Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Fekete-tengeri Egyetemi Alapítvány /FUMN/
2 tétel
2016. december 6.
Belerokkanna Románia a Moldovai Köztársasággal való egyesülésbe
A hazai átlagértékű ellátás folyósítása a Pruton túli nyugdíjasoknak évi 1,3 milliárd dollárral terhelné meg az államkasszát, de töménytelen pénz kellene infrastrukturális fejlesztésekre is.
Az utóbbi időben egyre hangsúlyosabban van jelen a közbeszédben Románia esetleges egyesülése a Moldvai Köztársasággal. A politikai retorika alapvetően érzelmileg közelít a témához, a projekt pénzügyi vetületéről kevés szó esik, pedig a két ország egyesítése rengeteg pénzbe kerülne, s a számlát a tehetősebb fél állná.
„Közönséges dajkamese”
„Rámenne a gatyánk is” – foglalta össze a véleményét tömören és velősen a Maszolnak Ilie Șerbănescu. „Mit kezdjünk Moldvával? Ez az egész egyesülés egy diverzió, egy közönséges dajkamese” – tette hozzá a szókimondásáról közismert gazdasági elemző.
Lévén szó egy gyengén fejlett régióról, az egyesülés nem lenne előnyös Románia számára, véli Juhász Jácint, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudomány karának adjunktusa, a német példa alapján. „A két Németország egyesülésekor Nyugat-Németország gazdasága elképesztő iramban fejlődött, a nemzetközi konjunktúra is kedvező volt, mégis hatalmas ára volt. A keleti országrészt befektetésekkel, adókedvezményekkel próbálták fejleszteni, de 25 év elteltével még mindig nem tudott felzárkózni, most is visszahúzza a nyugati tartományokat. Románia nem tudna hasonló arányú fejlesztést megvalósítani Moldvában, mivel a belső erőforrások ezt nem teszik lehetővé” – nyilatkozta a szakember, aki szerint az egyesülés témájának napirenden tartása nem több a hazafias érzelmekkel való játszadozásnál.
A gazdasági mutatók nem sok jót, pontosabban hatalmas pluszköltségeket ígérnek Románia számára a Pruton túli országgal egyesülés esetére, ez utóbbi ugyanis egyike Európa legszegényebb államainak. A Világbank adatai szerint tavaly a Moldovai Köztársaság egy főre eső bruttó hazai terméke mindössze 1843 dollár volt, ami kb. 20 százaléka a romániai értéknek (8972 dollár).
Az elmúlt két és fél évtizedben Moldva Romániánál lényegesen lassúbb iramban fejlődött, a Szovjetunió felbomlásakor ugyanis a két ország gazdasági teljesítménye közötti arány 1,5:1 volt. A Fekete-tengeri Egyetemi Alapítvány (FUMN) által az esetleges egyesülés gazdasági hatásairól készített tanulmány szerint a szovjet utódállam bekebelezése 20 év alatt 190 milliárd dollárunkba kerülne.
Csak a nyugdíjak folyósítása hatalmas pluszterhet róna az államra, mivel a Pruton túli nyugdíjasok jelenleg átlagosan havi 82 dollárt kapnak. A hazai átlagnyugdíj 244 dollár, a különbség tehát 162 dollár. 670 ezer moldvai nyugdíjassal kalkulálva, a költségvetés számára havi 108 millió dolláros, éves szinten 1,3 milliárdos plusszkiadást jelentene, hogy a nyugdíjakat ugyanarra a szintre hozza a két országrészben.
A közalkalmazottakkal, akik a Prut keleti partján kb. feleannyit keresnek, mint a nyugatin, a pluszköltség évi 690 millió dollár lenne. Csupán ez a két tétel 20 év alatt 40 milliárd dollárnyi extrakiadást jelente a központi költségvetés számára. A Ziarul Financiar gazdasági napilap becslései szerint csillagászati összeget, hozzávetőleg 200 milliárd eurót kellene költeni infrastrukturális fejlesztésre is, a közúti- és vasúti hálózat, közigazgatási intézmények, óvodák, iskolák és kórházak modernizálására.
Az unionisták azzal érvelnek, hogy az egyesülés eredményeként nőne a hazai piac, ami vonzaná a befektetőket és plusszbevételt generálna az állam számára, részben ellensúlyozva a többletkiadásokat.
Autonomisták és szakadárok. Moldovai Köztársaság területe 33700 négyzetkilométer, vagyis Erdélynek kb. a 40 százaléka, lakossága 3,55 millió fő. Fővárosa a 660 lakosú Kisinyov (Chișinău). A hivatalos fizetőeszköz a moldáv lej. Az országnak a Dnyeszteren túli, Transznisztriaként ismert része tulajdonképpen független, oroszbarát szakadárok és reguláris orosz csapatok ellenőrzése alatt áll. A Moldva déli részén élő gagauzoknak területi autonómiájuk van. Az idei őszi elnökválasztást Igor Dodon nyerte meg, aki a Nyugattól való távolságtartás és az Oroszországhoz való közeledés híve.
