Egyszerre szerveztek világtalálkozót a románok és a háromszékiek. Előbbiek marosfői összejövetelén bőven hangzott el utalás a szomszédos megyében zajló rendezvényekre, elsősorban a Székelyföld feliratú reklámtáblára, illetve a Hargita és Kovászna megyei románok hátrányos megkülönböztetésére. A magyarok 500 évre előre terveznek, miközben a román kormánynak nemcsak semmiféle stratégiája nincs a határon túli románokat illetően, de teljes mértékben semmibe veszi őket – a kritika a románok marosfői világtalálkozóján hangzott el. Magunkra hagytak bennünket – panaszkodtak a románság különböző szervezeteinek képviselői. A találkozóra ugyanis hiába hívták meg a kormány és más állami intézmények képviselőit. A legmagasabb rangú vendég az államfő egyik tanácsadója volt, rajta kívül a demokraták (PD), illetve a nagy-romániások (PRM) egy-egy képviselője utazott Marosfőre. Dan Vasiliu, a Határon Túli Románok Alapítvány alelnöke és Daniela Soros, a szervezők egyike a külképviseletek személyzetének magatartására panaszkodott, arra, hogy nem tartják a kapcsolatot a diaszpórával. Az elfogadott nyilatkozatok egyike kérte, hogy a határon túli románok ügyeinek kezelése kerüljön át a külügyminisztériumtól az államfői hivatalhoz. Daniela Soros szerint a kormány képviselői előzőleg fedezetlenül ígérgettek, ezért kerülték el most Marosfőt. A marosfői összejövetel résztvevői nyilatkozatban ítélték el a Brassó és Kovászna megye határán felállított táblát – a négynyelvű Székelyföld felirattal -, amelyet a román állam területi egysége elleni merényletként értékeltek. Kérték, hogy üljön össze a Legfelsőbb Védelmi Tanács, és „állítsa meg a magyar szervezek provokatív, az alkotmányos rendet és nemzetbiztonságot fenyegető szélsőséges-szeparatista akcióinak elterjedését”. Hosszú távú stratégia kidolgozását is igényelték, hogy biztosítsák Hargita, Kovászna és Maros megye megmaradását a román állam keretein belül. Felhívták a figyelmet, hogy a kistérségi társulások révén a területi autonómia előkészítése folyik, ezért ezeket be kell tiltani. A mintegy száz résztvevő nagyobbrészt az anyaországból érkezett a Hargita megyében évente megrendezett összejövetelre, holott például a Határon Túli Románok Alapítvány elnevezés ennek az ellenkezőjére utalna. Ezzel magyarázható, miért nem veszi komolyan a rendezvényt a kormány. A határon túli románok gyakran panaszkodnak arra, hogy román diaszpóra gyakorlatilag nem létezik. A különböző szervezeteket összefogni próbáló, Los Angeles-i Románok Világtanácsa (Consiliul Mondial Roman – CMR) valójában egy bukaresti alapítvány, s mindössze egy fiókintézményt működtet az Egyesült Államokban. Kéttucatnyi egyéni tagja, valamint – saját nyilvántartásuk alapján – 11 tagszervezete. Ezek közül kettő Amerikában, hét Romániában, a többi a Moldovai Köztársaságban működik. A Románok Világtanácsa a májusi referendumot megelőző kampányban „10–12 millió határon túli román nevében” Traian Basescu elnök mellé állt. /Szőcs Levente: Világtalálkozók párbaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Nemzetbiztonsági veszélyt kiáltanak a román vezetők (Marosfői Nyári Szabadegyetem)
A Hargita és Kovászna megyei román egyesületek képviselői arra figyelmeztettek tegnap a Marosfői Nyári Szabadegyetemen, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak, mert egyre komolyabb kihívás számukra, hogy megőrizzék nemzeti identitásukat, ezért a román államnak határozottan fel kellene vállalnia gondjaik megoldását.
