Engedjük a múltat beszélni
Szatmár megye – Az emlékezés és a megbocsátás jegyében telt a deportálás hatvanötödik évfordulójára megrendezett eseménysorozat, melyen több mint harminc túlélő vett részt a megyéből és az országból.
Március 20-án a 65 éve deportáltak előtt tisztelegtek és „Engedjük a múltat beszélni” mottóval szerveztek ünnepségsorozatot a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei szervezetének tagjai. Szombaton 10 órától ökumenikus misével vette kezdetét az egész napos programsorozat, melyen a még élő deportáltak, azok családtagjai, ismerősök vettek részt az ünnepi eseményen. Nm. és Ft. Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök magyarul, dr. Hankovsky Ferenc németül és Román János románul szólt az egybegyűltekhez. A prédikáció alatt elhangzott, hogy a rég megtörtént dolgokat nem tudjuk nem megtörténtekké tenni, de tanulhatunk belőle. A legfontosabb, hogy megtanuljuk tisztelni egymást, különben az emberiség elpusztul. Jézus és a deportáltak sorsa hasonló, mindannyiuk útját a gonosz uralta. A deportáltak örömmel és hittel bíztak az Úrban, így néhányan a múlt kálváriájának tanúiként közöttünk élhetnek ma is. Nem könnyű embertelen körülmények között embernek maradni, de a deportáltaknak sikerült, akik Krisztusba vetett hitük által a szenvedést örömmé változtatták, a megbocsátást pedig természtesnek veszik. Alexandru Tincu ortodox pap elmondta, hogy a deportálás szó azt jelenti erőszakkal elküldeni valakit messze földre, büntetésből. A XX. század nagyon zaklatott időszak volt, sok vér folyt, sok könnycsepp gördült és közben új mártírok születtek. A Székesegyházban jelen lévő hívek megkönnyezték a megemlékezést, melyet a Maestoso kórus által előadott énekek még meghatóbbá tettek. A fiatalok ajkáról elhangzóAve Maria igazán áthatotta a pillanatot, és szinte megállt az idő is, minden elcsendesült és felemelő pillanatokat élhetett át mindenki aki jelenlétével tisztelgett a deportáltak előtt.
Ünnepi köszöntők
Németország temesvári főkonzulja, Klaus Brennecke beszédében a 65 éve történt tragikus eseményekre, a háború okozta veszteségekre vonatkoztatott, megemlékezve a Romániából elhurcolt németek szenvedéséről. Üzenet az volt, hogy az emberiségnek el kell kerülni a hasonló eseményeket a jövőben. A Deportáltak Szövetségének elnöke, Ignaz B. Fischer mondott ünnepi beszédet, melyben részletesen elmondta saját élményeit, hiszen ő is deportált volt. A múlt üzenete a jövő számára, hogy kerülhetjük el a jövőben a hasonló eseményeket, és azon kell fáradoznunk, soha többé ne legyen zsarnokság és önkényuralom a világon. Ovidiu Gant, a Német Demokrata Fórum képviselője és Cristoph Klein, a szebeni evangélikus püspök is megemlékezett a 65 éve történt tragikus eseményekről, a 80 000 deportáltról, akiknek csupán harmada élte át a megpróbáltatásokat.
Kulturális műsor
A sváb deportáltak megemlékézese a szatmárnémetiben található Sváb házban megszervezett kulturális műsorral lett színesebb, melyen a Johann Ettinger Német Líceum diákjai mutatták be előadásaikat. A diákok német táncokat, énekeket, verseket adtak elő, akiket a líceum tanítónői és Kuki Zsolt tanár készített fel. A gyerekek fellépését megelőzően Dr. R. Graf kolozsvári történész professzor tartott előadást a deportálásról, említést téve a tragikus esemény következményeiről is. Johann Forstenheizler, a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei szervezetének elnöke elmondta évről évre megszervezik a deportáltak megemlékezését, akik egyre fogynak. Szatmárnémetiben több mint harminc megyénkbeli és több mint tíz más megyéből érkezett deportált volt jelen, akik közül a legfiatalabb 83 éves volt. A történelmi előadáshoz hozzászólók kitértek az esemény mottójára, „Engedjük a múltat beszélni”. A mottót az elnök magyarázta el a jelen lévőknek, aki az ünnepi eseményre összeállított kötetet is bemutatta, melyet aztán szétosztottak a jelen lévők között.
