Victor Dragoi Kolozs megyei főtanfelügyelő mondvacsinált ürüggyel jún. 23-án leváltotta a Brassai Sámuel Líceum igazgatóját, Bálint Kelemen Attilát, aki egyben a városi tanács tagja. Dragoi megjelent az iskolában és közölte a tanfelügyelőség döntését, hogy Bálint Kelemen Attilát leváltják. A megjelent újságírók előtt a főtanfelügyelő nem volt hajlandó felsorolnia leváltást szükségessé tevő vádpontokat. Annyit közölt, hogy Bálint Kelemen Attila munkastílusa individualista jegyeket visel. Dragoi felrótta az igazgatónak, hogy két tanteremről lemondott az unitárius egyház javára, ez súlyos tanteremhiányt eredményezett. Dragoi nem tudta megnevezni azokat a törvénycikkeket, melyek alapján leváltották az igazgatót. /Makkay József, Tibori Szabó Zoltán: Leváltották Bálint Kelemen Attila igazgatót. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./ Az intézkedés ellen Tőkés Elek, Kolozs megye magyar tanfelügyelője tiltakozást juttatott el a minisztériumhoz. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ Az igazgató leváltása után a Brassai Sámuel Líceum tanárai gyűlést hívtak össze és kijelentették, hogy továbbra is Bálint Kelemen Attilát tekintik igazgatónak. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ Jún. 24-én 400 szülő tartott tiltakozó tüntetést ezen jogsértő intézkedés ellen. A magyar és román értelmiségieket tömörítő Interetnikus Dialógus Csoport állásfoglalásában elítélte Funar kolozsvári polgármester jogsértő intézkedéseit és kiállt Bálint Kelemen Attila mellett. /Népszabadság, jún. 25./

Az Interenikai Párbeszéd Társaság legfőbb célja az erdélyi kisebbségek egyéni és kollektív jogaiért való kiállás és a szélsőséges nacionalista erők elleni küzdelem, fejtette ki dr. Octavian Buracu /Kolozsvár/, a társaság elnöke, aki gyógykezelés céljából Budapestre utazott. Buracu az 1989-es változás után az ideiglenes parlament képviselője, Kolozs megye első prefektusa volt. Jelenleg az ellenzéki Polgári Mozgalom tagja. Octavian Buracu hosszan sorolta Funar polgármester törvénytelen tetteit. Aggasztónak tartja, hogy a legutóbbi választásokon előretörtek a szélsőséges, nacionalista erők, /sz. Sz.: Buracu: Funar ellentéteket szít. = Magyar Hírlap, febr. 19./

"Temesváron a nemzetközi konferencia zárónapján, dec. 15-én Octavian Buracu, a kolozsvári Interetnikus Dialógus Csoport elnöke hitet tett a román-magyar közeledés mellett. Levele által jelen volt a tanácskozáson a Budapesten élő Gelu Pateanu is, aki a magyar-román viszonyról megjegyezte: "nem vagyok elkeseredett próféta, csak elkeseredett." Vekov Károly, Toró T. Tibor, Gazda József és Doru Braia mondott még beszédet. Ünnepi ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a templomból az utcára vonult a tömeg, megkoszorúzták a templom falán elhelyezett emléktáblákat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17-18./ Temesvári Ellenállók Szövetsége /TESZ/ néven új szervezet megalakulását jelentette be Temesváron, dec. 15-én, a nemzetközi tanácskozás záró sajtóértekezletén Tőkés László püspök. A jelenlegi hatalom meg sem hívta őt a dec. 16-án kezdődő hivatalos megemlékezésre, mondta. Tőkés László gyülekezetével már hónapokkal előbb megkezdte az ellenállást, ennek mártírja is volt, a Temesvár környékén holtan talált Újvárossy Ernő, akit a Securitate meggyilkolt vagy halálba kergetett. Különböző mesterkedéssel érték el, hogy sokan elhidegültek tőle, így a Tinerama hetilap sorozatot közölt a püspök ellen, felhasználva a saját egyházán belüli ellenfeleit, illetve közzétéve a Securitate által tőle 20 évvel ezelőtt kicsikart vallomást. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 17., Új Magyarország, dec. 16./"

