Kisebbségi színházak Nagyváradon
Nívós programot ígér a vasárnap kezdődő Interetnikai Színházi Fesztivál, amelyet idén először szerveznek Nagyváradon.
Szabó K. István, a váradi Szigligeti Színház társulatigazgatója, illetve Czvikker Katalin főigazgató a tegnapi sajtótájékoztatón kifejtette, a színház számára nagyon fontos, hogy a fesztivál minden szempontból elnyerje a résztvevők és a nézők tetszését, de már az is nagy fegyvertény számukra, hogy az önálló jogi személyként második évadát kezdő Szigligeti belépett a fesztiválszervező színházak sorába.
A hetedszer megszervezésre kerülő biennálét vasárnap este a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyitja meg a Bánk bán című előadással, amelyet Bocsárdi László rendezett. A hivatalos megnyitót megelőzően azonban már sor kerül néhány érdekes akcióra, amelyeket a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakos hallgatóival közösen szervez a színház: a diákok a város utcáin állítanak majd fel installációkat, ugyanakkor a fesztivál reklámfilmjeit is ők készítik el.
A seregszemlén szinte minden kisebbségi romániai színház részt vesz, a kolozsváriak kivételével, akik épp Ázsiában turnéznak. Itt lesz azonban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a a Yorick Stúdió, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, amely a budapesti Forte Társulattal készített előadásával érkezik, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a kézdivásárhelyi Városi Színház közös produkciója, az M Studio Mozgásszínház, az Bukaresti Állami Zsidó Színház, az Aradi Kamaraszínház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem csapata, a Csíki Játékszín, a Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhelyről, a kolozsvári Váróterem Projekt, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának Magyar Színházi Intézete, a Temesvári Állami Német Színház, illetve a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozata.
A záróelőadás a debreceni Csokonai Színház Scapin, a szemfényvesztő című produkciója lesz, amelyet a nemzetközi hírű román rendező, Silviu Purcărete vitt színre.
Az Ifeszt idén második alkalommal működik versenyfesztiválként: a szakmai zsűri több díjat is odaítél majd előadásoknak és művészeknek, emellett több különdíj is gazdára talál. A fesztivál minden napján fórumokra, szakmai beszélgetésekre kerül sor, nem pusztán az egyes előadásokról, hanem a romániai kisebbségi színjátszás sajátosságairól, a nehézségekről és a megoldási lehetőségekről. A 4. Ifeszt november 11 – 18. között zajlik.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Színpadra vitték a múltat Temesváron
Telt házas előadásokkal, naponta több száz érdeklődővel zajlott az idei Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó május 24. és 31. között, amelynek témája a múltfeldoglozás volt. A régió tizenhét jelentős előadása mellett a közönség két rendhagyó bemutatót is megtekinthetett.
A budapesti Pintér Béla előadásával, Színházi Jammel és koncerttel zárult az idei Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, a TESZT szombaton. A bő egyhetes színházi fesztivál keretében 17 előadás, két rendhagyó bemutató és rengeteg kísérőprogram várta az érdeklődőket május 24. és 31. között a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban.
A teátrum naponta több száz érdeklődőt látott vendégül különböző programjain, az előadásokra pedig már jóval a fesztivál megkezdése előtt minden jegy elkelt. A produkciókat minden este pótszékekkel játszották. Az idei TESZT-en ismét sikerült izgalmas rendezvénysorozatot összeállítani. Ez azért figyelemreméltó, mert az előző fesztivál is erősnek bizonyult, amely után felmerült a kérdés, hogy képes-e ennél tovább fejlődni a rendezvény.
A tavalyi találkozó a sikerét talán a három „leghúzósabb” előadásnak – a Hajdu Szabolcs által rendezett temesvári Békeidőnek, a budapesti Forte Társulat A nagy füzet című előadásának és a Szerb Nemzeti Színház nyolc órás Sirályának – köszönhette.
A TESZT idén se szűkölködött jó előadásokban – sőt azt mondhatjuk, hogy mind minőség, mind tematika terén „feszesebbnek” bizonyult a válogatás –, a fesztivál újdonságát mégis a főprogram mellett futó műhelymunkák hozták. Ez a kezdeményezés újra értelmet adott a fesztivál nevében szereplő találkozó megnevezésnek, hiszen különböző kultúrájú és nemzetiségű alkotók a fesztivál ideje alatt egy közös produkció összeállításában kísérelték meg az alkotói találkozást.
A temesvári társulat koreográfusa, Baczó Tünde, valamint a fesztiválon szereplő Az ember komédiája című szabadkai előadás rendezője és koreográfusa, Táborosi Margaréta pénteken mutatták be közös produkciójukat, melyet élő és improvizatív zene kísért. A fesztivál második felének estéit háromszor tette aktívvá a Színházi Jam, ahol a budapesti Titkos Társulat tagjaihoz egy-egy vendégszínész csatlakozott.
Az improvizáción alapuló előadások nemcsak a nézők számára voltak meglepetésszerűek, hanem az eseményen résztvevő színészek számára is, hiszen ők is kezdéskor értesültek az alapszituációról, amelyet kreatívan és frissen kellett megoldaniuk.
