"Temesváron a Csiky Gergely Színházban egyéni műsorral, a Csókacsevetelővel mutatkozott be a közönségnek a magyar társulathoz szerződött Éder Enikő. Ez volt a Krecsányi Ignác Alternatív Színházi Műhely idei első előadása. /Szekernyés Irén: Éder Enikő bemutatkozó előadása. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./"

"Hans Matthias Just, azaz Juszt Mátyás János temesvári író Az illúziók zsibvására /Mirton Könyvkiadó, Temesvár/ című könyve jövő év első negyedében jelenik meg, méghozzá négy nyelven - németül, magyarul, románul és szerbül. Az elbeszéléskötet hőse Dagobert Stieglitz, a város polgára, a kishivatalnok és kultúraktivista, aki elmeséli élete történetét. Bemutatja a bürokrácia útvesztőit, a kiskirályként trónoló főnökök, pártaktivisták életvitelét. Az elmúlt három évtized története során felelevenednek Temesvár múltjának emlékképei is. Átkeresztelt utcák, lebontott műemlékek között bolyong a főhős. Régen Temesváron a gyermekek játszva, mondhatni az utcán tanulták meg az említett nyelveket. Hans Matthias Just német író, de magyar könyveket, magyar sajtót is olvas. /Pongrácz P. Mária: Illúziók zsibvására. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./"

"Állásfoglalásra átküldte az ügyészségnek a IX. kerületi rendőrkapitányság a Honfoglalás 2000 Egyesület bejelentését a Tilos Rádióban elhangzottak miatt. December 24-én este a Tilos Rádióban az egyik műsorvezető azt mondta: "Kiirtanám az összes keresztényt!" /Tilos Rádió. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./"

"Jakubinyi György érsek újévi üzenetében kitért arra, hogy az Európai Alkotmányból nem lehet kizárni Istent. "S ez áll országos szinten is. Elkötelezett híveinknek kell tanúságot tenni Krisztus mellett a politika területén is." "Kettős - vallási és nemzeti - kisebbségi helyzetünkből adódik az összetartás sürgető parancsa. Megosztott erővel semmit sem érhetünk el. Polgárjoga van a pluralizmusnak, de csak a nagy átfogó egységen belül, szakadás nélkül." Az érsek hangsúlyozta a család fontosságát. /Jakubinyi György érsek újévi üzenete. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./"

"A két aradi magyar könyvüzletben: a Tulipánban és a Jelen Könyvesboltban is aradi szerző lett a legnépszerűbb. A Jelen Könyvesboltban Jankó Andrásnak az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent Bűnözők és áldozatok című kötete volt a legkeresettebb, a Tulipán könyvesboltban Ujj János Aradi történelmi városkalauz című könyve volt a legkelendőbb a 2003-as esztendőben. Ujj János elmondta, hogy ez egy olyan hiányzó könyvkalauz, amilyet már 40 vagy 50 éve nem jelentettek meg, és az, ami megjelent időközben, az fércmunka volt. /Karácsonyi Zsolt: Népszerűek az aradi szerzők. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./"

"A napokban került ki a nyomdából Dirschl Johann - Boér Jenő: Freidorf (Szabadfalu) /Solness Könyvkiadó, Temesvár/ című könyve, mely a ma már Temesvár egyik külső negyedének számító települést mutatja be. A 18. század elején a mai Franciaország Elzász tartományának Freidorf nevű településéről érkeztek az első svábok az akkor mocsaras területre. Rövidesen zöldség- és gyümölcstermesztésre rendezkedtek be, később a város tégla-, majd cukorgyárat telepített a gyarapodó lakosság foglalkoztatására. A németek kivándorlása a második világháború után kezdődött, s egy nagyobb hullámmal 1989 után zárult le. Az egykori sváb településen napjainkban kb. ötven német ajkú lakos él. A szülőföldjükre hazalátogatók azonban gondoskodnak a templomról, legutóbb 1991-ben újították fel. A német, magyar és román nyelvű könyv a Temesvár 7. kerületévé "előlépett" település leírása. /Szekernyés Irén: Háromnyelvű könyv Szabadfaluról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 31./"

