Október 19-én, 60 éves korában elhunyt Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2006-ban lemondott vezetője. Timoftét még Ion Iliescu államfő nevezte ki hivatala élére, de egy ideig Traian Basescu is megtartotta. A kémfőnök cserében meg is tett mindent, hogy Basescu kedvébe járjon. Timofte nyíltan beszélt arról, hogy az SRI megfigyelés alatt tartott „egyes külföldi újságírókat”, akik „nemzetbiztonsági veszélyt jelentő tevékenységet fejtenek ki” Romániában. A Curentul című szerint az SRI-főnök volt az igazi gazdája annak az ötletnek, hogy csúcsidőben sugározzák a Trianon című magyar dokumentumfilmet. Állítólag az volt a terve, hogy azután egy televíziós beszélgető műsorban a román elemzők „ízekre szedjék” a produkciót, felélesztve az etnikumközi feszültségeket. Timofte 2006 nyarán egy szakmai baklövés következtében távozni kényszerült. Nemrég vádat emeltek Timofte ellen, aki az ügyészek szerint még hivatali idejében törvénytelenül, jóval a piaci ár alatt vásárolta meg lakását a hírszerző hivataltól, körülbelül 50 ezer euróval károsítva meg a titkosszolgálatot. /Meghalt Radu Timofte, az egykori hírszerző főnök. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ Az SRI működésére mindvégig, így Timofte igazgatósága alatt is rányomta jegyét a volt Szekuritáté stílusa és módszertana; egymást érték a törvénytelen lehallgatások, megfigyelések miatti botrányok. Timofte 2006-ban az általa vezetett SRI jelentésében arról tájékoztatott, hogy a romániai madárinfluenzát egyebek között Magyarországról importált csirkék okozták. Az állítás képtelenségére szakemberek nyomban felhívták a figyelmet. A megvádolt országok élesen tiltakoztak az ostoba vád ellen. Timofte Ceausescu idején végezte tanulmányait a bukaresti Hadtudományi Akadémián. Radu Timofte sem volt mentes a korrupció gyanújától. Az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság hivatali visszaélés és hamis vallomás vádjával törvénytelen lakásszerzés miatt vizsgálódott ellene. /Bogdán Tibor: Magával vitte titkait Radu Timofte. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Tánczos Barna a DNA célkeresztjébe került
Hivatali visszaéléssel és okirat-hamisítással gyanúsította meg az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Tánczos Barna RMDSZ-es szenátort, a szervezet felsőházi frakciójának helyettes vezetőjét egy föld-visszaszolgáltatási ügy miatt. Az okozott kár az ügyészek szerint mintegy 16 millió lej.
A DNA pénteken idézte be Táncost, ekkor ismertették vele az ügyet, amely abba az időszakba nyúlik vissza, amikor Táncos a 2000-es évek közepén az Állami Vagyonügynökséget (ADS) vezette. A politikus pénteken nem árult el többet az ügyről, állítása szerint nem volt ideje átnézni az iratcsomót, csupán annyit mondott: a DNA hivatalis visszaéléssel gyanúsította meg az ADS működésével kapcsolatosan. Az ügyészek 2005-ös és 2006-os ügyeket vizsgálnak, és az ezen időszakban az intézmény vezetőjeként kifejtett tevékenységéről kérdezték. Arra a felvetésre, hogy az ügy bizonyos területek visszaszolgáltatásáról szól-e, Tánczos csak annyit mondott: „az ADS-nél mindig területekről van szó.” Az RMDSZ-es szenátor a jövő héten ismét ellátogat a DNA-székházba, hogy nyilatkozatot adjon, addig előkészíti a védelmét, ügyvédei pedig tanulmányozzák a nyomozati anyagot. A DNA közlése szerint Tánczost egy 2006-os eset miatt gyanúsították meg. Tánczos az ADS elnökeként az ügyészek szerint törvénytelenül írt alá egy értesítést, amelyben azt tudatták a bukaresti 1. kerületi földhivatallal, hogy a băneasai gyümölcskutató és -nemesítő állomás birtokában levő 60 hektáros földterületből 45,77 hektár