Okt. 3-án és 4-én rendezték meg az RMDSZ V. kongresszusát Marosvásárhelyen. Az első napon a küldöttek meghallgatták Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Csávossy György SZET-elnök, Dézsi Zoltán SZKT-elnök, Verestóy Attila és Varga Attila frakcióvezetők, Demeter János OÖT-elnök, valamint Tokay György kisebbségvédelmi és Birtalan Ákos turisztikai miniszter beszámolóját. Okt. 4-én az alapszabályzat és a program módosítására, valamint más dokumentumok elfogadására került sor. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára beszédében a magyar kormány nevében köszöntötte az RMDSZ-t és a kétmilliós erdélyi magyar közösség valamennyi tagját. Hangsúlyozta, hogy a pozitív változások "elősegítője volt a magyar szomszédságpolitika, annak fontos elemeként a magyar-román alapszerződés", amely 1920 óta először rögzítette jogi igénnyel az erdélyi magyarság jogos igényeit, alapot teremtve a kisebbség jogos törekvésinek számonkérhető érvényesítésére. Az erdélyi magyarságnak a történelmi esély megvalósításához hosszú küzdelemre van szüksége, mert senki sem képzelheti, hogy a több évtizedes nacionalista, magyarellenes politika egyszerre megáll - figyelmeztetett Tabajdi Csaba. "Mi azt szeretnénk - mondotta - ha ebben a történelmi folyamatban egy percig sem engednénk el egymás kezét". Emil Constantinescu elnök nevében Zoe Petre asszony politikai főtanácsos üdvözölte a kongresszust. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszámolójában kiemelte, hogy a szövetség meg tudott felelni az elmúlt két év kihívásainak, még ha jelenleg újabb korrekciókat is kívánnak végrehajtani. Az ideológiai sokszínűségnek megvannak a garanciái az RMDSZ-ben a platformok, a társszervezetekben működő párok és csoportosulások révén. Markó Béla elfogadhatatlannak nevezte, hogy "közös döntéseinknek ne vessük alá magunkat" és hogy a különvélemény ürügyén "az egész szövetséget gyengítsük". A romániai magyar közösség nem a kormánybalépéssel hozta meg alapvető döntését, hanem 1990-ben, amikor szenátorokat és képviselőket küldött a parlamentben, mivel ennek a döntésnek része volt az az esély, hogy "a kisebbségi helyzet rendezésének elkötelezett partnerekkel koalícióra léphetünk." A szövetségi elnök a jogsérelmek orvoslását és az új jogi szabályozók elfogadását emelte ki a kisebbségpolitika változását elemezve, hozzátette, hogy még hátravan az 1990-es marosvásárhelyi események kivizsgálása, a vétkesek felelősségre vonása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása pedig még nem kezdődött meg. Az RMDSZ politikájában továbbra is kiemelt helye van a Magyarországgal, minden magyarországi parlamenti párttal, a magyar kormánnyal, a Határon Túli Magyarok Hivatalával és más intézményekkel való kapcsolatoknak a közös nemzeti hovatartozás alapján. Markó Béla kitért a kisebbségek javára meghozott intézkedésekre, hozzátéve: mindez "rendkívül törékeny, és egyik napról a másikra összeomolhat". A csalódások "nem jogosítanak fel arra, hogy ne bízzunk saját erőnkben, s abban, hogy szövetségeseink is felmérik: mi egymásra vagyunk utalva ebben a térségben". - A szélsőséges nacionalizmus megpróbálja megbontani az RMDSZ és a koalíciós román pártok együttgondolkodását. A koalíció tétovasága, sőt egyes koalíciós politikusok ellenséges megnyilatkozásai tették lehetővé, hogy az RMDSZ-ellenes és magyarellenes uszítás elszabaduljon. Markó Béla bízik abban, hogy egységes fellépéssel elejét lehet venni ennek a kampánynak. Rámutatott arra, hogy vissza kell utasítani a gyűlöletre való izgatást. Ha megengedik a reform megtorpanását a kisebbségi jogok területén, az megkérdőjelezheti a demokratikus nyitás egészét is. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszámolójában kijelentette: "Mindenekelőtt pusztuló fajtánk iránti kollektív felelősségünket kívánom hangsúlyozni". Időnként kísérletet tesznek arra, hogy a társadalmi és egyházi közéletből eltávolítsák, mert személyéhez "a hivatalossá izmosodott RMDSZ-irányvonaltól eltérő, másfelől a nacionalista román és a szocialista liberális magyar uralkodó politikával ellentétes politizálás kapcsolódik" - mondotta. Kijelentette, hogy szigorúan tartotta magát az RMDSZ programjához. Érthetetlen számára, miért bélyegzik radikálisoknak azokat, akik a szövetség programját következetesen képviselik, háromszintű autonómiát akarnak. - Tőkés László nyolc pontban foglalta össze javaslatait. Elsőként sürgette, hogy a kongresszus "utólagosan, tételes formában" fogalmazza meg igényeit a román kormánnyal szemben, és ezekről román-romániai magyar kerekasztalt javasolt. Az Európa Tanács elsietetten megszüntetett felügyelete helyébe az RMDSZ-nek kellene gondoskodni a kisebbségi jogok helyzetének monitorizálásáról. Javasolta továbbá, hogy az RMDSZ szervezzen új magyar-magyar csúcstalálkozót, támogassa a titkosszolgálati dossziék megismerésének lehetővé tételét, több javaslatot tett az anyanyelvű oktatásra, így a Sulyok István Református Főiskola egyetemmé alakítására, a Bolyai Tudományegyetem maradéktalan helyreállítására. Tőkés László püspök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-nek "gyökeresen változtatni kell" tanügyi politikáján. Sürgette az RMDSZ belső választásának megtartását, az autonómia-statútumok elkészítését és azt, hogy az RMDSZ lépjen fel az egyházi ingatlanok visszaadása érdekében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6., Markó Béla beszámolójának teljes szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ A második napon, okt. 4-én a kongresszuson pontról pontra szavazva elfogadták a szervezeti szabályzat módosítását. A vitában a központosítási és a decentralizálási szándék ütközött egymással. A módosítás szerint a kormányba lépésről, a kilépésről a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ dönt, a miniszterek kinevezéséről és visszahívásáról az ügyvezető elnökség javaslata alapján az Operatív Tanács, a prefektus jelölése és a döntés a területi szervezetek hatásköre. Kincses Előd, aki az 1990-es márciusi eseményekig Maros megyei RMDSZ-vezető volt, majd az alaptalan vádak miatt Magyarországra kényszerült, többpontos javaslatot terjesztett elő arról, hogy az RMDSZ igényelje Románia főügyészétől - többek között - az 1946 és 1990 között hozott, azóta törvénytelennek minősített politikai ítéleteket követő vagyonelkobzások tekintetében a főügyész éljen a semmisségi fellebbezéssel, állítsák bíróság elé azokat, akik bűnösek az 1989. decemberi gyilkosságokban és bántalmazásokban, tisztázzák a titkosrendőrség szerepét az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben, továbbá rendeljenek el nyomozást a nyilvánosan törvénybe ütköző kijelentéseket tevő politikusok ellen. Kincses Előd javaslatát a kongresszus elfogadta. - A kongresszus végül Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyolcpontos javaslatából ötöt átvett és az SZKT feladatává tette részletes kidolgozásukat. Ezek a következők: román-romániai magyar párbeszéd intézményes kereteinek létrehozása, a kisebbségi jogsértések nyomon követésének intézményesítése, a magyar-magyar csúcstalálkozó folytatása, a Securitate dossziéinak megismerése, a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola egyetemmé fejlesztése. Az elfogadott pontokból kimaradt az, hogy az RMDSZ kongresszusa utólag fogalmazza meg elvárásait a kormánnyal szemben. - A kongresszus foglalkozott Szőcs Géza fellebbezésével, amelyet az SZKT tavaszi ülésén elfogadott, őt alapítványi pénzek kezelésével kapcsolatban elmarasztalta. Szőcs Géza új dokumentumot nyújtott be. A bizottság az idő rövidsége miatt nem tudta megvizsgálni az okmányokat, ezért átadták az RMDSZ ügyvezető elnökségének, amely három hónapon belül befejezi a vizsgálatot és dönt arról, hogy az igazságügyi hatóságokhoz fordul-e ebben az ügyben. - A kongresszus - a Bihar megyei RMDSZ javaslatára - elítélte a lakosságcsere gondolatát, Meciar szlovák miniszterelnök javaslatát, és szolidaritását fejezte ki a szlovákiai magyarsággal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7.. Kincses Előd javaslatáról: /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 9./