Pengő Zoltán maszol.ro
A hazai átlagértékű ellátás folyósítása a Pruton túli nyugdíjasoknak évi 1,3 milliárd dollárral terhelné meg az államkasszát, de töménytelen pénz kellene infrastrukturális fejlesztésekre is.
Az utóbbi időben egyre hangsúlyosabban van jelen a közbeszédben Románia esetleges egyesülése a Moldvai Köztársasággal. A politikai retorika alapvetően érzelmileg közelít a témához, a projekt pénzügyi vetületéről kevés szó esik, pedig a két ország egyesítése rengeteg pénzbe kerülne, s a számlát a tehetősebb fél állná.
„Közönséges dajkamese”
„Rámenne a gatyánk is” – foglalta össze a véleményét tömören és velősen a Maszolnak Ilie Șerbănescu. „Mit kezdjünk Moldvával? Ez az egész egyesülés egy diverzió, egy közönséges dajkamese” – tette hozzá a szókimondásáról közismert gazdasági elemző.
Lévén szó egy gyengén fejlett régióról, az egyesülés nem lenne előnyös Románia számára, véli Juhász Jácint, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudomány karának adjunktusa, a német példa alapján. „A két Németország egyesülésekor Nyugat-Németország gazdasága elképesztő iramban fejlődött, a nemzetközi konjunktúra is kedvező volt, mégis hatalmas ára volt. A keleti országrészt befektetésekkel, adókedvezményekkel próbálták fejleszteni, de 25 év elteltével még mindig nem tudott felzárkózni, most is visszahúzza a nyugati tartományokat. Románia nem tudna hasonló arányú fejlesztést megvalósítani Moldvában, mivel a belső erőforrások ezt nem teszik lehetővé” – nyilatkozta a szakember, aki szerint az egyesülés témájának napirenden tartása nem több a hazafias érzelmekkel való játszadozásnál.
A gazdasági mutatók nem sok jót, pontosabban hatalmas pluszköltségeket ígérnek Románia számára a Pruton túli országgal egyesülés esetére, ez utóbbi ugyanis egyike Európa legszegényebb államainak. A Világbank adatai szerint tavaly a Moldovai Köztársaság egy főre eső bruttó hazai terméke mindössze 1843 dollár volt, ami kb. 20 százaléka a romániai értéknek (8972 dollár).
Az elmúlt két és fél évtizedben Moldva Romániánál lényegesen lassúbb iramban fejlődött, a Szovjetunió felbomlásakor ugyanis a két ország gazdasági teljesítménye közötti arány 1,5:1 volt. A Fekete-tengeri Egyetemi Alapítvány (FUMN) által az esetleges egyesülés gazdasági hatásairól készített tanulmány szerint a szovjet utódállam bekebelezése 20 év alatt 190 milliárd dollárunkba kerülne.
Csak a nyugdíjak folyósítása hatalmas pluszterhet róna az államra, mivel a Pruton túli nyugdíjasok jelenleg átlagosan havi 82 dollárt kapnak. A hazai átlagnyugdíj 244 dollár, a különbség tehát 162 dollár. 670 ezer moldvai nyugdíjassal kalkulálva, a költségvetés számára havi 108 millió dolláros, éves szinten 1,3 milliárdos plusszkiadást jelentene, hogy a nyugdíjakat ugyanarra a szintre hozza a két országrészben.
A közalkalmazottakkal, akik a Prut keleti partján kb. feleannyit keresnek, mint a nyugatin, a pluszköltség évi 690 millió dollár lenne. Csupán ez a két tétel 20 év alatt 40 milliárd dollárnyi extrakiadást jelente a központi költségvetés számára. A Ziarul Financiar gazdasági napilap becslései szerint csillagászati összeget, hozzávetőleg 200 milliárd eurót kellene költeni infrastrukturális fejlesztésre is, a közúti- és vasúti hálózat, közigazgatási intézmények, óvodák, iskolák és kórházak modernizálására.
Az unionisták azzal érvelnek, hogy az egyesülés eredményeként nőne a hazai piac, ami vonzaná a befektetőket és plusszbevételt generálna az állam számára, részben ellensúlyozva a többletkiadásokat.
Autonomisták és szakadárok. Moldovai Köztársaság területe 33700 négyzetkilométer, vagyis Erdélynek kb. a 40 százaléka, lakossága 3,55 millió fő. Fővárosa a 660 lakosú Kisinyov (Chișinău). A hivatalos fizetőeszköz a moldáv lej. Az országnak a Dnyeszteren túli, Transznisztriaként ismert része tulajdonképpen független, oroszbarát szakadárok és reguláris orosz csapatok ellenőrzése alatt áll. A Moldva déli részén élő gagauzoknak területi autonómiájuk van. Az idei őszi elnökválasztást Igor Dodon nyerte meg, aki a Nyugattól való távolságtartás és az Oroszországhoz való közeledés híve.
Pengő Zoltán maszol.ro
2017. február 21.
