Megóvja a jegyzőkönyvet
Lakó Péterfi Tünde tegnap kifizette a bírságot
Miután múlt pénteken a marosvásárhelyi rendőrségen átvette a bírságolásról szóló jegyzőkönyvet, Lakó Péterfi Tünde tegnap délelőtt a polgármesteri hivatal adóosztályán kifizette a bírságot. Az anyanyelvhasználatért kiálló csoportosulás kezdeményezője azonban közölte a sajtó képviselőivel: megóvja a jegyzőkönyvet és fontolgatja a marosvásárhelyi piacigazgatóság, valamint a helyi rendőrség vezetőinek perbe hívását.
Mivel a jegyzőkönyv átvételétől számított 48 órán belül fizetett, törvény szerint az 1500 lejes bírság felét törlesztette, méghozzá egybanisokban Lakó Péterfi Tünde tegnap délelőtt, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal adóosztályán, Ercsei Ferenc osztályvezető jelenlétében. Lakó Péterfi Tünde, az Itthon Vagyunk Társaság kezdeményezője tegnap délután sajtótájékoztatón válaszolt az újságíróknak a pénzgyűjtéssel és a bírság kifizetésével kapcsolatos kérdésekre. A beszélgetésen részt vett az egyelőre csak facebookos társaság több aktív tagja is: Kuti Márta, Derzsi Noémi, Dósa Klára, Szilágyi Zoltán, Varró István és Botha Dániel. Lakó Péterfi Tünde, akit, mint ismeretes, a volt November 7. lakónegyedi napipiacon szétosztott kétnyelvű árcímkék miatt bírságolt a helyi rendőrség 1500 lejre, elmondta, a bírság 1 banisokban való kifizetésének ötlete tulajdonképpen egyfajta tiltakozás, polgári engedetlenség a jogtalan büntetés ellen. Az elmúlt 2 hét során 8420 lej gyűlt össze 1 illetve 5 banisokban, összesen 1100 kilogrammnyi érme. A bírság kifizetését követően a megmaradt összeget a társaságnak jogi személyiséggel rendelkező egyesületként való bejegyzésével járó költségek fedezésére fordítják – hangoztatta a társaság több, a sajtótájékoztatón részt vett tagja. Lakó Péterfi Tünde újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: nagyon sokan támogatták a kezdeményezését és egybanisokat gyűjtöttek, illetve adtak át. "Nem lehet külön kiemelni egyik vagy másik személyt, szervezetet. Több városban – Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Temesváron, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen stb. –, kávézókban, teázókban, boltokban gyűjtötték a banisokat, két rádiótársaság és több civil szervezet is segített, a legtöbben számolatlanul adták át az összegyűlt pénzt. Az erdélyi magyar politikai pártok, szervezetek mindenike támogatott.Tegnap az adóhivatalban kedvesen fogadtak, tudták, hogy érkezünk és felkészültek" – tette hozzá. A polgármesteri hivatalban átadott egybanisokat nem számolták meg, nyugtát azonban kibocsátottak a bírság értékéről, a nap folyamán az adóosztályról a pénzt az állami kincstárba szállították. Lakó Péterfi Tünde elmondta, bár felmerült, hogy az egybanisokat vegyítsék össze más érmékkel, ami igencsak megnehezítette volna az érmék megszámolását, végül elálltak e szándékuktól és megmaradtak az eredetileg elképzelt egybanis akciónál. A bírságot kifizette ugyan, de a jegyzőkönyv ellen a holnapi nap folyamán óvást tesz le Lakó Péterfi Tünde, és ügyvédjével egyeztet egy esetleges per indításáról is Bretfelean Valentin, a helyi rendőrség parancsnoka, valamint Filimon Vasile piacigazgató ellen. Az anyanyelvhasználat mellett kiálló csoportosulás a jövőben is folytatja hasonló akcióit, "a belénk vetett bizalom, az összetartás miatt" – jelentette ki Lakó Péterfi Tünde, aki ugyanakkor cáfolta, hogy bármiféle fenyegetés érte volna, bár nem tagadta, rosszindulatú megjegyzések elhangzottak itt-ott az esettel és személyével kapcsolatban.