Okt. 8-án Kovács László magyar külügyminiszter Bukarestbe érkezett, Adrian Severin kollégája meghívásának eleget téve. A külügyminisztériumban Adrian Severinnel együtt megnyitották a magyar-román alapszerződés értelmében létrehozott kormányközi vegyes bizottság alakuló ülését. Ezen részt vettek a kilenc szakbizottság elnökei, Törzsök Erika, a HTMH elnöke és Klaus Fabritius, a Kisebbségvédelmi Hivatal államtitkára. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Emil Constantinescu államelnök okt. 8-án Kovács László magyar külügyminiszterrel egybehangzóan pozitívan értékelte a román-magyar kapcsolatok alakulását. A találkozót követően Kovács László a magyar sajtó romániai tudósítóinak kérdéseire válaszolva, a tanügyi törvénnyel kapcsolatos romániai vitákra reagálva kijelentette, hogy az RMDSZ jogos igényei olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyek szerepelnek a két ország közötti alapszerződésben és megfelelnek az európai normáknak. Az Európai Unióba való betagozódásra és a NATO-tagságra törekvő Romániának meg kell felelnie ezeknek a követelményeknek, mondotta a magyar külügyminiszter, és hozzátette, hogy bár nem könnyű a több évtized alatt kialakult kisebbségpolitikán változtatni, Románia érdekei ezt megkövetelik. Kovács László történelmi jelentőségűnek értékelte az RMDSZ kormányzati részvételét, és hozzáfűzte: némi túlzással öngyilkosnak nevezhető az, aki a kormányból való kilépést sürgeti, mert nem teljesültek a reményei. Kifejtette: ha valaki azt hitte, hogy pár hónap alatt minden problémát meg lehet oldani az RMDSZ kormányzati részvételével, annak nem sok érzéke van a realitásokhoz, és talán jobb is, ha nem foglalkozik politikával. A magyar külügyminiszter kifejtette, nem tartja reálisnak a romániai magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó elképzelést, a magyar kormány nem is foglalkozik ezzel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 10., 1030. sz./

Birtalan József, az RMDSZ gazdasági alelnöke hétfőn, okt. 13-án Budapesten találkozott Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ országgyűlési frakciójának vezetőjével. A megbeszélésen, amelyen részt vett Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is, a két politikai szervezet közötti kapcsolatok fejlesztéséről, az RMDSZ-nek nyújtandó és az SZDSZ által felajánlott - különösen gazdasági téren hasznos - szakmai segítségről, a kétoldalú együttműködés más kérdéseiről folytattak eszmecserét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 15., 1033. sz./

A környező államokban élő magyar kisebbség helyzetét úgynevezett országjelentésekben térképezi fel a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/. Elsőként a szlovákiai és kárpátaljai magyarságról szóló tanulmány készült el. A magyar kisebbség Szlovákiában című beszámoló szerint az országban az 199-es népszámlálás idején 567 ezer magyar nemzetiségű állampolgár élt, a lakosság 10,76 %-át tették ki. A magyar iskolaköteles gyermekek 73,8 %-a jár magyar iskolába. Ukrajnában az 1989-es népszámlálás szerint a magyar kisebbség lélekszáma 163 ezer fő. Kárpátalján jelenleg 10 önálló magyar elemi, 36 nyolcosztályos iskola és 17 középfokú magyar tanintézmény működik. A kárpátaljai lakosságot aggodalommal tölti el az új oktatási tervezet, amely szerint a nemzetiségi iskolákban a tantárgyak nagy részét ukránul kell tanítani. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24., Magyar Nemzet, okt. 25./

Király Károlynak, a Ceausescu-rendszer ismert ellenállójának a nevéhez fűződik a Székely Faluért Alapítvány kezdeményezése. Az 1993-ban bejegyzett alapítvány eddig összesen 150 ezer dollár értékben adományozott mezőgazdasági gépeket, traktorokat, vetőgépeket a székely falvaknak. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületével /RMGE/ nem a legjobb a kapcsolatuk. Király Károly szerint az RMGE ott próbálja folytatni, ahol ötven éve abbahagyta. - Király Károly elmondta, hogy évekkel ezelőtt a Határon Túli Magyarok Hivatalából néhány soros levél érkezett, amelyben felkérték, hogy nyilatkozzon Tőkés László ellen, mivel a püspök azzal vádolta meg a kormánykoalíciót, hogy nem gondolkodik nemzetben. Telefonon felkérték a Népszabadságtól is, hogy írjon levelet Tőkés László püspök ellen. Király Károly bediktálta véleményét, amely az RMDSZ tiszteletbeli elnöke mellett szólt. "A szöveg azóta sem látott napvilágot az újságban." Később Király Károly személyesen jelent meg Tabajdi Csaba államtitkár hivatalában. Az államtitkár azt kérdezte, mi a véleménye Tőkés Lászlóról, szerinte ugyanis jobban meg kellene gondolnia a püspöknek a kijelentéseit. /Horváth Arany: A román ortodoxia csalafintaságai. = Új Magyarország, nov. 6./

A Teleki Oktatási Központ Szovátafürdő egyetlen jelentősebb épülete, amely magyar kézben van. Amennyiben az RMDSZ-en múlott volna, ez sem létezne, tájékoztatott Bíró István, a Teleki Oktatási Központ igazgatója. Annak idején, 1994-ben Cs. Gyimesi Éva, az RMDSZ akkori oktatási alelnöke határozottan ellenezte ezt, mondván, ez nem illeszkedik bele az RMDSZ oktatási stratégiájába. Az őt követő Béres András oktatási alelnök szintén nem segített, Takács Csaba közömbösen kezelte ügyüket. Kötő József volt az első oktatási alelnök, aki partnerként kezelte a központot. A Határon Túli Magyarok Hivatala sem támogatta azt, hogy létrejöjjön a központ. Az ellenségeskedés dacára a központ most már majdnem teljesen önellátó, csak a fejlesztéshez igényel támogatást. Ehhez kapnak juttatásokat a magyar művelődési minisztériumtól. Főleg adakozásból elkészült a könyvtárterem, az 50 férőhelyes étterem, az előadóterem, a 80 szálláshely, a mosókonyha. A Teleki Oktatási Központban működik a Békéscsabáról kihelyezett tanítóképző főiskola, 48 szakképesítés nélküli tanító érkezik ide minden egyes hét végén. A hallgatók négy év után torna, rajz vagy zene tanítására jogosító diplomát kapnak. Itt van a Bolyai Nyári Akadémia színhelye, amely ötödik éve a Kárpát-medence legnagyobb magyar pedagógusrendezvénye. A Teleki Oktatási Központban évente még átlag 80 alkalmi rendezvényt is tartanak. /Nits Árpád: Erdei iskola és magas politika. Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára cáfolta Király Károly azon állítását, miszerint a Határon Túli Magyarok Hivatala felkérte volna őt arra, hogy nyilatkozzon Tőkés László püspök ellen. "Így Király Károly úr hivatkozása ilyen HTMH-levélre egyszerűen valótlanság." Tabajdi Csaba fogadta Király Károlyt és a beszélgetés közben véleményét nyilvánította, elmondta, hogy vitája van Tőkés Lászlóval, de ez nem azt jelenti, hogy Király Károlyt a püspök ellen akarta hangolni. Az államtitkár közölte, hogy a lezajlott beszélgetés és a Székely Faluért Alapítvány magyarországi támogatásának elmaradása között nincs összefüggés. /Tabajdi Csaba: Tiszteletben tartjuk a határon túli magyarságot. = Új Magyarország, nov. 27./ Előzmény: nov. 6.

Önkormányzatok szerepe egy hátrányos helyzetű térség fejlesztésében címmel dec. 10-én háromnapos önkormányzati konferencia nyílt meg Csíkszeredában, a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezésében. A HTMH immár nyolcadik alkalommal rendez hasonló konferenciát más-más színhelyeken, Magyarországon és a környező országokban. Csíkszereda először látja vendégül a nemzetközi rendezvényt, amelyen ezúttal mintegy 80 önkormányzati szakember vesz részt. Törzsök Erika, a HTMH elnöke megnyitó beszédében az európai integráció kapcsán hangoztatta, hogy elsősorban az adott országnak kell megfelelő feltételeket teremtenie a területfejlesztéshez, a külföldi tőke fogadásához, a szellemi tőke működtetéséhez, hogy ezáltal lehetővé váljék a nemzeti jövedelem, a versenyképesség növelése, a helyi erőforrások mozgósítása. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 11., 1173. sz./ Megnyitó beszédében Törzsök Erika, a HTMH elnöke aláhúzta, hogy az idei tanácskozásnak külön is időszerűséget adtak a fogadó országban zajló váratlan események. A székelyudvarhelyi fejleményekkel kapcsolatban megjegyezte: azok azt mutatják, hogy a tulajdonviszonyokkal és a hatalmi kompetenciákkal kapcsolatos szabályozások, jogi keretek még alakulóban vannak. Ez vezethetett véleménye szerint oda, hogy az úgynevezett csereháti ügyet nem tulajdonvitaként tárgyalták, hanem interetnikai konfliktusként kezelték. Világos tulajdonviszonyok és a jogállamiság önkormányzati elemeinek következetes érvényesülése esetén ilyen konfliktushelyzet nem is alakult volna ki. A belpolitikai helyzettel kapcsolatban utalt arra, hogy a bukaresti koalíciónak érdeke lenne azoknak a lépéseknek a következetes megvalósítása, amelyek Romániát bevihetik a NATO-ba és az Európai Unióba. Az integrációs fáziskésés nem a jelenlegi kormány miatt következett be, ezért fontos, hogy milyen kép alakul a mostani vezetés integrációs politikájáról. A tanácskozáson különböző helyszíni látogatásokon igyekeznek bemutatni a sikeres új romániai tapasztalatokat is, így az eredményes privatizációs akciókra. Érdemes odafigyelni mindazokra a politikai szereplőkre, akik európai integrációban gondolkodnak - hangoztatta többek között Törzsök Erika. Ezzel kapcsolatban utalt a magyar tapasztalatokra, azokra a lépésekre, amelyek Magyarország útját egyengetik az Európai Unióba, vagy ahhoz, hogy nemzetközi forrásokat mozgósíthasson. Mindez azt mutatja, hogy elsősorban az adott országnak kell teremtenie olyan feltételeket a területfejlesztéshez, a tőke fogadásához, a szellemi tőke működtetéséhez, hogy lehetővé váljék a nemzeti jövedelem, a versenyképesség növelése, a helyi erőforrások mozgósítása - mutatott rá Törzsök Erika. /MTI/

