A halálra táncoltatott leány és A halál völgye című könyve megjelenése kapcsán látta vendégül Albert Ernőt Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub. Nagy Balázs néprajzkutató bevezető előadásában áttekintette a magyar népballada műfajtörténetét. Albert Ernő kutatásairól beszélt, majd felhívta a figyelmet arra, hogy ma is lappang a mélyben olyan népköltészeti alkotás, melyet még nem jegyeztek le. /Szabó Etelka: A népballada ünnepe Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub immár évek óta fontos szerepet vállal a város szellemi életének szervezésében. Író-olvasó találkozók és könyvbemutatók, a magyar irodalom nagyjaira emlékező évfordulós rendezvények fűződnek nevéhez, mint például az Illyés Gyula- vagy a Nagy László-emlékünnepség, a Hollóidő megjelenése kapcsán Szilágyi Istvánt látta vendégül, találkozókat szervezett a Látó, a Székelyföld, a Művelődés és a Háromszék szerkesztőivel. Az irodalmi klub 1999-ben, a Kovásznán született írónő emlékszobájának ünnepélyes felavatása alkalmával vette fel Ignácz Rózsa nevét, mesélte el Szabó Etelka nyugalmazott tanárnő, aki immár jó néhány éve Gödri Mártával közösen szervezi a klub tevékenységét. Már a hatvanas évektől Gazda József és Fábián Ernő különböző összejöveteleket szerveztek, amelyeken az irodalom mellett művelődési és politikai kérdésekről is folyt a beszélgetés. 1993-tól a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület keretében működtek. Céljuk az volt, hogy azokat az értékeket, amelyeket a régi időkben szándékosan elfelejtettek vagy mellőztek, újra az emlékezetbe idézzék. További célkitűzésük pedig, hogy teljes magyar irodalomban gondolkodva megismertessék a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és anyaországi irodalmat is. Meghívták Füzesi Magdát Kárpátaljáról, az anyaországból Kocsis Istvánt, Buda Ferencet, Pomogáts Bélát, Bertha Zoltánt és másokat. A mostani évadot Farkas Árpád nyitja meg a Háromszék szerzőgárdájával, majd Zágoni Attila-emlékest lesz októberben. /Bodor János: Szellemi műhely Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub október 1-jén tartotta évadnyitó rendezvényét, amelyen a Háromszék munkatársai, Farkas Árpád, Bogdán László, Magyari Lajos és Sylvester Lajos találkoztak az olvasókkal. A Tanulók Klubjának Forrás együttese bemutatta a Kádár Kata ballada háromszéki változatát, majd a napilap munkatársai írásaikból olvastak fel. Farkas Árpád főszerkesztő elmondta, hogy a Háromszék igyekszik az olvasói igényeknek megfelelni. Cseh Béla tanár szerint többet kellene foglalkozni a tanügyi kérdésekkel. A kolozsvári Európai Egyetemre például kétszáz helyet hirdettek meg, azonban a bejutók közül egy sem erdélyi. Gödri Márta arra kérte a szerkesztőséget, hogy álljon ki határozottabban az anyanyelv használatának követelése mellett, néhány éve már az egyházi papírokat, hivatalos egyházi iratokat sem lehet magyarul kiállítani. /Bodor János: A Háromszék Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./

A Magyar Polgári Szövetség kezdeményezésére Kovászna polgárai idén első alkalommal emlékeztek október 6-án az Aradon kivégzett 13 vértanúra. A megemlékezésen mintegy száz-százötvenen vettek részt. A megjelenteket Cseh Béla, a Magyar Polgári Szövetség orbaiszéki területi szervezetének elnöke köszöntötte, beszédet mondott Gazda József nyugalmazott tanár. Ezt követően a résztvevők a kovásznai negyvennyolcas szabadságharcosok emlékművénél egy szál gyertyát gyújtottak. Kovács Gábor római katolikus esperes és Bukovinszky Cs. Miklós református lelkipásztor beszédei után az Ignácz Rózsa Irodalmi kör, a Magyar Polgári Szövetség, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ városi szervezete részéről elhelyezték a kegyelet koszorúit. /(bodor): Gyertyás főhajtás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Népfőiskola Ignácz Rózsa Irodalmi Klubja és a Székelyföld kulturális folyóirat szervezésében Zágoni Attila-emléknapot tartottak az író születésének 60. évfordulója alkalmából. A megemlékezés a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban, Zágoni Attila egykori iskolájában kezdődött. Becsek Ede iskolaigazgató rövid köszöntése után Gödri Márta nyugalmazott tanárnő felolvasta Csíki László ez alkalomra írt gondolatait, majd Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője emlékezett a korán távozott íróra, parodistára. A beszédek után az iskola folyosóján leleplezték a Székelyföld által állíttatott emléktáblát. Az emlékezés a temetőben az író sírjánál folytatódott. /Bodor János: Emlékezés Zágoni Attilára (Kovászna). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. jan. 25. – Budapest, 1979. szept. 25.) író, színművész első irodalmi sikerét Anyanyelve magyar (1937) c. regényével aratta. A moldvai és bukovinai magyarság sorsát dolgozta fel regényeiben. A kovásznai alsóvárosi papilak irodalomtörténeti emlékhelynek számít. Falán emléktábla hirdeti: ott született az író és színész Ignácz Rózsa. Az írónőről készült dombormű Vetró András szobrászművész alkotása. Az Ignácz Rózsa tiszteletére berendezett emlékszoba, illetve plakett mellett idén a város újabb emléket, ezúttal egy mellszobrot készül állítani az írónőnek. Az agyagminta a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály szobrászművész műtermében már megtekinthető. Gödriné Molnár Mária, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub egyik vezetője elmondta, hogy 1999-ben avatták az emlékszobát. A bronz mellszoborhoz szükséges összegnek több mint fele összegyűlt közadakozásból. /Dimény Árpád: Szobor közadakozásból. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 5

Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület (KCSSKE) Fábián Ernő Népfőiskolája és Ignácz Rózsa Irodalmi Klubja megtartotta évadzáró rendezvényét, amelyen az 1956-os forradalomról értekezett Tófalvi Zoltán (Marosvásárhely), Tatár Etelka (Chicago) és Gazda József, a KCSSKE elnöke. Gazda József a világtörténelmi jelentőségű tizenkét napról beszélt. Tatár Etelka, aki Aradról disszidált Chicagóba, arról tartott előadást, hogy miként tükröződik 1956 a nyugati magyarság irodalmában. Tófalvi Zoltán újságíró rengeteg dokumentum, levéltári kutatás alapján, tényszerűen ismertette az erdélyi ’56-ot és a megtorlásokat. Az előadó arra is rávilágított, hogy az erdélyi 1956 jó alkalom volt az akkori hatalomnak a magyar értékek megsemmisítésére, és sok tekintetben az erdélyi megtorlás túlhaladta a magyarországit. /(bodor): Évadzárás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön együtt tartották emlékező ünnepségeiket a helyi ötvenhatosok és a volt politikai foglyok. A kommunizmus börtöneit megjárt háromszékiek közül jelenleg közel ötszázan élnek. A sepsiszentgyörgyi köztudatban leginkább jelen lévő helyi ötvenhatos megmozdulás a mikós diákokból alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) tagjainak sok év börtönnel megtorolt koszorúzása a negyvennyolcas emlékműnél (1957-ben és ‘58-ban). Felnőtt tanácsadójukra, a szamosújvári börtönben ismeretlen okokból elhunyt Szalay Attilára évente emlékeznek az egykori SZIT-tagok. A Csíki utcai Szalay-ház falán elhelyezett emléktáblát minden október 23-án koszorúzza meg a SZIT, a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ), a városvezetés és a helyi RMDSZ. A megemlékezők tizenöt bajtársuk sírjánál koszorúztak a város temetőiben. A délutáni megemlékezések sora a kommunista diktatúra áldozatainak Erzsébet-parkbeli kopjafájánál kezdődött, ahol Józsa Csaba Árpád, az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság elnöke kiemelte: ötvenhat tanulsága, hogy egy kis nép egy emberként állt ki a szabadságért. A megemlékezések a tavaly felavatott ötvenhatos emlékműnél folytatódtak, ahol Török József, a VPFSZ elnöke beszélt. Dr. Kiss Tamás, a magyarországi POFOSZ alelnöke megköszönte az erdélyi ötvenhatosok egykori szolidaritását és a jelen lévő fiatalok érdeklődését ötvenhat iránt. /Fekete Réka: 1956-ra emlékeztünk Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kézdivásárhelyen október 23-án a Szoboszlay-perben kivégzett hősök emlékére állított kopjafánál rótták le kegyeletüket. Farkas Ferenc történelemtanár, a Református Kollégium igazgatója felelevenítette az ötvenegy évvel ezelőtti magyarországi és erdélyi forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatait, a Szoboszlay-kirakatperről is szólva. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom háromszéki szervezete által szervezett megemlékezés a Vigadóban volt, levetítették a Hajdú Gábor által 2006-ban rendezett, Boldog napok – hulló csillagok című dokumentumfilmet, majd fáklyákkal a Hősök emlékművéhez vonultak. /Iochom István: Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub Imádkoztam, ha félni kellett című rendezvényével emlékezett az 1956-os forradalomra, amelyen Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott lelkész szemtanúként beszélt. Ezt követően a központi park ‘56-os emlékművénél a kovásznai Magyar Polgári Szövetség és Székely Tanács rendezett gyertyás megemlékezést. /Bodor János: Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Torday Cecília idén februártól a Kovásznai Városi Művelődési Ház igazgatója, menedzsere. Kicsit fájlalja, hogy több hónapos munkájának, az elmúlt időszakban szervezett művelődési eseményeknek alig volt visszhangja. Kovásznának nincs rádiója, újságja, így tevékenységükről csak a Székely Hírmondó vagy a Háromszék írhatna. Elmondta, hogy megszervezik a nagyon népszerű képzőművészeti kiállításokat mind amatőrök, mind profik számára. Elindították a filmklubot, az eszközöket külföldi adományokból szerezték be, s mivel sokat segített a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház, Kovásznán is Uránia Filmklubnak nevezték el az övéket. Új kezdeményezés a táncház. Ennek Kovásznán nincs hagyománya, s kudarccal indult. A felnőtt-táncház nem volt sikeres, de a gyermek-táncházba legutóbb annyian jöttek, hogy nem fértek el a teremben. Az épület, melyben most dolgoznak, korábban szociális intézmény volt. Nagytermük nincs, valószínűleg ez az oka annak, hogy elszoktak az emberek innen. Kovászna város művelődési életében igen fontos szerepet tölt be a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, ők működtetik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot, a Fábián Ernő Népfőiskolát. Nagyon aktívak, mindig hangsúlyosan jelen vannak a város életében. Sikeres a nyár folyamán indított rendezvény, a Kovásznai Nyári Esték. Ennek célja: a város lakosságán kívül egyfajta szórakoztatást biztosítani az itt megforduló fürdővendégeknek is. /Simó Erzsébet: A visszhangtalanság sem ölheti meg a terveket (A kovásznai művelődési életről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében január 26-án Ignácz Rózsa Kovásznán született író és színművész születésének 100. évfordulója alkalmából a központi parkban tavalyelőtt felállított szobornál megemlékezést tartottak. Az írónő életét és munkásságát Magyari Lajos költő méltatta, kiemelve, hogy Ignácz Rózsa méltán bekerülhet Erdély nagyasszonyainak panteonjába. Az emlékező közönség a művelődési házban meghallgatta Földesdy Gabriella budapesti tanárnő előadását az írónő színészi pályájáról. Előadása anyagát, a fényképeket és két rövidfilmet, melyben a művésznő szerepelt, CD-n az Ignácz Rózsa-emlékszobának ajándékozta. /(Bodor): Ignácz Rózsára emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 29./

Szeptember 4-én kezdődött Kovásznán, a belvárosi református parókia udvarán az Ignácz Rózsa /1909-1979/ írónő emléke és munkássága előtt tisztelgő háromnapos ünnepségsorozat, az írónő születésének századik évfordulóján. Ignácz Rózsa szó szoros értelmében a belvárosi parókia „szülötte”, itt is nőtt fel. Bukovinszky Cs. Miklós lelkész „hídépítőnek” nevezte Ignácz Rózsát a maga nemzedéke és közöttünk. Gödriné Molnár Márta, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub vezetője ötödik rendezvényükről szólva mondta: „Példát az író-színésznő életútjából és műveiből meríthettünk, kinek volt bátorsága és kitartása a zsarnokság idején az asztalfióknak írni. ” Megnyitották az emlékkiállítást. Dr. Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeumintézet munkatársa elemezte, miként lehetett Ignácz Rózsa egy személyben író, színész, újságíró, meseíró, mesegyűjtő, a francia és román irodalom elsőrangú műfordítója, drámai, bábszínház- és rádiójáték-szerző. /Gyila Sándor: Ignácz Rózsa centenáriumi napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Vándorgyűlés Kunszentmiklóson
Kunszentmiklóson, a Varga Domokos Általános Művelődési Központban tartotta meg huszadik vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ). A rendezvényen – amely egyben tisztújító ülés is volt – Medvigy Endre leköszönő elnök és Németh Ágnes tiszteletbeli elnök javaslatára Kovács Attila Zoltán irodalomtörténészt, könyvkiadót, műfordítót, a Hírhatár lapcsoport munkatársát választották meg elnöknek. A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körét Kovács Sándor Pál és Kovács István József képviselte az összejövetelen. Kovács Sándor Pál előadást is tartott, a kunsági népszokásokról, a kunok életéről szólt a jelenlevőkhöz. Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, a KITÁSZ ügyvezető elnöke, a kecskeméti Katona József Emlékház vezetője A Duna-Tisza köze és a Kiskunság címmel tartott előadást. A vándorgyűlés résztvevői ellátogattak a szalkszentmártoni Petőfi Emlékmúzeumba is. Itt megkoszorúzták a 2004-ben elhunyt Majsai Károly múzeumigazgató emléktábláját.
A KITÁSZ számos szervezetet tömörít, határon innen és túl, a teljesség igénye nélkül: Berzsenyi Társaság, Erdélyi Könyv Egylet, Erdélyi Szövetség, Arany János Művelődési Egyesület, Ignácz Rózsa Irodalmi Klub, a Kárpátaljai Szövetség, a Kassai Magyarok Baráti Társasága, Katona József Emlékház, Kazinczy Ferenc Társaság, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, Madách Kör, Magvető Irodalmi Klub, Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Németh László Társaság, Pro Universitate Partium Alapítvány, Tormay Cécile Kör, Vörösmarty Kör.
Az Irodalmi Társaságok Szövetsége megálmodója, kigondolója és első elnöke (1993-1998) Varga Domokos, kuszentmiklósi születésű, Kossuth-díjas író volt, akinek emléktábláját szintén megkoszorúzták. A megtisztelő címet később Réthei-Rikkel Lajos is kiérdemelte. 1998- tól dr. Medvigy Endre irodalomtörténész a szervezet elnöke. A KITÁSZ bejegyzett szervezet, 1997-től közhasznú szervezetként működik. Jelenleg 50 magyarországi, határon túli, aktív tagszervezetet egyesít, melyek fő tevékenysége az irodalmi, művészeti és kulturális élet, az irodalompártolás és az olvasáskultúra ápolása.
(Forrás: Kecseméti Lapok) Népújság (Marosvásárhely)

Vándorbottal az emberség útján (Bemutatták a Gazdáné Olosz Ella-kötetet)
Második nekifutásra, a tervezett időpont után három hónappal látott napvilágot a Gazdáné Olosz Ella életművét összefoglaló könyv. Az eredetileg a művész kovásznai mellszobrának avatójára időzített esemény késése még értékesebbé tette a kötetet.