visszaszolgáltatható. A DNA szerint ez azért volt törvénytelen, mert előtte sem a mezőgazdasági minisztérium, sem a mezőgazdasági akadémia, sem az érintett gyümölcskutató állomás jóváhagyását nem kérte ki, ami pedig kötelező lett volna. Ezt követően, ugyancsak 2006-ban, Tánczos aláírt egy átadás-átvételi megállapodást, amelynek keretében egy 2,8 hektáros telek a földhivatalhoz került. A dokumentumban valótlanul az szerepelt, hogy a terület állami magántulajdon, holott az valójában köztulajdon volt. Emellett az is szerepelt, hogy a gyümölcskutatónak nem járt kártérítés, holott az érintett telken gyümölcsösök voltak. Ennek nyomán a DNA szerint egy olyan személy kapta vissza a területet, aki nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy ő lenne a jogos tulajdonos. Az ügyben az ADP későbbi elnöke, Daniel Drăgan ellen is eljárás indult. Az ügyészség szerint az okozott kár 15 millió 977 lej. Az 1976-ban Csíkszeredában született Tánczos a szülővárosában érettségizett, majd 1994 és 1998 között Közgazdasági tanulmányokat folytatott a Bukaresti Egyetemen, ahol cégmenedzsmentre szakosodott. Posztgraduális szinten a bankmenedzsmentet tanulmányozta. 2006-tól 2007-ig a Nemzetvédelmi Akadémián vett részt posztgraduális képzésben. 2000 és 2002 között az Euro Consulting Romania gazdasági igazgatója volt. 2008 és 2011 között a Romániai Országos Jégkorong-szövetség elnöke volt. Tánczos 1998 és 2000 között szakértőként vett részt a román parlament munkájában, majd 2002-től 2005-ig a képviselőházban az Ipari és Szolgáltatási Bizottság Tanácsának elnöke. 2005-től 2007-ig az Állami Vagyonügynökségnél volt vezérigazgató. A politikus 2007-től 2009-ig a Közlekedési Minisztériumban töltött be államtitkári posztot. 2010 januárjától 2010 júliusáig a Területfejlesztési és Turisztikai Minisztérium államtitkára volt. 2010 júliusától 2011-ig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumnál volt államtitkár. 2012-ben szenátori mandátumot szerzett, jelenleg a szenátus mezőgazdasági bizottságának titkára, az RMDSZ felsőházi frakciójának helyettes vezetője.
Krónika (Kolozsvár)

Lucian Boia: Miért más Románia? (Külföldi hatások. Az idegenek)
Gyakran hivatkoznak az „idegeneknek” a XIX. századi román társadalomban játszott jelentős szerepére, ám némiképp „hígított” formában: hiányzik a számvetés, amely előítéletek és kisebbrendűségi komplexusok nélkül határozta volna meg tényleges befolyásukat a nyugativá válás legintenzívebb időszakában. Ez a szerep azonban döntő volt.
Nyilván, nem az idegenek döntötték el Románia Nyugat felé való fordulását: objektív folyamat volt, amelyet az adott pillanatban a történelem diktált, és – amennyiben választásról beszélünk – ezt a döntést a román elit tette meg. A román elit viszont önmagában nem vitte volna sokra. Az ország híjával volt az őt modernizálni tudó embereknek (a bármikor felidézhető kivételek mindössze a szabályt erősítik). A társadalmat szinte teljes egészében bojárok és parasztok alkották, a fő gazdasági tevékenység a mezőgazdaság volt. Extenzív, kevéssé hatékony mezőgazdálkodás, amely úgy-ahogy, de ellátta – inkább rosszul – a parasztokat, és valamivel jobban a bojárokat. Ahogy a román társadalom a Nyugat felé vezető útra lépett, az elitnek, pontosabban a fiatal bojárságnak nyugati iskolákban kellett képeznie magát ahhoz, hogy az új típusú civilizációt annak teljes eszköztárával együtt elsajátítsa – és ez meg is történt (a fő célpont Franciaország, majd Németország volt). Kezdetben viszont csakis hozzáértő külföldiekkel lehetett pótolni a hiányosságokat. A XIX. században a román fejedelemségek – majd a későbbi Románia – az európai emigráció célországai között sorakoznak. Számos külföldi azért érkezik ide, mert szabadabb életet sejt a románok között, mint a szomszédos impériumokban: görögök és bolgárok az Oszmán Birodalomból, zsidók a cári Oroszországból… Legtöbben viszont azért telepednek itt le, mert a román társadalomban mindent meg kell és meg is lehet valósítani: a románoknak mindenképp szükségük van a szakértelmükre – saját kapacitásuk nem lévén, mindent el kell fogadniuk. A bevándorlók java része városon telepszik le, ott kezd el munkálkodni... és nyereségre tesz szert. A főként kereskedéssel foglalkozó görögök többnyire a kikötőkben telepszenek meg a dunai folyami kereskedelem liberalizálásával egy időben: rendkívül nagy számban leljük fel őket Brăilán és Galacon, illetve Szulinán és Konstancán. A zsidók bevándorlása a XVIII. század végén válik intenzívebbé, és nem is hagy alább a XIX. század folyamán (a Habsburg-monarchiából, elsősorban Galíciából és Oroszországból érkeznek). Kézművesek és kereskedők, akik elsősorban a moldvai városokban telepednek meg, néhol többséget alkotva – az 1900-as évek tájékán Jászvásáron is –; nagy számban élnek továbbá Havasalföldön: az első világháború küszöbén Bukarest lakosságának 13 százalékát alkotják. 1900 tájékán mintegy 50 ezer német él Romániában (többségük Ausztria–Magyarországról érkezett, de jöttek Németországból, sőt, még Svájcból is). Nincsenek túl sokan, de nagyon képzettek és hatékonyak – a szakmunkásoktól, sőt, akár épp mezőgazdászoktól (utóbbiak Dobrudzsában tevékenykednek) kezdve egészen a mérnökökig, orvosokig, tanárokig… Az olaszok szintén hozzák szaktudásukat, ők főleg kőfejtésben és útépítésben vállalnak részt. A magyarok is jelentős hányadát képezik a lakosságnak, különösen a fővárosban; olyannyira, hogy Bukarestet „magyar” városként emlegették (az ilyenkor szokásos túlzással: Budapest után a második legnagyobb magyar városként!). Tény, hogy a XIX. század folyamán egyre mélyül a szakadék a hagyományos és etnikailag „tiszta” román falu és az egyre színesebb, kozmopolitább és végre a modernizáció útjára kényszerült város között.
Az iparosok és a kereskedők között a románok kisebbségben maradtak. A román fejedelemségek polgársága, annak gazdasági szegmense jelentős nem román többséggel alakul ki. Még a két világháború közötti időszakban sem sikerül a románságnak többségbe kerülnie a gazdasági ágazatokban, bár valamelyest már teret nyer. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a románok az iparban tevékenykedők mindössze 47 százalékát tették ki (a tulajdonosokat, az alkalmazottakat és azok családjait is ideértve – a százalékokat jómagam számítottam ki); a zsidók 13, a magyarok 17, a németek 11 százalékos arányban képviseltették magukat, jóval az illető etnikumok részarányán felül. A kereskedelemben a románok jelenléte még szerényebb volt: 39,5 százalék, miközben a zsidóké elérte a 40 százalékot. Összességében a gazdasági polgárság és a „munkásosztály” (amely az illető ágazatok alkalmazottjaiból állt) több „nem román” elemet számlált, mint románt. Az „idegenek” felsorolása itt még nem fejeződik be. A XIX. század derekáig a hazai orvosokat egy kézen meg lehetett számolni; majd mindenikük külföldről érkezett. Közülük a leghíresebb Carol Davila (származása tisztázatlan – talán francia, de semmiképp sem román), aki létrehozta az ország teljes egészségügyi rendszerét, és elindította az orvosképzést, kétségtelenül a modern Románia megteremtői közé sorolható. A „kis Párizzsá” alakuló új Bukarest építészei kezdetben majdnem mind külföldiek, főleg franciák: Paul Gottereau építi meg a királyi palota új