A megbeszélések során több felvetés is elhangzott, többek között Florentina Teacă tanárnő, a Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ képviselője kifejtette, hogy átfogó nemzeti stratégia kidolgozására volna szükség a „kisebbségben élő”, román nemzetiségű állampolgárok „nemzeti identitáshoz való alkotmányos jogainak biztosításához” és ezeknek a jogoknak a szabad gyakorlásához. A tanárnő szerint egy, a kisebbségben élő román közösségek jogait képviselő ügyosztály létrehozása mellett államfői és miniszteri tanácsosokat kellene kinevezni, akik folyamatosan felmérnék a helyi román közösségek helyzetét, és időszakos beszámolókat készítenének, amelyek alapján különböző törvényeket kellene hozni, és intézkedéseket kellene foganatosítani a román érdekek jobb érvényesítéséért.
Gheorghe Baciu, a Népi Mozgalom Párt Kovászna megyei szenátora szerint a román államnak konkrétan fel kellene vállalnia az itteni románok problémáinak megoldását, ezért felszólította a román politikai erőket, hogy közösen lépjenek fel ennek érdekében. „Ha mi Hargita, Kovászna és részben Maros megyében is kisebbségben élünk, nem jelenti azt, hogy kevesebb jog illet meg minket, mint a Lipscani-ban vagy a Győzelem téren élő testvéreinket, nem kellene korlátokba ütköznünk saját hazánkban sem a nyelvhasználat, sem a törvény előírásainak betartása tekintetében. Arra szólítok fel tehát minden politikai erőt az országban, függetlenül attól, hogy tagja-e vagy sem a parlamentnek, hogy egyesüljünk, és fogalmazzunk meg egy közös nézőpontot az itteni románok problémáinak megoldása érdekében” – nyilatkozta Gheorghe Baciu. Eugen Popescu, a Határon Túli Románok Alapítványának elnöke szerint a román állam sebezhetőségét jelzi, hogy a Hargita és Kovászna megyei románok elvándorolnak, mely probléma nemzetbiztonsági kérdéssé válhat. „Nagyon világosan meg kell értenünk: az a tény, hogy a Hargita és Kovászna megyei románok elvándorolnak a térségből, a román állam sebezhetőségét jelzi, közép- és hosszú távon ez a sebezhetőség nemzetbiztonsági kérdéssé válhat. Remélem, ezeket a dolgokat tudomásul veszik a román hatóságok. (...) Amennyiben eltűnnek a két megyéből a románok, etnikailag homogén terület alakul ki. Már vannak olyan szélsőséges személyek, akik azt nyilatkozzák, hogy egyes Hargita és Kovászna megyei települések már etnikailag tiszták. Gondoljanak bele, mi történne, ha a két megyében nem élne egyetlen román sem. A két megye Románia közepén helyezkedik el, történelme jelentősen befolyásolta a román államot és a román mentalitást, a Magyar Autonóm Tartományra és a bécsi döntésre gondolok” – nyilatkozta Popescu.
Az elnök hangsúlyozta, a románok azért mennek el a térségből, mert nem tudják megőrizni identitásukat, és nem találnak munkahelyeket, „mert elutasítják őket, ha nem beszélnek magyarul”, másrészt a vidéki közösségekben magyarosodási jelenséget figyeltek meg, ahol asszimilálják a többségi lakosságot. A Hargita megyei Doboly falu esetét hozta fel példaként, ahol a román lakosság csak a templomban beszél román nyelven, egymás közt is magyarul társalognak. „Az állam többségi lakosságát a saját államában egy nemzeti kisebbség asszimilálja. Ez sehol máshol nem történik az Európai Unióban, a világon sehol. A román államnak intézkedéseket kell foganatosítania, mert amikor egy kisebbség jogai kiváltsággá válnak, akkor azok a kisebbségek nagyobb elvárásokat fogalmaznak meg, és így vagy úgy nemzetbiztonsági veszélyforrássá válnak” – magyarázta Popescu.
