Johannis kihirdette az erdészeti kerettörvényt
Klaus Johannis államfő pénteken kihirdette a parlamenttől módosítás nélkül visszakapott erdészeti törvénykönyvet. Mint ismeretes, Johannis a Versenytanács figyelmeztetése nyomán egyebek közt azt a cikkelyt kifogásolta, amelyek megakadályozná, hogy egy cégcsoport monopolhelyzetbe jusson a favásárlás során.
A jobbközép elnökkel szemben álló szociáldemokrata parlamenti többség az erdőket féltő társadalmi megmozdulások hatására alapozva mindkét házban elvetette az államfő által kért törvénymódosításokat. Ponta korábban azzal vádolta az államfőhöz közel álló ellenzéki liberálisokat, hogy külföldi fafeldolgozó cégek nyomására vették rá az elnököt: kérje a monopóliumellenes rendelkezés törlését. Johannis szokatlanul éles hangnemben utasította el a feltételezést, amellyel szerinte Ponta burkoltan befolyással való üzérkedéssel, vagyis korrupcióval gyanúsította meg őt és az elnöki hivatalt.
Johannis egy interjúban rámutatott: német nemzetiségére alapozva próbálták a szociáldemokraták elhitetni róla, hogy egy osztrák fafeldolgozó cég, a Romániában piacvezető Holzindustrie Schweighofer érdekeit védi. Ugyanakkor az osztrák fafeldolgozó társaság kilátásba helyezte, hogy kivonul az országból az új erdészeti törvény miatt, ezáltal pedig a cég szerint mintegy háromezer munkahely kerül veszélybe Romániában. A Holzindustrie Schweighofer arra hívta fel a figyelmet, hogy a kerettörvény egyes kereskedelmi és befektetési megállapodásokat, valamint a piaci verseny európai szabályait is sértheti.
Székelyhon.ro

Zöld út a fűrészüzemnek (Környezetvédelmi engedélyt kapott a Schweighofer)
Megkapja a környezetvédelmi engedélyt rétyi fűrészüzeme számára a Holzindustrie Schweighofer (HS) – a dokumentum kiállításáról tegnap döntött a háromszéki környezetvédelmi hivatal illetékes szakbizottsága. Az osztrák fafeldolgozó tevékenységét ellenző civil szervezetek kilátásba helyezték, jogi úton támadják meg a határozatot.
A HS gyára környezetvédelmi engedélyének kiállításáról Gheorghe Neagu intézményvezető számolt be a Háromszék érdeklődésére, megjegyezvén: a kérelmezési iratcsomó szükséges kiegészítése is megtörtént a beruházó részéről. Az illetékes testület döntése kapcsán a következő 15 napban várják az esetleges észrevételeket, ezt követően kiállítják a rétyi fűrészüzem számára a környezetvédelmi jóváhagyásra vonatkozó dokumentumot. Neagu elmondta, a jelzett időszakban beérkező észrevételek nem írják felül vagy semmisítik meg a szakbizottság döntését. Valószínűbb, hogy a bírósági utat választjuk az észrevételezés helyett – reagált a környezetvédelmi hivatal döntésére Toró Attila, hozzáfűzve, a kérdésben már egyeztetett a fogarasi Neuer Weg, illetve a bukaresti BankWatch Egyesülettel. A környezetvédelmi aktivista kifejtette, számítottak erre a döntésre, ám nem tekintik lezártnak az ügyet, a jövőben is figyelemmel követik majd a Réty szomszédságában létrehozott gyár tevékenységét, a 112-es hívószámon pedig minden rönkszállító autó rakományát ellenőriztetik. Leszögezte azt is, mindent megtesznek azért, hogy a megyei önkormányzat vezetőségének felelősségét az engedélyeztetési folyamatban nyilvánosságra hozzák. Közben a HS rétyi fűrészüzeme kapcsán indított jogi eljárások is folytatódnak, július közepén a beruházás területrendezési terve ellen kezdeményezett ügyet tűzi napirendjére az illetékes bíróság – összegzett Toró Attila.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Halogatások országa
A fontos törvények valahogy mindig késnek Romániában. Elhallgatják, elaltatják, elügyeskedik őket. Ez történt a faexportot felfüggesztő jogszabállyal, melyet a legnagyobb tüntetések hevében, májusban ígért meg Victor Ponta miniszterelnök. Aztán minden bizonnyal győzött a falobbi, mert az a kabinet, amelyik alig lép ki a rendeletekkel való kormányzásból, hirtelen jobbnak látta, ha a parlamenttel végezteti el a piszkos munkát.
Honatyáinknak természetesen nem volt idejük ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni, megvádolt társaik körül kellett védőbástyát alkotniuk, saját nyugdíjukról gondoskodniuk, s lám, a farönkök kivitelét korlátozó törvény nem került napirendre, így a nagy feldolgozók – például a Holzindustrie Schweighofer – nyugodtan vihetik az akár illegálisan kitermelt nyersanyagot külföldre. Fogyhat Románia zöld aranya, majd valamikor szeptemberben, októberben napirendre kerül a jogszabály, amely augusztus végéig korlátozta volna a rönkexportot.
Nem sieti el a kormány a közbeszerzési törvénycsomag kidolgozását sem, bár évek óta tudni, égető szükség lenne az ésszerűbb szabályozásra. Félbehagyott munkálatok százai, elveszített eurómilliók bizonyítják ezt. Elkészült egy változat az év elején, de kiderült, az Európai Bizottság nem fogadja el, a közösségi normák sajátos romániai értelmezése nem a zökkenőmentes működést, sokkal inkább a korrupciót táplálná. Hogy nem alaptalanok a brüsszeli aggodalmak, jól bizonyítják az elmúlt időszakban leleplezett ügyek százai. Márciusban, majd áprilisban Victor Ponta június végére ígérte az új jogszabályt, és később megerősítette Eugen Teodorovici európai ügyekért felelős miniszter is (ma már ő sincs a helyén): sikerült megállapodniuk az EU-val, készül a modern, igazságos, átlátható törvénycsomag, a parlamenti ülésszak végéig meglesz. Honatyáink már vidáman szabadságolnak, de a jogszabályoknak híre-hamva sincs, a bukaresti zűrzavarban, a Törökországban gyógyuló miniszterelnökkel odalett prioritása. Pedig égető szükségét jól mutatják Sepsiszentgyörgyön is a feltúrt utak, a nemrég felújított, de már omladozó terek. Előbbiek esetében áll a munka, mert a vesztes cégek bíróságon emeltek kifogást, hónapokig eltarthat, míg ítélet születik, és új licitet írhat ki a városháza, a már kész, de ramatyul elvégzett munkát pedig nem hajlandó kijavítani a kivitelező, a legolcsóbb ajánlat kötelező elfogadása garancia a rossz minőségre. Ez csak két példa közvetlen környezetünkből, száz, ezer hasonló eset található országszerte.
Mindkét jogszabály késlekedése azt mutatja, hiába a heves korrupcióellenes harc, akik eddig nyerészkedtek, még néhány hónapig, évig élvezni próbálják a zavaros, hiányos szabályozás áldásait. Akik feladata pedig a jogszabályok készítése, elfogadása lenne, inkább saját érdekeikkel törődnek, mintsem a közösség szolgálatával.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beindult a fenyővágóhíd (A civilek folytatják a tiltakozást)
Beindította a termelést rétyi fűrészüzemében a Holzindustrie Schweighofer (HS) osztrák óriásvállalat. A papíron 800 ezer köbméter fenyőrönk feldolgozására alkalmas telep egy hete történt beüzemeléséről maga a vállalat számolt be honlapján. A háromszéki beruházást ellenző civilek egyelőre tudomásul veszik a helyzetet, de nem adják fel: jövő hónapban folytatják a bírósági eljárásokat, illetve várhatóan az utcai tiltakozásokat.
Az óriáscég honlapján augusztus 20-án jelent meg az a viszonylag szűkszavú, jórészt már ismert adatokat felsorakoztató tájékoztató, mely szerint a Réty határában hetven hektáron felépített fűrésztelepen augusztus 17-én elkezdődött a feldolgozási tevékenység, miután minden ehhez szükséges engedélyt sikerült beszerezniük.
Noha a vállalat semmilyen részletesebb közléssel nem szolgált, tény, hogy hétvégén már készáru, valamint fűrészporrakás állt felhalmozva a telep udvarán, illetve rönkszállító kocsik, alaposan megrakott nyerges vontatók is érkeztek az üzemhez. A cég tájékoztatója a továbbiakban felsorolja az eddig már több rendben is nyilvánosságra hozott tudnivalókat, a beruházás értékét, a létrejövő munkahelyek számát – 650 állást ígértek. Utóbbi kapcsán hangsúlyozzák, az csak a telep teljes kapacitáson való működtetése esetén érvényes. Arról, hogy jelenleg milyen hatásfokkal üzemel a telep, illetve pontosan hány személyt alkalmaztak eddig, a vállalat nem közöl információkat. A beruházást ellenző civilek egyelőre tudomásul veszik az új helyzetet – mondta el lapunk érdeklődésére Toró Attila. A sepsiszentgyörgyi aktivista kifejtette: szeptemberben folytatódnak azok a perek, amelyeket a fogarasi Neuer Weg, valamint a bukaresti BankWatch egyesület indított a Holzindustrie Schweig­hofer ellen. A jogi eljárások során egyebek mellett a rétyi beruházás területrendezési tervét, az építési engedélyt, illetve a kapcsolódó engedélyezési folyamatot is megtámadták. Tudomása szerint szeptember 10-étől várhatóak a következő tárgyalások, majd 20-ától elviekben az illegális erdőirtások elleni utcai tiltakozásokat is újrakezdik. A Holzindustrie Schweighofer ellen egyébként az elmúlt hetekben újabb vádak láttak napvilágot. Legutóbb a Rise Project portál hozta nyilvánosságra, hogy a környezetvédelmi szaktárca ellenőrzést végzett 2014 januárja, valamint 2015 áprilisa között a cég radóci és szászsebesi gyárainál, és az erről készült jelentésben az áll: tisztázatlan eredetű, származási tanúsítvány nélküli fát is átvettek nagy tételben (megközelítőleg 166 ezer köbmétert) a beszállítótól (huszonhét vállalkozástól). A HS a portálnak küldött állásfoglalásában általánosságban tagadja a vádakat. Leszögezik: a minisztériumtól még nem kapták kézhez a jelentést, és hangsúlyozzák, illegálisan kitermelt fát semmilyen körülmények között nem vesznek át, sőt, a faanyag teljes útja lekövethető a kitermeléstől a gyárba jutásig. Az átvett és a leszerződött mennyiségek közötti különbséget azzal magyarázzák, hogy három hónapra szóló megállapodásokat kötnek, és ez idő alatt a havonta szállított rönkmennyiség különbözhet a kitermelési körülmények függvényében.