Lakó Péterfi Tünde kifizette a bírságot, de mint elmondta, a volt November 7. piacon szinte semmi nem változott: az árusok eltették a kétnyelvű feliratokat, csupán egy Dolj megyei árusnál lehetett látni ezeket a napokban…
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Az Erdély Tv és Filimon kudarcra ítéli a kétnyelvűsítést
Az Erdély tv tegnap felkért egy interjúra, mondván, hogy dolgoznak a piacigazgatósághoz benyújtandó kérvényről szóló tudósításon. Sajnos ismét ferdített, jóslatokba bocsátkozott a magát magyar tévének nevező társaság. Mindenki magából indul ki, így én is feltételeztem a jóhiszeműséget. Csalódnom kellett. Az Itthon vagyunk csoport nevében kérem az Erdély tv szerkesztőségét, hogy pontosítson, és ne állítsa úgy be az ügyet, mint ami eleve kudarcra van ítélve! Felháborítónak tartjuk, hogy azt sugallja a marosvásárhelyiek felé, hogy nincs értelme tovább küzdeni.
Vasile Filimon piacigazgató ezt nyilatkozta (feltéve, ha hinni lehet a tudósításnak): „soha nem elleneztem a kétnyelvű feliratokat, ezt mindenki láthatja, aki elmegy a piacra, de ez a piacigazgatóra tartozik.” Tessék kérem? Kit néznek teljesen bugyutának? Marosvásárhely egész lakosságát? Hát menjünk ki a piacra!
Mindenki láthatja! Annyira felháborító, hogy ki mer egy ekkora hazugságot jelenteni, hogy az ember szavak nélkül marad. Csak a piacigazgatóságra tartozik? A vásárlók csak a nehezen megszerzett pénzüket hagyhatják ott? Miről beszél ez az ember? Amint alább olvasható, Filimon azt is kijelenti, hogy politikai kampányt folytatok ( azt, hogy nem egyedül vagyok, ismételten elfelejtik! ) . Ez nem igaz. Kampány ez, valóban. Kampány az anyanyelvünkért! Hogy használhassuk, hogy élhessünk vele, hisz jogunkban áll, mert igen, kedves Erdély tv és Filimon úr: ITTHON VAGYUNK!!! Kedves marosvásárhelyi magyarok! Az Itthon vagyunk csoport tagjai úgy ítélik meg, hogy hasznos lesz, ha minél többen benyújtjuk a kérelmet. Bár a fent említett tévécsatorna megpróbálja csírájában elfojtani a kezdeményezést, azzal, hogy eleve kudarcra ítéli, mi nem adjuk fel! Mitől félnek? Talán attól, hogy kénytelen lesz a piacigazgatóság valós lépéseket tenni annak érdekében, hogy két nyelven jelenjen meg a termékek neve az árcímkéken? Ennyire erősnek gondolnak bennünket? Van egy hírem: ha Marosvásárhely lakossága összefog, valóban ennyire erős lesz! És összefogunk! Tessék kérem elfogadni, hogy kiharcoljuk a jogainkat! A piaccal kezdtük, de sok más téren is érvényesítjük hamarosan!
ui. Természetesen ezek után meggondolandó, hogy egyáltalán érdemes a fenti tévécsatornának nyilatkozni? Lakó Péterfi Tünde, az Itthon vagyunk civil csoport elnöke
* * * Íme az Erdély tv tudósítása Vas-Gál Lóránt szerkesztésében:
“Kétnyelvű kérvényekkel bombázná a marosvásárhelyi piacigazgatóságot Lakó Péterfi Tünde. Akciója azonban kudarcra van ítélve, a hatóság ugyanis már közölte határozott álláspontját a piackétnyelvűsítés ügyében.
Két nyelven megszerkesztett kérvényt tett közzé blogján Lakó Péterfi Tünde annak érdekében, hogy a piaci árusok asztalain érvényesüljön a kétnyelvűség. Ezt bárki letöltheti, aláírhatja és leadhatja a marosvásárhelyi Cuza Vodă piac igazgatóságán.
Lakó Péterfi Tünde
„Van egy link, amit le lehet tölteni, ki lehet nyomtatni, mindenkinek személy szerint a nevét be lehet írni, alá lehet írni és ezt be lehet nyújtani a piacigazgatósághoz. Ott minden adat megvan, tehát a piacigazgatóság címe, az, hogy iktatószámot kell kérni. Akinek erre nincs módja, annak segíteni fogunk, jövő héten kedden vagy szerdán köztéren fogjuk osztogatni. Egyelőre még engedélyt kell kérjünk erre”.