„A szoboravató után hoppon maradtunk, de mondtam, nincs kizárva, hogy a Jóisten keze van a dologban, a könyv gazdagabb lett így” – mondta a hétfő esti bemutatón a kovásznai városi művelődési házban Gazda József, a könyv megálmodója, írója, szerkesztője. Mindez a nyomdai munkálatokat vállaló sepsiszentgyörgyi ArtPrinter Stúdió vezetőjének, Kopacz Attilának köszönhető. Miután elolvasta a kéziratot, úgy látta, a kötet teljesebb lesz, ha abban a művészeti szakértők írásai mellett Olosz Ella tervei, rajzai, vázlatai is helyet kapnak, ugyanúgy, miként Gazda József korábban a Püski Kiadónál megjelent, a textilművészt bemutató monográfiai kötetében. Az Olosz Ella életművét bemutató könyvet a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület Ignácz Rózsa Irodalmi Klubjában bocsátották útjára. Zsúfolásig megtelt a kovásznai művelődési ház nagyterme, mintegy tükrözve: Olosz Ellát nemcsak életében szerették, emberként és művészként – a maga szerénységével – maradandót alkotott. Szabó Etelka megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „sokívű ember, művész, tanár, oktató, nevelő, néprajzos, egyben a közösségért, magyarságért sokat tevő személyiség volt, s ezzel még nem mondtunk el mindent róla. Életében nem tudatosult bennünk nagysága, észrevétlenül lopta közénk az értékeket – csak halála után döbbentünk rá erre”. A könyv születésének történetét Kopacz Attila ismertette. Kitért a nehézségekre, kihívásokra, de ennél sokkal komolyabb következtetéseket is levont. Kovásznának élnie kellene Olosz Ella anyagi és szellemi hagyatékával, kellő hozzáállással ez lehetne a város vendégforgalmi fejlesztésének egyik alapja – hangoztatta. Jó példaként a Bernben létrehozott Paul Klee-központot említette, ahol alapítvány kezeli a művész hagyatékát, amely turisztikai attrakció lett, önfenntartásra is képes. Hozzátette: Háromszék rendkívül gazdag olyan művészekben, akik világszinten is kimagaslót alkottak – annak ellenére, hogy Bukarest számára Erdély még mindig fehér folt az ország művészeti térképén, Budapesten pedig „vidékinek” titulálják az itteni alkotókat. Gazda József a kötet forrásanyagának összegyűjtését is felelevenítette. „Nem volt kivétel, a művészeti írók, akik megszólaltak, a legnagyobb alázattal, lelki meghajlással írtak Ella alkotásairól” – hangoztatta. A könyv előkészítése alatt újra együtt lehetett néhai feleségével, élete boldog napjai voltak ezek – vallotta be a közönségnek. A világmindenség bonyolult egyszerűségét vetítette ki, elevenítette meg munkáival, az élet szépségeivel, fájdalmával, bonyolultságával – összegezte Olosz Ella életművét. Olosz Ella munkásságának elismerése, összegzése vonatkozásában az utolsó mozzanat a most megjelent könyv. Halála után fél évvel Budapesten állítottak emlékplakettet, később Kovásznán is pislákolni kezdett kultusza, ma már emlékplakett, tárlat, mellszobor őrzi emlékét. Művészete vándorbot lehet kezünkben, mellyel az emberség útján haladhatunk – mondta Gazda József. A könyv bemutatóján fellépett a vajnafalvi Hozsanna kórus Gyerő Katalin vezetésével. Balogh István Lászlóffy Csaba: Vers – virradatig című versével hangolta az eseményre a jelenlévőket, Pál Szilvia Farkas Árpád írását idézte a könyvből. Az est rövid szeretetvendégséggel ért véget. A Gazdáné Olosz Ella-kötet ötszáz példányban jelent meg, kereskedelmi ára 80 lej. A család a részletfizetés lehetőségét is megteremtette, az igénylők a kovásznai városi könyvtárban áprilisig törleszthetik a könyv árát.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendezvények mindenkinek
Az elmúlt év kulturális eseményei
Kovászna gazdag kulturális évet tudhat maga mögött, és ez évben is hasonlóan színes lesz a felhozatal – derült ki a Czilli Balázs művelődési igazgatóval folytatott évértékelőből.
Tavaly 40 rendezvénynek adott otthon a Művelődési Központ. A helyi amatőr felnőtt színjátszók és a diákszínjátszók mellett több hivatásos színház is bemutatta produkcióját. Ugyanakkor, minden korosztály számára rendeztek koncerteket, irodalmi estet, néptánc-előadást, vetítettek 3D-s filmeket, és bekapcsolódtak a Filmtett fesztiválba is. A Művelődési Központ otthont adott még a Csoma-napok gálaestjének, valamint turisztikai konferenciának is.
Czilli Balázs elmondta, a Művelődési Ház keretében néptánc-, népzene-, fúvószene-, zene- és hangszeroktatást tartanak a gyerekeknek, de működik még az Ignácz Rózsa Irodalmi kör, valamint a Fábián Ernő Népfőiskola is. A Kádár László Képtárban hét, a Művelődési Házban pedig nyolc kiállítást hoztak tető alá tavaly.
Idénre elsősorban projektort és vásznat szerezne be az igazgató, hogy lehetőség legyen a 3 dimenziós filmek bemutatására. Ugyanakkor fokozott hangsúlyt fektetnek az évente visszatérő rendezvényekre, mint az április 9–12. között sorra kerülő Csoma-napokra, a július 18–19-ei juhászlakodalomra és a szeptember 4–6. között megrendezendő városnapokra.
Az önkormányzat idéntől a Szabadtűzi Lovagrenddel közösen olyan, gasztronómiával és kultúrával összekötött rendezvényt szervezne, ahol a helyi ízeket népszerűsítenék az idelátogatók körében. Thiesz János polgármester elárulta, céljuk, hogy a különféle finomságok által még több turistát csalogassanak a fürdővárosba. Ugyanakkor Czilli Balázs felhívta a figyelmet, hogy január 31-ig lehetőség van a kulturális pályázatok benyújtására. A nyomtatványt a Művelődési Házban, valamint a culturacv@gmail.com címen lehet igényelni.
Nyugati Jelen (Arad)

Van-e élet kultúrházainkban?
Az utóbbi időszakban több háromszéki kultúrotthont felújítottak, bővítettek. A helyi erőforrások mellett európai uniós alapokból, kormányzati pénzekből, önkormányzatok által kiírt pályázatokon elnyert forrásokból dolgoztak.
Fontos szerepet játszott a Kovászna Megye Tanácsa által meghirdetett pályázat, melyen tízezer lejes támogatást kaphattak az igénylők – legalább ugyanekkora önrész biztosításával. Annak próbáltunk utánajárni, van-e élet a használhatóvá tett kultúrotthonokban, kihasználják-e a helyi közösségek a létesítmények által nyújtott lehetőségeket. Elsőként Orbaiszéken néztünk körül.
Kovászna élen jár
Az elmúlt évek során látványosan nőtt a művelődési élet szerepe Kovásznán. Egymást követik a rendezvények, hetente több előadás, foglalkozás, szórakozási lehetőség közül válogathatnak az érdeklődők. Nem véletlen: a művelődési ház, a kultúrközpont, a csomakőrösi kultúrotthon, a vajnafalvi közösségi ház, a városi képtár megfelelő helyszíne a művelődési eseményeknek. „Igyekszünk változatossá tenni Kovászna és Csomakőrös kulturális életét, bátorítjuk a helyieket, vendégeket hívunk meg. Amíg a közösség is felkarolja a kultúrát, úgy érzi, hogy számára fontos a művelődés, működnek a város kultúrintézményei” – vélekedett Czilli Balázs, a városi művelődési ház igazgatója.