A legizgalmasabb műhelymunkának a TESZT-workshop bizonyult. A szerbiai, magyarországi és romániai diákoknak tartott próbafolyamatot Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója vezette, munkáját Iuliana Vîlsan díszlettervező, Kárpáti Péter dramaturg és Cári Tibor zeneszerző segítette.
A workshop témája az 500 éve Temesváron kivégzett Dózsa György története volt, amelyhez a jelenleg is aktuális diszkriminációt is hozzákapcsolták az alkotók. A meghívott előadások egytől egyig színvonalasak voltak, Urbánék workshop-bemutatója mégis felrázta a közönséget. Egyszerre jelent meg benne a zsenge fiatalság és az idei szemle fő témája, a múlt feldolgozása, miközben az alkotók naprakészen szegezték a nézőnek a hatalom és a kirekesztettség kérdéseit.
Az elsőéves bukaresti színészhallgatók energikusan vitáztak arról, hogy ki vagy mi jelent ebben az országban igazi problémát – felmerült a cigány-, moldvai-, kínai-, török-, magyargyűlölet, a homoszexualitás és a politika kérdésköre –, miközben a kulturális, nemzetiségi és nyelvi különbségek problémáját egyaránt boncolgatták.
A nyelvi különbségek feloldására egyébként a produkciókhoz idén már nem csak román és magyar, de angol nyelvű fordítást is biztosítottak a szervezők.
Annak ellenére, hogy a fesztivál minden évben fejlődni látszik – melyet talán a folyamatos önújraértelmezésnek köszönhet –, nem veszít a résztvevőket megfogó barátságos hangulatából. Úgy tűnik, a temesvári társulatnak sikerül kézben tartania rendezvényét, és nem esik bele abba a csapdába, hogy a minőség kedvéért veszítsen otthonosságából vagy fordítva.
Biró Réka. Krónika (Kolozsvár)

Fesztivállal ünnepelnek (Tízéves az M Stúdió)
November 27. és december 1. között mozgásszínházi fesztivállal ünnepli tizedik születésnapját a sepsiszentgyörgyi M Stúdió. A Flow Fesztiválon hat előadás látható, a jegyek tegnaptól már megvásárolhatók. Számukra az egész november ünnepi hónap, vasárnap új bemutatót tartanak, az M Stúdió Személyazonosság című előadását pedig beválogatták egy jövő évi németországi színházi fesztiválra – sorolta tegnap legfrissebb sikereiket Márton Imola, a sepsiszentgyörgyi mozgásszínház művészeti vezetője. A Flow Fesztivál azért is nagyon fontos, mert a nézők Közép-Kelet-Európa legjobb, különböző mozgásszínházi előadásaiból láthatnak négyet, a sepsiszentgyörgyiek két sikeres produkciója mellett.
Márton Imola a rendezvény nevéről megjegyezte: a flow jelentése hömpölygés, áramlás, azért választották, mert leginkább ehhez a fogalomhoz kapcsolódik az M Stúdió színházi nyelvezete. A fesztivált két saját előadás keretezi, nyitányként bemutatják a Romeo & Julia felújított változatát, zárásként pedig a Személyazonosság című, igen kedvelt új produkciót. A nézők láthatják még a Frenák Pál Társulat Birdie című előadását, a Szkéné Színház és a Forte Társulat Agota Kristof A nagy füzet című produkcióját, míg Fehér Ferenc két előadással jelentkezik, a Hello, Zombi! és a Tao Te cíművel. Minden este közönségtalálkozókat tartanak, a beszélgetéseket Uray Péter, a társulat alapítója, volt vezetője irányítja.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tízéves az M Studio: "Mi folyamatosan szeretnénk flow-ban lenni"
kérdezett:B. D. T.
Minifesztivállal ünneplik a sepsiszentgyörgyi társulat születésnapját, ott lesz Fehér Ferenc, a Frenák Pál Társulat, a Szkéné Színház és a Forte Társulat is.
A Sepsiszentgyörgyi M Studio a 2015/2016-os évadban egy minifesztivállal ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját november 27–december 1. között.
A flow fesztiválon az M Studio történetének két meghatározó előadása (a felújított Romeo & Julia, valamint a Személyazonosság - lásd a fenti plakátot) mellett a kortárs európai színházművészet négy formateremtő produkciója lesz látható, a mozgásszínház műfajának különböző irányzatait mutatva be – áll a társulat honlapján publikált közleményben(ugyanitt olvasható a teljes program).
Az előadásokra helyet előjegyeztetni, jegyet vásárolni a Kulturális Szervezőirodában és a www.biletmaster.ro oldalon lehet.
Márton Imola dramaturggal, társulatvezetővel készítettünk sms-interjút
Boldog születésnapot:) Tíz esztendő hatalom?
Márton Imola: - Köszönjük szépen:) Nem hatalom, inkább sok munka, tapasztalat, állandó kihívás és öröm.
Miért kisbetűs a fesztiválnév? Túl szerények vagytok talán?
- Az írott kis f formailag közelebb áll a flow jelentésvilágához, az áramláshoz, a hullámzáshoz.
Hol van a flow helye a Reflex, PulzArt, Atelier nemzetközi színházi fesztiválok városában?