Befagyott politika
Nemrég Bukarestben tanácskoztak a Romániában gazdasági tevékenységet folytató magyar üzletemberek. Érdekes előadások hangzottak el, de amire az erdélyi magyar ember felkapta a fejét, az a „Románia és Magyarország, a 40 ezer kilométer távolságra eső szomszédok” címet viselte. Hát ez azért nagy táv két szomszédos ország között.
Az előadó, Gabriel Petrişor Peiu a Bukaresti Műszaki Egyetemen tanít, a Fekete-tenger Egyetemen a gazdasági tanulmányok igazgatója. Két román miniszterelnöknek, Radu Vasilenak és Adrian Năstasenak volt a tanácsadója, akikkel több román–magyar tárgyaláson vett részt. De mi van ezzel a 40 ezer kilométerrel? Csak annyi, hogy a példaként említett francia–német együttműködéshez viszonyítva a román–magyar kapcsolat jó öt–hat éve be van fagyva. A múltban mindig akkor volt egy kis olvadás, amikor egymással tárgyaltak a politikusok, s olykor egymás közötti szimpátia is kialakult. S itt nem csak arról van szó, hogy egy-egy magyar politikus ellátogat Erdélybe az erdélyi magyarokkal beszélgetni, hanem az ország vezetői minél gyakrabban üljenek le a közös dolgokat, gondokat körüljárni.
Hát ilyesmi régen történt. Sőt. Amint annak idején, egy-egy találkozó záróképén Ceauşescu és Kádár igyekezett minél távolabb állni egymástól, most Johannis és Orbán keresi a távolságot. Miközben a német származású román megpróbál minél közelebb kerülni az őt – most például német tanácsadókkal – támogató Merkelhez.
Mindez persze kihat a gazdasági viszonyokra is. Amíg a magyar vállalkozók jelen vannak Romániában, addig román vállalkozót nagyítóval kell keresni Magyarországon. Pedig lennének olyan problémák, amelyeket együtt megoldhatnának. Gondoljunk csak a fatüzelés levegőszennyezésére, amelyet egy gázvezetékkel, legalábbis Magyarország keleti felében rendezhetnének. Meg aztán az autonómiát sem lehet csak tárgyalásokkal elérni. Ütheti bárki bárhogyan otthon az asztalt, ennyi nem elég. Hogy is írta száz esztendeje Ady Endre: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erős akarat? / Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad.” Hát addig nem lesz, ameddig 40 ezer kilométeres jeges kapcsolat választja el a két országot egymástól.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Nemrég Bukarestben tanácskoztak a Romániában gazdasági tevékenységet folytató magyar üzletemberek. Érdekes előadások hangzottak el, de amire az erdélyi magyar ember felkapta a fejét, az a „Románia és Magyarország, a 40 ezer kilométer távolságra eső szomszédok” címet viselte. Hát ez azért nagy táv két szomszédos ország között.
Az előadó, Gabriel Petrişor Peiu a Bukaresti Műszaki Egyetemen tanít, a Fekete-tenger Egyetemen a gazdasági tanulmányok igazgatója. Két román miniszterelnöknek, Radu Vasilenak és Adrian Năstasenak volt a tanácsadója, akikkel több román–magyar tárgyaláson vett részt. De mi van ezzel a 40 ezer kilométerrel? Csak annyi, hogy a példaként említett francia–német együttműködéshez viszonyítva a román–magyar kapcsolat jó öt–hat éve be van fagyva. A múltban mindig akkor volt egy kis olvadás, amikor egymással tárgyaltak a politikusok, s olykor egymás közötti szimpátia is kialakult. S itt nem csak arról van szó, hogy egy-egy magyar politikus ellátogat Erdélybe az erdélyi magyarokkal beszélgetni, hanem az ország vezetői minél gyakrabban üljenek le a közös dolgokat, gondokat körüljárni.
Hát ilyesmi régen történt. Sőt. Amint annak idején, egy-egy találkozó záróképén Ceauşescu és Kádár igyekezett minél távolabb állni egymástól, most Johannis és Orbán keresi a távolságot. Miközben a német származású román megpróbál minél közelebb kerülni az őt – most például német tanácsadókkal – támogató Merkelhez.
Mindez persze kihat a gazdasági viszonyokra is. Amíg a magyar vállalkozók jelen vannak Romániában, addig román vállalkozót nagyítóval kell keresni Magyarországon. Pedig lennének olyan problémák, amelyeket együtt megoldhatnának. Gondoljunk csak a fatüzelés levegőszennyezésére, amelyet egy gázvezetékkel, legalábbis Magyarország keleti felében rendezhetnének. Meg aztán az autonómiát sem lehet csak tárgyalásokkal elérni. Ütheti bárki bárhogyan otthon az asztalt, ennyi nem elég. Hogy is írta száz esztendeje Ady Endre: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erős akarat? / Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad.” Hát addig nem lesz, ameddig 40 ezer kilométeres jeges kapcsolat választja el a két országot egymástól.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)