 Forrás: erdon.ro

Önálló magyar oktatás vagy vegyes iskolák?
Betekintés a szatmári kisebbségi oktatás rendszerébe
A megye lakosságának nemzetiségi arányához képest az oktatási rendszer magyar tagozatain jóval kevesebben képviseljük magunkat. A lakosság közel negyven százalékát kitevő magyar közösség köreiből jelenleg 3681 gyerek vesz részt anyanyelvi óvodai nevelésben (27%), 5001 tanul gyermek az elemi osztályok magyar osztályaiban (33%), 4457 gyerek részesül gimnáziumi oktatásban (31%), és a diákoknak mindössze a 22%-a – 3358 diák – a középiskolai, illetve a szakiskolai oktatásban. A magasabb osztályok felé haladva az adatsorból világosan kitűnik a lemorzsolódás.
Az elemi osztályokból a gyerekek tíz százaléka kénytelen a rendszerből adódó nehézségek miatt román tannyelvű gimnáziumi osztályokba átiratkozni, középiskolai szintre jutva pedig már harminc százalék az átiratkozottak aránya. Ezekről az anomáliákról kérdeztük a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelőjét, Csapó-Ilyés Attila-Csabát, aki múlt év szeptemberétől tölti be ezt a tisztséget.
Sikerült-e átlátnia a megye oktatásának kisebbségi vonatkozásait az eltelt fél évben?
– Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy egy energikus csapat alakult az ősz folyamán. Az új tanügyi törvény szerint egy adott nemzetiséghez tartozó tanfelügyelők az adott kisebbség számarányának megfelelő arányban kell helyet kapjanak a tanfelügyelőségen. Ez Szatmár megyében hét tanfelügyelői helyet jelentene a magyar közösség számára, de csak öt és fél helyet kaptunk. Az eddigiekhez képest ugyanakkor ezt is előrelépésként kell értékeljük. A tanítónőkért, óvónőkért, a decentralizálásért, a kémia tantárgyért, a magyar nyelvért, az idegennyelv-oktatásért felelős tanfelügyelők magyar nemzetiségűek. – Hogyan alakul a magyar gyerekek létszáma a magyarság megyei számarányához viszonyítva? – Ez az arány eléggé rossz. A napokban készült el a 2012/2013-as évre szóló beiskolázási terv, és ennek során arra törekedtünk, hogy minél több településen legyen magyar nyelvű oktatás a megyében. Ez kemény lobbiharccal, érdekegyeztetéssel járt. Szatmárnémetiben nemcsak hogy sikerült megtartani az eddigi magyar tannyelvű osztályokat, hanem még bővültek is. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban és a Református Gimnáziumban egy-egy előkészítő és egy-egy első osztály indul ősztől, két iskolához pedig hozzácsatoltunk két magyar óvodát. A megyében Domahidán indítunk ősztől magyar nyelvű óvodát, mert bár a lakosság nagy része magyar, eddig csak román nyelvű óvoda volt a településen. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben automatikusan magyar tannyelvű első osztály is fog itt indulni – holott lenne rá igény –, hiszen elég alacsony a gyereklétszám, Kismajtényban, a községközpontban pedig már amúgy is működik magyar nyelvű elemi iskola, és a két település között iskolabusz üzemel. Így az elemi iskola indítása itt még kérdéses marad. Tasnádon egy textilszakosztályt indítunk a meglévő elméleti osztály mellé, Nagykárolyban újabb mezőgazdasági osztályt, így ott kellő magyar nyelvű oktatás lesz ősztől, Sárközújlakon pedig szintén egy mezőgazdasági osztályt tervezünk. A szatmárnémeti Művészeti Líceumban egy formatervezői-műépítészi szak indul az eddigiek mellé. A szakoktatás ilyen mértékű bővülését nagy eredménynek tartja a szakma, annál is inkább, mert a gyereklétszám csökkenni fog ősztől a tanügyi reform ismert rendelkezései folytán. Én ugyanakkor a szakoktatás sokszínűségének fontosságát hangsúlyoznám, hisz épp ez az a terület, ahol a magyar gyerekek jelentős része kénytelen elhagyni a magyar tagozatot, amennyiben nincs az elképzeléseinek megfelelő szakosztály magyar nyelven.