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című /a Heti Válaszban, az Élet és Irodalomban, a Krónikában, a Nyugati Jelenben és más lapokban közölt/ politikai dolgozatával kapcsolatban vitára hívta olvasóit a Nyugati Jelen. Az első beérkezett írás szerzője az RMDSZ belső ellenzékének markáns Arad megyei alakja, Nagy István. Nagy István emlékeztetett, hogy Markó Béla 38 képviselő- és szenátortársával együtt a kolozsvári Szent Mihály templomban 1992. október 25-én esküvel fogadta: “...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. ...” Markó Béla hiányolja a nemzetstratégiát, a nemzeti értékrendet. Érvénytelen lenne imént idézett esküje? Lelkiismeret-furdalása volt talán? Úgy tűnik, igen, és pótcselekvésbe menekülve kiáltó szavakat keresett. Markó Bélának nem írnia kellett volna, hogy magyarországi politikai pártokhoz fordulva nemzetstratégiát és értékrendet keressen. Elég lett volna elővennie a Kolozsvári Nyilatkozatot. Markó miért Magyarországon keres megoldást az itthoni problémákra? Budapesten, a Teleki László Intézetben a meghívott szakértők a szóban forgó írását vitatták meg. A Heti válasz így összegzett: “A konferencia végén Markó Béla a demokráciadeficit veszélyéről beszélt, ám a pozitív végszó kedvéért hozzátette: az 1989-es események olyan lehetőséget kínáltak a határon túli magyarság számára, amelyeket minden szervezet megragadott és a magyarság javára fordított. Sokan kétkedve fogadták az RMDSZ elnökének ezt a meglátását.” Ugyanerről a tanácskozásról Bakk Miklós a Krónikában így írt: „Markó Bélának azt is tudnia kell, hogy az összmagyar paktum óhajtása itthon, Erdélyben akkor hiteles, ha azt a megegyezésre való törekvés hazai faktumai is igazolják. Vagyis: a konszenzushoz vezető utat nem a magyarországi míves beszéd fórumain, hanem az itthoni, elrontott helyzet körülményei közt kellene keresni.” Markó Béla dolgozatáról a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András “Nincs titok, tenni kell!” címmel írt, és ezek a záró mondatai: “Az elmúlt több mint ezer évben nem egyszer eleink becsületes ügyért folytatott nemes, önfeláldozó küzdelme, virtusa tette lehetővé, hogy mi itt most vitatkozhatunk. Tisztelt Markó Béla! Mi lenne, ha Ön személyesen ajánlaná Kovács Lászlónak, hogy Tőkés László is legyen ott februárban a Máérten? Szerintem ez bölcs dolog lenne, lovagias gesztus”. Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt Nemzetpolitikai Tagozatának elnökeként így zárja a magyar–magyar egyetértés esélyeiről közzétett állásfoglalásukat: “Markó Béla írásának legfőbb tanulsága: tárgyalóasztalhoz, magyar!” Markó Bélának előbb itthon kell tárgyalóasztalra és konszenzusra lelnie. /Nagy István: Tárgyalni kellene végre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

Január 26-án Kolozsváron Nagyálmos Ildikó volt a Bretter György Irodalmi Kör és Műhely meghívottja, vitaindítót Karácsonyi Zsolt írt. Nagyálmos Ildikó Aradon él (Karácsonyi Zsolthoz hasonlóan a Nyugati Jelen munkatársa. A vitaindító szerint személyes hangvételű versei a legsikeresebbek. /F. I.: Félmozdulat, avagy a lehetőség versei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Február 11-én a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében székelő helytörténeti kör megemlékezést tartott a szabadságharc február 6–9-i Hunyad megyei eseményeinek 155. évfordulójáról. Deák Piroska tanárnő és Schreiber István, megyei EMKE-elnök a piski csatát megelőző eseményekről tartott rövid előadást. A helytörténeti kör kidomborította a piski csata jelentőségét. /Sch. I.: A csaták 155. évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

