Sikert aratott Kerényi Miklós Gábor rendezésében, a budapesti Operettszínház által létrehozott Rómeó és Júlia a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínházban, a hétvégén. – Most először került külföldi színpadra egy magyar musicalprodukció replikaváltozata. /Pesti Rómeó és Júlia sikere Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Gérard Presgurvic Rómeó és Júlia című musicaljét a budapesti Operettszínházzal karöltve mutatta be a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínház. A két intézmény összefogása a legtöbbet játszott és legtöbb nézőt csábító előadás megvalósítását tűzte ki célul A budapesti Operettszínház életében ez volt az első alkalom, hogy egy magyar musicalprodukció replika változata külföldi színpadra került. A Rómeó és Júlia Budapesten látható verziója teljes egészében Kerényi Miklós Gábor nevéhez fűződik, az ő átdolgozásában és rendezésében látható a mű Bukarestben, Velich Rita jelmezeivel, Götz Béla díszleteivel, Somfai Péter világítástervével és Duda Éva koreográfiájával. A musicalnek Romániában nincs hagyománya, ezért a válogatás nagyon nehéz volt. /Darvas Beáta, Kánya Gyöngyvér: Legekért küzdő románc. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Bodor Johanna könyvét mutatják be a kolozsvári színházban
Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című könyve memoár és regény. Az 1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik. Először a szülők tudnak átköltözni, a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradnia, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; erdélyi életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről.
A szerző táncművész és koreográfus, Bodor Pál költő, műfordító és Zehán Julianna történész, könyvtáros gyermeke. 1975-1984 között a bukaresti Állami Balettintézet diákja volt. 1984-1985 között a bukaresti Operettszínház tagja volt. 1985 óta él Magyarországon. 1985-1986 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttes tagja volt. 1986-1989 között a Győri Balettban játszott. 1989-1993 között a Szegedi Balett táncművésze, 1990-1993 között magántáncosa volt. 1993 óta szabadúszó. 1994 óta koreográfiákat készít többek közt a Vígszínházban. 1997 óta a Zeneakadémia művészi mozgás tanára. 1998 óta a Bárka Színház mozgástervezője és koreográfusa. 2000 óta ismét szabadúszó.
A könyvbemutatóra december 17-én, szerda délután 17 órakor kerül sor a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében, Bodor Johannával Tompa Gábor igazgató beszélget.
maszol.ro

Csárdáskirálynő csadorban – Interjú Dancs Annamarival
A sepsiszentgyörgyi Dancs Annamarit tüntették ki Az évad operettszínésze díjjal a Budapesti Operettszínházban tizenharmadik alkalommal szervezett magyar operett napján, október végén. Az énekesnővel a rangos szakmai elismerés kapcsán beszélgettünk.
– Az évad oprettszínésze díjjal ismerték el munkásságát. Mit jelent ön számára a kitüntetés? Tapasztalható-e szakmai irigység ennek kapcsán a kollégák körében, vagy inkább segítik, támogatják egymást?
– Október 24-én ünnepeljük a magyar operett napját, ez alkalommal minden évben kitüntetik az előző évad legjobbjait. Mi aznap a Csínom Palkót játszottuk, az előadás kezdete előtt tudtam meg, hogy én is a kitüntetettek között leszek. Nagyon meglepett, nem számítottam erre, remegtem előadás közben.
Természetesen minden művésznek jólesik, ha visszaigazolják, elismerik munkásságát. Számomra ez különösen fontos, hiszen csupán 5 éve vagyok a Budapesti Operettszínház tagja, és anynyi szép feladatot, izgalmas szerepet bíztak rám az elmúlt időszakban.A színház nagy családként működik, ahol természetesen néha előfordulnak apró civódások, de ha kell, akkor nagyon tudunk küzdeni egymásért. Rosszindulatot sosem tapasztaltam itt, igaz, meg is fogadtam anyukám jó tanácsát, ami a mottóm: a mosoly és a jó szó nem kerül pénzbe.
– Úgy tűnik, hogy a Csárdáskirálynő Stázija meghatározó szerep az életében, ezzel hódította meg az operett világát, a díj odaítélésekor is megemlítették. Mennyire fontos az ön számára ez a szerep, az évek során változott-e a szerepformálás?
– Persze, hogy változott. Ez az a szerep, amit eddig három nyelven, románul, magyarul és németül is játszottam, mindanynyiszor Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Először a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínházban, amikor nagyon hirtelen csöppentem a szerepbe, így nem is gondoltam a buktatókra, csak bátran belevetettem magam a munkába, és élveztem.
Pesten már sokat alakult a „Stázikám”, sokat turnéztunk vele, Münchentől Tel-Avivig. Most novemberben Ománban fogjuk játszani, majdnem teljesen csadorban, mert cenzúrázzák az előadást, így semmilyen testrészünk nem lehet fedetlen. Nem tudom, hogy fogok cigánykerekezni, pörögni, mert még a bokám sem látszódhat, nincs csók és pezsgős poharas koccintás a színpadon… Izgalmas lesz!
– Megjelent a 11. albuma, amelyen színházi szerepei hallhatóak. Hogyan válogatta össze, miben különbözik ez az előzőktől?
– Új lemezem, Színház, szerelem címmel az elmúlt 5 színházi évemet foglalja össze, szerepeim legismertebb dalait gyűjtöttük össze egy hanghordozóra. Azért is különleges, mert nem a hangstúdió steril környezetében készültek a felvételek, hanem az előadások „hangképei”: benne van az előadás sava-borsa, a pillanatnyi érzések, gesztusok, és olykor azok a „mellékszöszök” is, amitől ízessé válik egy dal előadása.
Szubrettként igazán a partnereim oldalán bontakozhatok ki, és nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az új lemezen olyan művészek működnek közre, mint Dolhai Attila, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly és Huszti Péter, az élő legenda. Mindannyian első megkérdezésre egyeztek bele, hogy felhasználhassuk a közös dalokat. A kőszínházi felvételeken kívül szerepelnek az albumon a Budavári Palotakoncert dalai is. Unikumnak számít, hogy a Huszti Péter tanár úrral rögzített duettek az utolsó, egyben a 150. Csókos asszony búcsúelőadáson készültek.
– Most éppen milyen előadásokban játszik, és készül-e újabb szerepre?
– Folyamatosan játszom a Csárdáskirálynőben, az Ördögölő Józsiásban és a Csínom Palkóban. Most éppen a Sybill című operettet próbáljuk, amelynek a bemutatója december 4-én lesz. Ezenkívül a Lili bárónőben is szerepelek mint Lili, szóval nem pihenős az új évadom első fele. Novemberben Ománban turnézunk a Csárdáskirálynővel, aztán az újévet már Japánban köszöntöm, ahol egy többállomásos operettgálával daloljuk körbe a szigetországot.
– Melyek a szakmai és magánéleti tervei jövő évre?
– A tervek és szerepálmok tartanak lendületben. Arra ösztökélnek, hogy mindig fejlesszem magam, újabb dolgokat tanuljak, próbáljak ki, a karatetól a sztepptáncig. Szeretném, ha kora tavasszal erdélyi koncertturnén léphetnénk fel kollégáimmal közösen. Itt, az Operettszínházban áprilisban lesz egy bemutatóm, ez Kálmán Imre egyik utolsó operettje, a Chicagói hercegnő, az előadást Béres Attila rendezi. A magánéletemben is változás következik: párommal, Kerényi Miklós Mátéval nyárra tervezzük az esküvőnket. Az előkészületekkel szépen, lassan, de biztosan haladunk.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)