"A Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári kirendeltsége kerekasztal-megbeszélést kezdeményezett a helyi sajtó (Szabadság, Adevarul de Cluj, Mesagerul Transilvan és a Dialog Interetnic) képviselőivel. Mátyás László és György S. Gyöngyvér értékelésében a különböző eseményekről a sajtóban megjelenő írások nagymértékben hozzájárulnak az egymásról alkotott kép, előítélet megformálásához, ezért lenne hasznos a tényszerű hírközlés, az alaptalan feltételezések mellőzése. Hangsúlyozták, hogy az ideológiai nézetkülönbségek nem akadálya a barátságnak. Elmondták, hogy a sajtó nem oldhatja meg a konfliktusokat, de tagadhatatlan közvélemény-formáló szerepe. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./"

"Újabb magyar sajtótermék a Bereckben 1999. januárja óta megjelenő Berecki Harangszó "független közéleti lap", eddig minden hónapban napvilágot látott a berecki Művelődési Központ igazgatója, Balogh András főszerkesztésében. Hasábjain, ízléses elrendezésben, helyet kapnak a tájegység, illetve a megye életét tükröző tudósítások, vallásos és történelmi ünnepekre emlékeztető írások, népszerűsítő cikkek, emellett pedig, nem kis súllyal, a szépirodalom és a humor, többek között. - A Fényszilánk, a székelykeresztúri református egyházközség gyülekezeti havilapja májusi száma a pünkösdi ünnepkör jelentőségét és jelképességét járta körül. - A Dialog Interetnic (az azonos nevű kolozsvári egyesület lapja, júniusi szám) Komjátszegi Sándor tanulmányát közölte a latin nyelvnek a magyar kultúrában elfoglalt szerepéről, a lapban olvasható Ramona Bancila és Fey László véleménye a multikulturális egyetemről. /"Lapvizsgáló", uborkaszezon kezdetén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./"

A román Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó, Kovászna megyében működő Árkosi Művelődési Központ júl. 1-4. között idén is megrendezi - a hazai kisebbségek sajtótermékeit képviselő szervezettel együtt - a Dialog interetnic (Etnikumközi párbeszéd) elnevezésű országos tanácskozást. /Az interkulturalitás jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

"A júliusban a lap szerkesztőségébe érkezett sajtótermékek között volt több lap. Az Ébresztő a dicsőszentmártoni MADISZ gimnazista havilapja., a GM pedig a dicsőszentmártoni MADISZ információs lapja, az Én, te, ő, mi, ti, őK a szentegyházai Gábor Áron Líceum diáklapja. A Pitypang Hírlevél a Pitypang Hálózatnak a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Kör kiadásában megjelenő hírlevele. Az Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye) május-júniusi számában Vasvári Pál életének erdélyi nyomait kereső kirándulásról, az ó-piski-i hídról van szó, többek között. A Dialog Interetnic, az azonos nevű kolozsvári egyesület román nyelvű lapja több írást tartalmaz, így Komjátszegi Sándor a latin nyelvnek a magyar kultúrában betöltött szerepéről írt, Ramona Bancila és Fey László vitáztak a multikulturális egyetemről, Salamon Ida értékelte Eminescu remekművét, a Luceafarult és annak német, illetve magyar fordításait. A Pro Europa az azonos nevű marosvásárhelyi liga kétnyelvű hírlapja. A Szövetségi Figyelő, az RMDSZ hetilapja elemezte az oktatási törvény elfogadásával kapcsolatos fejleményeket. /Júliusi "böngészde". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"

"A megjelent erdélyi lapok közül a Pitypang (a Pitypang környezetvédelmi hálózat hírlevele) februári száma összefoglalta az utóbbi hetek ciánszennyeződéssel kapcsolatos történéseit, állásfoglalásait. A Nagykároly és Vidéke hetilap mellett új nagykárolyi kiadvány a Fatima, a nagykárolyi Szűz Mária plébánia lapja. Az Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye, 1999/6-os szám) az 50. lapszám, visszapillantást tartalmaz a kiadvány történetétéről. Az (a)lapozó (az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Szociális Főosztályának hírlevele) február 28-i számában Böndi Gyöngyike parlamenti képviselő tájékoztatott a nyugdíjrendszerről és egyéb társadalombiztosítási jogokról szóló törvényről, az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó kormányrendeletről. A Közoktatás (a romániai magyar pedagógusok lapja, márciusi szám) hozta Jegyzetek egy évtized iskolatörténetének margójára címmel dr. Kötő József államtitkár írását. Perspektíva (a Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja) március 2-i száma interjút közölt dr. Kása Zoltánnal, a Babes-Bolyai Tudományegyetem új rektor-helyettesével a tanintézmény gondjairól és kilátásairól. Erdélyi Pszichológiai Szemle (a Pro Studium et Practicum Psychologiae Alapítvány kiadásában negyedévente Kolozsváron megjelenő tudományos folyóirat, bemutatkozó szám) néhány írása: Kísérleti lélektani műhely Kolozsváron (Farkas Cs. Magda), A hallássérültek magyar nyelvű oktatása Erdélyben (Vizi Ildikó-Crisan Erika). Dialog Interetnic (az azonos nevű kolozsvári egyesület kiadványa, márciusi szám) - Salamon Ida román nyelvű recenziója egy, tavaly megjelent, kétnyelvű (román-angol) Eminescu- versválogatásról, Fey László írása a februárban Kolozsváron lezajlott A nemzetfogalom a magyarországi és romániai magyar, valamint a román értelmiségiek tudatában című februári konferenciáról. Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, január 28-i szám) - beszámolók az egyházkerület belső életének történéseiről, valamint a január első napjaiban Nagyváradon Életvédelem, magzatvédelem címmel megtartott tanácskozásról, illetve az Egyház és magyarság című, szintén januárban lezajlott esztergomi konferenciáról; hírek, jegyzőkönyvek. /Szonda Szabolcs: Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./"

A Nagykároly és Vidéke hetilapban a Kölcsey-évfordulóról, Vénig László nagykárolyi fotóművésznek Nagyváradon megnyílt kiállításáról lehetett olvasni, a Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, július 28-i szám) a június 30-július 22. között lezajlott Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójáról, Dialog Interetnic (az azonos nevű kolozsvári egyesület kiadványa, júliusi szám) a kolozsvári kisebbségi szervezetek májusi találkozójáról írt. Új kiadvány a Lugosi Hírmondó (a lugosi RMDSZ kiadásában kéthetente, két oldalon megjelenő helyi lap), első két számában /júl. 7., júl. 21./ Király Zoltán felelős szerkesztő adott beszámolót, közművelődési tájékoztatót. /Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Tíz éve hunyt el dr. Octavian Buracu, a kolozsvári Etnikumközi Párbeszéd Szövetség alapítója. Az emberi jogok nemzetközileg elismert harcosa, Octavian Buracu azon román értelmiségiek közé tartozott, akik mertek szembeszállni a nacionalista önkénnyel, és ennek megtestesítőjével, Kolozsvár rossz emlékű polgármesterével, Funarral. Egyike volt azon keveseknek, akik kiálltak az erdélyi magyarság jogkövetelései mellett, nem számolva a megtorló következményekkel. Ott volt a Mátyás-szobor „megbélyegzése”, vagy az ásatások elkezdése miatt tiltakozásokon is. /Sz. K.: Octavian Buracura emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Az ismert emberjogi harcos, a 11 éve elhunyt dr. Octavian C. Buracu sírkövét ismét megrongálták. Sokadszorra, kíméletlenül. Buracu, az Interetnikai Párbeszéd Szövetség egykori megalapítója, aki kiállt a nemzetiségek ügyéért. A rongálók xenofób, sovén megnyilvánulásaikkal továbbra is mérgezik az erdélyi közéletet. Dr. Buracu ma lenne 74 éves. /Sz. K.: Ismét megrongálták Octavian Buracu sírját. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek?
Elgondolkodtató, hogy kolozsvári, erdélyi magyarokként mennyire hermetikus világban élünk: külön színházunk van, operánk, műszaki-tudományos társaságunk, barlangász klubunk, műemlék- és állatvédő egyesületünk, iskolánk, óvodánk, líceumunk, egyetemünk, külön kiránduló/túrázó egyesületünk, talán még méhész, bűvész és sírkőfaragó nem-kormányzati szervezetünk is. Más gazda egyesülethez társulunk, s talán még az erdélyi magyar sörgyártók is külön civil szervezetbe tömörülnek. Külön szervezeti életet élnek a magyar közgazdászok, jogászok, környezetvédők, a nők, gyerekek, művészek, vadászok és halászok, a „gondolkodók” (lásd: Erdélyi Gondolat Egyesület), a néptáncosok, cserkészek, zenészek, újságírók stb. Hogy a politikáról és a külön (teljesen más) historiográfiáról ne is beszéljünk!