szárnyát, a Takarékpénztár székhelyét, az I. Károly Egyetemi Alapítvány épületét; Albert Galléron nevéhez fűződik a Román Atheneum (Bukarest szimbólumértékű épülete) és így tovább. A legjelentősebb történelmi emlékművek restaurálására ugyancsak egy franciát, Lecomte du Noüy építészt kérik fel, ő újítja fel Neagoe Basarab Curtea de Arges-i kolostorát (a legnevezetesebb középkori román műemléket), a jászvásári Trei Ierarhi (A három szent főpapról elnevezett – a ford.) templomot… Szintén külföldiek az első művészek, akik a nyugati stílusú festészetet meghonosítják a román fejedelemségekben; az olasz Schiavoni és Levaditi vagy a cseh Chladek (Grigorescu mestere). Korábban ezt a művészeti ágat csak a vallásos témákat bizánci stílusban feldolgozó templomfestők gyakorolták. A szobrászattal azonban még ennél is nehezebben ismerkedtek meg a románok, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az ortodox művészetből hiányzik. Román szobrászatról csak a XIX. század utolsó évtizedeiben beszélhetünk. Mindaddig (de azután is egy ideig) – főképp a köztéri szobrok elkészítésére – francia, német, olasz művészeket kérnek fel. Mihály Viteazul szimbolikus emlékműve, amelyet Bukarest középpontjában 1874-ben lepleznek le, a francia Albert-Ernest Carrier-Belleuse alkotása (az anekdota szerint Jeanne D’Arc egyik szobrát alakította át, hogy a rendelésnek idejében eleget tegyen, ami, bár nem igaz, jól illusztrálja a kor román–francia kulturális szimbiózisát). És szintén egy franciának, Emmanuel Frémiet-nek köszönhető III. István (Ştefan cel Mare) 1883-ban leleplezett szobra, amely a jászvásári Művelődési Palota előtt áll.
Rostás-Péter István fordítása
(Részletek a szerző Koinónia Kiadónál 2013-ban megjelent könyvéből – © Humanitas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új vezetője van a hírszerzésnek – ki Eduard Hellvig?
Eduard Hellvig vezeti hétfőtől a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). Negyven éves kora ellenére a SRI új igazgatója kipróbált csaknem minden jelentősebb politikai tisztséget: volt a román parlament képviselője, később miniszterré nevezték ki, majd európai parlamenti képviselővé választották meg. Hellvig az első SRI-vezér, aki tanulmányait már az 1989-es események után végezte el.
Brókerből lett politikus
Eduard Hellvig 1974. október 27-én született Zilahon. Egyetemi tanulmányait 1997-ben végezte a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem politikatudományi karán, 2009-ben nemzetközi kapcsolatokból szerzett doktorátust a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Országos Iskolában. Egyetem utáni tanulmányait az Országos Nemzetvédelmi Kollégiumban, a bukaresti I. Károly Egyetemen és a németországi George C. Marshall Közép-Európai Biztonságtudományi Központban folytatta.
1996 és 1997 között a kolozsvári Politikai Elemző Intézet programfelelőse volt, majd a brókerként dolgozott a BVB-TVM Rt-nél, később a Társadalomtudományi Intézet vezérigazgatója illetve a Sintezis Romania központ ügyvezető igazgatója lett.
Politikai tevékenységét 2003-ban kezdte el, Dan Voiculescu Romániai Humanista Pártjának – a később Konzervatív Párttá alakult tömörülés – tagjaként, a Bihar megyei pártszervezet ideiglenes elnöki tisztségét töltötte be. Pártjához nem volt hűséges: öt év múlva átment a Nemzeti Liberális Párthoz, amelynek jelenleg alelnöke. A párton belül volt a korábbi alelnök, Horia Rusu tanácsosa. Nemsokára azonban Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter, később az államfői tisztségre pályázó Mugur Isarescu tanácsosa lett, és az ugyancsak államfőjelölt Crin Antonescu kampánycsapatát vezette.
