Az impériumváltozás utáni években Ficzay Dénes, a kiváló irodalom- és helytörténész találó jellemzése szerint “valóságos irodalmi láz dühöngött Aradon.” Temesvár is “hasonló cipőben járt”, sőt Gyulafehérvárról is elmondható ugyanez. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szócikke szerint 1920 és 1940 között Arad 40 nyomdájában 354 (!) magyar nyelvű könyv és 126 időszaki sajtótermék jelent meg. Ebből 111 könyv a Vasárnap nyomdájából került ki. Az említett húsz év könyvkiadásának teljes címlistája aligha állítható össze, ugyanis a megyei könyvtár sem rendelkezik minden Aradon kiadott kötettel. Puskel Péter hosszú évek óta próbál egy-egy akkoriban kiadott könyvet beszerezni. Helytörténet szempontjából fontos kiadványok között van Szendrey Mihály egykori színi direktor Ötven év a színészetből című kötete, amely a Lovrov & Co. nyomdából  került ki 1932-ben. Jó kiegészítője Váli Béla a XIX. század végén az aradi színjátszás történetéről írt értékes szakkönyvének. Ugyanabban az esztendőben adta ki Zsigmond Miklós, a két világháború közötti évek egyik legjobb tollú riportere az Aradi Közgazdasági Évkönyvet. Rengeteg hasznos információt sűrített a kiadványba, többek között az iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek lajstromát, címét, telefonszámát, a régi és az új utcaneveket. Mindössze ötven számozott példányban adta ki Szombath Károly újságíró Lányi Izsó Corvin könyvnyomdájában Ahogy mi kinézünk… krokikat, humoreszkeket, szatírákat tartalmazó könyvét. A legbohémebb aradi zsurnalisztaként számon tartott Lits Antal (1875–1931) huszonhat évig dolgozott a Függetlenség lapnál, s élményeit Igaz mesék (Hehs és Lovrov, 1928), illetve a Tarka Könyvek (Reismann Nyomdai Műintézet, 1930) címmel foglalta kötetbe. Ez utóbbi előszavát Krúdy Gyula írta, aki maga is gyakran járt Aradon és kebelbarátja volt a riporternek. A Genius nyomdában (41 könyvet adott ki) megjelent Fekete nappalok és fehér éjszakák című regény szerzője, Szudy Elemér (1880–1940) korábban az Arad és Vidéke főszerkesztőjeként országos hírnevet szerzett lapjának. /Puskel Péter: “Irodalmi láz” a kisebbségi sorsban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Megjelent az 1989-es fordulat óta a Bányavidéki Új Szó hetilap ezredik száma. Voltak, akik félreálltak, de a maradék kis konok csapat csekély anyagi önerőből, támogatás nélkül létrehozta a Genius Kiadót, hogy a máramarosi magyar újság hagyományait új szellemben vigye tovább. Ennek tizenöt éve. Ez alatt a másfél évtized alatt sok viszontagság nehezítette a lapkihozatalt, főleg a pénz hiányzott. /Szilveszter Mária: Az ezredik! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 23./

Budapesten a Kráter Könyvműhely újra kiadta 2008-ban a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom sokat vitatott regényét, Székely Mózes Zátonyát. Először 1930-ban jelent meg a Genius kiadásában, 1935-ben francia nyelvre is lefordították. A második világháborút követően tiltólistára került Romániában, szerzőjét többször bebörtönözték románellenesség vádjával. A regényíró eredeti neve Daday Loránd (1893–1954). Regénye, a Zátony azt mutatta be, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. A szerző az erdélyi magyarság magára maradottságát és tragédiáját mutatta be. /Végh Balázs Béla: Könyvespolc: A pusztuló Erdély lelke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

Szinérváralja: A héthegyű város
Örvendetes tény, hogy bővült a településbemutatók sora (Szinérváralja: A héthegyű város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015).
