"Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor írásában hangsúlyozta, hogy a magyarságnak joga van önálló iskolákra, melyeket sorra elvettek az előző időszakban. A mai kolozsvári 3. Számú Líceum /volt Piarista Gimnázium/ 1984-ig magyar volt, akkor helyeztek román osztályokat az iskolába, 1985-ben a Brassai Líceummal tették ugyanezt, 1988-ban számolták fel az utolsó magyar osztályokat az Ady-Sincai Líceumban. Most szeparatizmust emleget a román sajtó és érzékenységet. Bizonyára érzékeny ember volt Szabédi László, aki tanártársával, Csendes Zoltánnal öngyilkos lett 1959-ben, tiltakozásul az egyetem egyesítése ellen. Az egyesítés után a magyar tanszemélyzet lemorzsolódott, kiöregedett. Elképesztő Octavian Buracunak, a Nemzeti Megmentési Front Kolozs megyei elnökének a nyilatkozata /Adevarul - in Libertate, jan. 16./: "Valószínűleg idővel szükségessé válik némely intézkedéseket hozni, amelyek megnövelik a nemzetiségek jogait, de ezt fokozatosan kell megtenni, a meglevő helyzetek függvényében." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./ "

Kolozsváron jún. 20-án átadták rendeltetésének az Erdélyi Református Egyházkerület intézményét, a Bethlen Kata Diakóniai Központot. Dr. Bustya Dezső, a hittudományok doktora, egyetemi tanár, püspök-helyettes az intézet lelkész-igazgatója, szellemi vezetője, ő az Üzenet /Kolozsvár/ református gyülekezeti lap főszerkesztője is. Amikor Kolozsváron az 1989-es fordulat utáni újraindították a református kollégiumot, a hatóságok nem engedték az iskolát vissza régi épületébe /a jelenlegi Sincai Líceumba/, akkor bérelt tantermekben kezdődött meg az oktatás, a tanulók a püspöki palotában és református családoknál laktak. Püspökké választása után Csiha Kálmán prédikációs körútra indult az Egyesült Államokba, ahol elmondta, nincs iskolaépületük, kollégiumuk. Az Amerikaiak adtak egy összeget az építkezés megkezdésére, majd más országok református közösségei is segítettek. 1992 őszén kezdődött az építkezés és 1996-ban készült el a ház. Összesen másfél millió dollárba került. Az épület egyik szárnya négy, a másik hatszintes. Az alagsorban van a konyha, étkezde, a mosókonyha, az élelmiszerraktár és a kazánház. Vendégszobák vannak és bentlakásra szolgáló szobák a tanulóknak. Van 300 személyes konferenciaterem, Hadadi Magdáról elnevezett könyvtár, gyógytornaterem, általános orvosi és fogorvosi rendelő, gyógyszertár, itt van a Kecskeméti István Missziós Intézet, ahol a szenvedélybetegekkel foglalkoznak, de van telefonos lelkisegély-szolgálat, családi tanácsadás, itt kapott helyet a Katekétikai Intézet is. Ugyancsak az épületben működik a jövőben a diakonissza- és diakónusképző, akik az egészségügyi oktatáson kívül bibliaismeretet is tanulnak, hogy a testi gondozás mellett megtanulják a lelki gondozást is. Az szeretnék, ha a diakonisszák vállalnának házi gondozást, felügyeletet az öregekre. /Simon Judit: Intézményesített szeretet. = A Hét, szept. 27./

A kormány máj. 6-i ülésén elfogadta azt a sürgősségi kormányrendeletet, amelynek értelmében 36, köztük 15 magyar közösségi ingatlant juttatnak vissza egykori tulajdonosaiknak. Az épületek névleges listájáról hírügynökségi jelentés nem érkezett. A magyar közösségnek visszaszolgáltatott épületek között egyaránt szerepelnek egyházi székházak, iskolák, kórházak és rendházak. Az ingatlanok közül három a gyulafehérvári, kettő-kettő a szatmári, a temesvári és a nagyváradi római katolikus püspökség, további kettő-kettő a Királyhágómelléki, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület, egy-egy az evangélikus és az unitárus egyház volt tulajdona. A Kisebbségvédelmi Hivatal jogi főosztályának igazgatója konkrétan nem nevezte meg, hogy melyek lennének ezek az épületek, mindaddig, amíg a kormányrendelet nem jelenik meg a Hivatalos Közlönyben az ingatlanokat tartalmazó névleges listát nem hozzák nyilvánosságra. A román sajtónak kiszivárogtatott hírek szerint a magyar ingatlanok között szerepel az unitárius egyház tulajdonában lévő Brassai Sámuel Elméleti Líceum épülete, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület egykori tulajdona, a Gheorghe Sincai Elméleti Líceumhoz tartozó épületrész, a volt Református Kollégium épülete a Farkas utcában. A kormányrendelet értelmében az új tulajdonosoknak az épületek feletti tulajdonjogát az ingatlanok tulajdonjogi helyzetét vizsgáló bizottság jegyzőkönyvének kibocsátása után ismerik el véglegesen. /Papp Annamária: Újabb tizenöt magyar közösségi ingatlant szolgáltatnak vissza. A listán van a Brassai-líceum épülete és a volt Református Kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

"Funar, Kolozsvár polgármestere két újabb bűnvádi feljelentést tett. Az egyik feljelentést a nemrég véget ért Bálványosi Nyári Szabadegyetem résztvevői ellen szól. A több száz résztvevőt az "alkotmányos rend elleni cselekedettel" vádolta meg a polgármester, és kérte az ügyészségtől mindegyikük azonosítását, bíróság elé állítását és elítélését. A feljelentő tudni vélte, hogy Tusnádon vita tárgyát képezte Románia nemzeti, egységes és oszthatatlan jellege, rendkívül veszélyes és az országra nézve gyalázó ideológiákat népszerűsítettek. Indoklásában azt is kiderítette, hogy a "tábor sátraiban a hunok utódai és árulók" laktak. - A másik feljelentés egy nemrég megjelent sürgősségi kormányrendelet (1999/83.) összeállítói ellen irányul, akiket közokirat-hamisítással és hamis okirat felhasználásával vádol. A szóban forgó jogszabály rendeli el többek között a Brassai Sámuel Líceum és a volt Református Kollégium (volt Ady-Sincai, ma már csak Gheorghe Sincai Líceum) visszaszolgáltatását a volt tulajdonosoknak, adott esetben az unitárius és református egyházaknak. A polgármester szerint becsapták a miniszterelnököt, ezért a legfelsőbb ügyészség azonosítsa a rendelet megfogalmazóit, tehát a bűnösöket, és állítsa őket bíróság elé.- Mikó Lőrinc szerint a polgármester már elkésett a feljelentésével A sürgősségi rendelet érvényben van, és ennek alapján az unitárius egyház az épületet még július 21-én telekkönyvezte. /A polgármester nem alszik. Újabb bűnvádi feljelentések. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./"

Amennyiben a kolozsvári Gheorghe Sincai Elméleti Líceum épületének ügye nem rendeződik, az Erdélyi Református Egyházkerület bepereli a tanügyminisztériumot, nyilatkozta a Szabadságnak Tőkés Elek, az egyházkerület titkára. Az ingatlant szeptember 13-án telekkönyvezték, így az egyháztól elkobzott épület visszakerült az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába. Mivel a Farkas utcai épületrészben jelenleg egy magánlíceum működik, az Erdélyi Református Egyházkerület felkérte a Tanügyminisztériumot, hogy a tantermeket szabadítsa fel. Ennek hatására a minisztérium szeptember 15-én felszólította a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy rendezze a nyolc tanterem helyzetét, de mostanáig még semmiféle intézkedést nem hoztak az ügyben. Amennyiben harminc napon belül az ingatlan helyzete nem rendeződik, az egyház bepereli a tanügyminisztériumot. Tőkés Elek elmondta: amennyiben felszabadulnak a tantermek, a Farkas utcai épületrészben a rendszerváltás után újraindult Református Kollégium kap majd helyet. Az iskola jelenleg a Györgyfalvi negyedi 16-os Általános Iskolában működik. /A református egyház kész beperelni a Tanügyminisztériumot. Továbbra sem rendeződött a Farkas utcai iskola helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

A Gheorghe Sincai Elméleti Líceum /Kolozsvár/ igazgatósága beadvánnyal fordult a kolozsvári polgármesteri hivatalhoz, amelyben alkotmányellenesnek minősítette a Református Kollégium volt épületének visszaszolgáltatásáról rendelkező sürgősségi kormányrendeletet. Funar polgármester kijelentette, kérni fogja, hogy a kormány vonja vissza a rendeletet. A Kolozs megyei törvényszék az épületet szeptember 13-án telekkönyvezte az egyházkerület nevére, és így az ingatlan törvényesen is visszakerült az erdélyi református egyház tulajdonába. Tőkés Elek, az egyházkerület oktatási főosztályának vezetője azt javasolta, hogy az iskola igazgatósága elsőnek engedje be a jelenleg a 16-os iskolában ideiglenesen működő Református Kollégiumot a Farkas utcai épületrészbe, és nyolc tantermet bocsássanak a kollégium rendelkezésére, 2000. augusztus 15-ig teljes egészében adják át a Farkas utcai ingatlant a kollégiumnak, 5-10 év alatt építsenek maguknak új iskolát, addig is viszont az épületben maradhatnak. A Gheorghe Sincai Elméleti Líceum jelenleg huszonhét teremben folytat tevékenységet, az épületnek nyolcvannégy tanterme van. /Papp Annamária: Tiltakozik a Sincai-líceum a Református Kollégium visszaszolgáltatása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Szeptember óta törvényesen is visszakerült az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába a kolozsvári Református Kollégium épülete, azonban a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum többszöri felkérés ellenére sem hajlandó felszabadítani a Farkas utcai épületrészt. Tőkés Elek elmondta, hogy az egyházkerület több engedményt már nem hajlandó tenni irányukba. A líceum jelenleg félig üres, felszólítják az iskola vezetőségét, hogy január 1-jei hatállyal kössék meg az egyházzal a lakbérleti szerződést. Amennyiben erre nem kerül sor, feljelentést tesznek az oktatási minisztériumnál. /Papp Annamária: A református egyház nem hajlandó további engedményeket tenni a Gheorghe Sincai Líceumnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18/