Február 26-án, Anavi Ádám 95. születésnapján került sor, a Nyugati Jelen szervezésében, arra a meleg hangulatú összejövetelre, mely Temesvár legidősebb költőjét köszöntötte. A házigazda, a református egyházközség nőszövetsége nyitott kapukkal és tárt karral fogadta a vendégeket. Az aradi Irodalmi Jelen Könyvkiadó születésnapi ajándékként a Válogatott versek kötetével lepte meg a szerzőt. A könyvről Jámbor Gyula, Nyugati Jelen főszerkesztő-helyettese beszélt. Ezután a költő vallott életéről, munkásságának egyes szakaszairól. Végül Anavi Böszörményi Zoltán költő, könyvkiadó és főszerkesztő érdemeit hangsúlyozta. /P. M.: Isten éltesse a költőt! = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Dr. Brauch Magda ny. magyartanár, nyelvművelő a vele készült beszélgetésben először dr. Ficzay Dénesre, Arad művelődési életének meghatározó személyisége emlékezett, aki Aradra vonatkozóan két lábon járó lexikon volt. Arad művelődési élete – Böszörményi Zoltán költő és sikeres vállalkozó bőkezű támogatása révén – nagymértékben fellendült. Ő alapította és támogatja az öt megye (Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes) magyarságának szóló Nyugati Jelen napilapot. Havi melléklete a színvonalas Irodalmi Jelen folyóirat. Ugyancsak Böszörményi Zoltán építtette az elegáns Jelen Ház komplexumot. Nagyterme, színpada irodalmi estek, színdarabok, koncertek, vetélkedők, író- olvasó találkozók, egyéb rendezvények színhelye. A Jelen Házat az aradi magyarság második otthonának érzi. Az aradi magyar művelődési élet része a Kölcsey Ferenc Egyesület és a Tóth Árpád Irodalmi Kör tevékenysége. Havonta folyik köri tevékenység, az utóbbi négy-öt évben helybéli szerzők munkáiból válogatott antológiákat adtak ki. – Az aradi magyarság nyelvállapota, magyar beszéde nem kedvező, ezen Brauch Magda két kötete és tizenkét éve rendszeresen megjelenő nyelvművelő sorozata sem változtatott. A Tóth Árpád Irodalmi Kör keretében Beszélni nehéz! kör működött sokáig. A diákoknak évenként több szavaló-, vers- és prózamondó versenyt rendeznek. Köztük az egyik legrangosabb az Arad megyei Borosjenő városban hét esztendeje minden májusban sorra kerülő szórvány-szavalóverseny. /Bölöni Domokos: Munka után szeretek nyugodtan aludni. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Ajánlást fogalmazott meg tagjai számára a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete: az újságíróknak politikai szerepvállalásuk idejére fel kellene függeszteniük újságírói munkájukat. A MÚRE-ajánlás dacára több újságíró is szerepel a különböző tanácsosi listákon. A jelöltek között – igaz, nem befutó helyen – két főszerkesztő is található, Veres István (Szatmári Friss Újság) és Graur János (temesvári Heti Új Szó), ezzel szemben Farkas Árpád, a Háromszék főszerkesztője írásban adott ultimátumot a szerkesztőség tagjainak: válasszanak a kétfajta szerepvállalás között. A befutó helyekre Elek György (Szatmári Friss Újság, nagykolcsi helyi tanács), Magyari Lajos (Háromszék, sepsiszentgyörgyi városi tanács), Balta János (Nyugati Jelen, Arad megyei tanács), Dérer Ferenc (Bihari Napló, Bihar megyei tanács) és Fülöp D. Dénes (székelyudvarhelyi Polgári Válasz, udvarhelyi városi tanács) kerültek. Dérer Ferenc a tanács tanácsadójaként határozta meg önmaga helyét az önkormányzati testületben. Fülöp D. Dénes, aki a Népi Akció színeiben indul a választásokon. – A marosvásárhelyi RMDSZ-kampánystáb vezetője (Vajda György, Népújság) és egyik tagja (Farczádi Attila, Népújság) szerkesztőként keresi kenyerét. A tanácsosi listák „vonal alatti”, nem befutó helyein inkább azért vállalták a szereplést az újságírók, hogy nevük ismertségével segítsék a biztos befutókat. Pataki Zoltán, a Heti Új Szó munkatársa például a Temes megyei tanácsosi lista 35. helyén szerepel, holott az önkormányzatba legfennebb 3-4 embert juttathat az RMDSZ. Túrós Loránd és Bódi Sándor (Szatmári Friss Újság) szintén az esélytelenek nyugalmával várják a választásokat, míg Barazsuly Emil (kolozsvári Szabadság) úgy gondolja, jelölése már csak azért sem összeférhetetlen a szakmaisággal, mert a Kolozs megyei tanácsosi lista 13. helye amúgy sem befutó. Szondy Zoltán (Hargita Népe) a Német Demokrata Fórum csíkszeredai listáján akart szerencsét próbálni, akárcsak Becze Zoltán televíziós riporter. /Politikus újságírók miatt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

A Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete nem tartja szerencsésnek a romániai magyarságot hátrányosan érintő budapesti döntéseket az MTI hírszolgáltatásának megvonását illetően. A Magyarország határain kívül élő legnagyobb magyar nemzettest informáltsága, tájékozódási lehetőségei ellen irányulnak akarva-akaratlanul is a megszorítások. Az egyesületünket alkotó lapok (Szabadság, Népújság, Hargita Népe, Szatmári Friss Újság, Bihari Napló, Nyugati Jelen, Háromszék) összpéldányszáma naponta 84 000, s e kiadványok 313 000 olvasóhoz jutnak el. Az egyesület kéri az illetékeseket, hogy az ügy megnyugtató rendezéséhez tegyék meg, a szükséges lépéseket. /Veszélyben a kisebbségi sajtó! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Önálló folyóiratként is megjelent a Nyugati Jelen napilap által kiadott 16 oldalas Irodalmi Jelen. Az augusztusi számban többek között Szőcs Géza, Olosz Lajos, Böszörményi Zoltán, Eszteró István, Farkas Wellmann Endre versei, Mészáros Sándor, Zöldi László, Lászlóffy Csaba, prózája, Csép Sándor transzszilvanizmusról szóló, vitaindítónak szánt írása olvasható. /Kapható az Irodalmi Jelen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 31./

A hét végén tartották Aradon a magyar délnyugat-erdélyi újságírók kétnapos konferenciáját az aradi magyar sajtó napja kapcsán, amelyet negyedik éve ünnepel meg nemcsak Arad, hanem az öt (Aradon kívül Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes) megyében megjelenő Nyugati Jelen révén a délnyugat-erdélyi magyar újságíró-társadalom is. Júl. 31-én Puskel Péter ny. újságíró, helytörténész felelevenítette az aradi magyar sajtó több mint 140 esztendős múltját, majd Balta János újságíró, a lap terjesztési igazgatója tartott vitaindító előadást az újság jelenlegi helyzetéről. Tokay György egykori újságíró, parlamenti képviselő sajtó és politikum viszonyáról tartott előadást, a tényeket szem előtt tartó “agresszív” újságírást sürgette. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen főszerkesztő-helyettese a szórványban megjelenő sajtó teendőiről beszélt. /Magyar újságírók régiós értekezlete. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./

