Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Jelen (Arad)
1723 tétel
2002. augusztus 6.
"Az Erdélyi Könyv Egylet kiötlője és értelmi szerzője a stockholmi Veress Zoltán. Az Erdélyi Könyv Egylet eddig tizenkét kötetet adott ki, valamennyi erdélyi szerzők műveit tartalmazza. A legújabb kötet /Évek az ezerszázból/ betekintést nyújt az erdélyi magyar történészek műhelyébe. Húsz történész és művelődéstörténész munkáit fogja egybe ez a kötet. Jó lenne, ha erdélyi könyvesboltokba is eljutna ez a fontos könyv, melynek szelleme beépülhetne a történelmi oktatásba. Az EKE könyvei nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, de az egyik könyvkiadó vállalhatná az újrakiadást. /Bereczki Károly: Igaz könyv históriánkról. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./"
2002. augusztus 6.
"Nemrég tért haza magyarországi vendégszerepléséről a temesvári Puck&Co. Bábszínház. Lábadi Éva csapata a nyírbátori, Szárnyas Sárkány elnevezésű háromnapos nemzetközi fesztiválon vett részt. A temesváriak már tizedik alkalommal voltak jelen a fesztiválon, ahol idén magyar, szlovén, szerb, ukrán, cseh és lengyel művészek léptek fel. /Laslavic Tímea: A Puck&Co. Bábszínház Magyarországon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./"
2002. augusztus 7.
"Évtizede elmúlt, hogy a Hunyad megyei Zajkány határában ismeretlen tettesek traktor igénybevételével leborították a buzogányos Hunyadi emlékművet. Azóta csak annyi történt, hogy a buzogányt - korabeli sajtóhír szerint - a Hunyadi várba vitték. Hunyadi János serege 1442-ben szétverte a törökök nyolcvanezer főnyi seregét. Az emlékmű egyelőre tovább romlik. /Makay Botond: A zajkányi emlékmű tovább romlik. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./"
2002. augusztus 7.
"Vincze Gábor szegedi történész felvállalta azt, amitől hazai történészek még ódzkodnak: az erdélyi kisebbségi szervezetek szerepének elemzését. E témakörből nemrég jelent meg testes tanulmánykötete. Aradon a Polgári Együttműködési Mozgalom meghívottjaként a Magyar Népi Szövetségről tartott érdekfeszítő előadást. Az erdélyi magyar történészek amolyan tabuként kezelik a háború utáni magyarság politikai és érdekvédelmi szervezeteinek /Magyar Népi Szövetség/ elemzését. Ugyanígy nem jelent meg megbízható tanulmány a Magyar Párt, vagy az 1944 tavaszáig működő Magyar Népközösségről sem. Vincze kimondta: a MADOSZ a Kommunisták Romániai Pártjának közvetlen irányítása alatt állott, tpvábbá mivel hevesen tiltakozott a II. Bécsi Döntés ellen, Észak-Erdélyben meglehetősen népszerűtlen volt. Ezért kellett megváltoztatnia a nevét Magyar Népi Szövetségre. Az MNSZ pártként működő politikai alakulat volt. Szó volt a Marosvásárhelyi Kiáltványról és a Román Szociáldemokrata Párton belüli Országos Magyar Bizottságról, illetve az 1946-os választási kampány idevágó részleteiről, valamint azokról a történelmi eseményekről, amelyek az 1947-es tisztogatás után 1953-ban az immár pár éve teljes passzivitásra kényszerült MNSZ feloszlatásához vezetett. /Puskel Péter: Anyaországi történész a Magyar Népi Szövetségről. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./"
2002. augusztus 7.
"Salamon Márton László /sz. Arad, 1969/. Temesváron szerzett fizikusi oklevelet. Később a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Matematika Karának, majd a Politikai Tudományok Kar újságírói szakának hallgatója volt. A Haifai (Izrael) Technion Egyetemen, majd a Kolozsvári Műszaki Egyetemen oktatott matematikát. A romániai magyar sajtóbeli tevékenységét 1989 decemberében, a temesvári Forum Studentesc magyar nyelvű mellékleténél, a Diákfórumnál kezdte szerkesztőként; később a kolozsvári Sonic Rádió munkatársa, majd a Krónika és a Szabadság szerkesztője volt. Jelenleg a Krónika lapszerkesztője. /A Simándi Böszörményi Zoltán riportverseny díjazottjai. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./"
2002. augusztus 12.