A legnagyobb tömegeket a művelődési központ mozgatja meg. Nemcsak a helybeli csoportok – a Diákszínpad, a Pódium, a Pokolsár Egyesület színjátszói, kórusok, fúvószenekar, táncegyletek – kapnak itt szereplési lehetőséget. Szinte folyamatosan lépnek fel meghívott, idegenből érkező előadók, társulatok – magyar és román részről egyaránt. Nemrégiben a Hahota társulat nevettette a közönséget. Mindkét előadás telt házas volt, nemcsak kovásznaiak, a környékbeli falvakból is érkeztek nézők. Ez mutatja: a kovásznai létesítmény lassan egész Orbaiszék kulturális központjává, színházává válik. A városi művelődési ház kisebb rendezvényeknek ad otthont. Óvodások, iskolások léphetnek fel. Havonta itt tartja összejöveteleit az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub, a Fábián Ernő Népfőiskola. Hetente zajlanak a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola kihelyezett tagozatainak órái – fúvószene, zongora, gitár, kóruséneklés szerepel az ajánlatban, idéntől szülői igényre megkezdődött a hegedűoktatás is. Részt lehet venni heti rendszerességgel tartott rajzórákon, kézműveskörökön. A Konnát Rita vezette Kádár László Városi Képtárban havonta szerveznek tárlatokat, könyvbemutatókat, fotókiállításokat. Kialakultnak mondható a látogatók közössége, de egyre több fiatal jelenik meg a képtárban szervezett eseményeken.
Csomakőrösön tavaly adták át a felújított kultúrotthont. Az avatón a kovásznai Diákszínpad lépett fel, egy héttel korábban szüreti bált tartottak. Karácsonyi, szilveszteri események nem zajlottak. Az idei tervek: februárban farsangi mulatságot szerveznek, következik a nőnapi kosaras bál, majd a Csoma-napok alkalmával is szerepet kap a kultúrotthon, itt tudnak próbálni a helyi táncegyüttes tagjai is – mondta el érdeklődésünkre Kosztándi Annamária, a kultúrház felelőse.
Vidéken is igyekeznek
Zágon egykor élen járt a háromszéki művelődési életben. Ma ez már nem mondható el, különféle okok miatt. A feltételek adottak, de a közönség kiábrándult, ha helyiek lépnek fel, azt megnézik, de ha pénzt kell kiadni egy előadásért, oda már nehéz nézőket toborozni – véli Kis József polgármester. A szervezés dolgában is akadna javítanivaló.
Az értelmiségiek – főként a tanügyiek – nem tekintik szívügyüknek a művelődést, legtöbben ingáznak, jönnek, s minél előbb mennek is, nem vesznek részt a kulturális életben. A pedagógusok részéről Beder Melinda és Csoma Ibolya vállal szerepet a szervezésben – jegyezte meg a polgármester. Dezső Tibor Attila református lelkész is bekapcsolódik a művelődési élet felrázásába. A községközponti kultúrházban néptáncot oktat, a népzenét is próbálja belopni a helyiek szívébe. Ehhez az irányvonalhoz kapcsolódik a múlt szombati előadás: a Székely Mikó Kollégium és a Százlábú táncegyüttes adta elő az Ide, lábam, ne tova című produkciót, muzsikált Dezső Attila és barátai. A polgármesteri hivatal igyekszik gondot fordítani a zágoni és a papolci kultúrotthonra. Most a Progressio Leader-csoportnál megnyert pályázati pénzből újítják fel a két létesítményt, bútorzatot cserélnek, hangosítást szerelnek. Nem elégszenek meg ennyivel, tovább keresik a kultúrotthonok fejlesztésére felhasználható pénzforrásokat – jelentette ki Kis József polgármester. Nagyborosnyó polgármesteri hivatala öt kultúrotthon működéséért felel. A községközponti termet öt éve újították fel saját erőből. Ifjúsági rendezvényeknek, gyerekcsoportok fellépésének ad helyet. A színházi előadásokat is szeretnék meghonosítani, éppen a szentivánlaborfalvi színjátszókat várták Kelemen Alpár vezetésével – mondta el Szőcs Levente polgármester. Kisborosnyón tavaly újították fel a kultúrotthont. 80 ezer lej volt a költség, tízezer lejt a megyeháza pályázatán nyertek el. Öltözőt építettek, kutat fúrtak, vizet vezettek, illemhelyet építettek, az öltözőből konyhát alakítottak ki. Egyelőre iskolások fellépéseinek ad helyet, emellett esküvők, torok, mulatságok rendezésére igényelhető.
Lécfalván három évvel ezelőtt fektettek be a kultúrotthon fejlesztésébe. Szerepet vállal itt a Leza Egyesület, a megyei tanácsnál és a Leader-alapoknál pályáztak sikeresen. A kultúrotthonban tartja próbáit a Nemere táncegyüttes.
Cófalván 2011-ben javították a kultúrotthont, azóta van ott is konyha, így a hagyományos mulatságok mellett akár esküvők is tarthatók.
A feldobolyi kultúrotthon egyelőre használhatatlan állapotban. A napokban írják alá a 145 ezer eurós finanszírozási szerződést, így alapjától a tetőig megújulhat. Ha elkészül, helyet adhatnak különféle kultúrcsoportok fellépésének, magánrendezvények részére is bérbe lehet adni a kultúrotthont – jelezte Szőcs Levente.
Más orbaiszéki községekben is hasonló a kultúrházak helyzete. Kisebb-nagyobb megvalósításokról majdnem mindenhol lehet beszélni, néhol a kultúrcsoportok tevékenysége, fejlődése és közösségi szerepvállalása is megmutatkozik. Látható és figyelemre méltó az igyekezet, hogy pályázati pénzeket használjanak fel korszerűsítésre, felújításra – az viszont sajnálatos, hogy esetenként a fejlesztések fő célja nem más, mint lakodalmak, keresztelők, más bulik szervezésére alkalmassá tenni a kultúra hajlékait…
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ignácz Rózsa Irodalmi Klub
Akik tesznek a magyar kultúráért
A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub aktívan részt vesz a nevét adó író- és színésznő szülővárosának kulturális életében, rendezvényeivel megszólítva a környék irodalomkedvelőit is.
Gödriné Molnár Márta nyugdíjas magyar irodalom szakos tanár beszámolójából értesültünk arról, hogy a klub „védnökeként” működő Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet 1990 tavaszán alapították Gazda József vezetésével. Az alapító tagok célja a közösség művelődési életének fellendítése volt irodalmi és tudományos jellegű tevékenységeken keresztül. Az elsatnyult közművelődési élet újjáélesztése sikerült is a ’90-es évek után az irodalmi estek, író–olvasó találkozók rendszeressé tételével.
Ignácz Rózsa szellemisége, határtalan igazság- és szabadságszeretete, őszintesége, hűsége és kitartása ihlette az irodalmi klub névadóit, akik ezt szeretnék átörökíteni az egyre gyarapodó közönségnek, érdeklődőknek. A klub vezetői: Szabó Etelka ny. magyartanárnő és Gödriné Molnár Márta, aki diákkorától érdeklődik az írónő munkássága, élete iránt, szakdolgozatát is (Regényesített szülőföldélmény Ignácz Rózsa műveiben) erről a témáról írta. 1999-ben emlékszobát rendeztek be a város szülötte munkásságának ismertetésére, melynek felavatásán az írónő fia is jelen volt. Az irodalmi klub és a belvárosi nőszövetség ugyanebben az évben vette fel az Ignácz Rózsa nevet.
A klub célja elsősorban Ignácz Rózsa emlékének ápolása, ébrentartása, valamint – az írónő szemléletéhez híven – az alapítók felvállalták a kisváros irodalmi érdeklődésének éltetését, megszólítva minden korosztályt, iskolásoktól nyugdíjasokig. A kezdeti 25 fős közönség egyre gyarapodott az évek során, ma már sokszor száznál többen vesznek részt egy-egy rendezvényen, a Kőrösi Csoma Sándor Iskola diákjai, óvónők, tanítónők közreműködésével.
