Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. május 18.
A felelősség a miénk is – Ismét tüntettek erdőink védelmében Sepsiszentgyörgyön
Minden bizonnyal a neki-nekieredő eső is elriasztotta az érdeklődőket, így kevesebben, mint egy héttel korábban, de kétszáz-kétszázötvenen szombaton is összegyűltek Sepsiszentgyörgyön az erdők védelmében tiltakozni.
Ernyőkkel, esőköpenyekkel érkeztek, elsősorban az idősebb korosztály bizonyult kitartóbbnak, de sokan jöttek fiatalabbak is, szép számmal gyermekekkel. S bár sok ígéret elhangzott az elmúlt egy hétben, a táblák, a tömeg által skandált jelszavak nem változtak.
A romániai erdőirtások, a rétyi fűrészüzem engedélyeztetése ellen tüntetünk – jelentette be Toró Attila, a tiltakozás főszervezője. Kiemelte: nem vagyunk egyedül, az ország 28 városában és a világ számos nagyvárosában vonultak ismét utcára.
Az elmúlt napokban nagyon sok követelést megfogalmaztak a romániai civil szervezetek, közülük a sepsiszentgyörgyiek hetet választottak ki, ezek hangzottak el a prefektúra előtti téren Toró Attila tolmácsolásában. Első és legfontosabbként: a végleges bírósági engedélyek meghozataláig semmilyen további engedélyt ne állítson ki a szakhatóság a Holzindustrie Schweighofer rétyi fűrészüzeme és a területén működő hőerőmű számára.
A követeléslista második pontja: véglegesen tiltsák be az ipari jellegű fakitermelést a nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken. A harmadik, hogy más EU-s országokhoz hasonlóan meghatározatlan időre tiltsák be a rönk és fűrészanyag exportját. Szerepel a listán a vezető pozícióban levő faipari cégek visszaéléseinek megszüntetése és olyan jogszabályok életbeléptetése, melyek szavatolják, hogy az erdők haszonélvezői a helyi közösségek lehetnek; a fafeldolgozásban a 30 százalékos felső határ bevezetését; az erdészet megfelelő támogatását, hogy egyensúly alakulhasson ki a kitermelés és a védelem között; az illegális fakitermelés azonnali leállítását.
Toró Attila felidézte: Schweighofer a rétyi üzemét 2013-ban engedélyek nélkül kezdte építeni, és idén márciustól április végéig szintén hivatalos jóváhagyások nélkül kezdték meg a beüzemelést. Hétfőn közmeghallgatást tartanak Rétyen a vállalat területén létrehozott hőerőmű engedélyeztetéséért, ám a gyár méretei, kapacitása miatt az érvényes törvények szerint húsz kilométeres körzetben – tehát Sepsiszentgyörgyön is! – kell annak kifejtett hatását felmérni. „Minket miért nem kérdeznek meg, hogy akarjuk-e?” – tette fel a kérdést.
Ismertette továbbá: négy hazai civil szervezet – a fővárosi Bankwatch Románia, a fogarasi Neuer Weg, a kolozsvári székhelyű Energy Justice és a Greenpeace romániai csoportja – csütörtökön óvást nyújtott be a rétyi hőerőmű engedélyeztetése ellen, jogi érveik felsorolása mellett kérték, ne tartsák meg a hétfői közmeghallgatást. Toró Attila kitért arra is, a felelősség a miénk is, a városkörnyéki erdők tele vannak szeméttel, ha mi nem tudjuk megbecsülni azokat, nem várhatjuk, hogy más megtegye, s amíg mi nem vigyázunk rájuk, politikusaink is úgy érzik, nem fontosak, bárki bármit megtehet bennük.
Felhívta a figyelmet: működik az erdőradarrendszer, a 112-es számon bárki bejelentést tehet, kérheti az elhaladó rönkszállítmányok ellenőrzését. „Azt ajánlom, éljünk ezzel a lehetőséggel, ha nem is tudjuk megállítani az illegális kitermelést, a frászt beléjük tudjuk verni” – mondotta.
Az utcára vonulás, a tiltakozás nem értelmetlen, Victor Ponta a szombati megmozdulások előtt néhány órával bejelentette, hogy augusztus 31-ig leállítják a rönkexportot. „Hirtelen lett egy ilyen tervezet. Ha még kétszer-háromszor utcára vonulunk, szépen, lassan mindent vissza lehet alakítani, az erdőket meg lehet menteni. Az a felelősség is a miénk, hogy kik döntenek az elkövetkezőkben rólunk, nélkülünk” – hangzottak el Toró Attila derűlátóbb, de éberségre intő szavai.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Minden bizonnyal a neki-nekieredő eső is elriasztotta az érdeklődőket, így kevesebben, mint egy héttel korábban, de kétszáz-kétszázötvenen szombaton is összegyűltek Sepsiszentgyörgyön az erdők védelmében tiltakozni.
Ernyőkkel, esőköpenyekkel érkeztek, elsősorban az idősebb korosztály bizonyult kitartóbbnak, de sokan jöttek fiatalabbak is, szép számmal gyermekekkel. S bár sok ígéret elhangzott az elmúlt egy hétben, a táblák, a tömeg által skandált jelszavak nem változtak.