"Hátszeg tizenháromezer lakosából kétszáznál valamivel több a magyar. Itt a magyarságtudattal van baj, ugyanis "itt sokan szégyellnek magyarul beszélni, meg nem szólalnának semmi pénzért", jegyezte meg az egyik hölgy. Hátszegen utoljára 1959-ben volt magyar oktatás. Akkor egy pártfunkcionárius kijelentette: "ebben a városban nem élnek magyarok, tehát nincs szükség a magyar nyelvű oktatásra". Jelenleg nem pásztorolja katolikus pap sem a körülbelül másfélszáz magyar hívőt számláló gyülekezetet. Rónai Rózsika a lelki ellenállók egyike, ő töretlenül tartott magyarórákat, kis színjátszó kört, ahová egy időszakban 10-15 érdeklődő is eljárt. Ez volt egy pár évvel ezelőtt. Az idén mindössze egy (!) fiatal jelentkezett, aki el akarta mélyíteni magyar nyelv és kultúra ismereteit. Sokan szóvá tették a hátszegi RMDSZ-iroda hiányát. Pár évvel ezelőtt még működött a református egyház épületében. /Völgyi Marcell: A kommunikáció fontossága a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./"
2002. augusztus 12.
"A negyedik Egyetemes Unitárius Találkozót tartották aug. 10-én a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. Nagyszámú unitárius érkezett Magyarországról, az Egyesült Államokból, Kanadából és több európai országból a találkozóra. Székely ruhás lovasok hozták a milleniumi zászlót, valamint az unitáriusok zászlaját. Az ünnepi beszédet William G. Sinkford, az egyesült államokbeli unitárius és univerzalista egyház elnöke tartotta, szavait dr. Szabó Árpád unitárius püspök tolmácsolta. A résztvevők végül megkoszorúzták Orbán Balázs közeli síremlékét. /Kovács Attila: Unitáriusok Szejkefürdőn. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./"
2002. augusztus 12.
"A hagyományos Majláti Vasárnap az utóbbi években Majláthfalvi Hétvégévé alakult. Aug. 9-én a falu utcáin a zenekar kíséretében hintós-lovas hívogatást két kiadós zápor közötti szünetben sikerült lebonyolítani. Aug. 10-én a helyi iskolában a nemzedékek találkozóján több mint százan megjelentek. Újdonság volt az óvodában megszervezett Játszóház. A rendezvény fénypontja a néptáncegyüttesek seregszemléjére volt mint száz néptáncossal. Fellépett az erdőhegyi Bokréta, a pécskai Búzavirág /Arad megye legrégebbi együttese/, a kisiratosi iskolás csoport, a nagyzerindi Ibolya női néptáncegyüttes, a pécskai 2-es számú általános iskola néptáncegyüttese, a majláti Nefelejcs és a simonyifalvi Leveles csoport. Az előadásokon több mint 700-an fordultak meg. /Balta János: A délalföldi tánc ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./"
2002. augusztus 13.
"Aug. 9-én vitafórumot tartottak Kisjenőn a magyar nyelvű oktatásról Matekovits Mihály helyettes főtanfelügyelő és Nagy Gizella RMDSZ oktatási alelnök jelenlétében. A szülők sérelmezték, hogy egyes tantárgyakat magyar pedagógus hiányában románul tanítanak. Mások Kisjenőn magyar nyelvű elemi beindítását sürgették. Bíró Margit iskolaigazgató az alacsony gyermeklétszámra hivatkozva kétkedésének adott hangot a kisjenői és az erdőhegyi magyar nyelvű elemi párhuzamos működtetésével kapcsolatban. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: az iskolabuszokat az Oktatásügyi Minisztérium kifizeti, de nem működteti. Ezt a helyi érintett önkormányzatnak kell megoldania. /Balta János: A magyar oktatásról Kisjenőben. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./"
2002. augusztus 13.
"Aradon a tanács árajánlatot kér a Szabadság-szobor Aradon felállítása városfejlesztési részlettervének odaítélésére. Az árajánlatok leadási határideje aug. 27. /Pályázat a Szabadság-szobor helyének kijelölésére. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./"
2002. augusztus 14.