A szerdai megbeszélések során a szabadegyetem résztvevői megegyeztek abban, hogy a két megye román lakosságát ugyanolyan jogok illetik meg, mint más román állampolgárokat, az államnak pedig biztosítania kell azokat az eszközöket, amelyek által megmaradhatnak ebben a térségben a románok. Többen is javasolták, hogy az állami költségvetésből különítsenek el egy bizonyos összeget a Hargita és Kovászna megyében élő románok identitásának megőrzésére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ki üldözi el a románokat?
Ha augusztus, akkor Marosfő, ha Marosfő, akkor nyári szabadegyetem és a székelyföldi románok szószólóinak panaszáradata. A recept évről évre ugyanaz: felvonulnak mindazok, akik az itt élő románság képviselőinek tartják magukat, Bukarestből megérkeznek a magasabbnál magasabb rangú meghívottak, aztán durr bele, hisz csak az kerülhet a napi hírekbe, aki meredekebbet tud mondani.
A Marosfői Nyári Szabadegyetemről egyébként nem sokat tudni, nincs honlapja, közösségi oldalán tavalyiak az utolsó bejegyzések, néhány újságcikk – kizárólag a magyarellenes dörgedelmekről – jelzi létét, részleteket programjáról, célkitűzéseiről csak az ügyeletes feljelentő, Dan Tanasă oldaláról ismerhetünk meg. Itt derül ki, hogy elsősorban külföldre szakadt fiatalok számára szervezik, és az ortodox püspökségtől a híres-hírhedt, három megye románjait összefogni szándékozó civil fórumig több „jeles” szervezője, támogatója van. Az idei program egy része a határon túli románok helyzetével foglalkozik, ám a szerdai napon kimondottan a székelyföldi románok helyzetére fókuszáltak. No nem csak identitásuk megőrzésére, nehézségeikre, az alaphangot bizonyára meghatározta a moldvai katolikusok románságáról szóló előadás és Erdély „ellopásának” témája, azaz hogy miként került a visszaszolgáltatások során „idegen, ellenséges” kézbe az ősi román föld. Ebben a környezetben hangzottak el Eugen Popescunak, a Határon Túli Románok Alapítványa elnökének aggodalmai, miszerint az elmagyarosodás veszélye fenyegeti a Székelyföldön élő románokat, tömegessé vált elvándorlásuk, és ez nemzetbiztonsági kockázattá válik. Eszmefuttatása szerint azért kénytelenek máshol keresni a boldogulást, mert nem találnak munkahelyet, ha nem beszélnek magyarul.
A székelyföldi románok jelentős többségét a hatvanas évek végétől kezdődően telepítették e vidék városaiba, a kommunista gyárakat töltötték fel a lakással, állással, jó fizetéssel idecsábított „hegyen túliakkal”, a hivatalokat pedig román értelmiségiekkel. Visszavonulásuk a kilencvenes években megkezdődött, s akik maradtak, azok gyermekei az ország más részein élőkhöz hasonlóan tömegesen külföldön keresik a boldogulást. Nem azért, mert nem tudnak magyarul – hanem mert Nyugaton több pénzt kapnak munkájukért. Ha a román állam 27 éve nem Székelyföld gazdasági elsorvasztásán munkálkodna, az itt élő románoknak épp úgy, mint a magyaroknak, nagyobb esélyük, kedvük volna az itt maradásra. Ha a marosfői szabadegyetemet szervező, magukat románok képviselőinek vallókat nem az az egyetlen cél vezérelné, hogy beolvasszák, eltüntessék e földről a magyarokat, és ennek érdekében nem gáncsolnának el minden jövőbemutató elképzelést, akkor mindannyiunk számára több babér teremne. Igaz, értelmét veszítené e híres kaszt, a megélhetési románok ittléte, fölöslegessé válnának nyilatkozataik, a marosfőihez hasonló szabadegyetemek. Ők veszítenének, de mindannyian mások – magyarok és románok – nyernénk.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)