A kötet szerzői között huszonhat név sorakozik, a szerkesztők Sike Mária Márta és Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó főszerkesztője. Az előszóban olvashatjuk: „Ez a kis könyv olvasói elé szeretné tárni azokat a kincseket, amelyeket, mint életünk alkotóelemeit, ha nem ismerünk, vagy elfelejtünk, óhatatlanul elveszítünk. Ilyenek Szinérváralja és környékének kulturális hagyatékai, földrajzi-geológiai kincsei, biológiai-környezeti adottságai, ipari és mezőgazdasági lehetőségei és nem utolsósorban népességének rajza, amelyek bizony nagyon sok városnak és településnek nem adatnak meg”.
Valóban büszkék lehetnek a Máramaros megye nyugati részén elterülő, a hozzá tartozó két faluval – Sebespatakkal és Apaheggyel – együtt mintegy tízezer lelket számláló Szinérváralja lakói, a kisvároshoz valamilyen szállal kötődők, hogy rendhagyó monográfiát lapozgathatnak. A szerkesztők vallják: „Akár ismered, akár nem Szinérváralját és környékét, olyan írásokkal és képekkel találkozol, amelyek mögött e városban, e városért élő emberek állnak.”
A gazdagon illusztrált kötetben külön fejezet (Szinérváraljai arcképcsarnok) foglalkozik a település – ma már nem élő – leghíresebbnek vélt lakóival. A város legkiemelkedőbb szülötte, Sylvester János kora Európájának egyik legnagyobb humanista tudósa volt. Ő a magyar nyelv tudatos művelője, az időmértékes verselés gyakorlatba ültetője, az első magyar nyelvtan szerkesztője (Grammatica-Hungarolatina, 1539). Magyar nyelvre fordította a teljes Új Testamentumot, amely az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyvünk (Sárvár, 1541). Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a bibliafordításhoz függelékként fizikai, orvosi és gazdasági tárgyú szövegeket csatolt, amelyek eképpen a Magyarországon kiadott első természettudományi írásokká váltak.
Egykori Castrum Zynyr, későbbi Szinérváralja jelentős szerepet töltött be és tölt be ma is Bányavidék fejlődésében. Ezért is időszerű Gerber Ödön gyógyszerész, segélyegyleti pénztárnok XIX. század végi felhívása: „Azt hiszem, nem következetlenség Váralját is pártolni, hiszen ez éppoly kiegészítő része e megyének, mint bármelyik község vagy város, sőt miután városunk s e vidék nagy része szőlő- és gyümölcstermesztésből él, s ez vagy nem sikerül, ha pedig jól terem, pénz hiánya miatt el kell azt vesztegetni, annyival inkább megérdemlünk az árva vagy nemesi pénztárból egyletünk részére bizonyos letéteményt.” Igen, a szórványban élők, az identitásmegőrzés terén nehezebb helyzetben lévők mindig kiérdemlik az „erősebbek” pártfogását.
Végül néhány hiányosságra, esetleges pótolnivalóra is fel kell hívnom a figyelmet. Az egyes fejezeteknek, könyvrészleteknek nincs külön szerzője, ezért nem tudni, hogy ki milyen információért felel. Ugyanakkor helyenként esetleges, nem következetes és hiányos az adatok kiválogatása és bemutatása, azaz nagyobb odafigyeléssel kevesebb, könyvbe kívánkozó közérdekű információ maradt volna ki.
„A szülőföld megtartóerejéről (is) szól ez a könyv” – olvassuk a rendhagyó monográfia zárszavában. Szinérváralja szülötte vagyok én magam is, gyermekkoromat az ottani református parókián és lelki-szellemi vonzáskörzetében töltöttem el. Hat éven át szülőhelyem magyar osztályába jártam, ezért a bányavidéki magyar szó megmaradásáért felelősséget érzek. Utolsó és végső ajánlásképpen Sylvester Jánost idézem: „Itt vagyon az rendelt kincs, itt vagyon az kifolyó víz, / Itt vagyon az tudomány, amely örök íletet ád.”
Szinérváralja: A héthegyű város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015
Ábrám Zoltán Krónika (Kolozsvár)