Sepsiszentgyörgyön jan. 5-10-e között megrendezték a Concordia Napokat, a magyar műkedvelő színjátszó együttesek nemzetközi fesztiválját. Fellépett - többek között -, az aradi Periszkóp, a brassói Művelődési Ház, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Egyesület, a székelyudvarhelyi Utcai Amatőrök, a marosvásárhelyi Hahota, a nagybányai Lendvai Márton Kör és a sepsiszentgyörgyi Concordia együttes. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7, 9, 11./

Jan. 5-én kezdődtek Sepsiszentgyörgyön a Nemhivatásos Színjátszók Nemzetközi Találkozója, melyet először rendeztek meg. Nagy Attila mérnök, a Romániai Nemhivatásos Színjátszók Egyesületének az elnöke, a Condordia Amatőr Színjátszó Társulat vezetője üdvözölte a megjelenteket. Felléptek angliai, bukaresti, magyarországi együttesek, továbbá a szlovákiai, lévai magyar együttes, a Garamvölgyi Színpad Tamási Énekes madarával. Sombori Sándor sepsiszentgyörgyi író emlékeztetett: kétszáz éves az erdélyi magyar színjátszás, 1792-ben alakult meg Kolozsvárott az első magyar társulat. Hét napig tartott a rendezvény. Az erdélyi fellépő társulatok: a HAHOTA /Marosvásárhely/, a LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör /Nagybánya/, MIKES KELEMEN Gimnázium színjátszó csoportja /Sepsiszentgyörgy/, MŰVELŐDÉSI HÁZ színjátszó csoportja /Brassó/, PERISZKÓP Népszínház /Arad/, RANDEVÚ /Kolozsvár/, UTCAI AMATŐR Színjátszó Társaság /Székelyudvarhely/, BODOR PÉTER /Erdőszentgyörgy/ és a CONDORDIA Amatőr Színjátszó Társulat /Sepsiszentgyörgy/. /Farkas E. Zoltán: Condordia-napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

A gyergyószentmiklósi Művelődési Ház okt. 4-8-a között idén is megrendezi a már hagyományos Műkedvelő Színjátszó Találkozót. Fellépnek a következő együttesek: a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc, a fogarasi Babits Mihály együttes, a szovátai Népszínház, a dicsőszentmártoni Népszínház, a sepsiszentgyörgyi Concordia, a marosvásárhelyi Hahota és a kézdivásárhelyi Boér Géza Népszínház. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Szept. 27-29-e között negyedik alkalommal rendezték meg Gyergyószentmiklóson a Műkedvelő Színjátszó Találkozót, amely az idén a MŰSZIT nevet vette fel, és fő szervezője Gergely Edit utolsó éves magyar-finn szakos egyetemista. A találkozón fellépett együttesek: Gaudeamus /Érmihályfalva/, Szovátai Népszínház, Diákszínház /Sepsiszentgyörgy/, Mókamesterek /Kézdivásárhely/, Vakvarjúcska /Kolozsvár/, Kós Károly Népszínház /Mákófalva/, Fábián Ferenc Színjátszó Társulat /Gyergyószentmiklós/, Diákszínpad /Kovászna/, Hahota Társulat /Marosvásárhely/, Fickó Társulat /Dés/, Zsebszínház /Kolozsvár/, Dicsőszentmártoni Népszínház, Lendvay Márton Társulat /Nagybánya/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27., Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 8., 9./

"A Hahota társulatot /Marosvásárhely/ Puskás Győző alapította 1985-ben. A társulat főleg kabaréjeleneteket adott elő. Szabadtéri előadásaikat 1988-ban betiltotta a Securitate. A Hahota 1991-ben Puskás Győző és Ölvedi Andrea kezdeményezésére újjászületett. Azóta a társulat 16 bemutatót tartott, több országos, nemzetközi versenyen is fellépett, több díjat kapott. 1995-ben és 1996-ban Marosszentgyörgyön a Mindent Tháliáért elnevezésű Marosmenti Nemhivatásos Színházak Fesztiválján első díjat nyertek. /Gyergyói Kisújság (Közéleti hetilap, Gyergyószentmiklós), júl. 2., IV. évf. 149. sz./"

Szept. 25-27-e között hatodszor rendezte meg Gyergyószentmiklóson Műkedvelő Színjátszók Találkozóját a művelődési ház. A helyi Fábián Ferenc Színjátszó-csoport fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte, egyúttal megkoszorúzta a névadó színész sírját. A találkozón bemutatkozott a Pávai Gyula magyartanár vezette aradi csoport, Érmihályfalva, Székelyszentlélek műkedvelő csoportja, továbbá a Hahota /Marosvásárhely/, Árnyéktársulat /Gyergyószárhegy/ és a Figura Stúdiószínház /Csíkszereda/. /Gál Éva Emese: A VL. MŰSZIT. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

"Kettős évfordulót ünnepelt a közelmúltban a marosvásárhelyi Hahota társulat: 15. kabaréjával és 10. szilveszteri műsorával lépett közönség elé. Sikeres volt a műkedvelő társulat csíkszeredai vendégszereplése is. Fájdalmas volt számukra az, amikor, évekkel ezelőtt, a Nemzeti Színházból /Marosvásárhely/ egyik napról a másikra csak kitették őket. /Tíz esztendő Thália színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./"

"Székelyudvarhelyen lépett fel nov. 11-én a marosvásárhelyi Hahota színtársulat. Az előadott bohózatok nagy sikert arattak. A nyolcvanas évek végén megalakult Hahota színtársulat többször is járt Székelyudvarhelyen a kilencvenes évek folyamán. Néhány éves szünet után a csapat újjáalakult, és gőzerővel dolgozik, jelenleg egy bécsi turnéra készül. A társulat kizárólag kabaréjeleneteket ad elő. /K. Z.: Városunkban volt a Hahota. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 13./"

Zsúfolt ház előtt játszott szilveszterkor a marosvásárhelyi Tompa Miklós társulat. A Túl az Óperencián című szilveszteri kabaré Súrlott grádics emlékei alcímet viselte. Marosvásárhely egykori „békebeli” vendéglői, kávéházai, a Súrlott Grádics, az Édes Lyuk, a Ferde Lámpa hangulatát próbálták színpadra varázsolni, Kilyén László színművész összeállításában. A Marosvásárhelyi Rádió immár a tizenharmadik Rádiókabaréval jelentkezett, a Gruppen-Hecc társulat, a Hahota színtársulat is vidám, zenés előadással lépett a nagyérdemű elé. /Antal Erika: Békebeli idők a Súrlott grádicsban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