"Az aradi minorita szerzetesek az 1918-as impériumváltást követően is kiálltak magyar katolikus híveik védelmében. Akkor, amikor az új hatalom tiltó rendelkezései iskoláinkat, nemzetiségi létünket fenyegették. Az utóbbi évben azonban Aradon a belvárosi katolikus plébánián és a rendházban végbement változások sora a város peremkerületeinek templomai felé kényszeríti a hívek egy részét. A belvárosban nemcsak a magyar misék száma csökkent, hanem a papok tökéletes nyelvismeretének hiányában a prédikációk színvonala is. A gyóntatószékben a pap udvariasan megszólal: mondja románul, mert nem értem az ön anyanyelvét. Nyílt titok Aradon, hogy a rendházat apácakolostorrá is szándékoznak alakítani. Moldvai apácák jönnének, így az irodában a használt nyelv kizárólagosan csak a többségi nemzet nyelve lenne. Lassan már nem maradna senki, aki elolvassa a régi iratokat, anyakönyveket. Akárcsak a megyei könyvtárban és levéltárban! Ujj János újságírót az utóbbi hetekben annyian keresték meg ilyen panaszokkal, hogy szóvá kell tennie a nyelvismeret kérdését. A hónapok óta Aradon tartózkodó minorita atyák tudomására kellene hozni, hogy az aradi belvárosi római katolikus hívők túlnyomó többsége magyar anyanyelvű. A belvárosi hívek magyar katolikusok szeretnének maradni. /Ujj János: Magyar katolikusok akarunk maradni! = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./"
2002. augusztus 16.
"Évtizedeken keresztül nem lehetett Világoson az 1944-es szeptemberi eseményekről beszélni, mert az akkori atrocitások elkövetői még befolyásos emberek voltak a községben. Az 1944. szeptember végi napokon közönséges gyilkosságok történtek Világoson. Csizmadia Sándor már nem Világos község lakója, bátrabban meri feleleveníteni az eseményeket. Szeptember 19-én a magyar egységek már visszavonultak a településről, amikor megjelentek a faluból elmenekült Maniu-gárdisták. Csizmadia édesanyja kiszaladt az utcára, hogy megnézze, mi történik. A románok figyelmeztetés nélkül agyonlőtték. Petcovici Teodor, a csendőr és a falu bírája vezette a románokat. Összefogdostak a faluból néhány magyar embert: Kiss Györgyöt, Herrlingéket, apát és fiát, Frajna Istvánt és fiát, apját, Csizmadia Sándort, két ismeretlen gyorokit. Csizmadia Sándor ennyiükre emlékszik. Kivitték a falu szélére, s agyonlőtték őket. A cigány drótot kötött a lábukra, úgy húzta be őket a vályogvető gödrökbe, s betemette őket egy földréteggel. A tettesek ráparancsoltak, hogy hallgasson az esetről, mert megjárhatja. Utólag azt hazudták a faluba bevonult, s a helyi lakosság elleni bosszúhadjáratot leállító oroszoknak, hogy géppuskát találtak a magyaroknál, de azt a fegyvert senki sem látta soha. Nem is volt fegyvere egyetlen civilnek sem. Petica Stefan volt a bíró, nagyon jól ismerte a település minden lakójának vagyoni helyzetét. Miután Csizmadia Sándort és feleségét lelőtték, azonnal elhajtottak tőlünk 56 merinói juhot, elvitték a kocsit és a lovat. Soha vissza nem adták, semmiféle papír nem készült a rekvirálásról. Hárman maradtak árvák: a 16 éves nővére, a 6 éves húgom ő, ifjabb és ő, ifjabb Csizmadia Sándor. Árvák és szegények. A gyilkosság után három nappal kiásta apja holttestét. Fehér ládakoporsóban eltemették. A gyilkosok lelkiismeret-furdalás nélkül hagyták, hogy egész az árvák szegények maradjanak. Később szüleinek sikerült tisztességes síremléket állítania: Itt nyugszanak CSIZMADIA SÁNDOR élt 45 évet és neje GIZELLA élt 34 évet. Hősi halált haltak 1944. szept. 23-án Nyugodjanak békében. A sír mellett a Frajna család meggyilkolt tagjainak síremléke, a Herrling család, István, az apa, illetve fia, a mindössze 16 éves György emlékműve. - Ferenczes István Székely apokalipszis címmel megdöbbentő dokumentumkönyvet közölt a Maniu-gárdisták garázdálkodásairól, a lefejezett, agyonlőtt áldozatokról, a megetetett magyar trikolórról. A vasgárdista, nacionál-kommunista ideológián nevelkedett többségiek a mai napig nem hajlandók elismerni a tagadhatatlan történelmi tényt. A magyarországi Sarusi Mihály Fekete- Zaránd címmel nemrég közölt sokkoló hatású kötetet az egykori történelmi Zaránd megyében a két világháború végén elkövetett gyilkosságokról. /Ujj János: "Hideg napok" Világoson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./"
2002. augusztus 17.