- A felsoroltak közül egyik sem a mozgásszínházról szól. A flow pedig kimondottan az a fesztivál, ahol mozgásszínházi alkotóműhelyek pulzálnak, és reflektálnak a világra.
Milyen szempontok alapján választottátok ki az előadásokat?
- Az elsődleges szempont persze a minőség. Azon túl pedig az, hogy a mozgásszínház műfaján belül különböző irányokba nyissanak az előadások. Ritka alkalom, hogy Frenák Pál, Horváth Csaba és Fehér Ferenc belépjen ugyanabba a flow-ba, és mázli, hogy ez pont nálunk, Sepsiszentgyörgyön történik meg.
Beléphetsz kétszer ugyanabba a flow-ba? (avagy +1: szokássá válik majd a szülinapi fesztiválozás?)
- Mi folyamatosan szeretnénk flow-ban lenni:) És reméljük, ezzel a közönség is így lesz.
A flow jelentéstartalma a víz mozgását ragadja meg, áramlást, hömpölygést, sodrást, hullámzást jelent. Az M Studio színházi formanyelvét is alapvetően a mozgás határozza meg. A kísérletező társulat sajátos nyelven beszél a világról, és a folyamatos újdonságkeresés jellemzi. Előadásai a romániai színházi törekvésekben úttörőnek számítanak, a fizikai színház, a kortárs tánc, a költői színház, a vizualitás és a próza határán teremti meg egyedi műfaját. Ebben az áramlásban, az eltelt tíz év során számos különböző nyelvezetet gyakorló alkotó, rendező dolgozott a társulatnál, a színészek találkoztak a cirkusz műfajával, bábjátékkal, fizikai színházzal, kortárs tánccal, balettel és prózai színházzal is. A társulat 10 éves évfordulójára rendezett fesztivál is ezt a dinamizmust, folyamatos újdonságkeresést, a műfajok közötti határelmosódást ragadja meg.
Transindex.ro

A mozgás mint kifejezési forma
Fennállásának tízéves évfordulóját ünnepli mozgásszínházi fesztivállal a sepsiszentgyörgyi M Studio mozgásszínházi műhely, amely több magyarországi társulatot és alkotót hívott meg erre az alkalomra.
A november 27. és december 1. között zajló flow fesztiválon részt vesz a Frenák Pál Társulat, amely a Birdie című produkciót mutatja be. A sepsiszentgyörgyi közönség megtekintheti Fehér Ferenc Tao Te és Helló, Zombi! című előadásait, valamint a Szkéné Színház és a Forte Társulat A nagy füzet című produkcióját. Emellett a programban szerepel a házigazda társulat Romeo & Julia és Személyazonosság című előadása.
Márton Imola, a sepsiszentgyörgyi társulat művészeti vezetője az MTI-nek elmondta: az M Studiót 2005-ben Uray Péter alapította azzal a céllal, hogy a műfajt meghonosítsa Erdélyben és Romániában, addig ugyanis hivatásos mozgásszínházi társulat Romániában sem létezett. Kockázatos vállalkozás volt egy kisvárosban indítani ilyen projektet – mondta, ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön már létezett tíz évvel ezelőtt is olyan nyitott közönség, amelyre lehetett számítani, hogy megszereti ezt a színházi műfajt is.
Az M Studio 2010-ben átkerült a városi önkormányzathoz, és azóta a Tamási Áron Színház társintézményeként fejti ki tevékenységét. Azelőtt a megyei önkormányzathoz tartozó Háromszék Táncegyüttes mozgásszínházi műhelyeként működött. Márton Imola elmondta, mindkét helyi intézménnyel jó volt az együttműködésük. Az idén első alkalommal koprodukcióban készült egyik előadásuk a Tamási Áron Színházzal.
„Remélem, lesz erre még példa, mert a két társulat jól tud együttműködni, a színészek kiegészítik, inspirálják egymást és tanulnak egymástól” – mondta Márton Imola. Nagy előrelépésnek tekinti, hogy mára sikerült olyan értő és érző közönséget kialakítania az M Studiónak, amely kíváncsi a társulat előadásaira.
A művészeti vezető szerint az elmúlt öt évben megfigyelhető, hogy az erdélyi magyar kőszínházak előadásaiban a mozgás, mint kifejezési forma, egyre erőteljesebben van jelen. Ugyanakkor az igazán nagy előrelépést az anyagi keretek korlátoltsága akadályozza – tette hozzá, hiszen több nyugat-európai koreográfussal kellene együttdolgoznia rendszeresen a társulatnak a fokozottabb fejlődés érdekében.
„A költségvetést és a pályázati lehetőségeket igyekszünk kihasználni, és lehetővé tenni, hogy külföldi alkotók is jöjjenek Sepsiszentgyörgyre, de jó lenne gyakrabban hívni őket” – mondta Márton Imola.
Az M Studio az elmúlt tíz évben többnyire magyarországi és a romániai koreográfusokkal, rendezőkkel dolgozott együtt. Közülük a művészeti vezető kiemelte Uray Pétert, Fehér Ferencet, Zakariás Zalánt, Gemza Pétert, Mihai Măniuţiut, Barta Dórát és Goda Gábort.
