A baróti művelődési ház és a Gaál Mózes Általános Iskola Gyöngyharmat kórusa szervezésében április 29-én megtartották a VI. Erdővidéki Dalostalálkozót. A találkozó célja, hogy a diákok megismerhessék népdalainkat, az énekléssel pedig élővé tegyék zenei örökségünket. /Hecser László: Erdővidéki dalostalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Dalostalálkozó Bodosban
Kétszáz erdővidéki diák énekelt
Május 7-én tizenkettedik alkalommal rendezték meg az Erdővidéki Dalostalálkozót, melynek ezúttal a vitéz Egyed Gézáról elnevezett bodosi művelődési ház adott otthont.
A baróti Csala Kürtje fúvószenekar indulói által felvezetett találkozón a szervezők tervei szerint a tizenegy különböző erdővidéki iskolából érkező, székely ruhába öltözött diákoknak fel kellett volna vonulniuk a falu utcáin, de a kedvezőtlen időjárás miatt erről le kellett mondaniuk. Azonban a jókedvnek, a dalos hangulatnak az eső nem szabhatott határt: miután Sándor István bodosi lelkész köszöntötte a jelenlevőket, és a Zsoltárok könyvéből felolvasva áldását adta a rendezvényre, Benedek Erzsébet Andrea és Dávid Anna Gyöngyi helybéli tanítónők „bemelegítőképpen” közös éneklésre kérték fel a diákokat, a kultúrotthonban pedig kétszáz torokból csendült fel az ismert népdal: „Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni…”
A bodosi iskola tanítónői elmondták, Gyulai-György Éva karnagy (a baróti Kájoni Consort régizene-együttes vezetője) kérésének eleget téve vállalták el a szervezést, a találkozót első alkalommal tartják Bodosban. A Gyulai-György tanárnő és a baróti művelődési ház egykori igazgatója, László Judit indította dalostalálkozók célja, hogy a gyermekeket a népdalok tanulására, továbbadására, hagyományaink ápolására ösztönözzék. A találkozónak eddig tíz alkalommal Barót, legutóbb pedig Nagyajta adott otthont.
A színpadon ezután sorban következtek a fellépők nép- és gyermekdalaink szebbnél szebb darabjait adva elő: a bodosi iskola furulya- és dalcsoportja (felkészítőjük Dávid Anna Gyöngyi tanítónő), a kisbaconi Benedek Elek elemi iskola dalcsoportja (Bogyor Katalin), a nagyajtai Magocska furulyacsoport (Bihari Katalin Noémi, Nagy Adél), a baróti Tanulók Klubja Hajnalcsillag dalcsoportja (Aczél Zsuzsanna), a baróti Gaál Mózes Gimnázium Csemete dalcsoportja (Tókos Gabriella), a székelyszáldobosi Benkő József-iskola dalcsoportja(Ferencz Réka), a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont kórusa (Aczél Zsuzsanna), az apácai Apáczai Csere János-iskola dalcsoportja (felkészítők Pál Szerénke, László Zsuzsanna és Jakab Ildikó), a bölöni iskola dalcsoportja (Szabó Enikő), a magyarhermányi Máthé János-iskola dalcsoportja (Dimény Mónika) és végül a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont Gyulai-György Éva tanárnő vezette Gyöngyharmat kórusa.
A szervezők a felkészítő tanítónőket, tanárokat emléklappal jutalmazták, de emléklapot kaptak azok a diákok is, akik egyénileg is felléptek a dalostalálkozón: Mátyás Adrienn, Sükei Katalin, Nagy Hanna Zsuzsanna, Cristian Eszter, Sebestyén Fruzsina, Csog Orsolya, Geréb Zsigmond, Szabó Tamara és Lakatos Ágnes. Távozáskor minden résztvevőt bodosi mézeskaláccsal ajándékoztak meg.
A szervezők köszönetet mondtak a találkozó létrejöttét segítő baróti polgármesteri hivatalnak (Lázár-Kiss Barna polgármesternek), a baróti Gaál Mózes Gimnáziumnak (Zajzon Csaba igazgatónak), a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpontnak (Dimény János igazgatónak), a baróti Transloc Szállítási Vállalatnak (Benedek Csaba igazgatónak), valamint Gáspár Jenő bodosi falufelelősnek és a bodosi diákok szüleinek is, akik szintén készséggel támogatták a rendezvényt.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zenével szebb az élet
Ha az ember egyszer ráirányította a fülét a zenére, és valamilyenképpen a lelkét is megérintette, elkerülhetetlen, hogy megpróbálkozzék vele, és ezért nagyon fontos, hogy különböző együttesek, kórusok működjenek egy-egy vidéken – vallja Hoffmann Edit baróti muzeológus, akit Barót zenei hangulatáról kérdeztünk.
Az erdővidékiek dalos emberek, akik szeretik a zenét, szívesen hangolódnak rá egy-egy zenei eseményre – mondja a művelődésszervezőként is működő muzeológus, aki évekig muzsikált a Kájoni Consort régizene-együttesben és egyik alapítóként a Kelekótya együttesben. Szerinte a zenélés hagyomány Baróton, hisz itt mindig voltak kórusok, egykor nagy létszámmal működött a bányászkórus, a pedagógusoknak is volt énekkara. Írott dokumentumok igazolják, hogy már a múlt század elején, amikor még nem volt művelődési ház Baróton, emberek gyűltek össze különböző termekben, és olyan irodalmi eseteket tartottak, olyan színdarabokat választottak, amelyekbe a zenét bele lehetett építeni. Baróton nem volt sok hangszer, de zongora igen, közkedveltek voltak a zongoraestek, tehát nem új keletű itt a zenélés – mondotta.
– És talán az is számít, hogy sok jó hangú gyermek kerül be a környező falvakból a baróti iskolákba. Milyennek látod az iskolai zeneoktatást?
– Nagy szerencséjük van a diákoknak, akik Gyulai-György Évával találkozhattak már kisebb korukban, mert az általa működtetett és vezényelt Gyöngyharmat kórusban fejlődhettek, és onnan olyan gyermekek kerültek ki, akik közül többen továbbra is foglalkoztak zenével. Ha sikerült megnyerni őket, akkor továbbvitték, gyermekeiket is taníttatták hangszerre vagy énekre. Nehezményezem, hogy az iskolából jórészt kivonták a zenei oktatást, mert ugyan a szülők eljáratják a gyermekeket külön zeneórákra, de az plusz erőfeszítés, ami ugyan néha nem árt, de nem mindegy, hogy szabad időben teszik, vagy két nehezebb tantárgy között felszabadultan muzsikálhatnak, énekelhetnek vagy zenét hallgathatnak. Mert zenével szebb az élet, sok megpróbáltatást másként tudunk elviselni, nem beszélve arról, hogy egy-egy nagyobb létszámú közösség működhet úgy, mint egy nagycsalád. Erről megbizonyosodtam, ezt megtapasztaltam, és ezért, másokkal együtt vallom, a zenének, az éneklésnek megtartó ereje van.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)