Kerek évfordulókon, 1999-ben, 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben Ignácz Rózsa Napokat szerveztek szimpóziumok és kultúrműsor kíséretében. A centenáriumi ünnepségre 24 rokont sikerült egybegyűjteni, ekkor mutatta be Szebeni Zsuzsa színháztörténész az Ignácz Rózsa-kiállítást. 2014-re megújult az emlékszoba nt. Balogh Zoltán lelkipásztor–esperes és neje közreműködésével. „Hazajöttek” az író-színművésznő legkedveltebb bútorai a könyvespolccal, könyveivel és íróasztalával együtt. Terveik között szerepel az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület létrehozása, ami biztosítaná az önálló pályázási lehetőséget, az elképzelések megvalósítását, a tevékenységi kör bővítését: pl. az itteni tehetséges fiatalok felkarolása.
A klub lélekerősítő mottója lehetne Ignácz Rózsa Orsika című regényében megfogalmazott, örök­érvényű üzenete: „az ifjakat olyanokká neveljék, hogy a sorsukban bízzanak, lélekben, hitben gyarapodjanak…akármi éri is őket, magukhoz s azokhoz, akikből lettek, hívek maradjanak…tartsák magukat a nép szabadságvágyát gerjesztő, szent gondolatot hordozó kovásznak”.
Gáspár Erika
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Népfőiskola Kovászna kulturális életéért
Csomakőrösön tartotta közös évzáró rendezvényét a kovásznai Fábián Ernő Népfőiskola és az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub. Érdekes előadások, könyvbemutató fűszerezte a programot, az eseménynek a református egyház imaterme adott otthont.
A kolozsvári Boér Imre A megújult Zangla címmel tartott élménybeszámolót, a zanglai palotaerődben lévő Kőrösi Csoma Sándor emlékszoba felújításának körülményeit ismertette. A közönség azt is megtudhatta, hogy a munkálatok anyagi szükségleteinek előteremtésében komoly részt vállalt a Csoma Szobája Alapítvány.
Gazda József nyugalmazott tanár Az nem lehet… címmel értekezett Vörösmarty Mihály munkásságáról. A rendezvényen bemutatták a kovásznai Tóth Mónika Soványít hiányod című verseskötetét – az ifjú költő nemcsak magyarul, törökül és angolul is ír. Az évzárón közreműködött Pap Elek, Bencze Józsa Otília, Balog István, Deák Gellért Gedeon, mindannyian a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulói.
„Szeretnénk hinni, hogy a Fábián Ernő Népfőiskolának és az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubnak pozitív szerepe van Kovászna társadalmi és kulturális életében” – mondta el érdeklődésünkre Gazda József. A havi egy alkalommal tartott összejöveteleken általában 30–60 fős hallgató közönség vesz részt, bárki legyen is a meghívott előadó, a városnak nem kell szégyenkeznie az érdeklődők hiányáért. Általában középkorúak, idősebbek látogatják a rendezvényeket, sajnos a legmagasabb műveltséggel rendelkező kovásznaiak távol maradnak, ritka, hogy tanár vagy orvos vegyen részt, igaz, a pedagógusok többsége ingázó – értékelte Gazda József.
Nt. Balogh László esperes, a népfőiskola vezetőjének véleménye szerint a hallgatóság gerincét a belvárosi református egyházközösség nőszövetségének tagjai teszik ki. Igyekeznek a helyi iskola tanulói közül is megszólítani egy-egy korcsoportot, örvendenek, mikor aktív értelmiségiek is időt szakítanak egy kis művelődésre. A megyei tanács támogatásával a Kós Károly Akadémia előadásai is eljutnak Kovásznára a népfőiskola programjaira – mondta a lelkész. Jövőbeni terveit ecsetelve elmondta: olyan értékeket szeretnének felmutatni, melyek a magyarság megmaradásának kérdésével kapcsolatosak, nemcsak közvetlen környezetünkből, hanem Magyarországról is hívnak előadókat.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kulturális évadot zártak
Kötetbemutató és előadás Kőrösön
Múlt pénteken, a csomakőrösi református egyház imatermében tartotta évadzáró rendezvényét a kovásznai Fábián Ernő Népfőiskola és az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub.
Az eseményen bemutatták Gazda József Az nem lehet… Vörösmarty és a magyarság című kötetét, valamint Tóth Mónika: Soványít hiányod című verseskötetét (lásd az interjút). A kolozsvári Boér Imre meghívott előadó vetített képes előadáson ismertette Kőrösi Csoma Sándor zanglai szobája felújításának a történetét, amelyen mint önkéntes vett részt.
Balogh Zoltán lelkipásztor, a Kézdi–orbai Református Egyházmegye esperese, a Fábián Ernő Népfőiskola vezetője kérdésünkre elmondta: az elmúlt időszakban 8 meghívottja volt a népfőiskolának, és októbertől indul újra a magyarság megmaradását, népi értékeink megőrzését célzó rendezvény. Gödriné Molnár Márta, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub vezetője pedig arról tájékoztatott, hogy a 60 személyt mozgató klub tevékenysége szeptembertől folytatódik.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tíz év munkájának gyümölcse
– interjú Tóth Mónika költővel –
A kovásznai, 35 éves Tóth Mónika 10 éve írja a verseit, és nemrég az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub bátorítására, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület támogatásával Soványít hiányod címmel megjelenhetett első kötete.
– Mi késztette a versírásra?
– Habár könyvelői szakon végeztem, mindig volt bennem valami művészi hajlam, és zárkózott típusként írásban tudtam jobban megnyílni, és kifejezni magam. Próbálkoztam prózával is, de ez még nem annyira kiforrt, így a verseket választottam. Az évek során publikáltam a Helikonban, a Napszigetben, valamit az Új Magyar Szó Szonda Szabolcs (a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója – szerk.) által vezetett versrovatában. Mindezek mellett jelentek meg írásaim román irodalmi lapokban is. Verseimet József Attila – akinek emlékére is írtam –, valamint a múzsáim inspirálták.
– Hogyan született meg a kötet?
– Két éve tartottam bemutatót a verseimből a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klubban, ahol Szabó Etelka tanárnő említette meg, hogy jó lenne, ha mindez kötetben is megjelenne. Gazda József tanár úr is sokat segített a kritikájával, majd felkarolt az általa vezetett Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, a helyi önkormányzat, a városi Művelődési Ház, emellett magánszemélyek is támogatták a kötet megjelenését. Én pedig köszönöm mindenkinek a segítséget. A kötet a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó gondozásában jelent meg, a borítótervet meg Călugăru Anna kovásznai képzőművész készítette. A kötet 162 verset tartalmaz, ezek közül három angol, három török nyelven íródott.
– Miért épp ezen a két nyelven?
– Angolul azért, mert középszinten beszélem, és szeretem a nyelvet, nem a divatért, mert manapság tudom, hogy divat angol nyelven is írni. Törökül meg azért, mert nagyon szeretem a török kultúrát, hiszek a török–magyar barátságban, szerelemben. Igaz, még csak kezdő szinten tanulom a törököt, de folyamatosan fejlesztem magam. A költői nevem is Hilal Gül, ami Holdsarló Rózsát jelent.
– Mik a tervei a jövőre nézve?
– Egyelőre várom, hogy a nyomda elküldje a köteteket, amelyeket a Facebook-oldalamon (Monika Hilal Gül Toth név alatt) rendelhetnek meg az érdeklődők. Bízom benne, hogy első kötetem pozitív fogadtatásban részesül. Ami biztos, továbbra is írni fogok.
– Mivel bátorítaná azokat, akik írni szeretnének?
– Bízzanak önmagukban, és higgyenek benne, hogy amit a legjobb odaadásuk szerint csinálnak, annak lesz eredménye. Ugyanakkor ne torpanjanak meg a negatív kritikától vagy a kudarctól, hanem kövessék a kitűzött célt, és akkor megvalósíthatják álmaikat.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Farkaslakat látni kell!