A romániai erdőirtások, a rétyi fűrészüzem engedélyeztetése ellen tüntetünk – jelentette be Toró Attila, a tiltakozás főszervezője. Kiemelte: nem vagyunk egyedül, az ország 28 városában és a világ számos nagyvárosában vonultak ismét utcára.
Az elmúlt napokban nagyon sok követelést megfogalmaztak a romániai civil szervezetek, közülük a sepsiszentgyörgyiek hetet választottak ki, ezek hangzottak el a prefektúra előtti téren Toró Attila tolmácsolásában. Első és legfontosabbként: a végleges bírósági engedélyek meghozataláig semmilyen további engedélyt ne állítson ki a szakhatóság a Holzindustrie Schweighofer rétyi fűrészüzeme és a területén működő hőerőmű számára.
A követeléslista második pontja: véglegesen tiltsák be az ipari jellegű fakitermelést a nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken. A harmadik, hogy más EU-s országokhoz hasonlóan meghatározatlan időre tiltsák be a rönk és fűrészanyag exportját. Szerepel a listán a vezető pozícióban levő faipari cégek visszaéléseinek megszüntetése és olyan jogszabályok életbeléptetése, melyek szavatolják, hogy az erdők haszonélvezői a helyi közösségek lehetnek; a fafeldolgozásban a 30 százalékos felső határ bevezetését; az erdészet megfelelő támogatását, hogy egyensúly alakulhasson ki a kitermelés és a védelem között; az illegális fakitermelés azonnali leállítását.
Toró Attila felidézte: Schweighofer a rétyi üzemét 2013-ban engedélyek nélkül kezdte építeni, és idén márciustól április végéig szintén hivatalos jóváhagyások nélkül kezdték meg a beüzemelést. Hétfőn közmeghallgatást tartanak Rétyen a vállalat területén létrehozott hőerőmű engedélyeztetéséért, ám a gyár méretei, kapacitása miatt az érvényes törvények szerint húsz kilométeres körzetben – tehát Sepsiszentgyörgyön is! – kell annak kifejtett hatását felmérni. „Minket miért nem kérdeznek meg, hogy akarjuk-e?” – tette fel a kérdést.
Ismertette továbbá: négy hazai civil szervezet – a fővárosi Bankwatch Románia, a fogarasi Neuer Weg, a kolozsvári székhelyű Energy Justice és a Greenpeace romániai csoportja – csütörtökön óvást nyújtott be a rétyi hőerőmű engedélyeztetése ellen, jogi érveik felsorolása mellett kérték, ne tartsák meg a hétfői közmeghallgatást. Toró Attila kitért arra is, a felelősség a miénk is, a városkörnyéki erdők tele vannak szeméttel, ha mi nem tudjuk megbecsülni azokat, nem várhatjuk, hogy más megtegye, s amíg mi nem vigyázunk rájuk, politikusaink is úgy érzik, nem fontosak, bárki bármit megtehet bennük.
Felhívta a figyelmet: működik az erdőradarrendszer, a 112-es számon bárki bejelentést tehet, kérheti az elhaladó rönkszállítmányok ellenőrzését. „Azt ajánlom, éljünk ezzel a lehetőséggel, ha nem is tudjuk megállítani az illegális kitermelést, a frászt beléjük tudjuk verni” – mondotta.
Az utcára vonulás, a tiltakozás nem értelmetlen, Victor Ponta a szombati megmozdulások előtt néhány órával bejelentette, hogy augusztus 31-ig leállítják a rönkexportot. „Hirtelen lett egy ilyen tervezet. Ha még kétszer-háromszor utcára vonulunk, szépen, lassan mindent vissza lehet alakítani, az erdőket meg lehet menteni. Az a felelősség is a miénk, hogy kik döntenek az elkövetkezőkben rólunk, nélkülünk” – hangzottak el Toró Attila derűlátóbb, de éberségre intő szavai.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. december 9.
Brüsszelben a romániai erdőirtások ügye (Tőkés László az európai bizottsághoz fordult)
Írásbeli kérdést intézett az Európai Bizottsághoz Tőkés László európai képviselő a környezeti katasztrófával fenyegető romániai erdőirtások ügyében. A Fidesz színeiben mandátumot szerzett, de az erdélyi magyarság képviseletét is felvállaló Tőkés levelében rámutatott arra is, hogy a mértéktelen és sok esetben törvénytelen fakitermelés nemcsak a környezetet rombolja, nemcsak az államot, de az érintett térségek polgárait és gazdasági életét is súlyosan károsítja.