Crin Antonescutól Klaus Johannisig
2004-ben választották parlamenti képviselőnek a Szociáldemokrata Párt és a Romániai Humanista Párt közös listáján, 2012-ben újabb mandátumot kapott, ezúttal a Szociál-Liberális Szövetség színeiben, de mandátumának csak 2013 szeptemberéig tett eleget, ekkor – egy megüresedő hely jóvoltából – az Európai Parlament képviselője lett, immáron másodjára. Tavaly az európai parlamenti választásokon ismét mandátumot nyert. Ez a Román Hírszerző Szolgálat élére történt kinevezése alkalmával családi vitához vezetett, felesége ugyanis nem akarta, hogy otthagyja a jobban fizető EP-tisztséget.
Miniszterként az első Ponta-kormány idején a regionális fejlesztési és idegenforgalmi minisztériumot vezette 2012 májusa és decembere között. Eredetileg Crin Antonescu bizalmi embere volt – a hűség azonban ez alkalommal sem volt jellemző rá. Klaus Johannis felemelkedése láttán korábbi mentorát faképnél hagyott és ma már az új államfő bizalmasaként ismerik.
Magatartásában is újabb eszményképe higgadtságát, nyugalmát próbálja utánozni, életelve alapján, miszerint „egy mosoly és egy jó szó semmibe sem kerül, ám megváltoztathatja az országot”.
A jó szó és a mosoly eléggé komoly vagyont is hozott neki: egy 401 és egy 665 négyzetméteres voluntari-i és Bihar megyei telek ötven százalékos tulajdonosa, egy 143 és egy 210 négyzetméteres háza van szintén Voluntari-ban és Bihar megyében. Egy 2010-es Skoda tulajdonosa, bankszámláján 38 ezer lej és 97 ezer euró található. A román parlament alelnökeként és az Európai Parlament tagjaként 2013. évi jövedelme csaknem 66 ezer lej és több mint 31 ezer euró volt. Felesége orvos-igazgatóként tavalyelőtt 150 ezer lejt vitt haza.
Tengelyváltás?
Eduard Hellvig mindeddig nem keltett különösebb feltűnést a román politikában. Nincs sok ellensége sem, talán ez is magyarázza azt, hogy a parlamentben voltaképpen ellenkezés nélkül megszavazták a kinevezését.
Nevesítése előtt a blogján arról írt, hogy a Traian Băsescu volt államfő által szorgalmazott Bukarest-London-Washington tengely helyett Bukarest-Berlin-Washington tengelyt javasolt Románia számára, arra hivatkozva, hogy Anglia egyelőre határozatlannak mutatkozik Oroszországgal fenntartott viszonyában.
Eduard Hellvig elképzelései – amelyek nagyrészt megegyeznek Klaus Johannis elképzeléseivel – szerint Romániának az eddiginél sokkal aktívabb szerepet kell betöltenie a regionális biztonság szavatolásának tekintetében. Ezért erősíteni kell az ország védelmi kapacitását, mindenekelőtt a hadsereg felszereltségének, harci technikájának javítása útján. A schengeni csatlakozásnak az idei év kiemelt feladatává kell válnia, hiszen a szabad közlekedés hiányában Romániát nem lehet ténylegesen uniós tagnak tekinteni. Bukarestnek jelentős szerepet kell betöltenie a Moldovai Köztársaság és Ukrajna reformjainak megvalósításában.
A Román Hírszerző Szolgálat új igazgatója szerint az Európai Uniónak az eddiginél sokkal határozottabban kell fellépnie Oroszországgal szemben. Az uniós tagállamok habozása és megosztottsága ilyen tekintetben igen sérülékennyé teszi Európát.
Magyarország – trójai faló
Budapest és Moszkva kapcsolatai miatt Eduard Hellvig bírálta korábban blogján Magyarországot is. Szerinte Románia a „mérgezett orosz-magyar antant harapófogójába” került, így fő szerep hárul rá az övezetben a demokratikus értékek és térségbeli szövetségeseinek érdekei védelmében. A fenyegető orosz veszélyt látva az Európai Unió nem engedheti meg a Magyarországhoz hasonló dezertálásokat – vélekedett a blogján.
Azt is megállapította, hogy Románia és az egész Európai Unió példátlan esettel áll szemben, amikor az Orbán-rendszer kihívóan megtagadja a liberális-demokratikus értékeket. Magyarország a mindinkább moszkvai befolyás alá kerülő trójai faló, és egyszerűen veszélyt jelent az „európai építményre” nézve – írta.