Bízunk abban, hogy azok az ígéretek, amelyeket Emil Constantinescu elnök és Victor Ciorbea miniszterelnök, valamint az RMDSZ koalíciós partnerei tettek, s hogy azok az elképzelések, amelyek a magyar oktatást illetően koalíciós megállapodás részt képezik, a képviselőházban olyan törvény formájában nyernek elfogadást, amely igazolja a megállapodás megalapozottságát. Reméljük, hogy a sajnálatos szenátusi döntést a képviselőház korrigálni fogja - jelentette ki dec. 19-én Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, aki fogadta Tokay Györgyöt, a román kormány kisebbségügyi miniszterét. Nyolc évtized után most adódik először lehetőség arra, hogy Magyarország és Románia népe európai módon élhessen egymás mellett. Ennek a kísérletnek nem szabad elbuknia. Ezt Tokay György, a román kormány kisebbségügyi minisztere jelentette ki dec. 19-én újságírók előtt, miután Budapesten megbeszélést folytatott Tabajdi Csabával. Tabajdi Csaba arról is informálta Tokay Györgyöt, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala a Külügyminisztériummal intenzív fölkészülést kezdett, hogy megvizsgálják: az integrációnak milyen hatása van a szomszédsági kapcsolatrendszerre, különös tekintettel a kárpát-medencei magyar-magyar érintkezésre. Az államtitkár elmondta: az erről szóló legközelebbi konzultációt a jövő év elején tartják Budapesten, erre meghívják a határon túli magyarság vezetőit is. Tabajdi Csaba kijelentette: a közeljövőben nem látja időszerűnek egy magyar-magyar csúcstalálkozó létrejöttét, a választások után sem. Magyar-magyar csúcs megtartására ugyanis az RMDSZ vezető testülete dec. 13-i ülésén hangzott el javaslat. - Tabajdi Csaba közölte: a magyar kormány üdvözli a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége /RMDSZ/ álláspontját, hogy az oktatásügyi törvény szenátusi elutasítása ellenére is lát esélyt a román kormány koalíciós szerződésében leírtak megvalósulására. A Tokay Györggyel folytatott megbeszélésen megállapodtak abban, hogy a romániai magyar diákoknak Magyarországon, a magyarországi román iskolásoknak pedig Romániában hoznak létre nyelvi, népismereti tábort. Ugyanebben a témakörben tankönyvet is adnak ki. Tokay György elmondta: a román kormány tagjaként az a feladata, hogy a többség és a kisebbség harmonikus együttélését biztosítsa. Ennek megvalósítása azonban csak Magyarország és Románia jó kapcsolata mellett lehetséges. Meggyőződése, hogy a kormányfők találkozóin született bizalomépítő ígéreteket és terveket a kormányok és a parlamentek meg is akarják valósítani. Mindemellett az RMDSZ azt is elvárja, hogy tiszteletben tartsák a román kormány koalíciós szerződését, aminek kulcskérdése volt a magyar egyetem létrehozása, és ez ügyben a tanügyi törvény módosítása. Ha ez nem történne meg, akkor a koalíció sem maradhat a jelenlegi formában - fűzte hozzá. - A magyarországi románok helyzetéről szólva Tokay György fontosnak tartotta a kisebbségek parlamenti képviseletét. /Napi Magyarország, Magyar Nemzet, dec. 20./

"Bónis Lajos a bukovinai Hadikfalván született 1920. ápr. 30-án. Kolozsváron végezte az egyetemet, háromszor állították román hadbíróság elé a magyarság megőrzése érdekében kifejtett tevékenységéért. 1947-ben menekülnie kellett Erdélyből. Magyarországon a kommunista bíróság is elmarasztalta erdélyi szervező tevékenysége miatt. 1990-től a Határon Túli Gazdakörök Koordinációs Irodájának vezetője, az iroda 1995-ös megszüntetéséig. 1990 után a gazdakörök szervezését végezet, népfőiskolákat alapítottak, több millió forint értékben - magyarországi emberek adományát - vitte Erdélybe, Árkoson és Csíkszeredán könyvtárat hozott létre. Bónis Lajos különösen büszke a távoktatásra, melynek köszönhetően száz határon túli magyar fiatal kezébe adtak felsőfokú diplomát. Bónis Lajos erdélyi munkatársaival évente elkészíti a végzett magyar egyetemisták névsorát, majd azt elküldi a térségben tevékenykedő több mint 2000 magyar vállalatnak, vállalkozónak. - Erdélyben 260 gazdakört sikerült létrehozni. 1995-ben azután Kis Zoltán SZDSZ-es államtitkár közölte Bónis Lajossal, hogy nincs szükség a határon túli magyarság támogatására, ezzel egyúttal megszüntette Bónis Lajos feladatkörét a minisztériumban, elvette irodáját. Bónis Lajos azóta társadalmi munkában végzi feladatát. Bónis elmondta: "Nem kaptam segítséget a Határon Túli Magyarok Hivatalától sem. Igaz, annak vezetője, Törzsök Erika, szintén SZDSZ-es. Bár a másik oldal sem töri magát, a Magyarok Világszövetsége sem segít semmit." Bónis Lajos elégedetlen az Új Kézfogás Közalapítvánnyal is: "nem a falut támogatja, csak azt, aki jelentkezik. Az erre szánt 300 millió elmegy a felsővállalkozások támogatására." /Demokrata (Budapest), jan. 15., 2. sz./"