Tamási Áronról tartottak előadást
Hétfőn a kovásznai művelődési házban, a helyi Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében Tamási Áron közöttünk címmel tartott vetített képes előadást Hadnagy Jolán, a farkaslakai Tamási Áron Egyesület vezetője.
A zsúfolásig megtelt teremben az előadó az 1897. szeptember 20-án Farkaslakan született, és 1966. május 26-án Budapesten elhunyt, Kossuth-díjas próza- és drámaíró életútját ismertette, valamint Tamásival kapcsolatos hangfelvételeket játszott le az érdeklődő közönségnek. Hadnagy Jolán kiemelte: az évek során zarándokhellyé vált az író szülőfaluja.
– Rengetegen vannak, akik bejönnek a faluba, meglátogatják Tamási sírját, aztán sokan közülük továbbállnak. Pedig a településen, aminek szépségét csillaggá énekelte Tamási, sok más olyan hely is van, ami az író emlékét őrzi, érdemes ezeket is felkeresni – mondta Hadnagy Jolán, ajánlva többek között az író szülőházának megtekintését.
A tartalmas előadás fennköltségét fokozta a népdalbarátok csoportjának éneke Gyerő Katalin vezetésével, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpadának előadása Molnár János rendező irányításával.
Sz. Zs.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Áprily-előadás Kovásznán
A költő kevésbé ismert arca 
Hétfőn a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében, a városi művelődési házban Csíki Zoltán tanár, a parajdi Áprily Lajos Emlékház vezetője A kevésbé ismert Áprily-arc címmel tartott előadást.
Szabó Etelka nyugalmazott magyartanár köszöntötte a zsúfolásig telt teremben az érdeklődőket és az előadót. Csíki Zoltán tanár és irodalomtörténész, aki számos könyvet írt a költőről, annak családjáról, illetve Parajdról, elmondta: az évek során igyekezett olyan információkat keresni a költőről, melyek eddig nem kerültek nyilvánosságra, vagy más megvilágításban vonultak be a köztudatba. Újságokban, különböző feljegyzésekben rengeteg egymásnak ellentmondó adatot talált Áprilyval kapcsolatban. Az előadáson részletesen ismertette a költő és családja életútját születésének helyétől, Brassótól egészen Parajdig, majd Kolozsvárig.
A rendezvényen Balogh István diák, Gödriné Molnár Márta ny. magyartanár és Benedek Ildikó óvónő részleteket olvastak fel Áprily néhány verséből. Szabó Tamás, Kiss Eszter és Váncza Manassé diákok gitár-, ének- és hegedűjátékkal fokozták a hangulatot.
Szőke Zsuzsa Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Költők Kovásznán
Levelező viszonyban népével
Hétfőn az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében Kovásznán, a művelődési házban is bemutatták Czegő Zoltán sepsiszentgyörgyi költő Szószék a Hargitán és 77 című versesköteteit.
A házigazda Gödri Márta, az irodalmi klub elnöke köszöntötte a meghívottakat: Czegő Zoltánt, Dimény-Haszmann Árpád költőt és Kopacz Attilát, a kiadó tulajdonosát. Dimény-Haszmann Árpád kérdésein keresztül megismerhettük Czegő költészetét. Kiderült, hogy a második Forrás-nemzedékhez tartozik, immár 50 éve foglalkozik versírással. Első költeményét 1966 februárjában közölte. A nemrégiben kiadott, 77 című kötetének érdekessége, hogy 77 válogatott alkotásból áll, és csak 77 példányban jelent meg.
Czegő elmondta, nehéz volt eldöntenie, hogy mely versek kerüljenek be a kötetbe, éppen ezért a beválogatott költemények számára nagy jelentőséggel bírnak, érdemes rájuk odafigyelni. Önmagával kapcsolatban kifejtette, 50 éve levelező viszonyban van a népével: ha valami fontosat akart közölni, akkor azt vers formájában tette és teszi meg.
A rendezvényen a költő is felolvasott verseiből. Az est fennköltségét fokozta a helyi Schola Patrona Hungarorum Kórus előadása, Kolozsi István vezetésével.
Szőke Zsuzsa
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A hazugság hálójában
Kovásznán is bemutatták A hajótöröttet 
Hétfőn a kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa Termében, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében mutatták be Gazda József A hajótörött című regényét, amely egy olyan korszakot ábrázol, amelyben a kisebbségben élő magyarokra kettős bilincs szorul: a többségi elnyomásé és a kommunizmus szörnyeszméjéé.
Gazda legújabb regénye októberben jelent meg Magyarországon, az 1956-os szabadságharc 60. évfordulója előtt. Az első háromszéki bemutatója Sepsiszentgyörgyön volt. 
Kovásznán A hazugság hálójában című rendezvény házigazdája, Szabó Etelka köszöntötte az írót és Tulit Ilona nyugdíjas magyartanárt, aki a bemutatandó regény kapcsán beszélgetett a szerzővel. 
– A hajótörött és A hazugság hálójában címek összeillenek, mert Gazda József sokévi töprengéseinek következtetése, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és ez a tulajdonképpeni háló, a hazugságé, mely lehet általunk szőtt, vagy olyan, amit mások hajítottak ránk. Írói munkásságnak kiemelt témája a magyar nemzet viszontagságos, mégis felemelő sorstörténete – fejtette ki Tulit, hozzátéve, ebbe a szerzői vonulatba illeszkedik Gazda legújabb regénye is, amely 1956-ban, még a magyar szabadságharc előtti hónapokban játszódik a kor Romániájában. 
A regény eseménysora 1956 júliusában, egy erdélyi kisvárosban indul, és október 23-án, a remény fényének felragyogásával zárul. A megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései tömörülnek. Az író Vágó György sorsán keresztül jeleníti meg ezt az elrémítő kort, amelyet Lenin és Sztálin neve fémjelez, s amelynek az iszonyata fölött átnéz a világ. 
Tulit azon kérdésére, hogy tervez-e egy újabb regényt az ‘56-os szabadságharc utáni eseményekről, Gazda elmondta, elég sok könyvön dolgozik jelenleg, és az idő nem engedi újat alkotni. 
A közönség egyik tagja arra volt kíváncsi, hogy a regénybeli korban mennyire kellett képmutató legyen az ember, a társadalom. 
„Sajnos a kor megkövetelte, hogy ilyenek legyünk. Amolyan kettős életet éltek az emberek. Meg kellett gondolni, hogy mit mondunk, és mit cselekszünk” – adta meg a választ a szerző. 
A beszélgetés irányítója szerint Gazda József legújabb regénye igazodik a magyarság sorsának alakulását nyomon követő és bemutató életműhöz. A regény lendületes, magával ragadja az olvasót. Úgy gondolja, Gazda egységes könyvet alkotott, melyen érződik a jól kigondoltság és megmunkáltság. A szerző áldott állapotként emlegette a regény megszületésének periódusát.
Szőke Zsuzsa Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A népművelés szolgálatában
Kovásznai Fábián Ernő Népfőiskola
Kovászna kis város, de nem szűkölködik közművelődési eseményekben. Az ajánlat nagy, sokszor egymásra is tevődnek az események. A Kádár László Képtárban egymást követik a tárlatok, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub mágnesként vonzza a literatúra kedvelőit, több színtársulat, kórus, zenekar, tánccsoport tart előadásokat, az egyházközösségek a kulturális életből is kiveszik részüket, a művelődési központ megnyitása új színfoltot vitt a város életébe, szellemiségét gazdagítja a Fábián Ernő Népfőiskola is. Vezetőjével, Balogh Zoltánnal, a kovásznai belvárosi egyházközség lelkipásztorával, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperesével beszélgettünk a kör tevékenységéről.