A Román Hírszerző Szolgálat új igazgatója egészen odáig elmegy a sokat idézett blogbejegyzésében, hogy az orosz-magyar barátságot fenyegetőnek találja a román-magyar barátságra nézve, utóbbi ugyanis mindinkább üresebbé válik Budapest „nacionalista ellenségeskedései” miatt.
Eduard Hellvig Magyarországgal kapcsolatban is Klaus Johannis hívének nevezhető, hiszen a román államfő németországi látogatása előtt egy német rádiónak adott interjújában „nem egészen helyénvalónak” találta Magyarország kapcsolatait Oroszországgal valamint európai partnereivel.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Plágium gyanúja merült fel Petre Toba belügyminiszterrel szemben
Plágium gyanúja merült fel Petre Toba belügyminiszterrel szemben, ezért a tárcavezető csütörtökön maga kérte az illetékes etikai bizottságot, ellenőrizze doktori dolgozatát.
A Pressone.ro hírportál csütörtökön közölt cikke szerint a belügyminiszter 2011-ben megvédett doktori dolgozatának 390 oldalából több mint 250 más tudományos munkákból forrásmegjelölések nélkül átvett szövegrészeket tartalmaz. A cikk szerint Toba nem használt idézőjeleket, és megszegte a tudományos forrásmegjelölés és idézés szabályait.
A belügyminiszter – aki az elmúlt három évben országos rendőrfőkapitány volt – a portálnak úgy nyilatkozott, hogy dolgozata gyakorlati jellegű, és arról biztosította a közvéleményt, hogy jóhiszeműen írta meg. Mint elmondta, a bukaresti I. Károly Védelmi Egyetemen szerzett doktori címet. Dolgozatában a rendőrségi nemzetközi együttműködés szerepét vizsgálta a nem konvencionális fenyegetések megelőzése szempontjából.
A portál szerint a dolgozatban például 14. oldaltól a 21-ikig egy másik tudományos munkából származó szöveg szó szerinti átvétele található úgy, hogy a forrás nincs megjelölve. A portál szerint a másolás könnyen azonosítható, hiszen a belügyminiszter még az alcímeket sem változtatta meg a szövegrészben. Dan Suciu, a román kormány szóvivője csütörtökön újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, amennyiben bebizonyosodik, hogy a belügyminiszter plagizált, távoznia kell a kormányból, mert Dacian Ciolos miniszterelnök számára fontos cél, hogy miniszterei feddhetetlenek legyenek.
A belügyminiszter az oktatási minisztérium hatáskörében működő etikai bizottságtól kérte dolgozatának megvizsgálását. A Mediafax hírügynökség úgy tudja, hogy a testület a következő ülésén napirendre tűzi a belügyminiszter kérését. Már több magas rangú román vezetővel szemben felmerült a plágium gyanúja, a szociáldemokrata Victor Ponta volt miniszterelnök önként mondott le doktori címéről egy hasonló botrány nyomán.
Ponta esetében két bizottság is megállapította, hogy elkövette a plágium vétségét, de a Ponta-kormány úgy módosította a törvényeket, hogy magas rangú tisztségviselők esetében csak az oktatási minisztérium hatáskörében működő etikai bizottság legyen illetékes megvizsgálni a dolgozatokat, és dönteni arról, hogy szabályosan íródtak-e. A román akadémiai szféra egy része élesen bírálta, hogy az ellenőrzési jogkört elvették az egyetemektől.
A Ponta-kormány belügyminisztere, Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettes esetében is felmerült a plágium gyanúja, de e minisztériumi bizottság megalapozatlannak találta a vádakat.
MTI
Erdély.ma

A rádióba tart az RMDSZ távozó ügyvezető elnöke
A Krónika értesülései szerint a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségéhez tart az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségéről lemondó Kovács Péter. Úgy tudjuk, a politikus döntésének oka a szövetség csúcsvezetőségében fennálló személyi ellentétekben keresendő.