"Febr. 1-jén lép hatályba az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye. Jelentőségét, előzményeit a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ közleménye foglalta össze: A 157. számot viselő nemzetközi egyezmény az első olyan nemzetközi jogi érvénnyel bíró multilaterális dokumentum, amely a nemzeti kisebbségek védelmét célozza. Az Európa Tanács 1949-es megalakulásáig visszavezethetőek azok a törekvések, melyek a kisebbségek védelmét szolgáló normaalkotásra irányultak. A folyamat több elakadást követően az 1980-as, majd méginkább a 80-as évek végén bekövetkezett közép- és kelet-európai politikai változások eredményeként az 1990-es évek elején gyorsult fel. Az ET Parlamenti Közgyűlésének 1134 (1990) sz. ajánlása azt javasolta a Szervezet Miniszteri Bizottságának, hogy dolgozzon ki kiegészítő jegyzőkönyvet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, vagy egy önálló egyezményt a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az Ajánlásban meghatározott elvek alapján. Az Emberi Jogi Főigazgatóság által 1992 májusában felállított szakértői bizottságnak /DH-MIN/ kellett megvizsgálnia, hogy a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos jogi normák megfogalmazásának melyek a lehetőségei, illetve feladata volt az is, hogy meghatározott jogi normákra javaslatot tegyen. A DH-MIN 1993 szeptemberében a Miniszteri Bizottsághoz beterjesztett jelentése tartalmazta a kisebbségek védelmével kapcsolatban elfogadható jogi normákat, illetve azok rögzítésének lehetséges jogi eszközeit. A normaalkotási folyamatot jelentősen előrelendítette az állam- és kormányfők 1993. október 8-9-én Bécsben megtartott csúcsértekezlete, amely Nyilatkozatának II. Mellékletében utasította a Miniszteri Bizottságot, hogy "a lehető legrövidebb időn belül készítse el egy keretegyezménynek a tervezetét, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek tiszteletben tartását a Szerződő Államok vállalják annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek védelmét". A Nyilatkozatban az állam- és kormányfők kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a kontinens stabilitásának és demokratikus biztonságának lényegi eleme. A Bécsben meghozott határozatok végrehajtására jött létre alig egy hónappal később a Nemzeti Kisebbségek Védelmével foglalkozó ad hoc bizottság /CAHMIN/, amely munkájának eredménye a most hatályba lépő Keretegyezmény. A kilencvenes évek eleje óta tartó jogalkotási folyamatnak köszönhetően egy év alatt sikerült a Keretegyezmény szövegezési munkálatait befejezni, így a Miniszteri Bizottság 1994. november 10-i ülésén az egyezményt elfogadta. A Keretegyezményt az Európa Tanács tagállamai részére 1995. február 1-jén megnyitották aláírásra, s e napon 21 állam, köztük Magyarország képviselője látta el kézjegyével a dokumentumot. Az azóta eltelt időszakban összesen 36 tagállam írta alá a Keretegyezményt. (Az első 21 állam: Ausztria, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Liechtenstein, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Örményország nem-tagállamként írta alá a dokumentumot. A további csatlakozó államok: Albánia, Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lettország, Luxemburg, Macedónia volt-jugoszláv Köztársaság, Málta, Moldova, Németország, Oroszország San Marino, Ukrajna.) A 28. cikk 1. bekezdésének rendelkezése szerint az egyezmény akkor lép hatályba, ha tizenkét tagállam kifejezte egyetértését, hogy azt magára nézve kötelezőnek tartja. Horvátország 1997. október 11-12-én ratifikálta a Keretegyezményt, s így a fenti cikk rendelkezéseivel összhangban 1998. február 1-jén lép hatályba a dokumentum. (1998. január 30-i állapot szerint eddig 16 állam ratifikálta az egyezményt. A ratifikáció időpontjának sorrendjében: Románia, Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Ciprus, Moldova, San Marino, Észtország Macedónia volt jugoszláv Köztársaság, Németország, Dánia, Horvátország, Olaszország, Liechtenstein, Egyesült Királyság, Ukrajna.) A Keretegyezmény 31 cikkből áll, melyet egy lényegi, az egyezmény szándékait és céljait bemutató Preambulum előz meg. Szerkezete 5 szakaszra bomlik: az I. szakasz a dokumentum alapjául szolgáló alapelveket sorolja fel, a II. szakasz a kisebbségvédelmi rendszer elveit foglalja össze, a III. szakasz foglalkozik az értelmezés és alkalmazás szabályaival, a IV. szakasz a végrehajtás ellenőrzésének rendszerével, végül az V. szakasz az Európa Tanácsban elfogadott egyezményekben megszokott záró rendelkezéseket tartalmazza. A Preambulum célja szerint a részes államok elhatározták, hogy "saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését", ami a nemzeti kisebbségi lét garanciájaként fogható fel. Elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme az európai stabilitás és béke eleme. Kijelentik, hogy a pluralista és valóban demokratikus társadalmaknak olyan feltételeket kell teremteniük, melyek biztosítják ezen kisebbségek identitásának kifejezését, megőrzését és fejlesztését, továbbá kifejezik törekvésüket, hogy a kulturális különbözőség ne a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása legyen. A Keretegyezmény nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által gyakorolható és általuk nemzetközi testületek előtt megidézhető /és esetleg peresíthető/ jogokat, hanem - elnevezésének megfelelően - a részes államok kisebbségvédelmi intézkedéseit irányító elveket, az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét vázolja fel programjellegű rendelkezések megfogalmazásával. Az I. szakasz 3 cikke tartalmazza azokat az alapelveket, melyek az egyezmény többi rendelkezésének végrehajtását kell irányítaniuk. Fontos alapelv, hogy a nemzeti kisebbségek és az ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, valamint, hogy a rendelkezéseket jóhiszeműen kell alkalmazni. Kimondja az identitás szabad megválasztásának elvét, valamint azt, hogy az egyezménybe foglalt elvekből fakadó jogok és szabadságok mind egyénileg, mind másokkal közösségben gyakorolhatók. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy az egyezmény elveiből következő jogok között explicite nem szerepelnek kollektív jogok, noha a szöveg megfogalmazásai egyértelművé teszik, hogy az egyezmény elismeri a kollektív érdeket. A II. szakasz részben további elveket részletez, részben pedig olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyekben a részes állam a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítására, illetve hatékony védelmük, előmozdítására vállalnak kötelezettséget. Ezen elvek a következők: törvény előtti egyenlőség; egyenlőség a gazdasági társadalmi, politikai és kulturális életben; pozitív diszkrimináció; az asszimiláció tilalma; az identitás lényegi elmeinek megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása; a kultúrák közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet érdekében; erőszakos fenyegetések elleni védelem. Az ezt követő cikkek részben más emberi jogi egyezményekben lefektetett és a keretegyezményben újra megerősített, részben pedig új, kifejezetten a kisebbségek védelmét célzó jogok és intézkedések biztosításáról rendelkeznek. Az előbbi kategóriába sorolható a gyülekezési, egyesülési, véleménynyilvánítási, a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a vallási szervezetek alapításának joga, valamint az információs jog különböző vetületei /8-10. cikkek/. A kifejezetten a kisebbségekhez tartozó személyeket célzó, a kisebbségi nyelvhasználatot, a kultúrát, illetve a nemzetközi kapcsolatokat érintő jogok és rendelkezések /melyekre vonatkozóan az egyezmény szövege többféle - itt nem részletezett - korlátozást alkalma/) a következők: a kisebbségi nyelv használatának joga; a kisebbségi nyelv használat a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban; a család- és utónév kisebbségi nyelven történő használatának és hivatalos elismerésének joga; kisebbségi nyelven írott magánjellegű feliratok elhelyezésének joga; kisebbségi nyelven írott helység- és utcanevek elhelyezése; a kisebbség és a többség kultúrájának kölcsönös megismerését előmozdító intézkedések; a tanárképzést, a tankönyvekhez való hozzájutást, a diákok és tanárok közötti cserekapcsolatok elősegítő intézkedések; az esélyegyenlőség előmozdítása az oktatás minden szintjén; magánoktatási intézmények létrehozásának joga; a kisebbségi nyelv megtanulásának joga; a kisebbségi nyelv tanulása, vagy a kisebbségi nyelven törétnő oktatás feltételeinek biztosítása; a közéletben való tényleges részvétel feltételeinek megteremtése; a népességarányok megváltoztatásától való tartózkodás; a kisebbségekhez tartozó személyeknek határon túli személyeknek, valamint nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásába való be nem avatkozás; a kisebbségek védelmét célzó két- és többoldalú egyezmények megkötése; a határokon átnyúló együttműködés elősegítése. A fenti jogok értelmezése és alkalmazása során a következő elvekre kell tekintettel lenni /III. szakasz/: a nemzeti törvényhozás és mások jogainak tiszteletben tartása; a nemzetközi jog alapelveivel /köztük a szuverén egyenlőség, a területi integritás és a politikai függetlenség/ való összhang; más egyezményekben rögzített jogok és szabadságjogok korlátozásának tilalma; az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhang. A IV. szakasz határozza meg a Keretegyezményben foglalt elvek végrehajtásának ellenőrzésére hivatott rendszer kereteit, melyet tovább részletezett a Miniszteri Bizottság (97)10 sz. Határozata. E rendelkezések szerint a végrehajtást a Miniszteri Bizottság ellenőrzi, melynek munkáját egy, a hatályba lépést követő egy éven belül fel állítandó Tanácsadó Bizottság segíti. A Tanácsadó Bizottságban minden részes állam csak egy képviselővel lehet jelen. Az általában négyéves mandátummal rendelkező bizottsági tagoknak a kisebbségek védelme területén elismert szakértelemmel bíró személyeknek kell lenniük, akik a Bizottság munkájában egyéni minőségben vesznek részt. A tagállamok a hatályba lépést követő egy éven belül, majd később öt évente, illetve a Miniszteri Bizottság felkérésére a Keretegyezményben foglalt elvek megvalósítását célzó törvényhozási és egyéb intézkedéseikről jelentést kötelesek készíteni. A jelentést - más forrásokból is származó információk felhasználásával - a Tanácsadó Bizottság véleményezi, majd a Miniszteri Bizottság kialakítja végkövetkeztetéseit, esetleges ajánlásokat fogalmazhat meg, illetve azok teljesítésére időkorlátot állíthat fel. E következtetések és ajánlások nyilvánosak. A kisebbségi magyarságnak otthont adó szomszédos államok, Jugoszlávia kivételével, mind aláírták, illetve Ausztria, Szlovénia és Jugoszlávia kivételével, mind ratifikálták is a keretegyezményt. Szlovákia, Románia, Horvátország esetében 1998. február 1-jén, Ukrajna esetében 1998. május 1-jén hatályosul a Keretegyezmény. Magyarországnak Szlovákiával és Romániával kötött, a kisebbségek védelmét /is/ célzó alapszerződések beépítették a Keretegyezmény rendelkezéseit, illetve a szerződő felek az egyezményt önmagukra nézve kötelezőnek ismerték el, még hatályosulása előtt. Bár a most hatályba lépő nemzetközi egyezmény elveket, s nem jogokat fogalmaz meg, az európai kisebbségvédelmi rendszernek csak keretét jelöli ki, s így az államok számára tág teret biztosít ezen elvek megvalósításának. Mikéntjében, kétségtelen, hogy céljait tekintve egyedülálló dokumentumról van szó, amely az európai kisebbségvédelem továbbfejlesztésének kezdőpontja lehet, s jóhiszemű végrehajtása hozzájárulhat a közép-európai régió stabilitásához, az itt élő nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./"