Krónika (Kolozsvár)

A színházi térben nincsenek tabuk
Kilencedik alkalommal ütötték meg a gongot a TESZT Eurorégiós színházi fesztiválon Temesváron, az Állami Magyar Színházban. Lapunkat a magyar nyelven előadott produkciók érdekelték legfőképp. A meghívottak többnyire saját nemzetük mindennapjaiból villantottak föl tartalmakat.
A találkozóra eredetileg a DKMT (Duna-Körös-Maros-Tisza) eurorégió országaiból látogattak ide színházcsináló művészek, idén az anyaország, a Vajdaság, a Délvidék teátrumai mellett a Balkán néhány színtársulatát is meghívták, de Olaszországból is érkeztek alkotók. A vendégek őszintén kitárulkozva mutatták meg vágyaikat, félelmeiket, főként identitásproblémáikat feszegették, múlt és jelen ütköztetésével igyekeztek a hazai ellentmondások kapcsán generális kérdéseket megfogalmazni. Nem lehet állítani, hogy könnyed és felhőtlen élményekkel töltekezhetett a közönség, az egy hét alatt, a napi 2-3 előadás befogadása bizonyos értelemben riasztó következtetésekhez juttathatta a nézőt. Az idősebb korosztály elgondolkodhatott például azon, hogy milyen anyaországot és milyen határon túli problémákat örökített a mai generációra, s hogy a most alakult délvidéki fiatal államok milyen állapotban tudhatják saját „felszabadult” nemzetüket a háborúk traumája után. A produkciók legtöbbjében megjelent az agresszivitás, az erőmutatás, az extatikus düh is. Hát igen, olyan egy színházi fesztivál programjának tartalma, amilyen a közeg mentális állapota, amiben a produkciók formálódnak, születnek. Az, hogy az élet nem habos torta a világnak ezen a felén, pregnánsan kirajzolódott az előadások láttán.
Magyarok és Pöttyös Pannik
Többek között láthattuk, hogy a magyar kormány egyik óriásplakátja a Csiky Gergely Állami Magyar Színház ( Temesvár) és a Kosztolányi Dezső Színház ( Szabadka) közös produkciójának művészeit olyan előadásra késztette, ami akár politikai manifesztumnak is tekinthető (rendező: Urbán András).„Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat. (Kikét is?). A felirat a Magyar című előadás színpadi háttérfalán volt olvasható. A produkció a több ezer decibellel megszólaló hangereje ellenére sem győzött meg mindenkit arról, hogy a politikai tiltakozás e formája jobban áll a színpadnak, mint a többi társulat kevésbé provokatív, ám több artisztikus arcvonást viselő előadása. De sokan vélték úgy, hogy bizony fontos gondolkodni arról, mennyit érnek ma a nemzeti szimbólumok, (turulmadár, csodaszarvas stb.), s hogy a rájuk rakódott kulturális és politikai toposzoktól hogyan lehetne ezeket megtisztítani. Hogy nem árt manapság egy kis nemzeti „ablakpucolás” a tisztábban látáshoz. De volt olyan vélemény is, hogy csak az oktalan ember töri be mérgében az ablaküveget, ha nem találja azt elég tisztának. Hogy a dühkitörés csak pillanatnyi „kielégülést” hoz, és jó nagy csörömpölést, ám a csodaszarvast nem lehet lecserélni kis hableányra, kétfejű sasra, esetleg tölgyfalevélre. Hogy nekünk, magunknak, mindnyájunknak kell tisztába tenni az ezeréves magyar csecsemőt, de legalábbis kicserélni alatta a pelenkát egy kevésbé kakisra. Aztán az is nagy kérdés, hogy mi magyarok szürkemarhaként álldogálunk-e a szögesdrótokkal védett nemzeti térben, mint azt az előadás végén a pucér szereplők teszik? Lehet fájdalmas szívvel a rendezői „metaforával” azonosulni és lehet-e a záróképet „vizuális képzavarnak” is ítélni? Demokráciára és az értelmezés szabadságára vágyunk, mi nézők, tehát szabad lelkesülni és felháborodni is, mint ahogyan Az antikrisztus rövid története című produkció láttán (Bitef Színház, Belgrád, rendező: Urbán András) is lehet blaszfémiát kiáltani, de lehet a mondanivalót „istenképkeresésnek” is beállítani. Az előadás utáni beszélgetésen a rendező közölte: a színházi térben nincsenek tabuk. A rendező az álszentséggel való leszámolásról is beszélt a produkció kapcsán, „amelyet a hang és a düh ural, és amely alapja az esztétikai határok átlépése” (írja a műsorfüzet), az egyik szereplő pedig megvallotta, hogy az előadásban való részvétel segítette abban, hogy az „intézményes vallástól” megszabaduljon. Amikor a közönség előtti beszélgetésben valaki megkérdezte, miért csak nők játszanak az extatikus előadásban, a rendező azt válaszolta: „végül is Krisztus méhen keresztül született.” Az előadás a nézőket megosztotta, s így van ez rendjén, sokak szerint éppen erre való egy kortárs színházi fesztivál.
A budapesti Spot+K2 fiataljai a Mi a magyar? című előadásukon vég nélkül improvizáltak meséket, melyek egy ma élő magyar királyról szóltak, arról, aki lovagi tornák számára csarnokokkal rakja tele az országot és Pöttyös Panniról is, akit a feketék azért nem szeretnek, mert a ruhája alapszíne fehér, a fehérek meg azért diszkriminálják, mert a pöttyei feketék. Tanulság: mily szomorú is annak a sorsa Magyarországon, aki nem kötelezte el magát a spektrum két szélső színe közül egyik mellett sem.