A kovásznai népfőiskola a kilencvenes évek elejétől működik a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület fiókintézményeként. Célja, hogy a kovásznai közösség rálátást kapjon a világban történő nagy eseményekre, nagyjaink, történelmünk jeles évfordulóira. Ugyanakkor figyelemmel követik az anyaországuktól elszakadt kisebbségek körüli történéseket is. Fontos, hogy felszínre kerüljenek a magyarság aktuális fájdalmai, nehézségei – számolt be az esperes. A népfőiskola ajtaja bárki előtt nyitva áll, az előadásokra minden hónap első keddjének délutánján kerül sor a városi művelődési házban (korábban hétfő volt a megszokott időpont). Állandó hallgatói köre mintegy ötven személyre tehető, de az előadások függvényében mindig vannak jelen újabb érdeklődők is. Az előadásokat plakátokkal, személyre szóló meghívókkal, a sajtóban népszerűsítik. Örvendetes, hogy a fiatalság is fogékony a népfőiskola ajánlata iránt, a mindennapok nagy taposómalmában, az örök rohanásban is tudnak időt szakítani egy-egy előadásra. Az ifjak a történelem iránt érzékenyek nagyon – méltatta a fiatalok hozzáállását Balogh Zoltán. Épp ezért számos előadást szentelnek a „történelem helyreállításának”, így a népfőiskolán egészen más megvilágításban ismerhetik meg a történelmet, mint azzal az iskolai oktatásban szembesülhetnek. A hagyományőrzés, a régészeti kutatások eredményeinek bemutatása, a magyarság eredetének boncolgatása ugyancsak a kedvelt témák közé tartozik, a sorból nem maradhat ki Kőrösi Csoma Sándor életműve sem. Az elmúlt évben olyan személyiségek voltak a meghívottak között, mint Marosán Csaba kolozsvári színész, Czeglédi Katalin nyelvész, nyelvészeti-őstörténész, az altajisztika doktora, nyelvtanár, Csinta Samu újságíró, Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró, Balázs Lajos egyetemi docens, Jánó Mihály művészettörténész, Székely Zsolt régész, Szekeres Attila István heraldikus, Szakály Sándor professzor, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, Raffay Ernő történész professzor, Mandics György tanár, költő, író, újságíró, esszéíró, rovásíráskutató, Puskás Attila nyugalmazott tanár. Szorosan együttműködnek a népművelésben részt vállaló civil szervezetekkel, valamint a csernátoni Haszmann Pál Múzeummal, a Székely Nemzeti Múzeummal.
Idénre is vannak már konkrét tervek. Március idusában Marosvásárhelyről hoznak előadást, hagyományőrző csoport fellépésével egybekötve a forradalom körüli események kerülnek a középpontba. Ezt követően a Kőrösi Csoma Sándor Napokhoz kapcsolódóan a Csoma-kutatások kerülnek előtérbe. Nagy tervet is dédelget Balogh Zoltán: a Balassi Intézet által korábban nagyvárosokba elvitt történelmi előadás-sorozatát szeretné Kovásznára csalogatni. Hiába végez közművelődési munkát, a kovásznai népfőiskola sem mentesül az anyagi háttér biztosításának körülményességétől. Fel kell vállalni az előadók utazási költségeit, szállás-kiadásait. Kevés tagsági díj folyik be a kasszába, a pályázati úton elnyert pénzek jelentik a másik jövedelemforrást. A pályázatok elkészítését a Kőrösi-egyesület elnöke, Gazda József nyugalmazott tanár korát meghazudtoló lendülettel vállalja, bonyolítja le – emelte ki Balogh Zoltán. A terhek vállalásában azonban számíthatnak a barátokra, önkéntesekre, akik saját otthonukba fogadják be a vendég előadókat, megosztják velük asztalukat is – értékelte a közösségi hozzáállást az esperes.
Kovászna lakosságának hozzáállása arra ösztönöz, hogy minden körülmények között folytatni kell a népfőiskolában zajló munkát, tovább kell vinni a már hagyományosnak mondható népművelési feladatot – zárta a beszélgetést Balogh Zoltán.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

AJÁNLÓ
Ma, március 27-én 19 órakor Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár-termében Fehér János művészettörténész (Barót) bemutatja Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című, az olaszteleki Daniel Kastély Egyesület által 2016-ban kiadott kötetét. Házigazda: Demeter Zoltán művelődésszervező.
ELŐADÁS
A Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Erdélyért Egyesület szervezésében ma, március 27-én 18 órától Raffay Ernő történész professzor tart előadást a kiegyezésről, annak 150. évfordulója alkalmából a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében.
Március 28-án, kedden 18 órától az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében Arany János születésének 200. évfordulója kapcsán emlékeznek Marosán Csaba kolozsvári színművész Bomlott cimbalom (Arany ismeretlen arca) című előadásával a kovásznai városi művelődési ház nagytermében.
hirmondo.ro

Epilógus a művelődési házban
Arany-est Kovásznán
Kedden a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében, a városi művelődési házban Arany János-estet tartottak a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. Habár a meghívott előadó nem tudott eljönni, a rendezvény végül sikeresnek bizonyult.
A meghívóban az állt, hogy Marosán Csaba kolozsvári színész lesz az est meghívottja, és Arany egy kevésbé ismert arcát mutatná be az érdeklődőknek, ez végül elmaradt, ugyanis a színész családja balesetezett, ezért nem tudott eljönni Kovásznára – tudtuk meg Gödri Mártától, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub elnökétől. Kárpótlásként Tarjányi Eszter pécsi irodalomtörténész, Arany János-kutató március 2-ai, a tévében már lefutott előadását vetítették le; amúgy is szerepelt az eredeti programban.
Ezt követően Gödri Márta a költő születésével kapcsolatos izgalmas történetet ismertetett: egy (javas)asszony különféle főzetekkel itatta az édesanyját a költő születése előtt, és ez a kuruzsló Arany születése után nem sokkal meg is halt. Az est tartalmát Barti Lehel és Szabó Tamás (12. osztályos) diákok zenés-verses előadása bővítette, ennek keretében Arany: Epilógus című versét adták elő a közönségnek.
Szőke Zsuzsa
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Huszonnyolc éve a kultúráért (Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület)
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület kedden délután tartotta közgyűlését a városi művelődési házban. A tagságból csupán heten tartották érdemesnek ott lenni a megnyitón – igaz, az összejövetel végére megtelt a nagyterem a népfőiskola soros előadásának hallgatóival. Mint elhangzott: aki itt van, azért jött, mert dolgozni akar. Gazda József, az egyesület elnöke a szervezet tevékenységi beszámolójának nyitányában megjegyezte: nem számított az érdektelenségre. Ugyanakkor a távollévők érdemeit értékelte, mondván, rendszeresen részt vesznek az eseményeken, de a gyűlést nem szeretik.
A közgyűlés legfontosabb pontja a tisztújítás volt. A fentiek szellemében a munkát továbbra is vállalta elnökként Gazda József, maradtak az alelnökök is, Molnár János, Czilli Balázs, valamint t. Bende Tamás csomakőrösi református lelkész, a könyvelést Demes Éva folytatja. A Fábián Ernő Népfőiskolát továbbra is nt. Balogh Zoltán református lelkész-esperes vezeti, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot Gödriné Molnár Márta. Gazda József a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület munkáját értékelve elmondta, óriási feladatot vállalt a szervezet, nemcsak Kovászna, hanem az egész Kárpát-medence magyarságának megmaradásán, életben tartásán dolgozik a kultúra jóvoltából. Az egyesület legfontosabb rendezvénysorozataként említette a Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Idén 28. alkalommal szervezték meg, a visszajelzések szerint ez a magyarságkutatás legnagyobb rendezvénye. 30–40 kutató vesz részt, az elhangzott előadásokat immár 23. alkalommal könyvbe is foglalták – mondta Gazda. Összegzésként elmondta: Kovásznán élő kultúra van, és ez nem létezne az egyesület nélkül. A tagok között a terhek megoszolhatnak, sokan vállalnak részfeladatokat. Név szerint említette Gödriné Molnár Mártát, Szabó Etelkát, Balogh Zoltánt, Demes Évát, Konnáth Ritát, Bende Tamást, Molnár Jánost. A Csoma-napok történetében idén fontos változás következett be, a szervezésben eddig részt vevő entitások mellett a megyeháza, a Balassi-intézet, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum is bekapcsolódott – hangoztatta. Kiemelte, hogy a kovásznai városháza és a megyei tanács részéről konkrét ígéret is elhangzott, hogy közreműködnek az évek óta csak tervként létező kovásznai Csoma-múzeum létesítésében, amely dokumentációs központként is működne. „A szülőföld állította kutatóközpont lehetne”, az intézményvezetést elkötelezett Csoma-kutatóra bíznák – nyomatékosított.