Gheorghe Funar polgármester sajtóértekezletén újból kitűnt magyargyűlöletével: okirathamisítással, sikkasztással, hazugsággal vádolta az Erdélyi Református Egyházkerület képviselőit, ugyanis - szerinte - a hajdani Ady-Sincai Líceum épületét törvénytelenül táblázták be. Funar elmondta: annak érdekében, hogy a román állam lehessen mielőbb a törvényes tulajdonos, a városháza kérni fogja a telekkönyv mihamarabbi kiigazítását. A református egyház képviselői a sátán földi küldöttei, jelentette ki. Tőkés Elek református egyházkerületi tanácsos elmondta: az ingatlant három ízben is betáblázták. Az elsőt ellopták, majd újat nyitottak. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter elmondta: a tulajdonjog visszaállításáról van szó, így a líceum épületét a kormány jogosan juttatta vissza volt tulajdonosának, az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Hangsúlyozta: a sürgősségi kormányrendelet előírja, hogy az ingatlan rendeltetését nem szabad megváltoztatni. /Kiss Olivér: Durva városházi offenzíva a református ingatlanok visszaszolgáltatása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Andrei Marga miniszter Kolozsvárra látogatott, ahol márc. 21-én kijelentette: a visszaadott egyházi ingatlanok tulajdonosai nem fogják az utcára tenni az ott működő iskolákat. Az egyházi javak visszaszolgáltatása két tanintézetet érint Kolozsváron: az unitárius egyház tulajdonában levő Brassai Sámuel és a reformátusoknak visszaszolgáltatott Gheorghe Sincai líceumokat. Marga szerint az egyháznak a minisztérium bérleti díjat fizet majd. - A tanügyminiszter egy informatikai labor avatásán vett részt a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Andrei Marga elmondta: idén minden egyetemet és líceumot, jövőre pedig a középiskolákat is csatlakoztatják az internetre. /R. É.: Bérelt iskolák Marga: Nem kerülnek utcára a visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokban székelő iskolák. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Többéves várakozás után Kolozsváron idén ősszel beköltözhet egykori épületébe az idén újraalakulásának tizedik évfordulóját ünneplő Református Kollégium. A tanfelügyelőséggel megegyeztek, hogy a felek aug. 31-én aláírják az ingatlan átadásáról szóló szerződést. Ennek értelmében az épületben működő Gheorghe Sincai Elméleti Líceum nyolc tantermet és adminisztratív helyiségeket szabadít fel és bocsát az ingatlan jogos tulajdonosának a rendelkezésére a háromszintes Farkas utcai épületrészben. /Visszaköltözhet otthonába a Református Kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

A Kolozs megyei tanfelügyelőség, a Református Kollégium, a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum és a Viitorul Sportklub képviselői a héten véglegesítették azt a jegyzőkönyvet, amelynek értelmében átengednek egy szintet a régi kollégium Farkas utcai épületrészében a Református Kollégiumnak. Szükség van még a polgármesteri hivatal jóváhagyására, mivel a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum átadta az épületet a helyi tanácsnak. Ez jogtalan volt, hiszen az ingatlan már nem a Tanügyminisztérium, hanem az egyház tulajdonában van. A polgármester pedig hallani sem akar a jóváhagyásról. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa elmondta: a tavaly szeptemberben kiadott kormányhatározat értelmében a Református Kollégium egykori épületét visszaszolgáltatták jogos tulajdonosának, a református egyháznak. A tanácsos tájékoztatása szerint a református egyház még mindig pereli a tanfelügyelőséget, a Gheorghe Sincai Elméleti Líceumot, valamint a Tanügyminisztériumot, mivel nem kötöttek semmiféle bérleti, átadási szerződést az egyházzal, és így a líceum és a sportklub immár egy éve illegálisan működik az épületben. A Gheorghe Sincai Elméleti Líceum nem hajlandó bérleti szerződést kötni, vitatja az egyház tulajdonjogát. Funar mindenféle érvet felhozott, hogy akadályozza a Református Kollégium beköltözését jogos tulajdonába. Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója elmondta: amíg nincsenek meg a szükséges engedélyek, a beköltözésre nem kerülhet sor. /Papp Annamária: Funar akadályozza a Református Kollégium visszaköltözését. Még mindig vitatják az egyház tulajdonjogát. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Mariana Dragomir Kolozs megyei tanfelügyelő kijelentette, hogy azt a szerződést, melynek értelmében a kolozsvári Gheorghe Sincai Líceum egyik épületét át kellene adni a Református Kollégiumnak, semmissé fogják nyilvánítani. Gheorghe Funar polgármester közölte: a Gheorghe Sincai Líceum a helyi tanács alárendeltségébe tartozik, a 30/2000-es sürgősségi kormányrendelet értelmében pedig ebben az ügyben ki kellett volna kérni a tanács véleményét. Funar azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben az szerződést nem nyilvánítják semmissé, bűnvádi eljárást indít az aláírók ellen. A Tanügyminisztérium ezzel kapcsolatban sajtóközleményt adott ki: "Az egyetem előtti oktatási intézmények vagyonalapja a helyi hatóságok hatáskörébe került át, ők döntenek ebben az ügyben. A kolozsvári gondok kizárólag helyi gondok, és a jelenlegi törvények értelmében a Tanügyminisztérium nem javasolhat semmit, de nem is dönthet egyes tantermek vagy iskolaépületek kiosztásáról". /Mégse kapja vissza épületét a Kolozsvári Református Kollégium? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./ Szept. 4-én a református püspökségen tartott sajtóértekezleten Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, Gyenge János jogtanácsos, Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója közölték: a polgármester által kezdeményezett szept. 2-i tiltakozó gyűlés eredményeképpen a tanfelügyelőség és a Sincai-líceum vezetősége hétfőn semmisnek nyilvánították azt a jegyzőkönyvet, amelynek értelmében az ideiglenesen a 16-os Általános Iskolában székelő Református Kollégiumnak helyet kellett volna cserélnie a líceumban működő Viitorul Sportklubbal. Ugyanakkor egy újabb jegyzőkönyvet állítottak össze, amely szerint addig, amíg nem születik törvényszéki döntés a tulajdonjog kérdésében az iskolák jelenlegi helyükön maradnak. Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója nem írta alá ezt a jegyzőkönyvet. Elmondta, hogy az ingatlan telekkönyvileg a református egyház tulajdonát képezi, és tízévi száműzetés után itt az ideje rendezni a kérdést. A tavaly kiadott sürgősségi kormányrendelet szerint a kommunisták által 1948-ban államosított iskolaépületet visszaszolgáltatták a református egyháznak. Mivel hosszas tárgyalások után nem sikerült megegyezni a Gheorghe Sincai Elméleti Líceummal, az egyház pert indított azzal a céllal, hogy érvényt szerezzen tulajdonjogának.. A következő tárgyalásra szeptember 18-án kerül sor. A református egyház a nemzetközi szerveket, a református testvéregyházakat, az egyházak világszövetségét, az Európa Tanácsot és a Fehér Házat is értesíti a kialakult helyzetről. A média rendelkezésére bocsátott közleményében az egyházkerület vezetősége többek közt leszögezi: a Református Kollégium és a sportklub cseréje során csupán egyszerű adminisztratív intézkedésre kellett volna sor kerülnie. A megyei tanfelügyelőség félrevezette az igazságszolgáltató szerveket, amikor a kolozsvári törvényszékhez küldött átiratban azt állította, hogy a 30/2000 sürgősségi kormányrendelet értelmében az ingatlan az önkormányzat tulajdonába került. - Amennyiben a törvényeket mégsem tartják tiszteletben, akkor ez azt jelenti, hogy az utóbbi tíz évben nem változott semmi Romániában - szögezte le Tőkés Elek. /Papp Annamária: Holtvágányon a Református Kollégium ügye. A református egyház a nemzetközi szervek segítségét kéri. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Szept. 18-án a kolozsvári törvényszék október 16-ra halasztotta a tárgyalást a Református Kollégium ügyében. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa a Szabadság kérdésére elmondta: a tárgyalást azért halasztották el, mivel a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum nem rendelkezett ügyvéddel. Mint ismeretes, a református egyház pert indított a Sincai-líceum, a megyei tanfelügyelőség és az oktatási minisztérium ellen, hogy érvényt szerezzenek tulajdonjoguknak, amelyet a tavaly szeptemberben kiadott sürgősségi kormányrendelet is szentesít. Ennek értelmében a kollégium egykori épületét visszaszolgáltatták az egyháznak, jelenleg tehát a Sincai-líceum és a Viitorul sportklub illegálisan tartózkodnak az épületben. Tőkés Elek elmondta: ígéretükhöz híven felhívták a nemzetközi szervek, a testvéregyházak figyelmét a kollégium helyzetére, és a nemzetközi fórumok segítségét kérték. /Elhalasztották a tárgyalást a Református Kollégium ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

"Székely Árpád, a kolozsvári Református Kollégium igazgatója beszélt az újraindulás nehézségeiről és a jelen problémáiról. - A Református Kollégiumot 1948-ban szüntették be államosítással. A Sincai Líceum az egykori Református Kollégium vagyonára is igényt tart. Az egyházkerület 1990-ben beindította, ahol csak tudta, régi híres kollégiumait: az első évben a kolozsvárit, utána következett Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Marosvásárhely, Udvarhely, Kézdivásárhely. Kolozsvárt az unitárius és katolikus kollégiumoknak szintén sikerült az újrakezdés, mert mind a Báthory, mind a Brassai magyar tannyelvű iskola. 1990-ben az akkori Tanügyminisztérium jóváhagyta a Református Kollégium régi épületének a visszaadását. Erről kormányrendelet született, hivatalos írás is volt, hogy megkezdhetik működésüket. Azonban egy hónap múlva mindezt visszavonták. Októberben, mikor indultak, nem volt hova menni, jó későre a 16-os iskolában kaptak 4 tantermet. Volt 8 osztályunk, és a 4 tantermet úgy kellett beosztani, délelőtt-délután legyen elég. Az eltelt tíz év alatt nem kapták vissza az elvett épületeket. Az eltelt 6 év alatt majdnem 600 diákjuk végzett. Végül is kaptak 8 tantermet. A tanfelügyelőség mindegyik ellenőrzése jó eredménnyel végződött. Ennek dacára nincs megfelelő mennyiségű termük, felszerelésük, ami a mai modern követelményeknek megfelelne. Növendékeik 80%-a nem kolozsvári. Megalakulásunk óta elsődleges cél, hogy vidékről, a szórványból, ahol nem tanulhatnak magyarul, gyűjtsék össze a tanulni vágyó gyerekeket. Székely Árpád igazgató eddig 42-szer volt Bukarestben mindenféle törvények és protokollumok ügyében. Hétvégeken a kolozsvári diákjaiknak is szerveznek kulturális tevékenységeket. A bentlakásukban jól felszerelt könyvtár van. A végzett diákok közül jelenleg 185 egyetemista, és több mint 185 már végezte az egyetemet: 42 lelkész, 46 tanár, köztük három egyetemi adjunktus, majdnem 20 egészségügyi dolgozó, akik a posztliceális diakóniai képzést végezték. Végzettjeik 75-76 %-a egyetemet végzett vagy végez. /Csomafáy Ferenc: Itt kell megállnod a helyed! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./"