Beadványában az EP képviselő rámutatott, hogy kontinensünk érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található – ámbár jó részük már csupán papíron létezik. Környezetvédők becslései szerint az elmúlt két évtizedben legalább 400 ezer hektár erdő esett áldozatul az országban honos rablógazdálkodásnak, naponként pedig mintegy 50 hektárnyit vágnak ki, ennek fele részét kimondottan természetvédelmi területekről. Kitért arra is, hogy az illetékes hatóságok egyre több fa kivágását hagyják jóvá, az utóbbi időszakban évenként négymillió köbméter fa kitermelését engedélyezték, tavaly viszont már nyolcmillió kivágására adtak engedélyt. A túlzott mértékű legális fakitermelés következtében kialakult helyzetet ráadásképpen a rendkívüli mértéket öltött falopások súlyosbítják. A Greenpeace mozgalom becslése szerint az utóbbi két esztendőben az illegális fakitermelés mintegy 50 millió eurónyi kárt okozott Romániának. A szervezet jelentésében az áll, hogy az előző évekhez képest a regisztrált illegális vágások száma, ennek megfelelően pedig az elkobozott fa mennyisége is erősen megnőtt. A nyomtalanul eltűnt famennyiséget is beszámítva, az illegális erdőirtás összeredménye évi 8–9 millió köbméterre becsülhető. Tőkés kitér arra is, hogy a birtokaiktól a kommunizmus idején megfosztott egykori tulajdonosok, illetve örököseik hiába igényelték vissza erdeiket, gyakran előfordul, hogy mire kimérnék nekik azokat, helyükön már csak letarolt területeket találnak. „A kommunista rezsim által államosítással elbitorolt ingatlanok restitúciójának lassúsága, az ezen a téren tapasztalt adminisztrációs hiányosságok és rendellenességek, a magas szintű korrupció, illetve a politikai akarat hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az engedélyezett és törvénytelen erdőirtás mértéke már-már környezeti és gazdasági katasztrófával fenyeget Erdélyben” – fogalmaz.
Az ENSZ égisze alatt zajló párizsi klímakonferencia munkálataihoz kapcsolódva, Tőkés László erdélyi képviselő arra nézve kért tájékoztatást ez Európai Bizottságtól, hogy a korrupció által átszőtt romániai erdőirtások ügyében az unió miképpen kíván fellépni – különös tekintettel a visszaszolgáltatás hatálya alatt álló magántulajdonú erdők esetére. Miként ismeretes, a nemzetközi klímaértekezleten részt vevő közel kétszáz ország vezetői jelenleg abban igyekeznek közös nevezőre jutni, hogy egy globális klímavédelmi egyezmény révén szorítsák vissza a föld légkörének gyors ütemű, az emberi létet fenyegető felmelegedését. Az uniós előírások értelmében az Európai Bizottság hat héten belül köteles írott választ adni európai képviselőnk írásbeli kérdésére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Írásbeli kérdést intézett az Európai Bizottsághoz Tőkés László európai képviselő a környezeti katasztrófával fenyegető romániai erdőirtások ügyében. A Fidesz színeiben mandátumot szerzett, de az erdélyi magyarság képviseletét is felvállaló Tőkés levelében rámutatott arra is, hogy a mértéktelen és sok esetben törvénytelen fakitermelés nemcsak a környezetet rombolja, nemcsak az államot, de az érintett térségek polgárait és gazdasági életét is súlyosan károsítja.
Beadványában az EP képviselő rámutatott, hogy kontinensünk érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található – ámbár jó részük már csupán papíron létezik. Környezetvédők becslései szerint az elmúlt két évtizedben legalább 400 ezer hektár erdő esett áldozatul az országban honos rablógazdálkodásnak, naponként pedig mintegy 50 hektárnyit vágnak ki, ennek fele részét kimondottan természetvédelmi területekről. Kitért arra is, hogy az illetékes hatóságok egyre több fa kivágását hagyják jóvá, az utóbbi időszakban évenként négymillió köbméter fa kitermelését engedélyezték, tavaly viszont már nyolcmillió kivágására adtak engedélyt. A túlzott mértékű legális fakitermelés következtében kialakult helyzetet ráadásképpen a rendkívüli mértéket öltött falopások súlyosbítják. A Greenpeace mozgalom becslése szerint az utóbbi két esztendőben az illegális fakitermelés mintegy 50 millió eurónyi kárt okozott Romániának. A szervezet jelentésében az áll, hogy az előző évekhez képest a regisztrált illegális vágások száma, ennek megfelelően pedig az elkobozott fa mennyisége is erősen megnőtt. A nyomtalanul eltűnt famennyiséget is beszámítva, az illegális erdőirtás összeredménye évi 8–9 millió köbméterre becsülhető. Tőkés kitér arra is, hogy a birtokaiktól a kommunizmus idején megfosztott egykori tulajdonosok, illetve örököseik hiába igényelték vissza erdeiket, gyakran előfordul, hogy mire kimérnék nekik azokat, helyükön már csak letarolt területeket találnak. „A kommunista rezsim által államosítással elbitorolt ingatlanok restitúciójának lassúsága, az ezen a téren tapasztalt adminisztrációs hiányosságok és rendellenességek, a magas szintű korrupció, illetve a politikai akarat hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az engedélyezett és törvénytelen erdőirtás mértéke már-már környezeti és gazdasági katasztrófával fenyeget Erdélyben” – fogalmaz.