A Marosvásárhelyi Rádió, a Gruppen-Hecc és a Hahota Társulat előadásai után Marosvásárhely legújabb színjátszó csoportja, a Madártej mutatkozott be. A Fülöp Gyula Levente vezette társulat többnyire klasszikus szerzők jeleneteiből válogatott. A Madártej csoport megalakította az „utánpótláscsapatot”, a MiniMadártejet, melynek tagjai V–VIII. osztályos gyerekek. /Szucher Ervin: Feltálalták a Madártejet. Újabb kabarétársulattal gazdagodott Marosvásárhely. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Klasszikus bohózatot – Kész átverés címen – láthatott Székelyudvarhely közönsége a marosvásárhelyi Hahota Színtársulat előadásában. Fennállásának huszadik évét ünnepli a Hahota, ezért az előadást megelőzte egy interjú, melyben az alapító, Puskás Győző az elmúlt évtizedekről beszélt, videó-felvételek közbejátszásával is dokumentálták az eltelt időszakot. Hajdú Jenő szolgáltatta a zenét a táncos előadásokhoz (az Apollo tánccsapat tagjai mutatkoztak be). /(bb): Négy bohózat szilveszteri fényben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./

Több erdélyi magyar színház már szilveszter előtt bemutatja szórakoztató előadásait. A Csíki Játékszínben a Lili bárónőt mutatják be, ugyanezen a napon a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Csárdáskirálynőt játssza. A temesvári Állami Csiky Gergely Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata ajánlja az ünnepekre a Nekem élet a színház, illetve a Botrány az operában című előadást. Idén elmarad a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hagyományos, jótékony célú előadása. /Zenés játék „előszilveszterre”. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27/ A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata előadása, a Csókos asszony című operett néhány perccel éjfél előtt ér majd véget, Meleg Vilmos rendezésében. Hetedik éve, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szilveszter napján zenés, szórakoztató előadással búcsúztatja az óévet. idén Vaszary János A vörös bestia című zenés vígjátékát mutatják be, Csurulya Csongor rendezésében. A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának HAccáré – HAccacáré című műsorban sok zene és tréfás jelenet kap helyet, rendezője Tóth-Páll Miklós. A színház előcsarnokában megnyílik Janicky Pál A régi Szatmárnémeti című kiállítása, az Ady Endre és a Szentgyörgyi Albert Társaság szervezésében. A fotótárlaton kívül a közönség az 1920–30-as évekből származó színházplakátokból álló gyűjteményt is megtekinthet. Nagy István idén is írt és rendezett politikai kabarét. A Románia csatlakozásából és a magyarországi belpolitikai viharokból ihletődött zenés-táncos kabarét EUkúrtuk? címmel mutatják be Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A városban továbbá a Hahota színtársulat ezen a héten mutatta be Pecázás a zavarosban című, Nóti Károly és Lőrincz Miklós bohózataiból összeállított kabaréját. Karácsonykor láthatta a közönség Gáspárik Attila és Nagy István rádiókabaréját, a Megállj, megállj, Európa című műsort szilveszter napján közvetíti a Marosvásárhelyi Rádió. Rádiókabaré készült idén Kolozsváron is: a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Felméri Péter műsorát két héttel ezelőtt mutatták be a Donát úti stúdióban, a rádióban pedig 31-én délután lehet meghallgatni. A kolozsvári Magyar Opera operettdalokkal kedveskedik a közönségnek szilveszter estéjén, a Vivát 2007!, avagy Hallod-e Rozika, te? című opera-kabaré 18 órakor kezdődik. /Régi idők igézetében. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Kikapcsolódást ígérnek szilveszterre az erdélyi társulatok, a kolozsvári Magyar Opera kínálatában kabaréműsorok, operett-összeállítások, vígjátékok szerepelnek. Spiró György Prah című vígjátékát mutatja be december 29-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében a Tompa Miklós Társulat. A színmű ősbemutatóját 2007 áprilisában tartották Budapesten. Az előadást László Csaba rendezte. Hagyományt folytat szilveszteri előadásával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata: az újabb operett-műsorban Kálmán Imre Csárdáskirálynő című művének néhány jelenete kap helyet. A szilveszter este kezdődő előadást a Nagyváradi Állami Filharmónia színpadán, a filharmónia zenekarával közreműködve mutatják be. A váradiak Nemlaha György átdolgozásában láthatják az operettet. Operett-összeállítással készül a Kolozsvári Magyar Opera társulata is. A december 31-én kezdődő, Emlékszel még című műsorban a 125 éve született Kálmán Imre legnépszerűbb műveinek részletei csendülnek fel. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata szilveszter napján Michel André–Fényes Szabolcs–Szenes Iván Lulu című művét adja elő. A Czintos József által rendezett zenés vígjátékkal januárban és februárban turnéra indulnak a környező településekre. Zenés játékot állítanak színpadra a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban is. A Bolondos ünnep szinte minden műsorszáma más-más stílust, más-más műfajt kínál. A rendezést a társulat egésze jegyzi. Két marosvásárhelyi humortársulat is műsorral készül szilveszterre. A Hahota Színtársulat Nyárádszeredában mutatta be a Kabaré Expressz című zenés szilveszteri előadását, amelyet december 28-29-én Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében megismételnek. A Maros Művészegyüttes előadótermében december utolsó napján az Arrivederci Róma, vagy Búcsú a gengszterektől című előadást láthatja a közönség. /Zenés játékkal az újévbe. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

A marosvásárhelyi közönség kedélyéről a Hahota Színtársulat évente igyekszik gondoskodni. Puskás Győző társulat-alapító és művészeti igazgató visszaemlékezett: a társulat 1985-ben alakult, nyáron, előadásaikat a szabad ég alatt tartották. 1988. május 9-én a Szekuritáté betiltotta tevékenységüket. 1991-ben a társulat újraalakult, március 12-én a Szakszervezetek Művelődési Házában színre vitték az új korszak első előadását, Csak az jöjjön, aki bírja címmel. Egy évvel később a társulathoz szegődött Jakab Zsombor szervező, aki igazgatta a társulatot, és szervezte az előadásokat. Még 1991-ben színre vitték a többfelvonásos vígjátékot, az I Love You-t. 1992-ben érte el a Hahota eddigi legnagyobb sikerét, Woody Allen Játszd újra, Sam című vígjátékával, amely öt év alatt 102 előadást ért meg. A kezdeti fanyalgások után a társulat nemcsak a közönség, de a szakmabeliek elismerését is elnyerte, több országos és nemzetközi fesztiválon nyertek különböző díjakat. Ma már hivatásos színészek is játszanak a társulatban: Székely M. Éva, Csergőffy László színművészek, Cseke Péter, Cseke Erzsébet és Puskás Győző bábszínészek. Erdély minden jelentős településén felléptek már, többször vettek részt külföldi turnén is. /Király K. László: Expressz hahotázóknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

