A Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár /Nagyvárad/ névadójának tiszteletére szervezett ünnepségek keretében az intézmény munkatársai a magyarországi Békés megye könyvtárosait látták vendégül. A békéscsabai és a nagyváradi könyvtár négyéves gyümölcsöző kapcsolatra tekinthet vissza. A mostani találkozón a magyarországi könyvtárrendszer struktúráját szeretnék megismerni, s a megszerzett ismereteket Nagyváradon is kamatoztatni. Ebben jelentős segítségre számítanak dr. Ambrus Zoltántól, a békéscsabai könyvtár igazgatójától, aki a Könyvtárosok Magyarországi Szövetségének elnöke is. /Pásztai András: Kapcsolatépítés a könyvtárünnepen. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 10./

"Ápr. 26-án nyílt Balajti Károly kisgrafikai tárlata Nagyváradon, a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtárban. A több mint száz munkát számláló anyag a nagyváradi közkönyvtár, a Romániai Ex Libris Társaság Nagyváradi Szervezete és a Zilahi Múzeum közös munkája nyomán került előbb a zilahi, most pedig a nagyváradi közönség elé. Húszéves múltra tekint vissza Balajti Károly kisgrafika iránti vonzódása. /Ex librisek zilahi alkotója. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 27./"

"Békéscsaba Városi Könyvtára több mint háromezer magyar nyelvű könyvet ajándékozott a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtárnak /Nagyvárad/. Az adomány a könyvtár hamarosan megnyíló biharpüspöki részlegének polcaira kerül. A nagyváradi könyvtár épületét a közeljövőben át kell adni az jogos tulajdonosának, a görög katolikus egyháznak. A fiókkönyvtárak megnyitása a készlet- elhelyezési gondokon segít. /Pásztai András: Magyar könyvek Békéscsabáról. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 19./"

"Nagyváradon Kultúrák párbeszéde címmel tartottak szimpóziumot a Iosif Vulcan Emlékmúzeumban a Bihar megyei Gheorghe Sincai Könyvtár, a budapesti Román Társaság és a Magyar Írószövetség. Az együttműködésről írásos megállapodás is született. Az egyezmény keretében három hónap múlva Budapesten rendezik meg a Kultúrák párbeszédét. Nagyváradon a Iosif Vulcan Múzeum vezetője beszélt a névadó munkásságáról, Ady Endre és Octavian Goga barátságáról, valamint a Familia folyóiratról. A budapesti Román Társaság elnöke a két írószövetség kapcsolatáról értekezett hangsúlyozva, hogy az író feladata közelebb hozni egymáshoz a különböző népeket és hogy Trianon törte meg a román és magyar nép egymás iránti érdeklődését. /(Balla Tünde): Szimpózium a román és magyar kultúráról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./ "

Bihar megye magyarok lakta területein mintegy 20 vidéki könyvtárat találni, a bibliotékák fele azonban csak névlegesen létezik: a kis falvakban a s hideg kultúrházakban lassan szétmállik a papír, a polcokon Ceausescu, Marx és Engels művei is sorakoznak. A községi önkormányzatok nem tudják a könyvtáros fizetését kigazdálkodni és alkalmazni, nincs aki újrakatalogizálja a könyveket. Hegyközcsatáron viszont felleltározták a könyvtár javait, félállásban könyvtárost alkalmaztak. Betegnyugdíjasok, idősek iskolások viszonylag rendszeres látogatói a bibliotékának. Télen viszont a cserépkályhába nem mindig jut fa. A 18 ezer kötetnek alig több mint fele használható. háromszor kapott pályázaton nyert könyvet a megyei könyvtártól, vásárolni azonban egyet sem tudott, az önkormányzatnak nincs rá pénze. A községi önkormányzatok hatáskörébe tartozna működtetni a művelődési intézményeket, könyvtárost alkalmazni, , a helyi tanácsoknak azonban nincs pénzük, képzett művelődésszervezők sincsenek vidéken, mutatott rá a problémára Tavaszi Hajnal, a Bihar megyei Gheorghe Sincai Könyvtár módszertani részlegének vezetője. A rendszerváltás óta magyarországi testvértelepülések könyvtárai, a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Duna Televízió igyekszik anyanyelvi irodalmat eljuttatni Erdélybe, ez azonban tűzoltás. 1989 óta az első két könyvtáros generáció most röppent ki az egyetemről Kolozsváron és Nagyváradon, egy magyar szakembert a megyei könyvtárba, egyet pedig a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárába sikerült alkalmazni. A Bihar megyei könyvtár rehabilitációs programot indított a könyvállomány konzerválására, a könyvtárhelyiségeket és a könyveket fertőtlenítették, de a lemaradás óriási. Bihar megyében idén 4,5 millió lejt fordítanak a vidéki magyar könyvtárak állományának felújítására. Nagyváradon kívül több nagyobb bihari városban, Nagyszalontán, Margittán, Élesden, Érmihályfalván, Székelyhídon és néhány tehetősebb községben létezik használható könyvtár. Székelyhídon 30 ezer kötetes a könyvtár. Hogy meg tudták tartani olvasóikat, azt testvértelepülésük, Létavértes könyvtárának köszönhetik, ahonnan rendszeresen könyvszállítmányok futnak be, ily módon sok érdekes, új kiadvány eljut Székelyhídra is. /Balla Tünde: Haldokló betűk a kulcsra zárt ajtók mögött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Az utóbbi időben folyamatosan nőtt Nagyváradon a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár magyar nyelvű köteteinek száma, s további gyarapodásra lehet számítani, tájékoztatott Tavaszi Hajnal könyvtáros. Az állomány gazdagodása egyrészt annak tulajdonítható, hogy a Bihar Megyei Tanácstól könyvvásárlásra kapott összegek 20-25 százalékát három éve magyar könyvek vásárlására fordíthatják. Ez a pénz nem sok, de eddig ennyi sem volt. Emellett magánszemélyek felajánlásai révén bővül az állomány, s tavaly a Duna Televíziótól is kaptak könyveket. /Gálovits Zoltán: Rgyre több a magyar nyelvű könyv a megyei könyvtárban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./

Két héten belül jelentős összeget, mintegy 25 milliárd régi lejt utal ki a minisztérium a nagyváradi Kőrösvidéki Múzeum átköltöztetésére és az új székhely épületének felújítására, jelentette be Nagyváradon Adrian Iorgulescu tárcavezető. A közgyűjteménynek el kell elhagynia a hetvenes évek óta székhelyéül szolgáló római katolikus püspöki palotát, hogy azt a katolikus egyház jogerős bírósági ítélet nyomán visszakapta. Hasonló a helyzet a Bihar megyei könyvtárral is, amely a görög katolikus püspöki palotában működött, és amely szintén a kiürített laktanyakomplexum egyik épületében kap helyet. /Balogh Levente: Milliárdok az új múzeumnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

A Várad folyóirat és a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár vendége volt hét végén Nagyváradon a magyarországi Závada Pál író. Az est házigazdája Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, valamint Kőrössi P. József váradi származású, Magyarországon élő író, szerkesztő volt. A könyvtár és a Várad folyóirat szeretne hagyományt teremteni az ilyen irodalmi estekből. /Both Abigél: A hűség írója – hűtlenül. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./