Az ENSZ égisze alatt zajló párizsi klímakonferencia munkálataihoz kapcsolódva, Tőkés László erdélyi képviselő arra nézve kért tájékoztatást ez Európai Bizottságtól, hogy a korrupció által átszőtt romániai erdőirtások ügyében az unió miképpen kíván fellépni – különös tekintettel a visszaszolgáltatás hatálya alatt álló magántulajdonú erdők esetére. Miként ismeretes, a nemzetközi klímaértekezleten részt vevő közel kétszáz ország vezetői jelenleg abban igyekeznek közös nevezőre jutni, hogy egy globális klímavédelmi egyezmény révén szorítsák vissza a föld légkörének gyors ütemű, az emberi létet fenyegető felmelegedését. Az uniós előírások értelmében az Európai Bizottság hat héten belül köteles írott választ adni európai képviselőnk írásbeli kérdésére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 12.
Menteni az erdőt
Kihirdette Klaus Johannis azt a törvényt, mely nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti az egy hektárt meghaladó törvénytelen erdőirtást. Az államfő szombaton írta alá az ötven liberális honatya által kezdeményezett jogszabályt, amelyet a szenátus még decemberben elfogadott.
Noha ez mindenképpen jelentős fordulat az erdők megőrzéséért vívott küzdelemben, egyelőre nem kapott túl nagy figyelmet, a hírportálok pár soros anyagot közöltek a témáról, a zöld civil szervezetek közül pedig a romániai Greenpeace értékelte elismerő szavakkal. Egyébként ez a szervezet decemberben országos aláírásgyűjtő akciót is kezdeményezett az erdők védelméért, állítva, Romániában óránként három hektárnyi erdő tűnik el, jobbára törvénytelen vágások miatt. Az elmúlt évben nagy figyelmet kapott – végre! – a falopások, a törvénytelen erdőirtások ügye. Hogy ide jutottunk, részben a szabadrablást ellenzők egyre hevesebb tiltakozásának, a társadalom szélesebb rétegei eszmélésének köszönhető, ám ebben szerepet játszott az is, hogy egyértelműen kiderült: a fa iránti mohó, fokozódó étvágy régi átok e tájakon, s a nyilvánosságra került felvételek arról tanúskodnak: a Romániába települt, legnagyobb fafeldolgozó minden ellenvetés nélkül hajlandó megvásárolni a jogtalanul kivágott fát.
Az elkövetkező időszakban fel kellene végre göngyölíteni minden, az efféle magatartásmóddal kapcsolatos szálat, illetve jó lenne kideríteni, milyen áron ülhettek ilyen magas lóra az érintettek, fütyülve az erdőre s az azzal kapcsolatos jogszabályokra. Hogy Johannis, illetve a törvényalkotó most egy kis lépést tett, még semmire sem biztosíték. Hiszen mi van akkor, ha a törvénytelen erdőirtás nem érint egy hektárt, csak annak felét vagy kétharmadát? Szemlélve az ország különböző, elszigeteltebb hegységeiben lencsevégre kapott pusztítás nyomait, a tarvágás következménye és látványa egyaránt lesújtó. Mi lesz ezekkel a térségekkel? Mi lesz azzal a sokat emlegetett tétellel, miszerint Európában még mindig Romániában lennének a legkiterjedtebb, összefüggő erdőségek, melyek nemcsak felbecsülhetetlen természeti értéket jelentenek, fákkal és élővilággal együtt, hanem turisztikai potenciált is? Az erdővel kapcsolatos mítoszainkat ellensúlyozza a fák kíméletlen vágása és a kitermelésben észlelhető, mértéktelen nyereségvágy. Milyen jogszabályok, milyen hatóságok kellenének még, melyekkel felszámolható lenne a kitermelők politikai befolyásszerzése, illetve annak megvásárlása? Bár a mostani jogszabály is hasznos és szükséges, a zöld szervezetek, természetvédők, felelős, elkötelezett politikusok nem dőlhetnek hátra. Hiszen még mindig túl sok az erdőkitermeléshez kapcsolódó érdek, miközben egyre kevesebb az erdő.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kihirdette Klaus Johannis azt a törvényt, mely nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti az egy hektárt meghaladó törvénytelen erdőirtást. Az államfő szombaton írta alá az ötven liberális honatya által kezdeményezett jogszabályt, amelyet a szenátus még decemberben elfogadott.
Noha ez mindenképpen jelentős fordulat az erdők megőrzéséért vívott küzdelemben, egyelőre nem kapott túl nagy figyelmet, a hírportálok pár soros anyagot közöltek a témáról, a zöld civil szervezetek közül pedig a romániai Greenpeace értékelte elismerő szavakkal. Egyébként ez a szervezet decemberben országos aláírásgyűjtő akciót is kezdeményezett az erdők védelméért, állítva, Romániában óránként három hektárnyi erdő tűnik el, jobbára törvénytelen vágások miatt. Az elmúlt évben nagy figyelmet kapott – végre! – a falopások, a törvénytelen erdőirtások ügye. Hogy ide jutottunk, részben a szabadrablást ellenzők egyre hevesebb tiltakozásának, a társadalom szélesebb rétegei eszmélésének köszönhető, ám ebben szerepet játszott az is, hogy egyértelműen kiderült: a fa iránti mohó, fokozódó étvágy régi átok e tájakon, s a nyilvánosságra került felvételek arról tanúskodnak: a Romániába települt, legnagyobb fafeldolgozó minden ellenvetés nélkül hajlandó megvásárolni a jogtalanul kivágott fát.