"Magyarlapádon kórustalálkozó volt, eljöttek a nagyvárad-szőlősi egyházi kórus tagjai. A rendezvényen szavalatokat is hallhattak a jelenlevők, köztük Csiha Kálmán és Turmezei Erzsébet verseit. /Balázs Ildikó: Kórustalálkozó Magyarlapádon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 17./"
2002. augusztus 21.
"Vajdahunyad magyarsága aug. 20-án ökumenikus istentisztelettel emlékezett Szent Istvánra. Öt felekezet lelkipásztora hirdette az együvé tartozás igéjét. /Ökumenizmussal - Szent István szellemében. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./"
2002. augusztus 22.
"Kisiratoson készül a tájház. A ház bútorzatát a Kása Antal gyűjtéséből származó, múlt évezredbeli falusi bútorokból állítják össze. /Balta János: Kisiratoson alföldi magyar tájház készül. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./"
2002. augusztus 22.
"Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulója, 2002 Kossuth év. Kis Portik Irén néprajzkutató Kossuth Lajos a magyar nép tudatában /Mark House Kiadó, Gyergyószentmiklós/ című munkájára Borsos Géza kérte fel. Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetért Alapítvány /Gyergyócsomafalva/ elnöke úgy döntött, hogy a falu szülöttének, Borsos Miklósnak nagy munkáját, a Kossuth Lajos-szobrot, ami valamikor Marosvásárhely főterén állott, újra felállítják, de Gyergyócsomafalván. Ez megtörtént 2001-ben. /200 éve született Kossuth Lajos. A nép tudatában. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./"
2002. augusztus 22.
"Az 1998-99-es tanévben a tasnádi líceumban csupán két magyar tannyelvű osztály (egy tizedik és egy tizenkettedik) indult. A környékbeli falvak általános iskolái közül csak Szakácsiban, Magyarcsaholyban és Pelekesziben működött magyar tagozat, az itt végzettek között azonban egyetlen továbbtanulni akaró diák sem akadt. Az 1998-ban Tasnádon magyar tagozaton végzett harminc-valahány nyolcadikos egyharmada nem akart a helybeli líceumban továbbtanulni. Néhányan Szatmárnémetiben választottak iskolát. A 2002-2003-as tanévben a tasnádi líceumban ismét lesz magyar tagozatos kilencedik osztály, sőt lesz X., XI. és XII. osztály is. A legújabb tasnádi divat az, hogy a szülők Magyarországra küldik gyermekeiket tanulni. /Boros Ernő: Tasnádi líceum. Újra lesz magyar osztály minden évfolyamon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./"
2002. augusztus 24.
"Déván aug. 24-én ünneplik a magyar nyelvű, középfokú oktatás újraindításának 50. évfordulóját. Az öregdiák találkozó mérföldkövet jelent mind a dévai magyarság, mind a négyszáz éves iskola történetében. A rendezvénysorozat aug. 23-án koszorúzással és emléktábla-avatással kezdődött. Az egykori iskolatársak lerótták kegyeletüket Déván eltemetett hajdani tanáraik emléke előtt. A mai Eminescu-Petőfi Általános Iskola falán elhelyezett emléktáblát felavatták. Nem volt könnyű kijárni e névadást és a tegnap leleplezett emléktábla elhelyezését sem. Déva négy évszázados iskolatörténetét Szathmáry Rózsa tanárnő emlékkönyvbe foglalta. A könyv második, javított kiadása most jelent meg a rendezvény alkalmával, a Magyarországon élő dévai véndiákok jóvoltából. /Gáspár-Barra Réka: Tegnap emlékezéssel kezdődött. Nemzedékek találkozója Déván. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./"
2002. augusztus 26.