A marosvásárhelyi Hahota Színtársulat december 29-én bemutatja a Kabaré Expressz 2 című, tavalyi produkciójuk folytatásának tekinthető, zenés szilveszteri kabaréműsorát a Maros Művészegyüttes előadótermében. A néhány tehetséges amatőr színészből verbuválódott Hahota két évtizeddel ezelőtt kezdte játszani vidám műsorait. Amikor már hatszáz főre nőtt a kéthetente ismétlődő előadások nézőközönsége, 1988 májusában a Szekuritáté betiltotta működésüket. 1991-től indultak újra, mára már a harmincat is meghaladta a bemutatóik száma, és egy időben háromfelvonásos előadásokat is színre vittek. Az újraindulás óta 947, egész estét betöltő előadásra került sor, a Játszd újra, Sam! című Woody Allen-darabbal például 102 előadást értek meg. Sok erdélyi községben, városban megfordultak: például Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön gyakran egymásután hétszer is előadták év végi kabaréjukat. „Sikerünk titka az, hogy alázattal, önfeledten dolgozunk. Nagyon szeret minket a közönség, és ráadásul Jakab Zsombor személyében kiváló menedzsert találtunk” – mondta Puskás Győző, a Hahota társulat vezetője, a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház munkatársa. A társulat az előadások bevételéből tartja fenn magát, és hivatásos színészektől, Székely M. Évától, Nagy Istvántól, a Csergőffy házaspártól, illetve a napokban elhunyt Nagy Józseftől kapott hasznos szakmai segítséget, jelenleg pedig B. Fülöp Erzsébet színésznő a szakmai tanácsadójuk. /Máthé Éva: Indul a Kabaré Expressz 2. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Március 13-án lesz az idei Kabaré Expressz 50. előadása Marosvásárhelyen. A Hahota Színtársulat jövőre ünnepli 25. évfordulóját. Több mint ezer előadás, többezer néző, rengeteg munka, jókedv, siker és népszerűség – így foglalható össze röviden a Marosvásárhelyi Hahota Színtársulat közel két és fél évtizedes története. A Hahota Színtársulatot 1985 nyarán Puskás Győző alapította néhány tehetséges fiatallal együtt. Működésüket 1988-ban a Szekuritate betiltotta. A rendszerváltást követően, 1991-ben a csapat újjáalakult és még abban az évben, március 12-én színre vitte az első előadását, a Csak az jöjjön, aki bírja című vidám produkciót. 1992-ben a társulathoz szegődött Jakab Zsombor szervező, aki azóta is igazgatja a társulatot. 2000-től hivatásos színészek is szegődtek a társulathoz: Székely M. Éva, Szabó Mária és Csergőffy László. /Antal Erika: Népszerű nevettetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

53 kabaré-előadás – a Hahota sikersorozata
Két hónap alatt rekordszámú, 53 előadást tűzött műsorra a marosvásárhelyi Hahota színtársulat, amely idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az elmúlt vasárnap 50. alkalommal játszották a szilveszteri kabaréjukat, amelyen, akárcsak az első előadáson, nem telt, hanem zsúfolt ház volt. A sorozat e hét végén zárul. A társulat rendkívüli közönségsikeréről Puskás Győzővel, a társulat vezető színészével beszélgettünk.
– Az szilveszteri kabarét illetően rekordszámot értünk el. Lett volna még folytatás is, ha a társulat két tagja nem távozik. Sajnos, idén kimaradt a zetelaki kiszállásunk, Udvarhelyre és több településre is visszavártak. Nem tudunk eleget tenni a kérésüknek. Ami számunkra a legnagyobb öröm, hogy mindenhol zsúfolt ház előtt játszottunk. Januárban 27-szer léptünk fel, például Brassóban, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, de Marosvásárhelyen is egy nap két előadásunk volt. A beharangozott előadások előtt egy héttel már minden jegy elkelt, Marosvásárhelyen 21, Sepsiszentgyörgyön hat, Csíkszeredában öt előadásunk volt. És mindenütt pótszékeket kellett beállítani, de csak annyit tehettünk be, amennyit a tűzvédelmiek megengedtek. Kihívás volt a kolozsvári előadás, ahol 1996 óta nem léptünk fel, idén nagy sikerünk volt.
– Mi a titka annak, hogy ennyire kedveli a közönség a társulat játékát?
– Az, hogy az emberek szórakoznak, szívből nevetnek. S a nevetés még a tapsnál is többet ér. Annak örülök, hogy nyújtottunk valamit a közönségnek, amely pozitív energiával tölt fel és éreztetik, hogy szeretnek bennünket. Dancs Annamari könnyen beépült a társulatba, megszerette őt az idősebb generáció, főleg, hogy élőben látta. Leginkább az operettel nyerte el a közönség szívét.
– Mi lesz a folytatás?
– A közönség visszajelzéseit figyelembe véve, úgy döntöttünk, hogy ezután nem csak szilveszteri kabaréval jelentkezünk, szeptember végén újabb előadást mutatunk be, erre készülünk, amit remélhetőleg ugyanolyan szeretettel fogad a közönség.
Mezey Sarolta. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Tündéri dal, jó hangulatú korból
Lullaby – új színházi egyesület Marosvásárhelyen!
Marosvásárhely színházi életének előadás-kínálata a város lélekszámához mérten bőséges, mégsem elégséges: a Nemzeti, az Ariel Színház, a Stúdió Színház mellett a Yorick és a Tamacisza zsebszínházak várják produkcióikkal a nagyérdeműt, ráadásul ott a régóta működő Hahota és Gruppen-Hecc kabarétársulat. Nemrég újabb egyesület jött létre, olyan, amelynek tagjai között egyrészt tapasztalt színművészek vannak, másrészt a cél azonos: jó színházat csinálni, közönséget vonzani, vidéket járni. És a jóból soha nem árt meg a sok. A Lullaby Egyesület ötletgazdái: Szabadi Nóra és Ördög Miklós Levente színművészek – a Tompa Miklós Társulat tagjai – úgy döntöttek, egyéni színházi ötleteik kivitelezéséhez jogi alapot teremtenek maguknak, ezért hozták létre az egyesületet, amelynek első bemutatójára hamarosan – január 4-én – sor kerül. A részletekről Ördög Miklós Leventével beszélgettünk.
– Idén ősszel jött létre a Lullaby. Milyen okból, illetve céllal alapítottátok?
– Feleségemmel, Szabadi Nórával közösen alapítottuk az egyesületet, de a tagok között Nyágai István zongoraművész is megtalálható. Olyan előadásokat szeretnénk létrehozni, amelyeket – úgy érezzük – a kőszínház részben mellőz. Több zsebszínházi produkcióban szerepeltünk, a Yorick Stúdió által játszott Alvajáró románc is a mi ötletünk volt, de nem volt egyesület a hátunk mögött, ezért kellett másokhoz folyamodnunk. Figyelemmel szeretnénk kísérni a közönség igényeit, úgy gondoljuk, hogy a klasszikus kabarét eléggé mellőzik, most kabarészezon van, a mi első produkciónk, a hamarosan bemutatandó Haccacáré is kabaré. A Nemzeti vezetősége megengedte, hogy a Kisteremben vigyük színre, a második előadásra január 11- én kerül sor.
– Milyen jellegű előadásra számíthatunk?
– Retró jellegű mikrokabaréra, klasszikus beállítottságú dalokkal. Az előadásnak kicsit orfeumi hangulata van, kistermi keretek között, egyszerű díszlettel játsszuk. A cselekmény egy kávéházban zajlik, a jelenetek klasszikus és mai kabaréjelenetek, de nincsen konferanszié, a pincér lesz az összekötő, ő hidalja át a történeteket. Nem szóval, hanem színészi játékkal. Fiatal kollégákkal játszunk, akik vállalták és vállalják az éjszakai próbákat, amelyek esténként tíz órától kezdődnek... Az előadásban fellép Benő Kinga, Kovács Botond, Meszesi Oszkár, Szabadi Nóra, Tollas Gábor és jómagam, mindannyian a Tompa Miklós Társulat művészei, zongorán Nyágai István kísér. Az előadás mikrojellegének, az egyszerű díszletnek az egyik oka, hogy vidéken is szeretnénk játszani, így a szállítás is könnyebb.
– A Haccacáré lesz az első, önálló produkciótok. Milyen terveitek vannak, a kabaréműfajban szeretnétek mozogni vagy bővítenétek a repertoárt más jellegű darabokkal is?
– Az egyesület nevét a shakespeare-i tündéri dal nevéről kölcsönöztük és úgy érezzük, összefoglalja céljainkat. Több stílusban szeretnénk mozogni, a terveink között szerepelnek egyéni estek, előadóműsorok, mint például a Nóra Karády-estje, vagy az én Bajor Andor-estem. Nem zárkózunk el a kortárs színház elől sem, nagyszerű kortárs darabok vannak, amelyeket megéri játszani. Ugyanakkor szeretnénk folytatni az András Lóránttal elkezdett mozgásszínházi vonalat, terveink között szerepel egy mozgásszínházi előadás a '60-as, '70-es évek zenéjére, illetve szavalóestek színpadra vitele, ami nagyon erős színészi jelenlétet és profizmust igényel. És jó lenne, ha megszervezhetnénk egy színészkoncertet is. Persze, mindezt a kőszínházi tevékenységünktől függően. Ami a Haccacárét illeti, úgy érezzük, minden rétegnek szól, azoknak is, akik a klasszikus kabarét kedvelik és a fiataloknak is, mert mai szófordulatok, élethelyzetek is előfordulnak benne. Jelmezben klasszikus, egy jó hangulatú korban játszódik. Nagyon fontos célkitűzésünk a vidékre járás, olyan községekbe is szeretnénk elvinni előadásainkat, amelyekben évtizedek óta nem járt társulat, szeretnénk visszaszerettetni a színházat. Ez kiemelt fontosságú céljaink közé tartozik.
Bemutató előadás tehát január 4-én este 7 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében.
Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)