" Gheorghe Funar újabb diverzióval próbálkozott: elpanaszoltatta a volt református gimnázium (volt Ady-Sincai, ma Gheorghe Sincai Líceum) képviselőivel, hogy a református egyház ki akarja lakoltatni őket a Petőfi (ma Avram Iancu) utca 33. szám és a Farkas (ma Mihail Kogalniceanu) utca 16. szám alatti ingatlanokból, és a "román nyelvű oktatás megszűntetésén ügyködik". Mint ismeretes, 1999 nyarán Eckstein Kovács Péter volt kisebbségügyi miniszter közbenjárásával a kormány sürgősségi kormányrendeletet fogadott el a több épületből álló ingatlan visszaszolgáltatásáról. Tavaly az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonosi minőségben a házbér kifizetését kérte a tanintézménytől: 1 német márka a beépített területért, 0,5 német márka a nem beépített területért. A több százmillió lejre rúgó bélyegilleték miatt viszont a református egyház lemondott arról, hogy jogi úton követelje a házbér kifizetését. - Mi csupán a polgármesteri hivatallal kötött átadási-átvételi protokollum semmissé nyilvánítását kérjük és azt, hogy velünk, a tulajdonossal kössék meg a szóban forgó dokumentumot. /Kiss Olivér: Diverzióval próbálkozik a polgármester. A református egyház nem lakoltatja ki a Gheorghe Sincai Líceumot. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./"

Az Erdélyi Református Egyházkerület újabb pert indított a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség és a kolozsvári városi tanács ellen a Református Kollégium volt Farkas utcai épületének visszaszolgáltatásáért. Előzőleg az Alkotmánybíróság semmi kifogásolnivalót nem talált az iskolaépület visszaszolgáltatásáról rendelkező sürgősségi kormányrendeletben és azt alkotmányosnak minősítette. A jogszabály felülvizsgálata a kolozsvári tanács kérésére történt, amely megpróbálta megakadályozni az épület visszajuttatását a református egyháznak. P. A. M.: Újabb per a Református Kollégium visszaszerzésére. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Febr. 4-i sajtóértekezletén Gheorghe Funar polgármester élesen bírálta a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ közötti együttműködési megállapodást. Az elöljáró szerint 1918 óta Románia területén nem született ilyen jellegű dokumentum. Szerinte abszurdum magyar tagozatokat létrehozni az agronómián úgy, ahogy azt a kétpárti egyezmény előírja, mivel "a teheneket nem lehet magyar nyelven etetni", mi több "a szántást sem lehet magyarul végezni" — érvelt Kolozsvár polgármestere. Funar úgy véli, a protokollumnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó előírása etnikumközi konfliktusokhoz vezet. Biztosra mondta, hogy a kolozsvári románok semmiképp sem fognak beleegyezni a hajdani Ady-Sincai Líceum visszaszolgáltatásába. Bejelentette: a protokollum aláírása miatt a Nagy-Románia Párt Árulás néven még ezen a héten egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújt be. /K. O.: Polgármesteri kirohanás a megállapodás ellen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

"A Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen megalakult az a három tagú bizottság, amely megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy helyet tudnak-e biztosítani a Kolozsvári Református Kollégium számára egykori épületében, azaz a jelenlegi Gheorghe Sincai Elméleti Líceumban. A Református Kollégium vezetősége korábban szóvá tette, hogy tanteremhiánnyal küszködnek, és arra kérték a tanfelügyelőséget, próbáljon megoldást találni gondjaikra. Javasolták, hogy a bizottságban az egyház egy képviselője is kapjon helyet, de a kérést nem teljesítették. A Kolozsvári Református Kollégium épületét a 88/1999-es sürgősségi kormányrendelettel visszaadták a református egyháznak, amely még 1999-ben telekkönyvezte az ingatlant, ennek ellenére azóta sem vehette birtokába. Az Erdélyi Református Egyházkerület pert indított a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum, a kolozsvári városi tanács és a megyei tanfelügyelőség ellen. A bíróságtól azt kérték, hogy az alpereseket az átadási-átvételi jegyzőkönyv aláírására kötelezzék. Ugyanakkor kérték, hogy nyilvánítsák semmisnek a kollégium átadását a helyi önkormányzatnak. A református egyház nemrég alapfokon megnyerte a pert, de tekintettel arra, hogy az ítélet nem jogerős, az alperesek fellebbezhetnek. Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondta: a Református Kollégium visszaszolgáltatás tárgyát képezi a kormánypárttal megkötendő helyi együttműködési megállapodásnak, akárcsak a Bocskai tér 15. szám alatti ingatlan vagy a hóstáti földek visszaszolgáltatása. /P. A. M.: Helybentopogás a kollégium ügyében. Egyházi részvétel nélkül alakult bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./"

"Szept. 9-én ülésezett az RMDSZ-SZDP megállapodást felügyelő bizottság. Áttekintették a tanügyi kérdéseket. A máramarosszigeti iskolának 1 milliárd lejt utalnak ki a költségvetésből. A szatmári Hám János Római Katolikus Gimnáziumra vonatkozóan a jelenlévők megegyeztek abban, hogy az érdekeltek egy írásbeli megállapodást fognak aláírni, annak érdekében, hogy év végéig megtörténjen az ingatlan tulajdonba helyezése, és a katolikus egyház átvegye az épületet. Egyetértés született a brassói Áprily Lajos Líceum kérdésében, ahol egy új épület építésében állapodtak meg a felek. A kolozsvári Gheorghe Sincai Líceum ügyének tisztázása végett a minisztérium államtitkára még ezen a héten Kolozsvárra látogat. /Ülésezett a monitorizáló bizottság. = RMDSZ Tájékoztató, szept. 10. - 2280. sz./"

"Az Erdélyi Református Egyházkerület állásfoglalásban tiltakozott amiatt, hogy Kolozsváron a Gheorghe Sincai Gimnázium nem hajlandó termeket biztosítani a Református Kollégium számára abban az épületben, melyet fél évezreddel ezelőtt a református egyház közadakozásból építtetett, és amely a 83/1999-es sürgősségi kormányrendelet alapján elméletben visszakerült az egyház tulajdonába. Egyelőre csak annyi tantermet kértek, ahányban a Református Kollégium zökkenőmentesen folytathatja oktatási tevékenységét. A 12 éve újra törvényesen bejegyzett és működő Református Kollégium kénytelen különböző helyeken "albérletben", és a Farkas utcai templomban folytatni tevékenységét, miközben a bitorolt épület bizonyos helyiségeit a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum bérbe adja másoknak. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek adót is kell fizeti az ingatlan után - évi több mint 70 millió lejt. Az Erdélyi Református Egyházkerület amennyiben nem tud érvényt szerezni jogainak, illetékes nemzetközi fórumokhoz fog fordulni. /Egyházi állásfoglalás a Református Kollégium ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./"

"Eckstein-Kovács Péter kolozsvári RMDSZ szenátor felháborodásának adott hangot, amit a Gheorghe Sincai Elméleti Líceum és a Református Kollégium, valamint egy Sport Klub közötti szerződésről bizonyos lapok és bizonyos politikusok írtak és nyilatkoztak. A Református Kollégium beköltözött jogos tulajdonának egy részébe, a sajtó és a politikusok egy része hecckampányt indított, mert magyarokról van szó. Úgy állították be a dolgokat, mintha onnan iskolás gyermekeket költöztettek volna ki, holott az épületben magán oktatási intézmények működtek és a sport klub. Ezek nem az utcára kerültek, hanem elfoglalták a Méhes utcai iskolában azt a helyet, melyet a Református Kollégium használt. Mindez megegyezés alapján történt. - Funar kolozsvári polgármester nem hajlandó kitétetni a több nyelvű helységnév- táblákat, ezért 2002 augusztusában az RMDSZ Kolozs megyei szervezete bűnvádi feljelentést tett a polgármester ellen. Ebben hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekményének elkövetésével vádolták. A polgármesternek jan. 13-án kellett a kolozsvári rendőrségen kihallgatáson megjelennie. /Csomafáy Ferenc: Hecckampány, mert a reformátusok magyarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./ "

"Ápr. 22-én Gheorghe Funar Kolozsvár polgármestere újabb bizonyítékot szolgáltatott magyar nyelvtudására vonatkozóan. A Vasile Soporan ellen benyújtott rágalmazási és sértési per tárgyalásán Gheorghe Funar nehezményezte, hogy nem a megyei tanfelügyelőségtől, hanem a Duna tv-ből értesült a Gheorghe Sincai Líceumban történtekről. Funar beperelte a prefektust, mert szerinte Vasile Soporan megsértette és rágalmazta egy, az említett oktatási intézménynél történtekkel kapcsolatos sajtóközleményben. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter novemberi látogatását követően Funar nyilvánosságra hozott egy, az államfőnek intézett nyílt levelet, amelyben azt állította, a tanügyminiszter és az RMDSZ képviselői titkos egyezséget kötöttek a prefektus irodájában "a román líceum magyar kézre adásáról". Válaszában a prefektus rosszhiszeműséggel vádolta a polgármestert, amit Funar rágalmazónak és sértőnek vélt, így beperelte a kormány helyi képviselőjét. - Csak 1990-ben történhetett meg, amikor még nem voltam polgármester, hogy a román iskolákból kitegyék a román gyerekeket az RMDSZ-es fiókák beköltöztetése érdekében - jelentette ki a tárgyaláson Funar. A tanúk sorra tagadták, hogy Ecaterina Andronescu múlt évi kolozsvári látogatása során szóba került volna a volt református fiúgimnázium visszaszolgáltatásának ügye. Amíg én leszek az igazgató, addig a Sincai Líceum román oktatási intézmény marad! - mondta az igazgató. /Kiss Olivér: A polgármester a Duna tévét nézi. Politikai célú pereskedés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"