Az elkövetkező időszakban fel kellene végre göngyölíteni minden, az efféle magatartásmóddal kapcsolatos szálat, illetve jó lenne kideríteni, milyen áron ülhettek ilyen magas lóra az érintettek, fütyülve az erdőre s az azzal kapcsolatos jogszabályokra. Hogy Johannis, illetve a törvényalkotó most egy kis lépést tett, még semmire sem biztosíték. Hiszen mi van akkor, ha a törvénytelen erdőirtás nem érint egy hektárt, csak annak felét vagy kétharmadát? Szemlélve az ország különböző, elszigeteltebb hegységeiben lencsevégre kapott pusztítás nyomait, a tarvágás következménye és látványa egyaránt lesújtó. Mi lesz ezekkel a térségekkel? Mi lesz azzal a sokat emlegetett tétellel, miszerint Európában még mindig Romániában lennének a legkiterjedtebb, összefüggő erdőségek, melyek nemcsak felbecsülhetetlen természeti értéket jelentenek, fákkal és élővilággal együtt, hanem turisztikai potenciált is? Az erdővel kapcsolatos mítoszainkat ellensúlyozza a fák kíméletlen vágása és a kitermelésben észlelhető, mértéktelen nyereségvágy. Milyen jogszabályok, milyen hatóságok kellenének még, melyekkel felszámolható lenne a kitermelők politikai befolyásszerzése, illetve annak megvásárlása? Bár a mostani jogszabály is hasznos és szükséges, a zöld szervezetek, természetvédők, felelős, elkötelezett politikusok nem dőlhetnek hátra. Hiszen még mindig túl sok az erdőkitermeléshez kapcsolódó érdek, miközben egyre kevesebb az erdő.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. február 8.
A letarolt Erdély
Erdélyben már az 1879-es magyar erdőtörvény pontosította az erdőgazdálkodás módjait, főleg a fa hasznosításának mikéntjét. Már akkor a fás területek kihasználását engedélyhez kötötték, s ez egy ütemterv szerint történt. Volt erdőfelügyelő és erdőgondnok, de mellettük ott találhattuk az erdőmérnököt, az erdőmestert, az erdőőrt és főerdőőrt, s végül az erdőszolgát, vagyis a csőszt. A jogszabály még azt is előírta, hogy erdőrendészeti áthágást követ el az is, aki a saját erdejét „kiírtja vagy tarra vágja”.
Ennek ugyebár szinte száznegyven esztendeje, közelebb napjainkhoz egy öreg erdész mondotta nekem, „ésszel kell a fával bánni”. Na, ez nem történik manapság. Törvénytelenül vágják tonnaszámra a fát, legyen az bármilyen fajta. A Greenpeace egyik legutóbbi jelentése szerint az illegális favágók óránként 3 hektáron teszik a nullával egyenlővé az erdőt. Nem hivatalos statisztika szerint évente 2 millió köbméter fát rabolnak el, mintegy 52,1 millió euróval szegényítve mindannyiunkat. Nem beszélve arról, hogy a maguk után hagyott kopasz hegyoldalakon lerohanó víz, a megmozdult talaj ráadást hoz a kárra. Erdély három megyéjében (Fehér, Kolozs, Máramaros) a kitermelt fa 78 százalékát nem törvényesen vágták ki, de a többiben sem kicsi ez az arány. Valakik nagyon meggazdagodtak ezen…
Időről időre felszisszennek a hatóságok, tartanak egy nagy ellenőrzést, megszorongatnak néhány törvénysértőt – amiként a napokban is teszik –, aztán minden visszazökken a régi kerékvágásba. Mert csak a maffialánc legalján lévőket szorongatják meg, a nagy rablókat nagyon ritkán bántják. Mert például, hiába tudja már ország–világ, hogy az osztrák Holzindustrie Schweighofer igen csak benne van a tilos faüzletben, erről az illetékesek egy halvány kérdést sem tettek fel nekik. Sőt, hallom, hogy a technokrata kormányt már idegesíti az erdők kinyírásának leállítása. A híres-nevezetes korrupcióellenes ügyészség pedig félrenéz, ha külföldi cég lopja az eurómilliókat.
