Konkrét lépéseket várnak a felek a novemberi magyar–román kormányüléstől. A két ország eddigi kapcsolattartása persze eddig is csak elvétve lépett túl a mosolydiplomácia határain. A tavalyi történelmi közös kormányzás óta alig történt valami a kétoldalú kapcsolatok érvényesítésében, még a közös útlevél-ellenőrzés is várat magára a két országhatár közötti senkiföldjén. A kisebbségi törvény nem halad, a Sapientia Egyetem állami akkreditálása, egyben finanszírozása terén sincs változás, a Gozsdu Közalapítvány parlamenti ratifikálása sem történt meg. Egyetlen megvalósulás a csíkszeredai magyar főkonzulátus. A félkudarcokat jegeli a puha magyar diplomácia. A román fél számára elegendőek a látszateredmények, a magyar diplomácia pedig nem lép. /Csinta Samu: Diplomáciai melegítés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

A közös magyar–román Gozsdu Alapítvány létrehozásáról szóló törvénytervezet elutasítására szólította fel a Bihar megyei román képviselőket augusztus 28-án Bartolomeu Anania Kolozsvár-Felek ortodox érseke. A román egyházfő a Krónika kérdésére konspirációnak nevezte a magyar–román közalapítvány létrehozásának szándékát. „Azt kívánjuk elérni, hogy a magyar állam az 1937-es kétoldalú egyezmény értelmében adja át a román államnak a teljes Gozsdu-vagyont, hogy azt a nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány az ortodox fiatalok taníttatására fordíthassa” – szögezte Bartolomeu Anania. /Balogh Levente: Ortodox offenzíva a Gozsdu Közalapítvány ellen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal az Új Magyar Szó megkeresésére közölte, a kétoldalú találkozón a román-magyar kapcsolatok szinte minden fontos témája terítékre kerül. Az együttes kormányülés lehetőséget nyújt az előző, bukaresti találkozón elhatározott feladatok számvetésére, illetve új, közös programok kidolgozására. Szó lesz a készülő észak-erdélyi autópálya rácsatlakoztatásáról a magyarországi és a nyugat-európai úthálózatra. Tárgyalni fognak az energetikai együttműködésről, a határátkelők modernizálásáról, valamint a közös vám- és útlevélkezelésről. Az uniós forrásokból megvalósítható közös turisztikai fejlesztések lehetőségei is terítékre kerülnek. Szó lesz a romániai kisebbségi törvényről, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem társfinanszírozásáról, a szórványoktatás minőségi javításáról, a műemlékek restaurálásával kapcsolatos gondokról, a Gozsdu Alapítványról, illetve olyan szimbolikus kérdésekről is, mint a gyulafehérvári Batthyanaeum ünnepélyes keretek között történő átadása. A verespataki bányaberuházás is napirendre kerül. Simicskó István a román-magyar kormányülés kapcsán levelet küldött Szilvásy György kancelláriaminiszternek, melyben arra kérte, „a kormányszintű kétoldali tárgyalások során különös hangsúlyt fektessenek a székelyföldi autonómia megteremtésének, az államilag finanszírozott erdélyi magyar egyetem felállításának, a moldvai csángók által kért rendszeres, magyar nyelvű vallásgyakorlás lehetővé tételének kérdésére.” /Guther M. Ilona: Közös kormányülés, közös témalistával. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Másodszor tart együttes ülést a magyar és a román kormány. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a budapesti ülést megelőzően az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjait arról tájékoztatta, hogy a tavalyi bukaresti együttes kormányülés óta „szinte valamennyi kérdésben sikerült előrelépni, és folyamatos az együttműködés a szaktárcák között”. Közben a közösen tervezett Gozsdu Alapítvány román belpolitikai okok miatt lekerült a napirendről, gyakorlati előrelépés nem történt az erdélyi Sapientia Egyetem román állami támogatásának ügyében, nincs megnyugtató válasz a Verespatakon tervezett aranybánya miatti magyarországi aggodalmakra. A magyar parlamenti ellenzék sürgette, hogy magyar részről első helyen a székelyföldi magyar autonómia kérdését vessék fel. Hozzák szóba a régóta tervezett romániai kisebbségi törvény sorsát, a romániai magyarok kárpótlási igényeit. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke egyenesen azt kérdezte: szükség van-e ilyen ülésekre, ha a román diplomácia el tudja hitetni a világgal, hogy a magyar–román kapcsolatok problémamentesek, és ismét „feltörli Magyarországgal a padlót”. /Magyar–román kormányülést tartanak ma Budapesten. Németh Zsolt: szükség van-e ilyen ülésekre? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Úgy tűnik, hogy végleg meghiúsult a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozása, miután a szenátus jogi bizottsága is kedvezőtlenül véleményezte a román–magyar alapítvány létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Az immár három alkalommal együttes ülést rendező budapesti és bukaresti kormánynak ez az első olyan megállapodása, amely úgy tűnik, hogy kudarcra van ítélve. A szakbizottságban csak az RMDSZ és a liberális honatyák egy részétől kapott kedvező voksot. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke úgy véli: nem létezik politikai akarat a kétoldalú egyezmény parlament általi elfogadására. Magyarországon zökkenőmentesen zajlott a rendelet ratifikálása, ezzel szemben Romániában csak az első lépéseket sikerült megtenni akadálymentesen. A bukaresti kormány 2005. december 1-jén fogadta el az alapítvány létrehozásáról szóló magyar–román egyezmény ratifikálásának törvénytervezetét. 2006. március 30-án egyetlen szavazatkülönbséggel bukott el a képviselőházban a közalapítványról szóló törvénytervezet. Az elutasító álláspont kialakulásában jelentős szerepet játszott az alapítvány létrehozása elleni román sajtóhadjárat, amelynek zászlóshajója a Ziua napilap volt. Ehhez csatlakozott később a román ortodox egyház, valamint a Román Tudományos Akadémia is. /borbély: Kudarcos román–magyar Gozsdu-egyezmény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