Az akció azonban hiábavalónak tűnik. A Marosvásárhelyi Piacigazgatóság vezetője, Vasile Filimon ugyanis már közölte határozott álláspontját az ügyben. Erről Híradónknak is beszámolt.
Vasile Filimon igazgató, Marosvásárhelyi Piacigazgatóság
„Nu sunt …. politice”.
Soha nem elleneztem a kétnyelvű feliratokat, ezt mindenki láthatja, aki elmegy a piacra, de ez a piacigazgatóra tartozik. Azokra a termék névtáblákra, amelyeket mi osztunk ki, a kereskedő akármennyi nyelven felírhatja a termékeinek a nevét, soha nem akadályoztuk őket ebben. Sajnos nem érthetek egyet Lakónéval, aki politikai kampányt folytat a piacokon.
Lakó Péterfi Tündét október elején már megbüntették amiért egy marosvásárhelyi piacon kétnyelvű termékcédulákat osztogatott a termelőknek, árusoknak. A bírság felét az aktivista egybanisokkal fizette ki, amelyet Erdély számos településén gyűjtöttek. Mintegy 8000 lej gyűlt így össze, amelyet a kétnyelvűsítés érdekében használna fel, de jelenleg csak tervei vannak.
vanegypercem.com
Erdély.ma

Az Itthon vagyunk egyesület állásfoglalása a piaci kétnyelvűségről Marosvásárhelyen
Az Itthon vagyunk egyesület tagjai a mai napon, azaz 2014. január 14-én, körbejárták a piacokat és az összes standot. Az ott tapasztaltak nyomán egyesületünk az alábbi állásfoglalását teszi közzé, ugyanakkor kérdéseket teszünk fel az illetékeseknek.
- Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a kétnyelvű terméknév-táblák csak részben kétnyelvűek. A piacigazgatóság neve csak román nyelven szerepel rajtuk.
- Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az ügyben diszkrimináció, azaz hátrányos megkülönböztetés történik. Ugyanis a csak román nyelvű árcimkékhez az árusok ingyen jutnak hozzá, míg a kétnyelvűek 70 baniba kerülnek. Miért van ez így, és mikor szándékoznak a megfelelő lépéseket megtenni annak érdekében, hogy a diszkrimináció megszűnjön?
- A kis számban megtalálható terméknév-táblákon nincs feltüntetve a származási ország. Mivel a piacon vannak őstermelők és viszonteladók, ez problémát okoz. Az őstermelőnél nyilvánvaló a származási hely, de a viszonteladóknál nem. Gondoljunk csak bele: ezeknél az árusoknál sok az olyan termék, ami egyértelműen nem terem meg ezen az éghajlaton. Más az őstermelőre és megint más a viszonteladóra vonatkozó törvény.
- Mi garantálja, hogy ha valóban kikerülnek a jövőben a kétnyelvű feliratok, azok hosszú távon is ott maradnak?
- Végül, de nem utolsó sorban: miért nyilatkozta Peti András, hogy megtörtént a piacok kétnyelvűsítése, amikor egészen nyilvánvalóan ez nem igaz. Mit értett az alpolgármester úr az alatt, hogy a kétnyelvűsítés törvényes keretek között történt meg? Esetleg tudná ezt bizonyítani dokumentumokkal? Ha igen, úgy kérjük, hozza azokat nyilvánosságra.
Véleményünk szerint a piacok kétnyelvűsítése nem történt meg, és ez az egész marosvásárhelyi magyarságnak ártalmas, azért mert még csak részmegoldás sem született, miközben a város vezetősége lezártnak tekinti az ügyet, legalábbis a nyilatkozatok szerint. Várjuk, elsősorban a magyarságot képviselő tanácsosoktól, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az ügy valóban törvényes keretek között záruljon le.
