Szociális központot avattak Hegyközújlakon. Merjünk nagyot álmodni
A Hegyközújlaki Református Egyházközségben szociális központot avattak november 21-én, vasárnap. Az egész napon át tartó vallásos, kulturális eseményre közel kétszázan érkeztek. Jöttek vendégek a csákvári, szepsi és váncsodi testvérgyülekezetektől is, sőt olyan olaszországi és magyarországi vállalkozók is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepi eseményt, akik anyagilag és munkájukkal is hozzájárultak e központ létrejöttéhez.
Délelőtt Kis Boáz csákvári lelkipásztor és a szlovákiai Szepsiből érkezett Gábor Lajos esperes igehirdetésére gyülekeztek az ünneplők. A református templom megtelt vendégekkel. Pető Csilla és Derzsi Ákos parlamenti képviselők is megtisztelték jelenlétükkel a hegyközi település rendezvényét. Házigazdaként Orbán Zoltán lelkipásztor hangsúlyozta, hogy e kis gyülekezet csak a romániai törvények engedte ütemben tud előrehaladni, nagy dolgokat létrehozni. Céljuk egy 200-250 férőhelyes öregotthon megépítése Hegyközújlakon, de a létesítmény létrehozásához és beindításához szükséges állami támogatást csak egy minimum hathónapos akkreditálási folyamatot követően nyerhetik el. Reményét fejezte ki, hogy a két jelenlévő RMDSZ-es képviselő is segíti majd az ügy előremenetét. Mint mondta, az öregotthon megépítésének reményében született meg az ötlet a multifunkcionális központ létrehozásáról, amely a hegyközi idős, rászoruló, magányos embereket kívánja szolgálni. Mintegy félezer nyugdíjas házi beteggondozását is felvállalják, de mindezek mellett szeretnék az időseket bevonni a közösségi életbe, pezsgőbbé tenni hétköznapjaikat mind vallási, mind kulturális téren, de akár egy-egy kártya- vagy sakkpartira is lehetőségük nyílik a hegyközieknek ebben a szociális központban. „A közösség él, és élni akar! Csak úgy tudunk előre haladni, ha nagy dolgokat merünk álmodni, és létrehozni” – hangsúlyozta Orbán tiszteletes. A szociális központ épülete eredetileg a római katolikus egyházé. Huszonöt évre bérelte ki a református egyház, cserében a rendbetételre fordított beruházás értékéért. Sajnos voltak rosszindulatú, ellenséges megnyilvánulások is a központ létrehozása körül. A tiszteletes elmondása szerint például többen is azt terjesztették, hogy „eladták a papnak” a kultúrotthont. Mindenesetre komoly kihívás az öregotthon megépítése, viszont az eddigi megvalósítások – a parókia kibővítése, a varroda létrehozása és a templom teljes felújítása – után számukra már szinte semmi sem tűnik lehetetlennek, csak kitartás és akarat kérdése az egész.
A délutáni istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szolgált. Igéjének üzenetét a 46. zsoltárra építette, amelyet a „hit zsoltárának”, a „bizalom zsoltárának” sőt névadója után „Luther zsoltárának” is neveznek, hiszen Luther, amikor testi-lelki válságban, életének mélypontján volt, a 46. zsoltár vigasztalásához fordult. „Amiben az egyház hisz, azt megéneklik. Amiben az egyház hisz, azt megépítik” – idézte az alkalomhoz illően Csűry. Hozzáfűzte: „Tenni kell azért, hogy jobb sorsa legyen annak a világnak, amelyben szolgáltok és éltek. Célunk közelebb hozni embert az emberhez, embert az Istenhez” – hangsúlyozta. Azt sem felejtette el megjegyezni, hogy a 21. század emberei sajnos nem a templomokban, hanem a bevásárlóközpontokban, stadionokban gyűlnek össze. „2500 esztendő mélységéből érkezik a kérdés: „Hol keresed te a helyed? Hol keresed te a másik embert? Sok tízezer idegen között, vagy a testvéreid, barátaid, társaid között?” Továbbá kiemelte, hogy a mai kor embere nem állhat meg az építésben. Nemcsak templomra van szükség. Záporoztak a kérdések: „Hol vannak azok, akikért építeni kell, akikért mindent meg kell tenni? Vajon hol van letéteménye a boldogságnak? Vajon hol van a cél?” Csűry szükségesnek tartotta a szociális központ létrejöttét, hiszen az árvák, az özvegyek, az idősek, a betegek félnek magányukban, szükségük van a támogatásra, a biztonságra, az összetartozás érzésére. Biztonságot ad számukra a hit, az örök ajándék, amely meggyógyít betegségben, bánatban, de mellénk áll vétkeinkben is.