Megválik az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségétől Kovács Péter, aki egyúttal az alakulatból is távozik. Váratlan döntését a politikus szerdán, aTransindex hírportálnak adott interjúban hozta nyilvánosságra, közölve: lemondását aznap iktatja az RMDSZ-nél.
„Minden embernek joga van váltani. Még a politikusoknak is. Nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy aki egyszer belevágott a politikába, az meg van bélyegezve, más feladatot nem végezhet, onnan kell nyugdíjba menjen" – jelentette ki a portálnak a 42 éves politikus, aki 1999-ben kezdett dolgozni az ügyvezető elnökség struktúrájának legalsó szintjén, majd végigjárta a ranglétrát. Kovács elmondta, az azóta eltelt 18 év alatt rengeteg tapasztalatot és tudást szerzett, volt része sikerekben és kudarcokban, barátokat és ellenfeleket egyaránt szerzett, és az utolsó hat évre a legbüszkébb, amikor az „első vonalban", Kelemen Hunor jobbján dolgozhatott.
Távozása okairól az ügyvezető elnök csupán annyit mondott, hogy voltak személyes ellentétek az RMDSZ-ben, ami ennyi idő alatt óhatatlanul összegyűl, és voltak olyan döntések, amelyekkel nem feltétlenül értett egyet, részletekbe azonban nem bocsátkozott. A Transindex kérdésére, hogy hol folytatja pályafutását, Kovács közölte: visszatér „első szerelméhez", a médiához, ifjú korában ugyanis erre készült, bővebben azonban nem beszélt a terveiről.
A Krónika úgy tudja, az RMDSZ egykori második embere a Kolozsvári Rádió frissen megüresedett főszerkesztő-helyettesi tisztségét készül átvenni. Mint ismert, a magyar szerkesztőség irányításával együtt járó poszt azután üresedett meg, hogy a tavaly októberben kinevezett Szentannai Ágota a budapestiRomán Kulturális Intézethez igazolt át. A fluktuáció egyáltalán nem kedvezett a szerkesztőségnek, amely novembertől a korábbihoz képest karcsúbb állománnyal volt kénytelen áttérni az egész napos sugárzásra.
És hogy mi köze a kolozsváriBabeș-Bolyai Tudományegyetem politikatudományok szakán diplomázott, majd a bukarestiCarol I. Nemzetvédelmi Egyetem Nemzetvédelmi Kollégiumának posztgraduális továbbképzésén részt vett Kovács Péternek a sajtóhoz? Annyi, hogy 1997-1998-ban éppen a kolozsvári területi rádióstúdiónál dolgozott szerkesztőként (ifjúsági műsorokban), 1999-ben pedig sajtóelőadóként kezdte az RMDSZ sajtóirodájánál.
Lapunk információi szerint Kovácsnak az ügyvezető elnöki posztról való – hónapok óta tervezett – távozása mögött belső személyi ellentétek lapulnak. Több forrásból is úgy értesültünk, hogy a szövetség második embere a Nagy Zoltánnal, Kelemen Hunor elnök kabinetigazgatójával – valamint utóbbi feleségével, a sajtótanácsosi tisztségről frissen lemondott Nagy-Debreczeni Hajnallal – régóta fennálló nézeteltérései miatt döntött úgy, hogy nem folytatja tovább az alakulatban. A hatalmi harcot már csak azért is volt nehéz csillapítani, hogy a szövetségi elnök bizalmasának számító Nagy egyúttal ügyvezető alelnöki tisztséget is betöltött az RMDSZ-nél, vagyis Kovács közvetlen beosztottja volt.
Kovács Péter egyébként nyolc évig töltött be alelnöki tisztséget a kolozsvári ügyvezető elnökségen, 2011-ben pedig – Kelemen Hunor megválasztása után nem sokkal, az elnök javaslatára – megkapta a frissen létesült főtitkári posztot, amelyet 2015-től „visszakereszteltek" ügyvezető elnökségre. Az RMDSZ „ fő megmondóemberének" számító politikus államtitkári rangban irányította az Országos Ifjúsági Hatóságot is, emellett 2003-2007 között a Communitas Alapítvány igazgatója volt. A 2009 óta rendezett választásokon az RMDSZ kampányfőnökeként is tevékenykedett.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)