Eligazodni a világban
E sorok írója a színház hatását és feladatát tekinti szem előtt tartandónak a TESZT kapcsán, így igen fontos számára a fesztiváli fogadtatás, mert meggyőződése, hogy e művészeti ágban működők feladata valamiféle olyan hatást gyakorolni a nézőre, aminek segítségével az könnyebben eligazodik a világban. A világnak ezen a tájékán ma minden a politikáról szól. Schiling Árpád realisztikus formában állította színre színtársulatának A harag napja című előadását. E produkció sem volt politikamentes, ám a negyven körüli kórházi nővér személyes drámája erős artisztikummal írta felül az előadás államtitkárának álságos politikai „színjátékát”. A lecsúszás, a lenullázódás lehetőségének veszélyét minden néző átérezhette e tragikomikusan megfogalmazott történet láttán. Scherer Péter Eztrád-színházának ( Nézőművészeti Kft./ Szkéné Színház, Budapest) mai magyar kabaréjában és valóságshowjában konkrét politikusok neveit is elhangzottak, nehéz volt fölmérni, hogy a tipikusan magyarországi problémákat bemutató szkeccsek tartalmát vajon mennyire érthették a külföldi színházak művészei, akik a nézőtéren ültek és angol fordításban olvasgatták a Pesten őshonos párbeszédeket és monológokat.
A magyarországi munkásosztály lezülléséről a Forte Társulat/ Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest csapata tájékoztatott bennünket (rendező Horváth Csaba). A hetvenes évek melósai tényleg elgondolkodhatnának (ha néznék az előadást), vajon miért fusiztak annyit és miért ingáztak vidékről Budapestre. Megérte-e asszonyt, gyereket, házat, földet otthagyni és a fővárosi gyárüzemben ledarálódni, a munkásszállóban maguknak otthont hazudni és a rendszerváltás után a kidobatás élményét tudomásul véve koldussá, utcai mutatványossá válni, és a gyermekkel elhitetni, hogy „óh, mi nem is vagyunk szegények”. Ijesztő metamorfózisa ez a szép jövőt ígérő szocializmusnak, és meglepő, hogy mennyire érdekli ez a mostani ifjúságot. S vajon mit gondolhatnak rólunk, mert tény, hogy az általuk bemutatott „eredményeket” mi hagytuk nekik örökségül. A kolozsvári Ground Floor Parental CTRL című előadásában (rendező Sinkó Ferenc) három fiatal lány igen keményen fogalmazott: szerintük az „Y” generáció azért olyan boldogtalan, mert a szülők hozzájuk képest kibírhatatlanul konzervatívak és három brosúrával vannak lemaradva.
Gyermeki tisztasággal
A skopjei macedónok (Ifjúsági Kulturális Központ, rendező Nina Nikolikj) Őrült Erdő című produkciójukban a romániai „89-et idézték meg, kiderült, most saját helyzetüket látják hasonlónak, mint az akkori romániaiakét. A szarajevóiak Liszt a vénákban című előadásából kiderül (Háború Színház/ Mess Színpad, rendező Boris Liješevic), hogy az ottaniak még mindig a háború nyomasztó emlékeit cipelik, hazájukban családok bomlottak föl a vérontás idején, apa és fia, a testvér és testvér különülnek el atomizáltan egymástól. Az olaszok (Koreja Színház, Lecce, rendező: Gabriele Vacis) Az apa szó című előadása érdekes dologra döbbenti rá a nézőt. A huszadik század közepétől természetessé váló házasságfelbomlások az apaképet jelentősen átalakították. Ma a gyermekek nagy százaléka nem él együtt az apjával. Az előadásban öt más-más nemzetiségű lány találkozik egy repülőtéren és mesél apjával való kapcsolatáról. Az utoljára vallomást tevő lánynak a halott apjáról felsejlő emlékei olyan meghatónak bizonyultak, hogy a nézőtéren sokan megrendülten könnyeztek, a legnagyobb tapsot ez a produkció kapta a fesztiválon.
Viszont meglepő módon nem aratott akkora sikert, mint amekkorát megérdemelt volna a Temesvári Csiki Gergely Színház produkciója, A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve című előadás, melyet az elismert UNITER-díjas román Radu Afrim rendezett. A lineárisan, néha szkeccsszerű láncszemekből épített produkcióban a közönség egy színházi színpadot hátulról láthatott, miközben egy darabbéli nézőtérrel szembesülhetett. A megszámlálhatatlanul apróra kidolgozott, vizuálisan gazdag jelenetből komponált háromórás, szünet nélküli előadást a fesztivál közönsége hosszúnak tartotta, és e sorok írójának nagy meglepetésére nem díjazta. A zágrábi csoport (Horvát Nemzeti Színház, rendező: Matija Ferlin) Királyok vagyunk, nem emberek című előadása gyermeki tisztasággal viszonyult az élet és a világ legbonyolultabb kérdéseihez: Milne Micimackóját és a svéd gyermekverseket is eszünkbe juttatta. A szlovének (Prešernovo Színház, Kranj / Városi Színház, Ptuj, rendező Jernej Lorenci Bitef) A halott hazatér az úrnőjéhez című produkciójukban szürreális-balladisztikus szépséggel „harmonikáztak el” egy Rómeó és Júlia történetet, rétegzetten mély tartalmaikkal szinte kiragyogva a politikai üzenetekkel bíbelődő előadások közül.