Bár két törvény is rendelkezik az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között államosított javak – ingatlanok, földterületek – visszaszolgáltatásáról, ez hosszan tartó ügyintézést, perek sokaságát „eredményezte” magánszemélyek, civil szervezetek és a magyar történelmi egyházak esetében egyaránt. Az Erdélyi Református Egyházkerület közel ezer ingatlan visszaszolgáltatását kezdeményezte a törvényes előírások betartásával. Ebből közel egyharmadának visszaszolgáltatásáról döntött a restitúciós bizottság, további egyharmad elbírálása még folyamatban van, míg a fennmaradó egyharmad rész nem került a testület elé. Az Erdélyi Református Egyházkerület visszaszolgáltatási ügyeinek megoldása érdekében több pert is indított a Strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon, de ott is több évbe telik, amíg döntés születik. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, amikor elismerték az egyházkerület tulajdonjogát, akkor az önkormányzatok a törvényszéken megtámadták a bizottság döntését. Az is előfordult, hogy a visszaszolgáltatott ingatlant nem sikerült telekkönyvezni. Több telekkönyvi kivonatban tulajdonosként a református egyház szerepel, ezért az Erdélyi Református Egyházkerületet most nem tulajdonosnak, hanem jogutódnak tekinti a hatalom. Ki akarják zárni az egyházkerületet a tulajdonjogból. Egy példa: a kolozsvári Farkas és a Petőfi utcai kollégiumok épülete az államosítási határozatban úgy szerepel, mint a református egyház fiúiskolája. A jogértelmezésük szerint, tulajdonosnak csak azt lehet tekinteni, akinek elnevezése megegyezik a telekkönyvi bejegyzéssel, a fiúiskola pedig nem azonos az egyházkerület megnevezéssel. Egy másik esetben a telekkönyvben „a kolozsvári református egyházi közösség” szerepel, és a bíróság értelmezése szerint ennek a református egyházkerülethez semmi köze. Az egykori Kolozsvári Református Kollégium épületét évekkel ezelőtt birtokba vehették, de a hatalmas udvar, a tornaterem és az újkollégium épületének visszaszolgáltatását megakadályozta a Sincai Líceum vezetősége, mert szerintük a visszaszolgáltatás csak a Farkas utca 16. szám alatti ingatlanra vonatkozott. Pap Géza püspököt elmondta: öt esetben fordultak a Strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz, de az ügyek ott is nagyon lassan kerülnek napirendre. /Nagy-Hintós Diana: Tovább harcol elkobzott javaiért a református egyház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Hivatalos: megoldódik a Brassai helyzete
A városi tanács tegnapi ülésén pontot tettek a Brassai-ügyre: az iskola diákjai az unitárius kollégium régi épületében kezdhetik az új tanévet. A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség korábbi határozatának elfogadása azt jelenti, hogy az óépületet korábban használó Victor Babeş Egészségügyi Líceum testületileg átköltözik a Meseriilor utca 20. szám alá, ahol a David Prodan iskola működött. Így az unitárius egyház – amely immár teljes jogú tulajdonosa a Sora üzlet és az unitárius templom között helyezkedő régi kollégiumi épületnek – biztosította a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak az oktatás folytatásához szükséges teret.
Hasonlóképpen járt a Sigismund Toduţă Zenelíceum is: a ferences rendiek épületében működő iskola a Pap/Párizs utca 60. szám alá költözik a következő tanévtől, ahol eddig az Unirea iskolacsoport diákjai tanultak.
László Attila alpolgármester szerint pontot tettek az Erdélyi Unitárius Egyház és a Brassai-líceum közötti vitára, a régi kollégiumi épület ugyanis megoldja a helyzetet.
Jelentős lépés a zenelíceum épületének felszabadítása is, amely a Ferenc-rendi katolikusok tulajdonát képezik. A műemléképület további rendeltetéséről a ferencesek döntenek – közölte a tisztségviselő.
Kérdésünkre elmondta, hogy a Kolozsvári Református Kollégium és a Gheorghe Şincai Elméleti Líceum helyzete is megoldódhatna a fentiekhez hasonlóan, amennyiben a tisztázódna a kollégium új épületének – amelyben a Şincai-líceum működik – jogi viszonya.
Az alpolgármester arra is kitért, hogy az unitárius és az evangélikus egyház felé valamennyi mezőgazdasági földterületet visszaszolgáltattak, a reformátusoknak és a katolikusoknak pedig még egy-egy birtokot vissza kell még szolgáltatni a „tartozások törlesztéséért”.
Jelenleg 149 egyházi tulajdonban levő ingatlan áll a visszaszolgáltatások valamelyik stádiumában, az „elkobzott” ingatlanoknak több mint felét visszaszolgáltatták (vagy hamarosan megteszik) az egyházaknak. 2010-ben összesen – tehát magánszemélyek területeivel együtt – 1785 hektárnyi terület került vissza a jogos tulajdonosához.
KOVÁCS HONT IMRE 
Szabadság (Kolozsvár)

Román nyelvű magyar lap kell!
Sejtettem, hogy nem új keletű az a gondolat, ami egy ideje kavarog a fejemben, mert nagyon is kézenfekvő, és egyre szükségszerűbb a gyakorlatba ültetése: magyarok által románul írott folyóirat kell Kolozsvárra! Egyetlen kérdésbe és kétpercnyi internet-használatba került az előzmények felkutatása, és így bukkantam a Puntea című, az 1990-es évek elején szerkesztett kiadványra. A „hídra”, amely nem csak folyóirat szintjén, hanem a maga szimbolikus jelentéstartalmával együtt is hiányzik a kolozsvári közéletből.
A minap feldúltan hívták fel a figyelmemet a Gheorghe Şincai Elméleti Líceum honlapján olvasható rövid történeti áttekintésre (www.sincaicj.ro/scurtistoric.htm). A bemutatás majdnem teljes egészében a Református Kollégium történetére vonatkozik, és azon a határon mozog, amely miatt még valószínűleg nem vétnek jogi szabályokat, de amely már a jóérzés határait messze meghaladja. (Szinte elpirulok, amiért ilyen kontextusban jóérzésre hagyatkoztam.)
A hibásan feltüntetett számszerű adatok talán a legkevésbé sértőek. Az elkeserítő, hogy a 16. századba gyökerezteti egy olyan intézmény történetét, amelynek halvány elképzelése sem létezhetett akkoriban!
Gheorghe Şincai Líceumról beszél a történeti áttekintés, amely valóban rövid lenne, ha a középiskolát mutatná be, nem pedig az épületének és az azt felépítő intézménynek a múltját vázolná. Így azonban a szászok iskolájától, a református elemi iskolán át a kereskedelmi leányiskoláig minden benne van a történetben. Sőt, a Kolozsvári Református Kollégium jelmondatát is (Litteris et pietati sacrum) büszkén tüntetik fel a honlapon.
Akik gyanútlanul elolvassák mindezt, azok elhiszik és történelemmé válik számukra – a többség számára „kényelmes” történelemmé. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez ne vonuljon be a tankönyvekbe? Cikkezhetünk ezekről az esetekről, vezető anyagként közölhetünk Iorga-táblákat, helységnévtáblákat, tarthatunk előadásokat, konferenciákat a témában, világgá zenghetjük a sérelmeinket a médián, a civil és a nemzetközi szervezeteken keresztül. Csakhogy ezalatt a román média sem tesz egyebet: szenzációba öltöztetve ír a pórul járt perecseni hivatalnokjelölt esetéről, aki nem tudott magyarra fordítani, horthystázik, fasisztázik, irredentázik, és a többségéből származó erővel kihúzott, kitörölt mondatok helyébe újakat illeszt, a kornak és a „római leszármazottaknak” tetszőbbeket.
Vannak fórumaink, ahol leülünk és elbeszélgetünk, amelyeknek egy része a szavazatokon és a nézettségi mutatókon túl valóban érdekvédelemről szólnak. Ezek a fórumok közvetlenül megérintenek bizonyos számú közönséget, közvetetten pedig olvasókat, tévénézőket, rádióhallgatókat, majd a vita témáját képező kérdéskör két nap alatt lecseng, elveszti a szavatosságát.
Folyamatosságra van szükség: arra, hogy a bennünket foglalkoztató témákat állandóan szem előtt tartsuk. Egy román nyelvű magyar folyóirat (vagy akár hírportál) már csak azért is életképes lenne, mert a román média sok esetben ebből táplálkozna, tovább szőné a felvetés szálát, ezáltal pedig még több emberhez jutna el a magyarság üzenete. Halott kezdeményezés lenne, ha holmi sérelemcsapként működne, amelyen lenyeletett szennyet köpködünk. Tényekkel alátámasztott „hibaigazítóként”, és megoldást kereső fórumként viszont fejlődőképes találkozási ponttá válhat.
Ami jelenleg történik, az jóformán süketek párbeszéde: a többség sok esetben azt tesz, amit akar, mi hőbörgünk, hogy márpedig ezt nem szabad, de a hőbörgéseink elmennek a többségiek füle mellett. Amíg csak magunknak írjuk a sérelmeket, addig nem sok jóra számíthatunk. Persze, akkor sem számíthatunk rohamos előrelépésre, ha gyűlöletet szító keretként fogják fel az esetleges feltámasztott Punteát vagy a teljesen új címmel jelentkező lapot/portált – amelyet (hasonló tapasztalatok alapján) rövid időn belül Vocea Bozgorului-nak, vagy valami hasonlónak becézgethetnek majd. De kétségtelen, hogy „érzékeny” űrt töltene be az elindítása.
A hídnak szó szerinti és szimbolikus értelemben sem az a szerepe, hogy eltüntesse a folyót. Nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük: ezzel kiküszöbölnénk a további konfliktusokat. De párbeszédet – vagy legalább annak a lehetőségét – teremtenénk meg, és a Şincai-ban tanuló román diák is tudná, hogy valami hibádzik a középiskolája közel 500 éves történelmével. Nem hinné el talán, de nem is törődne bele!
KOVÁCS HONT IMRE
Szabadság (Kolozsvár)