Itthon vagyunk egyesület
Erdély.ma,

Van igény a kétnyelvű árcímkékre
Szombat reggel valóban helyreállt a rend a Forradalom (volt November 7.) utcai piacon. Lakó Péterfi Tünde és segítőtársai az Itthon vagyunk csoporttól a törvényes előírásoknak minden szempontból megfelelő árcímkét osztottak ki az árusoknak. A címke a termék megnevezése mellett minden szükséges információt tartalmaz a termékről mind román, mind pedig magyar nyelven, szerepel az áru származási helye és az ár szó is. A támogatóik által összeadott banisokból megmaradt összegből nyomtatták a címkéket, és fóliázták mindkét oldalon, ami erősebbé és tartósabbá teszi őket. Amit a hivatalosságok osztottak ki, nem nyerte meg az árusok tetszését, mert könnyen gyűrődik, és azonnal felcsavarodik. A termelők szívesen fogadták el az új címkéket, s volt, aki rögtön feliratozta, és ki is tette, s mindössze ketten utasították vissza. Lakó Péterfi Tünde elmondta, hogy ezennel megszűnt az a hátrányos megkülönböztetés is, hogy a román nyelvű feliratokat ingyen kapták, a kétnyelvűekért pedig darabonként 70-80 banit kellett fizessenek az eladók. A szombati akcióval azt szerették volna bizonyítani, hogy igenis van igény a terméknévfeliratokra, ha azokat a körülményeknek megfelelő minőségben és ingyenesen osztják ki az eladóknak, akik kérték, hogy a kimaradt termékekre is készítsenek címkét. Az akciót ezúttal nem zavarta meg senki.
(b.)
Népújság (Marosvásárhely),

Erdélyi magyarnak lenni – könyvbemutató Csíkszeredában
Lakó Péterfi Tünde Erdélyi magyarnak lenni című könyvét szerdán este mutatták be Csíkszeredában a Három Székely Fogadóban. A szerzőt és a könyvet Z. Nagy István méltatta.
Lakó Péterfi Tünde az „egybanis asszony”-ként híresült el, aki az Itthon vagyunk civil csoport aktivistája, blogíró, és az elmúlt évben az összefogás, a tántoríthatatlan civil magatartás jelképévé vált nemcsak Marosvásárhelyen, hanem egész Székelyföldön. A vhegy.com portál az Év emberévé választotta.
„Lakó Péterfi Tünde által fellobbantott szikra, összefogás, az általa képviselt civil magatartás jelenti az egyetlen esélyét a vásárhelyi magyar közösség megmaradásának. Éljünk egyperces esélyeinkkel, írjuk le, mondjuk ki, ami bánt, ami sért, amit nem találunk természetesnek. Mert rajtunk, civil polgárokon múlik, hogy élhetővé tudjuk-e varázsolni környezetünket” – hangsúlyozta a könyvet méltató Z. Nagy István. A könyv a Vanegypercem elnevezésű blogon közölt írásokból született, amelyek a 2013-as év marosvásárhelyi történéseit járják körül.
Lakó Péterfi Tünde két évtized távollét után tért vissza Marosvásárhelyre, ahol azt tapasztalta, hogy nemcsak kevesebb lett a magyar, de korlátozzák az anyanyelvhasználatukban őket. „Arra gondoltunk, hogy a piacon szinte mindenki megfordul, és ha ott látják, hogy minden két nyelven szerepel, akkor az egy idő után természetessé fog válni” – emelte ki a kötet szerzője. Megítélése szerint nem az ő személye fontos ez ügyben, hanem, hogy mindannyian összefogtunk és meg tudtuk mutatni, hogy összetartozunk. „Nem feltétlenül a nagy horderejű dolgokkal kell kezdeni a jogérvényesítést. El kell mondanunk, hogy itthon vagyunk, erdélyi magyarok vagyunk!” – összegzett Lakó Péterfi Tünde.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro,

Újabb banigyűjtésbe kezd az Itthon vagyunk Egyesület – Nyilatkozat
Az Itthon vagyunk Egyesület értesülve az Izsák Balázsra, a Székely Nemzeti Tanács elnökére kirótt igazságtalan és megdöbbentően magas büntetésről, gyors megbeszélés után, úgy döntött, hogy a nálunk lévő banikból felajánlunk 1200 lejt, amennyiben Izsák úr úgy dönt, hogy kifizeti az összeget. Ugyanakkor érdemesnek tartjuk egy újabb banis akció elindítását, melynek szervezésében minden segítséget szívesen veszünk. Várjuk azoknak az embereknek a jelentkezését, akiknek rendelkezésére áll egy olyan helyiség, ahova a banikat gyűjthetjük, és azt fel is ajánlanák.
Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy szükségesnek látjuk ismét felmutatni az erőnket, azt hogy ha kell zárni tudjuk a sorainkat, mi, erdélyi magyarok. Itt az idő, hogy kiálljunk egy nemzettársunk mellett!
Itthon vagyunk Egyesület
vanegypercem.com
Erdély.ma,

Itthon vagyunk Emberi Jogvédő Egyesület – Bemutatkozás
2014. április 8-án a marosvásárhelyi bíróságon bejegyezték az Itthon Vagyunk Emberi Jogvédő Egyesületet, marosvásárhelyi székhellyel. Szeretnénk a nagyközönségnek bemutatkozni.