Úgy elgondolkoztam azon, hogy jó lenne 2016-ban gyakorlatba alkalmazni a magyar 1879-es törvényt, ha már a sajátjukat nem tudják. De ezt az akkori szigorral. S nem ártana, mint a Verespatak esetében, egy kis polgári tiltakozás sem.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Erdélyben már az 1879-es magyar erdőtörvény pontosította az erdőgazdálkodás módjait, főleg a fa hasznosításának mikéntjét. Már akkor a fás területek kihasználását engedélyhez kötötték, s ez egy ütemterv szerint történt. Volt erdőfelügyelő és erdőgondnok, de mellettük ott találhattuk az erdőmérnököt, az erdőmestert, az erdőőrt és főerdőőrt, s végül az erdőszolgát, vagyis a csőszt. A jogszabály még azt is előírta, hogy erdőrendészeti áthágást követ el az is, aki a saját erdejét „kiírtja vagy tarra vágja”.
Ennek ugyebár szinte száznegyven esztendeje, közelebb napjainkhoz egy öreg erdész mondotta nekem, „ésszel kell a fával bánni”. Na, ez nem történik manapság. Törvénytelenül vágják tonnaszámra a fát, legyen az bármilyen fajta. A Greenpeace egyik legutóbbi jelentése szerint az illegális favágók óránként 3 hektáron teszik a nullával egyenlővé az erdőt. Nem hivatalos statisztika szerint évente 2 millió köbméter fát rabolnak el, mintegy 52,1 millió euróval szegényítve mindannyiunkat. Nem beszélve arról, hogy a maguk után hagyott kopasz hegyoldalakon lerohanó víz, a megmozdult talaj ráadást hoz a kárra. Erdély három megyéjében (Fehér, Kolozs, Máramaros) a kitermelt fa 78 százalékát nem törvényesen vágták ki, de a többiben sem kicsi ez az arány. Valakik nagyon meggazdagodtak ezen…
Időről időre felszisszennek a hatóságok, tartanak egy nagy ellenőrzést, megszorongatnak néhány törvénysértőt – amiként a napokban is teszik –, aztán minden visszazökken a régi kerékvágásba. Mert csak a maffialánc legalján lévőket szorongatják meg, a nagy rablókat nagyon ritkán bántják. Mert például, hiába tudja már ország–világ, hogy az osztrák Holzindustrie Schweighofer igen csak benne van a tilos faüzletben, erről az illetékesek egy halvány kérdést sem tettek fel nekik. Sőt, hallom, hogy a technokrata kormányt már idegesíti az erdők kinyírásának leállítása. A híres-nevezetes korrupcióellenes ügyészség pedig félrenéz, ha külföldi cég lopja az eurómilliókat.
Úgy elgondolkoztam azon, hogy jó lenne 2016-ban gyakorlatba alkalmazni a magyar 1879-es törvényt, ha már a sajátjukat nem tudják. De ezt az akkori szigorral. S nem ártana, mint a Verespatak esetében, egy kis polgári tiltakozás sem.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. február 29.
Ki védi meg az erdőket?
Károly brit trónörökös aggódik a nyaklótlan romániai erdőirtás, pontosabban Európa utolsó érintetlen erdőinek sorsa miatt. Az évente néhány napot Erdélyben nyaraló herceg a Greenpeace-nek adott nyilatkozatában adatokat és érveket sorolt fel véleményének alátámasztására, illetve a román hatóságok és természetvédők mozgósítására, és végül vitathatatlan királyi udvariassággal kijelentette: meggyőződése, hogy a románok képesek a hosszú távú erdőgazdálkodás kihívására méltóképpen megfelelni, hiszen ez mindannyiunk, gyermekeink és unokáink érdeke is.
Irigylésre méltó ez a jóindulat, amelynek címzettjei éppen azok, akik hagyták lekopasztani a Kárpátok lejtőit. Már nem csak eldugott helyeken irtanak, a Fogarasi-gerinc pár éve még összefüggő rengetegek által borított északi hegylábainak Brassó–Szeben országútról is ijesztő méretű fehér foltokat látni, még a papíron védett övezetek, nemzeti parkok területén is vágnak. Lentről, hazai polgári szintről nézve erdő nélkül maradt hegyeinket igen kevéssé lehetünk bizakodóak, inkább elkeseredésre és haragra van okunk. Mert van ennek az országnak minden megyéjében környezetvédelmi hivatal és őrség, állami erdőfelügyelőség, vízügyi hatóság, erdőtörvény, víz- és vadgazdálkodási törvény – és lehetne még folytatni a sort, de minek, ha mindezek mellett is úgy festünk, mint a senki földje, ahonnan csak az nem rabol, aki nem veszi magának a fáradtságot a favágáshoz? Hol az a korrupcióellenes szerv, amely ennek gátat vet? Nem elég a fatolvajokat elfogni, azzal még nem mentettük meg az erdőt, csak a tulajdonos szekérnyi fáját, no meg az állam részét (adóját, illetékét) belőle. Nálunk jóformán csak a civil szervezetek hangját hallani, bár ez sem elég erős: a zöld egyesületek még a takarítást sem győzik (mert még az amúgy szintén törvénytelen szemetelésnek sem képes gátat vetni semmi Romániában), s ha akad is néhánynak ereje törvényszegések feltárására, ezek a leleplezések következmények nélkül maradnak. Láthatjuk ezt a Schweighofernek szállított retyezáti rönkökkel, de van bőven más példa is. Maradjunk a Fogarasi-havasoknál: a sokkal nagyobb kiterjedésű déli oldalon a két világszép hegyi patakot már évekkel ezelőtt eltüntették, csövekbe zárták (teljesen törvénytelenül), és könnyű megjósolni, hogy a körülöttük kialakult élővilág – a pisztrángoktól a kőszáli sasig, a ritka virágoktól a százados fákig – halálra van ítélve. Most már nyugodtan (!) kivághatják az erdőt, ezzel csak lassú pusztulását, lábon való kiszáradását előzik meg. Felelősségre vonás nincs, és a módszer már Székelyföldet is elérte. A jövő láthatóan nem foglalkoztatja azokat, akik tehetnének is valamit az erdők és a benne élők védelmében. Igaz, a gyermekek és unokák igen nagy része hagyja itt ezt a földi édenkertet, amelynek értékei csak külföldről látszanak. Még néhány évig?