– Ezekben a napokban folyik a gyerekek összeírása az előkészítő, illetve az első osztályokba. Szatmár megyében mintegy 2100 gyerek kezdi meg ősztől az elemit. Van-e elegendő pedagógus a megyében? – Az köztudott, hogy nagyon sok óvodáskorú gyerek az óvodából átkerül az iskola előkészítő osztályába. Így gyakorlatilag nagyon sok óvónő állás nélkül maradna, viszont Szatmár megyében szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis az itteni nevelők kettős – óvónő-tanítónő – képesítésűek, ezért minden további nélkül követhetik a gyerekeket az előkészítő osztályba is. Azok az óvónők, akik tanítónőként nem szerezhettek gyakorlati tapasztalatot, a nyár folyamán tanfolyamon fognak részt venni. Ezzel sikerül megoldani a tanítónők hiányát.
– Keveset hallottunk mostanáig a kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelői tisztségről. Olyannyira, hogy joggal merül fel a gyanú: talán be sem volt töltve. Mindez azért is furcsa erdélyi kisebbségi viszonyok között, mert a románosítási politika épp az oktatási rendszerben fejti ki legnagyobb hatását, amelyből az következne, hogy etnikai feszültségekkel terhes az oktatási rendszer. Ehhez képest mintha nemzetiségi vonatkozásban itt minden idilli lenne, látványos etnikai alapú érdekkonfliktusokról nem lehet hallani. Mi a dolga tulajdonképpen a kisebbségekért felelős tanfelügyelőnek?
– Korábban is be volt töltve, azonban aki betöltötte, az visszalépett és elfoglalta újra katedráját. Ami a tisztséggel járó feladatkört illeti, a kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő a kisebbségi oktatást felügyeli és szervezi. Szatmár megyében a magyar mellett a német és az ukrán nyelvű oktatás felügyelete tartozik a hatáskörébe. Kisebbségként számolni kell továbbá a roma közösséggel is, nekik azonban saját tanfelügyelőjük van. Ukrán nyelvű oktatás a megyében egyetlen településen, Mikolán van, ide ugyanis sok ukrán család települt be Máramarosról még a kommunizmus idején. Óvoda és elemi iskola működik ukrán nyelven, a gimnáziumi tagozaton viszont fakultatív az ukrán közösség nyelve. Ami a német nyelvű oktatást illeti, rögtön a szatmárnémeti Johann Ettinger Német Líceum érdemel említést, amelyben a középiskolai osztályok mellett elemi és gimnáziumi tagozat is található. Szatmárnémetiben, a magyar tannyelvű Hám János Római Katolikus Iskolaközpontban ugyanakkor német nyelvű óvodai csoport is működik.
– Mekkora a befolyása a kisebbségi oktatásra? Hogy érthetőbb legyek: itt vannak Szatmáron a vegyes tannyelvű általános iskolák, amelyek a multikulturalitás jegyében kettős – román–magyar – elnevezést kaptak, és olyan fából vaskarika nevet viselnek, mint a Bălcescu–Petőfi, vagy Ady–Coşbuc. De nem csak nevükben multikulturálisak, hanem tartalmukat tekintve is. Ha egy magyar gyerek bemegy egy ilyen iskolába, már a folyosón egy számára idegen kultúra szellemisége – a román – fogadja, miközben egy Ady-, vagy egy József Attila-portré, ha létezik egyáltalán, az intézményben gondosan el van rejtve. A gyerek a sajátja helyett egy idegen kulturális közegben teljesen elveszíti nemzeti azonosságtudatát. Ezek a vegyes tannyelvű iskolák a nemzetellenes politika valóságos trójai falovai az oktatási rendszerben. Van-e önnek akkora befolyása a kisebbségi oktatásra nézve, hogy ezek, a janicsárokat nevelő, vegyes tannyelvű iskolák egyszer s mindenkorra eltűnjenek Szatmárról?
– Az új tanügyi törvény lehetővé teszi, hogy a vegyes intézményekből az egyes tagozatok kiváljanak, illetve jogi személyiséget szerezve önálló intézményként működjenek. Erről az iskolai tanácsok dönthetnek, az intézményneveket pedig névadó bizottság bírálja el. Nagyon kényes kérdés ez, és nem is a többnevű intézmények esetében, hanem azokban, amelyek vegyes tannyelvűek ugyan, de mégis Mircea Eliadéről vagy Vasile Lucaciuról vannak elnevezve. Nos, ennek megváltoztatásához nekem nincs elegendő hatásköröm, s nem mehetek ki egy intézménybe, hogy a Lucaciu mellé biggyesszék oda Arany János nevét is.
– Nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy ön, mint a kérdés ismerője élhet javaslattal, illetve felvetheti a problémát az illetékes fórumokon.
– Az igazgatóinkkal tanácskoztunk ebben a kérdésben, és a névadással kapcsolatos javaslataink eljutottak hozzájuk. Azt, hogy ezek hogyan fognak a gyakorlatban megvalósulni, a jövő dönti el. Azt viszont elmondhatom, hogy egyre több vidéki iskola vesz fel saját nevet.
– Ez a formai része a kérdésnek, de mi a helyzet a tartalmi változásokkal, a vegyes tannyelvű iskolákban a román szellemiségű légkör kizárólagosságával?
– Ha látogatásaink során ilyet tapasztalunk, nyilván szóvá teszszük. Hogy tartalmi változásokról is beszámoljak, Vetés községben például különvált a két tagozat, és mindkettő külön jogi személyiségként működik tovább. Óváriban magyar tannyelvű iskolát hoztunk létre, Vetésben pedig román tannyelvű iskola működik. Decebal faluból a román gyerekeket iskolabuszok hozzák be Vetésbe, a magyar gyerekek pedig ugyancsak iskolabusszal jutnak el Óváriba. Azt kell mondanom, hogy folyamatos ez a küzdelem. Említhetném további példaként a pedagógusok továbbképző tanfolyamait, amelyeket igyekszünk magyar nyelven is megszervezni. Mindennek a megszervezése az egyik feladatom, és a pedagógusaink értékelik is ezeket az erőfeszítéseket. Ha az intézmény vezetése valamilyen gonddal hozzánk fordul, nyilván arra is próbálunk megoldást találni. – Említette Vetés község példáját. Ennek mintájára nem lehetne Szatmárnémetiben is felszámolni a vegyes tannyelvű iskolákat? Kérdezem ezt azért is, mert az önálló magyar iskolarendszer az RMDSZ programjában is szerepel, tehát mindenképpen el kellene végre mozdulni ebbe az irányba. – Van egy ilyen középtávú stratégiai elképzelés, de azt tudni kell, hogy ez nem csak rajtunk, hanem a többségi társadalmon is múlik. Azt azonban elmondhatom, hogy dolgozunk ezen a kérdésen, valamint az iskolák igazgatóit is bevontuk a munkába. Jelenleg felméréseket végzünk, hogy megállapíthassuk, mi lenne a jobb: ha minden iskolában ott lennénk, vagy pedig, ha „bástyásítunk”, azaz, egy-egy kijelölt iskolában indítanánk párhuzamos osztályokat, és a többi iskolából áthoznánk ide a gyerekeket. Mindkét elképzelésnek vannak előnyei és hátrányai is. Ha bástyásítunk, a távolabb lakó szülők vajon a magyar tannyelvű iskolát fogják-e választani, avagy a lakóhelyük közelében lévő románt? Szóval ez egy nehéz kérdés, attól pedig még nem lesz könnyebb megválaszolni, ha tudjuk, hogy hová is szeretnénk kilyukadni.
Bódi Sándor
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Érettségi: Erdély jobban teljesít, de mi van Biharban?
A székelyföldi diákokhoz hasonlóan a többi magyarok lakta megye érettségizői is a tavalyinál jobb eredményeket értek el az idei vizsgákon. Az országos átlag 59,25 százalék, 3 százalékponttal jobb a tavalyi teljesítménynél.
Maros megyében 58,44 százalékos az átmenési arány az óvások elbírálása előtt, ez négy százalékponttal jobb a múlt évi adatnál. Idén két színtiszta tízes vizsgázó is akadt, mindkettő a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium végzőse. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban a diákok 95,15 százaléka jogosult diplomára.
Kolozs megyében 73,96 százalékos az átmenési arány, 3 százalékponttal nagyobb a tavalyinál. Három iskolában értek el 100 százalékos sikerarányt az érettségizők, az egyik a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. A Brassai Sámuel Líceumban a diákok 98 százalékának sikerült az érettségije. Tíz diáknak sikerült színtiszta tízesre vizsgáznia.