"Hihetetlenül sokan jöttek el aug. 24-én Déván a Nemzedékek találkozójára. A Művelődési Ház nagytermében rég nem ült egymás mellett ennyi magyar ember. A közel négyszáz résztvevő jelentős része távolról érkezett. Zsók Béla, a rendezvény szervezője köszöntötte az egybegyűlteket, felkérve a különböző korosztályok, tanárok, diákok képviselőit, hogy elevenítsék fel az elmúlt évek történéseit. Déván 400 éves az oktatás. 1952-ben újraalakult a dévai magyar középiskola. A jelenlegi középiskolai tagozat aligazgatója, Hauer Erich örömmel számolt be a dévai magyar tannyelvű oktatás fejlődéséről. /(Gáspár-Barra Réka): Közel félezren vettek részt a dévai Nemzedékek találkozóján. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./"
2002. augusztus 27.
"Augusztus utolsó és szeptember első napján a kaposvári Magyar-Román Baráti Társaság megrendezi A román nemzet kialakulása és a mai magyar és román közgondolkodás elnevezésű konferenciát. A házigazda szerepét Bejczi László, a kaposvári Magyar-Román Baráti Társaság elnöke tölti be. Előadást tart többek között magyar részről dr. Bona Gábor, román részről dr. Alexandru Porteanu történész. Arad megyét Dimitrie Stoi és Berecz Gábor képviseli, előadásuk címe: A középkori nemzetek kialakulásának néhány aspektusa a Kárpát-medencében. /Magyar-román történésztalálkozó Kaposvárott. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 27./"
2002. augusztus 28.
"Aug. 25-én tartották a Lozsádon a konfirmációt, két ifjú tett hitvallást. A faluban a magyar oktatás rég megszűnt. Az óvodában szinte mind magyar gyermekek tanulnak, de az oktatás románul folyik. A valaha színmagyar református falu lakosságának ma csak fele arányban magyar, de beszélni egyre kevesebben beszélik anyanyelvüket. /Lozsádon még pislákol a láng. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./"
2002. augusztus 28.
"A haláltábor utóéletéből. A ma 88 esztendős Czumbil István 1944 őszén magyar katonaként megsebesült a fronton. Mire a szovjet-román csapatok bevonultak szülőfalujába, Mezőteremre, ő már befejezte a háborút, és odahaza gazdálkodott. Néhány nap múlva a román csendőrőrmester kidoboltatta, hogy a magyar seregből lemaradtak jelentkezzenek az őrsön, ahol érvényes papírokat kapnak. Jelentkeztek, de nem igazolványt kaptak, hanem menetoszlopba rendelték őket a román csendőrök, és vitték őket a földvári haláltáborba. Csirák János nevű sorstársa emlékezett: 1944 novemberében a mi vidékünkről több emberszállítmányt irányítottak Földvárra, az övéké volt az utolsó. Az előző transzportokból a magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Mire ők utolsókként odaérkeztünk, az oroszok rájöttek, hogy a románok becsapják őket: a románok Erdélyből el akarják távolítani a magyarokat, és a valóságban az összeterelt magyarok nem partizánok, ahogy a románok állították. Az egész földvári tábor csak azért volt, hogy a magyar pusztuljon. És Földváron tényleg nagyon sokan meghaltak. Földváron földbe ásott, náddal fedett viskókban, ugyancsak földből készített ágyakon feküdtek, és nagyon fáztak, mesélte Kún Ferenc börvelyi túlélő. Enni alig kaptak, a tífusz is pusztított. Az idő múlásával egyre sűrűbben kellett temetni. Az 1944. szept. 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben ez állt: "A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, és egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának." A szovjetek tehát nem kötelezték el magukat egész Erdély visszaadása mellett, de nem is zárták ki ennek a lehetőségét. Az 1944. szeptember 11-16. között megtartott második quebeci konferencián Franklin Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a következő javaslatot terjesztette elő: Magyarország kapja meg Észak-Erdélyből az Arad-Szatmár határsávot, amely 14 500 négyzetkilométer és 1 millió 98 ezren lakják, Észak-Erdély többi része pedig kerüljön Romániához. - A román kormány azonban mindenáron egész Erdélyt akarta, ezért elhatározta: lépéseket tesz az ügy előmozdítása érdekében. Kezdődött az etnikai tisztogatás, a földvári haláltábor ezt szolgálta. Azután, hogy a román csendőrök sok magyart Földvárra juttattak, 1945 januárjában a szovjetek több ezer férfit és nőt Ukrajnába deportáltak, ahol többségüket évekig a dombászi szénmedencében dolgoztatták. A 89-es fordulat után a volt ukrajnai deportáltak előbb Magyarországról kaptak kárpótlást, majd Romániában is olyan törvény született, amelynek értelmében havi juttatásban részesülnek. A földvári haláltábor túlélői nem kapnak kárpótlást. Czumbil bácsi kérdése előbb a megyei munkaügyi igazgatósághoz, majd a Volt Politikai Foglyok. A Földvárra elhurcolt személyeket román csendőrök gyűjtötték össze, román katonák őrizték egy, a második világháború idején is végig Romániához tartozott Dél-Erdély területén fenntartott lágerben. A Földváron történteket tehát nem lehet a szovjetek nyakába varrni, be kell(ene) ismerni: mindenért, ami itt megesett, az akkori román hatóságokat terheli a felelősség. /A haláltábor utóéletéből. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./"
2002. augusztus 29.