Az ünnepi istentiszteleten a nagyvárad–rogériuszi énekkar szolgált, majd a Himnusz eléneklése előtt Orbán Zoltán minden vendéget és támogatót megajándékozott egy-egy festménnyel, könyvvel, illetve emléklappal.
Már sötétedett, amikor az egybegyűltek a templomból átvonultak a felavatandó szociális központba, ahol terített asztal várta őket. Sajnos a szalag átvágása nem ment zökkenőmentesen, ugyanis a mintegy 160 fős ünneplő sereg még az avatási ceremónia előtt bevonult a terembe, így kiterelték őket onnan az udvarra, hogy a forgatókönyvnek megfelelően csak a szalag átvágása után lépjék át a küszöböt. Riccardo Leonetti olaszországi vállalkozó és a római katolikus egyház részéről Fodor József vikárius vágták el az avatószalagot. Ezután mindenki elfoglalta a helyét a terített asztal mellett. Nem csak evés-ivással ülték meg a jeles eseményt, de estébe nyúló előadással, tánccal és énekkel szórakoztatták a jelenlévőket a meghívott vendégművészek: a Kiss Stúdió Színház (Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színészházaspár), a hegyközújlaki néptáncosok és a csákvári férfi dalkör.
Sükösd T. Krisztina, Reggeli Újság (Nagyvárad)

A hősökre emlékeztek Hegyközújlakon
Mindenszentek napja alkalmából Hegyközújlakon is mindenki, aki tehette, kilátogatott a temetőbe, és megemlékezett hozzátartozóiról.
Rendhagyó módon délután öt órakor több mint ötven hegyközújlaki lakos gyülekezett az újlaki református temetőben a felújított 1944-es emlékműnél. Az 50. évforduló alkalmából 1994-ben az akkori református presbitérium kopjafát állíttatott 16 hős emlékére, akiket Hegyközújlakon végeztek ki 1944-ben.
A tragikus események után hetvenkét év elteltével az újlaki presbitériumnak Hegyközpályi község tanácsa támogatásával sikerült felújítania az emlékművet, amelyet halottak napja alkalmával felavattak, így emlékezve meg az ott nyugvókról.
A megemlékezésen Köteles László lelkipásztor hirdette az igét. Prédikációjában elmondta, hogy „most az ő emlékükön keresztül megerősödhetünk, mert ők voltak azok, akik azért küzdöttek, hogy mi most itt lehessünk”. Ezt követően rövid szabad imádságra került sor, majd Somogyi Lajos, a Hegyközújlaki Református Egyházközség gondnoka szólalt fel. A gondnok egy idézettel kezdte beszédét: „Nézz körül egy közösség temetőjében, és meglátod, hogy milyen emberek élnek a településen”. Elmondta, hogy már nincs miért szégyenkezniük, mert sikerült rendbe tenni a temetőt, és az emlékművet is sikerült felújítaniuk, így méltó módon tudtak megemlékezni szeretteikre és az itt nyugvó katonákra is. A tizenhat honvédből egyébként csak egy katona nevét lehet tudni, Csíki Dezsőét, aki hegyközújlaki származású. Bódi László presbiter kutatómunkájának köszönhetően az emlékezők megismerhették az ott nyugvó hősök életének néhány részletét is. Elbeszélésekből kiderítette, hogy régebben Magyarországról évi rendszerességgel látogatták a közös sírt.
A tizenhat honvédet Újlakon a Frigman tanyán végezték ki és ott is temették el őket, majd a későbbiekben temették át a református temetőbe. Egy ma is élő, akkor kilencéves szemtanú elmesélte, hogy egy honvéd megmenekült a sortűztől, és egy jászol mögött bujkált napokig. Egy helybéli talált rá, aki civil ruhát adott neki, így aztán hazamehetett Margittára. Ugyancsak elbeszélésekből derült ki, hogy 1944. október 12-én a Margitta felé visszavonuló egyik magyar hadosztálytól szakadtak el az itt nyugvó honvédek. Hátramaradt velük egy teherautó is tele lőszerrel. Az ő feladatuk – a saját állításuk szerint – lövészárkok ásása volt.
Bódi Lászlónak sikerült hivatalos adatokat is szereznie kutatásai során, de azt csak valószínűsítheti a Magyar Honvédelmi Minisztérium Háborús Kegyeleti Osztálya, hogy a 61. határvadász portyázó osztály 62 eltűnt honvédje közül valók azok, akik 1944. október 12-én tűntek el.
Sajnos a körülmények miatt homály fedi a tömegsírban nyugvó honvédek kilétét, de a kutatást nem zárják le, sőt minden évben megemlékeznek róluk.
Tarsoly Normen
Reggeli Újság (Nagyvárad)