Média-különkiadással folytatódik a Várad folyóirat és a Bihar Megyei Könyvtár Törzsasztal sorozata: május 25-én Nagyváradon Vörös T. Károllyal, a Népszabadság napilap főszerkesztőjével beszélget Kőrössi P. József /Budapest/ és Szűcs László, a Várad főszerkesztője. /Törzsasztal VTK-val. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész lesz a vendége június 22-én Nagyváradon a Várad folyóirat és a Bihar Megyei Könyvtár évadzáró Törzsasztal-estjének. A Törzsasztalnak eddig olyan vendégei voltak, mint Konrád György, Závada Pál, Spiró György, Vámos Miklós írók, illetve Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője. /Both Abigél: Esterházy és Dés Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Erdély egyik legmodernebb könyvtárépületének bizonyulhat a nagyváradi Gheorghe Sincai Bihar Megyei Könyvtár új székhelye, melynek ünnepélyes megnyitóját október 25-én tartják. A könyvtárat ultramodern elektronikai felszereléssel is berendezték. Az igazgató sajnálattal említette, hogy bár a 300 ezer kötetes közgyűjtemény jelentős részét a magyar könyvek teszik ki, a magyar ajkú olvasók aránya még a 10 százalékot sem éri el. /Korszerű könyvtárépületet avatnak Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Nagyváradon nem folyik kivizsgálás a megyei könyvtár, a filharmónia és a gyermekvédelmi igazgatóság vezetői ellen. Tévesnek bizonyult a Bihar megyei napilapok és internetes portálok információja, miszerint leváltják a megyei tanács hatáskörébe tartozó három közintézmény vezetőjét. A sajtóhírek szerint Traian Stef, a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatója, Sarkady Zsolt, a Nagyváradi Filharmónia menedzser-igazgatója, illetve Koncsek Zita, a Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője szerepel Radu Tarle újdonsült tanácselnök „feketelistáján”. Az elöljárókat nem váltják le, hanem az intézmények tevékenységét felülvizsgálják. Sarkady Zsolt kifejtette, lejárató kampány indult ellene. Sarkady menedzseri tevékenységét májusban jónak értékelték, júliusban a számvevőszék átvizsgálta az intézmény pénzügyeit, így az igazgató nyugodtan várja az esetleges megyei tanácsi meghallgatást. Koncsek Zita is cáfolta az elbocsátásáról terjengő híreket. „Nem folyik vizsgálat a könyvtárban, értesítést sem kaptunk arról, hogy ilyesmi következne” – nyilatkozta Tavaszi Hajnal, a téka igazgatóhelyettese. Szerinte a nemzetiségi kártyát próbálják kijátszani, azért vádolták meg az igazgatót románellenes tevékenységgel. /Fried Noémi Lujza: Cáfolt politikai tisztogatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

A néhány napja megjelent Nyilvános tiltakozás című közleményt, a Daniel Vighi temesvári író, újságíró kezdeményezését, amelyben Traian Stef, a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának a könyvtár éléről való feltételezett menesztése ellen tiltakozott, mintegy 63 író, irodalomkritikus, történész, és képzőművész írta alá A közlemény szerint Stef „hibája” az, hogy a könyvtár igazgatójaként olyan irodalmi rendezvényeknek adott helyet – a budapesti Noran Kiadó közvetítésével – amelyeknek meghívottjai Esterházy Péter, Konrád György, Spiró György, Bodor Ádám, Závada Pál, Ágoston Vilmos, Hubay Miklós, valamennyi nemzetközi hírnévnek örvendő író. „Emiatt – írja a közlemény – a Bihar Megyei Tanács útilaput kötne Traian Stef talpára, azzal vádolva őt, hogy »románellenes árnyalatú magyar kulturális rendezvényeket támogatott«. Az aláírás-listán nem csupán Romániában élő értelmiségiek neve szerepel, hanem Ausztrália, Németország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Lengyelország, Svájc is jelen van egy-két név erejéig, de a legtöbb szignó mégiscsak romániaiaktól érkezett. Íme a szöveg: „ A románellenesség és a »nem adjuk el az országot« szlogen jegyében időnként felélednek a Ceausescu-féle kulturális fasizmus idejéből örökölt primitív és képzelőerő-hiányos támadások, amelyek újabban Traian Stef ellen irányulnak”. A közleményt küldő feladó, Daniel Vighi ugyanakkor megjegyzi levelében: „Íme, ismét egy eset, amikor a nacionalizmust politikai ürügyként használják fel egy sikeres menedzser és kultúrember leváltására, a nagyváradi politikai klientúra érdekében. ”Kiderül a Nyilvános tiltakozás szövegéből, hogy Traian Stef „csupa hazagyűlöletből olyan nagyszerű antológiát állított össze”, amelyben tíz kortárs román novellista, a nyolcvanas nemzedék tagjainak művei olvashatók magyar nyelvű fordításban, a kötet a már említett Noran Kiadónál jelent meg, Esterházy Péter előszavával. „A budapesti Ünnepi Könyvhéten az antológiát Konrád György mutatta be, a könyvvásár egyik legfontosabb eseményeként számon tartva” –, zárul a közlemény. A listán olyan neveket találhatók, mint például: Horia Roman Patapievici, Vladimir Tismaneanu, Andrei Oisteanu, Ioan T. Morar, Ioan Grosan, Nicolae Prelipceanu, Dumitru Tepeneag, vagy Anamaria Beligan, Carmen Musat, Ovidiu Pecican stb. – Traian Stef még a helyén van. /Köllő Katalin: Civil kurázsi. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

A magyar és román oktatási tárca által aláírandó nyilatkozat ajánlása szerint a romániai és a magyarországi oktatási intézményekben kibocsátott érettségi és egyetemi diplomákat, mesteri és doktori fokozatokat automatikusan kölcsönösen elismerik a két ország illetékesei. Román és magyar értelmiségiek fordultak nyílt levélben Calin Popescu-Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökhöz a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának menesztése ügyében. Aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy lejárató hadjárat folyik Traian Stef író, az intézmény vezetője ellen azért, mert számos olyan rendezvénynek is teret engedett, ahol részt vettek a magyar és a román irodalom ismert alakjai. Az aláírók közt szerepel Gabriel Andreescu, Smaranda Enache, Vladimir Tismaneanu, Ágoston Hugó, Bakk Miklós és Konrád György is. A magyar kormány évente milliárd forintos nagyságrendű összegekkel támogatja a két egyetemet /a Partiumi Keresztény Egyetemet és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet/. A román kormányilletékesek ígérete szerint a PKE az akkreditálást követően kaphat pénzügyi támogatást a kabinettől. Levélben kérte a Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége a román–magyar együttes kormányülés résztvevőit, hogy tűzzék az összejövetel napirendjére az erdélyi, illetve partiumi magyar magánegyetemi rendszer román költségvetési támogatását. Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtóirodája közleményében hangsúlyozza: a törvény adta keretek kihasználásával immár lehetőség nyílhat arra, hogy az anyaországi költségvetési támogatás mellett az akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásban is részesüljön. /Bogdán Tibor Román–magyar diplomaelismerés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Nagyvárad eddig a viszonylagos etnikai nyugalom szigete volt, ahol nem történhetnek meg a marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmárnémeti incidensekhez hasonló szembenállások a magyar és a román közösségek között. A mesterségesen román többségűvé tett Nagyváradról, Ady Endre városából nyugtalanító hírek érkeztek. Előzmények voltak, kemény harcot kellett vívnia a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy elkobzott tulajdonának egy részét visszaszerezhesse. A református püspökségnek is évekig kellett küzdenie egykori székháza visszaszerzéséért, hogy berendezhessék a partiumi magyarság keresztény egyetemét. Gáncsoskodások tovább tartottak a főiskola állami hitelesítésének késleltetésétől a református egyház által újraalakított líceum vegzálásáig, sportpályájának elkobzásáig. Újabban két dolog borzolja a nagyváradi kedélyeket. Az ortodox egyház magának vindikálja az Ady Endre Múzeum épületét. A másik: Traian Stefet, a Bihar Megyei Könyvtár román nemzetiségű igazgatóját azért váltották le, mert ,,igazolatlanul" hiányzott. A munkatársak jól tudják, hogy franciaországi tapasztalatcserén járt néhány kollégájával. Traian Stef igazi ,,bűne" az volt, hogy magyarországi írókat is meghívott az intézménybe: Konrád Györgyöt és másokat. /Magyari Lajos: Nagyvárad nyugalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