A minisztériumi jelentésből a Rise Project szerint az is kiderül, hogy az elektromos áramot, valamint a szárításra felhasznált hőt termelő erőművekben nem fahulladékot, hanem feldolgozásra alkalmas rönköket használnak fel, ezzel párhuzamosan pedig a vállalat egymás után „zsebeli be” a zöldbizonylatokat. A HS közleményében ennek kapcsán az olvasható: a megfelelő minőségű rönköket csak fűrészáru előállításához használják, mivel gazdasági szempontból ennek sokkal nagyobb a hozadéka, mint az energiatermelésnek, ami egyébként csak másodlagos a vállalat számára.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új úton az Arbor Vállalkozók Szövetsége
Még ebben az évben létre kell hozni a gyergyószéki vállalkozások tömörülését, egy úgynevezett klasztert – ez a közeljövő célja az Arbor Vállalkozók Szövetsége megújult vezetősége számára.
Nemcsak „fásokról” van szó, hanem számos olyan ágazatot is egybefognának, ami a faipar nélkül nehéz helyzetbe kerülne. A gyergyószéki klasztert még ebben az évben szeretnék megalakítani – jelentette be Bajkó Tibor (fotónkon), az Arbor Vállalkozók Szövetsége új elnöke. Az új Arbor vezető egy több mint harmincpontos „tennivaló listával” vág neki az új kihívásnak. A szövetségnél Molnár Judith helyét veszi át Bajkó, akinek elismeréssel köszönték meg az eddigi tevékenységét, és lecserélték a Köllő István által irányított adminisztrációt is. A mindennapi ügymenetet ezután Madaras Gyöngyvér látja el – közölték. Az alelnöki tisztséget három személy, Csata Levente, Bencze Attila és Isa István töltik be. Ugyanakkor székhelyváltoztatásra is sor kerül, a szervezet szeptember 1-jétől a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos utca 208/A címen, a Tig-rad irodaépületében működik.
Leszögezik, az új vezetés prioritása a klaszter létrehozása, ami ugyan elsősorban faipari cégeket fogná egybe, de várják más gazdasági ágazatok képviselőit is, akár szállításban, akár például a turizmusban érdekeltek. Az Arbor ugyanakkor visszatérne azokhoz a tevékenységekhez, amelyek a korábbi években vonzóvá tették a vállalkozások számára, azaz szakmai kurzusokat szervezne, tanácsadással segítene a cégeknek tevékenységük fejlesztésére.
Az új Arbor-elnök hozzátette, az a tapasztalat, hogy a nyugati vásárló-partnerek szívesebben kötnek szerződéseket olyan cégekkel, amelyek valamilyen megbízható szervezet tagjai, hiszen ez garanciát is jelent az adott cég komolyságára. Ugyanakkor a szövetség más, már látható előnyeit is sorolja. A Schweighofer fűrészüzem elleni küzdelmet is teljesen hiábavalónak hitték sokan, de amikor az Arbor és számos hasonló szervezet összefogott, és egyre szélesebb körben tudták megismertetni az osztrák gyár Székelyföldre településének veszélyeit, sikerült több tekintetben is visszaszorítani az osztrák betelepülés lehetséges következményeit. „Nem az a cél, hogy a fa egyszerűen kitermelődjön és eladódjon, hanem hogy itt, helyben legyen felhasználva, feldolgozva, minél gazdaságosabban. Ma is rengeteg rönkszállító kamionnyi fa hordja el a fát. Akik viszik, azok nem Arbor tagok” – szögezte le Bajkó Tibor.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Újabb perrel támadnak (Holzindustrie Schweighofer-ügy)
A negyedik pert is elindították a Holzindustrie Schweighofer rétyi fűrészüzemének ügyében a beruházást ellenző civil szervezetek. Ezúttal az időközben megépült és már termelő telep hőerőművének környezetvédelmi engedélyét szándékoznak felfüggesztetni.
A legfrissebb per keresetét szeptember kilencedikén nyújtotta be a kolozsvári törvényszékhez közösen az E-JUST, a Bankwatch Romania, a Greenpeace Romania és a Neuer Weg szervezet. Az alperes ez alkalommal Kovászna Megye Tanácsa, valamint az osztrák óriásvállalat tulajdonában lévő Bioelectrica Transilvania cég. A környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek a Neuer Weg honlapján megjelent tájékoztatás szerint azt szeretnék elérni, hogy az ítélőszék időszakosan függessze fel a fűrésztelepen bioenergia-termelés alapon működő hőerőmű környezetvédelmi engedélyét, majd – mint írják – a dokumentum semmissé tétele a céljuk.
Hans Hedrich, a fogarasi Neuer Weg Egyesület alelnöke lapunk érdeklődésére kifejtette: a szeptember elején elindított bírósági eljárást arra alapozzák, hogy az engedélyezés során a hatóságok nem tartották be az Európai Unió egyes vonatkozó előírásait. Azzal, hogy a fűrésztelep, illetve a hőerőmű környezetvédelmi engedélyeztetését külön folytatták le, az uniós szabályok ellen vétettek, melyek tiltják ezt az eljárást. Hedrich hozzátette: a hőerőművel ugyanakkor a környéken lévő Natura 2000 besorolású területeket is veszélyezteti a fűrésztelep. Ennek bizonyítása a felperesek feladata, így hamarosan egy tanulmányt kell elkészíttetniük, amelyből kitűnik, hogy helytálló a megállapítás. Érdeklődésünkre, hogy mikor várható az első tárgyalás a legfrissebb perben, Hedrich elmondta: reményeik szerint a kolozsvári ítélőszék egy hónapon belül megejti azt. A választás egyébként nem véletlenül esett Kolozsvárra, a környezetvédelmi szervezetek ugyanis azt tapasztalták, hogy a bukaresti bíróságokkal ellentétben, itt nincs annyi időhúzás. Sajnos, a fővárosban azt kellett látniuk, hogy több hónap késéssel kerítettek sort az első tárgyalásra, majd azt követően halasztás halasztást ért.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beismerte a Schweighofer, hogy dolgozik
Több mint két hónapos késéssel jelentette be a Holzindustrie Schweighofer, hogy elkezdte a termelést a rétyi fűrészüzemében.
A vállalat keddi keltezésű sajtóközleménye ezt friss információként tálalja annak ellenére, hogy a fafeldolgozás már augusztus óta hivatalosan zajlik – az osztrák cég honlapján is ez a dátum szerepel –, mi több, a környezetvédők már áprilisban jelezték, hogy a háromszéki üzemben már tavasszal is dolgoztak, amikor még engedélyük sem volt a működésre.
A hírverés hatására, mint ismeretes, aztán májusban leállították a termelést, és augusztusban az engedélyek birtokában indították újra. A sokat bírált osztrák cég keddi sajtóközleménye azonban tartalmaz új információkat is: például azt, hogy jelenleg 300 személyt foglalkoztatnak, később azonban 650-re növelnék a foglalkoztatottak számát. A közlemény kitér arra is, hogy a rétyi feldolgozó 150 millió eurós befektetésből valósult meg, de közvetve a beszállítók révén összesen 2000 munkavállalót foglalkoztatna a térségben.
A gyár építését 2013 decemberében kezdték el 70 hektáros területen, az üzem évi kapacitása 800 ezer köbméter rönk. Aláhúzzák, a nyersanyag kizárólag olyan erdőkből származik, ahol fenntartható gazdálkodást folytatnak, de Lengyelországból, Magyarországról, Ausztriából, Horvátországból és Szlovéniából is vásárolnak fát. A rétyi gyár az egyik legnagyobb Kovászna megyei adófizető lesz, évi 6,8 millió eurót fizetnek be az államkasszába.
A közleményben arra is kitérnek, hogy a rétyi beruházás a helyi közösség számára is fontos, hiszen több oktatási és egészségügyi projektet támogatnak. Emlékeztetnek, hogy az első romániai gyárat 2003-ban nyitották meg Szászsebesen, jelenleg négy gyárukban több mint 3000 munkahelyet teremtettek, 778 ezer eurót fektettek be, és az elmúlt négy év alatt több mint 100 millió euró adót fizettek.
Arra is felhívják a figyelmet, hogy a nyereséget befektették, ugyanakkor több mint egymillió köbméter rönköt importálnak a szomszédos országokból, ami után több mint 40 millió lej vámilletéket fizettek, miközben Romániából évente 400 ezer köbméter feldolgozatlan rönk megy exportra, elsősorban Távol-Keletre.
Amint arról beszámoltunk, a múlt héten nemzetközi környezetvédelmi szervezetek, köztük az amerikai Environmental Investigation Agency (EIA) Bécsben tartottak sajtótájékoztatót, arra kérve az osztrák hatóságokat, hogy vizsgálják ki a HS tevékenységét, mint mondták, bizonyítani tudják, hogy a vállalat illegálisan kivágott fát is felvásárol.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Közbirtokosság: siker és buktatók
Egy falu életében meghatározó gazdasági és közösség-összetartó szerepe van a tizenhat évvel ezelőtt újraalakult közbirtokosságoknak. Noha mindenik más és más adottságokkal, lehetőségekkel rendelkezik, előfordul, hogy külső tényezők vagy belső viszályok nehezítik működésüket. Riportunkban a jelenlegi helyzetet járjuk körül, főként a csíki közbirtokosságok tükrében.
A közbirtokossági tagok jogaikat a közbirtokossági közgyűlésen szavazataikkal gyakorolták. A szavazati jog arányban volt a közbirtokossági vagyonrészükkel, melyekből a különböző alapszabályzatok szerint különböző részesedésekhez volt joguk – írja a tulajdon-visszaadásokért harcoló Garda Dezső A székely közbirtokosság című munkájának első kötetében. A közbirtokosságok újraalakulását a 2000. évi 1-es számú, az államosított erdők és mezőgazdasági földterületek visszaszolgáltatására vonatkozó törvény tette lehetővé.
„A közbirtokosságok szinte egy időben alakultak meg. Nagyjából ugyanazt a statútumot fogadtuk el, aztán az évek folyamán voltak módosítások, mindenki a helyi igények és adottságok szerint belevitt, vagy kivett valamit” – mutatott rá Biró Károly, a csíkszenttamási Terkő Közbirtokosság elnöke.
A közbirtokosságokat a tagok alapították, mint résztulajdonosok. Volt, ahol bizonyos összegeket is összepótoltak, hogy el tudjanak indulni. Jére Elemér szinte az újraalakulás óta elnöke a csíkjenőfalvi közbirtokosságnak. „Az indulás nagyon nehéz volt, hiányzott a tőke. Volt egy idősebb korosztály, ők tudták, milyen területeket kell visszaigényelni, mi voltunk, akik visszavettük. Próbáltunk minden területet telekkönyveztetni. Azt tapasztaltuk, ha elődeink annak idején nem rendben hagyták volna hátra jussukat, soha nem lehetett volna visszavenni.”