Minden színházi fesztivál arra való, hogy tükröt tartson a jelennek, hogy a rendezők és a szereplők által megtudjunk valamit a világról és önmagunkról. A TESZT összességében azt sugallta: a színház érdeklődésének középpontjában ma az aktuális politika áll. Lehet vitatkozni, hogy ez-e a színházművészet feladata, vagy sem, de a tendencia kézzel tapintható, a jelenség okai pedig bizonyára mélyebben keresendők.
Pacsika Emília
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tizedik évadát zárta az M Stúdió
„Talán a Flow Fesztivált emelném ki elsősorban az évad eseményei közül, amely által olyan előadásokat próbáltunk elhozni Sepsiszentgyörgyre, amelyek a mozgásszínház műfaján belül különböző irányokba mutatva nemzetközi minőséget képviselnek. Bízom benne, hogy a fesztivál szervezése révén hosszú távon is csak nyerhet a társulatunk, és a Sepsiszentgyörgyi nézők is, hisz azt a színházi műfajt próbáljuk ezáltal közelebb vinni hozzájuk, amellyel aligha lehet alkalmuk találkozni az erdélyi színházakban” – mondta el lapunknak Márton Imola, az M Stúdió Mozgásszínház művészeti vezetője az évadzárás kapcsán.
A társulatvezető kifejtette, az idei évad mindhárom produkciója fontos együttműködések eredményeképpen született: a Julie kisasszony Tarkovszkij-jelenetekkel című, Nagy Botond által rendezett előadás első koprodukciójuk volt a Tamási Áron Színházzal, először dolgozott a társulattal Horațiu Mihaiu rendező, aki Ibsen darabja alapján A tenger című előadást vitte színre, és ebben az évadban készült Sztravinszkij Tavaszi áldozat című balettjéből az első, klasszikus zenére épülő előadásuk Andreia Gavriliu rendezésében. Mindezek mellett a már említett Flow Fesztiválra olyan világhírű társulatok produkcióit hozták el, mint a Frenák Pál Társulat, a Horváth Csaba által vezetett Forte Társulat vagy a Fehér Ferenc állandó alkotótársaiból álló együttes. Márton Imola arról is beszélt, hogy az évad során fontos fesztiválokon vett részt a csapat: Gyergyószentmiklóson a Nemzetiségi Színházak Kollokviumán és a Dance.movement.theatre nevű fesztiválon, Nagyszebenben a Festivalul Tânăr nevű seregszemlén, Szkopjeben (Macedónia) a Panphys Nemzetközi Pantomim és Fizikai Színházi Fesztiválon, Aradon az Új Színházi Fesztiválon, Târgoviștén a Nemzetközi Bábel Fesztiválon, ezenkívül pedig vendégszerepléseket is vállaltak Temesváron, Budapesten, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Marseille-ben is, Kézdivásárhelyen és Brassóban pedig bérletes előadásokat játszottak. Mint mondta, a korábbi évadokhoz képest idén nagyobb figyelmet fordítottak a belföldi jelenlétre.
A következő évadban a tervek szerint Radu Afrim, Fehér Ferenc és Bocsárdi László rendez a társulatnál, Afrim előadása az Andrei Mureșanu Színházzal együttműködésben készül, a Fehér Ferenc által rendezett produkció pedig western lesz mozgásszínházi változatban. Mint megtudhattuk, új színészi állást hirdet az M Stúdió, amelyre nők és férfiak is jelentkezhetnek július 20-ig, bővebb információkat ezzel kapcsolatosan az m-studio.ro honlapon találhatnak az érdeklődők. A társulatvezető azt is elmondta, hogy a színház technikai szempontból is fejlődni próbál – idén bővíteni tudták fénytechnikai berendezésüket, ami nagy jelentőségű beruházás volt –, és az elmúlt évadokhoz viszonyítva előadásaikat is többen látogatták, ami örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy egyre nyitottabbá válik irányukba a szentgyörgyi közönség.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tizenöt előadás érkezik hét országból a szabadkai Desiré fesztiválra
Hét ország tizenöt előadását láthatja a közönség november 13. és 20. között a Desiré Central Station kortárs nemzetközi színházi fesztiválon Szabadkán.
A régió egyik legizgalmasabb színházi fesztiválja az idén a Borderline alcímet viseli, amely – ahogy Urbán András szervező, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója a fesztivált beharangozó pénteki sajtótájékoztatóján kiemelte – egy pszichikai állapot neve is, ugyanakkor a határ és a vonal szó összetételéből származik, ami bizonyosfajta asszociációkat vált ki abban, aki hallja.
A színházi rendezvényre Szerbiából, Magyarországról, Romániából, Bosznia-Hercegovinából, Szlovéniából, Montenegróból és Horvátországból érkeznek színészek, rendezők és társulatok.
A fesztivált november 13-án a Zombori Népszínház nyitja meg Gogoland című előadásával, amelyet Herceg János művének motívumai alapján Urbán András rendezett. Ezt követően a Forte Társulat és a Trafó Kortárs Művészetek Házának produkcióját, a Horváth Csaba nevével fémjelzett A te országodat tekintheti meg a közönség, amely az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb rendezésért járó díját érdemelte ki.
A második napon a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Koldusoperája lesz látható, amelyet a szerb Kokan Mladenovic állított színpadra.
November 15-én az Én tökéletes vagyok – tudattalan történet című előadást láthatják a nézők Perovics Zoltán rendezésében a szegedi Metanoia Artopédia előadásában.
A kortárs színházi fesztivál negyedik napján a Balerinák című dokumentumszínházi előadást tekinthetik meg az érdeklődők, amely a ma Szerbiában élő táncművészek életét mutatja be a Szerb Nemzeti Színház Balettegyüttesének és az Újvidéki Egyetemi Kultúrközpontnak az előadásában. Ezt követően Frenák Pál Társulata hozza el Szabadkára a Lutte című legújabb produkcióját, amelynek ez az első külföldi szereplése.
A szarajevói MESS Színpad két produkcióját is felvonultatja a Desiré. Először Selma Spahic Tyúk, majd Urbán András What is Europe? (Mi Európa?) című előadását láthatja a közönség. Ez utóbbi Végel László művének nyomán keletkezett, és a rendező korábban azt mondta róla, hogy a Balkánon élő ember tapasztalatairól, identitásáról, ugyanakkor az európaiság filozófiai és politikai összeütközéseiről szól, és a „jugónosztalgia” jelensége is erőteljesen megjelenik a vendégmunkásokról is szóló történeten keresztül.
A rendezvény egyik leginkább várt előadását november 17-én láthatja a közönség, amikor a Hajdu Szabolcs által rendezett Ernelláék Farkaséknál című film eredeti, színpadi változatát tekinthetik meg az érdeklődők. A film nyerte el az idén a versenykategória fődíját, a Kristály Glóbuszt az 51. nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban.
A ljubljanai Maska mutatja be Damir Avdic Mephisto című rendezését szintén 17-én, másnap pedig az előadó koncertjére ülhetnek be a Szabadkára látogatók.
Az utolsó előtti napon lesz látható a Balkán idei színházi évadának életét a leginkább felkorbácsoló előadás, amely a Szlovén Ifjúsági Színház és az Ivan Zajc Horvát Nemzeti Színház koprodukciójában született. A mi erőszakunk és a ti erőszakotok című produkciót a társadalmi témákat provokatív módon feldolgozó előadásairól ismert Oliver Frljic rendezte. Az előadást a múlt hét végén a szarajevói nemzetközi színházi fesztiválon majdnem közönség nélkül játszották le, miután Vinko Puljic boszniai püspök feljelentette az előadókat, a darabot pedig istentagadónak nevezte, amely sérti az ott élő keresztény és muszlim lakosok vallási érzéseit. A felkorbácsolt indulatok hevében a szervezők először úgy döntöttek, hogy nem engedik be a nézőket, később azonban a jeggyel rendelkezők saját felelősségre bemehettek a színházba, amelyet rendőrök biztosítottak.
A fesztivál folytatásában még három előadás szerepel. A színházkedvelők megnézhetik a cetinjei Zetski Dom Királyi Színház Pillangó című előadását Urbán András rendezésében, valamint ugyanennek a társulatnak az Ameddig a szem ellát című produkcióját, amelyet Schilling Árpád rendezett, illetve zárásként, november 20-án Hód Adrienn Grace című koreográfiáját.
Az esti produkciók mellett közönségtalálkozókon, kötetlen beszélgetéseken és kritikai szemináriumon is részt vehetnek a nézők.
A Desiré Central Station fesztivál nevét a szervező színház névadója, Kosztolányi Dezső becenevéről kapta, és először 2009-ben rendezték meg. Szabadság (Kolozsvár)

Nyilvános a 10. TESZT programja
Emlékezés és felejtés. Közös történetek, magántörténelmek és utópiák. Kilenc nap színházi ünnep
Tizedik kiadásához érkezett a TESZT, a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, amelyet május 20. és 28-a között szervez meg a Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A fesztivál 2008-ban jött létre, azzal a céllal, hogy évről évre párbeszédet kezdeményezzen a hármashatár régiójának színházi alkotóival, akik a TESZT keretében megismerhetik egymás munkáit és lehetőséget kapnak a közös alkotásra. Mivel több művész és társulatévről évre visszajár Temesvárra, a TESZT az évek során az alkotók és a fesztiválközönség folyamatos közös gondolkodásának helyszínévé vált.