Tiltakozást helyezett kilátásba a Gheorghe Sincai Bihar Megyei Könyvtár, illetve a Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szakszervezete a két intézmény magyar elöljárója, Tavaszi Hajnal és Koncsek Vadnai Zita ellen. Tavaszi Hajnalt, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesét azzal vádolja a téka szakszervezete: lejáratja az intézményt azáltal, hogy Traian Stef menesztett könyvtárigazgatóval közösen különböző hazai és európai fórumoknál tiltakozik. Koncsek Vadnai Zita igazgatót a szakszervezet azzal vádolja, hogy csak saját szimpatizánsainak osztott prémiumot, és diktatórikus rendszert vezetett be az igazgatóságon. A két intézményvezető cáfolta a vádakat. Traian Stefet augusztusban menesztette Radu Tarle megyei tanácselnök azzal az indokkal, hogy elkülönített 10 ezer eurót az intézmény költségvetéséből egy franciaországi körútra. Stef azt állította, lemondatásának az az oka, hogy számos magyar írót meghívott a Várad irodalmi lappal közösen szervezett Törzsasztal című író-olvasó találkozókra. A volt könyvtárigazgató mellett a Pro Európa Liga is kiállt, és számos romániai és magyarországi értelmiségi levélben fordult a két ország kormányfőjéhez, hogy a közös kormányülésen tűzzék napirendre a kérdést. Tavaszi Hajnal elmondta, tizenegy napja betegszabadságon van, most megy vissza munkahelyére. Hozzátette, a könyvtár jól működő, jól felszerelt intézmény. Elmondta, egy jövő heti magyarországi könyvtárostalálkozóra készül, ahol arról tart majd előadást, hogyan működnek a külkapcsolatok a romániai könyvtárakban. Tavaszi Hajnal nem kívánta kommentálni, hogy nemrég panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Bihoreanul hetilapban vele kapcsolatosan megjelent cikkek ügyében. A szakszervezete sztrájkot is kilátásba helyezett, hogy leváltsák tisztségéből Koncsek Vadnai Zita igazgatót és helyetteseit. A szakszervezet egyetlen célja „idegileg kikészíteni a vezetőséget”, közölte Koncsek Vadnai Zita. Az 1600 alkalmazott közül a gondozók munkáját koordináló személyzet tagjainak, 200 alkalmazottnak ítéltek meg prémiumot az ételjegyek helyett, mivel a gondozók más jellegű juttatásokban részesültek, indokolta a korábbi döntést az igazgató. /Pap Melinda: Bírált nagyváradi vezetők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A parasztság és a kommunizmus című kiállítás záróünnepségét tartották meg szeptember 3-ám Nagyváradon, a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtárban. Jelen volt a két projektvezető, Ana Blandiana Herder-díjas író, költő és Romulus Rusan. Dokumentumok, fotográfiák tanúskodnak a komor múltról: az erőszakos kollektivizálásról, a deportálásokról és bebörtönzésekről. A falvakban emberek ezreit forgatták ki vagyonukból, semmizték ki őket, tettek földönfutóvá a vörös terror idején. Voltak, akiket munkaszolgálatba hurcoltak el, másokat tömlöcbe vetettek vagy meggyilkoltak. A kiállításon az egyik pannó térképe azt ábrázolja például, hogy 1949-1962 között Romániában hol történtek parasztfelkelések. Romulus Rusan több mint tízéves kutatómunkájának eredménye ez a tárlat. A kommunizmus idején több száz parasztlázadás volt szerte az országban. Több százezer embert ítéltek el, hurcoltak meg a bíróságon. A vándorkiállítás következő színhelye Arad lesz, aztán Temesváron mutatják be az anyagot. /Tóth Hajnal: A kommunizmus áldozatai a parasztság körében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 4./

November 18-án a nagyváradi Kiss Stúdió Színházban emlékeztek F. Diósszilágyi Ibolyára. Az emlékműsorra a Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében került sor. A műsor vezetője Kiss Törék Ildikó volt, aki F. Márton Erzsébet és Varga Vilmos színművészekkel egyetemben felolvastak F. Diósszilágyi Ibolya műveiből. A jelenlevőkkel Tavaszi Hajnal a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár szakmai aligazgatója és Pető Csilla RMDSZ-es parlamenti képviselő osztották meg Diósszilágyi Ibolyához kapcsolódó emlékeiket. Elhangzott többek között az, hogy az írónő Makóról származott, és a nagyváradi orvostársadalom egyik tagja volt. Az írónő számára az újságírás igazi élményt jelentett, és ő volt az, aki behatóan kutatta Juhász Gyula nagyváradi életét továbbá érdemeket szerzett Nagyvárad monográfiájának újraírásában is. F. Diósszilágyi Ibolya korszakokat köt össze a magyar irodalomban, fontos alakja ő a régi Nagyváradnak, mondta az alkotóról Tavaszi Hajnal. /Emlékezés egy íróra. = erdon. ro, nov. 18./

Magyar könyvtár létrehozását javasolja az EMI
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményzett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron.
Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István az EMI váradi elnöke számolt be tegnap a sajtónak. Elmondta, hogy a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve, odabent azonban már az irodahelységeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű formanyomtatványok sincsenek. Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta azt is, hogy 2009-ben hétezer kötetet szerzett be könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245.
Ezek az adatok nem foglalják magukban a Mózes Károly adommányt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1378 beszerzett hanganyag között egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 film közül csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az intézményt. Erre reagálva Csomortányi kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.” Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az új váradi közkönyvtárra a Kulturális Minisztériumtól, a helyi költségvetésből a magyar államtól, és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni.
Pap István
erdon.ro

Magyar könyvtárat akar az EMI
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményezett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron
Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István, az EMI váradu elnöke számolt be tegnap. Elmondta: a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve odabent azonban már az irodahelyiségeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű nyomtatványok sincsenek.
Adatok
Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta, 2009-nem hétezer kötetet szerzett be a könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245. Ezek az adatok nem magukba foglalják a Mózes Károly adományt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1878 beszerzett hanganyag közül egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 filmből csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az állományt. Erre Csomortányi István kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.”
Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az intézmény Szenczi Kertész Ábrahámról kapná a nevét, az EMI nevét. Az új váradi közkönyvtárra a kulturális minisztériumtól, a helyi költségvetésből, a magyar államtól és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni.
Pap István, Bihari Napló (Nagyvárad)