A II. Regionális Simonyi Napokra több országból érkeztek résztvevők. Aug. 7-én fúvószene fogadta a Simonyifalva ünnepségére érkezett vendégeket. A művelődési otthonban dr. Hevesi József, a Regionális Simonyi Társaság elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Megjelentek Debrecen és Gyula városok, Békés megye önkormányzatának küldöttségei, a békésszentandrásiak, akik rokonoknak is számítanak (Simonyifalva lakosságának egy része annak idején onnan települt át). Tokay György parlamenti képviselő a Simonyiak példamutatásáról, múltról és jelenről, a ma 860 lelkes, öregedő közösség EU-s jövőjéről szólt, ami meghozhatja a kiutat a ma szorító gondjaiból. Gaál Áron gyulai költő a költői helytállás bátorságáról értekezett. Báró Emődy Dániel, Simonyi óbester emlékének lelkes ápolója (1999 óta az ő szervezésében rendezik meg a debreceni Simonyi napokat), több olyan személyiségnek adott át emléklapot, akik hozzájárultak Simonyi óbester kultuszához. Ebben a megtiszteltetésben részesült többek között Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője és Balta János, a lap munkatársa. A képzőművészeti Simonyi-díjat Kocsis Rudolf szobrászművész kapta. A faluba érkezett együttesek végigjárták, -táncolták a falu főutcáját, majd rögtönzött néptáncbemutatót tartottak. A művelődési otthonban felléptek a hagyományőrző együttesek. A résztvevők emlékeztek az idén tavasszal elhunyt Szívós Imrére, aki Simonyifalva művelődési életének évtizedeken keresztül mindenese volt. /Jámbor Gyula: Simonyiakkal – Európa felé. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája irodalmi tábora zajlik Zetelakán. Előadások hangzanak el, folyóiratok, intézetek mutatkoznak be. A legtöbb jelenlévő a találkozási lehetőséget tartja az írótábor legfőbb előnyének. /Székely Judit: Írók Zetelakán. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 21./ Folytatódott a magyar irodalmi-kulturális kiadványok bemutatkozása. Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen havilap viszonylag friss képződmény, nemrég levált a Nyugati Jelen című napilapról (amelynek addig a melléklete volt). A most 16 oldalas kiadvány 24 oldalasra kíván felfejlődni, példányszámát illetően már most komoly adattal büszkélkedhet: 10 260 példányát Magyarországon és idehaza egyaránt terjesztik, előfizetőinek száma közel 5000. Az interneten jelentkező lapok közül Ónagy Zoltán budapesti prózaíró a Terasz című virtuális magazin kulturális-irodalmi szekciójáról beszélt, amelynek főszerkesztője. A Terasz szándéka: lefedni a magyar kulturális, így irodalmi aktualitás minél több területét. 2002-ben – egyfajta leágazásként – létrejött az Erdélyi Terasz című kulturális, irodalmi honlap. /Szonda Szabolcs: Zetelaki E-MIL-tábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Böszörményi Zoltán költő, milliárdos-mecénás 1984-ben emigrált Kanadába, majd keményen dolgozva, a fél világot bejárva, üzleti tranzakciókkal alapozta meg vagyonát. Erkölcsi kötelességének érezte, hogy jelentős vagyonát megossza erdélyi honfitársaival, úgy, hogy létrehozta Aradon a Jelen Ház kulturális központot. Böszörményi Zoltán összegezte életútját. Aradon érettségizett, egyetemre majd csak Torontóban járt, 35 évesen, a York egyetem filozófia karán szerzett diplomát. Elmenetele előtt két verskötete jelent meg otthon, az Örvényszárnyon és a Címjavaslatok. Kötete miatt megvádolták nacionalizmussal, irredentizmussal. Ilyen körülmények között szökött el az országból. A kilencvenes évek elején Böszörményi megvett egy fényforrást gyártó gyárat Romániában. A gyár felfutott, tavaly, amikor eladta a részvényeit, 100 millió eurós forgalmat bonyolított le. Úgy érezte, ha a Jóisten jelentős vagyonhoz juttatta, akkor erkölcsi kötelessége vagyona egy részét visszajuttatni társainak. Aradon fölépített egy kultúrotthont, amely felszerelésekkel együtt két és fél millió dollárba került. Ez a Jelen Ház helyet ad a Jelen Könyvek könyvkiadójának, az Irodalmi Jelen szerkesztőségének és a Nyugati Jelen régiós napilapnak, amely Arad, Hunyad, Krassó- Szörény, Fejér és Temes megyékben jelenik meg. „Úgy éreztem, hogy ezekben a megyékben nemzetszolgálatot kell teljesítenem, a szórványmagyarság asztalára téve naponta ezt a lapot” – vallotta. Az Irodalmi Jelen negyedik éve jelenik meg, s tízezres példányszámával, 4980 előfizetőjével a legnagyobb példányszámú magyar irodalmi lapok közé tartozik. A Jelen Ház még helyet ad egy színháznak is. Megpróbálta az aradi magyar színház újraélesztését is, de nem sikerült állandó színész-társulatot létrehoznia, ezért pillanatnyilag befogadó színházként működnek. Jelenleg veszteség nélkül dolgozik a Nyugati Jelen napilap és a Jelen Ház. Böszörményi Zoltán Aranyvillamos – első szakasz c. munkája 1999-ben, az Aranyvillamos – második szakasz 2001-ben jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál, s 2004-ben látott napvilágot Kalligram-kiadásban az Aranyvillamos – harmadik szakasz. /Gál Éva Emese: Az aranyvillamos szakaszai. „Ezekben a megyékben nemzetszolgálatot kell teljesítenem". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Szept. 9-én a Nyugati Jelen temesvári szerkesztőségében bemutatták Eszteró István Gondolatok a hölgytárban című, az aradi Irodalmi Jelen Könyvek (IJK) sorozatban megjelent verseskötetét. Eszteró István első kötete 1983-ban jelent meg, s több mint húsz évet kellett várni a következőre. A bemutatón jelen volt a 95 éves Anavi Ádám, a temesvári költők korelnöke is. /(nagyálmos): Hölgygondolatok Eszteró István kötetéről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./