„Litteris et pietati sacrum”, avagy: már ezt is ellopják?
Mioritikus tájainkon sok mindent loptak és lopnak. Loptak már házat, épületet, földet, iskolát és intézményt, templomot, iskolai felszerelést és bútorzatot, pénzt és bankbetétet, könyvtárakat, alapítványokat, múzeumokat és még a Jóisten tudja, mi mindent. Legújabban nemcsak vasúti síneket és elektromos huzalokat, az alig megépült autópályák út menti felszereléseit, ócskavasat és minden elmozdíthatót és elmozdíthatatlant lopnak, hanem államilag elismert intézmény történetét és jelmondatát is.
Teljesen véletlenül a napokban kezembe került a Református Kollégium Petőfi utcai épületét ma is bitorló román tannyelvű Gheorghe Şincai Líceum egyik levele, és megdöbbenve vettem észre a levélpapír fejlécén használt jelmondatot:
„Litteris et pietati sacrum”. Hát már ezt is? Nem elég az épület, a nagyudvar, a felszerelés, az évszázadokon át a Református Kollégium által összegyűjtött szertári anyag bitorlása, ennek 450 éves történetét, valamint több mint kétszáz éves jelmondatát is ellopják? A jogtalan eltulajdonítás, nemcsak a jobb létre szenderült szocialista állam jellemzője, hanem Romániában napjainkban is büntetlenül alkalmazható gyakorlat?
Miért kell a Şincai-líceumnak jelmondat? Hát hogy legyen, mert ugyebár az neki nincs. Újat kitalálni viszont nagyon megerőltető dolog. Túlságosan igénybe veszi az agyat. És minek gondolkozni, a jelmondat itt van készen, hiszen már kétszáztíz esztendeje kitalálták a magyar református atyafiak. Vegyük el, legyen a mienk, ha kollégiumuk épületeit és felszerelését mi használjuk, használjuk iskolájuk történetét és jelmondatát is – gondolják a fent említett líceum korifeusai.
„Litteris et pietati sacrum” („A tudománynak és a kegyességnek szentélye”) – írták fel őseink a jelmondatot a Kolozsvári Református Kollégium 1801-ben elkészült épületének, az ókollégiumnak a Farkas utcai homlokzatára. Az 1798-ban tűzvészben elpusztult régi kollégiumi épület helyére, kissé nyugati irányban eltolva felépített, akkor új iskola az Erdélyi Református Egyházkerület pénzéből, a kolduló diákok által összegyűjtött adományokból, az erdélyi és magyarországi reformátusok és nem reformátusok adományaiból épült fel. És amikor ez az épület már szűknek bizonyult, akkor építtette fel a Református Egyház ugyancsak adományokból és a kollégium terhére felvett bankkölcsönökből a Bethlen Gábor fejedelem által még 1622-ben a reformátusoknak adományozott, a templom melletti nagy kiterjedésű telken, a Petőfi utcára néző újkollégium épületét. Ennek kapubejárata fölé szintén a „Litteris et pietati sacrum” jelmondatot írták fel eleink 1902-ben, mintegy jelezve, hogy a két épület és a kettőt összekötő terület együvé tartozik és egymástól elválaszthatatlan. Folytatták rendületlenül mindkét épületben az 1557-ben még az óvári létesítményben elkezdett, magyar református szellemű oktatást 1948-ig, amikor mindent egyetlen tollvonással elvettek, elloptak az akkori állami szervek.
A Kolozsvári Református Kollégium – alapításától az államosításig – az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona volt hiszen 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem a református egyháznak adományozta a Farkas utcai templomot és a templom melletti területet. A tulajdonos attól kezdve 1948-ig, az államosításig nem változott. (A tulajdonjog megállapítása fölöttébb egyszerű volna, hiszen a 177/1948. sz. Hivatalos Közlönyben megjelent 176/1948. sz. államosítási dekrétumban felsorolt államosított felekezeti és magániskolák sorában a 6336. oldalon olvasható: „Kogălniceanu utca 16. sz. alatti református fiúgimnázium, a református egyház tulajdona, teljes vagyonával a napi leltár szerint”, s a napi leltárban a Petőfi utcai épület is fel kell legyen sorolva).
Az államosítás után, 1959-ig tisztán magyar tannyelvű iskola működött az elvett épületekben, előbb 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum néven. Azután a magyar és román iskolák egyesítésének ürügyével román tannyelvű osztályokat telepítettek a Petőfi és a Farkas utcai épületbe, az iskola nevét Ady–Şincai-ra változtatták. A román tannyelvű osztályok számát egyre gyarapították a magyar tannyelvű osztályok számának csökkentésével egy időben, egészen addig, amíg az utolsó magyar tannyelvű osztályt is megszüntették, az iskola nevéből Ady Endre nevét „kifelejtették”, és lett belőle Liceul Teoretic Gheorghe Şincai. Ez a Kolozsvári Református Kollégium és magyar tannyelvű utódiskolájának igaz története, dokumentumokkal bizonyíthatóan, nagyon röviden felvázolva.
Ezekkel a tényekkel szemben mit tesz a Şincai-líceum? Egy magát történésznek nevező valakivel írat egy olyan iskolatörténetet,amelyben megkísérli a Református Kollégium történetét
a maga történetének beállítani,
és így 450 éves történetet fabrikálni magának. Mert aki ilyen történetet szeretne, és ilyen neki nincs, az vagy ír, vagy írat, vagy lop magának történetet.
A líceum honlapján, valamint az 1998/1999-es évkönyvében és az azt követőkben is Scurt istoric al liceului (A líceum rövid története) cím alatt bizonyos Vasile Lechinţan elképesztő valótlanságokat ír ennek az iskolának a történetéről. Mert ugye, gondolja ő történészként, ha a Református Kollégium elorzott épületeit és felszerelését használja a Şincai, akkor joga van a történetét is magáénak tekinteni.
Elöljáróban szögezzük le, hogy 1919 előtt Kolozsváron sem állami, sem felekezeti (görög katolikus vagy görög keleti) román tannyelvű középiskola tudomásom szerint nem működött (a mai George Bariţiu román tannyelvű középiskola például honlapján úgy határozza meg magát, mint a legrégebbi kolozsvári román tannyelvű középiskola, 1919. október 19-i létesítéssel). A ma Kolozsváron működő egyik román tannyelvű középiskolának sincs tehát 1919 előtti története. Egyes épületeknek, amelyekben most román tannyelvű iskolák tevékenykednek, visszanyúlik ugyan a történetük 1919 előtti időkre, de ez nem esik egybe az iskolák történetével, a kettőt összemosni nem lehet.
Lechinţan úr szerint a Gheorghe Şincai román tannyelvű középiskola olyan rég létezik, hogy „kezdetei elvesznek az idők homályában és történetét Kolozsvár városának történetével fonja össze” (idézem eredetiben: „Liceul Gheorghe Şincai, ale cărui începuturi se pierd în negura timpului, îşi împleteşte istoria cu cea a oraşului Cluj”). Ha Lechinţan úr „az idők homályában elvesző” időpontnak tekinti az 1959-es esztendőt, akkor még talán igaza is lehet. De szándékosan elhallgatja, hogy a Şincai-líceum 1959-ben alakult meg, amikor az 1948-ban államosított Református Kollégium örökébe lépő, eleinte 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum nevet viselő iskolát román–magyar tannyelvű vegyes iskolává alakították át erőszakkal, hatalmi rendelettel Ady–Şincai néven. Ekkor találkozunk itt először a Şincai névvel.
A Şincai-iskola „történetét”, (1948-ig tulajdonképpen a Református Kollégium történetét) rengeteg hibával és valótlan állításokkal írja le a szerző. El nem tudom képzelni, hogyan sikerülhetett neki harmichat sorba ennyi valótlanságot összesűríteni. A sok téves adat mellett a történetet fantáziája és saját (vagy mások) vágyai szerint bonyolítja. Azt állítja ugyanis, miután a Református Kollégium történetét a Şincai történeteként ismerteti, hogy a Református Kollégium 1922–1940 között Constantin Angelescu néven román tannyelvű líceummá alakult át, majd 1945-ben 2-es számú Román Líceum lett belőle, amely azután egyesült az Inochentie Micu-Klein Líceummal. Hogy mindenki eredetiben megismerhesse, ide másolom a szerző román szövegét: „In paralel cu liceul reformat funcţionau o şcoală primară, o şcoală civilă de fete şi cursul comercial pentru fete, iar între anii 1922–1940 şcoala devine liceul românesc Constantin Angelescu. Devenit în 1945 Liceul Român nr. 2 de băieţi, fuzionează cu Liceul Inochentie Micu-Klein, inaugurarea festivă avînd loc în prezenţa episcopului Iuliu Hossu.” A fentebb közölt román szöveg nem a Református Kollégium történetére vagy a Şincai-líceum 1959-től kezdődő történetére, hanem az Angelescu román gimnázium történetére vonatkozik.
A Constantin Angelescu román gimnáziumnak az égadta világon semmi köze a Református Kollégiumhoz. Ilyen nevű román tannyelvű gimnázium működött 1922–1940 között a Király (ma Brătianu) utca 22. szám alatti épületben, sokan emlékezünk még rá. Ez valóban egyesülhetett egy másik román iskolával 1945-ben, és válhatott 2-es számú román tannyelvű fiúiskolává. De mi köze ennek a Református Kollégiumhoz? A szerző szándékosan vagy abszolút tudatlanságból ködösít. Mit akar ezzel elérni?
Netalán megkísérli hazugságokkal bizonyítani, hogy 1948-ban az államosításkor a Református Kollégium már nem is volt a református egyházé? Ezek szerint jómagam és sok ezer iskolatársam, akik 1922–1948 között a Református Kollégium padjait koptattuk, nem is voltunk a kollégium tanítványai, hanem az Angelescu gimnáziumé, majd a 2-es számú román tannyelvű líceumé? Netalán az akkor nem létező Şincai-líceumé?
Ezt akarja velünk, református kollégiumi öregdiákokkal, az akkori idők még élő tanúival megetetni? S az 1948–1959 közötti időszakban a 2. sz. Magyar Fiúlíceum és Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum egykori tanítványaival elhitetni, hogy ők a 2. sz. Román Líceumban tanultak? Vagy az általam több mint tízévnyi kutatómunka után ugyancsak Litteris et pietati sacrum címmel megírt háromkötetes munka nem is a kollégium történetének, hanem a Şincai-líceum vagy az Angelescu-gimnázium történetének eseményeit taglalja? Nahát, hogy mit meg nem ér az ember, ha sokáig él! De lényegében nem is minket, hanem a román közvéleményt igyekszik bizonyos meghatározott céllal megtéveszteni a rövid iskolatörténet szerzője.