Irodalmak közötti párbeszéd
Nagyvárad – Dr. Farkas Jenő marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő irodalomtörténész két kötetét mutatták be szerda délután a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtárban.
Szerda délután a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtárban mutatták be Dr. Farkas Jenő irodalomtörténész, egyetemi oktató, a budapesti Palmart Könyvkiadó igazgatója A Drakula és a vámpírok, valamint a Vígjátéktól az avantgárdig című kötetét. Tavaszi Hajnal, a könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, aki kifejtette, hogy egy olyan személyt üdvözölhetünk a meghívott személyébe, aki sokat tett a román és a magyar kultúra ésirodalom egymáshoz közelítése érdekében. A marosvásárhelyi születésű közíró a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanít román irodalmat. Vígjátéktól az avantgárdig című tanulmánykötetének sajátos eredetisége, hogy a román irodalomtörténetét illetve a román-magyar irodalmi kapcsolatokat három – román, magyar és francia – szemszögből vizsgálja: Alecsandri vígjátékait például a XIX. század-közepi francia-román kapcsolatok szemszögéből, míg Eminescu publicisztikáját a XIX. sz. második felének román-magyar kapcsolatai tükrében.
Vámpirmítosz, nyelvtankönyv
A Drakula és a vámpírok című kötet a napjainkban igen nagy népszerűségnek örvendő vámpírmítoszokat, illetve Vlad Ţepes alakját vizsgálja meg a szerző hiteles forrásokra támaszkodva. A két kötetet Dr. Florin Cioban, a Nagyváradi Állami Egyetem oktatója is méltatta, aki arra világított rá, hogy a közművelődésben jelen levő román-magyar etnikai ellentéteket is áthatja a politika, úgy a 19. század végén, mint napjainkban. A szerzőelmondta, hogy olyan témák foglalkoztatják, melyekkel a történetírók, irodalomtörténészek nem foglalkoznak. Azt is megtudhattuk, hogy jelenleg román nyelvtankönyveket szerkeszt magyar anyanyelvűek számára. „Aki megtanulja a másik nyelvét, az közelebb kerül a másik nép lelkiségéhez” – mondta Farkas Jenő.
Mészáros Tímea, erdon.ro

Félnehéz fegyverekkel gyakorlatoznak a sepsiszentgyörgyi lőtéren
Antal Árpád polgármester közölte, amennyiben a város területén működő katonai lőteret nem költöztetik el, nemzetközi fórumokhoz fordul, és a NATO katonai szövetség figyelmét is felhívja arra, hogy az aggódó helybeliek a létesítmény felszámolását kérik.
Az elmúlt napokban ágyúdörrenéshez hasonló robajokra lettek figyelmesek Sepsiszentgyörgy lakói, a szokatlanul zajos katonai gyakorlatozás a környező településeken is hallatszott. Antal Árpád polgármester csütörtökön közölte, amennyiben a város területén működő katonai lőteret nem költöztetik el, nemzetközi fórumokhoz fordul, és a NATO katonai szövetség figyelmét is felhívja arra, hogy az aggódó helybeliek a létesítmény felszámolását kérik.
Semmibe vett közösségi akarat
A két temető szomszédságában található lőtér elköltöztetését már évek óta követeli a közösség. Mint ismert, a hónap elején a lőtérről kilőtt golyó egy árkosi telekre tévedt, és egy férfi közelében húzott el. Az üggyel már a katonai ügyészség is foglalkozik, érdemi döntés azonban egyelőre nem született. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, felháborítónak tartja, hogy a hadsereg semmibe veszi a közösség érdekeit, akaratát. Tavaly több mint ötezer sepsiszentgyörgyi polgár nyomatékosította aláírásával az önkormányzat követelését, hogy a katonaság adja át a városnak a 70 hektáros lőteret. Ugyanakkor a magyar történelmi egyházak és az ortodox egyház is írásban jelezte, hogy szükség van a lőtér melletti köztemető bővítésére, ám ezt a tervet csak a katonai létesítmény felszámolásával lehet kivitelezni. A beadványokat azonban válasz nélkül hagyta a katonaság.
Területcserét kérnek a védelmi tárcától
Antal Árpád az elmúlt év végén nem írta alá a lőtér működési engedélyét, arra hivatkozva, hogy az akadályozza a város fejlesztését, mert a védelmi övezetében nem lehet építkezni, másrészt a gyakorlatozás zavarja a lakókat. Márciusban a védelmi minisztérium jelezte, hogy hajlandó elcserélni a lőtér területét hasonló célokra használható ingatlanra. Az egyeztetések során három hónapos határidőt szabtak meg, amíg az önkormányzat keres egy megfelelő, 70 hektáros területet. Antal Árpád elmondta, a három hónapos határidő néhány hét múlva jár le, s amennyiben a területcsere nem történik meg, nemzetközi fórumokhoz fordul. A védelmi minisztérium a Kovászna megyei katonasági területek elenyésző hányadát adná át az önkormányzatoknak. Tavaly felajánlották, hogy a bodoki katonai egység területét és a sepsiszentgyörgyi vasút melletti kis lőtér mintegy négyhektáros területét adnák át a két település önkormányzatának.
A minisztérium képviselői feltételeket is szabtak: a bodoki területre kormányzati támogatással szociális otthont, a sepsiszentgyörgyi telekre pedig ANL-s tömbházakat építtetnének. Mindkét létesítményből a hadsereg mintegy 30 százalékos részt kért, a bodoki otthonban nyugalomba vonult katonákat helyeznének el, míg a tömbházakban fiatal katonák lelnének otthonra.
Antal Attila csíkszeredai alpolgármester szerint a csíkzsögödi közbirtokosság egyik erdős területe a katonai bázis szomszédságában van, ami majdhogynem használhatatlan az oda kilőtt golyók miatt. „A katonaság rendszeresen küld közleményt a betervezett lőgyakorlatok időpontjáról és helyszínéről, így ha nem is veszélytelen a tevékenység, legalább értesítenek róla” – mondta Antal. A közleményeket a városháza továbbítja a helyi sajtónak, akik mint közérdekű közleményt ismertetik a lakókkal. Az alpolgármester ezúton is felhívja a lakosság figyelmét, kerüljék a Szécseny-patak körüli területeket.
Nem példa nélküli egyébként, hogy egy egykori katonai létesítmény önkormányzati tulajdonba kerüljön: Nagyváradon az egykori laktanyakomplexum a korábban ott elszállásolt katonai alakulat felszámolása nyomán felszabadult, ezért a megyei önkormányzat benyújtotta az igényét az ott álló épületekre.
A védelmi minisztérium belement a tranzakcióba, így az önkormányzat több ingatlant felújított, és ezekben kapott helyet, több, a jogos tulajdonosa által visszakapott épületből kiköltözni kényszerülő művelődési intézmény is, például a megyei könyvtár, a körösvidéki múzeum, a munkaügyi hivatal, de a Nagyváradi Egyetem több kara is az egykori laktanyaépületekben talált új otthonra. Emellett a középkori várból is kiköltözött a katonai alakulat, így az turisztikai látványosságként működik a továbbiakban. Mint ismeretes, az aradi önkormányzat 20 év után tudta visszaszerezni a helyi várat a védelmi minisztériumtól, a kormány erről tavaly novemberben hozott döntést.
Balogh Levente, Bíró Blanka, Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Emlékezés egy íróra
Pénteken délután a nagyváradi Kiss Stúdió Színházban elékeztek F. Diósszilágyi Ibolyára. Az emlékműsorra a Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében került sor.
A műsor vezetője Kiss Törék Ildikó volt, aki F. Márton Erzsébet és Varga Vilmos színművészekkel egyetemben felolvastak F Diósszilágyi Ibolya műveiből. A jelenlevőkkel Tavaszi Hajnal a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár szakmai aligazgatója és Pető Csilla RMDSZ-es parlamenti képviselő osztották meg Diósszilágyi Ibolyához kapcsolódó emlékeiket. Elhangzott többek között az, hogy az írónó Makóról származott, és a nagyváradi orvostársadalom egyik tagja volt. Az írónő számára az újságírás igazi élményt jelentett, és ő volt az, aki behatóan kutatta Juhász Gyula nagyváradi életét továbbá érdemeket szerzett Nagyvárad monográfiájának újraírásában is. F. Diósszilágyi Ibolya korszakokat köt össze a magyar irodalomban, fontos alakja ő a régi Nagyváradra, mondta az alkotóról Tavaszi Hajnal.
F. Diósszilágyi Ibolya /Makó, 1918. augusztus20. – Nagyvárad, 2006. febr. 2./ erdon.ro