Rólunk: Egyesületünk független, pártsemleges. Mozgalomszerű, önkéntességen alapuló a tevékenységünk, melyet a magyar közösség érdekében fejtünk ki, elsősorban Marosvásárhelyen és környékén. Nem vagyunk profitorientáltak, minden anyagi többlet csakis az egyesület jövőbeni akcióira költhető, melyek a magyar közösség érdekében kerülnek megrendezésre.
Szervezet tevékenységei:
2013 októberében, magánszemélyekként kezdtük tevékenységünket, a marosvásárhelyi piacokon, ahol kétnyelvű termékfeliratokat osztogattunk. Azóta is dolgozunk ezen a téren, amiben egyelőre részeredményeket tudunk felmutatni. Idén szeretnénk megvalósítani a piacok teljes kétnyelvűsítését, hogy anyanyelvhasználatunk látható módon érvényesüljön a hétköznapokban.
Szervezetünk céljai:
Elsődleges célunk a magyar nyelv és kultúra megőrzése, a magyar közösségtudat, a magyar önazonosság-tudat erősítése ezen közösségen belül. Sajnálatos módon Erdélyben, azon belül is Marosvásárhelyen, a valós kétnyelvűség sok kívánnivalót hagy maga után, ezért egyesületünk céljai közt szerepel ezeket a hiányosságokat pótolni, illetve felhívni az illetékesek figyelmét azokra, és nyomást gyakorolni rájuk, hogy megtegyék a megfelelő lépéseket az ügyben. További céljaink: elérni Romániában, Erdélyben a magyarság jogainak tiszteletben tartását, úgy a kultúra, mint az anyanyelv használatának terén, segítve ezzel a romániai magyarságot az identitásuk megőrzésében, ami véleményünk szerint csak gazdagítja az ország kultúráját.
Elérhetőségünk: itthonvagyunk.erdelyben@gmail.com
Lakó Péterfi Tünde, elnök. Erdély.ma

Lakó Péterfi Tünde továbbra is a kétnyelvűségért harcol
Nem sértett törvényt Lakó Péterfi Tünde, amikor tavaly októberben kétnyelvű árcédulákat osztogatott Marosvásárhelyen a November 7. lakótelepi piacon – mondta ki a marosvásárhelyi bíróság első fokú ítélete. A szabad és széleskörű magyar nyelvhasználatért küzdő marosvásárhelyi civil aktivistát – akit egyesek harcos amazonnak, mások feszültségkeltőnek tartanak – a fejleményekről kérdeztük.
– Miután megbírságolták 1500 lejre, a jegyzőkönyv átvételétől számított 48 órán belül pedig kifizette a büntetés felét – a közösségi akcióval összegyűjtött egy tonnányi aprópénzből –, pert indított az ügyben, amelyet most megnyert. Hogyan értékeli a bírósági döntést?
– Precedens értékűnek. Úgy gondolom, jogtalanul büntettek meg tavaly október 3-án. Azért fizettem be a büntetés összegét, mert egyrészt törvénytisztelő állampolgárnak tartom magam, másrészt összegyűltek a banik. A döntés bizonyítja, hogy nem szabad engednünk a hivataloknak, hogy visszaéljenek hatalmukkal. Ahogy ez az egész „büntetősdi” lejátszódott, az volt az érzésem, hogy meg is akarnak félemlíteni. Odajött hozzám a rendőr, mire én jogaimra hivatkozva kértem egy tolmácsot, hogy értsem, amit a hivatalos nyelven mond. Erre azt válaszolta, hogy nekem ebben az országban semmi jogom nincsen. Megmutattuk, hogy van jogunk, van jogom.
– Ha nem lesz fellebbezés, lezárul az ügy?
– Ha a rendőrség nem fellebbez harminc napon belül, akkor lezárult. De én azt gondolom, hogy fellebbezni fog. A bővebb határozatot egyébként még nem kaptam meg, egyelőre csak a bíróság honlapjára került fel a rövid határozat, ezt nyilvánossá is tettem.
– A befizetett összeget vissza kell kapnia. Mi lesz a pénzzel?