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Károly brit trónörökös aggódik a nyaklótlan romániai erdőirtás, pontosabban Európa utolsó érintetlen erdőinek sorsa miatt. Az évente néhány napot Erdélyben nyaraló herceg a Greenpeace-nek adott nyilatkozatában adatokat és érveket sorolt fel véleményének alátámasztására, illetve a román hatóságok és természetvédők mozgósítására, és végül vitathatatlan királyi udvariassággal kijelentette: meggyőződése, hogy a románok képesek a hosszú távú erdőgazdálkodás kihívására méltóképpen megfelelni, hiszen ez mindannyiunk, gyermekeink és unokáink érdeke is.
Irigylésre méltó ez a jóindulat, amelynek címzettjei éppen azok, akik hagyták lekopasztani a Kárpátok lejtőit. Már nem csak eldugott helyeken irtanak, a Fogarasi-gerinc pár éve még összefüggő rengetegek által borított északi hegylábainak Brassó–Szeben országútról is ijesztő méretű fehér foltokat látni, még a papíron védett övezetek, nemzeti parkok területén is vágnak. Lentről, hazai polgári szintről nézve erdő nélkül maradt hegyeinket igen kevéssé lehetünk bizakodóak, inkább elkeseredésre és haragra van okunk. Mert van ennek az országnak minden megyéjében környezetvédelmi hivatal és őrség, állami erdőfelügyelőség, vízügyi hatóság, erdőtörvény, víz- és vadgazdálkodási törvény – és lehetne még folytatni a sort, de minek, ha mindezek mellett is úgy festünk, mint a senki földje, ahonnan csak az nem rabol, aki nem veszi magának a fáradtságot a favágáshoz? Hol az a korrupcióellenes szerv, amely ennek gátat vet? Nem elég a fatolvajokat elfogni, azzal még nem mentettük meg az erdőt, csak a tulajdonos szekérnyi fáját, no meg az állam részét (adóját, illetékét) belőle. Nálunk jóformán csak a civil szervezetek hangját hallani, bár ez sem elég erős: a zöld egyesületek még a takarítást sem győzik (mert még az amúgy szintén törvénytelen szemetelésnek sem képes gátat vetni semmi Romániában), s ha akad is néhánynak ereje törvényszegések feltárására, ezek a leleplezések következmények nélkül maradnak. Láthatjuk ezt a Schweighofernek szállított retyezáti rönkökkel, de van bőven más példa is. Maradjunk a Fogarasi-havasoknál: a sokkal nagyobb kiterjedésű déli oldalon a két világszép hegyi patakot már évekkel ezelőtt eltüntették, csövekbe zárták (teljesen törvénytelenül), és könnyű megjósolni, hogy a körülöttük kialakult élővilág – a pisztrángoktól a kőszáli sasig, a ritka virágoktól a százados fákig – halálra van ítélve. Most már nyugodtan (!) kivághatják az erdőt, ezzel csak lassú pusztulását, lábon való kiszáradását előzik meg. Felelősségre vonás nincs, és a módszer már Székelyföldet is elérte. A jövő láthatóan nem foglalkoztatja azokat, akik tehetnének is valamit az erdők és a benne élők védelmében. Igaz, a gyermekek és unokák igen nagy része hagyja itt ezt a földi édenkertet, amelynek értékei csak külföldről látszanak. Még néhány évig?
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 13.
Budapest magyarázatot kér a szatmári Szamos-szennyezésre
A magyar belügyminisztérium hivatalos tájékoztatást kért a Szamos szennyezéséről a román hatóságoktól, illetve bejelentette: a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet.
Hivatalos tájékoztatást kért a román hatóságoktól a Szamos szennyezéséről a magyar belügyminisztérium, Budapest a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet, és a diplomáciai lépésektől sem riad vissza. Erről tájékoztatta a szaktárca közleményében Baranyi Krisztinát, az Együtt budapesti, 9. kerületi önkormányzati képviselőjét, miután a magyarországi szakpolitikus Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult a folyó romániai szakaszának szennyezése ügyében.