A képviselőházhoz hasonlóan március 3-án a szenátus is elutasította azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely ratifikálta volna a Román–Magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozására vonatkozó román és magyar államközi egyezményt. /Elutasító szavazás Gozsdu-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Rossz precedensnek tekinthető a román szenátus döntése, amellyel elutasította a sürgősségi kormányrendeletet, amely a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló államközi egyezményt ratifikálta volna – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor. A két állam viszonyát illetően negatív jelzésnek minősül, hogy miután az Országgyűlés már közel három éve ratifikálta az egyezményt, Románia most visszalép a kezdeményezéstől. Az alapítvány létrehozásáról a román és a magyar kabinet 2005. október 20-i első együttes ülésén született egyezmény: budapesti székhellyel létrejön a Gozsdu Manó vagyonát kezelő Román–Magyar Gozsdu Közalapítvány, amely a magyar jogrend szerint működik. Az egyezményt megtámadta az ortodox egyház, emellett több lap arról cikkezett, hogy a bukaresti kormány a magyaroknak „játssza át” a román vagyont. /Nagy B. István: Igazságot szolgáltattak? = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Pert készül indítani a nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány a magyar állam ellen, jelentette be Laurentiu Streza, Erdély ortodox metropolitája, aki egyben az alapítvány elnöke. Akkor indítanak majd jogi eljárást, ha ehhez megszerzik a román állam támogatását is. Az alapítvány támogatót is keres, mivel nincs pénzük a per költségeinek fedezésére. Az eljárás nyomán a XIX. század második felében Budapesten sikeres ügyvédként dolgozó Emanuil Gojdu vagyonát remélik visszaszerezni. Az egyházi vezető szerint a szebeni alapítvány néhány milliárd eurót szeretne visszaszerezni még akkor is, ha a Budapest központjában található nyolc ingatlant már eladta a magyar állam. Streza szerint emiatt az ingatlanok visszaszerzésében nem reménykednek, de – mint fogalmazott – kártérítést követelnek majd az épületek értékének becslése alapján. Streza utalt a román-magyar Gozsdu Közalapítványra is. Szerinte annak működtetésére a román és magyar állam által felkínált 200–200 ezer euró nevetséges összeg a Gozsdu-vagyon valós értékéhez képest. A közalapítvány nem jöhet létre, mivel a román parlament nem ratifikálta a román-magyar együttes kormány ülésen 2005-ben született erre vonatkozó megállapodást. /Perelné a magyar államot a Gozsdu Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A román parlament elutasította azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a bukaresti kormány jóváhagyta a budapesti székhelyű Gozsdu Alapítványra vonatkozó magyar–román egyezményt. Bukarestben az ortodox egyház és néhány – közismerten legionárius és szélsőségesen magyarellenes beállítottságú – bukaresti román újságíró hatalmas nyomást gyakorolt a kormányra és a törvényhozásra. Azt hangoztatták, hogy a kormány „több milliárd eurót érő” vagyont engedett át jogellenesen Magyarországnak. Márpedig ha az erdélyi magyar egyházak visszakapják rendre elkobzott ingatlanjaikat, Magyarországnak kötelessége lenne Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) vagyonát a román ortodox egyháznak „visszaszolgáltatni”. Ebben csúsztatás van. Gozsdu alapítványi vagyonának igazgatását nem az ortodox egyházra, hanem világi kuratóriumra bízta. A vagyon jelentős része – a részvények és a készpénz elsősorban – már az első világháborúban elveszett. Megmaradtak viszont a pesti ingatlanok, amelyeket ma Gozsdu-udvarként ismerünk, s amelyeket a magyar állam – jogellenesen – a második világháborút követően államosított. Ugyanakkor Románia számtalan, a Gozsdu-vagyonnál nagyságrendekkel nagyobb értékű erdélyi magyar alapítványt vett állami tulajdonba, s ezeknek a vagyonoknak a visszaszolgáltatásáról mindmáig szó sem esett. A felek ugyanis 1953-ban ún. pénzügyi megállapodást kötöttek, amelyben egymás javára lemondtak mindenféle korábbi követelésről. Ha ezt az egyezményt valamelyik fél megkérdőjelezné, az azt jelentené, hogy a visszajáró Gozsdu-vagyon mellett a magyaroknak is vissza kellene szolgáltatni mindazokat a magánalapítványi vagyonokat, amelyeket az idők folyamán elvettek. /Tibori Szabó Zoltán: Kié Gozsdu Manó vagyona? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

A budapesti Gozsdu-vagyon helyzetéről készít jelentést a román külügyminisztérium
A román ortodox egyház alapítványa által követelt budapesti Gozsdu-vagyon jelenlegi helyzetéről készít jelentést a román külügyminisztérium. A dokumentumot a bukaresti kormány szerdai ülésén mutatják be – közölte pénteken a Mediafax hírügynökség Victor Ponta miniszterelnök egy televízió-műsorban elhangzott bejelentését idézve.