– A befizettet összeget és a perköltséget, 1000 lejt ítélt meg a bíróság. Tavaly az összes pénz az Itthon vagyunk Egyesület számlájára folyt be, a visszakapott pénz is oda kerül majd. Ezután is az akcióinkra költünk, szeretnénk befejezni a piaci tervünket úgy, hogy ez is példaértékű legyen: lássák, milyen, amikor kétnyelvű egy piac. Sokan azt mondják, hogy miért épp a piac. Azért, mert ott mindenki megfordul, mindenki láthatja, hogy milyen az igazi kétnyelvűség. Az összeg fennmaradó részét is a kétnyelvűségre szeretnénk fordítani. Nagyon sok ötletünk van, csak időnk nincs annyi, mindannyian szabadidőnkben tevékenykedünk.
– A kétnyelvű piacnál tartva: hogyan értelmezi a városvezetés hasonló kezdeményezését?
– Peti András alpolgármester ment ki személyesen januárban a piacra, gyártottak árcédulákat. Diszkriminatívnak tartom, mert a kétnyelvű táblákat 70 baniért árulta a városvezetés, míg az egynyelvűek ingyenesek. Nem tartom szép dolognak azt sem, ahogyan Peti András nyilatkozott: lám, így kell kétnyelvűsíteni a piacot, nem akciókkal, feszültségkeltéssel, hanem ahogy ők csinálták, zárt ajtók mögött. Én azt gondolom, hogy nem keltettünk feszültséget, nem ez volt a szándékunk, hanem hogy ne érezzük magunkat másodrendű állampolgárnak. Az utolsó bírósági tárgyaláson magam beszéltem a képviseletemben, nem az ügyvédem, s kértem, hogy beszélhessek az anyanyelvemen. A bírónő minden további nélkül azt mondta, hogy igen, a bíróság ért magyarul, személyesen fordított magyarról románra. Példaértékűnek tartom, és nagyon jó érzés volt, hogy végre nem másodrendű állampolgárként állok egy közintézményben Marosvásárhelyen.
– Egyesek mégis számon kérik, hogy miért nem beszélt románul...
– Teljesen félreért, aki azt gondolja, hogy nem beszélek románul. Beszélek románul és használom a hétköznapi életben a román nyelvet. Egy olyan intézményben, mint a bíróság az ember nem minden nap fordul meg – hacsak nem ez a munkája –, s ezért a hivatalos nyelvet, mivel nem anyanyelvünk, nem teljes mértékben értjük. Ez érvényes az orvossal való találkozásra is: az orvosi szaknyelvet sem értjük annyira. Használom a román nyelvet, sőt, mindig két nyelven köszönök, hogy „Bună ziua, jó napot kívánok!”. Attól függően ahogy válaszolnak, olyan nyelven folytatom. Felháborítónak tartom, mikor azt mondják, hogy beszéljek csak románul, mert Romániában vagyunk.
– Milyen célok körvonalazódnak most Marosvásárhelyen? Kétnyelvű utcanévtáblák, villámcsődület kapcsán lehetett találkozni a nevével.
– A villámcsődületet valóban én szerveztem, a kétnyelvű utcanévtábláknál csak segítőként voltam ott, illetve az ügy mellé álltunk az egyesületünkkel. A flashmob a városkép megváltoztatása ellen tiltakozott. Giccses kőpódiumot készítettek a vár mellé, hogy azon fotózkodhassanak, a Rákóczi-lépcsőt pedig befestették. Nem az a baj, hogy csak román motívumokkal, de ha van is benne magyar, nincs ott a helye egy olyan műemléki helyszínen. És nem mosható a festék, kipróbáltam. Úgy gondolom, hogy nagyon el akarják tüntetni a város magyar jellegét. Mi nem nagymagyarkodunk, hanem a múltat – akárki építette – akarjuk megbecsülni.
– A megnyert per bátrabbá tette önt?
– Nem hiszem, hogy változtatott bármin is, és nem kell különösebb bátorítás. Persze jól esik. Folytatom a munkát, bár bevallom, hogy időnként elfáradok, mert sok támadás és számonkérés ér. Úgy kérnek számon, mintha választott-fizetett politikus-tisztségviselő lennék, illetve az Itthon vagyunk Egyesület tagjai politikusok lennének. Egyikünk sem az, mindegyikünknek megvan a magánélete, szabadidőnkben dolgozunk – nem valami ellen, hanem valamiért harcolunk: magunkért és nemzetünkért.
Dénes Ida, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Jogerős: vétett Lakó Péterfi Tünde a kétnyelvű árcédulák osztogatásakor
Nem kell kifizetnie a pénzbírságot, ám figyelmeztetésben részesítik Lakó Péterfi Tündét, amiért 2013 októberében az Itthon vagyunk egyesület tagjaival kétnyelvű árcédulákat osztogatott a marosvásárhelyi November 7. piacon – döntötte el a marosvásárhelyi bíróság.
A jogerős ítéletet a marosvásárhelyi civil aktivista ismertette kedd este a blogján. E szerint a már (aprópénzben) befizetett 750 lejes pénzbüntetést Lakó Péterfi Tünde visszakapja, ám figyelmeztetésben részesül tette miatt, és a perköltséget nem kell megtérítenie a közösségi rendőrségnek.
„Számomra ez az ítélet nem elfogadható, mert azt sugallja, hogy tudják, nem vétettem a törvény ellen, mégsem adhatnak nekem igazat a hatalommal szemben” – kommentálta a bíróság döntését Lakó Péterfi Tünde, hozzátéve, hogy az Európai Emberjogi Bírósághoz fordul az ügyben.
Mint ismert, a civil aktivista az 1500 lejes bírság felét, azaz a 750 lejt befizette, a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 48 órán belül. Ám a tavaly júliusi, első fokon hozott ítélet szerint a bíróság kötelezi a helyi rendőrséget, hogy a befizetett pénzösszeget fizessék vissza, a perköltséget pedig térítsék meg. A bírságolási jegyzőkönyvet semmisnek nyilvánították. A közösségi rendőrség ezt az ítéletet megfellebbezte.
maszol.ro

Az arrogáns hatalmi politizálás buldózerei (Magyar jogküzdelmek és a mártírok)
Már emlékezni sem lehet?
Ne legyünk restek százszor is megismételni: a módszeres betelepítés és magyar üldözés miatt Marosvásárhely román többségűvé vált. Ez nem természetes történelmi fejlődés eredményeképp alakult így. A kommunista diktatúra betelepítési politikájával, akárcsak Erdély más nagyvárosaiban, itt is arra törekedett, hogy felszámolja a város magyar jellegét, az etnikai arányokat megváltoztassa.
Az idegengyűlöletre heccelt bandák 1990 márciusában feldúlták a városközpontot. Ürügyként szolgált, hogy egy gyógyszertár épületére az akkor még magyar többségű városban felkerült a Gyógyszertár felirat. A gyűlöletkampányt valójában a február 10-ei gyertyás felvonulás, az anyanyelvű oktatásért, az anyanyelv használatának jogáért szervezett tüntetések váltották ki. A polgárháborús hangulatban megrongálták az RMDSZ székházát, Sütő András írót fél szemére megvakították. Bár a pogromnak öt magyar áldozata volt, mégis csak magyarok és romák kerültek börtönbe. Óvatos becsléssel 15 ezer magyar hagyta el a várost, melynek egyenes következménye, hogy a város élére a 2002-es választásokon román polgármester került. A szétrebbenni nem tudó Securitate háttérszervezése irányította az etnikai összecsapást, mára ugyanők jelentik be váratlanul: az anyanyelvén tanulni akaró magyar lakosság volt a vétkes. Az őshonos magyarság idősebb nemzedéke, amely gyermekkorában alig hallott román szót – a románok számaránya 1941-ben alig 3,9 százalék volt –, ma már az utcán is félve, halkan beszél magyarul. A kisebbségi sors traumái egyre nyilvánvalóbbak. Ne restelljük újólag is felemlíteni a jelentéktelennek nevezett példákat: 2013-ban pénzbírságot róttak ki a kétnyelvű terméktáblák kihelyezése miatt. Bár – hosszú törvényszéki procedúra után – 2015-ben megsemmisítették az ítéletet, de a kétnyelvűséget a Maros megyei törvényszék továbbra is kihágásnak minősítette, és figyelmeztetésben részesítette Lakó-Péterfi Tündét, amiért 2013-ban az Itthon Vagyunk Egyesület tagjai kétnyelvű terméknévtáblákat osztogattak a piacon. Más aprócska lomról, kétnyelvű feliratokról, zászlók háborújáról most ne is szóljunk. Dorin Florea polgármester megteheti, hogy a nemrég még székely-magyar többségű városban megalázza a magyar lakosságot. Nem engedélyezi a székelyek március 10-ei felvonulását, amely a mártírok emlékművétől indult volna, és a prefektúra előtt, Marosvásárhely főterén nagygyűléssel, petíció átadásával fejeződött volna be. A kezdeményezőket a „románok méltóságát” védő polgármester nemes őszinteséggel legazemberezi, mert a székely mártírokra való emlékezés jegyében tiltakozó felvonulást mernek tervezni a nemzeti elnyomás és a diszkrimináció ellen, s csodálkozik, hogy a szabad székely katonanemzet leszármazottai még mindig nem akarják elfogadni, felfogni, hogy ők szülőföldjükön megtűrtek, csak mert 1920-ban a forgandó nemzetközi politika és nemtörődömség miatt, a nemzeti önrendelkezés elvéből csúfot űzve a nagyhatalmak Romániának ajándékoztak egy túlnyomóan magyar-székely többségű régiót. Az Erdélyben berendezkedő román hatalom már az első pillanattól elvárja az alázatos viselkedést. A polgármesteri tiltás szerint emlékezni még lehet, tiltakozni nem. A legújabb rendőrségi nyilatkozat alapján azonban már emlékezni is tilos. Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi rendőrség vezetője szerint bűnvádi eljárás indulhat azok ellen, akik arra biztatnak, hogy a székelyek március 10-én minél többen vonuljanak a székely vértanúk emlékművéhez!