"Tenni kell valamit az önértékelő magyarságtudat újraélesztése érdekében. Aradon az RMDSZ aktív politikai platformja hívta mindazoknak, akik javaslatokkal előmozdíthatják a közösségépítő program kidolgozását, és tenni akarnak ennek megvalósításáért. A beérkező javaslatok figyelembevételével kidolgozott közösségépítő tervezetüket nyilvános vitafórumokon szeretnék véglegesíteni. Hozz egy szikrát a lánggyújtásra, kérték. /Hozz egy szikrát! = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./"
2002. augusztus 29.
"Egy időre befejeződtek az ásatások a szépfalui archeológiai tábor területén. A munkálatokat tavaly azzal hagyta abba az aradi és kolozsvári régészekből álló kutatócsoport, hogy bebizonyosodott: nem Glogovácon volt a bizerei apátság, mint ahogy jó száz évvel ezelőtt Márki Sándor állította, hanem itt, Szépfalu határában, a helybeliek által török kút néven ismert területen. A török kút szinte teljes épségében a felszínre került. Aug. 26-án dr. Adrian Rusu (Kolozsvári Történelmi és Régészeti Intézet) és más régészekből, valamint történelem szakos egyetemi hallgatókból álló munkacsoport ismertette a befejeződött feltárási munka eredményeit. A bizerei apátságról - mint királyi kolostorról - a dokumentumok először 1183-ban tesznek említést. A település a 16. században a török invázió és a vallási reformok miatt elnéptelenedett. Az apátsági templom falai is a felszínre kerültek. Két templom romjaira bukkantak. Az első feltehetően a 11. század végén, a 12. elején épülhetett, és a felszínre hozott épületelemek alapján mozaik padozattal, fehér márványoszlopokkal, sárga és vörös csempedíszítéssel rendelkezett. Az 1150 után helyreállított második templom dekorációja már szerényebb volt. Az oltárhoz tartozó egyetlen tárgyi emlék se került felszínre. Az idei feltárás eredménye az apátság melletti, világi rendeltetésű épület. Az idei ásatások során azonosították az apátsági temetőt is, melynek minden csontváza felnőtt férfiről vall. Teljes feltárásról a hiányos anyagi források miatt jelenleg aligha lehet szó. A templomnak mindössze 15 százalékát, a temetőnek egy nyolcadát ásták ki. A szakemberek bemutatták a nagyon gazdag leleteket: oszlopfejek, portáltöredékek, kerámia és vörös márvány padozatdarabkák. /Puskel Péter: A bizerei apátság és a török kút. Szenzációs régészeti leletek a szépfalui ásatáson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./"
2002. augusztus 29.
"Alig valamivel több, mint száz kilométerre Temesvártól található a Bartók Béla Elméleti Líceum /Temesvár/ iskolatábora. Ötödik esztendeje, néhány lelkes tanár és volt diák jóvoltából, tudományos összejövetel színhelye is, ahová az ország szinte valamennyi magyar iskolájának érdeklődő fiatalját meghívják, de a jelentkezők között mindig van külországi vendég is. A táborhelyet támogatásként bocsátja a rendelkezésükre az iskola, a Bartók Béla Alapítvány. Jó csapat jött össze, alkalmas az elmélyült kísérletezésre. /Sipos János: Tudományos diáktábor a hegyek lábánál. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./"
2002. augusztus 31.