Szatmár megyében a diákok 63,8 százaléka szerzett érettségi diplomát, közel 6 százalékponttal többen, mint tavaly. A megyében két érettségiző vizsgázott tízesre. A legjobban a német tannyelvű Johann Ettinger Elméleti Líceum végzősei teljesítettek, 97,5 százalékos arányban sikerült a vizsgájuk.
A román nyelv valóban problémát okoz a diákoknak, de néhány éven belül jó eséllyel változik a rendszer – nyilatkozta a maszol.ro-nak Király András. Az oktatási államtitkárt azzal szembesítettük, hogy az idei érettségin is a román nyelv és irodalom vizsga osztályzata húzta le a székelyföldi magyar diákok átlagát.
Bihar megye meglepetést hozott Erdély többi régiójához képest: az átmenési arány 57,85 százalék az óvások elbírálása előtt, ez pedig 11 százalékponttal kisebb a tavalyi eredménynél. Idén a megyében 39 diákot zártak ki a vizsgákról csalási kísérlet miatt, és senkinek sem sikerült tiszta tízesre vizsgáznia.
Így alakultak az országos adatok
Országosan az átmenési arány 59,25 százalék az óvások elbírálása előtt. Tavaly a végleges átmenési arány 56,44 százalék volt. Brăila megyében teljesítettek a legjobban a diákok, 77,82 százalékuknak sikerült idén az érettségije. A másik pólus Ilfov megye, ahol a vizsgázóknak mindössze 27 százaléka szerzett diplomát.
maszol.ro

Alkotások a szomorú emlékekkel teli dobozból - a szatmári svábok deportálására emlékeztek
A Szépművészeti Múzeumban látható szombat délután megnyitott kiállítással emlékeztek a szatmári svábok deportálására Szatmárnémetiben. A tárlatban családi fotókat és dokumentumokat láthatunk, amelyeket Renée Renard alakított képzőművészeti alkotásokká a szibériai kényszermunkára elhurcolt rokonai emlékére.
A Szatmár Megyei Múzeum és a Német Demokrata Fórum együttműködésével állítottak össze kiállítást a Szépművészeti Múzeum termeiben, mellyel a szatmári svábok elhurcolásának, oroszországi kényszermunkára ítélésének állítanak emléket. Hetvenkét évvel ezelőtt 5 ezer sváb származású fiatal férfit és nőt vittek el kényszerrel Szatmár megyéből, javarészt szibériai kényszermunkára. Az oroszok által deportáltak 18 és 45 év közötti férfiak, valamint 18 és 30 év közötti nők voltak. Az ötezer személyből több mint 900-an vesztették életüket.
Josef Hölczli, a Német Demokrata Fórum regionális elnöke emlékeztetett: nem csak az ötezer elhurcolt sváb szenvedett, hanem azok családjai is, elsősorban az apák-anyák elvesztése, az aggodalom miatt. Hangsúlyozta: azért kell emlékezni a szomorúsággal teli évekre, hogy ilyen igazságtalanság soha ne történhessen meg még egyszer. De emlékezni kell a szülőkre, nagyszülőkre, akik a nehéz fizikai munkával és embertelen körülmények között töltött évek alatt sem feledkeztek meg hitükről és hagyományaikról.
Renée Renard képzőművész nagyapja is az elhurcoltak között volt, bár a művész hosszú ideig nem is tudott erről. Az 1989-es rendszerváltást követően hallott először a szatmári svábok depotálásáról, amikor a szülei megpróbálták visszaszerezni a kommunizmus ideje alatt a családtól elvett javakat. Elkezdte kutatni a családja múltját és akkor nyitotta ki azt a dobozt is, amiből nagymamája néha papírokat vett elő és sírva olvasta őket. Nagyapja Szibériából írt levelei voltak benne.
Képzőművészeti alkotásokká alakított családi fotók és dokumentumok láthatók a Száz életnyi út című tárlatban, amely a boldogsággal teli napokat és a magányt, a gyökerek keresését is megmutatja. A kiállítás pedig egyfajta boldog végkimenetellel zárul: egy térinstallációban pozitív töltetű képek és üzenetek vannak elhelyezve, amelyekből a látogató akár haza is vihet egyet-egyet.
A kiállítás anyagát a Johann Ettinger Német Nyelvű Líceum diákjainak az alkotásai egészítik ki.
szatmar.ro