Fontos szerepet kapnak a történelmi megemlékezések
Szováta
A Bernády Közművelődési Egyesület gazdag programot készített 2014-re. Ezek közül Kiss János, az egyesület titkára a február 15-re tervezett farsangi bált emelte ki elsőként. A hagyományos farsangi bál célja az egylet tagságával, az egylet rendezvényein résztvevőkkel való kapcsolattartás, illetve a valamikori farsangi hagyományok ápolása. A 2014-es évben fontos szerepet kapnak a történelmi megemlékezések: a Dózsa György vezette 1514-es felkelésre, az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékeznek. Kiss János szerint készülnek az Intermezzo, Fülöp Judit karnagy, az egylet alelnöke által vezetett kamarakórus által szervezett kórusfesztiválra a Bocskai Vince szobrászművész által készített Kálvin János szobor sepsiszentgyörgyi avatójára, de szerepet kívánnak vállalni a néhai Gub Jenő tanár hagyatékának és munkásságának a felleltározásában, ápolásában, amit a Sóvidék kulturális folyóirat kezdeményezett. Mivel a tavalyinak nagy sikere volt, a hagyományos kulturális rendezvények mellett társszervezőként szerepet vállalnak a pedagógustalálkozók megszervezésében. Az év eleje, ahogyan Kiss János fogalmazott, kabarés, színházas időszak, a múlt hét elején a Hahotának volt két előadása, 26-án két előadást tart a GruppenHecc, autóbuszos kirándulást szerveznek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházba, illetve a szovátai Szarkafészek is egy előadással készül január 24-én. Ugyanakkor említette a játszóházat, amely szintén heti rendszerességgel kezdi szervezni a tevékenységét, illetve az ünnepkörökhöz kapcsolódhat: advent, karácsony, Luca-nap, Márton-nap, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a lakosság körében. Ezeket a tevékenységeket Fábián Gabriella néprajzkutató vezeti. Február 4-re a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen terveznek egy előadást, amelynek meghívottja Molnár József magyarországi történészprofesszor.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Művészfizetésből nyomorognak
Nehéz a színpadon „megélni” Romániában – állítják egyöntetűen az általunk megkérdezett színészek, bábszínészek, néptáncosok, akik csekélyke állami fizetésből tartják fenn magukat, sok esetben családjukat is. Ez azonban szinte lehetetlen, ezért legtöbben több lábon állnak, vagyis valamiféle mellékállással próbálják pótolni fizetésüket, hogy meglegyen a mindennapi betevő.
A színészek rádióznak, tévéznek, tanítanak vagy a nyári évadszünetben külföldön dolgoznak, hogy a két-három hónap alatt keresett pénzből pótolni tudják az év többi időszakának kiadásait. Nincs ez másként az állami keresetből élő bábszínészek, néptáncosok közt sem, csak míg előbbiek reklámhangként, műsorvezetőként próbálnak plusz keresethez jutni, utóbbiak iskolákban vállalnak néptáncoktatást vagy egy-egy vidéki csoport vezetését.
Éhhalálra ítélve az állam által
Szakmáját tekintve Puskás Győző bábszínész, akit azonban legtöbben a Hahota kabarétársulat színpadáról ismernek. Szerinte nem csak megalázó Romániában a bábszínészek fizetése, de gyakorlatilag éhhalálra vannak ítélve az állam által. „A fizetésem nem titok, 770 lejt kapok kézbe évek óta. Öt évvel ezelőtt 800-at kaptam, még a levágás előtt, aztán »visszaigazította« a fizetésünket az állam, de a levágott összeg százalékát adták vissza” – panaszolja Puskás. Hozzáteszi, náluk az úgynevezett plafon 960 lej, ennyit kapnak azok, akik nyugdíj előtt vannak, s bábszínészként dolgozták le az életüket. „Télen a fizetésem nagy része számlákra megy, 1-2 lej marad meg belőle, abból kéne ételt, ruhát, szappant, tusfürdőt vegyek magamnak. Engem gyakorlatilag az állam éhhalálra ítélt” – összegzi Puskás, aki évek óta – sok más kollégájához hasonlóan – több lábon áll, hogy fenn tudja tartani magát. Téltől márciusig a Hahota kabaréműsoraiból „él” három bábszínésztársával, nyáron pedig Puskás egy utazási iroda munkatársaként vállal mellékállást. Elmondta, ő egyedül él, de így is csak mellékállásokból tudja fenntartani magát, sok kollégája azonban családot kell fenntartson ezekből a fizetésekből.
Kevés fizetés, nagy fluktuáció
Hasonló vagy talán még rosszabb helyzetben vannak a Maros Művészegyüttes táncosai – állítja az együttes igazgatója, Barabási Attila, aki szerint az ország egyik legrosszabbul fizetett szakmája a néptáncművészet. „Egy kezdő néptáncos 636 lejt kap kézhez, márpedig sok fiatal kezdőnk van, ugyanis a néptánc jó kondíciót igényel. Legtöbb táncosunknak érettségije van, de akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és több mint tízéves régiségük van, azok is 900-1100 lej közötti fizetést visznek haza” – osztja meg a Székelyhonnal Barabási Attila. Hozzáteszi: a táncosok mellékállással próbálnak meg több pénzt szerezni, mivel azonban délelőttönként próbálnak, esténként fellépésekre járnak, kevés lehetőségük van erre. „Legtöbben néptáncot oktatnak, vagy valamelyik vidéki tánccsoport vezetését vállalják el, másra nincs idejük” – magyarázza az igazgató. Bevallja, sokan épp az alulfizetettség miatt ott is hagyják a szakmát, nem egyszer hivatkozott erre egy-egy felmondással érkező táncos, aki megunta, hogy szüleinél, azok támogatásából él, és eszébe sem juthat külön költözni, családot alapítani.
Haknikból több pénzt keresni
Nem fényes a helyzetük a színészeknek sem, akik szintén pár száz lejből tengődnek havonta, s valamilyen mellékállás után néznek. Szélyes Ferenc már régi motorosnak számít a szakmában, de emlékszik arra, hogy fiatal színészként sokáig szülei támogatásával tudta fenntartani magát. Úgy véli, ez ma sincs másként. „A kezdő színésznek 7-900 lej a fizetése, mi, az öregek, valamivel többet kapunk, de az sem elég persze. Egy színész legalább két helyen kéne dolgozzon, hogy meg tudjon élni, de azok a színészek, akik négy-öt előadásban szerepelnek, mellékest sem tudnak vállalni” – mutat rá Szélyes. Nem ritka, hogy a színészek rádiók műsorvezetőiként, hírbemondóiként tűnnek fel, vagy épp tanítanak valahol. Mások rendezvények műsorvezetőiként vagy egyéb haknikkal próbálnak pénzt keresni. Szélyes Ferenc maga is évekig a Gruppen-Hecc kabarétársulat tagjaként dolgozott, tavaly vendégszereplő volt, de műsorvezetést is vállal időnként. „Mindenki tudja, hogy nem a pénzért választja a színpadot az ember, de ha így folytatódik ez tovább, halálra van ítélve a szakma” – vélekedik Szélyes.
Szász Cs. Emese |
Székelyhon.ro,