Új magyar nyelvű könyvek a Șincai-ban
Közel kétezer új könyvvel bővült a Gheorghe Șincai Bihar Megyei Könyvtár magyar nyelvű könyvállománya.
A nagyváradi székhelyű Gheorghe Șincai Bihar Megyei Könyvtár két pénzforrásból is vásárolt magyar nyelvű könyveket ebben az évben. Tavaszi Hajnal, a könyvtár aligazgatója tájékoztatott arról, hogy a könyvvásárlás a könyvtárban sajnos meglehetősen esetleges, mert sosem lehet pontosan tudni, mikor érkeznek meg azok a pénzösszegek, amelyekből könyveket lehet vásárolni. Ez alól kivételt jelent a Márai-program, mely immár két éve az egyetlen biztos könyvvásárlási forrása az intézménynek. Tavaszi Hajnal elárulta, hogy a program keretében a könyvtár az idén négyszázezer forintnyi összeget kapott, ebből a pénzből 217 könyvet vásároltak, amelyek már hozzáférhetők a magyar, illetve magyarul tudó olvasók számára. Tavaszi Hajnal a továbbiakban elárulta, hogy a Bihar Megyei Tanácstól egy akkora összeget kapott könyvvásárlásra a könyvtár, amire már évtizedek óta nem volt példa. A kapott összegből hatvanezer lej értékben magyar nyelvű könyveket vettek, összesen ezerhétszáz darabot. Ezeknek a könyveknek a bevezetése jelenleg zajlik, és május végére az összes új kötet hozzáférhető lesz az érdeklődők számára.
Bővülő szakirodalom
„Mivel a magyar nyelvű könyvállomány eléggé hiányos volt, ezért megpróbáltuk meghozatni azokat a könyveket, amelyekkel a törzsállományunkat is építenénk, de valamelyest formálnák az olvasóközönség ízlését is. A szépirodalmi és gyermekkönyvek mellett a háttérbibliográfiákat próbáltuk beszerezni főleg a szociológia, a történelem, a magyarságtudomány, a pszichológia, a filozófia stb. szakterületekről, hogy a magyarul kutatni vágyókat is fogadni tudjuk itt a könyvtárban.” Kérdéseinkre válaszolva Tavaszi Hajnal elmondta, hogy a beszerzett kiadványok nem csak olvasóteremben lesznek hozzáférhetők, hanem kikölcsönözhetők is lesznek. Megtudtuk, hogy ezzel a vásárlással együtt jelenleg mintegy kétszázezer magyar nyelvű kiadvánnyal rendelkezik a Gheorghe Șincai megyei könyvtár.
Pap István
erdon.ro,

Koncertsorozat zárása a Vigadóban
Gálakoncerttel ért véget szombaton este a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje című koncertsorozat 2014-es idénye. A Pesti Vigadóban tartott eseményen nagyváradi küldöttség is részt vett.
A 2001 óta élő sorozat 2007-ben vette fel jelenlegi elnevezését, és ebben az évben már Nagyvárad is bekapcsolódott a nemzetet zenével, énekkel, tánccal összekötő “láncba”: október 28-án a színházban a Nagyvárad Táncegyüttes, a Misztrál együttes, illetve Pál István Szalonna és Bandája produkcióit láthatta a közönség (lásd. BN, október 30.). A koncertsorozat további állomásai voltak Királyhelmec (Szlovákia), Lendva (Szlovénia), Beregszász (Ukrajna) és Magyarkanizsa (Szerbia). A külhoni helyszínek delegációi is meghívást kaptak a Pesti Vigadóban szombaton este tartott, az idei sorozatot záró gálakoncertre, melyen Böszörményi Gergely főszervező-koncertigazgató és Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntötte a megjelenteket.
Nagyváradi küldöttség
A nagyváradi küldöttség tagja volt Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója, Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője és Tavaszi Hajnal, a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtár aligazgatója. Nevezettek átvehették azt a hangzóanyagokból álló adományt, melyet a szervezők minden külhoni csoportnak biztosítottak. Budapestre tartó csoportunk szombat délben megállt egy időre Szolnokon is, összekötve a kellemest a hasznossal, de hogy miért, az is kiderül az eseményről készülő exkluzív beszámolónkból, amit hamarosan közlünk.
Rencz Csaba
erdon.ro

Megemlékezés Bunyitay Vinczéről a Nagyváradi Megyei Könyvtárban
Bunyitay Vincze munkásságának ismerete nélkül a kutatók nem tudnák felderíteni a bihari települések múltját, azokat az eseményeket, melyek rányomták a bélyegüket erre a területre az idők folyamán. Elhunytának 100. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílik a tiszteletére.
Az egykori egyháztörténészek között Bunyitay Vincze (1837–1915) neve egy különleges helyet foglal el, nemcsak a magyar, hanem a román történetírásban is. A történettudomány területén szerzett érdemei nem lennének ismertek, ha más beavatottak és szakemberek nem használták volna fel a történelmi munkáit a helytörténet megismerése céljából. Bunyitay Vincze történeti munkásságának ismerete nélkül a kutatók nem tudnák felderíteni a bihari települések múltját, azokat az eseményeket, melyek rányomták a bélyegüket erre a területre az idők folyamán. Történeti munkássága ma is mérföldkőnek számít mindazok számára, akik arra vállalkoznak, hogy Bihar múltjáról írjanak. Az ő nevéhez kötődnek a következő munkák: A váradi ősszékesegyház, Nagyvárad, 1880; A nagyváradi l. sz. Székesegyház, Nagyvárad, 1880; A váradi püspökség története, Nagyvárad, 1883–1884, 3 kot.; A mai Nagyvárad megalapitása, Nagyvárad, 1885; A váradi káptalan legrégibb statutumai, Nagyvárad, 1886; Szilágymegye középkori müemlékei, Budapest, 1887; Biharmegye oláhjai es a vallás unió, Budapest, 1889.
Életrajz
1859-ben Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök bevette a nagyváradi egyházmegyébe és 1860-ban pappá szentelte. Várad-Olasziban és Békéscsabán káplánkodott. Három évig volt segédlelkész. Fábry Ignácz kassai püspök és szentjobbi apát jóvoltából elnyerte a szent-jobbi plébániát (1863–75), később bélfenyéri (1875080) plébános lett. 1872-ben a váradi püspökség adatainak gyűjtéséhez fogott, s hogy ezt könnyebben tehesse, Lipovniczky István nagyváradi püspök könyvtárnokának nevezte ki 1879-ben. Az adatgyűjtéshez a hazai levéltárakon kívül Róma és Bécs levéltárait is két ízben felkutatta. 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. 1883-ban Lipovniczky püspök szentszéki tanácsossá nevezte ki, Őfelsége a király pedig 1888-ban tiszteletbeli, majd 1893-ban valóságos kanonokká. A kanonoki kinevezés egy új korszakot nyit Bunyitay Vincze életében, a mecénásét. Adományaiban is megmutatta szeretetét Nagyvárad iránt: 20.000 koronát adott a Bunyitay-liget létesítésére, 2000 koronát a nagyváradi Múzeum faragott kő díszajtajára. Leginkább azonban az elhanyagolt vidék segítését tűzte ki céljául. 1903-ban kisdedóvó-intézetet építtetett, aminek fenntartásáról is gondoskodott. Egykori plébániája kisdedeinek gondozásával Szent Vince leányait bízta meg. Azután megvette a szomszédos telkeket és azon új iskolaépületet emeltetett.
Áldozatkész alapító tevékenységének méltó koronája a 100.000 koronából épült újirázi katolikus templom. Nemcsak fölépíttette, hanem maga gondoskodott teljes felszereléséről is. A templomot 1912. november 1-én szentelte fel Széchényi Miklós nagyváradi püspök. Széchényi püspök, aki a leggyöngédebb figyelemmel vette körül a betegeskedő Bunyitayt 1911-ben pápai prelátusságot szerzett neki, a legutolsó napokban pedig megérkezett a híre hogy Őfelsége címzetes püspöknek nevezte ki. 1915. március 26-án este Bunyitay Vincze visszaadta lelkét Teremtőjének. Március 29-én kísérték utolsó útjára, és az Olaszi sírkertbe helyezték örök nyugalomra. (Források: Tiszántúl, 1915. március 3, p. 1-2, Bihar vármegye és Nagyvárad. Budapest, [1901])
Emlékkiállítás
Bunyitay Vincze elhunytának századik évfordulója alkalmából a Bihar megyei Gheorghe Şincai könyvtár meghívja önöket, hogy vegyenek részt a 2015. március 26-án, csütörtökön 17 órakor megnyitandó emlékkiállításon az intézmény aulájában.
Dr. Silviu Sana könyvtáros
erdon.ro

Betekintést nyerni a váradi elit világába
Nemrég a Bihar megyei levéltárban és a megyei könyvtárban kutatott források után Kulcsár Beáta, aki a budapesti MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának a tudományos segédmunkatársa, és a nagyváradi Weiszlovits/Vaiszlovich család történetét tárja fel.
Kulcsár Beáta, az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa az Erdély Online-nak kifejtette: ahogy az elnevezés is mutatja, a kutatócsoportban a vizsgálatok középpontjában a válság áll, ami azonban nemcsak természeti katasztrófa vagy gazdasági összeomlás, de személyes krízis is lehet. A kutatócsoportban az ő egyik kutatási, egyben doktori disszertációjának témája a Weiszlovits/Vaiszlovich család története, elsősorban Vaiszlovich Emil élete, pályája, melynek számos mozzanata és különösen a vége (munkatáborba került) válsághelyzetként is felfogható. Nem genealógiai kíváncsiságról van szó a részéről, célja inkább az, hogy a Weiszlovitsok gazdasági tevékenységét, a közéletben való részvételét, életmódját, mentalitását, identitását mutassa be. Nagyváradon pedig az ehhez szükséges forrásokat és szakirodalmat tárja fel. – A Weiszlovits/Vaiszlovich család 1945 előtt egy nagyon ismert család volt Váradon, több tagja sikeres üzletemberként tevékenykedett, az egyik oldalon temetkezési vállalkozókat, a másik oldalon pedig egy szállodatulajdonost találunk. A magyar és a román nyelvű források arra utalnak, hogy a két világháború között a Vaiszlovich Emil által birtokolt Fő utcai Park szálló a legnagyobb presztízsnek örvendő nagyváradi luxusszálloda volt, különc tulajdonosa pedig a város határain túl is ismert figura. Váradon a századfordulón, a századelőn nagyon sok tehetséges ember élt és dolgozott, ám míg a zsongó kulturális, szellemi életről sok mindent tudunk, addig a város élénk gazdasági életének fő szereplőiről, a sikeres vállalkozókról, azok tevékenységéről, életviteléről elég hiányos képünk van. Az is kérdésként merül fel, hogy az impériumváltást (1920) követően hogyan változott meg az életük, a pályájuk, és milyen alkalmazkodási stratégiákat választottak az új adottságok között – magyarázta Kulcsár Beáta. A célja nem pusztán az, hogy a család történetét 1944-ig terjedően megírja, hanem az is, hogy a Weiszlovitsok történetén, választásain, küzdelmein, sorsán keresztül a 1920 előtti és utáni nagyváradi elit világába, viszonyaiba, és a város történetébe is betekintést engedjen.
Forráshiány
Gondot okoz azonban, hogy családi hagyaték nem maradt fenn, és a Park szálló dokumentációját sem találta meg. Lényegében elszórt információkból, a korabeli napilapokban, a szépirodalomban és különböző levéltári dossziékban talált adatokból kell rekonstruálnia a család történetét és a róluk kialakult képet. Ugyanis mivel érdekes, különös figurái voltak Várad korabeli életének (különösen Vaiszlovich Emil), a sajtó sokat foglalkozott velük, közéleti megjelenéseikről, sikereikről és botrányaikról rendszeresen tudósítottak az újságírók. A megyei levéltár különböző fondjaiban még lehetnek rájuk vonatkozó adatok, de a levéltári dokumetumok nagy része sajnos továbbra sem kutatható. Némi segítséget jelent a számára, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot két leszármazottal, egyikük egy családfát és fényképeket bocsátott a rendelkezésére. A beszélgetések során pedig mozgósítani próbálta az emlékeket, a család idősebb tagjaitól hallott és a családi “legendárium” részét képező történeteket a Weiszlovitsokról. Ezenkívül a város idős embereivel is kereste a kapcsolatot, azokkal akik esetleg még találkozhattak a család tagjaival. Két olyan idős embert talált, akiknek személyes emlékeik, élményeik voltak Vaiszlovich Emilről. A probléma az, hogy túl későn kezdődött el a kutatás, a szemtanúk, a kortársak, a rokonság nagy része ugyanis a holokauszt és az idő múlása miatt már nincs köztünk. Mivel a szakmán belül létezik kooperáció, olyan kollégákkal is érintkezésbe lépett, akiknél a családra vonatkozóan hasznos adatokat remélt. Ilyen volt például Lakatos Attila, aki saját, gondosan összegyűjtött forrásait a rendelkezésére bocsátotta, és ezzel is segítette a kutatását.
Kétfajta modell
– Lehetett volna választani más családot is, hiszen Váradon nagyon sok sikeres vállalkozó tevékenykedett. A Weiszlovitsok esetében azonban már az elején kiszúrtam, hogy két viselkedési minta is van a családban: egy visszafogottabb polgári, és egy, a dzsentriéhez közelíthető minta. Ígéretes volt, hogy egy családon belül kétféle életvezetési stratégia is kutatható. Ugyanakkor a választást a véletlen és Vaiszlovich Emil különcsége, regényhősnek ható figurája is befolyásolta. A kutatás ugyanis úgy kezdődött, hogy a Magyar Kisebbségnek az 1930-as években megjelent számait lapozgattam, Vaiszlovich Emil neve pedig többször is felbukkant az ellene folytatott bírósági eljárások és a börtönbüntetések kapcsán. Érdekelni kezdett, hogy ki ez a renitens személy?! Elkezdtem nyomozni utána, s kiderült, hogy nem egy egyszerű bajkeverővel, hanem Várad egyik leggazdagabb emberével van dolgom, aki mögött ekkor már egy nagyon sikeres pálya és egy izgalmas életút állt. A városi közvéleményben 1920 előtt inkább „rosszfiúként” jelent meg, később azonban ez változott: ugyan csodabogárként tekintettek rá, de tiszteletet vívott ki, tekintélyre tett szert. Az ő életén, megítélésén keresztül a korabeli mentalitás és normarendszer, annak változásai is kutathatóak – nyilatkozta Kulcsár Beáta.
Kulcsár Beáta ugyanakkor megjegyezte: arra kéri mindazokat, akiknek ismeretei, élményei, dokumentumai vannak Vaiszlovich Emilről, jelentkezzenek nála az alábbi emailcímen: kulcsarbeata@hotmail.com.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Könyv az önszerveződésünkről
Nagyvárad- A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kiadásában megjelent, Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989-1990) című tanulmánykötetet mutatták be az Ady Endre Emlékmúzeumban.
Ahogy a csütörtök este bemutatott, Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989-1990) című tanulmánykötetet hátlapján is olvasható, az 1989-es romániai forradalom viszonylag népszerű volt az elmúlt 25 év történeti, politológiai és szociológiai jellegű irodalmának, és nem utolsósorban egyik központi kérdése lett a rendszerváltással együtt járó politikai vitáknak. A ’89-es események magyar szemszögből történő kutatása 2010-ben indult el a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet keretében. A kutatás lezárásaként készült el az a tizenkét esettanulmány, amiket ebben a kötetben- Bárdi Nándor, Gidó Attila és Novák Csaba Zoltán szerkesztésében- közreadtak, és amelyek a jelentősebb magyarlakta erdélyi, bánsági és partiumi városok eseményeit tekintik át, összefoglalva a korszak eseményeit és nyitott kérdéseit.
A cél az volt, hogy a romániai rendszerváltozásnak egy eddig kevésbé ismert oldalát- tételesen a magyar/kisebbségi szerepvállalást és önszerveződést- szakszerű történeti kutatásokkal dokumentálják és értelmezzék. A program vezetőinek és egyben a kiadvány szerkesztőinek ugyanakkor az volt a nem titkolt szándéka, hogy ezek a dolgozatok a romániai magyar kisebbség saját (tudományos) narratíváját jelenítsék meg, és emeljék be a román nyelvű történeti szakirodalomba, ez a fajta megközelítésmód ugyanis szinte teljesen hiányzik a román történetírásból. A kutatás emellett abban is újat hoz, hogy míg a román nyelvű 1989-es értelmezések a centrum irányából, felülről, és a domináns, államalkotó nemzet szemszögéből vizsgálják az eseményeket, ezen könyv szerzői a vidék történéseire figyeltek, és lokálisan ragadták meg a rendszerváltozás folyamatát.
Személyes élmények
Az egybegyűlteket házigazdai minőségében Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd a megjelentek- Varga Gábor, Szilágyi Aladár, dr. Fleisz János, Kiss Törék Ildikó, Tavaszi Hajnal, Szűcs László és Lengyel György- felidézték, hogy mit csináltak 1989 decemberének második felében. A kötetet ismertető Bárdi Nándor szélesebb, kelet-közép-európai kontextusba helyezte a rendszerváltozás folyamatát, a Váradról szóló részt jegyző Tavaszi Hajnal, a Bihar Megyei Könyvtár aligazgatónője pedig arra emlékezett vissza, mi történt Nagyváradon 1989 decemberétől egészen 1990 májusáig, az első választásig. Akit érdekel a téma, a kötetet meg lehet majd vásárolni az Illyés Gyula Könyvesboltban is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Jubilált az Euro Foto Art Galéria
Nagyvárad - Huszonöt évvel ezelőtt, Tóth István fotóművész kezdeményezésére nyílt meg az első Bihar megyei fotógaléria, ami az eltelt negyedszázadban több helyen működött. Kiállítással ünnepelték az évfordulót.