Az Együtt politikusa által a Facebook közösségi oldalon megosztott válaszlevélben a magyar belügyi tárca illetékesei kifejtik:
a Magyarország és Románia között a határvizek védelme és fenntartható hasznosítása céljából aláírt egyezmény alapján hivatalos tájékoztatást kértek a román „kormánymeghatalmazottól” az üggyel kapcsolatban. Emellett a román–magyar környezetvédelmi egyezmény alapján működő vegyesbizottság ülésének az összehívását is kezdeményezték, de a Szamos szennyezése a magyar V4-elnökség keretében megrendezésre kerülő magyar–román környezetvédelmi miniszteri egyeztetésnek is témája lesz. Emellett a tárca a folyó magyarországi szakaszának a fokozott ellenőrzését és rendszeres vízminőségi vizsgálatát is elrendelte november közepéig, hogy az említett találkozókon akkreditált hatósági mérések alapján tárgyaljon a kérdésről. Mint írják, a román fél tájékoztatása szerint az Unicarm húsfeldolgozó üzem által okozott terhelés „a 2016-os monitoring adatok alapján nem okozott romlást a befogadó víztest ökológiai állapotában”. Azonban az is kiderült, hogy a közelmúltban az Unicarm tisztított szennyvizéből végzett mintavétel alapján több paraméter, az ammónia, nitrogén és foszfor koncentrációja meghaladta az engedélyezett határértéket. Ezért a román hatóságok gyakoribb önellenőrzésre és a teljes szennyvízkezelési rendszer felülvizsgálatára kötelezték a szatmári céget, és további vizsgálatokat kértek, derül ki a levélből. Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) múlt héten hívta fel a figyelmet arra, hogy az Unicarm élelmiszeripari cég nehézfémekkel szennyezi a Szamost és a Szatmár megyei Vetés környéki mezőgazdasági területeket. Korábban Baranyi Krisztina magyarországi szakpolitikus, majd a Greenpeace természetvédelmi szervezet is jelezte, hogy a vetési üzem által a Szamosba ürített szennyvíz nem felel meg a törvényekben foglalt minőségi mutatóknak. Bár elvárható lett volna, az illetékes hatóságok nem tájékoztatták a közvéleményt a jelzett problémákról, mutatott rá a Néppárt. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
A magyar belügyminisztérium hivatalos tájékoztatást kért a Szamos szennyezéséről a román hatóságoktól, illetve bejelentette: a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet.
Hivatalos tájékoztatást kért a román hatóságoktól a Szamos szennyezéséről a magyar belügyminisztérium, Budapest a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet, és a diplomáciai lépésektől sem riad vissza. Erről tájékoztatta a szaktárca közleményében Baranyi Krisztinát, az Együtt budapesti, 9. kerületi önkormányzati képviselőjét, miután a magyarországi szakpolitikus Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult a folyó romániai szakaszának szennyezése ügyében.
Az Együtt politikusa által a Facebook közösségi oldalon megosztott válaszlevélben a magyar belügyi tárca illetékesei kifejtik:
a Magyarország és Románia között a határvizek védelme és fenntartható hasznosítása céljából aláírt egyezmény alapján hivatalos tájékoztatást kértek a román „kormánymeghatalmazottól” az üggyel kapcsolatban. Emellett a román–magyar környezetvédelmi egyezmény alapján működő vegyesbizottság ülésének az összehívását is kezdeményezték, de a Szamos szennyezése a magyar V4-elnökség keretében megrendezésre kerülő magyar–román környezetvédelmi miniszteri egyeztetésnek is témája lesz. Emellett a tárca a folyó magyarországi szakaszának a fokozott ellenőrzését és rendszeres vízminőségi vizsgálatát is elrendelte november közepéig, hogy az említett találkozókon akkreditált hatósági mérések alapján tárgyaljon a kérdésről. Mint írják, a román fél tájékoztatása szerint az Unicarm húsfeldolgozó üzem által okozott terhelés „a 2016-os monitoring adatok alapján nem okozott romlást a befogadó víztest ökológiai állapotában”. Azonban az is kiderült, hogy a közelmúltban az Unicarm tisztított szennyvizéből végzett mintavétel alapján több paraméter, az ammónia, nitrogén és foszfor koncentrációja meghaladta az engedélyezett határértéket. Ezért a román hatóságok gyakoribb önellenőrzésre és a teljes szennyvízkezelési rendszer felülvizsgálatára kötelezték a szatmári céget, és további vizsgálatokat kértek, derül ki a levélből. Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) múlt héten hívta fel a figyelmet arra, hogy az Unicarm élelmiszeripari cég nehézfémekkel szennyezi a Szamost és a Szatmár megyei Vetés környéki mezőgazdasági területeket. Korábban Baranyi Krisztina magyarországi szakpolitikus, majd a Greenpeace természetvédelmi szervezet is jelezte, hogy a vetési üzem által a Szamosba ürített szennyvíz nem felel meg a törvényekben foglalt minőségi mutatóknak. Bár elvárható lett volna, az illetékes hatóságok nem tájékoztatták a közvéleményt a jelzett problémákról, mutatott rá a Néppárt. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)