Van-e élet kultúrházainkban?
Az utóbbi időszakban több háromszéki kultúrotthont felújítottak, bővítettek. A helyi erőforrások mellett európai uniós alapokból, kormányzati pénzekből, önkormányzatok által kiírt pályázatokon elnyert forrásokból dolgoztak.
Fontos szerepet játszott a Kovászna Megye Tanácsa által meghirdetett pályázat, melyen tízezer lejes támogatást kaphattak az igénylők – legalább ugyanekkora önrész biztosításával. Annak próbáltunk utánajárni, van-e élet a használhatóvá tett kultúrotthonokban, kihasználják-e a helyi közösségek a létesítmények által nyújtott lehetőségeket. Elsőként Orbaiszéken néztünk körül.
Kovászna élen jár
Az elmúlt évek során látványosan nőtt a művelődési élet szerepe Kovásznán. Egymást követik a rendezvények, hetente több előadás, foglalkozás, szórakozási lehetőség közül válogathatnak az érdeklődők. Nem véletlen: a művelődési ház, a kultúrközpont, a csomakőrösi kultúrotthon, a vajnafalvi közösségi ház, a városi képtár megfelelő helyszíne a művelődési eseményeknek. „Igyekszünk változatossá tenni Kovászna és Csomakőrös kulturális életét, bátorítjuk a helyieket, vendégeket hívunk meg. Amíg a közösség is felkarolja a kultúrát, úgy érzi, hogy számára fontos a művelődés, működnek a város kultúrintézményei” – vélekedett Czilli Balázs, a városi művelődési ház igazgatója.
A legnagyobb tömegeket a művelődési központ mozgatja meg. Nemcsak a helybeli csoportok – a Diákszínpad, a Pódium, a Pokolsár Egyesület színjátszói, kórusok, fúvószenekar, táncegyletek – kapnak itt szereplési lehetőséget. Szinte folyamatosan lépnek fel meghívott, idegenből érkező előadók, társulatok – magyar és román részről egyaránt. Nemrégiben a Hahota társulat nevettette a közönséget. Mindkét előadás telt házas volt, nemcsak kovásznaiak, a környékbeli falvakból is érkeztek nézők. Ez mutatja: a kovásznai létesítmény lassan egész Orbaiszék kulturális központjává, színházává válik. A városi művelődési ház kisebb rendezvényeknek ad otthont. Óvodások, iskolások léphetnek fel. Havonta itt tartja összejöveteleit az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub, a Fábián Ernő Népfőiskola. Hetente zajlanak a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola kihelyezett tagozatainak órái – fúvószene, zongora, gitár, kóruséneklés szerepel az ajánlatban, idéntől szülői igényre megkezdődött a hegedűoktatás is. Részt lehet venni heti rendszerességgel tartott rajzórákon, kézműveskörökön. A Konnát Rita vezette Kádár László Városi Képtárban havonta szerveznek tárlatokat, könyvbemutatókat, fotókiállításokat. Kialakultnak mondható a látogatók közössége, de egyre több fiatal jelenik meg a képtárban szervezett eseményeken.
Csomakőrösön tavaly adták át a felújított kultúrotthont. Az avatón a kovásznai Diákszínpad lépett fel, egy héttel korábban szüreti bált tartottak. Karácsonyi, szilveszteri események nem zajlottak. Az idei tervek: februárban farsangi mulatságot szerveznek, következik a nőnapi kosaras bál, majd a Csoma-napok alkalmával is szerepet kap a kultúrotthon, itt tudnak próbálni a helyi táncegyüttes tagjai is – mondta el érdeklődésünkre Kosztándi Annamária, a kultúrház felelőse.
Vidéken is igyekeznek
Zágon egykor élen járt a háromszéki művelődési életben. Ma ez már nem mondható el, különféle okok miatt. A feltételek adottak, de a közönség kiábrándult, ha helyiek lépnek fel, azt megnézik, de ha pénzt kell kiadni egy előadásért, oda már nehéz nézőket toborozni – véli Kis József polgármester. A szervezés dolgában is akadna javítanivaló.
Az értelmiségiek – főként a tanügyiek – nem tekintik szívügyüknek a művelődést, legtöbben ingáznak, jönnek, s minél előbb mennek is, nem vesznek részt a kulturális életben. A pedagógusok részéről Beder Melinda és Csoma Ibolya vállal szerepet a szervezésben – jegyezte meg a polgármester. Dezső Tibor Attila református lelkész is bekapcsolódik a művelődési élet felrázásába. A községközponti kultúrházban néptáncot oktat, a népzenét is próbálja belopni a helyiek szívébe. Ehhez az irányvonalhoz kapcsolódik a múlt szombati előadás: a Székely Mikó Kollégium és a Százlábú táncegyüttes adta elő az Ide, lábam, ne tova című produkciót, muzsikált Dezső Attila és barátai. A polgármesteri hivatal igyekszik gondot fordítani a zágoni és a papolci kultúrotthonra. Most a Progressio Leader-csoportnál megnyert pályázati pénzből újítják fel a két létesítményt, bútorzatot cserélnek, hangosítást szerelnek. Nem elégszenek meg ennyivel, tovább keresik a kultúrotthonok fejlesztésére felhasználható pénzforrásokat – jelentette ki Kis József polgármester. Nagyborosnyó polgármesteri hivatala öt kultúrotthon működéséért felel. A községközponti termet öt éve újították fel saját erőből. Ifjúsági rendezvényeknek, gyerekcsoportok fellépésének ad helyet. A színházi előadásokat is szeretnék meghonosítani, éppen a szentivánlaborfalvi színjátszókat várták Kelemen Alpár vezetésével – mondta el Szőcs Levente polgármester. Kisborosnyón tavaly újították fel a kultúrotthont. 80 ezer lej volt a költség, tízezer lejt a megyeháza pályázatán nyertek el. Öltözőt építettek, kutat fúrtak, vizet vezettek, illemhelyet építettek, az öltözőből konyhát alakítottak ki. Egyelőre iskolások fellépéseinek ad helyet, emellett esküvők, torok, mulatságok rendezésére igényelhető.