Túl nagy kockázat nélkül kijelenthető: péntek délben a Nagyvásártéri Euro Foto Art Galériában volt a legnagyobb a négyzetméterenként felelhető fotóművészek száma Váradon, s talán az egész Kárpát-medencében, ugyanis ekkor ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a képtár. A jubileumi rendezvényen Tóth István fotóművész, a galéria alapító-vezetője összegezte az eltelt időszakot. Felidézte, hogy több mint 30 évvel ezelőtt álmodott egy merészet, s 1984-ben az akkori városvezetés ki is utalt számára egy kiállítótermet, a Iosif Vulcan utcában. A rendszerváltás után 1991-2009 között a színház háta mögött működött a galéria, majd miután a helyiséget visszakapták az orsolyiták, el kellett költöznie onnan. A véletlen szerencsés összjátéka folytán, illetve Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztőjének, Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete ügyvezető elnökének, Biró Rozália akkori alpolgármesternek és Kiss Sándor, a Megyei Tanács alelnökének köszönhetően a mostani székhelyére költözhetett a galéria, mely a kezdtek óta több mint 500 kiállításnak biztosított otthont, és a világ különböző részeiből származó fotóművészek több mint 45 ezer alkotását tette közszemlére. Említést érdemel, hogy Tóth István munkáját segíti felesége, Magdolna, és önkéntes asszisztense, Gardó Zoltán, illetve a városi és a megyei önkormányzat finanszírozott az évek folyamán rendezvényeket, különféle albumok megjelentetését.
Oklevelek, plakettek
A kerek évforduló alkalmából díszokleveleket és emlékplaketteket adott át Tóth István azon személyiségek és intézmények számára, akik/amelyik sokszor voltak jelen vagy képviseltették magukat a vernisszázsokon. Felszólalt Huszár István váradi alpolgármester, Szabó Ödön parlamenti képviselő, dr. Ramona Novicov művészettörténész, Ligia Mirişan, a Megyei Könyvtár vezetője, valamint a Megyei Tanács és a Bihar Megyei Hagyományos Nép Kultúrát Őrző és Népszerűsítő Központ részéről Mircea Jacan. Az érdeklődők közül is többen méltatták Tóth István munkáját, a zenei momentumokról pedig a Varadinum vonósnégyes (Costin Éva, Székely Boglárka, dr. Marcu Ágnes, Thurzó Sándor József), Lucian Maliţa hegedűművész, illetve Ariadna Mircescu és Georgiana Mircescu fuvolaművészek, Alexandrina Chelu (ének) és Florin Chelu (gitár) gondoskodtak. A jeles alkalomból ugyanakkor egy retrospektív kiállítás is nyílt, mely 90 képet mutat be. A ingyenes tárlatot július 28-ig lehet megtekinteni hétköznaponként 8–19 óra között.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hogy tanuljunk “államnyelven”?
Megy a vita – különösebb előrelépés nélkül – arról, hogy a magyarok, de más nemzeti kisebbségiek is románul tanulják-e a román nyelvet, vagy jobb, ha magyarul. Váradon járt a téma egyik szakértője, őt kérdeztük.
Magyarként románul megtanulni úgy lehet sokkal hatékonyabban és biztosabban, ha – az elmúlt évtizedek gyakorlatát félretéve – idegennyelvként oktatják a románt, mégpedig magyar nyelven. Ez a lényeg, de ennél bővebben is kifejtette lapunk számára a témát dr. Farkas Jenő marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő irodalomtörténész, tanár. A román nyelv magyarországi oktatásának elismert szakértője is, ám mivel innen indult pályája, rálátása van a fordított helyzetre is. Kedden egy kötetének bemutatójára érkezett Nagyváradra, a Megyei Könyvtárban tartott esemény előtt beszélgettünk vele.
- Komoly vita van arról, régóta, hogy a román nyelvet románul kell-e oktatni, például a magyaroknak, és román nemzetiségű pedagógusok révén, vagy pedig magyarul, azaz anyanyelven tanítva hatékonyabb-e az idegennyelv elsajátítása. A logika azt diktálja, hogy persze az utóbbi a hathatósabb. Mit mond erről szakemberként?
- Az anyanyelvből való kiindulás híve vagyok. Sőt, 2007-ben írtam is egy könyvet erről, amikor már olvastam a romániai román szakemberek véleményét, miszerint csak román nyelven lehet oktatni. Nem igaz. Van ugyanis a magyar gyerekeknek olyan magyar nyelvi tudása, amelyet az iskolai évek során szereznek meg, és kár lenne kihagyni ezen ismereteket abból a nehéz folyamatból, ami a román nyelv megtanulását illeti.
- Tehát a románt magyar nyelven tanítani a célravezetőbb?
- Abszolút. Édesanyám romántanárnő volt negyven éven át, a székelykeresztúri képzőben, majd a gimnáziumban tanított románt magyar gyerekeknek. Rengeteget foglalkozott a román nyelv oktatásának módszertanával. Ő is kimutatta, hogy eredményesen csak magyar nyelven lehet magyaroknak idegennyelvet oktatni. Két külön kultúráról, nyelvről van szó. Itt nemcsak nyelvről, hanem világnézetről is beszélek. Mások a kifejezések, szólásmondások, sokszor a gondolkodás is. Azt kellene megtanítani hogy amikor a diák egy román mondatot lát, azt gondolja végig, hogy tudja ezt a diót feltörni, és ehhez nem a román nyelv a legfontosabb, hiszen azt kezdetben nem is ismeri, hanem épp a magyar nyelv. Hiszen egy olyan nyelven tud dekódolni, ami számára ismerős. Óriási ostobaságnak tartom, hogy ne használjuk ki az adott nyelv, az anyanyelv erejét a tanulásban, tanításban.
- Márpedig még most is ez van: Romániában a románt románul tanítják a magyaroknak is. Lát-e esélyt arra, hogy ez változzon?
- Már Budapesten élve nem nagyon ismerem a román politikát, pedig ez nagyban politikai kérdés. Viszont tartom a kapcsolatot román nyelvészbarátaimmal is, hiszen régi ismerőseim, és ők a mai napig meg vannak győződve arról, hogy román nyelven kell tanítani ezt.
- Mi több, van egy olyan magyar réteg is, amelyik azt szokta hangsúlyozni, hogy „ó, annak idején mi is nagyszerűen megtanultunk románul, román tanároktól, román nyelven”…
- Tévednek. Ugyanis akkoriban az iskola után volt például kötelező katonaság, illetőleg más pályaíveken más tangencia román közösségekkel. Nos, ott tanultak meg jobban románul. A másik, hogy Ceausescu idején volt egy erőszakos románosítás. Székelyföldön is, de másutt is a magyar iskolákban megjelentek a román tagozatok. Aztán egy idő után egyes magyar szülők is elkezdték romáén tagozatra adni a gyerekeiket, akik ott tanulgattak románul. Manapság nem erről van szól. Én vizsgáztatok Budapesten a Rigó utcai állami nyelvközpontban, vagy huszonhét éve. És azt látom, hogy körülbelül 1995-ig kiválóan tudtak románul az erdélyi gyerekek, azóta viszont egyre kevésbé. Ezt azzal magyarázom, hogy reakció volt a felszabadulásra: hogy a kényszerek után már végre nem kell megtanulni románul. Ami amúgy nagy hiba. Hiszen ha megnézünk más európai nemzeti kisebbségeket, mondjuk Svájcban, vagy Észak-Olaszországban, de sok más helyen is, mindig tudják, hogy meg kell tanulni az állam nyelvét is, és jól teszik. Sőt, még itt azt is látom, hogy a romániai magyar politikusok közül is sokan az anyanyelvüket is akcentussal beszéli, hibásan is, románul ugyancsak. Tehát kiválóan nem tudnak sem az anyanyelvükön, azaz magyarul, sem pedig románul. Ezt valamiféleképp meg kellene oldani.
- Hogyan?
- Én összehasonlító nyelvtankönyveket szorgalmazok. Nagyon erős nyelvtannal, mind a magyar, mind a román esetében. Közös erőfeszítéssel, tehát román és magyar tanároknak együtt kellene megírni ezt. Most nincs magyar diákoknak szóló román nyelvtankönyv sem, eleve. Én például a saját kiadómnál kiadtam egy románnyelv-tankönyvet, amely magyaroknak szól. Sokan meg is köszönik Magyarországon, hogy kiadtam azt, jelezve, hogy abból tanulták meg a magyar kifejezések román megfelelőit. Nos, efelé megy a világ, ezt a megoldást kellene követni.
- Magyarországon a román nyelv tanítása az ottani románoknak persze másként megy, nehéz párhuzamot vonni. De hol tartanak most ott ezzel?
- Igen, teljesen más. Ott egy húszezres kisközösség van, és mindenki anyanyelvi szinten tud magyarul, románul pedig szinte nem is beszélnek az ottani románok. És nem is céljuk, hogy integrálódjanak egy román anyanyelvi közegbe. Hiszen ők általában már beilleszkedtek a magyarságba. Azért mégis most jelenik meg egy olyan tankönyv, amely román nyelvű, és kvázi már magyar gyerekeknek szól. Tehát ebben az elv ugyanaz, mint most is Romániában. Szerintem ez nem helyes. Ugyanakkor az ő tanáraik használják a magyar nyelvet közben, ahhoz, hogy megértessék a román nyelvi fogalmakat.
- Most Váradon mutatja be a Kör négyszögesítése című kötetét. Áttételesen még ez is kapcsolódik a témához. - Ez a könyvem irodalomtörténeti, és azon régi barátaimról szól, akik a nagyszebeni irodalmi kört hozták létre, 1943-ban. Négy fontos képviselőjével beszélgettem, és a lényege az, hogy a román irodalom, a románságtudat hogyan látható magyar szemmel, egy ilyen irodalmi kör tevékenységében, amelyik az egyik legfontosabb avantgárd irodalmi kör volt. A négyek amúgy mind erdélyiek, és érdekes a beszélgetésünk közülük Nicolae Balotával, aki anyanyelvi szinten beszélt magyarul, az édesanyja magyar volt, és vele magyarul készült interjút is közöltem a Magyar Nemzetben. Ő elmondja, hogy Erdély Európának olyan pedagógiai jellegű, erejű része, amely tanítható lenne a világon: itt három nagy nemzet él, élt, három külön kultúra. Közelíteni lehet őket, de az anyanyelviség megtartásával.
Szeghalmi Örs
erdon.ro