges, már ami az anyagiakat illeti. Ennek reményében fordulnak a kincses város magyarságához, valamint a világ különböző részein élőket is arra biztatják: amennyiben tehetik, támogassák az emlékszoba létrehozásának ügyét. Különösen aktuális ez napjainkban, amikor a hóstátiak közössége fellazult, s a leszármazottaknak viszonylag kevés lehetőségük van az egymással való találkozásra, kapcsolatteremtésre.
A hóstátiak életére és kultúrájára kívánják felhívni a figyelmet az emlékszoba ötletének kitervelői, hogy létrehozásával a leszármazottak, a Kolozsváron és a világ más részein élők is megismerjék a várfalakon kívül, egykor földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közösséget, illetve annak múltját. A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában döntött a hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről. Székely József lelkipásztor lapunknak elmondta: azon is gondolkodtak, hogy egy, már létező hóstáti kertes házat vásároljanak meg, és azt alakítsák át a célra, erről azonban csakhamar le kellett mondaniuk: amellett, hogy jóval több anyagi ráfordítást igényelt volna, mint a jelenlegi megoldás, a turisták is nehezebben közelíthették volna meg – például a Pacsirta vagy a Beszterce utcában kevésbé lett volna elérhető, mint a belvárosban, a Magyar/21 Decembrie 1989 utcában).
Kétágú kötődés
– A hóstátiak mindig is ragaszkodtak a Kétágú templomhoz, ezért is szerencsés a választás, hogy az emlékszobát itt rendezzük be. Jelenleg is létezik egy terem, ahol a Bethlen Gábor Földész Dalkör tablói vannak kiállítva. A Kétágú templomhoz való kötődés jele az is, hogy az említett dalkör több mint egy évszázada tevékenykedik itt; éppen az idén, pünkösd után ünnepeltük a dalkör fennállásának 125. évfordulóját. Nem kis dolog, hogy egy kórus – valamennyi rendszerváltás közepette – ilyen hosszú ideig fennmaradt. Csak egy példa: a Mátyás-szobor hivatalos, 1902-es avatásán énekelt az akkori dalkör, a mostani pedig jelen volt és szolgált az idei újraavatáson is. A Kétágúhoz való kötődés jele az is, hogy ősztől tavaszig a gyülekezeti teremben tartják a próbákat, és ünnepi istentiszteleteken rendszeresen énekelnek a templomban – magyarázta Székely.
Tervezik, hogy valamilyen formában a földész dalkör fennmaradt tablóit és zászlóit is kiállítsák; a hóstáti emlékszobák (konyha, tiszta szoba) mellett ugyanakkor egy filmes terem kialakítása is az elképzeléseik között szerepel, ez a legfelső toronyszobában kapna majd helyet. Ebben a teremben az érdeklődők Csép Sándor Hóstátról készített filmjét is megtekinthetik: a Kalandos Társaság, avagy hóstáti ünnep- és hétköznapok címmel 1979–1980-ban készült filmet folytatva és befejezve, a rendező is segíteni kívánja a hóstáti emlékszoba létrejöttét.
Nem elég a jó szándék
A terv megvalósításához a jó szándékon túl pénzre van szükség. Ennek érdekében arra kérnek mindenkit, hogy amennyiben teheti, lehetőségei szerint járuljon hozzá az ügy megvalósulásához. A pénzadományokat a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség irodájában (1989. December 21 út/Magyar utca 39. sz.) lehet személyesen befizetni hétfőtől péntekig délelőtt 9 és 12, valamint délután 4 és 6 óra között (tel.: 0040-264-592017 begin_of_the_skype_highlighting 0040-264-592017 end_of_the_skype_highlighting; e-mail: ketagu@gmail.com, honlap: www.ketagu.ro). Banki átutalás esetén a következő számlaszámokat lehet igénybe venni: Lej-számla: RO13 CECE CJ01 36RO N010 1659; Euró-számla: RO04 CECE CJ01 C1EU RO68 6461; CEC Bank SA – Sucursala Cluj; Cod BIC (SWIFT): CECEROBUXXX; Parohia Reformata nr. 2. Cluj; Cod fiscal: 5150165.
– Itt az ideje, hogy Kolozsvár magyarsága is megértse: az emlékszobák létrehozása közös ügyünk, s ha itt valami kialakul, az nem csak a mi gyülekezeti közösségünket szolgálja. Ilyen értelemben jó lenne még inkább összefogni, ahogyan több más, közös ügy esetében is szükséges lenne. A gyülekezet jelenleg nem rendelkezik a szükséges pénzalappal, hiszen a tornyok javítása, a templomépület karbantartása minden anyagi lehetőséget felemészt, ezért van szükség arra, hogy aki ezt az ügyet fontosnak tartja, az gyakorlatilag is támogassa – hangsúlyozta Székely József. A kolozsvári polgárok mellett természetesen a világ különböző pontjain – Magyarországon, Svédországban, Kanadában stb. – élők (hóstáti leszármazottak és nemcsak) anyagi hozzájárulására is számítanak. A helyszín adott, s amint a folytatáshoz szükséges pénzösszeg összegyűl, következhet az ablakcsere, a vakolás és a villanyszerelés, ezt követően pedig majd a szoba berendezésén is gondolkodhatnak.
Székely József szerint nagyon fontos, hogy reklámozzuk a tervet: beszéljünk róla baráti körben, rokoni társaságban vagy éppen idegenek előtt is. Míg a hetvenes évek végén voltak hóstáti népviseletbe öltözött hívek az istentiszteleten, addig napjainkra lassacskán nem csak a népviselet, de a valamikori népes közösség is eltűnik. Ezért is van szükség a hóstáti szobára, ahol a különböző használati tárgyak mellett a viseletek is helyet kaphatnak, teszi hozzá a lelkipásztor.
Egyén, közösség, származástudat
Nem ez az első nagyszabású projekt, amelynek a Kétágú templom helyt ad, és amelynek a lebonyolításából kiveszi a részét: idén június elején Kelemen Hunor kulturális miniszter nyitotta meg ott a XVIII. századi orgonaépítő, Michael Kestner életéről és munkásságáról szóló tárlatot. A hóstáti emlékszoba kialakítása mellett pedig egy gyülekezettörténeti kiállítás megszervezését is tervezik; így az ide érkező turisták egyik jeles anyag után a másikat tekinthetik meg, ha a jövőben betérnek hozzájuk.
Az elképzelést Bányai József ügyvéd is felkarolta, aki már korábban is a hóstátiak mellé állt. – Az utódokban általában létezik a származástudat, hogy honnan jönnek, kik ők, és mit akarnak. Természetesen vannak olyanok is, akik ezekről a dolgokról nem vesznek tudomást, vagy eleve szégyellik a származásukat, de ők szerencsére jóval kevesebben vannak. A magam részéről tudomásul veszem, hogy honnan jövök, és megpróbálok tenni is a közösségemért – mondta Bányai. Bár az időt nem lehet visszafordítani, s semmissé tenni a múlt eseményeit, hisz abban, hogy az egyéni előrehaladásnál jóval fontosabb a közösségi szinten való érvényesülés, érdekérvényesítés.
– Az elmúlt harminc év történései – erőszakos kollektivizálás, falurombolás stb. – nyomán ez a közösség fellazult, s bár az egyének továbbra is kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve élnek, javarészük szétszóródott a városban, nincsenek meg azok a közösségi formák, amelyekben ezek az emberek találkoznának, hogy kommunikáljanak, szórakozzanak, információt cseréljenek. Kivételt képez ez alól a Kalandos Társaság Máramaros utcában működő kultúrháza, ahol különböző eseményekre kerül sor: bálokat tartanak és rendszeresek a találkozások, a város más területeiről azonban csak ritkán járnak át oda az emberek – részletezte az ügyvéd, aki szerint az emlékszoba létrehozása a hóstáti leszármazottaknak és a kolozsvári magyarságnak egyaránt hasznára lehet.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
Hóstáti szobákat rendeznének be a Kétágú templom tornyában
Az egykor állattenyésztéssel, fuvarozással és növénytermesztéssel foglalkozó hóstátiaknak kíván emléket állítani az utókor: a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről döntött, amelyet a tervek szerint a Kétágú templom keleti tornyában rendeznének be. Az egyházközség az elmúlt években előkészítette a helyszínt, a további költségek előteremtéséhez, valamint a tárgyi és kulturális emlékek összegyűjtéséhez azonban ennél jóval több szükséges, már ami az anyagiakat illeti. Ennek reményében fordulnak a kincses város magyarságához, valamint a világ különböző részein élőket is arra biztatják: amennyiben tehetik, támogassák az emlékszoba létrehozásának ügyét. Különösen aktuális ez napjainkban, amikor a hóstátiak közössége fellazult, s a leszármazottaknak viszonylag kevés lehetőségük van az egymással való találkozásra, kapcsolatteremtésre.
A hóstátiak életére és kultúrájára kívánják felhívni a figyelmet az emlékszoba ötletének kitervelői, hogy létrehozásával a leszármazottak, a Kolozsváron és a világ más részein élők is megismerjék a várfalakon kívül, egykor földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közösséget, illetve annak múltját. A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában döntött a hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről. Székely József lelkipásztor lapunknak elmondta: azon is gondolkodtak, hogy egy, már létező hóstáti kertes házat vásároljanak meg, és azt alakítsák át a célra, erről azonban csakhamar le kellett mondaniuk: amellett, hogy jóval több anyagi ráfordítást igényelt volna, mint a jelenlegi megoldás, a turisták is nehezebben közelíthették volna meg – például a Pacsirta vagy a Beszterce utcában kevésbé lett volna elérhető, mint a belvárosban, a Magyar/21 Decembrie 1989 utcában).
Kétágú kötődés
– A hóstátiak mindig is ragaszkodtak a Kétágú templomhoz, ezért is szerencsés a választás, hogy az emlékszobát itt rendezzük be. Jelenleg is létezik egy terem, ahol a Bethlen Gábor Földész Dalkör tablói vannak kiállítva. A Kétágú templomhoz való kötődés jele az is, hogy az említett dalkör több mint egy évszázada tevékenykedik itt; éppen az idén, pünkösd után ünnepeltük a dalkör fennállásának 125. évfordulóját. Nem kis dolog, hogy egy kórus – valamennyi rendszerváltás közepette – ilyen hosszú ideig fennmaradt. Csak egy példa: a Mátyás-szobor hivatalos, 1902-es avatásán énekelt az akkori dalkör, a mostani pedig jelen volt és szolgált az idei újraavatáson is. A Kétágúhoz való kötődés jele az is, hogy ősztől tavaszig a gyülekezeti teremben tartják a próbákat, és ünnepi istentiszteleteken rendszeresen énekelnek a templomban – magyarázta Székely.
Tervezik, hogy valamilyen formában a földész dalkör fennmaradt tablóit és zászlóit is kiállítsák; a hóstáti emlékszobák (konyha, tiszta szoba) mellett ugyanakkor egy filmes terem kialakítása is az elképzeléseik között szerepel, ez a legfelső toronyszobában kapna majd helyet. Ebben a teremben az érdeklődők Csép Sándor Hóstátról készített filmjét is megtekinthetik: a Kalandos Társaság, avagy hóstáti ünnep- és hétköznapok címmel 1979–1980-ban készült filmet folytatva és befejezve, a rendező is segíteni kívánja a hóstáti emlékszoba létrejöttét.
Nem elég a jó szándék
A terv megvalósításához a jó szándékon túl pénzre van szükség. Ennek érdekében arra kérnek mindenkit, hogy amennyiben teheti, lehetőségei szerint járuljon hozzá az ügy megvalósulásához. A pénzadományokat a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség irodájában (1989. December 21 út/Magyar utca 39. sz.) lehet személyesen befizetni hétfőtől péntekig délelőtt 9 és 12, valamint délután 4 és 6 óra között (tel.: 0040-264-592017 begin_of_the_skype_highlighting 0040-264-592017 end_of_the_skype_highlighting; e-mail: ketagu@gmail.com, honlap: www.ketagu.ro). Banki átutalás esetén a következő számlaszámokat lehet igénybe venni: Lej-számla: RO13 CECE CJ01 36RO N010 1659; Euró-számla: RO04 CECE CJ01 C1EU RO68 6461; CEC Bank SA – Sucursala Cluj; Cod BIC (SWIFT): CECEROBUXXX; Parohia Reformata nr. 2. Cluj; Cod fiscal: 5150165.