Lécfalván három évvel ezelőtt fektettek be a kultúrotthon fejlesztésébe. Szerepet vállal itt a Leza Egyesület, a megyei tanácsnál és a Leader-alapoknál pályáztak sikeresen. A kultúrotthonban tartja próbáit a Nemere táncegyüttes.
Cófalván 2011-ben javították a kultúrotthont, azóta van ott is konyha, így a hagyományos mulatságok mellett akár esküvők is tarthatók.
A feldobolyi kultúrotthon egyelőre használhatatlan állapotban. A napokban írják alá a 145 ezer eurós finanszírozási szerződést, így alapjától a tetőig megújulhat. Ha elkészül, helyet adhatnak különféle kultúrcsoportok fellépésének, magánrendezvények részére is bérbe lehet adni a kultúrotthont – jelezte Szőcs Levente.
Más orbaiszéki községekben is hasonló a kultúrházak helyzete. Kisebb-nagyobb megvalósításokról majdnem mindenhol lehet beszélni, néhol a kultúrcsoportok tevékenysége, fejlődése és közösségi szerepvállalása is megmutatkozik. Látható és figyelemre méltó az igyekezet, hogy pályázati pénzeket használjanak fel korszerűsítésre, felújításra – az viszont sajnálatos, hogy esetenként a fejlesztések fő célja nem más, mint lakodalmak, keresztelők, más bulik szervezésére alkalmassá tenni a kultúra hajlékait…
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szászrégenben történt
Mozgalmasak voltak az utóbbi napok, hetek Szászrégenben. A téli ünnepek lecsengése után hiányoltuk a művelődési rendezvényeket. A színházaink vendégjátékára, úgy látszik, már végképp nem számíthatunk, de igyekeznek kárpótolni ezt a különböző kulturális intézmények, alapítványok, mint a Kemény János Művelődési Társaság, a Humana Regun Egyesület, a Máncz János Alapítvány, a könyvtár, a kultúrház, az ifjúsági klub és az egyházaink is, amelyek nívós rendezvényekkel örvendeztetnek meg minket. Januárban a csíkszeredai Codex zenekar volt vendégünk, mely a radnótfáji új templomban régi zenét játszott, a kicsike templom zsúfolásig megtelt, szívet, lelket feltöltő muzsikájuk nagy sikernek örvendett a résztvevők körében. Szeptemberben, a Régeni Magyar Napokon visszavárjuk őket.
Februárban, a könyvtár nagytermében könyvbemutatóra került sor. Megismerkedhettünk a gyimesbükki Salamon József plébánossal, akinek Gyimes című könyvét dr. Barabás László, a szászrégeniek régi ismerőse mutatta be. A rendezvényre Salamon atya magával hozott négy fiatalt is, a három fiú húzta a talpalávalót, a tehetséges és szerény lány pedig csángó dalokat énekelt. A csángók nincsenek könnyű helyzetben, kisebbség a kisebbségben, de nagyon örvendtünk, hogy a plébános úr és a tehetséges fiatalok révén betekintést nyerhettünk az ő világukba is.
Szeretünk mi, szászrégeniek szórakozni is (farsangi bál is volt februárban), de szeretünk politizálni is, szeretjük, ha néhanapján találkozhatunk választottjainkkal is, kérdéseket teszünk fel, válaszokat várunk, hogy jól informáltak legyünk. Ezért örvendtem, örvendtünk mindannyian, amikor RMDSZ lakossági fórumra került sor itt, Szászrégenben. Évek óta nem tisztelt meg az RMDSZ felső vezetése, hogy velünk, egyszerű emberekkel találkozzon. Nagy szükség van az ilyen jellegű találkozókra, hiszen, hogy eljönnek, azt jelenti, hogy bíznak bennünk, mi is bennük, és hogy tényleg minden magyar számít. Brassai Zsombor megyei elnök és Nagy András helyi elnök mellett különösen örvendtünk Kelemen Hunor elnök jelenlétének. Terítékre került sok fontos és kevésbé fontos, kényes és kevésbé kényes probléma, mint a Mikó-ügy, Nagy Zsolt elítélése, a magyar politikusok és közéleti szereplők megvádolása, a fiatalabb generáció megszólítása, az oktatás fontossága, a nőszervezetek tevékenysége, mezőgazdasági problémák, a magyar–román kérdés, a magyar történelmi egyházakkal és a másik két magyar párttal való kapcsolatuk. Habár nem tartozik szorosan városunk problémái közé, azért érintették Marosvásárhely helyzetét, mely már sajnos nem az a város, ahol születtem, mind csak lefelé megy, és feltétlenül tenni kell valamit, félretéve a személyes ellentéteket, mert hiába kapálóznak egyesek az összefogás ellen, ez az egyetlen járható út. Tennivaló lenne itt, Szászrégenben is elég, és éppen ezért van szükség minél több ilyen személyes találkozóra, hiszen jövőre megint helyhatósági választások lesznek, szükség van mindenkire és egy járható útra, stratégiára a mostani körülmények között.
De térjünk vissza a művelődési élethez. Mint minden évben, az idén is szórakozhattunk a népszerű Hahota társulat szilveszteri kabaré- előadásán. Igaz, hol van már szilveszter, de ugyanolyan jól mulattunk és derültünk klasszikus kabaréjeleneteiken, ezúttal a helybeli ifjúsági házban, mert a kultúrházunk felújítás alatt áll. Mióta a Hahota létezik, talán ez volt a legsikeresebb előadásuk. Reméljük, a Gruppen-Hecc társulat politikai kabaréját is láthatjuk majd és azt is, hogy legalább a régeni napokon csak megörvendeztet a marosvásárhelyi társulat egy-egy előadással. A Bányavirágot két éve láttuk.
Március sem eseménytelen. Közeleg március idusa, a magyar szabadság nagy napja. Mi is méltóképen ünnepeljük minden évben. Március 14-én délután 6 órától lesz az ünnepi műsor a George Enescu nevét viselő ifjúsági klubban Petőfi márciusa címmel, vasárnap délben 12 órakor a római katolikus templom kertjében ünnepi megemlékezésre kerül sor, du. 6 órakor szintén a T. Klubban Gábor Áronról szóló darabot láthatunk a szentegyházi Ködszurkáló Kisszínház előadásában.
Demeter Judit
Népújság (Marosvásárhely)