Az önálló magyar intézményekre szükség van.Az önálló intézményrendszer közösségünk kohéziójának egyik záloga, az önálló szervezeti élet rendkívül fontos eleme. De feltevődik a kérdés: mégis, hol vannak a metszéspontok?
Annak ellenére hogy a 80 százalék román, 18–20 százalék magyar etnikai arányú Kolozsváron születtem, s 34 éve itt is élek, a monostori „böjéc zsélát”-okat (amolyan HMCS-k, azaz helyi menő csávók), akikkel igen sokat verekedtünk gyermekkoromban, s az iskolai „böját dé böjátokat”, “„böját de kártiér”-eket leszámítva nekem se volt igazán kapcsolatom a románokkal: magyar család, óvoda, elemi, líceum, egyetem, ifjúsági szervezet, munkahely, barátnők (két kivétellel), baráti társaság, barlangász klub, stb.
A Főtér átrendezése alkalmával kirobbant vita közepette alkalmam volt olyan kolozsvári románnal társalogni, akinek a családjában vannak magyarok, felsőfokú végzettsége van, értelmiségi munkát végez, az átlagosnál sokkal tájékozottabb, egy ideig nyugat-európai országban tanult és élt, s jelenleg az egyik legfontosabb kolozsvári döntéshozó talán legbefolyásosabb tanácsadója. Ez a beszélgetés afféle utolsó cseppet jelentett a pohárban, ebben az évben ugyanis ez már a sokadik ilyen beszélgetés román értelmiségiekkel, aminek végkövetkeztetése, legalábbis számomra, rendszerint ugyanaz: sohasem sikerül már megértetnünk magunkat a többséggel!
Az említett hölgy értetlenül állt aFőtéravatása kapcsán kibontakozott botrány láttán.
– Nem értem az egészet. Minek ez a felhajtás, hogy nincs magyar program is? Semmilyen kapcsolatom nincs a magyar szervezetekkel, nem is ismerem őket, kit hívtam volna meg? Adj valami tanácsot, kapcsolatembereket, neveket, telefonszámokat, de gyorsan! – mondta kétségbeesve.
Elhiszem neki, hogy a jó szándék vezérelte, de csak annyit tudtam mondani neki: már késő. És még azt: ha a nemzeti-keresztény és a szabadelvű beállítottságú magyarok összefognak, akkor ti, románok valamit nagyon, de nagyon rosszul csináltok.
Az értetlenkedés folytatódott: szerinte mi, magyarok állandóan csak nosztalgiázunk, a múlttal foglalkozunk, siránkozunk, mimóza lelkűek vagyunk, sértődékenyek, érthetetlenek. Olyan ufó-szerűek, akik valahonnan a homályból hirtelen előbukkannak, aztán követelnek valamit a történelem nevében. A „dicső múlt nevében”. Hogy az nekünk jár és kell. Mert a jussunk. És hogy ő megadná, nincs ezzel semmi baj, sőt még többet is adna, tegyünk ki magyar zászlót is az intézményekre, legyen kiírva minden magyarul is, nem probléma. Hol kell aláírni, hogy ez legyen? Elmondta, ő aláírta az RMDSZ többnyelvű feliratot követelő lajstromát. Mivel nem hittem el neki, elővette az asztalából a fénymásolatot… Meglepődtem.
Ő is úgy látja, mi már csak relikviák vagyunk, mert a múltban élünk. A temetővel (ki is mondták, hogy a Házsongárd Alapítványra gondolnak) foglalkozunk a vállalkozások támogatása helyett. És hogy miért nem vagyunk „ellenállóbbak”, s ha nem vagyunk, akkor meg miért vállaljuk a vegyes házasságokat, amikor tudjuk, hogy az megfogyatkozásunkhoz vezet? Miért a múzeumokkal, és nem a kortárs művészek kiállításaival foglalkozunk? Nem értik, mi a rendeltetése, mivel foglalkozik az Erdélyi Múzeum-Egyesület, nekik ez egyszerűen a Societatea Muzeului Ardelean. Pedig próbáltak utánajárni, de a www.eme.ro román oldalán ez fogadta őket: Pagina este în construcţie.Beleolvastak az EME honlapjának angol változatába, de amikor ilyen szöveg fogadta őket, hogy „historical moment” (történelmi pillanat) és „tradition of our great ancestors” (dicső elődeink hagyománya), „we conserve the recognition of the following things named very nice by Márai Sándor: the country, the people and the father-land” (azt a felismerést és meggyőződést visszük így tovább, amit legszebben Márai Sándor formált szavakká: Az „ország”, a „nép” még nem „haza”), akkor unottan abbahagyták.
– A ti újságotok miért nincs románul is fent a neten? – kérdezték őszinte érdeklődéssel. – Miért nem lehet román nyelvű napi összefoglalót feltölteni? Nem, nem Băsescuról, mert azt látjuk a tévében, hanem a magyar közösségi élet történéseiről/eseményeiről szóló anyagokról miért nem lehet egy összefoglalót lefordítani? Mert érdekel minket, foglalkoztat az, hogy mi történik a magyar közösséggel.
Mondtam, hogy nincs pénz erre is.
– Szükségünk van rátok, akarunk kommunikálni veletek, kellenek a meglátásaitok, de ti vagy a „temetőben” vagy a „múzeumban” vagytok – mondták, persze sarkítva, de kifakadva.
Nem értenek és nem is fognak érteni bennünket. Még a legjóhiszeműbbje sem. Egyszerűen külön világban élünk.
Eszembe jutott az Asztalos Lajos kezdeményezésére is az 1990-es évek elején az RMDSZ által kiadott Híd-Puntea című román nyelvű, de magyar értelmiségiek által írt kiadvány. Most miért nincs egy ugyanilyen?
Arról is morfondíroztam, ma ki vállalhatná fel Octavian Buracu szerepét. (Dr. Octavian Buracu, a jól ismert, de, sajnos, nem eléggé becsült Interetnikai Párbeszéd Szövetségnek, az Erdélyben élő többségi nemzet és a kisebbségi népcsoportok közötti megbékélést szolgáló civil szervezetnek az alapítója és elnöke volt. Sokan a magyarok közül ma is tisztelettel emléleznek rá.) Szerintem például Eckstein-Kovács Péter, Salat Levente, Ádám Gábor, Tompa Gábor vagy akár Kántor Lajos kellene hogy legyen az, aki továbbviszi ezt a stafétabotot…
A fenti írást a www.koliver.wordpress.com címen elérhető személyes blogon közöltem, ahova összesen 64 vélemény érkezett. Ebből idézek néhányat.
Dunailaci felhasználó például azt írta: „Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek. Ideje volt már ilyen témát is napirendre tűzni. Valóban igaz, hogy az egész magyarság búval bélelt. Siránkozunk, hogy szegény fejünk, mit tett ellenünk a tatár, a török, az osztrák, a román.”
Erna szerint „végre valaki összefoglalta az erdélyi magyarság egyik legnagyobb rákfenéjét. Igazából nem ismernek bennünket, szinte semmit sem tudnak rólunk (csak mást ne mondjak, Kolozsvár helytörténetével foglakozó jó román nyelvű könyv jelen pillanatban beszerezhetetlen, Erdély történetéről szóló egy sincs a boltokban), akkor hogyan akarjuk elfogadtatni magunkat velük? Hogyan akarjuk, hogy megismerjenek bennünket, értékeinket, a világunkat, amelyben mi élünk és melynek értékei szerint ítélünk? Követelhetjük így reggeltől estig az ősi jusst, semmi sem lesz belőle. Pedig sokan lennének ránk kíváncsiak…”
Ezzel szemben az Autonómiát Székelyföldnek nevű felhasználó úgy gondolja „Nem kell ennyire borúlátónak lenni. Nem értenek és nem is fognak? Hol itt a gond, amikor mi mindenben különválunk, mindent párhuzamosan csinálunk, külön sörözünk, néhány éve teljesen külön is kocsmázunk. Az igazság az, hogy mi NEM AKARUNK VELÜK EGYÜTT ÉLNI, s jólesne, ha ők is ugyanezt tennék, ugyanakkor pedig, ha bármit kérünk, elvárjuk, hogy szó nélkül megadják.”
Kolev felhasználó azt írta: „Teljes meggyőződéssel merem mondani, hogy nem hiszek egy szót sem abból a feltételezett jóhiszeműségből, amit a megkérdezett hölgy tanúsított. Nagyon jól tudják ők, hogy kik vagyunk, mit akarunk, mik az értékeink és miben hiszünk… És igen, 1000 éves múltunkért, állam és városalapításainkért jár nekünk valami.”
Attila nevű kommentáló azt állítja, a leírt jelenséget tapasztalta román ismerőseinél. „Sokszor kérdeztek a magyarokról. A magyar kajákról, a Magyarország–erdélyi magyarok kapcsolatról, egy-egy magyar szó jelenteséről, stb. Nem utasítottak el, s nem „bozgoroztak” le. Pedig a Mărăşti tömbháznegyedben nevelkedtem, és nap mint nap velük jártam. És még el se románosodtam. Magyar család, barátok, barátnő, suli, egyetem. Ugyanakkor teljesen egyetértek azzal, hogy szükség lenne információk átadásra a magyar közösség eseményeiről a románok felé, román nyelven. Biztos, hogy eleinte tele lesz a magyarokat szidó kommentekkel. De ugyanakkor néhány ember nyitna közösségünk felé. És ez haladást jelent megmaradásunk, jövőnk felé. Az űrhajósok és a városalapítók között is meg kell találnunk az „arany középutat”. Nem szabad elfelednünk múltunkat, de oda kell figyelnünk jövőre. És a JÖVŐ A FONTOSABB!!!”
Réka azt írta: „Igen, Olivér, igazad van, nekem is ezt vágta egyszer a fejemhez egy román ismerősöm, hogy mi párhuzamos világban élünk mellettük. Először felháborodtam ezen, de aztán elgondolkoztam rajta egy kicsit, mennyire igaza van. Egy másik síkon éljük életünket és jól érezzük magunkat így, hogy a két sík csak akkor találkozik, amikor mi akarjuk.”
Ercsey-Ravasz Ferenc nem hiszi azt, hogy ha mi változtatunk ezen a párhuzamos léten, akkor egyből tökéletesen megértjük egymást, és kebelbéli jó barátok leszünk. „Mint ahogy azt sem hiszem, hogy a nyitás a beolvadásnak kedvezne (sajnos a bezárkózás viszont nem akadályozza azt meg). De néhány dolgot elérnénk vele. Először is egyértelművé tennénk, hogy nincs semmi rejtegetnivalónk.Ilyenek vagyunk, erre büszkék vagyunk, ezt tudjuk és akarjuk nyújtani a nagy közös erdélyi sorsnak, amely akár tetszik, akár nem, előttünk van, kikerülhetetlenül. Másodszor eloszlatnánk egy halom előítéletet, hiszen sok román eszében úgy élünk, mint a nyereg alatt puhított húson élő ázsiai hordák leszármazottjai. Európai kultúrát, transzszilván magyar kultúrát mutathatnánk fel nekik. Esetleg elcsodálkozhatnának azon, hogy nekünk a 16. században már volt vallási türelemről szóló törvényünk, miközben ők mostanság fejezik be a nyárádtői görög katolikus templom befalazását-lerombolását… A vitathatatlan értékek előtt az értelmes ember (még a román is) fejet hajt, az oktondival pedig úgysincs mit kezdeni. Harmadjára: eloszlatnánk sok tévhitet. Sokszor találkoztam például azzal a meggyőződéssel román körökben, hogy mi, erdélyi magyarok Magyarországhoz tartozónak érezzük magunkat. És nagyon elcsodálkoztak, amikor közöltem, hogy – legalábbis javarészt – ez nem igaz. Mi külön világot, külön kulturális, sőt, nyelvi valóságot képezünk. Sokan közülünk idegennek érzik magukat Magyarországon. Sokáig folytathatnám, de nincs értelme. Aki érti, érti.”
Kiss Olivér. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Emlékezzünk Octavian C. Buracura!
Ma húsz éve hunyt el Octavian C. Buracu (1932. ápr. 26. – 1995. szept. 1.), kolozsvári emberjogi harcos. A Nemzeti Megmentési Front Kolozs megyei elnöke, kis ideig Kolozsvár polgármestere volt, mindvégig fáradhatatlanul kiállt a magyar kisebbség érdekei mellett. 1992-ben megalapította az Interetnikai Párbeszéd Egyesületet. Nagy szerepe volt abban, hogy a kincses város magyarsága megőrizhette az elrománosítási folyamat áldozatául esett iskoláit is.
Halálos ágyáról egy budapesti nemzetközi kongresszusra küldött levelében, a magyar–román alapszerződés megkötésének küszöbén Buracu arról írt: egyesülete a román szélsőségesek célkeresztjében szerepel, de folytatja a küzdelmet a békés együttélés megvalósításáért.
Szabadság (Kolozsvár)