A Şincai-líceum mai diákjai és azok szülei, avagy mások, akik az évkönyvükben megjelent „iskolatörténetet” vagy a Şincai honlapját olvassák, bizonyára el is hiszik a képtelen állításokat, zagyvaságokat, hiszen a valódi információkkal nem rendelkeznek.
Az állami levéltárban, az Akadémiai Könyvtárban, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában, az Egyetemi Könyvtárban és máshol fellelhető kollégiumi elöljárósági és tanári gyűlések jegyzőkönyvei, a kollégium teljes levelezése, évenként rendszeresen kiadott évkönyvei, kimutatások tömegei és egyéb iratok sokasága tanúsítják a szerző állításainak valótlanságát. Csak tanulmányozni kell ezeket, és a valóságnak megfelelően, ferdítések nélkül írni történelmet.
De lássunk egy másik dokumentumot is. Ez egy román nyelvű prospektus, amely az 1989 utáni Şincait mutatja be. Ebben a Şincai Líceum alapítási évét 1921-re teszi az ismeretlen szerző. Amikor ezt a prospektust készítették (nincs rajta évszám, kb. tíz évvel ezelőtt készülhetett) az étvágy még nem volt túl nagy, megelégedtek az 1921-es (amúgy ez is légből kapott) alapítási évvel, de ahogy az évek teltek, az étvágy növekedett: előbb több évszázados lopott történelmet, majd újabban lopott jelmondatot is próbálnak szerezni maguknak.
Idegen tollakkal ékeskedni sem embernek, sem intézménynek nem illik. Mások megvalósításaira áhítozni, azokat eltulajdonítani, kisajátítani, nem a legjellemesebb cselekedet. Mint ahogy nem a legelegánsabb az sem, amit a szerző állít „műve” befejező mondatában, hogy ti. „öt évszázad ótaez az intézmény” (mármint írása megjelenésekor csupán 40 éve létező Şincai-líceum) „minden szeptemberben azok számára nyitja meg kapuit, akik Gheorghe Şincai-jal együtt mondják: sok hasznosat tettünk a nemzet és a nyelv dicsőségére.” Hát igen… Sokan azok közül, akik évszázadokon át a Református Kollégiumban tanítottak és tanultak, valóban sokat tettek a nemzet és a nyelv érdekében. Csak éppen nem olyan értelemben, ahogy azt a szerző gondolja.
Visszatérve az ellopott történetre és jelmondatra, a Şincai-líceum eltulajdonítási cselekedetét nemcsak a Református Kollégium, hanem egész magyar közösségünk és múltunk elleni támadásnak tekinthetjük. A magam és még élő iskolatársaim nevében is felszólítom a Şincai-líceum vezetőségét, hogy a Református Kollégium 450 éves történetét ne használja saját történeteként se honlapján, se kiadványaiban. A Şincai-líceum történetét az 1500-as évektől eredeztetni nem más, mint szemenszedett hazugság. Egyidejűleg felkérem a Şincai-iskola igazgatóságát, haladéktalanul vonja vissza levélpapírjairól a Református Kollégium több mint kétszáz éves jelmondatát, amit jogtalanul használ. Ez a jelmondat a Református Kollégiumé, és senki másnak nincs joga kisajátítani. Nem ők találták ki, és nem ők helyezték oda. Illene bocsánatot kérniük a magyar közösségtől és a Református Kollégiumtól, elkövetett hamisításaikért.
Kolozsvári József
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarok az érettségin: főiskola vagy mesterség?
A sikeresen érettségizők többségének életcél a továbbtanulás, ám elkeserítő, hogy a szakiskolák végzőseinek jó része be sem iratkozott az érettségire – értékelte hétfőn az idei érettségit Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese. Hagyományosan az igazi, megbecsült munkásembert éppen a széles látókör, műveltség, továbbtanulási szándék jellemezte, ezt kell megőriznünk, visszahoznunk – vélekedik.
– A magyar érettségizők közel 180 középiskolában végeztek. A vizsga mindenhol különösebb incidensek, bonyodalmak nélkül zajlott. Ott, ahol a magyar közösség érintett, ilyen szempontból a tavalyinál rendezettebb érettségi volt. A tavaly óta megszigorított érettségin nehezebb sikeresen túljutni, és a korábbi eredményekhez szokott szemeknek ijesztő lehet a tévékben bemutatott statisztikák látványa – mondta Magyari, majd kiemelte: az elméleti középiskolák magyar végzettjei körében országos szinten a sikerarány közel 80 százalék, míg valamennyi magyar elméleti középiskola esetében 70 százalék feletti.
A szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderült: az RMDSZ főtitkárságának oktatási főosztálya a tanfelügyelőségek és az iskolák segítségével napról napra nyomon követte az érettségit.
– A tavalyihoz hasonló arányban jelentkeznek magyar diákok a felsőoktatási intézeteink által biztosított helyekre, a viszonylagos fogyás oka inkább demográfiai természetű. A szakközépiskolák fiataljai továbbra is kis arányban érettségiznek. Idén az eredmények mélypontot értek el: volt olyan szakközépiskola, ahol egyetlen vizsgázónak sem sikerült az érettségije, a tipikus eredmény pedig országosan – magyar viszonylatban – a mindössze 10-15 százalékos siker. Kiemelkedő volt az idén azoknak a száma, akik befejezték ugyan az utolsó középiskolai tanévet, de meg sem jelentek a vizsgán. Nyilván büszkék vagyunk a neves, kiemelkedő középiskoláinkra, de egyforma figyelemmel kell követnünk és támogatnunk minden középiskolát. Azokat is, ahol talán nem az érettségi a fő cél, hanem egy mesterség tanulása. Hagyományosan az igazi, megbecsült munkásembert éppen a széles látókör, műveltség, továbbtanulási szándék jellemezte, ezt kell megőriznünk, visszahoznunk – foglalta össze a 2012-es év érettségi eredményeit Magyari Tivadar.
Horea Corcheş, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség szóvivője hétfő délben elmondta: a vizsgaközpontokban közel 1600 fellebbezést iktattak, ám azt pontosan még nem tudni, hogy melyik tantárgyat illetően volt a legtöbb óvás. Tanfelügyelőségi források szerint országszerte a legtöbben a román írásbeli vizsgán elért jeggyel voltak elégedetlenek, és olyan fellebbezéseket is iktattak, amikor a vizsgázó sikeresen érettségizett, ám mégis nagyobb jegyre számított, és ezért folyamodott az óváshoz.
A romániai líceumok végzősei kétszer érettségizhetnek ingyenesen, harmadik alkalommal már vizsgánként 39 lejt, amennyiben pedig minden tantárgyból újravizsgáznak, 230 lejt kell fizetniük.
A Kolozs Megyei Tanács egyenként ezerlejes pénzjutalomban részesíti azt a hat lányt, aki színtízes átlagot ért el az idei érettségin. A hat díjazott közül hárman a kolozsvári Gh. Şincai Líceum végzősei, egy-egy pedig a kolozsvári N. Bălcescu Líceum, a dési A. Mureşanu Líceum és az aranyosgyéresi Pavel Dan Líceum tanulója volt. Ugyanannyi pénzt kap az a nyolc VIII. osztályt végzett tanuló, aki a IX. osztályba színtízes átlaggal jutott be.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy iskola ellopott története
Mioritikus tájainkon sok mindent loptak és lopnak. Loptak már házat, épületet, földet, iskolát és intézményt, templomot, iskolai felszerelést és bútorzatot, pénzt és bankbetétet, könyvtárakat, alapítványokat, múzeumokat, és még a Jóisten tudja, mi mindent.
Legújabban nemcsak vasúti síneket és elektromos huzalokat, az alig megépült autópályák út menti felszereléseit, ócskavasat és minden elmozdíthatót és elmozdíthatatlant lopnak, hanem államilag elismert intézmény történetét és jelmondatát is. Teljesen véletlenül a napokban kezembe került a kolozsvári Református Kollégium Petőfi utcai épületét ma is bitorló román tannyelvű Gheorghe Şincai Líceum egyik levele, és megdöbbenve vettem észre a levélpapír fejlécén használt jelmondatot: Litteris et pietati sacrum. Hát már ezt is?
Nem elég az épület, a nagyudvar, a felszerelés, az évszázadokon át a Református Kollégium által összegyűjtött szertári anyag bitorlása, ennek 450 éves történetét, valamint több mint kétszáz éves jelmondatát is ellopják? A jogtalan eltulajdonítás nemcsak a jobblétre szenderült szocialista állam jellemzője, hanem Romániában napjainkban is büntetlenül alkalmazható gyakorlat? Miért kell a Şincai-líceumnak jelmondat? Hát hogy legyen, mert ugyebár az neki nincs. Újat kitalálni viszont nagyon megerőltető dolog. Túlságosan igénybe veszi az agyat. És minek gondolkozni, a jelmondat itt van készen, hiszen már kétszáztíz esztendeje kitalálták a magyar református atyafiak. Vegyük el, legyen a mienk, ha kollégiumuk épületeit és felszerelését mi használjuk, használjuk iskolájuk történetét és jelmondatát is – gondolják a fent említett líceum korifeusai.
Államosítás, átkeresztelés
Litteris et pietati sacrum – A tudománynak és a kegyességnek szentélye – írták fel őseink a jelmondatot a kolozsvári Református Kollégium 1801-ben elkészült épületének, az ókollégiumnak a Farkas utcai homlokzatára. Az 1798-ban tűzvészben elpusztult régi kollégiumi épület helyére kissé nyugati irányban eltolva felépített, akkor új iskola az Erdélyi Református Egyházkerület pénzéből, a kolduló diákok által összegyűjtött adományokból, az erdélyi és magyarországi reformátusok és nem reformátusok adományaiból épült fel. És amikor ez az épület már szűknek bizonyult, akkor építtette fel a református egyház ugyancsak adományokból és a kollégium terhére felvett bankkölcsönökből a Bethlen Gábor fejedelem által még 1622-ben a reformátusoknak adományozott, a templom melletti nagy kiterjedésű telken a Petőfi utcára néző újkollégium épületét.
Ennek kapubejárata fölé szintén a Litteris et pietati sacrum jelmondatot írták fel eleink 1902-ben, mintegy jelezve, hogy a két épület, és a kettőt összekötő terület együvé tartozik és egymástól elválaszthatatlan. Folytatták rendületlenül mindkét épületben az 1557-ben még az óvári létesítményben elkezdett, magyar református szellemű oktatást 1948-ig, amikor mindent egyetlen tollvonással elvettek, elloptak az akkori állami szervek.