Csillagok, csillagok, tovább ragyogjatok!
Hálásak lehetünk mi, marosvásárhelyiek, hogy bővelkedünk magyar vonatkozású rendezvényekben, kiváltképpen ilyenkor, a városnapok alkalmával. Azért is hálásak lehetünk, hogy vannak lelkes emberek, civil szervezetek, akik/amelyek felvállalják kulturális események szervezését és lebonyolítását, hiszen be kell vallanunk, nem kis munkát, szervezőkészséget, türelmet és hozzáértést igényel egy délutánt vagy estét betöltő színvonalas műsor összeállítása.
Nem mintha a nyilvánosságra tartozna, de kedden este fárasztó munkanap, majd szülői értekezlet után rohantam be a Kultúrpalotába. Nótaestre. A Marosvásárhelyi Napok kiemelkedő és várt eseménye ez minden évben.
A főpáholy oldalsó zugában kaptam helyet, s mielőtt kifújtam volna magam, a műsor el is kezdődött. Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő mint főszervező a tőle megszokott tartással és eleganciával állt színpadra. Köszöntője után a város két alpolgármesterét, Peti Andrást és Claudiu Maiort szólította pódiumra. Nem nótázni, hanem azért, hogy a hivatal üdvözletét tolmácsolják a város magyar ajkú, fiatalos, de többnyire tisztes kort megélt nótakedvelő hallgatóságának. Értelmezés kérdése, de mindenképpen méltányolandó, hogy Claudiu Maior magyarul szólt a közönséghez.
Ifj. Jánoska Béla és népi zenekara kíséretében csendültek fel az ismert nóták Ritziu Ilka Krisztina, Ördög Miklós Levente, Vígh Ágnes, Szabadi Nóra, Kilyén Ilka, Ábrám Tibor, Tollas Gábor, Buta Árpád Attila tolmácsolásában. A közönség előbb csak dúdolt, de ahogy egyre jobban ráhangolódott az éneklésre, fellángolt a nótázási kedv, s Buta Árpád nótáit már együtt fújták. Végül nem is lehetett tudni, Buta Árpádot szereti-e a közönség annyira, vagy a közös nótázást. Annyiban maradtunk, hogy mindkettőt. Bevallom, én is szívesen énekeltem a kis kút, kerekes kútról, a zavaros Nyárádról, a százados úrról, aki felül a lovára, s végül a szépen ragyogó, utat mutató csillagokról.
De nem ragadtatom el magam, inkább arról is szólok, hogy a muzsika és nóták közé vidám jeleneteket iktattak: Szőlősi Pénzes Szilárd és Cseke Péter, a Hahota színtársulat tagjai, majd Kilyén Ilka és Ritziu Krisztina nevettették meg a közönséget. S tették mindezt Kovács Levente művészeti tanácsai alapján. S ha nóta volt, vidámság volt, nem hiányozhatott a tánc sem, Eötvös Mária koreográfiájára perdült táncra Mészáros Zoltán és táncospárja.
S akkor még nem szóltunk a szervezőkről, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületről, az EMKE Maros megyei szervezetéről és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalról, amelyek idén is kiváltották a közönség elismerését. Azét, amely hűséges még a magyar nótához, a magyar hagyományokhoz, s amelyet értékelni kell, mert nem biztos, hogy húsz év múlva lesznek még annyian, hogy benépesítsék a Kultúrpalotát.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Harmincéves a Hahota
Ezelőtt harminc évvel és két hónappal lépett először „színpadra” a marosvásárhelyi Hahota társulat a Kárpátok sétányának 35-ös háztömbje és az árvízvédelmi töltés között. A társulat most egy jubileumi előadással készül megünnepelni a kerek évfordulót, az október 10-ei bemutatón eljátsszák a hajdani első előadás egyik jelentét is.
Az Ariel színház próbatermében Ölvedi Antónia, Puskás Győző, Kelemen Barna és az immár három éve „saját rendezőnk”, Kovács Levente épp próba utáni megbeszélést tart, amikor érkezünk. Mintegy végszóra toppan be Szőcs János, kezében egy CD-vel, ami a jubileumi előadás zeneanyagát rejti.
Akkor, 1985. augusztus 10-én a Kárpátok sétányán volt az első előadásuk. A „színpad” az árvízvédelmi töltés és a 35-ös háztömb közötti füves rész, két fűzfa között volt. A közönség a 35-ös és a 35A tömbházak lakóiból állott, akik a gát oldalán ültek. „Az előadás egyik jelenetét a Kovács Levente által rendezett Emlékek kávéházából loptam ki, a szó legszorosabb értelmében. Annyira tetszett az előadás, hogy többször, úgy is mondhatom, nagyon sokszor megnéztem, aztán azt a jelenetet memorizáltam – már amennyire tudtam – megtanultuk, próbáltuk s aztán eljátszottuk” – emlékezik a kezdetek kezdetére Puskás Győző. Ezt a jelenetet most újra fogják játszani a Humor forte, válogatás a legjobb pirulákból című ünnepi műsorban. Erre jött haza Spanyolországból Ölvedi Antónia, aki Puskás Győzővel játssza ezt a jelenetet.