Nov. 6-án Aradon, a Jelen Házban tartották az Irodalmi Jelen és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által meghirdetett novellapályázat díjkiosztó ünnepségét. Hat országból (Románia, Magyarország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Németország, Írország) 126 novella érkezett be. A zsűri elnöke, Bodor Pál beszélt a novellákról: az összes írás közül legalább 70-et a balsejtelem jellemzi. Bodor Pál szerint Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének, a novellapályázat elindítójának életútja is azt mutatja, hogy az erős akarat, az önbizalom és önismeret átsegít a nehézségeken. Mészáros Sándor, a pozsonyi Kalligram Kiadó főszerkesztője, a zsűri tagja kijelentette: nem biztos, hogy a győztes írások a legjobbak. Az első díjat a gyergyószentmiklósi Gergely Edit költő, újságíró, másodikat a szerbia-montenegrói Nagy Farkas Dudás Erika, a harmadik díjat az erdélyi születésű, Budapesten élő Simó Márton nyerte el. Különdíjban részesült: Cseh Katalin (Kolozsvár), Molnár Vilmos (Csíkszereda), Botházi Mária (Székelyudvarhely), Csender Levente (Pilisborosjenő) és Balogh Róbert (Pécs). /Nagyálmos Ildikó: Az aradi magyar sajtó ünnepén átadták a novellapályázat díjait. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

A Nyugati Jelen egy régi olvasója azt kérte: ne nevezzük többé Magyarországot anyaországnak, “mert még mostohának se jó”. Az eredménytelen népszavazás arra bizonyosan jó volt, hogy a (mostoha?) anyaországban sokakban tudatosítsa: valamit tenni kell a nemzettestből valamikor nem önszántukból leszakadt, ma csalódott és elkeseredett magyarokért. állapította meg Jámbor Gyula. /Jámbor Gyula: Tovább. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. dec. 9./

Tizenöt esztendeje, 1989. dec. 23-án jelent meg Aradon a Jelen c. napilap első száma. Az évek során az egykori megyei újság Nyugati Jelenné, öt megyét átfogó regionális napilappá vált, amely tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán jóvoltából valamikor nem is remélt szintre jutott. Dec. 11-én – kissé előrehozva – a tizenöt éves évfordulót ünnepelték Aradon magyarországi vendégek, aradi, dévai, nagyenyedi és temesvári újságírók részvételével. /A Nyugati Jelen ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./