Harc a területekért
Kevés az a közbirtokosság, ahol teljes mértékben visszakapták a területeket. A csíkszentgyörgyi ezek közé tartozik. „A területek visszaadásakor az egyes törvények megállapítottak egy felső határt, ez húsz hektár volt. Amikor az erdészet átadta nekünk területeinket, épp emiatt maradtak még részek, amelyeket odaadtak Bánkfalvának. Rá öt évre jött a 247-es törvény, amelyben eltörölték a felső határt és visszaadták a jog szerint járó teljes területeket. Nekünk a tanács területeiből mértek ki annyit, amennyit elvettek. Ilyen szempontból utolsó négyzetméterig visszakaptuk” – nyugtázta Kézdi József elnök.
Nem mindenik közbirtokosság van azonban ilyen szerencsésnek mondható helyzetben. Főként a Hargita megyével szomszédos – Bákó, Neamţ – megyékben található egykori közbirtokossági területekért kellett megharcolniuk, vannak olyanok, amelyekért a mai napig perelnek.
Hat község adminisztrációs határában fekszenek a borzsovai közbirtokosság területei. 2005-ig telekkönyveztetni tudták a Hargita megyei területeket, de a Bákó megyében találhatóakat nem. Gyimesben 416 hektár erdőt csak birtokbavételi jegyzőkönyvvel vettek át, de nem sikerült telekkönyveztetni. „2008-ban bepereltük a helyi tanácsokat, hogy oldják meg a problémákat. A gyimesinél kijött a végzés, hogy adják ki a tulajdonjogi papírt, de azóta sem tették ezt meg. Most újból perelünk a gyimesi és az ágasi tanáccsal is, tehát még mindig folynak a harcok” – jegyezte meg Péter István elnök. Olyan eset is volt, amikor egy Neamţ megyei területi vitára vonatkozó bírósági döntést nyolc év után tudtak érvénybe léptetni. „2014-ben sikerült úgymond besárgítanunk, azaz telekkönyveztetnünk a területet. A nyolc év alatt a Földet biztos kétszer körbe kerültük volna, annyit jártunk a szomszédos megyébe ügyintézni. Azt hallom a kollégáktól, hogy sok helyen jelenleg is folynak a viták a területek fölött. Az agrárreform idején több mint 470 hektárt vettek el, azokat nem is kértük” – magyarázta a csíkkarcfalvi közbirtokosság elnöke. A dánfalvi közbirtokosság is rendelkezik olyan Bákó és Neamţ megyei területekkel, amelyeket nehezen kapott vissza. Amikor 2009-ben a jelenlegi vezetőség átvette a közbirtokosság irányítását, a korábbi vezetőtanácstól több pert „örököltek”, amelyek részben terület-visszaszerzéssel, részben vásárlással kapcsolatosak voltak. „A területeinkből nem kaptuk vissza az összeset, hiányoznak azok, amelyekre a földreform idején a románságot rátelepítették” – magyarázta a vezetőtanács egyik tagja. Mivel a felcsíki falvak közbirtokosságai hasonló helyzetben vannak, gondolkodtak azon, hogy közösen próbálják meg visszaszerezni ezeket a területeket, viszont ameddig „erősebb képviselet nem lesz a hátuk mögött”, addig fölösleges pénzkiadásnak látják a pereskedést.
Olyan esetről is tudni, amikor nem más megyebeli önkormányzatokkal, hanem a saját településen levő polgármesteri hivatallal kénytelenek vitatkozni. „Az egyetlen konfliktusunk a polgármesteri hivatallal van: nem adják ki a birtoklevelet – ha bizonyítanunk kell, hogy tulajdonosok vagyunk, nem tudjuk” – vázolta Tatár Adolf, a csíkszentmihályi közbirtokosság elnöke. A Tusnád Közbirtokosságnak is vannak még követelései Tusnádfürdő területeivel kapcsolatban, hiszen korábban a fürdőváros a közbirtokosság területén jött létre. A visszaigényelt 1500 hektár területből 836 hektárt kapott vissza a Csíksomlyó Közbirtokosság, ezt aztán 1100 hektárig sikerült „feltornászniuk”. A Csíkcsicsói Közbirtokosságtól 3570 hektár területet államosítottak, mostanig 3385 hektárt kaptak vissza. Ebből 600 hektárra nincs birtoklevelük, de használják. „2010-ben kaptunk egy tulajdonbahelyezési lapot, de azóta sem történt semmi. Emiatt büntetést is kaptunk a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökségtől (APIA), mert csökkent a terület mérete. A faluban a területek visszamérése körül voltak-vannak problémák, nagy volt annak idején az összevisszaság” – mondta Kósa Imre, a közbirtokosság elnöke.
Felemás erdőgazdálkodás
Egyes közbirtokosságok területének bizonyos százaléka védett terület, ezeken a részeken csak a szigorú előírások szerint tudnak gazdálkodni. A Csíkszentmárton községben működő Aklos Közbirtokosság erdős területeinek kétharmada Bákó megyében található, ennek a résznek a hatvan százaléka pedig védett erdő. Gondos Imre elnöktől tudjuk: utóbbinak körülbelül az egyharmadát tudják hasznosítani. Csíkszentdomokoson a közbirtokosság területén egy 673 hektáros nemzeti park is található. „Ez a Nagyhagymás. Szép látvány, turisztikai jelentőségű, de fenn kell tartani, tehát ennek csak költsége van, hozadéka nincs. Törvény van rá, hogy kártalanítást kellene kapjunk 2008 óta, de nem adták. Pedig elég nagy összegről lenne szó. A 673 hektárból 565 hektár erdő, a többi szikla, ugyanakkor van még egy védőzóna, 350 hektár, amelyben szintén csak karbantartási munkákat végezhetünk. A gazdálkodás ki van zárva. Ezenkívül van még egy 1100 hektáros Natura 2000-es területünk, tehát eléggé nagy részen csak feltételekhez kötött munkálatokat végezhetünk” – magyarázta az elnök, László Lajos. A lázárfalvi Szent Anna közbirtokosság területén, egy 88 hektáros részen található a Mohos tőzegláp. Ez telekkönyvileg legelős területnek számít, de ezen a részen nem tudnak gazdálkodni. „Volt egy hatalmas bogártámadásunk egy hektáron, a megtámadt fákat viszont nehezen lehet kitermelni. Korlátokat szab, hogy csak télen, kézzel lehet kihozni a fákat, hogy a sok védett faj ne sérüljön.”
A csíksomlyói közbirtokosság elnöke, Mátéffy Győző elmondta, a Hármashalom-oltárnál és környékén, a pünkösdi búcsú helyszínén nem lehet erdőgazdálkodást folytatni. „Csak úgy, ha száraz a fa. Akkor negyvenen felhívnak, hogy megint van egy száraz fa, mikor vágjuk le, ha pedig levágtuk, akkor negyvenen jelentkeznek, hogy megint vágják Somlyón az erdőt. Olyan kitettségű területeink vannak, amelyek inkább parkerdők, így nyilván nem hoznak bevételt, csak költségeik vannak.”
Elaprózódó jogok
Általában egy hektár terület egy jognak felel meg, de van rá eset, hogy már 50 ár is egy jog, 50 áron felül már két jognak számít, ha kevés a közbirtokossági terület. Sok közbirtokosságnál egy tag nem birtokolhat többet az összjogok öt százalékánál, éppen azért, hogy ne egy-két kézbe tömörüljön a vagyon és a döntéshozatal. Adás-vétel kevés akad az utóbbi években, annak is köszönhetően, hogy van olyan közbirtokosság, ahol egy jog után 300 lej osztalékot adnak évente, de átlagban is 100–150 lej jár.
Amennyiben eladás történik – azt is szigorúan rögzíti az alapszabályzat, hogyan kell ez ennek megtörténnie –, többnyire a három vagy öt év egy jog után járó osztalék összegét kérik. Tehát egy jog átlagban 300–1000 lej között vásárolható. Szigorúan csak tagoknak!
A legtöbb helyen a jogtulajdonos elhunyta után válhat teljes értékű taggá a jogutód. Van olyan közbirtokosság, ahol módosítottak az alapszabályzat erre vonatkozó előírásán, amiatt, hogy ne öregedjen ki a közbirtokosság és a fiataloknak is legyen beleszólásuk az ügyekbe. „Én a konzervatívabb álláspontot képviseltem mindig, mert őseink nem véletlenül alakították így. Egy vagyont összetartani általában úgy lehet, hogyha az egységet valamilyenképpen megtartjuk. Ha szabad adás-vétel lett volna vagy adományozás, akkor már rég nem lenne közbirtokosság, vagy ha létezne is, semmiképp nem ilyen formában. Őseink a gyökerekhez ragaszkodtak és a közbirtokosság léte most is ettől függ. Sok fiatal azt mondja, hogy jó volna megváltoztatni az alapszabályzatot, hogy még a tag éltében rendelkezhessen a fiatal generáció családon belül a joggal” – magyarázta Sárosi Béla, a csíkrákosi Pogányvár közbirtokosság volt elnöke.
„Nekünk van egy alapszabály-módosításunk az eredetihez képest. Hogyha a tagunk idős, az egészségügyi állapota nem engedi meg, hogy aktívan részt vegyen a közgyűléseken, akkor megbízhatja az egyik gyerekét, hogy az érdekeit képviselje. Sajnos mindenütt problémát okoz, hogy egyre jobban elaprózódnak a tulajdonrészek. Külső személy nem jut be a közbirtokosságba: egy esetben engedi ezt meg az alapszabályunk, ha a közbirtokossági területtel határos erdőt birtokol, ám ehhez is külön nagygyűlési határozat kell. Ezt a zárt rendszert lehet vitatni, van előnye és hátránya egyaránt, de én azt mondom, hogy ez így jól volt kitalálva” – ezt már Gondos Imre, a csíkszentmártoni birtokosság elnöke mondta.
A vezetőtanácsot eleinte mindenhol három évre választották, most már egyes helyeken négy, esetleg ötéves mandátuma van. A vezetőtanács többnyire öttagú, mellettük működik egy háromtagú cenzorbizottság.
Belső viszályok
Néhány közbirtokosság működését a belső viszályok időszakosan megbénították. Ezek is most már újrakezdték működésüket, de az évek során zajlott pereskedések, egymás feljelentése, a közbirtokosság működésképtelenné tétele óriási anyagi károkat okozott. A kászonimpéri közbirtokosságnak 2008 és 2010 között nem volt vezetősége. „Volt, aki azt jósolta, hogy még két éve van hátra ennek a közbirtokosságnak. De mondtuk, hogy egy közbirtokosságot csak be lehet buktatni, az magától nem bukik be, mert van vagyona. Amikor átvettük a vezetését, körülbelül egymillió lej tartozása volt, 2010-ig nem volt könyvelése sem. Nem vezetőtanácsi tagként kerültünk ide, hanem elnöki rendelettel kinevezett a bíró. Attól a perctől tudtuk az ügyeket intézni. 2014 decemberében tudtunk egy normális gyűlést összehívni, ahol aztán a tagok megválasztották a mostani vezetőtanácsot” – magyarázta Sánta András, a közbirtokosság jelenlegi elnöke. A csatószegi Aszó közbirtokosság utóbbi három évét is perek, viták jellemzik. A 2012-ben történt tisztújítás miatt kezdődött a viharos időszak, amely odáig fajult, hogy működésképtelenné vált a szervezet. Bors Dénes elnök szerint megoldódni látszanak a dolgok. De ugyanígy szinte áldozata lett a belső pereskedésnek a kászonújfalvi közbirtokosság is.
Mivel sok helyen a tagok harminc–negyven százaléka már nem lakik a településen, és felhatalmazást sem küldenek, megesik, hogy nehéz összehívni a döntőképes gyűléseket: első összehívásra ugyanis a kétharmad, második összehívásra a fele plusz egy jog kell jelen legyen. „Nagyon nehéz a közgyűléseket összehívni. Nekünk 2100 tagunk van és körülbelül 200 ember szokott eljönni gyűlésre. Sajnos így kell döntéseket hoznunk” – fejtették ki Domokoson. Csíkcsicsóban saját beléptetőrendszerük van, amely mutatja, hányan vannak jelen és a felhatalmazásokkal együtt hány jog van jelen a gyűlésen. Ez sok vitát megelőz. „Erre szükség volt, mert azelőtt olyan gyűlések is voltak, amelyeken épp hogy nem verekedtek.”
Maradjon az utódoknak is erdő
A közbirtokosságok újraalakulásától kezdődött el a rendes erdőgazdálkodás – vélik szinte egyöntetűen az elnökök. Rengeteg vád éri a közbirtokosságokat, hogy letarolják az ország erdejeit. Az üzemtervben meg van határozva, hogy a kivágott részt két év múlva be kell ültetni.
Őrzésre a birtokosságok a Csíki Magánerdészettel vagy az állami erdészettel vannak szerződésben. Egyszerűbb a helyzetük ilyen szempontból azoknak, akiknek egy tömbben vannak a területeik, nem szétszórtan. Így is megesnek azonban kisebb-nagyobb falopások, de egy-egy nagyobb széldöntés vagy erdőtűz is jelentős károkat okoz.
Az ütemterv szerint előírtakat nem termelik ki mind, többen hangsúlyozzák, hogy maradjon az utódoknak is erdő. Ezért legtöbben a legelők után kapott területalapú támogatásból gazdálkodnak, illetve annak köszönhetően tudnak nagyobb befektetéseket eszközölni, illetve nagyobb osztalékot adni a tagoknak.
A kötelező legelőtakarításokhoz, csemeteültetésekhez helyi napszámosokat fogadnak a legtöbben, abból a megfontoltságból, hogy a pénz maradjon a faluban. De saját kitermelő csoporttal rendelkező közbirtokosság is van. Főként a felcsíki falvakban fektetnek hangsúlyt arra, hogy elsősorban a helyi fafeldolgozóknak adják el a fát. Aki nem maga termeli ki, többnyire „lábán” adja el a fát meghívásos licit alapján. „Mindenki haragszik az osztrák Holzindustrie Schweighofer fafeldolgozó vállalatra, de ha nem jött volna Romániába, most megnézhetnénk a fa árát. Ha a többi terménynél is, például pityókánál, gabonánál, húsnál, tejnél jönne egy ilyen cég, az élelmiszerárak az égbe szöknének. Van nekünk is egy fűrészüzemünk. De ha nem lenne az osztrák cég, mi itt fűrészelgethetnénk s néznénk, hogy ki viszi el vajon. Addig az arab és a kínai piacra szállították a fát, de oda is csak bukaresti cégeken keresztül tudtuk eljuttatni a faanyagunkat” – emlékezett vissza a csíkszentgyörgyi közbirtokosság elnöke.
A csíki településeken az utóbbi években megnőtt az állattartók száma és az állatlétszám is. A közbirtokosságok hangsúlyt fektetnek az állattartó gazdákra is, segítik őket, ahogy tudják. Dánfalván például tavasszal és ősszel állatvásárt szerveznek, hogy az értékesítést is elősegítsék.
Kisebb-nagyobb beruházások
Mezei és erdei utakat, hidakat építenek, javítanak a közbirtokosságok, mivel fontos, hogy az emberek meg tudják közelíteni a területeiket. Van, ahol a községi utakat is ők javítják. Segítik a helybéli óvodákat, iskolákat, az egyházat – ravatalozókat építettek, templomfelújításokba pótoltak bele.
Legtöbb közbirtokosság mára már saját székhellyel rendelkezik. Van, ahol orvosi rendelőt is terveznek, hogy még jobban kihasználják az épületet. Van, ahol megvásárolták már az épületet, de még felújítás alatt van. Ritkán, de olyan közbirtokosság is akad, ahol nincs székhely, hiányolják is a meglétét.
Magánszemélyeket is támogatnak, legtöbbször anyagi segítségre szoruló, beteg embereket, akik nem tudják maguk a kezelésüket vagy műtétjüket fizetni. Ösztöndíjakat is osztanak továbbtanuló falubeli fiataloknak, akiknek felmenői közbirtokossági tagok, de olyan is van – például Kászonaltízen – , hogy gyerek születésekor adnak „babakelengyeként” egy bizonyos összeget a tagnak.
Ha a faluban épít közbirtokossági tag vagy jogutód, azt bizonyos mennyiségű épületfával segítik, ritkább esetben ingyen, általában kedvezményes áron kínálva fel számára az anyagot.
Van olyan közbirtokosság, amelyik valamilyen nagyobb befektetést is eszközöl, hogy hosszú távon jövedelmet is hozzon. A kászonaltízi, vacsárcsi és madéfalvi közbirtokosság gyümölcsfeldolgozót, a vacsárcsi, csíkrákosi, szépvízi, borzsovai, szentmiklósi például tejfeldolgozót hozott létre. Több helyen vendégházat működtetnek vagy rendezvénytermet korszerű konyhával felszerelve. Csicsóban sípályát és bányát is működtet a közbirtokosság, és több helyen működik saját fafeldolgozó is.
„A közbirtokosságnak biztosítania kell a tagok állatainak a legelőt, a tűzifát és az épületanyagot. Annak idején a közbirtokosságok nem osztottak ennyi pénzt – nem volt honnan, nem volt ilyen pénzes világ –, hanem részt adtak fából. Most osztunk pénzt is, fát is” – összegzett a borzsovai elnök.
Sok elnök egyetért abban, hogy az APIA-s pénzeknek köszönhetően tudnak megvalósítani elképzeléseket, osztalékot adni a tagságnak, ugyanakkor kevesebb fát kivágni, mint amennyit az üzemterv lehetősége megenged. A madéfalvi közbirtokosság elnöke szerint jó lenne, ha összefognának a közbirtokosságok és régiószinten egy-két nagyobb beruházást valósítanának meg. „Mindenkinek adakozunk most, mert mindenki hozzánk fordul. De egy-két komoly beruházást kellene megvalósítani régiószinten, és akkor munkahelyek jöhetnének létre.”
A közbirtokosságnak elsősorban a közösség összetartó erejévé kell válnia a jenőfalvi elnök szerint is. „Ha megszervezzük a különböző rendezvényeket, az emberek eljönnek, együtt vannak. Ha nincs összetartó erő, akkor mindenki csak von egyet a vállán. A közösségi szerep abban áll, hogy próbálunk két irányba nézni: a múltba, amiből tanulunk, és próbálunk jó előre nézni s tervezni.”
Péter Beáta. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A letarolt Erdély
Erdélyben már az 1879-es magyar erdőtörvény pontosította az erdőgazdálkodás módjait, főleg a fa hasznosításának mikéntjét. Már akkor a fás területek kihasználását engedélyhez kötötték, s ez egy ütemterv szerint történt. Volt erdőfelügyelő és erdőgondnok, de mellettük ott találhattuk az erdőmérnököt, az erdőmestert, az erdőőrt és főerdőőrt, s végül az erdőszolgát, vagyis a csőszt. A jogszabály még azt is előírta, hogy erdőrendészeti áthágást követ el az is, aki a saját erdejét „kiírtja vagy tarra vágja”. 
Ennek ugyebár szinte száznegyven esztendeje, közelebb napjainkhoz egy öreg erdész mondotta nekem, „ésszel kell a fával bánni”. Na, ez nem történik manapság. Törvénytelenül vágják tonnaszámra a fát, legyen az bármilyen fajta. A Greenpeace egyik legutóbbi jelentése szerint az illegális favágók óránként 3 hektáron teszik a nullával egyenlővé az erdőt. Nem hivatalos statisztika szerint évente 2 millió köbméter fát rabolnak el, mintegy 52,1 millió euróval szegényítve mindannyiunkat. Nem beszélve arról, hogy a maguk után hagyott kopasz hegyoldalakon lerohanó víz, a megmozdult talaj ráadást hoz a kárra. Erdély három megyéjében (Fehér, Kolozs, Máramaros) a kitermelt fa 78 százalékát nem törvényesen vágták ki, de a többiben sem kicsi ez az arány. Valakik nagyon meggazdagodtak ezen…
Időről időre felszisszennek a hatóságok, tartanak egy nagy ellenőrzést, megszorongatnak néhány törvénysértőt – amiként a napokban is teszik –, aztán minden visszazökken a régi kerékvágásba. Mert csak a maffialánc legalján lévőket szorongatják meg, a nagy rablókat nagyon ritkán bántják. Mert például, hiába tudja már ország–világ, hogy az osztrák Holzindustrie Schweighofer igen csak benne van a tilos faüzletben, erről az illetékesek egy halvány kérdést sem tettek fel nekik. Sőt, hallom, hogy a technokrata kormányt már idegesíti az erdők kinyírásának leállítása. A híres-nevezetes korrupcióellenes ügyészség pedig félrenéz, ha külföldi cég lopja az eurómilliókat. 
Úgy elgondolkoztam azon, hogy jó lenne 2016-ban gyakorlatba alkalmazni a magyar 1879-es törvényt, ha már a sajátjukat nem tudják. De ezt az akkori szigorral. S nem ártana, mint a Verespatak esetében, egy kis polgári tiltakozás sem. 
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ki védi meg az erdőket?
Károly brit trónörökös aggódik a nyaklótlan romániai erdőirtás, pontosabban Európa utolsó érintetlen erdőinek sorsa miatt. Az évente néhány napot Erdélyben nyaraló herceg a Greenpeace-nek adott nyilatkozatában adatokat és érveket sorolt fel véleményének alátámasztására, illetve a román hatóságok és természetvédők mozgósítására, és végül vitathatatlan királyi udvariassággal kijelentette: meggyőződése, hogy a románok képesek a hosszú távú erdőgazdálkodás kihívására méltóképpen megfelelni, hiszen ez mindannyiunk, gyermekeink és unokáink érdeke is.
Irigylésre méltó ez a jóindulat, amelynek címzettjei éppen azok, akik hagyták lekopasztani a Kárpátok lejtőit. Már nem csak eldugott helyeken irtanak, a Fogarasi-gerinc pár éve még összefüggő rengetegek által borított északi hegylábainak Brassó–Szeben országútról is ijesztő méretű fehér foltokat látni, még a papíron védett övezetek, nemzeti parkok területén is vágnak. Lentről, hazai polgári szintről nézve erdő nélkül maradt hegyeinket igen kevéssé lehetünk bizakodóak, inkább elkeseredésre és haragra van okunk. Mert van ennek az országnak minden megyéjében környezetvédelmi hivatal és őrség, állami erdőfelügyelőség, vízügyi hatóság, erdőtörvény, víz- és vadgazdálkodási törvény – és lehetne még folytatni a sort, de minek, ha mindezek mellett is úgy festünk, mint a senki földje, ahonnan csak az nem rabol, aki nem veszi magának a fáradtságot a favágáshoz? Hol az a korrupcióellenes szerv, amely ennek gátat vet? Nem elég a fatolvajokat elfogni, azzal még nem mentettük meg az erdőt, csak a tulajdonos szekérnyi fáját, no meg az állam részét (adóját, illetékét) belőle. Nálunk jóformán csak a civil szervezetek hangját hallani, bár ez sem elég erős: a zöld egyesületek még a takarítást sem győzik (mert még az amúgy szintén törvénytelen szemetelésnek sem képes gátat vetni semmi Romániában), s ha akad is néhánynak ereje törvényszegések feltárására, ezek a leleplezések következmények nélkül maradnak. Láthatjuk ezt a Schweighofernek szállított retyezáti rönkökkel, de van bőven más példa is. Maradjunk a Fogarasi-havasoknál: a sokkal nagyobb kiterjedésű déli oldalon a két világszép hegyi patakot már évekkel ezelőtt eltüntették, csövekbe zárták (teljesen törvénytelenül), és könnyű megjósolni, hogy a körülöttük kialakult élővilág – a pisztrángoktól a kőszáli sasig, a ritka virágoktól a százados fákig – halálra van ítélve. Most már nyugodtan (!) kivághatják az erdőt, ezzel csak lassú pusztulását, lábon való kiszáradását előzik meg. Felelősségre vonás nincs, és a módszer már Székelyföldet is elérte. A jövő láthatóan nem foglalkoztatja azokat, akik tehetnének is valamit az erdők és a benne élők védelmében. Igaz, a gyermekek és unokák igen nagy része hagyja itt ezt a földi édenkertet, amelynek értékei csak külföldről látszanak. Még néhány évig?
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megszüntetnék az RMDSZ-t
A két független képviselő, Bogdan Diaconu és Dan Tanasă olyan jogszabály-tervezetet nyújtott be a szenátusba, amelyben törvénytelennek, alkotmány- és államellenesnek nevezi az RMDSZ-t, s ezért felszámolását kérik. Biró Rozália az emberjogi, felekezeti és kisebbségi szakbizottság elnöke ennek kapcsán azt nyilatkozta, hogy a törvénytervezetet már eleve elutasította a törvénykezési hatóság, amely véleményezi a jogszabály-tervezeteket a szakbizottsági vitákat megelőzően.
„Nem tudnak bennünket mint politikai pártot a pártokra vonatkozó törvény alapján megszüntetni, ahogyan azt a törvénytervezetben szeretnék, hiszen gyakorlatilag kellene egy bírósági határozat. Az én álláspontom az, hogy a logika és gyakorlatilag a törvények, az alaptörvény tiszteletben tartása oda kell vezessen minden egyes parlamentben dolgozó munkatársat, hogy ezt elutasítsuk.” A törvénytervezet esetében a képviselőház a döntő fórum, mivel azonban az RMDSZ-es politikus szerint a kezdeményezés alaptörvénybe ütközik, nem látja esélyét a törvénytervezet jóváhagyásának. (Erdély FM) SZERZŐDÉSBONTÁSOK AZ ANTENA3-MAL. A Raiffeisen Bank után a Telekom Románia is felmondta az Antena3 hírcsatornával kötött reklámszerződéseit. Bár a Telekom cég a szerződésbontás okát nem pontosította, a vállalat döntésében nagy valószínűséggel szerepet játszott, hogy a múlt héten a médiavállalat székhelyéül szolgáló ingatlanok kilakoltatása körül kialakult botrányban a csatorna egy tízéves gyereket is bevont az adóhivatal döntése elleni tiltakozó kampányába. A Telekom Románia az Aktual24 megkeresésére megerősítette a szerződésbontást, magyarázatként pedig csak annyit fűzött hozzá, hogy a vállalat igyekszik megválogatni azokat a médiafelületeket, amelyeken a megfelelő célcsoporthoz eljutva tudja népszerűsíteni magát. A Raiffeisen Bank múlt héten jelentette be, hogy a hitelintézet többé nem reklámoz a hírcsatornán. A bank közleménye szerint a szakembereik folyamatosan elemzik a médiafelületek közönsége és a bank ügyfélszegmense közti kapcsolódási pontokat, illetve azt, hogy a partnerei mennyire illeszkednek a cég által képviselt értékekhez. A nagyvállalatok távozására már az Antena3 ügyvezető igazgatója, Mihai Gâdea is reagált, kijelentette, hogy „bíróságra ad” minden olyan vállalatot, amely „hasonló üzeneteket” oszt meg a nyilvánossággal. (Aktual24.ro) Nagy fakitermelőket vizsgálnak. A versenyhivatal bejelentette, hogy vizsgálatot indított fakitermelő nagyvállalatok, többek között a Schweighofer, a Kronospan Sebeş és az Egger Románia székhelyén. A vizsgálatok oka, hogy a jelek szerint a fakitermelő vállalatok megegyeztek egymás között arról, hogyan osztják fel maguk között a fapiacot, és hogyan rögzítik a fa eladási árát a Romsilva által hirdetett versenytárgyalásokon. Bogdan Chiriţoiu, a hatóság elnöke tegnap azt mondta, országos szintűre terjesztik ki a hónap elején Fehér és Hunyad megyében elindított ellenőrzéseket, és emlékeztetett arra, hogy a versenyhivatal ezzel párhuzamosan végez egy felmérést a fakitermelés piacán működő mechanizmusokról is. (Transindex) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Három év letöltendőt kapott Olosz Gergely 
Három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon a bukaresti táblabíróság Olosz Gergelyt, az RMDSZ volt szenátorát egy korrupciós ügyben – adta hírül a Mediafax hírügynökség. A csütörtökön kihirdetett ítélet – amelyet a táblabíróság még nem tett közzé honlapján – mindazonáltal nem jogerős – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
Az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöki tisztségét 2007 és 2008 között betöltő háromszéki politikust többrendbeli befolyással üzérkedés vádjában találták vétkesnek. A táblabíróság 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását is elrendelte Olosztól, fenntartva a vádlott bankszámláinak zárolásáról 2011-ben hozott döntést.
Ugyanebben a korrupciós ügyben 2013-ban a bukaresti törvényszék hét év letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta az egykori RMDSZ-es honatyát.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2012-ben emelt vádat Olosz ellen. A vádhatóság szerint 2010-ben – amikor parlamenti képviselő volt – négy vállalkozó lefizette, hogy különböző szerződésekhez juttassa cégeiket, kihasználva azt, hogy Olosz az energiaár-szabályozó hatóság elnöki tisztségét töltötte be. A vádirat szerint az RMDSZ-es politikus összesen félmillió eurónak megfelelő jogtalan anyagi haszonban részesült különböző formában.
A három évvel ezelőtti ítélet indoklásában a törvényszék bírája úgy ítélte meg, hogy Olosz Gergelyt gyakorlatilag „falhoz állították” a másod- és harmadrendű vádlottak, akik beismerő vallomást tettek. Olosz az időhúzás taktikájával próbált élni, azt remélve, hogy időközben életbe lép az új büntető törvénykönyv, amely alapján enyhébb büntetésre számíthatott volna. „Olosz fittyet hányt annak a közösségnek az érdekeire, amely a magas tisztségbe juttatta, s azt úgy értelmezte: gyorsan és hatékonyan kell lépnie azért, hogy tisztességtelen eszközökkel olyan óriási összegekhez jusson, amelyekről az adófizetők többsége nem is álmodik” – szerepelt az akkoriban a Mediafax hírügynökség által közzétett bírói indoklásban.
A 2013-ban született első alapfokú ítéletet azonban ugyanabban az évben az ítélőtábla a vádlottak fellebbezése nyomán érvénytelenítette, a táblabíróság szerint ugyanis a törvényszék nem volt illetékes ebben az ügyben, mivel Olosz ügyvédi státusszal is rendelkezik. A per ezért alapfokon újrakezdődött a táblabíróságon, amely most, két és fél év elteltével hozta meg újabb első fokú ítéletét. A Mediafax tájékoztatása szerint Oloszon kívül egy év és négy hónap letöltendőt kapott Ion Bîrcină, míg az ügy többi vádlottja – Costin Iliescu, Cătălin Stan és Ovidiu Ionel Badea – felfüggesztett börtönt kapott.
Olosz Gergely az első, hét év letöltendőt kimondó ítéletet követően, 2013 májusában lemondott szenátori mandátumáról, miután vita alakult ki az osztrák Holzindustrie Schweighofernek a háromszéki Rétyre tervezett beruházása körül. A volt szenátor jelenleg a faipari társaság ügyvédjeként tevékenykedik. Olosz Gergely 2011 elején megpályázta az RMDSZ elnöki tisztségét, ám alulmaradt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel szemben – írja a kronika.ro. Erdély.ma

A „neoceauşiszta” ideológia feltámadása
Ami az úgynevezett „nemzeti kisebbségek” védelméről szóló nemzetközi és nemzeti normák romániai be (nem) tartását és meg (nem) valósítását illeti, a 2015-ös év kimondottan szégyenteljes volt. Több tucat nyilvánvalóan önkényes közbelépés és döntés született kormánymegbízottak, polgármesteri hivatali felügyelők, bírók stb. részéről –alkotmányos szlogenekkel („Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam”) alátámasztva, de teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a Románia által évekkel ezelőtt aláírt és ratifikált szerződéseket és chartákat –, melyek különösen az erdélyi és még inkább a székelyföldi magyarok közösségében szinte általános elégedetlenséget és a központi hatóságok képviselőivel szembeni növekvő feszültségeket okoztak.
A kérdéses visszaélésekről gyakorlatilag semmit sem írnak a román nyelvű központi sajtóban, ezzel szemben számos inkrimináló anyag jelenik meg a magyarok jogos óhajairól. Ebből a nacionalista propagandaízű médiacenzúrán/embargón és egyoldalú „tájékoztatáson” alapuló publicisztikai gyakorlatból az következik, hogy a médiában és a közhatóságoknál nincs elég információ a „nemzeti kisebbségekkel” kapcsolatos sajátos jogszabályokról. Továbbá nincs elég publicisztikai vagy politikai akarat, hogy az etnikai közösségeket úgy mutassák be, amilyenek: történelmi nyelvi és kulturális közösségekként, melyek gyökeret vertek az általuk jelenleg lakott térségekben, több száz vagy akár több mint ezer éves közösségekként (mindegyikük régebbi vagy sokkal régebbi mint maga… Románia), melyeknek – ebből következően – számbeli arányuktól függetlenül elméletben és a gyakorlatban is ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel kellene rendelkezniük, mint a többi etnikai közösség. Mi lenne ha...
Ha Románia átültetné a gyakorlatba a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a Románia és Magyarország közötti jó szomszédságról és együttműködésről szóló szerződést – melyeket már több éve aláírtak és ratifikáltak –, akkor az erdélyi etnikumok közötti kapcsolatok képe összehasonlíthatatlanul jobban festene. Konkrétan:  – szinte kivétel nélkül két-, három- vagy négynyelvű felirataink lennének az összes (németek/szászok vagy magyarok által alapított és más nemzetiségek által is lakott) erdélyi városban és számtalan faluban/községben; – az összes nemzetiség nyelvét, kultúráját és történelmét az iskolákban minden etnikai csoportnak tanítanák; – a köztisztviselők a rendőrség kötelékében, a titkosszolgálatoknál, a hadseregben, az igazságszolgáltatásban, a kihelyezett szolgáltatásokban mindenféle nemzetiségből származó alkalmazottak lennének, akik beszélik a „kisebbségi” és regionális nyelveket, a kérdéses nyelvek használata pedig a mindennapos gyakorlat része lehetne;
– az állami médiában arányosan jelennének meg a „kisebbségi” témák; a filmekben, a tévésorozatokban, a zenedarabokban stb.; 
– a magyar nyelvű egyetemek/karok tényként léteznének és nem csak óhajként vagy viszály okaként (lásd a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi egyetem létrehozásának elutasítása);
– a nemzetiségek jelképei (zászlók, címerek) és ünnepnapjai szabadon megjelenhetnének és nem kellene tartani a kormánymegbízottak, bírók és/vagy nacionalista bloggerek és bérkommentelők zaklatásától; – azonnal véget érnének a nacionalista diverziók, az etno-demográfiai ügyködések, a médiamanipulációk és a „laboratóriumi” gyűlölet, melyeket a titkosszolgálatokon vagy más „hard” intézményeken (rendőrség, hadsereg stb.) belüli nacionalista és etnokratikus csoportok utasítására találnak ki és terjesztenek;
– összességében az (igazi kölcsönös megismerésen, tiszteleten, egy többetnikumú társadalmon belüli jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos konszenzuson alapuló) egyetértés élvezne elsőbbséget;
– nagyrészt megszűnnének az egyes „kisebbségiek” részéről tapasztalható nacionalista megnyilvánulások, lásd például azokat a székely fiatalokat, akik jelenleg bizonyos nacionalista, potenciálisan irredenta magyarországi mozgalmak körül csoportosulnak; Kik a kerékkötők?
Ne bújjunk az ujjunk mögé: némi érzékelhető előrelépés ellenére Románia még mindig messze áll attól, ami akkor lehetne, ha átültetné a gyakorlatba a vonatkozó nemzetközi és nemzeti kötelezettségek összes rendelkezését – és, sajnos (mások számára „szerencsére”), nem is tűnik úgy, hogy olyan állammá szeretne válni, amely tényleg minden lakosát képviseli. Vajon kik azok, akik általában ellenzik azon normák alkalmazását/betartását, melyekről itt szó van? Azt hiszem, nagyrészt azokról van szó, akik más, különösen a politikai pluralizmussal, az emberi jogokkal, a részvételi civil társadalommal, a korrupcióellenességgel, a diszkriminációmentességgel, a Közép- és Kelet-Európával való szinkronba kerüléssel kapcsolatos területeken is ellenezték vagy ellenzik a törvények alkalmazását.
Másképp mondva – és a múltba is visszatekintve: azoknak van a „magyarokkal” „valami bajuk”, akiknek hajdanán a szászokkal/svábokkal is gondjuk volt, amíg még többen voltak, akiknek 1990-ben gondjuk volt az Egyetem téri tüntetőkkel vagy akár azokkal is, akik 1989. december 17–22-én és az ezt követő napokban és hónapokban kivonultak az erdélyi/bánsági városok és Bukarest utcáira. Míg a demokratizálás és a politikai pluralizmus terén némiképp javult a helyzet – bár még mindig vannak gondok a jogállamiság működésével –, a „nemzeti kisebbségek” védelme terén még viszonylag az út elején, vagy legjobb esetben is a felénél járunk, és számos jel arra mutat, hogy a román hatóságok NEM akarnak annál előrébb lépni, mint ameddig eljutottak. Ellenkezőleg, szemmel láthatóan hajlamosak visszavonni a már megadott (indokolt) vagy megvalósításra váró jogokat. Mottójuk: Ha amúgy sincsenek szankciók, akkor miért tartanánk be az ígéreteinket? Hová vezet ez?
Ugyanúgy, ahogy az emberi jogok korlátozása és a közvélemény fontos döntések meghozatalában való részvételének elutasítása, például a nagy (a környezetre és a helyi közösségekre nézve felesleges és ártalmas kulcsszavak: Verespatak, Chevron, Schweighofer, Kronospan stb.) beruházások esetében utcai megmozdulásokhoz, kollektív elégedetlenséghez, valamint az érintettek diskurzusainak és szándékainak radikalizálódáshoz vezetett, a „nemzeti kisebbségekre” vonatkozó normák betűje és szelleme hű betartásának elutasítása elkerülhetetlenül ugyanolyan következményekkel fog járni, vagy jár máris. 
Ugyanolyan ok ugyanolyan hatást vált ki.
Más szóval: aki azt várja el, hogy a magyarok ne merészeljék kifejezni elégedetlenségüket/felháborodásukat a nacionalista-magyarellenes mátrixszal szemben, amelybe számos közhatóság és a média egy része belekényszeríti őket, ugyanígy azt is követelhetné, hogy Newton törvényét kizárólag az almákra alkalmazzák, a körtékre nem…
És most azoknak, akik őszintén azt hiszik, hogy Románia állítólag „modell” a „kisebbségek” ügyében. Közismert, hogy Romániában egyetlen területen SEM tartják be a törvényeket a betűjüknek és szellemüknek megfelelően, amikor a nem alkalmazásuk (jogtalan) előnyöket biztosíthat egyes kiváltságosoknak (lásd a fentebb említett cégek gazdasági tevékenységeit). Akkor, kérdezem, miért hiszik, hogy a törvényeket éppen a „kisebbségek” esetében alkalmaznák következetesen, sőt, példás módon?  Sőt: Alapos okunk van azt hinni, hogy a „kisebbségek” és a történelmi régiók ügye az utolsó helyek valamelyikén szerepel a politikai-közigazgatási döntéshozók prioritásainak listáján. Egy „neoceauşiszta”/„neoszekus” áramlat feltámadásának és érvényesítésének vagyunk tanúi, amely afelé tendál a törvények megsértésével, hogy megvalósítsa a nemzeti-kommunista korszak fő etnodemográfiai projektjét: a többetnikumú régiók, különösen Erdély etnikai megtisztítását, illetve asszimiláción és emigráción keresztül az elrománosítását. Mondom ezt, látván: 
– hogy Kolozsváron egy régi-jelenlegi polgármester, volt KISZ-vezető (Kommunista Ifjak Szövetsége – a szerk.) elkeseredetten ellenzi kétnyelvű táblák elhelyezését a város bejáratainál, ugyanakkor kollektív skizofrén módon megpályázza „Cluj-Napoca” nevében az „európai” kulturális fővárosi címet; – hogy Marosvásárhelyen az „importált” polgármester azzal büszkélkedik, hogy az etnikai mérleget sikerült a magyarok rovására kibillenteni (a Magyarországgal kötött szerződés egyértelmű rendelkezéseinek megsértésével!);
– azokat az etnikai-demográfiai statisztikákat, melyek azt mutatják, hogy a magyar lakosság legalább 20 százalékkal (!) csökkent az utóbbi 25 évben, miközben a románok aránya „csak” 10 százalékkal lett kevesebb;
– hogy Csíkszeredában megtartanak a tisztségében, rendőrkapitánnyá neveznek ki és rekordméretű bért fizetnek egy volt nemzeti-kommunista pribéknek, Moldovan Radu Sandunak;
– hogy 2015-ben, szintén Csíkszeredában, börtönérett politikusok egy csoportja – Mircea Duşă, Gabriel Oprea, a már „híres” Moldovan Radu Sandu – jelentős anyagi és emberi forrásokat, különleges csapatokat, a honvédelmi minisztérium járműveit és buszait mozgósította azért, hogy néhány ázott katona menetelése közben felhúzzák „Hargita megye legnagyobb trikolórját”! …
Mindezt akkor, amikor a Kovászna megyei kormánymegbízott bepereli azokat a polgármestereket, akik Románia zászlója mellett(!) ki merik tűzni a székely zászlót is;
– mert olyan félkatonai alakulatok jönnek létre, mint Bogdan Diaconu politikai etnoimposztor Karóbahúzó Vlad Gárdája, melyeknek kimondottan Székelyföld is a célpontjuk;
– látva, hogy Déván (!) lebontották egy hajdani magyar fejedelem nemrég felállított köztéri emlékművét – mindezt „banális adminisztratív okokból”, hogy egy élő klasszikust idézzek (utalás Klaus Iohannisra – a szerk.), egy „jóakaró” polgár közbenjárására;
– Dan Tanasă nacionalista-troll blogger tevékenységét – meglepetések meglepetése! – éppen a szekus-kleptokrata Dan Voiculescu alapítványa részesíti jutalomban.
És tovább lehetne folytatni a mindennapos zaklatások sorát, melyek a „Beszélj románul, mert Romániában vagy!” szlogennel kezdődnek…
A fentiekből az következik… szigorúan LOGIKUSAN, hogy a „kisebbségi” jogrend betű- és szellemhű alkalmazása Románia számára is a jogállamiság megerősítését, a törvény uralmát, polgáriságot, európaiságot, meritokráciát jelenti – az ország minden lakójának javára. Ugyanakkor, szintén szigorúan LOGIKUSAN az is következik, hogy az erdélyi (és nem csak itteni) őshonos nemzetiségek legitim és szükséges jogaiért való szerepvállalás jogos és szükséges polgári, európaiassági és jogállamvédelmi lépés.
Én magam szerepet vállalok ebben (is), és azt tanácsolom más polgárjogi aktivistáknak is, hogy hatoljanak be erre a kevésbé feltárt, de mindnyájunk számára nagyon is releváns területre: a kollektív identitások, a „fejlett szintű” etnikumok közötti megértés és együttélés, regionalizmus, politikai transzilvanizmus terepére. Ez távolról sem annyira nehéz és „aláaknázott” terület, ahogy azt azok az etnoimposztorok sugallják, akik kisajátították e témában a tömegeknél fogadókészségre számító diskurzust (szemben a tudományos, „elit”, a történelmi igazsággal és a mai tényhelyzettel szinkron és összeegyeztethető diskurzussal, ld. Boia, Mitu, Djuvara). A megoldás továbbra sem más, mint az írott és íratlan törvények – jóhiszemű – alkalmazása, aminek révén csak nyerhetünk – mindnyájanuár Regionalizmus = európaiasság = polgáriság = hazafiság – íme, ez a mágikus képlet „Erdély kérdésére” – és talán egész Romániára vonatkozóan is.
Hans Hedrich
(neuerwEg.ro/Főtér.ro) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

IT-esélyek Székelyföldön (Észműves sátor)
Hat szakirányú előadáson fejtegették a Szent György Napokon idén másodjára megszervezett Észműves sátor előadói, milyen lehetőségeket hordoz Székelyföld számára a digitalizáció, általában az IT, mi az, ami már létezik, minek van még helye. A kétnapos rendezvény ugyanakkor gyakorlati bemutatókról is szólt, vasárnap sikeres startup-kezdeményezésekbe, valamint az IT Klaszter tevékenységébe is betekintést nyerhettek a résztvevők.
A szombati előadások viszonylag széles skálát fedtek le, szó volt egyebek mellett az ügyviteli szoftverek hatásáról a vállalatok piacépítésében, illetve az ügyfelekkel, partnerekkel való viszony hatékonnyá tételében. Bodosi Imre, a Hámor Soft Kft. tulajdonosa ennek kapcsán elmondta: a digitalizáció új korszaka köszöntött be Háromszékre is, az adattároláson és közvetítésen túl most már sokan az interaktív megoldások felé fordulnak, az internetalapú kapcsolattartás a jellemző. Ezáltal kiszélesedett, összetettebbé és egyben hatékonyabbá is vált a kommunikáció, az adathozzáférés. Nagy ugrást hozott a közösségi média, portálok, blogok, illetve a felhőszolgáltatások elterjedése, amelyeket a vállalkozói szféra ma már kitartóan használ. Ezek az eszközök jelentősen hozzájárultak az interaktivitás megerősödéséhez, és ezáltal az ügyfelekkel, partnerekkel való üzleti kapcsolatok is más síkra kerültek, illetve az adathozzáférés megkönnyítése a folyamatok jelentős gyorsulását is hozta, ami az üzleti életben sokszor elengedhetetlen.
Kerekes Péter, a Nokia munkatársa pár problémára hívta fel a figyelmet, amelyekkel a digitalizáció során találkozhatunk. Az egyik a túlzott adatmennyiség felhalmozása a felkapott, divatos irányzatok hatására, ami később komoly gondot jelenthet. A szakember azt javasolta: először azt kell eldönteni, milyen utat szeretnének bejárni, majd ennek alapján történjék a tartalom beszerzése is. A másik út is járható, azaz: sok adatot gyűjteni, majd abból válogatni, de ez pénzigényes folyamat. Tóth P. Péter, a magyarországi Mortoff Kft. részéről más irányból közelítette meg a kérdéskört. Szerinte pont az IT világa révén tarthatóak itthon a fiatalok, távmunkával komoly kereseti lehetőség teremthető.Ez Magyarországon bevált, Székelyföldön is hatékony lehet. „Akik már elmentek, nem jönnek vissza Nyugatról, viszont a még itt élőknek életképes alternatívákat lehet felmutatni” – magyarázta.
Az előadások közül érdekesnek ígérkezett, de végül az időjárás megszakította a több IT-vállalat összefogásából született, a székelyföldi e-közigazgatás bevezetését célzó kezdeményezést bemutatót. A projektről annyi kiderült, hogy sikerült egy elektronikus gazdalajstrom elindítása, elég jó eredményekkel. A többi előadás kimondottan adott vállalkozás, kezdeményezés bemutatására szorítkozott. Az elhangzottaknak Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke biztosított keretet, röviden ismertetve a megye gazdasági helyzetét. Édler kiemelte, hogy az első tíz helyi cég között több háromszéki alapítású is van, illetve hozzátette: a rendszerváltást követően mintegy százmillió euró tőke áramlott be a megyébe, emellett a Holzindustrie Schweighofer újabb 150 milliót hozott. A cél persze a további befektetők vonzása lenne. Az elnök megismételte korábban már hangoztatott álláspontját, amely szerint nem a könnyűiparnak kellene hajtóerőnek lennie, mint most, hanem fontos lenne új ágazatokban is fejleszteni. Háromszék megfelelően képzett munkaerővel rendelkezik, csak a beruházóknak meg is kellene fizetniük azt. Alternatív ágazatként Édler a krumplitermesztést és -feldolgozást, a biogazdálkodást, a turizmus kiterjesztését (hozzáadott érték és népszerűsítés révén), valamint az IT-t említette. Az elnök szerint ez utóbbiban is versenyképes lehet Háromszék. Vasárnap délután a megvalósításoké volt a terep. Az érdeklődők egyebek mellett a Design Bank kezdeményezéssel, illetve három startup vállalkozással ismerkedhettek meg, amelyek közül Bustya Attila drónbemutatóját emeljük ki.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adománygyűjtés az erdőkért
A Holzindustrie Schweighofer rétyi üzeme ügyében indított perek folytatásához kérik a háromszéki közösség anyagi segítségét a fogarasi Neuer Weg Egyesület, valamint a beruházást kezdetektől ellenző helyi civil aktivisták. A héten a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, Mikó Imre szobra előtt felállított standjuknál várják az adományokat. Akciójukkal a köztudatban is ébren kívánják tartani az ügyet.
– Dávid és Góliát harcához hasonló az, ami a civilek, illetve a Holzindustrie Schweighofer között zajlik, de folytatni kívánjuk, és a perek, amelyeket a rétyi beruházást engedélyező hatóságok, intézmények ellen indítottunk – három már folyamatban, újabb hármat terveznek indítani – pénzbe kerülnek, hiszen például az ügyvéd tiszteletdíját ki kell fizetni, szaktanulmányokra van szükség állításaink bizonyításához, amelyek újból komoly kiadások. Tekintve, hogy nonprofit szervezetekről van szó, ezért fordulunk a közösséghez is, hiszen nem csak a mi érdekünk, hogy az osztrák óriásvállalat által hozott pusztítást megakadályozzuk. Reméljük, sokan lesznek, akik hajlandóak áldozni lehetőségeik szerint erre. Fel akarjuk hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy két év alatt az osztrák nagyvállalat azt a taktikát alkalmazta, amely révén újabb és újabb időhúzó eszközökhöz nyúlt a perek kapcsán. Vélhetőleg az a cél, hogy anyagilag „kivéreztesse” az ellenállókat. Tény, hogy mostanra már nem tudunk lépést tartani ezzel, ezért is szükség van a segítségre, és az anyagiakon túl az erkölcsi támogatásra is. Eddig pozitívak a visszajelzések, már több mint ötvenen adományoztak, egy nap alatt (a gyűjtést csak kedden kezdhették el az időjárás miatt) mintegy 500 lej gyűlt össze – részletezte az adománygyűjtő akció lényegét Hans Hedrich, a Neuer Weg elnöke. Az aktivista hozzátette: a köztudat ébren tartása is fontos, hiszen az erdők védelme továbbra is csak szavakban nyilvánul meg, amint a rétyi üzem engedélyeztetési folyamatából is kitűnt, a hatóságok ezen a téren nem számítanak partnernek.
Az adománygyűjtő akció péntekig tart, 10 és 17 óra között kereshetik fel a standot, akik támogatni szeretnék a civileket. Helyi szinten az Indigó néven ismert aktivistacsoport, valamint a Háromszéki Közösségi Alapítvány vesz részt aktívan a kezdeményezésben. Hans Hedrich elmondta: terveik szerint a gyűjtést Hargita megyében folytatják, mivel az illegális fakitermelés szempontjából az tekinthető gócpontnak, és a két kérdés összekapcsolható. Előfordulhat, hogy filmvetítéssel – egy tavaly a témában készített dokumentumfilm – is összekötik az adománygyűjtést. A fakitermelés területén uralkodó viszonyok kapcsán az elnök kifejtette: mind a törvényes, mind az illegális vágás tekintetében nagyok a gondok Romániában, hiszen azáltal, hogy nagy mennyiségű fát termelnek ki az ország területén, amely utána legjobb esetben félkész állapotban exportra kerül, gyakorlatilag elenyésző hozzáadott érték keletkezik. Emellett a pénz, ami az értékesítés után befolyik, nem az államot vagy a közösséget gazdagítja, hanem ahhoz a pár céghez kerül, amelyek ebben az ágazatban érdekeltek, s amelyek ráadásul hatalmas adóhátralékokat halmoztak fel, miként például a Holzindustrie Schweighofer, nagyjából ötmillió eurónyit.
A rétyi üzem miatt indított pereket illetően Hans Hedrich elmondta: eddig az építkezési, a területrendezési engedélyt, valamint a környezetvédelmi ügynökség által kiállított előzetes jóváhagyást támadták meg. Az elkövetkezendőkben újabb két környezetvédelmi dokumentum törvényessége kapcsán indítanak pert – ezek jelenleg előkészítési fázisban. Az esélyeket illetően hozzátette: kisebb sikereket már elértek, lásd a két építész aláírási jogának megvonása, és gyakorlatilag egy per megnyerésével a rétyi üzem tevékenységének leállítását is elérhetik. Lapunk érdeklődésére, hogy esetleg az osztrák vállalat megpróbálhat-e nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, Hedrich úgy vélekedett: a pereket különböző ítélőszékeknél kezdeményezték, így nehéz lenne minden bírót befolyásolni, akár nyomásgyakorlással is. A három már folyó perben hamarosan ítélethirdetés következhet, és mivel a fellebbezés már borítékolható, év végére számítanak jogerős ítéletekre.
Újságírói kérdésre válaszolva az elnök elmondta: nem befektetőellenes magatartásról van szó esetükben. Tény, hogy az osztrák nagyvállalat munkahelyeket teremtett, ugyanakkor a hazai faipar szempontjából a megtelepedése nem tekinthető hasznosnak, mindehhez hozzátehető az erdőirtás, amelyhez közvetett módon csak hozzájárult az elmúlt tíz évben. Ha vonalat húzunk, mindenképp negatív a végeredmény – magyarázta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zágon nem hagyja magát
Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont, írja Mikes Kelemen. A 255 éve elhunyt Mikes egykori faluja, Kovászna megye legnagyobb községe megpróbál méltó lenni nagy szülöttéhez: az ide látogatók megtekinthetik a Mikes-hagyatékot, sétálhatnak a Mikes család egykori kertjében, igaz, a Mikes-szülőház mAradványaihoz vezető út végén szomorú kép fogad. Az íródeák születésekor ültetett tölgyfák hat öl széles törzseit hangyák és szú rágja, a tölgypár egyik tagja teljesen kiszáradt. Merre tovább, Zágon?
„Háromszéknek és a hazának ez oldalról végső helysége” – írja Orbán Balázs néprajzi gyűjtő Zágonról. Ha Kézdivásárhelytől déli irányba egyenesen a csupa-zöld dombóriás-határ felé tartunk, a völgybe ágyazva, fenyvesekkel és tölgysorokkal körülölelve megpillantjuk a falut, ahol Mikes Kelemen született. Az első írásos emlékek késő középkoriak, bár Zágon neve később, a 17. század elején vált inkább ismertté, az I. Lipót király engedélyével tartott népes hetivásárai miatt. Ma 52 százalékban román, 48 százalékban pedig magyar ajkúak lakják a több mint 5000 főt számláló települést, amely területileg és népességét tekintve is Kovászna megye legnagyobb községe.
Mikesre a legbüszkébbek
A tatárjárásról ma a Kisvész és a Nagyvész domb, illetve a Tatárszeg utca elnevezése árulkodik. A vész ez esetben azonban nem a zágoniakra vonatkozik, hiszen néhány idősebb utcabeli még ismeri a legendát, miszerint a támadó csapatokat az említett, akkor még sűrű erdő borította kishegyekre felszorították a helyiek, ott pedig „mind egy lábig levágták”. Mivel a helység a keleti határvonal hegyi átjáróihoz a legközelebb esik, a 17. században Erdélyt a zágoni határvédőknek kellett megóvniuk, főként a Moldvából és Havasalföldről érkező támadóktól. Ennek ellenére a község lakói mégsem egykori hősiességükre, hanem híres szülötteikre a legbüszkébbek: többek közt az 1690-ben világra jött Mikes Kelemenre, II. Rákóczi Ferenc kamarására, az 1968-ban született olimpiai bajnok tornászukra, Szabó Katalinra, és büszkén emlegetik, hogy Kiss Manyi színésznő is Zágonban töltötte gyermekévei nagy részét.
A hadapród felmenői jelentős időszakon keresztül éltek és gazdálkodtak a faluban, bőkezűen támogatva a helyi református gyülekezetet és az iskolát, éppen ezért a Háromszéki községközpont általános iskolája, művelődési egyesülete és vegyes kórusa is a Mikes Kelemen nevet viseli. A Mikes-Szentkereszty-kúria múzeumában a Törökországi levelek közül néhányat eredeti példányban is őriznek Kiss Manyi zongorája, fényképei és az elemi iskolát Zágonban végzett Domokos Géza RMDSZ-alapító emlékszobája mellett.
„A kastély udvarán található egykori gabonás épülete és a bowlingtér feletti szobák szálláshelyül szolgálnak az idelátogatóknak, akik múzeumi tárlatvezetést is igényelhetnek” – ismerteti a község új kultúrigazgatója, Márton János, aki idén március 15-e óta tölti be az állást. Elmondja, Mikes szülőfalujában akad bőven látnivaló, de úgy véli, a község ismertségét nem alapozhatják csak a turizmusra.
Az igazgató elmagyarázta, hogy a múzeumot, Mikes Kelemen hagyatékát és a templomokat egy-két óra alatt megtekinthetik az érdeklődők, a Mikes család egykori házához, kertjéhez, illetve a tölgyekhez vezető séta után három ápolt, zöldellő parkban is megpihenhetnek a turisták, de szállást sokan nem igényelnek, hiszen ezek után már indulnak is tovább.
A megőrzött statisztikákból kiderült, a 2010-es évek eleje óta évről évre csökken a látogatók száma, idén júliusig nagyjából 1200 érdeklődő fordult meg a községben, bár szeptember elejéig több csoportra is számítanak, hiszen elsősorban a nyári időszakban nő a kirándulók száma. A kultúrigazgató kiemelte, a művelődési egyesület egyre elavuló adminisztrációs felületű honlapja helyett a közeljövőben igyekeznek olyat létrehozni, amelynek segítségével a közösségi hálókon is gyakrabban tudják népszerűsíteni Zágon megtekinthető értékeit.
Korhadó tölgyek mellett újraéledő kultúra
A Mikes Kelemen szülőházának mAradványaihoz vezető út végén szomorú kép fogad: az íródeák születésekor ültetett tölgyfák hat öl széles törzseit, amelyek már évekkel ezelőtt is a község jelképeiként díszelegtek a képeslapokon, most hangyák és szú rágja, a tölgypár egyik tagja mára teljesen kiszáradt.
„A két természeti kincsünk pusztulását valószínűleg már nem tudjuk meggátolni” – ismerteti Márton János, majd hozzáteszi, tudomása szerint az elmúlt időszakban szakemberek segítségével igyekeztek megoldani a problémát, szövetmintát is vettek a 326 éves törzsekről, de menthetetlennek látták a helyzetet. A művelődési vezető azonban megígérte, hogy a próbálkozást egyelőre nem hagyják abba.
Az érdeklődők útja a kúria után általában az 1782-ben épült, barokk–klasszicista stílusú református templomhoz vezet, amelynek három méter magas kőkertjét az utóbbi hónapokban restaurálták.
Székelyföldön nem csak a nemzetközi hírnevű rétyi fúvószenészek művelik a réz-és fafúvós hangszermuzsika régi műfaját, hiszen Zágon is fiatal művészekkel büszkélkedik. Az új kultúrigazgató hangsúlyozta, mindenáron igyekszik fenntartani az eddig működő zágoni vegyeskar és ifjúsági fúvószenekar működését. Utóbbi esetében a munkát kezdett és családot alapított tagokat nemrég új, kisiskoláskorú generáció váltotta fel, akik hétről-hétre tanulva igyekeznek elődeik nyomdokaiba lépni.
„A nagy álmom az, hogy ősszel színjátszócsoportot indítsak a feleségem segítségével” – közli fellelkesülten Márton János, és mutatja az eddig gyűjtött drámai alapanyagot, de hozzáteszi, azokat még 2016 nyelvi stílusára és vidéki színpadra kell formálni.
Retusált hagyományőrzés
Az igazgató leszögezte, a helyi ünnepi szokásokat semmiképpen sem hagynák feledésbe merülni, de szeretnék a már sablonossá, monotonná vált farsangi, szüreti bálokat is megújítani: „ne csak a már megszokott bevonulásról, két szőlőkoszorúról és évente ismétlődő tánclépésekről, tombolasorsolásról szóljanak az ünnepségek” – fogalmazott.
A farsangi mulatságot tudatosan tematizált jelenetekkel szeretnék színvonalasabbá tenni, de a néptánckedvelő helyiek lépéstudásán is gazdagítanának, finomítanának. A Háromszéki és csíkszéki táncok okításában Dezső Tibor-Attila helyi református lelkipásztor lesz majd a kultúrigazgató segítségére.
Papolc kultúrája, infrastuktúrája is újjáéled
„A községhez tartozó Papolcon fel kellett nőnie egy olyan lelkes, fiatal generációnak, amely értékeli a helyi kultúrát és igényt is tart annak gyümölcsöztetésére” – fogalmaz Márton János, majd hozzáteszi, a Láhó-domb takarásában fekvő kis faluban is elindult egy értékelhető szellemi folyamat, hiszen külön vegyeskórussal büszkélkednek, ráadásul a fiatalság már minimális segítséggel, önerőből szervez tradicionális ünnepségeket.
„Húsz éve nem tartottak hagyományos szüreti bált a papolciak, tavaly ősszel azonban sikerült megtörni a hosszú csendet” – teszi hozzá az igazgató, aki úgy látja, a közösség szokásainak, népi értékeinek újjáépítése már tavaly elkezdődött.
Hátrányba került gazdálkodás, fakitermelés
Bár a községet hosszan elnyúló termőföldek határolják, sokuk parlagon szárad. A helyi RMDSZ-szervezet elnöke, Dima Levente lapunknak elmondta, évről évre egyre több zágoni lakos hagy fel a mezőgazdálkodással és keres a szomszéd városok gyáraiban munkát.
„Sajnos már egyre kevesebben gazdálkodnak itthon a faluban. Aki még a vidékiek ősi mesterségét űzi, elsősorban kevés, saját használatra szánt mennyiséget termeszt, tenyészt” – teszi hozzá a tisztviselő.
Kis József polgármester kiemeli, hogy az állattenyésztés felhagyásáért nem a lakosság a felelős, ugyanis országos szinten igen alacsony árra zuhant a házi hentesáru előállítása. A feldolgozása veszteséges folyamat nemcsak a zágoniak, de minden vidéki számára.
„Amikor átlagosan 4 lej értékben vásárolnak fel egy kilogramm sertéshúst, érthető, hogy már csak saját használatra tenyésztenek” – közli, majd hozzáteszi: a gabonatermesztés esetében is hasonló a helyzet, ugyanis a búza-, rozs-, kukoricafélék ára jóval alacsonyabb a termőföldek és termés javítására felhasznált vegyszerek költségénél.
A széles ívben elterülő mezők után a környék erdeit pásztázva méretes puszta foltokat lát az ember, az egyre fogyó alapanyag miatt a fafeldolgozásból élők száma is csökken, pedig a zágoniak bevételének alapját több száz éven keresztül a fakitermelés jelentette. A polgármester a Holzindustrie Schweighofer 70 hektáron elterülő fűrészüzemét okolja.
„A korábbi években sokkal inkább egyensúlyban tudtuk tartani az erdőkitermelési folyamatot a községhez tartozó területeken, ám amióta tavaly az osztrák fafeldolgozók az egyik szomszéd falu, Réty határában üzemet létesítettek, a környékbeliek ezt a kenyérkeresési lehetőséget is elveszítik” – fogalmaz Kis József.
A közlekedési infrastuktúra fejlődése azonban pozitív irányba tart: a tervek szerint az idén korszerűsítenek minden régi utcát a községben. Az útjavításokhoz szükséges előkészületek már tavaly elkezdődtek, az ígéretek szerint idén már egyetlen zágoni lakosnak sem kell majd a sártenger miatt panaszkodnia.
„A 2016–17-es években mind a községközpont, mind a hozzá tartozó Papolc falu teljes aszfaltozását és utcavilágítását igyekszünk megoldani” – részletezi a polgármester, majd leszögezi, Papolcon elsősorban a teljes falu területét lefedő csatornahálózat kialakítása a cél, utána jöhet az útjavítás
Kádár Hanga
Erdélyi Napló (Kolozsvár)