De visszatérve a kezdetekhez: az első évben volt még egy előadás, utána következtek a nyári évadok. Merthogy a „terem” teteje a csillagos ég volt, előfordult többször, hogy szünet után távozni kellett, mert akkora zápor kerekedett, hogy képtelenség volt folytatni a szabadtéri előadást. Ekkor már reflektoruk is volt. Elverte hát az eső az előadást. Akkor még csak az eső... Mert 1988 május 9-én a szeku verte szét a társulatot. Betiltották a további előadásokat. Az aznapit nem lehetett, ötszáz néző ült ugyanis a „nézőtéren”, ennyit azért mégsem lehetett szétkergetni – meséli a társulatalapító frontember. Itt szól közbe Kovács Levente: „Május 9. ugyanis a győzelem napja volt, lehet, hogy rosszul időzítették az előadást. Akkor még a szeku győzött.” Akkoriban már a helyi sajtó is gyakran cikkezett róluk. A szép emlékű Oltyán László Társulat a gyepen és A közönség kitart címmel írt róluk a Vörös Zászlóban. A betiltás után nem látszott az alagút vége, a folytatás lehetősége. Bár Puskás Győző titokban reménykedett valamiben.
A kényszerszünet vége
A rendszerváltozást követően újra összeállt a társulat. ’90. márciusában lett volna az első újkori bemutató, ezt a „sajnálatos márciusi események” verték szét, illetve hát azok miatt maradt el a bemutató. Végül 1991. március 11-től a Szakszervezetek Művelődési Házában, a MADISZ védnöksége alatt indultak újra. Most már tető volt a fejük fölött. Aztán ’95 elején Fúró Attila segítségével magánszínházként folyatták. Előbb a Kultúrpalotában, utána a Nemzeti Színházban, majd az Arielben. ’92-ben Jakab Zsombor a társulathoz szerződött – szervezőnek. Innen kezdődik a társulat főnixmadár-története. 1999-ben megalakult a Hahota Kft., ami már rangot jelentett, annak ellenére, hogy sokan távoztak a társulattól. De jöttek segíteni a hivatásos színészek (Nagy József, Szabó Mária, Csergőffy László, Székely Éva), s velük együtt az újabb sikerek. ’97-ben Kovács Levente kitiltotta a társulatot az amatőrök fesztiváljáról. (Muszáj volt nekem – mondja a két éve a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett rendező – mert már nem voltak műkedvelői szinten, minőségileg kilógtak a sorból. Nem ugyanabban a súlycsoportban játszottak.)
Újra a régi...
A harminc éves évfordulóra olyan műsort állítottunk össze, amelyben csak olyan jelenetek vannak, amelyekkel nagy sikert ért el a társulat az elmúlt három évtized folyamán, amelyek a közönségnek is nagyon tetszettek, de hozzánk is igen közel állnak. Persze, egy kicsit újra hangszerelve, Kovács Levente által időszerűsítve – mondta el Puskás Győző. A régebbiket veszik elő, hogy ne keltsék a nézőkben a „déjà vu” érzést.
A társulatot immár három éve rendező Kovács Levente úgy véli: „Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy van egy műfaj, amely megkerülhetetlen, annak dacára, hogy színházi körökben jelentős fanyalgás tapasztalható vele szemben. Ez az a műfaj, amit a hahotások művelnek. A nézőszám olyan csúcsokat döntöget, amit hivatásos társulatok is megirigyelhetnek.” Úgy látja, hogy jelenleg a kis létszámú magántársulatokat (lásd még nálunk: Spektrum, Yorick) jobban elfogadja a közönség. Ha egy merész vállalkozás egy színházi társulat mögé áll, az szinte biztos, hogy siker lesz, és ezt számtalan példa igazolja. Ami pedig konkrétan a Hahotát illeti, ekképpen vélekedik: ártatlannak tűnő kicsi hülyeségből lesz egy színház. Ez azt jelenti, hogy a művészetben a belső akaratból, elszántságból születik – minden gátoló körülmény ellenére – valami, jelen esetben egy működő társulat. És egy színházi vállalkozást az tesz érvényessé, hogy állandóvá válik.
Puskás Győző ehhez még annyit tesz hozzá, hogy a vállalkozást, a társulati életet, a színházat – nevezzük bárminek, egyaránt érvényes rá – az teszi élővé, sikeressé, hogy a közönség szereti, és ez adja az energiát a további munkához is. Közönség nélkül nincs előadás, a közönség szeretete nélkül pedig nincs siker – olyan axióma ez, ami megkerülhetetlen. Erdélyben immár mindenütt otthon érzik magukat, mindenhova haza mennek. „Koncerteken, a nemzeti színház előadásainak szünetében, de a piacon, az utcán, az üzletben megállítanak, kérdik, hogy mikor lesz a következő előadás. Teszi ezt ügyvéd, postás, mindenféle rendű és rangú ember, akiket egyetlen dolog köt össze – a színház szeretete” – osztja meg kellemes tapasztalatát velünk a Hahota frontembere.
Az ünnepi díszelőadás október 10-én, szombaton este 7 órától a Maros Művészegyüttes kövesdombi előadótermében lesz. (ismétlések: október 11., 18. és 25-én).
Hahotások három évtizede
Akik ott voltak a kezdet kezdetén: Ölvedi Antónia, Lengyel Gabriella, Moldován Sándor, Kopacz András, Filcz Zoltán, Toldi Levente, Puskás Győző. Ők voltak a legeslegelsők, akik megértek sikert és hatóság-generálta kudarcokat. A jelenlegi jubiláló csapat pedig: Székely M. Éva, Gönczi Katalin, Ritziu Ilka Krisztina, Cseke Péter, Kelemen Barna, Szőlősi Pénzes Szilárd, Puskás Győző, és fellép „az ideiglenesen hazánkban tartózkodó” veterán, Ölvedi Antónia is.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro