Tusványos komolyabb oldala
A Kárpát-medencét, Erdélyt, Székelyföldet foglalkoztató legfontosabb kérdések kerülnek napirendre a Tusványos idei rendezvénysorozatán, huszonkettedik alkalommal gyűlnek össze a rövidnadrágos politizálás hívei, megvitatják, választ keresnek több, a magyarság számára fontos kérdésre.
Ismét magas lesz az egy főre eső miniszterek száma, már bizonyos, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem hagyja ki az idei rendezvényt sem, ám kérdéses, jelen lesz-e Traian Băsescu. Egyelőre azt sem tudni pontosan, a román államelnököt meghívták-e vagy sem, a szervezők a politikai széljárások szerint változtatják ezzel kapcsolatos nyilatkozataikat. A legkiemeltebb előadások idén is a fősátorban zajlanak, és lesz olyan nap, amikor négy nagy témakör kerül terítékre. Ma a hivatalos megnyitót követően előbb a Kárpát-medencei magyar felsőoktatásról lesz szó, majd az állampolgárság-igénylések első féléves mérlegét mutatják be, a késő délutáni órákban a közép-európai energiapolitikáról értekeznek. Csütörtökön a gazdasági válság, fejlesztési stratégiák elemzésével kezdik a napot, majd az új pártról, a bejegyzés előtt álló EMNP-ről beszélnek a kezdeményezők, délután az őszi népszámlálás kapcsán szólnak a szakértők mindarról, amire érdemes és amire oda kell figyelni. Péntek délelőtt – az előző években már megszokott módon – összeül a nemzeti kerekasztal, a határon túli magyar szervezetek vezetői és Németh Zsolt külügyi államtitkár az autonómia változó feltételeiről értekeznek. Ezt követően a Mikó-tervet, az erdélyi gazdaságfejlesztési programot mutatják be, délután pedig előbb a székelyföldi fejlesztési stratégiákról, majd a magyar médiatörvényről lesz szó. Szombaton Orbán Viktor tart előadást Traian Băsescu társaságában vagy nélküle. Az bizonyos, Tőkés László és Németh Zsolt ott lesz a magyar miniszterelnök mellett a pódiumon. Idén talán még a korábbiaknál is gazdagabb a különböző sátrak kínálata, neves szakembereket, előadókat hallhatnak az érdeklődök, a témák és meghívottak sokszor "verik" a fősátor programját. Sok intézmény, szervezet működteti saját világát, így minden ide látogató megtalálhatja a kedvére való előadást. A Tusványosok örök nagy témája a megérkező és távol maradó vendégekről szóló találgatás. Az évek során elmaradoztak a román politikusok, mára már elsősorban a magyar jobboldal dominál, nagy számban érkeznek a fideszesek és kereszténydemokraták, sok magyar miniszter és államtitkár lép fel. Erdélyből elsősorban a szervezésben is részt vállaló Tőkés-oldal lesz többségben, de visszatérő vendég több RMDSZ-es politikus is. Kelemen Hunor szövetségi elnök, ígérte, mindent megtesz, hogy jelen lehessen a pénteki nemzeti kerekasztalon, s az is kérdés, lesz-e Orbán–Kelemen találkozó, sikerül-e langyosítani bár az elég fagyos Fidesz–RMDSZ viszonyon. Traian Băsescu érkezéséről köztudott, csak akkor válik bizonyossá, ha leszállt a helikoptere. A szervezők elmondták, a Cotroceni-palotából már érdeklődtek a tusványosi programról. Indul hát Tusványos, az idei rendezvény címe: Összenő, ami összetartozik. Négy nap pezsgés várható politikával, közéleti kérdésekkel, kultúrával, sok-sok zenével, több ezer vendéggel és a környéken élő érdeklődők népes seregével. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó-vizit az ÚMSZ-nél
Szerkesztőségünkbe látogatott tegnap a miniszterelnök-helyettes
Többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük Markó Béla miniszterelnökhelyettest, aki tegnap az Új Magyar Szó szerkesztőségébe látogatott.
„Bár azt nem állítom, hogy az Új Magyar Szó minden lapszámát átforgatom, a miniszterelnök-helyettesi kabinetben készülő lapszemle révén naponta látom, hogy mi jelenik meg a lapban, mire reagál az Új Magyar Szó, mi az aznapi sajtótéma” – fejtette ki a tegnap lapunk szerkesztőségébe látogató Markó Béla miniszterelnökhelyettes. Markót többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük. Mint elárulta, ő maga ilyen szempontból „konzervatív”, minthogy az internet előretörése ellenére továbbra is a nyomtatott betű híve.
„A hagyományos sajtótermékek híve vagyok” – mondta Markó Béla szerkesztőségünkben
„Online nem nagyon szeretek olvasni, néha-néha elolvasok ezt-azt, főleg magyarországi dolgokat, olyasmit, amit nem tudok a kezembe venni. Az Új Magyar Szóból főleg a hétvégi számokat veszem kézbe, papíron, a csütörtöki-pénteki számot, otthon, Marosvásárhelyen. Tartalmas és jó a lap, ezt még azok a politikus kollégák is elismerik, akik néha indulatoskodnak, attól függően, hogy szereti őket az Új Magyar Szó, vagy nem szereti, hogy nekik tetsző vagy kevésbé tetsző dolgok jelennek meg róluk a lapban” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerkesztőségünkben az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, a romániai kormánykoalíció várható sorsáról, a „Borbély-ügyről”, illetve arról beszélgetett az Új Magyar Szó újságíróival, hogy lehet-e kormányüléseken szonetteket írni. A Markó Bélával készült interjút következő lapszámunkban közöljük. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tusványos üzenőfüzetté vált – 22 év - A Fidesz önmagába zárkózott a Bálványosi Nyári Szabadegytemen
A rendszerváltozás idején a magyar–magyar, illetve a magyar–román párbeszéd fórumaként indult a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, amelyen az első években magam is részt vettem, hiszen akkor még, a Fidesz liberális párti „pubertáskorában” semmiféle kirekesztés nem volt jellemző – mondta a Népszabadságnak Törzsök Erika szociológus, kisebbségi szakértő.
– Az akkori politikai légkörben sok kérdésben hasonlóan gondolkodtunk, s kis idővel a diktatúra után más volt még a bátorság jelentése is.
A különböző csoportok kezdetben a román–magyar történelmi megbékélés részeként határozták meg a szabadegyetemet, az évek múlásával azonban a tábor célja is, szervezői is sokat változtak. Az első változás a 90-es évek végén következett be, amikor is – az időközben Tusnádfürdőre költözött tábor – a román–magyar párbeszéd nem hivatalos fórumává lépett elő. A 90-es évek elején a résztvevőket a román és más kelet-középeurópai társadalmakat foglalkoztató kérdések érdekelték, mint a privatizáció, a jogbiztonság, az igaz ságtétel, az állam–egyház viszonya, a média szerepe, a kisebbségvédelem. Később szóba kerül a helyi önigazgatás kérdése, az oktatás, a kultúra problémái, s a 90-es évek közepén számos előadás hangzik el Magyarország és Románia euroatlanti integrációj, 2011ával kapcsolatban. A tábor még ekkor sem kizárólagos, de azért már látszik, hogy a témák a regionalizmustól eljutnak 2001-re a státustörvényig.
A tavalyi tábor fő témája a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése volt, s egy tanulságos epizód zajlott a hallgatóság szeme előtt. Amikor a meghívott román államfő, Traian Basescu nyílt színen visszautasította a székelyföldi autonómiaköveteléseket, a mellette ülő magyar miniszterelnök néma maradt. A kisebbségvédelmet máskor – persze jobbára hazai környezetben – éles fegyverként forgató Orbán Viktor román földön fontosabbnak tartja az azonos pártcsaládhoz tartozást, mint a székelyföldi autonómiáért való csatározást. A jelenlévők előtt napnál világosabb, hogy az önmagába zárkózó Fidesz-vezetés számára Tusnádfürdő üzenetfüzetté válik, Székelyföldről jobbára hazabeszél.
Onnan fogalmazza meg Orbán Viktor azt a súlyos történelmi vádat, hogy a „magyar baloldal mindig rátört nemzetére”, a tavalyi üzenetét pedig érdemes szó szerint idézni: „A baloldali-neoliberális közösség mindent elvett az ország lakosságától, amit az elmúlt időszakban közösen felépített. Elvették a megtakarított nyugdíjakat, a közbiztonságot, az egészségügyet, a szociális és családbarát intézkedéseket, a nemzeti összetartozás élményét és a demokráciába vetett hitet.” Ez a 2010-es orbáni mondat 2011-ben különös akusztikát kap.
Seres Attila. Népszabadság

Tusványos: összmagyar összefogást sürgetett Semjén Zsolt
Ha az RMDSZ és a többi erdélyi magyar politikai alakulat nem tud a saját pártpolitikai szempontjaiból engedni, nem lesz meg a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százaléka a romániai magyarságnak. Ezért összmagyar összefogás kell – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes szerdán a 22. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor – az úgynevezett Tusványos – megnyitó előadásán Tusnádfürdőn. Az egyházi áldással kezdődött hivatalos megnyitón a politikus a magyar kormány nemzetpolitikai célkitűzéseit ecsetelve leszögezte: a kabinet alapfilozófiája, hogy minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen, ezért az emberiség szegényebb lenne, ha a nemzetek eltűnnének.
Semjén kijelentette: mindkét olyan szélsőséget - a nemzetek helyett az egyént előtérbe helyező kozmopolitizmust és a más nemzetek léthez való jogát tagadó sovinizmust is – elfogadhatatlannak tartja, amely kétségbe vonja a nemzetek létjogosultságát. „Egy felelős kormánynak az a feladata, hogy nemzeti létet megőrizze” – szögezte le Semjén, aki szerint a nemzettől kapjuk nyelvünket és kultúránkat.
Meg kell őrizni az egyetemes magyarságot
A miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kormánynak az egész magyar nemzettel szemben kötelezettsége van, mivel az egyetemes magyarságot egyben kell megőrizni. „Az egy éve hivatalba lépett kormány ennek tudatában van, ezért hoztuk meg a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, és ezért szerepel az új alaptörvény preambulumában, hogy a kormány felelősséget visel a határon túli magyarokért” – fejtette ki.
Semjén megállapította: felgyorsult a határon túli nemzetrészek asszimilációja, ezért az eddigi támogatási formák már nem elégségesek. „Ezért volt szükség egy olyan erős impulzusra, mint a magyar állampolgárság megadása” – indokolta a könnyített honosítás bevezetését a politikus.
Mint kifejtette, Trianon után különösen fontos, hogy az elszakított magyarok közjogi értelemben is a nemzet részei lehessenek. Ennek kapcsán leszögezte: ahogy a magyar kormány nem érzi veszélyesnek az államra nézve, ha a magyarországi románok vagy szlovákok felveszik anyországuk állampolgárságát, ugyanígy a szomszédos országoktól is elvárja, hogy ne akadályozzák az ott élő magyarokat, ha élni akarnak ezzel a lehetőséggel. Azt is elmondta, hogy az idén beindul honosítási folyamat során már 120 ezer honosítási kérelmet iktattak, már mintegy húszezren tették le az állampolgársági esküt, és közel 9tvenezren kértek névváltoztatást. A könnyített honosítás kapcsán Szlovákiával fennálló vita kapcsán leszögezte: emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket soha többé nem rendeljük alá más országok belpolitikai hullámverésének.
Semjén Zsolt azt is kijelentette, hogy a szavazati jog és az állampolgárság egymástól elválaszthatatlan, a szavazati jog nem függhet az adófizetéstől. A Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, volt RMDSZ-elnök által megfogalmazott kifogásokkal szemben, miszerint a könnyített honosításhoz nem szabadna szavazati jogot is adni, mivel ez azt eredményezheti, hogy az erdélyi magyarok azt hiszik: azzal, hogy a magyarországi választásokon leszavaztak, letudták állampolgári kötelezettségeiket, így a romániai voksoláson már nem vesznek részt, Semjén úgy vélte, nem a politikusoknak kell megmondaniuk, hogy szavazhassanak-e az erdélyi magyarok vagy sem. „Megadjuk a szavazati jogot, aztán ők majd eldöntik, hogy akarnak-e élni vele” – mutatott rá.
Markó kifogását értelmezhetetlennek nevezte, hiszen – mint rámutatott – abból, hogy valaki részt vett egy választáson, nem következik, hogy egy másikon nem fog. Azon – zömmel a jelenlegi magyarországi ellenzék részéről elhangzó – kifogás kapcsán, miszerint a határon túliak többsége a Fideszre szavazna, Semjén kifejtette: senki sem akadályozza meg az MSZP-t, hogy olyan gesztusokat tegyen a határon túliak felé, amelyek arra ösztönzik őket, hogy rá szavazzanak.
„Nem kellett volna 2004-ben nemzetárulást elkövetni” – utalt a december 5-i állampolgársági szavazás kapcsán arra, hogy a szocialista párt a magyar állampolgárság megadása ellen kampányolt.
Semjén azt is elmondta, a romániai magyar politikai alakulatoknak össze kell fogniuk, ha ugyanis nem lesz meg a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalék a választásokon, akkor a politizáló magyar értelmiség ideológiai alapon beolvad a román pártokba.
Smaranda Enache: fontos az erdélyi identitás
A megnyitón Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke is felszólalt, aki az erdélyi identitás, a transzszilvanizmus jelentőségét hangsúlyozta. Mint kifejtette, a nemzeti identitás és az összetartozás tudata mellett az emberi jogok eszméjét is át kell menteni a 21. századba, a fasizmusét, a kommunizmusét és a sovinizmusét azonban nem szabad. „Fontos, hogy közösen építsük Közép-Európát” – mutatott rá. Leszögezte, az erdélyiek számára egyaránt fontos, hogy Bukarest és Budapest milyen politikát folytat, ezért mindkét ország politikusainak figyelniük kell Erdély nemzeti, kulturális és nyelvi sokszínűségére. A kettős állampolgárság kapcsán ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogy az a magyar fiatalok elvándorlását vonja majd maga után. Mindemellett az erdélyi autonómia mellett tette tette le a garast, mondván: a spanyol minta alapján létre kell hozni a régiókat, amelyben az erdélyi régiónak kolozsvár a fővárosa, és önálló regionális törvényhozással rendelkezik.
Azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország kiáll a határon túli magyarok autonómiája mellett, mivel – mint mondta – Románia csak akkor lehet sikeres ország, ha a romániai magyarság boldogulni tud Erdélyben. „Elkötelezettek vagyunk a román-magyar együttműködésben, és úgy véljük, botrányos, amit egyes uniós tagállamok a román schengeni csatlakozás ügyében tesznek, az, hogy belpolitikai okok miatt új és új feltételeket támasztanak Romániával szemben” – szögezte le, hozzátéve: Románia schengeni csatlakozása mindezek ellenére sínen van. A magyar kormány feladatai kapcsán zárásként leszögezte: „megcselekedtük a nemzet egyesítését, megharcolunk minden magyarért.”
Németh Zsolt: ne engedjünk a 22-ből
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a 22. Tusványos és 1989 december 22-e között vont párhuzamot, kifejtve, hogy a romániaiak számára ugyanaz december 22-e, mint a számunkra 1848 március 15-e. Emlékeztetett: 1989 decembere a totális szolidaritás pillanatairól és a szabadságon alapuló demokráciába vetett reményről szólt. „A nemzeti többség és a nemzeti kisebbség szabadsága feltételezi egymást” – szögezte le ennek kapcsán. „Ne engedjünk a 22-ből” – vonta le az általa elmondottak tanulságait. A kettős állampolgárság kapcsán úgy vélte: az nem az elvándorlást, hanem a szülőföldön való megmaradást erősíti, és ő is a székely autonómia fontosságát hangsúlyozta, mondván: az Románia szuverenitását is erősítené.
Toró T. Tibor: halad előre az EMNP bejegyzése
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke Tusványos jelentőségéről beszélt, kifejtve: az minden alkalommal a számvetés és a további teendők megvitatásának fóruma. Annak kapcsán, hogy múlt héten a bukaresti törvényszék alapfokon elutasította az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, kijelentette: „nem szomorkodunk, a bejegyzési folyamat, akárcsak a tusványosi folyamat, halad előre a maga útján.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Kirekesztő Tusványos?
A szabadegyetem eredeti céljaitól való eltávolodással vádolják a tábor szervezőit
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem szervezői elhárítják ugyan azt a vádat, hogy az évek során a Tusványos néven ismert rendezvény kirekesztővé vált, ám a tábor első „politikai” napján csak a Fidesz meghívottjai és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői vettek részt a különböző témákban szervezett kerekasztal-beszélgetéseken.
„Tusványos ragaszkodik a hagyományokhoz, de nem kényszeríthetjük hogy elmondja a véleményét az, aki nem akarja elmondani” – jelentette ki tegnap, a Tusnádfürdőn zajló 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem első „politikai” napján Toró T. Tibor.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökét – aki már az első szabadegyetemek szervezésében is részt vett – arra reagáltattuk, hogy bírálói szerint a rendezvényre mára már a kirekesztés a jellemző.
Törzsök Erika magyarországi szociológus, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt szabaddemokrata vezetője a Népszabadság tegnapi számában úgy fogalmazott: kezdetekben a román–magyar történelmi megbékélés részeként határozták meg a szabadegyetemet, az évek múlásával azonban a tábor célja is, szervezői is sokat változtak. Tusványos mára „az önmagába zárkózó Fidesz-vezetés üzenetfüzetévé vált” – jelentette ki a lapnak a kisebbségkutató.
Toró kérdésünkre elhárította a kirekesztés vádját. Ellenvetésként elmondta, meghívták az RMDSZ elnökét is a szabadegyetemre. „Ha Kelemen Hunor nem jön el pénteken, akkor a székét üresen hagyjuk” – magyarázta.
Tábor bennfenteseknek
A szervezők egyházi áldással indították útra az egész héten zajló rendezvénysorozatot, amelyen egyelőre – Toró állításának ellentmondva – úgy tűnik, hogy csak a Fidesz meghívottjai és az EMNT vesznek részt: magyar-román és magyar-magyar szempontból is „zártkörű” az idei program. Sándor Krisztina szervező az ÚMSZ-nek elmondta, „egyelőre semmi előrelépés” a román államfő esetleges látogatása kapcsán, még mindig nem tudni, hogy Traian Băsescu tiszteletét teszi-e a táborban.
Idén távol maradnak a demokrata liberális politikusok is. Toró T. Tibor ennek kapcsán lapunknak úgy fogalmazott: „nem kell pánikba esni”, a távolmaradás azzal magyarázható, hogy már érződik a választási kampány előszele, és ezért nem tettek eleget a román párt politikusai a meghívásnak.
Arra a felvetésre, hogy a jónak mondott Fidesz– PDL kapcsolat alapján nem járt volna-e az ideinél határozottabb figyelem a nemzetpolitikai szempontból stratégiainak tartott rendezvénynek, Toró T. Tibor azt válaszolta: a két párt viszonya most is jó, európai szinten több kérdésben is együttműködnek a felek, de „vannak olyan helyzetek, amikor nem a ráció dönt, ezért nem jöttek el a román politikusok”.
Az állampolgárság tétje
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tegnapi beszédében emlékeztetett, hogy a könnyített magyar állampolgárság bevezetésére azért volt szükség, mert a térségben felgyorsult a magyarság asszimilációja, és az eddiginél hatékonyabb támogatáspolitikára van szükség. A kettős állampolgárság igénylésének folyamatával külön kerekasztal-beszélgetés foglalkozott.
Ezen többek között részt vett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki elmondta: előrejelzések szerint kétszázezer igénylést nyújtanak be az idén a kedvezményezettek. Ezt a nagyságrendet a helyettes államtitkár a magyar államigazgatás „sikertörténetének” nevezte, és úgy fogalmazott, ennél többet nem is lehetne elérni.
Nagyhajú Béla, a bevándorlási hivatal vezérigazgatója hozzátette, eddig az összes állampolgári kérelem negyven százalékát Csíkszeredában, húsz százalékát pedig Kolozsváron nyújtották be, erdélyiek a legaktívabbak a honosítás terén. A vezérigazgató mindenkinek javasolta, hogy vegyék fel a magyar állampolgárságot, „függetlenül attól, hogy milyen vér csörgedez” a kérelmező ereiben. A magyarországi közhivatalnok többek között azért nevezte fontosnak a státusz megszerzését, mert így biztosan „lehet majd szavazni”.
A szavazati jog biztosítása kapcsán Semjén Zsolt kijelentette: „mi megadjuk a jogot, és aztán majd az emberek eldöntik, hogy élnek-e vele”. Németh Zsolt külügyi államtitkár hangsúlyozta, ez az intézmény nem az elvándorlást ösztönzi, hanem a helybenmaradást segíti. Ennek ellentmondott a bevándorlási hivatal vezérigazgatójának nyilatkozata, aki a magyarországi munkavállalás szempontjából fontosnak nevezte, hogy a honosítást kérők fele 21-45 év közötti, tehát aktív munkavállaló.
Konszenzust remélnek
Tusványos első „politikai” napját érezhetően beárnyékolta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését elutasította a bíróság. A tegnapra tervezett szakmai beszélgetések és felszólalások központi témája ugyanis az új alakulat RMDSZ-szel való együttműködése és a magyar–magyar összefogás fontossága volt. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes még a nyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a parlamenti bejutást kockáztatják az erdélyi politikai szervezetek, ha nem tudnak egyezségre jutni.
A meghívott szociológusok és politológusok a Jakabffy Elemér Alapítvány sátrában cseréltek eszmét arról, milyen jövője lehet az RMDSZ és a bejegyzésre váró EMNP együttműködésének. Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa úgy fogalmazott: a Fidesz politikája „meredeken változott”, a magyarországi kormánypárt elvárja, hogy a határon túli magyar politikai pártok elkötelezzék magukat, és az azt is jelentheti, hogy a vele szövetségben lévők a nagyobbik magyar kormánypárt érdekei szerint döntsenek a román belpolitikában is.
A szakmai kerekasztal központi kérdése volt, hogyan biztosíthatók az EMNP és az RMDSZ között a kiegyezés feltételei, továbbá, hogy létrehozható-e egy olyan erdélyi magyar választási párt a következő romániai választások előtt, amely biztosítani tudná a parlamenti bejutást a magyar jelöltek számára. Új Magyar Szó (Bukarest)

Szonettől kormányülésig és vissza
Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ volt szövetségi elnökével
„Én arra gondolva építettem politikusi pályámat, hogy jó, ha az embernek van másik hivatása. Ad egyfajta hátteret, biztonságot, s ezt másoknak is ajánlom: ne felejtsék el az eredeti hivatásukat” – inti politikustársait Markó Béla volt RMDSZ-elnök
Elnök úr, ön nemrég, a marosfői táborban éles kritikát fogalmazott meg a magyar kormánnyal szemben a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán. Most, az épp rajtoló tusványosi táborban ismét előtérbe kerül ez a kérdés. Miért nem ért egyet a magyarországi szavazati jog kiterjesztésével?
– Először is elvi kifogásaim vannak. Szavazni ugyanis azért szavazunk, mert bele akarunk szólni a saját sorsunk alakulásába azáltal, hogy olyan képviselőket választunk, akik reményeink szerint jól fognak dönteni velünk kapcsolatosan. Éppen ezért elsősorban azok számára fontos a szavazati jog, akik ott élnek, abban az országban, ahol a választások zajlanak, ahol egy önkormányzatot vagy parlamentet kell megszavazni.
Ez egy általános európai elv, ugyanez az elv érvényesül az európai parlamenti választásokon: a szavazást elválasztották az állampolgárság kérdésétől. Az elvi probléma tehát az, hogy elsősorban azoknak kell szavazniuk, akik viselik is később döntésük következményeit. Hasonló probléma áll fenn az RMDSZ koalíciós partnerei részéről jött javaslatnál is, mely szerint levelezéses módszerrel szavazhatnának a külföldön élő román állampolgárok.
Csak Olaszországban tudomásom szerint több mint 900 ezer román állampolgár él, és ezekhez hozzájönnek azok, akik nincsenek a nyilvántartásokban. Ugyanez a helyzet Spanyolországban. Levelezéses választási módszerrel több százezer, de akár egymillió szavazat is érkezhetne külföldről, ami már eldöntené a hazai választások sorsát.
2009-ben nem lehetett levélben szavazni, mégis a külföldi szavazatok döntötték el a román államelnök-választás végeredményét.
– Valóban, de a nagyságrend kérdését mégiscsak kulcsfontosságúnak látom. Ha a nem Romániában élő román állampolgárok – akik már elszakadtak az itteni állapotoktól, de ennek ellenére a választásokon részt vesznek – nemcsak tízezres, hanem milliós nagyságrendben szavaznak, akkor ők dönthetik el, hogy milyen legyen a román parlament összetétele, és én ezt nagy problémának látom.
Markó Bélával az ÚMSZ szerkesztőségében beszélgettünk
Térjünk vissza a magyarországi szavazásra. Azt is lehetne mondani: legyen Magyarország problémája, hogy a határon túli magyarok szavazataival dől el, milyen összetételű a magyar országgyűlés, és ne a miénk...
– Igen, viszont azt gondolom, hogy a határon túli, köztük az erdélyi magyarokat elsősorban arra kell most biztatni, hogy vegyenek részt minél többen a romániai parlamenti választásokon. Nem vagyok meggyőződve például, hogy aki fontosnak tartja a budapesti parlament összetételére szavazni, ugyanolyan fontosnak tartja majd a bukaresti parlament esetében is.
Az Élet és Irodalomban megjelent legutóbbi írásában, amelyet az Új Magyar Szó is leközölt, súlyos kritikákkal illeti a magyar kormányoldalt, főleg a Fidesz itteni politikai partnereinek nyújtott segítség miatt. Az írásban eléggé borúlátóan látja az RMDSZ helyzetét.
– Ha már arról beszélgetünk, hogy az elmúlt időszakban mit írtam, mit nyilatkoztam, le kell szögeznem: nem azt a célt tűztem ki magam elé, hogy én legyek az RMDSZ megmondóembere. Ha ez lett volna a célom, akkor nem jelentem be, hogy fokozatosan kivonulok a politikából...
Viszont most nagyobb a szabadsága, mint szövetségi elnökként volt.
– Nagyobb a szabadságom, de az RMDSZ elnökeként is kimondtam olyan dolgokat, amelyekről úgy gondoltam, hogy ki kell mondani. Itt van például a pártalakítási kísérlet kérdése: azt azért ne várják el tőlem, hogy ujjongjak attól, hogy megpróbálnak bejegyezni egy újabb magyar pártot, és hogy nem lóg az orrom attól, ha nem sikerül bejegyezni
Ha már a pártalakításról beszélünk: Tőkés Lászlóék politikai befolyást vélnek felfedezni az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének alapfokon történt elutasítása mögött. Mit gondol erről?
– Romániában mindig mindenki politikai befolyásról beszél az igazságszolgáltatás egyes döntései kapcsán...
Az RMDSZ is, lásd „Borbély-ügy”...
– Igen, az RMDSZ-szel is meg-megtörténik, hogy ilyesmit feltételez, és azt gondolom, hogy meg is történik ilyen eset. Én magam sem merem állítani, hogy teljesen független lenne az igazságszolgáltatás. Persze az a legkönnyebb, amikor egy pártot nem jegyeznek be a bíróságon, hogy azt mondjuk: politikai döntés áldozatául estünk. Amit én erről tudok, az az, hogy bajok voltak a támogató aláírásokkal, de azt sem figyeltem, hogy miért utasították el, mi is volt a kifogás.
A névválasztással szemben merültek fel olyan kifogások, amelyeknek a bíróság helyt adott.
– Nos, ha már a névválasztásnál tartunk, én azt gondolom, hogy egészen cinikus dolog volt részükről a néppárt elnevezést használni. Hogy a bíróság fejében egészen más okok voltak, amikor kifogásokat fogalmazott meg, az más kérdés. Tehát mondjuk már el, hogy ez végtelenül cinikus dolog.
Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, mégha az RMDSZ-t nem is hívják néppártnak, és nem mostantól fogva, hanem a kilencvenes évek elejétől, amikor az Európai Néppárt jogelődjének volt tagja. Az történik, hogy még a névvel is megpróbálják elvenni az RMDSZ identitását.
Meddig bírja még ez a sokat próbált kormánykoalíció?
– Az RMDSZ-nek érdeke kormányozni, és nem látom, hogy nagyon hamar előállhat egy olyan helyzet, hogy ne legyen érdeke. Ez csak akkor történhet meg, ha a másik oldal, a koalíciós társ ellenérdekeltté teszi az RMDSZ-t, például egy olyan régióátalakítási elképzeléssel, amely nem felel meg a magyarságnak. Amely szétverne mindent, amit mi felépítettünk. Az RMDSZ az önkormányzatokra alapozta az erejét, a mostani önkormányzatokban lehet erős, és egy ilyen átalakítás feloldaná a magyarság erejét.
A másik ilyen kérdés a választási törvény módosítása a levelezéses szavazás bevezetése révén. Az RMDSZ nem fogadhat el egy olyan intézkedést, amellyel még a Romániában élőkhöz képest is megkönnyítenék a külföldön szavazók dolgát! Hiszen ha én Romániában történetesen nem tartózkodom éppen Marosvásárhelyen, hanem mondjuk Nagybányán, akkor nem szavazhatnék, de aki Spanyolországban tartózkodik, az szavazhat. Tehát ha kezdenek sorra előállni ezek az egymással ütköző elképzelések, akkor problémák lehetnek a koalícióban.
Taktikailag nem lenne előnyösebb ellenzékből indulni a jövő évi választásokon, mint egy népszerűtlen kormány tagpártjaként?
– A nagy népszerűtlenségi hullám, hogy nevezzük így, már lefutott. Az igazán népszerűtlen intézkedések tavaly voltak, akkor érezhettük mi is, hogy csúszunk lefelé, a kormánnyal együtt. Ezek az intézkedések meghozták a megfelelő eredményt, a gazdaság stabilizálódott, bár azt nem állítom, hogy meggyógyult.
A kormány népszerűsége azonban nem emelkedett...
– De nem is zuhant tovább, és a közvélemény-kutatások az RMDSZ-nek mindig megadják a küszöb fölötti értéket. Persze én nem nyugtatom magamat ezekkel a felmérésekkel, de az RMDSZ mint politikai szervezet támogatása és a kormány támogatása nem mosható egybe.
Szintén a marosfői táborban mondta azt, hogy van élet az RMDSZ-elnökségen kívül is. Milyen ez az élet, hogy megy az írói pálya?
– Sok politikusa van még az RMDSZ-nek, akik nem elnökök, és ők nem mind azon törik a fejüket, hogy írniuk kellene. Nem ártana egyiknek-másiknak, hogy egyében is törje a fejét, mint a politikán, de ez nem feltétlenül a versírás kell, hogy legyen. Én arra gondolva építettem a magam politikusi pályáját, hogy jó, ha az embernek van másik hivatása. Ad egyfajta hátteret, biztonságot, amikor nehéz döntéseket kell meghozni, és ezt másoknak is ajánlom: ne felejtsék el eredeti hivatásukat.
Írt már szonettet kormányülésen? Például ha éppen akkor jut eszébe egy rím, lejegyzi, hogy ne vesszen el?
– Nem szívesen keverem össze a kettőt. Sok mindent elveszít az ember a politika által, ezeket a rímeket is a veszteségek közé kell sorolni...
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az út Bálványostól Tusványosig
Az indulása óta eltelt húsz év során alaposan megváltozott a tusványosi szabadegyetem. Nemcsak helyszíne és neve tekintetében, de célját és mozgatórugóit illetően is.
Transindex/ÚMSZ
Tusványos ma már a román–magyar közeledés előmozdítását szolgáló rendezvény helyett amolyan konzervatív összmagyar találkozóvá vált, a romániai magyarság égető problémái, helyzetelemzése helyett mindinkább a magyarországi politikai erőviszonyok uralják. Mindezt jól tükrözik a 2000 óta megtartott rendezvények is
Tusványos ma már a román–magyar közeledés előmozdítását szolgáló rendezvény helyett amolyan konzervatív összmagyar találkozóvá vált, a romániai magyarság égető problémái, helyzetelemzése helyett mindinkább a magyarországi politikai erőviszonyok uralják. Mindezt jól tükrözik a 2000 óta megtartott rendezvények is.
Átvilágítás, állami magyar egyetem, határon átnyúló környezetszennyezés, uniós és NATO-integráció mint a román–magyar kapcsolatok alapja – 2000-ben még ezek voltak a forró témák a rendezvényen, amelynek mottója ez volt: Tíz évvel a Napforduló után. A Fidesz kormányon volt Magyarországon, az RMDSZ koalíciós partner Romániában. A szabadegyetem ekkor lett diáktábor is.
A 2001-es mottó: Kényszerek és lehetőségek. Budapest elkezdte romániai egyetemalapító munkáját; terítékre került a határon túli támogatáspolitika és a státusztörvény.
2002-ben a Fidesz választási veresége nyomta rá a bélyegét a táborra, amelynek mottója ez lett: Polgári kibontakozás Európában. Az RMDSZ csúcsvezetése távol maradt. Az exkormányfő, Orbán Viktor előadásában támogatta Románia NATO-csatlakozását, a Fidesz nemzetegyesítési stratégiájáról beszélt.
2003-ban létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács. Tusványos mottója így hangzott: Együtt vagy külön utakon. Integráció és nemzeti érdek.
2004-ben egy héttel Tusványos előtt Tusnádfürdőn a magyar és a román kormányfő, Medgyessy Péter és Adrian Năstase nyitotta meg az első EU-tábort. Tusványos mottója a magyarországi uniós csatlakozásra utalt: EU-bővítés utáni Közép- és Kelet-Európa. Az autonómiaformákról hangzottak el előadások, az RMDSZ csúcsvezetése nem volt jelen.
A romániai magyar politikusokat egy időre egymáshoz közelítette a kettős állampolgárságról szóló, 2004. évi kudarcos magyarországi népszavazás. Így 2005 Tusványosán a mottó: Összetartozunk?! Az Európai Unió kihívása és lehetősége. Megjelent Markó Béla, aki találkozott Tőkés Lászlóval és Orbán Viktorral.
2006: Markó–Tőkés-szócsata, jelentős RMDSZ-jelenlét, Orbán „one man show”.
2007-ben a 18. évét betöltő szabadegyetem az Erős Európa, erős közösségek jelmondattal ünnepelte nagykorúsodását. Téma: koszovói rendezés, regionalizmus, EU-s fejlesztések. A Markó–Tőkés-találkozó elmaradt, Orbán Tőkéssel együtt tartott záróelőadást.
2008-ban a MIT vette át a szabadegyetem szervezését az ErGo Egyesülettől. A tábormottó: Más Kép. Túlsúlyban az RMDSZ ellenzékének résztvevői, távol maradt Markó Béla. A zárónap ismét az Orbán–Tőkés-párosé lett.
2009-ben az RMDSZ és az EMNT közös listát állított fel az EP-választásokra, így a szabadegyetem a magyar összefogást célozta. Mottó: 20 esztendőm hatalom. A legnagyobb meglepetést a váratlanul betoppanó Traian Băsescu okozta; Orbán háttérbe szorult az államfő és Tőkés László szópárbaja miatt.
2010: a Fidesz-KDNP-kormány kétharmadát ünnepelték. Mottó: Nyílt lapokkal! Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon egy asztalnál ült Markó Béla, Kelemen Hunor, Tőkés László, Toró Tibor. A zárónapon az Orbán, Tőkés, Băsescu hármas lépett fel.
Az idei mottó: Összenő, ami összetartozik. A programot a Fidesz és az EMNT témái és meghívottai uralják. Az Erdélyi Magyar Ifjak kevéssel a tábor előtt a MIT tagszervezetévé vált – vélhetően az összenövés jegyében. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tusványos 2011: egy kis erdélyi magyar pártpolitika
Sokan úgy remélték, a július 19. és 24. között zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében hivatalosan is bejelenthetik egy új romániai magyar politikai szereplő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megszületését. A párt hivatalos bejegyzése azonban – egyelőre – elmaradt. Ez azonban nem akadályozta meg a szabadegyetemen résztvevő politológusokat, szakembereket, hogy elbeszélgessenek a kialakulóban lévő új erdélyi magyar pártrendszerről.
A múlt hétvégén közzétett ítéletében a Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A döntés nem végleges, az egy-két hét múlva nyilvánosságra kerülő bírói indoklás után az alapítók fellebbezhetnek a Bukaresti Ítélőtáblánál. A már létező civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és ennek elnöke, Tőkés László körül megszülető új politikai tömörülés bejegyzésének folyamata hivatalosan idén májusban kezdődött el.
Toró T. Tibor, az EMNP létrehozását kezdeményező EMNT ügyvezető elnöke kijelentette, nem esett jól a hír, ám nem is esnek kétségbe. Véleménye szerint a bíróság indoklásában kifogásolni fogja az alapítók azon szándékát, hogy két nyelven, vagyis nemcsak románul, hanem magyarul is bejegyezzék a formációt. Toró szerint ebben semmi törvénytelen nincs, korábban a Magyar Polgári Párt (MPP) is így járt el. A második pont, amely a kedvezőtlen döntés alapjául szolgálhat az maga az „erdélyi” megnevezés, ugyanis az egyik óvás szerint nem létezik Romániában ilyen közigazgatási egység. A politikus optimizmusnak adott hangot, amikor rámutatott, örülnek, hogy a bíróság nem emelt kifogást az EMNP alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is.
Ez azt jelenti, hogy csak kisebb procedurális akadályok állnak az alakulat bejegyzésének útjában. Illetve van még egy ennél sokkal hatalmasabb probléma: a bíróság politikai befolyása. Toró ez utóbbi tényezővel kapcsolatban így nyilatkozott:
Tudtam, hogy nem könnyű Romániában bejegyezni egy pártot, és hogy ennek hátterében igazából politikai döntések húzódnak meg. Az EMNP esetében például teljesen nyilvánvaló volt az ügyész politikai befolyásoltsága.
Átalakulóban a romániai magyar politizálás
A részleges kudarc ellenére a kedden kezdődött Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (rövidebb nevén: Tusványos) második napján, szerdán erdélyi magyar politológusok vitatták meg az EMNP megjelenésével beálló politikai változásokat. A beszélgetés elején leszögezték, az elmondottaknak akkor van értelme, ha az új pártot előbb-utóbb tényleg bejegyzik.
A nyilvánvaló eltérésektől eltekintve a felszólalások közös elemét olyan lehetséges modellek felvázolása képezte, amelyek alapul szolgálhatnak az átalakuló erdélyi magyar pártrendszer strukturálása számára. Bakk Miklós kolozsvári politológia-professzor azonban azt is elmondta, meg van a maga ideje az elméleti modellezésnek, elemzésnek és a politikai cselekvésnek is. Meglátása szerint az elmúlt időben a szakemberek elegendő teoretikus mintát, elképzelést gyártottak, most a politikusokon a sor, hogy tapasztalatuk és kreativitásuk felhasználásával megtalálják a számukra megfelelő változatot.
Az EMNP megjelenésével egy háromszereplős romániai magyar politikai tér születik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és a születendő tömörülés részvételével. Egy konszenzusos struktúra létrehozása, egy „magyar koalíció” vagy „magyar összefogás” megteremtése azért létfontosságú, hogy áthidalja az egység és pluralizmus erdélyi magyar dilemmáját. Az egységes politikai platform szükséges a romániai magyarság parlamenti jelenlétének tükrében, a pluralizmus előnyei pedig ennél talán még egyértelműbbek. A politikai tér többszereplős mivolta pedig nemcsak egy lehetőség, hanem egy kész tény, valóság, melyet az RMDSZ még mindig nem ismer el.
A felszólaló politológusok szerint egy olyan fajta együttműködésre lenne szükség, amelyben néhány alapvető kérdést a közpolitikai harcokon fölé helyeznének az egyes szereplők. Ifj. Toró Tibor arra is rámutatott, alapvető követelmény, hogy az egyes aktorok legitim szereplőkként ismerjék el egymást.
A kialakuló hármas politikai erőtér sajátosságait Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa vázolta fel. Véleménye szerint három törésvonal fedezhető fel nemcsak az erdélyi, hanem az egész határon túli magyar politikában. Ezek a törésvonalak jobb- és baloldalra sorolják be a különböző pártokat. Az első törésvonalat az etnopolitikai követelések intenzitása képezi. Eszerint Romániában az RMDSZ a mérsékeltebb, míg az EMNP és az MPP a radikálisabb táborba helyezhető. A központi hatalomhoz, illetve az anyaországhoz való viszony adja a másik két törésvonal alapját.
Ez utóbbival kapcsolatban Székely István Gergő rámutatott arra, hogy a magyar kormány és a Fidesz nemzetpolitikai stratégiája megköveteli, hogy mindegyik határon túli magyar párt nyíltan állást foglaljon. Vannak pártok (EMNP, MPP), melyek egyértelműen kötődnek a Fideszhez, és olyanok is (RMDSZ) melyek viszonya az anyaországi kormánypárthoz zavaros. Az választójog kiterjesztésével ez a szempont még erősebbé válik majd, minden kisebbségi magyar pártnak anyaországi partnert kell találnia (ez fordítva is igaz). A felmerülő kérdés az, hogy mennyire csökken így az határon túli magyar pártok autonómiája, mennyire válnak függővé az anyaországi pártoktól. Mi történik például az EMNP-vel, ha a Fidesz már nem lesz kormányon? – tette fel a kérdést Székely István Gergő.
Bakk Miklós bemutatta az együttműködés létrejöttét akadályozó tényezőket. Elmondta, nehéz eldönteni, melyek legyenek azok az elemek, melyek a közpolitikai verseny szféráján kívülre kerülnek, valamint melyek azok, amelyek folyamatos vita tárgyát képezhetik. Hogyan oldható meg, hogy az így létrehozott keretet időről időre felülvizsgálják, újratárgyalják és a változó körülményekhez alakítsák? Olyan aprónak tűnő technikai kérdések is gondot okozhatnak, mint az, hogy melyik párt neve alatt fusson a létrejövő választási koalíció. Ugyanis szükség van arra, hogy papíron egyetlen párt, nem pedig egy pártszövetség zászlaja alatt induljon a „Magyar Koalíció”, hiszen a választási küszöb pártoknak csak öt, pártszövetségeknek pedig 8 százalék. A politológus véleménye szerint ilyen és ehhez hasonló konfliktusok élnek a különböző felek között, azonban az esetenként túlburjánzó autonómia-diskurzus elrejti ezeket.
Tényleg szükség van magyar összefogásra?
Ezt a kérdést dobta föl Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány igazgatója. Rámutatott, hogy túl sok szó esik az öt százalékos választási küszöbről, ám senki nem beszél arról, hogy a román törvények értelmében létezik egy alternatív választási küszöb is. Ezt azt jelenti, hogy olyan pártok is bejuthatnak a parlamentbe, akik nem kapják meg országos szinten a szavazatok öt százalékát, de első helyen végeznek hat képviselői és három szenátori egyéni körzetben. A 2008-as választások után az RMDSZ-nek 22 képviselője és 9 szenátora ül a bukaresti törvényhozásban. Igaz, a választási rendszer furcsasága miatt nem mindegyik politikus végzett első helyen az egyéni körzetében, de joggal feltételezhető, hogy két versengő magyar párt is elérheti az alternatív választási küszöböt. Ilyen körülmények között pedig nem is biztos, hogy a szereplők szükségét látják a megegyezésnek.
Pap Szilárd István
Kitekintő.hu

Orbán: nem lesz diadalmenet az ország újjászervezése
A nyugati életmodell bukásával, a hanyatló Nyugat és Európa válságával magyarázta Orbán Viktor azokat a változásokat, melyeket a kormány vezetett be a hatalomra kerülése óta eltelt időben. A miniszterelnök tusnádfürdői előadásában felfedte eddigi döntéseinek hátterét: egy átfogó tervet vázolt fel a magyar nemzet megmentésére, melyet szerinte kormánya egy éve pontról pontra követ a médiatörvénytől a közmunkaprogramokon keresztül az új adópolitikáig. Szerinte a régi, reflexeit meghaladni nem képes elit bírálja a terv megvalósítását.
A kettős állampolgárság bevezetése nem egy folyamat vége, hanem kezdete: akik igényelték a honpolgárságot, azok egy politikai közösséghez és jövőképhez kívánnak csatlakozni – mondta szombaton Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára a 22. alkalommal megrendezett Bálványosi Szabadegyetemen megtartott felvezető előadásában, majd felkérte Orbán Viktort az említett jövőkép bemutatására.
Az idei fesztiválnak is a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szombati előadása volt a legfőbb, legnagyobb közönséget vonzó eseménye. A kezdetektől fideszes rendezvényként számon tartott szabadegyetemre a kormánypártok vezetői, ismert politikusai voltak a fő meghívottak. A Fidesz tavalyi kormányra kerülése után a kabinet számos államtitkára, minisztere, országgyűlési és európai parlamenti képviselője fordult meg a táborban, idén az Orbán-kormány új nemzetpolitikája, a kettős állampolgárság – az előzetesen kiadott program szerint –, a „nemzetegyesítés” a fő téma.
Míg a magyar kormányfő egy új világrend eljöveteléről, a Nyugat hanyatlásáról, az állam átszervezéséről beszélt, a közönség főleg olyan kérdéseket szegezett Orbánnak, hogy a kormány miért nem támogatja a határon túliak autonómia-törekvéseit, milyen kapcsolatokat ápol a hatalmon lévő román erőkkel (Traian Basescu román államfő közismerten jó kapcsolatban áll Orbánnal), melyek a közigazgatás átszervezésével hozhatja nehéz helyzetbe a magyarok lakta területeket. Ám a kérdésekre válaszoló Orbán szerint előbb meg kell erősíteni a magyar államot és együtt kell működni a hasonló gondolkodású szomszédos politikai erőkkel, ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket is rendezni lehessen.
Ebben némi feszültség alakult ki a szintén felszólaló Tőkés László és Orbán között, mert az erdélyi politikus úgy ítélte meg, hogy a kormány nem lép fel elég határozottan az új erdélyi párt bejegyzését elutasító román állam, és a kezdeményezést támadó RMDSZ-szel szemben. 
A nyugati világ összeomlás előtt áll
A világban korszakváltás zajlik, melynek a magyar kétharmados forradalom az egyik következménye – mondta Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetemen tartott szombat délelőtti előadásában.
Orbán szerint a régi nyugati életmód fenntarthatatlan, rövidesen összeomlás következik be, aminek az államadósság a fő oka. Példaként Görögországot említette, amit szerinte csak azért akarnak megmenteni az EU-ben, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a balkáni állam valójában csődbe ment, képtelen lesz visszafizetni az adósságait. Orbán Viktor szerint az elmúlt egy évben történt változások is azt igazolják, hogy valóban jelentős változás zajlik a világban: Európa pereme – Görögország bedőlésével, Spanyolország, Olaszország meggyengülésével – leszakadóban, Amerika újabb hitelekre szorul, Észak-Afrikában forradalmak zajlottak, Kína ereje viszont töretlen. Szerinte Nyugat felett újabb viharfelhők gyülekeznek.
Orbán azt mondta, ennek az összeomlásnak Magyarországra nézve is jelentős következményei lehetnek a multinacionális bankok tönkremenetele, az esetleg bekövetkező jelentős infláció miatt. Ennek a válságnak a jövőjét felemésztő, hitelekből élő fogyasztói társadalmak kifulladása az oka Orbán szerint.
„A magyarok harcolni akarnak”
„Nem tehetjük meg, hogy hipnotizáltan várakozzunk, cselekednünk kell” – mondta a miniszterelnök, aki szerint elébe kell menni a változásoknak. Szerinte az államnak kezdeményező szerepe kell legyen, így vissza kell fizetni az államadósságot, át kell szervezni felülről a gazdaságot, és vissza kell terelni - első lépésben a közmunkáztatással, az idő előtt nyugdíjba vonultak visszahívásával - az embereket a munkaerőpiacra.
De az állam csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha kellően erős, és ha erős közösség, nemzet áll mögötte – mondta Orbán, miért van szükség az magyarság újjászervezésére, melynek fontos része a kettős állampolgárság megadása. A miniszterelnök szerint Magyarország minden Európai országot megelőzően ismerte fel a helyzetet, szerinte ezt érezte meg ösztönösen a nép, amikor kétharmados forradalommal választott magának kormányt. Azt mondta, ez folytatódott akkor is, amikor a nemzeti konzultációban milliók vesznek részt, mert szerinte „a magyarok harcolni akarnak”.
Európa hozzánk jár tanulni
„Nem lesz diadalmenet Magyarország újjászervezése, mert nem egyszerű arra kérni az embereket, hogy változtassanak életmódot” – mondta Orbán szombati előadásában, aki szerint ezt kényszerűen meg kell tenni, különben nem tudunk kitörni a válságból. Példaként a nagy tömegek közmunkáztatását említette, amit a változások bírálói tévesen munkatáboroknak neveznek. A miniszterelnök szerint a változások végül a „nemzet reneszánszát” fogják elhozni.
Ennek a leképeződése szerinte többek között az adócsökkentés, a nyugdíjak visszaszerzése, az új alkotmány. Ám folyamatos a vita a régi, a hanyatló Nyugatot képviselő hazai politikai elit és a változásokat szorgalmazók között – mondta Orbán. Szerinte régi, meghaladandó reflex a Nyugat követése, hiszen magyarok már egy-két lépéssel az európai nemzetek előtt járnak, sőt szerinte az európaiak tőlünk fognak átvenni ötleteket. Példaként a médiatörvényt, a bankadót említette, amit szerinte sokan fognak másolni Nyugaton.
Orbán Viktor szerint Magyarországnak gyorsuló sebességgel kell távolodnia a válságba került zónától. Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, „legalább is kényszerlakhely” volt Magyarország számára. Azt mondta, hogy a válság után az európai gazdaság fő motorja Közép-Európában lesz, nem déli vagy nyugati országok. Ha ezt felismerik a térségbeli országok, akkor széleskörű együttműködés fog kialakulni az országok, illetve a hasonlóan gondolkodó „nemzeti alapon álló demokratikus” erők között.
"Akár le is válthatjuk Orbánt"
Feszülté vált a hangulat az előadások alatt Orbán Viktor és Tőkés László között, miután a magyar miniszterelnök az erdélyi politikus többszöri felszólítása ellenére sem akart határozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy miként viszonyul a kormány és a Fidesz az új magyar párt bejegyzését támadó RMDSZ-hez és a román állam, a bukaresti kabinet viselkedéséhez (a román bíróság elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését - a szerk.). 
Tőkés azt mondta, a kettős állampolgárság birtokában akár le is válthatják a határon túli magyarok Orbán Viktort, ha nem jár el megfelelően az érdekeikben. Az erdélyi politikus szerint ugyanis a magyar miniszterelnök "nem fogja kellően erősen a gyeplőt". 
Tőkést azt követően fakadt ki és tett bíráló megjegyzéseket Orbánra, hogy a miniszterelnök a közönség soraiból érkezett kérdésekre válaszolva azt mondta, "nem lehet Pestről megmondani, hogy az itt élők életét milyen szervezeti egységben kívánják jobbá tenni”.
A miniszterelnök azt mondta, a kormány az egységet támogatja, ám szerinte elfogadható azok hozzáállása is, akik úgy érzik, hogy az eddigi létező egységben már nem képesek megvalósítani céljaikat, így érthető, ha önállósodni akarnak. Orbán szerint ez nem zárja ki, hogy később az egyes szervezetek ismét együttműködjenek egy új alapon.
A miniszterelnök válasz nélkül hagyta Tőkés László megjegyzéseit, az erdélyi politikus kifakadása után nem kért már szót.
"Kérjenek bocsánatot a románok”
Orbán Viktor Trianon gyógyítását önsajnálat helyett egy új nemzetépítéssel kezdte el – mondta még a vitát megelőzően szombati előadásában Tőkés László, európai parlamenti képviselő. A korábbi erdélyi reformtus püspök azt mondta, a rendszerváltás óta semmilyen különösebb stratégiai eredményt nem tudott a nemzetpolitika felmutatni, példaként a Horthy-korszakot említette, amely szerinte ugyanilyen rövid idő alatt jelentős eredményeket tudott elérni Trianon után.
Az 1989-es román forradalom egyik elindítója azt mondta, a román rendszerváltás csak egy puccs volt, majd két évtized alatt a lakosság jelentős része nyomorba süllyedt. Kiemelte, sem magyar egyetemet, sem nemzetiségi autonómiát nem tudtak elérni a magyarok Romániában. Tőkés arról beszélt, hogy a magyarországi és az európai szocialisták is felelősek a sikertelen nemzetpolitikáért, akik a sikertelen 2005-ös kettős állampolgársági népszavazás során "rárontottak a nemzetre", sőt a második Orbán-kormány idején is folytatják e tevékenységüket, amikor a kabinet által hozott törvényeket bírálják az EU intézményeiben. Tőkés bírálta az Romániai Magyar Demokrata Szövetség tevékenységét – amely szerinte az erdélyi magyarokat elnyomó románokkal együttműködik – és Kelemen Hunor elnökét, aki szerinte román művelődési miniszterként lehetővé teszi a kolozsvári magyar műemlékek – köztük a Házsongárdi temető – pusztítását. Beszédében egy adott pillanatban Markó Hunornak nevezte Kelment, arra utalva, hogy az RMDSZ idén megválasztott új elnökét a korábbi vezető, Markó Béla támogatta, akivel korábban Tőkésnek számos konfliktusa volt.
Tőkés László azt mondta, rosszul működő érdekképviseleten akarnak változtatni azzal, hogy a nemrég létrehoztak egy új magyar pártot, az Erdélyi Magyar Néppártot. Azt mondta, a román bíróság arra hivatkozva utasította a párt bejegyzését, hogy nem a teljes nemzet, hanem csak egy közösség, a romániai magyarok érdekeit akarja képviselni. Szerinte ezt nem lehet másképp értelmezni, hogy a bíróság szerint az erdélyi magyarok törekvései nem képezik részét a román nemzetnek. Azt mondta, nem a kisebbség és a többség viszonyát kell rendezni Romániában, hanem az egyenrangú két nemzet kapcsolatát. Kérte, hogy a románok kérjenek bocsánatot az erdélyi magyaroktól a Trianon óta eltelt időszakban ellenül elkövetett bűnökért.
Németh Zsolt Orbán és Tőkés László előadását felvezető beszédében sajnálatát fejezte ki, hogy a román államelnök nem tudott részt venni az eseményen – a köztársasági elnök a korábbi évektől eltérően idén nem kapott meghívott az „Összenő, ami összetartozik” címet viselő rendezvényen –, ugyanakkor bejelentette, hogy Traian Basescu nemsokára Magyarországra látogat.
M. László Ferenc. Hvg.hu

Kérdések Orbánhoz és Tőkéshez
Meddig támogatják a Sapientia egyetemet, kiket tartanak partnernek, megállítható-e az elvándorlás, mit takar a romastratégia, mi a véleménye a regionális átszervezésről – kérdések Orbán Viktorhoz.
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati előadása után a hallgatók kérdéseket tehettek fel Orbán Viktornak és Tőkés Lászlónak.
Sapientia: várják a kéréseket
„A Sapientia egyetem további támogatására minden eszköz a rendelkezésre áll, most csak azt várjuk, hogy az egyetem vezetői küldjék el fejlesztési elképzeléseiket, egyéb kéréseiket. Segítünk az egyetemen, hiszen az a mi gyermekünk” – nyugtatta meg a Sapientia–EMTE miatt aggódókat Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
A Sapientia akkreditációjának elhúzódása kapcsán Tőkés László EP-alelnök megjegyezte: a politikai huzavona kísértetiesen hasonlít a Partiumi Keresztény Egyetem esetére: a nagyváradi felsőoktatási intézmény esetében a szakmai akkreditáció elnyerése után négy esztendőt kellett várni a végleges akkreditációra.
Románia regionális átszervezése
„Még nem jött el az a pillanat, amikor a magyar államnak ez ügyben meg kell szólalnia. Eljöhet az is” – fogalmazott Orbán az ország regionális átszervezéséről szóló kérdésre adott válaszában.
Romastratégia: mindenki belső ügye
„A roma közösségek kérdését minden ország saját maga kell megoldja. A mi célunk, hogy visszavigyük őket a munkaerőpiacra, azaz visszavigyük őket dolgozni. Azt szeretnénk, ha munkájukkal hozzájárulnának az egységes egészhez. Egyébként Magyarországon vannak olyan belső erők, akik a cigányok munkaerőpiacra való visszahelyezését kifejezetten támadják” – mondta Orbán Viktor.
Elvándorlás: „e kérdésben vagyok a legóvatosabb”
„Kényes kérdés az elvándorlás, ez ügyben vagyok a legóvatosabb. Abban hiszek, hogy a nemzetet csak akkor lehet megerősíteni, ha azt az egyén is akarja. Olyan politikai légkört kell kialakítani, hogy a külföldön munkát vállaló személynek a tapasztalatszerzés után megérje visszajönni, és szülőföldjén boldogulni tudjon. Mindenképp a visszatérésben látom a kulcsot” – szögezte le a magyar miniszterelnök.
„Egyéneket támogatunk”
„Akkor leszünk erősek, ha a határon túli területeken a közösségeink képesek egységet mutatni, ezért mindent támogatunk, ami az egység felé vezet. A Fidesz, illetve a magyar kormány nem szervezeti formákat, szervezeti megoldásokat támogat, hanem legjobb meggyőződésünk szerint azokat az embereket, szervezeteket keressük, amelyek, mindegy, hogy milyen szervezeti formán keresztül, de a végén a közös nagy egységes fellépés felé akarják terelni az itt élők életét. Ezekkel az emberekkel, szervezetekkel vagyunk jó kapcsolatban” – adott választ a határon túli szervezetek támogatásáról szóló kérdésre a miniszterelnök.
Ennek kapcsán félig viccesen Tőkés László megjegyezte: a nemzetpolitikában túl sok irányba húzzák a szekeret, Orbán viszont kissé gyengén tartja a gyeplőt.
Kozán István. Szekelyhon.ro

Szász: Szabadítsuk ki Tőkést az RMDSZ fogságából
Az MPP-s polgármester meghívására érkezett Tusnádra a pártelnök, aki nemzeti alternatívát szeretne létrehozni. A cél: kiszabadítani Tőkést az RMDSZ fogságából.
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor ideje alatt, de a rendezvény területén kívül, egy vendéglő teraszán tartott sajtótájékoztatót Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke.
A pártelnök aktuálpolitikai kérdésekben nyilatkozott, tájékoztatójában az RMDSZ-t vádolta az elmúlt huszonegy év elhibázott romániai magyar politikájáért és kilátásba helyezte egy nemzeti, jobboldali alternatíva felállítását.
Szász úgy vélekedett, semmi ok pánikra az EMNP pártbejegyzésének júliusi meghiúsulása miatt: a polgáriak első embere kiemelte, a nemzeti oldal jogi háttere adott, a pártként bejegyzett MPP lévén.
„Szükség van az MPP, az EMNT és az SZNT együttműködésére, az huszadlagos kérdés, hogy van-e másik nemzeti párt" - mondta a pártelnök. A polgári párt célja egy jó nemzeti szereplés a jövőben esedékes önkormányzati választásokon, majd parlamenti képviselet létrehozása.
Szász Jenő kifejtette, prioritás a romániai magyarság parlamenti képviselete, ám ugyanakkor meg kell teremteni a pluralitást, és a Fidesz mintájára Erdélyben is végre kell hajtani egy igazi rendszerváltást, le kell váltani a posztkommunista RMDSZ-t.
Üzenetében Szász egy pozitív, nemzeti építkezést kezdeményez, együttműködést kíván létrehozni a nemzeti szervezetek között.
Elképzelésük szerint a polgáriak biztosítanák a jogi keretet bejegyzett pártjukkal, valamint szükségesnek tartják Tőkés László kiszabadítását az RMDSZ fogságából, ugyanis „neki is a nemzeti oldalon kellene politizálnia". Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Felcsúttól Tusványosig
Az elmúlt éveknél alacsonyabb érdeklődés mellett zajlott Tusványoson Orbán Viktor és Tőkés László közös fellépése. Akik azonban ott voltak a szombati eseményen, nem csalódtak várakozásaikban: Orbán és Tőkés ezúttal is „kitett magáért”.
Aki a tusványosi táborban járt a diáktábor „fénypontjának” tekintett magyar miniszterelnöki fellépés előestéjén is, végigcsápolva a péntek esti Edda-koncertet, kifejezetten üresnek találhatta másnap délelőtt a tusnádfürdői Univers kemping nagyszínpadát.
Orbán Viktor és Tőkés László európai parlamenti képviselő közös fellépésére ugyanis ezúttal negyedannyian sem voltak kíváncsiak, mint Pataky Attilára és legendás együttesére. Az elmúlt éveknél alacsonyabb érdeklődést alighanem Traian Băsescu távolmaradása is okozhatta: idén a román államfőt a 22. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor szervezői nem hívták meg a magyar kormányfőnek „tercelni”.
A Németh Zsolt államtitkár által moderált tusványosi fórumon Tőkés László és Orbán Viktor vett részt. Traian Băsescu széke üresen maradt
Példás büntetés a „hazaárulóknak” Akik azonban ott voltak a Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár által moderált szombat délelőtti eseményen, nem csalódtak a várakozásaikban: Orbán és Tőkés ezúttal is kitettek magukért. Kijutott a jóból az „erdélyi magyarságot eláruló” RMDSZ-nek és a hazaárulóknak, határokon innen és túl – akiknek Tőkés példás büntetést, elszámoltatást ígért –, de kijutott a Magyarország és a világ levegőjét fertőző „internacionalistáknak” is, a földkerekség új korszakának eljövetelét kozmikus képekben vizionáló Orbán révén.
A magyar miniszterelnök hosszan ecsetelte a tábor zárónapján „az erős állam és a mögötte álló erős nemzet” közötti összefüggéseket. Orbán Viktor előadásában kifejtette: az egész világ egy új korszak határán áll, korábban erősnek gondolt államokból gyengék, a korábban gyengének hitt országokból pedig erősek lettek.
„Ez a korszakváltás az előző korszak összeomlásával fog megtörténni. A nyugati világban ugyanis az államadósság olyan mértékűvé válik, hogy a tartozásokat már nem lehet visszafizetni. A most véget érő korszakban sokan azt hitték, hogy a gazdasági növekedés és a fogyasztás korlátlan mértékben fokozható, a piaci verseny átalakult fogyasztási versennyé, de a vagyonok és az erőforrások nem nőttek ezzel arányosan” – fogalmazott a magyar kormányfő.
Kozmopolita jólét helyett nemzetépítő munka
Orbán Viktor szerint az újonnan felépülő új korszakban az államnak merőben új szerepe lesz a gazdaságban, amelyet az államnak kell újjászervezni, megteremtve a „munkaalapú társadalmi rendszert” a „pazarló, fedezet nélküli fogyasztást gerjesztő jóléti állam” helyett. „Sikeres államot azonban csak akkor lehet felépíteni, ha erős nemzet áll mögötte” – ismételte meg tézisét a magyar kormányfő, majd – átvéve a román kormánypárti retorikát – azt kezdte ecsetelni, hogyan figyeli irigykedve Európa az átütő magyar sikereket.
„Magyarország minden más európai országot megelőzve adta meg a helyes választ e korszakváltásra - szögezte le Orbán Viktor, aki szerint az utóbbi időszak főbb budapesti döntéseinek helyességét az európai országok kezdik sorra felismerni és leutánozni. A magyar kormányfő példaként említette a bankadó és a válságadó bevezetését, a nyugdíjalap államosítását, illetve a médiatörvényt – ez utóbbit egyébként szerinte London mintaként alkalmazza majd az új nagy-britanniai sajtószabályozás kidolgozásakor.
Orbán a budapesti sikerek közé sorolta a kettős állampolgárság megadását, az új alkotmány és az új közteherviselési rendszer kidolgozását, az államadósság csökkentését és a demográfiai hanyatlás megállítását célzó erőfeszítéseket. Idézte az idei tábor mottóját, amely szerint “összenő, ami összetartozik”, és úgy vélte, hogy éppen az említett korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet “összenövése”.
Vélhetőleg ezt az “összenövést” volt hivatott szimbolizálni az Orbán Viktor szülőfaluja, a Fejér megyei Felcsút község népes és zajos delegációjának jelenléte is a székelyföldi Tusnádon zajló táborban...
Tőkés: területért jogokat!
A magyar kormánypártnak, a Fidesznek a határon túli magyar politikai alakulatokkal való kapcsolatainak kérdéskörét Orbán alig érintette, csupán a hallgatóságtól érkező kérdésekre adott válaszaiban tért ki erre, igen óvatosan fogalmazva. „Az egység felé az elkülönülés utáni együttműködés rendszere is elvezethet” – vélekedett egy azt firtató kérdésre válaszolva, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek közül melyikkel van jóban a magyar kormány.
Tőkés László azonban nem óvatoskodott: az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a tőle megszokottnál is lendületesebben sorolta az RMDSZ-szel szembeni vádjait. Mint fogalmazott, az RMDSZ „totalitárius egységet“ akar rákényszeríteni az erdélyi magyarságra, és – felidézve a kilencvenes évek közepének politikai eseményeit és retorikáját – azt hányta a „neptunista RMDSZ-vezetők” szemére, hogy „jobban szót ért a román pártokkal, mint saját magyar atyafiaival”.
Tőkés úgy vélte, hogy az elmúlt két évtizedben kevés maradandó eredmény született Romániában. „Se autonómiánk, se államilag finanszírozott magyar egyetemünk nincs” – hangoztatta az egykori püspök, aki úgy vélte: Romániában máig nem zárult le a posztkommunista korszak, amiért szerinte szintén az RMDSZ hibáztatható.
Ami a többségi románsághoz való viszonyt illeti, Tőkés arról beszélt, hogy a románoknak bocsánatot kellene kérniük a magyaroktól a Trianon óta elszenvedett sérelmek miatt, és a romániai magyaroknak úgy kell leülniük tárgyalni a románokkal, „mint nemzet a nemzettel”, nem mint kisebbség a többséggel. Ezt a tézisét megtoldotta a románoknak szóló, követelő hangnemben előadott ajánlatával: „Ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe. Területért – jogokat! Területért – jogokat!” – nyomatékosította a volt püspök.
Különböző utakon az autonómiához
A szombati „Orbán-koncertet” megelőző napon, pénteken Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tusványosi jelenléte és fellépése váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a politika iránt érdeklődő táborlakók körében. Kelemen a határon túli magyar vezetők részvételével megtartott nemzetpolitikai kerekasztalon vett részt, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai vezetők társaságában. Az RMDSZ elnöke elsősorban az erdélyi magyar közösség azon igényéről beszélt, hogy „itthon, magyarként, szabadon és biztonságban” akar élni.
„Ehhez az elmúlt húsz év megteremtette az alapvető feltételeket, az autonómia eléréséhez pedig meg kell vizsgálni, melyik a járható út” – hangsúlyozta Kelemen, aki az előtte felszólaló Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének mondandójához csatlakozott, miszerint „az autonómiát napi munkával, következetességgel lehet elérni”.
A konfrontáció politikáját tartotta az előtte felszólalókkal szemben szükségesnek Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, valamint Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Berényi arról beszélt, hogy a szlovák politikai erők magyarok nélküli szlovák nemzetállamot igyekeznek építeni, ezért a vajdasági magyar érdekérvényesítési lehetőségekkel szemben Szlovákiában nincs lehetőség a partnerség kialakítására.
Kovács szintén a kisebbségek megalkuvások nélküli érdekképviseletének szükségességéről beszélt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke kifejtette: az autonómiához vezető út kérdésében erős alapra épülő nemzeti konszenzust kell teremteni, egyfajta „stabilitási egyezményt” kellene kötni az erdélyi politikai szervezetek között, meghatározva a „nemzeti minimumot”.
Nacionalista uszításra alkalmas árut koboztak el Csibi Barnától
Illegálisnak minősített árpád-sávos zászlókat és irredenta propaganda-anyagokat koboztak el a román hatóságok Tusványoson Csibi Barnától. Az Avram Iancu jelképes felakasztásával elhíresült csíkszeredai fiatalember közvetlenül az Orbán Viktor és Tőkés László beszédének is helyet adó nagyszínpad mellett állította fel standját.
A Székelyföld nem Románia! feliratú, valamint a Romániát Erdély nélkül ábrázoló térképpel illusztrált pólók, rovásírásos kiadványok iránt a nyári egyetem első három napján gyér volt az érdeklődés.
A hatóságok képviselői pénteken váratlanul érkeztek a tábor területére, és elkobozták a Csibi által forgalmazott pólókat, a rovásírásos kiadványok egy részét, mert úgy érveltek, ezek nacionalista uszításra alkalmasak. A volt pénzügyőr utóbb arra panaszkodott, hogy 3000 lejes kár érte a hatósági akcióval.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Erős álom
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti. Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk, ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti.
Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk (különösen tetszett a zátonyos metafora, a kozmopolitizmus proletkultos megbélyegzése, a Fradi mint államvallás becsempészése a székely szívekbe, és főleg a mélyre hatoló vita az obszcén szavak szerepéről a Fidesz politikájában), ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Ennél is kényesebb helyzetbe kerülhet azonban a kritikus hajlamú sajtós, ha kiderül (mert kiderülhet), hogy a román fél – választási megfontolásból, beidegződései okán – a hétvégi hegyi beszédek miatt idén a látszatbarátságból nyílt ellenségeskedésbe vált át. Ebben az esetben mégoly tartásos észrevételeink könnyen labanckodásnak, nemzetárulásnak minősülhetnek. Amúgy persze hangzottak el érdekes és értékes gondolatok is. De akár velük összefüggésben, szó sem esett például a nyitott társadalom problematikájáról, az uniós tagállamok egyre nagyobb alávetettségéről Brüsszelnek, a magyar kormány(fő) európai elhiteltelenedéséről és elszigetelődéséről, az EP-vel való rendszeres vitákról (apropó, mikor hívják meg Tusványosra Daniel Cohn-Benditet is?), a demokráciáról, a jogállamiságról vagy a szélsőségesség veszélyeiről. Ezek figyelembevétele nélkül ugyanis még a bivalyerős állam sem sokat ér – hát még ha ereje főleg abban nyilvánul meg, mint a hatalmaskodó apáé, hogy ahol éri, elagyabugyálja a gyermekeit!?
Szóval lebegés volt ez a tábor is az elvont tervek habos tetején, ünneprontásként a sikerületlen pártbejegyzéssel. Pedig hát történt egy-két olyan esemény a múlt héten, ami csakugyan alapvető kérdéseket vet fel azt illetően, hogy a világ merre tart, és országaink merre tartanak.
Itt van mindjárt az Európai Bizottság legújabb jelentése Románia igazságszolgáltatásáról. Ugyanúgy, mint az orbáni Magyarország alkotmánya és médiatörvénye esetében, az európai néppárti többség olyan nyilvánvaló jogtalanságokat próbál ebben szőnyeg alá söpörni, amelyek bomlasztólag hatnak társadalmaink alapelveire, értékrendjére.
2010. szeptember 15-e a román demokrácia és parlamentarizmus gyalázatának napja – akkor történt a vérlázító csalás: a képviselőház első két embere mindenki szeme láttára meghamisította a szavazatok számát. A brüsszeli jelentés szóval sem említi az esetet, sem a román igazságszolgáltatás súlyos politikai befolyásoltságát. Márpedig nem lehet jogállam egy ország, ahol ilyen mérvű a korrupció (ennek tükre az idei érettségi vizsga is) – ez nem demokrácia, hanem kleptokrácia. A norvégiai tragédia a (jobboldali) szélsőségesség veszélyeire hívja fel a figyelmet. Végletesen legyengített demokráciában az „erős hitű”, „küldetéses” harcosok és a messiáskodó vezérek terrorizálhatják a békés, normális polgárokat. És apropó, erős magyar állam: Gyöngyöspatával mi lesz?
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

Evenimentul Zilei: „Újramelegíti viszonyát Orbánnal az RMDSZ"
Az RMDSZ „újramelegíti" viszonyát Orbán Viktorral – írta csütörtökön az Evenimentul Zilei című napilap. A lap szerint megnyílt a Fidesz és az RMDSZ viszonyának normalizálásához vezető ajtó azt követően, hogy szervezet vezetője, Kelemen Hunor találkozott Orbán Viktorral Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.
A lap Kelement idézi, aki elmondta, hogy Orbánnal „négyszemközti beszélgetés" keretében megállapodtak arról, kiszélesítik a párbeszédet, amelyet ősszel folytatni fognak. A lap szerint Tőkés László elveszítheti a romániai magyar szervezeteknek a Budapesttel való viszonyában élvezett „monopóliumhelyzetét". MTI. Erdély.ma

Tőkés két szép szeme
Bár már lassan egy hete véget ért a tusványosi tábor, a rendezvény politikai utóhangjai még csak most kezdenek igazából felerősödni. A napilapok kommentátorai azóta kivesézték az ott elhangzott beszédeket, a politikai elemzőknek azonban még hetekig van min csámcsogniuk.
Bár már lassan egy hete véget ért a tusványosi tábor, a rendezvény politikai utóhangjai még csak most kezdenek igazából felerősödni. A napilapok kommentátorai azóta kivesézték az ott elhangzott beszédeket, a politikai elemzőknek azonban még hetekig van min csámcsogniuk.
Például azon, hogy Tusnádon állítólag négyszemközt találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a Fidesz vezére Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A hír – amelyet eddig sikerült titokban tartani – csak néhány nappal később szivárgott ki, egy román központi napilap, a nagyobbik román kormánypárthoz és Traian Băsescuhoz közel állónak tartott Evenimentul Zilei révén. (Hadd ne kommentáljuk most az RMDSZ kommunikációs stratégiáját, jegyezzünk meg csak annyit, hogy az exkluzív információk közlésére felhasznált csatornákat érdemes jól megválogatni, azoknak ugyanis jelentős szolgálatot teszünk ezáltal.)
Az exkluzív hírt közlő lap kommentárja szerint a találkozó aggodalommal töltötte el az RMDSZ-szel rivalizáló erdélyi magyar politikai szervezeteket, elsősorban Tőkés Lászlót és híveit, akik a volt püspök személye köré szerveződött csoport párttá alakulásának kudarcától való félelmükben attól tarthatnak, hogy a Fidesz – „jobb” híján – az RMDSZ-szel köt végül partnerséget.
Tőkésék aggodalmai már csak azért is indokoltak, mert a magyar kormánypárt vezetői elsősorban pragmatizmusukról híresek, és a Fidesz határon túli szándékai, elképzelései aligha függetlenek az anyagi érdekektől. Gondoljunk csak olyan előzményekre, mint amilyenek a Fidesznek a székelyföldi önkormányzatokkal a legfagyosabb politikai légkörben is fenntartott gazdasági jellegű kapcsolatai, amelyek – ha nem is teljesen függetlenek a politikai széljárástól – elsősorban a pénzről, közbeszerzésekről, versenytárgyalásokról szólnak.
A túlnyomóan RMDSZ-es erdélyi magyar önkormányzatok döntéshozói olyan állami megrendelésekhez juttathatják a romániai üzletkötésekben, szolgáltatások végzésében érdekelt magyarországi – zömmel Fidesz-közeli – cégeket, amelyektől eltekinteni épeszű politikus nem fog. Orbánékról pedig sokminden elmondható, csak éppen az nem, hogy nem ismernék a saját (cégeik) érdekei(ke)t, és valakinek a „szép szeméért” veszni hagynának zsíros(nak remélt) szerződéseket. Még ha azt a valakit Tőkés Lászlónak is hívják...
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Hoffmann Rózsa nem tudja, mit beszél
Egyre elviselhetetlenebb terhek
Aczél Endre, Népszabadság
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár tusnádfürdői beszédében fölbukkant egy racionális elme számára teljességgel értelmezhetetlen fogalom: a még kialakításra váró „egységes Kárpát-medencei tudástér”. E térben erősödne szerinte az összmagyarság azonosságtudata, nyelvi kultúrája, kultúrája – az oktatáson keresztül. A húzóerőt a magyar pedagógiai reform jelentené.
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár tusnádfürdői beszédében fölbukkant egy racionális elme számára teljességgel értelmezhetetlen fogalom: a még kialakításra váró „egységes Kárpát-medencei tudástér”. E térben erősödne szerinte az összmagyarság azonosságtudata, nyelvi kultúrája, kultúrája – az oktatáson keresztül. A húzóerőt a magyar pedagógiai reform jelentené.
Először is egységes Kárpát-medencei tudástér csak akkor létezhetne, ha abban a bizonyos egységesülő „tudásban” a magyarság osztozna a Kárpát-medencét belakó többi néppel: szlovákokkal, románokkal, ukránokkal, szerbekkel, sőt talán horvátokkal, szlovénokkal, osztrákokkal is. A Kárpát-medence nem a miénk. Minden olyan referencia, amelyik összeköti ennek a földrajzi térségnek a létét a magyarsággal, de/és csak azzal, a közel száz éve nem létező történelmi Magyarország továbbélésének illúzióját kelti vagy épp a „Kárpát-Duna-Nagyhaza” irredenta szlogenjét idézi föl. Létezett „egységes Kárpát-medencei tudástér” a dualizmus idején, csak akkor és ott az egyenlő volt a nemzetiségek nyelvének, kultúrájának, iskolázásának elnyomásával, a magyar kultúrfölény hirdetésével. S mint ilyen, halálra volt ítélve.
De nem is ezzel van bajom igazán. Hanem az államtitkár asszonynak azzal az ábrándjával, hogy ami majd a magyar közép- és felsőktatási reformban megvalósul, az egyenest átszivárog a határon túlra, s ott, ahogyan Hoffmann Rózsa fogalmazott, éreztetni fogja a hatását. Ez annyit jelent, hogy Romániában, ahol Hoffmann szónokolt, olyan irányt vesznek a dolgok, amilyeneket az Orbán-kormány megszab nekik. Tartok tőle, a szónok nem egészen volt tisztában azzal, hol van. A romániai (és kiterjesztőleg: szlovákiai, szerbiai, ukrajnai) tanügy az ottani parlament kezében van. Bármilyen fokon újuljon is meg Hoffmann kezén a magyar pedagógia, annak tovasugárzó hatása csak akkor lesz, ha azok a parlamentek is úgy akarják.
Ami súlyosabb: Hoffmann-nak tudnia illett volna arról, hogy a román parlament a Fidesz-kormány által nagyon nem szeretett RMDSZ sokéves, kitartó harca eredményeképp elfogadott egy oktatási törvényt, amely (ha szeptember 15-én valóban életbe lép) a magyar kisebbség régi követeléseit teljesíti: 1. a magyar tannyelvű iskolákban a történelmet és a földrajzot magyarul tanítják – idővel majd erdélyi magyar szerzők műveiből; 2. az „államnyelv”, a román ugyanezekben a tanintézetekben tanítható idegen nyelvként is; 3. megvalósul az anyanyelvi szakoktatás (nagyon fontos!); 4. megkapják a normatív támogatást a magyar tannyelvű egyházi és magániskolák is.
Az RMDSZ, a román parlament nagy lépést tett afelé, hogy az államtitkár asszony által megjelölt célkitűzés, az egy tömbben vagy szórványban élő magyarság anyanyelvi kultúrájának erősödése megvalósulhasson. Ő viszont nem létező magyarországi pedagógiai reformokra hivatkozik. Igaz, még a politizáló magyar közvélemény se tud arról, hogy az RMDSZ a román politika színpadán – ahol Hoffmann statisztaként sincs jelen – mit ért el. Új Magyar Szó (Bukarest)

TGM: Még van idő, állítsátok meg őket!
A hagyományosan istenverte, elátkozott ügyek egyike a magyar–román viszony
Ebben benne van a román állam és a magyar állam, a romániai magyar kisebbség és a román többség, Magyarország és az erdélyi magyarság, a székelyek és a többi magyarok, Erdély és Partium viszonya, a magyarországi jobboldal és liberális/szocialista balközép zűrzavaros kapcsolatai a romániai magyar politikai erőkkel és a román pártokkal, a román „elitek” változatos és változó „magyarpolitikái”, a kölcsönös értetlenség és tudatlanság, a „Trianon” nevű mítosz, a „bécsi döntés” nevű mítosz, a „Magyar Autonóm Tartomány” nevű mítosz, a lényegükben elfelejtett, de a szívünkbe fúródott gyilokként betokosodott, kölcsönös történelmi sérelmek; képzeltek és még a képzeltnél is rosszabbak.
A „társtalan magyarság” kihal a Kárpát-medencéből. Ez a régi magyar félelem. A magyarok és külföldi (nyugati és/ vagy orosz) szövetségeseik darabokra tördelik a soha nem eléggé egységes Romániát. Ez a román rettegés régi tárgya.
A két állam kölcsönös tudatlanságban leledzik egymás felől, s a tartalmilag üres „riválisképet” paranoid gyanakvással vizslatja. A politikai elitek ingadoznak a vaksi gyanakvás és a legcinikusabb közöny között. A kölcsönös közöny és a merőben taktikai manőverezés az elmúlt évtizedben – némi óvatossággal, józansággal és lustasággal elegyedve – többet ért el, kellemesebb viszonyokat teremtett, mint a sovinizmus heveny szakasza. Bár a józan lustaság elviselhetőbb, mint a sovén tombolás, szilárd alapnak alig nevezhető. Egymás – kölcsönösen leereszkedő – eltűrése, amiben semmi tudatosság nem volt, csak a két társadalom belső fejlődése (érése és lottyadt, szotyogós túlérése), erkölcsileg meglehetősen silány. Ennélfogva aztán ingatag, időleges, súlytalan.
A gazdasági világválság és nyomában az esztelen megszorító intézkedések tovább mélyítették a már régóta készülő politikai válságot, amelynek Magyarországon az egyre képtelenebb féldiktatúra a következménye, Romániában egyelőre a zűrzavar (ámde a román állam már ugyancsak az Übü-rezsim felé halad). Ilyenkor az államok legfontosabb legitimációs föladata a bűnbakok gondos kiválogatása. A bűnbaklisták élén Nyugat-Európában az arabok és más muszlimok állnak (EU-állampolgárok és bevándorlók vagy menekültek egyaránt), Kelet-Európában a romák, nem pusztán azért, mert „etnikailag és kulturálisan (habitusukban) idegenek”. Főleg azért, mert ők is igényelnek szociális segélyt, amelynek az összegére befolyásosabb rétegek, csoportok is szemet vetettek.
A romániai magyarok, ha nincsenek is túl jól eleresztve, semmiképpen nem hasonlíthatók a cigányokhoz. A mai körülmények között meglepő, hogy föllobbant ellenük a román többség ellenséges indulata, illetve rájuk vetül a romló magyar–román államközi viszony árnyéka. Nyugat-Európában a helyzet némileg különböző: a nyugati EU-államok között nincs gyűlölet, etnikai és regionális konfliktusok vannak, de az etnicizmus NEM nacionalizmus (a nacionalizmusnál is rosszabb, de NEM azonos vele; ám nem is tiszta rasszizmus, mert legalább annyira kulturális, mint „fajbiológiai”). Nyugat-Európában nem vetődik föl államok között a határkérdés, nincs expanzív és militarista nacionalizmus, ám a gazdag régiók igyekeznek elválni a szegényektől, pl. Flandria Vallóniától, Észak-Olaszország a Mezzogiornótól, Katalónia Kasztíliától, Asztúriától: ezek belső régióhatárok. Elválni akarnak, nem egyesülni: mint korábban a gazdag Szlovénia és Horvátország a szegény Szerbiától, Macedóniától, Koszovótól. Skócia, ahol már a függetlenségi párt van kormányon, nem akarja megosztani az északi-tengeri kőolajból származó jövedelmeket az angolokkal. Az adószeparatizmus meglehetősen viszolyogtató.
Kelet-Európában mind a hagyományos nacionalizmus él – például a hagyományos, bár néha csak mostanában keletkezett irredenták –, mind az új etnicizmus, mind a fajgyűlölet.
A magyar–román viszony sajátossága, hogy megromlásában döntő szerepet játszik a két és fél politikai „elit” (a magyarországi, a román és az erdélyi magyar) kétségbeesett igyekezete, hogy fönntartsa magát a gyorsuló hanyatlás körülményei között – hiszen ez már régen nemcsak gazdasági, hanem egyben politikai, kulturális/civilizációs válság is –, és hogy a még úgy-ahogy megjutalmazható, klienssé tehető, „államfönntartó” polgári középet a magánérdekei révén magához kösse, mint manapság minden állam. Ez a „polgári közép” azonban Magyarországon nem, de szerintem Romániában sem elég. Az Orbán-rezsim a kettős állampolgárság révén mozgósítani tudja a határokon túli magyarokat (a belső Fidesz-zsargonban: „hatumákat”), ami szinte semmibe se kerül, viszont a magyarországi adófizető állampolgárok ezért útépítést, állásokat stb. várhatnak és várnak el cserébe.
A Basescu-kormányzat („rezsimnek” nem nevezhető, ahhoz nem elég eredeti, szemben a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, amelyet a nemzeti ügyek kormánya, azaz Orbán Viktor miniszterelnök alkotott meg) azt az érdekes újítást vezette be, hogy kitűnő viszonyt ápol a budapesti kormánnyal, a kormányzati lét kisebb-nagyobb előnyeivel, olykori politikai engedményekkel kenyerezi le a romániai magyarság hivatalos vezetőit, miközben a magyar kisebbség emancipációs törekvéseinek mereven ellene szegül, és nem állja útját a magyarellenes uszításnak.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy az erdélyi-partiumi-bánsági magyarok bukaresti parlamenti és kormányzati képviselet nélkül maradjanak, és hogy olyan kalandor akciókba zsarolja bele őket, amelyek után már csak őhozzá fordulhatnak segítségért, az egyes helyhatóságokkal – s velük is csak a kevés magyar többségű körzetben – pedig majd csak elbánik valahogy. Aztán majd sovén tűzbe boríthatja Magyarországot, amellyel újabb évtizedekre szerezhet magának „parlamenti” többséget. Orbán Viktor miniszterelnök a status quót védő (vagy rontó) bukaresti politikai osztály éles fegyvere Erdélyben.
Az erdélyi magyarok nem érdeklik.
Traian Basescu, Románia elnöke egyfolytában – lassan, ravaszul – szorítja mind szűkebb sarokba a magyar érdekeket, miközben a pokolian népszerűtlen Boc-kabinet parlamenti többségét az RMDSZ tartja fönn, az az RMDSZ, amely már évek óta hiába vár a kisebbségi törvényre (eredeti alakjában a tervezet nem is rossz!), ezért a romániai magyar közvélemény nem Basescu elnököt, hanem az RMDSZ-t okolja. Az RMDSZ kénytelen-kelletlen támogatja a román kormány megszorításos, reálbér- és reálnyugdíjcsökkentő, intézményromboló, elszegényítő politikáját, amellyel minden héten magyar etnikai (nemzetiségi) szavazatok százait veszíti el. A magyarellenes hangulatban a román ellenzék nagy pártjai (a szociáldemokraták és a liberálisok) sovén irányban előznek, a magyarok jobbágyának nevezik Basescu elnököt (haha), magyarellenességben versenyeznek a Basescu-párttal – miközben a maguk oldalára kívánják vonzani az RMDSZ-t az eddigieknél rosszabb föltételekkel.
A Basescu nélküli Basescu-párt kifutó modell, „a román baloldal” – amelynek valószínű elnökjelöltje, majd Románia lehetséges elnöke, aki épp most nevezte magát meggyőződéses monarchistának, Crin Antonescu nemzeti liberális vezető – pedig őszintén nacionalista, szemben az őszintétlen nacionalista Basescuval. (Ő képes ma helyeselni Románia részvételét a második világháborúban a tengelyhatalmak oldalán: „ő is úgy tett volna, mint Ion Antonescu” marsall, jogerősen elítélt és kivégzett háborús bűnös; mintha ez a háború nem jelentette volna egyben a transznisztriai, besszarábiai, moldvai zsidóság kiirtását, az odesszai vérengzést, majd Románia függetlenségének elvesztését. Románia elnökének nyilvánvalóan azért ellenszenves Hohenzollern-SigmaringenMihály – 1947. december 30-áig Románia királya –, mert túlságosan antifasiszta volt az elnök ízléséhez képest.)
De ez még mind semmi.
A nacionalista vetélkedés kényszere a mindeddig óvatos, reálpolitikus RMDSZ-t is nyomja. Nyomja mind a bukaresti kormány, mind a román ellenzék, mind a budapesti kormány (a magyarországi parlamenti ellenzék nem számít). Az Orbán-rezsim vélhetőleg tudja, hogy külön erdélyi magyar kedvence, az Erdélyi Magyar Néppárt nem arathat sikert, két romániai magyar párt azt jelenti: egy se.
De az elkeseredett erdélyi közvéleménynek Kelemen Hunor és Markó Béla egyszerűen nem mondhatja meg, hogy az Erdélyben (Magyarországon már nem) nagyon szeretett Orbán miniszterelnök milyen sorsot szán a gyorsan csökkenő lélekszámú magyar kisebbségnek. A névleg az RMDSZ-hez tartozó, de lélekben már Orbán Viktorhoz átállt tisztségviselők provokáló akcióit nem bírálhatják, mert akkor egyszeriben „rossz magyar ember(ek)nek” látszanának. Így a két csoport (RMDSZ, EMNP) politikája egyre hasonlóbbnak tűnik föl, miközben egyre jobban gyűlölik egymást. És politikájuk valójában nem is hasonlít, de voltaképpeni politikájukat titkolni kénytelenek.
Vegyük a Mátyás király kolozsvári szobrára illesztett „táblácska” (placuta) történetét. A „táblácska” a nagy történész, Nicolae Iorga butácska, nacionalista, ám csavaros mondata, amely egyrészt büszkélkedik vele, hogy a hírneves uralkodó román származású volt, másrészt afféle nemzetárulónak állítja be, harmadrészt azt mondja, hogy valami jelentéktelen ütközetben (amelyről nem valószínű, hogy egyáltalán hallott) legyőzték a katonáit a moldvaiak. Ez nem kevés egyetlen mondatban, de a történelmietlen őrületnek elég szép esete.
Nem kétséges, hogy Hunyadi Mátyás részben román eredetű volt. De mit jelentett a „román” és a „magyar” az ő századában? A „magyar” (a „natio Hungarica”) azt jelentette, hogy valaki nemesember („una eademque nobilitas”), ami egyben azt jelentette: katolikus. Olyan nagy hűbérurak, mint a Drágffyak meg a Kornisok, szintén román származásúak voltak, de ezt soha nem hangoztatták, mert az ő esetükben ennek nem volt jelentősége. Mátyás román eredetét az udvarában élő olasz humanisták azért hangoztatták, mert – a korabeli olasz reneszánsz propagandisták (udvari „történetírók”) szokása szerint – római (mítoszi) hátteret kívántak neki biztosítani birodalmi (császári) ambícióihoz, mellesleg mintegy balkézről megteremtve hozzá a dákoromán kontinuitáselméletet. Mátyás apja, a nagy condottiere, Hunyadi János a „törökverés” közben Magyarország legnagyobb földbirtokosa lett, ez tette Mátyást királlyá, nem a „római” eredet.
Mátyást Erdély nem érdekelte, Magyarország többi része se nagyon az adóbevételeken kívül, Bécs és Prága irányában folytatta pazarló és értelmetlen katonai műveleteit. Megteremtette ugyan szűk körű udvari asztaltársasága körében a magyar reneszánszot és humanizmust, amelynek a legjellegzetesebb alakja Janus Pannonius pécsi püspök volt, a biszexuális pornográfia jeles művelője. Annak, hogy Mátyás édesanyja véletlenül – átutazóban – a család egyik hívének a kolozsvári házában szülte meg ezt az érdekes embert, az égvilágon semmi fontossága nincs.
Jellemző a századfordulós magyar „nemzetpolitika” és nemzetpropaganda Erdély-vakságára, hogy nem a Báthoryak, Rákócziak, Bethlenek, Kemények, Apaffyak, Telekiek közül valamelyik erdélyi nagyságnak állíttattak szobrot, hanem ennek a nagy formátumú, ám Erdélytől idegen fejedelemnek. (Az egyetemet meg Ferenc Józsefről nevezték el, nem pedig – mondjuk – Kemény Zsigmondról, ha már ragaszkodunk a főurakhoz.)
Arról vitatkozni tehát, hogy Mátyás király magyar vagy román volt-e, értelmetlenség, hiszen a modern értelemben egyik se volt, hiszen maga a „nemzet” mint olyan sokkal későbbi eredetű. Tehát a „táblácska” (placuta) kitűzése – meg a magyar föliratok lankadatlan üldözése – semmi másra nem szolgál, mint a magyarok megsértésére, akik persze okosabban tették volna, ha sértődés helyett harsányan kacagnak. De már áll a bál, a kolozsvári városi tanács román tagjai minősíthetetlen hangot használnak a magyarokkal szemben, akik kivonulnak. Magyarország bukaresti nagykövete hatalmas virágcsokorral óhajtja eltakarni a „táblácskát”, a rendőrőrszemmel dulakodik. Fiatal magyar tudósok és diákok négynyelvű műanyag táblával ragasztják le a „táblácskát”, amelynek szövege történettudományi vitába keveredik Iorgával, és az évszázados magyar–román együttélést méltatja. Kelemen Hunor, romániai művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke, följelentést tesz az ügyben (a román hatóságok a szobor fölújítása előtt megígérték, hogy a „táblácska” nem kerülhet vissza), válaszul a román nyelvű internet úgy beszél a magyarokról, hogy az még egy harcedzett vasgárdistát is meghökkentene. A magyar alpolgármester reklámterületet bérel Kolozsvár határában, és több nyelven – magyarul is! – föltünteti az óriásplakáton a város nevét. A tereptárgyat „ismeretlen tettesek” lerombolják, újbóli fölállítását a polgármesteri hivatal megtiltja.
Magyar szamárságok követik a román szamárságokat, de amint most is látjuk, az adott demográfiai és hatalmi körülmények között a román szamárságok érvényesülnek (amint 1918 előtt mindig a magyar szamárságok érvényesültek). Ezért nem lehet könnyedén legyinteni rájuk.
A mindenkori és mindenünneni kisebbségek agyonhorzsolt érzékenysége, lelki sérülékenysége nem pusztán lelkiállapot: súlyos történelmi okai vannak. A román demokratikus sajtónak és közéletnek – már amennyi maradt belőle, remélhetőleg több, mint Magyarországon – ezt meg kellene értenie, még az erősödő nacionalizmus és etnicizmus hangulatában is, amely persze sokkal nehezebb föladattá teszi a méltányosságot, mint akár egy esztendővel ezelőtt.
Magyarok és románok egyaránt tágra nyílt szemmel masíroznak a csapdába, közös erőfeszítéssel teszik tönkre azt a soha nem tapasztalt együttműködést, kreativitást, amely a román közönség kedvencévé tette a kolozsvári Állami Magyar Színházat (a sepsiszentgyörgyi magyar színház mellett), amely létrehozta az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivált (TIFF), az Ecsetgyár multikulturális „alternatív hely”-ét, a problémák ellenére eleven (magyar–román) diákéletet teremtett az állami egyetemen, a legjobb alternatív kocsmákat, remek kiállításokat, kiváló könyvkiadókat, folyóiratokat. Természetesen a kultúra, még a legbátrabb se helyettesítheti a jó politikát, de még ennek a kezdetei is tapasztalhatók: megszületett a GAS (Grupul de Actiune Sociala, Szociális Akciócsoport), amely országos föltűnést okozott avval, hogy a nagy nyilvánosság előtt radikálisan szállt szembe a kilakoltatásokkal a cigánynegyedben.
Akármilyen reménytelen a romakérdés, morálisan egyszerűbb, mint a magyarkérdés. A nyomor és a diszkrimináció tisztességes emberekből fölháborodást vált ki (egyszerű, áttekinthető), de a magyarkérdés tele van történelmi tisztázatlanságokkal, az erdélyi magyar középosztály és értelmiség önvédelmi harcai – mivel a magyaroknak van szociális és kulturális tőkéjük, állítólag mellettük áll a magyarországi állam, nem ébresztenek spontán szánalmat; a magyar népességfogyás tragédiá ja a román többség számára érthetetlen – belebonyolódnak a hagyományosan kupeckedő és opportunista „nagypolitika” liános dzsungelébe, ami a balfelé radikalizálódó, de azért kisebbségben lévő román fiatalságnak nem rokonszenves. A Romániában is erősödő szélsőjobboldal, a mainstream erők dalmahodó sovinizmusa is nyomja őket, a többségében nagyon konzervatív erdélyi magyar politikai osztály pedig olyan, amilyennek bukaresti ellenfeleiket megismerték. Tehát a „magyar ügy” még a kisméretű, de fontos antinacionalista román ifjúság szívét se dobogtatja meg. Pedig már rá kellett volna jönnie, hogy a „magyarkérdést” a válság miatti mély szociális és erkölcsi elégedetlenség elterelésére, semlegesítésére fújják föl Románia vezetői, mint ahogy a trianoni gyászharangok szakadatlan kongatása Pesten ugyanerre szolgál. A felelőtlen politikai osztályok mindenre képesek a hatalomért. S az az értelmiség, amely érdekből vagy kritikátlanságból hajlandó fölülni az ilyesminek, soha nem moshatja le magáról a felelősség sarát.
A legutóbbi magyarbarát román országos párt a Kommunisták Romániai Pártja volt a föld alatt, az illegalitásban 1944/45 előtt. De hát magyarok és zsidók és bolgárok vezették (lásd erről Stelian Tanase érdekes könyveit, amelyekben minden álnevet és nom de guerre-t megfejt)...
A nacionalista hangulatkeltés a székelyföldi magyar autonómia ellen teljesen oktalan, hiszen ez a román nemzetnek nem árt (elszakadásra nincs földrajzi lehetőség), de az még kérdéses, hogy milyen hatással lesz a Székelyföldön kívüli – erdélyi és partiumi – magyarok sorsára, hiszen ők el fogják veszíteni a rájuk irányuló, amúgy is szűkülő figyelmet. Meg hogy miként föstene egy autonóm terület, ahol a lakosság fele egyben külföldi (magyarországi) állampolgár, ahol majd éles választási harcok zajlanak a magyarországi pártok között képviselői helyekért a pesti parlamentben?... Ezt nem tudjuk. A területi autonómia reménytelen ügyével azonban sikerült gyakorlatilag levenni a napirendről a kulturális és a személyi autonómia valamelyest esélyesebbnek tetsző tervét.
Az egész dolog annyira össze van kuszálva, hogy – a pesti és a bukaresti kormányok ily módon megerősített pozíciójának kivételével – semmi világos eredmény nem látszik. Ámde a politikai osztály tudatlansága, lelkiismeretlensége már megint egyre sikeresebben fordítja egymással szembe a két népet (miközben a közvélemény háta mögött, ha kell, simán megegyeznek), s az évszázados tanulság az, hogy mindig a kisebbség jár pórul. A történettudomány – amelynek újabb eredményei a művelt középosztály számára ismeretlenek, de legalább hadd említsem meg Ioan Dragan kitűnő tanulmányát a Korunk júliusi számából – megindította már a magyar és a román uralkodó osztályok szörnyű és kölcsönös bűneinek tárgyilagos elemzését. Vannak itt fájó hiányok, például annak a ténynek a széles körű ismerete, hogy a Ceausescu-rezsim egyik középponti eleme volt a magyarellenesség, s benne az etnikai arányok átszabása, továbbá az oktatáspolitika és az áttelepítések révén az erdélyi magyarság proletarizálása.
Most még a históriai tisztázás is lehetetlenné válik, pedig milyen fontos lenne!
Magyarországon néhány szaktudóson kívül alig sejti valaki, hogyan bánt az Erdélyben már évszázadok óta többségi, ám a maga egészében jogfosztott és kegyetlenül elnyomott román nemzetiséggel a gőgös arisztokrácia által vezetett magyar állam. A tanulságok kézenfekvőek, de mivel a probléma megoldása vagy enyhítése tárgyilagosságot, tudást, empátiát, visszafogottságot és humort igényelne, a jelenlegi politikai osztály képtelen a haladásra, nem is hajlandó rá, mert csak a rövid távú előnyökre néz – még kimondani is unalmas.
Ezek az államok a maguk mai alakjában népeik ellenségei, s mivel a nép erőtlen, csak arra lehet biztatni, hogy forduljon el a hagyományos nemzetállami politikától, nézzen át fölötte, bízzék a saját eszében, fittyet se hányjon a politikusaira, nevesse ki őket. És ne keveredjék ilyen ostobaságokba, mint a „táblácska”-ügy. Annyi elvárható azért a néptől is, Erdélyben és mindenütt, hogy ne működjék közre lelkesen a saját tönkretételében.
Ez az írás román nyelven is megjelenik, a 22 című bukaresti hetilapban.
Tamás Gáspár Miklós| Népszabadság

A menekülési út
Tusnádfürdői utóhangként olvasom az egyik magyarországi tulajdonú, székelyföldi újságban, hogy mivel mindig az szabja meg a következő egy évre az irányt, amit Orbán a Tusványoson elmond, az elkövetkező időben mindenki törekedni fog az egységre, és sokan fogják az együttműködés kifejezést hangoztatni.
„Akkor leszünk erősek, ha a határon túli területeken a közösségeink képesek egységet mutatni, ezért mindent támogatunk, ami az egység fele vezet. A Fidesz, illetve a magyar kormány nem szervezeti formákat, szervezeti megoldásokat támogat, hanem a legjobb meggyőződésünk szerint azokat az embereket, szervezeteket keressük, amelyek, mindegy, hogy milyen szervezeti formán keresztül, de a végén a közös nagy egységes fellépés fele akarják terelni az itt élők életét.”
Többek között ezt mondta Tusnádfürdőn a magyar kormányfő, és a kijelentés kapcsán nagyvonalakban, olykor meglehetősen homályosan célozgatva, a következő alapgondolatra helyezett kommentárok láttak napvilágot: tekintve az EMNP bejegyzésének várható kudarcát, a magyar miniszterelnök lemondott a romániai magyarság leendő, harmadik pártjának a támogatásáról, és mivel Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel is találkozott, nincs kizárva, hogy kiemelik a süllyesztőből a Fidesz-RMDSZ kapcsolatokat.
Valóban, az elmúlt két évtized megtanított: a politikában általában, az egyéni és csoportérdekek vezérelte politikában pedig különösképpen minden lehetséges, a színe és a fonája bármikor változhat az ellenkezőjére, sőt nem is egyszer. Aki néhány esztendővel ezelőtt a legnagyobb ellenség volt, abból néhány hónap alatt lehet kebelbarát, és a fordítottja is igaz, ráadásul bármilyen mértékű elmozdulás igazolható a köz érdekeivel.
A politikai meggyőződésükből nem egyszer kifordított, állandó alkalmazkodásra képtelen kisemberek közül ezért fordítanak nagyon sokan hátat a politikának, és többek között ezért zuhan olyan látványosan a választási részvétel. Kétség nem fér hozzá: az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása mögött ott állt az a szándék is, hogy zsarolási eszköz lehessen egy kisebb csoport kezében ahhoz, hogy felkerüljenek a romániai parlamenti választási listákra, akár koalíciós, akár RMDSZ-színekben.
Ha nem jön létre a párt, a cél akkor sem változik. A mellékvágányra helyezett Magyar Polgári Párt hiába lobogtatja továbbra is a pluralizmust és a választás szabadságát, az egység-ideológia bármilyen végkifejletben megfelelő eszköz arra, hogy megélhetési politikusok hozzájussannak a megélhetéshez.
Voltaképpen amiről Orbán beszélt, az lehet a menekülési út, és előre lehet látni, az „egység a sokszínűségben”, „az új egység, amely képes összefogni a különböző erdélyi áramlatokat”, „az új egység, amelyhez mindenki csatlakozhat”, „az autonómia elképzelhetetlen egység nélkül” típusú magyarázatokat, persze mindennél jóval lelkesebb és mozgósítóbb formában is, amelyek majd az elkövetkező komoly vagy komolykodó politikai tárgyalásokból kisugároznak.
Természetesen anélkül, hogy emlegetnék mindazokat a háttérbeszélgetéseket, ahol az alapkérdések eldöntetnek. Ezek között pedig ott rejlik egész sor gazdasági érdek is: a jelenlegi magyarországi kormányzathoz közeli gazdasági és pénzügyi vállalkozások az ugyancsak Orbán által meghirdetett közös magyar gazdasági tér jelszavával a romániai, erdélyi és székelyföldi piacon csak akkor találják meg számításaikat, ha a légkör nyugodt, ha például egy magyar összetételű városi tanács egyik fele nem fűrészeli el a leginkább biztos pénzeknek számító, helyi költségvetéseken alapuló profitkereső törekvéseket.
Ami persze korántsem biztos, hogy előnyös a helyieknek. Ők ugyanis legszívesebben mindig ahhoz szegődnének, aki a szolgáltatásokért kevesebbet kér, és a termékekért többet fizet, ez az elv viszont csak teljesen nyitott piacokon érvényesülhet. Az egységpolitika nemzeti érzelmi töltete megpróbálja befolyásolni ezt a nyitottságot, mint ahogyan a romániai magyar kormányzati részvétel is előnyös a hazai bürokrácia útvesztőiben. Egyszóval, Tusványos után lehet latolgatni. Akkor is, ha lesz EMNP, és akkor is, ha nem.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó Béla: Természetes az RMDSZ és a Fidesz közötti párbeszéd
Természetesnek nevezte Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke, hogy párbeszéd van a Fidesz és az RMDSZ között még akkor is, ha a felek nem mindenben értenek egyet - ezt maga Markó jelentette ki egy televíziós műsorban.
A politikus - aki egyben a román kormány miniszterelnök-helyettese - az RMDSZ szerdai közleménye szerint az Erdélyi Magyar Televízió egyik adásában elmondta: teljesen természetes, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke külön is találkozott Orbán Viktor magyar kormányfővel Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem ideje alatt, hiszen „az a normális”, ha a magyarországi kormánypárt és az RMDSZ között párbeszéd van.
Hozzátette: nem arról van szó, hogy most már mindenben egyetértenek, de párbeszédre, együttműködésre szükség van - mondta Markó.
A miniszterelnök-helyettes leszögezte: A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére indult Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése nem növeli, hanem rontja az összefogás lehetőségét. A pértbejegyzés még folyamatban van, első fokon a bukaresti törvényszék elutasította a kérelmet.
Markó azt mondta: képmutatás lenne azt állítani, hogy az RMDSZ-t nem foglalkoztatja a pártbejegyzési szándék. Rámutatott: az RMDSZ-t is érdekli, mi történik a romániai magyar politikai életben, ki akar pártot bejegyeztetni, és érdekli az is, hogy ezt tisztességesen csinálják-e vagy sem.
Markó arra utalt ezzel, hogy két napilap is kétségbe vonta a pártbejegyzést támogatók aláírása egy részének hitelességét. „Az RMDSZ nem élt feljelentéssel az ügyben, nem kezdeményezett vizsgálatot, de azt ne várja el senki tőlünk, hogy örüljünk a pártbejegyzésnek. Egyáltalán nem szurkolok azért, hogy ezt a pártot sikerüljön bejegyeztetni” - mondta.
Hangsúlyozta: a romániai magyar politikai szervezeteknek kell együttműködniük, de a pártbejegyzés ezt nem könnyíti, hanem nehezíti. Krónika (Kolozsvár)

Markó: Teljesen természetes az RMDSZ és a Fidesz közötti párbeszéd
– Teljesen természetes, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke külön is találkozott Orbán Viktor magyar kormányfővel, hiszen mégiscsak az a normális, ha a magyarországi kormánypárt és az RMDSZ között párbeszéd van: persze nem arról van szó, hogy most már mindenben egyetértünk, de párbeszédre, együttműködésre szükség van – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) nyilatkozva. A szövetség volt elnöke a Többszemközt című vitaműsorban beszélt az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, valamint az új erdélyi magyar párt létrehozásáról.
Lokodi Imre műsorában Markó Béla cáfolta, hogy a Tusnádfürdőn létrejött találkozó titkos lett volna. Mint ismeretes, az elmúlt napokban több politikai elemző is úgy vélte: Kelemen Hunor és Orbán Viktor megbeszélése az RMDSZ és az Fidesz közötti viszonyok egyfajta rendeződését jelzi.
A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor leszögezte: egy új magyar párt bejegyzése nem növeli, hanem rontja az összefogás lehetőségét. – Ezt annak tudatában mondom, hogy végül is egy olyan időszak után vagyunk, amikor sok-sok vitával, de sikerült összefogni és közös listán indulni az EP- választásokon. És akkor utólag meg kell kérdeznem: ebben mi nem tetszett? Miért kell akkor mégis megpróbálni egy új pártot bejegyeztetni? – tette fel a kérdést Markó Béla, aki hozzátette: képmutatás lenne azt állítani, hogy az RMDSZ-t nem foglalkoztatja a pártbejegyzési szándék.
– Az RMDSZ-t is érdekli, mi történik a romániai magyar politikai életben, ki akar pártot bejegyeztetni, és a szövetséget persze hogy érdekli az is, hogy ezt tisztességesen csinálják-e avagy nem. Vissza kell utasítanom azokat a bizarr felvetéseket, hogy az RMDSZ miért foglalkozik ezzel a kérdéssel. A szövetség nem élt feljelentéssel az ügyben, nem kezdeményeztünk vizsgálatot, de azt ne várja el senki tőlünk, hogy örüljünk ennek. Egyáltalán nem szurkolok azért, hogy ezt sikerüljön bejegyeztetni. Együttműködni lehet és kell, de egy pártbejegyzés ezt nem könnyíti, hanem nehezíti – szögezte le. Népújság (Marosvásárhely)

Radikálisok a gyergyói táborban
A rövidnadrágos nyári politizálás színterévé vált tematikus táborok – lásd Tusványos, EMI- vagy éppen MIÉRT-tábor – immár egyértelműen kirajzolják a hazai magyar politizálás irányvonalait is.
Hiszen miközben egyik, a méreteiben és (talán) befolyásában is legjelentősebb Tusványos a mérsékelt megközelítések színtere lett, addig az EMI éves seregszemléje egyértelműen a "türelmetlenek", a szókimondók gyülekezőhelye.
Így nem csoda, hogy Tusványoson a román államfő jelenléte vagy távolmaradása a tábori latolgatások egyik fő témája, a gyergyói hegyek alatt pedig a magyar–magyar politikai csatározások hozzák lázba a résztvevőket. Idén ez utóbbi helyszínen éppen Szász Jenő MPP-elnök tudatos és hangzatos távoltartása volt az, ami miatt – akarva-akaratlan – a radikális nemzetpolitizálás az eddigiekhez képest is hangsúlyosabbá vált. Hiszen ennek, na meg a Jobbik jelenlétének köszönhetően a Fidesz is távol maradt a rendezvénytől.
Így áll jól a fiataloknak – mondhatnánk teljes joggal, hiszen kik lehetnének a gyors és egyszerű(nek látszó) politikai megoldások szorgalmazói, ha nem éppen ők, az a politizálás színpadára törekvő nemzedék, amely elégedetlen az eddigi magyarságpolitika eredményeivel. Így hajlamosak lehetünk arra is, hogy – némi egyszerűsítéssel – az EMI-tábort az elégedetlenkedők, a bírálók, sőt, a forrófejűek találkozási helyévé nyilvánítsuk, amire nem érdemes odafigyelni. Ennél azért jóval többről van szó. A radikális nemzeti gondolat hangsúlyos térnyerése ugyanis mintegy következménye annak, ami kimaradt a rendszerváltás óta eltelt két évtized eredményeiből. S ez bizony – a magyarság Kárpát-medencei térvesztésének korántsem biztató folyamatában – az átrendeződést, a politikai erőviszonyok és hangsúlyok áthangolódását is hozhatja.
Hogy mindez miképpen befolyásolja a magyar sorskérdések alakulását, az ma aligha jósolható meg. Az elégedetlenség, sok esetben az eredménytelenségből fakadó elkeseredettség mértékét és jellegét viszont egyértelműen jelzi. És mindezt egyáltalán nem csupán generációs különbségek eredőjeként.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Soós Sándor: túlélte a válságot az EMI-tábor
Több mint 12 ezren fordultak meg az idei EMI-táborban, és mintegy ezer állandó lakója volt a közel egyhetes rendezvénynek – derült ki a tegnapi táborzárást követő sajtótájékoztatón. Soós Sándor EMI-elnök lemond tisztségéről, elképzelhető, hogy politikai pályára lép.
Az EMI-tábor túlélte a válságot” – jelentette be Soós Sándor EMI-elnök, főszervező arra utalva, hogy noha az idei hasonló rendezvények szervezői arra panaszkodtak, hogy ráfizetéses volt a program, az EMI-tábor nullszaldóval zárult. Soós szerint ettől függetlenül éreztette hatását a válság, ugyanis főleg az első napokban kevés volt a napi belépővel érkező, épp emiatt fontolgatják, hogy jövőre koncertbelépőket is bevezetnek. A táborozás idején nem volt rendbontás, a szervezőknek a legnagyobb bosszúságot azok a helybéliek okozták, akik a kerítésdeszkát levéve, jegy nélkül próbáltak bejutni a koncertekre.
Soós Sándor sajtótájékoztatóján azt is bejelentette, lemond tisztségéről, és elképzelhető, hogy politikai pályára lép. Elmondta, mivel már tízéves az ifjúsági szervezet, és lassan ő a legidősebb a társaságból, jövő márciustól lemond tisztségéről átadva helyét egy fiatalabb munkatársnak. Azt sem titkolta, hogy legszívesebben Lovassy-Cseh Tamás alelnöknek adná át a stafétát, de továbbra is részt vállalna az EMI-tábor szervezésében. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy lemondásának hátterében politikai okok húzódnak, nem kizárt, hogy politikai pályára lép. Soós azt sem rejtette véka alá, hogy az alakulóban lévő Erdélyi Magyar Néppárt részéről keresték meg. „Politikusként is a következetes nemzeti politizálást szeretném meghonosítani” – szögezte le Soós.
Az idei EMI-tábor egyik díszvendége Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt, a szélsőjobboldali politikus szombati előadásában úgy vélte, hogy a Fidesz nem használta ki hatékonyan a magyar EU-elnökséget arra, hogy a határon túl élő magyarok megszerezzék az autonómiát. Úgy vélte, „reális esélyek” vannak arra, hogy a Székelyföld megszerezze az önrendelkezést, azonban szerinte az autonómiaigényeket mindenekelőtt Magyarországon kell letisztázni. A Jobbik-elnök úgy vélte, a Fidesz kormányra kerülésével jelentősen javult Magyarország helyzete az előző, MSZP-s kormányzáshoz képest. De szerinte az Orbán Viktor vezette alakulat átvett bizonyos MSZP-s „hagyományokat”, például ami „az olyan nyilatkozatokat illeti, amelyeket nem követnek tettek”. Vona a határon túli magyaroknak adandó szavazati jogára utalt, kifejtette: jó lenne minél hamarabb túllépni a döntésképtelenségen”. A politikus nemtetszésének adott hangot azt illetően, hogy valamennyi magyarországi kormánypárt kiválasztott és támogatott egy határon túli magyar szervezetet, az MSZP az RMDSZ-t, a Fidesz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT). Vona szerint ennek a gyakorlatnak véget kell venni, ideje, hogy a magyar szervezetek „tisztességes és demokratikus bánásmódban” részesüljenek. Krónika (Kolozsvár)

Alanyi jogú sajtó?
Nem hozott meglepetést a Bethlen Gábor Alap döntése az Új Magyar Szó támogatási pályázatáról: a magyar állam 2011-ben is nulla forinttal járul hozzá az egyetlen országos romániai magyar napilap megjelenéséhez.
A határon túli magyar kultúra támogatására létrehozott Bethlen Gábor Alapnak (BGA) a napokban közzétett pályázati eredményhirdetése szerint ugyanis hasonló döntés született, mint a Szülőföld Alap (a BGA elődje) tavaly őszi pályázatainak esetében: az akkor szétosztott, összesen 1,315 milliárd forint összegű támogatásból egyetlen forint sem jutott az ÚMSZ-nek, miközben a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány „szívének kedves” erdélyi magyar médiával.
Akadályverseny
Az idei, két részletben meghirdetett támogatások esetében újdonság, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – gazdasági vállalkozások nem pályázhattak, ami – legalábbis formálisan – leszűkítette a médiaintézmények pályázási lehetőségeit, a sajtóintézményeket ugyanis zömmel kereskedelmi társaságok – korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok – működtetik. Ez nem jelentett azonban áthághatatlan akadályt a pályázni szándékozóknak, ugyanis – mint ahogyan tette azt például az Új Magyar Szó vagy a kolozsvári Szabadság napilap – az illető médiaintézmények a tulajdonos civil szervezetekkel pályáztak: a Free Press Alapítvánnyal, illetőleg a Minerva Művelődési Egyesülettel.
Utóbbi sikerrel, még ha a támogatás összegével aligha lehetnek elégedettek kolozsvári lap pénzügyeinek irányítói: a kért ötmillió forintból alig 600 ezret ítélt meg számukra a Bethlen-alap az „első körben”. Igaz, a „második körben” ezt megtoldották további 700 ezer forinttal.
Hasonlóan kis összeget kapott a Média Index egyesülettel pályázó Transindex portál, amelynek meg kellett elégednie szintén 600 ezer forinttal, a „második körben” azonban a „transindexesek” már nem jártak sikerrel: a Pénzcsinálók.ro honlap működtetésére vonatkozó pályázatukra nem kaptak támogatást.
Magyarázatok
Első látásra meglepőnek tűnhet, hogy nem jelennek meg a korábban menetrendszerűen pályázó médiaintézmények sorában a tavaly ősszel bőkezűen támogatott, a Fideszhez közel állónak tartott sajtóorgánumok.
A 2010 őszi kiírás során a legnagyobb összegű támogatásban részesült Krónika lapigazgatója, Marton Sándor az ÚMSZ megkeresésére elmondta: az tántorította el őket a pályázástól, hogy idén csak civil szervezetek jelentkezhettek támogatásért. (A kiírás eme feltételét figyelmen kívül hagyó Hargita Népe Lapkiadó Kft. pályázatát például érvénytelennek is tekintették – szerk. megj.) Hasonlóan nem jelenik meg a pályázók listáján a tavaly szintén kiemelten támogatott Erdélyi Napló hetilap, illetve a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap.
A kérdés kulcsa?
Aligha hihető azonban, hogy éppen a magyar kormány szívéhez közel álló erdélyi médiaintézmények mondtak le a budapesti költségvetési pénzekről. A választ alighanem a budapesti kormánynak a határon túli támogatásokért felelős, azóta leváltott miniszteri biztosa lapunknak adott korábbi nyilatkozatában kell keresni. Néhány hónappal ezelőtt Ulicsák Szilárd az ÚMSZ-nek a Szülőfüld Alaphoz benyújtott pályázatok nagy mennyisége miatti „kezelhetetlenségre” panaszkodott.
Ulicsák akkor elmondta, a tervek szerint a 2011-ben külön járnak el a „kis pályázókkal”, akik néhány százezer, legtöbb 2-3 millió forint összegű támogatásra számíthatnak – ha egyáltalán –, miközben az úgynevezett „kiemelt jelentőségű” intézményeket normatív alapon támogatják. Így vélhetően a Fidesz-közelinek tartott határon túli sajtó is lemondott az apró-cseprő támogatásokkal való bíbelődésről, és normatív alapon, tehát alanyi jogon jut magyar költségvetési támogatáshoz.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Az átlátható nemzetpolitika mérlege
A második Orbán-kormány hivatalba lépését követően azonnal a nemzetpolitikában is forradalmat hirdetett. Először lehetővé tette a magyar állampolgárság könnyített megszerzését a külhoni magyarok számára, majd a támogatáspolitikában kezdett gyökeres átalakításba.
A honosítási folyamat zökkenőmentesen halad, ám a támogatáspolitikában inkább csak a megválaszolatlan kérdések gyűlnek, s ezzel arányosan a külhoni magyar értetlenség és elégedetlenség.
Az új nemzetpolitikai vezetés első lépésként megszüntette a határon túli magyarok támogatását kezelő Szülőföld Alapot, helyette pedig a Bethlen Gábor Alap létrehozását irányozta elő. Hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, mert a korábbi támogatási rendszer átláthatatlan, az ellenőrzési mechanizmus pedig gyenge volt.
A bejáratott és működőképesnek bizonyult rendszer elleni legnagyobb kifogás az volt, hogy nem egységes, nem átlátható: van pénz a Szülőföld Alapnál is, de leginkább a fejezeti kezelésű előirányzatoknál, a különböző minisztériumok fejezetében. Ezt tarthatatlan állapotnak minősítették, és bejelentették, hogy ezentúl csupán egyetlen forrásból, a Bethlen Gábor Alapból lehet támogatáshoz jutni, ide vonják össze a korábban szétszórt pénzeket.
A helyzet „normalizálása” érdekében külön kormánybiztost neveztek ki a határon túli magyar támogatások felügyeletére, aki később a sok hónapos vajúdás után, idén április 18-án bejegyzett Bethlen Gábor Alap (BGA) alapkezelőjének vezérigazgatója lett. A támogatások közben leálltak, egyetlen dolgot lehetett tudni, azt, hogy lesz pénz, mégpedig több, mint korábban, a 11 milliárd helyett 13 milliárd áll majd rendelkezésre.
Van pénz, de mennyi?
A BGA bejegyzése után sem tisztult a kép. Máig nem világos, mekkora is a határon túli támogatásokra szánt alap, de az sem, hogy ki-kik rendelkeznek fölötte. Az Alapkezelő két nyílt pályázatot írt ki csupán – 1,2 milliárdot a külhoni magyar szervezetek, és 500 milliót a magyarországi iskolák külhoni osztálykirándulásai számára. Az ugyancsak az alapkezelő által folyósított, a kedvezménytörvény (státustörvény) alapján járó oktatási-nevelési támogatások kerete és felhasználása kötött, mértéke mintegy 5 milliárd.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium augusztus 11-i közleménye szerint az idei kormányzati támogatás megközelíti a 7 milliárd forintot. Több nyílt pályázatot nem írnak már ki, erről egy tavaszi döntés rendelkezik. A bejelentett 13 milliárd forintnak azonban még közel fele hiányzik.
Annyi menet közben kiderült, bár hivatalosan nem jelentették be, hogy a 10 százalékos működési költséggel dolgozó BGA Alapkezelő eleve elvisz 1,3 milliárdot a keretből, a júliusi költségvetési elvonás közel egy milliárd volt ezen a területen. Összességében máris az elmúlt évek szintje alá esett a külhoni támogatásokra szánt keret, de még így is közel 5 milliárd áll állítólag rendelkezésre, amelyről senki sem beszél, amelyre már több pályázat nem íródik ki.
Van pénz, de mire?
Az átalakítás indoka ugyebár az volt, hogy egyetlen forrásból, az Alapból kell biztosítani a támogatásokat, nem pedig különböző fejezeti kezelésű előirányzatokból, minisztériumi keretek között. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az új irányelveket ismertetve azt ígérte, hogy a külhoni programokra nyílt pályázaton lehet támogatást szerezni, az alaptevékenységet ellátó nemzeti jelentőségű intézmények működésére pedig normatív finanszírozást biztosítanak.
Arról beszélt, hogy a MÁÉRT dönti el a támogatások irányvonalát, a konkrét kiírásoknál a MÁÉRT-szakbizottságok ajánlásait veszik figyelembe. Az átláthatatlannak nevezett korábbi ciklusban a miniszterelnök és a határon túli vezetők év végi magyar–magyar fórumán döntöttek a támogatások irányvonaláról, arról, hogy a felhasználható keret hány százalékát fordítják majd oktatásra, kultúrára, önkormányzati-informatikai támogatásokra.
A Szülőföld Alap támogatási céljairól a Regionális Egyeztető Fórum döntött, amelynek keretében a különböző régiók számára biztosított arányokról is döntöttek egymás között a politikai felelősök. Itt évente a romániai és a felvidéki magyarság képviselői lemondtak a számarányos elosztásról a rosszabb helyzetű kárpátaljai és délvidéki magyarok számára. A pályázatok kiírásakor pontosan lehetett tudni, melyik országra mekkora keret jut, és azon belül mennyi az oktatásra, mennyi a kultúrára felhasználható pénz.
Ezt az „átláthatatlanságot” hivatott orvosolni az egycsatornás finanszírozás, a Bethlen Gábor Alap. A tavalyi MÁÉRT nem döntött a támogatásokról (idén még nem volt), a kiadott közlemények és a megkérdezett résztvevők szerint szó sem esett a kérdésről. A BGA pályázati kiírásakor nem lehetett tudni, hogy mekkora a különböző területek megpályázható kerete. Azt mondták, majd a beérkezett pályázatok függvényében döntik el. A pályázók ezt kevésbé találták átláthatónak.
Az egyetlen dolog, ami tiszta és biztos volt a kiírás pillanatában is, az, hogy lehet pályázni fesztiválra, táborra, kirándulásra stb., de működésre nem, holott a határon túli magyar nyelv és kultúra megtartásának biztosítéka a kisebbségi magyar oktatási-kulturális intézmények működése, nem a nyári táborok. Az átalakítás szépségét és átláthatóságát leginkább mégis egy kormányrendelet jelzi.
Már a BGA bejegyzése előtt az egyes fejezeti kezelésű előirányzatokból nyújtott egyedi támogatásokról szóló 49/2011. korm. rendelet, amelyet természetesen Orbán írt alá, határon túli támogatásokról rendelkezik. Ezt azóta kétszer bővítették, augusztusra 820 millióra nőtt az egyedi támogatások sora. A támogatásra szoruló halandó számára megválaszolatlan kérdés marad, hogy hová, kihez kell fordulnia: az Alaphoz, a KIM-hez vagy az egyedi támogatásokat szignáló kormányfőhöz? Ki dönt a pénzek fölött?
Az Alap pályázatai esetében, a szabályzat szerint Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Gál András Levente közigazgatási államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes-államtitkár hozza a döntéseket. A megszüntetésre ítélt, de virágzó fejezeti kezelésű előirányzatokról azonban nem tudható, ki rendelkezik. Néhány hete a KIM bejelentette, hogy távozik a BGA vezetősége. Csak találgatni lehet, hogy a hattagú igazgatótanács öt tagja lemondott vagy eltávolították.
Ám, mivel a támogatási zavarok miatt egyre több kritika éri a kormányt már a határon túl is, az tűnik valószínűbbnek, hogy maguktól távoztak. Talán épp a jelzett átláthatatlanságért vagy azért, mert a gyakorlatban, vezető beosztásuk ellenére teljesen hatáskör nélkül működtették a rendszert, és viselték olyan döntések következményeit, amelyekhez semmi közük nem volt. Ha eltávolították volna őket, a rendszer minden hibáját számlájukra is írták volna. De ez nem történt meg. Távozásuk csak az amúgy is sokasodó kérdések sorát gyarapította.
Van pénz, de kinek?
A támogatási döntések alapján, az ígéret ellenére sem politikamentes a kép: a Fidesz külhoni partnereinek vonzáskörzetébe tartozó szervezetek taroltak. Az erdélyi támogatások leosztása egyben arra is válaszfélét nyújt, hogy ki a támogatáspolitika ura. Tulajdonképpen érdekzónák vannak Orbán, Németh Zsolt és Kövér László körül. A nemzetpolitikáért felelős Semjén Zsoltnak nem látszik a befolyása. (...)
Három furcsa döntés is ebbe az irányba mutat. (...) A harmadik eset is magyarázatra szorulna. Miközben az RMDSZ-től elvették az információs irodák működtetését, a feladatot a külképviseletekre adták át, és ugyanezt tették Ukrajnában az UMDSZ állítólagos (de azóta sem közölt) „visszaéléseire” hivatkozva, aközben a két legkisebb magyar közösség lakóhelyén, Horvátországban és Szlovéniában nemcsak fenntartják, de még növelték is a támogatást.
A horvátországi partner az a HMDK, amely a magyar kormány támogatása dacára elveszítette a kisebbségi választásokat. A 7 milliárd és az ígért 13 közötti különbség sorsa egyelőre titok, mint ahogyan a működési támogatásra váró nemzeti jelentőségű intézményeké is. Répás Zsuzsanna májusban jelentette be, hogy a nagyobb szervezetek a jövőben meghatározott, világos kritériumok alapján normatív támogatást kapnak, és felkérte őket, hogy ne pályázzanak a BGA pályázatra.
A Transindex akkor azt írta: „Mondjuk én vagyok a nemzeti jelentőségű intézmény. Ma, május 26-án akkor mit tegyek? Répás Zsuzsanna szerint csak a jövőben derül ki, kapok-e normatívot, és ha igen, mennyit. Akkor adjak le pályázatot vagy nem? Ha nem adok le, lehet, nem kapok normatívot sem. Na de ha leadok, és kapok pénzt pályázati úton, akkor lehet, azért nem kapok normatívot. A múltban kaptam pályázati támogatást is. Most akkor mit tegyek?” Ma, augusztus 23-án még mindig nincs válasz.
Ki a kollaboráns?
Kövér László a nemzetpolitikai változásokról beszélve egy interjúban azt állította, azért volt szükség rá, mert tizenkét évig egy nemzettagadó ún. balliberális kormányzás dúlt Magyarországon, s a nemzetpolitikát is ez határozta meg. Állította, hogy a munka nehezebb része még ezután következik, azoknak a szálaknak összebogozása, amelyeket az idő önmagában is elvékonyít, és az utódállamok politikai elitje szándékosan próbál széttépni, elszakítani.
„Ebbe a körbe azok a kollaboráns politikai erők is beletartoznak, akik magyarnak adják ki magukat, de valójában nem a magyarokat képviselik az adott állam politikai döntéshozatalában, hanem fordítva, a többségi politikai elit érdekeit próbálják érvényesíteni a saját maguk által vezetett közösségeken belül” – mondta Kövér. Az Országgyűlés elnöke nem nevezte meg kik a kollaborránsok, de az egyéves nemzetpolitikai mérleg alapján bátran találgathatunk. Netalán az RMDSZ? a Híd-Most, az UMDSZ?
Népszava. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kelemen Hunor: létbiztonságot és egységet követel a magyarság
Az RMDSZ elnöke exkluzív interjút adott lapunknak
Immár fél év telt el az RMDSZ februári nagyváradi kongresszusa óta, amikor Kelemen Hunor személyében új elnököt választott az érdekvédelmi szervezet. Ez alkalomból készítettünk interjút az RMDSZ új vezetőjével, aki egyben a kulturális tárcát is irányítja. Kelemen Hunort egyebek mellett az RMDSZ-ben bekövetkezett változásokról és célkitűzésekről, valamint a kormányzati szinten zajló tevékenységről faggattuk. Az RMDSZ elnöke nyilatkozott az érdekvédelmi szervezetnek a Fidesszel és a hazai román pártokkal, de az erdélyi magyar politikai alakulatokkal való viszonyáról is, akárcsak a verespataki bányaberuházás körüli helyzetről, a közelgő népszámlálásról, valamint a jövő évi választásokról. Exkluzív interjújában beszámolt az Erdélyi Konzultáció következtetéseiről is, amelynek egyik fő üzenete, hogy megváltoztak az erdélyi magyarság prioritásai, a másik szerint pedig a megkérdezettek fontosnak ítélik a politikai egységet.
– Hogyan értékeli az RMDSZ februári kongresszusa óta eltelt fél évet?
– Az elmúlt hat hónap jó fél esztendő volt, olyan szempontból, hogy az alapvető változásokat, amelyeket előkészítettünk, végig tudtuk vinni. Egyrészt a Főtitkárságot illetően nemcsak fiatalítottunk, hanem a munkamódszereket is lényegesen megújítottuk. Új emberek kerültek be a Főtitkárság vezetőségébe, mint például Kovács Péter főtitkár, Horváth Anna önkormányzati, Hegedüs Csilla kulturális, Székely István társadalomszervezési és Bodor László ifjúsági főtitkárhelyettes. Terveink szerint szeptember folyamán az oktatási főtitkárhelyettes kinevezésével véglegesítődik ez a struktúra is, az oktatási alelnök fiatal ember lesz, aki az egyetemi szférából érkezik, és bizonyára jelentős változást fog hozni a szervezet életében.
Sikerült befejeznünk az Erdélyi Konzultációt, amely az elnökválasztás óta eltelt első három hónapban az egyik nagy programunk volt. Az adatfeldolgozás jelentős része megtörtént, és úgy látom, hogy az akció jónak és sikeresnek bizonyult. Népszámlálási kampányunk előkészítését nagyjából befejeztük, és amíg szeptember 16-ra a népszámlálási biztosok toborzásának a határideje lejár, addig ezt a munkát is a célkitűzések szerint teljes mértékben el tudjuk végezni. Ezenkívül elkezdtük a felkészülést a jövő évi önkormányzati választásokra: a megyei és területi szervezetek elkészítették az elemzéseket, bizonyos helyeken már a főbb polgármester- vagy megyei tanácsi elnökjelölteket is nevesítették. Augusztus végéig, szeptember első feléig ez a munka is nagyrészt lezajlik, tehát az első fél esztendő ebből a szempontból is az elképzelések alapján alakult.
– Az elmúlt időszakban milyen mértékben sikerült rendezni az RMDSZ viszonyát a Fidesszel?
– Úgy érzem, hogy a magyar kormánnyal való kapcsolat kimozdult a holtpontról, ugyanis Tusnádon, a nyár folyamán volt egy hosszabb beszélgetésem Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, a Fidesz elnökével, és őszire tervezünk egy hivatalos RMDSZ–Fidesz találkozót is. Véleményem szerint a következő időszakban tovább tudunk javítani a kapcsolaton, mivel mindkét fél részéről a nyitottság és az együttműködési szándék fogalmazódott meg, amit nagyon jónak és helyesnek tartok.
– Mire lehet számítani a jövőben az erdélyi magyar–magyar együttműködés terén?
– A magyar–magyar együttműködést mindig konkrét eseményekre terveztük, így legutóbb a Kolozsvári Magyar Napokat is közösen szerveztük, és támogattuk. A népszámlálás népszerűsítését szintén együtt végezzük, hiszen közös érdekről, s nem pártpolitikai célról van szó. Az önkormányzati választások esetében is elindult a megyei szervezetek közti egyezkedés néhány olyan helyen, ahol a közös jelölt támogatása lehetséges. Itt elsősorban Marosvásárhelyt említeném, ahol egy jelöltet fogunk állítani, s bízom abban, hogy az illető személyt mindenki támogatni fogja. A Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján nem lehettem jelen, mivel a miniszterelnökkel együtt Kínában tartózkodtam, de a kollégáim által tolmácsolt üzenetben jeleztem, hogy Kolozsvár is egy olyan hely, ahol úgyszintén el tudom képzelni a közös jelölt állítását. Nem vagyunk naivak, hiszen mindannyian tudjuk, milyen esélyei vannak annak, hogy megnyerjük a várost, az önkormányzatot és a polgármesteri tisztséget, de az összefogás erejét meg lehet és meg is tudjuk mutatni. Tehát rajtunk nem fog múlni az együttműködés azokon a helyeken, ahol erre szükség lesz.
– Milyennek bizonyult az utóbbi időben a román pártokkal – koalíciós partnerrel és ellenzékkel egyaránt – történő együttműködés?
– A román pártokkal való viszony az elmúlt hat hónapban az ismert paraméterekben mozgott: a Demokrata-Liberális Párttal együtt kormányzunk, és ez bizonyos értelemben egymáshoz közelít bennünket. Országos szinten ez a viszony jó, bár mindig voltak és vannak olyan vitás kérdések, amelyek akár feszültséget is szülnek. Megyei szinten, egyes helyeken elfogadható a kapcsolat, máshol egyáltalán nem létezik együttműködés, vagy amolyan finom vegyesnek tekinthető. Kolozsváron például a kezdetekben jó volt a koalíciós partnerrel való együttműködés, az utóbbi időben azonban ez megromlott, míg Bihar megyében, ahol rossz volt a viszony, most lényegesen javult. Számos más helyet mondhatnék, ahol az együttműködés az utóbbi időszakban hullámzott.
Az ellenzéki pártokat illetően, több informális megbeszélés zajlott azok vezetőivel, Crin Antonescuval és Victor Pontával. Úgy véljük, hogy azokban a kérdésekben, amelyek az egész társadalmat és a magyar kisebbséget szintén jelentős mértékben érintik, párbeszédet kell folytatni az ellenzékkel is. Ezért nem tartom kizártnak, hogy szeptember folyamán hivatalosan is tárgyalunk a liberális és a szociáldemokrata párt képviselőivel. Úgy vélem, az alkotmány és a választási törvény módosítása, valamint a kisebbségi jogok kiszélesítése az a három nagy terület, ahol az összes, demokratikusnak tekinthető román parlamenti párttal fenn kell tartani a párbeszédet függetlenül attól, hogy az RMDSZ éppen kormánykoalícióban vagy ellenzékben van. Számunkra a dialógus mindig olyan érték volt az elmúlt húsz esztendőben, amit soha nem tagadtunk meg.
– Viharosnak mondható kormányzási időszakot tudhatunk a hátunk mögött. Hogyan mérlegelné az RMDSZ eddigi kormányzati tevékenységét?
– Lehetett volna jobb is az elmúlt időszak, de nem tudunk eltekinteni a gazdasági és a pénzügyi körülményektől. Nem csupán romániai vagy európai, hanem világszinten is gazdasági válság van, és ez nagymértékben befolyásolja, hogy milyen költségvetéssel s pénzügyi feltételek között tudunk mozogni. Ez nem hasonlítható össze a 2004–2008-as időszakkal, amikor volt egy erős gazdasági növekedés. Most számos megszorító intézkedést kellett életbe léptetni, amelyek nélkül a romániai polgárok ma sokkal nehezebb helyzetben lennének. Ezek nem kerültek el számos más országot – Magyarországot, Spanyolországot vagy akár Németországot – sem, ahol hasonló rendelkezéseket foganatosítottak. Ezekre a megszorításokra szükség volt, de 2012-ben már nem kell erre számítani, hacsak nem lesz olyan gazdasági visszaesés, ami nem Romániától függ. Tehát a kormányzati teljesítményünkkel csak olyan mértékben vagyok elégedett, amilyen mértékben a feltételek lehetővé tették, hogy előre haladjunk. Azt viszont nem tagadhatom, hogy ennél jobb gazdasági feltételek között sokkal sikeresebben és eredményesebben is lehetett volna kormányozni.
Mindezek ellenére létezik néhány olyan terület, ahol sikerült előre lépnünk. Szerintem az oktatási törvény elfogadása nagy eredményt jelent: jövő héten be fogjuk mutatni az új magyar nyelvű történelem és földrajzkönyvet, ami időközben elkészült. Előrehaladtunk a decentralizáció terén, különösen az egészségügyben, akárcsak a nagyberuházásokat, elsősorban a környezetvédelmet illetően. A kulturális tárcánál a műemlék-felújítás terén léptünk nagyot előre, hiszen az erre vonatkozó országos programunkban jelentős arányban magyar műemlékek is szerepelnek. A színházak fenntartásában arra vigyáztam, hogy a kolozsvári magyar színháznál és operánál, illetve a marosvásárhelyi színháznál, amelyek a minisztérium kötelékébe tartoznak, a válság ellenére ne legyenek leépítések, és a megszorítások ne érintsék ezeket az intézményeket. Elindítottuk azt a programot, ami az elmúlt húsz évben nem működött: a kulturális-irodalmi folyóiratoknak – mint például Helikon, Korunk, Látó, Székelyföld és Várad – normatív támogatást nyújtunk, tehát az elmúlt időszakban jól sikerült élnünk a meglévő költségvetési forrásokkal.
– Melyek lennének a következő időszak elsődleges kormányzati tervei, illetve a hamarosan kezdődő őszi parlamenti ülésszak főbb célkitűzései?
– Módosítani kell a választási törvényt, a régióátszervezés, a decentralizáció kérdése úgyszintén napirenden szerepel, lekerült viszont az a változat, amely a romániai magyar közösség számára előnytelen lett volna. Egy dolog biztos: nem fogunk elfogadni olyan változatot, amely a magyar közösséget a mostaninál rosszabb közigazgatási helyzetbe hozná, úgymond az önkormányzatokból kikerülnénk. A helyhatósági választási törvényt módosítottuk, szerintem jó döntés volt, hogy a polgármestereket az első fordulóból válasszák meg, akárcsak a megyei tanácsok elnökeit. Most következik a parlamenti választási törvény módosítása, amelyről év végéig szintén dönteni kellene.
– A PD-L a héten jelentette be újabb elgondolását, miszerint egyszerre szervezné meg a helyhatósági és a parlamenti választásokat. Hogyan viszonyul ehhez az RMDSZ, illetve mi a szövetség álláspontja ebben a kérdésben?
– Ezt az elképzelést a koalícióban már régebb felvetettük, de akkor ennek nem akadt támogatója. Én három szempont miatt tartanám jónak az önkormányzati és a parlamenti választások összevonását. Egyrészt pénzügyi-költségvetési okok miatt, ugyanis egy kampánnyal lehetne megszervezni mind a két választást, ami nagy könnyebbséget jelentene az országos költségvetésnek. Hiszen egyszer kellene kampányolni, a választási körzeteket megszervezni, az urnabiztosokat beszervezni, tehát egyértelmű, hogy ez nagy megtakarítást jelentene. Másrészt nekünk mindig az volt a célunk, hogy a választásokon minél magasabb legyen a részvételi arány. Ha összehasonlítjuk az önkormányzati választásokat a parlamentivel, az előbbi esetében ez az arány az elmúlt években mindig picit magasabb volt. Amennyiben tehát összekapcsoljuk a két választást, nagyobb lesz a részvétel, ami nagyon jó, hiszen erősebb lesz a testületek legitimitása. Ugyanakkor, azért is fontos lenne a két választás összekapcsolása, mert a különböző koalíciók megkötését az önkormányzati választás nem befolyásolná. Nagyon sokszor előfordul, hogy önkormányzati választások után egyfajta koalíciók alakulnak ki a megyékben, városokban és településeken, majd ősszel a parlamenti választásokon viszont más országos együttműködési megállapodás születik. Mindez a kormányzati politikáknak az életbe ültetését is megnehezíti, ezért is jó lenne tehát egyszerre letudni a két választást, hiszen akkor pontosan tudni lehet, hogy milyen felállásban fog működni a kormány, a parlament és az önkormányzatok. A kérdés csupán az, hogy az önkormányzati választásokat toljuk-e el októberre, vagy a parlamenti választásokat hozzuk előre, május-júliusra? Alkotmánymódosítás nélkül a parlamenti választásokat csak úgy lehet előbbre időzíteni, ha a parlamentet feloszlatja az államelnök, amelynek azonban minimálisak az esélyei. Ezért sokkal egyszerűbb az önkormányzati választásokat kitolni néhány hónappal, mivel ahhoz nem kell az alaptörvényt módosítani, és nem kell feloszlatni a parlamentet. A többség mindenképpen azt támogatja, hogy a választásokra egyszerre kerüljön sor. Természetesen az is fontos, hogy miként módosul majd a parlamenti választásokat szabályozó törvény is, hiszen nem mindegy, milyen választási rendszer lesz.
– Említette elnök úr, hogy lezárult az Erdélyi Konzultáció, és nagyrészt sikerült feldolgozni az adatokat. Milyen következtetés vonható le az eddigi összesítések alapján?
– Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni a teljes adatfeldolgozás előtt, de néhány dolog már körvonalazódik. Egyrészt az erdélyi magyar társadalom az elmúlt két-három évben, a gazdasági válság hatására, nagyon megváltozott. Előtérbe kerültek a munkahellyel, a szociális létbiztonsággal kapcsolatos kérdések. Ha ezek eddig a magyar választók körében nem voltak az első helyen, most teljes mértékbe oda kerültek. A megkérdezettek azt is szeretnék, ha további előrelépések történnének a kisebbségi jogok területén. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartják a döntéshozatalban való részvételt, parlamenti és önkormányzati szinten egyaránt, de a kormányzati szerepvállalást is szorgalmazzák. Hangsúlyosan fogalmazódott meg továbbá az az igény, hogy egységes politikai képviseletre van szükség, de ennek nem szabad a politikai pluralizmus rovására történnie. Az erdélyi magyar emberek pontosan látják, hogy 6,5 százalékkal nem lehet három-négy pártot versenyeztetni. A politikusok vitatkozzanak, ez az ő dolguk, de amikor a magyarság képviseletéről van szó, akkor hagyják abba a veszekedést, és azon legyenek, hogy biztosítsák a politikai képviseletet. Valamelyest árnyalja a helyzetet a tömbben és a szórványban elő magyar közösségek helyzete. A szórványban élők joggal várnak arra, hogy a kisebbségi nyelvi jogok területén az érdekérvényesítés folyamatos legyen, míg a tömbmagyarság a kollektív jogokra helyezi a hangsúlyt, hiszen nekik a nyelvi jogokat ma már inkább használniuk kellene. Az Erdélyi Konzultáció üzenete tehát egyrészt az, hogy a prioritások megváltoztak, másrészt pedig, hogy az erdélyi magyarság meg akarja őrizni politikai képviseletét. Ezt olyan értéknek tartja, amelyről húsz év után sem akar lemondani, és tisztában van azzal, hogy enélkül kiszolgáltatottá válik.
– Jelenleg három erdélyi magyar párt van, az egyik ugyan még csak bejegyzés előtt. Milyen esélyek vannak az együttműködésre, hogy az erdélyi magyarságnak az előbb említett ilyen vonatkozású igényét teljesíteni lehessen?