Ponta szerint a jelentést nyilvánosságra hozzák, és később döntenek arról, hogy parlamenti különbizottságra, a miniszterelnöki hivatal vizsgálati főosztályára vagy más intézményre bízzák-e az ügy kivizsgálását.
A román kormánypárti média lejárató kampányt indított a jobbközép ellenzék egyik vezérlakja, Mihai Razvan Ungureanu volt külügyminiszter ellen, azt sugallva, hogy 2005-ben „lemondott" Magyarország javára a Gozsdu-vagyonként ismert, egymilliárd euróra becsült „román örökségről". Erre reagált a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) szócsöveként ismert Antena 3 hírtelevízió műsorában Victor Ponta miniszterelnök. A televízió – leleplezőnek szánt – riportjában azt is Ungureanu bűneként tüntette fel, hogy a 2005-ös magyar-román megállapodást ratifikáló kormányrendelet szenátusi vitáján 2006-ban az egyezmény elfogadása mellett érvelt.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a 19. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte több budapesti ingatlant is magába foglaló hagyatékát. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
A Gozsdu-vagyon sorsa sokáig vita tárgyát képezte a két ország között. Ezt a vitát látszott rendezni a 2005 októberében Somogyi Ferenc magyar és Mihai Razvan Ungueranu román külügyminiszter által aláírt, egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozását célzó megállapodás. Ennek értelmében a felek évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttattak volna az alapítványnak, amely ösztöndíjakkal, csereprogramokkal, a Gozsdu Manó Emlékmúzeum és Stratégiai Partnerségi Intézet létrehozásával szolgálta volna a magyar-román közeledést.
A parlamenti vita során a megállapodást az akkori szociáldemokrata ellenzék úgy értelmezte, hogy az új közalapítvány megfosztaná az ortodox egyház által működtetett nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt a nagy értékű vagyon visszaszerzésének lehetőségétől.
A nacionalista hangulatkeltés hatására a kormánypártok is kihátráltak a megállapodás mögül és 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette azt a 2005-ös kormányrendeletet, amellyel Románia is ratifikálta a Gozsdu-ügyen aláírt magyar-román megállapodást. Ezzel a 2005 és 2008 között hatályos magyar-román Gozsdu-egyezményt Románia gyakorlatilag egyoldalúan felmondta.
MTI
Erdély.ma

A Gozsdu-vagyon visszaszerzését sürgeti a román ortodox egyház
Intézkedéseket sürget a Gozsdu-vagyon visszaszerzése érdekében a román ortodox egyház kolozsvári érsekségének a zsinata.
A keddi ülésről kiadott közlemény szerint a zsinat tagjai kinyilvánították abbéli elvárásukat, hogy a nagyszebeni székhelyű erdélyi és a temesvári székhelyű bánsági érsekséggel közösen a kolozsvári érsekség tegyen nyilvános lépéseket a Gozsdu-örökség megszerzése és kezelése végett.
A zsinat szerint az örökségnek kizárólag a jól tanuló, de szerény anyagi körülmények között élő fiatalok képzését kellene szolgálnia.
A Mediafax hírügynökség emlékeztetett arra, hogy decemberben Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, elemzi a budapesti Gozsdu-vagyon helyzetét, és kérni fogja, hogy vagy a parlament hozzon létre egy vizsgálóbizottságot ebben az ügyben, vagy a kormány ellenőrző testülete és más állami intézmények.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a 19. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelyben kölcsönösen lemondtak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
A Gozsdu-vagyonról szóló román-magyar vitát ideiglenesen lezárta a két ország külügyminisztere által kötött 2005-ös megállapodás, mely egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozását rögzítette. Ebben a felek vállalták, évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnak az alapítványnak, amely ösztöndíjakkal, csereprogramokkal, a Gozsdu Manó Emlékmúzeum és Stratégiai Partnerségi Intézet létrehozásával szolgálta volna a magyar-román közeledést.
A megállapodást ratifikáló bukaresti kormányrendeletet azonban 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette, és ezzel Románia egyoldalúan felmondta a 2005 és 2008 között hatályos magyar-román Gozsdu-egyezményt.
MTI
Erdély.ma,