Lábody László, a HTMH volt elnöke, jelenleg a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. Romániával foglalkozó testületének elnöke kifejtette, hogy Románia áll a magyar gazdaság érdeklődésének homokterében, a tőkekivitelt tekintve /több mint 20 millió dollár/, a magyar-román vegyes vállalatok száma meghaladja a két és fél ezret. A román gazdaság fejlődése felgyorsult, a kormány intézkedései bizalmat keltettek a nemzetközi környezetben. Ennek egyik jele, hogy míg 1990 és 1996 között 1,36 milliárd dollár működő tőke áramlott az országba, 1997-ben ez az összeg meghaladta a 2,5 milliárdot. /Lábody László: Magyar befektetések külföldön. = A Hét (Bukarest), febr. 5. - átvéve a Magyar Hírlap Pénz plusz Piac mellékletéből/

"Az Európa Tanács rendellenességeket talált Romániában a kisebbségi jogok alkalmazása terén, mégis 1993 októberében megszavazták Románia tagságát. Az akkori külügyminiszter kezességet vállalt a kilenc feltétel teljesítéséért. Az ország azóta semmit sem teljesített, ennek ellenére 1997 áprilisában felfüggesztették Románia monitorizálását. Magyarország Miniszterelnöki Hivatalának államtitkára és a Határon Túli Magyarok Hivatala 1996. július 5-én kiadott nyilatkozata szerint a "felelősség elvének tudatában támogatásban részesítik helyzetük alkotmányos egyenjogúságán alapuló, határon túli magyarság autonómiatörekvéseit". Ezután 1996. szept. 16-án aláírták a román-magyar alapszerződést. Ebben elfelejtkeztek garanciák biztosításáról, illetve semleges ellenőrző szervezetek kijelöléséről. Horn Gyula miniszterelnök látogatásakor, október 22-én Bukarestben mellékesnek tartotta, hogy Kolozsváron vagy más városban létesüljön magyar egyetem. /Ekkor már a szenátus határozatot hozott: nem alakulhat magyar egyetem. /Kiss József: A modell. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./"

"A Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ üdvözli az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kisebbségek felsőoktatásban való részvételéről közelmúltban elfogadott ajánlását - tudatta közleményében febr. 12-én az MTI-vel a hivatal. Az "ajánlás elfogadásával fontos elemmel bővült a hivatkozható európai standardok köre". Az ET-dokumentum legfontosabb elemei: a kormányoknak el kell kerülniük a hivatalos nyelv kizárólagos használatának előírását; lehetővé kell tenni a kisebbségek anyanyelvi részvételét a közoktatásban; a kormányzatoknak el kell ismerniük a kisebbségek szabadságjogát a felsőoktatásban való részvételre, valamint azt is, hogy erre a célra intézményeket alapíthatnak. Az ajánlás szerint kedvezmények rendszerével kell segíteni a kisebbségi fiatalok felsőfokú továbbtanulását és egyenlő lehetőségeket kell biztosítani számukra a szakoktatásban való részvételhez is. /Kisebbségek a felsőoktatásban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14-15./"

"A Fidesz két képviselője, Németh Zsolt-és Rockenbauer Zoltán megvonta a magyar külpolitika négy évének mérlegét. Kritikus hangon minősítették a magyar külpolitika elmúlt éveit: "A Horn-kormány a kisebbségi magyarság egyetértése nélkül, gyakorlatilag ellenükre kötötte meg Szlovákiával és Romániával az alapszerződéseket. A kormány nyilatkozatban vonta meg a határon túli magyarság egyetértési jogát az őket közvetlenül érintő kérdésekben, azt a jogot, amelyet az Antall-kormány önkéntes kötelezettségvállalásként biztosított számukra. Nem valósult meg az 1996. júliusi magyar-magyar csúcson kilátásba helyezett, intézményesített magyar-magyar párbeszéd sem." A Horn-kormány kihasználatlanul hagyta a millecentenáriumi esztendőt. - "A Horn-kormány külpolitikájának szembetűnő kudarca a regionális és kisebbségpolitika." Üres szólam "történelmi megbékélésről" beszélni olyan szomszédos országokkal, amelyek politikai közéletéből hiányzik a demokratikus minimum. - "Az alapszerződések szinte semmilyen garanciális elemet nem tartalmaznak a kisebbségi magyarság jogainak védelmére." "Az alapszerződés-politika gyors és látványos kudarcáért a magyar-szlovák kapcsolatokban /lásd: diszkrimináció a gazdasági életben, nyelvtörvény, közigazgatási beosztásról szóló törvény, a magyar nyelvű oktatás egyre kilátástalanabb helyzete, a magyar nyelvű kulturális intézmények ellehetetlenülése stb./ a magyar kormány kimutatható felelősségét terheli." A határon túli magyarok azt talán észre sem vették, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát, mint a kisebbségpolitikát végző kormányszervet, kikapcsolták a külpolitika formálásából, hogy a határon túli magyarok vezetőivel a Horn-kormány miniszteri szinten sem tárgyal, hogy a magyar parlamentben nem szólalhatnak fel és anyagi támogatásuk reálértéke nem éri el az 1994. évi szintet sem. /Németh Zsolt-Rockenbauer Zoltán: A magyar külpolitika négy éve. = Magyar Nemzet, febr. 13./"

"A közeljövőben várhatóan nem merül fel, hogy Magyarország - szlovák mintára - hivatalos személyi okmányokat bocsásson ki a határon túl élő magyarok számára - közölte Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke febr. 18-án. Az igazolványok kérdése a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség legutóbbi, Beregszászon tartott választmányi ülésén vetődött fel, miután elterjedt, hogy Pozsony olyan okmányokat bocsát ki, amelyek több területen az anyaországban élő szlovákokéhoz hasonló jogokat szavatolnak az ukrajnai szlovákok számára. A legnagyobb taglétszámú ukrajnai magyar szervezet az ülésen azzal bízta meg elnökségét: keressék meg ez ügyben a magyar parlament illetékes bizottságait, tárgyaljanak az anyaországi pártok vezetőivel arról, miként lehetne elérni, hogy a magyar Országgyűlés törvénybe iktassa az okmányok meghonosítását. Törzsök Erika tájékoztatása szerint jelenleg sem a magyar törvényhozás, sem a törvény-előkészítés nem foglalkozik hasonló igazolványok bevezetésével, és a közelgő parlamenti választások miatt ez a kérdés várhatóan nem is merül fel a közeljövőben. Utalt ugyanakkor arra, hogy a hivatal integrációs szakmai munkabizottsága - sok más európai példa, "technika" mellett - ezt a lehetőséget már vizsgálta. Ennek során kiderült, hogy az említett példa, azaz a szlovák szabályozás sok helyütt általános keretek között mozog, és végrehajtási utasítás hiányában nem tudni, a törvény rendelkezései hogyan valósíthatók meg a gyakorlatban - tette hozzá. A hivatal elnöke elmondta, hogy a schengeni egyezményben foglaltak életbe lépése Magyarországon leghamarabb 2002-2003-ra tehető, természetes azonban, hogy az integrációs tárgyalások előkészítéseként a szakmai munkacsoport már dolgozik azokon a javaslatokon, amelyek az előírt szigorú feltételek mellett a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit is szem előtt tartják. /MTI/"

"Horn Gyula miniszterelnök arra hivatkozva, hogy a bűnügyek elkövetői között sok a külföldi, fölvetette a szomszédokkal szemben bevezetendő vízum kérdését. A miniszterelnök ugyan kijelentette, hogy a szigorú határellenőrzés nem érintheti a határon túli magyarokat, ennek ellenére nem a legrózsásabbak a kilátások, írta Asztalos Lajos. 1996 júniusában Kovács László külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarországnak nem áll szándékában feláldozni a határon túli kétmilliós /!/ magyarságot, ugyanakkor nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és fél millió lakosát sem a határon túli magyarság vélt érdekeiért. A magyar-magyar találkozón Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy a határon túli magyarság érdekvédelmi szervezetei Magyarországon csupán látszólag találtak egyetértésre. "1997 januárjában a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője a Bolyait óhajtókról kijelentette: "boldog, boldogtalan önálló magyar egyetemet akart." Asztalos így összegezte véleményét: "A jelek szerint a mai magyar vezetés nem lépheti túl a saját árnyékát, a határon túli magyarság gyakorlatilag le van írva." /Asztalos Lajos: A vízumkényszer Damoklész-kardja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./"

"A határainkon túl élő magyarokat az anyaország sok egyéb teendők sorában akkor tudja hathatósan segíteni, ha minél több gazdasági együttműködés köti össze az anyaországgal - fogalmazták meg azon a Baján elkezdődött kétnapos tanácskozáson /febr. 27-28/, amelyet Egzisztenciateremtés, vállalkozásélénkítés és befektetések a Kárpát-medence régióiban címmel rendeztek. A tanácskozást harmadik alkalommal rendezte meg a Miniszterelnöki Hivatal, a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Új Kézfogás Közalapítvány, számos nagyvállalat, társaság, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával. A tanácskozáson mintegy százötvenen vettek részt, önkormányzati érdekképviseleti, gazdasági szakemberek, illetve számos karitatív és civil szervezet, alapítvány képviselői, a hazaiakon kívül Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és Vajdaságból. A mostani találkozó a harmadik összejövetel, amelyet az 1995-ben e témakörben megfogalmazott kormányprogram szellemében rendeztek. Az első budapesti tanácskozáson az információcsere, a szakemberképzés, a tőkehiány mérséklése, a pénzügyi infrastruktúra fejlesztése és a régiók közötti kereskedelem állt a középpontban. 1997-ben Debrecenben mindenekelőtt a kárpát-medencei régiókba irányuló tőkebefektetések növelésének lehetőségeit vették számba. A mostani fórumon az egzisztenciateremtéssel és a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos igényeket mérik fel, és természetesen számbaveszik a gazdasági együttműködések eddigi eredményeit is. - A kárpát-medencei régióban az együttműködés nem csupán határainkon túl élő magyarok iránt anyaországbeli kötelesség, de korparancs is. A Kelet-Közép-Európában lezajlott rendszerváltás ugyanis nagyjából azonos gondokat hozott. Valamennyi országra jellemző a tőkehiány, a munkanélküliség, az alacsony és közepes jövedelmek stagnálása, avagy csökkenése, a kiugróan magas jövedelmek ugrásszerű növekedése, az ezzel párhuzamosan jelentkező szociális feszültség. Ugyanakkor valamennyi ország egyenként kis befogadó és kibocsátó a nemzetközi piacokon. - Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke hangsúlyozva a térség országainak egymásra utaltságát rámutatott: a korábbi együttműködési struktúrákat - például a KGST-t - lassan váltják fel újak. Sajnálatos tény - mondotta -, hogy az eseti tapasztalatcseréken túl érdemi, szervezeti együttműködés még nem alakult ki a térség tőkepiacának közös aktiválásában az adottságok együttes kihasználására. Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredményének nevezte, hogy a magyar tőke külföldön is megjelent, 1996-ban ez 58 millió, tavaly 370 millió USA dollárt tett ki. Ez azonban kevés - mondta -, Romániában például az együttesen 2,5 milliárd dollár külföldi befektetésből mindössze 25 millió dollár magyar érdekeltségű. Törzsök Erika ezen a fórumon jelentette be: idén március 1-jén hatályba lép a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, amelyet az Európa Tanács 40 tagállama közül 18 írt alá. Hét állam, köztük hazánk már ratifikálta. A charta célja Európa történelmi, regionális, illetve kisebbségi nyelveinek védelme. - Az esemény közben tartott sajtótájékoztatón Birtalan Ákos romániai turisztikai miniszter arról szólt, hogy fontos lenne a sokrétű együttműködési feladatok rangsorolása. Első helyen említette az infrastruktúra-fejlesztést, valamint a privatizációban való részvételt. Lotz Károly azt emelte ki, hogy egy-egy országon belüli regionális együttműködéseknek át kell nyúlniuk a határokon túl is. - A vízumkényszer újonnan történő bevezetéséről egyelőre szó sincs - szögezte le Tabajdi Csaba a nemzetközi sajtótájékoztatón feltett kérdésre válaszolva. Megítélése szerint a miniszterelnök szavait félreértették, akik ily módon értelmezték Horn Gyulának, a közbiztonság erősítése érdekében felvetődött javaslatát. A határellenőrzést természetesen javítani kell, de ennek csak egyik és nem elengedhetetlen eszköze a vízum. Tabajdi Csaba megemlítette, hogy készülnünk kell az EU-tagságunk kapcsán előálló új helyzetre. Az unióba való belépésünk után meg kell oldani a határainkon túl élő magyarok beutazási kedvezményét, mégpedig oly módon, hogy a megoldás nem ellenkezhet a schengeni egyezménnyel. A konferencián Burgert Róbert, az Új Kézfogás közalapítvány kuratóriumi elnöke elmondta: tavaly mintegy 1,3 milliárd forintot kaptak a költségvetésből, amelyből eddig több mint 850 milliót használtak fel. Egyebek között létrehoztak 24 vállalkozásfejlesztési központot, a legtöbbet - tizenhetet - Erdélyben, a többit Kárpátalján és a Felvidéken, illetve egy már a Vajdaságban is működik. A költségvetési forrás csaknem felét Erdélybe juttatták, kiemelten azzal a céllal, hogy segítsék a határainkon túli vállalkozásokat. A tanácskozáson elhangzott az is, hogy a határon túlra került mintegy 30 milliárd forintnyi kárpótlási jegynek a magyar privatizációban való felhasználását sokrétű módon próbálják elősegíteni. Így nagy jelentőségű döntés volt, hogy az áramszolgáltató vállalatok magánosításánál minden vállalat esetében 20 százalékos részvénycsomagot a külföldi kárpótoltak részére kellett elkülöníteni. - Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredményeként értékelték a résztvevők, hogy a magyar tőke külföldön is megjelent. E folyamatot, illetve a hazai privatizációban való részvételt előmozdíthatják a hasonló - a politikai, gazdasági és pénzügyi helyzetet, a változó jogszabályokat is ismertető - tanácskozások, de szükség lenne egy közös jogszabályfigyelő intézmény felállítására is - fogalmazódott meg. Az ez irányú információcsere eszköze lehet például az Internet. Birtalan Ákos felszólalásában egyébként a hazájában eddig lezajlott privatizációt és a lehetőségeket ismertetve a zöldmezős beruházások, az elő-, illetve posztprivatizációban való bekapcsolódásra biztatta a magyar befektetőket. Megítélése szerint szerencsésebb lenne, ha nem "kétoldalú", hanem háromoldalú vegyes vállalatokat alapítanának, például magyar, román és szlovák társulások részvételével. A magyar kormány és állami tulajdonban lévő bankok, intézmények által tavaly egymilliárdos alaptőkével alapított Corvinus Nemzetközi Befektetési Részvénytársaság vezérigazgatója, Mészáros András sajnálattal állapította meg, hogy kevés a megfelelően kidolgozott, jó projekt. Az idén 350-900 millió forinttal kívánják támogatni a szomszédos országokba irányuló magyar tőkeexportot. Szó esett a tanácskozáson a kistérségek közötti kapcsolatokról, közöttük a magyar felső-Bácska és a vajdasági észak-Bácska közötti gazdasági együttműködésről. /MTI/"