Kit érdekel a demokrácia?
S kit érdekel, hogy az idetelepítettek azzal szembesülnek, az őshonos székelység egyenlőséget, anyanyelv-használati jogot követel? Márpedig a röpke 1100 év, amikor e tájat többnyire csak székely-magyarok lakták, nem bizonyít egyebet, mint hogy a hajdani dák-római utódokat vissza kell románosítani – a történelmi igazságtétel szellemében –, mert Marosvásárhely (is) ősi román földön fekszik. A román nacionalistát érthető módon nem érdekli az olyan alapvető jog tiszteletben tartása, mint a véleménynyilvánítás, ha az sérti a román lakosság hamis történész-propagandisták és ceausiszta aktivisták formálta önérzetét, miszerint az ősi román földön jogos a román nyelv és a román politikai elit kizárólagos uralma! „ Nem igaz, hogy a székelyek őshonosak, mert a románok már a dákok korától itt élnek.” Néhány évvel korábban az egyik tévécsatornán hangzott el az a magasröptű kijelentés is, hogy a történelemoktatás nyelvének azért kell a románnak maradnia, mert ha nem, a magyar gyermekekkel elhitetik, hogy Traianus nem volt román. Horribile dictu, még elgondolni is szörnyű! Nos, a hispán generálisból lett császár, akinek katonái hispánok, talán még latinul is gyatrán beszélt, nemhogy románul.
Marosvásárhelyen semmi különös nem történik, csak folytatódik, ami a magyar és német városokban Erdély-szerte már korábban lezajlott. Miért tennének kivételt a székely-magyarok által bitorolt román földön, amelyet Székelyföldnek merészelnek nevezni? Rónai András jeles tudós – Teleki Pál munkatársa – Erdély etnikai összetételét vizsgálva megállapítja, hogy a Romániához csatolt erdélyi területeken 1910-ben a városok lakosságának 62 százaléka volt magyar, 16 százaléka német és 19 százaléka román. Milyen tűrhetetlen dolog az is, hogy 1910-ben az olyan román területen, mint Csík-, Háromszék és Udvarhely megye, a lakosságnak csupán 11,6 százaléka román nemzetiségű. Érthető, hogy miért volt oly erőszakosan sürgető e régiónak, az elmúlt években a székely nacionalisták által kitalált Székelyföldnek Romániához csatolása. Bocsánat, egyesítése!
Félretéve a keserű humort, minden Székelyföldön élő székely-magyarnak meg kell értenie, hogy a hajdani magyar városok és Marosvásárhely magyarságának sorsára juthatunk, ha a régiósítással számarányban (is) kisebbséggé válunk. Ez azt jelenti, hogy helyettünk mások döntenek még arról is, hogy emlékezhetünk-e mártírjainkra, felvonulhatunk-e őseink földjén, formálhatunk-e véleményt saját sorsunkkal kapcsolatban az elődeink alapította településeken.
De félretéve számháborút, mindennapi gyomorforgató történelmi görcsöket, nem élhetné-e a mindennapok kisembere is a maga hétköznapjait és ünnepeit, ha nem rondítanának bele óránként létküzdelmeibe a többségi politika hatalmi buldózerei?!
Kádár Gyul