– Nem szeretnék azért illúziókat táplálni. A Magyar Polgári Párttal (MPP) nem igazán létezik kapcsolat, helyi szinten imitt-amott. A most bejegyzés előtt álló politikai alakulattal kapcsolatosan az a tapasztalatunk, hogy sok szempontból ugyanazokat az értékeket valljuk, s ha egyszer meg tudtunk egyezni, akkor biztosan sikerül majd másodjára és harmadjára is. Ám amíg ők a pártalapítással vannak elfoglalva – amit én továbbra is téves elképzelésnek tartok –, addig ezt nem lehet összeegyeztetni az együttműködéssel. Előbb túl kell esniük a mostani kezdeményezési lázon, s akkor majd adottak lesznek az együttműködés feltételei. Nekünk az erdélyi magyar embereknek a célját és óhaját kell figyelembe vennünk, és ezeknek az igényeknek kell tevékenységünket alárendelnünk. Az Erdélyi Konzultációból azt is ki lehet olvasni, hogy a nehéz kormányzati időszak ellenére, a többség még mindig az RMDSZ-ben bízik, és a kormányzati részvételt is támogatja. Más – nem általunk rendelt – közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy igazából, minden erőfeszítés ellenére, nem történt olyan törés és átrendeződés, ami a most pártot alapító, egykori RMDSZ-es kollégáinknak túlságosan nagy szárnyalást biztosítana.
– Közeleg a népszámlálás, időnként ismételjük a jelszót, hogy „magyarnak lenni jó”, és próbáljuk megértetni az emberekkel, hogy vállalják az identitásukat. Ehhez mit tudna még külön hozzáfűzni, mit érdemes még ezen a téren szem előtt tartani?
– Minden magyar ember számít, amikor a magyar közösségről és annak jövőjéről beszélünk. Ezért mindenki bátran vállalja a magyarságát, és amikor kitöltik azokat a bizonyos űrlapokat, ellenőrizzék, hogy a nemzetiségnél jó helyre jelölték-e be azt, amit ő mondott, és akkor én biztos vagyok benne: erős közösségként fogjuk tudni az elkövetkező évtizedet is megtervezni. Mert nagyon sokat számít, hogy a népszámlálási adatok mit mutatnak, mert ezek alapján terveznek meg sok mindent itthon és az unióban egyaránt. Nem mindegy, hogy a romániai magyarság milyen erős közösséget mutat. Fenntartások nélkül mondom tehát, hogy minden magyar ember számít, amikor a közösség jövőjéről beszélünk. Szeptember-október folyamán nagyon sokszor visszatérünk még üzenetekkel. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy ez nem politikai kérdés, hanem közös érdek. Jelentős a szerepe annak, hogyan áll hozzá ehhez az ügyhöz az erdélyi magyar média, az egyházak, az erdélyi magyar értelmiség stb. Mi megkereséssel fordulunk a napokban több értelmiségihez, és kérni fogjuk őket, hogy ebben a kampányban az egyházakhoz hasonlóan vállaljanak szerepet.
– A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatban felmerült a szavazati jog biztosításának a kérdése is. Ön szerint az állampolgársággal együtt kellene járnia a szavazati jognak?
– Nem tudom elképzelni, hogy kétféle állampolgár legyen: az egyiknek van szavazati joga, a másiknak pedig nincs. Az más kérdés, hogy a szavazati joggal hogyan lehet élni, és milyen rendszerben fognak az anyaország határain túl élő állampolgárok szavazni. Magyarországnak is valamilyen megoldást kell találnia, erről a magyar miniszterelnökkel és más politikusokkal is beszéltem, körvonalazódik egy rendszer, s az ősz folyamán erről is egyeztetünk. Véleményem szerint nem lehet egyféle állampolgárságot adni azoknak, akik Magyarország határán kívül élnek, és másfajtát az ott élőknek. A fontos jelen pillanatban az, hogy az RMDSZ támogatja a magyar állampolgárság elnyerését, és egyfajta állampolgárság létezik, amit nem lehet kettőbe vagy háromba osztani. Az más kérdés, hogyan lehet majd a szavazati joggal élni.
– Verespatak esetében az utóbbi időben nagyon ellentétes vélemények körvonalazódtak, a bánya megnyitásának lehetősége felszította a kedélyeket, az ellenzők és a pártolók körében egyaránt. A régészeti mentesítési bizonylat kibocsátása miatt sok támadás érte a kulturális miniszter személyét, aláírásokat gyűjtenek a bányaterv ellen, ugyanakkor önt, a szaktárca vezetőjét lemondásra szólították fel különféle röplapokon. Mi erről a véleménye?
– Ez rettenetesen bonyolult történet. Szabad országban mindenki azt beszél, amit akar, nem azt, amit szabad, de nem fogok polemizálni nőszövetségekkel vagy más szervezetekkel, amelyek környezetvédelmi aktivitása az utóbbi időszakban nem volt ismert. Most kedvet kaptak, hogy aláírásokkal támogassák ezt a rosszul értelmezett, vádaskodó hangnemben megfogalmazott tiltakozó levelet. Verespatak esetében létezik a régészeti mentesítésről szóló engedély, és akinek egy kis jártassága is van a közigazgatásban – még ha a civil szervezeteknek nincs is, de néhány aláírónak igen, hiszen közöttük van egy államelnöki tanácsos, volt szenátor, ügyvéd – pontosan tudja, hogy ezt az Országos Régészeti Bizottság bocsátotta ki, és az érvényben levő jogszabályok szerint a Fehér megyei igazgatóság írta alá, és nem a miniszter. Egy ilyen engedély visszavonása miniszteri rendelettel nem lehetséges, ezt meg kell támadni a bíróságon, amit már eddig meg lehetett volna tenni, de nem ez volt a cél, hanem az, hogy egyrészt belém rúgjanak, másrészt pedig egyesek a saját imázsukat építsék. A történet másik része, hogy a régészeti mentesítési bizonylat alapján a Kirnyik-hegységet le kellene venni az A-kategóriás műemlékek listájáról, amit viszont valóban a miniszternek kell megtennie, de ezt „a miniszter” nem írta alá.
Ebben a pillanatban nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni arról, hogy később mi fog történni, mert nem a kulturális miniszter adja meg a bánya-kitermelési engedélyt. Miután megismertem a régészeti bizottság tagjainak a véleményét, megpróbáltam kialakítani azt a feltételrendszert, hogy ha elkezdődik a kitermelés, akkor a kulturális örökségnek minél nagyobb részét lehessen megmenteni. De ebben a pillanatban a Kirnyik-hegység védelmét nem szüntettem meg, és ez nincs is szándékomban. Aki azonban elmegy oda, láthatja, hogy tragédia, ami ott van, s ennél én sokkal jobbat is el tudok képzelni. Amíg a kormányzat nem dönt arról, hogy mi a szándéka Verespatakkal, és az állami részesedést nem tárgyalják újra, addig én nem fogok továbblépni. Ez a régészeti mentesítési bizonylat nem elegendő ahhoz, hogy a beruházási projektet folytatni lehessen, de megteremtette azt a feltételrendszert, hogy ha esetleg a kitermelés beindul, akkor a kulturális örökség megmentése legalább 80 százalékban teljesüljön.
– Van-e valamilyen fejlemény a kolozsvári Mátyás szoborcsoport elé törvénytelenül elhelyezett Iorga-tábla ügyében?
– Mi letettük a feljelentést, de nem kaptunk visszajelzést az ügyészség és a rendőrség részéről. Nekem ezek voltak a lehetőségeim, ennek keretében tudtam csak eljárni.
– Milyen esélyek vannak arra, hogy ősszel megszülessen a kisebbségi törvény?
– A törvénytervezetről ősszel folytatjuk a bizottságban az egyeztetéseket: akkor fogunk kisebbségi törvényt elfogadni, amikor olyan jogszabályt lehet megszavazni, amelyet meg tudunk tölteni tartalommal. A kulturális autonómia intézménye működőképes lesz, a döntési jogkörök átkerülnek ide, és törvénybe iktatják mindazokat a kérdéseket, amelyek az eredeti tervezetben is szerepeltek. Nem tudom, hogy ez mikor fog megtörténni, de ezek azok a feltételek, amelyek nélkül nem érdemes kisebbségi törvényt elfogadni. Az RMDSZ egyébként az elmúlt esztendőkben bebizonyította, hogy nem mond le a programjába foglalt egyetlen célkitűzésről sem, ehhez megkeresi a megfelelő partnereket, és amikor a feltételek megteremtődnek, akkor lép. Az oktatási törvényre is sok-sok évet kellett várni, és sokat gyomrozni a román partnereket, hogy azt elfogadják.
PAPP ANNAMÁRIA, ÚJVÁRI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: nem tudok elképzelni kétféle magyar állampolgárságot
Nincs olyan vitás kérdés, amely miatt rendezhetetlen lenne a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) viszonya - jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Marosvásárhelyen.Az RMDSZ elnöke az MTI-nek a marosvásárhelyi Félsziget fesztiválon nyilatkozott.
Kijelentette, hogy nem tud elképzelni kétféle magyar állampolgárságot, és szerinte az állampolgársággal együtt a szavazati jogot is meg kell kapniuk a határon túli magyaroknak. Leszögezte: az RMDSZ-nek nincs preferenciája azzal kapcsolatosan, hogy a határon túli magyarok miként éljenek a szavazati jogukkal, a szavazás módjáról ugyanis a magyar kormánynak kell döntenie. Hozzátette, hogy a Fidesz erről konzultálni fog a határon túli magyar szervezetekkel az ősz folyamán.
Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy nem tart-e attól, amit Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke felvetett, vagyis hogy a romániai magyaroknak a magyarországi választáson való szavazása csökkentheti a magyarok érdeklődését a romániai választások iránt, Kelemen elmondta: ezt meg kell előzni, arra kell törekedni, hogy jó mozgósítás legyen a romániai választásokon. Rámutatott: ő abban látja a legfőbb kérdést, hogy a magyar állampolgárság megadása a határon túli magyarok helyben maradását, a szülőföld megtartását segíti-e elő, vagy az elvándorlást ösztönzi-e majd. Szerinte ahhoz, hogy a romániai magyarok továbbra is a szülőföldjükön maradjanak, szükséges, hogy a magyar kormány is így lássa jónak.
"A magyar kormány képviselőivel folytatott eddigi beszélgetéseim alapján úgy látom, ők is azt akarják, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak a romániai magyarok" - mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke felidézte: júliusban Tusnádfürdőn Orbán Viktorral abban maradtak, hogy az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatait rendezni kell, hiszen nincs olyan vitás kérdésük, amely ezt a viszonyt nem tenné rendezhetővé. A Tusnádfürdőn folytatott beszélgetést jónak, hasznosnak minősítette, és úgy vélte, ezáltal megtörtént az első lépés afelé, hogy a két párt közötti bizalmat erősítsék.
Közölte: Tusnádfürdőn megállapodtak arról, hogy ősszel hivatalos Fidesz-RMDSZ találkozót szerveznek Budapesten. "Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek az az érdeke, hogy normális partneri viszony legyen a két alakulat között" - mondta Kelemen Hunor. MTI/Bumm.sk

Rendeznék az RMDSZ–Fidesz viszonyt
Nincs olyan vitás kérdés, amely miatt rendezhetetlen lenne a Fidesz és az RMDSZ viszonya – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök Marosvásárhelyen.
Mint mondta, nem tud elképzelni kétféle magyar állampolgárságot, és szerinte az állampolgársággal együtt a szavazati jogot is meg kell kapniuk a határon túli magyaroknak. Leszögezte: az RMDSZ-nek nincs preferenciája azzal kapcsolatosan, hogy a határon túli magyarok miként éljenek a szavazati jogukkal, a szavazás módjáról ugyanis a magyar kormánynak kell döntenie. Arra a kérdésére, miszerint nem tart-e attól, amit Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke felvetett, vagyis hogy a romániai magyaroknak a magyarországi választáson való szavazása csökkentheti a magyarok érdeklődését a romániai választások iránt, Kelemen elmondta: ezt meg kell előzni. Arra kell törekedni, hogy jó mozgósítás legyen a romániai választásokon – magyarázta. Abban látja a legfőbb kérdést, hogy a magyar állampolgárság megadása a határon túli magyarok helyben maradását segíti-e elő. Szerinte ahhoz, hogy a romániai magyarok továbbra is a szülőföldjükön maradjanak, szükséges, hogy a magyar kormány is így lássa jónak. "A magyar kormány képviselőivel folytatott eddigi beszélgetéseim alapján úgy látom, ők is azt akarják, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak a romániai magyarok" – mondta. Felidézte: júliusban Tusnádfürdőn Orbán Viktorral abban maradtak, hogy az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatait rendezni kell. Azt is elmondta: ősszel hivatalos Fidesz–RMDSZ találkozót szerveznek Budapesten. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MIT-tábor és tisztújító küldöttgyűlés hétvégén Lakiteleken
Szeptember 2–4. között Lakiteleken szervezi meg táborát a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT). A találkozó célja, hogy a tagszervezetek nagyobb létszámban megjelenő képviselői jobban megismerhessék egymást, lehetőségük legyen a MIT tevékenységének tervezésébe bekapcsolódni, és a magyarországi partnerszervezetekkel közvetlen kapcsolatba lépni.
A MIT-táborban ilyenképpen jelen lesznek a MIT tagszervezeteinek átlagban 15-30 fős küldöttségei: az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ), a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), valamint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) részéről, továbbá a MIT elnöksége és közvetlen munkatársi köre. A helyszín kiválasztása Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke meghívásának köszönhető. Ily módon a magyarországi helyszín jelképes üzenet a határtalanul élés erősítésére is. A táborban jelen lesz a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete), valamint az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ, a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete) képviselete is. Rendezvényünket megtiszteli jelenlétével Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, Téglásy Kristóf ifjúsági főosztályveszető, Kapus Krisztián Ifjúsági Albizottság elnök is.
A táborban a pénteki nyitó előadás után szombat délelőtt műhelymunkákra kerül sor a MIT és tagszervezeteinek különböző működési területei mentén: oktatás, nem formális nevelés, kultúra, közművelődés, szabadidős és szórakoztató tevékenységek, ifjúsági szolgáltatások, valamint ifjúságpolitika és érdekvédelem témakörökben.
A MIT-tábor keretében ünnepi tisztújító küldöttgyűlésre is sor kerül, szeptember 3-án, délután 18 órától. A MIT legfontosabb döntéshozó fórumán jelen lesznek a tagszervezetek küldöttei, valamint a MIT elnöksége. A napirendi pontok között elnökségi és tagszervezeti beszámolók, a folyamatban levő programok teendői, a XXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, a Hun-tábor és más nyári programok szervezeti kiértékelője, valamint a középtávú tervek és teendők megbeszélése szerepelnek.
A lakiteleki küldöttgyűlésen tisztújításra is sor kerül, mivel az eddigi elnökség (Vadász-Szatmári Huba, Bozsó Imre Lehel, Tőkés Lehel alelnökök, Sándor Krisztina elnök) kétéves megbízatása lejárt. Sándor Krisztinát először 2003-ban választotta meg elnökként a MIT Küldöttgyűlése, és a továbbiakban nem vállalja az említett tisztséget. Az eddigi tagszervezeti javaslatok alapján az új elnökjelölt Bozsó Imre Lehel alelnök, az IKE projektfelelőse. A tisztségekre való további jelöléseket a tagszervezetek a küldöttgyűlés adott napirendjénél is megtehetik.
Kristály Bíborka Réka
MIT Sajtóiroda. kmka.hu

Átalakuló magyar–magyar viszonyok
A hazai magyar politikai élet további sorsunkat alapvetően meghatározó három eseményére kell figyelnünk: az októberben esedékes népszámlálás eredményére, a következő évi választások kimenetelére és a honi magyar, valamint a magyar–magyar viszonyok Kárpát-medencei alakulására. Az előbbi két téma időhöz kötött, a harmadik, a magyar–magyar viszony alakulása állandó.
A népszámlálás magyar vonatkozású, főleg székelyföldi csapdahelyzeteivel lapunk több írásában is foglalkoztunk. A szórványproblémák a tömbben élő magyarság körében kevésbé relevánsak, bár a vegyes házasságban élők nemzeti hovatartozásának megjelenítése különösen városokon, illetve a megyeszékhelyen fontos tétel. Ennél viszont problematikusabbnak tűnik a térségben élők magyarra, székelyre, csángóra tagolódásának aránya, amely a magyarság jövőbéli érdekérvényesítési lehetőségeit helyi, megyei és országos szinten lényegesen befolyásolja. A lényeg, hogy magyarnak valljuk magunkat, és magyarként addig lobogtathatjuk a székely lobogót, használhatjuk a rovásírást, szerethetjük a székely köményest és a kürtőskalácsot, ameddig s ahol akarjuk. A mi esetünkben a magyar cigányok nemzetiségi hovatartozása nem okozhat lényeges problémát. A jövő évben esedékes választások a másik magyarsági teszt, próbatétel. Ebben a kérdésben helyhatósági szinten Marosvásárhely magyar polgármester- és megyei tanácselnök-jelöltje a legproblematikusabb, bár, úgy tűnik, az egységes jelöltállítás lehetősége még nem úszott el. Olyan az eddigi csetepatézás, mint a húslevesen a lepedék, amely szerencsés esetben elfő. A magyar–magyar viszonyok alakulásában jó jel, ha a Fidesz–RMDSZ-, az RMDSZ–EMNT-kocolódások mérséklődnek. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy az RMDSZ egész Erdélyt behálózó, kiépült struktúrával rendelkezik. A hatalomhoz, közképviselethez ragaszkodás nem alapvető bűn, hiszen a húsosfazekat olyan gyakran emlegetők is hatalmat akarnak. Másképp miként érvényesítenék bármilyen szinten az általuk képviselt közösségek akaratát?
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiszteletbeli elnök lett Kövér László (Országos tanácsot tartott az MPP)
Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét választotta tiszteletbeli elnökévé a Magyar Polgári Párt (MPP) szombati marosvásárhelyi kongresszusán. Az Országos Tanács (OT) ezúttal valóban ünnepélyesre sikerült, az egyetértés jegyében zajlott, elkerülték az előző két rendezvény botrányai, igaz, szépen, lassan kikoptak a küldöttek közül a Szász Jenő pártelnökkel szembeni vélemények megfogalmazói.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott rendezvény ígért meglepetése: Szász Jenő javaslatára tiszteletbeli elnökké választották Kövér Lászlót, a küldöttek állva tapsolva jelezték egyetértésüket. Kövér elmondta: az elmúlt húsz évben soha nem érzett késztetést arra, hogy más politikai közösségnek is tagja legyen, de most az MPP-vel lélekben erős közösséget érezve elfogadja a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Kövér László hozzátette: ezt nem az Országgyűlés elnökeként és a Fidesz választmányának elnökeként, hanem magánszemélyként, közéleti emberként, szabad európai polgárként és a magyar nemzet tagjaként vállalja. Erkölcsi kötelességének érzi eleget tenni az MPP felkérésének – mondotta, és hozzátette: a tisztség vállalása elismerését jelenti annak a politikai bátorságnak, amellyel az MPP megszerveződött. Utalt arra, hogy a romániai magyarságnak több politikai szervezete is van, amelyek versengenek egymással. Megjegyezte: a demokrácia, a politikai verseny egyetlen közösséget sem gyengít, hanem erősít. Kiemelte: a mai világban nemzetállamok függetlenségét, autonómiáját nem a másik nemzet autonómiára való törekvése fenyegeti, hanem azok a világot uraló hatalmak és tendenciák, amelyek számára a nemzetállamok, a nemzetek akadályt jelentenek. Az MPP rendkívüli kongresszusának fő célja volt a jövő évi romániai önkormányzati választásokra való felkészülés előkészítése. Erről a testület határozatot fogadott el, emellett a kongresszusi küldöttek döntöttek az MPP Országos Önkormányzati Testületének, valamint a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának megalapításáról. Kincses Mária javaslatára a kongresszuson állásfoglalást fogadtak el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyében is, és kiosztottak három Wass-Akarat-díjat: a párt Kolozs megyei szervezetének, Csép Sándornak és Fodor Imrének. Döntöttek a Márton Áron Akadémia és az Orbán Balázs Akadémia létrehozásáról is. Szász Jenő, az MPP elnöke a határozatok meghozatalát követően szólalt fel, bő három órával a tanácskozás kezdete után. Elmondta, pártja a romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ ellenében kíván nemzeti alternatívát nyújtani, és ennek érdekében készek együttműködni a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, valamint a Székely Nemzeti Tanáccsal. Az erdélyi magyar rendszerváltást sürgette, és kijelentette: "Az RMDSZ népnyúzó, ciános politikáját le kell váltani!" Szász Jenő ismételten elmondta, meggyőződése, az erdélyi magyarság változást akar, az elhibázott két évtizedes baloldali politizálás helyett a testvérharcok megszüntetését és egy nemzeti alternatíva felállítását kínálják.
Az MPP III. Országos Tanácsán a 139 küldöttből 126 volt jelen, és nem volt nagyon népes a hivatalos vendégek tábora sem. Kövér mellett Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetője tette tiszteletét, Az RMDSZ soraiból csak a Kereszténydemokrata Platform elnöke, Kelemen Kálmán tett eleget a meghívásnak, de megjelent Izsák Balázs, az SZNT elnöke, román oldalról pedig ott volt Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke és Claudiu Maior, Marosvásárhely alpolgármestere.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)