Márc. 1-jén lép életbe Magyarországon és a kontinens több más államában a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája - tájékoztatta a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) az MTI-t. A közlemény szerint a charta kidolgozása a Helyi és Regionális Önkormányzatok Állandó Konferenciájának kezdeményezésére az 1980-as évek elején kezdődött meg. Az Európa Tanács keretén belül született megállapodást 18 ország írta alá, és 7 állam (köztük Magyarország) ratifikálta. Az egyezmény célja Európa történelmi, regionális vagy kisebbségi nyelveinek védelme. Az oltalom olyan, az állam egy adott területén hagyományosan használt nyelvekre vonatkozik, amelyeket az országban számszerűen kisebb csoportot alkotó személyek beszélnek, és amelyek nem élveznek hivatalos státust. A charta sem egyéni, sem kollektív jogokat nem fogalmaz meg, és rendelkezései nem terjednek ki az új bevándorlók nyelveinek védelmére. Elsősorban azokat a célokat és elveket határozza meg, amelyek alapján az érintett államoknak a regionális vagy kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos politikájukat alakítaniuk kell. A csatlakozott országoknak mindenekelőtt el kell ismerniük területükön az említett nyelvek létét, emellett tiszteletben kell tartaniuk a nyelv földrajzi körzetét oly módon, hogy a közigazgatási felosztás ne akadályozza a nyelv használatát. Elő kell továbbá segíteniük a nyelvhasználatot mind a magán-, mind a közéletben, és az azonos és különböző nyelvi csoportok közötti kapcsolatok megőrzését. A charta - választhatóan - konkrét intézkedéseket is felsorol egyebek mellett az oktatás, az igazságszolgáltatás, a tömegtájékoztatás, a kulturális tevékenységek, a gazdasági és társadalmi élet, valamint a határokon túli cserekapcsolatok területén. Az államoknak az összesen 98 bekezdésből vagy albekezdésből legalább 35-re, illetve az azokban foglaltak teljesítésére kötelezettséget kell vállalniuk. A rendelkezések végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága felügyeli. Az államok a hatálybalépést követő 1 éven belül, majd 3 évente jelentésben számolnak be vállalásaik teljesítéséről, amelyek alapján a bizottság ajánlásokat fogalmaz meg számukra. A környező országok közül Ausztria, Horvátország, Románia, Szlovénia és Ukrajna aláírta a chartát. Közülük Horvátország ratifikálta az egyezményt, ez folyamatban van Romániában is. A szlovák kormányzat a nyelvtörvény 1995-ös elfogadása után ígéretet tett arra, hogy törvényt fogad el a kisebbségi nyelvek használatáról, illetve csatlakozik a nyelvi chartához. /MTI/ A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját 1992 júliusában fogadta el az Európa Tanács miniszteri bizottsága és ugyanazon év november 5-én nyitották meg aláírásra. November 5-én az Európa Tanács 11 tagállama írta alá a dokumentumot, köztük Magyarország. Néhány nappal később, november 12-én csatlakozott Ciprus is, és azóta további hat ország írta alá a chartát. Az egyezmény félszáz nemzetiségi nyelv védelmét garantálja. Nem csak kulturális és anyanyelv-használati jogokat biztosít, hanem kiterjed egyebek között a közigazgatásra és az igazságszolgáltatásra is. A dokumentum rögzíti továbbá az aláíró országok célkitűzéseit a nyelvhasználat ösztönzése és támogatása terén, valamint a nyelvhasználat számos vonatkozásában. A dokumentum négy részben és 23 cikkben foglalkozik az elvekkel és célkitűzésekkel, illetve körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatához a közéletben. Részletesen foglalkozik az egyezmény az oktatással, a jogi és a közigazgatási hatóságokkal, a közszolgálattal, a médiával, a kulturális tevékenységekkel és az intézményi lehetőségekkel. Az egyezmény többféle nyelvi helyzetet tárgyal és sok lehetőséget kínál az aláíróknak. Az egyezmény előírásai szerint a hatályba lépéshez legalább öt államnak ratifikálnia kell a chartát. Eddig a következő államokban történt meg a ratifikációs eljárás: Finnország, Hollandia, Horvátország, Liechtenstein, Magyarország, Norvégia és Svájc. Magyarország 1995. április 26-án ratifikálta az egyezményt. /MTI/

Március 5-8-a között Félix-fürdőn rendezik meg a VI. Partiumi Önkormányzati Konferenciát. A Vállalkozó önkormányzatok-önkormányzati vállalkozások címmel a HTMH és a Bihar megyei RMDSZ szervezésében sorra kerülő rendezvényen előadást tart többek között Borbély László területfejlesztési államtitkár, Bara Gyula munkaügyi államtitkár, Seres Dénes szenátor, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke Romániából, Magyarországról Kovács Árpád helyettes államtitkár, Markotay Sándor és Abos Hugó a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumból, Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztériumból. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 5., 1221. sz./

Márc. 4-én Kandikó József, a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája főigazgatója és Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere megállapodást írt alá Tatabányán arról, hogy a főiskola ősszel kihelyezett tagozatot indít Székelyudvarhelyen. A sajtótájékoztatón elmondták: a kapcsolat a tatabányai önkormányzat, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala közreműködésével jött létre. Mintegy ötven hallgató kezdheti meg ősszel a négyéves nappali tagozaton tanulmányait. Tanáraik erdélyiek lesznek, akiket azonban előzetesen Tatabányán készítenek fel, s akiknek magyarországi kollégáik rendszeresen segítik munkájukat. A féléves vizsgákon jelen lesznek a tatabányai tanintézet képviselői. A végzősök közgazdász-kereskedői diplomát kapnak. A későbbiekben bevezetik a levelező tagozatot, s másoddiplomás képzés is lesz. Mindegyik képzési formáért a résztvevőknek tandíjat kell fizetni. - A sajtótájékoztatón bejelentették továbbá: a tagozat beindítását anyagilag is segíti a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány. A tatabányai önkormányzat polgári frakciója pedig a tehetséges, valamint a rászoruló hallgatóknak az ötödik félévben - amikor a diákok Tatabányán tanulnak - ösztöndíjat ad. - A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája a tervek szerint ugyancsak szeptemberben nyitja meg másik kihelyezett tagozatát Szabadkán.A szlovákiai Dunaszerdahelyen és az ausztriai Burgenlandban pedig ennek előkészítéséről kezdődtek meg tárgyalások. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

"Amikor az RMDSZ vállalta a koalíciós szereplést, akkor egyrészt számíthatott a konfliktushelyzetekre, másrészt remélhette, hogy Románia integrációs szándékai komolyak. A román politikai elitnek fel kellett ismernie, hogy az országnak ez a koalíció az egyetlen alternatívája - nyilatkozta Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. "Az RMDSZ világosan megfogalmazta a romániai magyarság érdekeit, amikor belépett a koalícióba," élve az 1996-os választások nyomán hatalomra került román pártok együttműködési szándékával. Mind Magyarország, mind a határon túli magyarok politikai elitjei arra törekszenek, hogy a magyar kisebbségek stabilizáló tényezővé váljanak a térségben. Törzsök Erika szerint a román politikai elit egy része, függetlenül attól, hogy melyik párt színeiben politizál, sajnos nem rendelkezik azokkal az információkkal és azzal a jogi szemlélettel, amelyek alapján befolyásolhatja az ország külföldi megítélését. A HTMH elnöke szerint annak, hogy Románia nem került be a NATO-bővítés első körébe és az EU-val a csatlakozásról a tárgyalásokat elsőként megkezdő országok köré, egyik kiváltó oka a kisebbségi oktatási intézményrendszerrel kapcsolatos román felfogás. Nagyon fontosnak tartja az anyanyelvű oktatás intézményi garanciáit, ez nem múlhat az államfő jóindulatán. Jelenleg a többség úgy véli, hogy a kisebbség az ő kegyelméből tanulhat anyanyelvén. Törzsök Erika hangsúlyozta, hogy a többség nyelvhasználata, kultúrája egyáltalán nem sérül a kisebbségi anyanyelvhasználattal. "Ha ez a kormánykoalíció felbomlana, akkor egy olyan modell szűnne meg Romániában, amit az RMDSZ kormánytényezővé válása miatt sokan példaértékűnek tartanak. Az RMDSZ azonban nem tudna egy olyan koalícióban részt venni, amelynek tagjai esetleg megszegik az általuk is aláírt alapvető egyezségeket, fejtette ki véleményét a HTMH elnöke, aki egyébként a vízumokra vonatkozó kérdésre válaszolva hangsúlyozta: Budapestnek teljesítenie kell majd az EU-csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokon a schengeni elvárásokat, de úgy, hogy a határon túli magyar közösségek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 6./"

Félixfürdőn márc. 5-én megkezdődött a VI. Partiumi Önkormányzati Konferencia Vállalkozó önkormányzatok - önkormányzati vállalkozások címmel, a Határon Túli Magyarok Hivatala és az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának szervezésében. Megoldásra vár az utak építése, iskolák létrehozása, a külföldi befektetők hosszú távú elképzeléseinek ez a feltétele, mutatott rá Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. A HTMH közreműködésével volt már több hasonló tanácskozás egyebek közt Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, és Románián kívül Kárpátalján, a Vajdaságban és a Felvidéken is. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

"Az 1989 utáni román sajtóban a fő célpont a mindenkori hatalom, írta Máthé Éva /Marosvásárhely/, emellett "sajnos a romániai magyarság az, melyet garantáltan büntetlenül a legválogatottabb, legváratlanabb övön aluli ütések érnek." Ezek a cikkek például azt állítják, hogy az erdélyi magyarság anyaországi segédlettel az erdélyi gazdasági élet uralmára tör. Valójában szó sincs erről. Máthé Éva cikkében keserűen jegyzete meg: "1990 után valahogy azt reméltük, hogy még pislákolnak valahol a nemzeti szolidaritás gyertyalángocskái." - A román államnak viszont 1989 után egyetlen nagyobb székelyföldi beruházása "az a 3 milliárd lej, amit ortodox templomok felújítására utalt ki olyan falvakba, ahol néhány ortodox él, vagy éppenséggel egy sem." - A rendszerváltás óta a magyar kormány mellett létezik a Határon Túli Magyarok Hivatala, van az Új Kézfogás Alapítvány, "meg minden egyéb, jól hangzó nevű egylet, társaság, szervezet, és ezek teszik is a magukét..." Az embernek mégis az az érzése, hogy nem éppen a leglényegesebb célokra pazarlódnak el azok az összegek, melyeket a magyar kormány némi fenntartással irányít Erdély felé. Máthé Éva városát említi, a 180 ezer lakosú Marosvásárhelyt, melynek Vártemplomában 37 országgyűlés tartottak, "ahol kilencvenezer magyar él, egyetlen magyar nyelvű folyóirathoz sem lehet hozzájutni." Az embereknek nincs pénze sajtóra. "A megyei könyvtárba egyetlen magyarországi sajtótermék sem jár, de még a romániai magyar lapokhoz sem lehet hozzájutni." A határon túli magyarság támogatására elkülönített összegből nem kellene a nagyobb városokba eljuttatni az anyaországi legfontosabb sajtótermékeknek legalább egy példányát, tette fel a kérdést az újságírónő. Ugyancsak siralmas helyzetben van a Teleki Könyvtár, sajtótermékekre nem tud előfizetni. - A Teleki Téka könyvtárosai hajlandók lennének internetre tenni a könyvtár anyagát, de ehhez számítógép meg pénz kellene. A Teleki Téka egyébként a megyei könyvtárhoz tartozik, melynek vezetősége a legmagyarellenesebb körökből kerül ki. /Máthé Éva: Ezredvégi helyzetünk a határon innen. = Magyar Hírlap, márc. 11./"