A kolozsvári Református Kollégium – alapításától az államosításig – az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona volt, hiszen 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem a református egyháznak adományozta a Farkas utcai templomot és a templom melletti területet. A tulajdonos attól kezdve 1948-ig, az államosításig nem változott. (A tulajdonjog megállapítása fölöttébb egyszerű volna, hiszen az 1948/177-es számú Hivatalos Közlönyben megjelent 1948/176-os számú államosítási dekrétumban felsorolt államosított felekezeti és magániskolák sorában a 6336. oldalon olvasható: „Kogălniceanu utca 16. sz. alatti református fiúgimnázium, a református egyház tulajdona teljes vagyonával a napi leltár szerint”, s a napi leltárban a Petőfi utcai épület is fel kell legyen sorolva.)
Az államosítás után 1959-ig tisztán magyar tannyelvű iskola működött az elvett épületekben, előbb 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum néven. Azután a magyar és román iskolák egyesítésének ürügyével román tannyelvű osztályokat telepítettek a Petőfi és a Farkas utcai épületbe, az iskola nevét Ady–Şincaira változtatták. A román tannyelvű osztályok számát egyre gyarapították a magyar tannyelvű osztályok számának csökkentésével egy időben, egészen addig, amíg az utolsó magyar tannyelvű osztályt is megszüntették. Az iskola nevéből Ady Endre nevét „kifelejtették”, és lett belőle Liceul Teoretic Gheorghe Şincai. Ez a kolozsvári Református Kollégium és magyar tannyelvű utódiskolájának igaz története dokumentumokkal bizonyíthatóan, nagyon röviden felvázolva.
Elveszve az idők homályában
Ezekkel a tényekkel szemben mit tesz a Şincai-líceum? Egy magát történésznek nevező valakivel írat egy olyan iskolatörténetet, amelyben megkísérli a Református Kollégium történetét a maga történetének beállítani, és így 450 éves történetet fabrikálni magának. Mert aki ilyen történetet szeretne, és ilyen neki nincs, az vagy ír, vagy írat, vagy lop magának történetet. A líceum honlapján, valamint az 1998/1999-es évkönyvében és az azt követőkben is Scurt istoric al liceului (A líceum rövid története) cím alatt bizonyos Vasile Lechinţan elképesztő valótlanságokat ír ennek az iskolának a történetéről.
Mert ugye, gondolja ő történészként, ha a Református Kollégium elorzott épületeit és felszerelését használja a Şincai, akkor joga van a történetét is magáénak tekinteni. Elöljáróban szögezzük le, hogy 1919 előtt Kolozsváron sem állami, sem felekezeti (görög katolikus vagy görögkeleti) román tannyelvű középiskola tudomásom szerint nem működött (a mai George Bariţiu román tannyelvű középiskola például honlapján úgy határozza meg magát, mint a legrégebbi kolozsvári román tannyelvű középiskola 1919. október 19-ei létesítéssel).
A ma Kolozsváron működő egyik román tannyelvű középiskolának sincs tehát 1919 előtti története. Egyes épületeknek, amelyekben most román tannyelvű iskolák tevékenykednek, visszanyúlik ugyan a történetük 1919 előtti időkre, de ez nem esik egybe az iskolák történetével, a kettőt összemosni nem lehet. Lechinţan úr szerint a Gheorghe Şincai román tannyelvű középiskola olyan rég létezik, hogy „kezdetei elvesznek az idők homályában, és történetét Kolozsvár városának történetével fonja össze”. (Idézem eredetiben: „Liceul Gheorghe Şincai, ale cărui începuturi se pierd în negura timpului, îşi împleteşte istoria cu cea a oraşului Cluj”). Ha Lechinţan úr „az idők homályában elvesző” időpontnak tekinti az 1959-es esztendőt, akkor még talán igaza is lehet. De szándékosan elhallgatja, hogy a Şincai-líceum 1959-ben alakult meg, amikor az 1948-ban államosított Református Kollégium örökébe lépő, eleinte 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum nevet viselő iskolát román–magyar tannyelvű vegyes iskolává alakították át erőszakkal, hatalmi rendelettel Ady–Şincai néven. Ekkor találkozunk itt először a Şincai névvel.
A Şincai-iskola „történetét” (1948-ig tulajdonképpen a Református Kollégium történetét) rengeteg hibával és valótlan állításokkal írja le a szerző. El nem tudom képzelni, hogyan sikerülhetett neki harminchat sorba ennyi valótlanságot összesűríteni. A sok téves adat mellett a történetet fantáziája és saját (vagy mások) vágyai szerint bonyolítja. Azt állítja ugyanis, miután a Református Kollégium történetét a Şincai történeteként ismerteti, hogy a Református Kollégium 1922–1940 között Constantin Angelescu néven román tannyelvű líceummá alakult át, majd 1945-ben 2-es számú román líceum lett belőle, amely azután egyesült az Inochenţie Micu-Klein Líceummal.
Hogy mindenki eredetiben megismerhesse, ide másolom a szerző román szövegét: „În paralel cu liceul reformat funcţiona o şcoală primară, o şcoală civilă de fete şi cursul comercial pentru fete, iar între anii 1922–1940 şcoala devine liceul românesc Constantin Angelescu. Devenit în 1945 Liceul Român nr. 2 de băieţi, fuzionează cu Liceul Inochenţie Micu-Klein, inaugurarea festivă avînd loc în prezenţa episcopului Iuliu Hossu.” A fentebb közölt román szöveg nem a Református Kollégium történetére vagy a Şincai-líceum 1959-től kezdődő történetére, hanem az Angelescu román gimnázium történetére vonatkozik. A Constantin Angelescu román gimnáziumnak az égadta világon semmi köze a Református Kollégiumhoz. Ilyen nevű román tannyelvű gimnázium működött 1922–1940 között a Király (ma Brătianu) utca 22. szám alatti épületben, sokan emlékezünk még rá. Ez valóban egyesülhetett egy másik román iskolával 1945-ben, és válhatott 2-es számú román tannyelvű fiúiskolává.
De mi köze ennek a Református Kollégiumhoz? A szerző szándékosan vagy abszolút tudatlanságból ködösít. Mit akar ezzel elérni? Netalán megkísérli hazugságokkal bizonyítani, hogy 1948-ban az államosításkor a Református Kollégium már nem is volt a református egyházé? Ezek szerint jómagam és sok ezer iskolatársam, akik 1922–1948 között a Református Kollégium padjait koptattuk, nem is voltunk a kollégium tanítványai, hanem az Angelescu Gimnáziumé, majd a 2-es számú román tannyelvű líceumé? Netalán az akkor nem létező Şincai-líceumé? Ezt akarja velünk, református kollégiumi öregdiákokkal, az akkori idők még élő tanúival megetetni? S az 1948–1959 közötti időszakban a 2. sz. magyar fiúlíceum és Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum egykori tanítványaival elhitetni, hogy ők a 2. sz. román líceumban tanultak?
Vagy az általam több mint tízévnyi kutatómunka után ugyancsak Litteris et pietati sacrum címmel megírt háromkötetes munka nem is a kollégium történetének, hanem a Şincai-líceum vagy az Angelescu-gimnázium történetének eseményeit taglalja? Nahát, hogy mit meg nem ér az ember, ha sokáig él! De lényegében nem is minket, hanem a román közvéleményt igyekszik bizonyos meghatározott céllal megtéveszteni a rövid iskolatörténet szerzője. A Şincai-líceum mai diákjai és azok szülei, avagy mások, akik az évkönyvükben megjelent „iskolatörténetet” vagy a Şincai honlapját olvassák, bizonyára el is hiszik a képtelen állításokat, zagyvaságokat, hiszen valódi információkkal nem rendelkeznek. Az állami levéltárban, az Akadémiai Könyvtárban, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában, az egyetemi könyvtárban és máshol fellelhető kollégiumi elöljárósági és tanári gyűlések jegyzőkönyvei, a kollégium teljes levelezése, évenként rendszeresen kiadott évkönyvei, kimutatások tömegei és egyéb iratok sokasága tanúsítják a szerző állításainak valótlanságát. Csak tanulmányozni kell ezeket, és a valóságnak megfelelően, ferdítések nélkül írni történelmet.
Támadás a magyar múlt ellen
De lássunk egy másik dokumentumot is. Ez egy román nyelvű prospektus, amely az 1989 utáni Şincait mutatja be. Ebben a Şincai-líceum alapítási évét 1921-re teszi az ismeretlen szerző. Amikor ezt a prospektust készítették (nincs rajta évszám, kb. tíz évvel ezelőtt készülhetett) az étvágy még nem volt túl nagy, megelégedtek az 1921-es (amúgy szintén légből kapott) alapítási évvel, de ahogy az évek teltek, az étvágy növekedett: előbb több évszázados lopott történelmet, majd újabban lopott jelmondatot is próbálnak szerezni maguknak. Idegen tollakkal ékeskedni sem embernek, sem intézménynek nem illik. Mások megvalósításaira áhítozni, azokat eltulajdonítani, kisajátítani, nem a legjellemesebb cselekedet. Mint ahogy nem a legelegánsabb az sem, amit a szerző állít „műve” befejező mondatában, hogy ti. „öt évszázad óta ez az intézmény (mármint írása megjelenésekor csupán 40 éve létező Şincai-líceum) minden szeptemberben azok számára nyitja meg kapuit, akik Gheorghe Şincaijal együtt mondják: sok hasznosat tettünk a nemzet és a nyelv dicsőségére.” Hát igen. Sokan azok közül, akik évszázadokon át a Református Kollégiumban tanítottak és tanultak, valóban sokat tettek a nemzet és a nyelv érdekében. Csak éppen nem olyan értelemben, ahogy azt a szerző gondolja.
Visszatérve az ellopott történetre és jelmondatra, a Şincai-líceum eltulajdonítási cselekedetét nemcsak a Református Kollégium, hanem egész magyar közösségünk és múltunk elleni támadásnak tekinthetjük. A magam és még élő iskolatársaim nevében is felszólítom a Şincai-líceum vezetőségét, hogy a Református Kollégium 450 éves történetét ne használja saját történeteként se honlapján, se kiadványaiban. A Şincai-líceum történetét az 1500-as évektől eredeztetni nem más, mint szemenszedett hazugság. Egyidejűleg felkérem a Şincai-iskola igazgatóságát, haladéktalanul vonja vissza levélpapírjairól a Református Kollégium több mint kétszáz éves jelmondatát, amit jogtalanul használ. Ez a jelmondat a Református Kollégiumé, és senki másnak nincs joga kisajátítani. Nem ők találták ki, és nem ők helyezték oda. Illene bocsánatot kérniük a magyar közösségtől és a Református Kollégiumtól elkövetett hamisításaikért. Érdek-képviseleti szervezetünk, valamint parlamenti és európai parlamenti képviselőink figyelmét is felhívnám, hogy megfelelő fórumoknál lépjenek fel ezek ellen az eléggé el nem ítélhető hamisítások ellen.
Kolozsvári József
Krónika (Kolozsvár),