Molnár János a Csoma-napok kulturális programjainak szervezőjeként elmondta, jó ötlet volt, hogy öt évvel ezelőtt bevezették a gálaestet. Helyi és meghívott, a testvérvárosokból érkező együttesek, csoportok lépnek fel változatos programmal, mindig telt ház előtt. Hangsúlyozta: várják a városvezetés részéről, hogy időben egyeztessenek a testvértelepülésekkel, ezzel segíthetik a szervezést. Molnár Márta az egyesület fiókintézményeként működő Ignácz Rózsa Irodalmi Klub tevékenységéről számolt be. A tavaly szeptemberben kezdődött idényben számos rendezvényt szerveztek, amelyeken szakavatottak értekeztek a magyar irodalom nagyjairól, több könyvbemutatóra is sor került. Külön kiemelte, a rendezvényeken állandó fellépők a Diákszínpad tagjai, a Boldog Apor Péter Gyermekotthon lakói is. Negatívumként fogalmazta meg, hogy az irodalmi kör tevékenységében nem vesz részt a városi könyvtár. Balogh Zoltán a Fábián Ernő Népfőiskola tevékenységét összegezte. Számára életre szóló feladat lett a népfőiskola vezetése, pedig nehéz a szervezés, a tudományos értekezések sokszor száraznak tűnhetnek. Ennek ellenére nagyon sokan látogatják az előadásokat – mondta. Demes Éva pénzügyi beszámolójában kiemelte, működésük pénzügyi alapját a pályázatokon elnyert vissza nem térítendő összegek jelentik, de kapnak támogatást hazai és magyarországi közintézményektől is. A könyvelő nem felejtette el kihangsúlyozni: egyre csökken az adományok értéke, tavalyelőtt 1750 lej folyt be magánszemélyektől, tavaly csak 1000 lej.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A politikában hazudni nem lehet... (Kovászna)
Kovásznán a megszokott helyen, a központi parkban lévő ’56-os emlékműnél, a Lyukaskőnél emlékeztek a forradalom kitörésére. Közel százan gyűltek össze a helyszínen, civilek, egyházi és közméltóságok vettek részt az eseményen. Az idei összejövetel szónoka a budapesti Bibó István művészettörténész volt. Az emlékezést a Magyar Polgári Párt kovásznai szervezete, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub és a Lyukaskő Egyesület szervezte.
Elsőként Fülöp Csaba MPP-s önkormányzati képviselő szólt az egybegyűltekhez. Az 1956-os forradalom szereplőinek álma megvalósult, véget ért a kommunista korszak, de szabadságunkra azóta is számos veszély leselkedik. Nekünk is vannak feladataink, meg kell vívnunk a magunk kis forradalmait, ehhez meríthetünk bátorságot az ’56-os hősöktől – hangoztatta. Orbán Judit vajnafalvi református lelkész az ’56-os események kapcsán az erdélyi történéseket elevenítette fel, kiemelve a szabadságot követő lelkészek kálváriáját. Sokan estek áldozatul a hatalom megtorlásának, de Istenben vetett hitük nem veszett el. Arra is kell figyelnünk, amit lelkiekben köszönhetünk ’56-nak, Istent fedezhetjük fel a lelkek megtisztulásában – mondta beszédében a lelkész.
Bibó István saját ’56-os emlékeit elevenítette fel. 15 éves volt akkor, az eseményeken nem vett részt, de budai srácként figyelte a történéseket. Két vonala volt a követeléseknek: a valódi demokrácia, a többpártrendszer megalapozása és a külpolitikai szabadság, függetlenedés a szovjet fennhatóságtól. Mi következett? – tette fel a szónoki kérdést. Erőszak, katonai jelenlét, bábkormány, és hazugság az ellenforradalomról. A kommunizmus haladt dicstelen útján, és végül megbukott, és ennek van tanulsága. Egyrészt, hogy a politikában és közéletben az erőszak visszaszorítása a demokrácia útján történhet meg. A további tanulságot apja, Bibó István szavaival vázolta: „a politikában hazudni nem lehet”. Ezt szokták idézni apjától, pedig a gondolatnak folytatása is van: „hazugságra nem lehet politikai konstrukciókat ráépíteni” – idézte. Az igazmondás, erkölcs nélküli politika hosszú távon kárt tesz, dicstelen vég vár rá – összegezte. Péter Arthúr plébános zárógondolataiban megfogalmazta: azért is nehéz az ’56-os emlékezés, mert napjainkban egyre csak fogyunk, tízévente 200 ezer fővel – épp annyival, ahányan kivándoroltak az ’56-os forradalom után.
A megemlékezésen fellépett a Pastorala kamarakórus Szántó Kinga vezényletével, a Kőrösi-líceum diákcsoportja zenés-verses műsorral, a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna vezényletével. Díszőrséget álltak a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai. A megemlékezést megelőzően az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub meghívására Bibó István művészettörténész, tanár A politikában hazudni nem lehet... címmel idézte meg édesapja, Bibó István, a XX. századi magyar szellemi élet és történelem egyik legmeghatározóbb egyéniségének szellemiségét és szerepét a forradalomban. Közreműködött a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada. Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Van-e szükség Jónásokra? (Első díjas a kovásznai Diákszínpad)
Október utolsó hétvégén zajlott Szilágycsehben a PADIF diákszínjátszó verseny. Az országos megmérettetést XIX. alkalommal szervezték meg, az esemény az oktatási minisztérium jegyzékében is szerepel. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpad társulata a korábbi évekhez hasonlóan részt vett a színvonalas megmérettetésen, és idén sem tért haza üres kézzel: a IX–X. osztályosok kategóriájában elnyerte az első helyet.
A Diákszínpad a Jónás könyve című Babits-művet vitte színre, az előadás osztatlan sikert aratott. Kimagasló teljesítményükért az első helyezés diplomája mellett Zsehránszky István zsűrielnök aláírásával fémjelzett dicsérő oklevelet is átvehettek.
A Jónás könyve nem mindennapi módon került a Diákszínpad repertoárjába. Molnár János rendező érdeklődésünkre elmondta: az Ignácz Róza Irodalmi Kör előadásai között idén februárban szerepelt a Babits-téma. Gödri Márta, a kör vezetője kérte fel, ezzel az alkalommal mutassanak be egy Babits-művet. Két hónapi kemény munka után február 8-án léptek színpadra a Jónás könyvével, igaz, csak első két részével – elevenítette fel Molnár János. Nagy volt a siker, a közönség kérte, mutassák be az egész művet. További közel félévnyi munka után június 26-án került sor a premierre, ezt követően a Juventus Fesztiválon majd a Szeben megyei Vízaknán is felléptek. A darab sikerét mutatja, hogy Szilágycsehben további meghívásokat kaptak Nagyváradra, Temesvárra, Szatmárnémetibe, Székelyudvarhelyre is. Addig is novemberben Debrecenben vendégszerepelnek. Molnár János elmondta, groteszk módon igyekeztek megmutatni azt a magatartásformát, amit a mai világ saját magával szemben képvisel, a mai ember viszonyát a világgal és saját sorsával szemben. Azt, hogy nem veszik figyelembe a komoly gondokat. Másodsorban a nézőknek kívánták sugallni az elgondolkodtató kérdést: mindennapjainkban van-e helyük a Jónásoknak, kellenek-e egyáltalán? – fejtette ki a rendező.
PADIF = Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)