Zsúfolt programra hivatkozva az aradi színház vezetősége rendre elutasítja a nagyváradi magyar társulat vendégszereplési kérelmeit. Szép lassan elmaradtak a magyar színházak – elsősorban a temesvári és a nagyváradi – rendszeres aradi vendégjátékai. A vendégjátékoknak helyet biztosító Ioan Slavici Állami Színház ideiglenes igazgatója, Stefan Iordanescu úgy tett, mintha nem tudná, mi történik. Nem emlékszi, hogy Nagyvárad kért volna előadásnapot – jelentette ki a Nyugati Jelennek. Ellenben Meleg Vilmos, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának művészeti igazgatója másképp emlékszik: tavaly ősszel kétszer akartak jönni, de zsúfolt programra hivatkozva egyszer nem kaptak előadásnapot. Bognár Levente, Arad alpolgármestere szerint a társulatok elég nehéz anyagi helyzetben vannak, s ezért nem éri meg nekik a kiszállás. – Az egyedüli kiút, ha egy aradi civil szervezet, vagy mások, a helyi önkormányzatnál megpályázzák a vendégszereplések költségeit – jelentette ki a Nyugati Jelennek Demeter András, a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója. Elmondta, hogy a csekély érdeklődés miatt esetenként mikrobusszal hozzák át az aradiakat a temesvári előadásokra. /Irházi János: Miért nem jönnek magyar társulatok Aradra? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Második alkalommal gyűltek össze az elmúlt hét végén Nagyszebenben az erdélyi magyar diaszpóra képviselői. A www.világhirnev.ro nevű internetes névsorolvasó – ahogyan a virtuális folyóiratot Szabó Csaba szerkesztő nevezi – és a nagyszebeni RMDSZ közös munkája a Szórványtengelyek elnevezésű rendezvény. Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök elmondta: az RMDSZ feladata megváltozik a szórványban, elsősorban a kulturális értékek megőrzésére kell odafigyelnie. Szabó Csaba kifejtette: a „kerítés” és a kerettelenség égisze alatt szervezték meg a Szórványtengelyeket. A „kerítőmunka” abban áll, hogy összehoznak embereket, kapcsolatot teremtenek bizonyos civil szervezetek és szórványtelepülések között. A szórványtelepülések ugyanis a szomszédos magyarlakta vidéken élőkkel alig vagy egyáltalán nem érintkeznek. A találkozón szilágysági, zilahi, fogarasi magyarok vettek részt. A magyar és a német együttélés kérdését taglalta Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Magyar Polgári Kör elnöke. A vízaknai, oltszakadáti, nagydisznódi, nagyenyedi, fogarasi felszólalók beszámoltak az eltűnő magyar közösségekről. Nagyszebenben megoldatlan a helyi magyar tagozat megmaradásának kérdése, az idei tanévben már nem indult kilencedik osztály, miközben a református egyházközség nemrég felavatott diákotthonában húsz, magyar oktatásban részt vevő tanuló kaphat szállást. A találkozón ismertették Szabó Csaba Gertrudis vére című kötetét. Bemutatkozott néhány, a szórványban megjelenő kiadvány is, így a szilágysági Hepehupa irodalmi folyóirat, az aradi Nyugati Jelen napilap, valamint a Krónika erdélyi közéleti napilap. Fellépett a Szebeni Magyar Ifjak Szervezete keretében működő Forgós néptánccsoport. A találkozón több Nagyszeben környéki települést is egy-egy ember vagy család képviselt. Így jelen volt Felek község egyetlen, egymás között még magyarul beszélő famíliája, a Kulcsár család. Eljött Vöröstorony egyetlen magyar lakosa, Korenth József is. Szutyáki Jenő nagydisznódi lakos elmondta: a városban 55 magyar van – a 2002-es hivatalos statisztikák 170 magyarról „tudnak” –, de közülük húszan már nem beszélnek magyarul. /Fám Erika: „Szórványkerítők” Nagyszebenben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Január 24-én megjelent a Nyugati Jelen 4000. lapszáma. A napilap eleinte csak Arad megyébe, majd jó pár esztendeje fokozatosan Temes, Hunyad, Krassó-Szörény és Fehér megyébe is eljut. A Nyugati Jelen az egyetlen napilap Romániában, amely egy kimondottan szórványvidéken a magyarság szolgálatát vállalta fel. Az újság az utóbbi években aligha jelenhetett volna meg tisztességes külsővel és megnövekedett oldalszámmal, ha nincs olyan önzetlen mecénása, mint Böszörményi Zoltán. Munkájukat abban a reményben folytatják, hogy szolgálni tudják a számbelileg megfogyatkozott és olykor hitében is megcsappanni látszó magyarságot. /Jámbor Gyula: 4000. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Fazekasvarsándon szervezett a Nyugati Jelen olvasótalálkozót. Sokan hiányolták a magyar tanácsosok jelenlétét, akik nem jöttek el. A magyar közösség elégedetlen a régi kultúrotthon siralmas állapotával. A templomtető egyik sarkán befolyik a víz, a parkot tönkretették. A fazekasvarsándiak megalázónak tartják, ahogyan beosztják a férfiakat éjjeli őrségre. Túlnyomó részt a magyarok őrködnek éjjel, míg mások nem kerülnek a listára vagy felmentik őket. /Sólya Emília: Éjjeli őrködés csak magyaroknak? Háborognak a fazekasvarsándiak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./