Az Európa Kulturális Főváros 2021 programsorozatra készülve, az előző évekhez képest idén nemcsak a szűken értelmezett régióból, hanem Európa távolabbi pontjaiból is érkeznek Temesvárra előadások, tizenhat országból összesen harminc produkciót láthat a közönség. Mivel a TESZT nemzetiségtől és kortól függetlenül minden temesvári nézőt meg kíván szólítani, a meghívott előadások formátuma és jellege is rendkívül széles palettát kínál. Személyes hangvételű egynézős, helyspecifikus előadásoktól szóló performanszokon át a klasszikus formátumú stúdió- és nagyszínpadi előadásokig, dokumentarista előadásoktól és multimédiás performanszoktól szabadtéri táncelőadásig és koncertig – a gazdag kínálatból bárki kedvére válogathat. A bő egy hét alatt a fesztiválozók belakhatják a várost, kipróbálhatják, milyen vízibiciklit pedálozni egy performanszművésszel a Bégán, utazhatnak térben és időben, számot vethetnek azzal, hogy milyen tartozásaik vannak és meghallgathatják egy világhírű performer koncertjét. A találkozó tizedik kiadásán a szervezők változatlanul fontosnak érzik felmutatni a legfontosabb társadalmi kérdéseket, ugyanakkor kiemelt szerepet kap a leltározás, az összegzés gesztusa. Hasonlóképpen a programban megjelenő előadások nagy része is foglalkozik az emlékezéssel, a múlt, jelen, jövő hármasával, visszatérő elem az önreflexió, az alkotók vallomásai önmagukról, munkájukról.
A fesztivál nyitóeseménye rendhagyó módon egy ingyenes, nagyszabású szabadtéri előadás lesz. A budapesti Forte Társulat Concerto / 5. vonósnégyes című táncszínházi produkciója a Rózsaparkban lesz bemutatva május 20-án. Az előadást Horváth Csaba koreográfus jegyzi, aki visszatérő vendége a fesztiválnak. A huszadik század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének, Bartók Bélának két művét a Győri Filharmonikus Zenekar és a kolozsvári Arcadia vonósnégyes előadásában hallhatják a nézők.
Szintén különleges eseménynek ígérkezik a fesztivál második napján a Csiky Gergely Állami Magyar Színház bemutató előadása, az EXIT, amely az aradi és a zombori nemzeti színházakkal együttműködésben jön létre. Az előadás rendezője Schilling Árpád, aki tavaly A harag napja című előadásával vett részt a TESZT-en. A projekt folytatása a színház korábbi kezdeményezéseinek, amelyben a régión belüli szakmai kapcsolatok továbbépítésére és a határon átívelő együttműködésekre helyeződik a hangsúly.
Ugyancsak visszatérő vendég a kortárs színház- és performanszművészet egyik ikonikus figurája, a bulgáriai koreográfus és performanszművész, Ivo Dimcsev, aki a fesztivál oktatói programjának keretében műhelymunkát tart fiatal előadóművészek számára. Szintén a világhírű performer jegyzi a TESZT záróeseményét, a fesztivál utolsó napján Songs from My Shows címmel ad koncertet a nagyteremben.
A meghívottak között olyan rendezők és előadók jelennek meg, akik különböző műfajokban dolgozva, sajátos esztétikát képviselve a legjelentősebb alkotók közé tartoznak. A visszatérő Horváth Csaba, Schilling Árpád, Urbán András, Hajdu Szabolcs, Kokan Mladenović, Ivo Dimcsev mellett ezúttal Gianina Cărbunariu, Maja Pelević, Olga Dimitrijević, Sarah Vanhee, Hód Adrienn, Mădălina Dan és Mihaela Dancs, Giuseppe Chico és Barbara Matijević, Maria Lucia Cruz Correia, Xavier Bobés, Janek Turkowski egy-egy előadása is megjelenik a programban, ugyanakkor Temesvárra jön a spanyol Agrupación Señor Serrano, Rabih Mroué, Salvatore Tramacere is egy-egy kiemelkedő előadással. A már széles körben ismert alkotók mellett a fiatalabb generációnak is teret biztosít a fesztivál, így jelen lesz a találkozón Maruša Kink, Alex Fifeaés David Schwartz, Lisa Verbelen és az amszterdami BOG., Oliver Zahn, Nina Rajić Kranjac, Kelemen Kristóf, Jo Bannon és Harry Giles.
A fesztivál meghívott előadásait bérleten kívül 30 és 20, illetve kedvezményesen 15 és 10 lejes áron tekinthetik meg az érdeklődők. Az előző évekhez hasonlóan a fesztivál előadásaira a jegyek mellett fesztiválbérletek is válthatók: a fesztivál tíz meghívott előadására érvényes TESZT200 bérlet 200 lejbe, míg kedvezményesen a TESZT100 bérlet 100 lejbe kerül. A TESZT5 kedvezményes bérletet diákok, nyugdíjasok és KULT CARD tulajdonosok részére 60 lejért, felnőttek 100 lejért vásárolhatják meg. A bérlet 5 szabadon választható nagyszínpadi előadás megtekintésére nyújt lehetőséget.
A TESZT előadásairól, illetve a jegyekről, bérletekről a tizedik kiadásra megújult honlapon, awww.teszt.roweboldalon kaphatnak bővebb tájékoztatást. További naprakész tartalmakért kérjük, kövessék a fesztivál Facebook-oldalát a www.facebook.com/teszt.ro címen.
Visszaemlékezünk, számot vetünk, együtt ünneplünk – idén már tizedjére. Mindenkit szeretettel várunk a TESZT-re!
A Csiky Gergely Állami Magyar Színház sajtóközleménye; Nyugati Jelen (Arad)