– Itt az ideje, hogy Kolozsvár magyarsága is megértse: az emlékszobák létrehozása közös ügyünk, s ha itt valami kialakul, az nem csak a mi gyülekezeti közösségünket szolgálja. Ilyen értelemben jó lenne még inkább összefogni, ahogyan több más, közös ügy esetében is szükséges lenne. A gyülekezet jelenleg nem rendelkezik a szükséges pénzalappal, hiszen a tornyok javítása, a templomépület karbantartása minden anyagi lehetőséget felemészt, ezért van szükség arra, hogy aki ezt az ügyet fontosnak tartja, az gyakorlatilag is támogassa – hangsúlyozta Székely József. A kolozsvári polgárok mellett természetesen a világ különböző pontjain – Magyarországon, Svédországban, Kanadában stb. – élők (hóstáti leszármazottak és nemcsak) anyagi hozzájárulására is számítanak. A helyszín adott, s amint a folytatáshoz szükséges pénzösszeg összegyűl, következhet az ablakcsere, a vakolás és a villanyszerelés, ezt követően pedig majd a szoba berendezésén is gondolkodhatnak.
Székely József szerint nagyon fontos, hogy reklámozzuk a tervet: beszéljünk róla baráti körben, rokoni társaságban vagy éppen idegenek előtt is. Míg a hetvenes évek végén voltak hóstáti népviseletbe öltözött hívek az istentiszteleten, addig napjainkra lassacskán nem csak a népviselet, de a valamikori népes közösség is eltűnik. Ezért is van szükség a hóstáti szobára, ahol a különböző használati tárgyak mellett a viseletek is helyet kaphatnak, teszi hozzá a lelkipásztor.
Egyén, közösség, származástudat
Nem ez az első nagyszabású projekt, amelynek a Kétágú templom helyt ad, és amelynek a lebonyolításából kiveszi a részét: idén június elején Kelemen Hunor kulturális miniszter nyitotta meg ott a XVIII. századi orgonaépítő, Michael Kestner életéről és munkásságáról szóló tárlatot. A hóstáti emlékszoba kialakítása mellett pedig egy gyülekezettörténeti kiállítás megszervezését is tervezik; így az ide érkező turisták egyik jeles anyag után a másikat tekinthetik meg, ha a jövőben betérnek hozzájuk.
Az elképzelést Bányai József ügyvéd is felkarolta, aki már korábban is a hóstátiak mellé állt. – Az utódokban általában létezik a származástudat, hogy honnan jönnek, kik ők, és mit akarnak. Természetesen vannak olyanok is, akik ezekről a dolgokról nem vesznek tudomást, vagy eleve szégyellik a származásukat, de ők szerencsére jóval kevesebben vannak. A magam részéről tudomásul veszem, hogy honnan jövök, és megpróbálok tenni is a közösségemért – mondta Bányai. Bár az időt nem lehet visszafordítani, s semmissé tenni a múlt eseményeit, hisz abban, hogy az egyéni előrehaladásnál jóval fontosabb a közösségi szinten való érvényesülés, érdekérvényesítés.
– Az elmúlt harminc év történései – erőszakos kollektivizálás, falurombolás stb. – nyomán ez a közösség fellazult, s bár az egyének továbbra is kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve élnek, javarészük szétszóródott a városban, nincsenek meg azok a közösségi formák, amelyekben ezek az emberek találkoznának, hogy kommunikáljanak, szórakozzanak, információt cseréljenek. Kivételt képez ez alól a Kalandos Társaság Máramaros utcában működő kultúrháza, ahol különböző eseményekre kerül sor: bálokat tartanak és rendszeresek a találkozások, a város más területeiről azonban csak ritkán járnak át oda az emberek – részletezte az ügyvéd, aki szerint az emlékszoba létrehozása a hóstáti leszármazottaknak és a kolozsvári magyarságnak egyaránt hasznára lehet.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)