Az aradi Nyugati Jelen napilap irodalmi melléklete, az Irodalmi Jelen /IJ/ havonta megjelenő lap az erdélyi, illetve határon túli irodalomról is hírt ad, ugyanakkor kulturális eseményekről számol be, és nem utolsósorban recenziókat, kritikákat közöl. A folyóirat februári számában Parti-Nagy Lajossal készített interjú szerepel, Sarusi Mihály az új magyar irodalom nélküli könyvtárakra hívta fel a figyelmet. Az IJ és az E-MIL közös novellapályázata két különdíjasának – Balogh Róbert és Cseh Katalin – írását, valamint Pongrácz P. Mária novelláját közölte a mostani szám. A lapszámot Ferenczy József (1866–1925) marosvásárhelyi festőművész képeivel illusztrálták. /(bb): Egy irodalmi mellékletről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 8./

Február 27-én Temesváron, a Nyugati Jelen temesvári szerkesztőségében kettős eseményre került sor: Anavi Ádám költő 96. születésnapjára gyűltek össze a barátok, ismerősök, egyúttal hivatalosan is megnyitották az Irodalmi Jelen Klubot, ahová ezentúl rendszeresen meghívnak írókat, költőket, politikusokat. A kitűnő szellemi és fizikai állapotban lévő Anavi Ádám tréfás beszólásokkal vidította a közönséget. A szerkesztőség részéről Pongrácz P. Mária és Pataky Lehel Zsolt mondott köszöntőt. Graur János, a Heti Új Szó főszerkesztője elárulta: hetente egy órát beszélget a gondolkodásban frissebb Anavival. Bodó Barna szerint Anavira még sokáig szükségünk van. /(nagyálmos): Anavi Ádám 96 éves. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

A közigazgatásilag Kastélyhoz tartozó Szapáryfalván él a bánsági szórványvidék egyik jelentős magyar közössége. Március 5-én újságíró-olvasó találkozót szervezett a Nyugati Jelen temesvári szerkesztősége és Bódis Ferenc helybéli tiszteletes a református parókia imatermében. A találkozón a több mint 230 lelkes református gyülekezet tagjai mellett a negyven-ötvenfős római katolikus közösség és a szombatista hívek képviselői is megjelentek. A reformátusok a templom felújítására gyűjtenek. /Pataky Lehel Zsolt: Szapáryfalva hallatja a hangját. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./