1997. december 17-én a Határon Túli Magyarok Hivatala megjelent az Interneten is. Ez a tény sajnos még nem közismert, nyilatkozta Törzsök Erika, a HTMH elnöke. A HTMH honlapja révén a világhálón vannak azok a nemzetközi egyezmények angolul és magyarul, amelyek az utóbbi nyolc évben kisebbségi vonatkozásban születtek világszerte. Egy éve a HTMH főosztályainak együttműködésével havonta jelentés készül a szomszédos országok magyarságáról. Ezt a tájékoztatót is felteszik internetre és eljuttatják a közélet szereplőihez, a politikai pártok vezetőihez. /Farkas Wellmann Endre: Folyamatos a szemléletváltás. Beszélgetés Törzsök Erikával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 24./

"Ápr. 1-2-án rendezték meg Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezésében Az egyházak szerepe a kisebbségi közösségek szellemi és gazdasági építésében címmel a II. kárpát-medencei egyházi konferenciát. Az előző konferencián, 1997-ben általános jelleggel tekintették át az egyházak közösségépítő szerepét, hozzájárulásukat az anyanyelv, a magyarságtudat, a közösségi összetartás megőrzéséhez. A mostanin is a magyarországi egyházak, valamint a határon túli magyarság egyházi képviselői vettek részt: római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, görög katolikusok, baptisták. Magyarországon kívül nyolc országból érkeztek a résztvevők: Romániából, Szlovákiából, Ukrajnából, Jugoszláviából, Horvátországból, Szlovéniából, Ausztriából és Németországból. A tanácskozást Mózes Árpád erdélyi evangélikus püspök nyitotta meg, Tempfli József /Nagyvárad/ katolikus püspök az "aratók felelősségéről", Gulácsy Lajos /Munkács/ református püspök a kárpátaljai magyarok nehéz helyzetérről beszélt. A párbeszédre való készséget hangsúlyozta Tabajdi Csaba államtitkár, kiemelte, hogy "pótolhatatlan szerepe van az egyházaknak a nemzeti kisebbségek építésében". Az EU-integrációról elmondta: "úgy kell integrálódni, hogy ne távolodjunk el a határon túli kisebbségektől". Csiha Kálmán /Kolozsvár/ református püspök emlékeztetett: a kommunizmus időszakában a templomok képezték az egyetlen helyet az igazi magyar közösségek számára, majd felhívta figyelmet arra, hogy az egyházak nem kapták vissza elvett ingatlanaikat. Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános a helybeli segítséggel felépült iskoláról beszélt, amely 105 gyermeknek biztosít magyar tanulási lehetőséget, Zsidó János /Dunaszerdahely/ a 12 szlovákiai magyar egyházi iskoláról, Böjte Csaba ferences atya a szinte semmiből létrehozott, Déván működő iskolaközpontról, Fülöp G. Dénes /Marosvásárhely/ a helybeli népfőiskoláról, melynek 652 hallgatója van, Szabó Béla /Beregszász/ református lelkész és Majnek Antal /Munkács/ római katolikus püspök egyházaik nehézségeiről. A magyarság vészes fogyatkozására sem az anyaországban, sem Erdélyben nem számolnak igazán, fejtette ki Papp Géza /Kolozsvár/ református lelkész. Tabajdi Csaba zárszavában a konferenciát úgy jellemezte, hogy "hitbéli, emberi, nemzeti megerősítést adott mindannyiunknak". Az egyházi közösségeket nem lehet megkerülni, mondotta, "cselekvő, gondoskodó egyházra van szükség". /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6., Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 14./"

"Az MVSZ-nek a kettős állampolgárságra vonatkozó javaslatával kapcsolatban a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményt adott ki. "A magyar állampolgárság kiterjesztése a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűekre - az áthághatatlan jogi akadályok és esetleges politikai következmények miatt - alkalmatlan eszköz a magyar kisebbségek jogi védelmére és helyzetük javítására" -olvasható a közleményben. Komoly politikai, jogi és tapasztalati ellenérvek szólnak a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. A HTMH példaként említette, hogy az állampolgári jogokat és kötelezettségeket az adott ország szabályozza, és joghatóságuk is csak ezen ország állampolgáraira terjedhet ki. Emellett a magyar állampolgárságról szóló törvény az állampolgárság megszerzésének alapfeltételeként írja elő az ország területén történő letelepedést. Felmerülhet az a kérdés is, miként óvná meg az állam azon polgárait, akik nem a területén élnek. Az állampolgársági jogviszony alapelve szerint ugyanis az állam köteles megvédeni polgárait. Az utódállamokban élő magyarok (és mások) állampolgárságát nemzetközi szerződések szüntették meg, amelyeket Magyarország nem mondott fel. A magyar állam esetleges egyoldalú nyilatkozatát valószínűleg válaszlépések követnék a szomszédos országok részéről. Ez beláthatatlan következményekkel járhatna. A HTMH politikai ellenérve: uralkodó álláspont Európában, hogy államközi egyezményekkel kiküszöböljék a kettős állampolgárságot. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy "a kettős állampolgárság lehetőségének kollektív kimondása többszörösen elhibázott politikai lépés lenne Magyarország részéről". Ez ugyanis a fiatal rétegek és az értelmiség szülőföldről történő elvándorlását idézné elő, ami szöges ellentétben állna "nem csak a mi céljainkkal", de a magyar közösségek legitim szervezetei részéről megfogalmazott állásponttal is. /Komoly érvekkel a javaslat ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9., HTMH közleményéről: MTI, ápr. 6./"

A világ magyarságának életéről, problémáiról, körülményeiről, illetve a magyar kormányzat e területen kifejtett tevékenységéről tájékozódhatnak az internet használói a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) közelmúltban megjelenő önálló honlapján - tájékoztatta ápr. 10-i közleményében az MTI-t Törzsök Erika, a HTMH elnöke. A honlapon a határon innen és túl élő magyaroknak többek között eseménynaptárral, kisebbségi jogokat tartalmazó dokumentumokkal, sajtóközleményekkel, nemzetiségi térképekkel szolgálnak. A közreadott adatokkal megpróbálják felvázolni azt a keretet, amely a környező országokban, a magyarországi politikában, illetve a nemzetközi életben kijelöli a határainkon kívül élő magyarság lehetőségeit, mozgásterét. A HTMH honlapja a http://www.htmh.hu címen érhető el. /MTI, ápr. 10./

Régiófejlesztési tervek készítésére tanácsadó céget hozott létre az év elején a Pro Professione Alapítvány /PPA/. Entz Géza az alapítvány, egyben a Pro Professione Tanácsadó és Szolgáltató Kht vezetője - a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke - elmondta, hogy így eredményesebben pályázhatnak, hogy a határon túli magyarokat támogatni tudják. A PP-at 1990-ben hozták létre, 1994-ben kaptak utoljára költségvetési támogatást /200 millió forintot/. Az alapítvány korábbi bevételei megforgatásából él. /Heti Világgazdaság, ápr. 11./

"Ápr. 16-án Budapesten tanácskozást rendezett a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Magyar Külügyi Intézet "Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz és ennek hatása a határon túl élő magyarokra" címmel. A tanácskozáson megjelent Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, továbbá vezető külügyi szakértők és a határon túli magyar szervezetek képviselői Horvátországból, Jugoszláviából, Romániából, Szlovákiából, Szlovéniából és Ukrajnából. A résztvevők tájékoztatást kaptak Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának menetéről, a határon túli magyar szervezetek képviselői pedig ismertették az integrációs folyamattal kapcsolatos elképzeléseiket, várakozásaikat. Egyetértés volt abban, hogy számba kell venni a csatlakozási folyamat hatásait a környező országokban élő jelentős lélekszámú magyar közösségek életére és az anyaországgal való kapcsolattartásra. Megállapodtak abban, hogy a jövőben rendszeres szakmai megbeszéléseket, konzultációkat szerveznek a határon túli résztvevők által megnevezett szakértőkkel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18., a HTMH sajtóközleménye, ápr. 16./"