Újkollégium: nincs előrelépés a visszaszolgáltatást illetően
Focipályát avattak a református ókollégium udvarán
Új focipályát avattak tegnap a református ókollégium udvarán. A 12 ezer eurós befektetésnek a több száz gyermek nem csak tornaórán örvendhet, hiszen a szünetekben is használhatja az egyik legnépszerűbb sportág művelésére alkalmas pályát.
Az avatás kapcsán ugyanakkor arra voltunk kíváncsiak, mi a helyzet az egykori tornaterem visszaszolgáltatásával. Mint azt Fejér Tünde Emőke, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) jogtanácsosa lapunknak elmondta, a visszaigényelt kolozsvári új kollégium, továbbá annak udvara és tornaterme ügyében jó ideje nincs semmilyen előrelépés: bár az Országos Restitúciós Bizottság 1999-ben kibocsátott visszaszolgáltatási határozata az egyháznak kedvez, az újkollégium tényleges visszaszolgáltatását ellehetetlenítette az akkori városvezetés és a Șincai-líceum igazgatósága. Ezért az egyházkerület 2003-ban és 2006-ban új kérést nyújtott be a visszaszolgáltatásra, de válasz a mai napig nem érkezett.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Iskola a határon
Kevés olyan iskolaigazgató akad Erdélyben, aki rendszerváltás utáni kollégiumalapítóként immár negyedszázada áll a vártán. Dr. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium vezetője 2014-ben új szakokkal gazdagította a több mint 450 éves intézményt.
– A tervek szerint idén ősztől két szakiskolai osztályt indítana a kolozsvári Református Kollégium. Míg az elméleti líceumok többségében országszerte ódzkodnak a hasonló lépésektől, önök magabiztosan felvállalták. Nem fél attól, hogy csorba eshet az oktatási színvonalon?
– A Kolozs megyei és közép-erdélyi kitekintésű magyar szakiskola ötlete ugyan a református egyházé, de a püspökség mellett a megyei RMDSZ és a tanfelügyelőség is támogatta az elképzelést. Egy darabig úgy tűnt, hogy a megvalósítás is közös lesz, a tárgyalások azonban elakadtak, a másik két partner kifarolt a terv mögül. Így lett a kolozsvári magyar szakoktatás ügye kizárólag a református egyházé, amely az egykori Szeretetház visszakapott iskolaépületében indítaná el a két szakiskolai osztályt. Ez egyelőre mindannyiunk számára megoldásra váró többismeretlenes egyenlet. A félelmek annyiban jogosak, hogy a magyar szakoktatást Kolozsváron szinte nulláról kell kezdenünk: van ugyan épület, de nincsenek szerződtetett, magyarul oktató mérnök-tanárok, mesterek, és „hiánycikk” az olyan cég is, ahol leendő diákjaink gyakorlati oktatását végeznénk. A Kolozsvári Református Kollégium a püspökség kérésére szükségszerűségből vállalta fel a szervezéssel és az új osztályok beindításával járó nem kevés munkát.
– Nem tartja furcsának, hogy míg 1989-ben alig volt elméleti líceum, negyedszázaddal a rendszerváltás után a másik végletbe estünk: ma a szakoktatás számít fehér hollónak, és aki erre adja a fejét, azt sanda szemmel nézik?
– A mai helyzetnek megvan a magyarázata: a rendszerváltás után a szakiskolai és szaklíceumi oktatás összeomlott. 1989-ig a szakoktatás szoros szimbiózisban élt a gyárakkal és ipari centrumokkal. A rendszerváltást követő években ennek vége szakadt: a nagyipar átalakulásával, a nagyüzemek leépülésével az addig jól működő szakoktatás légüres térbe került. Sok szakiskola, szaklíceum megszűnt vagy átalakult, a megmaradók a gyenge oktatási színvonal miatt nem voltak többé vonzóak a diákok számára. A legnagyobb érvágás talán mégis az, hogy megszűnt a gyakorlati képzés, mert nem akadtak cégek, ahol vállalták volna a diákokkal való nyűglődést. A helyzet tarthatatlanságára az oktatási minisztériumban is ráébredtek, de eddig csak szerény próbálkozások voltak, hogy elméleti líceumokban indítsanak egy-egy szakosztályt. Mi tovább akartunk lépni, ezért döntöttünk a szakiskolai osztályok mellett.
– A sikeresen érettségiző diákok statisztikái révén versengő „elit” kollégiumok hogyan tudnak megbirkózni azzal, hogy az eleve gyengébb képességű gyerekekkel indított szakosztályok diákjainak érettségi jegyei lehúzza hírnevüket?
– Erős fenntartásokkal kezelem ezt a versengést. Negyvenkét érettségiző diákunkból tavaly negyven ment át, tehát az érettségi sikerarány 95,4 százalékos volt. Rosszakaróink szerint mi ezzel az eredménnyel kullogunk, mert a kolozsvári magyar líceumokban jobb statisztikák is vannak. Nem szeretnék példálózni senkivel, de olyan magyar líceum is van Kolozsváron, ahol 70 végzősből ötvenet engedtek érettségizni, a többit megbuktatták. A statisztikának szóló oktatás tehát nem ismer gyenge diákokat, holott minden pedagógus tudja, hogy vannak gyengébb képességű gyerekek is. Én sokkal nagyobb eredménynek tartom azt, amikor szórványból jött gyerekeket segítünk a felzárkóztatásban, a sikeres érettségizésben, minthogy egy kilences tanulót tízes, eminens diákká faragjunk. A statisztikák sok mindent eltakarnak. Rengeteg magyar gyereknek eddig nem volt választási lehetősége: ők jórészt kényszerből iratkoztak be az elméleti líceumokba, mivel a mi vidékünkön sem magyar szaklíceumok, sem szakiskolák nem működtek. Elsősorban tehát rájuk gondoltunk az érettségit nem ígérő szakiskolai osztályok beindításával. Visszajelzések szerint sok nyolcadikost érdekel a remélhetőleg ősztől nálunk induló, magyar nyelvű elektronista-, víz- és gázszerelő-, szakács- és fodrászképzés.
– Az annak idején bizonytalanul induló Kolozsvári Református Kollégium és a mostani szakiskolai osztályok tető alá hozása mennyire kihívás Erdély egyik legrégibb magyar kollégiumi igazgatója számára?
– Az akkori és a mai indulás között vannak hasonlóságok, de nagy különbségek is. A fő különbség az, hogy 1990-ben nem volt épületünk, csak egy ígéret az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter részéről. A Farkas utcai református templomban megtartott tanévnyitón néhai püspökünk, Csiha Kálmán azt mondta: „Épület még nincs, de az Úristen majd rendel. Elmondhatjuk, hogy ennek az iskolának teste nincs, de lelke van. És ha van lelke, akkor abból lesz valami.” Induláskor sem épület, sem állandó tanári kar, sem tanári fizetések nem voltak. A most induló szakoktatásnak van épülete, vannak osztálytermei és készülő műhelyei, amit magyar állami támogatásból finanszírozunk. A kollégiumunk kiváló tanári karát ki kell egészítenünk néhány mérnök-tanárral és mesterrel. Egyértelmű, hogy ma már teljesen más alapállásból indul a kolozsvári magyar szakoktatás, mint a kollégium 24 évvel ezelőtt.
– A Zsil-völgye zenelíceumának megbecsült zenetanáraként 24 évvel ezelőtt nem tartotta vakmerő döntésnek Kolozsvárra jönni, és olyan kollégiumot elindítani, amihez a lelkesedésen kívül semmivel nem rendelkeztek.
– Kisdiák koromban az egykori Református Kollégiumtól nem messze, a belvárosi Ferences-kolostorban működő zeneiskolába jártam. Mivel étkezdénk nem volt, itt ebédeltünk az Ady-Șincai Líceumban. Már akkor, kisdiákként nagyon megszerettem ezt a helyet. A hírre, hogy újraindul a kollégium, rögtön jöttem Kolozsvárra. Persze naivan hittük az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter ígéretét, hogy őszire visszakapjuk a Farkas utcai főépületet. Szeptemberre már minden megváltozott, a májusban tett ígéretről megfeledkeztek, a Șincai Líceum lelakatolta a kaput. 1990 október elsején a Farkas utcai templomban gyűlt össze az újrainduló Kolozsvári Református Kollégium négy IX., két X. és két XI. osztálya. Sem iskolaépület, sem bennlakás nem volt: a szülők és a pedagógusok tanácstalanul vártak. Csiha püspök úr kiállt a belvárosi gyülekezet elé, és a segítségüket kérte: még aznap valamennyi vidéki diákot befogadták a hívek, mindenkinek lett szállása és ellátása. Csiha Kálmán felesége, Emese néni hat gyerekről gondoskodott, főzött, mosott rájuk. Amikor a tanfelügyelőségen látták, hogy nem tágítunk, a Györgyfalvi negyedbeli 16-os iskolában adtak négy termet. Az iskola indulását végül is jóváhagyták a hatóságok, de a tanárok csak 1991 februárjában kaptak először fizetést. Nehéz időszak volt, a tanárok egymást váltották a katedrán: a magyart például első évben hét tanár tanította...
– Mi lett az 1990 tavaszán tett hivatalos ígéretekből?
– A kollégium főépületébe 12 év múlva költözhettünk be. Az egyházkerület papíron ugyan hamarabb visszakapta az ingatlant, mégsem vehettük birtokba, mert Gheorghe Funar polgármester az épületeket használó Șincai Líceum igazgatójával bíróságon támadta meg a restitúciót. Az állam teljes egészében visszaszolgáltatta a kollégium ingatlanjait, mindazt, ami a Farkas utca 16. szám alatti telekkönyvi kivonaton szerepelt. A városvezetés ezt elfogadhatatlannak tartotta. A Șincai bíróságon kérte, hogy az addigi egységes birtoklevelet osszák ketté. A bíróság sokat nem morfondírozott, és meghozta döntését: az évszázadokon át a Református Kollégium által birtokolt telket megosztotta a kommunizmus éveiben ide telepített Șincai Líceummal. Senkit nem zavart, hogy ez jogállamban elképzelhetetlen döntés, tehát másodszor is kisajátították az egyház vagyonát. Tizenkét év után, 2002 karácsonya előtt vehettük birtokba a kollégium Farkas utcai főépületét. Az egykori hatalmas telekből parányi udvart választottak le számunkra, még a tornaterem használatát is megtiltották. De bármennyire is fájdalmas volt az újbóli kisajátítás, örültünk, hogy végre van saját épületünk. Ma az óvodai, elemis, gimnáziumi és líceumi osztályokkal teljes a kép: a több mint 500 diák épp, hogy elfér az épületben. Kérdés, hogy az egykori hatalmas vagyonból visszakapunk-e legalább még egy épületet?
– Egyházi berkekben úgy tartják, hogy a kolozsvári Református Kollégium vezet az erdélyi református kollégiumok között. Ha van ilyen rangsor, ez mit jelent ön számára?
– Az elmúlt két évtizedben a körülményekhez képest kiváló eredményeket értünk el. Tudom, hogy a rangsorban előkelő helyen van a székelyudvarhelyi református kollégium is, de bizonyára ők sem tudják elképzelni, mit jelentett itt, Kolozsváron a Funar-korszak egy évtizede alatt magyar oktatási intézményt működtetni és fenntartani. Amikor mi voltunk a városvezetés fekete báránya, örültünk, ha a tanárok megkaphatták fizetésüket, a polgármesteri hivataltól anyagi támogatás nem érkezett. Ma más világot élünk, de akkor is, most is dolgozunk. Ha egy iskolában a pedagógusok végzik a munkájukat, annak eredményei vannak. Nem csak az érettségi statisztikákban, hanem minden más területen. Egy iskola stabilitását a kiváló óvónői, tanítónői és tanári gárdája biztosítja.
– A kolozsvári kollégiumot sokan a kórusával azonosítják, éneklő diákjaival több országba eljutott már, díjakat nyert. Zenepedagógus számára ez az igazi elégtétel?
– Van egy vicces mondás: ha valaki nem jó tanárnak, tedd meg tanfelügyelőnek. Ha annak sem jó, tedd meg igazgatónak, és ha igazgató lesz, szakemberként tönkretetted. Nem az én tisztem véleményt mondani arról, hogy milyen igazgató vagyok, de azt bizton állítom, hogy mindig igyekeztem jó zenetanár, jó pedagógus, jó kórusvezető lenni. A romániai középiskolák országos kórusversenyén, Bukarestben tavaly egy romániai magyar iskolakórus számára elérhető legmagasabb díjazást, a második helyet értük el. Az igazi élmény mégis a fennállásunk óta megtartott mintegy ötszáz önálló koncert Erdélyben, Magyarországon, és szerte a nagyvilágban: jártunk az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, többször Németországban, és a Kárpát-medence több államában. Iskolai kórus lévén folytonos újrakezdés ez. Kodálynak igaza volt: a hallást fantasztikusan lehet fejleszteni. Munkámnak ez a felismerése elsősorban azon diákok számára jelenthet életre szóló élményt, akikben sikerült legyőznöm az önbizalomhiányt, hogy érdemes és kell is énekelni.
Dr. Székely Árpád
1958-ban Tordaszentmihályon született, a kolozsvári zenelíceumban érettségizett. 1982-ben szerzett diplomát a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban. A petrozsényi zeneiskolában tanított kilenc éven át, 1990 novemberétől az újrainduló kolozsvári Református Kollégium igazgatója. Doktori disszertációját 2005-ben védte meg. Az erdélyi magyar egyházi kollégiumok iskolaigazgatói között ő az egyedüli, aki a rendszerváltás óta tölti be a tisztséget. Számos egyházi bizottság tagja. Az egyházi oktatásról több szakcikke és társszerzésben több szakkönyve is megjelent.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),