"Kartal Ernő /Debrecen/, a minorita szerzetesrend tartományfőnöke reagált Ujj Jánosnak a lap aug. 14-i számában megjelent cikkére /Magyar katolikusok akarunk maradni!/. Aradon sokféle nemzetiséghez tartozó katolikus hívek élnek, a magyarokon kívül németek, románok, bolgárok is, mindegyikük igénye az anyanyelv használata. A kommunista időszak üldöztetése, elnyomása miatt elsorvadt a minorita rend. Az itt működő minoriták a gyóntatás, a prédikálás szintjéig meg fognak tanulni az itt élő hívek nyelvén. Kartal méltatlan szemrehányásnak tartja Ujj János cikkét. /Kartal Ernő: Kedves Aradi Katolikus Hívek! = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./"
2002. augusztus 31.
"Kitől függ a magyar katolikusok fennmaradása? Miért kellett Tamáskó Péter Pál tisztelendő urat más helységbe helyezni, amikor Aradon is lett volna helye? Miért harcolunk a magyar iskolák megmaradásáért, ha anyanyelvünket nem tudjuk értékesíteni még az Isten házában sem? Aradon a belvárosi minorita rendházban meg lehetne szervezni egy öregek otthonát. /Kiss Katalin nyugdíjas: "...hátha valaki meghallgatja anyanyelvükön..." = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./"
2002. szeptember 2.
"Aradon a tanács még áprilisban pályázatot írt ki a szoborállítási részletterv kidolgozására. A beérkezett pályamunkákat augusztus utolsó napjaiban értékelték. A legjobb pályamunkát a Renovatio Nova Kft. nyújtotta be. A kft. igazgatója, Sándor István műépítész elmondta, a helyi tanács szakbizottságában három lehetséges helyszín urbanisztikai részlettervének kidolgozására kérték fel a pályázókat. Az aradi Szabadság-szobor nagyjából 15x15 méteres területet foglal el, amelyet egy kovácsoltvas-kerítés övez. Az első szinten, mintegy 2 m magasban található a 13 honvédtábornok bronzplakettje, mintegy 4,5 m magasban a szobor négy oldalán helyezkednek el az allegorikus bronzalakok, végül 7,20 m magasságú a jelképes nőalak. /Puskel Péter: Egy lépés a Szabadság-szobor újrafelállítása felé. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./"
2002. szeptember 2.
"Szept. 1-jén Máriaradnán az Erdélyi Szent István Ferences Rendtartomány provinciálisa Pál Leó, valamint a szécsényi novícius magiszter, Gergely atya előtt először tett egy évre szóló, egyszerű fogadalmat két novícius, Tibor és Erik testvér. Utánuk további kilenc szerzetes újította meg az egyéves, egyszerű fogadalmát. Az egyéves, egyszerű fogadalmakat addig ismétlik meg, amíg örök fogadalmat nem tesznek. Az első fogadalmasok túl vannak a csíksomlyói előképzésen, illetve az egyéves noviciátuson, amelyet Szécsényben töltöttek. /Elsőfogadalmas ferencesek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./"
2002. szeptember 2.
"Szép hagyománya Végvár község magyarságának az évről évre ismétlődő falunap. Az Aradi Magyar Színház társulatának tagjai megzenésített verseket adtak elő gitárkísérettel a végvári református templomban. Toró T. Tibor parlamenti képviselő áttekintette a magyarság helyzetét a 2002. évi népszámlálás adatainak tükrében. Mint megállapította, csökkent a magyarság lélekszáma, Végvár is mintegy hetven magyarral fogyatkozott. Hangsúlyozta: a megfogyatkozás nem ad okot semmiféle pesszimista közgondolkozásra. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke kiemelte az örvendetes tényt, hogy Végváron egyre több szülő íratja magyar tagozatra a gyermekét, évről évre erősödik a magyar oktatás a községben. Végvár példaképe a bánsági magyarságnak. A falunapon a főzőverseny és a tűzoltók vetélkedője is sikeres volt. /Sipos János: Főzőverseny és tűzoltó-vetélkedő. Végvár hagyományos ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./"